*Lágy szellő cirógatja bőrét, s valami érzékien közelről, mégpedig mellette szuszogó kedvese forró lehelete. "Hát mégsem álom volt!" Mosolyodik el mielőtt orrát finoman a markáns arcélhez dörgölné, s csókokkal kezdené el behinteni Darsam arcát, nyakát. Nem akar még felébredni, hosszú pillái lustán pihennek, aranyló szárnyakként szétterülve arcán, olyan most akár egy angyal, persze a maga csalfaságával, mert a huncut némber keze sem pihen ám. Körkörös mozdulatokkal cirógatja a másik mellkasát, s halad egyre lejjebb és lejjebb, míg nem...
Mikor köldökéhez érne és fölé emelkedne, hogy ajkaikkal együtt testük és lelkük is összeforrhasson a szekér megugrik egy nagyobb kövön, Ayen pedig legördül férje mellé. Még szerencse, hogy puhára esik, hiszen körülöttük többnyire szalma van, de ez már éjjel sem zavarta, sőt akkor még határozottan kényelmesnek bizonyult. Pillái hirtelen pattannak fel, s máskor drágakőként csillogó ametisztjei, először ijedten, majd a felismerést követően már dühödten villannak körbe, ugyanis az a szekér, melyet az éjjel ágy helyett választottak mozgásban van. Hogy hol vannak vagy hová tartanak azt egyelőre egyikük sem láthatja, mert ez átokverte kordé fedett, (valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy induláskor nem vették őket észre). Odakint viszont már világos van. Az alkalmatosság végénél beszüremlő éles fény legalább is ezt sugallja, tehát jó pár órája utazhatnak.
Keze enyhén ökölbe szorul ahogy felül. Ekkor következik be a nap második felfedezése, mégpedig hogy mindketten anyaszült meztelenek. Ujjaival tapogatózva keresni kezdi ruháit, de hiába, hiszen azok valahol az istállóban maradhattak hála annak az elsöprő szenvedélynek, mellyel egymásnak estek. Ki gondolt akkor a reggelre... Halkan felsóhajt, majd rámosolyog kedvesére, elvégre az előzmények tükrében határozottan szórakoztatónak találja a fejleményeket.*
- Miért van az, hogyha mi együtt vagyunk a reggel mindig katasztrófába torkollik? *Duruzsolja selymes hangján, oly halkan, hogy csak a félvér hallja, miközben közelebb hajol hozzá, hogy végre megcsókolja egy pillanatra elfeledve a gondokat. Aztán a férfi tincseivel játszadozva kérdőn pillant rá.*
- Ha most itt hagysz nem állok többé szóba veled. *Susogja a hegyes fülecskékbe némi játékos éllel, majd úgy véli ideje hasznossá tenni magát, s jobban szétnéz. Ekkor eszmél rá, hogy a szalma amin fekszenek csupán a rakomány egy része és valószínűleg a lovak eledele, mert mellettük akad pár csomag, így már csak az a kérdés miféle rakomány lehet bennük és kik ülnek a bakon. Ezt nem ártana azért kipuhatolni mielőtt kilétük felfedik. Nem különösebben zavartatja magát. Az egyikhez közelebb araszol és kibontja. Benne néhány poros pokrócon, meg táborveréshez szükséges szerszámon kívül semmi használhatót nem talál. A következő ládában némi élelem és víz van, valamint egy nagy kondért fűszerekkel.*
- Remélem valamelyikben ruha is lesz. *Suttogja remélve a zötykölődés elnyomja hangját, s Darsam felé nyújt egy kis szárított húst, mellé pedig megereszt egy vidám mosolyt. Érezhetően nem fogja fel kellőképp a helyzet súlyát, hiszen lehetnének akár haramiák foglyai is, igaz akkor megkötözték volna őket, minden esetre így sem lesz túl kellemes a találkozás. Elölről egyébként némi beszédfoszlány szűrődik át a vastag ponyván. Nyugodt csevegésnek tűnik, egy mélyebb és egy középmagas férfi hangján...*