Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-04 23:03:18
Üzenet elküldve: 2013-07-04 23:03:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lassú léptekkel közeledik Arthenior főtere felé, ahol kisebb pihenőt ad magának. Messziről érkező idegen, aki hajós hagyományokkal rendelkező közösségből származik. Neki a szíve helyett is víz van, s ha nem kapja meg a tenger végtelen látványát, akkor honvágya ébred. Mi célból érkezik ebbe a porfészekbe? Pénzt keresni! Miért? Hát...pár héttel ezelőtt történt, hogy tengeri csatában elvesztette a hajóját és a teljes legénységét. Azóta anyagilag le van égve, s egyetlen értéke egy beszélő papagáj, amit egy öreg vénasszonytól vett meg 100 aranyért. Ez a második hűséges társa a pengéje mellett. Megszokta a papagáj hangját, míg a kis jószág hozzászokott az ő modorához. Ha unatkozik az ember, akkor ingyen muzsikát hallhat, de ugyanakkor idegesítő; mert az utazásuk alkalmával egyes helyeken a többször elhangzó mondatokat megjegyezte. Nem tud parancsolni neki, így olykor ha rákezd a madár a szövegelésre, akkor ott leginkább balhé tör ki. A távolban megpillantja a szökőkutat és a víz látványára az arca megmozdul, mert egy komisz mosolyra húzza az ajkait.*
~Végre víz, így nem halunk szomjan legalább.~* Ejti ki magában a szavakat, miközben zafír íriszei követi a körülötte tartózkodó emberek mozgását. Találkozott már tolvajjal, de annak helyből eltörte a karját és kizsebelte. Egyszerűen undorodik azoktól, akik megpróbálják elvenni a maradék tőkéjét. Megérkezik a végcélhoz, ahol alaposan lemossa az arcát, hogy felfrissítse magát, mert a monoton sétálás nem egy leány álom. Mindkét kandúros csizmája elkopott a hosszú út alatt, így sürgősen vennie kell egy újat. Megitatja a tenyeréből a papagáját, akit Tollasnak becéz. Leül a szökőkút szélére, hogy megpihentesse a lábait, s eközben meglesi a rá tekintők ábrázatát.*
~ Hát ti sem nézek ki szebben, a fanyar besavanyodott képetekkel.~
~Végre víz, így nem halunk szomjan legalább.~* Ejti ki magában a szavakat, miközben zafír íriszei követi a körülötte tartózkodó emberek mozgását. Találkozott már tolvajjal, de annak helyből eltörte a karját és kizsebelte. Egyszerűen undorodik azoktól, akik megpróbálják elvenni a maradék tőkéjét. Megérkezik a végcélhoz, ahol alaposan lemossa az arcát, hogy felfrissítse magát, mert a monoton sétálás nem egy leány álom. Mindkét kandúros csizmája elkopott a hosszú út alatt, így sürgősen vennie kell egy újat. Megitatja a tenyeréből a papagáját, akit Tollasnak becéz. Leül a szökőkút szélére, hogy megpihentesse a lábait, s eközben meglesi a rá tekintők ábrázatát.*
~ Hát ti sem nézek ki szebben, a fanyar besavanyodott képetekkel.~
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-04 20:36:54
Üzenet elküldve: 2013-07-04 20:36:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*A Nap lenyugvóban, a Hold pedig felemelkedőben, mikor is a Mithraniel ház egyenes ági leánygyermekének csizmás talpa újfent Arthenior főterének kikövezett útjait csókolja.
Derengő homály, felgyúló fáklyák jelzik az est közeledtét, mely egyúttal lehűlést is jelent a nap közben felforrósodott kőrengetegben.
Lassú, kimért léptek halk nesze visszhangzik a téren, miként a nő a sokak által boldogan látogatott szökőkúthoz ered, majd megáll. Éjkék tekintete elől elrejti a világot, amint szemeit lehunyja, s visszaemlékszik egy szintén csak bájos estére, mit Artheniorban töltött.
Csalfa volt és végeláthatatlan a Dwirinthalenek bálja, melyet korábban inkább egy álomként remélt volna s nem a valóságnak...
Azonban nem annak köszönheti kiemelt helyét a nő emlékezetében, mert a város legkülönlegesebb nemesi családja adta, vagy mert olyan bort még tán hazájában sem ivott - mint a Kúriában -, hanem mert egy olyas valakivel ismerkedett meg, akire azóta is gyakorta gondol.
Persze, azért hazudna, ha kizárólag arra fogná visszatértét, hogy esetleg összetalálkozzon Ser Lazzur Dwirinthalennel, de az bizonyos, hogy emez is közrejátszott döntésében.
S ahogy erre gondol, mélyet szippant a koraesti levegőből, melynek virgonc szellője fáradhatatlanul játszik a hosszú, enyhén hullámos tincsekkel, melyek - mint a bál idején is -, most is két oldalt fel vannak tűzve, hogy ne keltsenek zavart...
Kicsit még élvezi lelki szemei előtt az emlékképeket, majd felnyitja pilláit, s végigfuttatja a környéken tengerkék tekintetét, melyben a kíváncsiság mellett ott lapul az az ősi szellem, mit édesapjától örökölt. Az értelem s tudás hamisíthatatlan, egyedi keveréke, az a leutánozhatatlan jegy, mely a külsőségein kívül az elfek közé emeli hosszúéltű, ámde halandó létét. S legvégső soron az, ami kicsit tovább enged láttatni a láthatón, amely arra készteti, hogy helyet foglaljon a szökőkút peremén, és elmélkedésbe foglalja a város történetét.
Ám, ahogy az egyik lovas őr paripája felnyerít, hirtelen a tudatába férkőzik, hogy bizony leghűségesebb barátját, Azúrt is itt hagyta utazása előtt az istállóban.
Bár afelől nincs kétsége, hogy jól bántak vele, de bizonyára a hátasnak is jó lesz már szabadon, hogy a mezők friss, zöldellő füvéből lakmározzon egy kielégítően hosszú séta, tán galopp végett.
Azonban az már kétséges, hogy az esti órákban bárki szánna rá ott időt, így hát másnapra marad az elvégezni való. Addig is inkább a saját szállásán lenne illendő eltűnődnie, mert bár a fogadó bizonyosan kielégítő lehetőségekkel bír, a hatalmas zajongás nem biztos, hogy garantálná a hölgy nyugalmát...
Persze, még van idő, s ezt Aravae ki is használja, mert a levegőt kiváltképp élvezi, és utazó felszerelésében megfázni sem fog.*
Derengő homály, felgyúló fáklyák jelzik az est közeledtét, mely egyúttal lehűlést is jelent a nap közben felforrósodott kőrengetegben.
Lassú, kimért léptek halk nesze visszhangzik a téren, miként a nő a sokak által boldogan látogatott szökőkúthoz ered, majd megáll. Éjkék tekintete elől elrejti a világot, amint szemeit lehunyja, s visszaemlékszik egy szintén csak bájos estére, mit Artheniorban töltött.
Csalfa volt és végeláthatatlan a Dwirinthalenek bálja, melyet korábban inkább egy álomként remélt volna s nem a valóságnak...
Azonban nem annak köszönheti kiemelt helyét a nő emlékezetében, mert a város legkülönlegesebb nemesi családja adta, vagy mert olyan bort még tán hazájában sem ivott - mint a Kúriában -, hanem mert egy olyas valakivel ismerkedett meg, akire azóta is gyakorta gondol.
Persze, azért hazudna, ha kizárólag arra fogná visszatértét, hogy esetleg összetalálkozzon Ser Lazzur Dwirinthalennel, de az bizonyos, hogy emez is közrejátszott döntésében.
S ahogy erre gondol, mélyet szippant a koraesti levegőből, melynek virgonc szellője fáradhatatlanul játszik a hosszú, enyhén hullámos tincsekkel, melyek - mint a bál idején is -, most is két oldalt fel vannak tűzve, hogy ne keltsenek zavart...
Kicsit még élvezi lelki szemei előtt az emlékképeket, majd felnyitja pilláit, s végigfuttatja a környéken tengerkék tekintetét, melyben a kíváncsiság mellett ott lapul az az ősi szellem, mit édesapjától örökölt. Az értelem s tudás hamisíthatatlan, egyedi keveréke, az a leutánozhatatlan jegy, mely a külsőségein kívül az elfek közé emeli hosszúéltű, ámde halandó létét. S legvégső soron az, ami kicsit tovább enged láttatni a láthatón, amely arra készteti, hogy helyet foglaljon a szökőkút peremén, és elmélkedésbe foglalja a város történetét.
Ám, ahogy az egyik lovas őr paripája felnyerít, hirtelen a tudatába férkőzik, hogy bizony leghűségesebb barátját, Azúrt is itt hagyta utazása előtt az istállóban.
Bár afelől nincs kétsége, hogy jól bántak vele, de bizonyára a hátasnak is jó lesz már szabadon, hogy a mezők friss, zöldellő füvéből lakmározzon egy kielégítően hosszú séta, tán galopp végett.
Azonban az már kétséges, hogy az esti órákban bárki szánna rá ott időt, így hát másnapra marad az elvégezni való. Addig is inkább a saját szállásán lenne illendő eltűnődnie, mert bár a fogadó bizonyosan kielégítő lehetőségekkel bír, a hatalmas zajongás nem biztos, hogy garantálná a hölgy nyugalmát...
Persze, még van idő, s ezt Aravae ki is használja, mert a levegőt kiváltképp élvezi, és utazó felszerelésében megfázni sem fog.*
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-04 13:21:08
Üzenet elküldve: 2013-07-04 13:21:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ardyon sok száz mérföld vándorlás után Arthenior főterére érkezik. Soha nem volt még távol a palotától, ezért csak úgy kapkodja fejét ide meg oda, sok és sokféle ember van ott bőven. Hirtelen azt sem tudja, hogy merre induljon, kihez szóljon, ki- kicsoda, mindössze megpróbál észrevétlen maradni, nem szeretne feltűnést kelteni. A tér másik oldalán meglát egy fogadót. A kocsmáros széles hátsója köszönti az ifjú tekintetét messziről. Elmosolyodik, majd pár perc veszteglés után mégis úgy gondolja, hogy közelebb lép. A fogadó ajtaja nyitva van, két kővel megtámasztva. Az ajtó fölött egy tábla, amire rá van festve: FOGADÓ. Az épületen egy emelet van, meg egy tágasabb padlástér, nyilván a szegényebbek csak azt tudják megfizetni. Az épület előtt az ajtótól kissé távolabb két hosszabb padot lát, a jobboldalinál két férfi jó kedélyűen iszogat, beszélget. Kicsit távolabb egy szakadt ruhás, rongyos, félszemű, kopaszodó férfi ül a földön, előtte kis tálka, benne egy pár arannyal.
"Mivel igen meleg van idekint" gondolja "megiszok egy kupa sört". Igen ám, de mélázása közben a fogadós szőrén-szálán eltűnt. Úgy döntöt, megvárja, hátha kijön valaki. Addig az ajtó mellé áll, jobb lábát és hátát a falnak támasztja, s nézi a városi forgatagot.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.04 21:10:21, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, nem helyszínleírásnak megfelelő szövegrészek javítása.
"Mivel igen meleg van idekint" gondolja "megiszok egy kupa sört". Igen ám, de mélázása közben a fogadós szőrén-szálán eltűnt. Úgy döntöt, megvárja, hátha kijön valaki. Addig az ajtó mellé áll, jobb lábát és hátát a falnak támasztja, s nézi a városi forgatagot.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.04 21:10:21, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő, nem helyszínleírásnak megfelelő szövegrészek javítása.
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-03 14:06:40
Üzenet elküldve: 2013-07-03 14:06:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Zrotesz Khlia//
*Ahogy kiérnek a főtérre, egy kicsit megkönnyebbül, bár maga sem tudja, miért. Talán a városőrök: azt mondták az otthoniak, hogy ha bármikor problémája akad vagy rossz előérzete támad, próbáljon meg egy városőrök által felügyelt területre jutni. Ugyan egyik-másik meglehetősen hasznavehetetlennek tűnik - lassúnak vagy ügyetlennek, ez lényegtelen - azért az egyenruha mégis csak tiszteletet parancsolhat egynéhány emberben. Bár persze, az is kérdés, hogy egy összeszólalkozásban kinek a pártját fognák: egy városlakóét, akinek a pénzéből kapják a fizetésüket vagy egy óriásét, akinek itt se lenne a helye?*
"A csudába ezekkel a gondolatokkal."
- Látom biza. *Bólint jókedvűen. Szemmértékre megpróbálja felmérni a fogadó ajtajának magasságát, majd hümmög egyet.* Meghajlok, oszt által tudok menni.
*Hogy bent mi lesz, azon nem aggódik. A taverna azért elég nagynak tűnik, s ha tele is van rakva székekkel és asztalokkal, hát semennyibe nem tart egy új elrendezéssel színt vinni a fogadós életébe.*
*Ahogy kiérnek a főtérre, egy kicsit megkönnyebbül, bár maga sem tudja, miért. Talán a városőrök: azt mondták az otthoniak, hogy ha bármikor problémája akad vagy rossz előérzete támad, próbáljon meg egy városőrök által felügyelt területre jutni. Ugyan egyik-másik meglehetősen hasznavehetetlennek tűnik - lassúnak vagy ügyetlennek, ez lényegtelen - azért az egyenruha mégis csak tiszteletet parancsolhat egynéhány emberben. Bár persze, az is kérdés, hogy egy összeszólalkozásban kinek a pártját fognák: egy városlakóét, akinek a pénzéből kapják a fizetésüket vagy egy óriásét, akinek itt se lenne a helye?*
"A csudába ezekkel a gondolatokkal."
- Látom biza. *Bólint jókedvűen. Szemmértékre megpróbálja felmérni a fogadó ajtajának magasságát, majd hümmög egyet.* Meghajlok, oszt által tudok menni.
*Hogy bent mi lesz, azon nem aggódik. A taverna azért elég nagynak tűnik, s ha tele is van rakva székekkel és asztalokkal, hát semennyibe nem tart egy új elrendezéssel színt vinni a fogadós életébe.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-03 13:52:35
Üzenet elküldve: 2013-07-03 13:52:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ona Blatynne//
- Erre.
*Mutat utat az óriásnak, miközben végigmennek a szegénynegyed poros kis utcáin és a főtérre jutnak.
- Látod? Az ott a fogadó.
*Mutat az épület irányába. Nem tudja, hogy mennyit fog kérni a fogadós a törött szobaajtóért, csak reménykedni tud benne, hogy van annyi pénze, amiből ki tudja fizetni.*
A hozzászólás írója (Zrotesz Khlia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.03 13:53:14
- Erre.
*Mutat utat az óriásnak, miközben végigmennek a szegénynegyed poros kis utcáin és a főtérre jutnak.
- Látod? Az ott a fogadó.
*Mutat az épület irányába. Nem tudja, hogy mennyit fog kérni a fogadós a törött szobaajtóért, csak reménykedni tud benne, hogy van annyi pénze, amiből ki tudja fizetni.*
A hozzászólás írója (Zrotesz Khlia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.03 13:53:14
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-03 10:52:48
Üzenet elküldve: 2013-07-03 10:52:48
ÚJ
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim//
*Nem zavartatja magát, nyugodtan iszik a vízből. Még az sem tántorítja el, hogy a kútvíz kissé fémes ízű, ha már belekezdett, folytatja is a víz elraktározását szükség esetére - ha netán mégis úgy alakulna, hogy futnia kell, mindenképp jó, ha ezt nem száraz szájjal lihegve teszi.
Nagyokat kortyol, nem igazán érzi úgy, hogy sietnie kell. A férfi is egész nyugodt és türelmes, gyanús mozdulatokat sem tesz. Sőt, szinte már rátelepszik a kút kávájára. Talán Liss mellétippelt és mégis szórakoztatja valamiféleképpen a sötétbőrűt a jelenléte. Ha másért nem is, talán csak a faggatózás miatt. De ha neki ennyi elég az idő múlatásához...
Csak akkor reagál a neki szegezett kérdésre, megállapításra, mikor már végez, felegyenesedik, és száját, kezét is rendkívül nőiesen beletörli ingébe.*
-A kor? Nem, nem hiszem. Ugyanannyira nem az tesz felnőtté, amennyire a külső sem.
*Válaszolja lassan, nyugodtan, egy apró mosoly kíséretében, szinte már visszavágólag. Úgy hiszi, a férfi is csak azért tartotta okítani való kölyöknek, ahogy kinéz - mint mindig mindenki más is, így jogosnak érzi az élcelődő replikát.*
-Vagy a viselkedés sem.
*Teszi még hozzá. Őszintén megvallva, nem tudja, mire akart utalni a férfi a kijelentéssel. Talán arra, hogy nem fél a lényétől? Vagy hogy nem fél szemtelenül válaszolni, ha úgy tartja kedve? Liss egyiket sem tartja gyermeteg viselkedésnek. Ettől függetlenül persze még lehet, hogy az. Igazán piszkálja a csőrét, mire alapozza a másik a megállapítást, s mivel már magához hűen 'bemutatkozott', nem is fél kibökni ezúttal ő is a kérdést. Csak úgy, nyersen, ahogy ajkaira jönnek a szavak.*
-Mit is tettem, ami... suhancos?
*Nem zavartatja magát, nyugodtan iszik a vízből. Még az sem tántorítja el, hogy a kútvíz kissé fémes ízű, ha már belekezdett, folytatja is a víz elraktározását szükség esetére - ha netán mégis úgy alakulna, hogy futnia kell, mindenképp jó, ha ezt nem száraz szájjal lihegve teszi.
Nagyokat kortyol, nem igazán érzi úgy, hogy sietnie kell. A férfi is egész nyugodt és türelmes, gyanús mozdulatokat sem tesz. Sőt, szinte már rátelepszik a kút kávájára. Talán Liss mellétippelt és mégis szórakoztatja valamiféleképpen a sötétbőrűt a jelenléte. Ha másért nem is, talán csak a faggatózás miatt. De ha neki ennyi elég az idő múlatásához...
Csak akkor reagál a neki szegezett kérdésre, megállapításra, mikor már végez, felegyenesedik, és száját, kezét is rendkívül nőiesen beletörli ingébe.*
-A kor? Nem, nem hiszem. Ugyanannyira nem az tesz felnőtté, amennyire a külső sem.
*Válaszolja lassan, nyugodtan, egy apró mosoly kíséretében, szinte már visszavágólag. Úgy hiszi, a férfi is csak azért tartotta okítani való kölyöknek, ahogy kinéz - mint mindig mindenki más is, így jogosnak érzi az élcelődő replikát.*
-Vagy a viselkedés sem.
*Teszi még hozzá. Őszintén megvallva, nem tudja, mire akart utalni a férfi a kijelentéssel. Talán arra, hogy nem fél a lényétől? Vagy hogy nem fél szemtelenül válaszolni, ha úgy tartja kedve? Liss egyiket sem tartja gyermeteg viselkedésnek. Ettől függetlenül persze még lehet, hogy az. Igazán piszkálja a csőrét, mire alapozza a másik a megállapítást, s mivel már magához hűen 'bemutatkozott', nem is fél kibökni ezúttal ő is a kérdést. Csak úgy, nyersen, ahogy ajkaira jönnek a szavak.*
-Mit is tettem, ami... suhancos?
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 21:17:49
Üzenet elküldve: 2013-07-02 21:17:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*Szóval tudja, csak nem érdekli a fennálló veszély... Érdekes szerzet, amilyen pici, olyan nagy a bátorsága. Valóban bátor vagy csak botor, hogy nem gondol a következményekre? Zsenge élet még, kinek lelke a fényben lubickolhat, talán még nyomot sem hagyott rajta az éjszaka kegyetlen világa. Persze lehet, hogy összes feltételezése hibás, a látszattal ellentétben nem képes az emberek lelkébe pillantani, kiolvasni onnan pontos jellemüket, életük eddig apróságait. Mint mindenki, ő is csak a külsőből tud ítéletet levonni, annyival jobb csak átlagnál, hogy nála az első benyomás nem sziklába vésett, hitt igazság, hanem képlékeny massza, amelyik készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban gyökeres ellentétére változzon. Ébersége sem lankad csak azért, mert úgy tűnik, nem kell tartania senkitől, ahogy a régiek mondták, bármi megtörténhet, és meg is történik, jobb hát felkészülni.
A visszavágásra egyik szemöldöke halványan megemelkedik, de ennél több nem fejezi ki meglepettségét. No lám... Indulatos a kicsike, és amennyire meg tudja állapítani, elég biztos is önmagában.*
-Nem vagy? Pedig nem úgy tűnik.
*Ő maga sem számít ugyan matuzsálemnek, még fajához mérten fiatal, de a hosszas kiképzés miatt, amit kapott, úgy érzi, joggal oktathat ki másokat, legyen ez akár jogos, akár nem. Elég neki, hogy meg van győződve saját felsőbbrendűségéről, minden más pedig lényegtelen.*
-Vajon pusztán a kor feljogosít-e arra, hogy felnőttnek tituláld magad, még akkor is, ha éretlen suhancként viselkedsz?
*Csípőjét a kútnak veti, úgy teszi fel a filozofikus kérdést, amíg a lány szomját csillapítja. Talán szólnia kellene, hogy nemrég mosta bele egy ártatlan állat vérét a vízbe? Ha érezhető maradt, akkor majd az ember úgyis köpködni fog, ha nem, akkor pedig ártani nem fog neki, hogy beszennyeződik törékeny kis teste. Inkább így, mint egy sikátor mocskától.*
*Szóval tudja, csak nem érdekli a fennálló veszély... Érdekes szerzet, amilyen pici, olyan nagy a bátorsága. Valóban bátor vagy csak botor, hogy nem gondol a következményekre? Zsenge élet még, kinek lelke a fényben lubickolhat, talán még nyomot sem hagyott rajta az éjszaka kegyetlen világa. Persze lehet, hogy összes feltételezése hibás, a látszattal ellentétben nem képes az emberek lelkébe pillantani, kiolvasni onnan pontos jellemüket, életük eddig apróságait. Mint mindenki, ő is csak a külsőből tud ítéletet levonni, annyival jobb csak átlagnál, hogy nála az első benyomás nem sziklába vésett, hitt igazság, hanem képlékeny massza, amelyik készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban gyökeres ellentétére változzon. Ébersége sem lankad csak azért, mert úgy tűnik, nem kell tartania senkitől, ahogy a régiek mondták, bármi megtörténhet, és meg is történik, jobb hát felkészülni.
A visszavágásra egyik szemöldöke halványan megemelkedik, de ennél több nem fejezi ki meglepettségét. No lám... Indulatos a kicsike, és amennyire meg tudja állapítani, elég biztos is önmagában.*
-Nem vagy? Pedig nem úgy tűnik.
*Ő maga sem számít ugyan matuzsálemnek, még fajához mérten fiatal, de a hosszas kiképzés miatt, amit kapott, úgy érzi, joggal oktathat ki másokat, legyen ez akár jogos, akár nem. Elég neki, hogy meg van győződve saját felsőbbrendűségéről, minden más pedig lényegtelen.*
-Vajon pusztán a kor feljogosít-e arra, hogy felnőttnek tituláld magad, még akkor is, ha éretlen suhancként viselkedsz?
*Csípőjét a kútnak veti, úgy teszi fel a filozofikus kérdést, amíg a lány szomját csillapítja. Talán szólnia kellene, hogy nemrég mosta bele egy ártatlan állat vérét a vízbe? Ha érezhető maradt, akkor majd az ember úgyis köpködni fog, ha nem, akkor pedig ártani nem fog neki, hogy beszennyeződik törékeny kis teste. Inkább így, mint egy sikátor mocskától.*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:48:22
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:48:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim//
-Tudom. De nem érdekel különösebben.
*Válaszol őszintén. Aki akar, bármit ellene fordíthatna. Ugyanúgy márthatná be a kofáknál vagy a városőrségnél foglalkozása miatt, mint ahogy nővére vagy épp Noctis iránti kötődését fordíthatja ellene. Sok buktatója van az életnek, utcagyerekként sokféleképp járhat pórul. Ha a macska iránti szeretete nem lenne ilyen nyilvánvaló, akkor is találna rajta fogást, aki meg akarja sanyargatni. De ebben sem hisz egyáltalán. Egyszer az életére törtek egy kis erszény aranyért meg némi dohányért. Fogalma sincs, ki volt az, de viszonylag tisztességes utat választott ahhoz, hogy megszerezze, amit akar. Tény, hátulról támadta meg és kis híján kést mártott a szívébe. De ez még mindig tisztább módja a célok elérésének, mint a zsarolás.
Ő maga túl jelentéktelen ahhoz egyébként is, hogy valaki ilyen fáradalmas utat válasszon ahhoz, hogy megszerezze tőle azt a kis semmit, amije van.*
-Köszönöm az aggodalmát, megtisztel a tanácsa. De nem vagyok már gyerek, hogy oktatni kelljen engem.
*Szavai kissé nyersre sikerülnek. Nem mindig tudja megfelelően megválogatni szavait.
Mivel Noctis végzett, és a férfiról sem gondolná, hogy épp egy olyan kis senki társaságára vágyna, mint ő maga, a tovább indulást latolgatja. Lenéz a szőrgombócra, aki gyanúja szerint már lassan talán el is alszik ülve, majd úgy dönt, iszik még maga is. Lehajol, megcsodálja a kút feketének tűnő vizét, és benne először a csillagok tükörképét, majd a sajátját. Tudja, hogy kölyöknek tűnik, annak ellenére, hogy legkevésbé sem az. Talán alacsony termete, vagy a babaarcán ülő, folyamatos szomorkás-csalódott kifejezés teszi? Nem tudja eldönteni, de néha mégis az idegeit tépázza a tény.
Lemondóan sóhajt, majd csészét formál tenyeréből és merít a hűs vízből. Nem kimondottan szomjas, csak alaposan hozzászokott, hogy a hosszabb utak előtt iszik egy keveset. Szomjasan minden megtenni való táv többnek tűnik a valósnál.*
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.02 20:49:58
-Tudom. De nem érdekel különösebben.
*Válaszol őszintén. Aki akar, bármit ellene fordíthatna. Ugyanúgy márthatná be a kofáknál vagy a városőrségnél foglalkozása miatt, mint ahogy nővére vagy épp Noctis iránti kötődését fordíthatja ellene. Sok buktatója van az életnek, utcagyerekként sokféleképp járhat pórul. Ha a macska iránti szeretete nem lenne ilyen nyilvánvaló, akkor is találna rajta fogást, aki meg akarja sanyargatni. De ebben sem hisz egyáltalán. Egyszer az életére törtek egy kis erszény aranyért meg némi dohányért. Fogalma sincs, ki volt az, de viszonylag tisztességes utat választott ahhoz, hogy megszerezze, amit akar. Tény, hátulról támadta meg és kis híján kést mártott a szívébe. De ez még mindig tisztább módja a célok elérésének, mint a zsarolás.
Ő maga túl jelentéktelen ahhoz egyébként is, hogy valaki ilyen fáradalmas utat válasszon ahhoz, hogy megszerezze tőle azt a kis semmit, amije van.*
-Köszönöm az aggodalmát, megtisztel a tanácsa. De nem vagyok már gyerek, hogy oktatni kelljen engem.
*Szavai kissé nyersre sikerülnek. Nem mindig tudja megfelelően megválogatni szavait.
Mivel Noctis végzett, és a férfiról sem gondolná, hogy épp egy olyan kis senki társaságára vágyna, mint ő maga, a tovább indulást latolgatja. Lenéz a szőrgombócra, aki gyanúja szerint már lassan talán el is alszik ülve, majd úgy dönt, iszik még maga is. Lehajol, megcsodálja a kút feketének tűnő vizét, és benne először a csillagok tükörképét, majd a sajátját. Tudja, hogy kölyöknek tűnik, annak ellenére, hogy legkevésbé sem az. Talán alacsony termete, vagy a babaarcán ülő, folyamatos szomorkás-csalódott kifejezés teszi? Nem tudja eldönteni, de néha mégis az idegeit tépázza a tény.
Lemondóan sóhajt, majd csészét formál tenyeréből és merít a hűs vízből. Nem kimondottan szomjas, csak alaposan hozzászokott, hogy a hosszabb utak előtt iszik egy keveset. Szomjasan minden megtenni való táv többnek tűnik a valósnál.*
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.02 20:49:58
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:26:42
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:26:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*sosem nézte le az állatokat, mert bár nem mind olyan intelligens, mint egyes emberek, jobban tudnak hallgatni az ösztöneikre, ami vészhelyzetben nagyobb segítség, mint bármi értelmi spekuláció. Egyébként is furcsa lenne, ha egy olyan faj gyermeke vetné meg az állatokat, amelynek legnagyobb része vagy a pókokat, vagy a kígyókat tiszteli szinte istenként. Mindentől lehet tanulni valamit, főként az óvatosságukat, amivel kerülik azt, amit nem ismernek, és csak nagyon nehezen fogadnak bizalmukba bárkit is.
Költői kérdése nem marad válasz nélkül, a lány azonnal megfelel, méghozzá olyan módon, ami hideg mosolyt varázsol a jóvágású arcra.*
-Tehát kötődsz hozzá, ő pedig hozzád.
*Ezt könnyen meg tudja állapítani, épp ezért nem is kérdez, hanem kijelent. A természetes mozdulat, amivel az embere kedvence felé nyúl, és a ragaszkodás, amivel amaz dörgölőzik minden elárul. Talán többet is, mint egészséges volna. Micsoda pazarlás, hogy ezen az estén nem ölhet, hiszen szinte tálcán kínálja magát a lehetőség.*
-Ha ragaszkodsz valamihez, szeretsz valamit, ellened fogják fordítani. Tekintsd ezt ingyen leckének az életről.
*Ő már csak tudja, hogyan működik ez, az első időkben ő is követett el hasonló hibát, de túl nagy árat fizetett azért, hogy megtanulja, az éjszakában nem létezhetnek érzelmek, különben azok ellenünk fordulnak. Mint említve volt, a sötétség önző szerető, amely nem engedi, hogy teremtményei szívét bármi más töltse ki az örök feketeségen kívül. Ha mégis megtörténne, akkor kegyetlen bosszút áll, amibe a test is belerokkanhat. Igaz, egy állat szeretete még nem akkor hátrány, hiszen azokat könnyebb elveszíteni, életükért sem áldozunk olyan sokat, de a pár pillanatnyi hezitálás, amíg a lány eldönti, hogy vész esetén macskája épsége mennyire fontos számára, épp elég lehet egy ellenfélnek, hogy lépéselőnybe kerüljön, ami a halállal lehet egyenlő. Ingyen lecke hát, hogy felhívja erre a figyelmet, nem pedig kihasználva az alkalmat, saját kárán okítja az embert.*
*sosem nézte le az állatokat, mert bár nem mind olyan intelligens, mint egyes emberek, jobban tudnak hallgatni az ösztöneikre, ami vészhelyzetben nagyobb segítség, mint bármi értelmi spekuláció. Egyébként is furcsa lenne, ha egy olyan faj gyermeke vetné meg az állatokat, amelynek legnagyobb része vagy a pókokat, vagy a kígyókat tiszteli szinte istenként. Mindentől lehet tanulni valamit, főként az óvatosságukat, amivel kerülik azt, amit nem ismernek, és csak nagyon nehezen fogadnak bizalmukba bárkit is.
Költői kérdése nem marad válasz nélkül, a lány azonnal megfelel, méghozzá olyan módon, ami hideg mosolyt varázsol a jóvágású arcra.*
-Tehát kötődsz hozzá, ő pedig hozzád.
*Ezt könnyen meg tudja állapítani, épp ezért nem is kérdez, hanem kijelent. A természetes mozdulat, amivel az embere kedvence felé nyúl, és a ragaszkodás, amivel amaz dörgölőzik minden elárul. Talán többet is, mint egészséges volna. Micsoda pazarlás, hogy ezen az estén nem ölhet, hiszen szinte tálcán kínálja magát a lehetőség.*
-Ha ragaszkodsz valamihez, szeretsz valamit, ellened fogják fordítani. Tekintsd ezt ingyen leckének az életről.
*Ő már csak tudja, hogyan működik ez, az első időkben ő is követett el hasonló hibát, de túl nagy árat fizetett azért, hogy megtanulja, az éjszakában nem létezhetnek érzelmek, különben azok ellenünk fordulnak. Mint említve volt, a sötétség önző szerető, amely nem engedi, hogy teremtményei szívét bármi más töltse ki az örök feketeségen kívül. Ha mégis megtörténne, akkor kegyetlen bosszút áll, amibe a test is belerokkanhat. Igaz, egy állat szeretete még nem akkor hátrány, hiszen azokat könnyebb elveszíteni, életükért sem áldozunk olyan sokat, de a pár pillanatnyi hezitálás, amíg a lány eldönti, hogy vész esetén macskája épsége mennyire fontos számára, épp elég lehet egy ellenfélnek, hogy lépéselőnybe kerüljön, ami a halállal lehet egyenlő. Ingyen lecke hát, hogy felhívja erre a figyelmet, nem pedig kihasználva az alkalmat, saját kárán okítja az embert.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:48:20
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:48:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim//
*Az igazat megvallva egyáltalán nem gondolta úgy, hogy a másik sértőnek érezhette az állat elhúzódását. Elvégre 'csak' egy állat. Ráadásul macska, azok pedig leginkább akaratosságukról lehetnek híresek. Legalábbis, Lissbeth környezetében -már ha az egyetlen testvérből és annak három bajkeverő barátjából álló csapatot nevezheti így- ez az elterjedt hit a macskákról.
Önzőek, csak akkor keresik az ember társaságát, ha vágynak valamire. Elbújnak, ha nem akarnak társaságot, marnak a kéretlen zavargásért, morognak, ha türelmetlenek... de nem ugyanolyanok, mint a magukat értelmesebbnek gondoló emberek, elfek, vagy bárki más? De. Azok is ugyanúgy hízelegnek, kuncsorognak, marnak, rikoltoznak... És igen, többnek tartják magukat egy apró lénynél - aki történetesen akkor is képes ellátni magát, ha a gazdája valamiért nem teheti ezt meg. Lekicsinylik a kis jószágokat, akiknek a társasága Liss számára mindennél többet ér. Egy macska nem hazudik annyit. Még a legvadabb is képes törleszkedni, megalázkodni némi élelemért, de ez minden. Sokkal jobb barátok bárkinél.
Liss Noctisra pillant, majd a sötét alakra, aki megszólal. A lány most már mindenképp biztos lehet benne, hogy férfi az illető. Termete alapján is erre gondolt, de most lehet igazán bizonyos. De egyébként nem mintha oly sokat számítana.
Állja a pillantásokat, hiába érzi úgy, hogy a másik tekintete szinte szúr. Még mindig nem érzi úgy, hogy lenne bármi félni valója.*
-Talán. Egész kis kora óta velem van.
*Válaszol ugyanolyan halkan, ahogy az előbb is beszélt. Érdekes kérdést kapott, csak utólag gondolkodik el rajta komolyabban. Vajon tényleg az állat idomult hozzá, vagy fordítva? Ez olyan kérdés, amit sosem tudna pontosan megválaszolni. Ahhoz, hogy így legyen, tudnia kellene, milyenek lennének egymás nélkül.
Kinyújtja kezét az állat felé, aki közben befejezte az ivást és farkát maga köré tekerve ücsörög a kút káváján, türelmesen figyelve a férfit. Lissnek egy hangjába kerülne, hogy eliszkoljon, de most csak hozzádörzsöli fejét a lány kezéhez.*
*Az igazat megvallva egyáltalán nem gondolta úgy, hogy a másik sértőnek érezhette az állat elhúzódását. Elvégre 'csak' egy állat. Ráadásul macska, azok pedig leginkább akaratosságukról lehetnek híresek. Legalábbis, Lissbeth környezetében -már ha az egyetlen testvérből és annak három bajkeverő barátjából álló csapatot nevezheti így- ez az elterjedt hit a macskákról.
Önzőek, csak akkor keresik az ember társaságát, ha vágynak valamire. Elbújnak, ha nem akarnak társaságot, marnak a kéretlen zavargásért, morognak, ha türelmetlenek... de nem ugyanolyanok, mint a magukat értelmesebbnek gondoló emberek, elfek, vagy bárki más? De. Azok is ugyanúgy hízelegnek, kuncsorognak, marnak, rikoltoznak... És igen, többnek tartják magukat egy apró lénynél - aki történetesen akkor is képes ellátni magát, ha a gazdája valamiért nem teheti ezt meg. Lekicsinylik a kis jószágokat, akiknek a társasága Liss számára mindennél többet ér. Egy macska nem hazudik annyit. Még a legvadabb is képes törleszkedni, megalázkodni némi élelemért, de ez minden. Sokkal jobb barátok bárkinél.
Liss Noctisra pillant, majd a sötét alakra, aki megszólal. A lány most már mindenképp biztos lehet benne, hogy férfi az illető. Termete alapján is erre gondolt, de most lehet igazán bizonyos. De egyébként nem mintha oly sokat számítana.
Állja a pillantásokat, hiába érzi úgy, hogy a másik tekintete szinte szúr. Még mindig nem érzi úgy, hogy lenne bármi félni valója.*
-Talán. Egész kis kora óta velem van.
*Válaszol ugyanolyan halkan, ahogy az előbb is beszélt. Érdekes kérdést kapott, csak utólag gondolkodik el rajta komolyabban. Vajon tényleg az állat idomult hozzá, vagy fordítva? Ez olyan kérdés, amit sosem tudna pontosan megválaszolni. Ahhoz, hogy így legyen, tudnia kellene, milyenek lennének egymás nélkül.
Kinyújtja kezét az állat felé, aki közben befejezte az ivást és farkát maga köré tekerve ücsörög a kút káváján, türelmesen figyelve a férfit. Lissnek egy hangjába kerülne, hogy eliszkoljon, de most csak hozzádörzsöli fejét a lány kezéhez.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:27:46
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:27:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*A gesztus, nem is annyira barátkozó, mint inkább ismerkedő, határokat feszegető, láthatóan nincs túl nagyra értékelve. A macska elhúzódik, ő pedig nem fogja erőltetni, kezét újra a kávára ejti. Az állati ösztönök működnek, kerüli a halál érintését.
A halk szavakra nem pillant hátra, saját, elmosódó arcmását tanulmányozza a fodrozódó vízben. Sértésnek venni? Gyermeki beszéd, nincs semmi oka, hogy a jogos bizalmatlanságot személye ellen irányulónak fogja fel. Az ő világában ez a normális, hogy az idegenek nem beszélgetnek csak úgy, nem adják ki magukat egy sosem látott személynek. Ha mégis megteszik, akkor nem érik meg a következő napot, mert minden információ hatalom, amit fel tudunk használni a másik ellen.*
-Okos állat. Vajon a gazdájától tanulta?
*Nyílnak az ében ajkak, hogy mély zengetű szavak szökkenjenek ki rajtuk, ahogy tekintete elmélázva pillant újra a lány irányába. Kíváncsi lenne, mi bújhat meg a nagy szemek mögött, milyen gondolat vagy remény űzi a törékeny alakot épp az ő közelébe, aki akár fél kézzel ketté tudná roppantani. Valami csapda lenne, ahol a lány alakítja a csalétekként szolgáló hús szerepét? Nem egy hálás feladat, ráadásul hasztalan is, ma este a hold nem kíván halált, gyászát vér nélküli üli, így róva le kegyeletét az elveszettnek.
Rezzenéstelenül figyeli az embert, nem is azért, mert tartana tőle, inkább kutatva arcának rezdüléseit, szemének rebbenését, tekintetének elkalandozását. Vajon meddig képes állni a sárga íriszek tüzét? Mikor fordul el, mert úgy érzi, a szemek lényének legbensőbb titkait is ki tudják fürkészni, mikor jön el az a pillanat, hogy menekülne a vesébe látó lélektükröktől, mikor érkezik el a pillanat, amikor úgy érzi, hogy szinte pőrén, védtelenül áll a hím előtt? Mindig érdekes az elme tűrőképességét marcangolni, elhitetni, hogy az is létező, ami valójában képtelenség, elhinteni a gyanút, hogy a természetfeletti nem csak mese, hanem egészen mindennapi jelenség, a rémek pedig igazából közöttünk járnak.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.02 20:09:13, a következő indokkal:
Jelpótlás
*A gesztus, nem is annyira barátkozó, mint inkább ismerkedő, határokat feszegető, láthatóan nincs túl nagyra értékelve. A macska elhúzódik, ő pedig nem fogja erőltetni, kezét újra a kávára ejti. Az állati ösztönök működnek, kerüli a halál érintését.
A halk szavakra nem pillant hátra, saját, elmosódó arcmását tanulmányozza a fodrozódó vízben. Sértésnek venni? Gyermeki beszéd, nincs semmi oka, hogy a jogos bizalmatlanságot személye ellen irányulónak fogja fel. Az ő világában ez a normális, hogy az idegenek nem beszélgetnek csak úgy, nem adják ki magukat egy sosem látott személynek. Ha mégis megteszik, akkor nem érik meg a következő napot, mert minden információ hatalom, amit fel tudunk használni a másik ellen.*
-Okos állat. Vajon a gazdájától tanulta?
*Nyílnak az ében ajkak, hogy mély zengetű szavak szökkenjenek ki rajtuk, ahogy tekintete elmélázva pillant újra a lány irányába. Kíváncsi lenne, mi bújhat meg a nagy szemek mögött, milyen gondolat vagy remény űzi a törékeny alakot épp az ő közelébe, aki akár fél kézzel ketté tudná roppantani. Valami csapda lenne, ahol a lány alakítja a csalétekként szolgáló hús szerepét? Nem egy hálás feladat, ráadásul hasztalan is, ma este a hold nem kíván halált, gyászát vér nélküli üli, így róva le kegyeletét az elveszettnek.
Rezzenéstelenül figyeli az embert, nem is azért, mert tartana tőle, inkább kutatva arcának rezdüléseit, szemének rebbenését, tekintetének elkalandozását. Vajon meddig képes állni a sárga íriszek tüzét? Mikor fordul el, mert úgy érzi, a szemek lényének legbensőbb titkait is ki tudják fürkészni, mikor jön el az a pillanat, hogy menekülne a vesébe látó lélektükröktől, mikor érkezik el a pillanat, amikor úgy érzi, hogy szinte pőrén, védtelenül áll a hím előtt? Mindig érdekes az elme tűrőképességét marcangolni, elhitetni, hogy az is létező, ami valójában képtelenség, elhinteni a gyanút, hogy a természetfeletti nem csak mese, hanem egészen mindennapi jelenség, a rémek pedig igazából közöttünk járnak.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.02 20:09:13, a következő indokkal:
Jelpótlás
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:08:49
Üzenet elküldve: 2013-07-02 19:08:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim//
*Csak áll és figyel. Nem érzi úgy egyáltalán, hogy félnie kellene a másiktól, akihez -mondhatni- Noctis csalta oda. Nem azért, mert nem feltételezne róla rosszat, hiszen sosem tudhatja, kinek éppen mi jár a fejében. Csak képtelen félni. Nem volt ez mindig így. Egy esztendeje még minden apró neszre összerezzent ő maga is. Bújkált, osont, igyekezett észrevétlen maradni, nehogy valakinek megakadjon rajta a szeme... bármiért is. De azóta rengeteg minden történt. Volt alkalma megtanulni, hogy nem minden az óvatosság, mert mindig lesz, aki éberebb, ügyesebb, gyorsabb nála. Főként épp azok, akiknek nem épp kedvesek a szándékai.
Az elmúlt évben megtanult még kevésbé ragaszkodni dolgokhoz, másokhoz, ugyanúgy, ahogy az életéhez is. Egy évvel ezelőtt hajszálon múlott, hogy most itt lehet-e, vagy sem. De életben maradt. És megtanulta, hogy a félelem sehova sem vezet. Aki meg akarja találni, meg fogja. Aki el akarja kapni, mindent megtesz majd érte, hogy így is legyen. Fölösleges hát minden erőfeszítés, amit azért tenne, hogy elkerülje az ilyesmit. Csak folyamatos kételyt szül, nyugtalanságot, ami megkeseríti azokat a napokat, amiket szépnek is megélhetne. Inkább megy szembe mindennel, amitől más tartana, számolva az esetleges veszélyekkel. Legalább nem éri meglepetés, szemtől szembe kapja, ami járhat. És bármi is legyen a dolgok vége, legalább ott lesz a tudat, hogy az odáig vezető út perceit nem a rettegés töltötte ki.
Noctis felkapja a fejét, ahogy észreveszi a közeledést. Néhány pillanatig csak bámulja hatalmasra tágult szemeivel a felé nyúló kart, majd szép lassan odébb húzódik. Nem menekül, de egyértelműen jelzi, nem akar barátkozni. Ha a sötét alak visszahúzza karját, a macska folytatja az ivást. Liss pedig még közelebb lép hozzá. Ekkor már meg is szólal, halk, épp csak hallható hangon.*
-Ne vegye sértésnek. Ilyen kis magánakvaló.
*Csak áll és figyel. Nem érzi úgy egyáltalán, hogy félnie kellene a másiktól, akihez -mondhatni- Noctis csalta oda. Nem azért, mert nem feltételezne róla rosszat, hiszen sosem tudhatja, kinek éppen mi jár a fejében. Csak képtelen félni. Nem volt ez mindig így. Egy esztendeje még minden apró neszre összerezzent ő maga is. Bújkált, osont, igyekezett észrevétlen maradni, nehogy valakinek megakadjon rajta a szeme... bármiért is. De azóta rengeteg minden történt. Volt alkalma megtanulni, hogy nem minden az óvatosság, mert mindig lesz, aki éberebb, ügyesebb, gyorsabb nála. Főként épp azok, akiknek nem épp kedvesek a szándékai.
Az elmúlt évben megtanult még kevésbé ragaszkodni dolgokhoz, másokhoz, ugyanúgy, ahogy az életéhez is. Egy évvel ezelőtt hajszálon múlott, hogy most itt lehet-e, vagy sem. De életben maradt. És megtanulta, hogy a félelem sehova sem vezet. Aki meg akarja találni, meg fogja. Aki el akarja kapni, mindent megtesz majd érte, hogy így is legyen. Fölösleges hát minden erőfeszítés, amit azért tenne, hogy elkerülje az ilyesmit. Csak folyamatos kételyt szül, nyugtalanságot, ami megkeseríti azokat a napokat, amiket szépnek is megélhetne. Inkább megy szembe mindennel, amitől más tartana, számolva az esetleges veszélyekkel. Legalább nem éri meglepetés, szemtől szembe kapja, ami járhat. És bármi is legyen a dolgok vége, legalább ott lesz a tudat, hogy az odáig vezető út perceit nem a rettegés töltötte ki.
Noctis felkapja a fejét, ahogy észreveszi a közeledést. Néhány pillanatig csak bámulja hatalmasra tágult szemeivel a felé nyúló kart, majd szép lassan odébb húzódik. Nem menekül, de egyértelműen jelzi, nem akar barátkozni. Ha a sötét alak visszahúzza karját, a macska folytatja az ivást. Liss pedig még közelebb lép hozzá. Ekkor már meg is szólal, halk, épp csak hallható hangon.*
-Ne vegye sértésnek. Ilyen kis magánakvaló.
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 18:45:04
Üzenet elküldve: 2013-07-02 18:45:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*A vízcseppek sötét gyémántokként hullanak alá nedves kezéről és arcáról, ahogy újabb és újabb merítésnyi vízzel jutalmazza önmagát, elmosva így az út porát és minden szennyét. Micsoda képmutatás, látszólag tisztává válni, hogy a körülötte levők ne ismerjék fel a gyilkost, holott ő is tudja, hogy annyi vér tapad már hozzá, amit a legképzettebb fürdősszolgák sem tudnának levakarni. Talán igaz lenne az a mende-monda, amit az egyik faluban hallott, miszerint a sötételfek bőre valójában a tengernyi rájuk száradt vértől ilyen fekete? Érdekes feltételezés, a hiúságot jobban is legyezgeti, mint az, hogy holmi gombák feketítették be őket így.
Két kezével támasztja a masszív kút káváját, nézi, ahogy lassan nyugszik el a felszín, újra ragyogó tükörré válva, mi hűen tükrözi az égboltot. Fél füllel figyel csak környezetére, éppen annyira, hogy ha támadót kapna, azt még a halálos csapás előtt észrevegye, de figyelme most a fejében cikázó gondolatoké. Apró ideák kergetőznek a fekete üstök alatt, a legkülönfélébb lehetőségeket sorakoztatva fel, hogy innentől mihez is kezdjen. Gyomra nem űzi, az elkapott nyúl húsa elég laktató volt, alkoholos bódultságot sem óhajt most. Nincs mit felejteni, nincs mit ünnepelni, ezek fényében bármi más gyenge kifogásnak tetszene, jobb lesz hát, ha kerüli a mámorító italokat, ki tudja, mikor lesz szükség elméjének gyors mozgására.
Fejét csak akkor mozdítja meg, amikor szemének sarkából mozgást érzékel maga mellett. Tekintete előbb a fekete szőrcsomóra tapad, majd a teret pásztázza körbe, hogy tartozik-e valakihez vagy csak kóbor állat, így érkeznek el a sárga fényben izzó lélektükrök végül az apró ember lányhoz. Egy gyermek, kit vonz a sötét minden titka, ki még nem tanult meg félni az ismeretlentől - gondolja ő. Fejét visszafordítja a kút felé, nedves kezét kicsit megemelve, lassú mozdulattal nyúl a macska felé, egyelőre nem simítva meg, csak kivárva, hogy az állat elfogadja-e a közeledést vagy sem, ez esetben pedig vajon megfutamodik vagy támad? Az állatok másképp hoznak ítéletet, mint gazdáik, nem a külső alapján döntik el, kit tartanak érdemesnek és kit nem, ösztöneikre hagyatkoznak. Vajon ennek a kis jószágnak mit súgnak az ösztönei? Fusson a vékony karokba, vissza gazdájához, amíg nem késő? Netán hagyja magát, hogy a sötétség gyermeke megérintse? Bármelyik is, bizonyára jó példával szolgálhat majd a lánynak olyan tekintetben, hogy ő miképp viselkedjen a mélységivel szemben.*
*A vízcseppek sötét gyémántokként hullanak alá nedves kezéről és arcáról, ahogy újabb és újabb merítésnyi vízzel jutalmazza önmagát, elmosva így az út porát és minden szennyét. Micsoda képmutatás, látszólag tisztává válni, hogy a körülötte levők ne ismerjék fel a gyilkost, holott ő is tudja, hogy annyi vér tapad már hozzá, amit a legképzettebb fürdősszolgák sem tudnának levakarni. Talán igaz lenne az a mende-monda, amit az egyik faluban hallott, miszerint a sötételfek bőre valójában a tengernyi rájuk száradt vértől ilyen fekete? Érdekes feltételezés, a hiúságot jobban is legyezgeti, mint az, hogy holmi gombák feketítették be őket így.
Két kezével támasztja a masszív kút káváját, nézi, ahogy lassan nyugszik el a felszín, újra ragyogó tükörré válva, mi hűen tükrözi az égboltot. Fél füllel figyel csak környezetére, éppen annyira, hogy ha támadót kapna, azt még a halálos csapás előtt észrevegye, de figyelme most a fejében cikázó gondolatoké. Apró ideák kergetőznek a fekete üstök alatt, a legkülönfélébb lehetőségeket sorakoztatva fel, hogy innentől mihez is kezdjen. Gyomra nem űzi, az elkapott nyúl húsa elég laktató volt, alkoholos bódultságot sem óhajt most. Nincs mit felejteni, nincs mit ünnepelni, ezek fényében bármi más gyenge kifogásnak tetszene, jobb lesz hát, ha kerüli a mámorító italokat, ki tudja, mikor lesz szükség elméjének gyors mozgására.
Fejét csak akkor mozdítja meg, amikor szemének sarkából mozgást érzékel maga mellett. Tekintete előbb a fekete szőrcsomóra tapad, majd a teret pásztázza körbe, hogy tartozik-e valakihez vagy csak kóbor állat, így érkeznek el a sárga fényben izzó lélektükrök végül az apró ember lányhoz. Egy gyermek, kit vonz a sötét minden titka, ki még nem tanult meg félni az ismeretlentől - gondolja ő. Fejét visszafordítja a kút felé, nedves kezét kicsit megemelve, lassú mozdulattal nyúl a macska felé, egyelőre nem simítva meg, csak kivárva, hogy az állat elfogadja-e a közeledést vagy sem, ez esetben pedig vajon megfutamodik vagy támad? Az állatok másképp hoznak ítéletet, mint gazdáik, nem a külső alapján döntik el, kit tartanak érdemesnek és kit nem, ösztöneikre hagyatkoznak. Vajon ennek a kis jószágnak mit súgnak az ösztönei? Fusson a vékony karokba, vissza gazdájához, amíg nem késő? Netán hagyja magát, hogy a sötétség gyermeke megérintse? Bármelyik is, bizonyára jó példával szolgálhat majd a lánynak olyan tekintetben, hogy ő miképp viselkedjen a mélységivel szemben.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 18:23:15
Üzenet elküldve: 2013-07-02 18:23:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zhrodim//
*Este... éjjel. Ez az az időszak, amit legjobban szeret. Talán egy ifjú tolvajtól ez furcsa, de így van. Ilyenkor nincs olyan nyüzsgés, nem tapossák egymást már a piacolók, csend van és nyugalom. És jó illatok. Igen, a nyugvó természet illatait is jobban kedveli, mint a párás levegőben terjengő sült húsok illatát... Meg az esőét, meg a frissen esett hóét... Mert ő érzi azt is. Nővére bolondnak tartja mindezért, de ez cseppet sem változtat a tényeken.
Este, éjjel. Zavartalanul, gondolatai magányába burkoltózva. Igen, míg világ a világ, ez sosem lesz másként.
Most is, mint általában, vele van piciny fekete jószága. Karjai közt nyújtóva, a simogatásért hálásan dorombolva figyel mégis éberen, ahogy gazdája apró csizmái az utca köveit róják. Noctis kettejük helyett figyel, mint a természet szülöttei. Éber és óvatos, mint amilyen gazdája is - annak ellenére, hogy Liss nem érez félelmet. Egyformák. Talán ezért is elválaszthatatlan társak.
Aztán a főtérre érve a macska abbahagyja a halk-hálás morgást, gombóccá formálódik, majd kiszökken Lissbeth öléből. Meg sem áll a kútig, ahol a másik, nála jóval nagyobb sötét alak mellett szomját kezdi csillapítani. Gazdája is mellé lép, figyeli őt és a másikat. Egyelőre nem szólal meg. Nem akaródzik megtörnie a csendet, amit annyira szeret.*
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.02 18:25:28
*Este... éjjel. Ez az az időszak, amit legjobban szeret. Talán egy ifjú tolvajtól ez furcsa, de így van. Ilyenkor nincs olyan nyüzsgés, nem tapossák egymást már a piacolók, csend van és nyugalom. És jó illatok. Igen, a nyugvó természet illatait is jobban kedveli, mint a párás levegőben terjengő sült húsok illatát... Meg az esőét, meg a frissen esett hóét... Mert ő érzi azt is. Nővére bolondnak tartja mindezért, de ez cseppet sem változtat a tényeken.
Este, éjjel. Zavartalanul, gondolatai magányába burkoltózva. Igen, míg világ a világ, ez sosem lesz másként.
Most is, mint általában, vele van piciny fekete jószága. Karjai közt nyújtóva, a simogatásért hálásan dorombolva figyel mégis éberen, ahogy gazdája apró csizmái az utca köveit róják. Noctis kettejük helyett figyel, mint a természet szülöttei. Éber és óvatos, mint amilyen gazdája is - annak ellenére, hogy Liss nem érez félelmet. Egyformák. Talán ezért is elválaszthatatlan társak.
Aztán a főtérre érve a macska abbahagyja a halk-hálás morgást, gombóccá formálódik, majd kiszökken Lissbeth öléből. Meg sem áll a kútig, ahol a másik, nála jóval nagyobb sötét alak mellett szomját kezdi csillapítani. Gazdája is mellé lép, figyeli őt és a másikat. Egyelőre nem szólal meg. Nem akaródzik megtörnie a csendet, amit annyira szeret.*
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.02 18:25:28
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 17:46:17
Üzenet elküldve: 2013-07-02 17:46:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Sosem értette, miért kedvelik annyira a népek a teliholdat, hogy sokan még külön ünnepségeket is szerveznek a fénye alatt, amik az újhold sokkal lenyűgözőbb látvány. Amikor az ezüstös égitest nem mutatja magát, sötét kendőt terítve arca elé félrevonul, mint a gyászos özvegy, ki nemrég elvesztett urát siratja. Elzárkózik a világtól, még tulajdon gyermekit, a csillagokat is magukra hagyja, hogy egyedül próbálgassák gyenge fényüket, próbálva felnőni a feladathoz, hogy anyjuk nyomdokait követve édes fénnyel töltsék meg az éjben rettegők lelkét, menedéket kínálva a sötétségben. Meddő próbálkozásuk még a hím arcára is hűvös mosolyt csal, ahogy képzeletben fejet hajt a feketébe öltözködött, égi úrnő előtt, megköszönve így ezt az estét, amikor az alvilág minden mocska elszabadulhat, és nem szabhat gátat nekik senki. Új város, de a szabályok a régiek: ölsz vagy téged ölnek. Sosem érezte úgy, hogy a földnek pont az ő vérére lenne szüksége, rá áhítozna, hogy áldozatként magába fogadja, így eddig ő tevékenykedett azon, hogy a hollók ne maradjanak lakoma nélkül.
Puha cipőtalpak viszik nesztelenül előre, mintha nem is a földön járna, hanem lábai magát a rideg éjt tapodnák, amely élvezettel fekszik lábai elé, olcsó nőként kínálva magát, hogy a hím sose keresse más társaságát, csak az övét. Az éjszaka már csak ilyen, önző szerető, amely csókjáért nagy árat fizetett: ha akarna, sem tudná a nap útját járni, faji vonásai lehetetlenné teszik, hogy az erős fényt elviselhesse, így egyszerre ura és rabja ennek a kékes derengésű napszaknak. Végzete ide láncolja, de sosem panaszkodott ez ellen, megtanult az árnyékban élni, kioktatták, miként lehet a fényben fürdők ágy alatt megbújó rémálma, amelynek a létezéséről tudnak ugyan, de félelmük megköti kezüket, így nem tudják elűzni, csak elbújva remegni és imádkozni az isteneikhez, hogy ne őket találja meg.
A szökőkúthoz lép, a tiszta vizet száraz vér szennyezi, ahogy kezeit megmossa. Nem, ez most nem emberi vér, pusztán egy ostoba állaté, amelyet pár órával ez ezelőtt ejtett, amikor még nem is sejtette, hogy ilyen hamar lakott településre találhat. Érintése nyomán megtörik az eddig nyugodt víztükör, elmosódik az égbolt képe, a csillagok tiszta fénye vörösesre vált a zavartan vibráló felszínen. Nem hiába mondták, hogy pusztulást hoz mindenre, mintha még az életető nedű is erről rebegne, ahogy fodrozódik.
Kicsit Előre hajol, hogy a hűs vízzel arcát is felfrissítse, szemeit lehunyva élvezi a röpke pillanatig tartó felüdülést. Hosszas vándorútra tehet pontot most, újabb helyet találhat, ahol jobban megismerheti a felszín népeit, azok szokásait, hogy mikor visszatér övéi körébe, ezen tudás birtokában tapasztaltabb és erősebb harcos lehessen mindnél.*
Puha cipőtalpak viszik nesztelenül előre, mintha nem is a földön járna, hanem lábai magát a rideg éjt tapodnák, amely élvezettel fekszik lábai elé, olcsó nőként kínálva magát, hogy a hím sose keresse más társaságát, csak az övét. Az éjszaka már csak ilyen, önző szerető, amely csókjáért nagy árat fizetett: ha akarna, sem tudná a nap útját járni, faji vonásai lehetetlenné teszik, hogy az erős fényt elviselhesse, így egyszerre ura és rabja ennek a kékes derengésű napszaknak. Végzete ide láncolja, de sosem panaszkodott ez ellen, megtanult az árnyékban élni, kioktatták, miként lehet a fényben fürdők ágy alatt megbújó rémálma, amelynek a létezéséről tudnak ugyan, de félelmük megköti kezüket, így nem tudják elűzni, csak elbújva remegni és imádkozni az isteneikhez, hogy ne őket találja meg.
A szökőkúthoz lép, a tiszta vizet száraz vér szennyezi, ahogy kezeit megmossa. Nem, ez most nem emberi vér, pusztán egy ostoba állaté, amelyet pár órával ez ezelőtt ejtett, amikor még nem is sejtette, hogy ilyen hamar lakott településre találhat. Érintése nyomán megtörik az eddig nyugodt víztükör, elmosódik az égbolt képe, a csillagok tiszta fénye vörösesre vált a zavartan vibráló felszínen. Nem hiába mondták, hogy pusztulást hoz mindenre, mintha még az életető nedű is erről rebegne, ahogy fodrozódik.
Kicsit Előre hajol, hogy a hűs vízzel arcát is felfrissítse, szemeit lehunyva élvezi a röpke pillanatig tartó felüdülést. Hosszas vándorútra tehet pontot most, újabb helyet találhat, ahol jobban megismerheti a felszín népeit, azok szokásait, hogy mikor visszatér övéi körébe, ezen tudás birtokában tapasztaltabb és erősebb harcos lehessen mindnél.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 13:29:50
Üzenet elküldve: 2013-07-02 13:29:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Noxként//
-Ha neked mindegy, akkor menjünk mondjuk... arra! *mutat a szegénynegyed felé. Nem emlékszik pontosan a térképre, de úgy emlékszik, arrafelé van minden, ami izgalmas lehet: a piactér, a barakk, a templom... Errefelé talán több esélyük van munkára (vagy legalábbis pénzforrásra), tartós szállásra és kalandra lelni.
A szegénynegyed felé haladtukban kisebb fegyveres csetepatét kell elkerülniük.*
-Itt aztán zajlik az élet *jegyzi meg Iana.* -Aligha fogunk unatkozni.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.02 16:35:08, a következő indokkal:
Jelpótlás
-Ha neked mindegy, akkor menjünk mondjuk... arra! *mutat a szegénynegyed felé. Nem emlékszik pontosan a térképre, de úgy emlékszik, arrafelé van minden, ami izgalmas lehet: a piactér, a barakk, a templom... Errefelé talán több esélyük van munkára (vagy legalábbis pénzforrásra), tartós szállásra és kalandra lelni.
A szegénynegyed felé haladtukban kisebb fegyveres csetepatét kell elkerülniük.*
-Itt aztán zajlik az élet *jegyzi meg Iana.* -Aligha fogunk unatkozni.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.02 16:35:08, a következő indokkal:
Jelpótlás
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 08:37:52
Üzenet elküldve: 2013-07-02 08:37:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eseményféle - M14, Haer//
- Látom nem csak a szemed a rossz.
*Válaszolja arra utalva, hogy ezek nem kések, hanem borotvaéles kardok, és nem magát akarja megvágni velük, hanem az ellenfelét.*
- Én nem tettem ellenetek semmi rosszat.
*Tudja, hogy ez nem akadályozza meg őket, hogy vele is elbánjanak, csupán húzza az időt, hogy közben végigmérhesse az ellenfelét, és kiszámolhassa a lehetséges lépéseket. Mikor megindul a kard a lába felé, rövid kardját helyezi az útba, így a kardok hangosan egymásnak csapódnak. Ezt kihasználva hosszúdadját az ellenfele hasa felé szúrja, csak reménykedik benne, hogy nem fogja kivédeni.*
A hozzászólás írója (Lillyanala Less) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.02 11:39:08
- Látom nem csak a szemed a rossz.
*Válaszolja arra utalva, hogy ezek nem kések, hanem borotvaéles kardok, és nem magát akarja megvágni velük, hanem az ellenfelét.*
- Én nem tettem ellenetek semmi rosszat.
*Tudja, hogy ez nem akadályozza meg őket, hogy vele is elbánjanak, csupán húzza az időt, hogy közben végigmérhesse az ellenfelét, és kiszámolhassa a lehetséges lépéseket. Mikor megindul a kard a lába felé, rövid kardját helyezi az útba, így a kardok hangosan egymásnak csapódnak. Ezt kihasználva hosszúdadját az ellenfele hasa felé szúrja, csak reménykedik benne, hogy nem fogja kivédeni.*
A hozzászólás írója (Lillyanala Less) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.02 11:39:08
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-02 01:47:21
Üzenet elküldve: 2013-07-02 01:47:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Eseményféle - Lillyanala, M14//
* Haer szinte meg se hallja, mit mond az ellenfele, valójában nem is érdekelte a válasz. A lényeg az volt, hogy kis időt nyerjen a kérdésével, amíg teljesen rákoncentrálhat az első lépésre. Mivel nem foglalkozott a válasszal, így gondolatai és fókusza is a helyén volt, és várt amíg a férfi mozdul. Finom, hátrálgatós taktikája helyzeti előnyhöz juttatta, hiszen ellenfele nem közvetlen közelről kellett, hogy indítsa a támadást, hanem picit messzebbről, ezzel lendületet nyerve, és ilyesfajta lendület általában kétféle csapással végződhet. Mindkettő fejre irányul, ám míg az egyik féle felülről lefelé haladó mozgást fégez, és jobbik esetben a homloknál hasítja ketté a bőrt, addig a másik oldalsó irányú mozgást végez, hogy valamelyik oldalról hatoljon a húsok közé. Ezeket a tényeket Haer jól tudta, hiszen 14 éves tapasztalat áll mögötte és ezen tények tudatában Haernek már csak a reflexeire volt szüksége és egy kis szerencsére, hogy valóban a két féle támadás egyike következik. A reflexeivel nincs gond, lévén sötételfről van szó, és mikor látta hogy ellenfele két marokra fogta kardját, már sejtette hogy mi következik, s mikor meglátta hogy oldalról kezd támadásba ellenfele, már emelte is kezeit a hárításhoz. Az ember akkor a legsebezhetőbb, amikor támad, és Haernek volt még pár ezredmásodperce miután már kezeit védelemre emelte és még mielőtt a penge talált volna. Ezt a pár ezredmásodpercet kihasználva jobb lábával ellenfele bal térdét célozta meg. Talpával teljes erejű rúgást indított ellenfele térde ellen, tekintve hogy ha ez a rúgása talál, akkor az az ellenfélnek vagy külső keresztszalag szakadást vagy pedig térdkalács ficamot okoz. Mindkettő hirtelen, rendkívüli fájdalommal jár majd, ami a padlóra küldi. Ennek a tervnek nyílván meg is van a hátránya, mert ha nem sikerül, akkor Haer könnyen a padlóra kerül. Valószínű, hogy el fogja veszíteni az egyensúlyát, de ha félig estében találja el ellenfele térdét, az is elhozza a kellő sikert, hiszen egy teljes erejű rúgás egy felnőtt, ereje teljében lévő férfitől még egyensúlyvesztés esetén is nagy erőt fog képviselni. De az eséssel Haer is számolt, és a tőrei még a földön is vele lesznek. nincs más hátra, mint reménykedni abban, hogy terve beválik. *
* Haer szinte meg se hallja, mit mond az ellenfele, valójában nem is érdekelte a válasz. A lényeg az volt, hogy kis időt nyerjen a kérdésével, amíg teljesen rákoncentrálhat az első lépésre. Mivel nem foglalkozott a válasszal, így gondolatai és fókusza is a helyén volt, és várt amíg a férfi mozdul. Finom, hátrálgatós taktikája helyzeti előnyhöz juttatta, hiszen ellenfele nem közvetlen közelről kellett, hogy indítsa a támadást, hanem picit messzebbről, ezzel lendületet nyerve, és ilyesfajta lendület általában kétféle csapással végződhet. Mindkettő fejre irányul, ám míg az egyik féle felülről lefelé haladó mozgást fégez, és jobbik esetben a homloknál hasítja ketté a bőrt, addig a másik oldalsó irányú mozgást végez, hogy valamelyik oldalról hatoljon a húsok közé. Ezeket a tényeket Haer jól tudta, hiszen 14 éves tapasztalat áll mögötte és ezen tények tudatában Haernek már csak a reflexeire volt szüksége és egy kis szerencsére, hogy valóban a két féle támadás egyike következik. A reflexeivel nincs gond, lévén sötételfről van szó, és mikor látta hogy ellenfele két marokra fogta kardját, már sejtette hogy mi következik, s mikor meglátta hogy oldalról kezd támadásba ellenfele, már emelte is kezeit a hárításhoz. Az ember akkor a legsebezhetőbb, amikor támad, és Haernek volt még pár ezredmásodperce miután már kezeit védelemre emelte és még mielőtt a penge talált volna. Ezt a pár ezredmásodpercet kihasználva jobb lábával ellenfele bal térdét célozta meg. Talpával teljes erejű rúgást indított ellenfele térde ellen, tekintve hogy ha ez a rúgása talál, akkor az az ellenfélnek vagy külső keresztszalag szakadást vagy pedig térdkalács ficamot okoz. Mindkettő hirtelen, rendkívüli fájdalommal jár majd, ami a padlóra küldi. Ennek a tervnek nyílván meg is van a hátránya, mert ha nem sikerül, akkor Haer könnyen a padlóra kerül. Valószínű, hogy el fogja veszíteni az egyensúlyát, de ha félig estében találja el ellenfele térdét, az is elhozza a kellő sikert, hiszen egy teljes erejű rúgás egy felnőtt, ereje teljében lévő férfitől még egyensúlyvesztés esetén is nagy erőt fog képviselni. De az eséssel Haer is számolt, és a tőrei még a földön is vele lesznek. nincs más hátra, mint reménykedni abban, hogy terve beválik. *
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-01 22:31:20
Üzenet elküldve: 2013-07-01 22:31:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Eseményféle - Lillyanala, Haer//
*Hiába a kardrántás és a gúny, mintha senki nem akarna meghátrálni, sőt, még vissza is beszélnek. Egyeske, aki Haer előtt áll, megvetően kiköp oldalra a nyugtatásra.*
-Beleköptél a levesünkbe, arra. Figyeltél volna a lábad elé, de majd teszek róla, hogy akár a talpadat is megszemlélhesd.
*Két marokra fogja a kardját és meglendíti oldalról nyakmagasságban, hogy terveinek megfelelően lenyesse a csuklyás nyakát. Bárki legyen is alatta, nem fontos, csak az a lényeg, hogy ne maradjon szemtanú.
Eközben ketteske, aki Lillyanalát tartja szemmel, tesz róla, hogy a fegyveres lány ne kerülhesse a köpenyes alak háta mögé. Nehéz is lenne egy lépéssel odaérni, lévén ő a kútnál volt, Haer pedig távolabb, így köztük pár méternyi távolság, Ketteske pedig nem fogja csak úgy hagyni, hogy egymás hátát védhessék, hiszen ki tudja, mikor gondolja úgy a két haramia, hogy itt az ideje a kettő egy elleni harcnak.*
-Szép kések, még a végén megvágod magad.
*Vigyorog, miközben pofátlanul végigméri az elé táruló látványt. Csinoska, talán nem is öli meg egyből, hanem még eljátszik vele. Ennek megfelelően támadása nem a fejre megy, hanem egy kitérő csel után a lány jobb lábát célozza, hogy combján mély sebet ejtve tegye mozgásképtelenné. A vágás föntről indítja, de a lendületet félúton megfogja, kitér oldalra, és a láb felé vág. A mozdulat mindkét ellenféllel szemben gyors és erőteljes, csak erőn és ügyességen múlik, lehet-e védeni őket.*
*Hiába a kardrántás és a gúny, mintha senki nem akarna meghátrálni, sőt, még vissza is beszélnek. Egyeske, aki Haer előtt áll, megvetően kiköp oldalra a nyugtatásra.*
-Beleköptél a levesünkbe, arra. Figyeltél volna a lábad elé, de majd teszek róla, hogy akár a talpadat is megszemlélhesd.
*Két marokra fogja a kardját és meglendíti oldalról nyakmagasságban, hogy terveinek megfelelően lenyesse a csuklyás nyakát. Bárki legyen is alatta, nem fontos, csak az a lényeg, hogy ne maradjon szemtanú.
Eközben ketteske, aki Lillyanalát tartja szemmel, tesz róla, hogy a fegyveres lány ne kerülhesse a köpenyes alak háta mögé. Nehéz is lenne egy lépéssel odaérni, lévén ő a kútnál volt, Haer pedig távolabb, így köztük pár méternyi távolság, Ketteske pedig nem fogja csak úgy hagyni, hogy egymás hátát védhessék, hiszen ki tudja, mikor gondolja úgy a két haramia, hogy itt az ideje a kettő egy elleni harcnak.*
-Szép kések, még a végén megvágod magad.
*Vigyorog, miközben pofátlanul végigméri az elé táruló látványt. Csinoska, talán nem is öli meg egyből, hanem még eljátszik vele. Ennek megfelelően támadása nem a fejre megy, hanem egy kitérő csel után a lány jobb lábát célozza, hogy combján mély sebet ejtve tegye mozgásképtelenné. A vágás föntről indítja, de a lendületet félúton megfogja, kitér oldalra, és a láb felé vág. A mozdulat mindkét ellenféllel szemben gyors és erőteljes, csak erőn és ügyességen múlik, lehet-e védeni őket.*
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-07-01 20:37:51
Üzenet elküldve: 2013-07-01 20:37:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Eseményféle - M14, Haer//
*Rögtön észreveszi a négy alakot, de nem tulajdonít nekik különösebb figyelmet, inkább iszik még néhány kortyot, közben pedig az alak válaszát várja, ami nem érkezik meg, így eltitulálja őt egy bunkónak. Ez be is bizonyosodik mikor rálép a nő ruhájára, és leszakad a szoknyája. Elfojt egy hangos nevetést, és jól is tette, hiszen mindkettejükre kardot rántanak, ami ezt jelenti, hogy az idegen bunkó-e vagy sem, most együtt harcolak a túlélésért. Ez nem újdonság számára, sokszor harcolt már azért, hogy éljen, ez sem más. Igaz, akkor pénzt kapott, amiből ételt, ruhákat, fegyvereket, szállást és miegyébb hasznos dolgot vett magának, most pedig meg akarják ölni, természetesen nem fogja hagyni, hogy ez megtörténjen. Mindkét kezével a kabátja alá nyúl, és kihúzza a fegyvereit, jobbkezében egy hősszúkard, a balban pedig egy rövid kard. Hátrál pár lépést, hogy az idegen alak mögött legyen, a térdeit behajlítja, a kardokat pedig maga elé emeli, jelezve ezzel, hogy készen áll a harcra.*
*Rögtön észreveszi a négy alakot, de nem tulajdonít nekik különösebb figyelmet, inkább iszik még néhány kortyot, közben pedig az alak válaszát várja, ami nem érkezik meg, így eltitulálja őt egy bunkónak. Ez be is bizonyosodik mikor rálép a nő ruhájára, és leszakad a szoknyája. Elfojt egy hangos nevetést, és jól is tette, hiszen mindkettejükre kardot rántanak, ami ezt jelenti, hogy az idegen bunkó-e vagy sem, most együtt harcolak a túlélésért. Ez nem újdonság számára, sokszor harcolt már azért, hogy éljen, ez sem más. Igaz, akkor pénzt kapott, amiből ételt, ruhákat, fegyvereket, szállást és miegyébb hasznos dolgot vett magának, most pedig meg akarják ölni, természetesen nem fogja hagyni, hogy ez megtörténjen. Mindkét kezével a kabátja alá nyúl, és kihúzza a fegyvereit, jobbkezében egy hősszúkard, a balban pedig egy rövid kard. Hátrál pár lépést, hogy az idegen alak mögött legyen, a térdeit behajlítja, a kardokat pedig maga elé emeli, jelezve ezzel, hogy készen áll a harcra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8754-8773