Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 431 (8601. - 8620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8620. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-16 18:15:04
Üzenet elküldve: 2024-02-16 18:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pacsirták//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Semmi kiakadás, semmi „Mi a fészkes fenéért gondolod, hogy te jobban tudod nálam?” jellegű kérdés, csak egy köszönöm hangzik el a fiú -most már biztos, hogy az-, szájából. Pedig komolyan gondolta a beszólást, és jót szórakozott volna, ha legalább egy kicsit megsértődik az áldozat.*
- Aham, nincs mit. Egyébként meg érdemes volna jobban játszanod a hangmagasságokkal. Nekem túl egysíkú is volt.
*Folytatja a kritizálást anélkül, hogy ő bármit megmutatna a tehetségéből, pedig neki aztán tényleg kivételesen jó hangja van. Mármint maga Merlana szerint biztosan, más még nem mondta neki, és a közönségétől sem kapott még soha pozitív visszajelzést, bár nem a hang, inkább a szöveg minősége miatt.*
- Hogy miről énekelj? Hmm… *Látványosan elgondolkodik.* Mondjuk arról, ahogy egy griff bébi felfalja a halott anyját, csak mert, ehm… szívtelen, mocsok orkok lemészárolták azt a gyönyörű bestiát, de a kis lénynek ennie kell, ha élni akar, a túlélő ösztöne pedig bármire rá tudja venni.
*Halvány, gonoszkás mosoly jelenik meg a szája szélén, ahogy kitalálja a történetet. Hát ezért nem szívlelik az ő dalait igazán. Az orkot meg azért szőtte bele a történetbe, mert azokat, azaz egyet kifejezetten most épp ő nem szívlel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Semmi kiakadás, semmi „Mi a fészkes fenéért gondolod, hogy te jobban tudod nálam?” jellegű kérdés, csak egy köszönöm hangzik el a fiú -most már biztos, hogy az-, szájából. Pedig komolyan gondolta a beszólást, és jót szórakozott volna, ha legalább egy kicsit megsértődik az áldozat.*
- Aham, nincs mit. Egyébként meg érdemes volna jobban játszanod a hangmagasságokkal. Nekem túl egysíkú is volt.
*Folytatja a kritizálást anélkül, hogy ő bármit megmutatna a tehetségéből, pedig neki aztán tényleg kivételesen jó hangja van. Mármint maga Merlana szerint biztosan, más még nem mondta neki, és a közönségétől sem kapott még soha pozitív visszajelzést, bár nem a hang, inkább a szöveg minősége miatt.*
- Hogy miről énekelj? Hmm… *Látványosan elgondolkodik.* Mondjuk arról, ahogy egy griff bébi felfalja a halott anyját, csak mert, ehm… szívtelen, mocsok orkok lemészárolták azt a gyönyörű bestiát, de a kis lénynek ennie kell, ha élni akar, a túlélő ösztöne pedig bármire rá tudja venni.
*Halvány, gonoszkás mosoly jelenik meg a szája szélén, ahogy kitalálja a történetet. Hát ezért nem szívlelik az ő dalait igazán. Az orkot meg azért szőtte bele a történetbe, mert azokat, azaz egyet kifejezetten most épp ő nem szívlel.*
8619. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-16 17:55:46
Üzenet elküldve: 2024-02-16 17:55:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pacsirták//
*Közönsége is akad, ami nem meglepő se a jó helyválasztás, se a hangja miatt. Muszáj volt megtanulnia énekelni. Ha az ember belegondol azzal, hogy tud énekelni valaki több aranyat tud összeszedni mint azzal, hogy nem. Ugyanis az éneklésért folyamatosan kap, de azért, hogy abbahagyja elég lenne egyszer kifizetni. Meg is lesz tapsolva amiért hálás ahogy a csengő aranyakért is, de egy kritikus is előlép. Ártatlanul csillogó szemekkel néz végig a lányon akinek nem tetszett a szövege. Belenéz annak szemeibe és a panaszt egyáltalán magára se véve kérdez vissza.*
-Köszönöm szépen! Miről hallanál szívesebben? Hátha tudok olyan dalt.
*Közönsége is akad, ami nem meglepő se a jó helyválasztás, se a hangja miatt. Muszáj volt megtanulnia énekelni. Ha az ember belegondol azzal, hogy tud énekelni valaki több aranyat tud összeszedni mint azzal, hogy nem. Ugyanis az éneklésért folyamatosan kap, de azért, hogy abbahagyja elég lenne egyszer kifizetni. Meg is lesz tapsolva amiért hálás ahogy a csengő aranyakért is, de egy kritikus is előlép. Ártatlanul csillogó szemekkel néz végig a lányon akinek nem tetszett a szövege. Belenéz annak szemeibe és a panaszt egyáltalán magára se véve kérdez vissza.*
-Köszönöm szépen! Miről hallanál szívesebben? Hátha tudok olyan dalt.
8618. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-16 17:44:10
Üzenet elküldve: 2024-02-16 17:44:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pacsirták//
*Végre már, hogy elérte a várost. Mindezt egy nyamvadt lila bájitalért, amit két nap alatt kellett volna megszereznie annak az orknak, cserébe nem lennének többet anyagi gondjai. Habár, valószínűleg azt az üzletet már fújhatja, hisz nemhogy két nap, de már egy hat is eltelt, mióta az a pipafüstben fulladozó, mogorva izé elhajtotta őt. Mindegy, talán jobb is koldusnak lenni, mint egy szürke szörnyeteg rabszolgájának, de azért, ha talál itt a városban olyan lila löttyöt, meg fogja próbálni újra felkeresni az agyarast.
A főtérre érve nem tudja nem észre venni a szökőkútnál dalolászó pacsirtát, merthogy ennél jobban nem is tudná valaki felhívni a figyelmet magára.*
~Jé, egy kolléga… nincs is rossz hangja, de… pff, a szöveg valami rémes.~
*Lépked közelebb, hogy jobban szemügyre vegye magának a szőkét, merthogy így elsőre azt sem tudja eldönteni róla, hogy fiú-e vagy lány. A bámészkodó tömeg elé verekedi magát, és onnan figyeli karba tett kezekkel és felhúzott szemöldökkel az előadást.
Mikor a dal véget ér, lassú, tapsoló mozdulatokkal fejezi ki elégedettségét és nemtetszését is egyszerre.*
- Nem volt rossz, de a szöveged borzalmas. *Jelenti ki hűvösen, továbbra is a másik tekintetét keresve.*
*Végre már, hogy elérte a várost. Mindezt egy nyamvadt lila bájitalért, amit két nap alatt kellett volna megszereznie annak az orknak, cserébe nem lennének többet anyagi gondjai. Habár, valószínűleg azt az üzletet már fújhatja, hisz nemhogy két nap, de már egy hat is eltelt, mióta az a pipafüstben fulladozó, mogorva izé elhajtotta őt. Mindegy, talán jobb is koldusnak lenni, mint egy szürke szörnyeteg rabszolgájának, de azért, ha talál itt a városban olyan lila löttyöt, meg fogja próbálni újra felkeresni az agyarast.
A főtérre érve nem tudja nem észre venni a szökőkútnál dalolászó pacsirtát, merthogy ennél jobban nem is tudná valaki felhívni a figyelmet magára.*
~Jé, egy kolléga… nincs is rossz hangja, de… pff, a szöveg valami rémes.~
*Lépked közelebb, hogy jobban szemügyre vegye magának a szőkét, merthogy így elsőre azt sem tudja eldönteni róla, hogy fiú-e vagy lány. A bámészkodó tömeg elé verekedi magát, és onnan figyeli karba tett kezekkel és felhúzott szemöldökkel az előadást.
Mikor a dal véget ér, lassú, tapsoló mozdulatokkal fejezi ki elégedettségét és nemtetszését is egyszerre.*
- Nem volt rossz, de a szöveged borzalmas. *Jelenti ki hűvösen, továbbra is a másik tekintetét keresve.*
8617. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-16 17:30:09
Üzenet elküldve: 2024-02-16 17:30:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pacsirták//
*Rekkenő a hőség. Most nincs is szükség a vastag csuhára, hogy védje a hidegtől. Emiatt kizárólag a nyakában csüngő faragott háromszög, ami talán jelzi hivatását. De a napnak ezek az erős sugarai amiket a kövek elnyelnek és tolnak vissza magukból már nem esnek jól. Túl erősnek bizonyulnak. Zeekx úgy is döntött, hogy legalább mára átteszi a helyét a főtérre a szökőkút mellé. Ötletnek nem volt rossz mert ha valahol itt könnyen lehet adakozó jótét lelkeket találni arról nem is beszélve, hogy ezt a meleget elviselni is könnyebb itt. Ennek köszönhető, hogy a széles mosolya őszintén ragyog az emberekre ahogy ül a szökőkút szélén, lábát lógatva, maga mellett egy kis fémtálkával amibe pár arany már található, torkából pedig magas tiszta hangján egy vidám dalocska zeng.*
-Amott egy kis patak mellett
Három juhom hatot ellett,
Van már juhom, van bárányom,
Szerethetsz már kis angyalom.
Nem ide való vagyok én,
Piritanes-ből most jöttem én.
Jöttem, babám, látásidra,
Hej, de el vagyok fáradva.
*Rekkenő a hőség. Most nincs is szükség a vastag csuhára, hogy védje a hidegtől. Emiatt kizárólag a nyakában csüngő faragott háromszög, ami talán jelzi hivatását. De a napnak ezek az erős sugarai amiket a kövek elnyelnek és tolnak vissza magukból már nem esnek jól. Túl erősnek bizonyulnak. Zeekx úgy is döntött, hogy legalább mára átteszi a helyét a főtérre a szökőkút mellé. Ötletnek nem volt rossz mert ha valahol itt könnyen lehet adakozó jótét lelkeket találni arról nem is beszélve, hogy ezt a meleget elviselni is könnyebb itt. Ennek köszönhető, hogy a széles mosolya őszintén ragyog az emberekre ahogy ül a szökőkút szélén, lábát lógatva, maga mellett egy kis fémtálkával amibe pár arany már található, torkából pedig magas tiszta hangján egy vidám dalocska zeng.*
-Amott egy kis patak mellett
Három juhom hatot ellett,
Van már juhom, van bárányom,
Szerethetsz már kis angyalom.
Nem ide való vagyok én,
Piritanes-ből most jöttem én.
Jöttem, babám, látásidra,
Hej, de el vagyok fáradva.
8616. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-11 12:23:54
Üzenet elküldve: 2024-02-11 12:23:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt //
* Eljött az idő mikor végre maga mögött hagyhatja a felesleges sétálásokat. Körbe tekintve valószínűleg a főterén lehet, eléggé kitűnhet a helyiek közül hatalmas testével, pedig azért előnye is van ám, például nem kell a tömegen át bámulnia, mint egyes törpéknek simán átláthatja a terepet, nem mintha tudná mi merre van. Néhány járókelő lehet még rajta kívül, talán még pár gyermek, kik épp játszanak egymással. El kell ismernie, nem erre számított, ugyan nem egy erődítményre, de legalább egy kis kőfalra, hogy távol tartsak a bestiákat, bár amennyi őrt látott az utakon egyértelművé válik, hogy semmi szükségük rá. Nem mintha az ő dolga lenne beleszólni. Végül úgy dönt, keres egy padot, amin egy kicsit lepihenhet, talál is egy kőpadot le is ereszti rá méretes hátsóját, közben bámulva az embereket, majd előveszi kiskönyvét és elkezd valamit írni benne, majd kihúzni valamit, ezt ismételgeti, míg egy jó két három oldalt tele ír. *
~ Tökéletes! * Gondolja majd csapja össze a kiskönyvét és csúsztatja vissza jobbján lévő zsebébe. Vesz egy mély levegőt majd feláll, odaballag egy éppen házát elhagyó emberhez és leszólítja. Mindegy milyennek a körülmények, ha egy ork szólít le, az jót nem jelenthet! Legalábbis az emberek ezt hiszik, ö sincs másképp, mivel a leszólítást követően mintha elhagyta volna az élet, már csak a fogait kéne vicsorítania felé, hogy összeszarja magát a szegény ember. Pedig csak útbaigazítást akart kérni, amit meg is tesz nagy nehezen, közben reszketve mutat az egyik irányba, szólalni sem mer neki, nehogy felidegesítse. Szemöldökét megemelve bámulja az embert, de megköszöni, lassan hátrálva otthagyja, mikor tisztes távolban van, hátat fordít és elindul a mutatott irányba. *
~ Ez fura volt. * Azért nem erre számított, mikor először lépet be a városba. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.11 12:27:07
* Eljött az idő mikor végre maga mögött hagyhatja a felesleges sétálásokat. Körbe tekintve valószínűleg a főterén lehet, eléggé kitűnhet a helyiek közül hatalmas testével, pedig azért előnye is van ám, például nem kell a tömegen át bámulnia, mint egyes törpéknek simán átláthatja a terepet, nem mintha tudná mi merre van. Néhány járókelő lehet még rajta kívül, talán még pár gyermek, kik épp játszanak egymással. El kell ismernie, nem erre számított, ugyan nem egy erődítményre, de legalább egy kis kőfalra, hogy távol tartsak a bestiákat, bár amennyi őrt látott az utakon egyértelművé válik, hogy semmi szükségük rá. Nem mintha az ő dolga lenne beleszólni. Végül úgy dönt, keres egy padot, amin egy kicsit lepihenhet, talál is egy kőpadot le is ereszti rá méretes hátsóját, közben bámulva az embereket, majd előveszi kiskönyvét és elkezd valamit írni benne, majd kihúzni valamit, ezt ismételgeti, míg egy jó két három oldalt tele ír. *
~ Tökéletes! * Gondolja majd csapja össze a kiskönyvét és csúsztatja vissza jobbján lévő zsebébe. Vesz egy mély levegőt majd feláll, odaballag egy éppen házát elhagyó emberhez és leszólítja. Mindegy milyennek a körülmények, ha egy ork szólít le, az jót nem jelenthet! Legalábbis az emberek ezt hiszik, ö sincs másképp, mivel a leszólítást követően mintha elhagyta volna az élet, már csak a fogait kéne vicsorítania felé, hogy összeszarja magát a szegény ember. Pedig csak útbaigazítást akart kérni, amit meg is tesz nagy nehezen, közben reszketve mutat az egyik irányba, szólalni sem mer neki, nehogy felidegesítse. Szemöldökét megemelve bámulja az embert, de megköszöni, lassan hátrálva otthagyja, mikor tisztes távolban van, hátat fordít és elindul a mutatott irányba. *
~ Ez fura volt. * Azért nem erre számított, mikor először lépet be a városba. *
A hozzászólás írója (Targhed Cagon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.11 12:27:07
8615. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:31:58
Üzenet elküldve: 2024-02-07 15:31:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
* Mikor megérkezik a város főterére, nem tudja mitévő legyen. Végül is az volt a cél, hogy Artheniorba érjen. Ez sikerült. Most viszont ugyanaz a gond áll fenn, mint ami fenn állt a legutóbbi alkalommal is. Akkor a kereskedőt nem találta, de egy idegen útba igazította. Most is hasonlóra vetemedik, márpedig arra, hogy egyből odasétál a szép hölgyekhez, hogy megkérdezze, lefeküdnének-e vele. Terve nem válik be, két nőnél is hoppon marad.
Az első hölgy rögtön felpofozza Agint, amint meghallja a kérdést. Bár ő nem érti hogy mi baja van, elfogadja az elutasítást, és más hölgyemény után kezd kutatni. A második már jóval együttműködőbb. Nem elég hogy kéjhölgy, de elmondása szerint szívesen töltene időt vele. A gond csak akkor érkezik meg, mikor a pénz kérdése szóba kerül. Ekkor Agint rögtön elzavarják, esélyt sem adva szegénynek a hódításra.
Mindezek ellenére nem adja fel, tovább folytatja a keresést. *
* Mikor megérkezik a város főterére, nem tudja mitévő legyen. Végül is az volt a cél, hogy Artheniorba érjen. Ez sikerült. Most viszont ugyanaz a gond áll fenn, mint ami fenn állt a legutóbbi alkalommal is. Akkor a kereskedőt nem találta, de egy idegen útba igazította. Most is hasonlóra vetemedik, márpedig arra, hogy egyből odasétál a szép hölgyekhez, hogy megkérdezze, lefeküdnének-e vele. Terve nem válik be, két nőnél is hoppon marad.
Az első hölgy rögtön felpofozza Agint, amint meghallja a kérdést. Bár ő nem érti hogy mi baja van, elfogadja az elutasítást, és más hölgyemény után kezd kutatni. A második már jóval együttműködőbb. Nem elég hogy kéjhölgy, de elmondása szerint szívesen töltene időt vele. A gond csak akkor érkezik meg, mikor a pénz kérdése szóba kerül. Ekkor Agint rögtön elzavarják, esélyt sem adva szegénynek a hódításra.
Mindezek ellenére nem adja fel, tovább folytatja a keresést. *
8614. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-01 21:56:19
Üzenet elküldve: 2024-02-01 21:56:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Az út//
*Nem tudja, hogy Yeza magától is ilyen közvetlen lett volna, vagy csak jó helyen volt jó időben, hogy kivegye a részét a páros évődéséből, de nem bánja. Finom, puha ajkai voltak a lánynak, remélhetőleg nem utoljára kóstolta őket.
Az útra kilépve azonban már nem a vörös körül járnak a gondolatai. Ha nem is lelkesedés, inkább egyfajta céltudatosság lesz úrrá rajta. Fejben számolgatja az előttük álló távolságot, a cipelendő súlyt, a várható kellemetlenségeket.*
- A diadal kevésbé izgat. Bár egy jó tetoválást biztos készítek majd a dögről, emlékbe.
*feleli kedélyesen. Feltett szándéka ugyanis, hogy bőrén megörökítse élete nagyobb kalandjait, háborúit. Ez idő tájt egyedül a fekete hatos szám látható csak a jobb felkarján, amit most már takar az új kabátja. De ha megéri, kerül még mellé más is. Csak aztán a karját el ne hagyja valahol.*
- De úgy láttam, a vörös inkább téged vár epekedve vissza. Azért ne félj, emiatt nem leszek azon, hogy ne térj vissza.
*teszi hozzá vidám mosollyal. A hangjának nincs kihívó éle, egyszerűen jókedvű. Általában az.*
- Te is voltál városőr itt? Kicsi a világ. Apám is az volt egykor. Már nem kapitány, csak városőr. Tisztként szolgált, mielőtt zsoldosnak állt. Valami lefokozás miatt.
*feleli csevegő stílusban, bár azt kétli, hogy Denjaar találkozhatott volna az apjával. Annál fiatalabbnak tűnik. Mykael apja jó húsz esztendeje elkerült már a városőrségtől.*
- Én se jártam még arra. Vagy talán igen, de nem tudok róla.
*ez így persze furán hangozhat, hogy nem tudja, hol járt és hol nem, egyelőre azonban nem magyarázza meg, mert szóba kerül a málha.*
- Így is lehet, de nyugodtan rámbízhatod gyakrabban is. Sokszor kellett málhahordóként cipekednem, hozzá vagyok szokva. És jó, ha egyikünk mindig harcrakész.
*ajánlja fel. Kettejük közül Denjaar tűnik jobb kardforgatónak, bár harcolni még nem látta. Neki meg abban van rutinja, hogyan bírjon tovább mozogni nagy teherrel, és hogyan szabaduljon meg tőle gyorsan, ha kell.*
- Nyugat? Igen, sokat mozogtunk arra. De nem volt nagy csapat a miénk, a nagyvárosok közelében alig akadt dolgunk. Mindig csak kisebb csetepaték, vagy útonálló táborok felszámolása, egymással torzsalkodó földbirtokosok. Voltunk meleg vidéken, sivatagban, mély erdőben, fagyos vidéken, lápos vidéken... Az igazat megvallva, egy időben fogalmam se volt, merre megy a kompánia, csak követtem őket. De még gyerek voltam, mindegy volt, úgyse mehettem volna másfele.
*feleli.*
- Te meg wegtoreni vagy, igaz? Gladiátor voltál? Az milyen volt?
*érdeklődik. Nem egy katonatársa volt gladiátor, vagy vált azzá később. Egyszerre jelentett biztosabb megélhetést és nagyobb esélyt az elhalálozásra, meg aztán: aki a kardforgatáshoz ért, olyan sokféle mesterség közül nem válogathat.*
*Nem tudja, hogy Yeza magától is ilyen közvetlen lett volna, vagy csak jó helyen volt jó időben, hogy kivegye a részét a páros évődéséből, de nem bánja. Finom, puha ajkai voltak a lánynak, remélhetőleg nem utoljára kóstolta őket.
Az útra kilépve azonban már nem a vörös körül járnak a gondolatai. Ha nem is lelkesedés, inkább egyfajta céltudatosság lesz úrrá rajta. Fejben számolgatja az előttük álló távolságot, a cipelendő súlyt, a várható kellemetlenségeket.*
- A diadal kevésbé izgat. Bár egy jó tetoválást biztos készítek majd a dögről, emlékbe.
*feleli kedélyesen. Feltett szándéka ugyanis, hogy bőrén megörökítse élete nagyobb kalandjait, háborúit. Ez idő tájt egyedül a fekete hatos szám látható csak a jobb felkarján, amit most már takar az új kabátja. De ha megéri, kerül még mellé más is. Csak aztán a karját el ne hagyja valahol.*
- De úgy láttam, a vörös inkább téged vár epekedve vissza. Azért ne félj, emiatt nem leszek azon, hogy ne térj vissza.
*teszi hozzá vidám mosollyal. A hangjának nincs kihívó éle, egyszerűen jókedvű. Általában az.*
- Te is voltál városőr itt? Kicsi a világ. Apám is az volt egykor. Már nem kapitány, csak városőr. Tisztként szolgált, mielőtt zsoldosnak állt. Valami lefokozás miatt.
*feleli csevegő stílusban, bár azt kétli, hogy Denjaar találkozhatott volna az apjával. Annál fiatalabbnak tűnik. Mykael apja jó húsz esztendeje elkerült már a városőrségtől.*
- Én se jártam még arra. Vagy talán igen, de nem tudok róla.
*ez így persze furán hangozhat, hogy nem tudja, hol járt és hol nem, egyelőre azonban nem magyarázza meg, mert szóba kerül a málha.*
- Így is lehet, de nyugodtan rámbízhatod gyakrabban is. Sokszor kellett málhahordóként cipekednem, hozzá vagyok szokva. És jó, ha egyikünk mindig harcrakész.
*ajánlja fel. Kettejük közül Denjaar tűnik jobb kardforgatónak, bár harcolni még nem látta. Neki meg abban van rutinja, hogyan bírjon tovább mozogni nagy teherrel, és hogyan szabaduljon meg tőle gyorsan, ha kell.*
- Nyugat? Igen, sokat mozogtunk arra. De nem volt nagy csapat a miénk, a nagyvárosok közelében alig akadt dolgunk. Mindig csak kisebb csetepaték, vagy útonálló táborok felszámolása, egymással torzsalkodó földbirtokosok. Voltunk meleg vidéken, sivatagban, mély erdőben, fagyos vidéken, lápos vidéken... Az igazat megvallva, egy időben fogalmam se volt, merre megy a kompánia, csak követtem őket. De még gyerek voltam, mindegy volt, úgyse mehettem volna másfele.
*feleli.*
- Te meg wegtoreni vagy, igaz? Gladiátor voltál? Az milyen volt?
*érdeklődik. Nem egy katonatársa volt gladiátor, vagy vált azzá később. Egyszerre jelentett biztosabb megélhetést és nagyobb esélyt az elhalálozásra, meg aztán: aki a kardforgatáshoz ért, olyan sokféle mesterség közül nem válogathat.*
8613. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-02-01 12:14:37
Üzenet elküldve: 2024-02-01 12:14:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az út//
*Most, hogy érzékeny búcsút vettek Yezától, magukra maradtak. Gyalogszerrel szelik át a várost, alaposan felmálházva. Valami sajátos izgalom lesz úrrá rajta, még ha ez arcára nem is ül ki. Hosszú idő eltelte után végre valami ismeretlenbe vág bele.*
-Nem fog elmaradni a diadal, meglásd. És a vörösnek sem fogsz csalódást okozni. *Elmorzsol egy vigyort. Lerítt az ifjoncról, hogy ott, a Kovácsműhelyben igen csak levették a lábáról.
Egyelőre még a város berkein belül vannak, de lélekben már készíti magát a vadon kihívásaira.*
-Amikor még a Városőrség kapitánya voltam, gyakorta jártam az Arthenior körüli vidékeket. De az északi terepet nem ismerem. *Nem, mintha ódzkodna az új veszélyektől, épp ellenkezőleg.*
-A málhát majd megosztjuk az ingoványban. Addig elviszem. *Nem esik nehezére, de hosszú távon a cipekedés bizony kivesz az emberből.*
-Mondd csak, Mykael. Merre vitt a dolgod, amikor aranyért szolgáltál? Gondolom nyugatvidék volt a hazátok. *Wegtoren és Pirtianes városai között jóval több ilyen csapat működik, mint a Nagy Választóhegységtől keletre. Érdekli a téma, hisz jó néhány bérkarddal összehozta már a sors a hosszú évek alatt. Van, aki felől szívesen hallana.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 12:16:03
*Most, hogy érzékeny búcsút vettek Yezától, magukra maradtak. Gyalogszerrel szelik át a várost, alaposan felmálházva. Valami sajátos izgalom lesz úrrá rajta, még ha ez arcára nem is ül ki. Hosszú idő eltelte után végre valami ismeretlenbe vág bele.*
-Nem fog elmaradni a diadal, meglásd. És a vörösnek sem fogsz csalódást okozni. *Elmorzsol egy vigyort. Lerítt az ifjoncról, hogy ott, a Kovácsműhelyben igen csak levették a lábáról.
Egyelőre még a város berkein belül vannak, de lélekben már készíti magát a vadon kihívásaira.*
-Amikor még a Városőrség kapitánya voltam, gyakorta jártam az Arthenior körüli vidékeket. De az északi terepet nem ismerem. *Nem, mintha ódzkodna az új veszélyektől, épp ellenkezőleg.*
-A málhát majd megosztjuk az ingoványban. Addig elviszem. *Nem esik nehezére, de hosszú távon a cipekedés bizony kivesz az emberből.*
-Mondd csak, Mykael. Merre vitt a dolgod, amikor aranyért szolgáltál? Gondolom nyugatvidék volt a hazátok. *Wegtoren és Pirtianes városai között jóval több ilyen csapat működik, mint a Nagy Választóhegységtől keletre. Érdekli a téma, hisz jó néhány bérkarddal összehozta már a sors a hosszú évek alatt. Van, aki felől szívesen hallana.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 12:16:03
8612. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-17 14:59:04
Üzenet elküldve: 2024-01-17 14:59:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a városba//
*Amint beér a térre inkább leszáll a szamaráról, és vezeti maga után, már csak azért is, mert bár az eddig tartó út egy részét szintén gyalog tette meg, a legvégét már nem, így most ismét jól esik a séta. Ellustulni sem szeretne csak azért, mert két hattal ezelőtt megvette magának élete első hátasát, nem utolsó sorban pedig új barátját sem árt azért kímélni kicsit.
Nem hiszi mondjuk, hogy túl nagy terhet jelentene a számára az, ha a hátán ül, mégis azt feltételezi, hogy csak kényelmesebb neki, ha nem, vagy legalábbis nem túl sokat.
~ Tényleg kár, hogy az állatok nem tudnak legalább egy kisgyerek szintjén beszélni. ~ jut eszébe korábbi beszélgetése Morwonnal. Reméli nem csak bebeszéli magának, hogy szamara kedveli őt.
Akár tudnak viszont komoly beszélgetéseket folytatni egymással, akár nem, eddig úgy tűnik neki, hogy szerencséje van vele. Szelíd és eddig semmi jelét nem adta annak, hogy kifogásolná a társaságát, vagy pedig azt, hogy néha viteti magát vele.
Holdpihe több gondot okozott nála, de hát egy macska az macska, valami ilyesmire számított tőle, ha elhozza magával. Eddig mocorgott, játékot és simogatást akart, mostanra azonban néhány falat után úgy tűnik kissé elfáradt, így a maga részéről megkönnyebbül, amikor végre el is alszik a kosárban, nagyjából pont akkor, amikor megérkezve kicsit szétnéz a téren.
Igaz, nem nézelődik sokat, annyit főleg nem, mint legelső alkalommal tette. Egészen jól emlékszik még arra a napra, hogy mennyire gyengének, védtelennek és elveszettnek érezte magát akkor, valamint tartott attól, hogy más is észre fogja venni rajta azt, hogy védtelen, gyenge és elveszett. Aztán megkönnyebbülve fedezte fel, hogy a világon senki nem figyel rá.
Ahogyan most sem. Úgy sejti, hogy vagy valami nagyon őrült és feltűnő dolgot kellene csinálnia, vagy viselnie ahhoz, hogy valaki ennyi mindenki közül éppen rá figyeljen fel hosszabban, aki tulajdonképpen ugyanúgy a saját dolgára igyekszik, mint körülötte mindenki más azok közül, akik nem egy díszesen faragott padon pihengetnek éppen.
Mivel pedig most már nem érzi magát sem gyengének, sem védtelennek, sem pedig elveszettnek, határozott léptekkel indul el célja felé.
Ha nem is szerette meg Artheniort, miután legutóbb elég sokat dolgozott itt, legalább már kiismeri magát valamennyire, és nem érzi annyira idegennek és nyomasztónak az egész várost, mint amikor az erdőből először vetődött száműzötten ide.
Kicsit ugyan kirázza a hideg arra a gondolatra, hogy ismét vissza kell térnie abba a baljóslatú házba, ahol annyi minden szerencsétlenség történt, és ahol, ha nincsen Lau, meg az a kereskedő, akit sohasem látott többé azóta, akkor minden bizonnyal meg is halt volna, de hát legutóbb is eltöltött ott több mint egy hatot, és tudott úgy élni a falak között, hogy nem rohanták meg folyton a múlt emlékei. Igaz, akkor leginkább csak reggel és este tartózkodott az egykori Sayqueves házban az ébren töltött időből, mert a nappalokat munkával töltötte, meg barátok között is volt, akik, reméli, most is ott vannak még, mégis korábban elképzelhetetlennek tartotta a gondolatot, hogy valaha akár csak ideiglenesen is visszaköltözzön abba a házba, ahol akkor élt, és ahová most is éppen tart.
Szíve szerint így is elódázná kicsit a megérkezés pillanatát és inkább a piacra indulna, hogy Szarvasligetbe vásároljon valamit, de aztán úgy dönt, hogy bár macskás kosárral és egyetlen szamárral nem olyan nehéz közlekedni a piacon, mint legutóbb tette, amikor mindezek mellé még egy ló által húzott, megpakolt kordé is vele volt, jobb, ha a piacot kikerülve inkább egyenesen a rezidenciához megy.
Ezt úgy sem kerülheti el, már csak azért sem, mert útjának célja az a ház, és azok, akiket reményei szerint ott fog találni annak hideg kőfalai között.
Ha pedig elkerüli Alenia egykori szobáját, a pincét, vagy azt, ami az Eeyr oltárból maradt, talán a kellemetlen emlékek is inkább csak tudatának peremét fogják ostrom alá venni, és nem lesznek képesek legyőzni és maguk alá gyűrni őt.
Úgy dönt hát, hogy nincs értelme tovább húzni az időt, ezért meggyorsítja lépteit.*
*Amint beér a térre inkább leszáll a szamaráról, és vezeti maga után, már csak azért is, mert bár az eddig tartó út egy részét szintén gyalog tette meg, a legvégét már nem, így most ismét jól esik a séta. Ellustulni sem szeretne csak azért, mert két hattal ezelőtt megvette magának élete első hátasát, nem utolsó sorban pedig új barátját sem árt azért kímélni kicsit.
Nem hiszi mondjuk, hogy túl nagy terhet jelentene a számára az, ha a hátán ül, mégis azt feltételezi, hogy csak kényelmesebb neki, ha nem, vagy legalábbis nem túl sokat.
~ Tényleg kár, hogy az állatok nem tudnak legalább egy kisgyerek szintjén beszélni. ~ jut eszébe korábbi beszélgetése Morwonnal. Reméli nem csak bebeszéli magának, hogy szamara kedveli őt.
Akár tudnak viszont komoly beszélgetéseket folytatni egymással, akár nem, eddig úgy tűnik neki, hogy szerencséje van vele. Szelíd és eddig semmi jelét nem adta annak, hogy kifogásolná a társaságát, vagy pedig azt, hogy néha viteti magát vele.
Holdpihe több gondot okozott nála, de hát egy macska az macska, valami ilyesmire számított tőle, ha elhozza magával. Eddig mocorgott, játékot és simogatást akart, mostanra azonban néhány falat után úgy tűnik kissé elfáradt, így a maga részéről megkönnyebbül, amikor végre el is alszik a kosárban, nagyjából pont akkor, amikor megérkezve kicsit szétnéz a téren.
Igaz, nem nézelődik sokat, annyit főleg nem, mint legelső alkalommal tette. Egészen jól emlékszik még arra a napra, hogy mennyire gyengének, védtelennek és elveszettnek érezte magát akkor, valamint tartott attól, hogy más is észre fogja venni rajta azt, hogy védtelen, gyenge és elveszett. Aztán megkönnyebbülve fedezte fel, hogy a világon senki nem figyel rá.
Ahogyan most sem. Úgy sejti, hogy vagy valami nagyon őrült és feltűnő dolgot kellene csinálnia, vagy viselnie ahhoz, hogy valaki ennyi mindenki közül éppen rá figyeljen fel hosszabban, aki tulajdonképpen ugyanúgy a saját dolgára igyekszik, mint körülötte mindenki más azok közül, akik nem egy díszesen faragott padon pihengetnek éppen.
Mivel pedig most már nem érzi magát sem gyengének, sem védtelennek, sem pedig elveszettnek, határozott léptekkel indul el célja felé.
Ha nem is szerette meg Artheniort, miután legutóbb elég sokat dolgozott itt, legalább már kiismeri magát valamennyire, és nem érzi annyira idegennek és nyomasztónak az egész várost, mint amikor az erdőből először vetődött száműzötten ide.
Kicsit ugyan kirázza a hideg arra a gondolatra, hogy ismét vissza kell térnie abba a baljóslatú házba, ahol annyi minden szerencsétlenség történt, és ahol, ha nincsen Lau, meg az a kereskedő, akit sohasem látott többé azóta, akkor minden bizonnyal meg is halt volna, de hát legutóbb is eltöltött ott több mint egy hatot, és tudott úgy élni a falak között, hogy nem rohanták meg folyton a múlt emlékei. Igaz, akkor leginkább csak reggel és este tartózkodott az egykori Sayqueves házban az ébren töltött időből, mert a nappalokat munkával töltötte, meg barátok között is volt, akik, reméli, most is ott vannak még, mégis korábban elképzelhetetlennek tartotta a gondolatot, hogy valaha akár csak ideiglenesen is visszaköltözzön abba a házba, ahol akkor élt, és ahová most is éppen tart.
Szíve szerint így is elódázná kicsit a megérkezés pillanatát és inkább a piacra indulna, hogy Szarvasligetbe vásároljon valamit, de aztán úgy dönt, hogy bár macskás kosárral és egyetlen szamárral nem olyan nehéz közlekedni a piacon, mint legutóbb tette, amikor mindezek mellé még egy ló által húzott, megpakolt kordé is vele volt, jobb, ha a piacot kikerülve inkább egyenesen a rezidenciához megy.
Ezt úgy sem kerülheti el, már csak azért sem, mert útjának célja az a ház, és azok, akiket reményei szerint ott fog találni annak hideg kőfalai között.
Ha pedig elkerüli Alenia egykori szobáját, a pincét, vagy azt, ami az Eeyr oltárból maradt, talán a kellemetlen emlékek is inkább csak tudatának peremét fogják ostrom alá venni, és nem lesznek képesek legyőzni és maguk alá gyűrni őt.
Úgy dönt hát, hogy nincs értelme tovább húzni az időt, ezért meggyorsítja lépteit.*
8611. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-12 18:58:51
Üzenet elküldve: 2024-01-12 18:58:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
- Nekem sincs már, de... még lehet.
*Igazából alig van néhány gönce, sőt, pénze sem túl sok, lévén mindenét hátrahagyta és a beilleszkedés még nem ment olyan jól, hogy olyan munkája lehessen, ami minden nap biztonságot nyújt. Persze feltalálja magát, de még bizonytalan az itteni életet illetően. Pontosan a bizonytalansága az, ami olyan hamar hozzáláncolta Norihoz, mert annyira szeretne biztos pontokat, bástyákat az életébe, hogy mindenféle realitást nélkülözve húzza a szíve ezekbe a kapcsolatokba. Eddig persze ez jól sült el. *
- Azért ültem ki a térre, mert egy ideig sokat fáztam. És ma kiültem és jó volt fázni, mert emlékeztetett arra, hogy mit éltem túl.
*Egy pillanatra csak a távolba réved. Lehet, ez nem pont ugyan az, mint amit a lány mesélt, de ez jutott róla eszébe.*
- Szóval, talán értem amit mondasz.
*Legalábbis nagyon szeretné. Jobb úgy tekinteni a világra, hogy a rosszban is meglátja a lehetőséget és az utat, s most ez fel is dobta még jobban a kedvét.
Közben a már combján pihenő könyvét ő is elteszi a táskájába, jelezve, hogy szívesen indul útnak Norival. Azt gondolta ő jobban ismeri ezt a helyet, de nem baj, hogy tévedett. Együtt is fel lehet fedezni.*
- Remélem az is változott, hogy már nem kell menekülnöd.
*Még óvatosan bánik a kérdéseivel, de idővel szinte biztos benne, hogy sok mindent fognak tudni egymásról. Már így is többet tud Noriról, mint bárkiről. Ami azért szépen jellemzi az eddigi emberi kapcsolatait.*
- Hogyha Nolie még él, meg fogjátok találni egymást. Segítek neked, ha úgy szeretnéd majd.
*Hogy hogyan is tudna a keresésben segíteni, azt nem tudja, de valamiért biztosítékot szeretne adni Norinak, hogy számíthat rá. Megvédeni ő ugyan nem tudná, de a támogatására mindig lehet számítani.
Közben elindulnak és egészen jóleső a mozgás. Elgémberedett tagjai szinte megköszönik neki, hogy újra használja őket. A kérdésre először elmosolyodik, csak egy kis szünet után válaszol.*
- A Pegazusban bérelek szobát. *Hangjában nem hallatszik sem öröm, sem bánat, ez csak puszta tény. Nem otthon neki ez a hely, de reméli, hogy tényleg lehet még jobb.* - De, azt beszéltük Yvonnal, hogy majd egy kis házat veszünk és akkor ott tudunk élni, az a miénk lesz.
*Nem mondta még ki ezt a nevet a lánynak, de benne mindig is ott motoszkál. Megérkezése első napján segítette hozzá a fiú ahhoz, hogy menedékre leljen és beköltözhessen a szívébe valami furcsán meleg érzelem. Persze neki van hol dolgozni és elég sokat is kell gürcölni, hogy adósságokat rendezzen, ezért nem lehetnek állandóan együtt. * - Nagyon messze éltem innen. A családom... nos, egy gazdag család. Mindenki azt hiszi az milyen jó. De folyton csak azt akarták, hogy menjek hozzá egy még gazdagabbhoz, és hogy foglalkozzak olyasmivel, mint az illem és etikett... de engem ez nem érdekelt. Tanulni szerettem volna, de az nem úrilányokhoz való. Így el kellett jönnöm.
*Még nem folytatja a történetet, mert nem akarja vele untatni Norit. Szerinte ez nem olyan izgalmas történet. Most már szeretne kikötni egy meleg helyen. * - Te ittál már pálinkát?
//Új nap virrad//
- Nekem sincs már, de... még lehet.
*Igazából alig van néhány gönce, sőt, pénze sem túl sok, lévén mindenét hátrahagyta és a beilleszkedés még nem ment olyan jól, hogy olyan munkája lehessen, ami minden nap biztonságot nyújt. Persze feltalálja magát, de még bizonytalan az itteni életet illetően. Pontosan a bizonytalansága az, ami olyan hamar hozzáláncolta Norihoz, mert annyira szeretne biztos pontokat, bástyákat az életébe, hogy mindenféle realitást nélkülözve húzza a szíve ezekbe a kapcsolatokba. Eddig persze ez jól sült el. *
- Azért ültem ki a térre, mert egy ideig sokat fáztam. És ma kiültem és jó volt fázni, mert emlékeztetett arra, hogy mit éltem túl.
*Egy pillanatra csak a távolba réved. Lehet, ez nem pont ugyan az, mint amit a lány mesélt, de ez jutott róla eszébe.*
- Szóval, talán értem amit mondasz.
*Legalábbis nagyon szeretné. Jobb úgy tekinteni a világra, hogy a rosszban is meglátja a lehetőséget és az utat, s most ez fel is dobta még jobban a kedvét.
Közben a már combján pihenő könyvét ő is elteszi a táskájába, jelezve, hogy szívesen indul útnak Norival. Azt gondolta ő jobban ismeri ezt a helyet, de nem baj, hogy tévedett. Együtt is fel lehet fedezni.*
- Remélem az is változott, hogy már nem kell menekülnöd.
*Még óvatosan bánik a kérdéseivel, de idővel szinte biztos benne, hogy sok mindent fognak tudni egymásról. Már így is többet tud Noriról, mint bárkiről. Ami azért szépen jellemzi az eddigi emberi kapcsolatait.*
- Hogyha Nolie még él, meg fogjátok találni egymást. Segítek neked, ha úgy szeretnéd majd.
*Hogy hogyan is tudna a keresésben segíteni, azt nem tudja, de valamiért biztosítékot szeretne adni Norinak, hogy számíthat rá. Megvédeni ő ugyan nem tudná, de a támogatására mindig lehet számítani.
Közben elindulnak és egészen jóleső a mozgás. Elgémberedett tagjai szinte megköszönik neki, hogy újra használja őket. A kérdésre először elmosolyodik, csak egy kis szünet után válaszol.*
- A Pegazusban bérelek szobát. *Hangjában nem hallatszik sem öröm, sem bánat, ez csak puszta tény. Nem otthon neki ez a hely, de reméli, hogy tényleg lehet még jobb.* - De, azt beszéltük Yvonnal, hogy majd egy kis házat veszünk és akkor ott tudunk élni, az a miénk lesz.
*Nem mondta még ki ezt a nevet a lánynak, de benne mindig is ott motoszkál. Megérkezése első napján segítette hozzá a fiú ahhoz, hogy menedékre leljen és beköltözhessen a szívébe valami furcsán meleg érzelem. Persze neki van hol dolgozni és elég sokat is kell gürcölni, hogy adósságokat rendezzen, ezért nem lehetnek állandóan együtt. * - Nagyon messze éltem innen. A családom... nos, egy gazdag család. Mindenki azt hiszi az milyen jó. De folyton csak azt akarták, hogy menjek hozzá egy még gazdagabbhoz, és hogy foglalkozzak olyasmivel, mint az illem és etikett... de engem ez nem érdekelt. Tanulni szerettem volna, de az nem úrilányokhoz való. Így el kellett jönnöm.
*Még nem folytatja a történetet, mert nem akarja vele untatni Norit. Szerinte ez nem olyan izgalmas történet. Most már szeretne kikötni egy meleg helyen. * - Te ittál már pálinkát?
8610. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-12 18:21:33
Üzenet elküldve: 2024-01-12 18:21:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
- Nem tudom, mennyire szeretném, de adhatsz rám olyat, ha neked még van. *Egyezik bele abba, hogy Mai öltöztesse őt, ha akarja, mert bár azt mondta, babázni nem szeret, de ezek szerint azt igen, ha vele babáznak. Jajj, ha akárcsak Clion vagy Nolie vagy Aregeor meglátná őt fűzőben, biztos kinevetnék. Na jó, talán Nolie nem, de Idya biztosan le is tépné róla. Ők viszont már nincsenek, nem részei az életének, nem kell megfelelnie senkinek, így kicsit talán elkezdhet élni is. Legalábbis a remény, hogy így lehet nemsokára Mai megismerésével ismét felcsillant.*
- Nem, a rossz nem mindig rossz, illetve én egy kicsit szerettem azt is, ha rossz volt. Tudod, olyankor furcsa érzés járja át a testem, ami kellemetlen, de jól is érzem magam tőle. *Valószínűleg a stressz és az adrenalin hatásaira gondol, ami olykor bizony természetfeletti erővel áldja meg az embert, de Nori nem elég tanult ahhoz, hogy ismerje az ehhez hasonló fogalmakat. Ő csak az érzésre emlékszik, hogy a legszorultabb helyezetekben sokkal erősebbnek érezte magát, mint bármikor máskor.
Halványan mosolyog még Mai-ra egyet, majd úgy tűnik, neki elég volt az ücsörgésből, már mehetnéke van. Ez sem meglepő, hisz nagyon sokat van talpon. Utazik, kalandozik vagy épp menekül, de most már jó ideje nincs állandó otthona. Valahol ez is szomorú, de de ő egyelőre nem bánja.*
- Hát, azért olyan könnyű sem lesz *gondolkodik el, miközben újra a fejére húzza csuklyáját.* Én sem ismerem a várost, illetve valamennyire igen, de sosem volt az otthonom. Meg aztán nagyon rég jártam itt, mert féltem, hogy elkapnak, és azóta sok minden változott. *Ezzel most még egy apró részletet kotyog el a múltjából a lánynak, de ezúttal ő maga sem veszi észre, ösztönös őszinteséggel beszél már.*
- Ott van például a Namos Ház, ahol Nolie-t kerestem… volna… Egy romhalmaz van a helyén. Ezért sem vagyok biztos abban, hogy ő egyáltalán életben van még *mesél tovább, majd miközben az első lépéseket megteszik a téren, hogy valamerre induljanak, kíváncsian pillant Mai-ra.*
- Ha te nem ismered Artheniort, akkor neked sincs itt hol laknod. Hol húzod meg magad? Miért vagy itt? *Ezzel fordul a kocka, Mai-n a sor, hogy meséljen, és a kérdések után talán ő is mélyebb bepillantást nyerhet a fekete hajú lány életébe, aki varázsütésre az új legjobb barátnőjévé vált.*
//Új nap virrad//
- Nem tudom, mennyire szeretném, de adhatsz rám olyat, ha neked még van. *Egyezik bele abba, hogy Mai öltöztesse őt, ha akarja, mert bár azt mondta, babázni nem szeret, de ezek szerint azt igen, ha vele babáznak. Jajj, ha akárcsak Clion vagy Nolie vagy Aregeor meglátná őt fűzőben, biztos kinevetnék. Na jó, talán Nolie nem, de Idya biztosan le is tépné róla. Ők viszont már nincsenek, nem részei az életének, nem kell megfelelnie senkinek, így kicsit talán elkezdhet élni is. Legalábbis a remény, hogy így lehet nemsokára Mai megismerésével ismét felcsillant.*
- Nem, a rossz nem mindig rossz, illetve én egy kicsit szerettem azt is, ha rossz volt. Tudod, olyankor furcsa érzés járja át a testem, ami kellemetlen, de jól is érzem magam tőle. *Valószínűleg a stressz és az adrenalin hatásaira gondol, ami olykor bizony természetfeletti erővel áldja meg az embert, de Nori nem elég tanult ahhoz, hogy ismerje az ehhez hasonló fogalmakat. Ő csak az érzésre emlékszik, hogy a legszorultabb helyezetekben sokkal erősebbnek érezte magát, mint bármikor máskor.
Halványan mosolyog még Mai-ra egyet, majd úgy tűnik, neki elég volt az ücsörgésből, már mehetnéke van. Ez sem meglepő, hisz nagyon sokat van talpon. Utazik, kalandozik vagy épp menekül, de most már jó ideje nincs állandó otthona. Valahol ez is szomorú, de de ő egyelőre nem bánja.*
- Hát, azért olyan könnyű sem lesz *gondolkodik el, miközben újra a fejére húzza csuklyáját.* Én sem ismerem a várost, illetve valamennyire igen, de sosem volt az otthonom. Meg aztán nagyon rég jártam itt, mert féltem, hogy elkapnak, és azóta sok minden változott. *Ezzel most még egy apró részletet kotyog el a múltjából a lánynak, de ezúttal ő maga sem veszi észre, ösztönös őszinteséggel beszél már.*
- Ott van például a Namos Ház, ahol Nolie-t kerestem… volna… Egy romhalmaz van a helyén. Ezért sem vagyok biztos abban, hogy ő egyáltalán életben van még *mesél tovább, majd miközben az első lépéseket megteszik a téren, hogy valamerre induljanak, kíváncsian pillant Mai-ra.*
- Ha te nem ismered Artheniort, akkor neked sincs itt hol laknod. Hol húzod meg magad? Miért vagy itt? *Ezzel fordul a kocka, Mai-n a sor, hogy meséljen, és a kérdések után talán ő is mélyebb bepillantást nyerhet a fekete hajú lány életébe, aki varázsütésre az új legjobb barátnőjévé vált.*
8609. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-12 13:21:56
Üzenet elküldve: 2024-01-12 13:21:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Egy bizonyos helyzetet az, aki megkapta és az, aki nem, mennyire máshogy tudja látni? Ilyen ez a fűző kérdés is. Milyen apróságnak tűnik, mégis mennyi mindent elmond az eddigi tapasztalásokról, életről. Mai megkapta, de nem akarta soha, Nori pedig nem kapott még, de tudná élvezni.*
- Lehet, hogy akkor te nagyon szeretnéd, mert még jobban ölelne.
* Saját tapasztalatok alapján ő nem fogja elvenni a kedvét tőle. Mindenkinek másra van szüksége, más a jó. És biztosan élvezné a helyzetet, amikor újdonsült barátnőjét öltöztetné fel úgy, mint anno nővéreit. Pedig akkor mennyire utálta azt a helyzetet. Ezt is meg tudja fordítani az elfogadás érzése.
Néha el tud képedni néhány pillanatig azon, amit Nori mesél. Ha valaki más mesélné, aki nem furakodott be ilyen hamar a szívébe, azt biztosan sokkal objektívebben látná és hasznosítaná a saját tudását. Nem okozna neki szomorúságot, sem pedig sajnálatot. Ez eszébe is jut, amikor a lány mesélni kezd a Sa'Tereth logikáról. Szimpatikusan hangzik ez a fajta látásmód, de ő ezt nem szeretné semmilyen feljebbvalótól függővé tenni. Viszont most az jár inkább a fejében, hogy mennyire máshogyan lát embereket, életeket, csak egy egészen kis tény miatt, miszerint fontos neki, akiről szó van. Megengedi magának, hogy érzelmei legyenek, de a kutatásai során ezt teljesen el kell zárnia. Mindent tisztán kell látnia. Még jó, hogy Nori neki nem egy kísérlet.*
-Na látod ebben én is hiszek. *Mondja végül, kicsit elkerülve, nem kiejtve a Sa'Tereth nevet, mert nem szeretne éppen állást foglalni. * - Szerintem is minden kellett ahhoz, hogy ide érjünk, de attól még nem örülök neki, hogy ennyi – szerintem -rossz dolog történt veled, velünk. Bár így nézve, ezek szerint nem is rossz a rossz... hmm…
*Szereti, ha valaki elgondolkodtatja és az a legjobb, hogy ezt Nori tette. Ő nem akarta meggyőzni egyszer sem semmiről, nem erőltetett rá tanokat, viselkedést, mégis elültet gondolatokat és ad neki valami nagy pluszt.
Örül neki, hogy a kis társa útra kelne, mert ugyan egy kis ideje már nem gondolt erre a beszélgetés hevében, most mégis érzi, ahogy a hideg átjárja és merevíti testét.*
- Nem, nem, fázok. Kell egy kis mozgás. Mit szólnál, ha megmutatnál egy helyet, amit nem ismerek? Nem lesz nehéz dolgod, csak ezen részét ismerem a városnak. *Mutat kezével körbe, szemléltetve, hogy nem egy hatalmas terepről van szó.* - Én egész nap ráérek.
//Új nap virrad//
*Egy bizonyos helyzetet az, aki megkapta és az, aki nem, mennyire máshogy tudja látni? Ilyen ez a fűző kérdés is. Milyen apróságnak tűnik, mégis mennyi mindent elmond az eddigi tapasztalásokról, életről. Mai megkapta, de nem akarta soha, Nori pedig nem kapott még, de tudná élvezni.*
- Lehet, hogy akkor te nagyon szeretnéd, mert még jobban ölelne.
* Saját tapasztalatok alapján ő nem fogja elvenni a kedvét tőle. Mindenkinek másra van szüksége, más a jó. És biztosan élvezné a helyzetet, amikor újdonsült barátnőjét öltöztetné fel úgy, mint anno nővéreit. Pedig akkor mennyire utálta azt a helyzetet. Ezt is meg tudja fordítani az elfogadás érzése.
Néha el tud képedni néhány pillanatig azon, amit Nori mesél. Ha valaki más mesélné, aki nem furakodott be ilyen hamar a szívébe, azt biztosan sokkal objektívebben látná és hasznosítaná a saját tudását. Nem okozna neki szomorúságot, sem pedig sajnálatot. Ez eszébe is jut, amikor a lány mesélni kezd a Sa'Tereth logikáról. Szimpatikusan hangzik ez a fajta látásmód, de ő ezt nem szeretné semmilyen feljebbvalótól függővé tenni. Viszont most az jár inkább a fejében, hogy mennyire máshogyan lát embereket, életeket, csak egy egészen kis tény miatt, miszerint fontos neki, akiről szó van. Megengedi magának, hogy érzelmei legyenek, de a kutatásai során ezt teljesen el kell zárnia. Mindent tisztán kell látnia. Még jó, hogy Nori neki nem egy kísérlet.*
-Na látod ebben én is hiszek. *Mondja végül, kicsit elkerülve, nem kiejtve a Sa'Tereth nevet, mert nem szeretne éppen állást foglalni. * - Szerintem is minden kellett ahhoz, hogy ide érjünk, de attól még nem örülök neki, hogy ennyi – szerintem -rossz dolog történt veled, velünk. Bár így nézve, ezek szerint nem is rossz a rossz... hmm…
*Szereti, ha valaki elgondolkodtatja és az a legjobb, hogy ezt Nori tette. Ő nem akarta meggyőzni egyszer sem semmiről, nem erőltetett rá tanokat, viselkedést, mégis elültet gondolatokat és ad neki valami nagy pluszt.
Örül neki, hogy a kis társa útra kelne, mert ugyan egy kis ideje már nem gondolt erre a beszélgetés hevében, most mégis érzi, ahogy a hideg átjárja és merevíti testét.*
- Nem, nem, fázok. Kell egy kis mozgás. Mit szólnál, ha megmutatnál egy helyet, amit nem ismerek? Nem lesz nehéz dolgod, csak ezen részét ismerem a városnak. *Mutat kezével körbe, szemléltetve, hogy nem egy hatalmas terepről van szó.* - Én egész nap ráérek.
8608. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-11 18:02:00
Üzenet elküldve: 2024-01-11 18:02:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Kíváncsian hallgatja Mai-t a kis kitérő közben is. Azt azért nem tudja elképzelni, hogy miért ne akarna valaki szép lenni. Ő mindig akart, csak sosem volt rá lehetősége, pedig egész jó kisasszony alapanyag lehetne belőle, persze, csak ha először letörlik róla azt a sok fekete festéket, de azt biztos nem engedné.*
- Tényleg annyira rossz? *kérdez vissza a fűzőre.*Nem hittem volna, én ezt is szeretem, hogy szoros, mert így állandóan ölel engem. *Simít végig bőrvértjén elől, amin azért látszik, hogy pár fájdalmas sebtől megóvta már. Itt-ott szakadt, vágások nyomai is látszanak rajta, szóval elég viseletes szegény.*
- Fájt. Úgy tudta csak megcsinálni, hogy közben rám ült, hogy ne tudjak ficánkolni. *Azóta ez már picit javult, de akkor még nagyon rosszul tűrte a fájdalmat. Ezért kapott a szájába is egy kis rongyot, hogy visítozás helyett azt rágcsálja, amíg a tetoválása készül, de az eredményért megérte.*
- Egyébként annyira szörnyű nem volt semmi, ami történt, csak meg kell találni a lényegét, hogy miért jó neked az, ami éppen történik. Sa'Tereth maga is ezt tanítja, keresd meg mindenben a logikát! *Jegyzi meg végül a kalandjaival kapcsolatos következtetésre. Igazából ezt a hozzáállást Mai-nak sem ártana megértenie, mert úgy talán nem gondolna annyira rossz szájízzel arra, ami vele történt a saját ködös múltjában. Mondhatnánk azt is, hogy talán ez is egy ok, amiért mellé sodorta a szél Norit.
Végül az ígéretek, ha nem is győzik meg teljesen arról, hogy meg kell nyílnia a lány irányába, azzal már nem tud vitatkozni, amit utána mond neki Mai. Valóban, ha az ő tapasztalatai alapján akar bármit is tanítani a másik kis feketeségnek, ahhoz előbb el kell árulnia magáról mindent. Lehet, hogy nem is csak Mai miatt nem teszi, hanem ő is megpróbálja elnyomni ezeket az emlékeket, így a vallomásra továbbra sem kerül sor, helyette nyújtózkodik egy nagyot.*
- Köszönöm szépen! *mondja hálásan a lány legutóbbi ígéretére.* Na, itt ülünk a padon egész nap, vagy bemegyünk valahova, ahol nem fagyunk meg? *Kérdezi kíváncsian.*
//Új nap virrad//
*Kíváncsian hallgatja Mai-t a kis kitérő közben is. Azt azért nem tudja elképzelni, hogy miért ne akarna valaki szép lenni. Ő mindig akart, csak sosem volt rá lehetősége, pedig egész jó kisasszony alapanyag lehetne belőle, persze, csak ha először letörlik róla azt a sok fekete festéket, de azt biztos nem engedné.*
- Tényleg annyira rossz? *kérdez vissza a fűzőre.*Nem hittem volna, én ezt is szeretem, hogy szoros, mert így állandóan ölel engem. *Simít végig bőrvértjén elől, amin azért látszik, hogy pár fájdalmas sebtől megóvta már. Itt-ott szakadt, vágások nyomai is látszanak rajta, szóval elég viseletes szegény.*
- Fájt. Úgy tudta csak megcsinálni, hogy közben rám ült, hogy ne tudjak ficánkolni. *Azóta ez már picit javult, de akkor még nagyon rosszul tűrte a fájdalmat. Ezért kapott a szájába is egy kis rongyot, hogy visítozás helyett azt rágcsálja, amíg a tetoválása készül, de az eredményért megérte.*
- Egyébként annyira szörnyű nem volt semmi, ami történt, csak meg kell találni a lényegét, hogy miért jó neked az, ami éppen történik. Sa'Tereth maga is ezt tanítja, keresd meg mindenben a logikát! *Jegyzi meg végül a kalandjaival kapcsolatos következtetésre. Igazából ezt a hozzáállást Mai-nak sem ártana megértenie, mert úgy talán nem gondolna annyira rossz szájízzel arra, ami vele történt a saját ködös múltjában. Mondhatnánk azt is, hogy talán ez is egy ok, amiért mellé sodorta a szél Norit.
Végül az ígéretek, ha nem is győzik meg teljesen arról, hogy meg kell nyílnia a lány irányába, azzal már nem tud vitatkozni, amit utána mond neki Mai. Valóban, ha az ő tapasztalatai alapján akar bármit is tanítani a másik kis feketeségnek, ahhoz előbb el kell árulnia magáról mindent. Lehet, hogy nem is csak Mai miatt nem teszi, hanem ő is megpróbálja elnyomni ezeket az emlékeket, így a vallomásra továbbra sem kerül sor, helyette nyújtózkodik egy nagyot.*
- Köszönöm szépen! *mondja hálásan a lány legutóbbi ígéretére.* Na, itt ülünk a padon egész nap, vagy bemegyünk valahova, ahol nem fagyunk meg? *Kérdezi kíváncsian.*
8607. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 22:14:38
Üzenet elküldve: 2024-01-10 22:14:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Felnevet. Most felszabadultabban és természetesebben, mint eddig. Nem Norit neveti ki, hanem eszébe jut róla, hogy természetesen ő sem a babákkal szeretett volna játszani, viszont fűző már majdnem szorította belőle ki a szuszt. Így nem is olyan feltűnő a csapongás, mert magára talált a kis kitérőben.*
- Sajnos rajtam igen. Egyszer feladok rád egyet, kényelmetlen, förtelmes, de legalább szép. Mondjuk én pont nem akartam szép lenni.
*Mindent megtett azért, hogy ne azt lássák benne, hogy csinos teremtés. Ha valamitől hányingere volt, az az, hogy kiárusítsák őt a szülei, pedig megpróbálták. És ha valaki jól fest a szép ruhákban, az bizony kelendő. Épp ez a gond. Csak egy értékes portéka lett volna belőle, nem pedig az aki valójában.*
- Húha! *Összegzi ezzel a magvas kijelentéssel a hallottakat és az elméjébe tóduló gondolatokat. Nagy levegőt vesz, mert szeretne valami olyat mondani, aminek értelme is van, de először csak megrázza a fejét, s csak utána nyílnak szóra ajkai.*
- Veled aztán rengeteg minden történt, már-már irigylem, pedig szörnyű lehetett. Vagyis azt irigylem, hogy veled történtek dolgok. Nem azt ami.
*Mondja az összeszedett tudóspalánta.
A tetoválást látva felcsillan a szeme, igazi művészetnek tartja az ilyet.* - Szép. De biztos fájt. Bátor vagy.
*Az utolsó mondata nem csak a bőrét festő képnek szól, hanem mindennek, amit eddig elmesélt.*
- Nem tudnálak utálni. *Már csak azért sem, mert ilyesmi érzésekre nem képes akkor, ha valakire felnéz. Mivel mindenben az okot keresi, hiszi, hogy bármilyen szörnyűséget tett is, annak nyomós indoka volt. Ha nem, hát majd azzal is megbarátkozik.* - Tényleg kíváncsi vagyok, mert mindenből tanulok. Ezzel is megvédesz. *Teszi hozzá, mert így is gondolja.* - Mondtad, hogy ne kövessek el olyan hibákat, amiket te is. Azt csak akkor tudom garantálni, ha tudom, te miket követtél el. *Mosolyog szavai közben, de ez csak az egyik indok, hogy miért érdekli az a sötét oldal.* - Megígérem Nori. Nem hagyom, hogy még egyszer azt érezd, hogy elhagynak azért, aki vagy. Legalábbis én biztosan nem foglak. *Főleg, mert pontosan tudja, milyen az, ha nem akarják, hogy az legyen, aki.*
//Új nap virrad//
*Felnevet. Most felszabadultabban és természetesebben, mint eddig. Nem Norit neveti ki, hanem eszébe jut róla, hogy természetesen ő sem a babákkal szeretett volna játszani, viszont fűző már majdnem szorította belőle ki a szuszt. Így nem is olyan feltűnő a csapongás, mert magára talált a kis kitérőben.*
- Sajnos rajtam igen. Egyszer feladok rád egyet, kényelmetlen, förtelmes, de legalább szép. Mondjuk én pont nem akartam szép lenni.
*Mindent megtett azért, hogy ne azt lássák benne, hogy csinos teremtés. Ha valamitől hányingere volt, az az, hogy kiárusítsák őt a szülei, pedig megpróbálták. És ha valaki jól fest a szép ruhákban, az bizony kelendő. Épp ez a gond. Csak egy értékes portéka lett volna belőle, nem pedig az aki valójában.*
- Húha! *Összegzi ezzel a magvas kijelentéssel a hallottakat és az elméjébe tóduló gondolatokat. Nagy levegőt vesz, mert szeretne valami olyat mondani, aminek értelme is van, de először csak megrázza a fejét, s csak utána nyílnak szóra ajkai.*
- Veled aztán rengeteg minden történt, már-már irigylem, pedig szörnyű lehetett. Vagyis azt irigylem, hogy veled történtek dolgok. Nem azt ami.
*Mondja az összeszedett tudóspalánta.
A tetoválást látva felcsillan a szeme, igazi művészetnek tartja az ilyet.* - Szép. De biztos fájt. Bátor vagy.
*Az utolsó mondata nem csak a bőrét festő képnek szól, hanem mindennek, amit eddig elmesélt.*
- Nem tudnálak utálni. *Már csak azért sem, mert ilyesmi érzésekre nem képes akkor, ha valakire felnéz. Mivel mindenben az okot keresi, hiszi, hogy bármilyen szörnyűséget tett is, annak nyomós indoka volt. Ha nem, hát majd azzal is megbarátkozik.* - Tényleg kíváncsi vagyok, mert mindenből tanulok. Ezzel is megvédesz. *Teszi hozzá, mert így is gondolja.* - Mondtad, hogy ne kövessek el olyan hibákat, amiket te is. Azt csak akkor tudom garantálni, ha tudom, te miket követtél el. *Mosolyog szavai közben, de ez csak az egyik indok, hogy miért érdekli az a sötét oldal.* - Megígérem Nori. Nem hagyom, hogy még egyszer azt érezd, hogy elhagynak azért, aki vagy. Legalábbis én biztosan nem foglak. *Főleg, mert pontosan tudja, milyen az, ha nem akarják, hogy az legyen, aki.*
8606. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:38:49
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
- Babákkal? Nem, dehogy! Akkor sem játszottam volna velük, ha normális életem lett volna. Bár, akkor szerintem már megfojtott volna egy fűző. Sosem volt még rajtam igazi fűző.
*Bár bőrvértje is fűzőszerű zsinórokkal van hátul megkötve, koránt sem olyan, mint egy igazi, úri kisasszonyoknak való darab. Gondolataiban egyébként még most is láthatóan össze-vissza ugrál, így nem lehet egyszerű összerakni a történetet Mai-nak.*
- Mérges volt rám, mert késve értem vissza a rejtekhelyünkre a kikötőből. *folytatja a történetet Mai kérdésére felelve a kis fűzős kitérő után.* Megkötözött, hogy ne menjek el, aztán meg hozott egy másik, szerencsétlen kislányt. Nem mondtam el neki, hogy miért voltam megkötözve, és először nem is engedtem, hogy eloldozzon, de végül mégis levette rólam a köteleket. Nem gondolkoztam sokáig, elmenekültünk a raktárból. Azóta nem láttam a tündért. Ha keresett sem talált meg. Amúgy, ahol az előbb megérintettél…
*Egy kis ideig lehúzza a köpenyt a jobb válláról, hogy megmutassa a mélyen a húsába maró hollót ábrázoló tetoválását, ami nagyrészt a lapockáján helyezkedik el, de a madár jobb szárnya a vállára is ráér, pont oda, ahol Mai elkezdte végig simítani a karján az előbb.*
- Ezt ő csinálta nekem, a tündér. Én kértem. A fájdalmat és a kitartást jelenti, illetve Clion kedvenc madara volt *említi ismét másik barátját, aki nem Nolie. Azért az látszik, hogy sokan voltak Nori körül, akire számított, de a sors úgy hozta, hogy már nem részei a lány életének.*
- Hümm… *fűz még hozzá ennyit, miközben újra eltakarja tetoválását a fekete köpennyel. Nem tudja, hogyan és hol folytassa a mesélést.*
- Nolie-t minden áron meg akartam védeni a sötét oldalamtól. Talán ez volt a hiba. Te tényleg kíváncsi vagy rá? Mert, ha igen, akkor ígérd meg nekem, hogy bármit mondok vagy csinálok, nem ijedsz meg tőlem és nem fogsz utálni!
*Szeretne teljesen őszinte lenni Mai-val, de ehhez muszáj megkérnie az előbbiekre, hogy nyugodtan merjen mesélni neki múltja kétségesebb pillanatiról. Bár, Nolie példáján tanulva a lány szava sem lesz biztosíték semmire.*
//Új nap virrad//
- Babákkal? Nem, dehogy! Akkor sem játszottam volna velük, ha normális életem lett volna. Bár, akkor szerintem már megfojtott volna egy fűző. Sosem volt még rajtam igazi fűző.
*Bár bőrvértje is fűzőszerű zsinórokkal van hátul megkötve, koránt sem olyan, mint egy igazi, úri kisasszonyoknak való darab. Gondolataiban egyébként még most is láthatóan össze-vissza ugrál, így nem lehet egyszerű összerakni a történetet Mai-nak.*
- Mérges volt rám, mert késve értem vissza a rejtekhelyünkre a kikötőből. *folytatja a történetet Mai kérdésére felelve a kis fűzős kitérő után.* Megkötözött, hogy ne menjek el, aztán meg hozott egy másik, szerencsétlen kislányt. Nem mondtam el neki, hogy miért voltam megkötözve, és először nem is engedtem, hogy eloldozzon, de végül mégis levette rólam a köteleket. Nem gondolkoztam sokáig, elmenekültünk a raktárból. Azóta nem láttam a tündért. Ha keresett sem talált meg. Amúgy, ahol az előbb megérintettél…
*Egy kis ideig lehúzza a köpenyt a jobb válláról, hogy megmutassa a mélyen a húsába maró hollót ábrázoló tetoválását, ami nagyrészt a lapockáján helyezkedik el, de a madár jobb szárnya a vállára is ráér, pont oda, ahol Mai elkezdte végig simítani a karján az előbb.*
- Ezt ő csinálta nekem, a tündér. Én kértem. A fájdalmat és a kitartást jelenti, illetve Clion kedvenc madara volt *említi ismét másik barátját, aki nem Nolie. Azért az látszik, hogy sokan voltak Nori körül, akire számított, de a sors úgy hozta, hogy már nem részei a lány életének.*
- Hümm… *fűz még hozzá ennyit, miközben újra eltakarja tetoválását a fekete köpennyel. Nem tudja, hogyan és hol folytassa a mesélést.*
- Nolie-t minden áron meg akartam védeni a sötét oldalamtól. Talán ez volt a hiba. Te tényleg kíváncsi vagy rá? Mert, ha igen, akkor ígérd meg nekem, hogy bármit mondok vagy csinálok, nem ijedsz meg tőlem és nem fogsz utálni!
*Szeretne teljesen őszinte lenni Mai-val, de ehhez muszáj megkérnie az előbbiekre, hogy nyugodtan merjen mesélni neki múltja kétségesebb pillanatiról. Bár, Nolie példáján tanulva a lány szava sem lesz biztosíték semmire.*
8605. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:11:24
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:11:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ahol törés van, ott semmi nem marad úgy, mint azelőtt. Kis hogyan küzd meg a démonaival... Nem egy nagy történet az övé, de mégis úgy gondolja, hogy erősebb volt, mint bárki más az otthonában, mert ő mert álmodni, s el is indult megvalósítani azokat, még ha hátra is kellett hagyni mindenkit. Veszteségnek éli meg, mert megadatott neki a család ugyan, de nem őt szerették, hanem valakit akit szerettek volna, hogy legyen. Pedig ott ez volt a természetes. Lehetne most nyugalomban úrinőként valaki oldalán, ahol nem érzi jól magát, de minden biztonság az övé, ehelyett a bizonytalanságot választotta, és saját magát. Hiszi, hogy egyszer eléri. Hiszi, mert az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy jó döntés volt. Most is ezt érzi. Nem mesélt sokat magáról, mégis azt érzi, hogy megértésre talál. Máskülönben innen is elmenne. Torz kép ez, mégis tisztább, mint amit valaha látott.
Védelmet kap, pedig nem is kérte. A hála szó káromkodás ahhoz képest amit érez, mert attól sokkal magasztosabb dolog dúl benne. Nem akar mindent kicsikarni Noriból, de biztos lehet benne, hogy lesznek még kérdései. És válaszai is.*
-Köszönöm.
*Nagy érdeklődéssel hallgatja a történetet. A szíve elszorul, részben mert belehelyezkedik a másik világába, részben pedig, mert őt is olyan helyzetekbe akarták mindig is kényszeríteni, amiket nem akart. De itt most súlyosabbnak véli azt, ami ezzel a lánnyal történt.*
- Tehát te sem babákkal játszottál a szobádban önfeledten.
*Állapítja meg a tényt halkan. Szomorúsággal tölti el a szívét, hogy mennyire ritkaság az, hogy valaki kacagva lehet gyermek. Talán ez nem az a világ. Lehet, hogy meg tudna ijedni attól, ami a "sötét oldal", de most kétli. A neki mutatott eddigi kép inkább csak azt tükrözi, hogy mennyire el tud veszni bárki, ha nincsenek vele olyanok, akiknek igazán fontos.*
- És hogyan tudtad otthagyni ezt a tündért?
*Ez felettébb érdekli, mert a hallottakból úgy ítéli, hogy megszenvedte ezt az ismeretséget, pontosan úgy, ahogy az emlegetett Nolie barátságát is.*
- Szeretni veszélyes, de jó. *Vonja meg a vállát és elmélkedik pár másodpercnyit csendben.*
- Ha van sötét oldalad, akkor van másmilyen is. Semminek nincs csak egy oldala. *Szólal meg újra, s ez lehet, hogy "bölcsebben" hangzott, mint gondolja. Bármennyire is tudós szeretne lenni, még csak formálódnak benne a gondolatok, így a saját egyszerű tapasztalásai csak az alapok. * - Én mindkettőre kíváncsi vagyok és tényleg nem foglak elhagyni. Cserébe te sem fogsz engem. *Már tényként kezeli és kész. Talán titkon még vonzza is, hogy megismerje azt a sötétet is. Mindig is vágyott valami szokatlanra, csak még nem tudja milyen is lehet az.*
//Új nap virrad//
*Ahol törés van, ott semmi nem marad úgy, mint azelőtt. Kis hogyan küzd meg a démonaival... Nem egy nagy történet az övé, de mégis úgy gondolja, hogy erősebb volt, mint bárki más az otthonában, mert ő mert álmodni, s el is indult megvalósítani azokat, még ha hátra is kellett hagyni mindenkit. Veszteségnek éli meg, mert megadatott neki a család ugyan, de nem őt szerették, hanem valakit akit szerettek volna, hogy legyen. Pedig ott ez volt a természetes. Lehetne most nyugalomban úrinőként valaki oldalán, ahol nem érzi jól magát, de minden biztonság az övé, ehelyett a bizonytalanságot választotta, és saját magát. Hiszi, hogy egyszer eléri. Hiszi, mert az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy jó döntés volt. Most is ezt érzi. Nem mesélt sokat magáról, mégis azt érzi, hogy megértésre talál. Máskülönben innen is elmenne. Torz kép ez, mégis tisztább, mint amit valaha látott.
Védelmet kap, pedig nem is kérte. A hála szó káromkodás ahhoz képest amit érez, mert attól sokkal magasztosabb dolog dúl benne. Nem akar mindent kicsikarni Noriból, de biztos lehet benne, hogy lesznek még kérdései. És válaszai is.*
-Köszönöm.
*Nagy érdeklődéssel hallgatja a történetet. A szíve elszorul, részben mert belehelyezkedik a másik világába, részben pedig, mert őt is olyan helyzetekbe akarták mindig is kényszeríteni, amiket nem akart. De itt most súlyosabbnak véli azt, ami ezzel a lánnyal történt.*
- Tehát te sem babákkal játszottál a szobádban önfeledten.
*Állapítja meg a tényt halkan. Szomorúsággal tölti el a szívét, hogy mennyire ritkaság az, hogy valaki kacagva lehet gyermek. Talán ez nem az a világ. Lehet, hogy meg tudna ijedni attól, ami a "sötét oldal", de most kétli. A neki mutatott eddigi kép inkább csak azt tükrözi, hogy mennyire el tud veszni bárki, ha nincsenek vele olyanok, akiknek igazán fontos.*
- És hogyan tudtad otthagyni ezt a tündért?
*Ez felettébb érdekli, mert a hallottakból úgy ítéli, hogy megszenvedte ezt az ismeretséget, pontosan úgy, ahogy az emlegetett Nolie barátságát is.*
- Szeretni veszélyes, de jó. *Vonja meg a vállát és elmélkedik pár másodpercnyit csendben.*
- Ha van sötét oldalad, akkor van másmilyen is. Semminek nincs csak egy oldala. *Szólal meg újra, s ez lehet, hogy "bölcsebben" hangzott, mint gondolja. Bármennyire is tudós szeretne lenni, még csak formálódnak benne a gondolatok, így a saját egyszerű tapasztalásai csak az alapok. * - Én mindkettőre kíváncsi vagyok és tényleg nem foglak elhagyni. Cserébe te sem fogsz engem. *Már tényként kezeli és kész. Talán titkon még vonzza is, hogy megismerje azt a sötétet is. Mindig is vágyott valami szokatlanra, csak még nem tudja milyen is lehet az.*
8604. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 20:36:19
Üzenet elküldve: 2024-01-10 20:36:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Hát megköttetett a barátság-szerződés kettejük között. Mai bólintása a pecsét, a kézfogás, az aláírás jelképe. Ki mit tekint hivatalosnak. Hogy jó helyen vannak-e, az erősen kétséges, de még az is, hogy Mai jó helyen van-e Nori ölében annak tudatában, hogy nem egy élet kioltása szárad már a lelkén, de Norinak esze ágában sincs bántani őt. Sőt, most, hogy megtalálta, jobban meg akarja védeni, mint Nolie-t valaha, őt most nem veszítheti el. Megmagyarázni nem tudná, hogy miért érzi ezt így ennyire rövid idő alatt. Talán régi barátnője elvesztése még valamit eltört benne, és emiatt ragaszkodik betegesen ahhoz, aki azóta először mutatja felé a szeretet legapróbb jelét.*
- Mindentől. A sorstól, a szörnyetegektől, és saját magadtól is. Attól, hogy ne hozz olyan rossz döntéseket, mint én tettem.
*Azt egyelőre nem részletezi, hogy mik voltak ezek a rossz döntések, valószínűleg Mai-nak egy kicsit tovább kell faggatnia Nori-t, hogy elárulja, de helyette most inkább magáról mesél el néhány szomorú gondolatot, ő pedig szívesen hallgatja, bár a hallottak miatt kellemetlenül húzza félre a száját.*
- Ilyen szempontból rosszabbul jártál, mint én. Nekem nem voltak sem szüleim, sem testvéreim, akiket elveszíthettem. Egy földalatti búvóhelyen neveltek fel, harcost akartak csinálni belőlem. Vicces, nem? Egy ilyen kicsi lányból, mint én… *csóválja a fejét nevetve, miközben bele is kezd a múltjának elmesélésébe, ahogy Mai kérte, akinek közben már a nevét is tudja.*
- Egy fekete tündérrel utaztam. Érdekes, igaz? Tündér volt, de átjárta a sötétség. Abban bíztam, hogy ő majd megmutatja nekem, hogy ki vagyok igazából, de csak kihasznált. Kihasználta a… saját sötét oldalamat. *Azt szintén nem köti Mai orrára, hogy mégis mi tetszett annak a tündérnek annyira az ő “sötét oldalában”, nem akarja megijeszteni.*
- Volt egy barátom még a búvóhelyről, Clion, vele nem tudom mi lett azóta, hogy csúnyán összevesztünk azért, mert a fekete tündért választottam. Nolie pedig… őt nagyon szerettem. Először csak dolgozott nekem. Bájitalokat gyűjtött, elhozta őket hozzám, én pedig fizettem értük. Aztán közben megszerettük egymást. Nagyon… megszerettük egymást… *Alig láthatóan bele is pirul az utóbbi mondatba, de a történet részleteit most is kihagyj. Például azt, hogy meg is csókolta Nolie-t. Nem azért nem mondja el ezt sem, mert nem akarja, hogy Mai tudja, csak nem akarja eljátszani a a lány bizalmát. Nem tudja, hogy reagálna efféle furcsa részletekre.*
//Új nap virrad//
*Hát megköttetett a barátság-szerződés kettejük között. Mai bólintása a pecsét, a kézfogás, az aláírás jelképe. Ki mit tekint hivatalosnak. Hogy jó helyen vannak-e, az erősen kétséges, de még az is, hogy Mai jó helyen van-e Nori ölében annak tudatában, hogy nem egy élet kioltása szárad már a lelkén, de Norinak esze ágában sincs bántani őt. Sőt, most, hogy megtalálta, jobban meg akarja védeni, mint Nolie-t valaha, őt most nem veszítheti el. Megmagyarázni nem tudná, hogy miért érzi ezt így ennyire rövid idő alatt. Talán régi barátnője elvesztése még valamit eltört benne, és emiatt ragaszkodik betegesen ahhoz, aki azóta először mutatja felé a szeretet legapróbb jelét.*
- Mindentől. A sorstól, a szörnyetegektől, és saját magadtól is. Attól, hogy ne hozz olyan rossz döntéseket, mint én tettem.
*Azt egyelőre nem részletezi, hogy mik voltak ezek a rossz döntések, valószínűleg Mai-nak egy kicsit tovább kell faggatnia Nori-t, hogy elárulja, de helyette most inkább magáról mesél el néhány szomorú gondolatot, ő pedig szívesen hallgatja, bár a hallottak miatt kellemetlenül húzza félre a száját.*
- Ilyen szempontból rosszabbul jártál, mint én. Nekem nem voltak sem szüleim, sem testvéreim, akiket elveszíthettem. Egy földalatti búvóhelyen neveltek fel, harcost akartak csinálni belőlem. Vicces, nem? Egy ilyen kicsi lányból, mint én… *csóválja a fejét nevetve, miközben bele is kezd a múltjának elmesélésébe, ahogy Mai kérte, akinek közben már a nevét is tudja.*
- Egy fekete tündérrel utaztam. Érdekes, igaz? Tündér volt, de átjárta a sötétség. Abban bíztam, hogy ő majd megmutatja nekem, hogy ki vagyok igazából, de csak kihasznált. Kihasználta a… saját sötét oldalamat. *Azt szintén nem köti Mai orrára, hogy mégis mi tetszett annak a tündérnek annyira az ő “sötét oldalában”, nem akarja megijeszteni.*
- Volt egy barátom még a búvóhelyről, Clion, vele nem tudom mi lett azóta, hogy csúnyán összevesztünk azért, mert a fekete tündért választottam. Nolie pedig… őt nagyon szerettem. Először csak dolgozott nekem. Bájitalokat gyűjtött, elhozta őket hozzám, én pedig fizettem értük. Aztán közben megszerettük egymást. Nagyon… megszerettük egymást… *Alig láthatóan bele is pirul az utóbbi mondatba, de a történet részleteit most is kihagyj. Például azt, hogy meg is csókolta Nolie-t. Nem azért nem mondja el ezt sem, mert nem akarja, hogy Mai tudja, csak nem akarja eljátszani a a lány bizalmát. Nem tudja, hogy reagálna efféle furcsa részletekre.*
8603. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-10 19:46:08
Üzenet elküldve: 2024-01-10 19:46:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Sok-sok minden magyarázatra szorulna ebben a helyzetben. Legfőképpen az, hogy hogyan is történik meg ilyesmi, ennyire rövid idő alatt. Meglepődne, ha nem pár hete fordult volna fel fenekestől az élete, de így már kezdi azt hinni, hogy a kapcsolatai másokkal villámcsapásszerűek.
Kérdezne, annyi mindent kérdezne, de belefeledkezik abba, ami most történik. Nem sok jutott neki ebből, ezért hát miért is akarná elengedni?
Érezheti Nori, így hozzá dőlve teljesen, hogy bólint egyet. Nem tudja, szüksége lesz-e valaha védelemre, de ígéretekre arra van, hiszen az egy biztosíték arra, hogy jó helyen van és így itt is maradhat. Már a másik aurája is úgy vonja körbe, mintha igazat beszélne, ismét nem kételkedik.*
- Nem foglak. Szerinted mitől kell megvédeni engem?
*Tényleg érdekli, mire is gondolhat a lány, mert nem tudja, hogy leselkedhet-e rá veszély. Nem tud a helyről még mindig túl sokat.
Az ölelésnek vége szakad, majd tovább hallgatja a mellette ülőt, nem veszi le róla kékjeit, mintha ezzel is tudatni akarná, hogy tényleg figyel rá és ott lesz neki. Pedig tényleg fogalma sincsen arról, miért akarja ezt ennyire megígérni. Talán, mert pont neki van szüksége egy ilyen ígéretre.*
- Én mindenkit elveszítettem. A szüleimet, a testvéreimet... jó, hogy valaki mellettem akar lenni.
*Nem tudhatja, milyen poklokat és szeretetlenséget élhetett át a feketeség, de van egy gyanúja arra vonatkozóan, hogy meg van a maga csomagja. Lassan simogatja végig a lány felkarját, olyan érintéssel, ami barátságot sugall.*
- Az én nevem Mai.
*Mosolyog rá Norira, kutatva szemeiben.*
- Van kedved elmesélni, hogy hol voltál eddig?
*Csak gondolja, hogy nem itt, hiszen keresni érkezett ide. De ha nem így van is érdekli, hogy ki is ez a lány.* - És hogy ki is neked Nolie?
*Tolakodásnak semmi nyoma, de tényleg szeretne többet tudni. Sőt, éhezik arra, hogy igazi történeteket halljon és igazi értékeket, vagy pont annak a hiányát fedezhesse fel. Valami olyan kapcsolatra, ami soha nem adatott meg neki.*
//Új nap virrad//
*Sok-sok minden magyarázatra szorulna ebben a helyzetben. Legfőképpen az, hogy hogyan is történik meg ilyesmi, ennyire rövid idő alatt. Meglepődne, ha nem pár hete fordult volna fel fenekestől az élete, de így már kezdi azt hinni, hogy a kapcsolatai másokkal villámcsapásszerűek.
Kérdezne, annyi mindent kérdezne, de belefeledkezik abba, ami most történik. Nem sok jutott neki ebből, ezért hát miért is akarná elengedni?
Érezheti Nori, így hozzá dőlve teljesen, hogy bólint egyet. Nem tudja, szüksége lesz-e valaha védelemre, de ígéretekre arra van, hiszen az egy biztosíték arra, hogy jó helyen van és így itt is maradhat. Már a másik aurája is úgy vonja körbe, mintha igazat beszélne, ismét nem kételkedik.*
- Nem foglak. Szerinted mitől kell megvédeni engem?
*Tényleg érdekli, mire is gondolhat a lány, mert nem tudja, hogy leselkedhet-e rá veszély. Nem tud a helyről még mindig túl sokat.
Az ölelésnek vége szakad, majd tovább hallgatja a mellette ülőt, nem veszi le róla kékjeit, mintha ezzel is tudatni akarná, hogy tényleg figyel rá és ott lesz neki. Pedig tényleg fogalma sincsen arról, miért akarja ezt ennyire megígérni. Talán, mert pont neki van szüksége egy ilyen ígéretre.*
- Én mindenkit elveszítettem. A szüleimet, a testvéreimet... jó, hogy valaki mellettem akar lenni.
*Nem tudhatja, milyen poklokat és szeretetlenséget élhetett át a feketeség, de van egy gyanúja arra vonatkozóan, hogy meg van a maga csomagja. Lassan simogatja végig a lány felkarját, olyan érintéssel, ami barátságot sugall.*
- Az én nevem Mai.
*Mosolyog rá Norira, kutatva szemeiben.*
- Van kedved elmesélni, hogy hol voltál eddig?
*Csak gondolja, hogy nem itt, hiszen keresni érkezett ide. De ha nem így van is érdekli, hogy ki is ez a lány.* - És hogy ki is neked Nolie?
*Tolakodásnak semmi nyoma, de tényleg szeretne többet tudni. Sőt, éhezik arra, hogy igazi történeteket halljon és igazi értékeket, vagy pont annak a hiányát fedezhesse fel. Valami olyan kapcsolatra, ami soha nem adatott meg neki.*
8602. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-09 22:31:37
Üzenet elküldve: 2024-01-09 22:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Talán magyarázatra szorulna, miért is döntött úgy, hogy hirtelen úgy magához szorítsa Mai-t, mint egy gyermek tenné a kedvenc plüssével. Nos, a magyarázat igen egyszerű. Nori-t abban a földalatti lyukban, ahol felnevelték, azért tartották, hogy harcost neveljenek belőle, és használhassák különböző célokra, miután felnőtt. Utána a fekete tündér mellett valóban hasznosnak érezte magát, de ott sem szerették, csak kihasználták. Az utóbbi években egyedül volt, és hidegzuhanyként érte az is, hogy Nolie-t sem találja már sehol. Ez az idegen kislány viszont azt mondta neki, örül, hogy itt van vele ami olyan boldogsággal töltötte el a feketeséget, hogy teste szinte ösztönösenmozdult az ölelésre.*
- Jó, de te ne hagyj engem egyedül szó nélkül! Akkor én is vigyázok rád. Meg tudlak védeni. Nem csak a sötétben, de másoktól is. *Még, ha a kicsike teste nem is túl meggyőző, a hátán ékeskedő hosszúkard talán bizonyíték arra, hogy Nori egész jó harcos, ha arra van szükség. A kardforgatásnál jobban csak az alkímiához ért, ami szintén hasznos lehet bizonyos helyzetekben, és szerinte szüksége is lehet Mai-nak a védelemre. Hát annyira kis törékeny ez a lány! Ezt tisztán érzi az ölelés közben. Egyébként a védelemről szóló fogadalmát is ugyanabban a pózban motyogja el Mai vállára dőlve, halkan, így majdnem olyan, mintha a fülébe suttogná a szavakat. Végül megszakítja az ölelést, elhúzódik tőle, és újra a másik szemeibe néz.*
- Nolie-t talán elvesztettem, de úgy tűnik, hogy a sors téged adott nekem helyette. *Nem, egyáltalán nem pótolni akarja elveszett barátnőjét. Na jó, talán egy kicsit igen, de egyáltalán nem ez jut eszébe, hanem az, hogy végre ismét nincs egyedül, valakinek végre ismét fontos lehet ő is, ennél pedig nincs jobb érzés, ami ki tudja zökkenteni a kissé depresszív sötétség mániájából.*
- Téged hogy hívnak? *Most már nem felejti el, hogy ő még nem tudja új barátnője nevét.*
//Új nap virrad//
*Talán magyarázatra szorulna, miért is döntött úgy, hogy hirtelen úgy magához szorítsa Mai-t, mint egy gyermek tenné a kedvenc plüssével. Nos, a magyarázat igen egyszerű. Nori-t abban a földalatti lyukban, ahol felnevelték, azért tartották, hogy harcost neveljenek belőle, és használhassák különböző célokra, miután felnőtt. Utána a fekete tündér mellett valóban hasznosnak érezte magát, de ott sem szerették, csak kihasználták. Az utóbbi években egyedül volt, és hidegzuhanyként érte az is, hogy Nolie-t sem találja már sehol. Ez az idegen kislány viszont azt mondta neki, örül, hogy itt van vele ami olyan boldogsággal töltötte el a feketeséget, hogy teste szinte ösztönösenmozdult az ölelésre.*
- Jó, de te ne hagyj engem egyedül szó nélkül! Akkor én is vigyázok rád. Meg tudlak védeni. Nem csak a sötétben, de másoktól is. *Még, ha a kicsike teste nem is túl meggyőző, a hátán ékeskedő hosszúkard talán bizonyíték arra, hogy Nori egész jó harcos, ha arra van szükség. A kardforgatásnál jobban csak az alkímiához ért, ami szintén hasznos lehet bizonyos helyzetekben, és szerinte szüksége is lehet Mai-nak a védelemre. Hát annyira kis törékeny ez a lány! Ezt tisztán érzi az ölelés közben. Egyébként a védelemről szóló fogadalmát is ugyanabban a pózban motyogja el Mai vállára dőlve, halkan, így majdnem olyan, mintha a fülébe suttogná a szavakat. Végül megszakítja az ölelést, elhúzódik tőle, és újra a másik szemeibe néz.*
- Nolie-t talán elvesztettem, de úgy tűnik, hogy a sors téged adott nekem helyette. *Nem, egyáltalán nem pótolni akarja elveszett barátnőjét. Na jó, talán egy kicsit igen, de egyáltalán nem ez jut eszébe, hanem az, hogy végre ismét nincs egyedül, valakinek végre ismét fontos lehet ő is, ennél pedig nincs jobb érzés, ami ki tudja zökkenteni a kissé depresszív sötétség mániájából.*
- Téged hogy hívnak? *Most már nem felejti el, hogy ő még nem tudja új barátnője nevét.*
8601. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-01-09 21:34:31
Üzenet elküldve: 2024-01-09 21:34:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nem sűrűn gondolkodik azon, hogy kinek mit okoz a gondolatmenetével, mert senkinek nem szokta őket kifejteni. Az ő agya sosem lesz egyszerű, mindenben összefüggéseket keres, mindenre választ akar, pedig amit mutat a világnak, az sokszor végtelenül egyszerű. Tényleg fogalma sincs, mit tud ez a pad, hogy még egy lényt idevonzott mellé, aki valamiért első pillanattól kezdve olyan, mintha mindig is itt ült volna vele. Már-már ijesztő, de ezzel nem akar törődni, hiszen végre valami életet szív be tüdejébe minden egyes lélegzettel.*
- Nem. Én akkor vagyok a legnagyobb csendben.
*A sötétség és a félelem úgy tudott rászakadni éjjelente, hogy szavak, de még hangok sem tudtak volna átpréselődni az ajkain, amit annyira szorított. Nem tudja, hogy ezzel akár össze is tudja zavarni Norit. De ha tudná is abban hisz, hogy nem minden fekete vagy fehér, ezer értelmezés van és a fehér is lehet fekete.
A nevetés olyan szépen cseng a fülének, hogy neki is ehhez támad kedve. Úgy találja el a hang az elméjét, hogy egy kicsit bele is szédül, mert olyan természetes, amire mindig is vágyott. Egy pár pillanatig nem cseng füleiben az, hogy mit kéne tennie és ő ehelyett mit tesz.
Állja azt a kis időt, amíg csöndben van a lány, aztán, ami ezután történik az teljesen lefagyasztja egy kis időre. Teste teljesen megfeszül, mintha érezné ereiben a vért, ahogy végigzubog a feje búbjától a lábujjáig. Töredék ideig tart csak, de minden tizedmásodpercet hosszúnak él meg. Nem is tudja Nori, hogy mennyire jól esik neki az, amit most tett, bármennyire abszurdnak is hat. Csak egy kis idő múlva engedi meg magának ezt az ölelést, és viszonozza is, majd egy darabig csak hagyja, hogy bámuljanak mindketten arra, ami előttük van. Nagy szüksége volt már erre. Sosem volt jól a családjában, sosem volt a testvéreivel olyan viszonyban, hogy elengedhesse magát, erre itt ez a kis fruska és előrángat belőle valami olyan meghitt érzést, amiről nem is álmodott. Talán ilyen lehet, ha megöleli őt a nővére.*
- Akkor én is itt leszek neked.
*Olyan gyermekien naivnak tűnik ez a kép és ez a rövid időn belül köttetett szövetség. Az is lehet, hogy a következő másodpercben véget is ér, de ez momentán nem érdekli, miért is ne érezhetné így magát egy kis ideig?*
//Új nap virrad//
*Nem sűrűn gondolkodik azon, hogy kinek mit okoz a gondolatmenetével, mert senkinek nem szokta őket kifejteni. Az ő agya sosem lesz egyszerű, mindenben összefüggéseket keres, mindenre választ akar, pedig amit mutat a világnak, az sokszor végtelenül egyszerű. Tényleg fogalma sincs, mit tud ez a pad, hogy még egy lényt idevonzott mellé, aki valamiért első pillanattól kezdve olyan, mintha mindig is itt ült volna vele. Már-már ijesztő, de ezzel nem akar törődni, hiszen végre valami életet szív be tüdejébe minden egyes lélegzettel.*
- Nem. Én akkor vagyok a legnagyobb csendben.
*A sötétség és a félelem úgy tudott rászakadni éjjelente, hogy szavak, de még hangok sem tudtak volna átpréselődni az ajkain, amit annyira szorított. Nem tudja, hogy ezzel akár össze is tudja zavarni Norit. De ha tudná is abban hisz, hogy nem minden fekete vagy fehér, ezer értelmezés van és a fehér is lehet fekete.
A nevetés olyan szépen cseng a fülének, hogy neki is ehhez támad kedve. Úgy találja el a hang az elméjét, hogy egy kicsit bele is szédül, mert olyan természetes, amire mindig is vágyott. Egy pár pillanatig nem cseng füleiben az, hogy mit kéne tennie és ő ehelyett mit tesz.
Állja azt a kis időt, amíg csöndben van a lány, aztán, ami ezután történik az teljesen lefagyasztja egy kis időre. Teste teljesen megfeszül, mintha érezné ereiben a vért, ahogy végigzubog a feje búbjától a lábujjáig. Töredék ideig tart csak, de minden tizedmásodpercet hosszúnak él meg. Nem is tudja Nori, hogy mennyire jól esik neki az, amit most tett, bármennyire abszurdnak is hat. Csak egy kis idő múlva engedi meg magának ezt az ölelést, és viszonozza is, majd egy darabig csak hagyja, hogy bámuljanak mindketten arra, ami előttük van. Nagy szüksége volt már erre. Sosem volt jól a családjában, sosem volt a testvéreivel olyan viszonyban, hogy elengedhesse magát, erre itt ez a kis fruska és előrángat belőle valami olyan meghitt érzést, amiről nem is álmodott. Talán ilyen lehet, ha megöleli őt a nővére.*
- Akkor én is itt leszek neked.
*Olyan gyermekien naivnak tűnik ez a kép és ez a rövid időn belül köttetett szövetség. Az is lehet, hogy a következő másodpercben véget is ér, de ez momentán nem érdekli, miért is ne érezhetné így magát egy kis ideig?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773