Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 424 (8461. - 8480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
8480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-02-05 17:10:48
Üzenet elküldve: 2023-02-05 17:10:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// A művészet oltárán //
- Más egyszerűen vásárolna vagy bérelne egy üresen álló helyet, s azt csinosítaná ki magának, de a Mester újra és újra meg tud lepni *hízeleg tovább.* - Az ilyen céltudatos eltökéltség bizony lenyűgöző jellemvonás egy férfiban. Megállná a helyét a Tanácsban is. Arthenior népe keresve sem találhatna méltóbb szószólót kegyelmednél.
*Már sokszor eszébe jutott, hogy átrágja magát azon a halom szabályon, ahogy ez a város irányítja magát, de émelygés fogja el, ha csak rá gondol. Néhány alapvetés azért már megkapaszkodott a fejében az itt töltött idő alatt, de ez minden.*
- Ó, a Pegazus tökéletesen megfelel, ha a Mester sem bánja. *Kicsit közelebb simul. Őszintén szólva most az első késdobáló is tökéletesen megfelelne neki, csak érjenek meleg helyre.* - Bizonyára épp eléggé kimerítő volt Elgroon uramnak a munkálatok felügyelete. Nem kárhoztatnám egy kelleténél hosszabb sétára. És a Pegazus fürdőháza, nos egyike azon kevés dolgoknak, melyeket e szeles városban igazán értékelni tudok. Wegtorenben nagy hagyománya van az ilyesminek *mondja. Aztán a csacsogása átvált érdeklődésbe, mert semmi mással nem lehet olyan hathatósan elnyerni a szimpátiát.*
- Hanem az az épület... bizonyára különleges lesz. Nem lehet egyszerű egy művész álmát keretek közé szorítani. *Költségek, rendelkezésre álló hely, belátható idő... mind mind szörnyen földhözragadt dolgok, amelyek béklyója tüzes vasként égetheti egy alkotni vágyó elme szárnyait.* - Boldogul vele? Van segítsége?
*Hagyja a tervekről és a szerkezetről meg az építészeti akármikről beszélni a férfit, hiszen tudja, hogy valószínűleg most csak ekörül foroghatnak a gondolatai. Ő pedig érdeklődő és figyelmes társaság.*
// A művészet oltárán //
- Más egyszerűen vásárolna vagy bérelne egy üresen álló helyet, s azt csinosítaná ki magának, de a Mester újra és újra meg tud lepni *hízeleg tovább.* - Az ilyen céltudatos eltökéltség bizony lenyűgöző jellemvonás egy férfiban. Megállná a helyét a Tanácsban is. Arthenior népe keresve sem találhatna méltóbb szószólót kegyelmednél.
*Már sokszor eszébe jutott, hogy átrágja magát azon a halom szabályon, ahogy ez a város irányítja magát, de émelygés fogja el, ha csak rá gondol. Néhány alapvetés azért már megkapaszkodott a fejében az itt töltött idő alatt, de ez minden.*
- Ó, a Pegazus tökéletesen megfelel, ha a Mester sem bánja. *Kicsit közelebb simul. Őszintén szólva most az első késdobáló is tökéletesen megfelelne neki, csak érjenek meleg helyre.* - Bizonyára épp eléggé kimerítő volt Elgroon uramnak a munkálatok felügyelete. Nem kárhoztatnám egy kelleténél hosszabb sétára. És a Pegazus fürdőháza, nos egyike azon kevés dolgoknak, melyeket e szeles városban igazán értékelni tudok. Wegtorenben nagy hagyománya van az ilyesminek *mondja. Aztán a csacsogása átvált érdeklődésbe, mert semmi mással nem lehet olyan hathatósan elnyerni a szimpátiát.*
- Hanem az az épület... bizonyára különleges lesz. Nem lehet egyszerű egy művész álmát keretek közé szorítani. *Költségek, rendelkezésre álló hely, belátható idő... mind mind szörnyen földhözragadt dolgok, amelyek béklyója tüzes vasként égetheti egy alkotni vágyó elme szárnyait.* - Boldogul vele? Van segítsége?
*Hagyja a tervekről és a szerkezetről meg az építészeti akármikről beszélni a férfit, hiszen tudja, hogy valószínűleg most csak ekörül foroghatnak a gondolatai. Ő pedig érdeklődő és figyelmes társaság.*
8479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-31 16:54:57
Üzenet elküldve: 2023-01-31 16:54:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A művészet oltárán//
* Így este, fáradtan a munka után, már nem fog úgy az agya, szinte hallani, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, de aztán, ahogy közelebb lép a lány rögtön beugrik neki minden.*
- Yeza kisasszony!* Ejti ki a múzsája nevét.* Eltalálta kisasszony, mert valóban úgy döntöttem, hogy megvetem a lábam Artheniorban. Ez az épület pedig a lakásom, valamint a műhelyem is lesz.* Valószínűleg hosszabban is neki állna ecsetelni az építkezés részleteit, ha nem törölnék meg az arcát, ami belé folytja a szót. Ezután meg már nincs is kedve nagyon beszélni a házról, hiszen a női határozottságnak nem tud ellenállni. Mire igazából észbe kap már múzsája oldalán sétál az egyik fogadó felé.*
- Igaza van, mind a fürdő, mind pedig a vacsora jól esne. Mostanság a Pegazus fogadóban szálltam meg, talán azért nem láthatott kegyed. Az építkezés közelsége miatt ez tűnt praktikusnak.* Magyarázkodik, de persze ennél több dolog is akad.*
- Szívesen vendégül látom vacsorára, ha a Pegazust megfelelőnek találja, de persze mehetünk a Wegtoreni Kalmárba is, ha kegyed úgy akarja.* Ő a múzsája, még szép, hogy kedveskedik neki, amivel csak tud. Ha dönt a lány, akkor mehetnek is a fogadóba, hogy azt a fürdőzést megejtsék.*
//A művészet oltárán//
* Így este, fáradtan a munka után, már nem fog úgy az agya, szinte hallani, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, de aztán, ahogy közelebb lép a lány rögtön beugrik neki minden.*
- Yeza kisasszony!* Ejti ki a múzsája nevét.* Eltalálta kisasszony, mert valóban úgy döntöttem, hogy megvetem a lábam Artheniorban. Ez az épület pedig a lakásom, valamint a műhelyem is lesz.* Valószínűleg hosszabban is neki állna ecsetelni az építkezés részleteit, ha nem törölnék meg az arcát, ami belé folytja a szót. Ezután meg már nincs is kedve nagyon beszélni a házról, hiszen a női határozottságnak nem tud ellenállni. Mire igazából észbe kap már múzsája oldalán sétál az egyik fogadó felé.*
- Igaza van, mind a fürdő, mind pedig a vacsora jól esne. Mostanság a Pegazus fogadóban szálltam meg, talán azért nem láthatott kegyed. Az építkezés közelsége miatt ez tűnt praktikusnak.* Magyarázkodik, de persze ennél több dolog is akad.*
- Szívesen vendégül látom vacsorára, ha a Pegazust megfelelőnek találja, de persze mehetünk a Wegtoreni Kalmárba is, ha kegyed úgy akarja.* Ő a múzsája, még szép, hogy kedveskedik neki, amivel csak tud. Ha dönt a lány, akkor mehetnek is a fogadóba, hogy azt a fürdőzést megejtsék.*
8478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 15:02:17
Üzenet elküldve: 2023-01-25 15:02:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
- Az éles nyelv nem számít...
* Bölcselkedik a félvér. *
- Bár meg kell hagyni, halálos.
* És imádja. Egész picit gerjed is a dologra. *
- Szavaid már így is megsebeznek.
* Feleli éneklős, drámai hangon. Szinte hallani a panaszos hegedűszót is mellé. *
~ Annyira tudtam. ~
- Rendben... Kapaszkodj, vesd át a lábad és érkezéskor ne felejtsd el berogyasztani...
* Odáig el sem jut. A fiúból dobhártya-szaggató röhögés tör ki. Annyira nevet, hogy a végén meg kell hogy támaszkodjon a térdein, míg kifújja magát. *
- Majdhh... Hhh... majd lassan pislogok...
* Lihegi, emlékezve a lány piacbéli szavaira. *
- Édesem... jajj... hát gyere akkor.
* Emeli a karját, hogy lecsúsztathassa a ló hátáról. Még mindig halkan röhögcsél közben, de igazán megsajnálja. Emlékszik még, milyen érzés az ilyen.
Wya belesimul az ölelésébe, így Eden is jól magába olvasztja, kicsit ringatva őt jobbra-balra.
Az elf járása kevésbé peckes, mint előtte volt, erősen emlékeztet egy karikalábú nomádra. Csak csóválja a fejét. *
- Hát mi van veled, Láb? Működj.
* Szavait bóknak veszi, sőt egyenesen dicséretnek.
Mikor elszakadnak egymástól az ajkaik, huncut fény csillog a szemében. Egészen idáig igyekezett, nos, békén hagyni a lányt. Ne higgye már róla, hogy csak arra hajt, hogy az ágyába cipelje. Igyekezett más jellegű, de nem kevésbé kellemes emlékeket is hátrahagyni benne. De miközben a nyeregben hozzásimultak a puha combok... nehéz elvonatkoztatni bizonyos dolgoktól, na. *
- Menjünk akkor.
* Vágyakozó fény költözik az ifjú tekintetébe, bizonyosan a kacsázó mozgás vált ki belőle ilyesmi érzéseket. *
~ Hosszú ebéd lesz ez, érzem. ~
* Ha rajta múlna, előbb másfajta éhségét elégítené ki.
Elsétálnak a fogadóig, Eden közben nagyon csendes. Az a fajta séta ez, ahol talán mindketten érzik a kettejük között pattogó szikrákat. Az előző csók hatása nem múlt el nyomtalanul. A fiú mintha nehezen lélegezne, nyel egyet és elpillant az elf mellett, valahova előre. Félő, ha ránézne, nem tudna ellenállni a lányból áradó húzásnak és ott helyben a vállára kapva cipelné vissza az istállóba, hogy a szénába döntse, mint valami barbár. *
- Az éles nyelv nem számít...
* Bölcselkedik a félvér. *
- Bár meg kell hagyni, halálos.
* És imádja. Egész picit gerjed is a dologra. *
- Szavaid már így is megsebeznek.
* Feleli éneklős, drámai hangon. Szinte hallani a panaszos hegedűszót is mellé. *
~ Annyira tudtam. ~
- Rendben... Kapaszkodj, vesd át a lábad és érkezéskor ne felejtsd el berogyasztani...
* Odáig el sem jut. A fiúból dobhártya-szaggató röhögés tör ki. Annyira nevet, hogy a végén meg kell hogy támaszkodjon a térdein, míg kifújja magát. *
- Majdhh... Hhh... majd lassan pislogok...
* Lihegi, emlékezve a lány piacbéli szavaira. *
- Édesem... jajj... hát gyere akkor.
* Emeli a karját, hogy lecsúsztathassa a ló hátáról. Még mindig halkan röhögcsél közben, de igazán megsajnálja. Emlékszik még, milyen érzés az ilyen.
Wya belesimul az ölelésébe, így Eden is jól magába olvasztja, kicsit ringatva őt jobbra-balra.
Az elf járása kevésbé peckes, mint előtte volt, erősen emlékeztet egy karikalábú nomádra. Csak csóválja a fejét. *
- Hát mi van veled, Láb? Működj.
* Szavait bóknak veszi, sőt egyenesen dicséretnek.
Mikor elszakadnak egymástól az ajkaik, huncut fény csillog a szemében. Egészen idáig igyekezett, nos, békén hagyni a lányt. Ne higgye már róla, hogy csak arra hajt, hogy az ágyába cipelje. Igyekezett más jellegű, de nem kevésbé kellemes emlékeket is hátrahagyni benne. De miközben a nyeregben hozzásimultak a puha combok... nehéz elvonatkoztatni bizonyos dolgoktól, na. *
- Menjünk akkor.
* Vágyakozó fény költözik az ifjú tekintetébe, bizonyosan a kacsázó mozgás vált ki belőle ilyesmi érzéseket. *
~ Hosszú ebéd lesz ez, érzem. ~
* Ha rajta múlna, előbb másfajta éhségét elégítené ki.
Elsétálnak a fogadóig, Eden közben nagyon csendes. Az a fajta séta ez, ahol talán mindketten érzik a kettejük között pattogó szikrákat. Az előző csók hatása nem múlt el nyomtalanul. A fiú mintha nehezen lélegezne, nyel egyet és elpillant az elf mellett, valahova előre. Félő, ha ránézne, nem tudna ellenállni a lányból áradó húzásnak és ott helyben a vállára kapva cipelné vissza az istállóba, hogy a szénába döntse, mint valami barbár. *
8477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 14:40:22
Üzenet elküldve: 2023-01-25 14:40:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
- Hmm.
*Egy pillanatnyi gondolkodási idő után csak felvont szemöldökkel vigyorodik el kissé.*
- Ki beszélt itt arról, hogy fegyvertelen vagyok?
*Hogy így van-e avagy sem, azt most hagyja homályba veszni. Hisz jogos a kérdés. Azért mert nem tudja és nem is szeretné használni az ilyen dolgokat, az még nem jelenti, hogy nincs neki egy sem. De amúgy is kellemesebb gondolat az, hogy van egy személyi testőre, így hát beleegyezőn bólogat is a dologra. Egészen a következő elmés megjegyzésig, amire csak zavarában kipirulva sóhajt fel.*
- Hihetetlen vagy.
*Csóválja meg lassan a fejét, de azért halkan fel is nevet mellé.*
- Szerintem azt nem akarod megtudni. Feltéve, ha nem félsz attól, hogy egy óriási és kétlábon járó tűpárna legyél a nyilaknak.
*Mert valahogy így tudná elképzelni az íjászathoz köthető ügyeskedését. Hogy mindenfele lődözik, csak épp arra nem, amerre kéne.*
- Hát igazából nem Pufi képességeiben kételkedtem.
*Simogatja meg bocsánatkérőn az állat fejét, mielőtt amaz is megsértődne a gazdája nyomán. Közben élvezi, hogy neki még nem kell lemásznia a nyeregből. Így ábrándos arccal figyelheti a félvért, egészen addig, amíg be nem érnek az istállóba és újból ki nem tünteti a figyelmével.
Talán már túl bizakodó magával szemben, így büszkén húzza ki hátát a felesleges kérdésre. Ezek után még szép, hogy saját maga száll le Pufiról.*
- Bízd csak ide. Kettőt pislantasz és már lent is vagyok. Épségben.
*teszi hozzá a végén, mielőtt a fiú olyanon kezdene elmélkedni, hogy majd lebukik és arccal tompítja az esést. Így megtámaszkodva nyomja ki magát, hogy lendületet vegyen, azután pedig kész is... Egy hangos nyögéssel visszazuttyanni Pufi hátára, amikor az említett és megdolgoztatott izmok a combjában görcsbe állnak. Azt sem tudta, hogy van neki olyan, hogy izom, erre most sajgással jelzik, hogy valahol, ott mélyen belül igenis jelen vannak és egyáltalán nem tetszik a számukra, hogy a lány munkára bírta őket. Így lebiggyesztett ajkakkal nyújtja ki a kezeit a fiú felé, inkább szó nélkül, megsemmisülve jelezve, hogy mégis elkél a segítség, ha még ebben a hatban szeretne visszaérkezni a talajra.
Ahogy lekerül és Eden magához öleli az arcát a mellkasába temetve igyekszik elvonatkoztatni a görcsökről, így már mosolyogva néz fel a fiúra.
Persze ő sem képes úgy maga mögött hagyni az istállót, hogy ne köszönjön el Pufitól. Finoman az orrára simít, majd ő is nyom egy nagy puszit rá.*
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Még találkozunk!
*Kacsint az állatra, majd kissé fájó szívvel, de készségesen sétál ki Eden oldalán. Noha kissé bicegve, sziszegve és sántikálva, de az öröm akkor is ott diadalmaskodik az arcán.*
- Nagyon vicces egy fiú vagy.
*Forgatja meg vigyorogva a szemeit.*
- Igazán rendes tőled, de talán ez menni fog már magamtól is.
*Nevetne fel, ha hagynák, de mire feleszmél a fiú ajkai már szorosan tapadnak az övére. Először csak tágra nyílt szemekkel pislog lassan párat, utána pedig, amilyen hirtelen meglepték vele, olyan hirtelenséggel szakad vége az egésznek. Még arra sem volt ideje, hogy viszonozza. S a legrosszabb az egészben, hogy túl korainak tartja a távozást, s túl kevésnek a csókot. A felszabadult öröm a félvérnek hála most ismét abba az égető vágyba csap át, amit odafent érzett a szobában este, s reggel is egyaránt. De túl nyuszi, hogy ezt a fiú tudtára adja. Meg amúgy sem adná alá a lovat a túlzott magabiztosságának. Amúgy is bosszút tervezett. Csak hát nehéz az a bosszú, ha azzal magát is készül ostorozni. Mindenesetre most füle hegyéig kipirulva süti le a szemeit, ahogy az ajkába harapva nyel egy nagyot. Még szerencse, hogy megtámasztja a fal, mert amúgy is sajognak a lábai, most még remegni is elkezdtek. De meg kell magát keményítenie, így nagy nehezen kiegyenesedve köszörüli meg a torkát.*
- A-az ebéd... jól hangzik.
*Válaszolja végül cérnavékony hangon. Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzete, ha Eden miatt nem jönne folyton-folyvást zavarba.*
- Hmm.
*Egy pillanatnyi gondolkodási idő után csak felvont szemöldökkel vigyorodik el kissé.*
- Ki beszélt itt arról, hogy fegyvertelen vagyok?
*Hogy így van-e avagy sem, azt most hagyja homályba veszni. Hisz jogos a kérdés. Azért mert nem tudja és nem is szeretné használni az ilyen dolgokat, az még nem jelenti, hogy nincs neki egy sem. De amúgy is kellemesebb gondolat az, hogy van egy személyi testőre, így hát beleegyezőn bólogat is a dologra. Egészen a következő elmés megjegyzésig, amire csak zavarában kipirulva sóhajt fel.*
- Hihetetlen vagy.
*Csóválja meg lassan a fejét, de azért halkan fel is nevet mellé.*
- Szerintem azt nem akarod megtudni. Feltéve, ha nem félsz attól, hogy egy óriási és kétlábon járó tűpárna legyél a nyilaknak.
*Mert valahogy így tudná elképzelni az íjászathoz köthető ügyeskedését. Hogy mindenfele lődözik, csak épp arra nem, amerre kéne.*
- Hát igazából nem Pufi képességeiben kételkedtem.
*Simogatja meg bocsánatkérőn az állat fejét, mielőtt amaz is megsértődne a gazdája nyomán. Közben élvezi, hogy neki még nem kell lemásznia a nyeregből. Így ábrándos arccal figyelheti a félvért, egészen addig, amíg be nem érnek az istállóba és újból ki nem tünteti a figyelmével.
Talán már túl bizakodó magával szemben, így büszkén húzza ki hátát a felesleges kérdésre. Ezek után még szép, hogy saját maga száll le Pufiról.*
- Bízd csak ide. Kettőt pislantasz és már lent is vagyok. Épségben.
*teszi hozzá a végén, mielőtt a fiú olyanon kezdene elmélkedni, hogy majd lebukik és arccal tompítja az esést. Így megtámaszkodva nyomja ki magát, hogy lendületet vegyen, azután pedig kész is... Egy hangos nyögéssel visszazuttyanni Pufi hátára, amikor az említett és megdolgoztatott izmok a combjában görcsbe állnak. Azt sem tudta, hogy van neki olyan, hogy izom, erre most sajgással jelzik, hogy valahol, ott mélyen belül igenis jelen vannak és egyáltalán nem tetszik a számukra, hogy a lány munkára bírta őket. Így lebiggyesztett ajkakkal nyújtja ki a kezeit a fiú felé, inkább szó nélkül, megsemmisülve jelezve, hogy mégis elkél a segítség, ha még ebben a hatban szeretne visszaérkezni a talajra.
Ahogy lekerül és Eden magához öleli az arcát a mellkasába temetve igyekszik elvonatkoztatni a görcsökről, így már mosolyogva néz fel a fiúra.
Persze ő sem képes úgy maga mögött hagyni az istállót, hogy ne köszönjön el Pufitól. Finoman az orrára simít, majd ő is nyom egy nagy puszit rá.*
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Még találkozunk!
*Kacsint az állatra, majd kissé fájó szívvel, de készségesen sétál ki Eden oldalán. Noha kissé bicegve, sziszegve és sántikálva, de az öröm akkor is ott diadalmaskodik az arcán.*
- Nagyon vicces egy fiú vagy.
*Forgatja meg vigyorogva a szemeit.*
- Igazán rendes tőled, de talán ez menni fog már magamtól is.
*Nevetne fel, ha hagynák, de mire feleszmél a fiú ajkai már szorosan tapadnak az övére. Először csak tágra nyílt szemekkel pislog lassan párat, utána pedig, amilyen hirtelen meglepték vele, olyan hirtelenséggel szakad vége az egésznek. Még arra sem volt ideje, hogy viszonozza. S a legrosszabb az egészben, hogy túl korainak tartja a távozást, s túl kevésnek a csókot. A felszabadult öröm a félvérnek hála most ismét abba az égető vágyba csap át, amit odafent érzett a szobában este, s reggel is egyaránt. De túl nyuszi, hogy ezt a fiú tudtára adja. Meg amúgy sem adná alá a lovat a túlzott magabiztosságának. Amúgy is bosszút tervezett. Csak hát nehéz az a bosszú, ha azzal magát is készül ostorozni. Mindenesetre most füle hegyéig kipirulva süti le a szemeit, ahogy az ajkába harapva nyel egy nagyot. Még szerencse, hogy megtámasztja a fal, mert amúgy is sajognak a lábai, most még remegni is elkezdtek. De meg kell magát keményítenie, így nagy nehezen kiegyenesedve köszörüli meg a torkát.*
- A-az ebéd... jól hangzik.
*Válaszolja végül cérnavékony hangon. Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzete, ha Eden miatt nem jönne folyton-folyvást zavarba.*
8476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 13:57:16
Üzenet elküldve: 2023-01-25 13:57:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
* Erre még nem is tértek ki. Végigpillant a lányon fegyverek után kutatva. Nem lát. *
~ Ez aggasztó. ~
- Egy lány ne legyen fegyvertelen.
* Újabb ötlet fogalmazódik meg a fejében, ha végeztek a lovacskázással és kifújták magukat kissé. *
- Nincs más választásom, mint személyes testőröddé válni az együtt töltött időnk alatt, Napsugár.
* Sóhajtja drámaian. *
- Tiéd a kardom, szépséges hölgy.
* Leheli lesütött szemmel. Majd gyorsan felpillant és otromba vigyor terül szét rajta. *
- Ahol akarod, amikor akarod.
* Ha látná, még a szemöldökeit is húzogatni hozzá, de így megpsórolja. *
- Mondtam én. Fogadok az íjászat is menne.
* A fiú abban hisz hogy kellő szorgalommal és ráfordított idővel minden elsajátítható. Csak van amihez több idő szükségeltetik. Vagy plusz motiváció.
Az elf kacagása zene füleinek. Örökké elhallgatná, bár ezen vonzalma vetekszik az "apuci" felszólítás hangjaival, szoros küzdelemben.
Rengeteg terve van, ami a lányt illeti. Minden szabad gondolatát az újabb és újabb gondolatoknak szenteli, hogy minél több mindent megmutathasson a lánynak. Hogy ha majd elmenekül a csigaházába, legyen mire emlékeznie. *
- Ha meghúzod, megáll.
* Helyesel és büszke atyai mosollyal figyeli a feszült koncentrációt. Pufi először Wya jelzéseire lassít, majd óvatosan megáll, nagyokat horkantva. Még órákig tudna futni, de legalább egy kicsit le lett mozgatva. *
- Persze, hogy meg. Mit vártál?
* Kopogatja meg a lány hátát jókedvűen és Pufi nevében is megsértődik. *
- Ez egy jól képzett hátasló.
* Puszit nyom az orrára, mert nagyon aranyosnak találja a gyermeki lelkesedését. Lendületesen átveti a lábát és lehuppan a talajra. *
- Maradj csak.
* Előrelép és bevezeti az istállóba lovasával együtt a hátast. Felnéz, a nála most sokkall magasabban lévő lány arany szemeibe. *
- Figyelmeztetlek... néhány olyan izmodat is használtad, amit egyébként ritkán. Lehet, hogy fájni fog. Ennek ismeretében megkockáztatom a kérdést... Megpróbálsz egyedül leszállni, vagy segítsek?
* Nagyon bízik a segítségkérésben, hogy gáláns lovagként közreműködhessen, de a lányt ismerve lehet lesz olyan makacs és megpróbálkozik vele egyedül. Bár jócskán van távolság a nyereg és a föld között, talán ijesztő is lehet.
Ha bármilyen úton-módon is, de lekerül a lovas, magához szorítja egy pillanatra, csak hogy érezze a testmelegét. Meg mert olyan ügyes és bátor volt.
A többit már a lovászra bízza. Megveregeti, megsimogatja Pufit, és búcsúzóul puszit nyom a rózsaszín orrára. *
- Viszlát, szerelmem. Hamarosan jövök.
* Kézenfogja Wyát és kivezeti az épületből. *
- Nem tudom mik a további terveid, Napsugár, de javasolnék egy ebédet. Mit szólsz? Már ha el tudsz odáig menni. De vihetlek is.
* Ajánlkozik lelkesen. Egy pillanatra odapréseli a saját testével a lányét a kőfalhoz és megcsókolja, hosszan becézgetve a lány puha ajkait, nyelve felfedezőutat tesz az elf szájában. Ez a csók jóval hosszabb, mint a futó gyors puszik. Mielőtt végleg elszakadnának, fogait az alsó ajkába mélyeszti, és finoman ráharap, majd ugyanolyan hirtelen ellép tőle. *
- Huhh, erre már nagy szükségem volt.
* Sóhajt és az épületnek támaszkodva próbálja leplezni, hogy szégyenszemre meg is szédül egy pillanatra. *
* Erre még nem is tértek ki. Végigpillant a lányon fegyverek után kutatva. Nem lát. *
~ Ez aggasztó. ~
- Egy lány ne legyen fegyvertelen.
* Újabb ötlet fogalmazódik meg a fejében, ha végeztek a lovacskázással és kifújták magukat kissé. *
- Nincs más választásom, mint személyes testőröddé válni az együtt töltött időnk alatt, Napsugár.
* Sóhajtja drámaian. *
- Tiéd a kardom, szépséges hölgy.
* Leheli lesütött szemmel. Majd gyorsan felpillant és otromba vigyor terül szét rajta. *
- Ahol akarod, amikor akarod.
* Ha látná, még a szemöldökeit is húzogatni hozzá, de így megpsórolja. *
- Mondtam én. Fogadok az íjászat is menne.
* A fiú abban hisz hogy kellő szorgalommal és ráfordított idővel minden elsajátítható. Csak van amihez több idő szükségeltetik. Vagy plusz motiváció.
Az elf kacagása zene füleinek. Örökké elhallgatná, bár ezen vonzalma vetekszik az "apuci" felszólítás hangjaival, szoros küzdelemben.
Rengeteg terve van, ami a lányt illeti. Minden szabad gondolatát az újabb és újabb gondolatoknak szenteli, hogy minél több mindent megmutathasson a lánynak. Hogy ha majd elmenekül a csigaházába, legyen mire emlékeznie. *
- Ha meghúzod, megáll.
* Helyesel és büszke atyai mosollyal figyeli a feszült koncentrációt. Pufi először Wya jelzéseire lassít, majd óvatosan megáll, nagyokat horkantva. Még órákig tudna futni, de legalább egy kicsit le lett mozgatva. *
- Persze, hogy meg. Mit vártál?
* Kopogatja meg a lány hátát jókedvűen és Pufi nevében is megsértődik. *
- Ez egy jól képzett hátasló.
* Puszit nyom az orrára, mert nagyon aranyosnak találja a gyermeki lelkesedését. Lendületesen átveti a lábát és lehuppan a talajra. *
- Maradj csak.
* Előrelép és bevezeti az istállóba lovasával együtt a hátast. Felnéz, a nála most sokkall magasabban lévő lány arany szemeibe. *
- Figyelmeztetlek... néhány olyan izmodat is használtad, amit egyébként ritkán. Lehet, hogy fájni fog. Ennek ismeretében megkockáztatom a kérdést... Megpróbálsz egyedül leszállni, vagy segítsek?
* Nagyon bízik a segítségkérésben, hogy gáláns lovagként közreműködhessen, de a lányt ismerve lehet lesz olyan makacs és megpróbálkozik vele egyedül. Bár jócskán van távolság a nyereg és a föld között, talán ijesztő is lehet.
Ha bármilyen úton-módon is, de lekerül a lovas, magához szorítja egy pillanatra, csak hogy érezze a testmelegét. Meg mert olyan ügyes és bátor volt.
A többit már a lovászra bízza. Megveregeti, megsimogatja Pufit, és búcsúzóul puszit nyom a rózsaszín orrára. *
- Viszlát, szerelmem. Hamarosan jövök.
* Kézenfogja Wyát és kivezeti az épületből. *
- Nem tudom mik a további terveid, Napsugár, de javasolnék egy ebédet. Mit szólsz? Már ha el tudsz odáig menni. De vihetlek is.
* Ajánlkozik lelkesen. Egy pillanatra odapréseli a saját testével a lányét a kőfalhoz és megcsókolja, hosszan becézgetve a lány puha ajkait, nyelve felfedezőutat tesz az elf szájában. Ez a csók jóval hosszabb, mint a futó gyors puszik. Mielőtt végleg elszakadnának, fogait az alsó ajkába mélyeszti, és finoman ráharap, majd ugyanolyan hirtelen ellép tőle. *
- Huhh, erre már nagy szükségem volt.
* Sóhajt és az épületnek támaszkodva próbálja leplezni, hogy szégyenszemre meg is szédül egy pillanatra. *
8475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 13:13:39
Üzenet elküldve: 2023-01-25 13:13:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
*Azt el is hiszi. Legalábbis magából kiindulva. Hisz nem véletlenül érdeklődik ennyire a kereskedelem iránt. Leszámítva az unalmas papírmunkát, amit sajátos perverzióként ő maga élvezni szokott. De saját magát sem úgy képzeli el, hogy egy nagy kőház pultja mögött ácsorog, hanem egy lovaskocsin ücsörögve élvezheti az ismeretlen vidékek sajátos szépségeit, miközben megannyi új portékát ismerhet meg és szállíthat le. Meglepő módon.*
- te leszel az első.
*Bólogat rá kuncogva, majd a kérdésre csak egy szájhúzással rántja meg a vállát.*
- Nem is akarom. A fegyver nem nekem való. Tényleg.
*Ebben majdnem biztos. A többi dologhoz pedig idővel csak szerencséje lesz. Mint az iváshoz. Vagy a kettesben töltött percekhez Edennel.
Abban bizonyára ő is egyet értene, hogy a félvér akkor sem lenne visszafogottabb, ha tudna a lány sötét terveiről. De így is édes lesz a bosszú.
De azt még kénytelen későbbre tenni, mert most a lovalással való ismerkedés tölti ki elméjét és testét is. A frenetikusan csodálatos érzéstől csak az a hajszálnyi kis bökkenő választja el, hogy borzalmasan izgul. Viszont annál nagyobb benne a vágy a tudás megszerzésére. Éppen ezért igyekszik önállóan helytállni. Persze igencsak elkél a fiú segítsége, ha nem akar idő előtt a kövön koppanni.*
- Persze, hogy jól. Hisz a véremben van, nem?
*Vigyorog maga elé, mikor már bátrabban meri irányítani a lovat. Az nem is számít, hogy nem egészen úgy, ahogy eltervezte, de itt lép közbe a segítség, amire nem reagál, de magában nagyon hálás érte. Valamint azért is, hogy nem kezdi el piszkálni, leszámítva azt a kis rázkódást, amit maga mögött érez.
A szárakat készségesen visszaszolgáltatja, majd elégedett pofival konstatálja, hogy már sokkal nagyobb biztonságban ülhet az állat hátán. Noha mindig is a visszafogottság jellemezte, azért az egyre szélesedő mosolya jól mutatja, hogy nagyon élvezi az élet ezen szeletét is. Eden öröme pedig hevesebb dobbanásokra ösztökéli a szívét. Igyekszik mindenbe belekóstolni, hogy a félvér ne unja magát halálra mellette. S szerencsére kettősük olyan jól passzol, hogy ő is élvezi amit csinálnak. Talán ennyire még sosem érezte magát boldognak és felszabadultnak. Ezért pedig hosszú élete végéig hálás lesz a fiúnak. Persze ez nem enyhíti a rá kiszabandó büntetés mértékét, amiről még ebben a felhőtlen jókedvben sem felejtkezett meg.
Noha a hűvös szél az arcában, a szabadság illata, Eden és Pufi társasága hamar elsöpri a bosszúságát. Helyette inkább a felszínre hozva a szomorúságot, hogy az efféle dolgokat miért is nem próbálta már hamarabb. Bár az előnye ennek is megvan: Eden rengeteg mindenben első már az életében. Amiért újból csak hálálkodni tudna. Halk kacaja betölti a levegőt, ahogy vére izzani kezd az ügetés hatására. Szinte elképzeli, ahogy most azonnal hátra hagynak mindent és elvágtatnak az ismeretlen vidékekre, ahová amúgy is régóta vágyott. Az sem szegi kedvét, hogy végül visszakanyarodnak a városba, s célba veszik az istállót.*
- Öhm... Ha meghúzom megáll?
*Fog újból a szárakra, majd mély levegőt véve koncentrál az útra. Arca elszánt, akár a háborúzni induló katonának. De már ő is elhiszi magáról, hogy annyira nem is béna, így nem szeretné épp a végét elrontani. Így az istálló közeledtével óvatosan kezdi húzni, a végén pedig határozott mozdulattal állítja meg az állatot. Ami meglepő mód úgy is tesz.*
- Megállt.
*Pillázik elképedve, majd egyre szélesedő és igen büszke vigyorral fordul hátra a fiúhoz, miközben Pufi feje felé mutogat a kezével.*
- Figyelted Eden? Meghúztam és Pufi megállt. Épp, ahogy mondtad.
*Talán ostobának tűnhet az izgatottsága, de őt az ilyen kis sikerélmények tartják egyben.*
*Azt el is hiszi. Legalábbis magából kiindulva. Hisz nem véletlenül érdeklődik ennyire a kereskedelem iránt. Leszámítva az unalmas papírmunkát, amit sajátos perverzióként ő maga élvezni szokott. De saját magát sem úgy képzeli el, hogy egy nagy kőház pultja mögött ácsorog, hanem egy lovaskocsin ücsörögve élvezheti az ismeretlen vidékek sajátos szépségeit, miközben megannyi új portékát ismerhet meg és szállíthat le. Meglepő módon.*
- te leszel az első.
*Bólogat rá kuncogva, majd a kérdésre csak egy szájhúzással rántja meg a vállát.*
- Nem is akarom. A fegyver nem nekem való. Tényleg.
*Ebben majdnem biztos. A többi dologhoz pedig idővel csak szerencséje lesz. Mint az iváshoz. Vagy a kettesben töltött percekhez Edennel.
Abban bizonyára ő is egyet értene, hogy a félvér akkor sem lenne visszafogottabb, ha tudna a lány sötét terveiről. De így is édes lesz a bosszú.
De azt még kénytelen későbbre tenni, mert most a lovalással való ismerkedés tölti ki elméjét és testét is. A frenetikusan csodálatos érzéstől csak az a hajszálnyi kis bökkenő választja el, hogy borzalmasan izgul. Viszont annál nagyobb benne a vágy a tudás megszerzésére. Éppen ezért igyekszik önállóan helytállni. Persze igencsak elkél a fiú segítsége, ha nem akar idő előtt a kövön koppanni.*
- Persze, hogy jól. Hisz a véremben van, nem?
*Vigyorog maga elé, mikor már bátrabban meri irányítani a lovat. Az nem is számít, hogy nem egészen úgy, ahogy eltervezte, de itt lép közbe a segítség, amire nem reagál, de magában nagyon hálás érte. Valamint azért is, hogy nem kezdi el piszkálni, leszámítva azt a kis rázkódást, amit maga mögött érez.
A szárakat készségesen visszaszolgáltatja, majd elégedett pofival konstatálja, hogy már sokkal nagyobb biztonságban ülhet az állat hátán. Noha mindig is a visszafogottság jellemezte, azért az egyre szélesedő mosolya jól mutatja, hogy nagyon élvezi az élet ezen szeletét is. Eden öröme pedig hevesebb dobbanásokra ösztökéli a szívét. Igyekszik mindenbe belekóstolni, hogy a félvér ne unja magát halálra mellette. S szerencsére kettősük olyan jól passzol, hogy ő is élvezi amit csinálnak. Talán ennyire még sosem érezte magát boldognak és felszabadultnak. Ezért pedig hosszú élete végéig hálás lesz a fiúnak. Persze ez nem enyhíti a rá kiszabandó büntetés mértékét, amiről még ebben a felhőtlen jókedvben sem felejtkezett meg.
Noha a hűvös szél az arcában, a szabadság illata, Eden és Pufi társasága hamar elsöpri a bosszúságát. Helyette inkább a felszínre hozva a szomorúságot, hogy az efféle dolgokat miért is nem próbálta már hamarabb. Bár az előnye ennek is megvan: Eden rengeteg mindenben első már az életében. Amiért újból csak hálálkodni tudna. Halk kacaja betölti a levegőt, ahogy vére izzani kezd az ügetés hatására. Szinte elképzeli, ahogy most azonnal hátra hagynak mindent és elvágtatnak az ismeretlen vidékekre, ahová amúgy is régóta vágyott. Az sem szegi kedvét, hogy végül visszakanyarodnak a városba, s célba veszik az istállót.*
- Öhm... Ha meghúzom megáll?
*Fog újból a szárakra, majd mély levegőt véve koncentrál az útra. Arca elszánt, akár a háborúzni induló katonának. De már ő is elhiszi magáról, hogy annyira nem is béna, így nem szeretné épp a végét elrontani. Így az istálló közeledtével óvatosan kezdi húzni, a végén pedig határozott mozdulattal állítja meg az állatot. Ami meglepő mód úgy is tesz.*
- Megállt.
*Pillázik elképedve, majd egyre szélesedő és igen büszke vigyorral fordul hátra a fiúhoz, miközben Pufi feje felé mutogat a kezével.*
- Figyelted Eden? Meghúztam és Pufi megállt. Épp, ahogy mondtad.
*Talán ostobának tűnhet az izgatottsága, de őt az ilyen kis sikerélmények tartják egyben.*
8474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 12:28:42
Üzenet elküldve: 2023-01-25 12:28:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
- Biztos tetszene neki.
* Jegyzi meg kuncogva. Lelki szemei előtt a jelenet: kitárja karját, " Pufi, szaladj, érezd őseid szellemét! " mire a hátas, felfedezve, hogy itt zsenge fűcsomó nem igen akad, nyerítve visszabújik gazdája háta mögé. *
- Majd szólj, ha indulunk.
* Bólint, mintha nem is lenne kérdéses a dolog. Mindig is szeretett volna világot látni, különös, egzotikus tájakat. *
- Próbáltad?
* Kérdezi tudálékosan. Erős a gyanúja, hogy Wya sok mindent elkönyvel magában kudarcként, anélkül hogy egyáltalán nekifutott volna. *
- Városi kislány.
* Lapogatja meg az elf feje búbját a városi fiú. Nincs sejtése a lány belső sötét bosszúálló terveiről, de valószínűleg ha tudná sem cselekedne másképpen. *
- Az egész jó, meg sem közelíti a frenetikusan csodálatosat, amit érezned kellene, Napsugár.
* Csóválja a fejét hitetlenkedve. Nem is érti, hogy nem sikoltozik minden tagja a lánynak hogy gyorsabban, sebesebben nyargalhasson ameddig a szem ellát.
Az elf tiltakozásán csak rázkódva nevet és kicsit szorosabban tartja a derekát, le ne pattogjon a ló hátáról. Meglepetésére az eltolja a segítő kezeit, amivel csodálat fényét költözteti a fiú szemébe. *
~ Makacs kislány. ~
* Büszke rá, igazán. Pufi sima, ruganyos mozgásához könnyű idomulni, így hagyja, hadd próbálkozzon felvenni a poroszkálás ritmusát. Lábával azért a megfelelő irányban tartja a lovat. Néhány kör után kezd ráérezni a dologra. Eden is ellazul. *
- Nagyon jól csinálod.
* Megkísérel egy fordulást. Az élénk jószág érézkenyen reagál a legkisebb parancsra is, így a kissé kezdetleges irányítási szándékra éles kanyart vesz a jelzett irányba. A jelzettbe, nem a kimondottba. Mivel Wya teste másfelé fordul a hirtelen váltástól kis híján kibillenhet az egyensúlyából, szerencsére Eden az utolsó pillanatban meg tudja menteni. A háta mögött megkönnyebbülten szusszan egyet, hogy az elf ne lássa. *
- Khm. Rendben. Nem szólok.
* A hangja hétköznapian cseng, de azért a lány érezheti a finom remegést a fiú testén végigszaladni. Néhány perc múlva összeszedi magát Eden is. *
- Visszakérhetem egy pillanatra Pufit?
* Kérdezi előzékenyen és ha visszakapja a szárakat, bal kézzel magához öleli a lányt, és átteszi a jobbjába a szárakat. *
- Szerintem most már fentmaradsz.
* Nem hiába az elf vér, sokkal hamarabb belejön a lovaglásba, mint az emberek többsége. Pufit a város határa felé irányítja és könnyű vágtára ösztökéli. Jókedvű mosolyra görbül a szája, ahogy belekap a hajukba a szél. Még egy diadalittas kurjantás is elhagyja a száját. Fülében visszhangzik a kettejük lélegzetvétele és Pufi patáinak dübörgése.
Egy nagy félkörívet vágtatnak odakint, mielőtt visszafogná ügetésbe, majd kényelmes léptetésbe a lovat. *
- Emlékszel még, hogyan kell megállni?
* Kérdezi és a lány kezébe adja a szárakat, hadd vigye be őket az istállóhoz egyedül. Szokatlan módon csendben van a fiú, arca kipirult, haját a szél összekuszálta és nyugodt mosoly ül az ajkain. *
- Biztos tetszene neki.
* Jegyzi meg kuncogva. Lelki szemei előtt a jelenet: kitárja karját, " Pufi, szaladj, érezd őseid szellemét! " mire a hátas, felfedezve, hogy itt zsenge fűcsomó nem igen akad, nyerítve visszabújik gazdája háta mögé. *
- Majd szólj, ha indulunk.
* Bólint, mintha nem is lenne kérdéses a dolog. Mindig is szeretett volna világot látni, különös, egzotikus tájakat. *
- Próbáltad?
* Kérdezi tudálékosan. Erős a gyanúja, hogy Wya sok mindent elkönyvel magában kudarcként, anélkül hogy egyáltalán nekifutott volna. *
- Városi kislány.
* Lapogatja meg az elf feje búbját a városi fiú. Nincs sejtése a lány belső sötét bosszúálló terveiről, de valószínűleg ha tudná sem cselekedne másképpen. *
- Az egész jó, meg sem közelíti a frenetikusan csodálatosat, amit érezned kellene, Napsugár.
* Csóválja a fejét hitetlenkedve. Nem is érti, hogy nem sikoltozik minden tagja a lánynak hogy gyorsabban, sebesebben nyargalhasson ameddig a szem ellát.
Az elf tiltakozásán csak rázkódva nevet és kicsit szorosabban tartja a derekát, le ne pattogjon a ló hátáról. Meglepetésére az eltolja a segítő kezeit, amivel csodálat fényét költözteti a fiú szemébe. *
~ Makacs kislány. ~
* Büszke rá, igazán. Pufi sima, ruganyos mozgásához könnyű idomulni, így hagyja, hadd próbálkozzon felvenni a poroszkálás ritmusát. Lábával azért a megfelelő irányban tartja a lovat. Néhány kör után kezd ráérezni a dologra. Eden is ellazul. *
- Nagyon jól csinálod.
* Megkísérel egy fordulást. Az élénk jószág érézkenyen reagál a legkisebb parancsra is, így a kissé kezdetleges irányítási szándékra éles kanyart vesz a jelzett irányba. A jelzettbe, nem a kimondottba. Mivel Wya teste másfelé fordul a hirtelen váltástól kis híján kibillenhet az egyensúlyából, szerencsére Eden az utolsó pillanatban meg tudja menteni. A háta mögött megkönnyebbülten szusszan egyet, hogy az elf ne lássa. *
- Khm. Rendben. Nem szólok.
* A hangja hétköznapian cseng, de azért a lány érezheti a finom remegést a fiú testén végigszaladni. Néhány perc múlva összeszedi magát Eden is. *
- Visszakérhetem egy pillanatra Pufit?
* Kérdezi előzékenyen és ha visszakapja a szárakat, bal kézzel magához öleli a lányt, és átteszi a jobbjába a szárakat. *
- Szerintem most már fentmaradsz.
* Nem hiába az elf vér, sokkal hamarabb belejön a lovaglásba, mint az emberek többsége. Pufit a város határa felé irányítja és könnyű vágtára ösztökéli. Jókedvű mosolyra görbül a szája, ahogy belekap a hajukba a szél. Még egy diadalittas kurjantás is elhagyja a száját. Fülében visszhangzik a kettejük lélegzetvétele és Pufi patáinak dübörgése.
Egy nagy félkörívet vágtatnak odakint, mielőtt visszafogná ügetésbe, majd kényelmes léptetésbe a lovat. *
- Emlékszel még, hogyan kell megállni?
* Kérdezi és a lány kezébe adja a szárakat, hadd vigye be őket az istállóhoz egyedül. Szokatlan módon csendben van a fiú, arca kipirult, haját a szél összekuszálta és nyugodt mosoly ül az ajkain. *
8473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:57:54
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:57:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
- Hát akkor Pufit elvisszük egyszer Wegtorenbe.
*Átszellemült pofival figyeli az állatot, s már látja is szemei előtt, ahogy hármasban, mezítláb és mezít... patával lépdelnek a homokban. Azután észbe kapva köszörüli meg a torkát.*
- Már hogy... egyszer elvihetnéd szegényt. Biztos élvezné.
*Legyintget, mintha nem is lenne olyan érdekes a dolog, de igazából csak az előző képet próbálja elhessegetni szemei elől.*
- Elf vagyok és íjjal sem tudok lőni.
*Húzza el kissé a száját. rengeteg minden van, amit elfként tudnia és ismernie kéne, de még sincs így. A fegyverekhez nem ért, nemhogy lőni tudjon, lovat csak messziről látott, állítólag az italt is egész jól kéne bírnia és még csak táncolni sem tud. De legalább a makacs sajátosság az megvan.*
- Az összes isten szerelmére.
*Nyögi ijedten ahogy megérkezik a lóra, amaz pedig a lány ügyetlenkedésének hatására odébb táncol.*
- Először is nem csak salátát eszem.
~ Másodszor ma aztán leshetsz, mert minden mai dolgod fel van jegyezve. ~
*Eme gondolatra fel is rötyöghetne, akár a megtestesült gonosz. Mert bizony, ha most nem is mer kardoskodni, a későbbiekben biztosan revansot vesz az összes eddigi Edenes dolog miatt. Most egyelőre már annak is örül, hogy nem bucskázik vissza a főtér kövére. Kár lenne ezen a helyzeten negatív irányban változtatni.*
- Azon kívül, hogy igenis magas... egész jó.
*Mosolyodik végül el, majd gondolkodás nélkül bólogat a szavakra, s már nyúl is a kantárért. De mintha csak forró fémből lenne, el is rántja a kezét, hogy hátra kapja a tekintetét a fiúra.*
- Már megbocsájts, de neked elmentek otthonról?
*Nyögi kínjában, de ez valószínűleg ismét egy olyan helyzet, amit inkább csak késleltetni tud, de megállítani nem. Így követve a hagyd magad és előbb békén fognak hagyni elvet, inkább óvatosan ráfog. Mély sóhajt vesz, lassan kifújja a levegőt, közben felkészül a jó tanácsokra. Ami olyan áradatként zúdul rá, hogy csak tágra nyílt szemekkel pislog szaporán maga elé.*
- Jobbra akkor jobbra, balra akkor meg...
*Ám mire elismételni próbálná, addigra Edennek és a röhögésének kedvezve már sikkantva pattog a nyeregben. Ha éppen most nem lenne túlságosan betojva, bizonyára a legkülönfélébb kínzási módokon agyalna, amivel majd "jutalmazni" fogja a félvért még a mai nap folyamán. De az agya olyan szinten le van sokkolva és foglalva, hogy erre most nincs kapacitása. Inkább igyekszik olyan helyzetet felvenni, aminek segítségével normálisan ülheti meg az állatot. Ha esetleg Eden kész lenne besegíteni, csak durcásan eltolja a kezét. Meg akarja tanulni, ki akarja tapasztalni, ilyenkor pedig felszínre kerül a saját tudás önálló elérése utáni vágy. És a makacsság. De kis idő után már nem pattog úgy az állaton, mint valami esetlen rongybaba.*
- Basszus...
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, majd nyelve hegyét kidugva koncentrál, hogy most az elhadart irányítást próbálja ki.*
- Szóval, ha balra akarok menni, akkor...
*Azzal a lendülettel pedig jobbra is húzza a kantárt, viszont a feje továbbra is balra néz. Az arcára ülő meglepettség igazából indokolatlan lenne, ha nem felejtkezett volna meg arról az apró tényről, hogy igencsak összekeverte az irányokat.*
- Egy-árva-szót-se-szólj.
*Mormogja szépen tagoltan és igencsak bosszúsan, mikor eljut a tudatáig a probléma forrása, és kényszerű rendezi magát a célba vett irányba, remélve, hogy ezzel Edenbe fojt mindenféle kitörni kívánkozó kuncogást.*
- Hát akkor Pufit elvisszük egyszer Wegtorenbe.
*Átszellemült pofival figyeli az állatot, s már látja is szemei előtt, ahogy hármasban, mezítláb és mezít... patával lépdelnek a homokban. Azután észbe kapva köszörüli meg a torkát.*
- Már hogy... egyszer elvihetnéd szegényt. Biztos élvezné.
*Legyintget, mintha nem is lenne olyan érdekes a dolog, de igazából csak az előző képet próbálja elhessegetni szemei elől.*
- Elf vagyok és íjjal sem tudok lőni.
*Húzza el kissé a száját. rengeteg minden van, amit elfként tudnia és ismernie kéne, de még sincs így. A fegyverekhez nem ért, nemhogy lőni tudjon, lovat csak messziről látott, állítólag az italt is egész jól kéne bírnia és még csak táncolni sem tud. De legalább a makacs sajátosság az megvan.*
- Az összes isten szerelmére.
*Nyögi ijedten ahogy megérkezik a lóra, amaz pedig a lány ügyetlenkedésének hatására odébb táncol.*
- Először is nem csak salátát eszem.
~ Másodszor ma aztán leshetsz, mert minden mai dolgod fel van jegyezve. ~
*Eme gondolatra fel is rötyöghetne, akár a megtestesült gonosz. Mert bizony, ha most nem is mer kardoskodni, a későbbiekben biztosan revansot vesz az összes eddigi Edenes dolog miatt. Most egyelőre már annak is örül, hogy nem bucskázik vissza a főtér kövére. Kár lenne ezen a helyzeten negatív irányban változtatni.*
- Azon kívül, hogy igenis magas... egész jó.
*Mosolyodik végül el, majd gondolkodás nélkül bólogat a szavakra, s már nyúl is a kantárért. De mintha csak forró fémből lenne, el is rántja a kezét, hogy hátra kapja a tekintetét a fiúra.*
- Már megbocsájts, de neked elmentek otthonról?
*Nyögi kínjában, de ez valószínűleg ismét egy olyan helyzet, amit inkább csak késleltetni tud, de megállítani nem. Így követve a hagyd magad és előbb békén fognak hagyni elvet, inkább óvatosan ráfog. Mély sóhajt vesz, lassan kifújja a levegőt, közben felkészül a jó tanácsokra. Ami olyan áradatként zúdul rá, hogy csak tágra nyílt szemekkel pislog szaporán maga elé.*
- Jobbra akkor jobbra, balra akkor meg...
*Ám mire elismételni próbálná, addigra Edennek és a röhögésének kedvezve már sikkantva pattog a nyeregben. Ha éppen most nem lenne túlságosan betojva, bizonyára a legkülönfélébb kínzási módokon agyalna, amivel majd "jutalmazni" fogja a félvért még a mai nap folyamán. De az agya olyan szinten le van sokkolva és foglalva, hogy erre most nincs kapacitása. Inkább igyekszik olyan helyzetet felvenni, aminek segítségével normálisan ülheti meg az állatot. Ha esetleg Eden kész lenne besegíteni, csak durcásan eltolja a kezét. Meg akarja tanulni, ki akarja tapasztalni, ilyenkor pedig felszínre kerül a saját tudás önálló elérése utáni vágy. És a makacsság. De kis idő után már nem pattog úgy az állaton, mint valami esetlen rongybaba.*
- Basszus...
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, majd nyelve hegyét kidugva koncentrál, hogy most az elhadart irányítást próbálja ki.*
- Szóval, ha balra akarok menni, akkor...
*Azzal a lendülettel pedig jobbra is húzza a kantárt, viszont a feje továbbra is balra néz. Az arcára ülő meglepettség igazából indokolatlan lenne, ha nem felejtkezett volna meg arról az apró tényről, hogy igencsak összekeverte az irányokat.*
- Egy-árva-szót-se-szólj.
*Mormogja szépen tagoltan és igencsak bosszúsan, mikor eljut a tudatáig a probléma forrása, és kényszerű rendezi magát a célba vett irányba, remélve, hogy ezzel Edenbe fojt mindenféle kitörni kívánkozó kuncogást.*
8472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:20:10
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:20:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
- Hát... valószínűleg már csak a szülei. Pufi életében nem látott homokot.
* Vakarja meg a tarkóját. A lány szavaira csak legyint egyet. *
- Fogadok született őstehetség vagy. Elf vagy, vagy nem?
* Látta, apja hogyan bánik a lovakkal fénykorában. Mintha a részévé vált volna az állat, olyan egyszerűen és könnyedén, mint az élet. *
~ Bizonyára elf sajátosság. ~
* Csak reménykedni tud abban, hogy örökölt valamicskét ebből a képességéből, nem csak a külsejét.
Megragadva a lány kezét, felrántja a nyeregbe. Nem éppen hattyú kecsességgel, de kis puffanással landol a fiú előtt. Pufi idegesen odébbtáncol alattuk. *
- Atyaég, szóval EZÉRT eszel csak salátát.
* Kuncog és csak reméli, nem fajul tettlegességig a visszavágás, mert könnyen mindketten a földön köthetnek ki. *
- Dehogy magas.
* Összeszedi magukat és a hátast is, majd lassú lépésre fogja, hogy Wya szokja a ringatózó mozgást. *
- Na, milyen?
* Kérdezi idióta vigyorral a képén. Néhány kört megtesznek így, majd megállítja a lovat. *
- Most pedig szépen megfogod a kantárszárat...
* Ha Wya megfogja, óvatosan behajlítgatja az ujjait a megfelelő tartásba. *
- Így. Csak lazán, nyugodtan.
* Hirtelen pergő szóáradatba kapcsol. *
- "Rendben-akkor-ha-a-sarkaddal-megbököd-elindul, ha-meghúzod-megáll-jobbra-húzod-jobbrafordul-balrahúzod-balrafordul". Érthető igaz? Na nyomás!
* Hogy kicsit segítsen a dologban, odaszorítja saját hosszú lábait a ló oldalához, mire Pufi élénk ügetésbe kezd.
A legtöbb kezdő lovas esetlenül pattog ilyenkor a nyeregben, ha ez bekövetkezne, Eden csak éppenhogy meg nem szakdna a röhögésben. *
- Hát... valószínűleg már csak a szülei. Pufi életében nem látott homokot.
* Vakarja meg a tarkóját. A lány szavaira csak legyint egyet. *
- Fogadok született őstehetség vagy. Elf vagy, vagy nem?
* Látta, apja hogyan bánik a lovakkal fénykorában. Mintha a részévé vált volna az állat, olyan egyszerűen és könnyedén, mint az élet. *
~ Bizonyára elf sajátosság. ~
* Csak reménykedni tud abban, hogy örökölt valamicskét ebből a képességéből, nem csak a külsejét.
Megragadva a lány kezét, felrántja a nyeregbe. Nem éppen hattyú kecsességgel, de kis puffanással landol a fiú előtt. Pufi idegesen odébbtáncol alattuk. *
- Atyaég, szóval EZÉRT eszel csak salátát.
* Kuncog és csak reméli, nem fajul tettlegességig a visszavágás, mert könnyen mindketten a földön köthetnek ki. *
- Dehogy magas.
* Összeszedi magukat és a hátast is, majd lassú lépésre fogja, hogy Wya szokja a ringatózó mozgást. *
- Na, milyen?
* Kérdezi idióta vigyorral a képén. Néhány kört megtesznek így, majd megállítja a lovat. *
- Most pedig szépen megfogod a kantárszárat...
* Ha Wya megfogja, óvatosan behajlítgatja az ujjait a megfelelő tartásba. *
- Így. Csak lazán, nyugodtan.
* Hirtelen pergő szóáradatba kapcsol. *
- "Rendben-akkor-ha-a-sarkaddal-megbököd-elindul, ha-meghúzod-megáll-jobbra-húzod-jobbrafordul-balrahúzod-balrafordul". Érthető igaz? Na nyomás!
* Hogy kicsit segítsen a dologban, odaszorítja saját hosszú lábait a ló oldalához, mire Pufi élénk ügetésbe kezd.
A legtöbb kezdő lovas esetlenül pattog ilyenkor a nyeregben, ha ez bekövetkezne, Eden csak éppenhogy meg nem szakdna a röhögésben. *
8471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:05:20
Üzenet elküldve: 2023-01-25 11:05:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
*Az istállóhoz közeledve az inkább leköti figyelmét, mintsem olyan garázdaság eszébe jusson, hogy a másik fenekét célozza meg ujjaival. De, hát ami késik, az nem biztos, hogy múlik is. Csak ezeket a galád nőszemélyinkább elraktározza későbbre. Most egyszerre egy izgalom bőven elég.
Méghozzá egy gyönyörű paripa személyében, kinek szemeibe valóban első látásra beleszeret. Sőt, az egész állatba, hisz nem igazán látott odahaza hozzá hasonlót. Persze ott is voltak szép állatok, akikért fájt a szíve, de azok közül egyik sem volt ennyire különleges. Bár az is lehet, hogy csak Wya számára az.*
- Szóval wegtoreni paripa?
*Látszik, hogy kettejük közül Eden a férfi, hisz Wyának aztán mindegy, hogy milyen sebességgel közlekedik. Gyors és kész. Talán annyi két ló között feltűnne neki, hogy az egyikkel hamarabb ér egyik helyről a másikra, de igazából ennyi. Az állat szépsége sokkal inkább megragadja azt a női szívet, aki épp a imént fejtegette, hogy mennyire odáig és vissza van az állatokért, legyen annak négy vagy két lába, bundája vagy tolla, ésatöbbi, ésatöbbi.*
- Te aztán nagyon ki tudod találni, hogy mik azok a helyzetek, ahol láthatod a szerencsétlenkedésem.
*nevet fel halkan, ennek ellenére izgatottan bólint arra, hogy kicsit kivigyék Pufit. Eddig nem bánta meg az új dolgok kipróbálását Edennel, kétli, hogy most bármi baj beütne egy ilyen szép és okos lény társaságában. Meg persze itt van Eden is.
Ahogy a lovászfiú felbukkan eláll az útból, hogy Eden is fel tudja szerszámozni az állatot.*
- Benne vagyok. Menjünk.
*Azzal előre is sétál, míg a fiúk elintéznek mindent. Odakint már csak türelemesen várja, hogy Pufi eléggé kiszaladgálja magát ahhoz, hogy Wya is fel merjen rá ülni. Szegény patás, ugyan úgy rákényszerül, hogy a lány miatt kicsit visszafogja magát, akár a gazdája. De igencsak boldoggá teszi a tudat, hogy ezt a kis áldozatot képesek meghozni érte. Bár ez a legkevesebb, ha már hajlandó volt elődugni az orrát a csigaházból.*
- Hát azt nem garantálom, hogy menni fog ilyen gyorsan.
*Szusszan fel, ahogy Eden kezéért nyúl, majd ráfogva rugaszkodik el a földtől. Valóban nem túl ügyesre sikeredik a mutatványa, de Eden segítségével és kitartó nyöszörgésével csak felküzdi magát az állat hátára. Ahonnan igencsak megszeppenten pillant körbe, s rögtön meg is kell állapítania, hogy...*
- Magas.
*Szusszan fel zavartan, ahogy aprót nyelve dől a fiúnak. Talán nem lenne meglepő, ha színt vallana arról, hogy a magassággal is igen törékeny és sebezhető kapcsolatot ápol. Ennek ellenére a megszeppent arcon azért bontogatja szárnyait egy izgatott mosoly.*
*Az istállóhoz közeledve az inkább leköti figyelmét, mintsem olyan garázdaság eszébe jusson, hogy a másik fenekét célozza meg ujjaival. De, hát ami késik, az nem biztos, hogy múlik is. Csak ezeket a galád nőszemélyinkább elraktározza későbbre. Most egyszerre egy izgalom bőven elég.
Méghozzá egy gyönyörű paripa személyében, kinek szemeibe valóban első látásra beleszeret. Sőt, az egész állatba, hisz nem igazán látott odahaza hozzá hasonlót. Persze ott is voltak szép állatok, akikért fájt a szíve, de azok közül egyik sem volt ennyire különleges. Bár az is lehet, hogy csak Wya számára az.*
- Szóval wegtoreni paripa?
*Látszik, hogy kettejük közül Eden a férfi, hisz Wyának aztán mindegy, hogy milyen sebességgel közlekedik. Gyors és kész. Talán annyi két ló között feltűnne neki, hogy az egyikkel hamarabb ér egyik helyről a másikra, de igazából ennyi. Az állat szépsége sokkal inkább megragadja azt a női szívet, aki épp a imént fejtegette, hogy mennyire odáig és vissza van az állatokért, legyen annak négy vagy két lába, bundája vagy tolla, ésatöbbi, ésatöbbi.*
- Te aztán nagyon ki tudod találni, hogy mik azok a helyzetek, ahol láthatod a szerencsétlenkedésem.
*nevet fel halkan, ennek ellenére izgatottan bólint arra, hogy kicsit kivigyék Pufit. Eddig nem bánta meg az új dolgok kipróbálását Edennel, kétli, hogy most bármi baj beütne egy ilyen szép és okos lény társaságában. Meg persze itt van Eden is.
Ahogy a lovászfiú felbukkan eláll az útból, hogy Eden is fel tudja szerszámozni az állatot.*
- Benne vagyok. Menjünk.
*Azzal előre is sétál, míg a fiúk elintéznek mindent. Odakint már csak türelemesen várja, hogy Pufi eléggé kiszaladgálja magát ahhoz, hogy Wya is fel merjen rá ülni. Szegény patás, ugyan úgy rákényszerül, hogy a lány miatt kicsit visszafogja magát, akár a gazdája. De igencsak boldoggá teszi a tudat, hogy ezt a kis áldozatot képesek meghozni érte. Bár ez a legkevesebb, ha már hajlandó volt elődugni az orrát a csigaházból.*
- Hát azt nem garantálom, hogy menni fog ilyen gyorsan.
*Szusszan fel, ahogy Eden kezéért nyúl, majd ráfogva rugaszkodik el a földtől. Valóban nem túl ügyesre sikeredik a mutatványa, de Eden segítségével és kitartó nyöszörgésével csak felküzdi magát az állat hátára. Ahonnan igencsak megszeppenten pillant körbe, s rögtön meg is kell állapítania, hogy...*
- Magas.
*Szusszan fel zavartan, ahogy aprót nyelve dől a fiúnak. Talán nem lenne meglepő, ha színt vallana arról, hogy a magassággal is igen törékeny és sebezhető kapcsolatot ápol. Ennek ellenére a megszeppent arcon azért bontogatja szárnyait egy izgatott mosoly.*
8470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-24 15:16:22
Üzenet elküldve: 2023-01-24 15:16:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
- Ihihihh. Apuci.
* Sutyorogja, továbbra is, nagyon halkan, röhögcsélve, akár egy félkegyelmű. *
~ Sosem fogom elfelejteni. ~
- Ki tudja, lehet én is kedvelem az ilyen szőrös dolgokat...
* Rebegteti roppant nőiesen a világos pilláit, majd ujjával játékosan megfenyegeti a lányt, mielőtt a fenekébe próbálna markolni. Sajnos, idő előtt kislisszol a kezei körül. *
//Istálló//
* Azért büszkén vigyorog. *
~ Lám, lám, apuci kislánya mivé nőtte ki magát. ~
* Már csak az hiányzik, hogy az elf is megpróbáljon az ő fenekébe csípni és térdenállva könyörög majd a kezéért.
A ló bemutatása után, saját kék íriszeivel vizslatja az elfet, hátha abba is netán tán szerelembe támadna esni, nem csak az állatéba. *
- Persze. Nyugodtan. Pufi, viselkedj.
* A ló bársonyos rózsaszín orrát bőszen Wya tenyeréhez nyomja, finoman beleszuszogva. Eden csillogó, elragadtatott szemmel figyeli, hogy élete szerelme milyen kedvesen viselkedik a másikkal. Szeretetteljesen megsimítja a hátát, puszit ad a homlokára, majd Wya felé fordul. *
- Nem tartom unalmasnak. Csak... túl hosszúnak.
* Közli ártatlanul feltartva a tenyereit, majd Pufihoz szól. *
- Ne is figyelj oda, szerelmem. Nem tudja miket beszél.
* Gondoskodva körbenéz az állat helyén, megvan-e mindene, van-e előtte víz és abrak. *
- Sivatagi fajta, Wegtoren környékéről. Kitartó, akár 200 mérföldet is megtesz egy óra alatt.
* Büszkélkedik a fiú. *
- Van kedved kihozni egy kicsit? Tudom, említetted, hogy nem tudsz lovagolni, de majd felülsz velem együtt.
* Semmi sem fogható, mint egy gyors és erős lovon száguldani. Az igazi szabadság érzése.
Közben előkerül a lovászfiú is, (Mesélő (Májmétely)) akinek Eden odaad 30 aranyat a következő hónapra.
*
- Ígérem, nagyon jó lesz.
* Biztatja csillogó szemmel és ha beleegyezik a lány, kivezeti az állásból a lovat. Előkeresteti a lovásszal Pufi lószerszámát. Mindegyik darab könnyű, vékony fekete szíjakból áll, zablát nem is használ hozzá. Villámgyorsan felszereli a hátast és kivezeti az épületből. Pufi közben élénken ugrándozik a vezetőszár végén, jókedvűen horkantva a friss levegőn. *
- Csak egy pillanatot várj, kérlek. Előbb kicsit megfuttatom.
* Nem szeretné, hogy a tüzes jószág türelmetlenségében levesse magáról a lányt. Felszáll a nyeregbe és könnyű lépésre ösztökéli a lovat. Néhány percet sétál, üget vele, együttműkődésre bírva az erős akaratú hátast. Pufi simán mozog, büszkén felszegve a fejét, ruganyosan, nyújtottan. Miután kifutotta magát, nyergében a ragyogó szemű ifjúval megállnak az elf mellett. Eden a kezét nyújtja felé. *
- Ugorj, Napsugár!
- Ihihihh. Apuci.
* Sutyorogja, továbbra is, nagyon halkan, röhögcsélve, akár egy félkegyelmű. *
~ Sosem fogom elfelejteni. ~
- Ki tudja, lehet én is kedvelem az ilyen szőrös dolgokat...
* Rebegteti roppant nőiesen a világos pilláit, majd ujjával játékosan megfenyegeti a lányt, mielőtt a fenekébe próbálna markolni. Sajnos, idő előtt kislisszol a kezei körül. *
//Istálló//
* Azért büszkén vigyorog. *
~ Lám, lám, apuci kislánya mivé nőtte ki magát. ~
* Már csak az hiányzik, hogy az elf is megpróbáljon az ő fenekébe csípni és térdenállva könyörög majd a kezéért.
A ló bemutatása után, saját kék íriszeivel vizslatja az elfet, hátha abba is netán tán szerelembe támadna esni, nem csak az állatéba. *
- Persze. Nyugodtan. Pufi, viselkedj.
* A ló bársonyos rózsaszín orrát bőszen Wya tenyeréhez nyomja, finoman beleszuszogva. Eden csillogó, elragadtatott szemmel figyeli, hogy élete szerelme milyen kedvesen viselkedik a másikkal. Szeretetteljesen megsimítja a hátát, puszit ad a homlokára, majd Wya felé fordul. *
- Nem tartom unalmasnak. Csak... túl hosszúnak.
* Közli ártatlanul feltartva a tenyereit, majd Pufihoz szól. *
- Ne is figyelj oda, szerelmem. Nem tudja miket beszél.
* Gondoskodva körbenéz az állat helyén, megvan-e mindene, van-e előtte víz és abrak. *
- Sivatagi fajta, Wegtoren környékéről. Kitartó, akár 200 mérföldet is megtesz egy óra alatt.
* Büszkélkedik a fiú. *
- Van kedved kihozni egy kicsit? Tudom, említetted, hogy nem tudsz lovagolni, de majd felülsz velem együtt.
* Semmi sem fogható, mint egy gyors és erős lovon száguldani. Az igazi szabadság érzése.
Közben előkerül a lovászfiú is, (Mesélő (Májmétely)) akinek Eden odaad 30 aranyat a következő hónapra.
*- Ígérem, nagyon jó lesz.
* Biztatja csillogó szemmel és ha beleegyezik a lány, kivezeti az állásból a lovat. Előkeresteti a lovásszal Pufi lószerszámát. Mindegyik darab könnyű, vékony fekete szíjakból áll, zablát nem is használ hozzá. Villámgyorsan felszereli a hátast és kivezeti az épületből. Pufi közben élénken ugrándozik a vezetőszár végén, jókedvűen horkantva a friss levegőn. *
- Csak egy pillanatot várj, kérlek. Előbb kicsit megfuttatom.
* Nem szeretné, hogy a tüzes jószág türelmetlenségében levesse magáról a lányt. Felszáll a nyeregbe és könnyű lépésre ösztökéli a lovat. Néhány percet sétál, üget vele, együttműkődésre bírva az erős akaratú hátast. Pufi simán mozog, büszkén felszegve a fejét, ruganyosan, nyújtottan. Miután kifutotta magát, nyergében a ragyogó szemű ifjúval megállnak az elf mellett. Eden a kezét nyújtja felé. *
- Ugorj, Napsugár!
8469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:39:35
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:39:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Csapjunk a lovak közé//
*Ha kérdeznék bizonyosan rögvest letagadná, hogy az ő fejében is megfordult a gondolat, hogy igencsak kellemes dolgokkal el tudnák ütni azt a csigaházas bujkálást. S kivételesen nem csak a szokásos olvasgatására, írására vagy rajzolására gondol. Azt Eden valószínűleg úgy is borzalmasan unná. Meg minek gyötörné ilyen dolgokkal, ha találtak egy közös foglalkozást, ami mindkettejük számára egyaránt élvezetes? Persze továbbra is azon állásponton van, hogy ezt sosem vallaná be. Józanul legalábbis biztos nem.*
- Basszus.
*Sóhajtva csapja is homlokon magát, amikor duplázódva visszahangzik az a meggondolatlanul kiejtett megnevezés.*
- Felejtsd el.
*Nyögi zavartan kipirulva, ahogy inkább a könyvbe bújik, amíg nem terelik tovább a figyelmét. A sok állatra és a cukiságra. Így egyenes utat kap a szóáradat, amit a talpraesett félvér igen hamar képes kordában tartani. Igen nagy szerencsére, mert kevesen vannak, akik képesek belé fojtani a szót. De most elcsendesedve bandzsít le az ujjára, majd lassan visszafókuszál az arcára. Pár szapora pillogás után pedig felkuncogva bólogat a fiú szavaira, hogy aztán a hallgatását erősítő puszit ő is vissza tudja cuppantani.
Onnantól pedig csak az marad már hátra, hogy készségesen kövesse az istállóig. A vidám mosoly a végére viszont újfent fancsali fintorba fullad, ahogy meghallja a szőröshátú nevét.*
- Szerintem te szerelmes vagy abba a fickóba. Folyton emlegeted. De megértem. Igazán csábító lehet a gondolat, hogy reggelente mellette felébredve fésülgesd át a selymes bundát.
*Rötyög fel szemtelenül, miközben inkább elengedi a fiú karját, ha esetleg menekülésre kéne fognia a dolgot.*
//Istálló//
*De azért óvatoskodva követi be a fiút. Ahol nem kizárt, hogy a beszólás után bizony gyilkosság veszélye is fennforoghat. Ennek ellenére képtelen letörölni a szemtelen vigyort a képéről. Hát most Eden megtapasztalhatja a saját bőrén, hogy mivé vált mellette a lány. Ez a garázda ábrázat egészen addig az arcán marad, amíg meg nem hallja a hátas nevét, azután meg a rendeset is.
Mielőtt reagálna rá inkább szerelembe esik azokba a hatalmas, kék szemekbe. Kénytelen az ajkába harapva türtőztetni magát, hogy ne akarja azonnal megédesgetni szerencsétlen párát.*
- Tényleg szabad?
*Sandít a fiúra, majd végül bólintva sétál óvatosan közelebb, hogy gyengéden simítson tenyerével az állat orrára.*
- Szia Pufi!
*Mosolyodik el bátrabban, ami lassan egy újabb komisz vigyorba torzul át.*
- Mondd csak... A te gazdád mindenkinek becenevet ad, akinek unalmasnak tartja a nevét? Pufi... Napsugár...
*Komisz mosollyal sandít lopva a fiú felé, majd kuncogva cirógatja tovább az állatot.*
- Neked aztán irtózatosan gyönyörű szemeid vannak.
*Szusszan fel ábrándosan. Ő is szeretett volna lovat, de igazából annyira azért tart tőlük, hogy ennek ellenére soha egyre sem mert felülni. A városba is inkább érkezett a biztonságosnak tűnő szekéren.*
*Ha kérdeznék bizonyosan rögvest letagadná, hogy az ő fejében is megfordult a gondolat, hogy igencsak kellemes dolgokkal el tudnák ütni azt a csigaházas bujkálást. S kivételesen nem csak a szokásos olvasgatására, írására vagy rajzolására gondol. Azt Eden valószínűleg úgy is borzalmasan unná. Meg minek gyötörné ilyen dolgokkal, ha találtak egy közös foglalkozást, ami mindkettejük számára egyaránt élvezetes? Persze továbbra is azon állásponton van, hogy ezt sosem vallaná be. Józanul legalábbis biztos nem.*
- Basszus.
*Sóhajtva csapja is homlokon magát, amikor duplázódva visszahangzik az a meggondolatlanul kiejtett megnevezés.*
- Felejtsd el.
*Nyögi zavartan kipirulva, ahogy inkább a könyvbe bújik, amíg nem terelik tovább a figyelmét. A sok állatra és a cukiságra. Így egyenes utat kap a szóáradat, amit a talpraesett félvér igen hamar képes kordában tartani. Igen nagy szerencsére, mert kevesen vannak, akik képesek belé fojtani a szót. De most elcsendesedve bandzsít le az ujjára, majd lassan visszafókuszál az arcára. Pár szapora pillogás után pedig felkuncogva bólogat a fiú szavaira, hogy aztán a hallgatását erősítő puszit ő is vissza tudja cuppantani.
Onnantól pedig csak az marad már hátra, hogy készségesen kövesse az istállóig. A vidám mosoly a végére viszont újfent fancsali fintorba fullad, ahogy meghallja a szőröshátú nevét.*
- Szerintem te szerelmes vagy abba a fickóba. Folyton emlegeted. De megértem. Igazán csábító lehet a gondolat, hogy reggelente mellette felébredve fésülgesd át a selymes bundát.
*Rötyög fel szemtelenül, miközben inkább elengedi a fiú karját, ha esetleg menekülésre kéne fognia a dolgot.*
//Istálló//
*De azért óvatoskodva követi be a fiút. Ahol nem kizárt, hogy a beszólás után bizony gyilkosság veszélye is fennforoghat. Ennek ellenére képtelen letörölni a szemtelen vigyort a képéről. Hát most Eden megtapasztalhatja a saját bőrén, hogy mivé vált mellette a lány. Ez a garázda ábrázat egészen addig az arcán marad, amíg meg nem hallja a hátas nevét, azután meg a rendeset is.
Mielőtt reagálna rá inkább szerelembe esik azokba a hatalmas, kék szemekbe. Kénytelen az ajkába harapva türtőztetni magát, hogy ne akarja azonnal megédesgetni szerencsétlen párát.*
- Tényleg szabad?
*Sandít a fiúra, majd végül bólintva sétál óvatosan közelebb, hogy gyengéden simítson tenyerével az állat orrára.*
- Szia Pufi!
*Mosolyodik el bátrabban, ami lassan egy újabb komisz vigyorba torzul át.*
- Mondd csak... A te gazdád mindenkinek becenevet ad, akinek unalmasnak tartja a nevét? Pufi... Napsugár...
*Komisz mosollyal sandít lopva a fiú felé, majd kuncogva cirógatja tovább az állatot.*
- Neked aztán irtózatosan gyönyörű szemeid vannak.
*Szusszan fel ábrándosan. Ő is szeretett volna lovat, de igazából annyira azért tart tőlük, hogy ennek ellenére soha egyre sem mert felülni. A városba is inkább érkezett a biztonságosnak tűnő szekéren.*
8468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:06:45
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:06:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csapjunk a lovak közé//
* Ha ismerné a lány ezen gondolatait, biztosíthatná róla, hogy rendszeresen elbújna vele a csigaházába. Megpihenni, elbújni a világ elől. (Meg az esetleges üldözők elől.) Főleg, ha hasonló tevékenységekkel töltik el azt az időt, mint legutóbb a fogadó szállásán.
Szemtelenül vigyorog, a tőle megszokott módon. Azért Wya szigorú arca sokkal ügyesebb, mint az övé. *
- Apuci?
* Elragadtatottan lenyűgözött arcot vág. Még az is lehet, hogy övtájék alatt is megrándul valami. Nevetve csóválja a fejét és a lány elé sétál. *
- Apuci...
* Ismételgeti maga elé, és halkan nevetgél közben.
Ital és könyv gazdát cserél, mindenki boldog. A fiú alig várja, hogy este megkóstolhassa a kis ajándékát, ha már a lány el is kezdte a sajátja használatba vételét. *
- Rrrrremek.
* Csettint és lendületesen a megadott irányba fordul, karján a ragaszkodóan kapaszkodó elffel. Az már világos, hogy a legtöbb lányhoz hasonlóan, Wya is odavan a szőrmókosabb élőlényekért. Eszébe jut pár Patniákos vicc, de elteszi őket későbbre, a lány csak annyit láthat, hogy Eden válla egy csöppet megrázkódik. Elvégre a legjobb poénok azok, amin a megalkotója is jót derül. Vagy éppen a legrosszabbak.
Hogy beléfojtsa a szót, nagyon komolyan szembefordul vele és szemmagasságba süllyed az aranysárgákkal. Mutatóujját lágyan a másik ajkához illeszti. *
- Rendben, megértettem. Az állatok cukik.
* Felvont szemöldökkel elvigyorodik és gyorsan kicseréli az ujját az ajkára. Belekarol az elfbe és az istálló felé veszi az irányt, a főtéren keresztül.
Tudniillik, Eden nem egyedül érkezett a városba. Hogy is tehetné, hiszen Lihanech nem pár órányi távolságra van, az pedig egyenesen kizárt, hogy őt belegyömöszölje bárki egy kocsiba, vagy hintófélébe, mint egy rázkódó koporsóba.
Így hát, lovon jött. Az egyik legjobbon, amit a birtokon csak tenyészthettek. Befordul a nagy kőépület elé a lánnyal karöltve. *
- Bizonyára sejted, hogy nem Patniákokat jöttünk simogatni.
//Istálló//
* Belép az istállóba, egy pillanatra megáll, belélegezve a széna és lovak illatát. Elég sok időt tölt itt, egyrészt sok foglalkozást igényel a saját hátasa, hogy ne döntse szét az épületet, másrészt ez az ő személyes csigaháza. Tőle telhetően, itt szokott kicsit lenyugodni, feltöltekezni. Megsimogatja az érkeztükre kíváncsian odaforduló ismerősebb lovak fejét. Magában a legtöbbnek már nevet is adott. Néhány állással odébb, meg is érkeznek az övéhez. *
- Bemutatom... Pufit.
* Int széles karmozdulattal a lova felé. Pufi elég meghökkentő látványt nyújt, azt meg kell hagyni. Szikár felépítésű, vékony bőrű ló, ami alatt dagadnak izmai. Teste barna, enyhe almázott mintával, néhol sötétebb, néhol egészen aranyszínbe hajlóan fémes csillogású. Sörénye egészen tarra nyírva, így egy karcsú fókára emlékeztet. A fiú felé fordítja kicsi fejét, amin megdöbbentően kék szemek figyelnek. *
- Jó, igazából Qinsandoral a neve. Unaaalmaaas. De mivel ilyen gizda... azért Pufi.
~ Érted, hogy értem? ~
* Lendületesen megveregeti a hókás orrot, mire a ló elrántja a fejét ijedtében. *
- Megsimogatod?
* Ha ismerné a lány ezen gondolatait, biztosíthatná róla, hogy rendszeresen elbújna vele a csigaházába. Megpihenni, elbújni a világ elől. (Meg az esetleges üldözők elől.) Főleg, ha hasonló tevékenységekkel töltik el azt az időt, mint legutóbb a fogadó szállásán.
Szemtelenül vigyorog, a tőle megszokott módon. Azért Wya szigorú arca sokkal ügyesebb, mint az övé. *
- Apuci?
* Elragadtatottan lenyűgözött arcot vág. Még az is lehet, hogy övtájék alatt is megrándul valami. Nevetve csóválja a fejét és a lány elé sétál. *
- Apuci...
* Ismételgeti maga elé, és halkan nevetgél közben.
Ital és könyv gazdát cserél, mindenki boldog. A fiú alig várja, hogy este megkóstolhassa a kis ajándékát, ha már a lány el is kezdte a sajátja használatba vételét. *
- Rrrrremek.
* Csettint és lendületesen a megadott irányba fordul, karján a ragaszkodóan kapaszkodó elffel. Az már világos, hogy a legtöbb lányhoz hasonlóan, Wya is odavan a szőrmókosabb élőlényekért. Eszébe jut pár Patniákos vicc, de elteszi őket későbbre, a lány csak annyit láthat, hogy Eden válla egy csöppet megrázkódik. Elvégre a legjobb poénok azok, amin a megalkotója is jót derül. Vagy éppen a legrosszabbak.
Hogy beléfojtsa a szót, nagyon komolyan szembefordul vele és szemmagasságba süllyed az aranysárgákkal. Mutatóujját lágyan a másik ajkához illeszti. *
- Rendben, megértettem. Az állatok cukik.
* Felvont szemöldökkel elvigyorodik és gyorsan kicseréli az ujját az ajkára. Belekarol az elfbe és az istálló felé veszi az irányt, a főtéren keresztül.
Tudniillik, Eden nem egyedül érkezett a városba. Hogy is tehetné, hiszen Lihanech nem pár órányi távolságra van, az pedig egyenesen kizárt, hogy őt belegyömöszölje bárki egy kocsiba, vagy hintófélébe, mint egy rázkódó koporsóba.
Így hát, lovon jött. Az egyik legjobbon, amit a birtokon csak tenyészthettek. Befordul a nagy kőépület elé a lánnyal karöltve. *
- Bizonyára sejted, hogy nem Patniákokat jöttünk simogatni.
//Istálló//
* Belép az istállóba, egy pillanatra megáll, belélegezve a széna és lovak illatát. Elég sok időt tölt itt, egyrészt sok foglalkozást igényel a saját hátasa, hogy ne döntse szét az épületet, másrészt ez az ő személyes csigaháza. Tőle telhetően, itt szokott kicsit lenyugodni, feltöltekezni. Megsimogatja az érkeztükre kíváncsian odaforduló ismerősebb lovak fejét. Magában a legtöbbnek már nevet is adott. Néhány állással odébb, meg is érkeznek az övéhez. *
- Bemutatom... Pufit.
* Int széles karmozdulattal a lova felé. Pufi elég meghökkentő látványt nyújt, azt meg kell hagyni. Szikár felépítésű, vékony bőrű ló, ami alatt dagadnak izmai. Teste barna, enyhe almázott mintával, néhol sötétebb, néhol egészen aranyszínbe hajlóan fémes csillogású. Sörénye egészen tarra nyírva, így egy karcsú fókára emlékeztet. A fiú felé fordítja kicsi fejét, amin megdöbbentően kék szemek figyelnek. *
- Jó, igazából Qinsandoral a neve. Unaaalmaaas. De mivel ilyen gizda... azért Pufi.
~ Érted, hogy értem? ~
* Lendületesen megveregeti a hókás orrot, mire a ló elrántja a fejét ijedtében. *
- Megsimogatod?
8467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-21 13:55:21
Üzenet elküldve: 2023-01-21 13:55:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A művészet oltárán//
*Yeza elmosolyodik a látványon. A korábban oly elegáns férfit most szinte csak a harsányság hiánya választja el a kétkezi munkásoktól. De mégis, ahogy büszke bizakodással és persze kritikus alapossággal szemléli az építkezés jelen állását, látszik, hogy a számára ez sokkal-sokkal több, mint munka.
Yeza hátrahajtja rőt tincseiről a kámzsát, mikor közelebb ér.*
- Rég volt már, hogy találkoztunk. Látom, egy időre a rajzszenet és az ecsetet kalapácsra és habarcsos vödörre cserélted, Elgroon mester.
*Ő is szemrevételezi a készülő építményt, már amennyire a lassan rájuk ereszkedő sötétség engedi. Elismerően biccent, bár fogalma sincs az építészetről. Az viszont biztos, hogy a méltatás a művész számára manna.*
- Úgy látom, uram, hát valóban megveted a lábad itt, Artheniorban.
*Közelebb lép, s köpenye szélével letöröl egy hosszan elmaszatolódott piszokfoltot a félvér arcáról.*
- De azért ne feledd, mester, míg a buzgóság egy pontig erény, egy ponton túl már megszállottság. Jöjj *karol bele, ha a férfi nem ellenkezik.* - Úgy látom, rád férne egy jó vacsora és egy forró fürdő a serény nap után. S közben mesélhetnél, mert megmondom őszintén, mester, kezdtem aggódni érted, hogy oly soká nem láttalak a Kalmár környékén.
//A művészet oltárán//
*Yeza elmosolyodik a látványon. A korábban oly elegáns férfit most szinte csak a harsányság hiánya választja el a kétkezi munkásoktól. De mégis, ahogy büszke bizakodással és persze kritikus alapossággal szemléli az építkezés jelen állását, látszik, hogy a számára ez sokkal-sokkal több, mint munka.
Yeza hátrahajtja rőt tincseiről a kámzsát, mikor közelebb ér.*
- Rég volt már, hogy találkoztunk. Látom, egy időre a rajzszenet és az ecsetet kalapácsra és habarcsos vödörre cserélted, Elgroon mester.
*Ő is szemrevételezi a készülő építményt, már amennyire a lassan rájuk ereszkedő sötétség engedi. Elismerően biccent, bár fogalma sincs az építészetről. Az viszont biztos, hogy a méltatás a művész számára manna.*
- Úgy látom, uram, hát valóban megveted a lábad itt, Artheniorban.
*Közelebb lép, s köpenye szélével letöröl egy hosszan elmaszatolódott piszokfoltot a félvér arcáról.*
- De azért ne feledd, mester, míg a buzgóság egy pontig erény, egy ponton túl már megszállottság. Jöjj *karol bele, ha a férfi nem ellenkezik.* - Úgy látom, rád férne egy jó vacsora és egy forró fürdő a serény nap után. S közben mesélhetnél, mert megmondom őszintén, mester, kezdtem aggódni érted, hogy oly soká nem láttalak a Kalmár környékén.
8466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-20 20:19:42
Üzenet elküldve: 2023-01-20 20:19:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Úton vissza Artheniorba - megérkezés//
*Már javában gyújtják a lámpásokat, mire végre-valahára megérkezik a városba. Eléggé elcsigázottan ül bérelt lova nyergében, és maga a ló is csak azért kaptat az úton valamivel nagyobb lelkesedéssel, mert most épp az istállóhoz tartanak, ahonnan Orthus bérelte.
Mikor végre megérkezik az istállóhoz, nehézkesen lekászálódik a nyeregből, és kell neki egy-két másodperc, hogy normális testtartást vegyen fel. Elgémberedett tagjai tiltakoznak az újabb megterhelés ellen, de legalább már nem tart soká, hogy ő maga is hazatérhessen.*
- Jó ló ez.
*jegyzi meg a lovásznak, aki visszaveszi tőle a hátast. De csak azután, hogy Orthus megveregette az oldalát, és a szája elé tesz nyitott tenyerében egy kis cukorkát. Bármilyen fárasztó volt is az út, a lóra igazán nem lehetett panasza. S így, hogy épségben visszaszolgáltatta, neki is visszaadják az összeget, amit kaucióként le kellett tennie.
Miután pedig mindezzel végeztek, végre útnak indul - immáron gyalogszerrel - saját otthona felé, a Polgárnegyedbe. Ma aztán semmi kedve fogadókba betérni, vagy bármi máshoz. Gondolatai már a fürdő, az egyszerű vacsora és a jól megérdemelt kiadós alvás körül járnak.*
*Már javában gyújtják a lámpásokat, mire végre-valahára megérkezik a városba. Eléggé elcsigázottan ül bérelt lova nyergében, és maga a ló is csak azért kaptat az úton valamivel nagyobb lelkesedéssel, mert most épp az istállóhoz tartanak, ahonnan Orthus bérelte.
Mikor végre megérkezik az istállóhoz, nehézkesen lekászálódik a nyeregből, és kell neki egy-két másodperc, hogy normális testtartást vegyen fel. Elgémberedett tagjai tiltakoznak az újabb megterhelés ellen, de legalább már nem tart soká, hogy ő maga is hazatérhessen.*
- Jó ló ez.
*jegyzi meg a lovásznak, aki visszaveszi tőle a hátast. De csak azután, hogy Orthus megveregette az oldalát, és a szája elé tesz nyitott tenyerében egy kis cukorkát. Bármilyen fárasztó volt is az út, a lóra igazán nem lehetett panasza. S így, hogy épségben visszaszolgáltatta, neki is visszaadják az összeget, amit kaucióként le kellett tennie.
Miután pedig mindezzel végeztek, végre útnak indul - immáron gyalogszerrel - saját otthona felé, a Polgárnegyedbe. Ma aztán semmi kedve fogadókba betérni, vagy bármi máshoz. Gondolatai már a fürdő, az egyszerű vacsora és a jól megérdemelt kiadós alvás körül járnak.*
8465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-20 06:03:58
Üzenet elküldve: 2023-01-20 06:03:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A művészet oltárán//
* Dolgos napokon van túl az építész mester. Lázasan dolgozik új házának felépítésén, így gyakorta estig kimarad az építkezésen. A mai este is pontosan egy ilyen este. Yezát az útba igazítások egy még háznak nem nevezhető épülethez vezeti. A látvány meglepő lehet, ami elbizonytalaníthatja a lányt, mivel egy csapat piszkos képű munkás indul el nevetgélve hazafelé, vagy éppen a kocsmába. Ahogy az munka végén szokás elég jó a hangulat. Hamar tovább állnak, csak a nevetgélésük hangja cseng még sokáig a távolból. Egyelten alak marad a komor falak előtt ácsorogva. Még percekig csodálja a lassan sötétbe vesző épület csontvázat. Ő lesz az akit Yezza keres, csak most nem olyan elegáns az öltözete. Elgroon maga is részt vesz az építkezésben, hiszen mégiscsak a saját házáról van szó. Ha megszólítják, akkor csodálkozva fordul a jövevény irányába, hogy megpróbálja kivenni a növekvő sötétségben a hang gazdájának vonásait. A hang ugyan nem teljesen ismeretlen számára, mégis nem tud most arcot társítani hozzá.*
- Parancsol kisasszony?* Tesz fel egy ártatlan kérdést.*
//A művészet oltárán//
* Dolgos napokon van túl az építész mester. Lázasan dolgozik új házának felépítésén, így gyakorta estig kimarad az építkezésen. A mai este is pontosan egy ilyen este. Yezát az útba igazítások egy még háznak nem nevezhető épülethez vezeti. A látvány meglepő lehet, ami elbizonytalaníthatja a lányt, mivel egy csapat piszkos képű munkás indul el nevetgélve hazafelé, vagy éppen a kocsmába. Ahogy az munka végén szokás elég jó a hangulat. Hamar tovább állnak, csak a nevetgélésük hangja cseng még sokáig a távolból. Egyelten alak marad a komor falak előtt ácsorogva. Még percekig csodálja a lassan sötétbe vesző épület csontvázat. Ő lesz az akit Yezza keres, csak most nem olyan elegáns az öltözete. Elgroon maga is részt vesz az építkezésben, hiszen mégiscsak a saját házáról van szó. Ha megszólítják, akkor csodálkozva fordul a jövevény irányába, hogy megpróbálja kivenni a növekvő sötétségben a hang gazdájának vonásait. A hang ugyan nem teljesen ismeretlen számára, mégis nem tud most arcot társítani hozzá.*
- Parancsol kisasszony?* Tesz fel egy ártatlan kérdést.*
8464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-19 09:10:15
Üzenet elküldve: 2023-01-19 09:10:15
![>Thornwÿn Taëdryn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12239_1670080286_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Befejezi a kis légyottját a nagyszájú nővel és másnap reggel magához képest jókedvűen ébred. Nesztelenül hagyja el a Fogadó épületét még a hajnal első sugarai alatt. Beballag az istállóba is a fekete ménért, ráérősen megtisztogatva, felszerszámozva azt. Nem siet. A Kikötő felé venné az irányt, tervei szerint. *
8463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-19 06:56:18
Üzenet elküldve: 2023-01-19 06:56:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A művészet oltárán//
*Beletelt némi kérdezősködésbe, míg útba igazították a mester műhelyéhez. Főleg, hogy igyekezett diszkréten érdeklődni.
Nem akarja nagydobra verni ezt a dolgot, úgyhogy nem is említette senkinek, hová megy. Köpenyének kámzsáját a fejébe húzva siet végig a macskaköves utcákon. Igen, ezúttal a szobájában hagyta a fehér medveprém kabátot, csupán a konyhán kért kölcsön egy vastagabb köpenyt, amit felvehet. Ebből kifolyólag sietősek is a léptei. Akármennyire is húzza össze magán a sötétszürke posztót, a hideg hamar átfurakszik rajta.
Az éj lassan városra terülő leple alatt érkezik, de azért nem túl későn. Ám mikor a Főtérre ér, kicsit habozik a hogyan továbbot illetően. Jobb ötlet híján azt sikerül kitalálnia, hogy tesz egy kört, s majd csak felismeri a helyet, ha szembetalálkozik vele.
Mikor már majdnem elveszti a bizodalmát az útbaigazítás pontosságában, a szürkületből ismerős alak bontakozik ki. Ismerős, de inkább csak a hangja és a gesztusai. Szemét hunyorgatva indul közelebb, hogy megbizonyosodjon, s mikor alaposabban is meg tudja nézni a jellegzetes arcélet, megkönnyebbülten sóhajt.*
- Elgroon Mester! Már úgy aggódtam.
//A művészet oltárán//
*Beletelt némi kérdezősködésbe, míg útba igazították a mester műhelyéhez. Főleg, hogy igyekezett diszkréten érdeklődni.
Nem akarja nagydobra verni ezt a dolgot, úgyhogy nem is említette senkinek, hová megy. Köpenyének kámzsáját a fejébe húzva siet végig a macskaköves utcákon. Igen, ezúttal a szobájában hagyta a fehér medveprém kabátot, csupán a konyhán kért kölcsön egy vastagabb köpenyt, amit felvehet. Ebből kifolyólag sietősek is a léptei. Akármennyire is húzza össze magán a sötétszürke posztót, a hideg hamar átfurakszik rajta.
Az éj lassan városra terülő leple alatt érkezik, de azért nem túl későn. Ám mikor a Főtérre ér, kicsit habozik a hogyan továbbot illetően. Jobb ötlet híján azt sikerül kitalálnia, hogy tesz egy kört, s majd csak felismeri a helyet, ha szembetalálkozik vele.
Mikor már majdnem elveszti a bizodalmát az útbaigazítás pontosságában, a szürkületből ismerős alak bontakozik ki. Ismerős, de inkább csak a hangja és a gesztusai. Szemét hunyorgatva indul közelebb, hogy megbizonyosodjon, s mikor alaposabban is meg tudja nézni a jellegzetes arcélet, megkönnyebbülten sóhajt.*
- Elgroon Mester! Már úgy aggódtam.
8462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-18 23:29:04
Üzenet elküldve: 2023-01-18 23:29:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Valuryen tréfás megjegyzésére és nevetésére Krestvir arcán nagy töprengés és értetlenség tükröződik, mint aki épp megfejteni próbál valami rejtvényt. Egyértelmű, hogy nem tudja értelmezni a szólás-mondást. Kili ellenben mintha értené a viccet, csak épp túlságosan lefoglalja a duzzogás ahhoz, hogy enyhülést és mosolyt mutasson, ellenben egyetértőn biccent és int az elf felé, jelezve, hogy "ott az igazság!".
Gyorsan orvoslásra kerül azonban a manó panasza, s hamarosan már a padon ülnek, jóízűen falatozva.*
- Velem is előfordul. - *Ismeri be Krestvir rövid hallgatás után, mint valami kellemetlen furcsaságot.*
- Ha túlságosan belemerülök a tanulásba, vagy gyakorlásba. - *Teszi hozzá, s ugyan nem magyarázza túl, de a részéről lehetségesnek tartja, hogy az ilyesmi tényleg mágusszokás lehet.
Ami az illeti, ez meg is látszik az alkatán. Bár már sokkal jobban néz ki, mint egykoron, mikor Taitos rá akadt és csatlakozott a Szilánkokhoz, de ahhoz képest, hogy Synmirán volt lehetősége a rendszeres étkezésre, még mindig nem fest éppen jól tápláltan. Pedig láthatóan szeret és tud is enni, nincs panasz az étvágyára.
Egy darabig csak falatoznak csendesen, közben van idő gondolkodni, és visszatérni a komolyabb hangvételű, terhesebb témákhoz.
Hallgatja Valuryent, de a férfi is csak az ő bizonytalanságát tükrözi vissza szavaival.*
- Én sem... Talán mire visszaérünk, másoktól is lesznek hírek a feltámadottak kapcsán. Ha nem, akkor is jól át kell gondolni, hogy kísérletezel-e. Nem biztonságos. - *Jelenti ki olyan egyszerűen, mintha semmi kivetnivaló nem volna abban, hogy bizalmatlan a thargokkal szemben és ezt ilyen nyilvánvalóan kimutatja.
Az indulás kapcsán aztán bólint, egy kendőbe törölgetve a kezét, majd Kilencedikre pillant, hogy ő is végzett-e.*
- Csak még egy falás. - *Szól a manó, föleszmélve, hogy őt nézik, majd csíp még egy darabot a lepényből és egészben a szájába gyűri. Majd így megelégedve és nehezen rágva a méretes falatot, de föláll és visszamászik Krestvir vállára, jókedvűen elhelyezkedve ott.
A lány még elpakol, ha van mit, majd hátára veszi a zsákot, és indulásra készen fordul a városból kifelé vezető út felé. Sőt, meg is teszi az első lépéseket.
Furcsa belegondolnia, hogy hamarosan ismét a Karavánpihenő romjainak közelében lesz. Egy kicsit tart is tőle, hogy igazából mindent úgy talál majd, mintha semmit el sem értek volna, vagy esetleg még tovább is terjedt a köd és a szakadás...*
*Valuryen tréfás megjegyzésére és nevetésére Krestvir arcán nagy töprengés és értetlenség tükröződik, mint aki épp megfejteni próbál valami rejtvényt. Egyértelmű, hogy nem tudja értelmezni a szólás-mondást. Kili ellenben mintha értené a viccet, csak épp túlságosan lefoglalja a duzzogás ahhoz, hogy enyhülést és mosolyt mutasson, ellenben egyetértőn biccent és int az elf felé, jelezve, hogy "ott az igazság!".
Gyorsan orvoslásra kerül azonban a manó panasza, s hamarosan már a padon ülnek, jóízűen falatozva.*
- Velem is előfordul. - *Ismeri be Krestvir rövid hallgatás után, mint valami kellemetlen furcsaságot.*
- Ha túlságosan belemerülök a tanulásba, vagy gyakorlásba. - *Teszi hozzá, s ugyan nem magyarázza túl, de a részéről lehetségesnek tartja, hogy az ilyesmi tényleg mágusszokás lehet.
Ami az illeti, ez meg is látszik az alkatán. Bár már sokkal jobban néz ki, mint egykoron, mikor Taitos rá akadt és csatlakozott a Szilánkokhoz, de ahhoz képest, hogy Synmirán volt lehetősége a rendszeres étkezésre, még mindig nem fest éppen jól tápláltan. Pedig láthatóan szeret és tud is enni, nincs panasz az étvágyára.
Egy darabig csak falatoznak csendesen, közben van idő gondolkodni, és visszatérni a komolyabb hangvételű, terhesebb témákhoz.
Hallgatja Valuryent, de a férfi is csak az ő bizonytalanságát tükrözi vissza szavaival.*
- Én sem... Talán mire visszaérünk, másoktól is lesznek hírek a feltámadottak kapcsán. Ha nem, akkor is jól át kell gondolni, hogy kísérletezel-e. Nem biztonságos. - *Jelenti ki olyan egyszerűen, mintha semmi kivetnivaló nem volna abban, hogy bizalmatlan a thargokkal szemben és ezt ilyen nyilvánvalóan kimutatja.
Az indulás kapcsán aztán bólint, egy kendőbe törölgetve a kezét, majd Kilencedikre pillant, hogy ő is végzett-e.*
- Csak még egy falás. - *Szól a manó, föleszmélve, hogy őt nézik, majd csíp még egy darabot a lepényből és egészben a szájába gyűri. Majd így megelégedve és nehezen rágva a méretes falatot, de föláll és visszamászik Krestvir vállára, jókedvűen elhelyezkedve ott.
A lány még elpakol, ha van mit, majd hátára veszi a zsákot, és indulásra készen fordul a városból kifelé vezető út felé. Sőt, meg is teszi az első lépéseket.
Furcsa belegondolnia, hogy hamarosan ismét a Karavánpihenő romjainak közelében lesz. Egy kicsit tart is tőle, hogy igazából mindent úgy talál majd, mintha semmit el sem értek volna, vagy esetleg még tovább is terjedt a köd és a szakadás...*
8461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-01-18 21:41:27
Üzenet elküldve: 2023-01-18 21:41:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Pedig ahogy nagyapám mondta mindig a szar tartsa az erőt!
*Hangosan felnevet, és reméli hogy a páros vevő a humor ezen fajtájára, de legalább az egyikük.*
-Szóval fontos mindig enni. Khm.
*Igyekszik elfojtani a kuncogást ami nagyrészt a szép emlékek önkéntelen felidézéséből fakad.*
-Uh! Köszönöm! Jó éfvágyat!
*Mondja már félig tele lévő szájjal, és láthatóan roppant jóízűen kezdi el majszolni a lepényt maga is.*
-Már nem is emlékszem mikor ettem igazán jót, van hogy napokig elfelejtem. Te nem szoktál így járni Krestvir? Talán ez a mágusok hóbortja, vagy csak az én bolond fejemé?
*Meg is vakargatja kicsit és a kérdés is inkább költői, mintsem valós választ várna rá, bár könnyen el tudja képzelni, hogy ettől függetlenül fog kapni.*
-Melyiket melyiket, nagyon jó kérdés.
*Neki is visszacsengenek a korábban elhangzottak, láthatóan nincs túl könnyű helyzetben, bár elf legyen a talpán aki nagyon hamar meg tudja szokni hogy csak úgy feltámadtak a holtak és vannak címek aminek két birtokosa is van. Aztán a kellemes táplálkozás hangjain kívül nem sok hallatszódhat egy ideig, mígnem Krestvir szavai törik meg a békés pillanatot, s akad is némi súly azokban.*
-Ez nekem is eszembe jutott. Nem akartam felhozni korábban mert.. Nem láttam akkor a helyét a dolognak, de valóban. Fogalmam sincs mennyire akarják tudni az igazságot, mintsem egy megnyugtató "szakvéleményre" vágynak a mindent is tudó mágusoktól.
*Tart egy kis szünetet míg az utolsó falatokat is lenyeli.*
-És abban sem vagyok biztos, hogy nekem mennyire fontos az igazság ebben a helyzetben. Általában azt mondanám, hogy mindenek előtt való hogy megismerjünk valamit, amit eddig homály fedett számunkra, de.. nem tudom.
*Ezen aztán elmélázik egy darabig, talán Krestvirnek is akad hozzáfűznivalója a gondolathoz.*
-Mindenesetre indulhatunk?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Pedig ahogy nagyapám mondta mindig a szar tartsa az erőt!
*Hangosan felnevet, és reméli hogy a páros vevő a humor ezen fajtájára, de legalább az egyikük.*
-Szóval fontos mindig enni. Khm.
*Igyekszik elfojtani a kuncogást ami nagyrészt a szép emlékek önkéntelen felidézéséből fakad.*
-Uh! Köszönöm! Jó éfvágyat!
*Mondja már félig tele lévő szájjal, és láthatóan roppant jóízűen kezdi el majszolni a lepényt maga is.*
-Már nem is emlékszem mikor ettem igazán jót, van hogy napokig elfelejtem. Te nem szoktál így járni Krestvir? Talán ez a mágusok hóbortja, vagy csak az én bolond fejemé?
*Meg is vakargatja kicsit és a kérdés is inkább költői, mintsem valós választ várna rá, bár könnyen el tudja képzelni, hogy ettől függetlenül fog kapni.*
-Melyiket melyiket, nagyon jó kérdés.
*Neki is visszacsengenek a korábban elhangzottak, láthatóan nincs túl könnyű helyzetben, bár elf legyen a talpán aki nagyon hamar meg tudja szokni hogy csak úgy feltámadtak a holtak és vannak címek aminek két birtokosa is van. Aztán a kellemes táplálkozás hangjain kívül nem sok hallatszódhat egy ideig, mígnem Krestvir szavai törik meg a békés pillanatot, s akad is némi súly azokban.*
-Ez nekem is eszembe jutott. Nem akartam felhozni korábban mert.. Nem láttam akkor a helyét a dolognak, de valóban. Fogalmam sincs mennyire akarják tudni az igazságot, mintsem egy megnyugtató "szakvéleményre" vágynak a mindent is tudó mágusoktól.
*Tart egy kis szünetet míg az utolsó falatokat is lenyeli.*
-És abban sem vagyok biztos, hogy nekem mennyire fontos az igazság ebben a helyzetben. Általában azt mondanám, hogy mindenek előtt való hogy megismerjünk valamit, amit eddig homály fedett számunkra, de.. nem tudom.
*Ezen aztán elmélázik egy darabig, talán Krestvirnek is akad hozzáfűznivalója a gondolathoz.*
-Mindenesetre indulhatunk?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773