*Kiérve a fogadóból, egy ismerős látvány fogadja őt,amit ugyan még csak most lát másodjára, de úgy érzi, hogy még sokszor fogja ide sodorni őt a szél, sokszor meg fog fordulni Athenior főterén. Nem is bánja, mert tetszik neki ez a látvány, s már elsőre is eléggé megcsodálta ahhoz, hogy szeme megszokja a látványt. Megsimogatja a vállán ülő Xanon fejét, egy mosollyal kísérve, majd elindul Nibat mellett, az egyetlen úton, ami élvezet a főtérről. Tele van szeméttel, meg ehhez hasonlókkal, és igen szegény embereket lát elhaladni mellettük. Nem nyújt túl szép látványt ez az egész, de valahogy ki kell bírnia, hogy nem figyeljen környezetére, és erről Nibat gondoskodik is. Egy kis könyvet nyom a lány kezébe. Először nem tudja minek vélni ezt a gesztust, de aztán rájön, hogy most nagy valószínűséggel meg fog tanulni olvasni. Már elég réginek látszik a könyv, a borítójából ítélve, de a célnak tökéletesen megfelel. Kylan arcán egy mosoly húzódik végig, amit már senki, és semmi nem tud levakarni róla. Szinte teljesen elbűvölve nézi, a könyvet, egy percre sem veszi le róla a szemét, de azért figyel arra, amit Nibat mond neki.*
- A... *ismétli meg a betűket, amiket a férfi mond. Nem haladnak túl gyorsan, és egy kis időbe telik, míg néhány betűt megjegyez, és fel is ismer, de végül csak sikerül neki mindegyik. A dicséret csak meg jobban eltölti lelkesedéssel, és bátorsággal. Mindegyik betűt felismerte eddig, persze miután Nibat megmutatta neki, viszont az "i" betűhöz érve összetéveszti a rövidet a hosszúval, és ettől kicsit elfancsalodik.*