*A dél viszonylag hamar eljön Kinartoth számára, ugyanis olykor félálomba merül, ekkor pedig mély gondolkodásba is esik, s kis híján még az útra sem figyel. A szerencse az, hogy az állat nem is tér le róla, így lassan meg is érkeznek ahhoz a bizonyos kereszteződéshez, melynél el kell fordulni, s le kell kanyarodni az erdő felé, ahol valami barlangot kell keresni... Ennél bonyolultabban megtalálható helyet keresve se találhattak volna, az már biztos!
Minden esetre a hölgy lekanyarodik az útról, s megindul egyenesen az erdő felé, ahová nemsoká meg is érkezik. Mivel a társaság elfelejtette vele közölni, hogy azt a barlangot merre is keresse, ezért már eleve mérgesen ér oda. Még jó, hogy az egyik tag ott várja az erdőszélen, s elvezeti arra a bizonyos helyre.
A megbeszélés vagy két óráig tart, s végül arra jutnak, hogy a csillagok egy másik állásában végzik majd el a szertartást, ami talán még hatásosabb is lesz, mint az, ami egy hét múlva következne be. Ez az állás körülbelül három hónap múlva lesz, addig viszont nem mehetnek vissza kastélyukba, hanem el kell vegyülniük a város életében, s a megfelelő pillanatban kell lecsapniuk a papokra, s elrabolni őket. Kinartothnak ez nem lesz nehéz, mivel a Rendben eleve ő tölti be azt a szerepet, hogy kommunikál másokkal. A többi tag csak egymással, s külsejük sem éppen a legmegnyerőbb; egy soknapos holttest is szebb náluk! Minden esetre meg fogják oldani, ahogy a hölgy is...
Mire mindennel végeznek, már a nap sugarai is halványulni kezdenek, így Kinartoth is gyorsabban halad - immáron lova hátán -, nehogy véletlenül az éj leple alatt törjön rá a visszafordíthatatlan álmosság.
Lassan a távolból meg is pillantja a magasodó templom tornyát, s végre fellélegezhet, hiszen még az alkony óráiban érheti el a várost. Ezt a helyet már kedvesebb aura lengi körül, mint a pihenőt, azonban még ez sem tökéletes...*