*Halkan fütyörészve hagyja el a fogadót, hogy az épület előtt megállva a napba hunyorítson. Meglepően jól alakul minden, állandó munkát is sikerült szereznie, és spórolni is tud, így pedig gyűlöget a pénz az esküvőre és a saját házikóra. Lili mennyire boldog lesz! Mostanában így is szinte ragyog, még gyönyörűbbé téve. Mintha az szépítené meg még jobban, hogy immár a menyasszonyának nevezheti.
Boldog mosollyal indul meg előre, kezeit zsebre dugva, céltalanul lépdel, amerre lábai viszik. Mára szabadnapot kapott, nem kell dolgoznia, így ráér, ameddig arra vár, hogy kedvese is hazatérjen a dolgos nap után. Lehet, hogy kedveskedhetne valami kis aprósággal... Talán még pénzt sem kel költenie, elvégre legutóbbi ajándéka is hatalmas sikert aratott, pedig csak korábban megszerzett képességeit vetette be. Végre valami hasznát is látja ennek az átkozott múltnak, nem pedig csak a hátrányait, amik egész eddig kísértették. Talán most végre megtörheti ezt az "átkot", talán képes lesz elszakadni minden sötétségtől, hogy a szépséges Fehér Liliom mellett békére leljen.
Töprengéséből a szökőkút csillanása zökkenti ki, hiszen akaratlanul is erre vezetett útja. A víz tiszta és hívogatóan hűvösnek tűnik, nem is kéreti magát sokáig, Maou mellé lépve egyik kezével hátratűri barna haját, a másikkal pedig merít, hogy előre hajolva inni tudjon. A víz még úgy is kellemes, hogy nem volt kifejezetten szomjas, ebben a melegben kellemesen hűsíti torkát. Pár korty után nem csak ajkait és nyelvét, de arcát is megnedvesíti, pár hűsítő csepp még tarkójára is jut. Máris sokkal kellemesebb az élet.
Felegyenesedik, fekete tekintete csak ekkor veszi alaposabban is szemügyre a hölgyet, aki mellett akaratlanul is kikötött.*
-Szép időnk van.
*Barátságos mondat, bár eléggé közhely, érezni benne a kezdeményező szándékot. Társaságban mindig jobban telik az idő, és mivel látta, hogy a nő céltalanul nézelődik, így úgy sejti, nem fogja különösebben zavarni.*
-Esetleg vár valakire?
*Nem akar tolakodónak tűnni, ezért inkább erre is rákérdez, mielőtt megfordulna, hogy derekát a kút kávájához támaszthassa. Kezeit összefonja a mellkasa előtt, pillantása mégsem kalandozik semerre, még a helyzetváltás ellenére sem. Egyeseket talán zavarnak a szinte vesébe látó szemek, érdekes lesz látni, hogy az ismeretlen hölgy miként áll ehhez.*