Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-18 22:20:53
Üzenet elküldve: 2016-06-18 22:20:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakra térés//
-Persze, hogy veszélyes, ha vérmágus... *jegyzi meg motyogva, magában rögtön szimpatikusnak könyveli el ezt a Ryrros nevűt, akár van már negyven éves, akár nincs. Amikor azonban Mira a tanulást említi, szíve szerint Paru azonnal felugrana ültéből.*
-Tényleg? *szalad ki száján a lelkes kérdés, kicsit fel is emelkedik a ló hátáról, de ez így mozgás közben meglehetősen veszélyes. Meg is kapaszkodik a szőke vállában, míg vissza nem nyeri az egyensúlyát, aztán gyorsan el is engedi.* Vagyis... az jó lenne. Szeretnék tanulni. ~Tényleg segítene? Eddig segített... de milyen ára lesz?~
*Ezzel a gondolattal elvan egy jó darabig, aztán mikor elunja a hallgatást, könnyedebb témát keres.*
-Ysnult mióta ismered? Hol találkoztatok? *kérdezi, de titkon már azon jár az esze, mikor érik el az erdőt és mikor állnak meg pihenni és enni.*
-Persze, hogy veszélyes, ha vérmágus... *jegyzi meg motyogva, magában rögtön szimpatikusnak könyveli el ezt a Ryrros nevűt, akár van már negyven éves, akár nincs. Amikor azonban Mira a tanulást említi, szíve szerint Paru azonnal felugrana ültéből.*
-Tényleg? *szalad ki száján a lelkes kérdés, kicsit fel is emelkedik a ló hátáról, de ez így mozgás közben meglehetősen veszélyes. Meg is kapaszkodik a szőke vállában, míg vissza nem nyeri az egyensúlyát, aztán gyorsan el is engedi.* Vagyis... az jó lenne. Szeretnék tanulni. ~Tényleg segítene? Eddig segített... de milyen ára lesz?~
*Ezzel a gondolattal elvan egy jó darabig, aztán mikor elunja a hallgatást, könnyedebb témát keres.*
-Ysnult mióta ismered? Hol találkoztatok? *kérdezi, de titkon már azon jár az esze, mikor érik el az erdőt és mikor állnak meg pihenni és enni.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-15 21:44:48
Üzenet elküldve: 2016-06-15 21:44:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Gyorsan elvégzi az állat kizsigerelését és megnyúzását az orkok barlangja előtt, majd pár szeletet megsütve indul is vissza a pusztába eredeti tervei szerint. Menet közben elcsámcsog az egyik húson, a nagy semmi közepén úgy sincs jobb dolga. A lehető leggyorsabban próbál eljutni az erdőig, a végén még megint belebotlik valaki és fuccs a programjának. Most jobb szerencsével jár háborítatlanul eljut az Artheniorba tartó ösvényre, ahol hasonló tempóban folytatja útját. Egészen addig, míg egy elkésett menekülő szekeres a karavánpihenőből meg nem állapodik vele, hogy védelmi szolgálatok fejében elviszi magával. Ez sokkal kényelmesebbé teszi a dolgokat él hát vele. Legfeljebb bever pár fejet, de remélhetőleg arra semmi szükség nem lesz és gond nélkül megérkezik céljához, némileg hamarabb, de jelentősen kipihentebben, mint azt eredetileg tervezte volna.*
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-15 17:01:02
Üzenet elküldve: 2016-06-15 17:01:02
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Nem csörtet a szekérrel. A bikák gyorsak is, erősek is, de nem arról híresek, hogy bírnák ha hosszú, hosszú ideig egyhuzamban kéne száguldozniuk egy elmebeteg és súlyra, méretre meglehetősen termetes orkkal, mint kolonccal a hátuk mögött. A szarvasmarhák baktatni szeretnek. Szépen, komótosan csörögve, már, már félálomban, de erős és biztos léptekkel, így ha nem is megy az út gyorsan, de elvitathatatlanul halad előre, pontosabban délre a bűnös, nagy város irányába. A puszta is csendes. A puszta tágas, a puszta üres. A pusztának nem lehet ártani. Az élőholtak itt vonultak végig délnek egészen a Grombar kastélyig ahol Hagrar annak a gyenge vérű embernek az alaktalan és bosszantó kísértetével kötekedett. És lám a puszta meg sem érzett ebből semmit. Erősebb a puszta füve mint az orkok, és emberek akarata. Emlékszik még arra a kérdésre amit akkor tett fel, és emlékszik mennyire fölöslegesnek gondolta.*
~Egy fegyver ami átvágja a szellemek testét.~ *Gondolkozik el rajta ismét. Úgy véli az ilyen pengének kísértet pengének kéne lennie, de azt meg ő nem tudja megfogni, mert ugyanúgy átesik a tenyerén és lebeg tovább mint egy vásári léggömb. Sok minden jut még eszébe ezzel kapcsolatban, de arra jut, hogy ha létezik is efféle dolog akkor annak valami mágiázós, hókuszpókusznak kéne lennie. Amihez meg mágusok kellenek, akiket ugyebár immáron kétszer is sikeresen felbosszantott. Tehát ha az élőholtak kísérteteket hoznak, akkor az ő hibája lesz, hogy azok az egész törzset felszelik.
Ez nem egy jó gondolat. Neki most friss, új gondolatokra van szüksége, tiszta fejre, és erős italokra amik ismét visszaterelik az orkok úrjára, amin járhat és amin ismét taposhatja a gyenge vérű fajok fejeit.*
*Nem csörtet a szekérrel. A bikák gyorsak is, erősek is, de nem arról híresek, hogy bírnák ha hosszú, hosszú ideig egyhuzamban kéne száguldozniuk egy elmebeteg és súlyra, méretre meglehetősen termetes orkkal, mint kolonccal a hátuk mögött. A szarvasmarhák baktatni szeretnek. Szépen, komótosan csörögve, már, már félálomban, de erős és biztos léptekkel, így ha nem is megy az út gyorsan, de elvitathatatlanul halad előre, pontosabban délre a bűnös, nagy város irányába. A puszta is csendes. A puszta tágas, a puszta üres. A pusztának nem lehet ártani. Az élőholtak itt vonultak végig délnek egészen a Grombar kastélyig ahol Hagrar annak a gyenge vérű embernek az alaktalan és bosszantó kísértetével kötekedett. És lám a puszta meg sem érzett ebből semmit. Erősebb a puszta füve mint az orkok, és emberek akarata. Emlékszik még arra a kérdésre amit akkor tett fel, és emlékszik mennyire fölöslegesnek gondolta.*
~Egy fegyver ami átvágja a szellemek testét.~ *Gondolkozik el rajta ismét. Úgy véli az ilyen pengének kísértet pengének kéne lennie, de azt meg ő nem tudja megfogni, mert ugyanúgy átesik a tenyerén és lebeg tovább mint egy vásári léggömb. Sok minden jut még eszébe ezzel kapcsolatban, de arra jut, hogy ha létezik is efféle dolog akkor annak valami mágiázós, hókuszpókusznak kéne lennie. Amihez meg mágusok kellenek, akiket ugyebár immáron kétszer is sikeresen felbosszantott. Tehát ha az élőholtak kísérteteket hoznak, akkor az ő hibája lesz, hogy azok az egész törzset felszelik.
Ez nem egy jó gondolat. Neki most friss, új gondolatokra van szüksége, tiszta fejre, és erős italokra amik ismét visszaterelik az orkok úrjára, amin járhat és amin ismét taposhatja a gyenge vérű fajok fejeit.*
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:56:39
Üzenet elküldve: 2016-06-13 22:56:39
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakra térés//
*Paru nem örül, hogy gyorsabb tempóra váltanak, de beleegyezik és kapaszkodik is, így nagy baj nem lehet. Mira azért nem akarja se a lányt maga mögött megerőltetni, sem az új lovát túlhajtani, így gyakran vált át léptetésbe és mindig jelez a mögötte ülőnek, ha kicsit ügetésbe kezdenének.
Az elhangozó kérdésre kicsit lefagy, de a félvér annyit vehet csak észre, hogy kicsit megfeszül az előtte ülő szőkeség. Nem szívesen gondol Ryrrosra, na meg amit tettek egymással és a kis rituáléra meg aztán pláne nem akar, de nem akarja elveszteni a bizalmát még jobban Parunak.*
-Igen, így van. Ryrros ért hozzá, a félmélységi. Ő már elég idős, bár nem látszik rajta, de biztos hogy több mint negyven telet megélt már és nagyon okos és akaratos. Nem bízik meg senkiben és veszélyes alak, én örülök, hogy ha nem találkozom vele többet. *Ezt teljes szívéből így is gondolja, nem akar semmi hímneműhöz kötődni.*
-De ha ez érdekel, akkor majd keresünk egy jó tanárt vagy leírásokat valami könyvtárban neked. *Biztos nem egy ilyen mester lehet, akitől tanulhat a lány, ha ezt akarja Mira nem fogja eltéríteni, bármennyire is ódzkodik az ilyesmitől.*
*Paru nem örül, hogy gyorsabb tempóra váltanak, de beleegyezik és kapaszkodik is, így nagy baj nem lehet. Mira azért nem akarja se a lányt maga mögött megerőltetni, sem az új lovát túlhajtani, így gyakran vált át léptetésbe és mindig jelez a mögötte ülőnek, ha kicsit ügetésbe kezdenének.
Az elhangozó kérdésre kicsit lefagy, de a félvér annyit vehet csak észre, hogy kicsit megfeszül az előtte ülő szőkeség. Nem szívesen gondol Ryrrosra, na meg amit tettek egymással és a kis rituáléra meg aztán pláne nem akar, de nem akarja elveszteni a bizalmát még jobban Parunak.*
-Igen, így van. Ryrros ért hozzá, a félmélységi. Ő már elég idős, bár nem látszik rajta, de biztos hogy több mint negyven telet megélt már és nagyon okos és akaratos. Nem bízik meg senkiben és veszélyes alak, én örülök, hogy ha nem találkozom vele többet. *Ezt teljes szívéből így is gondolja, nem akar semmi hímneműhöz kötődni.*
-De ha ez érdekel, akkor majd keresünk egy jó tanárt vagy leírásokat valami könyvtárban neked. *Biztos nem egy ilyen mester lehet, akitől tanulhat a lány, ha ezt akarja Mira nem fogja eltéríteni, bármennyire is ódzkodik az ilyesmitől.*
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-08 23:58:00
Üzenet elküldve: 2016-06-08 23:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakra térés//
*A kérdésre Paru csak egy nem túl lelkes, de beleegyező, kicsit nyöszörgésszerű hanggal válaszol, így a városból kiérve nem lehet tovább halogatni, Mira gyorsabb tempóra ösztökéli jól megrakott hátasukat.
A kis félvér görcsösen kapaszkodik az előtte ülő szőke ruhájába és gondolatban már egy egész enciklopédiára elég állat áldozatát felajánlotta a sötét erőknek annak érdekében, hogy ne végezze a porban. Nem mintha veszélyben lenne, de hát a múltkor sem figyelmeztette senki, mielőtt elszaladt volna vele ez a patás-szőrös istennyila.*
-Úgy emlékszem valaki mondta, hogy van valaki a Vércséknél, aki ért a vér erejéhez... Így van? Mesélsz róla? *kérdezi, főleg azért, hogy elterelje saját figyelmét arról, hogy a nyereg bizony tör.*
*A kérdésre Paru csak egy nem túl lelkes, de beleegyező, kicsit nyöszörgésszerű hanggal válaszol, így a városból kiérve nem lehet tovább halogatni, Mira gyorsabb tempóra ösztökéli jól megrakott hátasukat.
A kis félvér görcsösen kapaszkodik az előtte ülő szőke ruhájába és gondolatban már egy egész enciklopédiára elég állat áldozatát felajánlotta a sötét erőknek annak érdekében, hogy ne végezze a porban. Nem mintha veszélyben lenne, de hát a múltkor sem figyelmeztette senki, mielőtt elszaladt volna vele ez a patás-szőrös istennyila.*
-Úgy emlékszem valaki mondta, hogy van valaki a Vércséknél, aki ért a vér erejéhez... Így van? Mesélsz róla? *kérdezi, főleg azért, hogy elterelje saját figyelmét arról, hogy a nyereg bizony tör.*
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-31 20:21:11
Üzenet elküldve: 2016-05-31 20:21:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Útközben Jezabiellel beszélget leginkább, olyan tipikus barátságos fejet vág mindenki felé, nem akar ő lenni a kis undok mélynövésű a csapatban. Amikor melléjük lép az elf leányzó és barátnőjéhez intéz kérdéseket, ő is kíváncsian hallgatja azokra a választ, honnan is ismeri egyik vezérüket vagy az egyetlent. Nem tudja eldönteni, hogy ketten vannak e az amazonnal, aki az élen halad vagy csak ő egyedül fog vezetni. Kicsit meglepődik, mikor felé is érkeznek kérdések.*
-Ja, Syma vagyok, Jezabiel barátnője és ő szólt nekem a lehetőségről, nem voltam toborzáson, más elfoglaltságom volt. *Mosolyodik el, nem is akar gondolni arra, hogy hol volt és mik történtek vele.*
-Köszi szépen, majd ha lesz jó bőrünk, akkor abból még több ilyesmi ruha készülhet. ~Nincs is jobb a bőr illatától és hordásától.~
*Útközben Jezabiellel beszélget leginkább, olyan tipikus barátságos fejet vág mindenki felé, nem akar ő lenni a kis undok mélynövésű a csapatban. Amikor melléjük lép az elf leányzó és barátnőjéhez intéz kérdéseket, ő is kíváncsian hallgatja azokra a választ, honnan is ismeri egyik vezérüket vagy az egyetlent. Nem tudja eldönteni, hogy ketten vannak e az amazonnal, aki az élen halad vagy csak ő egyedül fog vezetni. Kicsit meglepődik, mikor felé is érkeznek kérdések.*
-Ja, Syma vagyok, Jezabiel barátnője és ő szólt nekem a lehetőségről, nem voltam toborzáson, más elfoglaltságom volt. *Mosolyodik el, nem is akar gondolni arra, hogy hol volt és mik történtek vele.*
-Köszi szépen, majd ha lesz jó bőrünk, akkor abból még több ilyesmi ruha készülhet. ~Nincs is jobb a bőr illatától és hordásától.~
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-31 11:44:53
Üzenet elküldve: 2016-05-31 11:44:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Sentencia//
*Sokat megtesz az erdőben, mikor leül egy fának dőlve pihenni.* ~Jobb konyhai fazékban nincs ilyen meleg, mint ebben a vaspizsamában.~ *Amennyit zsákjában el tud hordani innen, azt leszerszámozza magáról. Csak a mellkasvértje marad rajta, Perchipfellt pedig leköti a hátáról. Rég volt kihúzva a tokjából. Kirántja, tokját pedig maga mellé fekteti. Hosszasan elmélkedik, szentencizál.
Mígnem, akár gyerekkorában, hangosan beszélni kezd barátjához.*
-Na Perchi? Hol a te igazi otthonod? Kard létedre hol vagy szívesebben? Meleg, puha, véres sebekben mártózol? Vagy békés tokodban pihensz? Hol térsz igazán nyugovóra?
*Halk kérdezgetések egy magának. Azaz a kardhoz.* ~Amíg az én kardom vagy, addig a tok lesz az otthonod. "Kardom hüvelye, lelkem egyetlen lakhelye."~ *Jutottak eszébe apja szavai. Csillogtatja a napon a széles pengét. Körbenéz. Békés környék. Messze az úttól, csak egy elhagyott vadcsapás vezet ide. Itt ülhet már vagy egy órája.*
-Na Perchipfell! Neked már van lakhelyed. Most már csak nekem kell otthonra találni.
*Mondja, s azzal ágyába bújtatja barátját, majd visszaköti helyére a pallost. Tovább gyalogol. Élvezi a természet minden rezdülését.* ~A természetben valahogy a magány is sokkalta fennköltebb mint a városban. Itt van értéke.~ *Hangosan felnevet, és helyesbít.*
-Ne vedd magadra Perchipfell!
*Járatábam-keltében, áttéved a vadösvényről, egy kitaposottabb útra. Itt még frissek a nyomok. Nem régiben haladhattak itt át. Nincs nagy helyismerete, de errefele még nem látott utakat. A karavánok és fő útvonalaktól távol. Lábnyomokat számol.* ~Csapatnak, rablóbandának rengeteg. Szinte egy felderítő osztag, vagy különítmémy, és valami hatalmas állat. Fajilag keverve. Ha felderítők, mit keresnek? Ha kölünítmény kit keresnek? Nézzük meg. Ha vigyázunk magunkra baj nem lehet belőle. De ennyi volt a beszélgetésünk Perchipfell! Csöndesebben haladunk.~ *Elindul az ösvény mentén.*
*Lassan halad a nyomok mentén. Mardossa a fák tetejét az éjszaka. Szürkületben, hunyorogva még mindig a nyomokat nézi lépései alatt. Mindent amit tudott már kitalált a földhorpadások eredetéről. Már csak találgat.* ~Lehet hogy esni fog éjszaka és oda a nyomrengeteg. Habár megyek amíg az ösvény tart. Itt éjszakázunk Perchipfell!~ *Meglepte magát. Nem csak a mozgása könnyedebb, de kevésbé is fárad el, ha zsákjában tartja páncélja nagy részét. Bár nem néz ki túl lovaginak.* ~A lovag lényében, és lényegében legyen lovag! Ne ruházatában.~ *Vonja le utolsó mafasröptű gondolata konzekvenciáját mára. A zsákjából elővesz, 120 láb vékony zsineget. Fonott zsák szálaiból készítette buktatózsinór gyanánt. Már volt hogy arra kelt fel hogy egy ügyetleenebb, arra járó semmirekellő, kirablásának terve kellős közepette kóstoltam meg a föld ízét, fel bukva az eszesen kifeszített kötelékben. Most is körbekeríti magát bokamagasan. Szokásosan elrendezésű holmiát. Szereti a rendet. A mellvértezetre terített kabátra teszi a fejét. A kabát maradék része derékaljként nyújt maroknyi kényelmet. Ránéz a keze ügyébe készített barátjára. Jobb kezét a markolatra helyezi mint mindig, ha erdőben hál.*
-Aludj békésen Perchipfell!
*Ez sokkal inkább arra vonatkozik, hogy ne kelljen használnia ma éjjel, mint sem valódi jó kívánság egy karának. Másnap reggel azonnal útnak indul Erdőmélye felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.31 21:48:10, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
*Sokat megtesz az erdőben, mikor leül egy fának dőlve pihenni.* ~Jobb konyhai fazékban nincs ilyen meleg, mint ebben a vaspizsamában.~ *Amennyit zsákjában el tud hordani innen, azt leszerszámozza magáról. Csak a mellkasvértje marad rajta, Perchipfellt pedig leköti a hátáról. Rég volt kihúzva a tokjából. Kirántja, tokját pedig maga mellé fekteti. Hosszasan elmélkedik, szentencizál.
Mígnem, akár gyerekkorában, hangosan beszélni kezd barátjához.*
-Na Perchi? Hol a te igazi otthonod? Kard létedre hol vagy szívesebben? Meleg, puha, véres sebekben mártózol? Vagy békés tokodban pihensz? Hol térsz igazán nyugovóra?
*Halk kérdezgetések egy magának. Azaz a kardhoz.* ~Amíg az én kardom vagy, addig a tok lesz az otthonod. "Kardom hüvelye, lelkem egyetlen lakhelye."~ *Jutottak eszébe apja szavai. Csillogtatja a napon a széles pengét. Körbenéz. Békés környék. Messze az úttól, csak egy elhagyott vadcsapás vezet ide. Itt ülhet már vagy egy órája.*
-Na Perchipfell! Neked már van lakhelyed. Most már csak nekem kell otthonra találni.
*Mondja, s azzal ágyába bújtatja barátját, majd visszaköti helyére a pallost. Tovább gyalogol. Élvezi a természet minden rezdülését.* ~A természetben valahogy a magány is sokkalta fennköltebb mint a városban. Itt van értéke.~ *Hangosan felnevet, és helyesbít.*
-Ne vedd magadra Perchipfell!
*Járatábam-keltében, áttéved a vadösvényről, egy kitaposottabb útra. Itt még frissek a nyomok. Nem régiben haladhattak itt át. Nincs nagy helyismerete, de errefele még nem látott utakat. A karavánok és fő útvonalaktól távol. Lábnyomokat számol.* ~Csapatnak, rablóbandának rengeteg. Szinte egy felderítő osztag, vagy különítmémy, és valami hatalmas állat. Fajilag keverve. Ha felderítők, mit keresnek? Ha kölünítmény kit keresnek? Nézzük meg. Ha vigyázunk magunkra baj nem lehet belőle. De ennyi volt a beszélgetésünk Perchipfell! Csöndesebben haladunk.~ *Elindul az ösvény mentén.*
*Lassan halad a nyomok mentén. Mardossa a fák tetejét az éjszaka. Szürkületben, hunyorogva még mindig a nyomokat nézi lépései alatt. Mindent amit tudott már kitalált a földhorpadások eredetéről. Már csak találgat.* ~Lehet hogy esni fog éjszaka és oda a nyomrengeteg. Habár megyek amíg az ösvény tart. Itt éjszakázunk Perchipfell!~ *Meglepte magát. Nem csak a mozgása könnyedebb, de kevésbé is fárad el, ha zsákjában tartja páncélja nagy részét. Bár nem néz ki túl lovaginak.* ~A lovag lényében, és lényegében legyen lovag! Ne ruházatában.~ *Vonja le utolsó mafasröptű gondolata konzekvenciáját mára. A zsákjából elővesz, 120 láb vékony zsineget. Fonott zsák szálaiból készítette buktatózsinór gyanánt. Már volt hogy arra kelt fel hogy egy ügyetleenebb, arra járó semmirekellő, kirablásának terve kellős közepette kóstoltam meg a föld ízét, fel bukva az eszesen kifeszített kötelékben. Most is körbekeríti magát bokamagasan. Szokásosan elrendezésű holmiát. Szereti a rendet. A mellvértezetre terített kabátra teszi a fejét. A kabát maradék része derékaljként nyújt maroknyi kényelmet. Ránéz a keze ügyébe készített barátjára. Jobb kezét a markolatra helyezi mint mindig, ha erdőben hál.*
-Aludj békésen Perchipfell!
*Ez sokkal inkább arra vonatkozik, hogy ne kelljen használnia ma éjjel, mint sem valódi jó kívánság egy karának. Másnap reggel azonnal útnak indul Erdőmélye felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.31 21:48:10, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-31 04:41:15
Üzenet elküldve: 2016-05-31 04:41:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Emlékszik még mikor édesanyjával járják az erdőket-mezőket és gyűjtögették a különböző növényeket. Először nem értette édesanyja miért köszöni meg néhány gyökérnek és gaznak is, hogy nekik adja életét, de látva kisfia arcára kiült értetlenséget elmagyarázta:
"Figyelj kincsem, tudnod kell, hogy minden mi az erdőkön mezőkön él, azt földanya hozza létre és ruházza fel lélekkel és mi mindennél jobban óvjuk az életet, csak akkor vesszük el, ha feltétlenül szükséges, mert nincs jogunk kedvtelésből elvenni azt. Mielőtt leszakajtod a gazt is, kérd meg hogy adja neked életét, nem fog ellenkezni ha tiszta szívvel kéred."
Vad bólogatásba kezd a kisfiú, de még nem teljesen érti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.31 12:24:08, a következő indokkal:
Jeljavítás; alapvető helyesírás; múltban történt dolgok múlt időben való írása.
*Emlékszik még mikor édesanyjával járják az erdőket-mezőket és gyűjtögették a különböző növényeket. Először nem értette édesanyja miért köszöni meg néhány gyökérnek és gaznak is, hogy nekik adja életét, de látva kisfia arcára kiült értetlenséget elmagyarázta:
"Figyelj kincsem, tudnod kell, hogy minden mi az erdőkön mezőkön él, azt földanya hozza létre és ruházza fel lélekkel és mi mindennél jobban óvjuk az életet, csak akkor vesszük el, ha feltétlenül szükséges, mert nincs jogunk kedvtelésből elvenni azt. Mielőtt leszakajtod a gazt is, kérd meg hogy adja neked életét, nem fog ellenkezni ha tiszta szívvel kéred."
Vad bólogatásba kezd a kisfiú, de még nem teljesen érti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.31 12:24:08, a következő indokkal:
Jeljavítás; alapvető helyesírás; múltban történt dolgok múlt időben való írása.
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-30 13:40:00
Üzenet elküldve: 2016-05-30 13:40:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Arra gondol, mi lesz majd ezután. Milyen veszélyekkel teli lesz útjuk, mire megérkeznek majdani otthonuk helyszínéhez. Beleborzong ebbe a gondolatba, mely nem olyan jólesően meleg, mint mikor a templomkertben simogatták végig fűzanyó selymesen puha vesszei, ez az érzés leginkább hidegnek hat, fagyos fuvallatra emlékezteti, az ismeretlennek titokzatos és homályos ködének lepelébe burkolózik, mely a kétségbe esés szitáló nedves harmatával, komótosan, a búskomorság elviselhetetlen súlyával, szikár vállaira ereszkedik. Éles fájdalmat érez combjában, mintha megcsípte volna valami. Hirtelen odakap, de nem találja meg a tettest, pedig azt hitte valami csíntalan rovar lesz a támadó. Észre sem veszi, hogy közben ujjai nagyapja díszesen faragott botjára fonódnak, mely selymesen lágy tenyerében alig érezhető pulzálásba kezd és messze űz minden rosszat, mi most hatalmába keríti egy rövid időre. Shiriqa ellentmondást nem tűrve előre tör és átveszi kis csapatuk vezetését a menetelésre értendően. Nem akar a terhére lenni ezért nem követi a menet elejére, kissé lemaradva tőle baktat tovább árnyékában gondolataiba mélyedve. Sokszor neveket ad az élőlényeknek, legyen az fa, állat, vagy bármi más, mi földanya életet adó méhéből születik, példának okáért fűzanyó. A városban élő földhöz ragadt tudós népek és mágiahasználók meg sem értehtik mindezt. Őt még az ősi hagyományok és rítusok szerint nevelték, amelynek szerves részei voltak a minden napos szertartások. Csak kevesek számára adatott meg az a kegy, hogy kultúrájuk legféltetteb titkait megismerve cseperedjenek fel és váljanak férfivá. Hite szerint minden létformának lelke van és kisebb-nagyobb értelemmel rendelkezik.*
*Arra gondol, mi lesz majd ezután. Milyen veszélyekkel teli lesz útjuk, mire megérkeznek majdani otthonuk helyszínéhez. Beleborzong ebbe a gondolatba, mely nem olyan jólesően meleg, mint mikor a templomkertben simogatták végig fűzanyó selymesen puha vesszei, ez az érzés leginkább hidegnek hat, fagyos fuvallatra emlékezteti, az ismeretlennek titokzatos és homályos ködének lepelébe burkolózik, mely a kétségbe esés szitáló nedves harmatával, komótosan, a búskomorság elviselhetetlen súlyával, szikár vállaira ereszkedik. Éles fájdalmat érez combjában, mintha megcsípte volna valami. Hirtelen odakap, de nem találja meg a tettest, pedig azt hitte valami csíntalan rovar lesz a támadó. Észre sem veszi, hogy közben ujjai nagyapja díszesen faragott botjára fonódnak, mely selymesen lágy tenyerében alig érezhető pulzálásba kezd és messze űz minden rosszat, mi most hatalmába keríti egy rövid időre. Shiriqa ellentmondást nem tűrve előre tör és átveszi kis csapatuk vezetését a menetelésre értendően. Nem akar a terhére lenni ezért nem követi a menet elejére, kissé lemaradva tőle baktat tovább árnyékában gondolataiba mélyedve. Sokszor neveket ad az élőlényeknek, legyen az fa, állat, vagy bármi más, mi földanya életet adó méhéből születik, példának okáért fűzanyó. A városban élő földhöz ragadt tudós népek és mágiahasználók meg sem értehtik mindezt. Őt még az ősi hagyományok és rítusok szerint nevelték, amelynek szerves részei voltak a minden napos szertartások. Csak kevesek számára adatott meg az a kegy, hogy kultúrájuk legféltetteb titkait megismerve cseperedjenek fel és váljanak férfivá. Hite szerint minden létformának lelke van és kisebb-nagyobb értelemmel rendelkezik.*
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-30 00:08:19
Üzenet elküldve: 2016-05-30 00:08:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Az utazás második napja csak még több menetelést tartogat. Nem is nagyon hallatszik más az erdő neszei mellett, mint az ágak recsegése és a csapat lihegése az emelkedőkön. Gius is kezdi érezni a terhelést a lábában és az elméjén, ezért ezen a napon már nem nézelődik, csak a haladásra koncentrál. Szemét az óriás lány hátára szegezi és hagyja, hogy a monotonitás minden gondolatot megöljön a fejében. A nap egyetlen eseménye, ami ebből az állapotból kizökkenti, a vörös hajú elf lány közeledése.*
-Munkát kerestem, Titeket ajánlottak *A felbukkanó emlékek, mint léket kapott hajót a víz, kezdik elárasztani az elméjét, ezért gyorsan visszafordul a menetirányba és igyekszik a lépései ütemére koncentrálni. A lány dicséretére csak egy gyors kis félmosollyal válaszol. ~Aranyos lány~, villan át a fején, hogy aztán hosszú órákon át újra ne gondoljon semmire.*
*Az utazás második napja csak még több menetelést tartogat. Nem is nagyon hallatszik más az erdő neszei mellett, mint az ágak recsegése és a csapat lihegése az emelkedőkön. Gius is kezdi érezni a terhelést a lábában és az elméjén, ezért ezen a napon már nem nézelődik, csak a haladásra koncentrál. Szemét az óriás lány hátára szegezi és hagyja, hogy a monotonitás minden gondolatot megöljön a fejében. A nap egyetlen eseménye, ami ebből az állapotból kizökkenti, a vörös hajú elf lány közeledése.*
-Munkát kerestem, Titeket ajánlottak *A felbukkanó emlékek, mint léket kapott hajót a víz, kezdik elárasztani az elméjét, ezért gyorsan visszafordul a menetirányba és igyekszik a lépései ütemére koncentrálni. A lány dicséretére csak egy gyors kis félmosollyal válaszol. ~Aranyos lány~, villan át a fején, hogy aztán hosszú órákon át újra ne gondoljon semmire.*
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-29 23:12:43
Üzenet elküldve: 2016-05-29 23:12:43
ÚJ
![>Niavi Rajea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/226_ember-elf-felelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Szerencsére még épp elcsípi a főtérről éppen távozó csapatot* - Várjatok! Ne haragudjatok, de ti vagytok a Vadvértek? Kicsit elkéstem, de csatlakozni szeretnék. *Meg is kapja az igenlő választ és Sylweranhoz irányítják, aki rövid beszélgetés után üdvözli a csapatban, így velük folytatja útját az erdő felé.
Eltelik, egy nap és az egész csapat letáborozik...*
~Hűha, talán túl lengén készültem erre a kalandra.~
*Gondolja magában. Nem akar senkinek a terhére lenni, ezért egy közeli fára felmászik, annak ellenére, hogy pár nappal ezelőtt koppant egy nagyot...
Az ág kellően vastag, hogy nyugodtan tudjon aludni, rajta, hátát neki támasztja a fatörzshöz és álomba szenderül.
Majd Másnap folytatják tovább az útjukat. Korán reggel indulnak.*
*Szerencsére még épp elcsípi a főtérről éppen távozó csapatot* - Várjatok! Ne haragudjatok, de ti vagytok a Vadvértek? Kicsit elkéstem, de csatlakozni szeretnék. *Meg is kapja az igenlő választ és Sylweranhoz irányítják, aki rövid beszélgetés után üdvözli a csapatban, így velük folytatja útját az erdő felé.
Eltelik, egy nap és az egész csapat letáborozik...*
~Hűha, talán túl lengén készültem erre a kalandra.~
*Gondolja magában. Nem akar senkinek a terhére lenni, ezért egy közeli fára felmászik, annak ellenére, hogy pár nappal ezelőtt koppant egy nagyot...
Az ág kellően vastag, hogy nyugodtan tudjon aludni, rajta, hátát neki támasztja a fatörzshöz és álomba szenderül.
Majd Másnap folytatják tovább az útjukat. Korán reggel indulnak.*
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-29 21:05:32
Üzenet elküldve: 2016-05-29 21:05:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Meg kell hagyni, szép nagy csoporttal indulnak útnak. Így biztonságosabb is átkelni az erdőn, hiszen annak legveszélyesebb részéra tartanak. Talán így kevesebb baj éri őket.*
- Rawen kiváló ló, a rokonaim nagyon értenek hozzá, hogyan neveljék őket. *Paskolja meg a hátas nyakát, miközben Meruwiel kérdésére felel.*
- Talán nem ő a leggyorsabb, de arra képezték, hogy nyugodtan nézzen szembe szinte mindennel.
*Hiába, népes családja, vagyis inkább már klánnak mondható rokonsága régóta űzi azt a szakmát, amit ez a csapat is szeretne, csak a hegyeken túl. Így hamar megtanulták, hogy az állataiknak is kell képzést biztosítani, hiszen ha ők megrettennek, könnyen fordíthatnak egy nyert helyzetet vesztessé.
Estrea végül inkább a csapat végére sorol be, egyfajta hátvédként. Nem fél tőle, hogy kereskedő karavánnak néznék őket, és megtámadná csapatukat valami bandita banda, de abból még nem lett baj, ha óvatosak voltak.*
*Meg kell hagyni, szép nagy csoporttal indulnak útnak. Így biztonságosabb is átkelni az erdőn, hiszen annak legveszélyesebb részéra tartanak. Talán így kevesebb baj éri őket.*
- Rawen kiváló ló, a rokonaim nagyon értenek hozzá, hogyan neveljék őket. *Paskolja meg a hátas nyakát, miközben Meruwiel kérdésére felel.*
- Talán nem ő a leggyorsabb, de arra képezték, hogy nyugodtan nézzen szembe szinte mindennel.
*Hiába, népes családja, vagyis inkább már klánnak mondható rokonsága régóta űzi azt a szakmát, amit ez a csapat is szeretne, csak a hegyeken túl. Így hamar megtanulták, hogy az állataiknak is kell képzést biztosítani, hiszen ha ők megrettennek, könnyen fordíthatnak egy nyert helyzetet vesztessé.
Estrea végül inkább a csapat végére sorol be, egyfajta hátvédként. Nem fél tőle, hogy kereskedő karavánnak néznék őket, és megtámadná csapatukat valami bandita banda, de abból még nem lett baj, ha óvatosak voltak.*
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-29 17:09:34
Üzenet elküldve: 2016-05-29 17:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
* A többiekkel együtt egy idősebb, őszülő hajú, sebhelyes arcú nő is követi a csapatot. Szótlanul, kicsit távolabb húzódva, de követi. Persze csak addig, amíg valaki szavakat nem intéz hozzá, akkor természetesen válaszol, de nagyobb csevejbe nem bonyolódik; rengeteg átgondolni valója maradt az elffel való beszélgetés után. Ha pedig már gondolatba került a beszélgetés...
~ Meglepően sokan összegyűltek. ~
Nem vonható kétségbe, ügyes a vezetőjük.
Mikor megállnak éjszakára, ha az őrséget nem is ő kapja feladatául, végig ébren marad. Vagy ha nem is, hát maximum egy-két órára bóbiskol el, jobbára csak fekszik és a távolba, egyenesen a sötétségbe bámul. *
* A többiekkel együtt egy idősebb, őszülő hajú, sebhelyes arcú nő is követi a csapatot. Szótlanul, kicsit távolabb húzódva, de követi. Persze csak addig, amíg valaki szavakat nem intéz hozzá, akkor természetesen válaszol, de nagyobb csevejbe nem bonyolódik; rengeteg átgondolni valója maradt az elffel való beszélgetés után. Ha pedig már gondolatba került a beszélgetés...
~ Meglepően sokan összegyűltek. ~
Nem vonható kétségbe, ügyes a vezetőjük.
Mikor megállnak éjszakára, ha az őrséget nem is ő kapja feladatául, végig ébren marad. Vagy ha nem is, hát maximum egy-két órára bóbiskol el, jobbára csak fekszik és a távolba, egyenesen a sötétségbe bámul. *
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-28 16:30:01
Üzenet elküldve: 2016-05-28 16:30:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Már nincs sok hátra. Feje körül lazábbra engedi fekete kendőjét, amit a por és a nap elől kötött magára több kevesebb sikerrel.
Készletei is kezdenek lassan kifogyni, főleg így gyalogosan, ló nélkül, de az elmúlt napok alatt többet gyalogolt ahhoz, hogy ne most adja föl.
Pár perc erejéig azért megáll, előveszi kis bőrtáskájából egyszerű kulacsát és iszik belőle egy keveset, majd meglötyögteti, hogy lássa mennyi van még benne. Alig pár korty. A városig azért még kibírja, legalább is a karaván, ami a pihenő felé tartott ezt mondta. Szusszanva kifújja a levegőt és csípőre tett kézzel megpróbál olyan messze látni, amennyire csak tud. Mintha már látna is valamit, de az is lehet, hogy csak a szeme csalja meg. Majd kiderül.
Összeszedve magát, meghúzza táskája szíját és visszacsatolja kulacsár az övére, majd folytatja útját kitartóan a város irányába.*
Készletei is kezdenek lassan kifogyni, főleg így gyalogosan, ló nélkül, de az elmúlt napok alatt többet gyalogolt ahhoz, hogy ne most adja föl.
Pár perc erejéig azért megáll, előveszi kis bőrtáskájából egyszerű kulacsát és iszik belőle egy keveset, majd meglötyögteti, hogy lássa mennyi van még benne. Alig pár korty. A városig azért még kibírja, legalább is a karaván, ami a pihenő felé tartott ezt mondta. Szusszanva kifújja a levegőt és csípőre tett kézzel megpróbál olyan messze látni, amennyire csak tud. Mintha már látna is valamit, de az is lehet, hogy csak a szeme csalja meg. Majd kiderül.
Összeszedve magát, meghúzza táskája szíját és visszacsatolja kulacsár az övére, majd folytatja útját kitartóan a város irányába.*
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-28 08:46:13
Üzenet elküldve: 2016-05-28 08:46:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Mikor megérkeznek a többiek, Tray elhúzódik tőle. Igazából kissé rosszul is érezhetné magát ettől, de a férfi valószínűleg csak köszönni akar mindenkinek, és ha nem így lenne is jogos volna a múltkori, toborzáson tanúsított félénk viselkedéséért. Meg hát nem régen balhéztak is egy kissé... de talán sikerül fátylat teríteniük a dologra.
Ő is feláll hát, és kedvesen köszönt mindenkit... az eddig megismert, és a még ismeretlen arcokat is egyaránt. Nem viszi túlzásba a beszélgetést, de hát majd útközben úgyis lesz rá lehetőség. Viszont különösen vidámnak tűnik.
Átveszi Jezabieltől Szürkebogáncsot - mint kiderül, így hívják az állatot - és heves babusgatások közepette fel is pakolja az amúgy is megpakolt állatra a holmijai egy részét, de csak azt, ami akadályozhatná a mozgásban. Ám úgy tűnik szegény szamár így is elég dolgot cipel magával.
Amikor elindulnak, már az állatot vezetve megy tovább, és nem tudja megállni, hogy ne váltson a nap folyamán pár szót ezzel azzal. Például Jezabiellel, ha már rábízott egy szamarat.*
- Hallom, Te leszel az építészünk, mérnökünk, és a mindenes kis zsenink. *mondja kedvesen a lánynak. Persze nem akarja ezzel sem megsérteni, se semmi.*- Honnan ismered Sylwerant? Megvannak már a tervek gondolom az új otthonhoz. *mosolyog, majd a válasz után Symára néz, aki valahol Jezabiel mellett lépdelhet.*
- Na és Te? Syma, igaz? Nem láttalak a toborzáson. De nagyon csinos a ruhád. *dicséri meg a lányt. Aztán Trayhoz fordul, és néha bizony óvatosan megérinti a mélységi kezét vagy csak az ujjait, ha ne is fogja meg azt - valószínűleg nem is tudná a cipekedéstől - ezzel is azt mutatva, hogy részéről nincs harag.
Minden rendben is van. Csak ez a fránya, különös viszketés ne lenne...
Este Jezabiel valamiféle varázslattal különféle finomságokat ad nekik, igen látványos módon. Meruwiel vidáman, halkan nevetve össze is üti a tenyerét egyszer, hogy félig-meddig megtapsolja a lányt, majd megköszöni az ételt, és falatozik is belőle jóízűen, egyértelműen megbízva a másikban. Ő nem aggódik annyira... bízik Sylweranban, és ezáltal mindenkiben. Hiszen az elf azt mondta, hogy jöhetnek, akkor pedig nem lesz gond senkivel. Ha pedig adódna... tudja, hogy az elf hamar közbe lépne. Így a többiekre hagyja az aggódást, és mivel rengetegen vállalkoznak éjszakai őrszemnek, így akár kettesével is, unalom nélkül maradhatnak ébren, és tudnak halkan beszélgetni, amíg a többiek alszanak. Ő remélhetőleg Trayt kapja, szívesen csevegne vele erről arról... de bárki másnak is legalább annyira fog örülni.
Hajnalban aztán kelnek is, és Meruwiel a szedelőzködésnél ismét mindenkihez intéz egy-két jó szót.*
- Baldrol, igaz? Északról jöttél? Én is, habár én egy elf faluból. *mondja az északinak.*- Mi a Te történeted? Én Elfengorban éltem azelőtt, de van, hogy az elfnek... vagy embernek... *mosolyog a férfira.*- Mennie kell.
*Gius is feltűnik neki, hogy olyan zárkózott. Szeretné kissé kinyitni a férfit, talán aggódhat is a csapat miatt.*
- És Te, Gius? Hogyan hallottál rólunk? Könnyednek és mozgékonynak tűnsz, jó harcos lehetsz. *mosolyog a másik férfira is. Majd Hanarelre pillant és neki is intézi szavai végét.*
- De nekem az íj a mesterségem, mint Hanarelnek. *paskolja meg közben a hátán lévő hatalmas fegyvert.*- Minden rendben? Jól vagy? *kérdezi is az elfet aztán lágyabb mosollyal, halkan és őszinte érdeklődéssel, hiszen amikor elindultak, előtte még rossz híreket kapott.
Majd a közelében farokcsóváló Bolhást simogatja meg, és megvakarja a füle tövét.
Eztán, mikor elindulnak, még kicsit Shiriqával is szót vált arról, hogy milyen mélyre mennek még, majd hagyja az óriás előre menni Sylwerannal, aki kap egy gyors testvéri puszit, és már marad is le hátra a lány Szürkebogánccsal. Estreával találkozik útközben, és az elf nőre is szélesen mosolyog.*
- Gyönyörű a lovad, és nagyon engedelmes. Látszik, hogy jó kezek nevelték. *dicséri meg az állatot. Majd már mennek is tovább, ő pedig Trayakhoz minél közelebb folytatja útját a jövő felé.*
*Mikor megérkeznek a többiek, Tray elhúzódik tőle. Igazából kissé rosszul is érezhetné magát ettől, de a férfi valószínűleg csak köszönni akar mindenkinek, és ha nem így lenne is jogos volna a múltkori, toborzáson tanúsított félénk viselkedéséért. Meg hát nem régen balhéztak is egy kissé... de talán sikerül fátylat teríteniük a dologra.
Ő is feláll hát, és kedvesen köszönt mindenkit... az eddig megismert, és a még ismeretlen arcokat is egyaránt. Nem viszi túlzásba a beszélgetést, de hát majd útközben úgyis lesz rá lehetőség. Viszont különösen vidámnak tűnik.
Átveszi Jezabieltől Szürkebogáncsot - mint kiderül, így hívják az állatot - és heves babusgatások közepette fel is pakolja az amúgy is megpakolt állatra a holmijai egy részét, de csak azt, ami akadályozhatná a mozgásban. Ám úgy tűnik szegény szamár így is elég dolgot cipel magával.
Amikor elindulnak, már az állatot vezetve megy tovább, és nem tudja megállni, hogy ne váltson a nap folyamán pár szót ezzel azzal. Például Jezabiellel, ha már rábízott egy szamarat.*
- Hallom, Te leszel az építészünk, mérnökünk, és a mindenes kis zsenink. *mondja kedvesen a lánynak. Persze nem akarja ezzel sem megsérteni, se semmi.*- Honnan ismered Sylwerant? Megvannak már a tervek gondolom az új otthonhoz. *mosolyog, majd a válasz után Symára néz, aki valahol Jezabiel mellett lépdelhet.*
- Na és Te? Syma, igaz? Nem láttalak a toborzáson. De nagyon csinos a ruhád. *dicséri meg a lányt. Aztán Trayhoz fordul, és néha bizony óvatosan megérinti a mélységi kezét vagy csak az ujjait, ha ne is fogja meg azt - valószínűleg nem is tudná a cipekedéstől - ezzel is azt mutatva, hogy részéről nincs harag.
Minden rendben is van. Csak ez a fránya, különös viszketés ne lenne...
Este Jezabiel valamiféle varázslattal különféle finomságokat ad nekik, igen látványos módon. Meruwiel vidáman, halkan nevetve össze is üti a tenyerét egyszer, hogy félig-meddig megtapsolja a lányt, majd megköszöni az ételt, és falatozik is belőle jóízűen, egyértelműen megbízva a másikban. Ő nem aggódik annyira... bízik Sylweranban, és ezáltal mindenkiben. Hiszen az elf azt mondta, hogy jöhetnek, akkor pedig nem lesz gond senkivel. Ha pedig adódna... tudja, hogy az elf hamar közbe lépne. Így a többiekre hagyja az aggódást, és mivel rengetegen vállalkoznak éjszakai őrszemnek, így akár kettesével is, unalom nélkül maradhatnak ébren, és tudnak halkan beszélgetni, amíg a többiek alszanak. Ő remélhetőleg Trayt kapja, szívesen csevegne vele erről arról... de bárki másnak is legalább annyira fog örülni.
Hajnalban aztán kelnek is, és Meruwiel a szedelőzködésnél ismét mindenkihez intéz egy-két jó szót.*
- Baldrol, igaz? Északról jöttél? Én is, habár én egy elf faluból. *mondja az északinak.*- Mi a Te történeted? Én Elfengorban éltem azelőtt, de van, hogy az elfnek... vagy embernek... *mosolyog a férfira.*- Mennie kell.
*Gius is feltűnik neki, hogy olyan zárkózott. Szeretné kissé kinyitni a férfit, talán aggódhat is a csapat miatt.*
- És Te, Gius? Hogyan hallottál rólunk? Könnyednek és mozgékonynak tűnsz, jó harcos lehetsz. *mosolyog a másik férfira is. Majd Hanarelre pillant és neki is intézi szavai végét.*
- De nekem az íj a mesterségem, mint Hanarelnek. *paskolja meg közben a hátán lévő hatalmas fegyvert.*- Minden rendben? Jól vagy? *kérdezi is az elfet aztán lágyabb mosollyal, halkan és őszinte érdeklődéssel, hiszen amikor elindultak, előtte még rossz híreket kapott.
Majd a közelében farokcsóváló Bolhást simogatja meg, és megvakarja a füle tövét.
Eztán, mikor elindulnak, még kicsit Shiriqával is szót vált arról, hogy milyen mélyre mennek még, majd hagyja az óriás előre menni Sylwerannal, aki kap egy gyors testvéri puszit, és már marad is le hátra a lány Szürkebogánccsal. Estreával találkozik útközben, és az elf nőre is szélesen mosolyog.*
- Gyönyörű a lovad, és nagyon engedelmes. Látszik, hogy jó kezek nevelték. *dicséri meg az állatot. Majd már mennek is tovább, ő pedig Trayakhoz minél közelebb folytatja útját a jövő felé.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-28 02:36:43
Üzenet elküldve: 2016-05-28 02:36:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Az erdőbe érve hamar rádöbben, mennyire ismeretlen számára ez a közeg. Ahogy a fák lombja összeborul a fejük fölött, a nyílt tér fényeihez képest baljós sötétség zárja őket magába, a földön a betűző napsugarak minden pillanatban táncra kelnek a hatalmas árnyakkal és a levegő megtelik ezernyi nesszel, motozással. Gius ezért úgy dönt, elég volt a különcködésből, egyébként is bosszantja az idősebb férfi folyamatos törekvése, hogy Ő zárja a csapatot, ezért felzárkózik és tartja a lépést. Haladás közben lenyűgözve és kicsit félve nézelődik, a felrebbenő madarak és az árnyak között osonó erdei állatok mellett főleg a fölé tornyosuló fák és a leveleik közt beszüremlő fény fel-felvillanó sugarai nyűgözik le. Figyelmének elkalandozása nem marad megtorlatlanul, egyik lépése megakad egy kiálló gyökérben. Szerencsére másik lábával még időben ugrik át az akadályon, így nem orra esés a botlás vége, de ahogy egyensúlyát visszanyerve lépne, érzi, hogy valami tapad a talpára. Odapillantva látja, hogy egy jobb sorsra érdemes béka esett áldozatul bukdácsolásának. Az előbb megismert gyökérhez dörzsölve talpát igyekszik megszabadulni a szerencsétlen jószág belsőségeitől. Közben mintha egy pillanatra elcsípné a sötételf rosszalló pillantását… de lehet, hogy csak képzelte.*
*A nap máskülönben eseménytelenül telik, erős iramban haladnak céljük felé. Gius kerüli a beszélgetést, ha valaki ilyesmivel próbálkozna, de elismerően figyeli a két gnóm lányt, akik látszólag gond nélkül tartják a náluk sokkal hosszabb lábú társakkal a sebességet. Jezabielnek még arra is van gondja, hogy valami bűbájjal magokat, bogyókat és egyéb erdei táplálékot gyűjtsön a csapatnak. Gius udvariasan megköszöni, amit kap, de az elfogyasztás előtt megvárja, amíg a körülötte lévők is megeszik az adagjukat és utána pár perccel még életben vannak. Még ekkor is van benne bizalmatlanság, de igazán nem akarja megsérteni a lányt, így vesz egy mély levegőt és megeszi a részét. Ebédre és vacsorára az artheniori piacon vett olcsó sózott húsból rágcsál el néhány szeletet, miközben erősen reméli, hogy akárhová is mennek, az közel esik a frissen nyárson sült disznók természetes élőhelyéhez.*
*Este nagy buzgalom támad a sátrak felállítása körül, az éjjeli őrségre pedig annyian ajánlkoznak, hogy az két éjszakára is elég lenne. Ezt látva Gius, sátra nem lévén köpenyébe takaródzik és kihúzott kardját markolva egy fa tövébe heveredik a tábor közepén Hamarosan úgy alszik, mint akit leütöttek. Reggel a többiek mozgolódására ébred. Hamar összeszedi magát és újra csak megy, amerre az óriás lány vezeti őket.*
*Az erdőbe érve hamar rádöbben, mennyire ismeretlen számára ez a közeg. Ahogy a fák lombja összeborul a fejük fölött, a nyílt tér fényeihez képest baljós sötétség zárja őket magába, a földön a betűző napsugarak minden pillanatban táncra kelnek a hatalmas árnyakkal és a levegő megtelik ezernyi nesszel, motozással. Gius ezért úgy dönt, elég volt a különcködésből, egyébként is bosszantja az idősebb férfi folyamatos törekvése, hogy Ő zárja a csapatot, ezért felzárkózik és tartja a lépést. Haladás közben lenyűgözve és kicsit félve nézelődik, a felrebbenő madarak és az árnyak között osonó erdei állatok mellett főleg a fölé tornyosuló fák és a leveleik közt beszüremlő fény fel-felvillanó sugarai nyűgözik le. Figyelmének elkalandozása nem marad megtorlatlanul, egyik lépése megakad egy kiálló gyökérben. Szerencsére másik lábával még időben ugrik át az akadályon, így nem orra esés a botlás vége, de ahogy egyensúlyát visszanyerve lépne, érzi, hogy valami tapad a talpára. Odapillantva látja, hogy egy jobb sorsra érdemes béka esett áldozatul bukdácsolásának. Az előbb megismert gyökérhez dörzsölve talpát igyekszik megszabadulni a szerencsétlen jószág belsőségeitől. Közben mintha egy pillanatra elcsípné a sötételf rosszalló pillantását… de lehet, hogy csak képzelte.*
*A nap máskülönben eseménytelenül telik, erős iramban haladnak céljük felé. Gius kerüli a beszélgetést, ha valaki ilyesmivel próbálkozna, de elismerően figyeli a két gnóm lányt, akik látszólag gond nélkül tartják a náluk sokkal hosszabb lábú társakkal a sebességet. Jezabielnek még arra is van gondja, hogy valami bűbájjal magokat, bogyókat és egyéb erdei táplálékot gyűjtsön a csapatnak. Gius udvariasan megköszöni, amit kap, de az elfogyasztás előtt megvárja, amíg a körülötte lévők is megeszik az adagjukat és utána pár perccel még életben vannak. Még ekkor is van benne bizalmatlanság, de igazán nem akarja megsérteni a lányt, így vesz egy mély levegőt és megeszi a részét. Ebédre és vacsorára az artheniori piacon vett olcsó sózott húsból rágcsál el néhány szeletet, miközben erősen reméli, hogy akárhová is mennek, az közel esik a frissen nyárson sült disznók természetes élőhelyéhez.*
*Este nagy buzgalom támad a sátrak felállítása körül, az éjjeli őrségre pedig annyian ajánlkoznak, hogy az két éjszakára is elég lenne. Ezt látva Gius, sátra nem lévén köpenyébe takaródzik és kihúzott kardját markolva egy fa tövébe heveredik a tábor közepén Hamarosan úgy alszik, mint akit leütöttek. Reggel a többiek mozgolódására ébred. Hamar összeszedi magát és újra csak megy, amerre az óriás lány vezeti őket.*
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-28 00:32:09
Üzenet elküldve: 2016-05-28 00:32:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Még indulás előtt hozzájuk csapódik egy újabb aprónép. Roll ezt sem bánja túlságosan, sőt, jelenleg semmi mást sem. Csak elindul a csapattal egy új, idegen otthon felé. Többször átfutott már rajta az a gondolat, hogy biztosan ezt akarja e, de Sylweran meggyőző beszéde után döntésre jutott, s most már nem akar rajta változtatni. Az biztos, hogy más lesz. Más, mint eddig bármi, amibe eddig belekezdett. Főleg a társaság. Különös lesz hosszabb távon együtt élni valakikkel.
Induláskor bevár mindenkit, s többnyire leghátul léptet Kópéval sereghajtóként, hogy senki le ne maradjon, s hogyha baj van, hamar észrevegye.
Szerencsére semmi különös nem történik e tekintetben, de ha valakinek segítség kell, elsőként ajánlja fel szolgálatait.
Utolsóként van alkalma majdnem mindenre figyelni, így a mélységi játékaira is a kutyával, ami megmosolyogtatja, s olykor ha elég közel vannak hozzá, meg is dicséri a többnyire szófogadó állatot.
Sötétedéskor segít felverni a tábort, ellátja Kópét és még éjszakai őrséget is vállal, ha nincsenek rá elegen. Ha vannak se alszik túl sokat. Annyira még nem bízik ebben a társaságban.
Ha jól emlékszik és hallotta, a Jezabiel névre hallgató gnóm még tartogatott nekik némi meglepetést, ami elnyerte tetszését, de szinte már a hajnal első sugaraival meg is kezdhették a szedelődzködést. Kissé gyors tempó egy ekkora csapatnak, de senki nem panaszkodott. Mintha valami szent küldetésük lenne eljutni arra a bizonyos helyre.*
*Még indulás előtt hozzájuk csapódik egy újabb aprónép. Roll ezt sem bánja túlságosan, sőt, jelenleg semmi mást sem. Csak elindul a csapattal egy új, idegen otthon felé. Többször átfutott már rajta az a gondolat, hogy biztosan ezt akarja e, de Sylweran meggyőző beszéde után döntésre jutott, s most már nem akar rajta változtatni. Az biztos, hogy más lesz. Más, mint eddig bármi, amibe eddig belekezdett. Főleg a társaság. Különös lesz hosszabb távon együtt élni valakikkel.
Induláskor bevár mindenkit, s többnyire leghátul léptet Kópéval sereghajtóként, hogy senki le ne maradjon, s hogyha baj van, hamar észrevegye.
Szerencsére semmi különös nem történik e tekintetben, de ha valakinek segítség kell, elsőként ajánlja fel szolgálatait.
Utolsóként van alkalma majdnem mindenre figyelni, így a mélységi játékaira is a kutyával, ami megmosolyogtatja, s olykor ha elég közel vannak hozzá, meg is dicséri a többnyire szófogadó állatot.
Sötétedéskor segít felverni a tábort, ellátja Kópét és még éjszakai őrséget is vállal, ha nincsenek rá elegen. Ha vannak se alszik túl sokat. Annyira még nem bízik ebben a társaságban.
Ha jól emlékszik és hallotta, a Jezabiel névre hallgató gnóm még tartogatott nekik némi meglepetést, ami elnyerte tetszését, de szinte már a hajnal első sugaraival meg is kezdhették a szedelődzködést. Kissé gyors tempó egy ekkora csapatnak, de senki nem panaszkodott. Mintha valami szent küldetésük lenne eljutni arra a bizonyos helyre.*
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-27 22:25:48
Üzenet elküldve: 2016-05-27 22:25:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*A csapattal együtt a társulat eddigi egyetlen sötételfje is útnak indul. Cipekedésből persze kiveszi a részét, előbb a törékenynek tűnő lányoknak tesz ajánlatot, csak eztán fordul a gnómhoz, hogy neki kell-e segíteni - ő igazán úgy néz ki, mint aki elboldogul. Szíve szerint hátul maradna, sereghajtóként diktálná a tempót, de se nem vezetője a vadvérteknek, hogy magára vállalja a felelősséget, se nem igazán aggódik társai miatt, pláne, hogy a fele legszívesebben a főtéren hagyta volna őt. Na persze ez különösebb lelki sérelmeket nem okoz a férfinak, de ki-ki azt kapja amit nyújt. Na meg ott van az a vöröske, akivel habár kicsit összezörrentek indulás előtt, mégis szeretné minél közelebb tudni magához, így gyakran mellé sorol, hogy néhány szót váltsanak. Miután egy azon pontot sokadjára vakar meg teljesen önkéntelenül, és számtalan más helyen is úgy fest ingerenciája van kaparászni, feltűnik neki, hogy Meruwiel is hasonló problémával küzd, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Bolhás sincs elfelejtve, bár Biga elég mély nyomot hagyott benne. Még hogy kutya, aki nem akar játszani? Hallatlan. A többi óriáskutya legalább oda-oda szagolt neki. A feketeség mélásan sétál gazdája mellett, a nagy csoportosulással sem tud mit kezdeni, de úgy fest nincs zavarban, hozzászokott ehhez a szegénynegyed utcáin. Tray időnként kicsit lemarad a jószággal, hogy elszórakoztasság egymást, akár kettesben, akár mással, ha csatlakozni szeretne egy kis mókázáshoz - ami, valljuk be őszintén, főleg a kutyának izgalmas. Botok, kavicsok és társai. Lassan sűrűsödik az erdő, s a kutya is, a kurta neveléséhez méltóan csendben halad, szorosan a mélységi mellett. Persze most nem vadásznak, de a jó szokást meg kell erősíteni a jószágban, ezért gyakori fejpaskolással jutalmazza a vadász Bolhást. Mennek, míg nem teljesen rájuk sötétedik, s éjszakára tábort vernek. A kis vörös gnóm csodás módon - a szó szoros értelmében - vacsorát biztosít a kompániának, amit Tray is szívesen fogad. Fehérjének kevés, de legalább megtelik a hasa. Önként felajánlja Sylwerannak, hogy vállalja az őrködés másik felét, amit ha rá bíz a vezér, éberen teljesít, egyre hevesebb vakarózások közepette. Tábort bontani nem igazán kell, de amiben tud, segít, és tovább indul a Shiriqa és Biga által kitaposott ösvényen.*
A hozzászólás írója (Trayäk, a nyomolvasó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 22:38:37
*A csapattal együtt a társulat eddigi egyetlen sötételfje is útnak indul. Cipekedésből persze kiveszi a részét, előbb a törékenynek tűnő lányoknak tesz ajánlatot, csak eztán fordul a gnómhoz, hogy neki kell-e segíteni - ő igazán úgy néz ki, mint aki elboldogul. Szíve szerint hátul maradna, sereghajtóként diktálná a tempót, de se nem vezetője a vadvérteknek, hogy magára vállalja a felelősséget, se nem igazán aggódik társai miatt, pláne, hogy a fele legszívesebben a főtéren hagyta volna őt. Na persze ez különösebb lelki sérelmeket nem okoz a férfinak, de ki-ki azt kapja amit nyújt. Na meg ott van az a vöröske, akivel habár kicsit összezörrentek indulás előtt, mégis szeretné minél közelebb tudni magához, így gyakran mellé sorol, hogy néhány szót váltsanak. Miután egy azon pontot sokadjára vakar meg teljesen önkéntelenül, és számtalan más helyen is úgy fest ingerenciája van kaparászni, feltűnik neki, hogy Meruwiel is hasonló problémával küzd, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Bolhás sincs elfelejtve, bár Biga elég mély nyomot hagyott benne. Még hogy kutya, aki nem akar játszani? Hallatlan. A többi óriáskutya legalább oda-oda szagolt neki. A feketeség mélásan sétál gazdája mellett, a nagy csoportosulással sem tud mit kezdeni, de úgy fest nincs zavarban, hozzászokott ehhez a szegénynegyed utcáin. Tray időnként kicsit lemarad a jószággal, hogy elszórakoztasság egymást, akár kettesben, akár mással, ha csatlakozni szeretne egy kis mókázáshoz - ami, valljuk be őszintén, főleg a kutyának izgalmas. Botok, kavicsok és társai. Lassan sűrűsödik az erdő, s a kutya is, a kurta neveléséhez méltóan csendben halad, szorosan a mélységi mellett. Persze most nem vadásznak, de a jó szokást meg kell erősíteni a jószágban, ezért gyakori fejpaskolással jutalmazza a vadász Bolhást. Mennek, míg nem teljesen rájuk sötétedik, s éjszakára tábort vernek. A kis vörös gnóm csodás módon - a szó szoros értelmében - vacsorát biztosít a kompániának, amit Tray is szívesen fogad. Fehérjének kevés, de legalább megtelik a hasa. Önként felajánlja Sylwerannak, hogy vállalja az őrködés másik felét, amit ha rá bíz a vezér, éberen teljesít, egyre hevesebb vakarózások közepette. Tábort bontani nem igazán kell, de amiben tud, segít, és tovább indul a Shiriqa és Biga által kitaposott ösvényen.*
A hozzászólás írója (Trayäk, a nyomolvasó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 22:38:37
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-27 21:58:36
Üzenet elküldve: 2016-05-27 21:58:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Úgy tűnik, hogy minden rendben megy. Még az újakkal is jónak tűnik a dolog. Baldrollal az éjszakai ivászat alatt volt alkalmuk már rendesen kivesézni pár dolgot, és Sylweranra is ráfért a társaság.
Giusról hallott Jezabieltől... s bár furcsának és kissé különösen sötétnek tartja valahol így első találkozásra, mégis reményekkel telve bízik benne. Azért persze odafigyel majd rá, ahogyan mindenki másra, akit még nem ismer. Nem gondolja, hogy bárki is azzal a céllal volna itt, hogy keresztül húzza a számításait, de nem árt az óvatosság. A bizalmat mindig ki kell érdemelni. Ahogyan neki is ki kell majd a többieknél.
Hanarel pedig, aki valahol különösképpen idézi benne elf testvérei régimódiságát, szinte vetekedhetne vele fennkölt fogalmazásmódban. Neki is mindig sikerül túl szépen és hosszan beszélnie, és látszólag a férfit ragadja el leginkább ez a dolog. Hacsak nem még a többi hozzá hasonló elf testvérét... ám ők már hallották ezt a beszédet. Talán többször is, mint akarták.
Végül Syma is befut, és az egész népes társaság megindulhat. Különösen festhetnek így, a hajnali félben, tömegesen megindulva. Ahányan vannak, annyi faj, annyi kultúra, hit, elképzelés és gondolat, cél és vágy. Nem lesz könnyű ezt mind összehozni. De ahogyan a vöröslő ég alja rájuk terülő leple alatt elindulnak a jövőbe... annyira bizonyossá válik mindez, mint az, hogy végre útra keltek.
Shiriqa elindul elől, Sylweran pedig nem küldi maga mögé. Egyrészt a lány tudja, merre kell menni, másrészt jól jöhet egy olyan erőt sugárzó amazon az élen, mint a barátja. Sylweran csakhamar besorol mellé, miközben gondosan ügyel rá, hogy senki ne maradjon le - hátra hátra pillantgat, és ellenőrzi, mindenkivel minden rendben megy e. Különös menet, különös képet alkothatnak távolról és közelről egyaránt. Habár megvan ennek az előnye is. Annak ellenére, hogy mennyi holmi van náluk, amelyet meg lehetne lovasítani, alighanem gyorsan elmehetne a haramiák kedve egy ilyen csapat láttán a hasonló tevékenységektől.
Ráadásul hamar beérnek a fák közé, ott pedig már jóval nagyobb biztonságban vannak, mint a nyílt terepen.
Az éjszakai őrséget többek között maga is felvállalja. Már csak ismeretlen társaik miatt is - ám mivel próbál bízni bennük, így inkább csak éber elf szemeivel a környéket pásztázza.
Van alkalmuk mindannyiójuknak beszélgetni az út alatt, ám a kimerítő, lassan meredekké váló ösvény talán elveszi ettől a többiek kedvét. Nem aggódik emiatt Sylweran. Ha odaérnek a tisztásra, rögtön megered majd mindenki nyelve.
Már pedig közel járnak, s újabb pirkadat jön el, amikor a nap első sugaraival kelhetnek útra.*
*Úgy tűnik, hogy minden rendben megy. Még az újakkal is jónak tűnik a dolog. Baldrollal az éjszakai ivászat alatt volt alkalmuk már rendesen kivesézni pár dolgot, és Sylweranra is ráfért a társaság.
Giusról hallott Jezabieltől... s bár furcsának és kissé különösen sötétnek tartja valahol így első találkozásra, mégis reményekkel telve bízik benne. Azért persze odafigyel majd rá, ahogyan mindenki másra, akit még nem ismer. Nem gondolja, hogy bárki is azzal a céllal volna itt, hogy keresztül húzza a számításait, de nem árt az óvatosság. A bizalmat mindig ki kell érdemelni. Ahogyan neki is ki kell majd a többieknél.
Hanarel pedig, aki valahol különösképpen idézi benne elf testvérei régimódiságát, szinte vetekedhetne vele fennkölt fogalmazásmódban. Neki is mindig sikerül túl szépen és hosszan beszélnie, és látszólag a férfit ragadja el leginkább ez a dolog. Hacsak nem még a többi hozzá hasonló elf testvérét... ám ők már hallották ezt a beszédet. Talán többször is, mint akarták.
Végül Syma is befut, és az egész népes társaság megindulhat. Különösen festhetnek így, a hajnali félben, tömegesen megindulva. Ahányan vannak, annyi faj, annyi kultúra, hit, elképzelés és gondolat, cél és vágy. Nem lesz könnyű ezt mind összehozni. De ahogyan a vöröslő ég alja rájuk terülő leple alatt elindulnak a jövőbe... annyira bizonyossá válik mindez, mint az, hogy végre útra keltek.
Shiriqa elindul elől, Sylweran pedig nem küldi maga mögé. Egyrészt a lány tudja, merre kell menni, másrészt jól jöhet egy olyan erőt sugárzó amazon az élen, mint a barátja. Sylweran csakhamar besorol mellé, miközben gondosan ügyel rá, hogy senki ne maradjon le - hátra hátra pillantgat, és ellenőrzi, mindenkivel minden rendben megy e. Különös menet, különös képet alkothatnak távolról és közelről egyaránt. Habár megvan ennek az előnye is. Annak ellenére, hogy mennyi holmi van náluk, amelyet meg lehetne lovasítani, alighanem gyorsan elmehetne a haramiák kedve egy ilyen csapat láttán a hasonló tevékenységektől.
Ráadásul hamar beérnek a fák közé, ott pedig már jóval nagyobb biztonságban vannak, mint a nyílt terepen.
Az éjszakai őrséget többek között maga is felvállalja. Már csak ismeretlen társaik miatt is - ám mivel próbál bízni bennük, így inkább csak éber elf szemeivel a környéket pásztázza.
Van alkalmuk mindannyiójuknak beszélgetni az út alatt, ám a kimerítő, lassan meredekké váló ösvény talán elveszi ettől a többiek kedvét. Nem aggódik emiatt Sylweran. Ha odaérnek a tisztásra, rögtön megered majd mindenki nyelve.
Már pedig közel járnak, s újabb pirkadat jön el, amikor a nap első sugaraival kelhetnek útra.*
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-05-27 16:21:46
Üzenet elküldve: 2016-05-27 16:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Szereti ő is hallgatni a többieket, főleg a hozzáállásukat ehhez az egészhez. Egyik sem tűnik nebáncsvirágnak, remélhetőleg bírják majd a kemény munkát. Leginkább Symával beszélget, vagy csak szép csendben kapkodja a lábait a többiek után. Hosszú az út és nem könnyű a terep, beszélgetve még fárasztóbb lenne. Ő mondjuk egész jól bírja, bár nem egy harcos fajta, de kevés hobbija közül egyik az hogy karbantartsa testét. Meg hát, az ácsoláshoz és kovácsoláshoz is kell egy fizikum, neki pedig sosem volt büdös a munka. Az egyik pihenő alkalmával kap a lehetőségen és kipróbál egy varázslatot. Ugyan a csapatot jóllakatni ilyen trükkökkel nem tudja, de legalább egy kis kedvcsinálónak, nassolni valónak jó lesz. A kisállatok rendre hozzák is a bogyókat és magvakat, egy-két gomba is másodpercek alatt megterem. Egy apró kis felüdülés a kíméletlen menet közben. A táborhelynél is besegít amit csak tud, de annak örül hogy őrködésre nem osztják be. Egyszerűen nincs szokva az ilyesmihez, nem járnának jól vele. A kimerítő nap végén hamar el is teszi magát aludni, a holnapi nap sem lesz könnyebb.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
*Szereti ő is hallgatni a többieket, főleg a hozzáállásukat ehhez az egészhez. Egyik sem tűnik nebáncsvirágnak, remélhetőleg bírják majd a kemény munkát. Leginkább Symával beszélget, vagy csak szép csendben kapkodja a lábait a többiek után. Hosszú az út és nem könnyű a terep, beszélgetve még fárasztóbb lenne. Ő mondjuk egész jól bírja, bár nem egy harcos fajta, de kevés hobbija közül egyik az hogy karbantartsa testét. Meg hát, az ácsoláshoz és kovácsoláshoz is kell egy fizikum, neki pedig sosem volt büdös a munka. Az egyik pihenő alkalmával kap a lehetőségen és kipróbál egy varázslatot. Ugyan a csapatot jóllakatni ilyen trükkökkel nem tudja, de legalább egy kis kedvcsinálónak, nassolni valónak jó lesz. A kisállatok rendre hozzák is a bogyókat és magvakat, egy-két gomba is másodpercek alatt megterem. Egy apró kis felüdülés a kíméletlen menet közben. A táborhelynél is besegít amit csak tud, de annak örül hogy őrködésre nem osztják be. Egyszerűen nincs szokva az ilyesmihez, nem járnának jól vele. A kimerítő nap végén hamar el is teszi magát aludni, a holnapi nap sem lesz könnyebb.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389