Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-06 10:13:40
Üzenet elküldve: 2016-03-06 10:13:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Észak felé - Este//
*Még bátyja kérdésén tépelődik: merre is kéne indulniuk? Nyilván arra, amerre a legnagyobb dicsőség várja őket, és a déliek közt meghalni nem akkora dicsőség. Marad tehát észak.
Már nyitja is a száját, hogy válaszoljon, mikor a lódobogást meghallják. Sokkal inkább ösztönlény, mint fivére, és így, a szabad ég alatt felébred benne a vadászó ragadozó: előhúzza emberi mértékkel rövid kardnak is beillő vadászkését, és megfeszített izmokkal felkészül az ugrásra. Majd lemerevedik, ahogy az apró termetű nő belovagol táborukba. A határozatlan kérdésre összevigyorog Dwarral, a tündér feltételezésére pedig, hogy kipeckelik a száját és az út szélén hagyják, hangosan felnevet, hogy fölrebbennek a környező fákon szunnyadó madarak. A tény, hogy az apró termetű hölgy nem oktalan fenyegetésekkel és félelem szülte ellenszenvvel nyit a két óriás felé frissítőleg hat. Fivére mellé lép, és nagyot csap Dwar vállára.*
-Jó estét, szép hölgy! Ő itt fivérem, Dwartak, magam Turwal volnék.*veszi át a szót kéretlenül* Néha úgy érzem mi is ezt tettük.* szól vigyorogva Naltana kijelentésére, hogy a lány otthonról szökött meg.* Nocsak! Egy szőke elf? Nem gondolom, hogy nagyon firtatná a holléted, ha MI mondjuk neki, hogy nem vagy itt.* Vigyorog kajánul, oda sem figyelve hadonászik a vadászkéssel, amit a nagy meglepetésben el is felejtett eltenni. És hogy merre tartanak?* Észak felé visz az utunk.* mondja, közben jelentőségteljesen Dwarra néz, ezzel választ adva az ő korábbi kérdésére is. A szót innentől Dwar viszi, Turwal elteszi kését, maga is letelepszik a tűz mellé, és egy kissé suta mozdulattal körbemutat, hogy a nő foglaljon helyet nyugodtan. *
*Még bátyja kérdésén tépelődik: merre is kéne indulniuk? Nyilván arra, amerre a legnagyobb dicsőség várja őket, és a déliek közt meghalni nem akkora dicsőség. Marad tehát észak.
Már nyitja is a száját, hogy válaszoljon, mikor a lódobogást meghallják. Sokkal inkább ösztönlény, mint fivére, és így, a szabad ég alatt felébred benne a vadászó ragadozó: előhúzza emberi mértékkel rövid kardnak is beillő vadászkését, és megfeszített izmokkal felkészül az ugrásra. Majd lemerevedik, ahogy az apró termetű nő belovagol táborukba. A határozatlan kérdésre összevigyorog Dwarral, a tündér feltételezésére pedig, hogy kipeckelik a száját és az út szélén hagyják, hangosan felnevet, hogy fölrebbennek a környező fákon szunnyadó madarak. A tény, hogy az apró termetű hölgy nem oktalan fenyegetésekkel és félelem szülte ellenszenvvel nyit a két óriás felé frissítőleg hat. Fivére mellé lép, és nagyot csap Dwar vállára.*
-Jó estét, szép hölgy! Ő itt fivérem, Dwartak, magam Turwal volnék.*veszi át a szót kéretlenül* Néha úgy érzem mi is ezt tettük.* szól vigyorogva Naltana kijelentésére, hogy a lány otthonról szökött meg.* Nocsak! Egy szőke elf? Nem gondolom, hogy nagyon firtatná a holléted, ha MI mondjuk neki, hogy nem vagy itt.* Vigyorog kajánul, oda sem figyelve hadonászik a vadászkéssel, amit a nagy meglepetésben el is felejtett eltenni. És hogy merre tartanak?* Észak felé visz az utunk.* mondja, közben jelentőségteljesen Dwarra néz, ezzel választ adva az ő korábbi kérdésére is. A szót innentől Dwar viszi, Turwal elteszi kését, maga is letelepszik a tűz mellé, és egy kissé suta mozdulattal körbemutat, hogy a nő foglaljon helyet nyugodtan. *
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:48:32
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:48:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Észak felé - Este//
*Ahogy árnyék lép ki az útra, behunyja a szemét várva a csapást, mely eszméletét kioltja. Egészen addig hunyva tartja a szemér amíg nem szólal meg a másik. Akkor viszont meglepődve tágra nyitja a, és nem hiszi el hogy előtte egy vigyorgó óriás áll. Vigyorgó. Óriás.*
-Tu-tudom. De akkor most nem vagytok banditák? Nem fogsz megkötözni, és kipeckelt szájjal itt hagyni az út szélén?
*Nem egy buta liba, rendszerint elég jó a felfogása, bár a helyzetből nem számított ilyesmire. Habár jobban belegondolva egyszerű utazókba is belefuthat, talán nagyobb eséllyel mint banditákba.*
-Mondjuk úgy, megszöktem otthonról. De ha egy szőke elf jön erre, én nem vagyok itt. *Gyorsan maga möge pillant hogy lássa nem követi-e az említett elf. Ha mégis erre jönne könnyen elbújhat... az egyik óriás mögött.*
-Naltana vagyok, benned kit tisztelhetek?
*Lovát engedékenyen átengedi. Ha nem ajánlotta volna föl az óriás, valószínűleg ott toporogna eme cselekedetre várva. Ahogy Dér a két nagyobb állat mellé kerül, követi a nála háromszor akkora lényt a tűzhöz.*
-Merre tartotok jó urak? Artheniorba, vagy a karavánpihenőbe?
*Ha az előbbi felé mennek, egy éjszakáig marad velük, majd továbbáll. Ha viszont a pihenő felé mennek, akkor egy méteres koloncot aggat a nyakukba, saját személyében. Ha akarják, ha nem. Már amennyiben nem kötözik ki. Mert abban az esetben nem választhat.*
A hozzászólás írója (Tasrod Naltana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.05 20:59:46
*Ahogy árnyék lép ki az útra, behunyja a szemét várva a csapást, mely eszméletét kioltja. Egészen addig hunyva tartja a szemér amíg nem szólal meg a másik. Akkor viszont meglepődve tágra nyitja a, és nem hiszi el hogy előtte egy vigyorgó óriás áll. Vigyorgó. Óriás.*
-Tu-tudom. De akkor most nem vagytok banditák? Nem fogsz megkötözni, és kipeckelt szájjal itt hagyni az út szélén?
*Nem egy buta liba, rendszerint elég jó a felfogása, bár a helyzetből nem számított ilyesmire. Habár jobban belegondolva egyszerű utazókba is belefuthat, talán nagyobb eséllyel mint banditákba.*
-Mondjuk úgy, megszöktem otthonról. De ha egy szőke elf jön erre, én nem vagyok itt. *Gyorsan maga möge pillant hogy lássa nem követi-e az említett elf. Ha mégis erre jönne könnyen elbújhat... az egyik óriás mögött.*
-Naltana vagyok, benned kit tisztelhetek?
*Lovát engedékenyen átengedi. Ha nem ajánlotta volna föl az óriás, valószínűleg ott toporogna eme cselekedetre várva. Ahogy Dér a két nagyobb állat mellé kerül, követi a nála háromszor akkora lényt a tűzhöz.*
-Merre tartotok jó urak? Artheniorba, vagy a karavánpihenőbe?
*Ha az előbbi felé mennek, egy éjszakáig marad velük, majd továbbáll. Ha viszont a pihenő felé mennek, akkor egy méteres koloncot aggat a nyakukba, saját személyében. Ha akarják, ha nem. Már amennyiben nem kötözik ki. Mert abban az esetben nem választhat.*
A hozzászólás írója (Tasrod Naltana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.05 20:59:46
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:43:11
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:43:11
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Favágás//
*A fejszék csattognak a fák dőlnek, az ork izmok dagadnak, és lassan egész szép kis halom alakul ki a szekér tetején. Gravak jobb válla rendben van. Úgy látszik ügyes munkát végzett az aki bekötötte, de a bal amin a fákat szállította, egyre fáradtabb, és nehezebbnek tűnik. Rajta már korábban is megjelenik a veríték, ám nem hajlandó feladni egykönnyen. Mégiscsak hadvezér, vagy mi a szösz, és pár nyavalyás fatörzs mégse foghat ki az ő erején, még akkor sem ha a halálos ágyáról kell ellenük ugrania.*
-Lehet a barlangban kellett volna hagynunk. *Pillant az ájult gyógyító felé. Ha nem ébred fel akkor bizony csak útban van, nekik meg kell a hely a fák miatt. Nem hagyhatják itt kinn az erdőben, mert megfagy és megzabálják a farkasok, de életre se melengethetik igazán, mert nincs rá se idejük, se eszközeik. Meg nem is tudja, miként működik ez az egész. Az ork elájul, aztán meg felkel amikor már jobban van. Nah, majd legközelebb megkérdezi.*
-És az ember? *Kérdez rá, most már konkrétabban, két lihegés között.*
-Ha Worghék nem ölik meg az azt jelenti, hogy ki tudta vívni magának a helyét, és akkor ő is a törzs részévé válik. *Közben kissé elszégyelli magát, mert Hagrar ismét eszébe juttatja a tisztáson történteket. A szilánkok képviselői nem voltak tőle elragadtatva, és ez az érzés kölcsönös volt. Persze próbálta magát visszafogni, de nem képes annyira higgadt maradni mint a vezér. A legközelebbi tárgyaláson inkább a háttérbe húzódik, és sörözik a törzstagokkal.*
-Ahogy én is. *Válaszolja mikor ismét Toraggra terelődik a szó, és megtörli izzadt homlokát a fejsze vasával, aztán megvakarja vele a hátát mert viszket.*
-És nem mondom, szép élet volt. Kellemes, pihentető. De ha az ember még nyolcszáz év után se hajlandó felejteni, akkor magára vessen. Észak és nyugat már hangos a kiáltásainktól, ideje, hogy a kelet is megismerkedjen velünk. *Szörnyű vicsort ereszt meg a képzelt ellensége felé, melyet most a fa törzsében próbál elhelyezni, és a feltörő erejével bele is vág a törzsbe. Mélyre hasít és hatalmas forgácsdarabot tép ki a fából.*
-Ha ezen a világon minden a szellemek műve. Akkor az élőholtakat is ők dobták a nyakunkba. *Mondja, kicsit ércesen. Ez a gondolat számára elég aggasztó, ha már az éter teremtményei is ellenük vannak, akkor tényleg nem számíthatnak sok jóra.*
-Átkozott dolog ez a hullasereg. A másvilág felfordult. A harcosok dicső csarnokaiból a holtak visszapotyogtak a földre, és elkeveredtek az alvilág kárhozottaival. *Sziszegi ismét csak a fának, majd a másik irányból is megbontva lassan kidönti a helyéről, majd azt is feldobja a szekérre oda ahol korábban a nőstény feküdt. Már ha Hagrarnak sikerült eltávolítania onnan. Aztán órák múlva mikor már egész szépen megrakták a szekeret, még egy enyhén göcsörtös ágat, helyez el a bakon. Erőset, vastagat, és rugalmasat, melyet az új lapátnyélnek szán. Ekkorra van már a szekéren minden. Oszlop, gerenda, karó, lándzsa, tüske, alélt ork nőstény. Lassan tényleg végeznek.*
-Még nézzünk pár lándzsának valót is. *Mondja és nagy nehezen ismét fel, emeli a baltát, rá egy vékonyabb fácskákból álló sorra.*
-Ha fejleszteni akarunk a szekéren, talán jobb lenne most hozzámérni a darabokat, mint később válogatni a meglévőkből. *Bár az sem kizárt, hogy megtartják maguknak. Most például egész jó szolgálatot tett, nekik. Ki tudja hányszor kellett volna fordulniuk, ha kézben akarnának ennyi rönköt hazaszállítani.*
*A fejszék csattognak a fák dőlnek, az ork izmok dagadnak, és lassan egész szép kis halom alakul ki a szekér tetején. Gravak jobb válla rendben van. Úgy látszik ügyes munkát végzett az aki bekötötte, de a bal amin a fákat szállította, egyre fáradtabb, és nehezebbnek tűnik. Rajta már korábban is megjelenik a veríték, ám nem hajlandó feladni egykönnyen. Mégiscsak hadvezér, vagy mi a szösz, és pár nyavalyás fatörzs mégse foghat ki az ő erején, még akkor sem ha a halálos ágyáról kell ellenük ugrania.*
-Lehet a barlangban kellett volna hagynunk. *Pillant az ájult gyógyító felé. Ha nem ébred fel akkor bizony csak útban van, nekik meg kell a hely a fák miatt. Nem hagyhatják itt kinn az erdőben, mert megfagy és megzabálják a farkasok, de életre se melengethetik igazán, mert nincs rá se idejük, se eszközeik. Meg nem is tudja, miként működik ez az egész. Az ork elájul, aztán meg felkel amikor már jobban van. Nah, majd legközelebb megkérdezi.*
-És az ember? *Kérdez rá, most már konkrétabban, két lihegés között.*
-Ha Worghék nem ölik meg az azt jelenti, hogy ki tudta vívni magának a helyét, és akkor ő is a törzs részévé válik. *Közben kissé elszégyelli magát, mert Hagrar ismét eszébe juttatja a tisztáson történteket. A szilánkok képviselői nem voltak tőle elragadtatva, és ez az érzés kölcsönös volt. Persze próbálta magát visszafogni, de nem képes annyira higgadt maradni mint a vezér. A legközelebbi tárgyaláson inkább a háttérbe húzódik, és sörözik a törzstagokkal.*
-Ahogy én is. *Válaszolja mikor ismét Toraggra terelődik a szó, és megtörli izzadt homlokát a fejsze vasával, aztán megvakarja vele a hátát mert viszket.*
-És nem mondom, szép élet volt. Kellemes, pihentető. De ha az ember még nyolcszáz év után se hajlandó felejteni, akkor magára vessen. Észak és nyugat már hangos a kiáltásainktól, ideje, hogy a kelet is megismerkedjen velünk. *Szörnyű vicsort ereszt meg a képzelt ellensége felé, melyet most a fa törzsében próbál elhelyezni, és a feltörő erejével bele is vág a törzsbe. Mélyre hasít és hatalmas forgácsdarabot tép ki a fából.*
-Ha ezen a világon minden a szellemek műve. Akkor az élőholtakat is ők dobták a nyakunkba. *Mondja, kicsit ércesen. Ez a gondolat számára elég aggasztó, ha már az éter teremtményei is ellenük vannak, akkor tényleg nem számíthatnak sok jóra.*
-Átkozott dolog ez a hullasereg. A másvilág felfordult. A harcosok dicső csarnokaiból a holtak visszapotyogtak a földre, és elkeveredtek az alvilág kárhozottaival. *Sziszegi ismét csak a fának, majd a másik irányból is megbontva lassan kidönti a helyéről, majd azt is feldobja a szekérre oda ahol korábban a nőstény feküdt. Már ha Hagrarnak sikerült eltávolítania onnan. Aztán órák múlva mikor már egész szépen megrakták a szekeret, még egy enyhén göcsörtös ágat, helyez el a bakon. Erőset, vastagat, és rugalmasat, melyet az új lapátnyélnek szán. Ekkorra van már a szekéren minden. Oszlop, gerenda, karó, lándzsa, tüske, alélt ork nőstény. Lassan tényleg végeznek.*
-Még nézzünk pár lándzsának valót is. *Mondja és nagy nehezen ismét fel, emeli a baltát, rá egy vékonyabb fácskákból álló sorra.*
-Ha fejleszteni akarunk a szekéren, talán jobb lenne most hozzámérni a darabokat, mint később válogatni a meglévőkből. *Bár az sem kizárt, hogy megtartják maguknak. Most például egész jó szolgálatot tett, nekik. Ki tudja hányszor kellett volna fordulniuk, ha kézben akarnának ennyi rönköt hazaszállítani.*
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:11:45
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:11:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Észak felé - Este //
*Lódobogásra lesz figyelmes, így a kard lassan, de biztosan elővillan a tokból. Mondjuk, a puszta tény, hogy élő lovon ül az érkező, már jó hírnek számít. Persze valami kerge rabló ettől még bármikor lehet az érkező, de azért ahhoz elég kergének kell lennie bárkinek, hogy 2 óriásra támadjon. Az ilyen fajta őrült bizony igen ritka.*
~ Tündér? ~
*Meghökkenten figyeli a sötétségből előbukkanó lényt, végül megcsóválja a fejét és szélesen elvigyorodik.*
-Veszélyes idekint kószálni ilyen későn, tudod ugye?.*Azzal helyére csúsztatja a kardot, s közelebb lép, hogy megfogja a kantárt amíg a másik lekászálódik.*
-Hely van bőven, szívesen látunk.*Ha a nőnek nincs ellenvetése kiköti az apró hátast az ő jóval nagyobb csataménjeik mellé.*
-Mi járatban?*Villan gleccserkék tekintete a nőre, miután visszaült az eredetileg is ülőhelyét alkotó fatörzsre.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.09 09:32:03, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Lódobogásra lesz figyelmes, így a kard lassan, de biztosan elővillan a tokból. Mondjuk, a puszta tény, hogy élő lovon ül az érkező, már jó hírnek számít. Persze valami kerge rabló ettől még bármikor lehet az érkező, de azért ahhoz elég kergének kell lennie bárkinek, hogy 2 óriásra támadjon. Az ilyen fajta őrült bizony igen ritka.*
~ Tündér? ~
*Meghökkenten figyeli a sötétségből előbukkanó lényt, végül megcsóválja a fejét és szélesen elvigyorodik.*
-Veszélyes idekint kószálni ilyen későn, tudod ugye?.*Azzal helyére csúsztatja a kardot, s közelebb lép, hogy megfogja a kantárt amíg a másik lekászálódik.*
-Hely van bőven, szívesen látunk.*Ha a nőnek nincs ellenvetése kiköti az apró hátast az ő jóval nagyobb csataménjeik mellé.*
-Mi járatban?*Villan gleccserkék tekintete a nőre, miután visszaült az eredetileg is ülőhelyét alkotó fatörzsre.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.03.09 09:32:03, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:03:51
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:03:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Favágás//
-Igen magam sem értek a mágiához. De jól is van ez így. Viszont Remélem Gworasht meghallgatják a szellemek. Ő kísérleteket tett mágiára legutóbb. Igaz nem sikerült valami csodásan, de elszánt és csak ez számít.* S miközben beszél keze is jár, és lassan dől a méretes fa. Szerencséjükre nem a szekér felé dől, és a vezér is hátrébb lép, nehogy az elvékonyodott rész becsapódáskor felverje az állát az orknak. Aztán méretre vágja, hogy a szekéren elférjen. A vastagabbakat maga viszi, két kézzel fogva. Gravaknak meghagyja a fa tetejét, és a kevésbé vaskosabb darabokat. Telnek a rövid órák, és lassan egyre több fájuk lesz. Felpakolják a fát a szekérre, és próbálja ébresztgetni a nőstényt.*
-Hé! Kelj fel mert mert megfagysz! Elég a pihenőből! *Mondja hangosan a nősténynek, remélve hogy amaz felkel. Aztán vissza az erdőhöz. Kisebb vállas fákat vagdos, s már megjelennek az első izzadság cseppek is.*
A döntésem, a ti döntésetek is. Ha valamit nem értesz, vagy nem gondolod helyesnek szólj! De ne a az emberek előtt beszéljük meg a klánnak fontos tényeket. Mint legutóbb. *Visszagondol arra a tárgyalás félére, mikor a két vezér két különböző nézetet vallott, és így meginogott a komolyságuk, és a szervezettségük is a Szilánkok előtt.*
-Kétlem, hogy lenne annyi vér az ereiben hogy velünk maradjon. Ha egy nap alatt ennyit tiltakozott a dolgok ellen, nem hiszem hogy kedvére való lenne a törzsben való élet.* Mondja és további kisebb fákat aprít, majd azokat összemarkolva pakolja továbbra is a szekeret. Nem zavarja se az izzadság, se a munka. Szereti csinálni, addig se gondol másra.*
-Így van! Az emberek közt is van olyan vad szívű, aki képes az orkok oldalán küzdeni a végsőkig. Északon rengeteg Barbár harcos segített a túlélésben. Viszont orkok között is van aki elhagyja magát, és más utakra téved.* Vág újra, és csap hatalmasakat a fákra. S amazok dőlnek akár a búza aratás idején az élesre fent kaszától.*
-Talán ez a Toragg is elhagyta a szokásainkat, és más utakat jár. Ki tudja. Ha a szellemek akarják, úgyis megjelenik. Mindenféle fát viszünk magunkkal! Kellenek rönkök, az omladozó részekre a barlangba! És hát csapdának, és tüzelőnek is vigyünk. Amennyit a ló elbír! * Mondja a hadvezérnek, és elneveti magát. Azon nevet, hogy a vezér és a hadvezér vágja a fát, míg a harcosok harcolnak.*
-Remélem mind hazaér! Ha megcsonkítva is, de hazatér. Magam is érzem a szellemek nincsenek jó hangulatban! Talán a hullák okozta harcok, és nem ide való mágiák lehetnek az oka. Nem tudom. De egy biztos, nincs vége ennek a harcnak!* Lassan telik a szekér, már csak a nőstény helye marad hátra. S ha kell felteszi a vezér a vágott fák tetejére a nőstényt, és úgy pakol az üres helyre is.*
-No lassan kész!
-Igen magam sem értek a mágiához. De jól is van ez így. Viszont Remélem Gworasht meghallgatják a szellemek. Ő kísérleteket tett mágiára legutóbb. Igaz nem sikerült valami csodásan, de elszánt és csak ez számít.* S miközben beszél keze is jár, és lassan dől a méretes fa. Szerencséjükre nem a szekér felé dől, és a vezér is hátrébb lép, nehogy az elvékonyodott rész becsapódáskor felverje az állát az orknak. Aztán méretre vágja, hogy a szekéren elférjen. A vastagabbakat maga viszi, két kézzel fogva. Gravaknak meghagyja a fa tetejét, és a kevésbé vaskosabb darabokat. Telnek a rövid órák, és lassan egyre több fájuk lesz. Felpakolják a fát a szekérre, és próbálja ébresztgetni a nőstényt.*
-Hé! Kelj fel mert mert megfagysz! Elég a pihenőből! *Mondja hangosan a nősténynek, remélve hogy amaz felkel. Aztán vissza az erdőhöz. Kisebb vállas fákat vagdos, s már megjelennek az első izzadság cseppek is.*
A döntésem, a ti döntésetek is. Ha valamit nem értesz, vagy nem gondolod helyesnek szólj! De ne a az emberek előtt beszéljük meg a klánnak fontos tényeket. Mint legutóbb. *Visszagondol arra a tárgyalás félére, mikor a két vezér két különböző nézetet vallott, és így meginogott a komolyságuk, és a szervezettségük is a Szilánkok előtt.*
-Kétlem, hogy lenne annyi vér az ereiben hogy velünk maradjon. Ha egy nap alatt ennyit tiltakozott a dolgok ellen, nem hiszem hogy kedvére való lenne a törzsben való élet.* Mondja és további kisebb fákat aprít, majd azokat összemarkolva pakolja továbbra is a szekeret. Nem zavarja se az izzadság, se a munka. Szereti csinálni, addig se gondol másra.*
-Így van! Az emberek közt is van olyan vad szívű, aki képes az orkok oldalán küzdeni a végsőkig. Északon rengeteg Barbár harcos segített a túlélésben. Viszont orkok között is van aki elhagyja magát, és más utakra téved.* Vág újra, és csap hatalmasakat a fákra. S amazok dőlnek akár a búza aratás idején az élesre fent kaszától.*
-Talán ez a Toragg is elhagyta a szokásainkat, és más utakat jár. Ki tudja. Ha a szellemek akarják, úgyis megjelenik. Mindenféle fát viszünk magunkkal! Kellenek rönkök, az omladozó részekre a barlangba! És hát csapdának, és tüzelőnek is vigyünk. Amennyit a ló elbír! * Mondja a hadvezérnek, és elneveti magát. Azon nevet, hogy a vezér és a hadvezér vágja a fát, míg a harcosok harcolnak.*
-Remélem mind hazaér! Ha megcsonkítva is, de hazatér. Magam is érzem a szellemek nincsenek jó hangulatban! Talán a hullák okozta harcok, és nem ide való mágiák lehetnek az oka. Nem tudom. De egy biztos, nincs vége ennek a harcnak!* Lassan telik a szekér, már csak a nőstény helye marad hátra. S ha kell felteszi a vezér a vágott fák tetejére a nőstényt, és úgy pakol az üres helyre is.*
-No lassan kész!
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-05 18:38:27
Üzenet elküldve: 2016-03-05 18:38:27
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Favágás//
*Széles vigyor húzódik el az ajkain, mikor az Artheniori gyógyítókról esik szó. Elméletileg ő ki van tiltva a városból, bár ez rendszerint senkit nem szokott érdekelni, őt meg aztán még kevésbé. Legutóbb húszan jöttek oda, hogy kipaterolják kíváncsi mennyi városőr jelenne meg ha egyszer odaállítanának az egész törzzsel együtt.*
-Mágia, alkímia. A fene ért ezekhez. Azért szép lett volna megnézni az eredményt, de persze csak tisztes távolból. *Maga is leképzeli a pusztulást miközben bárdját maga mellé véve a fák felé indul, és tetszik amit lelki szemei előtt lát. Ha egyszer szert tesznek valami hasonlóra, azt mindenképp be kell vetniük. Egész egyszerűen túl szép kép ez ahhoz, hogy megvalósulatlanul hagyják.*
-Bízom a döntéseidben. De attól még nem leszek vak. *Mondja és egy hatalmas csapást mér egy vékonyabb fára. Kellenek majd tövisnek való kisebb gallyak, a pusztai füvekből fon majd valami kötélszerűséget. És persze egy ág ami helyettesíti a lapát eltörött nyelét. Egy szekér talán nem is lesz elég hozzá. De kezdetnek mindenképp megteszi. Ami ezen a szekéren elfér abból már felhúzhatnak pár sort a barlang köré. Még ha tolniuk is kell a szekeret hazáig.*
-Ha velünk marad majd ő is megerősödik. *Mondja újabb csapások közepette. Neki nem kell az ékekkel trükköznie, de nem is választott akkora darabot magának. Igyekszik tartani a tempót, és kihasználni szellemek adta erejét. Mintha ez is valami csata lenne, csak éppen nem élő ellenfél ellen. Hamarosan majd úgy mészárolják a fákat mint csatában az ellent, csak sajnos a fa nem üt vissza. Így pedig az élvezeti faktor is alacsonyabb.*
-Az orkok nem olyan ványadtak mint az emberek. Furcsa lesz neki a küzdelem, az üvöltözés. És nem kaphat a pálinkából sem mert egy korty után felfordul. *Húzza el a száját. A maga részéről nem zárkózik el az emberek csatlakozása elől. Olyanok azok mint a széljárás, van köztük mindenféle, és nem kizárt, hogy némelyikben tényleg tüzes vér, és nemes szív lakozik, ami nem tűri sokáig fajtársai könnyed stílusát. Az elfekről és sötételfekről ugyanezt már nehezen hinné el. Azok évezredek óta nem változtak semmit sem.*
-Ha a szellemek is úgy akarják találkozni fogunk vele. *A fa amit eddig ütött lassan, recsegve, ropogva kidől a helyéről és az ork magasra emeli fegyverét, hogy elválaszthassa az utolsó megmaradt rostokat a növény törzsétől.*
-Csak a szellemekre már ráférne némi hentergés mert, rohadt feszültek mostanában. *Azzal lesújt, majd a fegyvert a tönkbe vágva, fél kézzel megragadja a nagy fadarabot, és elkezdi a szekér felé citálni. Ki a napra. Most még nehéz. Tele van vízzel. Ha kiszárad sokszorta könnyebb lesz, és akkor egyszerűbben haza is vihetik.* ~Ez egy.~ *Mondja magában és érzi ideje nekilátni a többinek is, hisz messze van még a vége.*
-Milyen fákat szeretnél hazavinni? *Kérdezi, miközben már indul, hogy segítsen a vezérnek, ha lassan elkészül akkor azért, ha nem akkor meg azért. Persze ezt is jókor kérdezi, de nem hiszi, hogy bármely tönknek, gallynak, vagy ágnak amit az erdőből hazavisznek ne találnák meg a megfelelő helyét. Elvégre magukat a csapdákat se tervezték meg mint ahogy a "fejlettebb fajok" tették volna. Ha érzésre sok lesz belőlük az egyik oldalon majd raknak még a másikra is. Sok nem lehet belőlük csak kevés.*
*Széles vigyor húzódik el az ajkain, mikor az Artheniori gyógyítókról esik szó. Elméletileg ő ki van tiltva a városból, bár ez rendszerint senkit nem szokott érdekelni, őt meg aztán még kevésbé. Legutóbb húszan jöttek oda, hogy kipaterolják kíváncsi mennyi városőr jelenne meg ha egyszer odaállítanának az egész törzzsel együtt.*
-Mágia, alkímia. A fene ért ezekhez. Azért szép lett volna megnézni az eredményt, de persze csak tisztes távolból. *Maga is leképzeli a pusztulást miközben bárdját maga mellé véve a fák felé indul, és tetszik amit lelki szemei előtt lát. Ha egyszer szert tesznek valami hasonlóra, azt mindenképp be kell vetniük. Egész egyszerűen túl szép kép ez ahhoz, hogy megvalósulatlanul hagyják.*
-Bízom a döntéseidben. De attól még nem leszek vak. *Mondja és egy hatalmas csapást mér egy vékonyabb fára. Kellenek majd tövisnek való kisebb gallyak, a pusztai füvekből fon majd valami kötélszerűséget. És persze egy ág ami helyettesíti a lapát eltörött nyelét. Egy szekér talán nem is lesz elég hozzá. De kezdetnek mindenképp megteszi. Ami ezen a szekéren elfér abból már felhúzhatnak pár sort a barlang köré. Még ha tolniuk is kell a szekeret hazáig.*
-Ha velünk marad majd ő is megerősödik. *Mondja újabb csapások közepette. Neki nem kell az ékekkel trükköznie, de nem is választott akkora darabot magának. Igyekszik tartani a tempót, és kihasználni szellemek adta erejét. Mintha ez is valami csata lenne, csak éppen nem élő ellenfél ellen. Hamarosan majd úgy mészárolják a fákat mint csatában az ellent, csak sajnos a fa nem üt vissza. Így pedig az élvezeti faktor is alacsonyabb.*
-Az orkok nem olyan ványadtak mint az emberek. Furcsa lesz neki a küzdelem, az üvöltözés. És nem kaphat a pálinkából sem mert egy korty után felfordul. *Húzza el a száját. A maga részéről nem zárkózik el az emberek csatlakozása elől. Olyanok azok mint a széljárás, van köztük mindenféle, és nem kizárt, hogy némelyikben tényleg tüzes vér, és nemes szív lakozik, ami nem tűri sokáig fajtársai könnyed stílusát. Az elfekről és sötételfekről ugyanezt már nehezen hinné el. Azok évezredek óta nem változtak semmit sem.*
-Ha a szellemek is úgy akarják találkozni fogunk vele. *A fa amit eddig ütött lassan, recsegve, ropogva kidől a helyéről és az ork magasra emeli fegyverét, hogy elválaszthassa az utolsó megmaradt rostokat a növény törzsétől.*
-Csak a szellemekre már ráférne némi hentergés mert, rohadt feszültek mostanában. *Azzal lesújt, majd a fegyvert a tönkbe vágva, fél kézzel megragadja a nagy fadarabot, és elkezdi a szekér felé citálni. Ki a napra. Most még nehéz. Tele van vízzel. Ha kiszárad sokszorta könnyebb lesz, és akkor egyszerűbben haza is vihetik.* ~Ez egy.~ *Mondja magában és érzi ideje nekilátni a többinek is, hisz messze van még a vége.*
-Milyen fákat szeretnél hazavinni? *Kérdezi, miközben már indul, hogy segítsen a vezérnek, ha lassan elkészül akkor azért, ha nem akkor meg azért. Persze ezt is jókor kérdezi, de nem hiszi, hogy bármely tönknek, gallynak, vagy ágnak amit az erdőből hazavisznek ne találnák meg a megfelelő helyét. Elvégre magukat a csapdákat se tervezték meg mint ahogy a "fejlettebb fajok" tették volna. Ha érzésre sok lesz belőlük az egyik oldalon majd raknak még a másikra is. Sok nem lehet belőlük csak kevés.*
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-05 18:01:16
Üzenet elküldve: 2016-03-05 18:01:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Favágás//
*Ahogy haladnak, a háborús szeleket felváltja a hideg szellő. Hisz ahogy beértek az erdőbe, a szél jelentős részét lefogták a fák, és a cserjék. Gravak szavait önfeledten mosolyogva hallgatja. Jó tudni, hogy miket gondolnak róla, viszont azt sajnálja hogy nem akkor mondják meg neki hogy mit gondolnak-e téren. Mindenesetre, megállítja a szekeret egy biztonságosabb részen. Nem is nagyon az erdő szélén, de közel sem a mélyén. Mikor a vezér leszáll, kézbe kapja a fejszét. Erre várt már jó ideje, mióta úton vannak. A feszültség levezetésének két lehetséges opciója van. Vagy egy ork asszony, vagy egy jó kiadós bunyó. Most megteszi a favágás is.*
-Igen láttam hogy az elfek menekültek az alagútba! De ennek köszönhetem a gyógyulásom! Az az elf adott egy italt! S lám semmi bajom! Be kell nekünk is szerezni ilyet! Assag ért a növényekhez, majd ő készít nekünk. Nem tudni ezek mit akarnak testvér! Egyszer a karjukat nyújtják, hogy segítsenek. Utána meg menekülnek mert nehogy a közelükbe érjünk. Ki érti ezt? *Nekiáll egy méretes éket vágni az egyik méretes fába. Látszik rajta, hogy nem sajnálja a fásszárút, közben persze válaszol a másiknak. Igaz nem várja el Gravaktól hogy ő is vágjon egy kézzel, de a pakolásban mindenképp kell majd segítenie.*
-Érdekes..Valami robbanó anyag? Nem mágia ez? Nyugalom testvér, idővel minden seb beforr! Ha kell elmegyünk Artheniorba ott majd találunk egy gyógyítót. Fizetünk is ha az kell. Bánom is én. *Egyre nagyobb a vágás mélysége, igaz még csak félúton jár a közepes fának a belében de továbbra is eltökélt a vezér. Csak remélni tudja, hogy öt-hat rönköt el tud majd húzni ez a gebe.*
-Az eszem mindig a helyén van, csak nem mindig mondom el a szándékom. Vannak dolgok amiket nem értenétek meg, hogy mit miért teszek. Ez egy próba volt. És talán a vándor még életben is marad. S ha így van, és továbbra is itt maradna a közelben akár még hasznunkra is válhat. Bár kétlem, ezek a vándor féléket nem lehet leláncolni sehova. *Mikor Gravak a nő stílusáról beszél, felhörög.*
-Nekem mondod? Már majdnem belefojtottam abba a pohár vízbe. Csak ült, és várta hogy körbeugráljuk. Furcsa népség az egyszer biztos. És akkor kérdez tőle valamit az ork, és válaszol egy igennel. Roppant idegesítő volt a stílusa.* Látszik rajta, hogy ő maga se kedvelte ezt a "megjelenek követve az orkokat, és még csak azt sem mondja miért." Csak egyszerűen szállást kér, meg ételt. De hát könyörgöm mégis csak orkokról beszélünk. Fél szeme az eszméletlen nőstényen, hátha felébred. Bár a vezér úgy gondolja, menekülni fog hamar a törzsből.*
-Érdekes ork lehet annyi szent. Kíváncsi lennék, harcolni tud-e!
*Ahogy haladnak, a háborús szeleket felváltja a hideg szellő. Hisz ahogy beértek az erdőbe, a szél jelentős részét lefogták a fák, és a cserjék. Gravak szavait önfeledten mosolyogva hallgatja. Jó tudni, hogy miket gondolnak róla, viszont azt sajnálja hogy nem akkor mondják meg neki hogy mit gondolnak-e téren. Mindenesetre, megállítja a szekeret egy biztonságosabb részen. Nem is nagyon az erdő szélén, de közel sem a mélyén. Mikor a vezér leszáll, kézbe kapja a fejszét. Erre várt már jó ideje, mióta úton vannak. A feszültség levezetésének két lehetséges opciója van. Vagy egy ork asszony, vagy egy jó kiadós bunyó. Most megteszi a favágás is.*
-Igen láttam hogy az elfek menekültek az alagútba! De ennek köszönhetem a gyógyulásom! Az az elf adott egy italt! S lám semmi bajom! Be kell nekünk is szerezni ilyet! Assag ért a növényekhez, majd ő készít nekünk. Nem tudni ezek mit akarnak testvér! Egyszer a karjukat nyújtják, hogy segítsenek. Utána meg menekülnek mert nehogy a közelükbe érjünk. Ki érti ezt? *Nekiáll egy méretes éket vágni az egyik méretes fába. Látszik rajta, hogy nem sajnálja a fásszárút, közben persze válaszol a másiknak. Igaz nem várja el Gravaktól hogy ő is vágjon egy kézzel, de a pakolásban mindenképp kell majd segítenie.*
-Érdekes..Valami robbanó anyag? Nem mágia ez? Nyugalom testvér, idővel minden seb beforr! Ha kell elmegyünk Artheniorba ott majd találunk egy gyógyítót. Fizetünk is ha az kell. Bánom is én. *Egyre nagyobb a vágás mélysége, igaz még csak félúton jár a közepes fának a belében de továbbra is eltökélt a vezér. Csak remélni tudja, hogy öt-hat rönköt el tud majd húzni ez a gebe.*
-Az eszem mindig a helyén van, csak nem mindig mondom el a szándékom. Vannak dolgok amiket nem értenétek meg, hogy mit miért teszek. Ez egy próba volt. És talán a vándor még életben is marad. S ha így van, és továbbra is itt maradna a közelben akár még hasznunkra is válhat. Bár kétlem, ezek a vándor féléket nem lehet leláncolni sehova. *Mikor Gravak a nő stílusáról beszél, felhörög.*
-Nekem mondod? Már majdnem belefojtottam abba a pohár vízbe. Csak ült, és várta hogy körbeugráljuk. Furcsa népség az egyszer biztos. És akkor kérdez tőle valamit az ork, és válaszol egy igennel. Roppant idegesítő volt a stílusa.* Látszik rajta, hogy ő maga se kedvelte ezt a "megjelenek követve az orkokat, és még csak azt sem mondja miért." Csak egyszerűen szállást kér, meg ételt. De hát könyörgöm mégis csak orkokról beszélünk. Fél szeme az eszméletlen nőstényen, hátha felébred. Bár a vezér úgy gondolja, menekülni fog hamar a törzsből.*
-Érdekes ork lehet annyi szent. Kíváncsi lennék, harcolni tud-e!
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-05 17:27:41
Üzenet elküldve: 2016-03-05 17:27:41
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Favágás//
*Örül, hogy a vezér végre visszanyerte a jó kedvét, és a dolgok új megközelítése is kifejezetten a kedvére van. Ha felállnak a csapdák akkor már nem osonhatnak csak úgy a közelükbe. Még a élőholt csapatok sem érnek sokat, ha a katonáknak nincs lábuk amivel továbbjöhetnének.*
-Az umblatot is leütöttem volna, ha lett volna rá alkalmam. *Emlékszik vissza a pihenőben történtekre. Mondjuk erről a részről a vezér, nyilván nem is tud, hiszen nem volt akkor a közelben.*
-Tudod hová lett miközben mi a holtakkal verekedtünk? Lent bujkált a pincében három másik fehércseléddel. *A fekete elfre talán nem ez a pontos megfogalmazás, de jól körülírja a helyzetet.*
-Aztán amikor ismét találkoztunk. Felhúzta az orrát és tovább állt. Egy másik idióta meg tele rakta a pincét valami tüzes akármivel. Kis híján az egész karavánpihenő a fejünkre robbant. A helyett, hogy szépen kipakolta volna a csatatérre. Akkor felrobbantja az ellenséget és megússzuk ezt az egész őrületet. *Bár a csata nem alakult fényesen ő mégis sajnálná, ha nem lett volna részese. Ez egy és egy életre szóló élmény volt, amit sosem akar elfelejteni. Azonban az emberek gondolkodását még most sem akarja megérteni. Van a kezükben valami ami megoldhatná minden problémájukat és azt is a lehető legostobább módon használják fel. Köpnie kell az ilyenektől és meg is teszi, eltalálva egy magányosan álldogáló szamárkórót.*
-Kezdem azt érezni, egyetlen használható felcser sincs ezen a vidéken. *Persze lehet neki is köze van ehhez a dologhoz. Ám a foglalkozás és viselkedésbeli hasonlóságok miatt, gyanítja többről van szó. Assag még a maga módján elfogadható, bár tény ő sem egy erős ork, és neki is elég csúnyán felvágták a nyelvét, mégis mintha jobban visszafogná magát különben is, most Zirrahval és Worghal van együtt. Ha köztük megtalálja a helyét, és a kis csapat nem egymás által agyba főbe verve tér vissza akkor neki se lehet ellene kifogása.*
-Ha engem kérdezel. Zárjuk őket össze egy gödörben és nézzük mi sül ki a dologból.
*Mikor Hagrar előadja a nővel kapcsolatos nézeteit, hirtelen elröhögi magát. Eddig se volt éppen szomorú, de így a vezér szemszögéből látva a dolgokat azok sokkal megnyugtatóbbak annál mint amit a saját szemével látott.*
-Én meg már azt hittem elment az eszed. De jó, látni, hogy még rendben vagy. *Majd a már korábban is említett orkon kezd el gondolkozni.*
-Torrag? *Ismétli a nevet agyarai közt.*
-Még nem hallottam róla, de a nőstény azt mondta valami gyógynövényes kuruzsló, vagy micsoda. *Vagyis könnyen lehet a törzs harmadik orvosa, viszont ha ennyien vannak, akkor neki még jobban össze kéne törnie magát, hogy jól lakassa őket, és azt nem szeretné.*
-Persze az ember nem tudhat sokat. Azt mondta megkedvelte ezt az orkot. Tényleg nem egy hétköznapi emberkanca. *Mondja majd gondolkodásba merül. Persze tudja, hogy az ismeretlen orkkal kapcsolatos döntéseket nem neki kell meghoznia, viszont az ork ember barátság képe ismét csak egy rakás új gondolatot ültet amúgy is kavargó fejébe.
Az út közben halad előre. Innen, onnan előkerül, némi élelem is. Gravak régóta élt a pusztán tudja, mi módon lehet rajta életben maradni, bár pár gumónál ő se szolgálhat többel. Ha minden igaz előbb utóbb elérnek az erdőbe, és megkezdhetik a munkájukat, ám az út hosszú és fárasztó az állat számára, akinek a két ork súlyát kell magával húzni. Ha megérkeznek, majd úgyis meglesz a váltás, és akkor ők ketten izzadhatnak amíg a pára hűsöl az árnyékban.*
*Örül, hogy a vezér végre visszanyerte a jó kedvét, és a dolgok új megközelítése is kifejezetten a kedvére van. Ha felállnak a csapdák akkor már nem osonhatnak csak úgy a közelükbe. Még a élőholt csapatok sem érnek sokat, ha a katonáknak nincs lábuk amivel továbbjöhetnének.*
-Az umblatot is leütöttem volna, ha lett volna rá alkalmam. *Emlékszik vissza a pihenőben történtekre. Mondjuk erről a részről a vezér, nyilván nem is tud, hiszen nem volt akkor a közelben.*
-Tudod hová lett miközben mi a holtakkal verekedtünk? Lent bujkált a pincében három másik fehércseléddel. *A fekete elfre talán nem ez a pontos megfogalmazás, de jól körülírja a helyzetet.*
-Aztán amikor ismét találkoztunk. Felhúzta az orrát és tovább állt. Egy másik idióta meg tele rakta a pincét valami tüzes akármivel. Kis híján az egész karavánpihenő a fejünkre robbant. A helyett, hogy szépen kipakolta volna a csatatérre. Akkor felrobbantja az ellenséget és megússzuk ezt az egész őrületet. *Bár a csata nem alakult fényesen ő mégis sajnálná, ha nem lett volna részese. Ez egy és egy életre szóló élmény volt, amit sosem akar elfelejteni. Azonban az emberek gondolkodását még most sem akarja megérteni. Van a kezükben valami ami megoldhatná minden problémájukat és azt is a lehető legostobább módon használják fel. Köpnie kell az ilyenektől és meg is teszi, eltalálva egy magányosan álldogáló szamárkórót.*
-Kezdem azt érezni, egyetlen használható felcser sincs ezen a vidéken. *Persze lehet neki is köze van ehhez a dologhoz. Ám a foglalkozás és viselkedésbeli hasonlóságok miatt, gyanítja többről van szó. Assag még a maga módján elfogadható, bár tény ő sem egy erős ork, és neki is elég csúnyán felvágták a nyelvét, mégis mintha jobban visszafogná magát különben is, most Zirrahval és Worghal van együtt. Ha köztük megtalálja a helyét, és a kis csapat nem egymás által agyba főbe verve tér vissza akkor neki se lehet ellene kifogása.*
-Ha engem kérdezel. Zárjuk őket össze egy gödörben és nézzük mi sül ki a dologból.
*Mikor Hagrar előadja a nővel kapcsolatos nézeteit, hirtelen elröhögi magát. Eddig se volt éppen szomorú, de így a vezér szemszögéből látva a dolgokat azok sokkal megnyugtatóbbak annál mint amit a saját szemével látott.*
-Én meg már azt hittem elment az eszed. De jó, látni, hogy még rendben vagy. *Majd a már korábban is említett orkon kezd el gondolkozni.*
-Torrag? *Ismétli a nevet agyarai közt.*
-Még nem hallottam róla, de a nőstény azt mondta valami gyógynövényes kuruzsló, vagy micsoda. *Vagyis könnyen lehet a törzs harmadik orvosa, viszont ha ennyien vannak, akkor neki még jobban össze kéne törnie magát, hogy jól lakassa őket, és azt nem szeretné.*
-Persze az ember nem tudhat sokat. Azt mondta megkedvelte ezt az orkot. Tényleg nem egy hétköznapi emberkanca. *Mondja majd gondolkodásba merül. Persze tudja, hogy az ismeretlen orkkal kapcsolatos döntéseket nem neki kell meghoznia, viszont az ork ember barátság képe ismét csak egy rakás új gondolatot ültet amúgy is kavargó fejébe.
Az út közben halad előre. Innen, onnan előkerül, némi élelem is. Gravak régóta élt a pusztán tudja, mi módon lehet rajta életben maradni, bár pár gumónál ő se szolgálhat többel. Ha minden igaz előbb utóbb elérnek az erdőbe, és megkezdhetik a munkájukat, ám az út hosszú és fárasztó az állat számára, akinek a két ork súlyát kell magával húzni. Ha megérkeznek, majd úgyis meglesz a váltás, és akkor ők ketten izzadhatnak amíg a pára hűsöl az árnyékban.*
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-05 10:38:09
Üzenet elküldve: 2016-03-05 10:38:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Már huszonkétszer megbánta döntését mely szerint egyedül vág neki az útnak. Pontosabban hogy egyedül folytatja az útját. Artheniori szabadkardok oldalán lógott meg a városból, de már alkonyat előtt utolérte őt apja küldönce.
Sajnálatos módon esélye sem lett volna ellenkezni, így "meggyőzve" megindult visszafele a város felé.
Viszonylag jó színésznek számít, vagy csak a katona nem akart vele ellenkezni, de elérte hogy még a városon kívül letáborozzanak.
Bármilyen jó hallása lehetett is az ifjúnak, szárnysuhogásra nem ébredt fel, így lovával, Dérrel egyedül megindult.
És ez volt élete egyik legnagyobb hibája. Fázik, és fáj az ülepe. Eleinte félt fáklyát gyújtani, de néhányszáz méterrel később meggyújtotta.*
//Észak felé-Este//
*Már épp annak a határán inog hogy elinduljon visszafelé, amikor tábortűz félreismerhetetlen ragyogását köszöntheti, mint régi ismerőst. Megszaporázza lovának lépteit, és így, cseppet sem rejtőzködve halad a tábor felé, ahol mindössze csak két nagyobb alakot lát. Ez az a pont, ahol rájön hogy akaratosságával mekkora bajba sodorhatta magát. Nagy balgán felhívte magára a figyelmet, és egyedül van az éjszakában két idegen ellen, akik nem kizárt hogy banditák. Eddigre a nagydarab utazók valószínűleg felkészülhettek a köszöntésére, és ha még elméleténél van, megpróbál diplomáciai eszközökhöz folyamodni, hátha az segíthet neki. Habár nagyon kétli.*
-Őő... Jó estét az uraknak. Van hely a tüzük mellett még egy utazónak?
*Hangja remeg, érezhető belőle a félelem.*
Sajnálatos módon esélye sem lett volna ellenkezni, így "meggyőzve" megindult visszafele a város felé.
Viszonylag jó színésznek számít, vagy csak a katona nem akart vele ellenkezni, de elérte hogy még a városon kívül letáborozzanak.
Bármilyen jó hallása lehetett is az ifjúnak, szárnysuhogásra nem ébredt fel, így lovával, Dérrel egyedül megindult.
És ez volt élete egyik legnagyobb hibája. Fázik, és fáj az ülepe. Eleinte félt fáklyát gyújtani, de néhányszáz méterrel később meggyújtotta.*
//Észak felé-Este//
*Már épp annak a határán inog hogy elinduljon visszafelé, amikor tábortűz félreismerhetetlen ragyogását köszöntheti, mint régi ismerőst. Megszaporázza lovának lépteit, és így, cseppet sem rejtőzködve halad a tábor felé, ahol mindössze csak két nagyobb alakot lát. Ez az a pont, ahol rájön hogy akaratosságával mekkora bajba sodorhatta magát. Nagy balgán felhívte magára a figyelmet, és egyedül van az éjszakában két idegen ellen, akik nem kizárt hogy banditák. Eddigre a nagydarab utazók valószínűleg felkészülhettek a köszöntésére, és ha még elméleténél van, megpróbál diplomáciai eszközökhöz folyamodni, hátha az segíthet neki. Habár nagyon kétli.*
-Őő... Jó estét az uraknak. Van hely a tüzük mellett még egy utazónak?
*Hangja remeg, érezhető belőle a félelem.*
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-03-05 09:22:45
Üzenet elküldve: 2016-03-05 09:22:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Észak felé - Napszállta //
*Lassan, de kitartóan haladnak, útközben pedig figyelnek, ha van mire, ha pedig esetleg összeakadnak valami helybelivel, utazóval, akkor igyekeznek mindent megtudni, amit csak lehet. Elég határozott elképzelésük van arról hogy merre tartanak, és miért. De azért nem kapkodják el a dolgot. A felszentelési rítus nem egyszerű dolog, időigényes, és anélkül csak végszükségben bocsátkoznak csatába. Most, egyelőre napszállta lévén, letáboroznak, kikötik a lovakat, ellátják őket, és megteszik a legfontosabbakat. Teszem azt például odateszik rotyogni a nyúlpörköltet, mert az éhes óriás nem jó óriás. Ez alap szabály. Mikor minden tábori dolog kész, óriásunk letelepszik egy nagyobb fatuskón. Úgy négy ( óriás ) kőhajításnyira táboroztak le az úttól. Tüzük fénye még látszik, de a hangok már nem nagyon érnek el azokig akik az úton haladnak észak vagy épp dél felé.*
-Az a hír járja.*Fordul fivéréhez* hogy a baj északon kezdődött, valami elátkozott temetőben. Mehetünk arra, vagy tehetünk egy próbát a karaván pihenővel, a hírek szerint ott is jó szolgálatot tesznek az új kardok. Mi legyen? Menjünk a falak mögé, vagy húzzunk lapot 21-re, és menjünk oda ahova senki? Mit gondolsz?*Kérdi, hisz úgy a legjobb ha ketten hozzák meg a döntést.*
*Lassan, de kitartóan haladnak, útközben pedig figyelnek, ha van mire, ha pedig esetleg összeakadnak valami helybelivel, utazóval, akkor igyekeznek mindent megtudni, amit csak lehet. Elég határozott elképzelésük van arról hogy merre tartanak, és miért. De azért nem kapkodják el a dolgot. A felszentelési rítus nem egyszerű dolog, időigényes, és anélkül csak végszükségben bocsátkoznak csatába. Most, egyelőre napszállta lévén, letáboroznak, kikötik a lovakat, ellátják őket, és megteszik a legfontosabbakat. Teszem azt például odateszik rotyogni a nyúlpörköltet, mert az éhes óriás nem jó óriás. Ez alap szabály. Mikor minden tábori dolog kész, óriásunk letelepszik egy nagyobb fatuskón. Úgy négy ( óriás ) kőhajításnyira táboroztak le az úttól. Tüzük fénye még látszik, de a hangok már nem nagyon érnek el azokig akik az úton haladnak észak vagy épp dél felé.*
-Az a hír járja.*Fordul fivéréhez* hogy a baj északon kezdődött, valami elátkozott temetőben. Mehetünk arra, vagy tehetünk egy próbát a karaván pihenővel, a hírek szerint ott is jó szolgálatot tesznek az új kardok. Mi legyen? Menjünk a falak mögé, vagy húzzunk lapot 21-re, és menjünk oda ahova senki? Mit gondolsz?*Kérdi, hisz úgy a legjobb ha ketten hozzák meg a döntést.*
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-27 13:54:33
Üzenet elküldve: 2016-02-27 13:54:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Mivel Syl már sokszorta ecsetelte a mai napon, amióta csak megismerkedtek, mennyire és miért nem tartja szörnynek a lányt, nem gondolja, hogy ismét ezzel kellene foglalkoznia.
Ezért eszébe sem jut, hogy Shiriqa talán megbántódhatott, csak mert az ő méreteihez mérte az ork szerű lényt. Hiszen ha leírnak valami bestiát, gyakran hasonlítják valaki vagy valami méreteihez, hogy jobban el tudják képzelni azok, akik a történetet hallgatják. Így, ártó szándék nélkül, gyanútlanul gázol át az elf a folyón, miközben Boróka is, Bigához egészen hasonlóan, fejét lehajtva, nagyokat kortyol a hűs vízből.
Sylweran is érzi, hogy mennyire hűs. Szeretne hamar a túlparton lenni.*
- Úgy bizony. *válaszol a lány kérdésére aztán, amikor végre átázva és libabőrösen kievickél Arthenior oldalában.*
- Megkértek rá, de nem végeztem vele. Csak elkergettem. Bár nem értette jobban a szót, mintha csak egy vödör halhoz beszélnék. *somolyog az orra alatt.*
- Nagy volt a hála, tisztes összeget kaptam, s úgy döntöttem pihenek még egy kicsit a faluban. Inkább el kellett volna mennem. *sóhajt fel.* - Zsiványok törtek rá a jó népre... segítettem nekik, persze, de így is felégették az egyik raktárukat... és mi volt a hála? Hogy ez mind azért történt, mert, hogy a bestét én száműztem a híd alól... hogy az volt az, ami távol tartotta a haramiákat, és, hogy a hidat is rendben tartotta, és inkább fizették volna meg neki a vámot... *Syl megcsóválja a fejét.*
- Azt mondták, azonnal hozzam vissza. Megtagadtam. Szörnyvadász vagyok, nem pedig pásztor. És nem éreztem hibámnak azt, ami munkát az ő kérésükre elvégeztem. Még jó, hogy a pénzemet nem kérték vissza. *sóhajt fel.*
- Így hát úgy vélem... a hidak és az emberek olykor csak a problémát okozzák. Még ha híd híján a hideg vízbe is kell gázolnunk. *fejezi be a történetet. Hasonlóan a lányhoz, örül neki, hogy végre a túlparton vannak. De benne is ugyanolyan kétes érzelmek uralkodnak, mint Shiriqaban.*
- Remélem nem untattalak nagyon ezzel a történetemmel. Csak a híd hiányáról jutott eszembe. *mondja aztán, míg Boróka megrázza magát alatta, lepergetve a vízcseppeket a sötétben megbújt száraz fűszálakra.*
- Ha beérünk, el kell majd ugranom a barakkba néhány szóra. Keresek valakit, nem tudom, megtalálom e még. Velem tartasz? *tereli a szót valami érdemleges dologra végre.*
*Mivel Syl már sokszorta ecsetelte a mai napon, amióta csak megismerkedtek, mennyire és miért nem tartja szörnynek a lányt, nem gondolja, hogy ismét ezzel kellene foglalkoznia.
Ezért eszébe sem jut, hogy Shiriqa talán megbántódhatott, csak mert az ő méreteihez mérte az ork szerű lényt. Hiszen ha leírnak valami bestiát, gyakran hasonlítják valaki vagy valami méreteihez, hogy jobban el tudják képzelni azok, akik a történetet hallgatják. Így, ártó szándék nélkül, gyanútlanul gázol át az elf a folyón, miközben Boróka is, Bigához egészen hasonlóan, fejét lehajtva, nagyokat kortyol a hűs vízből.
Sylweran is érzi, hogy mennyire hűs. Szeretne hamar a túlparton lenni.*
- Úgy bizony. *válaszol a lány kérdésére aztán, amikor végre átázva és libabőrösen kievickél Arthenior oldalában.*
- Megkértek rá, de nem végeztem vele. Csak elkergettem. Bár nem értette jobban a szót, mintha csak egy vödör halhoz beszélnék. *somolyog az orra alatt.*
- Nagy volt a hála, tisztes összeget kaptam, s úgy döntöttem pihenek még egy kicsit a faluban. Inkább el kellett volna mennem. *sóhajt fel.* - Zsiványok törtek rá a jó népre... segítettem nekik, persze, de így is felégették az egyik raktárukat... és mi volt a hála? Hogy ez mind azért történt, mert, hogy a bestét én száműztem a híd alól... hogy az volt az, ami távol tartotta a haramiákat, és, hogy a hidat is rendben tartotta, és inkább fizették volna meg neki a vámot... *Syl megcsóválja a fejét.*
- Azt mondták, azonnal hozzam vissza. Megtagadtam. Szörnyvadász vagyok, nem pedig pásztor. És nem éreztem hibámnak azt, ami munkát az ő kérésükre elvégeztem. Még jó, hogy a pénzemet nem kérték vissza. *sóhajt fel.*
- Így hát úgy vélem... a hidak és az emberek olykor csak a problémát okozzák. Még ha híd híján a hideg vízbe is kell gázolnunk. *fejezi be a történetet. Hasonlóan a lányhoz, örül neki, hogy végre a túlparton vannak. De benne is ugyanolyan kétes érzelmek uralkodnak, mint Shiriqaban.*
- Remélem nem untattalak nagyon ezzel a történetemmel. Csak a híd hiányáról jutott eszembe. *mondja aztán, míg Boróka megrázza magát alatta, lepergetve a vízcseppeket a sötétben megbújt száraz fűszálakra.*
- Ha beérünk, el kell majd ugranom a barakkba néhány szóra. Keresek valakit, nem tudom, megtalálom e még. Velem tartasz? *tereli a szót valami érdemleges dologra végre.*
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-27 13:06:43
Üzenet elküldve: 2016-02-27 13:06:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hideg Szelek //
*Nem lepi meg hogy egy elf egy elf faluban érezte a legjobban magát, ő sem gondolná hogy óriások lakta környéken kívül máshol igazán otthonra tudna lelni. Az viszont sajnálatos hogy Syl elmondása szerint már oda sem tartozik. Ha már saját népe között sem tudta jól érezni magát, akkor kevés esélye maradt otthonra találni. A visszakérdezésre csak lassan bólint egyet, aztán próbálja minél jobban megjegyezni Wegtoren nevét, mert bizony még sosem hallott róla, ahogy a nagy hegyvonulatról sem. Nem igazán a földrajzi kíváncsiságukról híresek otthon, térképek is csak a közvetlen közelükről voltak. Ahogy egyre inkább eltűnik a csapás, besorol inkább Bigával Boróka mögé hogy jobban elférjenek, magasságának hála így is kényelmesen előre lát. Eddig is elég komor volt a hangulata így a leplezetlen csalódottság nem sokat változtat ábrázatán, gondolta volna hogy egy nagy város környékén hidakkal tűzdelik meg a folyókat de ezek szerint tévedett. Így azért talán biztonságosabb, ha valami rozoga régi kis semmiség lenne akkor nem is merne átkelni rajta Bigával. Így vagy úgy de át kell jutniuk. Megvárja persze hogy vezetője nekilóduljon, de aztán nem tétovázik, kiveszi lábait a kengyelből és jobbját átemeli a ló másik oldalára, amolyan "hölgyes" ülésbe, így kényelmesebben tudja majd őket emelni hogy ne legyen vizes. Biga lelketlen tekintetével úgy indul meg előre mintha még mindig a pusztán járna. Szépen lomhán kényelmesen mint eddig, de látszólag ügyet sem vetve arra hogy vízben gázolnak. Csak abból lehet tudni hogy egyáltalán felfogja a folyót hogy kissé lehajtja a fejét menet közben inni. Shiriqa itt úgysem tehet sokat, nem látja mi van a víz alatt így nem is nagyon figyel maguk elé, szegény elfet nézi akinek jóval több jut a hidegből és hallgatja ahogy Altos hídjáról beszél. Ismét bizonyosságot nyer hogy ez a férfi is szörnynek gondolja, hiszen épp most hasonlítja egyhez, még akkor is szebb és kedvesebb.*
- És téged kértek meg hogy lakoltasd ki onnét?
*Adja magát a kérdés hiszen úgy gondolja a múlt idő nem a régi emlék miatt van, hanem azért mert már nincs ott az az ork vagy mifene. A túlpartról visszanéz még, bár itt sokkal változatosabb és érdekesebb a táj mint a pusztán volt, sajnálja hogy hamarosan nem hallják majd a víz csobogását. Nemsokára ismét zsúfoltság és tömeg veszi majd körül, apró házacskák, pici székek és asztalok... Persze jó lesz tető alatt aludni és rendesen enni, átmelegedni végre, de már előre fél attól hogy mi is várja majd ott. Nehezen mondaná meg hogy mi a rosszabb, ha mindenki megbámulja és szörnyetegnek nézi, vagy kint a pusztán az éjszakai hideg szelek.*
*Nem lepi meg hogy egy elf egy elf faluban érezte a legjobban magát, ő sem gondolná hogy óriások lakta környéken kívül máshol igazán otthonra tudna lelni. Az viszont sajnálatos hogy Syl elmondása szerint már oda sem tartozik. Ha már saját népe között sem tudta jól érezni magát, akkor kevés esélye maradt otthonra találni. A visszakérdezésre csak lassan bólint egyet, aztán próbálja minél jobban megjegyezni Wegtoren nevét, mert bizony még sosem hallott róla, ahogy a nagy hegyvonulatról sem. Nem igazán a földrajzi kíváncsiságukról híresek otthon, térképek is csak a közvetlen közelükről voltak. Ahogy egyre inkább eltűnik a csapás, besorol inkább Bigával Boróka mögé hogy jobban elférjenek, magasságának hála így is kényelmesen előre lát. Eddig is elég komor volt a hangulata így a leplezetlen csalódottság nem sokat változtat ábrázatán, gondolta volna hogy egy nagy város környékén hidakkal tűzdelik meg a folyókat de ezek szerint tévedett. Így azért talán biztonságosabb, ha valami rozoga régi kis semmiség lenne akkor nem is merne átkelni rajta Bigával. Így vagy úgy de át kell jutniuk. Megvárja persze hogy vezetője nekilóduljon, de aztán nem tétovázik, kiveszi lábait a kengyelből és jobbját átemeli a ló másik oldalára, amolyan "hölgyes" ülésbe, így kényelmesebben tudja majd őket emelni hogy ne legyen vizes. Biga lelketlen tekintetével úgy indul meg előre mintha még mindig a pusztán járna. Szépen lomhán kényelmesen mint eddig, de látszólag ügyet sem vetve arra hogy vízben gázolnak. Csak abból lehet tudni hogy egyáltalán felfogja a folyót hogy kissé lehajtja a fejét menet közben inni. Shiriqa itt úgysem tehet sokat, nem látja mi van a víz alatt így nem is nagyon figyel maguk elé, szegény elfet nézi akinek jóval több jut a hidegből és hallgatja ahogy Altos hídjáról beszél. Ismét bizonyosságot nyer hogy ez a férfi is szörnynek gondolja, hiszen épp most hasonlítja egyhez, még akkor is szebb és kedvesebb.*
- És téged kértek meg hogy lakoltasd ki onnét?
*Adja magát a kérdés hiszen úgy gondolja a múlt idő nem a régi emlék miatt van, hanem azért mert már nincs ott az az ork vagy mifene. A túlpartról visszanéz még, bár itt sokkal változatosabb és érdekesebb a táj mint a pusztán volt, sajnálja hogy hamarosan nem hallják majd a víz csobogását. Nemsokára ismét zsúfoltság és tömeg veszi majd körül, apró házacskák, pici székek és asztalok... Persze jó lesz tető alatt aludni és rendesen enni, átmelegedni végre, de már előre fél attól hogy mi is várja majd ott. Nehezen mondaná meg hogy mi a rosszabb, ha mindenki megbámulja és szörnyetegnek nézi, vagy kint a pusztán az éjszakai hideg szelek.*
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-27 11:27:19
Üzenet elküldve: 2016-02-27 11:27:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Shiriqa megállapítását hallva megrántja vállait.*
- Nos, igen. Ők nem. De akadnak azért elfek is közöttük itt-ott. Törpök, tündérek... de ugyanúgy emberek is.
*A kérdést hallva aztán elgondolkodik egy pillanatra, és egy ideig nem is szólal meg. Aztán megköszörüli a torkát, mielőtt megteszi.*
- Nem mondanám, hogy volt legjobb város. Mindenben van egyformán jó és rossz is. Nekem egy fenyvesben volt a legjobb, ahol egy kisebb elf falura leltem. Ott is maradtam jó ideig, és nekik segítettem. Majdnem letelepedtem. De rá kellett jönnöm, már oda sem tartozom.
*Halvány mosoly játszadozik az ajkain, ahogy meghallja a kérdést, amit szinte már várt.*
- Olyan helyet szeretnél? *kérdezi kedvesen.*- Wegtoren. *adja meg a választ.*
- Innen jóval nyugatabbra van, a nagy hegyvonulaton túl, és pokolian meleg van arrafelé. *teszi még hozzá.*- De biztosan hallottál már róla.
*Ezután jó ideig hallgat, és csak csöndes klappogás hallatszik, ahogy a lovak patái koptatják a földet, s olykor belecuppannak a sárba. Lesz mit letakarítania Boróka patájáról, ha odáig élnek. Lassan egy újrapatkolás sem ártana az állatnak. De majd a kovácsnál, bent a városban.
Jó pár perc eltelik, amikor a kis ösvény szinte láthatatlanná válik amelyen haladnak, s jól szemmel tartva a megsűrűsödött bozótosokat, amelyek hirtelen körülveszik őket, átverekedve magukat az egészen hirtelen egy másik, sokkal jobban kivehető ösvényre jutnak.
Teljesen megkerülték már a folyó keleti oldalát, s így délről eljutottak a gázlóig, amely északra, Artheniorba vezet. Sylwerannak nem nagyon füllik a foga hozzá, hogy a hideg vízbe gázoljanak, de nincs mit tenni, ha csak nem akar jóval északabbra visszamenni, vagy egyenest le délre, a kikötőhöz. Meg is áll egy pillanatra a víz előtt, mielőtt beleindulna. Figyeli a sodrást. Ha befagyott volna, mégis csak jobb lenne.*
- Van egy falu, a hegyek között, északon. Altos. *mondja közben csak úgy a lánynak.* - Ott van egy kis patakocska, de nem gázló van rajta, hanem szépen faragott fa híd. Régi már, és mohos, a borostyán is benőtte az egyik oldalát. Többször jártam arra, mert a falusiak baja gyakran meggyűlik a farkasokkal. Egyszer egy warg vezette a falkát... no, mindegy. A lényeg a lényeg... még ott is tudtak hidat állítani, pedig lassú és kicsi a víz. Ide is ideje volna már. De talán ők is hallottak erről a faluról, bent a városban, és tudják, hogy egyszerre csak egy hatalmas lény költözött be alá vámot szedni. Ránézésre valami szürke bőrű ork féle lehetett. De rettentően nagy, én mondom, volt olyan, mint Te, és cseppet sem ilyen szép és kedves. *hunyorog a lányra.*
- Aztán, aki nem fizetett, annak letépte a lábát. *fejezi be a vidám történetet, és meg is noszogatja Borókát, hogy induljanak át a városba. Ha érdekli a történet továbbija Shiriqat, majd úgyis rákérdez, ha már átszenvedték magukat a hideg folyón, amelyre rá is borult már a szürkület, és derékig ázott a nadrágjuk, s álmos, téli álmot alvó halak lubickolnak majd a csizmájukban.
A gázlók hasznosak ám, és nyáron kellemesek is. Ám ilyenkor, télen... sokkal jobban szereti a hidakat.*
*Shiriqa megállapítását hallva megrántja vállait.*
- Nos, igen. Ők nem. De akadnak azért elfek is közöttük itt-ott. Törpök, tündérek... de ugyanúgy emberek is.
*A kérdést hallva aztán elgondolkodik egy pillanatra, és egy ideig nem is szólal meg. Aztán megköszörüli a torkát, mielőtt megteszi.*
- Nem mondanám, hogy volt legjobb város. Mindenben van egyformán jó és rossz is. Nekem egy fenyvesben volt a legjobb, ahol egy kisebb elf falura leltem. Ott is maradtam jó ideig, és nekik segítettem. Majdnem letelepedtem. De rá kellett jönnöm, már oda sem tartozom.
*Halvány mosoly játszadozik az ajkain, ahogy meghallja a kérdést, amit szinte már várt.*
- Olyan helyet szeretnél? *kérdezi kedvesen.*- Wegtoren. *adja meg a választ.*
- Innen jóval nyugatabbra van, a nagy hegyvonulaton túl, és pokolian meleg van arrafelé. *teszi még hozzá.*- De biztosan hallottál már róla.
*Ezután jó ideig hallgat, és csak csöndes klappogás hallatszik, ahogy a lovak patái koptatják a földet, s olykor belecuppannak a sárba. Lesz mit letakarítania Boróka patájáról, ha odáig élnek. Lassan egy újrapatkolás sem ártana az állatnak. De majd a kovácsnál, bent a városban.
Jó pár perc eltelik, amikor a kis ösvény szinte láthatatlanná válik amelyen haladnak, s jól szemmel tartva a megsűrűsödött bozótosokat, amelyek hirtelen körülveszik őket, átverekedve magukat az egészen hirtelen egy másik, sokkal jobban kivehető ösvényre jutnak.
Teljesen megkerülték már a folyó keleti oldalát, s így délről eljutottak a gázlóig, amely északra, Artheniorba vezet. Sylwerannak nem nagyon füllik a foga hozzá, hogy a hideg vízbe gázoljanak, de nincs mit tenni, ha csak nem akar jóval északabbra visszamenni, vagy egyenest le délre, a kikötőhöz. Meg is áll egy pillanatra a víz előtt, mielőtt beleindulna. Figyeli a sodrást. Ha befagyott volna, mégis csak jobb lenne.*
- Van egy falu, a hegyek között, északon. Altos. *mondja közben csak úgy a lánynak.* - Ott van egy kis patakocska, de nem gázló van rajta, hanem szépen faragott fa híd. Régi már, és mohos, a borostyán is benőtte az egyik oldalát. Többször jártam arra, mert a falusiak baja gyakran meggyűlik a farkasokkal. Egyszer egy warg vezette a falkát... no, mindegy. A lényeg a lényeg... még ott is tudtak hidat állítani, pedig lassú és kicsi a víz. Ide is ideje volna már. De talán ők is hallottak erről a faluról, bent a városban, és tudják, hogy egyszerre csak egy hatalmas lény költözött be alá vámot szedni. Ránézésre valami szürke bőrű ork féle lehetett. De rettentően nagy, én mondom, volt olyan, mint Te, és cseppet sem ilyen szép és kedves. *hunyorog a lányra.*
- Aztán, aki nem fizetett, annak letépte a lábát. *fejezi be a vidám történetet, és meg is noszogatja Borókát, hogy induljanak át a városba. Ha érdekli a történet továbbija Shiriqat, majd úgyis rákérdez, ha már átszenvedték magukat a hideg folyón, amelyre rá is borult már a szürkület, és derékig ázott a nadrágjuk, s álmos, téli álmot alvó halak lubickolnak majd a csizmájukban.
A gázlók hasznosak ám, és nyáron kellemesek is. Ám ilyenkor, télen... sokkal jobban szereti a hidakat.*
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-26 12:07:02
Üzenet elküldve: 2016-02-26 12:07:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hideg Szelek //
*Shiriqa kifejezetten szószátyár volt, már a többi óriáshoz viszonyítva, de az a pár egyedül töltött év igencsak rátelepedett a hangulatára. A pusztán töltött napok sem javítottak ezen a helyzeten, ráadásul fáradt is, nem sokat aludt az éjjel. A banditák legalább izgalmassá tették a napját, de a kedve attól nem lesz jobb senkinek ha ki akarják rabolni vagy meg akarják ölni. Az ahogyan elijesztette őket kicsit felderítette, de végtére is abból is csak az jött ki, hogy az itteni népek szemében ő csak egy szörnyeteg. Ezt az elfet meg nem tudja még hová tenni. Meglepően normálisan viselkedik vele ami kifejezetten furcsa. Annak mindenképpen örül hogy nem a semmi felé baktat pláne hogy nem egyedül, de nem tett még le annak a lehetőségéről hogy valami hátsó szándék vezérli a férfit. Az érkeztükig becsült időre csak bólogat és csendben hallgatja a többit is. Tizenöt húsz év azért nem kevés idő.*
- Tehát nem elfek.
*Állapítja meg az egyértelműt.*
- Melyik volt akkor a legjobb város és miért nem maradtál ott?
*Ha már ilyen világlátott valakivel van dolga akkor csak megkérdezi, az együtt maradásról talán ezzel sikeresen eltereli a szót. Mindenképpen könnyebb lenne valaki olyannal aki már járt a városban, pláne ha vannak itt ismerősei. De ezt nem szeretné így kimondani és a terhére sem akar lenni társának, különben is, talán csak udvariasságból ajánlotta fel.*
- Olyan helyet ismersz ahol többségben óriások vannak?
*Igazából talán ez az ami a legjobban érdekli. Lehetne mondani hogy az a célja hogy új otthont találjon, csak már letett a lehetőségről hogy létezhet olyan hely ahol igazán befogadnák.*
*Shiriqa kifejezetten szószátyár volt, már a többi óriáshoz viszonyítva, de az a pár egyedül töltött év igencsak rátelepedett a hangulatára. A pusztán töltött napok sem javítottak ezen a helyzeten, ráadásul fáradt is, nem sokat aludt az éjjel. A banditák legalább izgalmassá tették a napját, de a kedve attól nem lesz jobb senkinek ha ki akarják rabolni vagy meg akarják ölni. Az ahogyan elijesztette őket kicsit felderítette, de végtére is abból is csak az jött ki, hogy az itteni népek szemében ő csak egy szörnyeteg. Ezt az elfet meg nem tudja még hová tenni. Meglepően normálisan viselkedik vele ami kifejezetten furcsa. Annak mindenképpen örül hogy nem a semmi felé baktat pláne hogy nem egyedül, de nem tett még le annak a lehetőségéről hogy valami hátsó szándék vezérli a férfit. Az érkeztükig becsült időre csak bólogat és csendben hallgatja a többit is. Tizenöt húsz év azért nem kevés idő.*
- Tehát nem elfek.
*Állapítja meg az egyértelműt.*
- Melyik volt akkor a legjobb város és miért nem maradtál ott?
*Ha már ilyen világlátott valakivel van dolga akkor csak megkérdezi, az együtt maradásról talán ezzel sikeresen eltereli a szót. Mindenképpen könnyebb lenne valaki olyannal aki már járt a városban, pláne ha vannak itt ismerősei. De ezt nem szeretné így kimondani és a terhére sem akar lenni társának, különben is, talán csak udvariasságból ajánlotta fel.*
- Olyan helyet ismersz ahol többségben óriások vannak?
*Igazából talán ez az ami a legjobban érdekli. Lehetne mondani hogy az a célja hogy új otthont találjon, csak már letett a lehetőségről hogy létezhet olyan hely ahol igazán befogadnák.*
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-25 22:13:26
Üzenet elküldve: 2016-02-25 22:13:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Sylwerannak nincs gondja a csönddel. És nem is gondol semmi rosszra.
Van olyan, hogy az embernek egészen egyszerűen nincs mondandója, vagy jobb szeretne elmerülni saját gondolataiban. Igazából ő is így van most ezzel. Egy ideje egyedül volt már Borókával, és most sok is volt a beszéd egyszerre. Jó, ha kicsit pihentetheti a nyelvét.
Hát így is tesz. Egykedvű, álmosító caplatással cuppognak a sárban a folyó mentén. Végül Shiriqa az, aki megtöri a csendet. Syl körülnéz a nyeregben, és nem válaszol azonnal.*
- Még néhány óra, ha jól számolom. *válaszol. Udvarias kérdés volt e vagy sem, az biztos, hogy lényegre törő. Ezzel sincs semmi gond. Aztán felsóhajt, és ismét nem válaszol azonnal. Eltelik egy kis idő, s csak a folyó sodrásának monoton zubogását hallani, ahogy a partnak vetődnek a fodrok.*
- Talán tizenöt... húsz éve. *érkezik a válasz kisvártatva.*
- A barátaim, akik itt élnek... jóval idősebbnek tűnhetnek már nálam. *mondja, inkább magának, semmint a lánynak. Egyféle megállapítás csupán. Azt már hozzá sem teszi, hogy "ha még élnek". Annyira idősek azért persze nem lehetnek mind... de régen fújta már erre az északi szél.*
- Nem a legjobb város. Itt is vannak komor, szomorú dolgok. *mondja egészen halkan az utolsó kérdésre válaszolva.*
- De elfogadóak a népek, mint mondtam.
*Nem fejti ki, hogy jóval személyesebb okok is voltak ám, amiért nem tért vissza ennyi ideig Artheniorba. De ez - talán csak egyelőre - nem tartozik a lányra.*
- Valószínűleg sötét lesz már, mire elérjük a várost. *tereli a szót eztán.*- De még ma ágyban éjszakázhatunk. És ha beértünk a falak közé, velem maradhatsz még, ha nincs kedved egyedül továbbmenni. *ajánlja fel a dolgot. Elvégre társaságban mégis csak jobb, mint egyedül. Még a pihenés és az evés is.*
*Sylwerannak nincs gondja a csönddel. És nem is gondol semmi rosszra.
Van olyan, hogy az embernek egészen egyszerűen nincs mondandója, vagy jobb szeretne elmerülni saját gondolataiban. Igazából ő is így van most ezzel. Egy ideje egyedül volt már Borókával, és most sok is volt a beszéd egyszerre. Jó, ha kicsit pihentetheti a nyelvét.
Hát így is tesz. Egykedvű, álmosító caplatással cuppognak a sárban a folyó mentén. Végül Shiriqa az, aki megtöri a csendet. Syl körülnéz a nyeregben, és nem válaszol azonnal.*
- Még néhány óra, ha jól számolom. *válaszol. Udvarias kérdés volt e vagy sem, az biztos, hogy lényegre törő. Ezzel sincs semmi gond. Aztán felsóhajt, és ismét nem válaszol azonnal. Eltelik egy kis idő, s csak a folyó sodrásának monoton zubogását hallani, ahogy a partnak vetődnek a fodrok.*
- Talán tizenöt... húsz éve. *érkezik a válasz kisvártatva.*
- A barátaim, akik itt élnek... jóval idősebbnek tűnhetnek már nálam. *mondja, inkább magának, semmint a lánynak. Egyféle megállapítás csupán. Azt már hozzá sem teszi, hogy "ha még élnek". Annyira idősek azért persze nem lehetnek mind... de régen fújta már erre az északi szél.*
- Nem a legjobb város. Itt is vannak komor, szomorú dolgok. *mondja egészen halkan az utolsó kérdésre válaszolva.*
- De elfogadóak a népek, mint mondtam.
*Nem fejti ki, hogy jóval személyesebb okok is voltak ám, amiért nem tért vissza ennyi ideig Artheniorba. De ez - talán csak egyelőre - nem tartozik a lányra.*
- Valószínűleg sötét lesz már, mire elérjük a várost. *tereli a szót eztán.*- De még ma ágyban éjszakázhatunk. És ha beértünk a falak közé, velem maradhatsz még, ha nincs kedved egyedül továbbmenni. *ajánlja fel a dolgot. Elvégre társaságban mégis csak jobb, mint egyedül. Még a pihenés és az evés is.*
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:59:05
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:59:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hideg Szelek //
*Hosszú csend áll be miután Syl befejezi mondandóját. Nem nagyon tud mit hozzáfűzni az egészhez. Rossz lehet ha valaki nem ismeri a szüleit, de talán nem annyira rossz mintha ismerné és az utálná. Akit nem ismerünk az lehet akárki, akár a világ legjobb apukája és anyukája is. Anyja persze mindig jó volt hozzá és a többiek is egészen száműzetéséig, ettől talán még fájóbb hogy pont saját apja volt az aki megvetette őt. A név kérdésen is eltöpreng, neki is van persze családneve de az ugye apjáé, nem fogja használni. Ő jobban örülne ha csak Shiriqa lehetne. Barátja sincs, senki nem kíváncsi rá. Rágódik azokon amiket az elf mond, de neki az sem tűnik rendes célnak amit ő csinál. Kisvártatva viszont feltűnik a folyó, legalább van valami mozgalmas amit nézni lehet és megszűnik az idegtépő csend is. A nyugalmas morajlásban még el is bóbiskol egyszer, de ezt Biga hamar megneszeli és mikor lehajol hogy feltépjen egy fűcsomót felriad rá és tovább hajtja.*
- Messze van még?
*Talán nem a legudvariasabb kérdés mert így úgy tűnhet hogy unja a társaságát, pedig erről szó sincs. Csak az egyre sötétedő égbolt végett érdeklődik, mert ha még sokat kell baktatniuk akkor jobb lenne inkább táborhelyet keresni.*
- Mikor jártál itt utoljára?
*Rögtön meg is toldja valami olyannal amiről lehet beszélni, hátha ezzel megelőzi hogy esetleg nemkívánatosnak érezze magát az elf.*
- És miért nem maradtál akkor itt, ha olyan szép és jó hely mint amilyennek mondod?
*Hosszú csend áll be miután Syl befejezi mondandóját. Nem nagyon tud mit hozzáfűzni az egészhez. Rossz lehet ha valaki nem ismeri a szüleit, de talán nem annyira rossz mintha ismerné és az utálná. Akit nem ismerünk az lehet akárki, akár a világ legjobb apukája és anyukája is. Anyja persze mindig jó volt hozzá és a többiek is egészen száműzetéséig, ettől talán még fájóbb hogy pont saját apja volt az aki megvetette őt. A név kérdésen is eltöpreng, neki is van persze családneve de az ugye apjáé, nem fogja használni. Ő jobban örülne ha csak Shiriqa lehetne. Barátja sincs, senki nem kíváncsi rá. Rágódik azokon amiket az elf mond, de neki az sem tűnik rendes célnak amit ő csinál. Kisvártatva viszont feltűnik a folyó, legalább van valami mozgalmas amit nézni lehet és megszűnik az idegtépő csend is. A nyugalmas morajlásban még el is bóbiskol egyszer, de ezt Biga hamar megneszeli és mikor lehajol hogy feltépjen egy fűcsomót felriad rá és tovább hajtja.*
- Messze van még?
*Talán nem a legudvariasabb kérdés mert így úgy tűnhet hogy unja a társaságát, pedig erről szó sincs. Csak az egyre sötétedő égbolt végett érdeklődik, mert ha még sokat kell baktatniuk akkor jobb lenne inkább táborhelyet keresni.*
- Mikor jártál itt utoljára?
*Rögtön meg is toldja valami olyannal amiről lehet beszélni, hátha ezzel megelőzi hogy esetleg nemkívánatosnak érezze magát az elf.*
- És miért nem maradtál akkor itt, ha olyan szép és jó hely mint amilyennek mondod?
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:33:24
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:33:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Sylweran csak homlok ráncolva hallgatja.
Furcsa neki ez az egész. Olyannyira furcsa, hogy legszívesebben el is küldené a lányt, hogy inkább nem is akar beleavatkozni ebben az egészbe. De egyrészt a kíváncsiság nagy úr... másrészt pedig ahogyan hallgatja és hallgatja, egyre inkább sajnálja Shiriqat.
Na nem afféle szánakozó, "jajj te szegény" módon. Csak amolyan együttérzésféleképpen, mint aki tudja, hogy miről beszél a másik. Persze őt nem száműzték. Nála egészen más a helyzet. De értelme sincs beszélni róla.*
- És teljességgel igazad van, hölgyem. *mondja a lány kifakadásának végére.*- Én se mennék vissza ilyen helyre. Ez nem nevezhető otthonnak. Az otthon nem feltétlenül az, ahol születtünk.
*Egy ideig csendben baktat a lány és mamutlova mellett.*
- Én nem tudom, hogy ki volt az apám. Csak azt, aki felnevelt. Anyámat sem ismertem. *mondja végül, csak úgy mellékesen megjegyezve. Ezzel nem akar semmiféle szánalmat kelteni, csupán eszébe jutott, amint a lány arról beszélt, hogy az apja utálta őt. Biztosan borzalmas érzés lehet... de ő nem tudja, hogy mégis milyen.*
- Mindenkinek van még egy neve. *szólal meg kisvártatva, amint Shiriqa befejezte a mondandóját.*
- Legalább még egy. Van, akinek több is, van akinek csak egy. De sosem egyedüli. Az én nevem, mint már bemutatkoztam neked, Sylweran. De sosem volt második nevem. Ha kérdezik honnan származom... innen is, onnan is. Még csak azt se tudják rám mondani, az a Syl, Pirtianesből. Vagy a Kikötői Syl. Nem. Sehonnai lettem. Gúnynévnek indult talán... de mára sok helyütt így ismernek. *Shiriqa felé fordul a nyeregben.*
- Én nem tartozom sehová. De mégis ott vagyok mindenhol. Megyek, ha szükség van rám, és tovább állok, ha már senkinek se kellek. Mert nem kellek. *szögezi le tényként a dolgot.* - Mégis kinek? Barátok akadnak... de nem azért, hogy tetőt adjanak a fejem fölé, míg megvénülök, és életem virágának szirmai lassan leperegnek. Esetleg van olyan nő, aki vágyna rám? Akad. Mégse venném el egyiket sem. Teremthetnék annyi pénzt, ami jó volna egy kis házra... de egyedül nem otthon az otthon. Csak egy hely, ahol éppen élek.
*Ismét előre figyel az útra. Boróka halkan prüszköl egyet, a távolban pedig vékonyka csíkként tűnik fel a folyó.*
- Ezért vándorlok és dolgozok, ahol éppen tudok. Ahol éppen akad munka. Ahol éppen megtűrnek. Ez is egy cél. De kell, hogy valami legyen. Célok nélkül a hajó is csak sodródik a tengeren, amíg el nem süllyed. Legyen célod, Shiriqa. *néz vissza a lányra.*
- Bármi is legyen az, de legyen. Sose indulj el céltalanul. Akármennyire is nyomorúságosan érzed magad. Én is voltam valaki egykor. Ma pedig már azt sem tudom, hogy mikor volt az, amikor még tudtam. De itt vagyok. És Artheniorba tartok munkáért. *mosolyodnak el a szemei.*
- És Te is itt vagy, hölgyem. Talán nem véletlenül.
*Nem telik el olyan hosszú idő, mire elérik a folyópartot. Gyomos, iszapos földút vezet tovább itt délnek. Talán lesz egy új gázló vagy híd, amely átvezet rajta. De ha mást nem, a hajót még elérik, ha szaporázzák a lépteiket. Közben az ég alja már sötétedni kezd. Jó sok időt töltöttek még a pusztában, s így is kevesebbet, mint ahogyan Sylweran számolta. Kíváncsi lesz rá, hogyan tovább.*
*Sylweran csak homlok ráncolva hallgatja.
Furcsa neki ez az egész. Olyannyira furcsa, hogy legszívesebben el is küldené a lányt, hogy inkább nem is akar beleavatkozni ebben az egészbe. De egyrészt a kíváncsiság nagy úr... másrészt pedig ahogyan hallgatja és hallgatja, egyre inkább sajnálja Shiriqat.
Na nem afféle szánakozó, "jajj te szegény" módon. Csak amolyan együttérzésféleképpen, mint aki tudja, hogy miről beszél a másik. Persze őt nem száműzték. Nála egészen más a helyzet. De értelme sincs beszélni róla.*
- És teljességgel igazad van, hölgyem. *mondja a lány kifakadásának végére.*- Én se mennék vissza ilyen helyre. Ez nem nevezhető otthonnak. Az otthon nem feltétlenül az, ahol születtünk.
*Egy ideig csendben baktat a lány és mamutlova mellett.*
- Én nem tudom, hogy ki volt az apám. Csak azt, aki felnevelt. Anyámat sem ismertem. *mondja végül, csak úgy mellékesen megjegyezve. Ezzel nem akar semmiféle szánalmat kelteni, csupán eszébe jutott, amint a lány arról beszélt, hogy az apja utálta őt. Biztosan borzalmas érzés lehet... de ő nem tudja, hogy mégis milyen.*
- Mindenkinek van még egy neve. *szólal meg kisvártatva, amint Shiriqa befejezte a mondandóját.*
- Legalább még egy. Van, akinek több is, van akinek csak egy. De sosem egyedüli. Az én nevem, mint már bemutatkoztam neked, Sylweran. De sosem volt második nevem. Ha kérdezik honnan származom... innen is, onnan is. Még csak azt se tudják rám mondani, az a Syl, Pirtianesből. Vagy a Kikötői Syl. Nem. Sehonnai lettem. Gúnynévnek indult talán... de mára sok helyütt így ismernek. *Shiriqa felé fordul a nyeregben.*
- Én nem tartozom sehová. De mégis ott vagyok mindenhol. Megyek, ha szükség van rám, és tovább állok, ha már senkinek se kellek. Mert nem kellek. *szögezi le tényként a dolgot.* - Mégis kinek? Barátok akadnak... de nem azért, hogy tetőt adjanak a fejem fölé, míg megvénülök, és életem virágának szirmai lassan leperegnek. Esetleg van olyan nő, aki vágyna rám? Akad. Mégse venném el egyiket sem. Teremthetnék annyi pénzt, ami jó volna egy kis házra... de egyedül nem otthon az otthon. Csak egy hely, ahol éppen élek.
*Ismét előre figyel az útra. Boróka halkan prüszköl egyet, a távolban pedig vékonyka csíkként tűnik fel a folyó.*
- Ezért vándorlok és dolgozok, ahol éppen tudok. Ahol éppen akad munka. Ahol éppen megtűrnek. Ez is egy cél. De kell, hogy valami legyen. Célok nélkül a hajó is csak sodródik a tengeren, amíg el nem süllyed. Legyen célod, Shiriqa. *néz vissza a lányra.*
- Bármi is legyen az, de legyen. Sose indulj el céltalanul. Akármennyire is nyomorúságosan érzed magad. Én is voltam valaki egykor. Ma pedig már azt sem tudom, hogy mikor volt az, amikor még tudtam. De itt vagyok. És Artheniorba tartok munkáért. *mosolyodnak el a szemei.*
- És Te is itt vagy, hölgyem. Talán nem véletlenül.
*Nem telik el olyan hosszú idő, mire elérik a folyópartot. Gyomos, iszapos földút vezet tovább itt délnek. Talán lesz egy új gázló vagy híd, amely átvezet rajta. De ha mást nem, a hajót még elérik, ha szaporázzák a lépteiket. Közben az ég alja már sötétedni kezd. Jó sok időt töltöttek még a pusztában, s így is kevesebbet, mint ahogyan Sylweran számolta. Kíváncsi lesz rá, hogyan tovább.*
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-24 19:48:31
Üzenet elküldve: 2016-02-24 19:48:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Utazás//
*Nem sok időt töltött Artheniorban. Az oka nem más mint, nem találta meg azt amit keresett. Viszont egy öreg koldustól megtudta, hogy a nagy hatalmú mágusok messze egy heti járóföldre vannak Artheniortól. A hely amiről mesélt, nem más mint Synmira. Nail kapott az alkalmon, és az útvonalat is megjegyezte merre kell haladnia. Viszont gyalog van. Így az út hosszú, és fáradalmas. Nem is kell mondani, hogy a fiatal férfit megviseli a gyalogtúra. Nincs hozzászokva az efféle kalandokhoz. Arról ne is beszéljünk, hogy kezd beesteledni. Így a fiú egy magas diófa alá táborozik le. Lát pár kereskedő szekeret, de azok rá se néznek. Úgy tűnik sietős a dolguk. Aludni huzamosabban nem fog az éjszaka, ahhoz túlságosan is be van rezelve. Ki tudja mik járnak az árnyak közt.*
*Nem sok időt töltött Artheniorban. Az oka nem más mint, nem találta meg azt amit keresett. Viszont egy öreg koldustól megtudta, hogy a nagy hatalmú mágusok messze egy heti járóföldre vannak Artheniortól. A hely amiről mesélt, nem más mint Synmira. Nail kapott az alkalmon, és az útvonalat is megjegyezte merre kell haladnia. Viszont gyalog van. Így az út hosszú, és fáradalmas. Nem is kell mondani, hogy a fiatal férfit megviseli a gyalogtúra. Nincs hozzászokva az efféle kalandokhoz. Arról ne is beszéljünk, hogy kezd beesteledni. Így a fiú egy magas diófa alá táborozik le. Lát pár kereskedő szekeret, de azok rá se néznek. Úgy tűnik sietős a dolguk. Aludni huzamosabban nem fog az éjszaka, ahhoz túlságosan is be van rezelve. Ki tudja mik járnak az árnyak közt.*
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-22 13:11:20
Üzenet elküldve: 2016-02-22 13:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe, majd haza//
-Én... nem akartam bajt okozni! *szalad ki a száján, miközben Mira kedves hangját megcáfolandó úgy áll ott vállai közé húzott nyakkal, mint aki biztos benne, hogy most meg fogják verni. Amíg Ysnult várják vissza, igyekszik valóban hasznossá tenni magát, éles szemmel kutat a bokrok alján, fák törzsén, hátha talál hasznos növényeket, orrát is nyitva tartja a vadhorgász jellegzetes szagára. Igazán potens élővilág azonban nem ezen a vidéken terem, a legjobb, amivel az erdő Parunak szolgálni tud, az egy csoffadt kis bokornyi bürök. Ez persze nem kedvetleníti el a kis vajákost, kegyetlenül megkopasztja a bokrot annak petrezselyemszerű leveleitől és terméseitől. Zsákmányával elégedetten tér vissza mentorához.*
-Nem sok ugyan, de találtam egy bürökbokrot. Izombénulást okoz, ha megeszik és nézd, ez a legjobb benne, össze lehet keverni a magját az ánizzsal, a levelét pedig a petrezselyemmel! *próbál lelkesedésével szépíteni valamennyit korábbi hibáján, ám Mira szemében annyi aggodalmat lát, hogy inkább lenyeli további mondandóját a mérgekről és halálról.*
-Biztos előkerül, nem olyan akasztanivaló csulagombóc ez az Ysnul gyerek, hogy ne haza induljon, ha rájön, hogy nem vagyunk már itt. *próbálja megnyugtatni a nőt és hangja egészen őszintén cseng, ami nagy szó egy olyan lányka esetén, aki többször kívánt rövidke élete során szörnyű véget bárkinek, mint jó napot.*
-Én... nem akartam bajt okozni! *szalad ki a száján, miközben Mira kedves hangját megcáfolandó úgy áll ott vállai közé húzott nyakkal, mint aki biztos benne, hogy most meg fogják verni. Amíg Ysnult várják vissza, igyekszik valóban hasznossá tenni magát, éles szemmel kutat a bokrok alján, fák törzsén, hátha talál hasznos növényeket, orrát is nyitva tartja a vadhorgász jellegzetes szagára. Igazán potens élővilág azonban nem ezen a vidéken terem, a legjobb, amivel az erdő Parunak szolgálni tud, az egy csoffadt kis bokornyi bürök. Ez persze nem kedvetleníti el a kis vajákost, kegyetlenül megkopasztja a bokrot annak petrezselyemszerű leveleitől és terméseitől. Zsákmányával elégedetten tér vissza mentorához.*
-Nem sok ugyan, de találtam egy bürökbokrot. Izombénulást okoz, ha megeszik és nézd, ez a legjobb benne, össze lehet keverni a magját az ánizzsal, a levelét pedig a petrezselyemmel! *próbál lelkesedésével szépíteni valamennyit korábbi hibáján, ám Mira szemében annyi aggodalmat lát, hogy inkább lenyeli további mondandóját a mérgekről és halálról.*
-Biztos előkerül, nem olyan akasztanivaló csulagombóc ez az Ysnul gyerek, hogy ne haza induljon, ha rájön, hogy nem vagyunk már itt. *próbálja megnyugtatni a nőt és hangja egészen őszintén cseng, ami nagy szó egy olyan lányka esetén, aki többször kívánt rövidke élete során szörnyű véget bárkinek, mint jó napot.*
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-02-21 18:48:38
Üzenet elküldve: 2016-02-21 18:48:38
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Út az ismeretlenbe, majd haza//
-Paru semmi baj, de legközelebb szólj, ha fel szeretnél ülni a lóra, mert most ő is megijedt legalább annyira mint te. *Hangja nem magyarázkodó, inkább törődő egy kis aggodalommal vegyítve, hiszen kiderül, hogy a kis félvér se tudja merre lehet Ysnul.*
-Várunk egy kicsit, de ha nem kerül elő jobb ha hazamegyünk, mert nem szeretnélek bajba sodorni, ha útközben látsz gyógynövényt vagy mérgezőt szólj és azt begyűjtjük, legalább annyival előrébb legyünk és utána Anornak tudunk segíteni majd nyomozni a családja különös eltűnésével kapcsolatban, ha érdekel az ilyesmi. *Mira csak beszél és beszél vár néha egy kicsit, amíg kap választ és közben az ujjait tördeli, ideges kicsit, hogy csak nem kerül elő a férfi, de tudja, hogy ennyi idő alatt már ide kellett volna érnie, jobb ha elindulnak visszafelé, Ysnul nagyfiú tud magára vigyázni, de a vékony lánykából nem nézi ezt ki.*
-Nem várhatunk tovább, menyünk. *Felsegíti a lóra Parut, ha nincs ellenére, ha pedig nem szeretné, akkor a táskákat teszi a nyeregre és a kantárt fogva vezeti a másik oldalán a mént.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389