Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 430 (8581. - 8600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8600. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-09 20:47:55
Üzenet elküldve: 2024-01-09 20:47:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Mai nem is sejtheti, hogy mennyire összezavarta szegény Nori gondolatait, azzal, hogy elmondta, ő hogy viszonyul a sötétséghez. Ő nem tudja ennyire mélyen értelmezni a dolgokat, sokkal egyszerűbb szabályokat fektetett le magának. Akik félnek a sötétben, azokat elragadja, akik pedig nem, azokat magához öleli és vigyáz rájuk. Erre itt ez a lány, aki azt mondja, hogy ő félt, de a sötétség mégis segített neki. Az meg hogy lehet?*
- Tudod, most már én sem értem. Különös történet a tiéd, ilyenről még nem hallottam. Te is sikítasz, amikor félsz? *kérdezi, mert akkor legalább párhuzamot tudna vonni Mai és a saját rémálmai között.
Közben a nevét is elárulja, de meg akarja tudni, hogy miért is fontos ez. Mai eddig talán nem, de Nori gátlások nélkül nevet fel a kapott válasz hallatán.*
- Ez nagyon jó! *Ő sem bántásnak szánja a nevetést, egyszerűen csak tényleg tetszett neki a lány frappáns válasza. A nevetését akkor szakítja meg, mikor Mai megmozdul, és kicsit jobban szembe fordul Norival. Nori ekkor kíváncsian pislog a másikra, kíváncsian várja, hogy mi fog most történni, de az apró vallomást hallva eléggé meglepődik.*
- Ó… hát, ennek örülök *mondja kissé fapofával, mintha annyira nem tudná értelmezni az agya a történteket, hogy éppen arcmimikákra is képtelen. Pár másodpercig így ül, majd váratlanul, hirtelen és szorosan átöleli újdonsült padtársát.*
- Ne félj, nem olyan rossz ám, ha egyedül vagy, de ha így jobb, most már itt vagyok veled! *Az ölelés közben már sikerül elmosolyodnia, bár ezt Mai nem láthatja, mert az öleléssel együtt Nori a vállára dőlt, így ő most a lány háta mögött bámul a nagyvilágba. Az azonban biztos, hogy az előbbi sötétségről hadováló, hideg természetű furcsaság nincs sehol. Most mintha egy játékos kislány volna, aki mindent és mindenkit szeret, akiben csak egy kicsi szomorúságot is érez. Emellett meg elfelejtett visszakérdezni a nevet illetően, de az most talán nem is annyira fontos.*
//Új nap virrad//
*Mai nem is sejtheti, hogy mennyire összezavarta szegény Nori gondolatait, azzal, hogy elmondta, ő hogy viszonyul a sötétséghez. Ő nem tudja ennyire mélyen értelmezni a dolgokat, sokkal egyszerűbb szabályokat fektetett le magának. Akik félnek a sötétben, azokat elragadja, akik pedig nem, azokat magához öleli és vigyáz rájuk. Erre itt ez a lány, aki azt mondja, hogy ő félt, de a sötétség mégis segített neki. Az meg hogy lehet?*
- Tudod, most már én sem értem. Különös történet a tiéd, ilyenről még nem hallottam. Te is sikítasz, amikor félsz? *kérdezi, mert akkor legalább párhuzamot tudna vonni Mai és a saját rémálmai között.
Közben a nevét is elárulja, de meg akarja tudni, hogy miért is fontos ez. Mai eddig talán nem, de Nori gátlások nélkül nevet fel a kapott válasz hallatán.*
- Ez nagyon jó! *Ő sem bántásnak szánja a nevetést, egyszerűen csak tényleg tetszett neki a lány frappáns válasza. A nevetését akkor szakítja meg, mikor Mai megmozdul, és kicsit jobban szembe fordul Norival. Nori ekkor kíváncsian pislog a másikra, kíváncsian várja, hogy mi fog most történni, de az apró vallomást hallva eléggé meglepődik.*
- Ó… hát, ennek örülök *mondja kissé fapofával, mintha annyira nem tudná értelmezni az agya a történteket, hogy éppen arcmimikákra is képtelen. Pár másodpercig így ül, majd váratlanul, hirtelen és szorosan átöleli újdonsült padtársát.*
- Ne félj, nem olyan rossz ám, ha egyedül vagy, de ha így jobb, most már itt vagyok veled! *Az ölelés közben már sikerül elmosolyodnia, bár ezt Mai nem láthatja, mert az öleléssel együtt Nori a vállára dőlt, így ő most a lány háta mögött bámul a nagyvilágba. Az azonban biztos, hogy az előbbi sötétségről hadováló, hideg természetű furcsaság nincs sehol. Most mintha egy játékos kislány volna, aki mindent és mindenkit szeret, akiben csak egy kicsi szomorúságot is érez. Emellett meg elfelejtett visszakérdezni a nevet illetően, de az most talán nem is annyira fontos.*
8599. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-09 18:26:04
Üzenet elküldve: 2024-01-09 18:26:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*A legtöbb dolog felé érdeklődéssel tekint, de kevés igazi kapcsolata volt emberekkel, vagy bármely faj szülöttével. Az ő társai a betűk voltak, mert sehol nem találkozott igazi érdeklődéssel, ezért hát valahol meg kellett találnia magát. Talán pont azért figyel most annyira egy teljesen idegenre, mert neki is nagy szüksége lett volna erre, de csak az elvárásokat kapta, amiknek sosem tudott és nem is akart megfelelni. Csak kevés ideje tapasztalja milyen az, ha valaki kíváncsi rá, de az teljesen más érzelmi töltettel működik. Yvon a szerelme, viszont barátnője az soha nem volt, ezért bár szeretne segíteni, beszélgetni, de nehéz még, mert neki teljesen új minden kontaktus.
Mintha egy fokkal közelebb lenne hozzá Nori, bár furcsa kis lény, mintha beljebb kapcsolódott volna a beszélgetésbe, nem csak mondogatja a fejéből kipattant dolgokat.*
- Érdekes. Nem fogadtam el, csak utólag. Például most nagyon örülök neki, hogy megvédett, de akkor én ezt nem tudtam. Lehet ez az egész lényege.
*Lényege, na de minek? Pontosan azt sem tudja miről beszélnek és miért, mégis mindenre van egy gondolat, egy visszaköszönő érzés.
Az apró mosoly feltűnik neki és kezd egyre szimpatikusabbá válni a vele ücsörgő. Bizonyára ha ebbe belegondolna, ezt is meg akarná fejteni, de most csak hagyja magát, hogy történjenek az események. Még Nori nevét is megtudja, s bár halkan felnevetne az utána következő kérdésen, nem teszi, mert bántónak érezné, holott egyáltalán nem annak szánná.*
- Itt ülsz mellettem és egy embert leszámítva veled beszélgettem leghosszabban az elmúlt időszakban. Érdekel, hogy kivel is töltöm az időm.
*Kissé jobban felé fordul, nem nyújt kezet, nem szereti a formális dolgokat egészen azóta, amióta mindig azt várták el tőle. *
- Jó, hogy mellém ültél Nori.
*Ezt nem tudja miért mondta, de ezt érzi. Biztosan szegényebb lenne néhány gondolattal, ha nem tesznek fel neki ilyesfajta kérdéseket.*
//Új nap virrad//
*A legtöbb dolog felé érdeklődéssel tekint, de kevés igazi kapcsolata volt emberekkel, vagy bármely faj szülöttével. Az ő társai a betűk voltak, mert sehol nem találkozott igazi érdeklődéssel, ezért hát valahol meg kellett találnia magát. Talán pont azért figyel most annyira egy teljesen idegenre, mert neki is nagy szüksége lett volna erre, de csak az elvárásokat kapta, amiknek sosem tudott és nem is akart megfelelni. Csak kevés ideje tapasztalja milyen az, ha valaki kíváncsi rá, de az teljesen más érzelmi töltettel működik. Yvon a szerelme, viszont barátnője az soha nem volt, ezért bár szeretne segíteni, beszélgetni, de nehéz még, mert neki teljesen új minden kontaktus.
Mintha egy fokkal közelebb lenne hozzá Nori, bár furcsa kis lény, mintha beljebb kapcsolódott volna a beszélgetésbe, nem csak mondogatja a fejéből kipattant dolgokat.*
- Érdekes. Nem fogadtam el, csak utólag. Például most nagyon örülök neki, hogy megvédett, de akkor én ezt nem tudtam. Lehet ez az egész lényege.
*Lényege, na de minek? Pontosan azt sem tudja miről beszélnek és miért, mégis mindenre van egy gondolat, egy visszaköszönő érzés.
Az apró mosoly feltűnik neki és kezd egyre szimpatikusabbá válni a vele ücsörgő. Bizonyára ha ebbe belegondolna, ezt is meg akarná fejteni, de most csak hagyja magát, hogy történjenek az események. Még Nori nevét is megtudja, s bár halkan felnevetne az utána következő kérdésen, nem teszi, mert bántónak érezné, holott egyáltalán nem annak szánná.*
- Itt ülsz mellettem és egy embert leszámítva veled beszélgettem leghosszabban az elmúlt időszakban. Érdekel, hogy kivel is töltöm az időm.
*Kissé jobban felé fordul, nem nyújt kezet, nem szereti a formális dolgokat egészen azóta, amióta mindig azt várták el tőle. *
- Jó, hogy mellém ültél Nori.
*Ezt nem tudja miért mondta, de ezt érzi. Biztosan szegényebb lenne néhány gondolattal, ha nem tesznek fel neki ilyesfajta kérdéseket.*
8598. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-08 20:50:17
Üzenet elküldve: 2024-01-08 20:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Furcsa, és úgymond bájosan komikus a két lány beszélgetése. Míg Nori az egyetlen szerette vonásait véli felfedezni rajta, és a saját kis világában elmerülve, mint valami nagyon elszúrt tündérmeséről, úgy mesél a sötétségről, addig észre sem veszi, hogy Mai-t valóban érdekli, amit mond, és segíteni is próbál neki. Nem gondol bele abba sem, hogy a lány nem ijedt meg tőle, és nem is hajtotta el, mint valami őrültet, mint ahogy mások szokták.*
- Fogalmam sincs *válaszol végre először rendesen valamire. Nolie nem szokott eltűnni, sőt, inkább akkor is mindig megjelent, mikor egyáltalán nem lett volna szabad. Soha nem akarta a kis fehér lányt bajba sodorni, mégis, bár rég volt, még tisztán él benne az emlék, hogy igazából neki köszönheti az életét. Ha nincs Nolie varázslata, valószínűleg az az elf megölte volna Norit. Azt mondják, minden jó, ha a vége jó, de úgy tűnik mégsem. Nolie látta őt gyilkolni. Elképzelhető, hogy emiatt tűnt el a lányka, mert így már nem akarta őt. Végül is, ki akarna egy gyilkossal barátkozni?*
- Féltél, de látod, mégis azt mondod, hogy megvédett, ezt mondom én is. Ha elfogadod a sötétséget, akkor nem bánt. *Most először egy apró mosolyt látni Nori feketére festett ajkain, mintha Mai-nak szépen lassan sikerülne felfeszegetni azt a jól bezárt ajtót, ami a feketség lelkéhez vezet. A mosolyt egy döbbent tekintet követi, mikor a másik a neve iránt érdeklődik.*
- Engem? Norinak. *Ekkor a kapucnit is leveszi a fejéről, így a kócos, de ápolt hajkoronáját és az arcát is jól látni végre. Már újra mosolyog. Valamiért a nevére irányuló kérdés után ő is elkezdte érezni, hogy Mai érdeklődik iránta, és bár nem valószínű, hogy felfogja, de örül neki.*
- Miért kérdezed? *kérdez vissza rögtön, mert ha a sötéttől nem is fél, mások minden mozdulatában a hátsó szándékot keresi állandóan.*
//Új nap virrad//
*Furcsa, és úgymond bájosan komikus a két lány beszélgetése. Míg Nori az egyetlen szerette vonásait véli felfedezni rajta, és a saját kis világában elmerülve, mint valami nagyon elszúrt tündérmeséről, úgy mesél a sötétségről, addig észre sem veszi, hogy Mai-t valóban érdekli, amit mond, és segíteni is próbál neki. Nem gondol bele abba sem, hogy a lány nem ijedt meg tőle, és nem is hajtotta el, mint valami őrültet, mint ahogy mások szokták.*
- Fogalmam sincs *válaszol végre először rendesen valamire. Nolie nem szokott eltűnni, sőt, inkább akkor is mindig megjelent, mikor egyáltalán nem lett volna szabad. Soha nem akarta a kis fehér lányt bajba sodorni, mégis, bár rég volt, még tisztán él benne az emlék, hogy igazából neki köszönheti az életét. Ha nincs Nolie varázslata, valószínűleg az az elf megölte volna Norit. Azt mondják, minden jó, ha a vége jó, de úgy tűnik mégsem. Nolie látta őt gyilkolni. Elképzelhető, hogy emiatt tűnt el a lányka, mert így már nem akarta őt. Végül is, ki akarna egy gyilkossal barátkozni?*
- Féltél, de látod, mégis azt mondod, hogy megvédett, ezt mondom én is. Ha elfogadod a sötétséget, akkor nem bánt. *Most először egy apró mosolyt látni Nori feketére festett ajkain, mintha Mai-nak szépen lassan sikerülne felfeszegetni azt a jól bezárt ajtót, ami a feketség lelkéhez vezet. A mosolyt egy döbbent tekintet követi, mikor a másik a neve iránt érdeklődik.*
- Engem? Norinak. *Ekkor a kapucnit is leveszi a fejéről, így a kócos, de ápolt hajkoronáját és az arcát is jól látni végre. Már újra mosolyog. Valamiért a nevére irányuló kérdés után ő is elkezdte érezni, hogy Mai érdeklődik iránta, és bár nem valószínű, hogy felfogja, de örül neki.*
- Miért kérdezed? *kérdez vissza rögtön, mert ha a sötéttől nem is fél, mások minden mozdulatában a hátsó szándékot keresi állandóan.*
8597. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-08 19:54:28
Üzenet elküldve: 2024-01-08 19:54:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
* Kissé félrebiccenti a fejét, miközben Norit nézi. Kezdi érteni, hogy miért is szólította meg, hiszen mint kiderült, hasonlít arra a személyre, akit elveszített valahogyan. Aztán egy mosolyt is elereszt, mert sejti, hogy mi történik. Hányszor látta szüleit különféle alakokban, úgy lehet még a fa árnyéka is rájuk emlékeztette, de hamar meggyőzte magát arról, hogy az lehetetlen. Ők nem fogadták el olyannak amilyen, így mennie kellett. De a hiány attól még hiány marad. Csak jelen esetben Mai indult útnak, nem pedig tőle tűntek el.*
- Érdemes lehet tovább keresni?
*Nem tudja a történetet, de kíváncsi. Viszont a lány nem úgy tűnik, mint aki arra fókuszál amit mond, esetleg csak kiragad egy-egy dolgot belőle, mint a rémálmot is. Valóban így hívják. Nem veszi kötekedésnek, de azért egy pillanatra meglepődik. Lehet egy kicsit mégis csak őrült. Nos ez Mait cseppet sem zavarja, sőt.
Nem gondolná, hogy valótlant állít, de teljesen igaznak sem véli. Talán csak azt gondolja, hogy ezek a fejében zajlottak, nem pedig a valóságban. Pedig minden megtörténhet... csak vele nem történtek még soha ennyire érdekes dolgok. Épp itt az ideje.*
- Lehet, hogy mind a kettő igaz.
*Fűzi hozzá. Ő aztán el tudja képzelni a tudományos hátteret is, a természetfeletti hátteret is, és ennek minden ötvözetét. Viszont első sorban ő a saját tudománya mellé teszi le a voksát.*
- Én féltem a sötéttől, de nem nyelt el. *Vonja meg a vállát.* - Sőt, megvédett így visszagondolva. Pedig nagyon sokszor féltem.
*Talán teljesen elbeszélnek egymás mellett, talán valahol mégis találkoznak a gondolatok. Két különböző lény, teljesen más gondolatokkal és élményekkel, mégis mintha ugyanarról beszélnének.*
- Hogy hívnak?
*Böki ki végül a kérdését, bár inkább azt szerette volna megkérdezni, hogyan viseli el éjjelente a sikolyokat, amikor ő a múltkor attól is megijedt, hogy nem a szabadban ébredt, hanem ágyban és nem hallotta a szél suhogását.*
//Új nap virrad//
* Kissé félrebiccenti a fejét, miközben Norit nézi. Kezdi érteni, hogy miért is szólította meg, hiszen mint kiderült, hasonlít arra a személyre, akit elveszített valahogyan. Aztán egy mosolyt is elereszt, mert sejti, hogy mi történik. Hányszor látta szüleit különféle alakokban, úgy lehet még a fa árnyéka is rájuk emlékeztette, de hamar meggyőzte magát arról, hogy az lehetetlen. Ők nem fogadták el olyannak amilyen, így mennie kellett. De a hiány attól még hiány marad. Csak jelen esetben Mai indult útnak, nem pedig tőle tűntek el.*
- Érdemes lehet tovább keresni?
*Nem tudja a történetet, de kíváncsi. Viszont a lány nem úgy tűnik, mint aki arra fókuszál amit mond, esetleg csak kiragad egy-egy dolgot belőle, mint a rémálmot is. Valóban így hívják. Nem veszi kötekedésnek, de azért egy pillanatra meglepődik. Lehet egy kicsit mégis csak őrült. Nos ez Mait cseppet sem zavarja, sőt.
Nem gondolná, hogy valótlant állít, de teljesen igaznak sem véli. Talán csak azt gondolja, hogy ezek a fejében zajlottak, nem pedig a valóságban. Pedig minden megtörténhet... csak vele nem történtek még soha ennyire érdekes dolgok. Épp itt az ideje.*
- Lehet, hogy mind a kettő igaz.
*Fűzi hozzá. Ő aztán el tudja képzelni a tudományos hátteret is, a természetfeletti hátteret is, és ennek minden ötvözetét. Viszont első sorban ő a saját tudománya mellé teszi le a voksát.*
- Én féltem a sötéttől, de nem nyelt el. *Vonja meg a vállát.* - Sőt, megvédett így visszagondolva. Pedig nagyon sokszor féltem.
*Talán teljesen elbeszélnek egymás mellett, talán valahol mégis találkoznak a gondolatok. Két különböző lény, teljesen más gondolatokkal és élményekkel, mégis mintha ugyanarról beszélnének.*
- Hogy hívnak?
*Böki ki végül a kérdését, bár inkább azt szerette volna megkérdezni, hogyan viseli el éjjelente a sikolyokat, amikor ő a múltkor attól is megijedt, hogy nem a szabadban ébredt, hanem ágyban és nem hallotta a szél suhogását.*
8596. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-08 19:09:35
Üzenet elküldve: 2024-01-08 19:09:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nem gondolta volna, hogy ma még emberekkel fog társalogni. Igazából azt sem érti, hogy minek is kérdezett bármit a pad lakójától. Egyáltalán mi a fenének ült le a főtéren, ahol amúgy is túl sokan vannak? Úgy látszik, barátnője elvesztése teljesen hülyét csinál belőle. Ráadásul ő kezdte a beszélgetést, teljesen abszurd. Talán megtetszett neki a lány fekete haja vagy a jégkék szemei, mert bizony ez a kombináció számára egyáltalán nem átlagos, sőt, érdekes, de mégsem ez lehet, ami meggyőzte arról, hogy ide üljön le.*
- Hasonlított rád. Neki is ilyen világos bőre volt. Világosabb. A haja is hófehér volt.
*Nem is a lány válaszára reagál, hanem inkább mesélni kezd arról a bizonyos barátnőről, akiről hamar kiderül, hogy annyira mégsem hasonlít Mai-ra, talán csak a fehérkés bőr a közös bennük, de Nori most mégis a hasonlóságokat veszi észre. Mind voltunk már olyan helyzetben az életünkben, hogy mikor valaki nagyon hiányzik, akkor a legapróbb dologba is foggal-körömmel kapaszkodunk, ami rá emlékeztet.*
- Rémálmok. Rémálmoknak szokták hívni az emberek *javítja ki a lányt, mintha csak úgy értelmezte volna, hogy a „rossz álmok” kifejezést azért használja, mert nem ismeri a helyes szót.* Egyébként nem a fejünkben, és nem rossz érzés csinálja. Az Arctalan teszi, azért, hogy segítsen, hogy utat mutasson. Én egyszer találkoztam vele, illetve egy küldöttével. Ezt tőle kaptam.
*Húzza fel kicsit a köpenye ujját, hogy megmutassa a vérkertben kapott karkötőt. Persze, könnyen mondhatná, hogy hazudik, és biztos nem egy félistentől kapta, de ha a lány tudná, hogy ott lakozik a testében a sötét úr viperája is, már kénytelen lenne elhinni a történetet, de az entitást Nori nem tudja megmutatni neki. Valószínű, hogy még órákig tudna mesélni a rémálmok eredetéről, de a másik egy újabb kérdéssel szakítja félbe.*
- A sötét nem sikít *válaszolja rögtön az előző gondolatmenetből kilépve.* Azoknak a hangját hallom, akiket elnyelt a sötétség, mert féltek tőle. Pedig nem bánt, ha nem akarod, sőt, ha hagyod, hogy átöleljen, akkor megvéd mindentől, még saját magadtól is *magyarázza az általa tényként kezelt megoldást a különös hangokra, ami persze minden tudományos alátámasztást mellőz, de Norinak ilyesmire nincs is szüksége. Látta, amit látott, átélt már olyan dolgokat, amik miatt már lehetetlenség volna meggyőzni bármi más igazságról, mint ami az ő kis fejében megszületett.*
//Új nap virrad//
*Nem gondolta volna, hogy ma még emberekkel fog társalogni. Igazából azt sem érti, hogy minek is kérdezett bármit a pad lakójától. Egyáltalán mi a fenének ült le a főtéren, ahol amúgy is túl sokan vannak? Úgy látszik, barátnője elvesztése teljesen hülyét csinál belőle. Ráadásul ő kezdte a beszélgetést, teljesen abszurd. Talán megtetszett neki a lány fekete haja vagy a jégkék szemei, mert bizony ez a kombináció számára egyáltalán nem átlagos, sőt, érdekes, de mégsem ez lehet, ami meggyőzte arról, hogy ide üljön le.*
- Hasonlított rád. Neki is ilyen világos bőre volt. Világosabb. A haja is hófehér volt.
*Nem is a lány válaszára reagál, hanem inkább mesélni kezd arról a bizonyos barátnőről, akiről hamar kiderül, hogy annyira mégsem hasonlít Mai-ra, talán csak a fehérkés bőr a közös bennük, de Nori most mégis a hasonlóságokat veszi észre. Mind voltunk már olyan helyzetben az életünkben, hogy mikor valaki nagyon hiányzik, akkor a legapróbb dologba is foggal-körömmel kapaszkodunk, ami rá emlékeztet.*
- Rémálmok. Rémálmoknak szokták hívni az emberek *javítja ki a lányt, mintha csak úgy értelmezte volna, hogy a „rossz álmok” kifejezést azért használja, mert nem ismeri a helyes szót.* Egyébként nem a fejünkben, és nem rossz érzés csinálja. Az Arctalan teszi, azért, hogy segítsen, hogy utat mutasson. Én egyszer találkoztam vele, illetve egy küldöttével. Ezt tőle kaptam.
*Húzza fel kicsit a köpenye ujját, hogy megmutassa a vérkertben kapott karkötőt. Persze, könnyen mondhatná, hogy hazudik, és biztos nem egy félistentől kapta, de ha a lány tudná, hogy ott lakozik a testében a sötét úr viperája is, már kénytelen lenne elhinni a történetet, de az entitást Nori nem tudja megmutatni neki. Valószínű, hogy még órákig tudna mesélni a rémálmok eredetéről, de a másik egy újabb kérdéssel szakítja félbe.*
- A sötét nem sikít *válaszolja rögtön az előző gondolatmenetből kilépve.* Azoknak a hangját hallom, akiket elnyelt a sötétség, mert féltek tőle. Pedig nem bánt, ha nem akarod, sőt, ha hagyod, hogy átöleljen, akkor megvéd mindentől, még saját magadtól is *magyarázza az általa tényként kezelt megoldást a különös hangokra, ami persze minden tudományos alátámasztást mellőz, de Norinak ilyesmire nincs is szüksége. Látta, amit látott, átélt már olyan dolgokat, amik miatt már lehetetlenség volna meggyőzni bármi más igazságról, mint ami az ő kis fejében megszületett.*
8595. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-08 18:27:05
Üzenet elküldve: 2024-01-08 18:27:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nem bántja a látvány, hogy a lány ennyire sötét fizimiskával rendelkezik. Látja, de valahogy - talán a kérdései miatt - természetesnek hat az, ami cseppet sem természetes. Szereti, ha valaki nem törődve a külvilág gondolatával, úgy viselkedik és úgy néz ki, ahogyan akar. Persze bizonyos határokon belül, de ez nem lépi át az övéit, pedig Mai egészen egyszerűen néz ki. Szép ugyan és fehér bőre messziről feltűnik bárkinek, de öltözete az átlagosabbnál is átlagosabb. Talán majd, ha keresethez jut, akkor ő is szívesebben választana valamit, amivel kitűnhet a tömegből. Ahhoz még viszont tennie és érnie is kell, mert most még nem tudná megmutatni magát, hiszen azt sem tudja pontosan ki is ő.
A válasz a másik szájából még inkább felcsigázza, főleg annál a résznél, amikor a sikolyokat említi.
Csak bólint egyet, mert válaszának váratnia kell magára, hiszen újabb kérdést kap. Milyen ismerős az az érzés, ahogy elképzeli mi is dúlhat a lányban. Legalábbis azt feltételezi, hogy ez nem csak egy buta kérdés, hanem róla szól. Máskülönben miért tette volna fel? Ha valamit megtanult, az az, hogy milyen elveszíteni valamit. Mindent.*
- Talán keresném még egy kicsit. Aztán, ha nem szeretne, vagy tudna az életemben lenni, tovább állnék és olyanokkal foglalkoznék, akik velem akarnak lenni.
*Itt egy kissé elhúzza a száját, mert emlékei kezdenek felszakadni. A könyvet a kezében szinte nem is szándékosan, de becsukja, de mozdulatát mintha nem ő irányítaná, hanem valami ösztönös másikra figyelés.*
- Azt olvastam... hogy ha valakit valami nagyon bánt, akkor az furcsa dolgokat produkálhat a fejében. Mint a rossz álmok.
*Nem magvas gondolatokat akart megosztani, hanem a maga egyszerűségében értelmezi azt, amivel már régóta foglalkozik. A lélek rejtelmeivel. Persze azt nem tudhatja, hogy a lányt nem zavarják ezek a sikolyok, mert úgy gondolja, hogy ez bárkit zavarna. Ezért is mondta azt, amit. Sőt, igazából azt sem tudhatja, hogy valójában hall-e éjszakánként bármit, csak feltételezi. Bár ő elsősorban ezt álomnak gondolja.*
- Miért sikít neked a sötét?
*Cseppet sem bölcs, s fogalma sincs, hogy ki mit is gondol a világról a környezetében. Egészen egyszerűen, mintha rácsatlakozott volna Norira, mert annyira idegen és mégis annyira ismerős neki.*
//Új nap virrad//
*Nem bántja a látvány, hogy a lány ennyire sötét fizimiskával rendelkezik. Látja, de valahogy - talán a kérdései miatt - természetesnek hat az, ami cseppet sem természetes. Szereti, ha valaki nem törődve a külvilág gondolatával, úgy viselkedik és úgy néz ki, ahogyan akar. Persze bizonyos határokon belül, de ez nem lépi át az övéit, pedig Mai egészen egyszerűen néz ki. Szép ugyan és fehér bőre messziről feltűnik bárkinek, de öltözete az átlagosabbnál is átlagosabb. Talán majd, ha keresethez jut, akkor ő is szívesebben választana valamit, amivel kitűnhet a tömegből. Ahhoz még viszont tennie és érnie is kell, mert most még nem tudná megmutatni magát, hiszen azt sem tudja pontosan ki is ő.
A válasz a másik szájából még inkább felcsigázza, főleg annál a résznél, amikor a sikolyokat említi.
Csak bólint egyet, mert válaszának váratnia kell magára, hiszen újabb kérdést kap. Milyen ismerős az az érzés, ahogy elképzeli mi is dúlhat a lányban. Legalábbis azt feltételezi, hogy ez nem csak egy buta kérdés, hanem róla szól. Máskülönben miért tette volna fel? Ha valamit megtanult, az az, hogy milyen elveszíteni valamit. Mindent.*
- Talán keresném még egy kicsit. Aztán, ha nem szeretne, vagy tudna az életemben lenni, tovább állnék és olyanokkal foglalkoznék, akik velem akarnak lenni.
*Itt egy kissé elhúzza a száját, mert emlékei kezdenek felszakadni. A könyvet a kezében szinte nem is szándékosan, de becsukja, de mozdulatát mintha nem ő irányítaná, hanem valami ösztönös másikra figyelés.*
- Azt olvastam... hogy ha valakit valami nagyon bánt, akkor az furcsa dolgokat produkálhat a fejében. Mint a rossz álmok.
*Nem magvas gondolatokat akart megosztani, hanem a maga egyszerűségében értelmezi azt, amivel már régóta foglalkozik. A lélek rejtelmeivel. Persze azt nem tudhatja, hogy a lányt nem zavarják ezek a sikolyok, mert úgy gondolja, hogy ez bárkit zavarna. Ezért is mondta azt, amit. Sőt, igazából azt sem tudhatja, hogy valójában hall-e éjszakánként bármit, csak feltételezi. Bár ő elsősorban ezt álomnak gondolja.*
- Miért sikít neked a sötét?
*Cseppet sem bölcs, s fogalma sincs, hogy ki mit is gondol a világról a környezetében. Egészen egyszerűen, mintha rácsatlakozott volna Norira, mert annyira idegen és mégis annyira ismerős neki.*
8594. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-07 16:35:23
Üzenet elküldve: 2024-01-07 16:35:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ahogy a lány jobban végigtekint Nori-n, már valamelyest értelmet nyerhet a furcsa kérdés, illetve, ha azt nem is, párhuzamot lehet vonni a kérdés és a kérdező személye között. Szinte minden fekete rajta. A szoknyája, harisnyája, felsője, a csuklyás köpenye, de még a kapucni alól kilógó hajkoronája is ébenfekete, na meg a szemei és a szája is erősen feketére vannak festve. Mintha csak a sötétből kilökött kis árnyék ülne a lány mellett.*
- Az megnyugtató *válaszolja.* Én a tenger zaját. Olyasmit, mint amikor a hullámok nekicsapódnak a partmenti szikláknak. Meg egy kellemes, fülbemászó dallamot, amit néha a tenger túlpartja felől érkező sikolyok szakítanak meg.
*Régóta hallja már mindezt az éjszakában. A dallam hívogatni szokta, mintha csak azt mondaná, hogy merüljön minél mélyebbre az árnyak között. A sikolyok meg egyáltalán nem zavarják. Talán azért nem, mert mindig is ott voltak, megszokta már őket. Ha a másik tudná, hogy ő szereti hallgatni ezeket a hangokat, talán joggal gondolná teljesen bolondnak szegényt.*
- És mit tennél, ha eljönnél a barátodért, ahogy évekkel ezelőtt megígérted neki, de ő már nem lenne sehol?
*A találóskérdés után rátér arra, ami most, ebben a pillanatban a legjobban nyomja a kis lelkét. Nolie nincs már többé, így neki nem maradt senkije. Milyen kár, pedig ő megmutatta, hogy milyen is az, mikor szeretsz valakit. Előtte nem ismerte ezt az érzést… szeretet… Talán így, hogy Nolie elment, már nem is fogja többé ugyanezt érezni, vagy nem is érezte soha, és csak egy álom volt az egész? Már ezen sem lepődne meg.*
//Új nap virrad//
*Ahogy a lány jobban végigtekint Nori-n, már valamelyest értelmet nyerhet a furcsa kérdés, illetve, ha azt nem is, párhuzamot lehet vonni a kérdés és a kérdező személye között. Szinte minden fekete rajta. A szoknyája, harisnyája, felsője, a csuklyás köpenye, de még a kapucni alól kilógó hajkoronája is ébenfekete, na meg a szemei és a szája is erősen feketére vannak festve. Mintha csak a sötétből kilökött kis árnyék ülne a lány mellett.*
- Az megnyugtató *válaszolja.* Én a tenger zaját. Olyasmit, mint amikor a hullámok nekicsapódnak a partmenti szikláknak. Meg egy kellemes, fülbemászó dallamot, amit néha a tenger túlpartja felől érkező sikolyok szakítanak meg.
*Régóta hallja már mindezt az éjszakában. A dallam hívogatni szokta, mintha csak azt mondaná, hogy merüljön minél mélyebbre az árnyak között. A sikolyok meg egyáltalán nem zavarják. Talán azért nem, mert mindig is ott voltak, megszokta már őket. Ha a másik tudná, hogy ő szereti hallgatni ezeket a hangokat, talán joggal gondolná teljesen bolondnak szegényt.*
- És mit tennél, ha eljönnél a barátodért, ahogy évekkel ezelőtt megígérted neki, de ő már nem lenne sehol?
*A találóskérdés után rátér arra, ami most, ebben a pillanatban a legjobban nyomja a kis lelkét. Nolie nincs már többé, így neki nem maradt senkije. Milyen kár, pedig ő megmutatta, hogy milyen is az, mikor szeretsz valakit. Előtte nem ismerte ezt az érzést… szeretet… Talán így, hogy Nolie elment, már nem is fogja többé ugyanezt érezni, vagy nem is érezte soha, és csak egy álom volt az egész? Már ezen sem lepődne meg.*
8593. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-07 16:08:53
Üzenet elküldve: 2024-01-07 16:08:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Minden lap és minden újabb betű, szó olyan a lelkének, mintha folyamatosan bókolnának neki. Aki nem tudja, hogy hogyan is kell igazán élni, annak ez maga az élet. Persze kezdi felvenni a ritmust és hajlandó a betűfaláson kívül mást is csinálni, azért még mindig ez a buborék a legbiztonságosabb.
Érzékeli, hogy valaki mellé ül, de nem tud rá ügyet vetni, mert éppen lefoglalja, hogy miként értelmezik a szerelmet bizonyos gondolkodók, akik nem háborúba mennének egy szívért, hanem megfejteni próbálják azt.
Egyszer talán érzékelte, hogy úgy fordul a lány feje, mintha érdekesnek tartaná azt, hogy mi van a kezében, de ez cseppet sem zavarja, ha kellene még oda is nyújtaná neki. Viszont csak miután végzett az utolsó mondattal.
Talán pont a fejezet vége segítette hozzá, hogy amikor megszólal a semmiből egy hang, azt meg is érti, bár nem tudja pontosan miért is tettek fel neki ilyesmi kérdést.*
- Egy halk fuvolaszót.
*Fogalma sincs miért ez jutott eszébe a sötétről. Lehetett volna bármilyen morajlás, vagy a szél játéka, ami néha dallamként süvít a válasza. Talán azért mondta ezt, mert amikor olyan sokat volt éjjeleken át egyedül, akkor a saját gondolatait, vagy a természet sokszor ijesztő hangjait csak emlékeiből felsejlő zenével tudta elodázni és az megnyugtatta néhány pillanatra.*
- Te mit hallanál?
*Kérdez vissza, és nehezen tudatosul benne, hogy milyen helyzetben is van éppen. Nem túl tolakodóan tekint végig a lányon, mert szeretné beinni szemeivel, hogy ki is szólította meg, na meg, hogy ki is ül mellette, aki ilyen érdekes kérdéssel vette birtokba elméjét. Talán gondolhatná, hogy valami bolond unalomból kérdez butaságokat, de őt felcsigázta ez a számára mély kérdés. Akkor is, ha ebben semmi mélység nincs, őt eltalálta, hiszen van miért töprengeni rajta. Aztán olvasott már cifrább kérdéseket és feltételezéseket is az életben, de nagyon kíváncsivá tette mire fel is szólították meg ezzel.*
//Új nap virrad//
*Minden lap és minden újabb betű, szó olyan a lelkének, mintha folyamatosan bókolnának neki. Aki nem tudja, hogy hogyan is kell igazán élni, annak ez maga az élet. Persze kezdi felvenni a ritmust és hajlandó a betűfaláson kívül mást is csinálni, azért még mindig ez a buborék a legbiztonságosabb.
Érzékeli, hogy valaki mellé ül, de nem tud rá ügyet vetni, mert éppen lefoglalja, hogy miként értelmezik a szerelmet bizonyos gondolkodók, akik nem háborúba mennének egy szívért, hanem megfejteni próbálják azt.
Egyszer talán érzékelte, hogy úgy fordul a lány feje, mintha érdekesnek tartaná azt, hogy mi van a kezében, de ez cseppet sem zavarja, ha kellene még oda is nyújtaná neki. Viszont csak miután végzett az utolsó mondattal.
Talán pont a fejezet vége segítette hozzá, hogy amikor megszólal a semmiből egy hang, azt meg is érti, bár nem tudja pontosan miért is tettek fel neki ilyesmi kérdést.*
- Egy halk fuvolaszót.
*Fogalma sincs miért ez jutott eszébe a sötétről. Lehetett volna bármilyen morajlás, vagy a szél játéka, ami néha dallamként süvít a válasza. Talán azért mondta ezt, mert amikor olyan sokat volt éjjeleken át egyedül, akkor a saját gondolatait, vagy a természet sokszor ijesztő hangjait csak emlékeiből felsejlő zenével tudta elodázni és az megnyugtatta néhány pillanatra.*
- Te mit hallanál?
*Kérdez vissza, és nehezen tudatosul benne, hogy milyen helyzetben is van éppen. Nem túl tolakodóan tekint végig a lányon, mert szeretné beinni szemeivel, hogy ki is szólította meg, na meg, hogy ki is ül mellette, aki ilyen érdekes kérdéssel vette birtokba elméjét. Talán gondolhatná, hogy valami bolond unalomból kérdez butaságokat, de őt felcsigázta ez a számára mély kérdés. Akkor is, ha ebben semmi mélység nincs, őt eltalálta, hiszen van miért töprengeni rajta. Aztán olvasott már cifrább kérdéseket és feltételezéseket is az életben, de nagyon kíváncsivá tette mire fel is szólították meg ezzel.*
8592. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-07 15:10:14
Üzenet elküldve: 2024-01-07 15:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Arthenior. Hosszú évek teltek már el azóta, hogy itt járt, ahogy azóta is, hogy megszabadult a fekete tündér rabszolgaságából. Bár, ő megváltásként és reményként tekintett rá, nem volt más Idya szemében, csak egy utolsó szolga, egy eszköz a céljainak elérésére.
Fogalma sincs, hogy azóta mi lett a tündérrel, és nem is igazán érdekli, csak egy valaki jár a fejében: Nolie. Megígérte a lánynak, hogy amint véget érnek a rémálmok, ő maga fog visszajönni érte a városba. Hát most itt van. Még a címre is emlékszik, ahová az utolsó levelét küldte legjobb (egyetlen) barátnőjének: Arthenior, Árnyék utca, Namos Ház.
A viszontlátás reménye némi boldogságot jelent Nori számára, de az élet kegyetlen, mint mindig. Nem találta meg Nolie-t, hiába látogatta meg azt a bizonyos címet, és hiába forgatta fel érte az egész várost. Most épp, már a korábbi reményét elvesztve bandukol a főtéren, és végül az egyik pad szabad felén foglal helyet, ahol egy alacsony, különösen fehér bőrű lányka ücsörög és valamit olvas.
Nori néha rápillant a könyvre, de hiába, ő nem tud olvasni, így sokat nem jelent neki. Végül egy hirtelen gondolattól vezérelve megszólal.*
- Mondd, ha a sötétségnek hangja lenne, milyen dallamokat hallanál a csendben éjszaka?
*Hangzatos kérdés, bár értelme nem sok lehet, főleg nem nappal. Az meg különösen furcsa, hogy miért kérdez ilyet ok nélkül egy idegentől…*
//Új nap virrad//
*Arthenior. Hosszú évek teltek már el azóta, hogy itt járt, ahogy azóta is, hogy megszabadult a fekete tündér rabszolgaságából. Bár, ő megváltásként és reményként tekintett rá, nem volt más Idya szemében, csak egy utolsó szolga, egy eszköz a céljainak elérésére.
Fogalma sincs, hogy azóta mi lett a tündérrel, és nem is igazán érdekli, csak egy valaki jár a fejében: Nolie. Megígérte a lánynak, hogy amint véget érnek a rémálmok, ő maga fog visszajönni érte a városba. Hát most itt van. Még a címre is emlékszik, ahová az utolsó levelét küldte legjobb (egyetlen) barátnőjének: Arthenior, Árnyék utca, Namos Ház.
A viszontlátás reménye némi boldogságot jelent Nori számára, de az élet kegyetlen, mint mindig. Nem találta meg Nolie-t, hiába látogatta meg azt a bizonyos címet, és hiába forgatta fel érte az egész várost. Most épp, már a korábbi reményét elvesztve bandukol a főtéren, és végül az egyik pad szabad felén foglal helyet, ahol egy alacsony, különösen fehér bőrű lányka ücsörög és valamit olvas.
Nori néha rápillant a könyvre, de hiába, ő nem tud olvasni, így sokat nem jelent neki. Végül egy hirtelen gondolattól vezérelve megszólal.*
- Mondd, ha a sötétségnek hangja lenne, milyen dallamokat hallanál a csendben éjszaka?
*Hangzatos kérdés, bár értelme nem sok lehet, főleg nem nappal. Az meg különösen furcsa, hogy miért kérdez ilyet ok nélkül egy idegentől…*
8591. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-07 14:43:37
Üzenet elküldve: 2024-01-07 14:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új nap virrad//
//Második szál//
*Talán a klíma nem annyira kedvező, hogy sok időt töltsön el a szabadban, de jó melegen felöltözve semmi sem lehetetlen. Na meg olyan sok időt töltött már el szabad ég alatt, hogy szervezetének már-már morbid módon hiányzik a kényelmetlenség.
Vaskos könyvvel a táskájában veszi nyakába a várost, hogy új impulzusok érjék, figyelhesse az itteniek életét, vagy éppen csak elkezdje magát helyinek érezni.
Ez a tér az egyik kedvence. Biztosan van sokkal szebb és izgalmasabb terület, ami felfedezésre vár, de szíve mégis itt dobbant először nagyot, és itt kezdődött el igazán az élete. Szívesen kering errefelé, és nyújtja kezeit a varázslatos szökőkútba.
Arra a padra vetülnek jégkék íriszei, ahová először ült le és most is azt veszi célul, hogy kicsit megpihenjen és elolvashasson néhány oldalt egy olyan könyvből, amit otthonában sosem szerezhetett be, lévén tiltva volt minden hasonló gondolat, filozófia. Nagy meglepetés volt, hogy pont itt talált rá. Érdekes kereskedők lakhatnak erre, vagy csak szimplán ő élt régen rossz helyen. Mindenesetre ezen keveset gondolkodik, sokkal jobban érdekli az amit a kezében tart. Most úgy érzi, végre elkezdheti igazán a kutatásait, semmi nem állja útját.
Kezei fáznak, de egy kis időt itt szeretne tölteni, a Pegazus melege sem hívogatja.
Belemélyed a sárgás lapokba és csak úgy falja a tudást, mintha az élete múlna rajta. Talán az is múlik. Kevés lénnyel találkozott eddig, ismeretségek híján pedig a lexikonok a legjobb barátai. Na de ha nem merészkedik ki a bérelt szobából, esetleg Yvon közeléből, vagy csak a könyvtárat látogatja akkor ez nem is fog változni. *
//Második szál//
*Talán a klíma nem annyira kedvező, hogy sok időt töltsön el a szabadban, de jó melegen felöltözve semmi sem lehetetlen. Na meg olyan sok időt töltött már el szabad ég alatt, hogy szervezetének már-már morbid módon hiányzik a kényelmetlenség.
Vaskos könyvvel a táskájában veszi nyakába a várost, hogy új impulzusok érjék, figyelhesse az itteniek életét, vagy éppen csak elkezdje magát helyinek érezni.
Ez a tér az egyik kedvence. Biztosan van sokkal szebb és izgalmasabb terület, ami felfedezésre vár, de szíve mégis itt dobbant először nagyot, és itt kezdődött el igazán az élete. Szívesen kering errefelé, és nyújtja kezeit a varázslatos szökőkútba.
Arra a padra vetülnek jégkék íriszei, ahová először ült le és most is azt veszi célul, hogy kicsit megpihenjen és elolvashasson néhány oldalt egy olyan könyvből, amit otthonában sosem szerezhetett be, lévén tiltva volt minden hasonló gondolat, filozófia. Nagy meglepetés volt, hogy pont itt talált rá. Érdekes kereskedők lakhatnak erre, vagy csak szimplán ő élt régen rossz helyen. Mindenesetre ezen keveset gondolkodik, sokkal jobban érdekli az amit a kezében tart. Most úgy érzi, végre elkezdheti igazán a kutatásait, semmi nem állja útját.
Kezei fáznak, de egy kis időt itt szeretne tölteni, a Pegazus melege sem hívogatja.
Belemélyed a sárgás lapokba és csak úgy falja a tudást, mintha az élete múlna rajta. Talán az is múlik. Kevés lénnyel találkozott eddig, ismeretségek híján pedig a lexikonok a legjobb barátai. Na de ha nem merészkedik ki a bérelt szobából, esetleg Yvon közeléből, vagy csak a könyvtárat látogatja akkor ez nem is fog változni. *
8590. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:34:20
Üzenet elküldve: 2024-01-06 20:34:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hónapok óta bujkál a városban, de hiába. Egy kevés élelmet és italt ugyan még sikerült csennie magának innen-onnan, de ez nem vezet sehová. Nem mutatkozhat emberek között, míg a bilincsei le nem kerülnek róla, a kovácshoz meg nem állíthat be csak úgy, hisz biztosan feladná a városőrségnek. Ekkor eszébe jut, hogy talán a kikötőben, ahol a törvény nem vetette meg a lábát, több sikerrel járhat. Tudja, hogy hosszú oda az út, de valahogy csak megoldja, mint eddig mindent, így bele is vág a kalandba. Sebes léptekkel indul kifelé a városból. Először a főtéren kell átverekednie magát, lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb feltűnést keltsen. Próbálja kerülni a tömeget, és a lehető legnormálisabban viselkedni. Bár, az ilyen koldusokkal, mint ő, úgysem foglalkozik senki.*
8589. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-12-30 16:45:02
Üzenet elküldve: 2023-12-30 16:45:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Quantall Ackumien Galanodel//
*Egy magányos elf sötétbe burkolózó körvonala tűnik fel a messzeségben. Óvatosan lépked, mintha minden lépését alaposan megfontolná. Lába alatt a kavicsok halk surrogással változtatnak helyet vagy őrlődnek porrá. Komótosan ballag egyre közelebb a főtér határához, lassan, mintha a város szíve folyamatosan távolodna tőle és ő alig lenne képes tartani az ütemet. Mégis, rendíthetetlenül közelít, márványos arcát megvilágítja a nap meleg fénye, ahogy pillantását felemeli a köpenye alól. Magányos elf, de csak testben, nem lélekben.
Szemei összeszűkülnek a hirtelen fény, vagy az elé táruló látvány miatt. Nem szól semmit, feltartóztathatatlanul halad célja felé. A főtéren elhaladó emberek és egyéb lények kezdik megbámulni a lomhán mozgó alakot, néhányan meg is állnak, bajt sejtve, vagy érdeklődve.*
- Á, Arthenior! *Kiált fel vidám hangon a jövevény, mikor eléri a főtér határát.* Rég nem jártam már erre.
~Soha nem jártál még erre.~ *Feleli a társa.*
- Bármikor megtörténhetett. *Jön a viszontválasz.*
~Nos, akkor, merre menjünk?~
- Utam egyenesen a templomba vezet. *Mondja, mintha bárki is állna mellette.*
~Hitbugó lettél?~ *Kérdezi a hang gúnyosan.*
- Elég! *Kezeivel láthatatlan falakat tol el mindkét irányba és mintha mi sem történt volna, folytatta útját a templom felé.
Nincsenek tévképzetei, ahogy képzeletbeli társa sem; csupán hangosan gondolkodott, mire halkan válaszolt magának. Szándékosan fogalmazott úgy, hogy arra felfigyeljenek az emberek, ugyanakkor ne lehessen belekötni semmibe: nem szerette kifejezetten a figyelmet, de a hirtelen jött felfordulás mulattatta. Szórakozottan biccentett, ahogy egy nemesasszony szörnyűlködő arccal elhaladt mellette.*
A hozzászólás írója (Alarn El'din) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.30 16:52:28
*Egy magányos elf sötétbe burkolózó körvonala tűnik fel a messzeségben. Óvatosan lépked, mintha minden lépését alaposan megfontolná. Lába alatt a kavicsok halk surrogással változtatnak helyet vagy őrlődnek porrá. Komótosan ballag egyre közelebb a főtér határához, lassan, mintha a város szíve folyamatosan távolodna tőle és ő alig lenne képes tartani az ütemet. Mégis, rendíthetetlenül közelít, márványos arcát megvilágítja a nap meleg fénye, ahogy pillantását felemeli a köpenye alól. Magányos elf, de csak testben, nem lélekben.
Szemei összeszűkülnek a hirtelen fény, vagy az elé táruló látvány miatt. Nem szól semmit, feltartóztathatatlanul halad célja felé. A főtéren elhaladó emberek és egyéb lények kezdik megbámulni a lomhán mozgó alakot, néhányan meg is állnak, bajt sejtve, vagy érdeklődve.*
- Á, Arthenior! *Kiált fel vidám hangon a jövevény, mikor eléri a főtér határát.* Rég nem jártam már erre.
~Soha nem jártál még erre.~ *Feleli a társa.*
- Bármikor megtörténhetett. *Jön a viszontválasz.*
~Nos, akkor, merre menjünk?~
- Utam egyenesen a templomba vezet. *Mondja, mintha bárki is állna mellette.*
~Hitbugó lettél?~ *Kérdezi a hang gúnyosan.*
- Elég! *Kezeivel láthatatlan falakat tol el mindkét irányba és mintha mi sem történt volna, folytatta útját a templom felé.
Nincsenek tévképzetei, ahogy képzeletbeli társa sem; csupán hangosan gondolkodott, mire halkan válaszolt magának. Szándékosan fogalmazott úgy, hogy arra felfigyeljenek az emberek, ugyanakkor ne lehessen belekötni semmibe: nem szerette kifejezetten a figyelmet, de a hirtelen jött felfordulás mulattatta. Szórakozottan biccentett, ahogy egy nemesasszony szörnyűlködő arccal elhaladt mellette.*
A hozzászólás írója (Alarn El'din) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.30 16:52:28
8588. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-12-17 14:54:40
Üzenet elküldve: 2023-12-17 14:54:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*A nőstény látszólag otthonosan mozog az olyan egyvelegben, mint Arthenioré. Ez biztosan segíti majd ügyük. Vhorossi egy ilyen helyen egy tapodtat sem mozdulna egy jól elfüggönyözött hintó nélkül, az egyszer biztos. Agaree-Siche jóval gyakorlatiasabb, de ez már korábban is kiderült számára.*
-Nem a bajt keresem. Csak nem bízom ezekben. *Nem is magát félti, sokkal inkább a matrónát. Egy orvul előbukkanó tőr... Ha igaz, amit a nőstény mondott, akár még ellenségei is lehetnek itt, a városban.
Valóban felenged kissé, ahogy múlnak a percek. Nem törődik velük senki, s ez így van jól. Nem olyan közeg ez, mint a pirtianesi. A másság itt jóval... Hétköznapibb.*
-Rokon. *Feleli a kérdésre, miközben felzárkózik a nőstény mellé, persze megfelelő távolságban.*
-Vhorossi jobban bízott a véreiben, legyenek azok bármennyire is távoliak, mint bárkiben. Nekem pedig természetesnek tűnt, hogy a családot szolgálom. Könnyű dolgom volt így, ha úgy tetszik. Nem mondom, hogy én voltam az első kardja, de bízott bennem. Ennél többet pedig nem is kérhettem volna. *Nagy kár, hogy nem volt ott a vég óráiban. De üldözték épp. Ostobaság lett volna elvezetni hozzá üldözőit - még ha most utólag emiatt bosszús is.*
-Remélem, nem kapták el élve. *Morogja még. Bele sem akar gondolni. Vhorossi nem olyan szikár és harcedzett, mint Agaree-Siche. Korábbi matrónája kezében csak dísz volt a fegyver, míg a nőstényről maga mellett el tudja képzelni, hogy utolsó leheletéig harcol, ha kell.*
-Mit óhajtsz vásárolni, Úrnőm? *Kérdi, mielőtt beérnének a Piactérre. Vidítaná a gondolat, ha maga szúrná ki a keresett portékát.*
*A nőstény látszólag otthonosan mozog az olyan egyvelegben, mint Arthenioré. Ez biztosan segíti majd ügyük. Vhorossi egy ilyen helyen egy tapodtat sem mozdulna egy jól elfüggönyözött hintó nélkül, az egyszer biztos. Agaree-Siche jóval gyakorlatiasabb, de ez már korábban is kiderült számára.*
-Nem a bajt keresem. Csak nem bízom ezekben. *Nem is magát félti, sokkal inkább a matrónát. Egy orvul előbukkanó tőr... Ha igaz, amit a nőstény mondott, akár még ellenségei is lehetnek itt, a városban.
Valóban felenged kissé, ahogy múlnak a percek. Nem törődik velük senki, s ez így van jól. Nem olyan közeg ez, mint a pirtianesi. A másság itt jóval... Hétköznapibb.*
-Rokon. *Feleli a kérdésre, miközben felzárkózik a nőstény mellé, persze megfelelő távolságban.*
-Vhorossi jobban bízott a véreiben, legyenek azok bármennyire is távoliak, mint bárkiben. Nekem pedig természetesnek tűnt, hogy a családot szolgálom. Könnyű dolgom volt így, ha úgy tetszik. Nem mondom, hogy én voltam az első kardja, de bízott bennem. Ennél többet pedig nem is kérhettem volna. *Nagy kár, hogy nem volt ott a vég óráiban. De üldözték épp. Ostobaság lett volna elvezetni hozzá üldözőit - még ha most utólag emiatt bosszús is.*
-Remélem, nem kapták el élve. *Morogja még. Bele sem akar gondolni. Vhorossi nem olyan szikár és harcedzett, mint Agaree-Siche. Korábbi matrónája kezében csak dísz volt a fegyver, míg a nőstényről maga mellett el tudja képzelni, hogy utolsó leheletéig harcol, ha kell.*
-Mit óhajtsz vásárolni, Úrnőm? *Kérdi, mielőtt beérnének a Piactérre. Vidítaná a gondolat, ha maga szúrná ki a keresett portékát.*
8587. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-12-11 22:18:29
Üzenet elküldve: 2023-12-11 22:18:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
* Arthenior felé haladva sűrűsödni kezd a tömeg. Nem messze tőle egy négy kocsiból álló karaván veri fel az út porát. A nyolc lóval be is érik. A tündér nem siet sehova sem. Mikor közelebb érnek még int is nekik. Nem sok, de néha ennyi is elég, hogy elérje valaki jóindulatát. A kocsi lassít és hamar szóba elegyednek. A közös utazás, még ha nem is tarthat soká, sokkal szórakoztatóbb, mint egyedül poroszkálni az út porában. A karaván tulajdonosa nem más, mint a Arable a vándor kereskedő. Mindenféle portékát összeszedve cserélgetve utazik Wegtoren és Arthenior között. További három harcos kíséri. Otanar az óriás, Aria a hosszú életű és Baragor egy ember. Hármuk jelenléte épp elég, hogy a legtöbb rosszakarót távol tartsa. Őket leszámítva két szolgáló utazik még Arablevel, Ilda és Mervil. A kereskedővel kellemesen elbeszélget az eddig látottakról. Szépen lassan beérnek a városba, ahol Itrillian kedélyesen búcsúzik, kilátásba helyezve egy későbbi találkozót a piacon, vagy valamelyik helyi ivóban. *
~ Se falak, se komolyabb védőművek. Legalább a helyi erők láthatóak és felügyelik a jövés-menést. Bár nem az én világom, mégis valahogy békésnek tűnik. Lássuk a helyi társasági alkalmatossági helyeket. Keressünk új társaságot! ~
* Arthenior felé haladva sűrűsödni kezd a tömeg. Nem messze tőle egy négy kocsiból álló karaván veri fel az út porát. A nyolc lóval be is érik. A tündér nem siet sehova sem. Mikor közelebb érnek még int is nekik. Nem sok, de néha ennyi is elég, hogy elérje valaki jóindulatát. A kocsi lassít és hamar szóba elegyednek. A közös utazás, még ha nem is tarthat soká, sokkal szórakoztatóbb, mint egyedül poroszkálni az út porában. A karaván tulajdonosa nem más, mint a Arable a vándor kereskedő. Mindenféle portékát összeszedve cserélgetve utazik Wegtoren és Arthenior között. További három harcos kíséri. Otanar az óriás, Aria a hosszú életű és Baragor egy ember. Hármuk jelenléte épp elég, hogy a legtöbb rosszakarót távol tartsa. Őket leszámítva két szolgáló utazik még Arablevel, Ilda és Mervil. A kereskedővel kellemesen elbeszélget az eddig látottakról. Szépen lassan beérnek a városba, ahol Itrillian kedélyesen búcsúzik, kilátásba helyezve egy későbbi találkozót a piacon, vagy valamelyik helyi ivóban. *
~ Se falak, se komolyabb védőművek. Legalább a helyi erők láthatóak és felügyelik a jövés-menést. Bár nem az én világom, mégis valahogy békésnek tűnik. Lássuk a helyi társasági alkalmatossági helyeket. Keressünk új társaságot! ~
8586. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-12-09 07:45:25
Üzenet elküldve: 2023-12-09 07:45:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Agaree-Siche Dwyerra, Shaiarin Maur'da//
*Megmosolyogja a hím szavait, de véletlenül se nevetné ki. Egyszerűen ironikusnak tartja a dolgot.*
- Tudnád, ők hogy vélekednek mirólunk *súgja oda. Kissé közelebb hajol, s reméli, hogy ez a bizalmas gesztus némileg oldja majd a feszültséget a másikban.*
- Majd megszokod őket. Arthenior hatalmas, nyüzsgő város, telve mindenféle szerzettel. Ami idegenné tesz bennünket itt, az csakis az, ha úgy viselkedünk *mondja. Szorosan összehúzza magán a kabátot, de nem mutatja jelét, hogy különösebben fázna. Határozott, de kellemes sétatempónál nem gyorsabb léptei nem torpannak meg utcákat keresgélve. Láthatóan tudja, merre megy. A piactér felé veszi az irányt, de amikor feltűnik neki, hogy a fiatal hím szúrós pillantása gyakorlatilag ellenszenves burokba vonja őket a járókelők körében, lassít és maga mellé inti.*
- Ne feszengj, csak bízz magadban *mondja.* - Aki ilyen görcsösen keresi a bajt, az inkább a fejére hozza, nem kiszúrja a rá leselkedő vészt. Mély levegő, Maur'da. Még idegen neked a Levegő Városa, de idővel ráérzel, tudom.
*Ahogy megállnak egy kicsit, csikordulva kapaszkodik meg két karmos láb egy közeli ereszen. Aztán valamivel arrébb egy másik pár. Reszelős madárhang tép a hidegbe, aztán felröppen és akaratlanul is egy dúló-fúló gyerkőc érzetét kelti, ahogy egy kissé elburjánzott bokorról felzavarja a verebeket, hogy egy kopasz ág meredező trónjáról ismét feléjük kiáltson.*
- Menjünk *sóhajtja Agaree-Siche, aztán felveszi lépteinek korábbi, kimért ritmusát.* - Közben mesélhetnél. Hogy kerültél Vhorossi mellé? Maga választott ki?
*Megmosolyogja a hím szavait, de véletlenül se nevetné ki. Egyszerűen ironikusnak tartja a dolgot.*
- Tudnád, ők hogy vélekednek mirólunk *súgja oda. Kissé közelebb hajol, s reméli, hogy ez a bizalmas gesztus némileg oldja majd a feszültséget a másikban.*
- Majd megszokod őket. Arthenior hatalmas, nyüzsgő város, telve mindenféle szerzettel. Ami idegenné tesz bennünket itt, az csakis az, ha úgy viselkedünk *mondja. Szorosan összehúzza magán a kabátot, de nem mutatja jelét, hogy különösebben fázna. Határozott, de kellemes sétatempónál nem gyorsabb léptei nem torpannak meg utcákat keresgélve. Láthatóan tudja, merre megy. A piactér felé veszi az irányt, de amikor feltűnik neki, hogy a fiatal hím szúrós pillantása gyakorlatilag ellenszenves burokba vonja őket a járókelők körében, lassít és maga mellé inti.*
- Ne feszengj, csak bízz magadban *mondja.* - Aki ilyen görcsösen keresi a bajt, az inkább a fejére hozza, nem kiszúrja a rá leselkedő vészt. Mély levegő, Maur'da. Még idegen neked a Levegő Városa, de idővel ráérzel, tudom.
*Ahogy megállnak egy kicsit, csikordulva kapaszkodik meg két karmos láb egy közeli ereszen. Aztán valamivel arrébb egy másik pár. Reszelős madárhang tép a hidegbe, aztán felröppen és akaratlanul is egy dúló-fúló gyerkőc érzetét kelti, ahogy egy kissé elburjánzott bokorról felzavarja a verebeket, hogy egy kopasz ág meredező trónjáról ismét feléjük kiáltson.*
- Menjünk *sóhajtja Agaree-Siche, aztán felveszi lépteinek korábbi, kimért ritmusát.* - Közben mesélhetnél. Hogy kerültél Vhorossi mellé? Maga választott ki?
8585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:53:51
Üzenet elküldve: 2023-11-26 11:53:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Sietős hazaút//
*Éjfélhez közelít az idő, amikor a Morthimer ház címeres echós szekere végre beporoszkál a városba. Ha ilyen kései - és hideg - órában még bárki tartózkodna az utcán éberen és józanul, azt alighanem meglepi a látvány. Ilyenkor már nem szokás a kereskedőknek az utcákon járni, főleg nem egy ilyen nagy - bár most nagyjából üres - szekérrel.
Amikor a város házai végre feltűntek, Orthus szólt a kocsisának, Japher Campának, hogy a második erőltetett menetnek is véget vethetnek és mehetnek normál tempóban. Japher csendes ember, akiről általában semmiféle érzelem nem olvasható le - különösen nem a munkaadója felé -, most azonban kiérződött valami rideg neheztelés a hangjából, amikor "Igenis, Uram"-ot mondva lenyugtatta az igavonókat. Az állatok az ő felelőssége, és ki tudja, hogy ez az egész napos, gyakran gyorsított hazaút mennyire erőltette meg őket. Persze Orthus sem érzéketlen ez iránt - már csak azért sem, mert értékes eszközei ezek az igavonók, és szándékában áll jó erőben, egészségben megtartani őket. De olyan híreket kapott hazulról, amik hatására azonnal a hazatérés mellett döntött. Oktalan, megfontolatlan döntés volt, és igazából rossz is. Sokkal kellemetlenebb következményei is lehettek volna, ha például útonállókba botlanak.
Így, hogy hazaértek, már csak az igavonók épségéért kell aggódnia, ahogy a szekér - immáron lassú tempóban - a polgárnegyed, a Morthimer Ház felé veszi az irányt.*
*Éjfélhez közelít az idő, amikor a Morthimer ház címeres echós szekere végre beporoszkál a városba. Ha ilyen kései - és hideg - órában még bárki tartózkodna az utcán éberen és józanul, azt alighanem meglepi a látvány. Ilyenkor már nem szokás a kereskedőknek az utcákon járni, főleg nem egy ilyen nagy - bár most nagyjából üres - szekérrel.
Amikor a város házai végre feltűntek, Orthus szólt a kocsisának, Japher Campának, hogy a második erőltetett menetnek is véget vethetnek és mehetnek normál tempóban. Japher csendes ember, akiről általában semmiféle érzelem nem olvasható le - különösen nem a munkaadója felé -, most azonban kiérződött valami rideg neheztelés a hangjából, amikor "Igenis, Uram"-ot mondva lenyugtatta az igavonókat. Az állatok az ő felelőssége, és ki tudja, hogy ez az egész napos, gyakran gyorsított hazaút mennyire erőltette meg őket. Persze Orthus sem érzéketlen ez iránt - már csak azért sem, mert értékes eszközei ezek az igavonók, és szándékában áll jó erőben, egészségben megtartani őket. De olyan híreket kapott hazulról, amik hatására azonnal a hazatérés mellett döntött. Oktalan, megfontolatlan döntés volt, és igazából rossz is. Sokkal kellemetlenebb következményei is lehettek volna, ha például útonállókba botlanak.
Így, hogy hazaértek, már csak az igavonók épségéért kell aggódnia, ahogy a szekér - immáron lassú tempóban - a polgárnegyed, a Morthimer Ház felé veszi az irányt.*
8584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-25 09:55:28
Üzenet elküldve: 2023-11-25 09:55:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//Istálló//
*Kharasshi már nem szívesen gondol úgy magára, mint harcosra. Valahogy... méltatlannak érzi magát rá. Mégis gyakorta kijár a tisztásra. Főleg a karcosan hideg hajnalokon, amikor úgy érzi, a levegővel valamiféle tisztaságot szív magába. Gyakorol, amíg csak a válla engedi. Már beletörődött, hogy sosem fog teljesen helyre jönni. Megszokta már, hogy mardosó sajgással jelzi a rossz időt, s hogy nincs mellette senki, aki ilyenkor borogatással enyhítse a benne bujkáló fájdalmat. Nyomorult lélek, végtelenül makacs akarattal és fénykorát már túllépett, de még mindig veszettül szívós testtel.*
- Véresebb talán, de hogy érdekesebb-e *horkant.* - A nővérem. Ő is értett a füvekhez, meg egyebekhez. Gyógyító és ártó szerekhez is. Ő is az anyjától tanulta. A nővérem, aki száműzött az enyéimtől.
*Bitang mostanra már dúsabb, hosszabb téli szőr növesztett, ahogy a ridegen tartott lovak szoktak. Az istállóban álló többi hátashoz képest úgy fest, mint egy hegyi medve. Már ami a fakó bundát meg az ápoltságot illeti. Bőven akad benne gubanc, és a sok hempergőzéstől, ami kiirthatatlan rossz szokása, porosabb, mint egy elhanyagolt rongyszőnyeg, amin már csak a sárcipőt tartják a verandai pad alatt.*
- Melyikük volt a fakóvérű elf? *kérdi. Nem mintha túlzottan számítana. Az ilyesmi az első pillanattól el van átkozva. Ő már csak tudja. De ha mégannyira is el lenne, nem cserélné el másra. A boldogság apró lélekvesztőnek tűnhet az egészben a keserűség végtelen tengerén. Kettéhasad a szíve, ha csak rá gondol, de féltékenyen őrzött kincse ez, amit halála órájáig szorítani fog. Sokszor elgondolkodik, megbánta-e. Ydriss, Illuse, Käli... Élete szerelme, a gyermeke anyja, nyomorult lelke békéje... Ő pedig... az életük megrontója. Mintha métely lenne, akit elvarázsol az élet csodája.*
- Nem feleltél *mondja, fel se pillantva a csutakolásból.* - Mi lett velük?
//Istálló//
*Kharasshi már nem szívesen gondol úgy magára, mint harcosra. Valahogy... méltatlannak érzi magát rá. Mégis gyakorta kijár a tisztásra. Főleg a karcosan hideg hajnalokon, amikor úgy érzi, a levegővel valamiféle tisztaságot szív magába. Gyakorol, amíg csak a válla engedi. Már beletörődött, hogy sosem fog teljesen helyre jönni. Megszokta már, hogy mardosó sajgással jelzi a rossz időt, s hogy nincs mellette senki, aki ilyenkor borogatással enyhítse a benne bujkáló fájdalmat. Nyomorult lélek, végtelenül makacs akarattal és fénykorát már túllépett, de még mindig veszettül szívós testtel.*
- Véresebb talán, de hogy érdekesebb-e *horkant.* - A nővérem. Ő is értett a füvekhez, meg egyebekhez. Gyógyító és ártó szerekhez is. Ő is az anyjától tanulta. A nővérem, aki száműzött az enyéimtől.
*Bitang mostanra már dúsabb, hosszabb téli szőr növesztett, ahogy a ridegen tartott lovak szoktak. Az istállóban álló többi hátashoz képest úgy fest, mint egy hegyi medve. Már ami a fakó bundát meg az ápoltságot illeti. Bőven akad benne gubanc, és a sok hempergőzéstől, ami kiirthatatlan rossz szokása, porosabb, mint egy elhanyagolt rongyszőnyeg, amin már csak a sárcipőt tartják a verandai pad alatt.*
- Melyikük volt a fakóvérű elf? *kérdi. Nem mintha túlzottan számítana. Az ilyesmi az első pillanattól el van átkozva. Ő már csak tudja. De ha mégannyira is el lenne, nem cserélné el másra. A boldogság apró lélekvesztőnek tűnhet az egészben a keserűség végtelen tengerén. Kettéhasad a szíve, ha csak rá gondol, de féltékenyen őrzött kincse ez, amit halála órájáig szorítani fog. Sokszor elgondolkodik, megbánta-e. Ydriss, Illuse, Käli... Élete szerelme, a gyermeke anyja, nyomorult lelke békéje... Ő pedig... az életük megrontója. Mintha métely lenne, akit elvarázsol az élet csodája.*
- Nem feleltél *mondja, fel se pillantva a csutakolásból.* - Mi lett velük?
8583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-24 11:32:00
Üzenet elküldve: 2023-11-24 11:32:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A városhoz nem túl messze pihent az éjszaka. Elég hűvös volt, de a prém felsője valamelyest melegen tartotta. Sokszor fázott és éhezett már az évek alatt így nem panaszkodik reggel sem, amikor korán felkel a nap első sugaraira. Álmosan kel fel az avarból, egy fa tövéről, ahol az éjszakák töltötte. Felállva kinyújtózik és magához veszi a kardját. Oldalra köti és lassan elindul a városba. A főtérhez érve megáll egy időre. Alaposan megnézi a kitett hirdetéseket, hátha talál valami érdekeset, bár kevés olyan lenne, ami miatt megszakítaná útját. Mivel emberek között nevelkedett így megtanult írni és olvasni. Természetesen nem egy tudós, de egyszerűen fogalmazva tud írni, még ha csúnyán is, s ezt szinte alig használja. Az olvasást valamivel többször, ha éppen hirdetéseket böngészik a főtéren, vagy étlapot a fogadókban.*
8582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-21 08:59:20
Üzenet elküldve: 2023-11-21 08:59:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gondosságból elkövetett növényültetés//
//Istálló//
* A szavakra csak elmosolyodik. Nem olyan nagy lélekbúvár ő, de azt azért látja, hogy kölcsönös a szimpátia. Talán a mogorva mélységinek is könynebbség, ha van kihez szólnia. Az az érzése, nem bővelkedik társaságban, és az ő találkozásukat is csak a véletlen és a szükség hozta. *
- Értem. Valószínűleg félvakon is lecsapnál, akár a legyet.
* Átveszi a csutakolókefét és hozzálát a tisztogatás megnyugtató, monoton mozdulataihoz. Nm sokat tudott mg a fickóról, de nem is olyan fajtának tűnik. Talán a közös munka és az érdektelen fecsegés magáról kicsit megenyhíti a morc hangulatát. *
- Egyszerű falusi kölyök vagyok.
* A karámoszlopon leütögeti a kefén összegyűlt koszt és szőrt. *
- Anyám értett valamit a gyógyításhoz, sokan jártak hozzá, mindenféle nyavalyákkal. gyébként szívesen kibeszélték a háta mögött, de ha kellett a segítsége, mindig megtalálták.
* Cinikusan felhorkan és erőteljesebb mozdulatokkal húzza a kefét a lő szőrén. *
- Apámról nem tudok sokat, csak hogy nagy tudású volt. Talán valamiféle tudósember vagy mágus, ki tudja?
* Csenevészkorában szívesen szórakoztatta magát és másokat azzal, hogy különböző történeteket talált ki a sosem ismert apjának kilétéről. Valójában lehet hogy egy aljas csavargó volt, de az anyja az utolsó leheletéig kitartott a szeretett kép mellett. *
- A növények ismeretét is anyámtól tudom, ő meg valószínűleg apámtól, ha igaz. Láthatod, nem egy érdekes történet, a tied biztosan érdekesebb.
* Felvont szemöldökkel, várakozó képpel les át a ló háta felett, mintegy néma biztatásként a másik felé. *
//Istálló//
* A szavakra csak elmosolyodik. Nem olyan nagy lélekbúvár ő, de azt azért látja, hogy kölcsönös a szimpátia. Talán a mogorva mélységinek is könynebbség, ha van kihez szólnia. Az az érzése, nem bővelkedik társaságban, és az ő találkozásukat is csak a véletlen és a szükség hozta. *
- Értem. Valószínűleg félvakon is lecsapnál, akár a legyet.
* Átveszi a csutakolókefét és hozzálát a tisztogatás megnyugtató, monoton mozdulataihoz. Nm sokat tudott mg a fickóról, de nem is olyan fajtának tűnik. Talán a közös munka és az érdektelen fecsegés magáról kicsit megenyhíti a morc hangulatát. *
- Egyszerű falusi kölyök vagyok.
* A karámoszlopon leütögeti a kefén összegyűlt koszt és szőrt. *
- Anyám értett valamit a gyógyításhoz, sokan jártak hozzá, mindenféle nyavalyákkal. gyébként szívesen kibeszélték a háta mögött, de ha kellett a segítsége, mindig megtalálták.
* Cinikusan felhorkan és erőteljesebb mozdulatokkal húzza a kefét a lő szőrén. *
- Apámról nem tudok sokat, csak hogy nagy tudású volt. Talán valamiféle tudósember vagy mágus, ki tudja?
* Csenevészkorában szívesen szórakoztatta magát és másokat azzal, hogy különböző történeteket talált ki a sosem ismert apjának kilétéről. Valójában lehet hogy egy aljas csavargó volt, de az anyja az utolsó leheletéig kitartott a szeretett kép mellett. *
- A növények ismeretét is anyámtól tudom, ő meg valószínűleg apámtól, ha igaz. Láthatod, nem egy érdekes történet, a tied biztosan érdekesebb.
* Felvont szemöldökkel, várakozó képpel les át a ló háta felett, mintegy néma biztatásként a másik felé. *
8581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:22:49
Üzenet elküldve: 2023-11-19 18:22:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza Artheniorba//
*Egy egész napnyi menetelés után érkezik meg végre Artheniorba. Ami azt illeti, igazán nem bánta volna, ha valahol egy szekér a jó irányba haladva elvitte volna egy darabon. Ám nem volt szerencséje, valahogy sehol se talált ilyen járművet. Alig valami pihenőt tartva tette meg az egész utat, és bár igencsak elcsigázott, azért bujkál a szája szegletében egy elégedett félmosoly.*
~Megy ez még, na!~
*gondolja magában. Persze ez nem is olyan meglepő. Mennyiszer kellett így menetelnie annak idején, amikor még sokkal fiatalabb, nyeszlettebb volt, nem ritkán kiéhezett is, és cipelhette mások sátrát, eszközeit a hátán ócska hevedereken.
Bezzeg most jobb bőrben van, mint életében valaha, és bár saját holmija elég sok és nehéz, de egy jó hátizsákja is van, amiben cipelheti.
Ezzel együtt valóságos felüdülés a poros-sáros országutat végre a város itt-ott kövezett utcáira cserélni. Már nincs sok hátra az úti célja végéig, ahol aztán megpihenhet.*
*Egy egész napnyi menetelés után érkezik meg végre Artheniorba. Ami azt illeti, igazán nem bánta volna, ha valahol egy szekér a jó irányba haladva elvitte volna egy darabon. Ám nem volt szerencséje, valahogy sehol se talált ilyen járművet. Alig valami pihenőt tartva tette meg az egész utat, és bár igencsak elcsigázott, azért bujkál a szája szegletében egy elégedett félmosoly.*
~Megy ez még, na!~
*gondolja magában. Persze ez nem is olyan meglepő. Mennyiszer kellett így menetelnie annak idején, amikor még sokkal fiatalabb, nyeszlettebb volt, nem ritkán kiéhezett is, és cipelhette mások sátrát, eszközeit a hátán ócska hevedereken.
Bezzeg most jobb bőrben van, mint életében valaha, és bár saját holmija elég sok és nehéz, de egy jó hátizsákja is van, amiben cipelheti.
Ezzel együtt valóságos felüdülés a poros-sáros országutat végre a város itt-ott kövezett utcáira cserélni. Már nincs sok hátra az úti célja végéig, ahol aztán megpihenhet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773