Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-02 22:40:04
Üzenet elküldve: 2013-02-02 22:40:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Eyrinn nor Aurin részére//
*Etrysnek valóban fogalma sincs, miként is érti a mellette ballagó óriás lány szavait. Túlságosan lekötik, saját gondolatai, melyek nyugtalanul röppennek ide-oda. Még meg kell találnia azt, akit keres, meg aztán valamiféle szállást se ártana találnia, mire leszáll az éjjel. Persze messze még az este, a Nap épp csak túl van a delelőn, de azért jobb hamar elintézni az ilyesmit, kitudja milyen nehéz vagy épp könnyű itt szálláshoz jutni. Sok az utazó, a fogadó talán máris színültig tele van vendéggel, s bármennyire hozzá van szokva a viszontagságokhoz, Etrys azért nem szeretné a szabad ég alatt tölteni ismét az éjszakát. Egy fürdő is jól esne, az út pora és a több napos mocsok szúrja a bőrét a ruha alatt, s még ha nem is ad rá túl sokat, azért mégiscsak egy nemeshez készül. Pökhendi fajta az, jobb a legjobb formájában „elé járulni” az úrnak, még ha borzong is a gondolattól, hogy a fajtájával érintkezzen.
Egy szó mint száz, van mire nézni és rövid a nappal.*
- Ha jól sejtem, valamerre arra lehet a barakk, az erdő felé. Tudod az... amolyan gyakorló tér féle. Ahol a katonák, vándor kardforgatók és tanoncok összemérhetik tudásukat és fejlődhetnek. *magyarázza az óriásnak, bár nem igen érti, hogy lehetséges, hogy még sose hallott a barakkról. Kicsit butácskánat tűnik, de a mosolya kedves, s Etrys nem érzi benne az álszentségnek, az ámításnak szikráját sem, ami igencsak megnyugtató. Fiatal lehet még, bizonyára keveset látott a világból, s csak azért tűnik idősebbnek, mert hatalmas a termete.* - Szerintem induljunk arrafelé *mutat a szegénynegyed irányába.* - Aztán ha eltévednénk, hát legfeljebb majd kérdezősködünk, nem igaz?
*Úgy tűnik, ideiglenes társának nincs is szüksége több biztatásra vagy bizonyosságra úti céljuk hollétét illetően, elég Etrys szava. Azonnal elindul, s Etrysnek bizony szaporáznia kell lépteit, hogy az óriáslánnyal lépést tudjon tartani. A paripa viszont úgy tűnik, végre megnyugodott teljesen és jól érzi magát velük, nem kell noszogatni, büszke léptekkel követi Etryst, aki a kantárszárat fogja, így a férfinek van ideje az óriás lány szavait hallgatni.*
- Ó igen, számtalanszor. *mosolyodik el a gondolatra, mennyit bolyongott ifjú fejjel az erdőben, mikor mestere ráparancsolt, hogy nyomolvasást tanuljon. Rendszerint érte kellett végül mennie a férfinek, hogy visszaterelgesse néhány nap után a helyes ösvényre. Persze mostanra már többet tud, a város azonban épp oly' idegen terep számára is, mint Eyrinn-nek.* - Eltévedni mindig könnyű, ha idegen földön jár az ember, de mit számít egy kis időveszteség, ha végül megtalálod a célodat. És közben még sokat tanulhat is az ember, igaz? Vagy összeakadhat olyanokkal, akiket talán a Sors vetett az útjába. Mint mondjuk minket. Elvégre ki tudja megmondani, miért épp csak mi álltunk meg, hogy ezen a kedves teremtésen segítsünk, mikor annyian voltak még a főtéren...
*Etrys kedvesen simít végig a paripa orrán, majd a lányra mosolyog. Bár nem szokta az ember-félék társaságát keresni, Eyrinn kedvessége rá is átragad, belőle is hasonló kedvességet csal elő, melynek létezéséről szinte már elfeledkezett.*
- Azt hiszem, eddig még nem volt alkalmam bemutatkozni, a nevem Etrys. Esetleg te is elárulnád a neved, ha már így egymás mellett ragadtunk egy időre?
*Etrysnek valóban fogalma sincs, miként is érti a mellette ballagó óriás lány szavait. Túlságosan lekötik, saját gondolatai, melyek nyugtalanul röppennek ide-oda. Még meg kell találnia azt, akit keres, meg aztán valamiféle szállást se ártana találnia, mire leszáll az éjjel. Persze messze még az este, a Nap épp csak túl van a delelőn, de azért jobb hamar elintézni az ilyesmit, kitudja milyen nehéz vagy épp könnyű itt szálláshoz jutni. Sok az utazó, a fogadó talán máris színültig tele van vendéggel, s bármennyire hozzá van szokva a viszontagságokhoz, Etrys azért nem szeretné a szabad ég alatt tölteni ismét az éjszakát. Egy fürdő is jól esne, az út pora és a több napos mocsok szúrja a bőrét a ruha alatt, s még ha nem is ad rá túl sokat, azért mégiscsak egy nemeshez készül. Pökhendi fajta az, jobb a legjobb formájában „elé járulni” az úrnak, még ha borzong is a gondolattól, hogy a fajtájával érintkezzen.
Egy szó mint száz, van mire nézni és rövid a nappal.*
- Ha jól sejtem, valamerre arra lehet a barakk, az erdő felé. Tudod az... amolyan gyakorló tér féle. Ahol a katonák, vándor kardforgatók és tanoncok összemérhetik tudásukat és fejlődhetnek. *magyarázza az óriásnak, bár nem igen érti, hogy lehetséges, hogy még sose hallott a barakkról. Kicsit butácskánat tűnik, de a mosolya kedves, s Etrys nem érzi benne az álszentségnek, az ámításnak szikráját sem, ami igencsak megnyugtató. Fiatal lehet még, bizonyára keveset látott a világból, s csak azért tűnik idősebbnek, mert hatalmas a termete.* - Szerintem induljunk arrafelé *mutat a szegénynegyed irányába.* - Aztán ha eltévednénk, hát legfeljebb majd kérdezősködünk, nem igaz?
*Úgy tűnik, ideiglenes társának nincs is szüksége több biztatásra vagy bizonyosságra úti céljuk hollétét illetően, elég Etrys szava. Azonnal elindul, s Etrysnek bizony szaporáznia kell lépteit, hogy az óriáslánnyal lépést tudjon tartani. A paripa viszont úgy tűnik, végre megnyugodott teljesen és jól érzi magát velük, nem kell noszogatni, büszke léptekkel követi Etryst, aki a kantárszárat fogja, így a férfinek van ideje az óriás lány szavait hallgatni.*
- Ó igen, számtalanszor. *mosolyodik el a gondolatra, mennyit bolyongott ifjú fejjel az erdőben, mikor mestere ráparancsolt, hogy nyomolvasást tanuljon. Rendszerint érte kellett végül mennie a férfinek, hogy visszaterelgesse néhány nap után a helyes ösvényre. Persze mostanra már többet tud, a város azonban épp oly' idegen terep számára is, mint Eyrinn-nek.* - Eltévedni mindig könnyű, ha idegen földön jár az ember, de mit számít egy kis időveszteség, ha végül megtalálod a célodat. És közben még sokat tanulhat is az ember, igaz? Vagy összeakadhat olyanokkal, akiket talán a Sors vetett az útjába. Mint mondjuk minket. Elvégre ki tudja megmondani, miért épp csak mi álltunk meg, hogy ezen a kedves teremtésen segítsünk, mikor annyian voltak még a főtéren...
*Etrys kedvesen simít végig a paripa orrán, majd a lányra mosolyog. Bár nem szokta az ember-félék társaságát keresni, Eyrinn kedvessége rá is átragad, belőle is hasonló kedvességet csal elő, melynek létezéséről szinte már elfeledkezett.*
- Azt hiszem, eddig még nem volt alkalmam bemutatkozni, a nevem Etrys. Esetleg te is elárulnád a neved, ha már így egymás mellett ragadtunk egy időre?
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-02-02 16:21:15
Üzenet elküldve: 2013-02-02 16:21:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Balastrom nyugodt arccal jelenik meg Arthenior kapujában. Finoman tiszteleg az őröknek, akik csak legyintenek az előkelő üdvözlésre. A kalandor egy halk dallamot dúdol, melyet botjának finom koppintásaival kísér.* Égben élek én... Felettem csak az ég...*Szólal fel néha, gyermeteg dalának hangot is adva. A furcsa dallamot egyre hangosabban dúdolja, szinte már majdnem táncolni kezd. Egy pár kisgyerek szalad el mellette egy macskát üldözve, mire Balastrom elmosolyodik. Sokszor járt már itt a városban. Gyakorlatilag hetente fordult meg erre, bár csak a piactérig ment. A város távolabbi felét még sosem látta, de úgy tűnik most oda is el kellesz mennie. Nehéz dolog kalandornak lenni! Főleg ha az ember azt sem tudja, hogy hol kezdje.* Elnézést, uram, hol tehetem kockára az életemet?* parodizálja gondolatait, mire halk kuncogásba kezd.* Komolyan, és ebből megélnek, el sem hiszem.* Beszél maga elé. Egy idegen szemében bolondnak festhet, de ez nagyon messze áll az igazságtól. Balastrom csak boldog.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-31 19:06:03
Üzenet elküldve: 2013-01-31 19:06:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Arthenior főterén új arc jelenik meg. Hatalmas bőröndöket tart a kezében. A lakók vészjósló pillantásait nem tudja kikerülni. Sharyno Timeroon, az elf mágus az, aki érdeklődve szemléli a tájat.*
~Új város, új élet... Merem remélni.~*gondolja magában.
Szülővárosa egy másik birodalom része, hosszú és fárasztó úton van túl a nő. Ott él nővére, anyja és mostohaapja, akik Timeroont kitagadták. Apja sem látja szívesen. Ennek az oka a börtönben töltött ideje. A varázslónő ezt őszintén megbánta, ám családját nem érdekli. Ezért jutott arra a döntésre, hogy elköltözik.
Timeroon továbbra is kíváncsian nézelődik, várja, hogy valaki segítsen neki a várost megismerni. Néhány perc után szerencséjét leli, egy félelf férfi szólítja meg.*
- Elnézést, Hölgyem. Megkérdezhetem, hogy mire vár?
- Új vagyok erre. Fogalmam sincs, hogy mi merre van.
- Ha megengedi, akkor segítek Önnek.
- Azt nagyon megköszönném. Tegeződhetnénk.
- Egyet értek. Kövess csak!
~Vajon jól teszem, hogy bízom benne?~*töpreng magában. Minden félelme elillan, amint megpillantja az „új” helyszínt.*
~Új város, új élet... Merem remélni.~*gondolja magában.
Szülővárosa egy másik birodalom része, hosszú és fárasztó úton van túl a nő. Ott él nővére, anyja és mostohaapja, akik Timeroont kitagadták. Apja sem látja szívesen. Ennek az oka a börtönben töltött ideje. A varázslónő ezt őszintén megbánta, ám családját nem érdekli. Ezért jutott arra a döntésre, hogy elköltözik.
Timeroon továbbra is kíváncsian nézelődik, várja, hogy valaki segítsen neki a várost megismerni. Néhány perc után szerencséjét leli, egy félelf férfi szólítja meg.*
- Elnézést, Hölgyem. Megkérdezhetem, hogy mire vár?
- Új vagyok erre. Fogalmam sincs, hogy mi merre van.
- Ha megengedi, akkor segítek Önnek.
- Azt nagyon megköszönném. Tegeződhetnénk.
- Egyet értek. Kövess csak!
~Vajon jól teszem, hogy bízom benne?~*töpreng magában. Minden félelme elillan, amint megpillantja az „új” helyszínt.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-30 21:40:20
Üzenet elküldve: 2013-01-30 21:40:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Van a világban rosszabb is, mint néhány elkanászodott, korcs, mocskos szörnyszülött. Az erdőben lapuló árnyfattyak , mocsári torzképek, tavi hegyesfogú gyűlöletből gyúrt, síkostestű képződmények meg sem közelítik a szökőkút körül édelgő, szemtelen alakot. A sötét jelenés mélységes unalommal szeli a várost, mi az utóbbi időben nem sok érdekességet tartogat számára. Szerénytelen személye több, mint nevetségesnek találta az elmúlt hetek felhozatalát. Nőcskék keresték becses figyelmét, ő pedig - egyetlen pillanatra tán - szentelt is nekik valamicskét. Rövidéletű volt ám néhány érdeklődő szívdobbanása, mielőtt ismét elvesztették volna máskor igen könnyen osztogatott kegyét.
Irritálják. Csinos forma, csekély képzelőerő, mind egybecsengő sablon. Félreértés ne essék, nem vágyik hosszútávú kapcsolatra, ám ő maga is értékeli a különlegeset. Egyetlen éjszakára vágyik kiéhezett teste. Egy kósza, feledhetetlen éjre, buja testre, imádnivaló szemekre, gúnyra, kegyetlenségre, veszélyre. Tépni, marni, szétszaggatni, fájdalmat okozni. Szenvedéllyel mindezt, állatiasan, közönségesen, mégis a legelőkelőbb, titokzatos akaratnak feszülve.
Ugyan már! Hisz nincsenek túl nagy elvárásai, nemde?
Lustán vonul végig az értelmét vesztett utcákon. A Szegénynegyed most mégannyira sem vonzza, mint unásig hajszolt örömforrásai, ám mégis erre vezet a legrövidebb út rezidenciája felé.
Milyen ironikus, hogy a gazdagnegyed a kárhozat legmélyebb, legsötétebb mocskából legkönnyebben megközelíthető. Mintha csak Arthenior gonosz tervező-atyja a képébe kívánta volna törölni minden egyes alávaló flótásnak az örökké elérhetetlen gazdagságot. Lothaire részben megérti az elgondolást, ám más szemszögből figyelve az esetet, igencsak bosszantja. Elvégre mi jogon dönt úgy holmi ősi sírjában forgó, összeaszott elme, hogy kúriájának pont az élet mocskának tőszomszédságában kell terpeszkednie?
Mélységes unalommal lép be a helyre, ahol mellesleg nem csekély időt pazarolt már el. Bármennyire is elégedetlen ugyanis a szegénynegyed szerencsétlen fekvésével, kétségkívül megkönnyítették dolgát e város alkotói. A mocsokban bármely rémségnek könnyű eltűnni, s még ha a gazdagok között virágzik is igazán az alvilág, mindig a szegénység lesz az, mely végtermékét önmagába fogadja.*
Irritálják. Csinos forma, csekély képzelőerő, mind egybecsengő sablon. Félreértés ne essék, nem vágyik hosszútávú kapcsolatra, ám ő maga is értékeli a különlegeset. Egyetlen éjszakára vágyik kiéhezett teste. Egy kósza, feledhetetlen éjre, buja testre, imádnivaló szemekre, gúnyra, kegyetlenségre, veszélyre. Tépni, marni, szétszaggatni, fájdalmat okozni. Szenvedéllyel mindezt, állatiasan, közönségesen, mégis a legelőkelőbb, titokzatos akaratnak feszülve.
Ugyan már! Hisz nincsenek túl nagy elvárásai, nemde?
Lustán vonul végig az értelmét vesztett utcákon. A Szegénynegyed most mégannyira sem vonzza, mint unásig hajszolt örömforrásai, ám mégis erre vezet a legrövidebb út rezidenciája felé.
Milyen ironikus, hogy a gazdagnegyed a kárhozat legmélyebb, legsötétebb mocskából legkönnyebben megközelíthető. Mintha csak Arthenior gonosz tervező-atyja a képébe kívánta volna törölni minden egyes alávaló flótásnak az örökké elérhetetlen gazdagságot. Lothaire részben megérti az elgondolást, ám más szemszögből figyelve az esetet, igencsak bosszantja. Elvégre mi jogon dönt úgy holmi ősi sírjában forgó, összeaszott elme, hogy kúriájának pont az élet mocskának tőszomszédságában kell terpeszkednie?
Mélységes unalommal lép be a helyre, ahol mellesleg nem csekély időt pazarolt már el. Bármennyire is elégedetlen ugyanis a szegénynegyed szerencsétlen fekvésével, kétségkívül megkönnyítették dolgát e város alkotói. A mocsokban bármely rémségnek könnyű eltűnni, s még ha a gazdagok között virágzik is igazán az alvilág, mindig a szegénység lesz az, mely végtermékét önmagába fogadja.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-29 04:07:19
Üzenet elküldve: 2013-01-29 04:07:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A Pegazusból lép elő, fekete hosszúkabátjában. Körül sem néz, felhajtja fejére a csuklyát, és már indul is... valamerre. Nem túl ismerős még a városban, a lényeg egyelőre annyi, hogy a fogadótól el. Szépnek ígérkezik a reggel, pár lépés után fütyörészni kezd, ami hamarosan átcsap dudorászásba. A könyöke sajog, és nincs egyedül, többé-kevésbé mindene fáj, van hol kicsit, van hol nagyon. Ennyire elpuhult volna? Vagy csak épp szerencsétlenül sikerült esnie, mind a kétszer? Még a jobb válla is eléggé megrándult amikor az ork felrántotta a padlóról. De ő csak vigyorog, dudorászik, még szökdécsel is ha a dallam úgy hozza. Pedig tíz perce sem volt, hogy egy embert átküldött a másvilágra. Egy másikat otthagyott elvérezni, a harmadik jó eséllyel megmarad, bár egy darabig biztosan bicegni fog. Megszabadította a világot pár gonosztevőtől, a fájdalomra pedig ügyet sem vet, boldogan dudorászva lóbálja sajgó karjait ahogy sétál a reggeli fényben. Hiszen nem fájhat. Az élet szép!*
-Szép napot!
*Köszön kedvesen a vele szembejövőknek, mosolyogva, ez a barátságos, vidám kislány. Ki mondaná másnak ezt a szökdécselő, dudorászó, táncikáló, vigyorgó nőt? Hiába van 175 centi, hiába lesz lassan már 20, hiába gyilkol könnyebben mint ahogy más reggel kikel az ágyból... Ő csak egy kislány... Egy ártatlan, játékos, naiv kislány... Végre az lehet. Annyi évnyi bujkálás, utazás, szenvedés és gyilkolás után. Végre egyedül. Sosem illett igazán a családba. Talán az apjára ütött, hiszen őt nem ismerte, lehet hogy rá hasonlít. Nagyszüleit sem, csak anyja és nővére volt világ életében. Barátok... Azt a luxust sosem engedhette meg magának. Szinte csak vadászat alkalmával volt lehetősége szocializálódni. Hisz mindig emberre, legalábbis emberszabásúra vadásztak. Csald el, itasd le, tereld el a figyelmét, szúrd hátba, rejtsd az italába, derítsd ki, csábítsd el... Ki gondolna rosszat egy ilyen aranyos kislányról? főleg 5-10 évvel ezelőtt. Tökéletes eszköz volt, fegyver, amit anyja és nővére oly jól forgatott. De most itt van. Egyedül. Szabadon. Boldogan. Dudorászva ugrabugrál a szegénynegyed felé. Arra sem emlékszik már ami a fogadóban történt. Ezért sem fáj semmije, hát nem fájhat. El kell hogy nyomja, el kell játssza, hogy nem létezik. Hisz ami fáj, az emlékeztet, és amire ő emlékezne... az darabokra szakítja szét a lelket.*
-Szép napot!
*Köszön kedvesen a vele szembejövőknek, mosolyogva, ez a barátságos, vidám kislány. Ki mondaná másnak ezt a szökdécselő, dudorászó, táncikáló, vigyorgó nőt? Hiába van 175 centi, hiába lesz lassan már 20, hiába gyilkol könnyebben mint ahogy más reggel kikel az ágyból... Ő csak egy kislány... Egy ártatlan, játékos, naiv kislány... Végre az lehet. Annyi évnyi bujkálás, utazás, szenvedés és gyilkolás után. Végre egyedül. Sosem illett igazán a családba. Talán az apjára ütött, hiszen őt nem ismerte, lehet hogy rá hasonlít. Nagyszüleit sem, csak anyja és nővére volt világ életében. Barátok... Azt a luxust sosem engedhette meg magának. Szinte csak vadászat alkalmával volt lehetősége szocializálódni. Hisz mindig emberre, legalábbis emberszabásúra vadásztak. Csald el, itasd le, tereld el a figyelmét, szúrd hátba, rejtsd az italába, derítsd ki, csábítsd el... Ki gondolna rosszat egy ilyen aranyos kislányról? főleg 5-10 évvel ezelőtt. Tökéletes eszköz volt, fegyver, amit anyja és nővére oly jól forgatott. De most itt van. Egyedül. Szabadon. Boldogan. Dudorászva ugrabugrál a szegénynegyed felé. Arra sem emlékszik már ami a fogadóban történt. Ezért sem fáj semmije, hát nem fájhat. El kell hogy nyomja, el kell játssza, hogy nem létezik. Hisz ami fáj, az emlékeztet, és amire ő emlékezne... az darabokra szakítja szét a lelket.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:44:58
Üzenet elküldve: 2013-01-27 21:44:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Még csak nem is pirkad. A fogadó ajtaja nyílik, pontosabban kivágódik. Nem, nem egy részeg bizonytalan mozdulatának enged, a nőstény határozott mozdulatának. Mhwara mélyet szippant a levegőből, s bár még mindig nem találja kellemesnek, nem árthat, ha szokja. A szagok megváltoztak, teljesen mások, mint este, érkezése idején, s bár a frissnek jóindulattal sem nevezné, sokkal elviselhetőbbnek találja.
Közben egyetlen hosszú pillanatig áll, s a távolba mered, arra, merről tegnap jött, mintha azt várná ismerős alak bontakozik ki a messzeségben. A gondolatot gyorsan elhessegeti, mielőtt még valóban megtörténne… Inkább nekiindul a városnak...
A következő éjjel már nem szívesen töltené itt, a fogadóban.*
Közben egyetlen hosszú pillanatig áll, s a távolba mered, arra, merről tegnap jött, mintha azt várná ismerős alak bontakozik ki a messzeségben. A gondolatot gyorsan elhessegeti, mielőtt még valóban megtörténne… Inkább nekiindul a városnak...
A következő éjjel már nem szívesen töltené itt, a fogadóban.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 12:26:17
Üzenet elküldve: 2013-01-27 12:26:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nagy kő esik le a szívéről, mikor az ifjú lány a karjaiban lenyugszik. Jelenleg meg van zavarogva, mert nem tudja hová sorolni az ölelést, amit ő követett el.
~ Most vesztettem vagy győztem? ~ Teszi fel a kérdést, miközben az idő nem nekik kedvez. Beesteledik és lehűl az idő. Megnézi a apró remegését, mert biztosan fázik a szép ruhájában.*
- Mehetünk.*Egyenlőre nem tud mosolyt küldeni a gyengébbik nem felé.*
- Éhes vagyok, az biztos. *Ha elrendezték magukat, akkor megindul a Pegazus felé. Nem tudja, hogy egy fajtársával szemben miként viselkedjen. Eszébe jut, hogy a másik elárulta már a nevét.*
- Elor Mrylun a nevem. * Nem teszi hozzá, hogy mivel foglalkozik, vagy mihez ért a legjobban. Út közben néha rásandít Aynára maga mellett, miközben belső szavait hallgatja.
~ Csinos, szép és nem akar ártani nekem. Ha nem akar ártani neked, akkor a barátod akar lenni. ~ Erre hevesen kezd el verni a szíve, majd pirosodik az arca. Neki nem voltak sosem barátai, így ennek a lehetősége lázba hozza.*
- Öhm, ne értsd félre, de én nem...* Akadozik a beszéde* akarlak...* Nem tudja befejezni a mondatát rendesen, csak vörös arccal halad előre. Az erejét próbálja összeszedni, hogy gyorsan kimondja.*
- Nem akarok ágyban hentergős kapcsolatot! * Mondja ki hangosan, hogy a körülötte járókelők szintén tisztán hallják.*
- De nagyon érett vagy testileg, egy piros mosolygós almának képzellek el, amibe jó beleharapni. * Nem tudja honnan szedi a szavakat, azonban tombol a vére. Az ajtóhoz érnek, ahol csendesen ajtót nyit Aynának.*
~ Most vesztettem vagy győztem? ~ Teszi fel a kérdést, miközben az idő nem nekik kedvez. Beesteledik és lehűl az idő. Megnézi a apró remegését, mert biztosan fázik a szép ruhájában.*
- Mehetünk.*Egyenlőre nem tud mosolyt küldeni a gyengébbik nem felé.*
- Éhes vagyok, az biztos. *Ha elrendezték magukat, akkor megindul a Pegazus felé. Nem tudja, hogy egy fajtársával szemben miként viselkedjen. Eszébe jut, hogy a másik elárulta már a nevét.*
- Elor Mrylun a nevem. * Nem teszi hozzá, hogy mivel foglalkozik, vagy mihez ért a legjobban. Út közben néha rásandít Aynára maga mellett, miközben belső szavait hallgatja.
~ Csinos, szép és nem akar ártani nekem. Ha nem akar ártani neked, akkor a barátod akar lenni. ~ Erre hevesen kezd el verni a szíve, majd pirosodik az arca. Neki nem voltak sosem barátai, így ennek a lehetősége lázba hozza.*
- Öhm, ne értsd félre, de én nem...* Akadozik a beszéde* akarlak...* Nem tudja befejezni a mondatát rendesen, csak vörös arccal halad előre. Az erejét próbálja összeszedni, hogy gyorsan kimondja.*
- Nem akarok ágyban hentergős kapcsolatot! * Mondja ki hangosan, hogy a körülötte járókelők szintén tisztán hallják.*
- De nagyon érett vagy testileg, egy piros mosolygós almának képzellek el, amibe jó beleharapni. * Nem tudja honnan szedi a szavakat, azonban tombol a vére. Az ajtóhoz érnek, ahol csendesen ajtót nyit Aynának.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:55:54
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:55:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Könnybe lábadt szemei a földet fürkészik, mikor egy pár cipőt vél felfedezni maga előtt. Felpillantva meglátja a másikat, de rögtön el is kapja róla tekintetét. Nem akar még több korholást hallani. Könnyeit próbálja megzabolázni, megfékezni a zokogást, remélve hogy ha elhallgat, nem kap több bántó megjegyzést. Élénk, telt kis ajkait összeszorítja, szemeit lehunyja. Lelkiekben már felkészült az újabb durva szavakra, talán ezért is éri olyan váratlanul, amikor ezek helyett sajnálkozó hangot hall. Meglepődve pillant fel a másikra. Hosszú szempilláit megáztatták a könnyek, kék szemei csillognak a sós folyadéktól. Mikor a másik átöleli, újabb cseppek szöknek meg szeméből, de most már nem olyan keservesek, mint az iméntiek. Mint egy kislány, bújik oda a hozzá képest magas férfihoz. Nem kell sok idő, és a remegése elmúlik. Szipogva távolodik el a másiktól. Arcáról letörli a könnycseppeket, majd hálásan elmosolyodik.
Kint időközben egészen beesteledett. A sötétedés magával hozza a hideget, ami csak súlyosbítja az egyébként is elég zord időt. Fázósan fogja körbe magát vékonyka karjaival, majd a fogadó felé pillant. Az ablakokon kiszűrődő fény látványa már magában is a melegség érzését kelti, de ez kicsit kevés ahhoz, hogy ténylegesen ne fázzon. Legfeljebb olyan, mint a lekvárosüveg kívülről való nyalogatása.*
- Nem megyünk be? *teszi fel a kérdést a másik felé egy halovány mosollyal. Vékonyka hangja leginkább egy pacsirta csiripeléséhez hasonlítható.* Idekint elég hideg van. *teszi hozzá halkan.*
Kint időközben egészen beesteledett. A sötétedés magával hozza a hideget, ami csak súlyosbítja az egyébként is elég zord időt. Fázósan fogja körbe magát vékonyka karjaival, majd a fogadó felé pillant. Az ablakokon kiszűrődő fény látványa már magában is a melegség érzését kelti, de ez kicsit kevés ahhoz, hogy ténylegesen ne fázzon. Legfeljebb olyan, mint a lekvárosüveg kívülről való nyalogatása.*
- Nem megyünk be? *teszi fel a kérdést a másik felé egy halovány mosollyal. Vékonyka hangja leginkább egy pacsirta csiripeléséhez hasonlítható.* Idekint elég hideg van. *teszi hozzá halkan.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:30:33
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:30:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Megtesz jó pár lépést a fogadó felé, azonban nem érkezik válasz, ami alap esetben jó; ám a mostani esetben kevésbé. Most először esik gondolkozóba, hogy helyesen cselekedett-e.
~ Rá se ránts, az öreg is megmondta, hogy lesznek majd mások. ~ Két méter megtétele után hirtelen megáll, hogy visszaforduljon Ayna felé, aki rossz állapotban van.
~ Ez, ez én voltam? ~ Csodálkozik el hatalmán, hogy képes volt egy nőt sírásra késztetni; de a könnyek és Ayna testének a rendellenes rázkódása maró fájdalommal facsarja meg szívét.
~ Nem! Erősnek kell maradnom! Végre nyertem! ~ Örül magában, azonban a megtört lélek és kristálytiszta lelkiismerete más súg neki. Még fél perc sem telik bele, mikor odaáll a lány elé, hogy a következő szavak hagyják el ajkait.*
- Öhm * Vakarja meg a fejét, hogy ilyenkor mit tegyen, miközben apja bölcs tanítása jut eszébe; ezért a következőket teszi: bocsánatot kér, majd magát meghazudtolva öleli meg a puha bársonyos törékenységet.*
- Csak ne sírj kérlek. * Simogatni nem mer, így is a hófehér arca vörösödik a helyzet miatt. Sokkolja őt, hogy saját lelkiismeretének szavaira miket meg nem tesz egy nő érdekében.
~ Ez valami durva vicc tőlem! ~ Sóhajt, aztán a gondolatai tisztasága szürkévé változnak. Érzi a kerekded formák nyomódását a mellkasán, amire tátogni kezd mint hal a parton.
~ Ez mesés, és olyan jó. ~ Végül öt perc ácsorgás után, az érzésektől és a gondolatok kavarodásától megrészegedve engedi el a másikat.*
~ Rá se ránts, az öreg is megmondta, hogy lesznek majd mások. ~ Két méter megtétele után hirtelen megáll, hogy visszaforduljon Ayna felé, aki rossz állapotban van.
~ Ez, ez én voltam? ~ Csodálkozik el hatalmán, hogy képes volt egy nőt sírásra késztetni; de a könnyek és Ayna testének a rendellenes rázkódása maró fájdalommal facsarja meg szívét.
~ Nem! Erősnek kell maradnom! Végre nyertem! ~ Örül magában, azonban a megtört lélek és kristálytiszta lelkiismerete más súg neki. Még fél perc sem telik bele, mikor odaáll a lány elé, hogy a következő szavak hagyják el ajkait.*
- Öhm * Vakarja meg a fejét, hogy ilyenkor mit tegyen, miközben apja bölcs tanítása jut eszébe; ezért a következőket teszi: bocsánatot kér, majd magát meghazudtolva öleli meg a puha bársonyos törékenységet.*
- Csak ne sírj kérlek. * Simogatni nem mer, így is a hófehér arca vörösödik a helyzet miatt. Sokkolja őt, hogy saját lelkiismeretének szavaira miket meg nem tesz egy nő érdekében.
~ Ez valami durva vicc tőlem! ~ Sóhajt, aztán a gondolatai tisztasága szürkévé változnak. Érzi a kerekded formák nyomódását a mellkasán, amire tátogni kezd mint hal a parton.
~ Ez mesés, és olyan jó. ~ Végül öt perc ácsorgás után, az érzésektől és a gondolatok kavarodásától megrészegedve engedi el a másikat.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:01:06
Üzenet elküldve: 2013-01-27 11:01:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Örül, hogy a másik kitárulkozik neki, bár nagyon meglepi a hirtelen jött közvetlenség, viszont nem bánja. Ő is nagyon közvetlen az emberekkel, néha túlságosan is. Tudja hogy az akár veszélyes is lehet, mert oly sokan élnek vissza ezzel a tulajdonságával, de nem tud ellene tenni. Látja, ahogy erre a másik is ráébred, és azt is, hogy ez megzavarja. Pedig neki igazán nincsenek rossz szándékai, és nem is tűnik túl ártalmasnak. Vagy csak ő látja rosszul? Egy pillanatra elbizonytalanodik saját kisugárzásában. Persze gyorsan rájön, hogy az emberek nagy része semmi fenyegetőt nem lát benne. Ez rögtön megnyugtatja, habár néha úgy érzi, előnyösebb lenne egy keményebb, ijesztőbb küllem számára.
Nagyon meglepik a másik szavai, egyenesen letaglózzák, és ha ez nem volna elég, még zavarba is jön. Ő, ő egyáltalán nem is rak ki semmit, mindenből csak annyit mutat, amennyi nem túl kirívó. Vagy nem? Már ő sem tudja. A pír elborítja arcát, vékony ujjacskáit pedig zavartan dekoltázsára emeli. Nem érti, mire ez a vádaskodás, de igen rosszul esik neki. Ő csak segíteni akart, és cserébe jól lehordják. Persze, érti a másik helyzetét, de attól még ő egyáltalán nem az a fajta goromba némber. Teljesen elszontyolodik amiért ilyeneket vágnak a fejéhez. Szemeiben megjelenik néhány könnycsepp.*
- Én, én tényleg nem akartam semmi rosszat.. *mondja pityeregve a távolodó alak felé. Apró, puha kézfejével megtörli szemeit, eltávolítva a legördülő könnycseppeket.*
Nagyon meglepik a másik szavai, egyenesen letaglózzák, és ha ez nem volna elég, még zavarba is jön. Ő, ő egyáltalán nem is rak ki semmit, mindenből csak annyit mutat, amennyi nem túl kirívó. Vagy nem? Már ő sem tudja. A pír elborítja arcát, vékony ujjacskáit pedig zavartan dekoltázsára emeli. Nem érti, mire ez a vádaskodás, de igen rosszul esik neki. Ő csak segíteni akart, és cserébe jól lehordják. Persze, érti a másik helyzetét, de attól még ő egyáltalán nem az a fajta goromba némber. Teljesen elszontyolodik amiért ilyeneket vágnak a fejéhez. Szemeiben megjelenik néhány könnycsepp.*
- Én, én tényleg nem akartam semmi rosszat.. *mondja pityeregve a távolodó alak felé. Apró, puha kézfejével megtörli szemeit, eltávolítva a legördülő könnycseppeket.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 10:39:45
Üzenet elküldve: 2013-01-27 10:39:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Nagyon meglepődik, mikor nem érez ütést vagy rúgást, mely összezúzhatja törékeny csontjait. Mellette leül, ám tartja az egészséges távolságot tőle. Nehezen néz fel bújik elő a védekező magába gömbölyödő állapotából. Lenéz a porba, hogy mit kezd el rajzolni a nő, aztán sóhajt egyet.*
- Engem ember nő vert meg! Egy hölgy, mert véletlen elejtettem a legértékesebb poharát és széttört darabokra. Azt mondta ez a fizetségem ügyetlenségemért, és nevetett. Ütött teljes erejével, míg én megrepedt csontokkal, fájó, foltos tagokkal a halál és élet keskeny ösvényére nem léptem. * Tart szünetet a beszédében, aztán feláll a helyéről.*
- Azóta egy nő közelében sem merek maradni. *Rájön, hogy kitárulkozott egy fajtársának, amire rögtön kiveri a víz.*
- Hihetetlen! Attól mert szép vagy, nem kellene ellenem fordítanod. Kirakod a...a két* Nehéz kimondani neki, ezért pirul el újfent.* kebledet, hogy elbánj az olyan gyengékkel mint én. Csábítasz, hódítasz és legyőzöl. Női gondolkodás. Az a nő is kirakta a hatalmas melleit. * Nem bírja tovább és megfordul.*
- Nem tudom, hogy miért csinálják a nők így, de nem érdekel. Ha valaha is nekem lesz valakim, az egy kis mókus lesz. Legalább az nem akar semmi rosszat. * Sóhajt egyet és a fogadó felé veszi az irányt, hogy megtöltse a korgó gyomrát.
~ Jobban belegondolva, még egy nőtől sem kaptam ölelést. Egy kedves mozdulatuk sem volt. Furfangosak, kiszámíthatatlan fúriák. ~
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 10:47:04
- Engem ember nő vert meg! Egy hölgy, mert véletlen elejtettem a legértékesebb poharát és széttört darabokra. Azt mondta ez a fizetségem ügyetlenségemért, és nevetett. Ütött teljes erejével, míg én megrepedt csontokkal, fájó, foltos tagokkal a halál és élet keskeny ösvényére nem léptem. * Tart szünetet a beszédében, aztán feláll a helyéről.*
- Azóta egy nő közelében sem merek maradni. *Rájön, hogy kitárulkozott egy fajtársának, amire rögtön kiveri a víz.*
- Hihetetlen! Attól mert szép vagy, nem kellene ellenem fordítanod. Kirakod a...a két* Nehéz kimondani neki, ezért pirul el újfent.* kebledet, hogy elbánj az olyan gyengékkel mint én. Csábítasz, hódítasz és legyőzöl. Női gondolkodás. Az a nő is kirakta a hatalmas melleit. * Nem bírja tovább és megfordul.*
- Nem tudom, hogy miért csinálják a nők így, de nem érdekel. Ha valaha is nekem lesz valakim, az egy kis mókus lesz. Legalább az nem akar semmi rosszat. * Sóhajt egyet és a fogadó felé veszi az irányt, hogy megtöltse a korgó gyomrát.
~ Jobban belegondolva, még egy nőtől sem kaptam ölelést. Egy kedves mozdulatuk sem volt. Furfangosak, kiszámíthatatlan fúriák. ~
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 10:47:04
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 10:10:51
Üzenet elküldve: 2013-01-27 10:10:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Nagyon meglepődik a letoláson, ám gyorsan megérti a másik helyzetét. Ő nem akart rosszat, de nem tudhatta mind ezt. Nagyon sóhajt, kicsit elszégyellve magát, miközben égszín tekintetével a földet vizsgálja. Két tenyerét tétován összeilleszti, ujjait pedig egymásba fonja. Egy ideig hezitál, mit is tehetne, míg végül egy apró lépéssel közelebb lép a másikhoz.*
- Sajnálom, én csak segíteni akartam, azt mondtad, te is át akarsz jutni ide, és mikor megláttam az utat.. *magyarázza, majd letelepedik a másik mellé, tisztes távolságra úgy, hogy egy másik tündér is elférhetne közöttük.*
- Én nem akartalak bántani, tényleg. *mondja halkan, miközben mutatóujjával rajzolni kezd a porba. Előbb egy virágot, majd egy pillangónak lát neki. Nem tudja, mit mondhatna a másiknak, hogy az elhiggye, tényleg nem állt szándékában ártani neki.*
- Engem is vertek már meg mások azért, mert még a tündérek között is kisebb vagyok, mint a többiek. *mondja halkan. Rossz neki visszaemlékezni erre, ezért inkább megrázza fejét, próbálva ezzel kitaszítani belőle az ehhez kapcsolódó emlékképeket. Lábait felhúzza, átfogva térdét kezeivel. A idő egyre zordabbá válik a kinti ücsörgéshez.*
- Bent is ülhetnénk, ott legalább meleg van, és biztos van valami finom étel is néhány aranyért. *ajánlja kedvesen az ötletet, hosszú pilláival ártatlanul pislogva a másikra.*
- Az én nevem Ayna! Ayna Phillene. *teszi hozzá bizonytalanul, majd gyermekien elmosolyodik.*
A hozzászólás írója (Ayna Phillene) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 10:13:44
- Sajnálom, én csak segíteni akartam, azt mondtad, te is át akarsz jutni ide, és mikor megláttam az utat.. *magyarázza, majd letelepedik a másik mellé, tisztes távolságra úgy, hogy egy másik tündér is elférhetne közöttük.*
- Én nem akartalak bántani, tényleg. *mondja halkan, miközben mutatóujjával rajzolni kezd a porba. Előbb egy virágot, majd egy pillangónak lát neki. Nem tudja, mit mondhatna a másiknak, hogy az elhiggye, tényleg nem állt szándékában ártani neki.*
- Engem is vertek már meg mások azért, mert még a tündérek között is kisebb vagyok, mint a többiek. *mondja halkan. Rossz neki visszaemlékezni erre, ezért inkább megrázza fejét, próbálva ezzel kitaszítani belőle az ehhez kapcsolódó emlékképeket. Lábait felhúzza, átfogva térdét kezeivel. A idő egyre zordabbá válik a kinti ücsörgéshez.*
- Bent is ülhetnénk, ott legalább meleg van, és biztos van valami finom étel is néhány aranyért. *ajánlja kedvesen az ötletet, hosszú pilláival ártatlanul pislogva a másikra.*
- Az én nevem Ayna! Ayna Phillene. *teszi hozzá bizonytalanul, majd gyermekien elmosolyodik.*
A hozzászólás írója (Ayna Phillene) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 10:13:44
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 09:51:32
Üzenet elküldve: 2013-01-27 09:51:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nyilvánosan kinevetik becses személyét, ami finoman ingerli lényét, azonban próbálja türtőztetni magát. Úgy nevet a fajtársa, mint az a nő, aki jól megruházta; mikor egy nagyon végzetes hibát követett el. Azóta a nők nem ellenségei, hanem nem éppen a szívebe zárható teremtések. Leginkább kerüli őket, mert meg van győződve arról, hogy bajba kerül miattuk.*
-Furák az itteniek. *Morog vissza a tündérlánynak, aki biztosan jót mulat rajta. Hallja a sokaságról szóló beszédet, amire fancsali képet vág.
~Nem mondtál újat.~ Ekkor jut el füléhez a kérdés, miszerint át akar jutni a tömegen.*
- Estig várok, akkor talán eltűnnek. * Szól, miközben a fülét zajok csapják meg. Odafordul a hang irányába, aztán megpillantja a szekeret, ami úgy vágja át a tömeget mint a kés a libazsírt.
~ Ez egy vissza nem térő alkalom. ~Szíve szinte a torkában dobod, és fürgeségére alapozva úgy érzi sikeresen átszaladhat a megfelelő időben. Nem hallja meg a másik kiáltását, azonban a hirtelen magával rántó erőt megérzi, aminek kénytelen engedelmeskedni; mert ráadásul nagyon meglepődik.
~ Most rabolnak el! Most végeznek velem! ~ Ordít magában mint egy éhes oroszlán. Mikor megállnak a túloldalon, akkor képes látni, hogy ki tette ezt vele. A vékony tündérlány vonzó, főleg kerekded formáival, ami minden tündért és esetleg más fajból valót tökéletesen kielégít; azonban ő teljesen másképp működik.*
- Milyen jogon érsz hozzám és vonszolsz magaddal, mint egy babát? *Gyorsan a fogságba ejtett kezét kiszabadítja, miközben zöld íriszei rábambulnak kicsit a gömbölyű keblekre, ami azt eredményezi nála, hogy elpirul és elfordul. Hangosan motyogni kezd.*
- Csak hagyj békén, mert minden nő bajt hoz rám. Azóta...azóta? * Mélázik el magában, közben két lépéssel eltávolodik a másiktól.*
- Minden nő bánt engem, mikor rám néz. Némelyik megver. * További három méterrel növeli a kettejük közötti távolságot, majd ahol nincs láb alatt, ott leül a poros talajra. Rossz emlékezni, ezért ösztönösen összehúzza magát, hogy védje testét. Várja mikor fogja megruházni a nő, miközben nevetgéljen rajta. Neki egy pokol volt, főleg repedt csontokkal, ami nehezen gyógyult. A kék és zöld foltok és a vér látványa. Szerencséjére egy helyi tündér gyógyító talált rá. Emlékszik a tündér férfire, hogy milyen készségesen ápolta őt.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 09:58:37
-Furák az itteniek. *Morog vissza a tündérlánynak, aki biztosan jót mulat rajta. Hallja a sokaságról szóló beszédet, amire fancsali képet vág.
~Nem mondtál újat.~ Ekkor jut el füléhez a kérdés, miszerint át akar jutni a tömegen.*
- Estig várok, akkor talán eltűnnek. * Szól, miközben a fülét zajok csapják meg. Odafordul a hang irányába, aztán megpillantja a szekeret, ami úgy vágja át a tömeget mint a kés a libazsírt.
~ Ez egy vissza nem térő alkalom. ~Szíve szinte a torkában dobod, és fürgeségére alapozva úgy érzi sikeresen átszaladhat a megfelelő időben. Nem hallja meg a másik kiáltását, azonban a hirtelen magával rántó erőt megérzi, aminek kénytelen engedelmeskedni; mert ráadásul nagyon meglepődik.
~ Most rabolnak el! Most végeznek velem! ~ Ordít magában mint egy éhes oroszlán. Mikor megállnak a túloldalon, akkor képes látni, hogy ki tette ezt vele. A vékony tündérlány vonzó, főleg kerekded formáival, ami minden tündért és esetleg más fajból valót tökéletesen kielégít; azonban ő teljesen másképp működik.*
- Milyen jogon érsz hozzám és vonszolsz magaddal, mint egy babát? *Gyorsan a fogságba ejtett kezét kiszabadítja, miközben zöld íriszei rábambulnak kicsit a gömbölyű keblekre, ami azt eredményezi nála, hogy elpirul és elfordul. Hangosan motyogni kezd.*
- Csak hagyj békén, mert minden nő bajt hoz rám. Azóta...azóta? * Mélázik el magában, közben két lépéssel eltávolodik a másiktól.*
- Minden nő bánt engem, mikor rám néz. Némelyik megver. * További három méterrel növeli a kettejük közötti távolságot, majd ahol nincs láb alatt, ott leül a poros talajra. Rossz emlékezni, ezért ösztönösen összehúzza magát, hogy védje testét. Várja mikor fogja megruházni a nő, miközben nevetgéljen rajta. Neki egy pokol volt, főleg repedt csontokkal, ami nehezen gyógyult. A kék és zöld foltok és a vér látványa. Szerencséjére egy helyi tündér gyógyító talált rá. Emlékszik a tündér férfire, hogy milyen készségesen ápolta őt.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 09:58:37
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 09:04:42
Üzenet elküldve: 2013-01-27 09:04:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Kissé megszeppen, amikor a másik rákiált, de ideje sincs nagyon felfogni a hallottakat, ugyan is a férfi azon nyomban hátat fordít neki. Egy darabig csendben figyeli az idegent, majd kicsit felnevet, de nem gúnyosan, annál sokkal bájosabban, így haragudni egyszerűen nem lehet rá emiatt.*
- Ugyan, nem hinném, hogy szentelt vízzel itatná bárki is a lovát.. *mondja a szökőkút másik felén álló alakra célozva. A kijelentésre az említett személy is felfigyel, jót mosolyogva az egészen, majd kalapját megemeli a lány felé, és tovább áll, lovát maga után vezetve. A lány ekkor visszapillant a másik tündérre. Szívesen beszélgetne vele, elvégre mégis csak fajtájának tagja, ám nem akar tolakodó lenni. Végül úgy dönt, visszaül a kút szélére, és várja, hogy az emberek sokasága megfogyatkozzon.*
- Mindig újabb és újabb emberek jönnek, mintha sosem fogynának el. *sóhajtja, kicsit magának, és kicsit a másiknak is. Nem érti, miért ilyen távolságtartó vele a másik, de elfogadja. Biztos meg van rá az oka.*
- Te is át szeretnél jutni ezen a tömegen, igaz? *kérdezi a másiktól. Nem biztos abban, hogy kap választ, de nem bánja. Tovább bámulja a nagy kavalkádot. A sokféle lényen kívül semmit sem lát. Mindenféle népség képviseli itt magát, a legmagasabb rangú méltóságoktól egészen az utca hontalan lakójáig. Hirtelen nagy zajra lesz figyelmes. A kövezeten valami súlyos gurul végig. Hallatszik a patakopogás, és a kerekek alól kipattogó, menekülő kövek hangja. Egy hintó halad át a téren. Az emberek lassanként félreállnak, megnyitva az utat előtte.*
- Nézd! *kiált fel lelkesen, majd mielőtt a másik bármit is reagálhatna, megragadja karját és magával vonszolja, egészen a túloldalig, ahol egy fogadó épülete előtt kötnek ki. Épp hogy csak átérnek kis lépteikkel, és a díszes kocsi el is halad, bezárva az utat maga mögött, s a hely ismét olyan sűrű lesz, mint nem is olyan régen.*
- Ugyan, nem hinném, hogy szentelt vízzel itatná bárki is a lovát.. *mondja a szökőkút másik felén álló alakra célozva. A kijelentésre az említett személy is felfigyel, jót mosolyogva az egészen, majd kalapját megemeli a lány felé, és tovább áll, lovát maga után vezetve. A lány ekkor visszapillant a másik tündérre. Szívesen beszélgetne vele, elvégre mégis csak fajtájának tagja, ám nem akar tolakodó lenni. Végül úgy dönt, visszaül a kút szélére, és várja, hogy az emberek sokasága megfogyatkozzon.*
- Mindig újabb és újabb emberek jönnek, mintha sosem fogynának el. *sóhajtja, kicsit magának, és kicsit a másiknak is. Nem érti, miért ilyen távolságtartó vele a másik, de elfogadja. Biztos meg van rá az oka.*
- Te is át szeretnél jutni ezen a tömegen, igaz? *kérdezi a másiktól. Nem biztos abban, hogy kap választ, de nem bánja. Tovább bámulja a nagy kavalkádot. A sokféle lényen kívül semmit sem lát. Mindenféle népség képviseli itt magát, a legmagasabb rangú méltóságoktól egészen az utca hontalan lakójáig. Hirtelen nagy zajra lesz figyelmes. A kövezeten valami súlyos gurul végig. Hallatszik a patakopogás, és a kerekek alól kipattogó, menekülő kövek hangja. Egy hintó halad át a téren. Az emberek lassanként félreállnak, megnyitva az utat előtte.*
- Nézd! *kiált fel lelkesen, majd mielőtt a másik bármit is reagálhatna, megragadja karját és magával vonszolja, egészen a túloldalig, ahol egy fogadó épülete előtt kötnek ki. Épp hogy csak átérnek kis lépteikkel, és a díszes kocsi el is halad, bezárva az utat maga mögött, s a hely ismét olyan sűrű lesz, mint nem is olyan régen.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 01:24:10
Üzenet elküldve: 2013-01-27 01:24:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A szökőkút bizony maga a nyugalom kis szigete, mert itt nem tudják elsodorni az emberek; azonban hátránya is van. Leshelyéről megfigyeli a körkörös forgatagot, ami úgy folyik akár egy folyó és magával ragad minden becsatlakozó alakot.
-Afenébe! *Adja tudtára a környezetének, hogy valamiért nagyon felidegesítette magát. Elkezd azon elmélkedni, hogy miként haladhatna át rajta, hogy nehogy fellökjék; azonban még mielőtt beleélné magát, akkor a száján levő por felé irányítja figyelmét. Víz segítségével lemossa ajkait, és ezzel megoldja a helyzetet. Oldalt megpillantja egy fajtársát, ami önmagában mosolyt varázsol az arcára, azonban mikor jobban ránéz; akkor kiderül a neme, ezért a vigyor semmitmondó kifejezéssé alakul át. Meglepődik, hogy a másik iszik a vízből, és rögtön rákiált.*
-Eszednél vagy! Lehet, hogy elkapnak, mert ittál a szent vizükből! *Aztán újabb váltás következik, hogy elfordul egy minek is segítek neki kifejezéssel. Feláll a helyéről és leporolja magát, mert piszkos az öltözete.
~ Nők! Tapad mindegyikhez a baj. Apám! Talán ha több bátorságot örököltem volna tőled, akkor móresre tanítanám mindegyiket. Meg ha lenne erőm. ~ Mélázik el, miközben a zöld íriszeivel fürkészi a környező házakat.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 01:39:15
-Afenébe! *Adja tudtára a környezetének, hogy valamiért nagyon felidegesítette magát. Elkezd azon elmélkedni, hogy miként haladhatna át rajta, hogy nehogy fellökjék; azonban még mielőtt beleélné magát, akkor a száján levő por felé irányítja figyelmét. Víz segítségével lemossa ajkait, és ezzel megoldja a helyzetet. Oldalt megpillantja egy fajtársát, ami önmagában mosolyt varázsol az arcára, azonban mikor jobban ránéz; akkor kiderül a neme, ezért a vigyor semmitmondó kifejezéssé alakul át. Meglepődik, hogy a másik iszik a vízből, és rögtön rákiált.*
-Eszednél vagy! Lehet, hogy elkapnak, mert ittál a szent vizükből! *Aztán újabb váltás következik, hogy elfordul egy minek is segítek neki kifejezéssel. Feláll a helyéről és leporolja magát, mert piszkos az öltözete.
~ Nők! Tapad mindegyikhez a baj. Apám! Talán ha több bátorságot örököltem volna tőled, akkor móresre tanítanám mindegyiket. Meg ha lenne erőm. ~ Mélázik el, miközben a zöld íriszeivel fürkészi a környező házakat.*
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 01:39:15
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 00:59:24
Üzenet elküldve: 2013-01-27 00:59:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Érdeklődve bámulja meg az épületeket, a házakat. Tekintete szinte mindig a magasban, csak olykor-olykor pillant le. Talán így történik meg az is, hogy egy idő után teljesen elmerül a lények között úgy, hogy észre sem veszi. Azonban a házak magasba emelkedő falait lassan felváltják a nála jóval megtermettebb testek és ismeretlen alakok, akik magukkal sodorják a könnyed kis testet. Mikor erre ráeszmél, hirtelen megrémül. Gyorsan kiakar keveredni a forgatagból, ám hirtelen azt sem tudja eldönteni, hogy merre is van az a ki..
Végül igaz hogy nem talál ki a sűrűből, de legalább valami nyugodtabb támpontnak nevezhetőt talál, ahonnan nem kavarják magukkal mások. Ez pedig nem más, mint a szökőkút. Nagyot sóhajtva telepszik meg a szélén, és fújja ki magát. Közben el is dönti, hogy megvárja, míg kicsit elcsendesedik a nyüzsgés, és akkor keres valami szálláshelyet. Bér gyomra már most is morogva jelzi, ideje lenne falni valamit, inkább nem kockáztatja meg még egyszer ezt a kellemetlen élményt. Ilyenkor tudná csak korholni apró termetét. Legalább egy picit nőtt volna magasabbra, de még talán a tündérek között is alacsonynak számít. Végül beletörődik, hisz úgysem lesz már magasabb. Leszállva a kút széléről kortyol egyet a hideg vízből, majd felpillant. Ekkor veszi észre, hogy nincs egyedül. Egy másik fajtája béli is jelen van, ami kicsit megnyugtatja. A másikra pillant, majd lágyan elmosolyodik és egy újabbat kortyol a vízből.*
Végül igaz hogy nem talál ki a sűrűből, de legalább valami nyugodtabb támpontnak nevezhetőt talál, ahonnan nem kavarják magukkal mások. Ez pedig nem más, mint a szökőkút. Nagyot sóhajtva telepszik meg a szélén, és fújja ki magát. Közben el is dönti, hogy megvárja, míg kicsit elcsendesedik a nyüzsgés, és akkor keres valami szálláshelyet. Bér gyomra már most is morogva jelzi, ideje lenne falni valamit, inkább nem kockáztatja meg még egyszer ezt a kellemetlen élményt. Ilyenkor tudná csak korholni apró termetét. Legalább egy picit nőtt volna magasabbra, de még talán a tündérek között is alacsonynak számít. Végül beletörődik, hisz úgysem lesz már magasabb. Leszállva a kút széléről kortyol egyet a hideg vízből, majd felpillant. Ekkor veszi észre, hogy nincs egyedül. Egy másik fajtája béli is jelen van, ami kicsit megnyugtatja. A másikra pillant, majd lágyan elmosolyodik és egy újabbat kortyol a vízből.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-27 00:40:44
Üzenet elküldve: 2013-01-27 00:40:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Magányosan bandukol előre, hogy elérje Arthenior városát. Megérkezik egy tanyához, ahol egy gazdától kér útbaigazítást, hogy merre induljon tovább; mert nem ismeri a környéket. Mikor megjegyzi az utat, akkor meglódul a város felé.
~ De messze van! Akik nagyobbat lépnek nálam, azoknak biztosan kevesebb időbe kerül mint nekem. ~Gondolkozik, miközben szedi lábait. Néha megáll, hogy tájékozódjon. Harminc perc siralmas menetelés után a távolban megpillantja a város falait és látványosan megkönnyebbül.
~ Hála az égnek! ~Magában ejti ki a szavakat, és maradék erejét beveti, hogy a lehetőleg leggyorsabban érje el célját. Hiába látja maga előtt a városfalat, mert fél óra múlva áll meg a bejáratnál.
~ Huhh, ennyit nem sétáltam világi életemben. Noh apám, büszke lehetsz rám. ~Mosolyodik el, aztán besétál a városba, mikor rendesen kifújja magát. Először az ismeretlen zajok, és a folyamatosan haladó emberek sokasága sokkolja. Egy ember nem figyel rá, ezért az első kellemetlen élményét éli át, mert megcsókolja a poros földet. Visszanéz rá az illető, aztán indul is tovább.*
- Álljon má...* Bizonytalan magában, ezért úgy dönt, hogy nem szólja le az alakot. Fél attól, hogy bajba keveri magát. Mivel ebből az esetből tanult, így gyorsan sétál tovább, hogy felfedezze ezt az új világot.
~ Ilyen egy város? Hát az biztos, hogy tiszteletlenek az emberek. ~ Tekintete megakad egy ork nőn, aki hamar kiszúrja kis termetét és odaszól neki.*
- Mit nézel?! Takarodj vissza a többi lurkó közé! * Nem kell ettől több, mert rögtön kereket old. Tekintete találkozik a szökőkúttal, és odafut a széléhez.
~ Ennyire gazdagok itt az emberek? ~
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 01:03:07
~ De messze van! Akik nagyobbat lépnek nálam, azoknak biztosan kevesebb időbe kerül mint nekem. ~Gondolkozik, miközben szedi lábait. Néha megáll, hogy tájékozódjon. Harminc perc siralmas menetelés után a távolban megpillantja a város falait és látványosan megkönnyebbül.
~ Hála az égnek! ~Magában ejti ki a szavakat, és maradék erejét beveti, hogy a lehetőleg leggyorsabban érje el célját. Hiába látja maga előtt a városfalat, mert fél óra múlva áll meg a bejáratnál.
~ Huhh, ennyit nem sétáltam világi életemben. Noh apám, büszke lehetsz rám. ~Mosolyodik el, aztán besétál a városba, mikor rendesen kifújja magát. Először az ismeretlen zajok, és a folyamatosan haladó emberek sokasága sokkolja. Egy ember nem figyel rá, ezért az első kellemetlen élményét éli át, mert megcsókolja a poros földet. Visszanéz rá az illető, aztán indul is tovább.*
- Álljon má...* Bizonytalan magában, ezért úgy dönt, hogy nem szólja le az alakot. Fél attól, hogy bajba keveri magát. Mivel ebből az esetből tanult, így gyorsan sétál tovább, hogy felfedezze ezt az új világot.
~ Ilyen egy város? Hát az biztos, hogy tiszteletlenek az emberek. ~ Tekintete megakad egy ork nőn, aki hamar kiszúrja kis termetét és odaszól neki.*
- Mit nézel?! Takarodj vissza a többi lurkó közé! * Nem kell ettől több, mert rögtön kereket old. Tekintete találkozik a szökőkúttal, és odafut a széléhez.
~ Ennyire gazdagok itt az emberek? ~
A hozzászólás írója (Elor Mrylun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 01:03:07
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-26 23:52:01
Üzenet elküldve: 2013-01-26 23:52:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A hosszú út igen csak megviselte, de arcára mosoly ül ki, amint megpillantja a város látképét. Tudja, hogy még eltart egy ideig, mire betérhet valahová, de ez nem szegi kedvét. Örül, hogy célját már látja, még ha csak a messzeségben is. Valljuk be, az ilyen hosszú utak nem tündérlánynak való próbatételek. A szél elég erős és hideg, vékony lábacskái pedig már elfáradtak a kiadós gyaloglás miatt. Most azonban nem áll meg! Már nincs olyan messze!
Tekintetét folyamatosan a távolra szegezi, így folytatva útját. Alig várja, hogy odaérhessen, megszállhasson valami meleg helyen, megtisztálkodhasson és nem utolsó soron ehessen is valami finomat. Na és persze szeretné az út hárta lévő részét is békésen átvészelni, útonállók és banditák nélkül, melyeket ideáig mindvégig sikerült elkerülnie.
Úgy tűnik, a szerencse szárnyai alá vette, mivel egy aprócska szekér robogására figyel fel háta mögül, mi a lányhoz érve lelassít. Egy idős kereskedő ül rajta. Szakállas, arcát az idő nem kímélte. Szájából pipa lóg ki, a kocsi hátuljában pedig valószínűleg árui pihennek. Egy öreg, szürke ló húzza komótosan maga után a szállítmányt. Az idős ember meglassítja az állat amúgy sem túl sebes tempóját, majd szemügyre veszi az előtte ballagót. Gondosan felméri a lányt, majd szigorúnak tűnő arca megenyhül és egy lusta mosoly terül el rajta.*
- Arthenior felé tart kisasszony, ugye? Üljön hát fel, hosszú még az út odáig, legalább lesz, ki szóval tartson! *mosolyogja az idős kereskedő. Aynanak se kell több, nagy hálálkodás közepette felszáll a szekérre, és már tovább is indulnak.
Mire a városba érnek, a lány kis híján elmeséli egész gyermekkorát, melyet útitársa boldogan hallgat, míg nem elérik céljukat. A lány széles mosollyal ajkain, izgatottan várja hogy begördüljenek a város főterére. Ott lepattan a kocsiról, elköszön az öregtől, s addig integet neki, míg a rozoga jármű el nem tűnik az egyik kis utcán.
Csak ekkor nyílik alkalma igazán körbenézni itt. A Házak, a gondosan kikövezett utcák, és a szüntelenül csobogó szökőkút is mind tetszésére válnak. Szinte észre sem veszi, ahogy lábai megindulnak, gondosan körbejárva a helyet.*
Tekintetét folyamatosan a távolra szegezi, így folytatva útját. Alig várja, hogy odaérhessen, megszállhasson valami meleg helyen, megtisztálkodhasson és nem utolsó soron ehessen is valami finomat. Na és persze szeretné az út hárta lévő részét is békésen átvészelni, útonállók és banditák nélkül, melyeket ideáig mindvégig sikerült elkerülnie.
Úgy tűnik, a szerencse szárnyai alá vette, mivel egy aprócska szekér robogására figyel fel háta mögül, mi a lányhoz érve lelassít. Egy idős kereskedő ül rajta. Szakállas, arcát az idő nem kímélte. Szájából pipa lóg ki, a kocsi hátuljában pedig valószínűleg árui pihennek. Egy öreg, szürke ló húzza komótosan maga után a szállítmányt. Az idős ember meglassítja az állat amúgy sem túl sebes tempóját, majd szemügyre veszi az előtte ballagót. Gondosan felméri a lányt, majd szigorúnak tűnő arca megenyhül és egy lusta mosoly terül el rajta.*
- Arthenior felé tart kisasszony, ugye? Üljön hát fel, hosszú még az út odáig, legalább lesz, ki szóval tartson! *mosolyogja az idős kereskedő. Aynanak se kell több, nagy hálálkodás közepette felszáll a szekérre, és már tovább is indulnak.
Mire a városba érnek, a lány kis híján elmeséli egész gyermekkorát, melyet útitársa boldogan hallgat, míg nem elérik céljukat. A lány széles mosollyal ajkain, izgatottan várja hogy begördüljenek a város főterére. Ott lepattan a kocsiról, elköszön az öregtől, s addig integet neki, míg a rozoga jármű el nem tűnik az egyik kis utcán.
Csak ekkor nyílik alkalma igazán körbenézni itt. A Házak, a gondosan kikövezett utcák, és a szüntelenül csobogó szökőkút is mind tetszésére válnak. Szinte észre sem veszi, ahogy lábai megindulnak, gondosan körbejárva a helyet.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-26 15:26:17
Üzenet elküldve: 2013-01-26 15:26:17
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az idő egy kicsit szeles, de a tündérlányt ez nem zavarja. Ez sem veszi el Arthenior főterének báját. ~ Szép hely! Kár, hogy a legtöbb lény nem hajlandó ilyen időben kijönni ide. Talán csak még életszerűbb itt így minden. ~ beszélget magával a lány. A tájat tényleg magával ragadónak találja, de egy kicsit becsapja magát. Természetesen ő sem szívesen sétálgat itt ebben az ítéletidőben. Lylle gondol egyet és lekuporodik a fűre. Egy kis idő elteltével a fejét is lehajtja, majd az égre bámul. Gondolatai még mindig a titokzatos sötét alak körül forognak. Az égbolt egyre borúsabb lesz, szinte már fekete színre vált. A tündér sejti, hogy itt eső készülődik, mégsem kel fel. A fű oly puha, úgy érezi, hogy eggyé válik a természettel. Nagyon szeretne lenyugodni a természet lágy ölén, de nem tudja kiverni a fejéből a templom előtt álló fekete ruhás, reszelős hangú alakot, aki rossz érzést keltett benne. Az eső a legrosszabbkor eredt el, mert a lány már kezd komolyan a gondolataiba mélyedni. A nedves fű érzése miatt kirázza a hideg, úgyhogy felkel és továbbmegy. ~ Ezt a helyet még meglátogatom, egy szép nyári napon. ~ gondolja, majd eltávozott.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 15:48:51, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 15:48:51, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-01-26 11:14:03
Üzenet elküldve: 2013-01-26 11:14:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az idő csípős, ezért a lány a jobb kezével összébb húzza magán a köpenyt. Bal keze a lova kantárjára kulcsolódik, a hosszú utazás alatt a kesztyűtlen ujjai teljesen elgémberedtek. Feneke sajog, hiszen ennyit még sosem lovagolt egyszerre. Amikor meglátja a szökőkutat, fáradtan elmosolyodik.* ~Végre megérkeztem.~
*Most, hogy elérte az első célját, lecsusszan a lováról, és megújult erővel indul az istálló felé.*
*Most, hogy elérte az első célját, lecsusszan a lováról, és megújult erővel indul az istálló felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773