Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-05 11:45:01
Üzenet elküldve: 2016-07-05 11:45:01
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*Túl sok seb, túl sok ellenfél és túl kevés idő. Az első lövés épphogy súrolta, nem okozott komolyabb fájdalmakat, a kutyák harapásait, még valahogy elviselte volna, de amikor az a nyomorult kis mocsadék önelégült képpel a vállába ereszt egy lövést, az már tényleg túl van azon a bizonyos határon. Ha ez így folytatódik akkor ellenfelei hamarosan kivéreztetik a szerencsétlen orkot, pontról pontra, az apróbb sebek elegendőek lesznek ahhoz, hogy összerogyjon, és az ellenfelei táncot járhassanak a teteme felett. Gravak feszült, ideges. Pajzát maga elé kapja és fogait csikorgatja a félvérű felé, de az a helyett, hogy kihasználná a helyzetét egyszerűen tovább áll. Gyáva egy féreg, és meglehet az orknak ez az egyetlen szerencséje, mert bizony ha egy csepp ork vér szorult volna az erdőjáróba, akkor nem engedi el őt ilyen könnyen. Mindenesetre, a zöldbőrű most magára maradt. A nyugalmat kihasználva rögtön vissza is húzódik egy fa fedezékébe, magával húzva egy döglött kutya tetemét, majd némi nyállal és pár koszos ronggyal megpróbálja, tessék lássék módon kezelni a sebeket. Az ork életében még csak haszonállatokat gyógyított, marhákat, teheneket, azokon is csak kisebb zúzódásokat, amiket egy két botlással össze tudnak szedni. Most a legfontosabb számára a vérzés elállítása, és a nyílvessző eltávolítása. Ha ez megvan akkor még tud harcolni, ha nem is sokat, de legalább egy keveset, vagy épp képes magát kissé erősebbnek mutatni mint amilyen valójában. Egy az egy elleni harcokban le tudná vágni az összes üldözőjét, de hat ellenfél ellen nem fog kiállni, legyen bármilyen nagy ereje. A kutyahús jótékony hatásairól persze még így sem akar lemondani, és ezen a helyen sem akar sokat időzni. Vissza kell térnie az eredeti csata helyszínére, ha egy kis kerülővel is. Oda ahová a kardot dobta. Ha a többiek most a kutatására indultak akkor talán kevés őrrel kell majd szembenéznie, de valószínűbb, hogy a tárgyalás lesz a kivezető út. Az ellenfélnek van egy sérültje. Ha ki akarják kúrálni akkor minél hamarabb el kell innen tűnniük. Ő legalábbis ebben reménykedik.
Gyengébben, esetlenebbül és a korábbiaknál feltűnőbben indul meg a csapat felé vissza, nagy kerülővel, hogy lehetőleg előbb tudja megszerezni a pallosát, minthogy azok észrevennék a közeledését, de az erdő sötét, rejtelmes, és semmit nem lát benne. Lehet ez a környezet, hamar ellenségévé válik a zöldbőrűnek.*
*Túl sok seb, túl sok ellenfél és túl kevés idő. Az első lövés épphogy súrolta, nem okozott komolyabb fájdalmakat, a kutyák harapásait, még valahogy elviselte volna, de amikor az a nyomorult kis mocsadék önelégült képpel a vállába ereszt egy lövést, az már tényleg túl van azon a bizonyos határon. Ha ez így folytatódik akkor ellenfelei hamarosan kivéreztetik a szerencsétlen orkot, pontról pontra, az apróbb sebek elegendőek lesznek ahhoz, hogy összerogyjon, és az ellenfelei táncot járhassanak a teteme felett. Gravak feszült, ideges. Pajzát maga elé kapja és fogait csikorgatja a félvérű felé, de az a helyett, hogy kihasználná a helyzetét egyszerűen tovább áll. Gyáva egy féreg, és meglehet az orknak ez az egyetlen szerencséje, mert bizony ha egy csepp ork vér szorult volna az erdőjáróba, akkor nem engedi el őt ilyen könnyen. Mindenesetre, a zöldbőrű most magára maradt. A nyugalmat kihasználva rögtön vissza is húzódik egy fa fedezékébe, magával húzva egy döglött kutya tetemét, majd némi nyállal és pár koszos ronggyal megpróbálja, tessék lássék módon kezelni a sebeket. Az ork életében még csak haszonállatokat gyógyított, marhákat, teheneket, azokon is csak kisebb zúzódásokat, amiket egy két botlással össze tudnak szedni. Most a legfontosabb számára a vérzés elállítása, és a nyílvessző eltávolítása. Ha ez megvan akkor még tud harcolni, ha nem is sokat, de legalább egy keveset, vagy épp képes magát kissé erősebbnek mutatni mint amilyen valójában. Egy az egy elleni harcokban le tudná vágni az összes üldözőjét, de hat ellenfél ellen nem fog kiállni, legyen bármilyen nagy ereje. A kutyahús jótékony hatásairól persze még így sem akar lemondani, és ezen a helyen sem akar sokat időzni. Vissza kell térnie az eredeti csata helyszínére, ha egy kis kerülővel is. Oda ahová a kardot dobta. Ha a többiek most a kutatására indultak akkor talán kevés őrrel kell majd szembenéznie, de valószínűbb, hogy a tárgyalás lesz a kivezető út. Az ellenfélnek van egy sérültje. Ha ki akarják kúrálni akkor minél hamarabb el kell innen tűnniük. Ő legalábbis ebben reménykedik.
Gyengébben, esetlenebbül és a korábbiaknál feltűnőbben indul meg a csapat felé vissza, nagy kerülővel, hogy lehetőleg előbb tudja megszerezni a pallosát, minthogy azok észrevennék a közeledését, de az erdő sötét, rejtelmes, és semmit nem lát benne. Lehet ez a környezet, hamar ellenségévé válik a zöldbőrűnek.*
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-05 11:21:46
Üzenet elküldve: 2016-07-05 11:21:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Igaz, ha megöli a kutyákat akkor már sokkal nehezebben fogják követni. Márpedig nagyon jó úton jár a tervével, erejénél fogva könnyedén szakítja el akár a fejüket is a testüktől. Még megfogni sem nehéz őket, hiszen pont az ő húsába kapaszkodnak, egyiknek sikerült az orkot bal alkarján megsebezni, a másik a jobb vádlijába, harmadik a bal combjába mart bele. A fájdalom sem elhanyagolható, de a sokat megélt ork már ennél rosszabbon is túlesett. Inkább lesz probléma a vérveszteség, ha nem kezeli időben a sebeket. Sikerül hamar mindhármat elintéznie és a fájdalom el is mulasztja az imént rátelepedő fáradtságérzetet, de akár fel is üvölthetett volna, a kutyák eddigi ugatásánál az sem árulta volna el jobban a hollétét. Mert hogy ugattak rendesen, egészen addig amíg az első neki nem ugrott, onnantól már csak morgás és vinnyogás volt. Az utolsó eb halálnyögése után talán csak egy másodperc telik el csendben, aztán egy ismerős hang üti meg Gravak fülét. Fém hasít a húsba. Csak egy pillanat és a fájdalom is jelentkezik jobb vállában, amit telibe talált egy nyílvessző. Kellemetlen, bosszantó sérülés de ismét nem talált el semmi létfontosságú szervet vagy ideget, még a karját is tudja mozgatni, bár jelentős fájdalmak árán. A küldő is megvan, a félvér akit nemrég ő üldözött, ahogy meghallotta hogy a kutyák ugatása távolodik az ork nyomába eredt, és a rövid csatajelenetet kihasználva végre olyan lövést tudott leadni ami célba is talált. Béna egy lövés volt ahhoz képest hogy milyen lehetősége akadt, mégis elégedetten mosolyog. Túl messze van ahhoz hogy Gravak árthatna neki hacsak nem próbál meg hozzávágni egy pajzsot vagy egy mesterkardot, esetleg az egyik kutya tetemét, de a fák és a távolság miatt nem sok esélye lenne egy ilyen támadásnak. Időt sem kap rá sokat, egy-két másodperc önelégült mosolygás után már szalad is el a vadász, Gravak pedig ott marad egyedül a csendes erdőben a kutyatetemek között. Vére már kezd talpai alatt összegyűlni a földön, de ha csak ennyi lenne az egész akár túl is élhetné. Élt már túl rosszabbat is. Ha rendesen bekötözi a sebeit akkor kivérezni sem fog, ha nem kap valami fertőzést akkor idővel szép hegei lehetnek, de a gyors mozgás már nem igazán lehetőség neki. Egy csatában még csak-csak, de futva menekülni képtelen lenne percekig. Még ő maga is belátja, hogy ilyen sebekkel, páncél nélkül harcba szállni a csapat ellen öngyilkosság lenne. Ha őrült vérszomjjal rontana rájuk, nem ügyelve épségére akkor még egyet, talán kettőt magával vihetne, de lenne annak értelme? Talán egy orknak számít az ilyesmi... Menekülni szégyen, de hasznos. Bár messzire jutni biztosan nem fog és friss nyomait még talán kutyák nélkül is fogja tudni követni a veterán vadász. A helyzet elég reménytelennek tűnik, ebből már csak akkor tud kikecmeregni ha szándékosan hagyják.*
*Igaz, ha megöli a kutyákat akkor már sokkal nehezebben fogják követni. Márpedig nagyon jó úton jár a tervével, erejénél fogva könnyedén szakítja el akár a fejüket is a testüktől. Még megfogni sem nehéz őket, hiszen pont az ő húsába kapaszkodnak, egyiknek sikerült az orkot bal alkarján megsebezni, a másik a jobb vádlijába, harmadik a bal combjába mart bele. A fájdalom sem elhanyagolható, de a sokat megélt ork már ennél rosszabbon is túlesett. Inkább lesz probléma a vérveszteség, ha nem kezeli időben a sebeket. Sikerül hamar mindhármat elintéznie és a fájdalom el is mulasztja az imént rátelepedő fáradtságérzetet, de akár fel is üvölthetett volna, a kutyák eddigi ugatásánál az sem árulta volna el jobban a hollétét. Mert hogy ugattak rendesen, egészen addig amíg az első neki nem ugrott, onnantól már csak morgás és vinnyogás volt. Az utolsó eb halálnyögése után talán csak egy másodperc telik el csendben, aztán egy ismerős hang üti meg Gravak fülét. Fém hasít a húsba. Csak egy pillanat és a fájdalom is jelentkezik jobb vállában, amit telibe talált egy nyílvessző. Kellemetlen, bosszantó sérülés de ismét nem talált el semmi létfontosságú szervet vagy ideget, még a karját is tudja mozgatni, bár jelentős fájdalmak árán. A küldő is megvan, a félvér akit nemrég ő üldözött, ahogy meghallotta hogy a kutyák ugatása távolodik az ork nyomába eredt, és a rövid csatajelenetet kihasználva végre olyan lövést tudott leadni ami célba is talált. Béna egy lövés volt ahhoz képest hogy milyen lehetősége akadt, mégis elégedetten mosolyog. Túl messze van ahhoz hogy Gravak árthatna neki hacsak nem próbál meg hozzávágni egy pajzsot vagy egy mesterkardot, esetleg az egyik kutya tetemét, de a fák és a távolság miatt nem sok esélye lenne egy ilyen támadásnak. Időt sem kap rá sokat, egy-két másodperc önelégült mosolygás után már szalad is el a vadász, Gravak pedig ott marad egyedül a csendes erdőben a kutyatetemek között. Vére már kezd talpai alatt összegyűlni a földön, de ha csak ennyi lenne az egész akár túl is élhetné. Élt már túl rosszabbat is. Ha rendesen bekötözi a sebeit akkor kivérezni sem fog, ha nem kap valami fertőzést akkor idővel szép hegei lehetnek, de a gyors mozgás már nem igazán lehetőség neki. Egy csatában még csak-csak, de futva menekülni képtelen lenne percekig. Még ő maga is belátja, hogy ilyen sebekkel, páncél nélkül harcba szállni a csapat ellen öngyilkosság lenne. Ha őrült vérszomjjal rontana rájuk, nem ügyelve épségére akkor még egyet, talán kettőt magával vihetne, de lenne annak értelme? Talán egy orknak számít az ilyesmi... Menekülni szégyen, de hasznos. Bár messzire jutni biztosan nem fog és friss nyomait még talán kutyák nélkül is fogja tudni követni a veterán vadász. A helyzet elég reménytelennek tűnik, ebből már csak akkor tud kikecmeregni ha szándékosan hagyják.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-02 13:22:08
Üzenet elküldve: 2016-07-02 13:22:08
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*Egy embernek és egy kutyának annyi, de a helyzete szinte csak romlott mióta belekezdett ebbe az egészbe. Még mindig sok ellenfél állja az útját, talán túl sok ahhoz, hogy egymaga végezzen velük, és egyre inkább hajlik a tárgyalás felé, mert egyre kevésbé érzi magát alkalmasnak hat gyenge vérű kiiktatására. Három íjász, két kardforgató, és egy csillogó szerencsétlenség. Most azonban a kutyákkal kell foglalkoznia, akiket úgy tűnik hamarosan sikerül is legyőznie, bár ennek meglesz az ára. Az elsőt sikerül megölnie, az elvártak szerint, a másodikat, talán sikerül a pajzsával egy fának csapnia, de a másik kettő mindenképpen rá akaszkodik, és ezzel már három-négy olyan sebe is van ami képes arra, hogy idegesítse, ugyanakkor ez az ár talán megfelelő ellenérték a vérebek kiiktatásáért, hiszen ezek azok az állatok amik az ellenfelet a nyomára vezették. A kutyák mindenképpen rosszul képzettek, az ő ebei a csuklóra, a torokra, és a vádlira támadtak volna, hogy minél hamarabb földre vigyék és harcképtelenné tegyék az ellenfelet. Talán egy megtermett orkot így se lehetett volna elintézni. A mesterkard persze nem áll meg az első kutya levágásánál, tovább lendül, szúr, vág, hogy a rá csimpaszkodókat is elintézhesse. Közben fújtat mint egy vadállat, ha felüvöltene azzal csak a nyomára vezetné a többieket. A pajzs is lendül és mivel a fogást talált állatok már nem nagyon mozdulnak el, könnyen bezúzhat egy, vagy két koponyát. Így vagy úgy, de szeretné itt és most lezárni ezt a kutyás verekedést, hogy aztán némi nyállal, és pár rongydarabbal gondoskodhasson a sebei ellátásáról, az álmosságot pedig pár falatnyi nyers kutyahússal enyhíthesse, hisz ma még nem reggelizett. Talán, ha némi étel van a gyomrában akkor az ereje is hamar visszatér. Harmadik lépésként pedig szeretné befejezni a körutat és ismét közelebb kerülni ahhoz a ponthoz ahol a gwuffját kikötötte, de ezekhez ugye először fel kell szeletelni az ebeket, és remélni, hogy a félvér időközben nem változott üldözöttből üldözővé, és nem készül épp fejbe lőni a zöldbőrűt.*
*Egy embernek és egy kutyának annyi, de a helyzete szinte csak romlott mióta belekezdett ebbe az egészbe. Még mindig sok ellenfél állja az útját, talán túl sok ahhoz, hogy egymaga végezzen velük, és egyre inkább hajlik a tárgyalás felé, mert egyre kevésbé érzi magát alkalmasnak hat gyenge vérű kiiktatására. Három íjász, két kardforgató, és egy csillogó szerencsétlenség. Most azonban a kutyákkal kell foglalkoznia, akiket úgy tűnik hamarosan sikerül is legyőznie, bár ennek meglesz az ára. Az elsőt sikerül megölnie, az elvártak szerint, a másodikat, talán sikerül a pajzsával egy fának csapnia, de a másik kettő mindenképpen rá akaszkodik, és ezzel már három-négy olyan sebe is van ami képes arra, hogy idegesítse, ugyanakkor ez az ár talán megfelelő ellenérték a vérebek kiiktatásáért, hiszen ezek azok az állatok amik az ellenfelet a nyomára vezették. A kutyák mindenképpen rosszul képzettek, az ő ebei a csuklóra, a torokra, és a vádlira támadtak volna, hogy minél hamarabb földre vigyék és harcképtelenné tegyék az ellenfelet. Talán egy megtermett orkot így se lehetett volna elintézni. A mesterkard persze nem áll meg az első kutya levágásánál, tovább lendül, szúr, vág, hogy a rá csimpaszkodókat is elintézhesse. Közben fújtat mint egy vadállat, ha felüvöltene azzal csak a nyomára vezetné a többieket. A pajzs is lendül és mivel a fogást talált állatok már nem nagyon mozdulnak el, könnyen bezúzhat egy, vagy két koponyát. Így vagy úgy, de szeretné itt és most lezárni ezt a kutyás verekedést, hogy aztán némi nyállal, és pár rongydarabbal gondoskodhasson a sebei ellátásáról, az álmosságot pedig pár falatnyi nyers kutyahússal enyhíthesse, hisz ma még nem reggelizett. Talán, ha némi étel van a gyomrában akkor az ereje is hamar visszatér. Harmadik lépésként pedig szeretné befejezni a körutat és ismét közelebb kerülni ahhoz a ponthoz ahol a gwuffját kikötötte, de ezekhez ugye először fel kell szeletelni az ebeket, és remélni, hogy a félvér időközben nem változott üldözöttből üldözővé, és nem készül épp fejbe lőni a zöldbőrűt.*
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-02 10:22:01
Üzenet elküldve: 2016-07-02 10:22:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Az egy szem félumblat mocsadék hamar eltűnik szem elől mikor Gravak más irányba indul. A kutyák fürgék, reflexeik kifinomultak, a mesterkard viszont hosszú és éles. Egy darabig még szórakoznak egymással, egész éjjel a szagát követték aztán a gazdájukra támadt, a kutyák elég elszántak, hamar körbefogják és mindig az próbálkozik közelebb menni amelyiknek éppen háttal van. Gravaknak pedig még a harc hevében is kezd feltűnni hogy valami nem stimmel. Fáradtnak és álmosnak érzi magát pedig nemrég kelt és sokkal kimerítőbb napokat is megélt már. A bestiát túlzottan nem lassítja a dolog, szívós, nagydarab ork aki hozzá van szokva hogy páncélban szaladgál, de mindenképpen különös. Közben a kutyák ugatnak, acsarkodnak, az egyik végül csak elszánja magát, de Gravak pontosan erre számított. Szerencsétlen kutyát szinte kettészeli a penge, viszont a maradék háromnak sem kell ennél több. Az első támadás láttán amint fordult az ork ők is mindhárman rávetik magukat, nagyjából három irányból. A vastag ork bőrön, a húsos karokon és lábakon, izmos hátán súlyos sebet nem tudnak ejteni és tömegük sem elég egy ilyen megtermett és erős ellenfél lerántására, de fájni azért fáj rendesen és a jövőjét meg fogják nehezíteni a sebek.*
*Az egy szem félumblat mocsadék hamar eltűnik szem elől mikor Gravak más irányba indul. A kutyák fürgék, reflexeik kifinomultak, a mesterkard viszont hosszú és éles. Egy darabig még szórakoznak egymással, egész éjjel a szagát követték aztán a gazdájukra támadt, a kutyák elég elszántak, hamar körbefogják és mindig az próbálkozik közelebb menni amelyiknek éppen háttal van. Gravaknak pedig még a harc hevében is kezd feltűnni hogy valami nem stimmel. Fáradtnak és álmosnak érzi magát pedig nemrég kelt és sokkal kimerítőbb napokat is megélt már. A bestiát túlzottan nem lassítja a dolog, szívós, nagydarab ork aki hozzá van szokva hogy páncélban szaladgál, de mindenképpen különös. Közben a kutyák ugatnak, acsarkodnak, az egyik végül csak elszánja magát, de Gravak pontosan erre számított. Szerencsétlen kutyát szinte kettészeli a penge, viszont a maradék háromnak sem kell ennél több. Az első támadás láttán amint fordult az ork ők is mindhárman rávetik magukat, nagyjából három irányból. A vastag ork bőrön, a húsos karokon és lábakon, izmos hátán súlyos sebet nem tudnak ejteni és tömegük sem elég egy ilyen megtermett és erős ellenfél lerántására, de fájni azért fáj rendesen és a jövőjét meg fogják nehezíteni a sebek.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-30 22:36:04
Üzenet elküldve: 2016-06-30 22:36:04
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*A franc se fogja azt az egy szem félumblat mocsadékot árkon bokron keresztül kergetni. Sikerült megölnie egyet az ellenfelei közül, és visszarendeződnie az erdőbe, sérülés nélkül, vagyis pontosabban van egy viszkető kis seb a bokáján, de az inkább a kutyák miatt érdekes pontosan tudja, hogy most már semmilyen körülmények között nem fogják elveszíteni a nyomát, és arra is hamar rájön, hogy a hegyes fülűt nem érheti utol. Így amikor kellő távolságra ér a főcsapattól, gyorsan másik irányba indul. Ő arrafelé kívánja megkerülni a csapatot amerre a nagyobbik pallosát felejtette, persze a félig ember terveiről semmit se tud, szíve szerint reméli, hogy széttépi valami nagyobb macskaféle. Meg a Gwuffot sem hagyhatja csak úgy az ellenség kezén. A legjobb talán az lenne, ha megvárná amíg azok elindulnak kifele és akkor ismét rájuk rontani hisz ő is azon az úton jött be a dzsumbujba.
Ugyanakkor idejét érzi, hogy foglalkozzon a vérebekkel is. Egyszerre maximum hármat képes szelídített állapotban tartani, és úgy látszik ahhoz is kontaktust kell teremtenie, felváltva a kis mocsadékokkal. Elég figyelmet szentelt rájuk, hogy ne haraphassák meg útközben, ő is tart két kutyát, pontosan tudja mit tudnak tenni egy rosszkor rossz helyen lévő marhatolvajjal. Az ember vagy ork csontokat épp úgy elropogtatják mint a nyulakét, és szárnyas állatokét. Immáron tehát az a fő kérdés, hogy mit is kezdjen ezzel a néggyel. Először is meggyőződik róla, hogy az elf elment. Ez valószínűleg így van, hiszen ő üldöző volt a kettejük kis játékában és nem menekülő. Aztán szépen lassan elkezd lelassítani engedve, hogy a kutyák beérjék, és az egyik megpróbálhasson a lábába harapni. Tudja, ha szembe fordul velük akkor azzal ismét csak a saját idejét fogja húzni amiből ugye nincs túl sok. Nem hiszi, hogy az ellenség még sokáig itt marad az erdőben.
Tehát várja, hogy az egyik állat elérje. Nem mintha feltétlen egy harapást akarna, a cél csupán, hogy az állat feje közel legyen és akkor Gravak a hosszú fegyverének egy suhintásával múltidőbe tehesse az állat földi pályafutását, jó esetben többét is. A dolog megint azon a fránya időzítésen meg persze a kutyák és az ork érzékein múlik. Ha nem jön be a trükk, és nem sikerül a visszatámadással megölni, illetve elriasztania az üldözőit, akkor éktelen haragra gerjed és a kis falkán a keze ügyébe eső legnehezebb tárggyal áll bosszút ami lehet egy kiszáradt fatörzs, egy nagyobb szikla, vagy egy arra felé tévedő vaddisznó. A lényeg, hogy a zöldbőrű, egy vagy két kézzel meg tudja emelni és elég messzire tudja hajítani. Aztán a dolgok majd történnek valahogy, valakinek a javára.*
*A franc se fogja azt az egy szem félumblat mocsadékot árkon bokron keresztül kergetni. Sikerült megölnie egyet az ellenfelei közül, és visszarendeződnie az erdőbe, sérülés nélkül, vagyis pontosabban van egy viszkető kis seb a bokáján, de az inkább a kutyák miatt érdekes pontosan tudja, hogy most már semmilyen körülmények között nem fogják elveszíteni a nyomát, és arra is hamar rájön, hogy a hegyes fülűt nem érheti utol. Így amikor kellő távolságra ér a főcsapattól, gyorsan másik irányba indul. Ő arrafelé kívánja megkerülni a csapatot amerre a nagyobbik pallosát felejtette, persze a félig ember terveiről semmit se tud, szíve szerint reméli, hogy széttépi valami nagyobb macskaféle. Meg a Gwuffot sem hagyhatja csak úgy az ellenség kezén. A legjobb talán az lenne, ha megvárná amíg azok elindulnak kifele és akkor ismét rájuk rontani hisz ő is azon az úton jött be a dzsumbujba.
Ugyanakkor idejét érzi, hogy foglalkozzon a vérebekkel is. Egyszerre maximum hármat képes szelídített állapotban tartani, és úgy látszik ahhoz is kontaktust kell teremtenie, felváltva a kis mocsadékokkal. Elég figyelmet szentelt rájuk, hogy ne haraphassák meg útközben, ő is tart két kutyát, pontosan tudja mit tudnak tenni egy rosszkor rossz helyen lévő marhatolvajjal. Az ember vagy ork csontokat épp úgy elropogtatják mint a nyulakét, és szárnyas állatokét. Immáron tehát az a fő kérdés, hogy mit is kezdjen ezzel a néggyel. Először is meggyőződik róla, hogy az elf elment. Ez valószínűleg így van, hiszen ő üldöző volt a kettejük kis játékában és nem menekülő. Aztán szépen lassan elkezd lelassítani engedve, hogy a kutyák beérjék, és az egyik megpróbálhasson a lábába harapni. Tudja, ha szembe fordul velük akkor azzal ismét csak a saját idejét fogja húzni amiből ugye nincs túl sok. Nem hiszi, hogy az ellenség még sokáig itt marad az erdőben.
Tehát várja, hogy az egyik állat elérje. Nem mintha feltétlen egy harapást akarna, a cél csupán, hogy az állat feje közel legyen és akkor Gravak a hosszú fegyverének egy suhintásával múltidőbe tehesse az állat földi pályafutását, jó esetben többét is. A dolog megint azon a fránya időzítésen meg persze a kutyák és az ork érzékein múlik. Ha nem jön be a trükk, és nem sikerül a visszatámadással megölni, illetve elriasztania az üldözőit, akkor éktelen haragra gerjed és a kis falkán a keze ügyébe eső legnehezebb tárggyal áll bosszút ami lehet egy kiszáradt fatörzs, egy nagyobb szikla, vagy egy arra felé tévedő vaddisznó. A lényeg, hogy a zöldbőrű, egy vagy két kézzel meg tudja emelni és elég messzire tudja hajítani. Aztán a dolgok majd történnek valahogy, valakinek a javára.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-30 21:00:40
Üzenet elküldve: 2016-06-30 21:00:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Városőrök bizony, de ezekben a bizonytalan időkben besoroztak sok olyat akinek nem kifejezetten katonai előélete volt. Vegyes a felhozatal, igyekeznek öreg rókákkal párosítani az újoncokat, legyen kitől tanulni és legyen aki vezeti az ilyen akciókat. Most is ez a helyzet. A kutyák pillanatnyi ijedtsége azonnal eltűnik ahogy gazdájuk karja elválik testétől és szerencsétlen fájdalmasan felordít mielőtt a sokktól elájulna, meg is lódul mind a négy négylábú az ork felé, pláne hogy az a kutyák szemszögéből menekülni látszik. Erre a lépésre a kiszemelt íjász nem igazán számított. Megereszt egy lövést az ork lába felé, nem könnyű a fák között suhanó célpont pláne a pajzsával együtt, de ő az egyik veterán a csapatban, pontosan céloz. Még így is csak éppen súrolnia sikerül a zöldbőrű vádliját. Egyáltalán nem komoly a seb, egy picit idegesítő esetleg, de jelenleg nincs hatása az eseményekre. A lövés után rögtön fordul ő is és megkezdődik a kergetőzés. Az ork ugyan gyors és ügyes is, de a félvér vadász lényegesen otthonosabban és könnyedebben mozog a vadonban, nemcsak mert kisebb, de pajzs és kard helyett csak egy elf íjat kell lóbálnia a kezében. Ezen a terepen a zöldbőrű nem fogja utolérni, főleg mivel egy kisebb kört próbál megtenni az üldözött, így ha feltett szándéka Gravaknak utána rohanni akkor kisvártatva az egész csapatba rohan ismét bele. Ráadásul a kutyák ott loholnak utána. Az üvöltés ugyan megteszi a hatását, szemtől szembe nem vetik rá magukat, de amint ismét rohanni kezd Gravak, a kutyák is rohannak utána és ha látnak lehetőséget akkor bizony a bokájába, vádlijába harapnak. Ha Gravak hátra-hátrafordul akkor elveheti a kedvüket, egyiknek sem akaródzik úgy támadni hogy őt figyeli az ork, de ha nem figyel a kutyákra akkor bizony megkapják majd. Közben a számszeríjász újratöltött, de a fák között szaladó orkra meg sem próbál rálőni, a másik végre lekászálódott a lóról de fegyvere helyett a sérülthöz rohan és azzal próbál kezdeni valamit. A rohanó katonák a "menekülést" látva visszasietnek a lovaikhoz de nem szállnak fel, próbálják szemmel követni az eseményeket, a veterán katona szól is a többieknek hogy várjanak, bízik a vadász társában és tudja hogy ide fogja visszacsalni az orkot, ha teheti. A kis csapat a futkorászás közben átrendeződik és a sebesült körül vesznek fel egy védekező állást, a tétovább fegyveres katona is leszáll végre lováról és ő is a vérzést próbálja elállítani. Az idő az ő javukra dolgozik, a gwuff is itt van tőlük nem messze, azzal nem lesz könnyű menekülni anélkül hogy kapna pár nyilat. Lábon futhat esetleg az ork, a kutyák megtalálják és előbb-utóbb utoléri őt a csapat.*
*A helyzet kifejezetten idegesítő. Az üldözöttet nem éri utol, de nem is marad le nagyon, mintha szándékosan hagyná hogy kövesse. Körbe, neki a csapatnak ami kicsivel odébb rendeződött a sérült köré és most már számít rá. A kutyák csaholnak a háta mögött és ha nem hessegeti el őket folyton akkor bizony valamelyik meg fogja harapni, ez is lassítja a szaladásban. Legalább katonával kevesebbel kell számolni hiszen egy vadász ájult, egy számszeríjász és egy fegyveres pedig őt istápolja. Egy számszeríjász ül a lován, felhúzott fegyverrel várva hogy valahonnan feltűnjön az ork, mellette pedig a földön a bőrvértes fickó a körülötte derengő aurával, másik oldalán a fegyveres katona. Összesen négy kutya és négy ellenfél áll közte és a szabadság között, de borzasztóan dühítő lehet hogy a sarkában csaholnak, a célpontját meg nem éri utol. Elszaladni a kutyák miatt nem igazán tud, ha viszont nem hagy fel az üldözéssel akkor két fegyveressel és egy számszeríjjal fog szembenézni hamarosan.*
*Városőrök bizony, de ezekben a bizonytalan időkben besoroztak sok olyat akinek nem kifejezetten katonai előélete volt. Vegyes a felhozatal, igyekeznek öreg rókákkal párosítani az újoncokat, legyen kitől tanulni és legyen aki vezeti az ilyen akciókat. Most is ez a helyzet. A kutyák pillanatnyi ijedtsége azonnal eltűnik ahogy gazdájuk karja elválik testétől és szerencsétlen fájdalmasan felordít mielőtt a sokktól elájulna, meg is lódul mind a négy négylábú az ork felé, pláne hogy az a kutyák szemszögéből menekülni látszik. Erre a lépésre a kiszemelt íjász nem igazán számított. Megereszt egy lövést az ork lába felé, nem könnyű a fák között suhanó célpont pláne a pajzsával együtt, de ő az egyik veterán a csapatban, pontosan céloz. Még így is csak éppen súrolnia sikerül a zöldbőrű vádliját. Egyáltalán nem komoly a seb, egy picit idegesítő esetleg, de jelenleg nincs hatása az eseményekre. A lövés után rögtön fordul ő is és megkezdődik a kergetőzés. Az ork ugyan gyors és ügyes is, de a félvér vadász lényegesen otthonosabban és könnyedebben mozog a vadonban, nemcsak mert kisebb, de pajzs és kard helyett csak egy elf íjat kell lóbálnia a kezében. Ezen a terepen a zöldbőrű nem fogja utolérni, főleg mivel egy kisebb kört próbál megtenni az üldözött, így ha feltett szándéka Gravaknak utána rohanni akkor kisvártatva az egész csapatba rohan ismét bele. Ráadásul a kutyák ott loholnak utána. Az üvöltés ugyan megteszi a hatását, szemtől szembe nem vetik rá magukat, de amint ismét rohanni kezd Gravak, a kutyák is rohannak utána és ha látnak lehetőséget akkor bizony a bokájába, vádlijába harapnak. Ha Gravak hátra-hátrafordul akkor elveheti a kedvüket, egyiknek sem akaródzik úgy támadni hogy őt figyeli az ork, de ha nem figyel a kutyákra akkor bizony megkapják majd. Közben a számszeríjász újratöltött, de a fák között szaladó orkra meg sem próbál rálőni, a másik végre lekászálódott a lóról de fegyvere helyett a sérülthöz rohan és azzal próbál kezdeni valamit. A rohanó katonák a "menekülést" látva visszasietnek a lovaikhoz de nem szállnak fel, próbálják szemmel követni az eseményeket, a veterán katona szól is a többieknek hogy várjanak, bízik a vadász társában és tudja hogy ide fogja visszacsalni az orkot, ha teheti. A kis csapat a futkorászás közben átrendeződik és a sebesült körül vesznek fel egy védekező állást, a tétovább fegyveres katona is leszáll végre lováról és ő is a vérzést próbálja elállítani. Az idő az ő javukra dolgozik, a gwuff is itt van tőlük nem messze, azzal nem lesz könnyű menekülni anélkül hogy kapna pár nyilat. Lábon futhat esetleg az ork, a kutyák megtalálják és előbb-utóbb utoléri őt a csapat.*
*A helyzet kifejezetten idegesítő. Az üldözöttet nem éri utol, de nem is marad le nagyon, mintha szándékosan hagyná hogy kövesse. Körbe, neki a csapatnak ami kicsivel odébb rendeződött a sérült köré és most már számít rá. A kutyák csaholnak a háta mögött és ha nem hessegeti el őket folyton akkor bizony valamelyik meg fogja harapni, ez is lassítja a szaladásban. Legalább katonával kevesebbel kell számolni hiszen egy vadász ájult, egy számszeríjász és egy fegyveres pedig őt istápolja. Egy számszeríjász ül a lován, felhúzott fegyverrel várva hogy valahonnan feltűnjön az ork, mellette pedig a földön a bőrvértes fickó a körülötte derengő aurával, másik oldalán a fegyveres katona. Összesen négy kutya és négy ellenfél áll közte és a szabadság között, de borzasztóan dühítő lehet hogy a sarkában csaholnak, a célpontját meg nem éri utol. Elszaladni a kutyák miatt nem igazán tud, ha viszont nem hagy fel az üldözéssel akkor két fegyveressel és egy számszeríjjal fog szembenézni hamarosan.*
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-30 18:07:22
Üzenet elküldve: 2016-06-30 18:07:22
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*A városőrök, vagy kik ezek akik itt próbálták meg elkapni roppantul képzetlenek, és a kutyáikat sem idomították be rendesen. Ha az a négy dög rátámadt volna Gravakra és szépen sorban kettő kettő a bokáira csimpaszkodna akkor máris lelassulna a gyéren fegyverzett zöldbőrű és hamarosan tele is tűzhetnék a többiek a nyilaikkal. Szerencsére azonban nem ez történik. Bár még senki nem menekül, azért a káosz elég szépen létrejött a csapatban, és az ork rögtön meg is szerzi az első győzelmét, méghozzá a bőrvértes kis íjász azonnali lecsapásával. Nem a fejére sújt. A zöldbőrű komiszabb teremtés annál, minthogy ilyen könnyedén végezzen az ellenfelével. Mesterkardjával a földön fekvő szerencsétlen jobb karját veszi célba és ha sikerül a csapás akkor könnyedén le is csonkolhatja a végtagot. Most nem ér rá túszokat ejteni, és alkudozni. Túl sok rajta a védtelen felület, főleg a hátán és a tarkóján amit már be is célzott valami városőr kutya. Meg aztán jó ez a zűrzavar, nem akarja elvesztegetni, inkább csak gerjeszteni. Legyen csak vég, halálsikoly, rémület. Ha magára vonja mindenki figyelmét a túszejtéssel akkor pillanatok alatt három nyílvessző fog a fejének szegeződni, és olyan patt helyzetbe kerül amit az ellenfél fog elvinni. Mellesleg ha ezen az egyen felül még pár embert sikerül megölnie, vagy harcképtelenné tennie akkor lehet hamarosan visszavonulót fújnak ellenfelei, vagy a sérülteket látva megpróbálnak tárgyalni vele. Csak a megmaradt hat elpusztítása nyilván nem lesz ennyire egyszerű. Ezzel az ork meg is fújja a visszavonulót, legalábbis egy rövid időre. A csapat most kissé szét van széledve. Előtte rögtön egy páncélos és valami csillogó idióta, ez utóbbi nagyon nem tetszik neki. Nem velük volna a baj, viszket a tenyere már egy igazi vértes verekedés után, de az ő mögöttük szerencsétlenkedő három katona már komoly gondot jelenthet. Ha ez a kettő feltartja őt akár csak egy rövid időre is akkor neki vége van. Körbeveszik, megölik. Így Gravak gyorsan a mögötte ólálkodó bőrvértes íjász felé veszi az irányt, és mesterkardjával feléje ront. Valószínűleg gyorsabban mint ahogy a vértes katona fut, hisz az ork nehéz páncélhoz van szokva, most meg könnyed, mint egy nagyon kövér, és nagyon rusnya zöld pillangószörnyeteg. Pajzsát ellene is fel tudja használni, az üvöltést most sem hagyja abba, csak a kutyákra tekint néha, fél szemmel, hiszen azok még veszélyesek lehetnek. Ha utána erednének akkor megpróbálja egy dobhártya szaggató üvöltéssel jobb belátásra téríteni őket, hisz amennyire tudja a kutyák nem a bátorságukról híresek. Még a hiénák se támadnának meg nyíltan egy Gravakhoz hasonló mérető élőlényt, csak éjszaka mikor az alszik. Tehát ha a városőrök kutyáit rosszul nevelték akkor tényleg csak a nyomkövetésre jók.*
*A városőrök, vagy kik ezek akik itt próbálták meg elkapni roppantul képzetlenek, és a kutyáikat sem idomították be rendesen. Ha az a négy dög rátámadt volna Gravakra és szépen sorban kettő kettő a bokáira csimpaszkodna akkor máris lelassulna a gyéren fegyverzett zöldbőrű és hamarosan tele is tűzhetnék a többiek a nyilaikkal. Szerencsére azonban nem ez történik. Bár még senki nem menekül, azért a káosz elég szépen létrejött a csapatban, és az ork rögtön meg is szerzi az első győzelmét, méghozzá a bőrvértes kis íjász azonnali lecsapásával. Nem a fejére sújt. A zöldbőrű komiszabb teremtés annál, minthogy ilyen könnyedén végezzen az ellenfelével. Mesterkardjával a földön fekvő szerencsétlen jobb karját veszi célba és ha sikerül a csapás akkor könnyedén le is csonkolhatja a végtagot. Most nem ér rá túszokat ejteni, és alkudozni. Túl sok rajta a védtelen felület, főleg a hátán és a tarkóján amit már be is célzott valami városőr kutya. Meg aztán jó ez a zűrzavar, nem akarja elvesztegetni, inkább csak gerjeszteni. Legyen csak vég, halálsikoly, rémület. Ha magára vonja mindenki figyelmét a túszejtéssel akkor pillanatok alatt három nyílvessző fog a fejének szegeződni, és olyan patt helyzetbe kerül amit az ellenfél fog elvinni. Mellesleg ha ezen az egyen felül még pár embert sikerül megölnie, vagy harcképtelenné tennie akkor lehet hamarosan visszavonulót fújnak ellenfelei, vagy a sérülteket látva megpróbálnak tárgyalni vele. Csak a megmaradt hat elpusztítása nyilván nem lesz ennyire egyszerű. Ezzel az ork meg is fújja a visszavonulót, legalábbis egy rövid időre. A csapat most kissé szét van széledve. Előtte rögtön egy páncélos és valami csillogó idióta, ez utóbbi nagyon nem tetszik neki. Nem velük volna a baj, viszket a tenyere már egy igazi vértes verekedés után, de az ő mögöttük szerencsétlenkedő három katona már komoly gondot jelenthet. Ha ez a kettő feltartja őt akár csak egy rövid időre is akkor neki vége van. Körbeveszik, megölik. Így Gravak gyorsan a mögötte ólálkodó bőrvértes íjász felé veszi az irányt, és mesterkardjával feléje ront. Valószínűleg gyorsabban mint ahogy a vértes katona fut, hisz az ork nehéz páncélhoz van szokva, most meg könnyed, mint egy nagyon kövér, és nagyon rusnya zöld pillangószörnyeteg. Pajzsát ellene is fel tudja használni, az üvöltést most sem hagyja abba, csak a kutyákra tekint néha, fél szemmel, hiszen azok még veszélyesek lehetnek. Ha utána erednének akkor megpróbálja egy dobhártya szaggató üvöltéssel jobb belátásra téríteni őket, hisz amennyire tudja a kutyák nem a bátorságukról híresek. Még a hiénák se támadnának meg nyíltan egy Gravakhoz hasonló mérető élőlényt, csak éjszaka mikor az alszik. Tehát ha a városőrök kutyáit rosszul nevelték akkor tényleg csak a nyomkövetésre jók.*
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-30 17:27:57
Üzenet elküldve: 2016-06-30 17:27:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Hogy mennyire tudna hatni a kutyára a bozótból vagy sem az nem derül ki, hiszen legalább szemkontaktus kellene, ami nincs. A kutyák leginkább csak a gwuffra meg a gazdájukra figyelnek, amíg nem kapják a parancsot hogy valami mást is kéne csinálniuk. Ennek ellenére riadtan rebbennek meg a kutyák amikor egy böszme zöld izé ordítva ugrik ki a bokorból, még a csapatnak is ez az első reakciója. Az egyik nyílpuskást telibe is találja a pallos, de mivel nem erre tervezték a fegyvert nem heggyel, csak éllel csapódik be. Az ütés ereje azért így sem elhanyagolható, ki is esne a nyeregből ha nem akadna be a kengyelbe a lába, így csak megnyekken és elejti a fegyverét. A lovak is berezelnek a hirtelen kirontó bestia láttán, így szerencsétlen fickónak el fog tartani egy darabig mire visszarángatja magát valami kezelhető helyzetbe és le is mászik hogy visszaszerezze fegyverét. A másik számszeríjász elereszt egy nyilat, de most is csak a pajzsról pattan le a lövedék. A két nyomkövető közül az egyik annyira meglepődik, hogy hirtelen rándulásában még el is sikerül esnie, a fiatalabb tanonc lehet vagy a kutyák gazdája, de nem szokott az ilyesmihez. Pont ő is van Gravakhoz a legközelebb, őt tudja rögtön levágni vagy megragadni ha azt szeretné, jelen helyzetében teljesen védtelen. A másik már jobban megembereli magát, rögtön az íjra helyez egy vesszőt de feleslegesen nem fogja elereszteni a pajzsra, megindul szép nagy körívben előnyös pozíciót keresni hogy hátulról támadhasson majd, ha eljön egy megfelelő pillanat. A két kardos katona közül az egyik már pattan is le a lováról és rohamvást igyekszik az orkkal felvenni a harcot, de nem fog időben odaérni hogy megmentse az elesett nyomkövetőt. Lóról harcolni így az erdő közepén csak hátráltatná inkább mint hogy előnybe helyezze, ráadásul egy ekkora bestia egy ekkora karddal a védtelen lovat is egyszerűen felnyársalná. A másik katona még csak forgolódik a hátasán, kapkodja a fejét hogy honnan jönnek majd a "fiúk" és mennyien, nincs még a hirtelen kialakult helyzet magaslatán. A bőrvértes lovast is váratlanul éri a látvány, főleg a repülő kard ami mellette szállt el mielőtt eltalálta volna a számszeríjász katonát. Nincs még túl sok harci tapasztalata, eddig sokkal inkább elméleti tudásra tett szert. Mindenekelőtt magát szeretné biztonságban tudni, így valamit mormogni kezd miközben ő is lepattan a lóról. A rövid ige befejeztével fel is dereng körülötte valamiféle energialepel, ennek védelmében már ő is szaladni kezd a tomboló zöldbőrű felé.*
*A helyzet összefoglalva tehát elég kaotikus. Egy pórul járt számszeríjász gyakorlatilag hasznavehetetlen még legalább fél percig, a másik az újratöltéssel szerencsétlenkedik, tőle sem kell tartani még a közvetlen jövőben. Az egyik nyomkövető Gravak előtt a földön kitéve az ő kénye-kedvének, a másik rafináltan próbál biztonságos távolságban a háta mögé kerülni. A gyorsan mozgó ork még így sem lesz könnyű célpont a fák miatt, de talán majd akad egy kedvező pillanat. A két kardos-pajzsos katona közül az egyik rohamozik Gravak felé, a másik a lován forgolódik a "fiúk"-at keresve. A bőrvértes figura pár méterrel lemaradva a katona mögött rohan az ork irányába, kicsivel lassabb vehemenciával, valamiféle energialepelbe burkolódzva. A kutyák jelenleg még az első rémület sokkjában kissé szétrebbenve pár méterre az orktól ugatják veszettül, de támadni még egyik sem mert.*
*Hogy mennyire tudna hatni a kutyára a bozótból vagy sem az nem derül ki, hiszen legalább szemkontaktus kellene, ami nincs. A kutyák leginkább csak a gwuffra meg a gazdájukra figyelnek, amíg nem kapják a parancsot hogy valami mást is kéne csinálniuk. Ennek ellenére riadtan rebbennek meg a kutyák amikor egy böszme zöld izé ordítva ugrik ki a bokorból, még a csapatnak is ez az első reakciója. Az egyik nyílpuskást telibe is találja a pallos, de mivel nem erre tervezték a fegyvert nem heggyel, csak éllel csapódik be. Az ütés ereje azért így sem elhanyagolható, ki is esne a nyeregből ha nem akadna be a kengyelbe a lába, így csak megnyekken és elejti a fegyverét. A lovak is berezelnek a hirtelen kirontó bestia láttán, így szerencsétlen fickónak el fog tartani egy darabig mire visszarángatja magát valami kezelhető helyzetbe és le is mászik hogy visszaszerezze fegyverét. A másik számszeríjász elereszt egy nyilat, de most is csak a pajzsról pattan le a lövedék. A két nyomkövető közül az egyik annyira meglepődik, hogy hirtelen rándulásában még el is sikerül esnie, a fiatalabb tanonc lehet vagy a kutyák gazdája, de nem szokott az ilyesmihez. Pont ő is van Gravakhoz a legközelebb, őt tudja rögtön levágni vagy megragadni ha azt szeretné, jelen helyzetében teljesen védtelen. A másik már jobban megembereli magát, rögtön az íjra helyez egy vesszőt de feleslegesen nem fogja elereszteni a pajzsra, megindul szép nagy körívben előnyös pozíciót keresni hogy hátulról támadhasson majd, ha eljön egy megfelelő pillanat. A két kardos katona közül az egyik már pattan is le a lováról és rohamvást igyekszik az orkkal felvenni a harcot, de nem fog időben odaérni hogy megmentse az elesett nyomkövetőt. Lóról harcolni így az erdő közepén csak hátráltatná inkább mint hogy előnybe helyezze, ráadásul egy ekkora bestia egy ekkora karddal a védtelen lovat is egyszerűen felnyársalná. A másik katona még csak forgolódik a hátasán, kapkodja a fejét hogy honnan jönnek majd a "fiúk" és mennyien, nincs még a hirtelen kialakult helyzet magaslatán. A bőrvértes lovast is váratlanul éri a látvány, főleg a repülő kard ami mellette szállt el mielőtt eltalálta volna a számszeríjász katonát. Nincs még túl sok harci tapasztalata, eddig sokkal inkább elméleti tudásra tett szert. Mindenekelőtt magát szeretné biztonságban tudni, így valamit mormogni kezd miközben ő is lepattan a lóról. A rövid ige befejeztével fel is dereng körülötte valamiféle energialepel, ennek védelmében már ő is szaladni kezd a tomboló zöldbőrű felé.*
*A helyzet összefoglalva tehát elég kaotikus. Egy pórul járt számszeríjász gyakorlatilag hasznavehetetlen még legalább fél percig, a másik az újratöltéssel szerencsétlenkedik, tőle sem kell tartani még a közvetlen jövőben. Az egyik nyomkövető Gravak előtt a földön kitéve az ő kénye-kedvének, a másik rafináltan próbál biztonságos távolságban a háta mögé kerülni. A gyorsan mozgó ork még így sem lesz könnyű célpont a fák miatt, de talán majd akad egy kedvező pillanat. A két kardos-pajzsos katona közül az egyik rohamozik Gravak felé, a másik a lován forgolódik a "fiúk"-at keresve. A bőrvértes figura pár méterrel lemaradva a katona mögött rohan az ork irányába, kicsivel lassabb vehemenciával, valamiféle energialepelbe burkolódzva. A kutyák jelenleg még az első rémület sokkjában kissé szétrebbenve pár méterre az orktól ugatják veszettül, de támadni még egyik sem mert.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-30 16:39:29
Üzenet elküldve: 2016-06-30 16:39:29
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*Hét ember és négy kutya. Nem épp a legszerencsésebb leosztás, főképp, hogy Gravaknak nincs vértje. De legyen, ha ők ezt akarják akkor ez így lesz, nincs mit tenni ellene. Vagy győz, vagy meghal, a jutalmát így is úgy is elnyeri. Már csak egyetlen dologgal kell foglalkoznia. Megölni minél több ellenfelet. Ez persze sokkal egyszerűbb lenne ha nem dobta volna el mindhárom üvegét, de ha spórol velük akkor nyilván már tegnap elkapják. Szóval kénytelen minden megmaradt tartalékát bevetni és rárontani az ellenségre.*
//Aktív szelídítés//
*Mindenek előtt összeráncolja homlokát és csúnyán kezd el nézni az egyik kutyára. Arra amelyik szerinte a falkavezér lehet. Neki is van két ebe otthon, de az a kettő aligha nevezhető falkának. Nem tudja, hogy beválik e a dolog még sosem nyugtatott úgy állatot, hogy ne lett volna közöttük valódi kontaktus, most meg ugye a bokorban rejtőzik, tehát nem igazán tud odamenni és buksisimogatásban részesíteni az ebet.
Második lépésként a lovagi pallost veszi elő. Nem a legjobb fegyver, de nagy és nehéz, és persze éles is. A kitörés pillanatában ezt a fegyvert hajítja el egyenesen az egyik íjpuskát hordó páncélos felé, mert azok veszélyesek. A fegyvernek már csak a méreteiből adódóan is el kéne találnia valamit, lovat, lovast, esetleg tovább pördülve másokat is megsebesíthet, de Gravak nem elf, hogy mindenféle repülő dolgokkal számolgasson. Odavágja azt kész. A repülő fegyver után meg szinte repül az ork is, egyenest neki a legközelebb álló ellenfélnek. Itt is egy páncélos lenne a legjobb de feltehetőleg, csak az egyik bőrvértes vadászt sikerül elkapnia hisz azok jöttek elsőkét, a kutyákat vezetve. Az elhajított pallos helyére pajzsot és mesterkardot ragad, a pajzsot az íjászok felé tartja és legendás harci erejével lecsap az első ellenfelére miközben őrült harci kiáltást bömböl az erdő csendjébe, mely talán megbontja kissé az emberek és lovak amúgy rendezett csapatát.*
-Támadás fiúk. *Hangzik a parancsszó, és a zöldbőrű reméli, hogy ellenfelei elhiszik, hogy volt olyan akinek ez a parancs szólhatott, és az ork nem csak az erdőnek beszélt. A meggyőzés képességét meghagyja későbbre mikor már kevesebb az ellen és ő is rosszabb bőrben lesz.*
*Hét ember és négy kutya. Nem épp a legszerencsésebb leosztás, főképp, hogy Gravaknak nincs vértje. De legyen, ha ők ezt akarják akkor ez így lesz, nincs mit tenni ellene. Vagy győz, vagy meghal, a jutalmát így is úgy is elnyeri. Már csak egyetlen dologgal kell foglalkoznia. Megölni minél több ellenfelet. Ez persze sokkal egyszerűbb lenne ha nem dobta volna el mindhárom üvegét, de ha spórol velük akkor nyilván már tegnap elkapják. Szóval kénytelen minden megmaradt tartalékát bevetni és rárontani az ellenségre.*
//Aktív szelídítés//
*Mindenek előtt összeráncolja homlokát és csúnyán kezd el nézni az egyik kutyára. Arra amelyik szerinte a falkavezér lehet. Neki is van két ebe otthon, de az a kettő aligha nevezhető falkának. Nem tudja, hogy beválik e a dolog még sosem nyugtatott úgy állatot, hogy ne lett volna közöttük valódi kontaktus, most meg ugye a bokorban rejtőzik, tehát nem igazán tud odamenni és buksisimogatásban részesíteni az ebet.
Második lépésként a lovagi pallost veszi elő. Nem a legjobb fegyver, de nagy és nehéz, és persze éles is. A kitörés pillanatában ezt a fegyvert hajítja el egyenesen az egyik íjpuskát hordó páncélos felé, mert azok veszélyesek. A fegyvernek már csak a méreteiből adódóan is el kéne találnia valamit, lovat, lovast, esetleg tovább pördülve másokat is megsebesíthet, de Gravak nem elf, hogy mindenféle repülő dolgokkal számolgasson. Odavágja azt kész. A repülő fegyver után meg szinte repül az ork is, egyenest neki a legközelebb álló ellenfélnek. Itt is egy páncélos lenne a legjobb de feltehetőleg, csak az egyik bőrvértes vadászt sikerül elkapnia hisz azok jöttek elsőkét, a kutyákat vezetve. Az elhajított pallos helyére pajzsot és mesterkardot ragad, a pajzsot az íjászok felé tartja és legendás harci erejével lecsap az első ellenfelére miközben őrült harci kiáltást bömböl az erdő csendjébe, mely talán megbontja kissé az emberek és lovak amúgy rendezett csapatát.*
-Támadás fiúk. *Hangzik a parancsszó, és a zöldbőrű reméli, hogy ellenfelei elhiszik, hogy volt olyan akinek ez a parancs szólhatott, és az ork nem csak az erdőnek beszélt. A meggyőzés képességét meghagyja későbbre mikor már kevesebb az ellen és ő is rosszabb bőrben lesz.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-30 16:11:02
Üzenet elküldve: 2016-06-30 16:11:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*A menekülés mindig jó ötlet. Amíg lehet menekülni addig a meneküléssel a legnagyobb az életben maradási esély, feltéve hogy valakinek ez a szándéka. A követő csapat sietős sétatempóban halad így Gravaknak van lehetősége megpattanni előlük a gwuffal, de nem tervezi menekülésben leélni az életét, pár perc után talál olyan terepet ami megfelel a számításainak. Van ideje kikötni a hátasát és elbújni, még várnia is kell kicsit mire a kutyáknak végre nem csak a hangját hallja hanem meg is pillant egyet, kettőt, hármat, aztán a negyediket. Egyelőre a gwuffot ugrálják és csaholják körbe, túlságosan izgatottak ahhoz hogy ne rá hanem a kiadott nyomra koncentráljanak. Nem sokkal mögöttük a csapat is feltűnik, mind átlagos magasságú de hogy emberek, elfek vagy félelfek azt nem lehetne megmondani. Kettő könnyebb bőrvértben, íjjal és egyik oldalukon tegezzel, másikon rövidkarddal, ők irányítják a kutyákat. Négy másik lemez- és láncvért kombinációjában, kettő számszeríjjal, kettő karddal-pajzzsal, egy ötödik ismét bőrvértben, csupán egy rövidkarddal az oldalán. Első kettő gyalog, a maradék öt lóháton érkezik. Óvatosan közelítik a gwuffot, a lovasok szellős csapatban úgy tíz méterre megállnak, a két nyomkereső megy oda a hátashoz körülnézni. A kutyákat egyelőre nyugalomra parancsolják, nem uszítják tovább Gravak szagára, de ha csak ücsörög majd az ork a bozótban akkor előbb-utóbb megtörténik majd ez is.*
*A menekülés mindig jó ötlet. Amíg lehet menekülni addig a meneküléssel a legnagyobb az életben maradási esély, feltéve hogy valakinek ez a szándéka. A követő csapat sietős sétatempóban halad így Gravaknak van lehetősége megpattanni előlük a gwuffal, de nem tervezi menekülésben leélni az életét, pár perc után talál olyan terepet ami megfelel a számításainak. Van ideje kikötni a hátasát és elbújni, még várnia is kell kicsit mire a kutyáknak végre nem csak a hangját hallja hanem meg is pillant egyet, kettőt, hármat, aztán a negyediket. Egyelőre a gwuffot ugrálják és csaholják körbe, túlságosan izgatottak ahhoz hogy ne rá hanem a kiadott nyomra koncentráljanak. Nem sokkal mögöttük a csapat is feltűnik, mind átlagos magasságú de hogy emberek, elfek vagy félelfek azt nem lehetne megmondani. Kettő könnyebb bőrvértben, íjjal és egyik oldalukon tegezzel, másikon rövidkarddal, ők irányítják a kutyákat. Négy másik lemez- és láncvért kombinációjában, kettő számszeríjjal, kettő karddal-pajzzsal, egy ötödik ismét bőrvértben, csupán egy rövidkarddal az oldalán. Első kettő gyalog, a maradék öt lóháton érkezik. Óvatosan közelítik a gwuffot, a lovasok szellős csapatban úgy tíz méterre megállnak, a két nyomkereső megy oda a hátashoz körülnézni. A kutyákat egyelőre nyugalomra parancsolják, nem uszítják tovább Gravak szagára, de ha csak ücsörög majd az ork a bozótban akkor előbb-utóbb megtörténik majd ez is.*
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-30 15:43:41
Üzenet elküldve: 2016-06-30 15:43:41
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*Az éjszaka nyugodtan telik, Gravaknak van ideje némileg kipihenni magát a tegnap este történtek után, de ez persze nem ér fel azzal mintha egész álló nap a barlangban szunyókált volna. Kényelmi problémái nincsenek, zöldbőrű lévén jól elvan a sárban és a mocsokban. A reggel azonban kutyaugatásokat hoz, ami azt jelzi, hogy tegnap este hőse a reggellel még nem futott ki a bajból. Ugyanakkor ez már az utolsó erőpróba lehet, hisz ha ezt az üldöző csapatot valahogy sikerül eltennie láb alól akkor többet már nem akadnak a nyomára. Ez tervnek nem rossz, mi több akár egy ork életbölcsességet is össze lehetne hozni belőle, miszerint "Ha mindenkit megölsz, abból baj nem lehet. Baj csak azokból van akik túlélik." A kérdés már csak az mennyien is vannak azok akiket neki két kardjával fel kéne szeletelni, mert ugye ez az egy dolog komolyan befolyásolja az őrült kirohanás lehetőségeit. Ameddig pedig ezt nem tudja addig jobb ha inkább a menekülésre koncentrál és valami előnyösebb helyet keres a megütközésre.*
~Hű az anyukat.~ *Pattantja ki zöld szemhéjait az ugatás hangjára, majd kapja is rögtön a fegyverét, és azzal a lendülettel meg is próbál felkapni a hátasa nemlétező nyergébe. A súlyelosztás most más mint tegnap. A páncél ugyanis nem Gravakon van, hanem a gwuff hátán felkötve, az orknák csak a két pallos és a nagy kerek pajzs van. Ez utóbbi a hátán, mert az áldás még mindig onnan érkezik és ő a maga részéről nem kér belőle. Nem tudja ezzel az új súlyelosztással az állat meddig fogja bírni az iramot, de ha csak rövid vágtára futja, Gravaknak az is megfelel. Az erdő itt van mellettük, és az erdő fái között a pőre ork előnyben lesz az üldözőivel szemben. Jobban ki tudja használni a pajzs nyújtotta előnyöket, míg ellenfelei képtelenek lesznek a távolról való lövöldözésre. Az már más kérdés mennyire vannak közel az üldözők, milyen gyorsan haladnak majd ők az erdőben, és a lovaik, amikkel feltehetőleg jönnek mennyire bírják majd az erdei terepet. Meg az is kétséges, hogy a gwuff mennyire bírja majd a kora hajnali rohanást. Szóval pár száz méternél messzebb nem is tervez az ork szaladni, amint talál egy olyan helyet ami szerinte alkalmas a harcra. Ahol sok a fa és azok sűrűn helyezkednek el. Ahol sötét van, és nehéz célozni, ott leszáll az állatról, és egy gyors mozdulattal megpróbálja kikötni valahova, ő pedig egy kicsit tovább futva veti be magát a sunyásba, remélve, hogy az ellenfél ha ideér először a hátast veszi majd szemügyre és akkor majd rájuk ronthat és a meglepett emberek közül gyorsan le is vághat néhányat, mielőtt azok akár egyet tudnának nyikkanni. Ez persze csak egy gondolat a megvalósítása már más kérdés, és számtalan tényező van ami gátolhatná, vagy segíthetné ennek az összehozásában.*
*Az éjszaka nyugodtan telik, Gravaknak van ideje némileg kipihenni magát a tegnap este történtek után, de ez persze nem ér fel azzal mintha egész álló nap a barlangban szunyókált volna. Kényelmi problémái nincsenek, zöldbőrű lévén jól elvan a sárban és a mocsokban. A reggel azonban kutyaugatásokat hoz, ami azt jelzi, hogy tegnap este hőse a reggellel még nem futott ki a bajból. Ugyanakkor ez már az utolsó erőpróba lehet, hisz ha ezt az üldöző csapatot valahogy sikerül eltennie láb alól akkor többet már nem akadnak a nyomára. Ez tervnek nem rossz, mi több akár egy ork életbölcsességet is össze lehetne hozni belőle, miszerint "Ha mindenkit megölsz, abból baj nem lehet. Baj csak azokból van akik túlélik." A kérdés már csak az mennyien is vannak azok akiket neki két kardjával fel kéne szeletelni, mert ugye ez az egy dolog komolyan befolyásolja az őrült kirohanás lehetőségeit. Ameddig pedig ezt nem tudja addig jobb ha inkább a menekülésre koncentrál és valami előnyösebb helyet keres a megütközésre.*
~Hű az anyukat.~ *Pattantja ki zöld szemhéjait az ugatás hangjára, majd kapja is rögtön a fegyverét, és azzal a lendülettel meg is próbál felkapni a hátasa nemlétező nyergébe. A súlyelosztás most más mint tegnap. A páncél ugyanis nem Gravakon van, hanem a gwuff hátán felkötve, az orknák csak a két pallos és a nagy kerek pajzs van. Ez utóbbi a hátán, mert az áldás még mindig onnan érkezik és ő a maga részéről nem kér belőle. Nem tudja ezzel az új súlyelosztással az állat meddig fogja bírni az iramot, de ha csak rövid vágtára futja, Gravaknak az is megfelel. Az erdő itt van mellettük, és az erdő fái között a pőre ork előnyben lesz az üldözőivel szemben. Jobban ki tudja használni a pajzs nyújtotta előnyöket, míg ellenfelei képtelenek lesznek a távolról való lövöldözésre. Az már más kérdés mennyire vannak közel az üldözők, milyen gyorsan haladnak majd ők az erdőben, és a lovaik, amikkel feltehetőleg jönnek mennyire bírják majd az erdei terepet. Meg az is kétséges, hogy a gwuff mennyire bírja majd a kora hajnali rohanást. Szóval pár száz méternél messzebb nem is tervez az ork szaladni, amint talál egy olyan helyet ami szerinte alkalmas a harcra. Ahol sok a fa és azok sűrűn helyezkednek el. Ahol sötét van, és nehéz célozni, ott leszáll az állatról, és egy gyors mozdulattal megpróbálja kikötni valahova, ő pedig egy kicsit tovább futva veti be magát a sunyásba, remélve, hogy az ellenfél ha ideér először a hátast veszi majd szemügyre és akkor majd rájuk ronthat és a meglepett emberek közül gyorsan le is vághat néhányat, mielőtt azok akár egyet tudnának nyikkanni. Ez persze csak egy gondolat a megvalósítása már más kérdés, és számtalan tényező van ami gátolhatná, vagy segíthetné ennek az összehozásában.*
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-30 15:18:22
Üzenet elküldve: 2016-06-30 15:18:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Gravak megmenekült az üldözők elől, egyelőre. Bölcsen teszi hogy leszáll az állatról, feltéve hogy ép állapotban szeretné hazavinni, bár a menekülésére való tekintettel talán okosabb lenne addig hajtani amíg bír futni, aztán hagyni és gyalog loholni tovább. Esélyek és lehetőségek, ilyen helyzetben nem egyszerű dönteni, főleg hogy az egész akció a pénzszerzésre ment ki. Gravak érzékének hála az állat egész jól megbarátkozik vele is és a vértjével is, főleg így hogy nem a hátán zötyög. Az erdő szélén nem sok olyan vad portyázik ami akár emberre támadna, nemhogy egy orkra, Erdőmélye rémei innen még messze járják-kelik a földeket. Az ürülék használata nem a legrosszabb ötlet, a vadászkopók biztosan lassabban fogják majd követni a nyomát, de csak elodázni tudja az elkerülhetetlent. A nagy kapkodásban, gwuffoglásban és páncélban igencsak illatosra érett a feltételezhetően amúgy sem frissen fürdött ork, az emberek ugyan ilyen idő és térbeli távolságból sem ezt sem az ürüléket nem érzik, de a kutyák bizony igen. Pirkad már mikor Gravak mély, nyújtott ugatásokra ébred. Messze vannak még de kétségkívül közelednek.*
*Gravak megmenekült az üldözők elől, egyelőre. Bölcsen teszi hogy leszáll az állatról, feltéve hogy ép állapotban szeretné hazavinni, bár a menekülésére való tekintettel talán okosabb lenne addig hajtani amíg bír futni, aztán hagyni és gyalog loholni tovább. Esélyek és lehetőségek, ilyen helyzetben nem egyszerű dönteni, főleg hogy az egész akció a pénzszerzésre ment ki. Gravak érzékének hála az állat egész jól megbarátkozik vele is és a vértjével is, főleg így hogy nem a hátán zötyög. Az erdő szélén nem sok olyan vad portyázik ami akár emberre támadna, nemhogy egy orkra, Erdőmélye rémei innen még messze járják-kelik a földeket. Az ürülék használata nem a legrosszabb ötlet, a vadászkopók biztosan lassabban fogják majd követni a nyomát, de csak elodázni tudja az elkerülhetetlent. A nagy kapkodásban, gwuffoglásban és páncélban igencsak illatosra érett a feltételezhetően amúgy sem frissen fürdött ork, az emberek ugyan ilyen idő és térbeli távolságból sem ezt sem az ürüléket nem érzik, de a kutyák bizony igen. Pirkad már mikor Gravak mély, nyújtott ugatásokra ébred. Messze vannak még de kétségkívül közelednek.*
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-29 03:20:35
Üzenet elküldve: 2016-06-29 03:20:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Intermezzo//
*Maga sem tudja, miért, de néha rátör a bezártság érzése a városban. Ilyenkor a legszélesebb utca sem elég széles, a legnagyobb tér sem elég tágas. Nincs maradása az épületek között, elindul és meg sem áll a város széléig. Csak akkor nyugszik meg, amikor maga mögött hagyott minden falat. Előtte füves puszta, mint csendesen hullámzó tenger, a látóhatár szélén pedig sötétzöld csíkként, mint egy másik világ partja, kezdődnek a hatalmas erdőségek. Elnézi ezt a csíkot a távolban és elképzeli, hogy egyszer elindul felé. Maga mögött hagyja a tető alatt alvást, a sikátorban szaladgálást és az erdő lesz az otthona. Maga vadássza a vacsoráját és ismerni fog minden öreg fát, aminek az ágairól éjszakánként tisztán látja a csillagokat. Aztán persze mindig visszafordul és visszatér a városba. De egy nap nekivág. Egyszer eljön az a nap.*
*Maga sem tudja, miért, de néha rátör a bezártság érzése a városban. Ilyenkor a legszélesebb utca sem elég széles, a legnagyobb tér sem elég tágas. Nincs maradása az épületek között, elindul és meg sem áll a város széléig. Csak akkor nyugszik meg, amikor maga mögött hagyott minden falat. Előtte füves puszta, mint csendesen hullámzó tenger, a látóhatár szélén pedig sötétzöld csíkként, mint egy másik világ partja, kezdődnek a hatalmas erdőségek. Elnézi ezt a csíkot a távolban és elképzeli, hogy egyszer elindul felé. Maga mögött hagyja a tető alatt alvást, a sikátorban szaladgálást és az erdő lesz az otthona. Maga vadássza a vacsoráját és ismerni fog minden öreg fát, aminek az ágairól éjszakánként tisztán látja a csillagokat. Aztán persze mindig visszafordul és visszatér a városba. De egy nap nekivág. Egyszer eljön az a nap.*
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-28 22:09:43
Üzenet elküldve: 2016-06-28 22:09:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Mindig is korán szokott kelni, így nem meglepő, ha már hajnalok hajnalán látni egy lovast az Artheniorhoz közeli területeken. Utazni készül, így néhány csomag is akad a nyereghez erősítve, de még az indulás előtt a Piacra is benéz néhány utolsó beszerzendő holmiért.
Szerencsére a boltosok, árusok szintén korán kelnek, s mire odaér portékáik már ki lesznek téve, hogy odacsalogassák a vevőket, így nem aggódik amiatt, hogy a kelleténél előbb érkezne meg.*
Szerencsére a boltosok, árusok szintén korán kelnek, s mire odaér portékáik már ki lesznek téve, hogy odacsalogassák a vevőket, így nem aggódik amiatt, hogy a kelleténél előbb érkezne meg.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-28 21:29:41
Üzenet elküldve: 2016-06-28 21:29:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Azért indult, hogy végső búcsút vegyen férjétől, ám a sors újabb kegyetlen fordulatokkal várta. Fény derült a turpisságra, Alarandéra és a zsoldoséra is. A múlt szörnyű titka mellet így már a jövő sötét képei is emésztik belülről, s e mellé már igazán csekélységnem minősül, hogy bal lábát térd alatt nem érzi, mintha az a része meghalt volna- Az a része is, akár csak a szíve.
Bár valószerűtlen epikus harc szemtanúja lehetett az árnylények és a villámlény között, épp annyira foglalkozik most vele, mint egy álommal. Hogy valóban megtörtént az eset, és nem csak képzelte, arról a tegezben rejtező két vessző, és a tunikája alatt lapuló tőr biztosítja, melyek titkára még rá kell jönnie. S idővel bizonyára neki is áll majd megfejteni a talányokat, ám most képtelen még más mederbe terelni gondolatait. Nem tud elszakadni az elöljáró húgának halálától, a hogyanjától, s hogy ezt annak idején férje tette. Az, aki most valahol rabszolgaként küzd az életéért mások szórakoztatására, ha közben el nem hullott vagy meg nem szökött.
Semmi sem biztos, még a szilárdnak hitt igazságok és kijelentések sem. Cseppet sem boldogan hagyja maga mögött az erdőt, hogy visszatérjen a városba, amíg kitalálja, mi lesz a következő lépés, vagy egyáltalán, hogyan, merre tovább.*
Bár valószerűtlen epikus harc szemtanúja lehetett az árnylények és a villámlény között, épp annyira foglalkozik most vele, mint egy álommal. Hogy valóban megtörtént az eset, és nem csak képzelte, arról a tegezben rejtező két vessző, és a tunikája alatt lapuló tőr biztosítja, melyek titkára még rá kell jönnie. S idővel bizonyára neki is áll majd megfejteni a talányokat, ám most képtelen még más mederbe terelni gondolatait. Nem tud elszakadni az elöljáró húgának halálától, a hogyanjától, s hogy ezt annak idején férje tette. Az, aki most valahol rabszolgaként küzd az életéért mások szórakoztatására, ha közben el nem hullott vagy meg nem szökött.
Semmi sem biztos, még a szilárdnak hitt igazságok és kijelentések sem. Cseppet sem boldogan hagyja maga mögött az erdőt, hogy visszatérjen a városba, amíg kitalálja, mi lesz a következő lépés, vagy egyáltalán, hogyan, merre tovább.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-28 11:52:45
Üzenet elküldve: 2016-06-28 11:52:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//El innen, de gyorsan//
*Az út jobbára eseménytelenül telik, ami azt is jelenti, hogy a lány kegyetlenül unatkozik. Az első nap még eltelik bámészkodással, hiszen gyakorlatilag évek óta nem mozdult ki Arthenioron kívülre. Megbámulja a fákat, kellemesen borzong a várostól délre kezdődő fás lugasok árnyai alatt és hagyja, hogy hatalmába kerítsék azok a rég eltemetett érzések, amik a vadonba szólítják. Emlékfoszlányok derengenek föl kisgyermek korából, fények, illatok, melyek most újra megkísértik. Igen, egyszer felkerekedik és nekivág a végtelen erdőségnek. Hogy miért, mi végre, még nem tudja, de egy napon elindul. Most viszont még nem áll készen ilyesmire, ezért marad a szekéren zötykölődés. Utastársai nem túl beszédesek, mind a maguk dolgával vannak elfoglalva, ha szóba is elegyednek vele, a lány érdeklődése percek alatt lelohad. Ezért aztán a nap végére már nem bír megülni a fenekén, egy tempósan haladó szekérről azonban nem nagyon van hová menni. Majd’ megőrül, mire végre estére letáboroznak és úgy dönt, kicsit körül járja a tábort, megismerkedik a többi kísérővel és az erszényeik tartalmával. Alig tesz azonban néhány lépést, mikor az egyik fegyveres kísérő lép mellé.*
-Zonod úr határozott kívánsága, hogy a kisasszony ne kóboroljon el a szekértől, amin utazik. Itt, az erdőben számtalan veszély leselkedik a gyanútlan utazóra és csak így szavatolhatjuk a biztonságát.
~Mi, hogy engem ezek itt akarnak tartani? Meg még mit nem?!~
-Szavatold ám a…! Khm akarom mondani, Te meg az urad csak ne aggódjatok, tudok én vigyázni magamra! *Határozottan a tőre markolatára teszi a kezét, majd a férfit megkerülve indulna tovább, de az udvariasan, de határozottan áll elé.*
-Ahogy mondtam, Zonod úrnak ez a határozott kívánsága.
~Ha ez a kívánsága, hát legyen meg az óhaja annak a sunyi kalmárnak. Forgatod Te még a fejedet, hogy hova tűntem!~ *De mondani csak ennyit mond.*
-Urad nyilván nincs tisztában vele, milyen kalandokat éltem már át és milyen veszélyekből menekültem meg, ezért elnézem túlzott aggodalmát. De, hogy megnyugodjon, mondd csak meg neki, hogy kívánsága szerint itt maradok! *A „kívánsága szerint” részt jól megnyomja, hogy érezze a tökkelütött zsoldos, komolyan gondolja. Amaz csak bólint, szája sarkában egy pici mosollyal, de nem tágít, néhány lépéssel arrébb foglal el őrhelyet úgy, hogy Xaly mindig szem előtt legyen. A lány majd szétrobban bosszúságában. Ahogy körülnéz, pillantása találkozik a pocakos kereskedőével. Amint az meglátja a lány villámló tekintetét, elvigyorodik, biccent, majd elfordul és rendezkedik tovább. A lány figyel és vár, de az őr a közelében folyamatosan szemmel tartja és takarodó után is szolgálatban marad. Mivel a szokatlan utazás kifárasztotta, Xaly éjszakai kiruccanás helyett álomba duzzogja magát.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.28 11:53:28
*Az út jobbára eseménytelenül telik, ami azt is jelenti, hogy a lány kegyetlenül unatkozik. Az első nap még eltelik bámészkodással, hiszen gyakorlatilag évek óta nem mozdult ki Arthenioron kívülre. Megbámulja a fákat, kellemesen borzong a várostól délre kezdődő fás lugasok árnyai alatt és hagyja, hogy hatalmába kerítsék azok a rég eltemetett érzések, amik a vadonba szólítják. Emlékfoszlányok derengenek föl kisgyermek korából, fények, illatok, melyek most újra megkísértik. Igen, egyszer felkerekedik és nekivág a végtelen erdőségnek. Hogy miért, mi végre, még nem tudja, de egy napon elindul. Most viszont még nem áll készen ilyesmire, ezért marad a szekéren zötykölődés. Utastársai nem túl beszédesek, mind a maguk dolgával vannak elfoglalva, ha szóba is elegyednek vele, a lány érdeklődése percek alatt lelohad. Ezért aztán a nap végére már nem bír megülni a fenekén, egy tempósan haladó szekérről azonban nem nagyon van hová menni. Majd’ megőrül, mire végre estére letáboroznak és úgy dönt, kicsit körül járja a tábort, megismerkedik a többi kísérővel és az erszényeik tartalmával. Alig tesz azonban néhány lépést, mikor az egyik fegyveres kísérő lép mellé.*
-Zonod úr határozott kívánsága, hogy a kisasszony ne kóboroljon el a szekértől, amin utazik. Itt, az erdőben számtalan veszély leselkedik a gyanútlan utazóra és csak így szavatolhatjuk a biztonságát.
~Mi, hogy engem ezek itt akarnak tartani? Meg még mit nem?!~
-Szavatold ám a…! Khm akarom mondani, Te meg az urad csak ne aggódjatok, tudok én vigyázni magamra! *Határozottan a tőre markolatára teszi a kezét, majd a férfit megkerülve indulna tovább, de az udvariasan, de határozottan áll elé.*
-Ahogy mondtam, Zonod úrnak ez a határozott kívánsága.
~Ha ez a kívánsága, hát legyen meg az óhaja annak a sunyi kalmárnak. Forgatod Te még a fejedet, hogy hova tűntem!~ *De mondani csak ennyit mond.*
-Urad nyilván nincs tisztában vele, milyen kalandokat éltem már át és milyen veszélyekből menekültem meg, ezért elnézem túlzott aggodalmát. De, hogy megnyugodjon, mondd csak meg neki, hogy kívánsága szerint itt maradok! *A „kívánsága szerint” részt jól megnyomja, hogy érezze a tökkelütött zsoldos, komolyan gondolja. Amaz csak bólint, szája sarkában egy pici mosollyal, de nem tágít, néhány lépéssel arrébb foglal el őrhelyet úgy, hogy Xaly mindig szem előtt legyen. A lány majd szétrobban bosszúságában. Ahogy körülnéz, pillantása találkozik a pocakos kereskedőével. Amint az meglátja a lány villámló tekintetét, elvigyorodik, biccent, majd elfordul és rendezkedik tovább. A lány figyel és vár, de az őr a közelében folyamatosan szemmel tartja és takarodó után is szolgálatban marad. Mivel a szokatlan utazás kifárasztotta, Xaly éjszakai kiruccanás helyett álomba duzzogja magát.*
A hozzászólás írója (Xalema Unamorel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.28 11:53:28
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-26 16:03:29
Üzenet elküldve: 2016-06-26 16:03:29
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*Gravak megmenekült az üldözők elől. Élvezte a mai estét. A ház kirablása sikeres volt, két bikát elvesztett ugyan, de helyettük nyert egy gwuffot, amit ugyan szemlátomást nem az ő súlyára terveztek, de a vezér talán örülni fog neki. Ő sem egy nádszálvirág, de neki csak brigantin páncélja van, és nem dupla pallossal mászkál. Ha meg őt se bírja el még mindig ott van Worg, vagy Zirrah, vagy bármely más könnyű fegyverzetű ork. Neki meg lassan be kéne szereznie egy úgy hátast, és ezúttal páncélt is kéne tetetnie a bikákra, mert látható módon a nélkül sérülékenyek. Ha már itt tartunk a behemót gwuffot sem ártana felszerelni legalább egy szügyvédő pajzzsal amivel majd szétzúzhatja a maga előtt álló élőholt sereget, vagy egy pár tüskét, nehogy oldalba támadják.
//Aktív szelídítés//
Most viszont Gravak leszáll a nagy állat hátáról. Persze ő is vesztett már a nap folyamán energiáiból, de talán még így is tovább tud eljutni állat nélkül mint az állat ővele. Arról nem is beszélve, hogy lassan ismét szüksége lesz az állat szívósságára, hiszen az üldözés még nincs lejátszva. A kötőféken vezeti a nagy dögöt, kedvesen beszél vele, megpróbálja kicsit magához és a nagy csúnya vértjéhez szoktatni.
A városi őrség, holnap a napfényben újabb lovasokat küldhet utána, és a tűz és az állat, meg persze a páncélos ork mély nyomai alapján, pár vadászkutya közreműködésével, talán hajtóvadászatot is indíthatnak ellene, és a nap fényénél meglephetik, ismét kihasználva az átokverte létszámfölényüket. Az ork két lehetőség közül választhat. Vagy északra megy a karavánúton és reméli, hogy a nyomait elfedik az utazók nyomai, szagát a többi szag, vagy beveszi magát az erdőbe és reménykedik benne, hogy a vadak jobban szeretik a puha városőr húst mint a magafajta keményebb élelmet. Végül úgy dönt valahol a kettő között állapodik meg. Nem megy be az erdőbe, mert fél, hogy soha nem találna ki onnan, de annak szélét nem akarja elhagyni. A szagával nem igen tud mit kezdeni, jobb híján a hóna alá ken valami ürüléket, mint azt egyes vadászok teszik. Nem tudja minek a potyadéka volt mert a sötétben nem lát rendesen. Ez emberi orral nem sokat csorbít a zöldbőrű átható aromáján, de a kutyákat és az egyéb erdei vadakat talán össze zavarhatja. Páncélját felrakja az állat hátára, jól összecsomagolva, és akkor már viteti vele a lopott holmit is, vagyis a kanalakat, villákat késeket amit majd az ork barlangban biztos örömmel használ majd mindenki. Ha az ő tömegét nem is, de a vért súlyát talán még elbírja, meg az elosztás gondja is megoldódik így Gravak is jobban halad, meg a rendes képét tegnap nem is láthatta senki a sisak és a sötétség miatt.
Az állatot kiköti egy fához. Ő maga tüzet rak, éjszakára ami ugyan városőr vonzó, de a másik veszélyforrást a vadakat, talán sikerül távol tartani vele. És ha már ennyit jött, gyorsan elfogyasztja azt ami készleteiből maradt és ledől a fűbe aludni, maga mellett tartva hatalmas mesterkardját. Szeretné ha holnapig visszatérne a képessége. Azzal talán jobban kivághatja magát egy esetleges igazoltatás súlya alól. Reméli immáron csak egyszerű ork utazónak látszik majd. A tüzet visszatapossa parázs állapotába és jobb híján várja mit hoz számára a holnap.*
*Gravak megmenekült az üldözők elől. Élvezte a mai estét. A ház kirablása sikeres volt, két bikát elvesztett ugyan, de helyettük nyert egy gwuffot, amit ugyan szemlátomást nem az ő súlyára terveztek, de a vezér talán örülni fog neki. Ő sem egy nádszálvirág, de neki csak brigantin páncélja van, és nem dupla pallossal mászkál. Ha meg őt se bírja el még mindig ott van Worg, vagy Zirrah, vagy bármely más könnyű fegyverzetű ork. Neki meg lassan be kéne szereznie egy úgy hátast, és ezúttal páncélt is kéne tetetnie a bikákra, mert látható módon a nélkül sérülékenyek. Ha már itt tartunk a behemót gwuffot sem ártana felszerelni legalább egy szügyvédő pajzzsal amivel majd szétzúzhatja a maga előtt álló élőholt sereget, vagy egy pár tüskét, nehogy oldalba támadják.
//Aktív szelídítés//
Most viszont Gravak leszáll a nagy állat hátáról. Persze ő is vesztett már a nap folyamán energiáiból, de talán még így is tovább tud eljutni állat nélkül mint az állat ővele. Arról nem is beszélve, hogy lassan ismét szüksége lesz az állat szívósságára, hiszen az üldözés még nincs lejátszva. A kötőféken vezeti a nagy dögöt, kedvesen beszél vele, megpróbálja kicsit magához és a nagy csúnya vértjéhez szoktatni.
A városi őrség, holnap a napfényben újabb lovasokat küldhet utána, és a tűz és az állat, meg persze a páncélos ork mély nyomai alapján, pár vadászkutya közreműködésével, talán hajtóvadászatot is indíthatnak ellene, és a nap fényénél meglephetik, ismét kihasználva az átokverte létszámfölényüket. Az ork két lehetőség közül választhat. Vagy északra megy a karavánúton és reméli, hogy a nyomait elfedik az utazók nyomai, szagát a többi szag, vagy beveszi magát az erdőbe és reménykedik benne, hogy a vadak jobban szeretik a puha városőr húst mint a magafajta keményebb élelmet. Végül úgy dönt valahol a kettő között állapodik meg. Nem megy be az erdőbe, mert fél, hogy soha nem találna ki onnan, de annak szélét nem akarja elhagyni. A szagával nem igen tud mit kezdeni, jobb híján a hóna alá ken valami ürüléket, mint azt egyes vadászok teszik. Nem tudja minek a potyadéka volt mert a sötétben nem lát rendesen. Ez emberi orral nem sokat csorbít a zöldbőrű átható aromáján, de a kutyákat és az egyéb erdei vadakat talán össze zavarhatja. Páncélját felrakja az állat hátára, jól összecsomagolva, és akkor már viteti vele a lopott holmit is, vagyis a kanalakat, villákat késeket amit majd az ork barlangban biztos örömmel használ majd mindenki. Ha az ő tömegét nem is, de a vért súlyát talán még elbírja, meg az elosztás gondja is megoldódik így Gravak is jobban halad, meg a rendes képét tegnap nem is láthatta senki a sisak és a sötétség miatt.
Az állatot kiköti egy fához. Ő maga tüzet rak, éjszakára ami ugyan városőr vonzó, de a másik veszélyforrást a vadakat, talán sikerül távol tartani vele. És ha már ennyit jött, gyorsan elfogyasztja azt ami készleteiből maradt és ledől a fűbe aludni, maga mellett tartva hatalmas mesterkardját. Szeretné ha holnapig visszatérne a képessége. Azzal talán jobban kivághatja magát egy esetleges igazoltatás súlya alól. Reméli immáron csak egyszerű ork utazónak látszik majd. A tüzet visszatapossa parázs állapotába és jobb híján várja mit hoz számára a holnap.*
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-26 11:32:43
Üzenet elküldve: 2016-06-26 11:32:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Nagyon is sok őr közelít hozzá, de eltartott egy ideig mire elérték a főteret, aztán az istállói felszabadító akció miatt a fele rossz irányba is ment, kicsit szétszéledtek, néhányan lemaradtak. Közelednek még sokan, csak nem várnak egymásra, aki gyorsabb az előreloholt, nehogy nyomát veszítsék a bűnözőnek. Egyedül persze senki nem fog rárontani a hatalmas bádogdobozra, még négyen sem szívesen, de mindenképpen a közelében akarnak maradni amíg a többiek meg nem érkeznek. Az üvegcse bevetése talán a létszám miatt nem indokolt, de a fellobbanó tüzet nehezebb lesz megkerülniük azoknak akik később érkeznek. Van még ideje Gravaknak visszaszállni a gwuffra is, szerencsétlen állat minden alkalommal majdnem felborul a súly miatt. A gwuffok bírják a nagy terheket, de nem ennyit és nem ilyen elosztásban. Az üldözők már nincsenek túl messze, igazából akár utol is érhették volna, de ahogy közelebb értek a biztonság kedvéért óvatosabb tempóra váltottak. Talán csak ennek köszönhető hogy közvetlenül egyiket sem éri a tűz, de szét kell hogy rebbenjenek miatta és ismét nyer egy kis távolságot ezzel a mutatvánnyal az ork. A háta mögött szorgos kiabálás és szervezkedés folyik, egyre többen érkeznek de a tűzzel így a lovas városőrök nem igazán tudnak mit kezdeni, már ami az oltást illeti. A mágusok úton vannak, de kell még pár perc amíg ők is ideérnek. Először persze a Pegazussal fognak foglalkozni, de remélhetőleg hamar túlesnek a problémán. A kezdődő bozóttűz bizony nagy probléma, nem az erdőt meg a várost féltik, pár perc múlva egy víz vagy egy légmágus úgyis ideér és elrendezi ezt a problémát, csak a később érkező városőrök nem fognak tudni időben átvágni rajta. Egy lovast visszaszalajtanak hogy értesítse az érkezőket a várható helyzetről, egy meg ott marad, a többi keres valami utat körbe és folytatják az üldözést. A második üveg tovább ront a helyzeten, ezzel a húzással sikerül olyan előnyt kovácsolnia Gravaknak, hogy az éjszakában nyomát is vesztik. Látni és hallani legalábbis már nem fogják, a sötétben pedig a nyomokat is csak lassabban tudják követni. Egyelőre megszabadul az üldözőktől. A főtérre közben lassan megérkeznek a mágusok is és pár másodperc alatt felszámolják az ottani tüzet, a tető jelentős részét cserélni kell majd, de szerencsére senki sem sérült meg és egy szoba híján a szálláshely is használható maradt. Nekiállnak leponyvázni hogy ha esne akkor ne ázzon be minden, holnap majd megkezdik a javításokat. Ahogy Gravak távolodik, egy idő után már se a kiabálást se a tűz fényét nem látja. Az erdő hamar besűrűsödik a Gwuff pedig érezhetően fárad. Nagyon nem tesz jót a hátának a rajta zötyögő teljesvértes ork. Vágtára itt a terep sem alkalmas, de szerencsétlen állat már amúgy sem tudna. Nagyon megsínylette ezt a rövid hajtást is.*
*Nagyon is sok őr közelít hozzá, de eltartott egy ideig mire elérték a főteret, aztán az istállói felszabadító akció miatt a fele rossz irányba is ment, kicsit szétszéledtek, néhányan lemaradtak. Közelednek még sokan, csak nem várnak egymásra, aki gyorsabb az előreloholt, nehogy nyomát veszítsék a bűnözőnek. Egyedül persze senki nem fog rárontani a hatalmas bádogdobozra, még négyen sem szívesen, de mindenképpen a közelében akarnak maradni amíg a többiek meg nem érkeznek. Az üvegcse bevetése talán a létszám miatt nem indokolt, de a fellobbanó tüzet nehezebb lesz megkerülniük azoknak akik később érkeznek. Van még ideje Gravaknak visszaszállni a gwuffra is, szerencsétlen állat minden alkalommal majdnem felborul a súly miatt. A gwuffok bírják a nagy terheket, de nem ennyit és nem ilyen elosztásban. Az üldözők már nincsenek túl messze, igazából akár utol is érhették volna, de ahogy közelebb értek a biztonság kedvéért óvatosabb tempóra váltottak. Talán csak ennek köszönhető hogy közvetlenül egyiket sem éri a tűz, de szét kell hogy rebbenjenek miatta és ismét nyer egy kis távolságot ezzel a mutatvánnyal az ork. A háta mögött szorgos kiabálás és szervezkedés folyik, egyre többen érkeznek de a tűzzel így a lovas városőrök nem igazán tudnak mit kezdeni, már ami az oltást illeti. A mágusok úton vannak, de kell még pár perc amíg ők is ideérnek. Először persze a Pegazussal fognak foglalkozni, de remélhetőleg hamar túlesnek a problémán. A kezdődő bozóttűz bizony nagy probléma, nem az erdőt meg a várost féltik, pár perc múlva egy víz vagy egy légmágus úgyis ideér és elrendezi ezt a problémát, csak a később érkező városőrök nem fognak tudni időben átvágni rajta. Egy lovast visszaszalajtanak hogy értesítse az érkezőket a várható helyzetről, egy meg ott marad, a többi keres valami utat körbe és folytatják az üldözést. A második üveg tovább ront a helyzeten, ezzel a húzással sikerül olyan előnyt kovácsolnia Gravaknak, hogy az éjszakában nyomát is vesztik. Látni és hallani legalábbis már nem fogják, a sötétben pedig a nyomokat is csak lassabban tudják követni. Egyelőre megszabadul az üldözőktől. A főtérre közben lassan megérkeznek a mágusok is és pár másodperc alatt felszámolják az ottani tüzet, a tető jelentős részét cserélni kell majd, de szerencsére senki sem sérült meg és egy szoba híján a szálláshely is használható maradt. Nekiállnak leponyvázni hogy ha esne akkor ne ázzon be minden, holnap majd megkezdik a javításokat. Ahogy Gravak távolodik, egy idő után már se a kiabálást se a tűz fényét nem látja. Az erdő hamar besűrűsödik a Gwuff pedig érezhetően fárad. Nagyon nem tesz jót a hátának a rajta zötyögő teljesvértes ork. Vágtára itt a terep sem alkalmas, de szerencsétlen állat már amúgy sem tudna. Nagyon megsínylette ezt a rövid hajtást is.*
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:49:39
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:49:39
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*Úgy látszik Gravak érzékei csalókák voltak. Ő azt hitte valamivel több őr közelít hozzá, mondjuk legalább húsz, és azok is már elég közel járnak, hogy nyilat csöppentsenek a nagy zöld valagába. Így viszont az ork ágyúval lő verébre, vagy valami hasonlóra. Négy őr messze nem indokolja az üvegcse bevetését, pláne ha nyilaik sincsenek, őket talán még menekülés közben is lekaszabolhatta volna hosszú pengéjű kardjaival. De ugye már nincs mit tenni. Ha egy kard van a színpadon azzal előbb utóbb elvágnak valamit, ha egy üvegnyi keverék van az ork kezében azt el kell dobnia mielőtt ő maga gyullad fel. Fáklya meg persze nincs nála amivel a tüzet képes volna tárolni és alaklom adtán azt tüzes bomba formájában az ellenfeleire szabadítani. Így tehát most van nála a lángoló micsoda, most kell eldobnia. Az, hogy eldobás előtt még velszáll e ismét a gwuffra vagy sem az már a helyzettől és az ellenfelek közelségétől függ. Ha már érzi a lehelletüket a tarkóján akkor értelemszerűen nem tököl, de ha még messze vannak akkor talán visszarángatja magát, fél kézzel és talán még meg is tesz pár métert mielőtt hátradobná feléjük az italt. Az viszont biztos, hogy az üvegcsének el kell repülnie, közvetlenül az után, hogy begyújtja vele a másik üvegcsének a gyutacsát, hisz egy friss gyutaccsal még, ha csak rövid ideig is, de lehet várakozni. Az üveg tehát elrepül messzire arra amerről a kürtszót hallotta, és reménykednie benne, hogy a füvek és a bokrok hamar lángra kapnak és egy nagyobb bozóttüzet hoznak össze ami valamennyire akadályozza majd az üldözői mozgását. Nem tudja esett e az elmúlt napokban, de ha legközelebb rablást tervez, biztos, hogy csakis száraz időben hajlandó végrehajtani. A vulkánok havában jellemző az eső és a párás időjárás, ami nem kedvez az ork tervének, ha a következő hónapban rabol most jobban állna a szénája.
Ha az ork sikeresen felszállt a hátasra és az első üveg már elment akkor hamarosan követi azt a második is. Ha minden jól megy hamarosan egy komoly futótűz kerül közé és az üldözői közé, ami persze rá is veszélyes, főleg mivel ő az erdőbe megy, de a természet haragjától mintha kevésbé tartana mint a városi őrség embereitől. Mellesleg ennyi gyújtogatás mellett már igazán felégethette volna az Adal házat és az istállót is, akkor lenne még két épület amivel ezek a semmirekellők elüthetik az idejüket.*
*Úgy látszik Gravak érzékei csalókák voltak. Ő azt hitte valamivel több őr közelít hozzá, mondjuk legalább húsz, és azok is már elég közel járnak, hogy nyilat csöppentsenek a nagy zöld valagába. Így viszont az ork ágyúval lő verébre, vagy valami hasonlóra. Négy őr messze nem indokolja az üvegcse bevetését, pláne ha nyilaik sincsenek, őket talán még menekülés közben is lekaszabolhatta volna hosszú pengéjű kardjaival. De ugye már nincs mit tenni. Ha egy kard van a színpadon azzal előbb utóbb elvágnak valamit, ha egy üvegnyi keverék van az ork kezében azt el kell dobnia mielőtt ő maga gyullad fel. Fáklya meg persze nincs nála amivel a tüzet képes volna tárolni és alaklom adtán azt tüzes bomba formájában az ellenfeleire szabadítani. Így tehát most van nála a lángoló micsoda, most kell eldobnia. Az, hogy eldobás előtt még velszáll e ismét a gwuffra vagy sem az már a helyzettől és az ellenfelek közelségétől függ. Ha már érzi a lehelletüket a tarkóján akkor értelemszerűen nem tököl, de ha még messze vannak akkor talán visszarángatja magát, fél kézzel és talán még meg is tesz pár métert mielőtt hátradobná feléjük az italt. Az viszont biztos, hogy az üvegcsének el kell repülnie, közvetlenül az után, hogy begyújtja vele a másik üvegcsének a gyutacsát, hisz egy friss gyutaccsal még, ha csak rövid ideig is, de lehet várakozni. Az üveg tehát elrepül messzire arra amerről a kürtszót hallotta, és reménykednie benne, hogy a füvek és a bokrok hamar lángra kapnak és egy nagyobb bozóttüzet hoznak össze ami valamennyire akadályozza majd az üldözői mozgását. Nem tudja esett e az elmúlt napokban, de ha legközelebb rablást tervez, biztos, hogy csakis száraz időben hajlandó végrehajtani. A vulkánok havában jellemző az eső és a párás időjárás, ami nem kedvez az ork tervének, ha a következő hónapban rabol most jobban állna a szénája.
Ha az ork sikeresen felszállt a hátasra és az első üveg már elment akkor hamarosan követi azt a második is. Ha minden jól megy hamarosan egy komoly futótűz kerül közé és az üldözői közé, ami persze rá is veszélyes, főleg mivel ő az erdőbe megy, de a természet haragjától mintha kevésbé tartana mint a városi őrség embereitől. Mellesleg ennyi gyújtogatás mellett már igazán felégethette volna az Adal házat és az istállót is, akkor lenne még két épület amivel ezek a semmirekellők elüthetik az idejüket.*
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:15:02
Üzenet elküldve: 2016-06-24 11:15:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Egy brutálisan nagy ork teljes vértezetben egy kétbikás harci szekéren nem éppen a legalkalmasabb arra hogy bárhonnan bármit eltulajdonítson, legalábbis nem észrevétlenül. Esetleg egy erdei kis kunyhóban ahol a háziak épp lementek a tóra fürödni, vagy a kaszálón dolgoznak, ott a senki háta mögött talán, de Arthenior városában semmiképp. Kevesebb veszteség lenne ha hagynák elfutni és inkább a károkkal törődnének? Valószínűleg. Lenne még utána valaki aki bízik a városőrségben? Valószínűleg nem. Ha kiderül hogy egy mocskosul nagy bádogdoboz meg tud lépni azután hogy felgyújtja a Pegazust, akkor elszabadulna a pokol, pláne ilyen háborús időkben. Mindenki lopna csalna hazudna, mert a városőrség még egy szem orkot sem tudott elfogni... Ez itt már nem arról szól hogy mi arányos és mi éri meg, ez itt arról szól hogy ha valaki egy batár nagy szekérrel rabolni megy Artheniorban, aztán felgyújtja a környék leghíresebb és legnevesebb fogadóját, kiereszti az egész istállót, az másnap már a barakkban lógjon, bármi áron. Sokkal inkább attól zúgjon a város hogy leégett a fél Pegazus, elszökött egy ménes, de az elkövetőt fellógatták, mint attól hogy csak kis tűzkár lett, pár állat lógott meg, de a tettes kereket oldott. A szaladó őrök többsége rögtön az oltáshoz megy segédkezni és az állatokat befogni, néhányan futnak csak az ork után, de hiába. Csak arra jók, hogy mutogassák az utat a lovasoknak, merre ment. A Gravak előtt és után kirontó állatok többsége nem vágtatott el a vakvilágba, nagyja itteni jószág azoknak meg nincs oka elviharzani a városból. Amelyek már régóta laknak együtt az istállóban azok még együtt is maradtak, mostanra talán a piactéren lézengenek, meg néhányan a szegénynegyed utcáin. Itt az enni, itt az inni, itt a gazda, a társak, csak egy-kettő szaladt ki északnak, még a karavánpihenő bukása előtt arról jöttek és most szabadon megindultak hazafelé. A vágtázó városőrség is hullámokban érkezik, nem várták be egymást, a gyorsabbak már vágtatnak kifelé, a lassabbak még csak most érnek be a főtérre, de igencsak sokan jönnek a három kürtszóra. Szétszélednek mert nem mindegyik látta hogy éppen az ork merre ment, vannak akik rossz hátasokat követnek, de három-négy fő jó nyomon jár. Íjászoktól egyelőre nem kell tartani, bár kettőnek ott a hátán a számszeríj, nem fognak vágta közben lövöldözni a sötétben, pláne nem a fák között. A gwuffját Gravak erejénél és érzékénél fogva könnyen kontrollálja, jó hangosan puffannak vascsizmái a talajon. Az üldözők közelednek, de bőven van idő még gyújtogatni, kérdés hogy mit szeretne csinálni a kezében lobogó üveggel? Sajnos a kürt a városőröknél alapfelszereltség, máshogy nem tudnak jelezni, így amint meglátják hogy fény pislákol a gwuff mögött amihez közelítenek, az egyik már fújja is, ezzel jelezvén az összes többinek merre jöjjenek. Különben is, ilyen időkben ki mondja meg hogy nem szándékos szabotázs történik? Még az első három őr talán, akik eredetileg megtalálták az Adal házban turkáló orkot, de az összes többi csak a kürtöt hallotta és azt látta hogy a Pegazus lángol. Lehet hogy a holtak egyik ügynöke próbál fejetlenséget kelteni, akkor meg végképp el kell hogy kapják, bármi áron.*
*Egy brutálisan nagy ork teljes vértezetben egy kétbikás harci szekéren nem éppen a legalkalmasabb arra hogy bárhonnan bármit eltulajdonítson, legalábbis nem észrevétlenül. Esetleg egy erdei kis kunyhóban ahol a háziak épp lementek a tóra fürödni, vagy a kaszálón dolgoznak, ott a senki háta mögött talán, de Arthenior városában semmiképp. Kevesebb veszteség lenne ha hagynák elfutni és inkább a károkkal törődnének? Valószínűleg. Lenne még utána valaki aki bízik a városőrségben? Valószínűleg nem. Ha kiderül hogy egy mocskosul nagy bádogdoboz meg tud lépni azután hogy felgyújtja a Pegazust, akkor elszabadulna a pokol, pláne ilyen háborús időkben. Mindenki lopna csalna hazudna, mert a városőrség még egy szem orkot sem tudott elfogni... Ez itt már nem arról szól hogy mi arányos és mi éri meg, ez itt arról szól hogy ha valaki egy batár nagy szekérrel rabolni megy Artheniorban, aztán felgyújtja a környék leghíresebb és legnevesebb fogadóját, kiereszti az egész istállót, az másnap már a barakkban lógjon, bármi áron. Sokkal inkább attól zúgjon a város hogy leégett a fél Pegazus, elszökött egy ménes, de az elkövetőt fellógatták, mint attól hogy csak kis tűzkár lett, pár állat lógott meg, de a tettes kereket oldott. A szaladó őrök többsége rögtön az oltáshoz megy segédkezni és az állatokat befogni, néhányan futnak csak az ork után, de hiába. Csak arra jók, hogy mutogassák az utat a lovasoknak, merre ment. A Gravak előtt és után kirontó állatok többsége nem vágtatott el a vakvilágba, nagyja itteni jószág azoknak meg nincs oka elviharzani a városból. Amelyek már régóta laknak együtt az istállóban azok még együtt is maradtak, mostanra talán a piactéren lézengenek, meg néhányan a szegénynegyed utcáin. Itt az enni, itt az inni, itt a gazda, a társak, csak egy-kettő szaladt ki északnak, még a karavánpihenő bukása előtt arról jöttek és most szabadon megindultak hazafelé. A vágtázó városőrség is hullámokban érkezik, nem várták be egymást, a gyorsabbak már vágtatnak kifelé, a lassabbak még csak most érnek be a főtérre, de igencsak sokan jönnek a három kürtszóra. Szétszélednek mert nem mindegyik látta hogy éppen az ork merre ment, vannak akik rossz hátasokat követnek, de három-négy fő jó nyomon jár. Íjászoktól egyelőre nem kell tartani, bár kettőnek ott a hátán a számszeríj, nem fognak vágta közben lövöldözni a sötétben, pláne nem a fák között. A gwuffját Gravak erejénél és érzékénél fogva könnyen kontrollálja, jó hangosan puffannak vascsizmái a talajon. Az üldözők közelednek, de bőven van idő még gyújtogatni, kérdés hogy mit szeretne csinálni a kezében lobogó üveggel? Sajnos a kürt a városőröknél alapfelszereltség, máshogy nem tudnak jelezni, így amint meglátják hogy fény pislákol a gwuff mögött amihez közelítenek, az egyik már fújja is, ezzel jelezvén az összes többinek merre jöjjenek. Különben is, ilyen időkben ki mondja meg hogy nem szándékos szabotázs történik? Még az első három őr talán, akik eredetileg megtalálták az Adal házban turkáló orkot, de az összes többi csak a kürtöt hallotta és azt látta hogy a Pegazus lángol. Lehet hogy a holtak egyik ügynöke próbál fejetlenséget kelteni, akkor meg végképp el kell hogy kapják, bármi áron.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389