//Hattyúvágta//
- Már, ha hagyja. Nem minden suszterinas olyan szemrevaló, mint azt te hiszed.
*Vágja vissza szemtelenül, ami mellé ő nem vigyorog, de szemeit pajkosan húzza össze.
Noha nem emlékszik, hogy találkozott volna suszterinassal ezelőtt, de azt meg kell hagyni, hogy akit ő kifogott az bizony igencsak elnyerte a tetszését. Persze ezt nem most fogja Corad orrára kötni. Na nem mintha a tegnapi este folyamán nem lett volna éppen elég egyértelmű. Kétszer biztos, hogy az volt. Ennek a gondolata pedig már megszüli arcára a vigyort. Azok a pojácák, akik látogatóba jöttek a lába nyomáig sem érnek fel. Ezt akkor is így gondolta, most pedig már világosan is látja.*
- Pedig hidd el, hogy zsákszám aranyat megért volna a képük. *Kuncog fel.* Szegény Meryne nénit hányszor le akarta szidni apám, hogy ilyen kétbalkezes. De persze mindig bevallottam a nap végén a bűnömet.
*Válaszolja őszintén, mert azért nem mindenkivel volt annyira gonosz, mint amilyen szegény fiúval.*
- Ő volt a legfőbb bűntársam.
*Húzza ki magát büszkén, mosolyogva, de a végére kissé elkámpicsorodva húzza el a száját.*
- Azért hiányzik. Talán a piacon szerezhetnék egy másik kutyát.
*Tűnődik el komolyan. Bár, hogy mennyire lenne jó ötlet szerezni egy újabb etetésre váró szájat, akiről gondoskodnia kell, az igencsak kérdéses.
A tócsát készségesen kerüli ki a fiú oldalán, lassan pedig már a főtér kövét koptatják. Amíg úgy tesz, mintha a tér látványában gyönyörködne van ideje megrágni magában az újabb komoly kérdéseket és úgy adni választ, hogy azt még maga sem igazán tudja biztosra.*
- Őszintén? Nem tudom. Vagyis... nem hinném.
*Sóhajtva tűr egy kósza tincset a füle mögé, ahogy lepillantva bámulja a térköveken igyekvő lábait.*
- Szeretnék újra fényűzést, szép ruhákat, finom, meleg ételt, amit nem nekem kell megcsinálni. De... *Finoman Corad kezére szorít, ahogy nagy nehezen az arcára pillant.* Téged is szeretnélek. A közös reggeleket, az ilyen hm... mozgalmas éjszakákat. Csak nem tudom, hogy ez a kettő együtt valaha is működni fog-e.
*Sóhajtja, ahogy lassan irányba veszi a Pegazust. A hatalmas kőépület már igencsak hívogató, ezt felkorduló gyomra is megerősíti.*