//Ingrtan Eriton, Aeris Mentha//
* Bár Bacara nem tagadja, hogy voltak piszkos gondolatai a fiúval, most mégis sértődötten néz, mert ezúttal tényleg nem arra gondolt. Tudja, hogy nem szabad és úgy sejti az előtte álló fiú is éppúgy küzd a vágy ellen, ahogy ő. Abba azonban beleegyezik, hogy mellette aludjon a földön. Hát végül mégis csak ez lett belőle. Arra gondol, hogy ha az elején nem makacskodott volna nem kerültek volna ilyen helyzetbe, és titkon most nagyon örül, hogy nem hagyta magát. Sosem volt az a fajta aki csak úgy behódol, ha nem tetszik neki valami. Még ha tetszik neki, akkor sem megy könnyen. E tulajdonságával még Adiant is ki tudta készíteni, annak ellenére, hogy a fiú rendkívül nyugodt természet volt. Ő tanította meg hogyan uralkodjon érzésein, amiért most nagyon hálás neki, ugyanis képes volt elrejteni a bántódottságot, a szomorúságot és a zavart évekre. *
~ Adian csodálatos volt, de benne is megvolt a szabad szellem, mint minden férfiban. És olyan, mintha Eritonban nem látnám. Valahogy, mikor rá nézek olyan, mintha tényleg szeretne és nem csupán csak egy kaland lennék számára. Bár tudom, hogy nem kellene kötődnöm hozzá, így szerelmemet nagy nehezen elfojtom, hogy ne legyen akkora a fájdalom mint Adiannál. Tudom, hogy igaza van az eszemnek és próbálok vigyázni, de a szívemnek is. Mindkettő csak meg akar óvni két ellentétes érzéstől és nekem kell rájönnöm, hogy melyiket szeretném jobban. Nos, mindig is szerettem a kockázatokat. ~
* Elmosolyodik, majd észleli, hogy Eriton mit csinál és még szélesebbre húzódik mosolya. *
~ Azt hiszem én el is bújhatok a kis tőrömmel. Jól bebiztosította magát. ~
* Nem tudja elrejteni arcán megjelenő vonzalmát. Ismét összefonja kezét a melle alatt, és úgy nézi végig a jelenetet. Mikor lekerül az elf fejéről a csukja kis híján hátraesik. Soha nem látott még ennél gyönyörűbb szemeket. Lassan közeledik hozzá, közben végigméri a fiút és nem tudja elhinni, hogy Eriton végre bízik benne. Az érzésnek kölcsönösnek kéne lennie, de egyelőre még nem képes rá és tudja, hogy ezzel Eriton is tisztában van. Mikor már elég közel ér egyik kezét ráteszi a fiú arcára és mosolyog. Lassan, óvatosan elkezdi simogatni a nem rég feltárt arcot, majd kezei elindulnak a tarkója irányába. Beletúr selymes, rövid, barna hajába, és érzi ahogy a hajszálak csiklandozzák ujjait. Közelebb araszol, hogy még mélyebben tudja belevetni magát azokba a szemekbe. Eritonnak csodálatos mélybarna szemei vannak, és Bacara nem képes betelni velük. Azon gondolkodik, ha ilyen csodálatos arca van, miért nem tárja fel azt az utcán, de nem is igazán érdekli a válasz. Egyébként ettől még sokkal titokzatosabb lesz, amit Bacara nagyon szeret benne. Bacara sem éppen hasonlít egy déli amazonra, de Eritonnak még nála is fehérebb a bőre. Ez a tudat nem tántorítja el a lányt, sőt még inkább vonzódik hozzá. Alig bírja visszafogni magát, ezért, hogy vágyát enyhítse egy kicsit ismét közelebb araszol, formás, izmos teste szorosan a fiúéhoz simul, a finom, érzéki ajkakra tapasztja száját és ismét elkezdődik a hosszas szenvedély. *
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.16 08:10:38