Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-08 15:03:40
Üzenet elküldve: 2013-05-08 15:03:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha, Ingrtan Eriton//
* Ismét leküzdhetetlen dühöt érez, azonban tudja, hogy nem Aeris miatt. Saját magára haragszik amiért nem sikerült elrejtenie érzéseit. Ilyen még sosem fordult elő vele és most roppant csalódott lesz. Mindig is jó színész volt, ezért nem érti, hogy mi is történhetett. *
~ Talán ez a lány nagyobb hatással van rám mint gondoltam volna. Ez nem lesz így jó. ~
* Félrenéz és rájön, hogy a nap már lement, és a világítás sem túl jó. *
~ Nem lehet kivenni az arcokat ilyen gyér fénynél, melyet a hold ad. Én sem látom az övét, sem a fiúét. Akkor honnan a bánatból tudhatja, hogy aggódtam? Talán belém lát, vagy mi? ~
* Mindenesetre azért egy kicsit megnyugszik, hogy nem a színészkedése mondott csődöt. Vagyis nagyon reméli, hogy a lány nem az arckifejezéséről tudta meg, hogy aggódott. Ezen elgondolkozik. *
~ Egyáltalán aggódtam én érte? Nem! Hiszen csak pár órája ismerem. Illetve nem is ismerem. Szóval kizárt, hogy valami más érzést is kiváltson belőlem a dühön kívül. Vagy mégis?.. ~
* Hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy valójában komolyan gondolta, a lány iránti aggályát úgy gondolja, hogy beolvas a fél-elfnek. Fenyegetően közelebb hajol bájos kis arcocskájához, enyhén erősen maga felé fordítja Aeris fejét és dühösen néz az ijedt szempárba. *
- Na, tisztázzunk valamit. Nem aggódtam érted. Oké? Szimplán csak nem repesnék érte, ha itt patkolnál el, mert akkor el kéne vinnem a hulládat és ahhoz meg most semmi kedvem. Szóval szedd össze magad, de gyorsan, mert úgy döntöttem elmegyünk.
* Kicsit lenyugodva, hogy talán elérte a kellő hatást és már senki sem feltételez róla gyengédséget elengedi a puha, kifogástalan arcot és felegyenesedik. A másikra néz, akinek még mindig nem emlékszik a nevére, de per pillanat nem igazán érdekli. Hirtelen eszébe jut, hogy Aeris azt mondta, hogy az egyik fogadóban van szobája. Feltételezi, hogy a Pegazus Fogadóban, hiszen minden eltévedt , szánalmas kis újonc egyből ott keres szobát. Ő speciel gyűlöli azt a helyet, de mivel már régen járt ott megkönyörül a lányon. *
- Gondolom a Pegazusban van szobád. Akkor menjünk oda mielőtt még azt hinnék, hogy elvesztél, vagy éppen meghaltál és kiadják valami jöttmentnek.
* Néz a fiatal lányra, aki úgy tűnik még mindig a rémület hatása alatt áll, mint egy szerencsétlen rovar, aki félelmében ledermed. *
~ Ennyire azért nem akartam megijeszteni. De majd túlteszi magát rajta. Ennél még rosszabb is fogja érni az életben. Én csak felkészítem. ~
* A szeme sarkából meglátja, hogy egy árnyék tántorogva bemegy a kocsmába és a nyitott ajtón keresztül két alakot pillant meg,a mint éppen az asztalon élvezik egymás társaságát és elfogta a hányinger. Felismeri az alakokat. Adyan és újdonsült barátnője, akit talán megőriz holnapig. Eszébe jut, hogy lehetséges, hogy azóta ilyen, amióta elhagyta őt. Kis bűntudat kezd el terjengeni benne. *
~ Nehogy már én legyek a hibás, mert ő nem tud feldolgozni egy szakítást. Nem az én hibám, ha egy érzelmi ronccsal van dolgom. ~
* Nem képes tovább maradni és nézni, ahogy a volt barátja egy másik nőt ölelhet. A düh úgy tért vissza, mint a bumeráng, melytől sosem bírsz szabadulni. Nem tudja, hogy kire haragszik jobban. Magára, amiért elhagyta a fiút és nem adott esélyt a kapcsolatuknak, Adyanra, amiért nem volt hajlandó utána menni, Aerisre, a szép, fonott hajú lányra, amiért képes belelátni és ki is mondja legbelső érzéseit, az elf fiúra, akinek még mindig nem tudja a nevét, és csak áll ott csendben és figyelmesen, amiért pont azt csinálja amire most szüksége van, vagy az egész világra, amiért nem értik meg őt. Legszívesebben most ordítana egyet, olyan hangosan, hogy még a bolygó másik végén is hallatszódjon és mindenki tudja meg, milyen mérges, de nem teszi. Mindig is magába zárkózva dühöngött és ezen most sem akar változtatni. Szánalmasnak tartja azt, ha valaki sajnáltatja magát. Ő sohasem tette, pedig lenne rá oka. Ha most ordítana, azzal a fájdalmát eresztené szabadjára és az pont olyan lenne mintha panaszkodna. Akkor magát is meg kéne vetnie. Arra meg gondolni sem akar, hogy hányan sajnálnák meg. Senkinek a szánalmára és sajnálatára nincs szüksége. Észbe kap, hogy menni kéne már. Rohanni futni erről a helyről, de mikor körbenéz, csak két rámeredő szempárt vél kivenni a sötétből és ijedtében arra gondol, hogy talán öntudatlanságában eleresztett egy sikolyt, de nagyon reméli, hogy nem ez érdeklődő és fürkésző tekinteteiknek oka. *
- Akkor talán mehetnénk is, mielőtt itt penészedünk meg. Nincs messze. Kövessetek!
* Szól, ismét ellenkezést nem tűrő hangján és emelt fővel nekiindul a Pegazus Fogadó irányába. *
* Ismét leküzdhetetlen dühöt érez, azonban tudja, hogy nem Aeris miatt. Saját magára haragszik amiért nem sikerült elrejtenie érzéseit. Ilyen még sosem fordult elő vele és most roppant csalódott lesz. Mindig is jó színész volt, ezért nem érti, hogy mi is történhetett. *
~ Talán ez a lány nagyobb hatással van rám mint gondoltam volna. Ez nem lesz így jó. ~
* Félrenéz és rájön, hogy a nap már lement, és a világítás sem túl jó. *
~ Nem lehet kivenni az arcokat ilyen gyér fénynél, melyet a hold ad. Én sem látom az övét, sem a fiúét. Akkor honnan a bánatból tudhatja, hogy aggódtam? Talán belém lát, vagy mi? ~
* Mindenesetre azért egy kicsit megnyugszik, hogy nem a színészkedése mondott csődöt. Vagyis nagyon reméli, hogy a lány nem az arckifejezéséről tudta meg, hogy aggódott. Ezen elgondolkozik. *
~ Egyáltalán aggódtam én érte? Nem! Hiszen csak pár órája ismerem. Illetve nem is ismerem. Szóval kizárt, hogy valami más érzést is kiváltson belőlem a dühön kívül. Vagy mégis?.. ~
* Hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy valójában komolyan gondolta, a lány iránti aggályát úgy gondolja, hogy beolvas a fél-elfnek. Fenyegetően közelebb hajol bájos kis arcocskájához, enyhén erősen maga felé fordítja Aeris fejét és dühösen néz az ijedt szempárba. *
- Na, tisztázzunk valamit. Nem aggódtam érted. Oké? Szimplán csak nem repesnék érte, ha itt patkolnál el, mert akkor el kéne vinnem a hulládat és ahhoz meg most semmi kedvem. Szóval szedd össze magad, de gyorsan, mert úgy döntöttem elmegyünk.
* Kicsit lenyugodva, hogy talán elérte a kellő hatást és már senki sem feltételez róla gyengédséget elengedi a puha, kifogástalan arcot és felegyenesedik. A másikra néz, akinek még mindig nem emlékszik a nevére, de per pillanat nem igazán érdekli. Hirtelen eszébe jut, hogy Aeris azt mondta, hogy az egyik fogadóban van szobája. Feltételezi, hogy a Pegazus Fogadóban, hiszen minden eltévedt , szánalmas kis újonc egyből ott keres szobát. Ő speciel gyűlöli azt a helyet, de mivel már régen járt ott megkönyörül a lányon. *
- Gondolom a Pegazusban van szobád. Akkor menjünk oda mielőtt még azt hinnék, hogy elvesztél, vagy éppen meghaltál és kiadják valami jöttmentnek.
* Néz a fiatal lányra, aki úgy tűnik még mindig a rémület hatása alatt áll, mint egy szerencsétlen rovar, aki félelmében ledermed. *
~ Ennyire azért nem akartam megijeszteni. De majd túlteszi magát rajta. Ennél még rosszabb is fogja érni az életben. Én csak felkészítem. ~
* A szeme sarkából meglátja, hogy egy árnyék tántorogva bemegy a kocsmába és a nyitott ajtón keresztül két alakot pillant meg,a mint éppen az asztalon élvezik egymás társaságát és elfogta a hányinger. Felismeri az alakokat. Adyan és újdonsült barátnője, akit talán megőriz holnapig. Eszébe jut, hogy lehetséges, hogy azóta ilyen, amióta elhagyta őt. Kis bűntudat kezd el terjengeni benne. *
~ Nehogy már én legyek a hibás, mert ő nem tud feldolgozni egy szakítást. Nem az én hibám, ha egy érzelmi ronccsal van dolgom. ~
* Nem képes tovább maradni és nézni, ahogy a volt barátja egy másik nőt ölelhet. A düh úgy tért vissza, mint a bumeráng, melytől sosem bírsz szabadulni. Nem tudja, hogy kire haragszik jobban. Magára, amiért elhagyta a fiút és nem adott esélyt a kapcsolatuknak, Adyanra, amiért nem volt hajlandó utána menni, Aerisre, a szép, fonott hajú lányra, amiért képes belelátni és ki is mondja legbelső érzéseit, az elf fiúra, akinek még mindig nem tudja a nevét, és csak áll ott csendben és figyelmesen, amiért pont azt csinálja amire most szüksége van, vagy az egész világra, amiért nem értik meg őt. Legszívesebben most ordítana egyet, olyan hangosan, hogy még a bolygó másik végén is hallatszódjon és mindenki tudja meg, milyen mérges, de nem teszi. Mindig is magába zárkózva dühöngött és ezen most sem akar változtatni. Szánalmasnak tartja azt, ha valaki sajnáltatja magát. Ő sohasem tette, pedig lenne rá oka. Ha most ordítana, azzal a fájdalmát eresztené szabadjára és az pont olyan lenne mintha panaszkodna. Akkor magát is meg kéne vetnie. Arra meg gondolni sem akar, hogy hányan sajnálnák meg. Senkinek a szánalmára és sajnálatára nincs szüksége. Észbe kap, hogy menni kéne már. Rohanni futni erről a helyről, de mikor körbenéz, csak két rámeredő szempárt vél kivenni a sötétből és ijedtében arra gondol, hogy talán öntudatlanságában eleresztett egy sikolyt, de nagyon reméli, hogy nem ez érdeklődő és fürkésző tekinteteiknek oka. *
- Akkor talán mehetnénk is, mielőtt itt penészedünk meg. Nincs messze. Kövessetek!
* Szól, ismét ellenkezést nem tűrő hangján és emelt fővel nekiindul a Pegazus Fogadó irányába. *
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-08 12:31:44
Üzenet elküldve: 2013-05-08 12:31:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//
*Aeris épp a vértje alól elővett medálját szorongatja a kezében, amikor meghallja a kinyíló ajtó hangját és a… nevetést. Arra felé fordítja a fejét. A kocsmából kiszűrődő fényben két alak sötét körvonala látszik csak, de felismeri bennük Bacarát és Eritont. Mögöttük látja, ahogy a bent maradt csőcselék a gúnyos, hangos röhögéstől kivörösödve, igen csak jól érzi magát.*
~Lehet, hogy… rajtam nevetnek? *Jut hirtelen eszébe a gondolat és ettől összeszorul a mellkasa.
Hirtelen olyan dühöt kezd érezni magában, amit már nagyon régóta nem és ettől megrémül. Amikor utoljára érzett így, emberek haltak meg a keze által és nem akarja, hogy ilyesmi újra megtörténjen. Vesz pár mély lélegzetet, hogy lenyugodjon és tenyerét a szemére teszi.*
~Nyugodj le! Nyugodj le!~ *Kántálja magában, de nem érzi a hatását.
Bacara hangjára összerezzen. El is felejtette, hogy az előbb ő és Eriton jöttek ki az épületből és ettől elszégyelli magát. Ujjait szétnyitva néz fel a fölé magasodó lányra és mintha az aggodalom jeleit látná az arcán. A férfiról ezt nem tudja megállapítani, lévén csak az orra és a szája látszódik ki a csuklyája alól, de talán ő is aggódik miatta. Aeris ettől végre megnyugszik és medálját visszatéve a ruhája alá, mosolyogva ül fel a peremen.*
-Igen, most már rendben leszek. Azt hiszem túlságosan is az erdei élethez vagyok szokva, meg a nagy, tágas terekhez. Ne haragudjatok, amiért aggódnotok kellett miattam *mondja és kicsit el is vörösödik.
Magában hálát ad az isteneknek, amiért a Hold el van takarva felhőkkel ma este, így Bacara és Eriton valószínűleg nem láthatják a megváltozott arcszínét még a főtér fényeiben sem.*
*Aeris épp a vértje alól elővett medálját szorongatja a kezében, amikor meghallja a kinyíló ajtó hangját és a… nevetést. Arra felé fordítja a fejét. A kocsmából kiszűrődő fényben két alak sötét körvonala látszik csak, de felismeri bennük Bacarát és Eritont. Mögöttük látja, ahogy a bent maradt csőcselék a gúnyos, hangos röhögéstől kivörösödve, igen csak jól érzi magát.*
~Lehet, hogy… rajtam nevetnek? *Jut hirtelen eszébe a gondolat és ettől összeszorul a mellkasa.
Hirtelen olyan dühöt kezd érezni magában, amit már nagyon régóta nem és ettől megrémül. Amikor utoljára érzett így, emberek haltak meg a keze által és nem akarja, hogy ilyesmi újra megtörténjen. Vesz pár mély lélegzetet, hogy lenyugodjon és tenyerét a szemére teszi.*
~Nyugodj le! Nyugodj le!~ *Kántálja magában, de nem érzi a hatását.
Bacara hangjára összerezzen. El is felejtette, hogy az előbb ő és Eriton jöttek ki az épületből és ettől elszégyelli magát. Ujjait szétnyitva néz fel a fölé magasodó lányra és mintha az aggodalom jeleit látná az arcán. A férfiról ezt nem tudja megállapítani, lévén csak az orra és a szája látszódik ki a csuklyája alól, de talán ő is aggódik miatta. Aeris ettől végre megnyugszik és medálját visszatéve a ruhája alá, mosolyogva ül fel a peremen.*
-Igen, most már rendben leszek. Azt hiszem túlságosan is az erdei élethez vagyok szokva, meg a nagy, tágas terekhez. Ne haragudjatok, amiért aggódnotok kellett miattam *mondja és kicsit el is vörösödik.
Magában hálát ad az isteneknek, amiért a Hold el van takarva felhőkkel ma este, így Bacara és Eriton valószínűleg nem láthatják a megváltozott arcszínét még a főtér fényeiben sem.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-08 02:00:43
Üzenet elküldve: 2013-05-08 02:00:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
//Aeris Mentha, Bacara Metod//
*Szinte még fel sem fogja mi történt mikor mire kint áll egykét lépésre a két leányzótól, akiket így is alig lát a sötétben, de hirtelen mintha fény gyúlna ami megvilágítja a lányokat, de minden mást sötétben marad a látomás még el sem kezdődött márt vége is ért Eriton nem hitt a szemének, és bár soha sem hitt a csodákban, most vagy telibe kapott egyet, vagy olyan fáradt, hogy képzelődik. Egy biztos ez a látvány meggyőzte véglegesen arról, hogy megérte odamenni a két leányzóhoz. "Két külön világ, mégis annyira egymás ellentétei, hogy szinte márt összetartoznak, a tolvajhoz eljön a bárány, hogy megjavítsa és az ártatlanságával fizessen ezért, ez a jó és a gonosz igazi párharca a jó feláldozza jóságát, hogy kigyógyítsa a rosszat, de ezért ő lesz a rossz és rossz lesz a jó így szerepet cserélnek azután megint és megint, mint abban a történetben amit még gyerekként hallott." Miután eme gondolatok átfutottak az elméjén oda lép a két leányzóhoz akiket most legszívesebben átölelne, de nem enged a kísértésnek, inkább próbál ugyan olyan maradni mint amilyen eddig volt, és mindent megtenni annak érdekében, hogy az előbb történteket ne vegyék észre az előbbit. Nem szólal meg csak csendben figyel mint költő a napkeltére. Figyel és vár mi fog történni, és milyen hatása lesz.*
*Szinte még fel sem fogja mi történt mikor mire kint áll egykét lépésre a két leányzótól, akiket így is alig lát a sötétben, de hirtelen mintha fény gyúlna ami megvilágítja a lányokat, de minden mást sötétben marad a látomás még el sem kezdődött márt vége is ért Eriton nem hitt a szemének, és bár soha sem hitt a csodákban, most vagy telibe kapott egyet, vagy olyan fáradt, hogy képzelődik. Egy biztos ez a látvány meggyőzte véglegesen arról, hogy megérte odamenni a két leányzóhoz. "Két külön világ, mégis annyira egymás ellentétei, hogy szinte márt összetartoznak, a tolvajhoz eljön a bárány, hogy megjavítsa és az ártatlanságával fizessen ezért, ez a jó és a gonosz igazi párharca a jó feláldozza jóságát, hogy kigyógyítsa a rosszat, de ezért ő lesz a rossz és rossz lesz a jó így szerepet cserélnek azután megint és megint, mint abban a történetben amit még gyerekként hallott." Miután eme gondolatok átfutottak az elméjén oda lép a két leányzóhoz akiket most legszívesebben átölelne, de nem enged a kísértésnek, inkább próbál ugyan olyan maradni mint amilyen eddig volt, és mindent megtenni annak érdekében, hogy az előbb történteket ne vegyék észre az előbbit. Nem szólal meg csak csendben figyel mint költő a napkeltére. Figyel és vár mi fog történni, és milyen hatása lesz.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-07 12:35:27
Üzenet elküldve: 2013-05-07 12:35:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
*Egy fiatal férfit fúj be a városkapun a szél, messzi útról érkezett. Egy biccentéssel köszön a bejáratnál álló őröknek, egy-egy pillantást vetve rájuk közben.*
~Miért hoztál ide?~
*Hangzik a kérdés a fejében, miközben beljebb sétál, és tekintetével végigfut az épületeken.*
~Nem hoztalak, magadtól jöttél...~
*Hangzik a válasz, de egy másik hangon szólal meg. Az egyik kőpadhoz sétál, ledobja hátáról a nagy hátizsákot, és helyet foglal, hogy pihenjen kicsit.*
~Látom nem lettél jobb társaság mióta utoljára beszéltünk.~
*Nyújtózik egy nagyot, végül térdeire könyökölve kényelembe helyezkedik, és szétnéz a tömegen.*
~Gondolod itt találok új életet?~
*Nagyot sóhajt, kezeivel a pad hátuljára támaszkodik, és kissé hátra dől, hogy felnézzen a tiszta égre.*
~Angel, mi lett veled?~
*Bámul egy darabig felfelé, aztán felkel, vállára dobja hátizsákját, és tovább indul, megismerkedni Arthenior utcáival.*
~Miért hoztál ide?~
*Hangzik a kérdés a fejében, miközben beljebb sétál, és tekintetével végigfut az épületeken.*
~Nem hoztalak, magadtól jöttél...~
*Hangzik a válasz, de egy másik hangon szólal meg. Az egyik kőpadhoz sétál, ledobja hátáról a nagy hátizsákot, és helyet foglal, hogy pihenjen kicsit.*
~Látom nem lettél jobb társaság mióta utoljára beszéltünk.~
*Nyújtózik egy nagyot, végül térdeire könyökölve kényelembe helyezkedik, és szétnéz a tömegen.*
~Gondolod itt találok új életet?~
*Nagyot sóhajt, kezeivel a pad hátuljára támaszkodik, és kissé hátra dől, hogy felnézzen a tiszta égre.*
~Angel, mi lett veled?~
*Bámul egy darabig felfelé, aztán felkel, vállára dobja hátizsákját, és tovább indul, megismerkedni Arthenior utcáival.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-05 09:51:49
Üzenet elküldve: 2013-05-05 09:51:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha, Ingrtan Eriton//
* Kissé megrémül mikor az elf lány hirtelen eltűnik mellőlük és becsapódik utána az ajtó. Ránéz a csaposra, aki látszólag alig bírja visszatartani a nevetést és most döbben rá, hogy a helyiség valamennyi tagja szakad a röhögéstől. Nyilván a lányon nevetnek. Gusztustalan látvány tárul elé miközben végignéz a holtrészeg társaságon. Vörösebbnél vörösebb, izzadt, hájas fejek, sörrel, vagy más italtól leöntött ócska ruhák. Hirtelen gondolatból ránéz Adyanra, de bárcsak ne tette volna. Azt látja, hogy a szőke libával annyira egymásba vannak gabalyodva, hogy lassan felfalják egymást. Felfordul a gyomra. *
~ Jó, ha most nem állít le valaki megölöm.! Esküszöm, hogy megölöm! ~ * Fortyan fel benne ismét a düh és tényleg meg tudta volna ölni a fiút, de nem akar balhét így inkább úgy dönt, hogy elhagyja a helyet, mert rájön, hogy itt inkább buzdítanák mintsem megállítanák.
- Gyere! *Löki oda a különös elf fiúnak, ellenkezést nem tűrő hangon, mert nem akarja, hogy ott maradjon azok között, mert nem jönne ki élve, az biztos. Ezután ő is kiviharzik a kocsmából, de azért hátranéz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy követi a fiú. Nem is azért ment ki, hogy a lány után érdeklődjön, most mégis eszébe jut, hogy nagyon zaklatott volt és sajnálatot érez iránta. Körülnéz, hátha meglátja valahol, de a hold fényében nem sokat vesz ki az emberekből. Eleinte azt hiszi a lány már hegyen - völgyön túl van, de aztán meglepődve veszi észre, hogy nem ment messzire. *
~ Csak egy kis levegőre vágyott. Megértem, hiszen én is gyűlölöm ezt a társaságot nemhogy ő, aki látszólag először van ilyen helyen és egyből ezt a bandát kell látnia. ~
* Most nézi csak meg alaposabban a fél-elfet. Haja, hosszú fonatban hullik a földre, ahogy ott fekszik a szökőkút szélén. Látszólag nagyon el van merülve a gondolataiban. Karcsú, formás, nőies testéért sok fiú oda lehetne, de fiatalos, ártatlan arcocskája kontrasztot teremt, így Bacara szerint nem sokan vállalnák be. Hirtelen hatalmába keríti a féltékenység zöld szemű szörnyecskéje, mivel tudja, ha rendes családban nevelkedik ő is hasonló személyiség lenne. *
- Mindenki ártatlannak születik, csak a környezetünk tesz rosszá.
* Mondja félhangosan magának. Aztán el kezd gondolkozni a lány nevén. Tudja, hogy hallotta, mikor mondta, de valahogy az agya nem volt képes felfogni. Senkinek sem jegyzi meg szívesen a nevét, mivel nem tartja olyan fontosnak. Az ő nevét sem jegyezték meg sokan, akkor tőle miért várná el más ugyanezt? Viszont most felcsendül benne egy aranyos, trillázó hangocska: "Aeris Mentha vagyok. Örvendek a szerencsének!" *
~ Hát persze, Aeris! Emlékszem már! Furcsa, de szép név. Illik hozzá. Aerist még nem változtatta meg a környezete, és ha rajtam múlik nem is fogja. Nem akarom, hogy olyan legyen mint én. Ilyen elcseszett! ~
* Lassan, hangtalanul sétál oda, akár egy róka aki el akarja kapni már kiszemelt áldozatát. A lány látszólag már megnyugodott, aminek örül. Úgy próbálja megszólítani, hogy hangjában ne lehessen érezni a törődést. *
- Hét, te! Minden rendben?
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.05 09:58:54
* Kissé megrémül mikor az elf lány hirtelen eltűnik mellőlük és becsapódik utána az ajtó. Ránéz a csaposra, aki látszólag alig bírja visszatartani a nevetést és most döbben rá, hogy a helyiség valamennyi tagja szakad a röhögéstől. Nyilván a lányon nevetnek. Gusztustalan látvány tárul elé miközben végignéz a holtrészeg társaságon. Vörösebbnél vörösebb, izzadt, hájas fejek, sörrel, vagy más italtól leöntött ócska ruhák. Hirtelen gondolatból ránéz Adyanra, de bárcsak ne tette volna. Azt látja, hogy a szőke libával annyira egymásba vannak gabalyodva, hogy lassan felfalják egymást. Felfordul a gyomra. *
~ Jó, ha most nem állít le valaki megölöm.! Esküszöm, hogy megölöm! ~ * Fortyan fel benne ismét a düh és tényleg meg tudta volna ölni a fiút, de nem akar balhét így inkább úgy dönt, hogy elhagyja a helyet, mert rájön, hogy itt inkább buzdítanák mintsem megállítanák.
- Gyere! *Löki oda a különös elf fiúnak, ellenkezést nem tűrő hangon, mert nem akarja, hogy ott maradjon azok között, mert nem jönne ki élve, az biztos. Ezután ő is kiviharzik a kocsmából, de azért hátranéz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy követi a fiú. Nem is azért ment ki, hogy a lány után érdeklődjön, most mégis eszébe jut, hogy nagyon zaklatott volt és sajnálatot érez iránta. Körülnéz, hátha meglátja valahol, de a hold fényében nem sokat vesz ki az emberekből. Eleinte azt hiszi a lány már hegyen - völgyön túl van, de aztán meglepődve veszi észre, hogy nem ment messzire. *
~ Csak egy kis levegőre vágyott. Megértem, hiszen én is gyűlölöm ezt a társaságot nemhogy ő, aki látszólag először van ilyen helyen és egyből ezt a bandát kell látnia. ~
* Most nézi csak meg alaposabban a fél-elfet. Haja, hosszú fonatban hullik a földre, ahogy ott fekszik a szökőkút szélén. Látszólag nagyon el van merülve a gondolataiban. Karcsú, formás, nőies testéért sok fiú oda lehetne, de fiatalos, ártatlan arcocskája kontrasztot teremt, így Bacara szerint nem sokan vállalnák be. Hirtelen hatalmába keríti a féltékenység zöld szemű szörnyecskéje, mivel tudja, ha rendes családban nevelkedik ő is hasonló személyiség lenne. *
- Mindenki ártatlannak születik, csak a környezetünk tesz rosszá.
* Mondja félhangosan magának. Aztán el kezd gondolkozni a lány nevén. Tudja, hogy hallotta, mikor mondta, de valahogy az agya nem volt képes felfogni. Senkinek sem jegyzi meg szívesen a nevét, mivel nem tartja olyan fontosnak. Az ő nevét sem jegyezték meg sokan, akkor tőle miért várná el más ugyanezt? Viszont most felcsendül benne egy aranyos, trillázó hangocska: "Aeris Mentha vagyok. Örvendek a szerencsének!" *
~ Hát persze, Aeris! Emlékszem már! Furcsa, de szép név. Illik hozzá. Aerist még nem változtatta meg a környezete, és ha rajtam múlik nem is fogja. Nem akarom, hogy olyan legyen mint én. Ilyen elcseszett! ~
* Lassan, hangtalanul sétál oda, akár egy róka aki el akarja kapni már kiszemelt áldozatát. A lány látszólag már megnyugodott, aminek örül. Úgy próbálja megszólítani, hogy hangjában ne lehessen érezni a törődést. *
- Hét, te! Minden rendben?
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.05 09:58:54
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-04 21:32:10
Üzenet elküldve: 2013-05-04 21:32:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//
*Belépve a fogadóba nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadja. Akármerre fordul, mindenhol csak gyanús, nem igazán rokonszenves alakok néznek rá vissza és ettől akaratlanul is közelebb húzódik társaihoz. Bacarát elnézve és azt, ahogy a jelenlévők többsége fogadja őt, rögtön rájön, hogy nyílván ezek az emberek hasonló munkakörben mozognak, mint a lány. Keze átsiklik a vértje alatt megbúvó medál fölött. Örül, hogy elővigyázatos volt és elrejtette a kíváncsi tolvaj szemek elől.
Próbál minél természetesebben átvágni a kocsmán, de az őt fürkésző tekintetekből érzi, hogy nagyon nem illik bele ebbe a környezetbe. A Pegazus fogadó ennél sokkalta barátságosabb hely. Oda többnyire csak a hozzá hasonló utazók térnek be rövidebb-hosszabb időkre és jól is érezte magát köztük. Ehhez a helyhez képest az ottani levegőtlenség és a tömeg maga volt a természet isteneinek áldása. Itt most azonban úgy érzi, mintha egy ork ráült volna a mellkasára és be lenne zárva egy szűk kis ketrecbe az ő rá vadászó fenevadak társaságában.
Megrázza a fejét, hogy elűzze a zavaró gondolatait és próbál csak Bacarára és Eritonra koncentrálni. Nehezen sikerül neki.*
-Nekem egy pohár víz is elég lesz *mondja ki végül nagy nehezen a rendelését.
Szinte meg is feledkezik arról, hogy Eriton az imént felajánlotta a saját pénzét az italok kifizetésére, pedig alap esetben rögtön visszautasítaná az ajánlatot. Most viszont inkább azzal van elfoglalva, hogy legyűrje a mellkasát szorító, fullasztó érzést és letörölje a homlokáról a verejtéket, pedig az előbb kirázta a hideg. Hirtelen a kezei őrült módjára remegni kezdenek, és ahogy felnéz róluk rémülten látja, hogy a vele szemben lévő fal, mintha mozogna, egyenesen feléje tartana. A légzése kapkodóvá válik és a szívverése az egekbe ugrik. Úgy érzi, ha nem jut ki innen hamarosan, biztosan megfullad.
Már érzett régebben hasonlót, amikor a rabszolga kereskedők bezárták őt és a többi rabot egy szűk pincébe éjszakára. Csak Bristan volt képes nagy nehezen lenyugtatnia őt, de soha sem fogja elfelejteni azt a rémületet, amit akkor érzett.
Elnézést kérve Bacarától és Eritontól, elengedi az addig biztos támasztékául szolgáló pult szélét és figyelve arra, hogy lehetőleg ne érjen senkihez sem az őt figyelők közül, sikerül elérnie az ajtót és szinte kiront a kocsmából a tágas főtérre.
Mélyet lélegez a kinti friss levegőből és érzi, ahogy lassan a szíve és a légzése lenyugszik. Odabotorkál a szökőkúthoz és alaposan megmossa a tiszta vízben az arcát. Miután iszik pár kortyot, megkönnyebbülten eldől a kút peremén és a fölötte fénylő csillagokat kezdi figyelni. A látványuktól sokkal jobban érzi magát.*
*Belépve a fogadóba nem túl bizalomgerjesztő látvány fogadja. Akármerre fordul, mindenhol csak gyanús, nem igazán rokonszenves alakok néznek rá vissza és ettől akaratlanul is közelebb húzódik társaihoz. Bacarát elnézve és azt, ahogy a jelenlévők többsége fogadja őt, rögtön rájön, hogy nyílván ezek az emberek hasonló munkakörben mozognak, mint a lány. Keze átsiklik a vértje alatt megbúvó medál fölött. Örül, hogy elővigyázatos volt és elrejtette a kíváncsi tolvaj szemek elől.
Próbál minél természetesebben átvágni a kocsmán, de az őt fürkésző tekintetekből érzi, hogy nagyon nem illik bele ebbe a környezetbe. A Pegazus fogadó ennél sokkalta barátságosabb hely. Oda többnyire csak a hozzá hasonló utazók térnek be rövidebb-hosszabb időkre és jól is érezte magát köztük. Ehhez a helyhez képest az ottani levegőtlenség és a tömeg maga volt a természet isteneinek áldása. Itt most azonban úgy érzi, mintha egy ork ráült volna a mellkasára és be lenne zárva egy szűk kis ketrecbe az ő rá vadászó fenevadak társaságában.
Megrázza a fejét, hogy elűzze a zavaró gondolatait és próbál csak Bacarára és Eritonra koncentrálni. Nehezen sikerül neki.*
-Nekem egy pohár víz is elég lesz *mondja ki végül nagy nehezen a rendelését.
Szinte meg is feledkezik arról, hogy Eriton az imént felajánlotta a saját pénzét az italok kifizetésére, pedig alap esetben rögtön visszautasítaná az ajánlatot. Most viszont inkább azzal van elfoglalva, hogy legyűrje a mellkasát szorító, fullasztó érzést és letörölje a homlokáról a verejtéket, pedig az előbb kirázta a hideg. Hirtelen a kezei őrült módjára remegni kezdenek, és ahogy felnéz róluk rémülten látja, hogy a vele szemben lévő fal, mintha mozogna, egyenesen feléje tartana. A légzése kapkodóvá válik és a szívverése az egekbe ugrik. Úgy érzi, ha nem jut ki innen hamarosan, biztosan megfullad.
Már érzett régebben hasonlót, amikor a rabszolga kereskedők bezárták őt és a többi rabot egy szűk pincébe éjszakára. Csak Bristan volt képes nagy nehezen lenyugtatnia őt, de soha sem fogja elfelejteni azt a rémületet, amit akkor érzett.
Elnézést kérve Bacarától és Eritontól, elengedi az addig biztos támasztékául szolgáló pult szélét és figyelve arra, hogy lehetőleg ne érjen senkihez sem az őt figyelők közül, sikerül elérnie az ajtót és szinte kiront a kocsmából a tágas főtérre.
Mélyet lélegez a kinti friss levegőből és érzi, ahogy lassan a szíve és a légzése lenyugszik. Odabotorkál a szökőkúthoz és alaposan megmossa a tiszta vízben az arcát. Miután iszik pár kortyot, megkönnyebbülten eldől a kút peremén és a fölötte fénylő csillagokat kezdi figyelni. A látványuktól sokkal jobban érzi magát.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 22:00:43
Üzenet elküldve: 2013-05-03 22:00:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
//Aeris Mentha, Bacara Metod//
*Mikor belép reflexből ellenőrzi a terepet, figyeli a társaságot, és azonnal megállapítja, hogy ez egy tolvajtanya, csupa jómadárral és volt lókötővel van tömve. Eriton szereti az ilyen helyeket, nem piszkálják kinézete miatt, és tele van informátorokkal aki egy kis pénzért vagy jó néhány pohár után bármit elmondanak, de meg van ennek a hátránya is mert könnyen előkerül a kés és gyakorta hátulról kerül az áldozatba.*"Milyen jó, hogy nem egyedül vagyok, remélem megbízhatóak, bár inkább ne kerüljön semmi ilyenre, bár Metod törzsvendégnek tűnik itt ami bizonyos szintű védelmet nyújt, de a csapost jobb lesz azért boldogítani."-Én valami erőset kérek almaborral, és a lányokét is fizetem.-"Remélem a pénzért adja a barátságát nincs kedvem vele is beszélgetni egyenlőre elég két ember is beszélgetőtársnak."*Míg a rendelésre és Mentha döntésére vár addig egy üres asztalt keres a tekintetével, ami a lehető legközelebb van a kijárathoz, de nincs túl közel a terem közepéhez, hisz fő az óvatosság. Némi időt tölt azzal is, hogy elemezze azokat akik az általa kiválasztott asztal körül ülnek végül arra a következtetésre jut nem tűnnek túlságosan veszélyesnek a helyhez képest, de jobb lenne a szőke szépségben bízni hisz végül is ő jobban ismeri az itt lévőket, ezért elkezdte őt figyelni mit tesz kiket néz és akiket néz azt milyen arckifejezéssel és eszerint megpróbálta analizálni az itt lévőket, mígnem újra a pult felé fordul és Menthára vár ő mit tesz.*
*Mikor belép reflexből ellenőrzi a terepet, figyeli a társaságot, és azonnal megállapítja, hogy ez egy tolvajtanya, csupa jómadárral és volt lókötővel van tömve. Eriton szereti az ilyen helyeket, nem piszkálják kinézete miatt, és tele van informátorokkal aki egy kis pénzért vagy jó néhány pohár után bármit elmondanak, de meg van ennek a hátránya is mert könnyen előkerül a kés és gyakorta hátulról kerül az áldozatba.*"Milyen jó, hogy nem egyedül vagyok, remélem megbízhatóak, bár inkább ne kerüljön semmi ilyenre, bár Metod törzsvendégnek tűnik itt ami bizonyos szintű védelmet nyújt, de a csapost jobb lesz azért boldogítani."-Én valami erőset kérek almaborral, és a lányokét is fizetem.-"Remélem a pénzért adja a barátságát nincs kedvem vele is beszélgetni egyenlőre elég két ember is beszélgetőtársnak."*Míg a rendelésre és Mentha döntésére vár addig egy üres asztalt keres a tekintetével, ami a lehető legközelebb van a kijárathoz, de nincs túl közel a terem közepéhez, hisz fő az óvatosság. Némi időt tölt azzal is, hogy elemezze azokat akik az általa kiválasztott asztal körül ülnek végül arra a következtetésre jut nem tűnnek túlságosan veszélyesnek a helyhez képest, de jobb lenne a szőke szépségben bízni hisz végül is ő jobban ismeri az itt lévőket, ezért elkezdte őt figyelni mit tesz kiket néz és akiket néz azt milyen arckifejezéssel és eszerint megpróbálta analizálni az itt lévőket, mígnem újra a pult felé fordul és Menthára vár ő mit tesz.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 19:35:46
Üzenet elküldve: 2013-05-03 19:35:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha,Ingrtan Eriton//
*Mikor belépnek, a hangoskodó tömeg elhalkul és feléjük fordítja tekintetét pár másodpercre, aztán folytatják tovább félbehagyott tevékenységüket. Páran felismerik a lányt és intenek neki, amit ő kelletlenül viszonoz. Már törzsvendégnek számít itt, elég sok embert ismer a hajdani mulatozásaiból. Szétnézve néhányat felismer a régi tolvajcsoportból, akik most itt töltik nyomorult életük nagy részét. Kisvártatva megakad a szeme egy nagydarab elf legényen, aki, a beszédéből ítélve már a sokadik sörét issza és egy csinos, szőke leányzót fűz éppen. *
~ Jól meghízott, bár magassága miatt nem igen látszik rajta. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy belőle is ilyen részeges idióta lett mint a többiből. Pedig azt hittem van esze. Most csalódtam benne! Kölyökkori tolvajtársam volt. Őt szerettem a legjobban a bandából. Értelmes és ügyes fiú. Egyszer majdnem sikerült legyőznie erszénylopásban, de én azért hű maradtam a jól megérdemelt vezető pozíciómhoz. Sokat beszélgettünk akkoriban. A fiúnak is hasonló sorsa volt mint nekem, azzal a kivétellel, hogy neki éltek a szülei csak nem törődtek vele, ami lehet hogy rosszabb. Folyton együtt lógtunk, mivel egyikünknek sem volt rendes barátja. Csak mi voltunk egymásnak. Ő volt az első és egyetlen ember, akit közel engedtem magamhoz. Túl közel. Egy nap nem volt kedvünk hazamenni és találtunk egy elhagyatott kunyhót az erdőben, így elhatároztuk, hogy ottmaradunk éjszakára. Vettünk a közeli kocsmában sört az akkori sikeres tolvajlásból összegyűlt pénzen. Iszogattunk, beszélgettünk és közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Végül elcsattant az első csók, de mi nem álltunk meg ennyinél. Kis idő múlva lekerült rólunk a ruha és felfedeztük egymáson a másik nem rejtélyes szépségeit. Kölcsönösen kielégítettük egymást, majd a szüzességünknek is búcsút vettünk.~
*Beleborzongott a felidézett emlékbe.*
~ Aztán meghalt az az asszony, aki elvileg nevelt, bár semmit nem tapasztaltam belőle, és ő úgy döntöttem, hogy kilépek a bandából és elhagyom a várost. Kicsit világot akartam látni. Hiába kérte Adyan, az elf fiú, hogy ne menjek, maradjak a csapattal, önfejűségem miatt nem tágítottam. Akkor még nem tudtam, hogy szerelmes voltam, vagy nem akartam bevallani magamnak, nem tudom már.Mindenesetre nem bánom most már, hiszen jobb nekem egyedül. Az az estét meg csak úgy fogtam fel, mint egy jó szórakozást, egy kalandot. ~
* Ekkor a már felnőtt férfi megérzi, hogy nézik. Felnéz egyenesen a lány kék szemébe, de látszólag nem ismeri fel, mert aztán rögtön vissza is hajtja fekete, borzos fejét és folytatja a röhögcsélő kis csitri szórakoztatását. Hatalmas kő esik le Bacara szívéről, hogy Adyan nem ismerte fel. Nincs szüksége már a fiú társaságára. Azok az idők elmúltak. Mély lélegzetet vesz és sajgó szívvel, megkeményített arccal, határozottan lép a pulthoz mögötte a két árnyékával. Nem is emlékszik a nevükre. Érdektelen dolgokat nem jegyez meg. A csapos már mosolyog, mivel ő is ismeri abból az időkből Bacarat. *
- Bacara! Ezer éve nem láttalak. Látom még mindig nem szereted mutogatni amid van. * Szól mély, öblös, férfias hangján s huncutul a lányra kacsint. *
- Üdv Donar. Látom még mindig nem sikerült levetkőznöd a gusztustalan modorodat. * Vigyorog gúnyosan Bacara. A csapos arcáról viszont leolvad a mosoly és most a két hátrébb álló személyre néz. *
- Ezek veled vannak? * Kérdi meglepődve, mivel Bacarat magányos farkasnak ismerte meg. *
- Velem. *Szól Bacara nem túl bőbeszédű modorához hűen. *
- Nekem a szokásos korsót...vagyis inkább kettőt. * Gondolja meg magát a lány, azzal kérdőn néz a többiekre. *
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.03 19:40:13
*Mikor belépnek, a hangoskodó tömeg elhalkul és feléjük fordítja tekintetét pár másodpercre, aztán folytatják tovább félbehagyott tevékenységüket. Páran felismerik a lányt és intenek neki, amit ő kelletlenül viszonoz. Már törzsvendégnek számít itt, elég sok embert ismer a hajdani mulatozásaiból. Szétnézve néhányat felismer a régi tolvajcsoportból, akik most itt töltik nyomorult életük nagy részét. Kisvártatva megakad a szeme egy nagydarab elf legényen, aki, a beszédéből ítélve már a sokadik sörét issza és egy csinos, szőke leányzót fűz éppen. *
~ Jól meghízott, bár magassága miatt nem igen látszik rajta. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy belőle is ilyen részeges idióta lett mint a többiből. Pedig azt hittem van esze. Most csalódtam benne! Kölyökkori tolvajtársam volt. Őt szerettem a legjobban a bandából. Értelmes és ügyes fiú. Egyszer majdnem sikerült legyőznie erszénylopásban, de én azért hű maradtam a jól megérdemelt vezető pozíciómhoz. Sokat beszélgettünk akkoriban. A fiúnak is hasonló sorsa volt mint nekem, azzal a kivétellel, hogy neki éltek a szülei csak nem törődtek vele, ami lehet hogy rosszabb. Folyton együtt lógtunk, mivel egyikünknek sem volt rendes barátja. Csak mi voltunk egymásnak. Ő volt az első és egyetlen ember, akit közel engedtem magamhoz. Túl közel. Egy nap nem volt kedvünk hazamenni és találtunk egy elhagyatott kunyhót az erdőben, így elhatároztuk, hogy ottmaradunk éjszakára. Vettünk a közeli kocsmában sört az akkori sikeres tolvajlásból összegyűlt pénzen. Iszogattunk, beszélgettünk és közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Végül elcsattant az első csók, de mi nem álltunk meg ennyinél. Kis idő múlva lekerült rólunk a ruha és felfedeztük egymáson a másik nem rejtélyes szépségeit. Kölcsönösen kielégítettük egymást, majd a szüzességünknek is búcsút vettünk.~
*Beleborzongott a felidézett emlékbe.*
~ Aztán meghalt az az asszony, aki elvileg nevelt, bár semmit nem tapasztaltam belőle, és ő úgy döntöttem, hogy kilépek a bandából és elhagyom a várost. Kicsit világot akartam látni. Hiába kérte Adyan, az elf fiú, hogy ne menjek, maradjak a csapattal, önfejűségem miatt nem tágítottam. Akkor még nem tudtam, hogy szerelmes voltam, vagy nem akartam bevallani magamnak, nem tudom már.Mindenesetre nem bánom most már, hiszen jobb nekem egyedül. Az az estét meg csak úgy fogtam fel, mint egy jó szórakozást, egy kalandot. ~
* Ekkor a már felnőtt férfi megérzi, hogy nézik. Felnéz egyenesen a lány kék szemébe, de látszólag nem ismeri fel, mert aztán rögtön vissza is hajtja fekete, borzos fejét és folytatja a röhögcsélő kis csitri szórakoztatását. Hatalmas kő esik le Bacara szívéről, hogy Adyan nem ismerte fel. Nincs szüksége már a fiú társaságára. Azok az idők elmúltak. Mély lélegzetet vesz és sajgó szívvel, megkeményített arccal, határozottan lép a pulthoz mögötte a két árnyékával. Nem is emlékszik a nevükre. Érdektelen dolgokat nem jegyez meg. A csapos már mosolyog, mivel ő is ismeri abból az időkből Bacarat. *
- Bacara! Ezer éve nem láttalak. Látom még mindig nem szereted mutogatni amid van. * Szól mély, öblös, férfias hangján s huncutul a lányra kacsint. *
- Üdv Donar. Látom még mindig nem sikerült levetkőznöd a gusztustalan modorodat. * Vigyorog gúnyosan Bacara. A csapos arcáról viszont leolvad a mosoly és most a két hátrébb álló személyre néz. *
- Ezek veled vannak? * Kérdi meglepődve, mivel Bacarat magányos farkasnak ismerte meg. *
- Velem. *Szól Bacara nem túl bőbeszédű modorához hűen. *
- Nekem a szokásos korsót...vagyis inkább kettőt. * Gondolja meg magát a lány, azzal kérdőn néz a többiekre. *
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.03 19:40:13
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 17:03:00
Üzenet elküldve: 2013-05-03 17:03:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Ismét Artheniorban van. Tekintete fáradtan szalad végig az ismert utcákon. Lassan negyed éve, hogy utoljára itt járt. Már hiányzott a város nyüzsgése, fényei. A megbízatás minek végrehajtására útra kélt sikeresen befejeződött a számára, a többiek még tesznek egy rövid kitérőt de az elf nem látta értelmét az időt tovább húzni. Nagy nyereséggel nem dicsekedhet. Tulajdonképpen némi aranyat és egy lovat kapott a megbízótól jutalmul de az sem rossz fizetség az egyszerű munkáért cserébe. Már alig várja, hogy ismét viszontláthassa Hókát a szép kis pejt kit szülei házánál hagyott. Kíváncsi mit fog szólni Tüzeshez a fekete ménhez. Ki tudja talán még jó barátságba is keverednek és akkor nem kell megválnia az új lótól. Útját a gazdagnegyed felé veszi, hogy felkeresse egykori munkaadóját.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 16:17:10
Üzenet elküldve: 2013-05-03 16:17:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//
*Aeris az elkövetkező percekben, miután a lány egetverő gyomorkorgásától ijedten felugrott, döbbenten figyeli az eseményeket. Mintha az eddig morgó, nem igazán barátságosan viselkedő lányt teljesen kicserélték volna. Ahogy rájuk mosolyg, ahogyan beszél hozzájuk, mintha nem is ő lenne. A fél-elf már azon kezd rágódni, hogy meg merje-e kérdezni, hogy: Mégis ki vagy te és mit tettél azzal a lánnyal, aki az előbb még a szemével akart megölni? Hitetlenkedve megrázza a fejét, miután az utólag bemutatkozó Bacara, beleegyezve a férfi felvetett ötletébe, elindul a fogadó irányába. Kicsit még biceg ugyan, de még így is egyenes tartással vonul el az emberek között és ez nagyon tetszik Aerisnek. Addigi bizonytalansága Bacarával szemben kezd felszívódni.
Gondolataiból az elf férfi kérdése rángatja vissza a valóságba és mielőtt kinyitná a száját a válaszra, már belé is karolnak és húzni kezdik az előttük sétáló lány után. Kicsit bukdácsol, de miután sikerül visszanyernie az egyensúlyát, nem húzódik el Eritontól. Bár a csuklya miatt semmi lehetősége nincs arra, hogy belenézhessen a férfi szemébe, még úgy sem, hogy majdnem egy fejjel alacsonyabb nála, mégis biztonságban érzi magát mellette. Eriton nem beszél sokat, de ez egyáltalán nem zavarja a fél-elfet. Majd ő beszél helyette is, mert ha ő egyszer feloldódik, akkor be nem áll a szája.
Szélesen elmosolyodik és végül ő is bemutatkozik.*
-Aeris Mentha vagyok. Örvendek a szerencsének!
*Beérve Bacarát a fogadó ajtajához érnek. Bentről még mindig hangos lárma szűrődik ki, de így, társaságban a lányt ez már nem is igazán zavarja. Belegondolva hamarosan ő is erősíteni fogja a tömeg hangját és a gondolattól elvigyorodik. Végül belépnek a kőépületbe és az ajtó bezáródik mögöttük.*
*Aeris az elkövetkező percekben, miután a lány egetverő gyomorkorgásától ijedten felugrott, döbbenten figyeli az eseményeket. Mintha az eddig morgó, nem igazán barátságosan viselkedő lányt teljesen kicserélték volna. Ahogy rájuk mosolyg, ahogyan beszél hozzájuk, mintha nem is ő lenne. A fél-elf már azon kezd rágódni, hogy meg merje-e kérdezni, hogy: Mégis ki vagy te és mit tettél azzal a lánnyal, aki az előbb még a szemével akart megölni? Hitetlenkedve megrázza a fejét, miután az utólag bemutatkozó Bacara, beleegyezve a férfi felvetett ötletébe, elindul a fogadó irányába. Kicsit még biceg ugyan, de még így is egyenes tartással vonul el az emberek között és ez nagyon tetszik Aerisnek. Addigi bizonytalansága Bacarával szemben kezd felszívódni.
Gondolataiból az elf férfi kérdése rángatja vissza a valóságba és mielőtt kinyitná a száját a válaszra, már belé is karolnak és húzni kezdik az előttük sétáló lány után. Kicsit bukdácsol, de miután sikerül visszanyernie az egyensúlyát, nem húzódik el Eritontól. Bár a csuklya miatt semmi lehetősége nincs arra, hogy belenézhessen a férfi szemébe, még úgy sem, hogy majdnem egy fejjel alacsonyabb nála, mégis biztonságban érzi magát mellette. Eriton nem beszél sokat, de ez egyáltalán nem zavarja a fél-elfet. Majd ő beszél helyette is, mert ha ő egyszer feloldódik, akkor be nem áll a szája.
Szélesen elmosolyodik és végül ő is bemutatkozik.*
-Aeris Mentha vagyok. Örvendek a szerencsének!
*Beérve Bacarát a fogadó ajtajához érnek. Bentről még mindig hangos lárma szűrődik ki, de így, társaságban a lányt ez már nem is igazán zavarja. Belegondolva hamarosan ő is erősíteni fogja a tömeg hangját és a gondolattól elvigyorodik. Végül belépnek a kőépületbe és az ajtó bezáródik mögöttük.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-03 12:16:30
Üzenet elküldve: 2013-05-03 12:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Toragg Trognoul//
*A főtéren sokan vannak, de Raighwor jóval több embert képzelt el erre a helyre. Követi Toraggot a szökőkúthoz. Megvizsgálja a kutat, aminek vize gyémántként ragyog a napsugarak által.*
- A mágiának meg van a maga rossz oldala is. Mint minden másnak. És természetesen a jó oldala is. A pusztításon kívül, sok hasznos célra is lehet használni.*
A kezét belemeríti a vízbe, majd markában kiemel egy keveset belőle. Először megszagolja és mivel nem érez semmi fura szagot, ezért megkóstolja. Nem érez különbséget a többi vízhez képest. Ahogy tovább haladnak, a házak egyre szegényebbek. Ami egyet jelenthet, hogy elérték a Szegénynegyedet.*
*A főtéren sokan vannak, de Raighwor jóval több embert képzelt el erre a helyre. Követi Toraggot a szökőkúthoz. Megvizsgálja a kutat, aminek vize gyémántként ragyog a napsugarak által.*
- A mágiának meg van a maga rossz oldala is. Mint minden másnak. És természetesen a jó oldala is. A pusztításon kívül, sok hasznos célra is lehet használni.*
A kezét belemeríti a vízbe, majd markában kiemel egy keveset belőle. Először megszagolja és mivel nem érez semmi fura szagot, ezért megkóstolja. Nem érez különbséget a többi vízhez képest. Ahogy tovább haladnak, a házak egyre szegényebbek. Ami egyet jelenthet, hogy elérték a Szegénynegyedet.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-02 21:45:30
Üzenet elküldve: 2013-05-02 21:45:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// Raighwor Stekund //
*A főtérre érve a nap az égbolt közepén helyezkedik el, dél van. Ilyenkor a legmelegebb az idő, ez most sincs másképp. A város őrei most is sanda pillantásokkal kísérik a szerzetest de mit sem törődik vele. Eddig még nem tulajdonított ki különösképpen nagy szerepet a főtér közepén álló szökőkútnak, de most megnézné közelebbről is.*
-Lenyűgöző ez a szökőkút. A mágia egy újabb csodája. Sokan úgy tartják, hogy a mágiával, csupán pusztítani és rombolni lehet. Ez korántsem így van. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
*Kezét a vízbe meríti. Kellemes hőmérsékletű a folyadék. Egy üveget vesz ki táskájából és megtölti a vízzel.*
-Majd a későbbiekben jó lesz teafőzésre. Remélem van a közelben egy folyó vagy patak.
*Lassan elérik a szegénynegyed poros utcáit. A kővel borított talaj hirtelen csupasz földdé válik és kis kunyhók és sátrak borítják.
*A főtérre érve a nap az égbolt közepén helyezkedik el, dél van. Ilyenkor a legmelegebb az idő, ez most sincs másképp. A város őrei most is sanda pillantásokkal kísérik a szerzetest de mit sem törődik vele. Eddig még nem tulajdonított ki különösképpen nagy szerepet a főtér közepén álló szökőkútnak, de most megnézné közelebbről is.*
-Lenyűgöző ez a szökőkút. A mágia egy újabb csodája. Sokan úgy tartják, hogy a mágiával, csupán pusztítani és rombolni lehet. Ez korántsem így van. Mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
*Kezét a vízbe meríti. Kellemes hőmérsékletű a folyadék. Egy üveget vesz ki táskájából és megtölti a vízzel.*
-Majd a későbbiekben jó lesz teafőzésre. Remélem van a közelben egy folyó vagy patak.
*Lassan elérik a szegénynegyed poros utcáit. A kővel borított talaj hirtelen csupasz földdé válik és kis kunyhók és sátrak borítják.
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-02 20:48:53
Üzenet elküldve: 2013-05-02 20:48:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Elképedve néz körül a zsúfolt téren. Nagy utat tett meg, és fáradt is, de úgy dönt, hogy most inkább sétálgat és körülnéz egy kicsit. A temérdek ember és más lény által felvert por miatt nem olyan tiszta a levegő, mint ahonnan jött, hiszen ott alig laktak pár százan. A hangulatos kis faluja után rettentő furcsa neki a város atmoszférája, de fölöttébb érdeklődő típus, így mindent meg akar nézni, ami itt található. Meglát egy kidíszített épületet amely bordély háznak hirdette magát. A résnyire kinyílt ajtón keresztül látja mennyi hímnemű egyed áll sorban egy kis élvezetért. *
~ Hát én biztos nem tengetném itt az egész napomat, hogy végre sorra kerüljek és kapjak maximum tíz perc kielégülést, de hát ők tudják. ~
* Elmosolyodik és tovább sétál. Elhalad egy pékség mellett ,ahol éppen friss cipó sül a kemencében a nyálelválasztást megindító illatok alapján. Itt is elidőzik egy cseppet, szemügyre veszi a péket, aki egy középkor sörhasú, kedvesnek tűnő férfi, aki már alig lát az izzadságtól. *
~ Nem lehet könnyű munka nyáron. Könnyen gutaütést kaphat az ember. ~
* Tovább indul és hirtelen egy kis egeret vél észrevenni a lábak között. *
~ Szegényke! Hogy meg van ijedve. ~
* Sajnálja meg a fehér, ártatlan kis teremtést. Lehajol és felkapja. Sokan furcsán néznek rá ahogy dédelgeti becézgeti a jószágot. Az pedig hálásan bújok oda hozzá. *
- Jól van egér úrfi, most elmehetsz. Menj vissza a családodhoz és ne keveredj megint veszélybe, mert nem leszek ott veled, hogy megvédjelek.
* Ezzel szabadjára eresztette a fehér szőrpamacsot, aki gyorsan eltűnt a csatornában. Lynessa utánamosolyog és feláll. Tovább akar menni, amikor hirtelen neki ütközik egy óriásnak. Már kapta volna elő a kardját, hogy megküzdjön vele, ugyanis nem igazán fél senkitől legyen az óriás, ork vagy akár törpe. Jó kiképzést kapott. Ezúttal viszont nem lesz szükség az erőszakra, mivel az óriás szelíd fajta és elintézte egy sajnálommal. Ezt rettentően sajnálja a lány, mivel már rég harcolt és már hiányzik neki a gyilkolás jóleső izgalma. Azonban rá kell jönnie, hogy egy hadsereget kellene találnia, ahova minden bizonnyal meg kellene küzdenie, hogy felvegyék, ugyanis lány és a lányokat nem látják szívesen egy harci csapatban. Sajnos tapasztalatból tudja, mivel pont azért ment el otthonról mert ott nem vették be a harccsoportba és neki az ölés a lételeme. Egész életében erre nevelte az apja és nem fog lemondani róla csak azért mert pár ostoba ember nem képes elfogadni, hogy egy nő is képes jól harcolni. Eluralkodik rajta a düh, amint visszaemlékszik a szócsatára amit a tagokkal vívott, de csak nem engedtek. Futásnak ered, hogy kicsit lecsillapítsa magát. Számtalan az előzőkhöz hasonló épület mellett elhalad mígnem egy sötétebb, lepukkantabb negyedhez ér. Úgy dönt, hogy lelassítja lépteit és itt is körülnéz. *
~ Hát én biztos nem tengetném itt az egész napomat, hogy végre sorra kerüljek és kapjak maximum tíz perc kielégülést, de hát ők tudják. ~
* Elmosolyodik és tovább sétál. Elhalad egy pékség mellett ,ahol éppen friss cipó sül a kemencében a nyálelválasztást megindító illatok alapján. Itt is elidőzik egy cseppet, szemügyre veszi a péket, aki egy középkor sörhasú, kedvesnek tűnő férfi, aki már alig lát az izzadságtól. *
~ Nem lehet könnyű munka nyáron. Könnyen gutaütést kaphat az ember. ~
* Tovább indul és hirtelen egy kis egeret vél észrevenni a lábak között. *
~ Szegényke! Hogy meg van ijedve. ~
* Sajnálja meg a fehér, ártatlan kis teremtést. Lehajol és felkapja. Sokan furcsán néznek rá ahogy dédelgeti becézgeti a jószágot. Az pedig hálásan bújok oda hozzá. *
- Jól van egér úrfi, most elmehetsz. Menj vissza a családodhoz és ne keveredj megint veszélybe, mert nem leszek ott veled, hogy megvédjelek.
* Ezzel szabadjára eresztette a fehér szőrpamacsot, aki gyorsan eltűnt a csatornában. Lynessa utánamosolyog és feláll. Tovább akar menni, amikor hirtelen neki ütközik egy óriásnak. Már kapta volna elő a kardját, hogy megküzdjön vele, ugyanis nem igazán fél senkitől legyen az óriás, ork vagy akár törpe. Jó kiképzést kapott. Ezúttal viszont nem lesz szükség az erőszakra, mivel az óriás szelíd fajta és elintézte egy sajnálommal. Ezt rettentően sajnálja a lány, mivel már rég harcolt és már hiányzik neki a gyilkolás jóleső izgalma. Azonban rá kell jönnie, hogy egy hadsereget kellene találnia, ahova minden bizonnyal meg kellene küzdenie, hogy felvegyék, ugyanis lány és a lányokat nem látják szívesen egy harci csapatban. Sajnos tapasztalatból tudja, mivel pont azért ment el otthonról mert ott nem vették be a harccsoportba és neki az ölés a lételeme. Egész életében erre nevelte az apja és nem fog lemondani róla csak azért mert pár ostoba ember nem képes elfogadni, hogy egy nő is képes jól harcolni. Eluralkodik rajta a düh, amint visszaemlékszik a szócsatára amit a tagokkal vívott, de csak nem engedtek. Futásnak ered, hogy kicsit lecsillapítsa magát. Számtalan az előzőkhöz hasonló épület mellett elhalad mígnem egy sötétebb, lepukkantabb negyedhez ér. Úgy dönt, hogy lelassítja lépteit és itt is körülnéz. *
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-02 16:08:06
Üzenet elküldve: 2013-05-02 16:08:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
//Aeris Mentha, Bacara Metod//
*A igenlő válaszokat halva némileg meglepődik, mert azt hitte győzködnie fog kelleni a lányokat, de azonnal belementek ami jó úgy sem szeret beszélni, inkább a hallgatás. Ezután figyeli Metodot és indulna is utána, de a földön fekvő kés elvonja a figyelmét mivel ez megmagyarázza Metod cselekedeteit. Pillanatnyi gondolkodás odamegy a földön heverő késhez és fölveszi és ellenőrzi élét majd a súlypontjának elhelyezkedését és egyszerűen a elteszi a köpenyébe. Miután ez megvan a fél-elf felé fordul és megszólal mély hangján.*-Mehetünk?-*Választ sem várva belekarol és vezeti a sebesülése ellenére gyorsan mozgó leányzó után. Míg haladnak bemutatkozik*-Eritonnak hívnak, és a téged, hogyan szólíthatlak?
A hozzászólás írója (Ingrtan Eriton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.02 16:34:53
*A igenlő válaszokat halva némileg meglepődik, mert azt hitte győzködnie fog kelleni a lányokat, de azonnal belementek ami jó úgy sem szeret beszélni, inkább a hallgatás. Ezután figyeli Metodot és indulna is utána, de a földön fekvő kés elvonja a figyelmét mivel ez megmagyarázza Metod cselekedeteit. Pillanatnyi gondolkodás odamegy a földön heverő késhez és fölveszi és ellenőrzi élét majd a súlypontjának elhelyezkedését és egyszerűen a elteszi a köpenyébe. Miután ez megvan a fél-elf felé fordul és megszólal mély hangján.*-Mehetünk?-*Választ sem várva belekarol és vezeti a sebesülése ellenére gyorsan mozgó leányzó után. Míg haladnak bemutatkozik*-Eritonnak hívnak, és a téged, hogyan szólíthatlak?
A hozzászólás írója (Ingrtan Eriton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.02 16:34:53
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-01 19:15:57
Üzenet elküldve: 2013-05-01 19:15:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha,Ingrtan Eriton//
*Rendkívül meglepi a férfi viselkedése, de nem lesz dühös miatta, bár gyűlöli, ha valaki közel hajol hozzá. Igazából tetszik neki a fiú bátorsága. Az elf-lány még rá sem mer igazán nézni. *
~ Cöhh, úgy viselkedik, mintha árthatnék neki, azonban bizonyára ő is tudja, hogy fegyvertelen vagyok. Miért nem bátorodik fel? Most már úgy is mindegy. A büszkeségem romokban, a lábam sincs valami túl jól, bár már enyhült a fájdalom, az igaz. Ráadásul még éhes is vagyok. ~
* Ebben a pillanatban érzi, hogy a gyomorsav feszegeti a gyomorfalát és alig tudja elhinni, hogy nem lyukad ki mindjárt. Akkorát kordul a gyomra, hogy a két személy mellette nagyot ugrik az ijedségtől, mint egy nyúl, amikor kiugrasztják a bokorból. Ez tetszik neki és elmosolyodik, megvillantva gyönyörű egyenes fogsorát. Bár nem igazán teszik neki az ötlet, hogy társaságban egyen és igyon végül is úgy dönt elfogadja az elf meghívását. De mielőtt szóra nyithatná a száját, hirtelen eszébe jut, hogy ismét szabályt készül megszegni. Sose bízz idegenekben! Hosszasan átgondolja mit mondjon. *
~ Nem tűnik valami vérszomjasnak, és megnézte a sebemet. Bár az igaz, hogy nem mondott valami hasznosat, mivel arra én is rájöttem, hogy túl fogom élni. Ennél súlyosabb sérülésbe sem haltam bele és ráadásul éhes vagyok. De, enni tudok egyedül is, nem muszáj nekem velük együtt enni. ~
* Viszont most valahogy kedve támad beszélgetni velük és iszogatni, szórakozni egy kicsit. *
~ Úgy sem alakult jól eddig a napom. Semmi garancia rá, hogy velük jobb lesz a nap hátralevő része, de egy próbát megér. ~
* Végiggondolja, hogy mennyi pénz van most nála. Emlékszik, hogy mikor visszament a házba eltett pár aranyat, szóval minden rendben. Ha nem lenne elég akkor meg csak meghívatja magát. Ez a taktikája mindig beválik, mivel nem nagyon mer neki senki ellent mondani. Félnek tőle, és ez így van rendjén. *
~ Ha meg mégsem megbízható az elf-fiú nincs mit tenni, vállalom a hibámért a büntetést, amit a sorstól kapok. ~
* Elmosolyodik és csengő, nőies hangján szólal meg, melyet ritkán használ. *
- Akkor már együnk is valamit. Éhen halok!
* Aztán határozottan elindul a fogadó irányába, nem törődve azzal, hogy a másik kettő követi-e. Kis idő után rájön, hogy még be sem mutatkozott. Majd hátrakiált a válla fölött. * -Egyébként, Bacara Metod vagyok!
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.01 19:21:24
*Rendkívül meglepi a férfi viselkedése, de nem lesz dühös miatta, bár gyűlöli, ha valaki közel hajol hozzá. Igazából tetszik neki a fiú bátorsága. Az elf-lány még rá sem mer igazán nézni. *
~ Cöhh, úgy viselkedik, mintha árthatnék neki, azonban bizonyára ő is tudja, hogy fegyvertelen vagyok. Miért nem bátorodik fel? Most már úgy is mindegy. A büszkeségem romokban, a lábam sincs valami túl jól, bár már enyhült a fájdalom, az igaz. Ráadásul még éhes is vagyok. ~
* Ebben a pillanatban érzi, hogy a gyomorsav feszegeti a gyomorfalát és alig tudja elhinni, hogy nem lyukad ki mindjárt. Akkorát kordul a gyomra, hogy a két személy mellette nagyot ugrik az ijedségtől, mint egy nyúl, amikor kiugrasztják a bokorból. Ez tetszik neki és elmosolyodik, megvillantva gyönyörű egyenes fogsorát. Bár nem igazán teszik neki az ötlet, hogy társaságban egyen és igyon végül is úgy dönt elfogadja az elf meghívását. De mielőtt szóra nyithatná a száját, hirtelen eszébe jut, hogy ismét szabályt készül megszegni. Sose bízz idegenekben! Hosszasan átgondolja mit mondjon. *
~ Nem tűnik valami vérszomjasnak, és megnézte a sebemet. Bár az igaz, hogy nem mondott valami hasznosat, mivel arra én is rájöttem, hogy túl fogom élni. Ennél súlyosabb sérülésbe sem haltam bele és ráadásul éhes vagyok. De, enni tudok egyedül is, nem muszáj nekem velük együtt enni. ~
* Viszont most valahogy kedve támad beszélgetni velük és iszogatni, szórakozni egy kicsit. *
~ Úgy sem alakult jól eddig a napom. Semmi garancia rá, hogy velük jobb lesz a nap hátralevő része, de egy próbát megér. ~
* Végiggondolja, hogy mennyi pénz van most nála. Emlékszik, hogy mikor visszament a házba eltett pár aranyat, szóval minden rendben. Ha nem lenne elég akkor meg csak meghívatja magát. Ez a taktikája mindig beválik, mivel nem nagyon mer neki senki ellent mondani. Félnek tőle, és ez így van rendjén. *
~ Ha meg mégsem megbízható az elf-fiú nincs mit tenni, vállalom a hibámért a büntetést, amit a sorstól kapok. ~
* Elmosolyodik és csengő, nőies hangján szólal meg, melyet ritkán használ. *
- Akkor már együnk is valamit. Éhen halok!
* Aztán határozottan elindul a fogadó irányába, nem törődve azzal, hogy a másik kettő követi-e. Kis idő után rájön, hogy még be sem mutatkozott. Majd hátrakiált a válla fölött. * -Egyébként, Bacara Metod vagyok!
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.01 19:21:24
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-01 13:10:28
Üzenet elküldve: 2013-05-01 13:10:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Henua és Pyrkon //
*Hátulról nézi végig a fogadóban rögtönzött, egyoldalú versenyt, meg is mosolyogtatja a dolog. Pyrkon újabb színpadias mozdulatára pedig még szélesebbre húzódik a szája, miközben kisétál mellette az ajtón. A legújabb elnevezést hallva még meg is csóválja a fejét, egy hosszú pislogás kíséretében.*
~ Hát kitartó annyi szent ~
*Vigyorog magában. Ő maga jól állja a szemkontaktust, sőt ha észreveszi hogy a férfi őt bámulja szándékosan fúrja tekintetét szemeibe, és kényelmesen kivárja hogy Pyrkon forduljon el előbb. Elpirulni? Zavarba jönni? Nem igazán az ő asztala... Inkább pont arra játszik hogy a férfit hozza zavarba.*
~ Mágiát tanulnak? ~
*Kissé meglepődik amikor ezt hallja.*
~ Vajon milyen szinten lehetnek? ~
*Nem nézte volna ki belőlük, ezzel is csak erősödik benne a "Mindig légy résen!" és a "Ne ítélj a külső alapján!" mottó amit anyja próbált belenevelni.*
- El kell hogy keserítsem az urakat.
*Nem tudja miért magázódik, de ha már így kezdte a fogadóban, most már marad ennél*
- Ebben a témában nem leszek jó társaság, csak hallomásból ismerem a varázslatot. De szívesen elkísérem önöket bárhová, legalább talán látok valami érdekeset.
*Hátulról nézi végig a fogadóban rögtönzött, egyoldalú versenyt, meg is mosolyogtatja a dolog. Pyrkon újabb színpadias mozdulatára pedig még szélesebbre húzódik a szája, miközben kisétál mellette az ajtón. A legújabb elnevezést hallva még meg is csóválja a fejét, egy hosszú pislogás kíséretében.*
~ Hát kitartó annyi szent ~
*Vigyorog magában. Ő maga jól állja a szemkontaktust, sőt ha észreveszi hogy a férfi őt bámulja szándékosan fúrja tekintetét szemeibe, és kényelmesen kivárja hogy Pyrkon forduljon el előbb. Elpirulni? Zavarba jönni? Nem igazán az ő asztala... Inkább pont arra játszik hogy a férfit hozza zavarba.*
~ Mágiát tanulnak? ~
*Kissé meglepődik amikor ezt hallja.*
~ Vajon milyen szinten lehetnek? ~
*Nem nézte volna ki belőlük, ezzel is csak erősödik benne a "Mindig légy résen!" és a "Ne ítélj a külső alapján!" mottó amit anyja próbált belenevelni.*
- El kell hogy keserítsem az urakat.
*Nem tudja miért magázódik, de ha már így kezdte a fogadóban, most már marad ennél*
- Ebben a témában nem leszek jó társaság, csak hallomásból ismerem a varázslatot. De szívesen elkísérem önöket bárhová, legalább talán látok valami érdekeset.
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-01 02:59:54
Üzenet elküldve: 2013-05-01 02:59:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Nara Ronx és Pyrkon Dravok //
*Pyrkon Dravok nemhogy követi a gnómot az ajtó felé, de még le is előzi, aztán furcsán vigyorog. Mint aki most nyerte meg a lóversenyt.*
"Hát egyre szórakoztatóbb ez a figura! Nem mintha az akarna lenni, de egyszerűen komikus jelenség."
*A fogadó ajtaja nagyon nyikorog, erre is ráférne egy olajozás. Tikron a városban hallott már ilyen ajtókat. Talán nincs elég olaj a piactéren és így spórolnak.
Pyrkon ismét beveti színpadias mozgását, ahogy Nara előtt kitárja az ajtót. Ahogy bűvészek szoktak egy-egy jól sikerült mutatvány után, úgy hajol meg.
Ezután, ahogy kiérnek a főtérre, a magas ember szinte nyálát csorgatva nézi a kis hölgy domborulatait. Annyira lenyűgözték, hogy dadogva teszi fel a kérdést a gnómnak, hogy mi lenne, ha a templomba is elmennének.*
- Én is járok oda, csak én a levegőmágiát tanulom. Itt ahhoz értenek a legjobban. De tervezzen bármit is, kolléga, ilyen jó társaságban remekül fog telni az idő. Nem igaz?
*A gnóm a mondat végére Nara felé néz és közben majdnem elneveti magát, ahogy látja Pyrkont belepirulni a szemkontaktusba. Ugyanis megint a lányt nézi. Majd elkapja a tekintetét, mintha épp valami eszébe jutott volna, de annyira átlátszóan csinálja, hogy Henua Tikron kicsit kuncog is. Ahogy Pyrkon kapkodja a vérvörösre izgult fejét, megint elereszt egy furcsa mosolyt.*
"Szép dolog a szerelem! De azért kíváncsi vagyok, mire megy ez a mókás figura a kis vadóccal."
*Pyrkon Dravok nemhogy követi a gnómot az ajtó felé, de még le is előzi, aztán furcsán vigyorog. Mint aki most nyerte meg a lóversenyt.*
"Hát egyre szórakoztatóbb ez a figura! Nem mintha az akarna lenni, de egyszerűen komikus jelenség."
*A fogadó ajtaja nagyon nyikorog, erre is ráférne egy olajozás. Tikron a városban hallott már ilyen ajtókat. Talán nincs elég olaj a piactéren és így spórolnak.
Pyrkon ismét beveti színpadias mozgását, ahogy Nara előtt kitárja az ajtót. Ahogy bűvészek szoktak egy-egy jól sikerült mutatvány után, úgy hajol meg.
Ezután, ahogy kiérnek a főtérre, a magas ember szinte nyálát csorgatva nézi a kis hölgy domborulatait. Annyira lenyűgözték, hogy dadogva teszi fel a kérdést a gnómnak, hogy mi lenne, ha a templomba is elmennének.*
- Én is járok oda, csak én a levegőmágiát tanulom. Itt ahhoz értenek a legjobban. De tervezzen bármit is, kolléga, ilyen jó társaságban remekül fog telni az idő. Nem igaz?
*A gnóm a mondat végére Nara felé néz és közben majdnem elneveti magát, ahogy látja Pyrkont belepirulni a szemkontaktusba. Ugyanis megint a lányt nézi. Majd elkapja a tekintetét, mintha épp valami eszébe jutott volna, de annyira átlátszóan csinálja, hogy Henua Tikron kicsit kuncog is. Ahogy Pyrkon kapkodja a vérvörösre izgult fejét, megint elereszt egy furcsa mosolyt.*
"Szép dolog a szerelem! De azért kíváncsi vagyok, mire megy ez a mókás figura a kis vadóccal."
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-30 20:21:27
Üzenet elküldve: 2013-04-30 20:21:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//
*Aeris egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Az, ahogy a lány őt méregeti azokkal az ölni is képes szemeivel, akaratlanul is nagyot nyel. Úgy tervezte, hogy az első napon esetleg ismerkedik, meg főleg pihen a hosszú út után, de amióta csak betette a lábát a kapun semmi sem alakult az elképzelései szerint. Nem hogy barátokat nem szerzett, rögtön kikapott egy igen csak mogorva tolvajt, aki nem hogy ismerkedni nem szeretne, de valószínűleg a halálát kívánja a történtek után. Még szerencse, hogy a tőrje jó pár méterrel arrébb fekszik a kikövezett úton. Aztán itt van ez a furcsa alak, aki segíteni akar nekik, de vajon tényleg meg lehet bízni benne?
A fél-elf megrökönyödve nézi, ahogy a férfi habozás nélkül, meg sem várva a beleegyező választ, ami nagy valószínűséggel nem is jött volna el, lehajol és megnézi a lány sebét. Ő biztosan nem merte volna ezt tenni, bár végül is ő az oka a sérülésnek és eleve a sóskalevelekkel való segítsége is furán nézhetett ki a bámészkodóknak, de hát akkor is. Idegesen várja a lány reagálását, hiszen amennyire megismerte eddig, nem éppen az a vidám természetű lélek. Aeris úgy érzi, okkal lehet ez így, de legyűri a kíváncsiságát és inkább megpróbálja elfelejteni ezeket a gondolatokat.*
-Nem volt mérgezett. Nem megölni akartam, hanem csak megállítani.
~Igencsak sajátos módon.~ *Teszi hozzá magában.
A férfi ajánlata egy kicsit meglepi. Valahogy nem tudja elképzelni hármójukat, ahogy egy pohár ital mellett vígan megbeszélik egymást közt a történteket és utólag csak nevetnek az egészen. Nem, egyáltalán nem tudja elképzelni. Túlságosan is természetellenesnek érzi. Azonban neki amúgy is vissza kell térnie a fogadóba, hiszen mégis csak kivett egy szobát és nem lenne jó fölöslegesen kihajítani az ablakon a szülei megtakarított pénzét. Szomjas is az izgalmak után és a hideg tej gondolatától csak még inkább vágyni kezd valami frissítőre. Meg aztán az is lehet, hogy ez a férfi, a megjelenése ellenére, nem is lenne olyan rossz társaság. Talán még a lány is feloldódna egy kicsit, már ha csatlakozik egyáltalán hozzájuk.*
-Nos, nekem egyébként is vissza kellene mennem a fogadóba, úgy, hogy részemről rendben.
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 20:28:26
*Aeris egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Az, ahogy a lány őt méregeti azokkal az ölni is képes szemeivel, akaratlanul is nagyot nyel. Úgy tervezte, hogy az első napon esetleg ismerkedik, meg főleg pihen a hosszú út után, de amióta csak betette a lábát a kapun semmi sem alakult az elképzelései szerint. Nem hogy barátokat nem szerzett, rögtön kikapott egy igen csak mogorva tolvajt, aki nem hogy ismerkedni nem szeretne, de valószínűleg a halálát kívánja a történtek után. Még szerencse, hogy a tőrje jó pár méterrel arrébb fekszik a kikövezett úton. Aztán itt van ez a furcsa alak, aki segíteni akar nekik, de vajon tényleg meg lehet bízni benne?
A fél-elf megrökönyödve nézi, ahogy a férfi habozás nélkül, meg sem várva a beleegyező választ, ami nagy valószínűséggel nem is jött volna el, lehajol és megnézi a lány sebét. Ő biztosan nem merte volna ezt tenni, bár végül is ő az oka a sérülésnek és eleve a sóskalevelekkel való segítsége is furán nézhetett ki a bámészkodóknak, de hát akkor is. Idegesen várja a lány reagálását, hiszen amennyire megismerte eddig, nem éppen az a vidám természetű lélek. Aeris úgy érzi, okkal lehet ez így, de legyűri a kíváncsiságát és inkább megpróbálja elfelejteni ezeket a gondolatokat.*
-Nem volt mérgezett. Nem megölni akartam, hanem csak megállítani.
~Igencsak sajátos módon.~ *Teszi hozzá magában.
A férfi ajánlata egy kicsit meglepi. Valahogy nem tudja elképzelni hármójukat, ahogy egy pohár ital mellett vígan megbeszélik egymást közt a történteket és utólag csak nevetnek az egészen. Nem, egyáltalán nem tudja elképzelni. Túlságosan is természetellenesnek érzi. Azonban neki amúgy is vissza kell térnie a fogadóba, hiszen mégis csak kivett egy szobát és nem lenne jó fölöslegesen kihajítani az ablakon a szülei megtakarított pénzét. Szomjas is az izgalmak után és a hideg tej gondolatától csak még inkább vágyni kezd valami frissítőre. Meg aztán az is lehet, hogy ez a férfi, a megjelenése ellenére, nem is lenne olyan rossz társaság. Talán még a lány is feloldódna egy kicsit, már ha csatlakozik egyáltalán hozzájuk.*
-Nos, nekem egyébként is vissza kellene mennem a fogadóba, úgy, hogy részemről rendben.
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 20:28:26
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-30 19:00:26
Üzenet elküldve: 2013-04-30 19:00:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Nara Ronx és Henua Tikron //
*Ő is elköszön a Lilianahtól, majd az ajtó felé veszi az irányt. Magassága miatt előnybe kerül a kis gnómmal szemben, majd mikor leelőzi, fogait kivillantva vigyorog rá. Kicsit gúnyos beütése van a dolognak, de ha az ember -vagy jelen esetben gnóm- nem csak erre figyel, fellelhető mögötte némi humor is. Az ajtóhoz érve kinyitja azt, ami hangos nyikorgással tárul ki előtte.*
-Kérlek, engedjétek meg, hogy kinyissam nektek az ajtót!
*Nara előtt fejéhez emeli a kezét, mintha megfogná láthatatlan cilinderét, majd egy kört írva le vele, mókásan, nagy ívben leengedi.*
-Virágszálam!
*Szája két vége, szinte a füleit érik, eszelős, szinte már őrült tekintettel figyeli amint kimegy az ajtón. Formás kis popsija igézően billeg ide-oda, Pyrkon alig bírja visszafogni magát, de ahogy telik tőle elszántan próbálkozik. Nehogy kísértésbe essen, minél előbb megpróbál ismét beszélgetésbe bonyolódni Henuával.*
-És... És kolléga. Mo... Mond, a templomba nincs kedved ellátogatni? Mostanában úgy sem jártam arra, a karavánpihenővel pedig nem szeretnélek terhelni titeket.
*Sanda pillantást vet Narára. Akaratlanul is elpirul kissé, mikor a lány szemeibe bámul, de gyorsan visszakapja fejét Henuára. Ekkor már arca olyan vörös, mint egy jól megérett alma, de ezt már Nara nem láthatja.*
-Szóval... Ott tartottam, hogy ott is tanítanak tűzmágiát, persze nem olyan jól, mint a pihenőben, de megteszi ha nincs más.
*Mosolyog kicsit, majd szótlanul megy tovább.*
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 22:09:33
*Ő is elköszön a Lilianahtól, majd az ajtó felé veszi az irányt. Magassága miatt előnybe kerül a kis gnómmal szemben, majd mikor leelőzi, fogait kivillantva vigyorog rá. Kicsit gúnyos beütése van a dolognak, de ha az ember -vagy jelen esetben gnóm- nem csak erre figyel, fellelhető mögötte némi humor is. Az ajtóhoz érve kinyitja azt, ami hangos nyikorgással tárul ki előtte.*
-Kérlek, engedjétek meg, hogy kinyissam nektek az ajtót!
*Nara előtt fejéhez emeli a kezét, mintha megfogná láthatatlan cilinderét, majd egy kört írva le vele, mókásan, nagy ívben leengedi.*
-Virágszálam!
*Szája két vége, szinte a füleit érik, eszelős, szinte már őrült tekintettel figyeli amint kimegy az ajtón. Formás kis popsija igézően billeg ide-oda, Pyrkon alig bírja visszafogni magát, de ahogy telik tőle elszántan próbálkozik. Nehogy kísértésbe essen, minél előbb megpróbál ismét beszélgetésbe bonyolódni Henuával.*
-És... És kolléga. Mo... Mond, a templomba nincs kedved ellátogatni? Mostanában úgy sem jártam arra, a karavánpihenővel pedig nem szeretnélek terhelni titeket.
*Sanda pillantást vet Narára. Akaratlanul is elpirul kissé, mikor a lány szemeibe bámul, de gyorsan visszakapja fejét Henuára. Ekkor már arca olyan vörös, mint egy jól megérett alma, de ezt már Nara nem láthatja.*
-Szóval... Ott tartottam, hogy ott is tanítanak tűzmágiát, persze nem olyan jól, mint a pihenőben, de megteszi ha nincs más.
*Mosolyog kicsit, majd szótlanul megy tovább.*
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 22:09:33
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 20:56:06
Üzenet elküldve: 2013-04-29 20:56:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
*Hallva az íjász válaszát ridegen biccent, de ekkor sem veszi le a szemét a tolvajról, mikor viszont meghallja a dacos válaszát lehajol megnézni a sebet és közben az ideges arcát fürkészve kérdezi*-Szabad lesz?-*ezek után fölhúzza a nadrágot a sebig és előhúzza a tőrjét és azzal megpiszkálja a sebet.*-Hacsak nem mérgezett volt megúszod, de nézesd meg valakivel. Ha vége az incidensnek esetleg ihatnánk valamit és elmondhatnátok mi történt.-*Miközben ezt mondja fölegyenesedik és szemeivel beszélgetőtársai arcát és egyéb testrészeit vizsgálja különösen odafigyelve, hogy feje ne mozduljon így se jelezve hova néz.És mint márt sokadszor örül annak, hogy nem tudják hova néz mert így igen csak sok hölgykéztől származó pofontól óvja a csukja.*
A hozzászólás írója (Ingrtan Eriton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.29 20:57:32
A hozzászólás írója (Ingrtan Eriton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.29 20:57:32
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773