*Elwy szó nélkül lépett le az őrségtől mikor lehetőség adódott. Nem igazán érzett miatta lelkiismeretfurdalást és nem is fog annyi szent. Nincs az a pénz amiért maradt volna feláldozni magát és ötszáz arany amit kapott még csak nem is megfelelő mennyiség azért amit tett. Egyszóval mentette a bőrét, bár menekülés közben egy nyílvessző így is utolérte. Még mindig kába a fájdalomtól és az elvesztett évrtől, de a tőle telhető legnagyobb gyorsaságra ösztökélte lovát és saját magát is. Az üzenet amit Andreaseltől kapott brutálisan felkorbácsolta az idegeit, és bár érzelmekkel mint olyanokkal nem rendelkezik, mindenesetre elkönyvelhető, hogy megérintette a dolog. Olyan emlékeket juttatott eszébe, melyeket már réges régen eltemetett magában és nem is akarta hogy előtörjenek. Számtalanszor elismételte már magában az üzenetet.
'Penge és vér, ha összeér,
táncukat járja a holt.'
Álarc nélkül az élet mond mit ér,
ha bérét szívja a hold?
Én elhívlak téged, hogy
onthasd az éned,
s sebzett lelkemet megkapod.
Nem várhatsz végleg,
mert eltaszít és véged.
Ettől jobb lesz, ha éled,
ha örökre elhalod.
Szólít egyszer már feláldozott véred!'
Bár az üzenet ködös, mégis tartalmazott mindent amire szükség volt ahhoz, hogy a nő Lidércet csaknem halálig hajszolva visszatérjen a városba. A ló szinte tántorogva botladozik be a városkapun és a nő egy fiú kezébe nyom pár aranyat hogy az istállóba vigye. Eztán mélyen beszívja a város levegőjét. Szinte pörögnek az emlékképek a szemei előtt. Riaru, Turrog, Svisys, Donnia, Erazziel... Andreasel. Igen, a félelf volt talán a legnagyobb hiba amit Elwy életében elkövetett. Azazhogy éppen ezaz: el sem követte. Hónapokig tépelődött rajta, aztán eltemette magában. Most, ennyi idő után újra felszínre tört. A nő sebes léptekkel indul a szegénynegyedbe, Riaru egykori háza felé. Még mindig pontosan tudja merre keresse, mintha minden csak tegnap történt volna. Akár csukott szemekkel járhatna a város utcáin, ismer minden zugot, minden félreeső utcát, minden sikátort, sőt még a város alatt elterülő csatornarendszert is ismeri, ezt a várost pókháló módjára összekötő hálózatot. Fel sem néz, csak a lábait bámulja ahogy falják az utca kövezetét, jobbját a bal oldalára szorítja menet közben, ahol egy letört nyílvég mered ki a bőrpáncél hasítékából. Egyre nehezebben lépked, szemei előtt kezd homályosodni a világ, kapkodja a levegőt. Ujjai a saját vérétől iszamosak, egyetlen reménye hogy időben jut el a házhoz.*
A hozzászólás írója (Elwyrien Everhate) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.30 20:14:30