//Sötétben minden fekete//
*Ha valami hamar ki tudta hozni a sodrából, már ha még ennél jobban dühös lehetne most, azok az arroganciát szinte fegyverként használó férfiak. Akár most itt ez az "úriember". Bár be kell vallja a színpadias meghajlás, az a komisz félmosoly a lámpás fénye alatt valahogy szórakoztatóbbnak hat, mintsem dühítőnek. De azért nem ad lejjebb mérgéből, s mikor végre szabadulhat a faltól karba tett kezekkel figyeli a férfi műveletét. Pár lépéssel követi, hogy jobban láthassa az arcát, amikor előbújik a sörény alól a védjeggyé vált fehér foltocska. Magában már el is könyvelte a győzelmet, aminek hála nehezen tudja visszafojtani a gúnyos vigyorát.
Ami szerencsétlenségére végül benne is marad, mert azon a lovon bizony nincsen folt. Még egy pötty sem. Elképedve bámul egy ideig az állatra, még a nevetős hangot is figyelmen kívül hagyva. Az addig oké, hogy ez nem az ő paripája, de akkor amaz hol van? A mérgét kissé enyhíti az, hogy a helyébe most az aggódás készül lépni. Akkor az övét tényleg ellopták? Muszáj megnéznie odabent. De, ha nincs ott akkor holnap biztos kitekeri a lovászfiú nyakát.
Először az is átfut a fején, hogy mégiscsak ez az ő lova, csak valamivel átszínezték a foltot. Nem lenne nehéz szénnel átdörzsölgetni és meg is van oldva. De valamiért ezt nem nézi ki a férfiból. Talán nem tartja ennyire körmönfontnak vagy okosnak.
Az újabb megjegyzésre viszont a méregtől elpirult arccal kapja vissza villámokat szóró smaragd tekintetét a férfira. Még dobbant is egyet a lábával, miközben belekezd a perlekedésbe. Mert, hogy most az jön. Bosszantja a nagyképű fickó és az, hogy az ő lova meg sehol sincs. Meg persze az is, hogy hibázott. Miért nem nézte meg előbb azt a francos foltot? Most nem kéne itt kellemetlenkednie. Már otthon lehetne vagy a fogadóban valami ital mellett. Bánja a fene, csak ne itt egy olyan férfi társaságában, akinél úgy érzi, hogy most határozottan készül kiélvezni ezt a fölényes helyzetét.*
- Állítson.
*Mormogja halkan, ahogy továbbra is a férfit fürkészi. Szemeit morcosan összehúzva szusszan egy nagyot, hogy egy kis méregtől megszabaduljon, majd igyekszik felnőtt nő módjára nem elkezdeni hisztizni. Így már (nagyjából) nyugodt hangon folytatja.*
- De előbb, ha nem bánja megkeresném a saját lovam. Ha gondolja a szökési kísérletet megelőzve rám szegezheti megint a bökőjét.
*És eddig tart a felnőtt nő álcája, mert bizony ő most ki is ölti a nyelvét a férfira. Azzal pedig sarkon fordul és akár a férfival, akár nélküle, de bizony megcélozza az istállót. Legalább bebizonyíthatja, hogy nem hazug, sem nem tolvaj, csak hibázott.*