Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 436 (8701. - 8720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8720. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-09-04 09:08:56
Üzenet elküldve: 2024-09-04 09:08:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A tömeg mindig érdekességekkel képes meglepni másokat, ebből ő sem kivétel. A padon ülve továbbra is mások beszélgetéseit hallgatja vagy legalább is próbálja hallgatni. A szökőkút csobogása is nehezíti a kis játékát. A padon ülve, hátradőlve problémái majdnem elhalványulnak. A világ csak a főtérből áll és az itt lévő emberekből és ő a középpontja. Mindenki megy valahova, éppen elhagyja Artheniort vagy éppen megérkezik. A fogadó ajtaját is gyakran hallja nyitódni, már azok esetében akik szeretik felhívni magukra a figyelmet. A fogadó melletti istállóból is néha ki-ki hallatszik a hátasok nyerítései, az is főleg akkor, mikor valaki éppen az istállófiú kegyeire bízza hátasát. Ebben az esetben azért elnéz a istálló irányába, hátha lát egy szép hátast.*
*A tömeg mindig érdekességekkel képes meglepni másokat, ebből ő sem kivétel. A padon ülve továbbra is mások beszélgetéseit hallgatja vagy legalább is próbálja hallgatni. A szökőkút csobogása is nehezíti a kis játékát. A padon ülve, hátradőlve problémái majdnem elhalványulnak. A világ csak a főtérből áll és az itt lévő emberekből és ő a középpontja. Mindenki megy valahova, éppen elhagyja Artheniort vagy éppen megérkezik. A fogadó ajtaját is gyakran hallja nyitódni, már azok esetében akik szeretik felhívni magukra a figyelmet. A fogadó melletti istállóból is néha ki-ki hallatszik a hátasok nyerítései, az is főleg akkor, mikor valaki éppen az istállófiú kegyeire bízza hátasát. Ebben az esetben azért elnéz a istálló irányába, hátha lát egy szép hátast.*
8719. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-09-04 03:45:02
Üzenet elküldve: 2024-09-04 03:45:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérdéses, hogy Rine mennyire ásta el magában érzelmeit. Azokat a kínzó, sanyargató, ám valahol mégis kellemes gondolatokat. Az biztos, hogy bátyja közelében azok még mindig piszkálgatják, de fél az újabb elutasítástól, így próbál velük nem foglalkozni. Hisz teljes meggyőződése, hogy ezek a badarságok, ezek az érzések, amik betöltötték a fürdő levegőjét csakis az ő fejében léteznek.*
- Áh, úgy sem lenne kedved már visszamenni a fürdőbe.
*Legyinti le kuncogva bátyját, miközben arcáról süt a piszkálódás okozta élvezet. Hiába igyekszik visszatérni ahhoz az utálatos kis fruskához, az valahogy mégsem esik jól, hogy az ilyen gyerekes játszadozáson kívül komolyabban megbántsa a másikat.*
- Az más volt.
*Pillant pukkancs pofival mostohájára, mikor végre lassítanak egy kicsit. Akkor sürgette az, hogy minél hamarabb el akar tűnni abból a házból. El a folytonos köteleségtudattól, a piszkálódásoktól és bántásoktól. Most szabad akaratából készül kiélvezni a várost és Lazziar társaságát. Ami az életnek igen különös tréfája most. Hisz félig-meddig abba sétál vissza, amiből egykoron szélsebesen menekült.*
- Ne vágj ilyen képet, mert benyomom a fejed a szökőkútba.
*Húzza össze a szemeit szigorúan, de szája szegletében megbújik az a komisz kis mosoly, ami mostanában bátyját is jellemzi. Hogy az utálkozásból mikor váltottak az egyszerű játszadozásra már meg nem mondaná. De jól esik a lelkének, hogy nyugodtan, kevés feszengés mellett élvezheti ki Lazziar társaságát. Még akkor is, ha ez már nem annyira közeli és meghitt, mint a fürdőben. Séta közben nem rest azért kissé a másikhoz bújni. Persze csakis azért, hogy az meg ne szökjön megint előle, így kezeivel is tovább öleli bátyja karját. Mindeközben nehezére esik, hogy egyetlen egyszer se pillantson mostohájára. Kisasszonyosan kihúzza magát, finom, jól begyakorolt tartással mered egyenesen előre. Ám az időnként mosolyba boruló arcon a legtöbbször azt lehet észre venni, hogy izgatottan, kissé idegesen harapdálja alsó ajkát. Ez is egy a sok közül, amit gyerekkora óta nem sikerült kinőnie.*
- Nem én fizettem. Képzeld el, hogy kaptam. Látod a városban az olyan undokok mellett, mint te, bizony vannak jó emberek is.
*Ölti ki a nyelvét, ahogy futólag fivérére pillant, majd egy újabb kuncogás kíséretében halad tovább mellette.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kérdéses, hogy Rine mennyire ásta el magában érzelmeit. Azokat a kínzó, sanyargató, ám valahol mégis kellemes gondolatokat. Az biztos, hogy bátyja közelében azok még mindig piszkálgatják, de fél az újabb elutasítástól, így próbál velük nem foglalkozni. Hisz teljes meggyőződése, hogy ezek a badarságok, ezek az érzések, amik betöltötték a fürdő levegőjét csakis az ő fejében léteznek.*
- Áh, úgy sem lenne kedved már visszamenni a fürdőbe.
*Legyinti le kuncogva bátyját, miközben arcáról süt a piszkálódás okozta élvezet. Hiába igyekszik visszatérni ahhoz az utálatos kis fruskához, az valahogy mégsem esik jól, hogy az ilyen gyerekes játszadozáson kívül komolyabban megbántsa a másikat.*
- Az más volt.
*Pillant pukkancs pofival mostohájára, mikor végre lassítanak egy kicsit. Akkor sürgette az, hogy minél hamarabb el akar tűnni abból a házból. El a folytonos köteleségtudattól, a piszkálódásoktól és bántásoktól. Most szabad akaratából készül kiélvezni a várost és Lazziar társaságát. Ami az életnek igen különös tréfája most. Hisz félig-meddig abba sétál vissza, amiből egykoron szélsebesen menekült.*
- Ne vágj ilyen képet, mert benyomom a fejed a szökőkútba.
*Húzza össze a szemeit szigorúan, de szája szegletében megbújik az a komisz kis mosoly, ami mostanában bátyját is jellemzi. Hogy az utálkozásból mikor váltottak az egyszerű játszadozásra már meg nem mondaná. De jól esik a lelkének, hogy nyugodtan, kevés feszengés mellett élvezheti ki Lazziar társaságát. Még akkor is, ha ez már nem annyira közeli és meghitt, mint a fürdőben. Séta közben nem rest azért kissé a másikhoz bújni. Persze csakis azért, hogy az meg ne szökjön megint előle, így kezeivel is tovább öleli bátyja karját. Mindeközben nehezére esik, hogy egyetlen egyszer se pillantson mostohájára. Kisasszonyosan kihúzza magát, finom, jól begyakorolt tartással mered egyenesen előre. Ám az időnként mosolyba boruló arcon a legtöbbször azt lehet észre venni, hogy izgatottan, kissé idegesen harapdálja alsó ajkát. Ez is egy a sok közül, amit gyerekkora óta nem sikerült kinőnie.*
- Nem én fizettem. Képzeld el, hogy kaptam. Látod a városban az olyan undokok mellett, mint te, bizony vannak jó emberek is.
*Ölti ki a nyelvét, ahogy futólag fivérére pillant, majd egy újabb kuncogás kíséretében halad tovább mellette.*
8718. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-09-03 17:59:23
Üzenet elküldve: 2024-09-03 17:59:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Nem akarja érzékelni a másikat, a haragját, a rezgéseit, ahogy szinte a feje mellett kapja el az ajtót, amit ő csak hagyott volna bezáródni, vagy inkább becsapódni. Csak a fogadóban tett első néhány lépés, ami visszavet abból a hévből igazán, ahogy elindult. Utálja a szemeket, érzi, mintha mindent látnának, mintha mindenki tudná, hogy ki ő, és látványra nem csak egy éppen valamivel küzdő, fáradt, esetleg tán csalódott lélek lenne. Pedig nem tűnik ki rajta igazából semmi, nem engedi. Akkora öröme senkinek nem lesz. Már. Tudja, hogy ott van Kyr, de nem akarja érezni, megy utána, de az ő szürkéit sem akarja. A hátában biztosan nem. Akkor is azt hinné, hogy lyukat éget, hogyha rá sem emelné. Persze, hiszen még ő sincsen kibékülve azzal, amilyen éppen. A katyvasszal, a kavalkáddal, hogy bármi megérinti... hogy nem akar maradni. Miért is kellene egyáltalán? Soha nem jó ómen, ha valaki számít, mindegy milyen formában. Halál a vége, ha nem másé, akkor a sajátja, mert ahogyan eddig élt, az nem nevezhető igazán életnek. De mégis ki mondja meg, hogy melyik a jobb? Akkor legalább csönd volt. Nem nyomódott össze két oldalról a halántéka, mintha össze akarná roppantani a koponyáját. Lüktet, hasogat és nem kap levegőt, ő pedig vissza akarja állítani úgy, ahogyan azt megszokta. Üresen. Csendesen. Nem megy. Talán miatta.
Kiérve még józanítóbb a hűvös.
Elmondta, amit akart, amit el tudott. Éppen ennyi ami tőle telik, így is több annál, mint amit hitt, hogy ki tud csikarni, mint ami valamilyen módon értelmesen hat, nem tovább hagyva lángolni az elemésztő tüzet. Felégetne mindent, a Pegazust, a várost. Nem akarja látni a két arany, ahogy egy morranás nélkül megy a szökőkútig a félelf, ahogy belemerül a keze és mossa meg az arcot a hideg vízzel. Mégis követi, majd a sajátjára néz. Szorítja magához a mozsarat, olyan kemény, hogy nem tudná széttörni, s a másikban pedig csak hanyagul húzódik meg a kard, ami nemrég rajta feküdt végig, ahogy ő a padon, amikor éppen kiélvezte a nap legjobb részét. Illékony. Tarthat az ilyen tovább? Összeszűkíti szemeit, s csak nézi a pengét. Elsétál a kúthoz közeli padig, leteszi a gránitot, de a fegyvert, azt tartja. Ha tényleg voltak szemek, ha tényleg vizsgálták, az egész termen át, akkor meglehet csak emiatt volt. A háton hordva sem éppen bizalomgerjesztő, de a saját kezében, amiben csak úgy benne felejtette már más. Mennyi hiba, egyetlen nap alatt. Újra a férfi irányába néz. Nem akar szólni semmit. Mit is mondhatna? Idegenül ég az arca, nem érti mi hagy most lenyomatot. A szemek az égen kötnek ki. Innen nem olyan szép. Égnek a csillagok és utat mutatnak az éjszakai sötétségben, de ennyi. El akar tűnni. Vissza a kikötőbe, vagy vissza a fogadóba? Nem akarja még eldönteni. A világ is forog. A bor érzete is csak azt adja, amit... bizonytalan talajt. Nem megengedhető. Hibást keresne, de csak olyat találna, aki valójában nem az. Le kell ülnie. Pont, mint ahogy a Holdudvarban, úgy lép fel a padra és ül annak támlájára. A kardot fel nem venné a hátára. Végigfekteti ölében, majd könyökét az elé helyezve támaszkodik meg és fekteti állát a tenyerére. Majd elmúlik az a forgás. Ha a másik eltűnik, majd rendeződik minden, mint mindig. Mindegy a szájíz. Mindegy a miért. Mindegy igazából mit szeretne. *
*Nem akarja érzékelni a másikat, a haragját, a rezgéseit, ahogy szinte a feje mellett kapja el az ajtót, amit ő csak hagyott volna bezáródni, vagy inkább becsapódni. Csak a fogadóban tett első néhány lépés, ami visszavet abból a hévből igazán, ahogy elindult. Utálja a szemeket, érzi, mintha mindent látnának, mintha mindenki tudná, hogy ki ő, és látványra nem csak egy éppen valamivel küzdő, fáradt, esetleg tán csalódott lélek lenne. Pedig nem tűnik ki rajta igazából semmi, nem engedi. Akkora öröme senkinek nem lesz. Már. Tudja, hogy ott van Kyr, de nem akarja érezni, megy utána, de az ő szürkéit sem akarja. A hátában biztosan nem. Akkor is azt hinné, hogy lyukat éget, hogyha rá sem emelné. Persze, hiszen még ő sincsen kibékülve azzal, amilyen éppen. A katyvasszal, a kavalkáddal, hogy bármi megérinti... hogy nem akar maradni. Miért is kellene egyáltalán? Soha nem jó ómen, ha valaki számít, mindegy milyen formában. Halál a vége, ha nem másé, akkor a sajátja, mert ahogyan eddig élt, az nem nevezhető igazán életnek. De mégis ki mondja meg, hogy melyik a jobb? Akkor legalább csönd volt. Nem nyomódott össze két oldalról a halántéka, mintha össze akarná roppantani a koponyáját. Lüktet, hasogat és nem kap levegőt, ő pedig vissza akarja állítani úgy, ahogyan azt megszokta. Üresen. Csendesen. Nem megy. Talán miatta.
Kiérve még józanítóbb a hűvös.
Elmondta, amit akart, amit el tudott. Éppen ennyi ami tőle telik, így is több annál, mint amit hitt, hogy ki tud csikarni, mint ami valamilyen módon értelmesen hat, nem tovább hagyva lángolni az elemésztő tüzet. Felégetne mindent, a Pegazust, a várost. Nem akarja látni a két arany, ahogy egy morranás nélkül megy a szökőkútig a félelf, ahogy belemerül a keze és mossa meg az arcot a hideg vízzel. Mégis követi, majd a sajátjára néz. Szorítja magához a mozsarat, olyan kemény, hogy nem tudná széttörni, s a másikban pedig csak hanyagul húzódik meg a kard, ami nemrég rajta feküdt végig, ahogy ő a padon, amikor éppen kiélvezte a nap legjobb részét. Illékony. Tarthat az ilyen tovább? Összeszűkíti szemeit, s csak nézi a pengét. Elsétál a kúthoz közeli padig, leteszi a gránitot, de a fegyvert, azt tartja. Ha tényleg voltak szemek, ha tényleg vizsgálták, az egész termen át, akkor meglehet csak emiatt volt. A háton hordva sem éppen bizalomgerjesztő, de a saját kezében, amiben csak úgy benne felejtette már más. Mennyi hiba, egyetlen nap alatt. Újra a férfi irányába néz. Nem akar szólni semmit. Mit is mondhatna? Idegenül ég az arca, nem érti mi hagy most lenyomatot. A szemek az égen kötnek ki. Innen nem olyan szép. Égnek a csillagok és utat mutatnak az éjszakai sötétségben, de ennyi. El akar tűnni. Vissza a kikötőbe, vagy vissza a fogadóba? Nem akarja még eldönteni. A világ is forog. A bor érzete is csak azt adja, amit... bizonytalan talajt. Nem megengedhető. Hibást keresne, de csak olyat találna, aki valójában nem az. Le kell ülnie. Pont, mint ahogy a Holdudvarban, úgy lép fel a padra és ül annak támlájára. A kardot fel nem venné a hátára. Végigfekteti ölében, majd könyökét az elé helyezve támaszkodik meg és fekteti állát a tenyerére. Majd elmúlik az a forgás. Ha a másik eltűnik, majd rendeződik minden, mint mindig. Mindegy a szájíz. Mindegy a miért. Mindegy igazából mit szeretne. *
8717. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-09-03 17:11:00
Üzenet elküldve: 2024-09-03 17:11:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A főtér zsúfoltsága mindig lenyűgözte. Arthenior nem hasonlítható Lihanechez, de megvan a maga bája. Az ember itt is szabadon ellehet. A Polgárnegyedből a leggyorsabb utat választotta, hogy ide juthasson. Keres magának egy kényelmes padot amire leülhet és élvezheti a nappal kellemes melegét. Behunyja szemét, fejét hátradönti a padon és csak szívja magába a nap melegét. Közben hallgatja a járókelők sokaságának bánatát, örömét, munkásságát. Nem szép belehallgatni mások beszédébe, de ha valami nagyon személyeset akarsz valakinek mondani azt ne minden ember füle hallatára tedd. Túl sokat így sem tud kivenni, mert mindig csak részletek hall, de így legalább saját maga tovább fejtegetheti a történeteket, amiket hall.*
*A főtér zsúfoltsága mindig lenyűgözte. Arthenior nem hasonlítható Lihanechez, de megvan a maga bája. Az ember itt is szabadon ellehet. A Polgárnegyedből a leggyorsabb utat választotta, hogy ide juthasson. Keres magának egy kényelmes padot amire leülhet és élvezheti a nappal kellemes melegét. Behunyja szemét, fejét hátradönti a padon és csak szívja magába a nap melegét. Közben hallgatja a járókelők sokaságának bánatát, örömét, munkásságát. Nem szép belehallgatni mások beszédébe, de ha valami nagyon személyeset akarsz valakinek mondani azt ne minden ember füle hallatára tedd. Túl sokat így sem tud kivenni, mert mindig csak részletek hall, de így legalább saját maga tovább fejtegetheti a történeteket, amiket hall.*
8716. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-09-02 20:20:56
Üzenet elküldve: 2024-09-02 20:20:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Hogy az ütközés mit vált ki a nőből, nem tudja, de azt, hogy mit látott, azt igen, s nem az idegen volt a hibás, csak az elszenvedője. A mozdulatoknak, amik önmagukért beszélnek. Amik megint csak a bajt keresik. Lehet, hogy az elf nem boldog, de a férfi türelme is a végét közelíti vele szemben. Futó a pillantás, amit az idegenek felé vet, éppen csak annyi, hogy megbizonyosodjon róla, nem kell számítani tőlük semmire a háta mögül, mielőtt visszafordulna előre a nő irányába.
A lépés adta lendületből indul a kar, amivel elkapja az ajtót a másik mellett, amikor amaz kinyitja. Az ujjai közt fogja a poharat, úgy támasztva ki a fát, a másik keze még a tegeze szíját markolja a vállán. Kényelmetlen így cipelnie a kabáttal s íjjal együtt, de esze ágában sincs most felvenni rendesen. Belép a hosszúéletű mögött, vissza a fogadóba, ahonnan jöttek, ezúttal már csak egy fél lépésnyire lemaradva követve őt. Nem látja az arcot, csak a lépteket, a mozgást, a kibomló sötét tincseket, abból tud következtetni. A mosolygásnak azonban már semmi nyomát nem látja, és a maga vonásai sem tükröznek semmit jókedvből. Türelmetlen mozdulattal engedi visszacsukódni az ajtót maga mögött, egy gondolattal maradva el tőle, hogy rá is rúgjon a fára sarokkal. Így legalább a hangosabb csapódást elkerülik, ha a szemeket nem is. A másik pedig érezheti is őket a hátában, a félvéré sincs máshol, ha egyértelmű is lehet bárkinek, hogy az a pohár a kezében mégsem a hosszúéletűn találna magának célt, hanem bárki máson, aki csak egy rossz szót is merne… Fehérre feszülnek a csontok a kupa szárán, de az arca megőrzi a hűvösségét, ha még oly viharosak is a szürkék.
Egyetlen szó nélkül követi a nőt keresztül a termen. A pohár oda sem figyelve landol a pulton, amíg az a fogadóssal beszél. Úgy lép utána aztán is, csupán a tegezét cipelve, meg a haragját, mint egy megkövült maszkot. Hogy a másik ilyen helyzetbe hozza. És ivott. És még számon kérné, aztán elrohan, direkt keresi a bajt megint, örökké… elkapja az asztalról a mozsarat. Hova megy vele, nem tiszta, de kifele, el, különben miért venné magához egyáltalán?
Hangtalan az indulat, amivel kilép az elf mögött újra a levegőre. Követi, hogyne követné. Szótlanul áll meg mögötte, amikor amaz néhány lépés után megáll. Mozdulatlanul hallgatja a szavakat. Nem tudja mit várt. Elmarad azonban a bosszús morranás, csak a szeme ég még egy darabon a másik hátába, mielőtt elfordulna róla, némán indulva tovább a szökőkút felé. Üres a tér. Biztosan késő van már, azért. A kő padka mellé teszi a tegezét, éppen csak nem hajítva az egészet a földre. Két kézzel nyúl a vízbe, hogy megmossa az arcát, a ráfagyott mérgét.*
*Hogy az ütközés mit vált ki a nőből, nem tudja, de azt, hogy mit látott, azt igen, s nem az idegen volt a hibás, csak az elszenvedője. A mozdulatoknak, amik önmagukért beszélnek. Amik megint csak a bajt keresik. Lehet, hogy az elf nem boldog, de a férfi türelme is a végét közelíti vele szemben. Futó a pillantás, amit az idegenek felé vet, éppen csak annyi, hogy megbizonyosodjon róla, nem kell számítani tőlük semmire a háta mögül, mielőtt visszafordulna előre a nő irányába.
A lépés adta lendületből indul a kar, amivel elkapja az ajtót a másik mellett, amikor amaz kinyitja. Az ujjai közt fogja a poharat, úgy támasztva ki a fát, a másik keze még a tegeze szíját markolja a vállán. Kényelmetlen így cipelnie a kabáttal s íjjal együtt, de esze ágában sincs most felvenni rendesen. Belép a hosszúéletű mögött, vissza a fogadóba, ahonnan jöttek, ezúttal már csak egy fél lépésnyire lemaradva követve őt. Nem látja az arcot, csak a lépteket, a mozgást, a kibomló sötét tincseket, abból tud következtetni. A mosolygásnak azonban már semmi nyomát nem látja, és a maga vonásai sem tükröznek semmit jókedvből. Türelmetlen mozdulattal engedi visszacsukódni az ajtót maga mögött, egy gondolattal maradva el tőle, hogy rá is rúgjon a fára sarokkal. Így legalább a hangosabb csapódást elkerülik, ha a szemeket nem is. A másik pedig érezheti is őket a hátában, a félvéré sincs máshol, ha egyértelmű is lehet bárkinek, hogy az a pohár a kezében mégsem a hosszúéletűn találna magának célt, hanem bárki máson, aki csak egy rossz szót is merne… Fehérre feszülnek a csontok a kupa szárán, de az arca megőrzi a hűvösségét, ha még oly viharosak is a szürkék.
Egyetlen szó nélkül követi a nőt keresztül a termen. A pohár oda sem figyelve landol a pulton, amíg az a fogadóssal beszél. Úgy lép utána aztán is, csupán a tegezét cipelve, meg a haragját, mint egy megkövült maszkot. Hogy a másik ilyen helyzetbe hozza. És ivott. És még számon kérné, aztán elrohan, direkt keresi a bajt megint, örökké… elkapja az asztalról a mozsarat. Hova megy vele, nem tiszta, de kifele, el, különben miért venné magához egyáltalán?
Hangtalan az indulat, amivel kilép az elf mögött újra a levegőre. Követi, hogyne követné. Szótlanul áll meg mögötte, amikor amaz néhány lépés után megáll. Mozdulatlanul hallgatja a szavakat. Nem tudja mit várt. Elmarad azonban a bosszús morranás, csak a szeme ég még egy darabon a másik hátába, mielőtt elfordulna róla, némán indulva tovább a szökőkút felé. Üres a tér. Biztosan késő van már, azért. A kő padka mellé teszi a tegezét, éppen csak nem hajítva az egészet a földre. Két kézzel nyúl a vízbe, hogy megmossa az arcát, a ráfagyott mérgét.*
8715. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-30 19:32:03
Üzenet elküldve: 2024-08-30 19:32:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Már ahogy kimondja, ahogy gondol rá is küzdeni próbál a teste a fáradtság ellen. Ezért mozdul reflexszerűen a kéz, ezért babrál a hajával és próbál bármit csinálni, amitől nem élőhalottként tetszeleg. Ideje viszont lesz később is utálnia érte magát, hogy így ki tudta szívni egy nap, amitől ezerszer rosszabbakat is élt már meg. Csakhogy az ismerős, abból minden apró szeletet jól ismer és tud is vele mit kezdeni. Az eltelt idő nem ilyen. Találhatna magyarázatot mindenre, ha nagyon kutatna, hiszen ahhoz igen jól ért, de most nem megy. Nem volt elég ideje, hiszen az egyik ismeretlen mélységű gödörből lépett át egy másikba. Nem volt tere megpihenni, s mikor már akadt elég, addigra mindegy volt. Mint most. A hideg rázza az idegen ágy gondolatától, hogy olyan villával egyen, amit más fogott előtte, hogy szemek forduljanak rá beléptekor. Semmi nem tetszik, de minden azt akarja, hogy megállapodjon az éjjelre. Ráadásul itt.
A kezébe kapott kulacs is segítség, apró lefojtása a tompa nemtetszésnek, ami ellen hiába küzd. Iszik is néhány kortyot, majd az ég felé tekint, amit még mindig sűrűn szőnek át a fák leveles lombjai. Érzi, amint a még mindig hűvösnek ható nedű végigcsorog a torkán át, egyenesen a gyomrába, talán még néhány ilyen korty és el is venné azt az ingert az evésre és akkor maradna csak az ágy. De a kéz nyúl és vissza is adja bele, lassan biccentve egyet köszönetképpen. Nem tudja mit keres mellette a másik, illetve igen, mert ő ment utána, ő akarta látni, de már nem kellene itt lennie. Mégis itt van és még a fogadóig is elkísérné. Nem enged tovább gondolatot, úgyis nehézkes lenne a megformálása, így csak elindul a félvér mellett, hogy tudtára hozhassa, hogy hol van az a sötét verem, amibe önként akar beleugrani a gödrök után.
Alszik majd. Csak néhány órát, s ha kell az éj leple alatt indul vissza, csak jusson hozzá elég energiához. Nem feltétlenül kívánja a nap első sugarait az arcán, nem ha a városban érik. Ez jó biztosíték, megengedi magának a maradást, de azt is, hogy amint lehet visszainduljon.
Szótlan, bár eddig sem beszéltek hosszasabban, most mégúgy sincs szükség a szavakra. A másik mutatja az irányt ő pedig megy vele. Sokkal több ez, mint kívánhatna még mindig. De azok a gondolatok csak nem hagyják, hogy teljesen elnyomja őket. Hiába a főtér rendezettsége, a kút, amibe most ő nyomná bele arcát, hogy felfrissüljön, hiába kószálnak ismét mellettük emberek, csak a cél van, és a mellékzöngéje.
Már látja a Pegazust, látja az ajtót, amin be kell menni és azt is, hogy nem akar vele egyedül megbirkózni. Önző talán és minden harag megillethetné a másiktól, de nem akarja, hogy elmenjen. Nem hasonló az ok, mint amikor tőle távozott, nem dúlnak ellenérzések, kételyek, dac, vagy harag, semmilyen ismeretlen vágy, egyszerűen csak ott van mellette és az ma többször volt jó, mint nem. Még ha nem is úgy tűnik. Bármennyire szeret egymaga lenni, itt nem... itt nem lenne kedvére.*
- Itt maradhatnál te is.
*Vizsgálja a lassan rájuk szürkülő teret. Nincs igazi érv, de nem is érvelni akar. Nincs benne kényszer, nincs benne semmi, csak szeretné. Indokolatlan talán és nem is akar benne keresgélni tovább. *
- Nem tervezek sokáig maradni én sem.
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.30 19:33:11
*Már ahogy kimondja, ahogy gondol rá is küzdeni próbál a teste a fáradtság ellen. Ezért mozdul reflexszerűen a kéz, ezért babrál a hajával és próbál bármit csinálni, amitől nem élőhalottként tetszeleg. Ideje viszont lesz később is utálnia érte magát, hogy így ki tudta szívni egy nap, amitől ezerszer rosszabbakat is élt már meg. Csakhogy az ismerős, abból minden apró szeletet jól ismer és tud is vele mit kezdeni. Az eltelt idő nem ilyen. Találhatna magyarázatot mindenre, ha nagyon kutatna, hiszen ahhoz igen jól ért, de most nem megy. Nem volt elég ideje, hiszen az egyik ismeretlen mélységű gödörből lépett át egy másikba. Nem volt tere megpihenni, s mikor már akadt elég, addigra mindegy volt. Mint most. A hideg rázza az idegen ágy gondolatától, hogy olyan villával egyen, amit más fogott előtte, hogy szemek forduljanak rá beléptekor. Semmi nem tetszik, de minden azt akarja, hogy megállapodjon az éjjelre. Ráadásul itt.
A kezébe kapott kulacs is segítség, apró lefojtása a tompa nemtetszésnek, ami ellen hiába küzd. Iszik is néhány kortyot, majd az ég felé tekint, amit még mindig sűrűn szőnek át a fák leveles lombjai. Érzi, amint a még mindig hűvösnek ható nedű végigcsorog a torkán át, egyenesen a gyomrába, talán még néhány ilyen korty és el is venné azt az ingert az evésre és akkor maradna csak az ágy. De a kéz nyúl és vissza is adja bele, lassan biccentve egyet köszönetképpen. Nem tudja mit keres mellette a másik, illetve igen, mert ő ment utána, ő akarta látni, de már nem kellene itt lennie. Mégis itt van és még a fogadóig is elkísérné. Nem enged tovább gondolatot, úgyis nehézkes lenne a megformálása, így csak elindul a félvér mellett, hogy tudtára hozhassa, hogy hol van az a sötét verem, amibe önként akar beleugrani a gödrök után.
Alszik majd. Csak néhány órát, s ha kell az éj leple alatt indul vissza, csak jusson hozzá elég energiához. Nem feltétlenül kívánja a nap első sugarait az arcán, nem ha a városban érik. Ez jó biztosíték, megengedi magának a maradást, de azt is, hogy amint lehet visszainduljon.
Szótlan, bár eddig sem beszéltek hosszasabban, most mégúgy sincs szükség a szavakra. A másik mutatja az irányt ő pedig megy vele. Sokkal több ez, mint kívánhatna még mindig. De azok a gondolatok csak nem hagyják, hogy teljesen elnyomja őket. Hiába a főtér rendezettsége, a kút, amibe most ő nyomná bele arcát, hogy felfrissüljön, hiába kószálnak ismét mellettük emberek, csak a cél van, és a mellékzöngéje.
Már látja a Pegazust, látja az ajtót, amin be kell menni és azt is, hogy nem akar vele egyedül megbirkózni. Önző talán és minden harag megillethetné a másiktól, de nem akarja, hogy elmenjen. Nem hasonló az ok, mint amikor tőle távozott, nem dúlnak ellenérzések, kételyek, dac, vagy harag, semmilyen ismeretlen vágy, egyszerűen csak ott van mellette és az ma többször volt jó, mint nem. Még ha nem is úgy tűnik. Bármennyire szeret egymaga lenni, itt nem... itt nem lenne kedvére.*
- Itt maradhatnál te is.
*Vizsgálja a lassan rájuk szürkülő teret. Nincs igazi érv, de nem is érvelni akar. Nincs benne kényszer, nincs benne semmi, csak szeretné. Indokolatlan talán és nem is akar benne keresgélni tovább. *
- Nem tervezek sokáig maradni én sem.
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.30 19:33:11
8714. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-29 16:22:19
Üzenet elküldve: 2024-08-29 16:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár ő is így tehetne, mélyre elásni azokat az újonnan, rövidke idő alatt, de annál értékesebb, átélt pillanatokat. De valamiért képtelen rá, és egyre jobban kapaszkodnak fel elméje legvégén, és próbálják helyettesíteni a jól ismert megvetést. Az öreg elme és a szív harca ez, az öreg klasszikus. Megspékelve egy jó adag bűntudattal a családi helyzetük miatt, amiért drágalátos apját okolhatja.*
-Nyeszlett??
*Akadnak ki a szemei egy megjátszott felháborodással arcán a gonosznak mutatott félmosollyal.*
-Ha akarod visszavághatlak a vízbe, nem kell kétszer kérned!
*Válaszolja fenyegetően, el kell ismernie, magasra dobta azt a bizonyos labdát és képtelen volt azt frappánsan visszaütni. Úgyhogy marad a jó öreg fenyegetés. De ez sem hangzik olyan őszintének mint régen. Valahol ő még abban az elrontott pillanatban van, amiből lassan kászálódik ki. Ezért is próbál sietős léptekkel haladni apja lakására, hogy tervét mielőbb véghez vigye. Már van is egy két ötlete mit tervez a mai napra a kis trónbitorlónak.*
-Úgy hiszem, ha voltál képes olyan sietősen távozni anno hazulról, most is képes vagy utól... érni...
*Vágja le mondata végét és meglepetten pislant rá alkarjára, mert már Rine belekapaszkodott aljas módon, és mint valami úri kisasszony fogja azt kecsesen, de annál határozottabban. Egy picit riadtan próbálná kihúzni, de azok az éles körmök belé vájódnak alkarjába. Akár egy macska aki vérmesen fogott rá áldozatára. Egy pillanatra kellemes végig borzong, az esze túlságosan tovább vitte a gondolatot mint azt kellett volna. De nem panaszkodik. Talán ha egy pillanatra megállt, amíg ez a rácsimpaszkodás megtörtént közöttük, majd utána Rine tempóját felvéve halad tovább a polgárnegyed irányába. Csupán egy gyerekes rosszalló pillantást vet Rinere, mint akinek olyan nehezére esik őt így kísérnie.*
-Még szép, főleg ha fizettél érte. És ne izgulj, sötétedés előtt visszaérsz, nehogy a végén megrémüljön a pici lány a rossz emberektől. Meg aztán ki tudja meddig visellek el. Pff.
*Puffog egyet ismét azzal a megjátszott vigyorral az arcán, de karját amibe Rine kapaszkodik, büszkén tartja közel maga mellett, hogy mellkasán is érezhesse annak nyomását. Sose esett neki ilyen jól a másik közelsége, még ha az csupán felszínesen is mutatja csak. Sajnálattal gondol bele, hogy ezek az érzelmek egyedül benne maradnak meg csupán, úgy hogy a másik nem is tud erről.
Kissé feszélyezetten is érzi magát ettől, igyekszik szokásához hűen peckesen büszkén járni, és fejét előre tartva lépdelni. De lopva bizony Rine arcát kémleli, annak kis ázott haját és puha ajkait mérve fel. Persze ha a másik véletlenül is felé tekintene, egy gyors mozdulattal fordulna a másik irányba, nehogy a másik tudomást vegyen erről.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár ő is így tehetne, mélyre elásni azokat az újonnan, rövidke idő alatt, de annál értékesebb, átélt pillanatokat. De valamiért képtelen rá, és egyre jobban kapaszkodnak fel elméje legvégén, és próbálják helyettesíteni a jól ismert megvetést. Az öreg elme és a szív harca ez, az öreg klasszikus. Megspékelve egy jó adag bűntudattal a családi helyzetük miatt, amiért drágalátos apját okolhatja.*
-Nyeszlett??
*Akadnak ki a szemei egy megjátszott felháborodással arcán a gonosznak mutatott félmosollyal.*
-Ha akarod visszavághatlak a vízbe, nem kell kétszer kérned!
*Válaszolja fenyegetően, el kell ismernie, magasra dobta azt a bizonyos labdát és képtelen volt azt frappánsan visszaütni. Úgyhogy marad a jó öreg fenyegetés. De ez sem hangzik olyan őszintének mint régen. Valahol ő még abban az elrontott pillanatban van, amiből lassan kászálódik ki. Ezért is próbál sietős léptekkel haladni apja lakására, hogy tervét mielőbb véghez vigye. Már van is egy két ötlete mit tervez a mai napra a kis trónbitorlónak.*
-Úgy hiszem, ha voltál képes olyan sietősen távozni anno hazulról, most is képes vagy utól... érni...
*Vágja le mondata végét és meglepetten pislant rá alkarjára, mert már Rine belekapaszkodott aljas módon, és mint valami úri kisasszony fogja azt kecsesen, de annál határozottabban. Egy picit riadtan próbálná kihúzni, de azok az éles körmök belé vájódnak alkarjába. Akár egy macska aki vérmesen fogott rá áldozatára. Egy pillanatra kellemes végig borzong, az esze túlságosan tovább vitte a gondolatot mint azt kellett volna. De nem panaszkodik. Talán ha egy pillanatra megállt, amíg ez a rácsimpaszkodás megtörtént közöttük, majd utána Rine tempóját felvéve halad tovább a polgárnegyed irányába. Csupán egy gyerekes rosszalló pillantást vet Rinere, mint akinek olyan nehezére esik őt így kísérnie.*
-Még szép, főleg ha fizettél érte. És ne izgulj, sötétedés előtt visszaérsz, nehogy a végén megrémüljön a pici lány a rossz emberektől. Meg aztán ki tudja meddig visellek el. Pff.
*Puffog egyet ismét azzal a megjátszott vigyorral az arcán, de karját amibe Rine kapaszkodik, büszkén tartja közel maga mellett, hogy mellkasán is érezhesse annak nyomását. Sose esett neki ilyen jól a másik közelsége, még ha az csupán felszínesen is mutatja csak. Sajnálattal gondol bele, hogy ezek az érzelmek egyedül benne maradnak meg csupán, úgy hogy a másik nem is tud erről.
Kissé feszélyezetten is érzi magát ettől, igyekszik szokásához hűen peckesen büszkén járni, és fejét előre tartva lépdelni. De lopva bizony Rine arcát kémleli, annak kis ázott haját és puha ajkait mérve fel. Persze ha a másik véletlenül is felé tekintene, egy gyors mozdulattal fordulna a másik irányba, nehogy a másik tudomást vegyen erről.*
8713. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-20 19:57:43
Üzenet elküldve: 2024-08-20 19:57:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szerencséjére nem kell könyörögni, sem esdekelni, hogy kiszabaduljon a szorongató ujjak fogságából. Ha az kellett volna a szabadulásához akkor bizony egész nap és éjszaka itt ácsoroghatnának, mert ugyan ő nem fog hajbókolni a sértődött fajankónak, hogy eleressze. Természetesen szabadulása után azért akarva még egyet rúg a másikba, mikoris leporolja vállát ott, ahol az imént még bátyja szorongatta.
Ezután morcos szemeit ismét az elkent képre emeli, hogy egy kaján vigyorral nyugtázza a tényt, miszerint valaki megtette helyette azt, amit már ő maga is régóta szeretne. Méghozzá egy hatalmasat bemosni annak, aki éveken keresztül keserítette meg a mindennapjait.*
- Milyen jól áll a kék. Viselhetnéd gyakrabban.
*Általában mosolytalan arcára most undorítóan negédes vigyor kúszik a megjegyzésére. Ostoba mód képtelen befogni a száját, pedig az imént még ő akarta elkerülni a feltűnést. Most mégis erőteljesen húzogatja a cica bajuszát.
Ám a diadalmas vigyor hamar lekerül az arcáról, mikor édesanyja kerül a porondra. Vékony kacsója hamar ökölbe szorul felkészülve arra, hogy bármiféle sértést azonnal kész legyen megtorolni. Őt illetheti olyan jelzővel amilyennel csak akarja, ellenben az anyja volt az a kapocs, ami nagyjából egyben tartotta ezt az elcseszett családot.
Ám a várt sértés elmarad, ami kósza meglepettséget varázsol az arcára. Úgy néz ki, hogy a bátyja is tiszteletben tartja az egyetlen nő emlékét, aki mindkettőjükkel egyforma szeretettel bánt. Ha nem ismerné oly jól mostoháját talán még meg is enyhülne, de az évek alatt szerzett már annyi rutint, hogy kettejük kapcsolatába felesleges bárminemű együttérzést csempészni.*
- Nem én kértem!
*Préseli ki fogai között végül a választ.*
- Sem apádat, sem az életeteket, sem pedig téged. Nem kellett a figyelem, a törődés, de apád tiszteletben tartotta, hogy én elveszítettem mindenemet.
*Kezdi feljebb emelni a hangját, ahogy a múlt sérelmei ismét a felszínre bukkannak. Éhes hassal és fáradt elmével hisztisebb, mint egyébként szokott lenni. Így még időben inkább összeprésel ajkait, mielőtt ismét bármit szólna, s inkább a mutatott irányba pillant el. A fogadó látványa egyből életet lehel a fakó szemekbe, ám a hirtelen jött örömöt hamar lelohasztja mostohájának újbóli gúnyos megjegyzése. A kis játéka sem varázsolja szórakoztatóbbnak a helyzetet. Főleg ahogy a másik teste egy röpke pillanatra az övéhez simul. Kiakasztó a nem várt, kellemes borzongás, ami végig fut az egész testén. De szerencsére amilyen hirtelen lobban fel, oly hamar tűnik is tova, s inkább szemeit forgatva indul meg önjelölt idegenvezetője után. Orra alatt természetesen minden egyes lépésnél különböző szitkokkal illetve és átkokkal szórva meg a másikat.
Ő is el tudna képzelni sokkal kellemesebb és szórakoztatóbb társaságot, viszont most ezzel kényszerül beérni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szerencséjére nem kell könyörögni, sem esdekelni, hogy kiszabaduljon a szorongató ujjak fogságából. Ha az kellett volna a szabadulásához akkor bizony egész nap és éjszaka itt ácsoroghatnának, mert ugyan ő nem fog hajbókolni a sértődött fajankónak, hogy eleressze. Természetesen szabadulása után azért akarva még egyet rúg a másikba, mikoris leporolja vállát ott, ahol az imént még bátyja szorongatta.
Ezután morcos szemeit ismét az elkent képre emeli, hogy egy kaján vigyorral nyugtázza a tényt, miszerint valaki megtette helyette azt, amit már ő maga is régóta szeretne. Méghozzá egy hatalmasat bemosni annak, aki éveken keresztül keserítette meg a mindennapjait.*
- Milyen jól áll a kék. Viselhetnéd gyakrabban.
*Általában mosolytalan arcára most undorítóan negédes vigyor kúszik a megjegyzésére. Ostoba mód képtelen befogni a száját, pedig az imént még ő akarta elkerülni a feltűnést. Most mégis erőteljesen húzogatja a cica bajuszát.
Ám a diadalmas vigyor hamar lekerül az arcáról, mikor édesanyja kerül a porondra. Vékony kacsója hamar ökölbe szorul felkészülve arra, hogy bármiféle sértést azonnal kész legyen megtorolni. Őt illetheti olyan jelzővel amilyennel csak akarja, ellenben az anyja volt az a kapocs, ami nagyjából egyben tartotta ezt az elcseszett családot.
Ám a várt sértés elmarad, ami kósza meglepettséget varázsol az arcára. Úgy néz ki, hogy a bátyja is tiszteletben tartja az egyetlen nő emlékét, aki mindkettőjükkel egyforma szeretettel bánt. Ha nem ismerné oly jól mostoháját talán még meg is enyhülne, de az évek alatt szerzett már annyi rutint, hogy kettejük kapcsolatába felesleges bárminemű együttérzést csempészni.*
- Nem én kértem!
*Préseli ki fogai között végül a választ.*
- Sem apádat, sem az életeteket, sem pedig téged. Nem kellett a figyelem, a törődés, de apád tiszteletben tartotta, hogy én elveszítettem mindenemet.
*Kezdi feljebb emelni a hangját, ahogy a múlt sérelmei ismét a felszínre bukkannak. Éhes hassal és fáradt elmével hisztisebb, mint egyébként szokott lenni. Így még időben inkább összeprésel ajkait, mielőtt ismét bármit szólna, s inkább a mutatott irányba pillant el. A fogadó látványa egyből életet lehel a fakó szemekbe, ám a hirtelen jött örömöt hamar lelohasztja mostohájának újbóli gúnyos megjegyzése. A kis játéka sem varázsolja szórakoztatóbbnak a helyzetet. Főleg ahogy a másik teste egy röpke pillanatra az övéhez simul. Kiakasztó a nem várt, kellemes borzongás, ami végig fut az egész testén. De szerencsére amilyen hirtelen lobban fel, oly hamar tűnik is tova, s inkább szemeit forgatva indul meg önjelölt idegenvezetője után. Orra alatt természetesen minden egyes lépésnél különböző szitkokkal illetve és átkokkal szórva meg a másikat.
Ő is el tudna képzelni sokkal kellemesebb és szórakoztatóbb társaságot, viszont most ezzel kényszerül beérni.*
8712. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-20 19:17:16
Üzenet elküldve: 2024-08-20 19:17:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amíg odaér, és véghez viszi röptében felkapott dühöngésének tervét, lefolynak szemei előtt a régmúlt emlékképek amiket legszívesebben egy erdőtüzet megszégyenítő lángtengerben égetne fel. Neki azonban, ez jutott. A rossz szájíz, a hányinger és a megvető tekintetek. Mióta a világra jött, ez fogadta őt azoktól a személyektől is akiknek óvnia és nevelnie kellett volna őt. De mit tehet az, akit arra nevelnek, hogy gyűlölve legyen. Nem hiába, azt a tükröt, vagy legalább is látszatképet amit a világ mindig felé tartott, hasonlóképpen tartja vissza azt haragos daccal és keserű mosollyal arcán. Bár neki is szerencséje lett volna, nem elég neki, hogy apja végül csak "száműzte" ebbe a porfészekbe, amit édesapja háznak nevez, egy egyszerű okból, mert fia puszta látványát sem képes elviselni, még ezt a kis trónkövetelő picsát is látnia kell a város utcáin.
Amint megérzi csuklóján a lány vékonyka ujjait, természetesen egyből elengedi, lehet modora igényel egy kis csiszolást, de nem teljesen barbár ő, puszta indulatból ragadta meg a másikat, nem óhajtotta karmai közt tartani azt. Sőt, leginkább hozzá se nyúlna ha nem muszáj de szíve mélyén jól esett megráncigálni a másikat még ha egy pillanatra is. Hiába, a sok év együttlétben, kicsi mostoha huga tanult tőle egymást, és az pedig a szavak forgatása. Pontosan tudja gyenge pontját ami apja és közte lévő kapcsolatra épül. Mikor meghallja a másik szavait, egy pillanatra hatra hőköl, majd még haragosabban térnek vissza azok a fáradt sárga lélektükrök.*
-Oohhhooo ezzel már elkésett őfelsége! *Mutat fel arcán ékeskedő kék foltra* -Nem gondolod, hogy ezt a szerepet te vetted el tőlem? HMM apuci kicsi lánya! Mióta betetted a lábad azzal a ...* Tart egy nagyobb szünetet, szemét is egy pillanatra elkapja.* Édesanyáddal a házunkba, úgy féltett téged mint egy kis hercegnőt!
*Haragszik mostohájára, azért mert édesapja valamiért jobban szerette őt, és annak édesanyját. Szegény ördög, vigaszt lelt a két hölgy társaságában. De azonban nem tud a másik édesanyjára haragudni, mert mostohaanyjának legalább volt egy két jó szava irányába, és a mai napig tisztelte az asszonyságot. Lehet csupán az iránta érzett gondolatok higgasztják le csupán, hisz hajszál híja volt annak, hogy valami rosszat mondjon róla.*
-Hogyne lenne, hogy az istenek verjék meg.. Ott van!
*Mutat a Pegazus irányába, bár épp a másik lenne akivel egy falatot is közösen elfogyasztana, de jelen állapotában nincs sok választása.*
-Erre tessék "őfelsége"!
*Játssza meg szarkasztikusan a hajbókolást, még egy rosszul összecsapott meghajlást is imitál hozzá, arcáról leolvasható egy undok fintor, és egy jó adag gúny, gyűlölettel megspékelve. Majd egy lépést közelebb téve mostohájához, mellkasát a másiknak nyomva pördül le arról, tesz körülötte egy fél lépést, és indul el a Pegazus irányába karjait szélesen kitárva halad végig háttal a tömegen, pár lépés után azonban utat vágva a másiknak halad biztos léptekkel a fogadó irányába. Lehet nem a legjobb ötlet, de ha már így kezdődött a reggel, kutyaharapást szőrivel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amíg odaér, és véghez viszi röptében felkapott dühöngésének tervét, lefolynak szemei előtt a régmúlt emlékképek amiket legszívesebben egy erdőtüzet megszégyenítő lángtengerben égetne fel. Neki azonban, ez jutott. A rossz szájíz, a hányinger és a megvető tekintetek. Mióta a világra jött, ez fogadta őt azoktól a személyektől is akiknek óvnia és nevelnie kellett volna őt. De mit tehet az, akit arra nevelnek, hogy gyűlölve legyen. Nem hiába, azt a tükröt, vagy legalább is látszatképet amit a világ mindig felé tartott, hasonlóképpen tartja vissza azt haragos daccal és keserű mosollyal arcán. Bár neki is szerencséje lett volna, nem elég neki, hogy apja végül csak "száműzte" ebbe a porfészekbe, amit édesapja háznak nevez, egy egyszerű okból, mert fia puszta látványát sem képes elviselni, még ezt a kis trónkövetelő picsát is látnia kell a város utcáin.
Amint megérzi csuklóján a lány vékonyka ujjait, természetesen egyből elengedi, lehet modora igényel egy kis csiszolást, de nem teljesen barbár ő, puszta indulatból ragadta meg a másikat, nem óhajtotta karmai közt tartani azt. Sőt, leginkább hozzá se nyúlna ha nem muszáj de szíve mélyén jól esett megráncigálni a másikat még ha egy pillanatra is. Hiába, a sok év együttlétben, kicsi mostoha huga tanult tőle egymást, és az pedig a szavak forgatása. Pontosan tudja gyenge pontját ami apja és közte lévő kapcsolatra épül. Mikor meghallja a másik szavait, egy pillanatra hatra hőköl, majd még haragosabban térnek vissza azok a fáradt sárga lélektükrök.*
-Oohhhooo ezzel már elkésett őfelsége! *Mutat fel arcán ékeskedő kék foltra* -Nem gondolod, hogy ezt a szerepet te vetted el tőlem? HMM apuci kicsi lánya! Mióta betetted a lábad azzal a ...* Tart egy nagyobb szünetet, szemét is egy pillanatra elkapja.* Édesanyáddal a házunkba, úgy féltett téged mint egy kis hercegnőt!
*Haragszik mostohájára, azért mert édesapja valamiért jobban szerette őt, és annak édesanyját. Szegény ördög, vigaszt lelt a két hölgy társaságában. De azonban nem tud a másik édesanyjára haragudni, mert mostohaanyjának legalább volt egy két jó szava irányába, és a mai napig tisztelte az asszonyságot. Lehet csupán az iránta érzett gondolatok higgasztják le csupán, hisz hajszál híja volt annak, hogy valami rosszat mondjon róla.*
-Hogyne lenne, hogy az istenek verjék meg.. Ott van!
*Mutat a Pegazus irányába, bár épp a másik lenne akivel egy falatot is közösen elfogyasztana, de jelen állapotában nincs sok választása.*
-Erre tessék "őfelsége"!
*Játssza meg szarkasztikusan a hajbókolást, még egy rosszul összecsapott meghajlást is imitál hozzá, arcáról leolvasható egy undok fintor, és egy jó adag gúny, gyűlölettel megspékelve. Majd egy lépést közelebb téve mostohájához, mellkasát a másiknak nyomva pördül le arról, tesz körülötte egy fél lépést, és indul el a Pegazus irányába karjait szélesen kitárva halad végig háttal a tömegen, pár lépés után azonban utat vágva a másiknak halad biztos léptekkel a fogadó irányába. Lehet nem a legjobb ötlet, de ha már így kezdődött a reggel, kutyaharapást szőrivel.*
8711. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-20 18:41:40
Üzenet elküldve: 2024-08-20 18:41:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ismerős az az érzés, amikor a bordák közé csúszik a tőr pengéje, azután azt megforgatják a húsban? No Rinnek nem szerencsére, de nagyjából valahogy így tudja elképzelni azt. Sőt, ami most a hatalmába keríti talán még annál is borzalmasabb érzés. Amikor a jól ismert hang belesivít a hegyes fülekbe a gyomra azonnal összeszorul. Szíve szaporább kalapálásba kezd, érzi ahogy a lábai megremegnek és elfogja a hányinger.
Mintha nem lenne elég keserű az idegen város, az ismeretlen levegő, a nem kívánatos emberek. Most alig, hogy megérkezett azonnal beleszaladna valami ismerősbe? Valami kellemetlenbe, gyötrőbe, amitől azt hitte végre sikerült megszabadulnia.
Hitegethetné magát azzal, hogy csupán csak a képzelete játszik vele kegyetlen tréfát. Az a hang és a vele együtt felszínre bukkanó gyűlölet viszont túl valóságos ahhoz, hogy ilyen badarsággal meg tudja magát nyugtatni. Nem hiába kerülgette olyan sokáig ezt a várost. Tudta, hogy mostohaapjának van itt valami viskója, ahol az utazások alkalmával szokta magát meghúzni, ellenben erre a szerencsétlen fejleményre egyáltalán nem számított. Miért pont Ő? Egy csapat farkassal szívesebben nézne szembe, mint vele.
Ám sokáig nem ér rá már ezen rágódni, hiszen az erős kéz pillanatokon belül eléri a vállát, hogy megragadja azt, s maga felé perdítse a fehérhajút. Egy villanásnyi ideig eluralkodik rajta a megszeppentség, a félelem, ahogy a dühös sárgás szempárba pillant. Ám a kegyetlen szavak mélyebbre hatolnak, ahol máglyát gyújtva lobban fel benne is a dac és harag. Szemeit összehúzva igyekszik kiegyenesedni, hogy egyenlő félként lépjen fel a férfival szembe, ám hiába az elf termet, bátyjával szemben még így is alul marad. Ám ez nem gátolja abban, hogy hosszúkás, vékony ujjaival a vállát markoló kezének csuklójára fogjon.*
- Eressz!
*Sziszegi miközben idegesen villannak meg rideg kék szemei. Lopva körbe pillant, hisz a városi tömegben sokáig nem maradhat észrevétlen nem túl felhőtlen viszontlátásuk. Már néhány kéretlen szempár így is rájuk szegeződik. Nem akar bajt magának, de az effajta feltűnés egyenesen ahhoz vezet.*
- Vedd le rólam a mocskos kezed, mielőtt még több fajankó figyelmét felkelted. Kétlem, hogy apuci kicsi fia éppen Artheniorban szeretne bajba kerülni.
*Jobb lenne, ha inkább nyugtatná a fiút és ösztönözné arra, hogy eleressze, de az évekig húzódó oda-vissza gyűlölködés nem segíti abban, hogy megértő nyugodtsággal viselkedjen mostohájával.
Ezen az sem segít, hogy a másik megjegyzését erős önkontrollal tudja csak elengedni a füle mellett. Legalábbis egyelőre. Szíve szerint bizonyosan behúzna neki egyet, de többet nem érne el vele annál, hogy csak még inkább feldühítené. Kettejük közül pedig elég, ha csak bátyja néz ki ennyire szarul. Így inkább mély levegőt véve igyekszik nyugtatni forrongó dühét, s miközben próbál megszabadulni a vállát markoló kéztől egyszeriben igyekszik jobban eltávolodni a másiktól.*
- Biztos van kevésbé tömött hely is eme nagyszerű egymásra találásra.
*Húzza el száját egy kelletlen fintor kíséretében, miközben újból felveszi a szemkontaktust. Noha indokolt lenne, hogy szemeiben csillogjon a félelem, a méreg jobban átveszi érzelmei fölött a hatalmat. Ellenben nem szeretné, ha a főtér kellős közepén rángatnák meg hosszú tincseit, vagy ő is kapna azokból a lila foltokból, amik bátyja képén is éktelenkednek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ismerős az az érzés, amikor a bordák közé csúszik a tőr pengéje, azután azt megforgatják a húsban? No Rinnek nem szerencsére, de nagyjából valahogy így tudja elképzelni azt. Sőt, ami most a hatalmába keríti talán még annál is borzalmasabb érzés. Amikor a jól ismert hang belesivít a hegyes fülekbe a gyomra azonnal összeszorul. Szíve szaporább kalapálásba kezd, érzi ahogy a lábai megremegnek és elfogja a hányinger.
Mintha nem lenne elég keserű az idegen város, az ismeretlen levegő, a nem kívánatos emberek. Most alig, hogy megérkezett azonnal beleszaladna valami ismerősbe? Valami kellemetlenbe, gyötrőbe, amitől azt hitte végre sikerült megszabadulnia.
Hitegethetné magát azzal, hogy csupán csak a képzelete játszik vele kegyetlen tréfát. Az a hang és a vele együtt felszínre bukkanó gyűlölet viszont túl valóságos ahhoz, hogy ilyen badarsággal meg tudja magát nyugtatni. Nem hiába kerülgette olyan sokáig ezt a várost. Tudta, hogy mostohaapjának van itt valami viskója, ahol az utazások alkalmával szokta magát meghúzni, ellenben erre a szerencsétlen fejleményre egyáltalán nem számított. Miért pont Ő? Egy csapat farkassal szívesebben nézne szembe, mint vele.
Ám sokáig nem ér rá már ezen rágódni, hiszen az erős kéz pillanatokon belül eléri a vállát, hogy megragadja azt, s maga felé perdítse a fehérhajút. Egy villanásnyi ideig eluralkodik rajta a megszeppentség, a félelem, ahogy a dühös sárgás szempárba pillant. Ám a kegyetlen szavak mélyebbre hatolnak, ahol máglyát gyújtva lobban fel benne is a dac és harag. Szemeit összehúzva igyekszik kiegyenesedni, hogy egyenlő félként lépjen fel a férfival szembe, ám hiába az elf termet, bátyjával szemben még így is alul marad. Ám ez nem gátolja abban, hogy hosszúkás, vékony ujjaival a vállát markoló kezének csuklójára fogjon.*
- Eressz!
*Sziszegi miközben idegesen villannak meg rideg kék szemei. Lopva körbe pillant, hisz a városi tömegben sokáig nem maradhat észrevétlen nem túl felhőtlen viszontlátásuk. Már néhány kéretlen szempár így is rájuk szegeződik. Nem akar bajt magának, de az effajta feltűnés egyenesen ahhoz vezet.*
- Vedd le rólam a mocskos kezed, mielőtt még több fajankó figyelmét felkelted. Kétlem, hogy apuci kicsi fia éppen Artheniorban szeretne bajba kerülni.
*Jobb lenne, ha inkább nyugtatná a fiút és ösztönözné arra, hogy eleressze, de az évekig húzódó oda-vissza gyűlölködés nem segíti abban, hogy megértő nyugodtsággal viselkedjen mostohájával.
Ezen az sem segít, hogy a másik megjegyzését erős önkontrollal tudja csak elengedni a füle mellett. Legalábbis egyelőre. Szíve szerint bizonyosan behúzna neki egyet, de többet nem érne el vele annál, hogy csak még inkább feldühítené. Kettejük közül pedig elég, ha csak bátyja néz ki ennyire szarul. Így inkább mély levegőt véve igyekszik nyugtatni forrongó dühét, s miközben próbál megszabadulni a vállát markoló kéztől egyszeriben igyekszik jobban eltávolodni a másiktól.*
- Biztos van kevésbé tömött hely is eme nagyszerű egymásra találásra.
*Húzza el száját egy kelletlen fintor kíséretében, miközben újból felveszi a szemkontaktust. Noha indokolt lenne, hogy szemeiben csillogjon a félelem, a méreg jobban átveszi érzelmei fölött a hatalmat. Ellenben nem szeretné, ha a főtér kellős közepén rángatnák meg hosszú tincseit, vagy ő is kapna azokból a lila foltokból, amik bátyja képén is éktelenkednek.*
8710. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-20 16:15:29
Üzenet elküldve: 2024-08-20 16:15:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kontrasztos nyomorultak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szekér zötykölődés, tompa beszédhangok, és mintha egy sereg vonulna el közvetlenül a fején. Nagyjából ezek a hangok élesednek ki fejében, ahogy lassan ébredezik egy halom rom alatt. Deszkák, szakadt pokrócok, törött ládák és egyéb lomok ölelik körbe megfáradt testét.*
~Hol a picsában vagyok?~
*Jön az első gondolat fejébe, amint kinyitja szemét. Körbe tekintene, de a pokróc ami arcába lóg a lomok között, nem engedi ezt. Mozdítaná karját, de egy másik törött deszka útját állja.*
-ÁáHH a fenébe is!
*Mordul fel orra alatt morogva. Majd egy hosszas kapálózás után, lebontja az őt körbevevő lomok sokaságát, és nagy nehezen, fájdalomtól nyöszörögve, feltápászkodik. Fejéhez emeli kezét, és beletúr hajába fejbőrét masszírozva. Mintha ketté akarna szakadni. Elkezdi arcát tapogatni, de amint szeme körüli részhez nyúl, halkan felszisszen. Ugyanis egy nagyon szép monokli ékesíti arcát, de nem a nemesi fajta. Az a fajta amit a kocsmákban szoktak kapni azok akiknek túl nagy a szája, és nem elég erős a karja. Tovább kutat arcán, és ajka körül ami valószínűleg egy másik ütéstől enyhén felszakadt, arról lekaparja a rászáradt vérfoltokat.*
-Kiváló.
*Hümmög egyet, a markáns arcáról pont ez a két dolog hiányzott, hogy azt szebbé tegye. Tovább kutat kezével, míg a másikkal a falat támasztja, hogy el ne dőljön, mert a tegnapi iszogatásnak még bőven érzi a hatását. Bőröv, pengék, tarisznya. Na mi a fene? Akkor bizony a tegnapi verés csak tiszta bosszúállás volt ezek szerint. De vajon miért? Fogalma sincs még, az emlékképek nehezen jönnek vissza fejében, azt leginkább most a fájdalom tölti ki, amit nem csak arcán de testén is érez jóságosan. Szerencsétlenségére pont nem verték meg eléggé, hogy végre, véget vetettek volna nyomorult életének. Talán egy másik alkalommal. Eljut végre arra a pontra, hogy körbe tekintsem maga körül, maga előtt a főtéren az összevissza siető tömeget látja még, eléggé homályosan. Háta mögött pedig a polgárnegyedbe vezető kisebb utca.*
-Jó reggelt Arthenior.
*Pufogja szarkasztikusan orra alatt. Majd nehézkes lépteket tesz egy közeli vízgyűjtő hordóhoz, amibe belemártja kezeit, azokat megmosva, majd pedig arcáról kezdi el lemosni a tegnap estéről odaszáradt vérfoltokat. Szeméhez emeli a hűvös vizet, azt egy ideig ott tartva, hogy enyhítse a monoklit kísérő fájdalmat. Ezek után pedig kimossa szájából a vér, és a tegnapi alkohol ízét. Elkezdi megigazítani ruháját, sőt még haját is próbálja rendbe tenni, bár a fekete kósza, kócos tincsek nem hagyják magukat olyan könnyen, ezek után végig tekint magán. Azon gondolkodik ez a reggel indulhatott volna sokkal rosszabbul is. De még fogalma sincs róla, hogy mennyire lesz ez még rosszabb.*
~Hátha akad valami pojáca akinek túl nagy az erszénye.~
*Végigméri a tömeget ami a főtéren lebzsel, egy célpontot keres. Még szép, hogy nem saját maga fogja állni a reggelijét, valaki más lesz ilyen jóindulatú, csupán a tudta nélkül. Neki is lódul, kimért elegáns léptekkel a főtérre, lassacskán felvéve a tömeg sebességét, ritmusát. Végigméri a leendő áldozatokat, azoknak övét, erszénye vastagságát. Bármi ami egy egyszerű és könnyű prédára adhat okot. Téblábol egy ideje már a tömegben, idejét se tudja mennyit, elvesztette időérzékét a mai reggel, és pont azt próbálja visszaszerezni, de ahhoz bizony kellene egy kiadós reggeli.
Azonban valami, túlságosan böki topázait. Nem is valami, inkább valaki. Az a haj, az az alkat. Csak úgy kiszúrja szemét a tömegből annyira nem illik bele. De miért? Már már bosszantja a gondolat a tudat, hogy az a valaki nem illik ebbe a tömegbe. De mégis ki lehet? Eleve sajgó fejét gyötri ez a látvány. Majd mint egy villámcsapás éri a ráismerés.*
-Na ezt nem.
*Suttogja haragosan orra alatt, azt az átkozott haj lomboncot ezer közül is felismerné, majd sietős léptekkel kezdi el követni a fehér hajú lányt. Mint egy vad a prédáját, lélektükreit rázárva a célpontra halad át a tömegen. Bárki aki útjába áll, arrébb löki határozottan, bocsánatkérés nélkül, legyen az férfi nő, idős vagy gyerek. Majd miután a táv annyira lecsökkent, hogy biztos abban a nő megfogja hallani, indulatosan megszólal.*
-A világvége sem elég ahhoz, hogy ne lássam többé a pofádat?
*Fogja meg erősen a nő vállát, és ránt rajta egyet, hogy azt maga felé fordítsa. Igazából maga sem tudja mit akar tőle. Lehet csak ott kellett volna hagynia, nem észrevenni, és lehet akkora ez a város, soha nem kerültek volna egymás szeme elé. De nem. A bosszúvágyó szelleme bizony nem engedi ezt. Táskás, fáradt, sárgás szemei a dühtől izzanak, mint egy bika, úgy fújtat a dühtől.*
-Tán visszajöttél megnézni feldobtam e már a talpam, hogy visszanyald magad apám kegyeibe? Háá?
*Folytatja dühös monológját, miközben magánszférát nem tisztelve a képében áll.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szekér zötykölődés, tompa beszédhangok, és mintha egy sereg vonulna el közvetlenül a fején. Nagyjából ezek a hangok élesednek ki fejében, ahogy lassan ébredezik egy halom rom alatt. Deszkák, szakadt pokrócok, törött ládák és egyéb lomok ölelik körbe megfáradt testét.*
~Hol a picsában vagyok?~
*Jön az első gondolat fejébe, amint kinyitja szemét. Körbe tekintene, de a pokróc ami arcába lóg a lomok között, nem engedi ezt. Mozdítaná karját, de egy másik törött deszka útját állja.*
-ÁáHH a fenébe is!
*Mordul fel orra alatt morogva. Majd egy hosszas kapálózás után, lebontja az őt körbevevő lomok sokaságát, és nagy nehezen, fájdalomtól nyöszörögve, feltápászkodik. Fejéhez emeli kezét, és beletúr hajába fejbőrét masszírozva. Mintha ketté akarna szakadni. Elkezdi arcát tapogatni, de amint szeme körüli részhez nyúl, halkan felszisszen. Ugyanis egy nagyon szép monokli ékesíti arcát, de nem a nemesi fajta. Az a fajta amit a kocsmákban szoktak kapni azok akiknek túl nagy a szája, és nem elég erős a karja. Tovább kutat arcán, és ajka körül ami valószínűleg egy másik ütéstől enyhén felszakadt, arról lekaparja a rászáradt vérfoltokat.*
-Kiváló.
*Hümmög egyet, a markáns arcáról pont ez a két dolog hiányzott, hogy azt szebbé tegye. Tovább kutat kezével, míg a másikkal a falat támasztja, hogy el ne dőljön, mert a tegnapi iszogatásnak még bőven érzi a hatását. Bőröv, pengék, tarisznya. Na mi a fene? Akkor bizony a tegnapi verés csak tiszta bosszúállás volt ezek szerint. De vajon miért? Fogalma sincs még, az emlékképek nehezen jönnek vissza fejében, azt leginkább most a fájdalom tölti ki, amit nem csak arcán de testén is érez jóságosan. Szerencsétlenségére pont nem verték meg eléggé, hogy végre, véget vetettek volna nyomorult életének. Talán egy másik alkalommal. Eljut végre arra a pontra, hogy körbe tekintsem maga körül, maga előtt a főtéren az összevissza siető tömeget látja még, eléggé homályosan. Háta mögött pedig a polgárnegyedbe vezető kisebb utca.*
-Jó reggelt Arthenior.
*Pufogja szarkasztikusan orra alatt. Majd nehézkes lépteket tesz egy közeli vízgyűjtő hordóhoz, amibe belemártja kezeit, azokat megmosva, majd pedig arcáról kezdi el lemosni a tegnap estéről odaszáradt vérfoltokat. Szeméhez emeli a hűvös vizet, azt egy ideig ott tartva, hogy enyhítse a monoklit kísérő fájdalmat. Ezek után pedig kimossa szájából a vér, és a tegnapi alkohol ízét. Elkezdi megigazítani ruháját, sőt még haját is próbálja rendbe tenni, bár a fekete kósza, kócos tincsek nem hagyják magukat olyan könnyen, ezek után végig tekint magán. Azon gondolkodik ez a reggel indulhatott volna sokkal rosszabbul is. De még fogalma sincs róla, hogy mennyire lesz ez még rosszabb.*
~Hátha akad valami pojáca akinek túl nagy az erszénye.~
*Végigméri a tömeget ami a főtéren lebzsel, egy célpontot keres. Még szép, hogy nem saját maga fogja állni a reggelijét, valaki más lesz ilyen jóindulatú, csupán a tudta nélkül. Neki is lódul, kimért elegáns léptekkel a főtérre, lassacskán felvéve a tömeg sebességét, ritmusát. Végigméri a leendő áldozatokat, azoknak övét, erszénye vastagságát. Bármi ami egy egyszerű és könnyű prédára adhat okot. Téblábol egy ideje már a tömegben, idejét se tudja mennyit, elvesztette időérzékét a mai reggel, és pont azt próbálja visszaszerezni, de ahhoz bizony kellene egy kiadós reggeli.
Azonban valami, túlságosan böki topázait. Nem is valami, inkább valaki. Az a haj, az az alkat. Csak úgy kiszúrja szemét a tömegből annyira nem illik bele. De miért? Már már bosszantja a gondolat a tudat, hogy az a valaki nem illik ebbe a tömegbe. De mégis ki lehet? Eleve sajgó fejét gyötri ez a látvány. Majd mint egy villámcsapás éri a ráismerés.*
-Na ezt nem.
*Suttogja haragosan orra alatt, azt az átkozott haj lomboncot ezer közül is felismerné, majd sietős léptekkel kezdi el követni a fehér hajú lányt. Mint egy vad a prédáját, lélektükreit rázárva a célpontra halad át a tömegen. Bárki aki útjába áll, arrébb löki határozottan, bocsánatkérés nélkül, legyen az férfi nő, idős vagy gyerek. Majd miután a táv annyira lecsökkent, hogy biztos abban a nő megfogja hallani, indulatosan megszólal.*
-A világvége sem elég ahhoz, hogy ne lássam többé a pofádat?
*Fogja meg erősen a nő vállát, és ránt rajta egyet, hogy azt maga felé fordítsa. Igazából maga sem tudja mit akar tőle. Lehet csak ott kellett volna hagynia, nem észrevenni, és lehet akkora ez a város, soha nem kerültek volna egymás szeme elé. De nem. A bosszúvágyó szelleme bizony nem engedi ezt. Táskás, fáradt, sárgás szemei a dühtől izzanak, mint egy bika, úgy fújtat a dühtől.*
-Tán visszajöttél megnézni feldobtam e már a talpam, hogy visszanyald magad apám kegyeibe? Háá?
*Folytatja dühös monológját, miközben magánszférát nem tisztelve a képében áll.*
8709. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-20 14:16:02
Üzenet elküldve: 2024-08-20 14:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kontrasztos nyomorultak//
*Nem mondhatni, hogy az útja zökkenőmentes volt. De gyermekkorából felcsendül fülében az, mit apja oly sokszor emlegetett egy-egy mese alkalmával: Nincs igazi kaland nehézségek nélkül!
Ő maga pedig most egy igazi kalandban vesz részt. Legalábbis olyan fajtában, amit még kézben tud tartani. Neki elég nagy lépés az is, hogy járja a vidéket, megismerkedik az idegen városokkal, s nem utolsó sorban minél messzebb kerül attól a helytől, amit rá akartak kényszeríteni, hogy az otthonának nevezzen.
Noha a szíve mélyén mostohaapja iránt érez némi sajnálatot, ezt elfojtja azzal, hogy annak fiát a háta közepére sem kívánja. Pökhendi, pukkancs, piperkőc fajankó, aki ennyi idő után is képes feldühíteni a puszta gondolatával.
Nemhiába elégszik meg kizárólagosan Vörös társaságával. Ő nem beszél vissza, nem károg folyvást, s nem is undokoskodik, mint ahogy odahaza tették vele. Ez az apró fehér gombóc kényelmesen lustálkodik el ingzsebének mélyén, várva hogy az új hely fogadóinak új ételeit megkóstolhassa. Rinnek pedig épp elég ez egy társtól, többet nem is vár, s nem is kér magának.
Ahogy a szekér bedöcög Arthenior városába, szinte már a levegőt is másnak érzi. Noha azt még nem döntötte el, hogy ez a másság kellemesebb e, mint legutóbb. Valószínűleg itt sem fog annyi időt eltölteni, hogy ez kiderüljön. Ahogy a téren megállnak ő lassan lemászik, majd lehúzza batyuját is. A kocsistól csak egy kósza biccentéssel búcsúzik, s figyelme máris a nyüzsgésre terelődik.
Noha várható volt, hogy a városba érve nem ő lesz egymaga, de szokás szerint az idegenekhez, főleg a sokasághoz, nem igazán fűlik a foga.
Így nincs más hátra, minthogy a legközelebbi fogadóba térjen be, ahol egy jól megpakolt ebéd után bemenekülhessen az egyik szoba mélyére, hogy azután egy kis pihenés végeztével felkutassa a városi piacot.*
- Na Vörös... Essünk túl ezen is.
*Sóhajtja halkan, ahogy félszeg léptekkel veti bele magát a tömegbe. Egyelőre figyelmen kívül hagyva, hogy milyen varázslatos helyre érkezett.*
*Nem mondhatni, hogy az útja zökkenőmentes volt. De gyermekkorából felcsendül fülében az, mit apja oly sokszor emlegetett egy-egy mese alkalmával: Nincs igazi kaland nehézségek nélkül!
Ő maga pedig most egy igazi kalandban vesz részt. Legalábbis olyan fajtában, amit még kézben tud tartani. Neki elég nagy lépés az is, hogy járja a vidéket, megismerkedik az idegen városokkal, s nem utolsó sorban minél messzebb kerül attól a helytől, amit rá akartak kényszeríteni, hogy az otthonának nevezzen.
Noha a szíve mélyén mostohaapja iránt érez némi sajnálatot, ezt elfojtja azzal, hogy annak fiát a háta közepére sem kívánja. Pökhendi, pukkancs, piperkőc fajankó, aki ennyi idő után is képes feldühíteni a puszta gondolatával.
Nemhiába elégszik meg kizárólagosan Vörös társaságával. Ő nem beszél vissza, nem károg folyvást, s nem is undokoskodik, mint ahogy odahaza tették vele. Ez az apró fehér gombóc kényelmesen lustálkodik el ingzsebének mélyén, várva hogy az új hely fogadóinak új ételeit megkóstolhassa. Rinnek pedig épp elég ez egy társtól, többet nem is vár, s nem is kér magának.
Ahogy a szekér bedöcög Arthenior városába, szinte már a levegőt is másnak érzi. Noha azt még nem döntötte el, hogy ez a másság kellemesebb e, mint legutóbb. Valószínűleg itt sem fog annyi időt eltölteni, hogy ez kiderüljön. Ahogy a téren megállnak ő lassan lemászik, majd lehúzza batyuját is. A kocsistól csak egy kósza biccentéssel búcsúzik, s figyelme máris a nyüzsgésre terelődik.
Noha várható volt, hogy a városba érve nem ő lesz egymaga, de szokás szerint az idegenekhez, főleg a sokasághoz, nem igazán fűlik a foga.
Így nincs más hátra, minthogy a legközelebbi fogadóba térjen be, ahol egy jól megpakolt ebéd után bemenekülhessen az egyik szoba mélyére, hogy azután egy kis pihenés végeztével felkutassa a városi piacot.*
- Na Vörös... Essünk túl ezen is.
*Sóhajtja halkan, ahogy félszeg léptekkel veti bele magát a tömegbe. Egyelőre figyelmen kívül hagyva, hogy milyen varázslatos helyre érkezett.*
8708. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-08 19:17:49
Üzenet elküldve: 2024-08-08 19:17:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A hold magasan jár, a házak felett, és a csillag, és holdfényen kívül nem sok mindent világítja meg a kihalt teret. A hold, fő fénye, éppen egy régi emlékműre mutat, ami egy ősi legendának állít emléket. A Pegazus fogadóból fény szűrődik ki, de ki is alszik, a fogadóból kilép egy ember oldalán, egy kis lénnyel, a kis lény, egy nagyobb falat kolbászt rágcsál, miközben 4 lábát, és vörös kitinnel védett szárnyát, csak úgy lógatja, álmosan, és lustán. Kinek hátán nyugszik, éppen, hogy nyitva tartja szemét, annak sarkból veszi észre, hogy az unalmas jól ismert emlékmű-re van valami téve. ~ Az meg micsoda? ~ Morfondírozik. A kis lény lenyeli a kolbászt, és álomba szenderül. A vándor viszont, lassan, félálomban oda battyog. A holdfény épp elég jól világítja meg a pergament, így neki áll olvasni azt.
~szerkentyűk mi? Wirney lehet kap végre valamit, ami segít neki alakot váltani, akkor legalább nem vak szerencse lenne, hogy segít-e, amivé alakul, vagy nem. Na meg is van a holnapi program~ A felhívás többi részét el se olvassa. A városon kívülre indul, és közben hangosan gondolkodik. *
-Ha csinál egy ilyen gépet neki akkor...
*Rájön, hogy magába beszél, ezért elhallgat. Ahogy, ő távozik a térről, úgy alszik ki az utolsó kis fény is a városban, és csak a hold fénye ragyog tovább. *
~szerkentyűk mi? Wirney lehet kap végre valamit, ami segít neki alakot váltani, akkor legalább nem vak szerencse lenne, hogy segít-e, amivé alakul, vagy nem. Na meg is van a holnapi program~ A felhívás többi részét el se olvassa. A városon kívülre indul, és közben hangosan gondolkodik. *
-Ha csinál egy ilyen gépet neki akkor...
*Rájön, hogy magába beszél, ezért elhallgat. Ahogy, ő távozik a térről, úgy alszik ki az utolsó kis fény is a városban, és csak a hold fénye ragyog tovább. *
8707. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-03 20:42:43
Üzenet elküldve: 2024-08-03 20:42:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Magasra szegett fejjel, büszkén vonul a Főtéren. Még szép! Nincs egy hete, hogy megkapta az Oklevelet, azt a dokumentumot, amely hitelt érdemlően bizonyítja, hogy Ő, Trifyx Tsappantyu elvégezte az Egyetemet, mégpedig Szumma Kum értékeléssel! Háh! Ez bizony még annak az öntelt hólyag Liora Rugónak sem sikerült, pedig az a tyúk folyamatosan arról kotkodácsolt, hogy egy olyan gazdag és nemesi család sarjának, mint neki, ez a kisujjában van. Na de a záróvizsga-verseny részét képező bizgentyű-bemutatót Liora elvesztette, a felrobbanó találmánya miatt a kisujjával együtt. Ilyen az, ha valaki nem tud elnyomó-csapot szerkeszteni az átfolyó csövekre, meg a saját szájára.
Megáll, fejét hátraszegve bámul fel arra a hatalmas márványoszlopra, ami valami régi, vacak legendának állít emléket. Kit érdekelnek a legendák? Azok csak mesék. Még hogy egy egyedüli túlélő, aki összekaparta az orkok kiűzéséhez szükséges erőt.. Lárifári! És az oszlop is csúnya, sehol egy mozgó alkatrész, nem csillog rajta büszkén a réz és a bronz, még csak rozsdamentes acél partusai sincsenek. Lebiggyesztett ajkakkal megcsóválja a fejét, majd hóna alá csapva jegyzetkönyvét belenyúl az övére függesztett tarsolyba. Abból három dolgot vesz ki: egy akkurátusan összehajtott papirost, egy ujjnyi hosszúságú mókusszőr ecsetkét és egy pici tégelyt. A tégely tetejét lecsavarja, az ecset hegyét belemártja az abban lévő sűrű enyvbe. Ezután a tégely lefedésre kerül, és visszacsúsztatja a tarsolyba. Széthajtja a papirost, annak négy sarkát akkurátusan bekeni a ragasztós ecsettel. Az ecsetet a fogai közé szorítja, majd fél szemét lehunyva méricskéli kicsit az oszlopot, mígnem egy mozdulattal felcsapja rá a preparált dokumentumot, fejmagassága fölé. Így az emberek, elfek és más népségek szemmagasságába kerül.*
„KIHIRDETTETIK,
hogy Arthenior városában ezentúl elérhetőek
mindenféle s fajta szerkezetek!
Fémáruk készítése, finom-kovácsolás!
Építészettel kapcsolatos mérnöki tervezés és kivitelezés!
Érdeklődése esetén keresse bizalommal
TRIFYX TSAPPANTYU
gnóm mestert!”
*Hátralép, kiveszi fogai közül az ecsetet, majd csípőre vágott kézzel elégedetten végigméri a művét. Remek! Ezek a népek innentől tudni fogják, hogy fel vannak mentve a barbár megoldások elviselése alól, hiszen végre egy igazi szakértő is van közöttük. Elvigyorodik.
Elfordul az oszloptól és a tér közepén álló szökőkúthoz sétál, annak a vizében szépen elmossa a mókusszőr ecsetet. A kút pereméhez kocogtatva kiveri belőle a vizet, majd visszacsúsztatja a tarsolyba azt is. Elégedett dünyörgéssel ül fel az egyik réginek látszó padra, maga alá húzza lábait, és kinyitja könyvét. Úgy tesz mintha a jegyzeteit olvasná, holott sötét szemei türelmetlenül lesik az oszlopot, hogy ugyan, mikor veszi észre valaki a hirdetményét, és jön rá nagy megvilágosulva, hogy neki pont az ő szolgálataira van szüksége.
Mikor elunja a lapozgatást, tarsolyából fatokot húz elő, abból egy kemény, kihegyezett széndarabot vesz ujjai közé. A következő üres oldalhoz lapoz, és fürkészőn körbenéz. Írni kezd: *
"8707. szám. bejegyz.
-- Megfigyelési Napló
-- Helyszín: Arthenior (vár.), terül.: Főtér
Megfigyelésem szerint a város felépítése viszonylag átgondolt, központos szerkezetű. Védhetőség szempontjából hibás. (Hiányzó védművek.)
Az épületek elavultak, konstrukciós anyaguk zömében fa és kő, vegyest. Fejlődésnek nincs nyoma, még a legegyszerűbb csigás felvonók sincsenek használatban.
A város populációja a helyben végzett megfigyelés alapján nagyrészt emberekből, elfekből és eme kettő valamely arányban elegyített példányaiból áll. Gnomus vagy törpe popul. nem megfigyelhető. A zöm látható módon fegyvert hord. (Megj.: Városőrség elérh., bizalmatlans.?) Jellemző a gyalogos közl., hátasállatok jelen, járm. javarészt teherforg., strukt. közl. rendsz. hiányzik.
Jelentős áruforg., élénk kereskedelmi élet.
Helyben végz. megf. alapj. a lokális bűnszervezetek munkája napvilágnál nem tettenérhető.
Szummárum: a város megfelelő terepnek látszik az üzleti- és fejlesztő tevékenységre."
*Becsukja könyvét, az apró, kemény, kihegyezett széndarabot akkurátusan visszacsúsztatja a tokjába, majd azt berakja tarsolyába. Felnéz, megvakarja az orrát, és nyújtózik egyet.
Felpattan a padról amin eddig ült, még egyszer szemrevételezi az oszlop aljára ragasztott hirdetését, majd hóna alá csapja a könyvet. Beleszimatol a levegőbe, és csalhatatlanul irányba állva megindul a Pegazushoz címzett fogadó felé. Egészen megszomjazott a megfigyelés közben, és most egy bögre áfonyateát kíván.*
Megáll, fejét hátraszegve bámul fel arra a hatalmas márványoszlopra, ami valami régi, vacak legendának állít emléket. Kit érdekelnek a legendák? Azok csak mesék. Még hogy egy egyedüli túlélő, aki összekaparta az orkok kiűzéséhez szükséges erőt.. Lárifári! És az oszlop is csúnya, sehol egy mozgó alkatrész, nem csillog rajta büszkén a réz és a bronz, még csak rozsdamentes acél partusai sincsenek. Lebiggyesztett ajkakkal megcsóválja a fejét, majd hóna alá csapva jegyzetkönyvét belenyúl az övére függesztett tarsolyba. Abból három dolgot vesz ki: egy akkurátusan összehajtott papirost, egy ujjnyi hosszúságú mókusszőr ecsetkét és egy pici tégelyt. A tégely tetejét lecsavarja, az ecset hegyét belemártja az abban lévő sűrű enyvbe. Ezután a tégely lefedésre kerül, és visszacsúsztatja a tarsolyba. Széthajtja a papirost, annak négy sarkát akkurátusan bekeni a ragasztós ecsettel. Az ecsetet a fogai közé szorítja, majd fél szemét lehunyva méricskéli kicsit az oszlopot, mígnem egy mozdulattal felcsapja rá a preparált dokumentumot, fejmagassága fölé. Így az emberek, elfek és más népségek szemmagasságába kerül.*
„KIHIRDETTETIK,
hogy Arthenior városában ezentúl elérhetőek
mindenféle s fajta szerkezetek!
Fémáruk készítése, finom-kovácsolás!
Építészettel kapcsolatos mérnöki tervezés és kivitelezés!
Érdeklődése esetén keresse bizalommal
TRIFYX TSAPPANTYU
gnóm mestert!”
*Hátralép, kiveszi fogai közül az ecsetet, majd csípőre vágott kézzel elégedetten végigméri a művét. Remek! Ezek a népek innentől tudni fogják, hogy fel vannak mentve a barbár megoldások elviselése alól, hiszen végre egy igazi szakértő is van közöttük. Elvigyorodik.
Elfordul az oszloptól és a tér közepén álló szökőkúthoz sétál, annak a vizében szépen elmossa a mókusszőr ecsetet. A kút pereméhez kocogtatva kiveri belőle a vizet, majd visszacsúsztatja a tarsolyba azt is. Elégedett dünyörgéssel ül fel az egyik réginek látszó padra, maga alá húzza lábait, és kinyitja könyvét. Úgy tesz mintha a jegyzeteit olvasná, holott sötét szemei türelmetlenül lesik az oszlopot, hogy ugyan, mikor veszi észre valaki a hirdetményét, és jön rá nagy megvilágosulva, hogy neki pont az ő szolgálataira van szüksége.
Mikor elunja a lapozgatást, tarsolyából fatokot húz elő, abból egy kemény, kihegyezett széndarabot vesz ujjai közé. A következő üres oldalhoz lapoz, és fürkészőn körbenéz. Írni kezd: *
"8707. szám. bejegyz.
-- Megfigyelési Napló
-- Helyszín: Arthenior (vár.), terül.: Főtér
Megfigyelésem szerint a város felépítése viszonylag átgondolt, központos szerkezetű. Védhetőség szempontjából hibás. (Hiányzó védművek.)
Az épületek elavultak, konstrukciós anyaguk zömében fa és kő, vegyest. Fejlődésnek nincs nyoma, még a legegyszerűbb csigás felvonók sincsenek használatban.
A város populációja a helyben végzett megfigyelés alapján nagyrészt emberekből, elfekből és eme kettő valamely arányban elegyített példányaiból áll. Gnomus vagy törpe popul. nem megfigyelhető. A zöm látható módon fegyvert hord. (Megj.: Városőrség elérh., bizalmatlans.?) Jellemző a gyalogos közl., hátasállatok jelen, járm. javarészt teherforg., strukt. közl. rendsz. hiányzik.
Jelentős áruforg., élénk kereskedelmi élet.
Helyben végz. megf. alapj. a lokális bűnszervezetek munkája napvilágnál nem tettenérhető.
Szummárum: a város megfelelő terepnek látszik az üzleti- és fejlesztő tevékenységre."
*Becsukja könyvét, az apró, kemény, kihegyezett széndarabot akkurátusan visszacsúsztatja a tokjába, majd azt berakja tarsolyába. Felnéz, megvakarja az orrát, és nyújtózik egyet.
Felpattan a padról amin eddig ült, még egyszer szemrevételezi az oszlop aljára ragasztott hirdetését, majd hóna alá csapja a könyvet. Beleszimatol a levegőbe, és csalhatatlanul irányba állva megindul a Pegazushoz címzett fogadó felé. Egészen megszomjazott a megfigyelés közben, és most egy bögre áfonyateát kíván.*
8706. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-02 15:53:32
Üzenet elküldve: 2024-08-02 15:53:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Ameddig tudott, igyekezett a városba vezető utat kerülni, és csakis távolról a bokrok és fák takarásában megközelíteni amennyire csak lehet. Azonban a bokrokat és fákat egyre jobban váltották fel a kis tanyák kertjei, tyúkóljai, szalma kupacai amik mögött vagy éppen mellet sőt alatt ha épp úgy volt megtudtak húzódni a kíváncsi szemek elől. Végül egyre jobban kezd az erdő biztonságos talaja átalakulni a sokat járt földes sáros útra, ami aztán kikövezetté is válik talpuk alatt. Továbbra is amennyire lehet óvakodik az emberektől és távolságot tart tőlük. Eddig nem fogyott ki a szerencséje, és csak bízni tud abban, hogy nem most fog. Félelme továbbra is a földön tartja őt, de kíváncsisága egyre jobban kezdi átvenni rajta az uralmat. Smaragd zöld szemeiben amiben leginkább a félelem olvasható ki, most inkább az izgatottság látható.*
~Nem! Gondolkodj! Enni és menni! Be és ki!~
*Utasítja magát el ne felejtse miért is érkezett ide, de valamiért furcsán otthon érzi magát, mintha elméje legmélyéről ismerné ezt a helyet. De, ahogy próbál emlékezni bármire is, annál messzebbre tolódik fejében az emlék. Inkább el is hessegeti, nincs ideje ilyesmire, feladata van ételt kell szereznie magának és barátjának. A bujkálásuk közben megpaskolja farkaskutyájának oldalát, majd hívó intésekkel sietteti a következő pontra amit kilesett. Egy szűkösebb utcácskába ami talán mélyebbre vezet a városban, de legalább kevésbé feltűnőek. Sietve, lapos testtartással szaladnak végig a főtér szélén kikerülve az arra járkálókat. Lehet megfogja bánni de ma legalább jól fognak lakni mind a ketten.*
*Ameddig tudott, igyekezett a városba vezető utat kerülni, és csakis távolról a bokrok és fák takarásában megközelíteni amennyire csak lehet. Azonban a bokrokat és fákat egyre jobban váltották fel a kis tanyák kertjei, tyúkóljai, szalma kupacai amik mögött vagy éppen mellet sőt alatt ha épp úgy volt megtudtak húzódni a kíváncsi szemek elől. Végül egyre jobban kezd az erdő biztonságos talaja átalakulni a sokat járt földes sáros útra, ami aztán kikövezetté is válik talpuk alatt. Továbbra is amennyire lehet óvakodik az emberektől és távolságot tart tőlük. Eddig nem fogyott ki a szerencséje, és csak bízni tud abban, hogy nem most fog. Félelme továbbra is a földön tartja őt, de kíváncsisága egyre jobban kezdi átvenni rajta az uralmat. Smaragd zöld szemeiben amiben leginkább a félelem olvasható ki, most inkább az izgatottság látható.*
~Nem! Gondolkodj! Enni és menni! Be és ki!~
*Utasítja magát el ne felejtse miért is érkezett ide, de valamiért furcsán otthon érzi magát, mintha elméje legmélyéről ismerné ezt a helyet. De, ahogy próbál emlékezni bármire is, annál messzebbre tolódik fejében az emlék. Inkább el is hessegeti, nincs ideje ilyesmire, feladata van ételt kell szereznie magának és barátjának. A bujkálásuk közben megpaskolja farkaskutyájának oldalát, majd hívó intésekkel sietteti a következő pontra amit kilesett. Egy szűkösebb utcácskába ami talán mélyebbre vezet a városban, de legalább kevésbé feltűnőek. Sietve, lapos testtartással szaladnak végig a főtér szélén kikerülve az arra járkálókat. Lehet megfogja bánni de ma legalább jól fognak lakni mind a ketten.*
8705. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-01 12:40:57
Üzenet elküldve: 2024-08-01 12:40:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kötetlen kötelék//
*Amikor a feketeség valamire már nem tud mit mondani, reagálni, az az igazi győzelem. Mindenbe képes belekötni, mindenre van válasz, ellenérv, de végül annyiban hagyja, így Mai még elégedettebb. Bár nem süt az arcáról, legbelül szétterpeszkedett az érzés és mindenét eléri. Csak nem tudhatja biztosra, hogy tényleg érti, azt amit közölni akar. De ezzel sincs gond, mert idővel megoldódik. Tesz majd róla. Mégis, minden egyes szó, amit a szőkéről hall, tikkelésre készteti szemeit. Ő kérte, hogy meséljen, mert muszáj mindenről tudnia, de egyszerűen kikészíti a tudat, hogy valaki közelebb került Nori-hoz, mint azt képzelte, hogy lehetséges. Az ilyen pedig mindig erős kötelék, néha, még a vérnél is erősebb. Már, ha hagyja, hogy kialakulhasson.
Immáron csak a szemeit forgatja a megjegyzésre. Sokszor fogja még megkapni a vádat, hogy Eeyr-hez köze lett, de sokkal jobban fogadta a lány, mint ahogy várta, így némi kényelmetlenséget, vagy beszólást le tud nyelni. Inkább ez, minthogy elhagyják egymást még egyszer. Azt soha többet. Sőt... így még szilárdabban akarja a kettősüket, mint még mielőtt tudott volna bármit is az újdonsült hóbortjáról.*
- Ne beszélj már így előtte! *Harsan föl, ismét mérgesen. Az állatok különleges helyet foglalnak el a szívében és már helyettük érzi sértőnek, hogy így nyilvánul meg szegény Árnyékról. Meg is simogatja Bors sörényét, mintha csak azt akarná neki mondani, hogy az ő száját ilyen sosem hagyná el.*
- Főleg nem róla. Olyan hűen szolgál, te pedig annyira rosszul bánsz vele. Meg kell tanulnod. Csúnya lennél, ha áttaposna rajtad, mert megunja a hülyeségeid. *Valószínű ez nem fog megtörténni, na de ki tudja? Nori bármiből előhozza a legsötétebbet, még Mai-ból is. Egy ló miben lenne más… *
- Menjünk persze. *Enyhül végre az arca, s hangja is. A célt akkor sem tudná elfeledni, ha akarná, annyiszor hallotta. De mást sem kíván, mint végre vele aludni, úgy, ahogy szoktak. A Pegazusban, a Kalmárban, teljesen mindegy, hogy hol. Nagyon hiányzik mellőle a sajtkukac. *
- Ott alszok veled igen, de reggel sietnem kell vissza, várnak a gyerekek. De addig is, miénk a nap.
*Már amennyi maradt belőle. Nem fogja visszavinni a rezidenciára Borsot, biztosan találnak nekik megfelelő helyet a fogadó közelében is. Aztán reggel indulhat vele tovább. *
*Amikor a feketeség valamire már nem tud mit mondani, reagálni, az az igazi győzelem. Mindenbe képes belekötni, mindenre van válasz, ellenérv, de végül annyiban hagyja, így Mai még elégedettebb. Bár nem süt az arcáról, legbelül szétterpeszkedett az érzés és mindenét eléri. Csak nem tudhatja biztosra, hogy tényleg érti, azt amit közölni akar. De ezzel sincs gond, mert idővel megoldódik. Tesz majd róla. Mégis, minden egyes szó, amit a szőkéről hall, tikkelésre készteti szemeit. Ő kérte, hogy meséljen, mert muszáj mindenről tudnia, de egyszerűen kikészíti a tudat, hogy valaki közelebb került Nori-hoz, mint azt képzelte, hogy lehetséges. Az ilyen pedig mindig erős kötelék, néha, még a vérnél is erősebb. Már, ha hagyja, hogy kialakulhasson.
Immáron csak a szemeit forgatja a megjegyzésre. Sokszor fogja még megkapni a vádat, hogy Eeyr-hez köze lett, de sokkal jobban fogadta a lány, mint ahogy várta, így némi kényelmetlenséget, vagy beszólást le tud nyelni. Inkább ez, minthogy elhagyják egymást még egyszer. Azt soha többet. Sőt... így még szilárdabban akarja a kettősüket, mint még mielőtt tudott volna bármit is az újdonsült hóbortjáról.*
- Ne beszélj már így előtte! *Harsan föl, ismét mérgesen. Az állatok különleges helyet foglalnak el a szívében és már helyettük érzi sértőnek, hogy így nyilvánul meg szegény Árnyékról. Meg is simogatja Bors sörényét, mintha csak azt akarná neki mondani, hogy az ő száját ilyen sosem hagyná el.*
- Főleg nem róla. Olyan hűen szolgál, te pedig annyira rosszul bánsz vele. Meg kell tanulnod. Csúnya lennél, ha áttaposna rajtad, mert megunja a hülyeségeid. *Valószínű ez nem fog megtörténni, na de ki tudja? Nori bármiből előhozza a legsötétebbet, még Mai-ból is. Egy ló miben lenne más… *
- Menjünk persze. *Enyhül végre az arca, s hangja is. A célt akkor sem tudná elfeledni, ha akarná, annyiszor hallotta. De mást sem kíván, mint végre vele aludni, úgy, ahogy szoktak. A Pegazusban, a Kalmárban, teljesen mindegy, hogy hol. Nagyon hiányzik mellőle a sajtkukac. *
- Ott alszok veled igen, de reggel sietnem kell vissza, várnak a gyerekek. De addig is, miénk a nap.
*Már amennyi maradt belőle. Nem fogja visszavinni a rezidenciára Borsot, biztosan találnak nekik megfelelő helyet a fogadó közelében is. Aztán reggel indulhat vele tovább. *
8704. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-08-01 12:07:38
Üzenet elküldve: 2024-08-01 12:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 652
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Köteten kötelék//
*Nem tud tovább vitatkozni Mai érvelésével a szeretetet illetően. Akarna, de nem megy. Így hát egy morcos tekintettel és kényszerű csenddel veszi csak tudomásul, hogy ezúttal legyőzték. Nincs igaza Mai-nak, de nem tud vele mit kezdeni.
Szőke kis társa azonban továbbra is a főszerepet élvezi a beszélgetésükben. Valóban sokkal több szó esik róla, mint az szükséges, ami csupán annyit jelent, hogy Nori már-már ijesztő módon élvezi a társaságát. Vajon tényleg adhat neki annyit, hogy Mai helyett már inkább őt válassza, és jogos a fél-elf féltékenysége? Ki tudja…*
- Persze, majd mesélek. Mindent elmesélek neked, hogy irigy legyél, és te is jobban szeress, mint az Eeyr mamlaszokat! *Nem hagyhatja ki ezt a kis szemtelen beszólást még akkor sem, ha Mai épp kedves próbált lenni vele. Hiába találtak megoldást arra a szörnyű tényre, hogy kedvenc barátnője egy Eeyr oltár környékén somfordál, azért még mindig böki a feketeség csőrét.
Lovával valóban képtelen szépen bánni, de senkinek egy szava sem lehet. Körülményesen ugyan, de irányba tudta állítani a paripát, így pedig hamarosan már újra átléphetik a város határát.*
- Az kéne még, hogy ledobjon. Néha olyan buta tud lenni, mint a fene, de hát érthető, csak egy ló… *Szereti ő a fekete állatot, de mégsem képes úgy kezelni, mint egy érző lényt. Nem tudja milyen, mikor kedvesen kell bánnia valakivel és gondoskodnia róla. Ezen a téren is bőven lenne még mit tanulnia.*
- Akkor irány a Kalmár. Ott van minden cuccom, a szép ruhám is, meg a szobám is. *Ismétli el újra, mintha nem mondta volna ezt el már legalább háromszor a mai napon.*
- Akkor ugye ott alszol velem? Ha nem, akkor be foglak zárni a szobámba, hogy ne mehess el. Ma szeretned kell engem! Egész nap. *Nehéz eldönteni, hogy viccelődik, vagy komoly fenyegetésnek szánja mindezt. Talán még ő sem tudja. Közben hagyja, hogy a főtéren lévő szökőkútból igyon egy kicsit Árnyék, s ha Mai követi, utána indul csak el a fogadó irányába.*
*Nem tud tovább vitatkozni Mai érvelésével a szeretetet illetően. Akarna, de nem megy. Így hát egy morcos tekintettel és kényszerű csenddel veszi csak tudomásul, hogy ezúttal legyőzték. Nincs igaza Mai-nak, de nem tud vele mit kezdeni.
Szőke kis társa azonban továbbra is a főszerepet élvezi a beszélgetésükben. Valóban sokkal több szó esik róla, mint az szükséges, ami csupán annyit jelent, hogy Nori már-már ijesztő módon élvezi a társaságát. Vajon tényleg adhat neki annyit, hogy Mai helyett már inkább őt válassza, és jogos a fél-elf féltékenysége? Ki tudja…*
- Persze, majd mesélek. Mindent elmesélek neked, hogy irigy legyél, és te is jobban szeress, mint az Eeyr mamlaszokat! *Nem hagyhatja ki ezt a kis szemtelen beszólást még akkor sem, ha Mai épp kedves próbált lenni vele. Hiába találtak megoldást arra a szörnyű tényre, hogy kedvenc barátnője egy Eeyr oltár környékén somfordál, azért még mindig böki a feketeség csőrét.
Lovával valóban képtelen szépen bánni, de senkinek egy szava sem lehet. Körülményesen ugyan, de irányba tudta állítani a paripát, így pedig hamarosan már újra átléphetik a város határát.*
- Az kéne még, hogy ledobjon. Néha olyan buta tud lenni, mint a fene, de hát érthető, csak egy ló… *Szereti ő a fekete állatot, de mégsem képes úgy kezelni, mint egy érző lényt. Nem tudja milyen, mikor kedvesen kell bánnia valakivel és gondoskodnia róla. Ezen a téren is bőven lenne még mit tanulnia.*
- Akkor irány a Kalmár. Ott van minden cuccom, a szép ruhám is, meg a szobám is. *Ismétli el újra, mintha nem mondta volna ezt el már legalább háromszor a mai napon.*
- Akkor ugye ott alszol velem? Ha nem, akkor be foglak zárni a szobámba, hogy ne mehess el. Ma szeretned kell engem! Egész nap. *Nehéz eldönteni, hogy viccelődik, vagy komoly fenyegetésnek szánja mindezt. Talán még ő sem tudja. Közben hagyja, hogy a főtéren lévő szökőkútból igyon egy kicsit Árnyék, s ha Mai követi, utána indul csak el a fogadó irányába.*
8703. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-31 17:52:16
Üzenet elküldve: 2024-07-31 17:52:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Felismerni véli Mai hangsúlyát, ahogy az töprengőn megismétli a tőle hallott szót. Ha jól sejti, eddig ez eszébe sem jutott a nőnek. Persze ez a gyakorlatban nem sokat tesz, feltételezi, hogy egyébként meg igencsak sok minden másra gondolt már viszont, ami viszont neki nem jutna eszébe, ha neki kéne egy árvaházat elővarázsolnia a semmiből.
Nagyon szívesen meghallgatná tőle azt is, hogy mennyi mindent intézett már, milyen kihívásokkal szembesült eddig, és hasonló más részleteket; de abból, hogy Mai ugyan válaszol, de ahogyan teszi azt, halványan megsejti, hogy ő fejben már valahol egészen máshol van, az árvaháznál talán. És ezzel nincs is baj a részéről.*
- Rendben, *-válaszolja-* el tudom képzelni, hogy napjában kétszer is elsétálhattam a kúria mellett úgy, hogy nem is tudtam, mi lesz a sorsa.
*A város nagy részét végigtalpalta már, volt rá ideje. Azt nem állítaná, hogy ismer minden utcácskát, zugot és kapualjat; de azért meglehetőst nagy magabiztossággal navigálja el magát a településen.
Mai kissé titokzatos szavai és hangsúlya nem kerülik el a figyelmét, és ez csak tovább fokozza kíváncsiságát. És bár szívesen rákérdezne, hogy mire gondolt azzal a kis "még" szóval, nem teszi. Ha a nő magától nem részletezte, egyelőre nem feszegeti ezt. Annyira nem ismeri őt, hogy tudja, hogy hol vannak a határai, meddig mehet el a kíváncsiskodással, és adott esetben a szemtelenkedéssel.
Egy pillanatra meglepődve néz Mai-ra, ahogy az köszönetet mond neki. Az arcélét látja legfeljebb, hiszen a nő bő fél lépéssel előtte jár. Így Mai viszont talán nem láthatja, hogy az arcán végigfutó új mosolya ezúttal nem szórakozott, zavart vagy gunyoros, mint eddig, hanem ezúttal először melegség fészkel benne.*
- Kérem, semmiség. *-válaszolja, és talán a hangjából is kicsendül érzelmeinek változása.-* Én is köszönöm, hogy lehetőséget adott.
*Hogy lehetőséget adott neki, hogy ne kelljen megaláznia magát mocsokban kúszva, hogy lehetőséget adott neki, hogy ne piszkolja be a kezét vérrel, hogy lehetőséget adott neki, hogy már-már elbúcsúztatott tisztességének utolsó darabkáit egyelőre még magáénak tudhassa. Hogy lehetőséget adott neki embernek maradnia.
A bizalom vékony, ezüstös pókhálója mellé részéről odafonódik a tisztelet első arany szála is.*
//Második szál//
*Felismerni véli Mai hangsúlyát, ahogy az töprengőn megismétli a tőle hallott szót. Ha jól sejti, eddig ez eszébe sem jutott a nőnek. Persze ez a gyakorlatban nem sokat tesz, feltételezi, hogy egyébként meg igencsak sok minden másra gondolt már viszont, ami viszont neki nem jutna eszébe, ha neki kéne egy árvaházat elővarázsolnia a semmiből.
Nagyon szívesen meghallgatná tőle azt is, hogy mennyi mindent intézett már, milyen kihívásokkal szembesült eddig, és hasonló más részleteket; de abból, hogy Mai ugyan válaszol, de ahogyan teszi azt, halványan megsejti, hogy ő fejben már valahol egészen máshol van, az árvaháznál talán. És ezzel nincs is baj a részéről.*
- Rendben, *-válaszolja-* el tudom képzelni, hogy napjában kétszer is elsétálhattam a kúria mellett úgy, hogy nem is tudtam, mi lesz a sorsa.
*A város nagy részét végigtalpalta már, volt rá ideje. Azt nem állítaná, hogy ismer minden utcácskát, zugot és kapualjat; de azért meglehetőst nagy magabiztossággal navigálja el magát a településen.
Mai kissé titokzatos szavai és hangsúlya nem kerülik el a figyelmét, és ez csak tovább fokozza kíváncsiságát. És bár szívesen rákérdezne, hogy mire gondolt azzal a kis "még" szóval, nem teszi. Ha a nő magától nem részletezte, egyelőre nem feszegeti ezt. Annyira nem ismeri őt, hogy tudja, hogy hol vannak a határai, meddig mehet el a kíváncsiskodással, és adott esetben a szemtelenkedéssel.
Egy pillanatra meglepődve néz Mai-ra, ahogy az köszönetet mond neki. Az arcélét látja legfeljebb, hiszen a nő bő fél lépéssel előtte jár. Így Mai viszont talán nem láthatja, hogy az arcán végigfutó új mosolya ezúttal nem szórakozott, zavart vagy gunyoros, mint eddig, hanem ezúttal először melegség fészkel benne.*
- Kérem, semmiség. *-válaszolja, és talán a hangjából is kicsendül érzelmeinek változása.-* Én is köszönöm, hogy lehetőséget adott.
*Hogy lehetőséget adott neki, hogy ne kelljen megaláznia magát mocsokban kúszva, hogy lehetőséget adott neki, hogy ne piszkolja be a kezét vérrel, hogy lehetőséget adott neki, hogy már-már elbúcsúztatott tisztességének utolsó darabkáit egyelőre még magáénak tudhassa. Hogy lehetőséget adott neki embernek maradnia.
A bizalom vékony, ezüstös pókhálója mellé részéről odafonódik a tisztelet első arany szála is.*
8702. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-31 15:59:02
Üzenet elküldve: 2024-07-31 15:59:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
-Tábla... *Szökik ki halkan az ismétlő szó, még arra sosem gondolt, hogy hirdetni kellene azt, ami neki oly nyilvánvaló. Vajon kell-e, s ha igen, hogyan? Milyen legyen? Újabb részletek kidolgozása indul meg benne... imádja a részleteket. Már kész alaprajz van a szobájában, hogyan is nézzenek ki a terek, mit kell alakítani és mit kell vásárolni. De az efféle külsőségekre még nem gondolt. Majd eztán fog. Egyre kevésbé érzi a másikat oda nem valónak, vannak meglátásai, ha jó akkor azért, ha nem jó, akkor meg azért fontos.*
- Biztosan látta már a rezidenciát, de cseppet sem árvaháznak tűnik.
*Bár a lázadás, az idő megviselte, viszont neki az épület maga káprázatos. Belelátja az is, amit más nem. De nem árulkodik feleslegesen, ha hajlandósága van rá, majd megnézi maga.*
- A lakónegyeden át megyünk, aztán majd elmeséli, hogy belefutott-e ezelőtt.
*De először a főteret kell megközelíteni, aztán sétálhatnak még tovább. Minden lépés soknak tűnik, türelmetlen is tud lenni, ha valamit nagyon szeretne. Bár tudja jól, hogy sehová nem vezet az, ha hamarabb várja el, ami lehetetlen.
Szerencsére sokat noszogatni nem kell Alaver-t, úgyhogy előre indul, de lemarad annyira, hogy aztán a másik mellett, vagy egy lépéssel előtte sétálhasson. Nincs sok kedve csevegni, mert csak a cél lebeg a szemei előtt, de ez sem baj. Válaszolni kell, még a végén meggondolja magát a férfi. Ilyen könnyen jött szerencsét kár lenne elbukni, csak azért, mert nem lát ki a gondolatai mögül.*
- Az ötlet nem teljesen az enyém. Nevelőként dolgozom a rezidencián, még. *Mosolyodik el sejtelmesen, ő már tudja, hogy milyen titulust szánnak neki, de ehhez bizonyítani sem ártana, pont úgy, ahogy ma a másiknak, aki vele tart. * - Van néhány gyermek és miért is ne lehetne több? Szükség van rá, sokan kallódnak. A tanács is belátta, de a segítség kevés. Ezért köszönöm, hogy velem tart.
*Mert ezt még nem mondta. Egy kis pihenőidőre sem áll meg, nincs rá szükség. Akkor talán még be is kapcsolódhat a tárgyalásokba. Neki is ott a helye.*
//Második szál//
-Tábla... *Szökik ki halkan az ismétlő szó, még arra sosem gondolt, hogy hirdetni kellene azt, ami neki oly nyilvánvaló. Vajon kell-e, s ha igen, hogyan? Milyen legyen? Újabb részletek kidolgozása indul meg benne... imádja a részleteket. Már kész alaprajz van a szobájában, hogyan is nézzenek ki a terek, mit kell alakítani és mit kell vásárolni. De az efféle külsőségekre még nem gondolt. Majd eztán fog. Egyre kevésbé érzi a másikat oda nem valónak, vannak meglátásai, ha jó akkor azért, ha nem jó, akkor meg azért fontos.*
- Biztosan látta már a rezidenciát, de cseppet sem árvaháznak tűnik.
*Bár a lázadás, az idő megviselte, viszont neki az épület maga káprázatos. Belelátja az is, amit más nem. De nem árulkodik feleslegesen, ha hajlandósága van rá, majd megnézi maga.*
- A lakónegyeden át megyünk, aztán majd elmeséli, hogy belefutott-e ezelőtt.
*De először a főteret kell megközelíteni, aztán sétálhatnak még tovább. Minden lépés soknak tűnik, türelmetlen is tud lenni, ha valamit nagyon szeretne. Bár tudja jól, hogy sehová nem vezet az, ha hamarabb várja el, ami lehetetlen.
Szerencsére sokat noszogatni nem kell Alaver-t, úgyhogy előre indul, de lemarad annyira, hogy aztán a másik mellett, vagy egy lépéssel előtte sétálhasson. Nincs sok kedve csevegni, mert csak a cél lebeg a szemei előtt, de ez sem baj. Válaszolni kell, még a végén meggondolja magát a férfi. Ilyen könnyen jött szerencsét kár lenne elbukni, csak azért, mert nem lát ki a gondolatai mögül.*
- Az ötlet nem teljesen az enyém. Nevelőként dolgozom a rezidencián, még. *Mosolyodik el sejtelmesen, ő már tudja, hogy milyen titulust szánnak neki, de ehhez bizonyítani sem ártana, pont úgy, ahogy ma a másiknak, aki vele tart. * - Van néhány gyermek és miért is ne lehetne több? Szükség van rá, sokan kallódnak. A tanács is belátta, de a segítség kevés. Ezért köszönöm, hogy velem tart.
*Mert ezt még nem mondta. Egy kis pihenőidőre sem áll meg, nincs rá szükség. Akkor talán még be is kapcsolódhat a tárgyalásokba. Neki is ott a helye.*
8701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2024-07-24 16:47:08
Üzenet elküldve: 2024-07-24 16:47:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 488
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Köteten kötelék//
*Az a jókedv nem lohad, sőt, egyre csak fokozódik. Nehezen szakad el a rezidenciától és most meg tudja ezt tenni úgy, hogy még bűntudata sincs, mert van akik vigyázzanak a gyerekekre. Bár dolga lenne, rengeteg, egy napot igazán kaphat. Utána kitudja mikor jut még ilyen szabadsághoz? Ráadásul végre a teljes béke öleli őket körbe, illékony talán, de amíg tart, kiélvezi. Nagyot nevet a saját mondatán, már előre.*
- Biztos szívesen megkefélne.
*Vihog tovább, tőle kevésbé megszokott módon, de talán felszakadt végre benne valami, az a hosszú ideje tartó feszültség, amit persze elnyomott a munkával, de mégis rettentően nyomasztó volt a feketeség hiánya. Nem akar többé ilyet. A válasz is megvan, de erre már elmúlik a mosoly teljes egészében, s a hangja is némileg megváltozik. Újra megszállja az a gondoskodó anyai ösztön, amit igazán a szobájában hagyhatott volna.*
- Mi az, hogy nem fizetted, nincs elég aranyad? Ma vissza kell mennünk oda és rendezem neked néhány napra, ne legyél már ilyen felelőtlen, ott van a szép ruhád is gondolom.
*Sóhajt egy nagyot, majd a lányról az égre tekint, mintha csak isteni beavatkozást várna, hogy végre térítse valaki Nori-t észhez. Pedig ez amolyan semmiség, de mégis biztonságban akarja tudni. Őt is és azt a kevés holmiját is.*
- Jó ötlet, na indulás!
*Irányítja Borsot, elég a lazsálásból, ma biztosan kifárasztja egy kicsit, hiszen tudja jól, hogy nem tud vele sokszor foglalkozni. Minden nap megnézi, s talán igénye sincs rá a hátasnak, de ő az állatokat képes annyira megszeretni, hogy nagyobb felelősséget érezzen, mint kellene. De annál a néhány percnél többet nem mindig tud rá szánni.*
- Kezdj akkor bele, mindenre kíváncsi vagyok. Én is mesélek, ha szeretnéd, kétszer biztos nem fogsz kiakadni. *Kényszeredetten vigyorodik el, pontosan tudja, hogy képes rá. De nem baj, a nehezén túl vannak és csak ez a fontos. Csak szeretne végre kettesben lenni vele és hallgatni a néha sehová nem vezető, csapongó gondolatokat, hogy aztán belül megpróbálja összerakni és a megfelelő mederebe terelni. *
*Az a jókedv nem lohad, sőt, egyre csak fokozódik. Nehezen szakad el a rezidenciától és most meg tudja ezt tenni úgy, hogy még bűntudata sincs, mert van akik vigyázzanak a gyerekekre. Bár dolga lenne, rengeteg, egy napot igazán kaphat. Utána kitudja mikor jut még ilyen szabadsághoz? Ráadásul végre a teljes béke öleli őket körbe, illékony talán, de amíg tart, kiélvezi. Nagyot nevet a saját mondatán, már előre.*
- Biztos szívesen megkefélne.
*Vihog tovább, tőle kevésbé megszokott módon, de talán felszakadt végre benne valami, az a hosszú ideje tartó feszültség, amit persze elnyomott a munkával, de mégis rettentően nyomasztó volt a feketeség hiánya. Nem akar többé ilyet. A válasz is megvan, de erre már elmúlik a mosoly teljes egészében, s a hangja is némileg megváltozik. Újra megszállja az a gondoskodó anyai ösztön, amit igazán a szobájában hagyhatott volna.*
- Mi az, hogy nem fizetted, nincs elég aranyad? Ma vissza kell mennünk oda és rendezem neked néhány napra, ne legyél már ilyen felelőtlen, ott van a szép ruhád is gondolom.
*Sóhajt egy nagyot, majd a lányról az égre tekint, mintha csak isteni beavatkozást várna, hogy végre térítse valaki Nori-t észhez. Pedig ez amolyan semmiség, de mégis biztonságban akarja tudni. Őt is és azt a kevés holmiját is.*
- Jó ötlet, na indulás!
*Irányítja Borsot, elég a lazsálásból, ma biztosan kifárasztja egy kicsit, hiszen tudja jól, hogy nem tud vele sokszor foglalkozni. Minden nap megnézi, s talán igénye sincs rá a hátasnak, de ő az állatokat képes annyira megszeretni, hogy nagyobb felelősséget érezzen, mint kellene. De annál a néhány percnél többet nem mindig tud rá szánni.*
- Kezdj akkor bele, mindenre kíváncsi vagyok. Én is mesélek, ha szeretnéd, kétszer biztos nem fogsz kiakadni. *Kényszeredetten vigyorodik el, pontosan tudja, hogy képes rá. De nem baj, a nehezén túl vannak és csak ez a fontos. Csak szeretne végre kettesben lenni vele és hallgatni a néha sehová nem vezető, csapongó gondolatokat, hogy aztán belül megpróbálja összerakni és a megfelelő mederebe terelni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8725-8744