Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-19 19:26:29
Üzenet elküldve: 2016-07-19 19:26:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Dargal néhány napja szakadt el a társaitól, akikkel Artheniorba tartottak, és most éhesen poroszkál a porban. Nem olyan nagyon, halálra éhezetten, de azért néha-néha megkordul a gyomra. Érzett már nagyobb fájdalmakat is ennél. Jobb dolog híján egy színes, valószínűleg értéktelen kövekkel kirakott, csillogó övcsatot és derékszíjat forgat mancsaiban, és néha a nap felé fordítja, hogy szikráztassa rajta a fényét. Tetszik neki a látvány, éppen ezért tartotta meg ezt a fémdarabot, mert amúgy nem lenne rá szüksége. Talán, ha megunja majd elhajítja, de jelenleg ezzel mulattatja az időt.*
-Szép vagy! Dargalé vagy!
*Mondogatja magában, amikor éppen nagyon csillog. Ahogy így beszélget újdonsült játékához, próbából meg-megharapja. Egyszer azonban nem a fémen csattannak a fogai, ahogy azt megszokta, hanem az öv puha bőrrészén, és feltűnik neki, hogy ez annyira nem is rossz. Ő eddig nem tudta, miből készülnek a ruhák, és még most sem igen jutott el az agyáig, hogy ez bőr, csak annyi, hogy ehetőnek tűnik. Neki a szíjra nincs szüksége, de ha most jól is lakhat vele, hát az kész csoda! Ezért újra megharapja.*
~Most is jó.~
-Dargal okos! Hosszú étel!
*Feszíti ki az övet, és felméri milyen sok ennivaló is ez.*
-Dargal gyomrába! Be, be!
*Ezzel el is kezdi rágcsálni. Nemsokára enged a bőr az éles fogainak, és hosszas nyammogás után a felét elrágja, de mivel elfárad az álkapcsa, úgy dönt, jó lesz későbbre, ha már nagyon éhes lesz megint. Eztán, mivel emezt betuszkolta batyujába már csak a csat marad, és döbbenten tapasztalja, hogy új mókára lelt, mert így tudja dobálni is, és amikor esik vissza, csak úgy csillog rajta a fény.*
-Csilli! Csilli!
*Egyszerre hirtelen megáll, megcsóválja a fejét.*
-Hű de okos Dargal! Talál játék! Hú!
*Ezzel újra elindul.*
-Szép vagy! Dargalé vagy!
*Mondogatja magában, amikor éppen nagyon csillog. Ahogy így beszélget újdonsült játékához, próbából meg-megharapja. Egyszer azonban nem a fémen csattannak a fogai, ahogy azt megszokta, hanem az öv puha bőrrészén, és feltűnik neki, hogy ez annyira nem is rossz. Ő eddig nem tudta, miből készülnek a ruhák, és még most sem igen jutott el az agyáig, hogy ez bőr, csak annyi, hogy ehetőnek tűnik. Neki a szíjra nincs szüksége, de ha most jól is lakhat vele, hát az kész csoda! Ezért újra megharapja.*
~Most is jó.~
-Dargal okos! Hosszú étel!
*Feszíti ki az övet, és felméri milyen sok ennivaló is ez.*
-Dargal gyomrába! Be, be!
*Ezzel el is kezdi rágcsálni. Nemsokára enged a bőr az éles fogainak, és hosszas nyammogás után a felét elrágja, de mivel elfárad az álkapcsa, úgy dönt, jó lesz későbbre, ha már nagyon éhes lesz megint. Eztán, mivel emezt betuszkolta batyujába már csak a csat marad, és döbbenten tapasztalja, hogy új mókára lelt, mert így tudja dobálni is, és amikor esik vissza, csak úgy csillog rajta a fény.*
-Csilli! Csilli!
*Egyszerre hirtelen megáll, megcsóválja a fejét.*
-Hű de okos Dargal! Talál játék! Hú!
*Ezzel újra elindul.*
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-18 19:43:01
Üzenet elküldve: 2016-07-18 19:43:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
*Olybá tűnik, Borugg nem szándékozik megmutatni táncos tehetségét. Sem magáét, sem a medvéét. Legalábbis elég sokáig egyeztet a medvével. Órák teltek el már azóta, hogy idejöttek, hamarosan leszáll az este is. Neki pedig fontos dolga van "odahaza".
Sajnálattal hangjában tudatja Boruggal, hogy ő nem maradhat tovább, hívják klánbéli ügyei. Nem is tudja, mióta nem pillantott már be az irodába. Csak abban reménykedik, hogy Taitos bírta egyedül tartani a frontot.
Áthág az erdőn, vissza pont arra, amerről jöttek az orkkal. Kicsit nehézkesen tájékozódik a még nagyjából ismeretlen környezetben, de a letaposott nyomokat, na meg nem is olyan sokkal később már az ösvényt nem valami nehéz követni, ugyebár.*
Sajnálattal hangjában tudatja Boruggal, hogy ő nem maradhat tovább, hívják klánbéli ügyei. Nem is tudja, mióta nem pillantott már be az irodába. Csak abban reménykedik, hogy Taitos bírta egyedül tartani a frontot.
Áthág az erdőn, vissza pont arra, amerről jöttek az orkkal. Kicsit nehézkesen tájékozódik a még nagyjából ismeretlen környezetben, de a letaposott nyomokat, na meg nem is olyan sokkal később már az ösvényt nem valami nehéz követni, ugyebár.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-16 19:07:28
Üzenet elküldve: 2016-07-16 19:07:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan éjfélt károg a holló a fákon mire rég kialakított kis vackához ér. Még éppen közel a városhoz, mely szinte csak a barakk miatt fontos, található, a nedves, sötét barlangszerű eldugott mélyedés. Az elmúlt hatokban ott töltötte az éjszakát. Nem igazán követhető merre jár, patakocskák, és talajvizek keresztezik útját az ide vezető ösvénytől a barlangig. Sem szaga, sem nyoma nem marad. Nem alszik általában sokat.*
~Nappal túlságosan meghitt ez a táj. Szinte csöpög a méz a fáról...~
*Tehát csak éjjelente, vagy hajnalban, azaz sötétben közlekedik.*
~Nem szeretem.~
*Már nem kell keresgélnie az erdő sűrűjében, hamar rátalál a helyére. Rutinszerűen mozog a már azonnal, ismerős fák között. Amikor ezen természetes köves boltív elé ér leveti kabátját, leteríti, és hatalmas testét ledöccenti szokott fekhelyére. Pillanatok alatt változnak a nyugodt sóhajtások, halk horkantásokká. Nem egy mély alvó, és amire csak kell arra felébred. Ha nincs erre szükség, akkor a hűvös szelekkel tarkított hajnallal kel fel. Még csak szürke az égbolt teteje, mire egy hangosabb horkantására saját magát kelti fel. Még véres a szájából csorgó nyál, holott íze már felolvadt agyarai között.*
~Menjünk vissza gyakorolni... Izmaim már jobb erőbe vannak, de nem tudom őket használni.~
*Indul el saját szokásainak megfelelően. Újabb nap amikor fekete kabátnak öltözik. És ebben a felismerhetetlen lepelben sétál fel, s alá dög szagú felhőjében a mocsaras területeken, egész mire visszaér a városba tartó ösvényre.*
~Nappal túlságosan meghitt ez a táj. Szinte csöpög a méz a fáról...~
*Tehát csak éjjelente, vagy hajnalban, azaz sötétben közlekedik.*
~Nem szeretem.~
*Már nem kell keresgélnie az erdő sűrűjében, hamar rátalál a helyére. Rutinszerűen mozog a már azonnal, ismerős fák között. Amikor ezen természetes köves boltív elé ér leveti kabátját, leteríti, és hatalmas testét ledöccenti szokott fekhelyére. Pillanatok alatt változnak a nyugodt sóhajtások, halk horkantásokká. Nem egy mély alvó, és amire csak kell arra felébred. Ha nincs erre szükség, akkor a hűvös szelekkel tarkított hajnallal kel fel. Még csak szürke az égbolt teteje, mire egy hangosabb horkantására saját magát kelti fel. Még véres a szájából csorgó nyál, holott íze már felolvadt agyarai között.*
~Menjünk vissza gyakorolni... Izmaim már jobb erőbe vannak, de nem tudom őket használni.~
*Indul el saját szokásainak megfelelően. Újabb nap amikor fekete kabátnak öltözik. És ebben a felismerhetetlen lepelben sétál fel, s alá dög szagú felhőjében a mocsaras területeken, egész mire visszaér a városba tartó ösvényre.*
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-16 12:45:43
Üzenet elküldve: 2016-07-16 12:45:43
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
*Enthgarr nem is iszákos. Csak egy törpe. A törpék pedig természetüknél fogva szeretnek inni. Ennyi.
Szerencsére azonban a kereskedő nem ad hangot ennek, így nincs is oka a törpének dühbe gurulni, avagy elvörösíteni krumpliorrát, és szakálla alól kiabálni.
De az sincs nagyon örömére, amivel a kalmár szolgálni tud. Egyrészt, mert nem tud semmit, másrészt, mert olyan dolgot tud, amit csak ő tud.*
- Az igazi úti cél? *Mondja elbambulva, de mire észbe kap, a kalmár már rég eltűnt mellőle.* - A fene essen belé!
*~Még hogy nem tudod, mi az a Vadvéd?!~ Zsörtölődik. ~Hiszi az istenek jó nagy...~
Morog még magában egy kicsit, majd folytatja szokásos őrjáratát, körbelovagolva a karavánt. Mikor az ork mellett halad el, szemmel láthatólag árgus tekintet fogadja a zöldbőrűt, ami mindaddig nem tapad le róla, amíg a törpe kényelmesen tudja figyelni őt.*
*Enthgarr nem is iszákos. Csak egy törpe. A törpék pedig természetüknél fogva szeretnek inni. Ennyi.
Szerencsére azonban a kereskedő nem ad hangot ennek, így nincs is oka a törpének dühbe gurulni, avagy elvörösíteni krumpliorrát, és szakálla alól kiabálni.
De az sincs nagyon örömére, amivel a kalmár szolgálni tud. Egyrészt, mert nem tud semmit, másrészt, mert olyan dolgot tud, amit csak ő tud.*
- Az igazi úti cél? *Mondja elbambulva, de mire észbe kap, a kalmár már rég eltűnt mellőle.* - A fene essen belé!
*~Még hogy nem tudod, mi az a Vadvéd?!~ Zsörtölődik. ~Hiszi az istenek jó nagy...~
Morog még magában egy kicsit, majd folytatja szokásos őrjáratát, körbelovagolva a karavánt. Mikor az ork mellett halad el, szemmel láthatólag árgus tekintet fogadja a zöldbőrűt, ami mindaddig nem tapad le róla, amíg a törpe kényelmesen tudja figyelni őt.*
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-15 13:24:05
Üzenet elküldve: 2016-07-15 13:24:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem egészen biztos benne, hogy jó helyre került. Szívesen csatlakozott a társasághoz, mert elhitte, hogy van miben segítenie, de nem volt. Helyette elmentek a karavánpihenőbe, nem tudtak meg semmit, és most még a fél társaság el is tűnt. A másik nőstény is odébb állt, de róla legalább tudni lehetett, hogy megy.
Mondjuk, ha jobban belegondol, mindegy is. Főleg így utólag. Visszafelé veszi az útját, a város felé, ahonnan elindult. Ha máshol nem, akkor ott talál valami elfoglaltságot.
Kicsit bánja, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelte, de nem engedheti meg magának a tartós csalódottságot. Ha túl sokat foglalkozik ilyesmivel, akkor az meg fog látszani rajta és akkor annyi a zsoldoséletnek. Különben is, milyen ork az, amelyik szipog valamilyen elvesztett esély felett!
Hosszabb léptekkel indul meg a város felé, egészen amíg érezni nem kezdi a fáradságot a tagjaiban. Ami nem olyan sok idő, tekintettel a korábbi kalandra. Még nem ért véget a nap, amikor kénytelen letáborozni. Éber álommal, de egészen másnap délelőttig alszik. Legalább akkor kipihenten ébred, és nem vittek el tőle semmit. Nem mintha esélyt adna erre bárkinek is. Ezt követően vadászni megy, mert az éhség már marja a gyomrát. Csak egy nyulat sikerül lőnie, de az is több, mint a semmi, és különben sincs itt senki, akivel osztozkodnia kellene. Tüzet gyújt, megsüti a nyulat, és a nagyját azonnal meg is eszi, csak keveset tesz félre útközbenre.
A nap a delelőjéhez közelít, mire sikerül elindulnia.
Eltart egy darabig, mire megérkezik majd a városba, de legalább most már van energiája folytatni az utat.*
Mondjuk, ha jobban belegondol, mindegy is. Főleg így utólag. Visszafelé veszi az útját, a város felé, ahonnan elindult. Ha máshol nem, akkor ott talál valami elfoglaltságot.
Kicsit bánja, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelte, de nem engedheti meg magának a tartós csalódottságot. Ha túl sokat foglalkozik ilyesmivel, akkor az meg fog látszani rajta és akkor annyi a zsoldoséletnek. Különben is, milyen ork az, amelyik szipog valamilyen elvesztett esély felett!
Hosszabb léptekkel indul meg a város felé, egészen amíg érezni nem kezdi a fáradságot a tagjaiban. Ami nem olyan sok idő, tekintettel a korábbi kalandra. Még nem ért véget a nap, amikor kénytelen letáborozni. Éber álommal, de egészen másnap délelőttig alszik. Legalább akkor kipihenten ébred, és nem vittek el tőle semmit. Nem mintha esélyt adna erre bárkinek is. Ezt követően vadászni megy, mert az éhség már marja a gyomrát. Csak egy nyulat sikerül lőnie, de az is több, mint a semmi, és különben sincs itt senki, akivel osztozkodnia kellene. Tüzet gyújt, megsüti a nyulat, és a nagyját azonnal meg is eszi, csak keveset tesz félre útközbenre.
A nap a delelőjéhez közelít, mire sikerül elindulnia.
Eltart egy darabig, mire megérkezik majd a városba, de legalább most már van energiája folytatni az utat.*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-14 09:56:32
Üzenet elküldve: 2016-07-14 09:56:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
//Szana, Sharall//
*Narának még mindig ég az arca a szégyentől, hogy nem elég, hogy butaságokat beszél, de Sharall még ki is neveti. Nem is túl visszafogottan.*
~Ennyit az első benyomásról.~
*Megkönnyebbül, mikor Szana odalép hozzá, de hamarosan rájön, hogy csöbörből vödörbe esett, mert a lány eléggé megijed a máris látható, a lila színeiben játszó sebeitől. Próbálja megnyugtatni, de mindhiába.*
-Ugyan, ne aggódj! Sokkal csúnyább, mint amennyire fájdalmas. Szinte alig érzem.
*Mosolyog a lányra, bár az igazság az, hogy a combját kissé le is horzsolta, ami finoman lüktet, ahogy a szíve ver, de tényleg volt már ennél sokkal rosszabb és fájdalmasabb sérülése is. Látja azonban, hogy Szana már nyomja is a kis fiolát a kezébe, ezért, hogy ne sértse meg új barátját, elfogadja, de észrevétlenül zsebre teszi.*
~Majd éjszaka megpróbálom vissza csempészni a holmijai közé.~
*Ahogy oldalra sandít az orkra, épp elkapja annak pillantását, amint sebesült combjára mered, majd látja rajta az elgyötört, bűnbánó kifejezést, ami hamar dühbe és haragba csap, ezért egy gyors mozdulattal eltakarja a sebet, mire az ork elvonul egy nagyobb szikla mögé, ő pedig megint Szana felé fordul, hogy aggodalmát csitítsa.*
-Nagyon köszönöm az aggodalmad, ez igazán kedves jellemre vall. Nem volt szándékos, csak figyelmetlenek voltunk. Én is, ő is. De láthatod, hogy nincs harag.
~Miért is lenne. Legalább jókedvre derítettem a hülyeségeimmel. Igazi tehetség vagyok.~
-Önként jelentkeztél az őrzésére.
*Biccent a szikla felé, ahol Sharall eltűnt.*
-Nem hinném, hogy félned kéne tőle. Szerintem nem sok baj lesz vele, de azért ha jobban gondolod, én is segítek az őrzésben. Szemmel tartom. Több szem többet lát.
*Mondja könnyednek szánt mosollyal és közben kínosan ügyel rá, hogy ne piruljon. Így legalább indokoltan bámulhatja az orkot és nem nézik majd furcsán érte.*
*Ekkor Sharall kilép a szikla mögül és feléjük igyekszik, miközben a homlokát törölgeti. Már nem tűnik dühösnek, inkább csak bűnbánónak.*
~Jajj ne, ugye nem akar megint bocsánatot kérni?! Remélem nem látta a bájitalos dolgot. Nem akarok gyengének tűnni a szemében.~
*Ahogy közelebb ér, Szana már kezdi is a dorgálást, ahogy egy jó őrzőhöz illik, amitől meglepő módon mintha az ork mégjobban összehúzná magát.*
~Tényleg sajnálja!~
*Csodálkozik Nara, mert azt hitte, ez hétköznapi dolog az orkok között, hogy csak úgy lökdösik egymást, aztán nem tulajdonítanak neki jelentőséget, ha az egyik pofára esik. Kemény jószágok, úgy hírlik. Bár ami azt illeti, ő nem ork. Miközben ezen morfondírozik, Sharall felajánlja, hogy a nyakába ülhet és viszi, amitől Nara szemöldöke magasra ugrik és a szava is elakad a meglepetéstől. Főleg, amikor az ork leguggol, és mosolyogva ajánlja fel a vállát.*
~Ez most valami vicc? Megint kinevetni akar, vagy komolyan rá kéne ülnöm? Nem hagyhatom, hogy mindenki ilyen gyengének tartson, különben hogy lesz belőlem bestiamestes?! Remélhetőleg később ennél az orknál százszorta veszélyesebb lényekkel kell majd foglalkoznom és akkor nem lesz ott mindig egy testőr, hogy a vállára kapjon, ha valami megharap, vagy megüt.~
*Sharall incselkedő mosolyártól azonban megint zavarba jön és elvörösödik.*
~Erről le kell szoknom. Nem hiheti, hogy gyenge vagyok!~
-Nagyon köszönöm a nagylelkű ajánlatot, mindkettőtőknek. *Bólint Szana felé is, aki szintén támogatni akarja.*
-De boldogulok egyedül is és senkit nem szeretnék kínos helyzetbe hozni, téged pedig feleslegesen terhelni.
*Mondja meleg tekintettel Sharallnak, amitől reméli, hogy az megérti mennyire hálás az ajánlatért, de túl büszke ahhoz, hogy elfogadja. Azt azonban nem bírja megállni, hogy ne érjen az orkhoz, ezért vastag karjára teszi a kezét és finoman rátámaszkodik, miközben a lehető legközömbösebben kezd beszélni.*
-A segítő kezet azonban örömmel elfogadom, és tekintsd úgy, hogy kárpótoltál a kellemetlenségért, amiért kinevettél.
*A mondat végén azonban nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el és huncut tekintetet villant az orkra, majd ha végre lenyugszanak a kedélyek, akkor végre elindulhatnak. Hosszú utat tesznek meg, ahogy egymás mellett sétálnak. Nara Sharallba karol, Szana pediga férfi másik oldalán jön, így fogva közre az orkot. Keveset szólalnak meg, eleinte azért, mert Nara úgy gondolta, nem követi el mégegyszer ugyanazt a hibát, hogy butaságokat mondjon. Megfelelő kérdéseken töri a fejét, amit feltehet Sharallnak anélkül, hogy tolakodó lenne. Az idő azonban telik és ő egyre fárad, a combja pedig egyre jobban sajog, így mostmár azért hallgat, mert az útra koncentrál. Egyre jobban örül annak, hogy legalább a segítő kezet elfogadta, és kecsegtető a bájital gondolata is.*
~Ha letáborozunk végre, akkor gyorsan megiszom.~
*Amikor látja, hogy a karaván eleje egy elágazáshoz ér és megállnak, hogy bevárják őket, a zsebébe nyúl és a lehető legészrevétlenebb mozdulattal lahjtja a zöld italt.*
~Remélem gyorsan hat.~
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
//Szana, Sharall//
*Narának még mindig ég az arca a szégyentől, hogy nem elég, hogy butaságokat beszél, de Sharall még ki is neveti. Nem is túl visszafogottan.*
~Ennyit az első benyomásról.~
*Megkönnyebbül, mikor Szana odalép hozzá, de hamarosan rájön, hogy csöbörből vödörbe esett, mert a lány eléggé megijed a máris látható, a lila színeiben játszó sebeitől. Próbálja megnyugtatni, de mindhiába.*
-Ugyan, ne aggódj! Sokkal csúnyább, mint amennyire fájdalmas. Szinte alig érzem.
*Mosolyog a lányra, bár az igazság az, hogy a combját kissé le is horzsolta, ami finoman lüktet, ahogy a szíve ver, de tényleg volt már ennél sokkal rosszabb és fájdalmasabb sérülése is. Látja azonban, hogy Szana már nyomja is a kis fiolát a kezébe, ezért, hogy ne sértse meg új barátját, elfogadja, de észrevétlenül zsebre teszi.*
~Majd éjszaka megpróbálom vissza csempészni a holmijai közé.~
*Ahogy oldalra sandít az orkra, épp elkapja annak pillantását, amint sebesült combjára mered, majd látja rajta az elgyötört, bűnbánó kifejezést, ami hamar dühbe és haragba csap, ezért egy gyors mozdulattal eltakarja a sebet, mire az ork elvonul egy nagyobb szikla mögé, ő pedig megint Szana felé fordul, hogy aggodalmát csitítsa.*
-Nagyon köszönöm az aggodalmad, ez igazán kedves jellemre vall. Nem volt szándékos, csak figyelmetlenek voltunk. Én is, ő is. De láthatod, hogy nincs harag.
~Miért is lenne. Legalább jókedvre derítettem a hülyeségeimmel. Igazi tehetség vagyok.~
-Önként jelentkeztél az őrzésére.
*Biccent a szikla felé, ahol Sharall eltűnt.*
-Nem hinném, hogy félned kéne tőle. Szerintem nem sok baj lesz vele, de azért ha jobban gondolod, én is segítek az őrzésben. Szemmel tartom. Több szem többet lát.
*Mondja könnyednek szánt mosollyal és közben kínosan ügyel rá, hogy ne piruljon. Így legalább indokoltan bámulhatja az orkot és nem nézik majd furcsán érte.*
*Ekkor Sharall kilép a szikla mögül és feléjük igyekszik, miközben a homlokát törölgeti. Már nem tűnik dühösnek, inkább csak bűnbánónak.*
~Jajj ne, ugye nem akar megint bocsánatot kérni?! Remélem nem látta a bájitalos dolgot. Nem akarok gyengének tűnni a szemében.~
*Ahogy közelebb ér, Szana már kezdi is a dorgálást, ahogy egy jó őrzőhöz illik, amitől meglepő módon mintha az ork mégjobban összehúzná magát.*
~Tényleg sajnálja!~
*Csodálkozik Nara, mert azt hitte, ez hétköznapi dolog az orkok között, hogy csak úgy lökdösik egymást, aztán nem tulajdonítanak neki jelentőséget, ha az egyik pofára esik. Kemény jószágok, úgy hírlik. Bár ami azt illeti, ő nem ork. Miközben ezen morfondírozik, Sharall felajánlja, hogy a nyakába ülhet és viszi, amitől Nara szemöldöke magasra ugrik és a szava is elakad a meglepetéstől. Főleg, amikor az ork leguggol, és mosolyogva ajánlja fel a vállát.*
~Ez most valami vicc? Megint kinevetni akar, vagy komolyan rá kéne ülnöm? Nem hagyhatom, hogy mindenki ilyen gyengének tartson, különben hogy lesz belőlem bestiamestes?! Remélhetőleg később ennél az orknál százszorta veszélyesebb lényekkel kell majd foglalkoznom és akkor nem lesz ott mindig egy testőr, hogy a vállára kapjon, ha valami megharap, vagy megüt.~
*Sharall incselkedő mosolyártól azonban megint zavarba jön és elvörösödik.*
~Erről le kell szoknom. Nem hiheti, hogy gyenge vagyok!~
-Nagyon köszönöm a nagylelkű ajánlatot, mindkettőtőknek. *Bólint Szana felé is, aki szintén támogatni akarja.*
-De boldogulok egyedül is és senkit nem szeretnék kínos helyzetbe hozni, téged pedig feleslegesen terhelni.
*Mondja meleg tekintettel Sharallnak, amitől reméli, hogy az megérti mennyire hálás az ajánlatért, de túl büszke ahhoz, hogy elfogadja. Azt azonban nem bírja megállni, hogy ne érjen az orkhoz, ezért vastag karjára teszi a kezét és finoman rátámaszkodik, miközben a lehető legközömbösebben kezd beszélni.*
-A segítő kezet azonban örömmel elfogadom, és tekintsd úgy, hogy kárpótoltál a kellemetlenségért, amiért kinevettél.
*A mondat végén azonban nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el és huncut tekintetet villant az orkra, majd ha végre lenyugszanak a kedélyek, akkor végre elindulhatnak. Hosszú utat tesznek meg, ahogy egymás mellett sétálnak. Nara Sharallba karol, Szana pediga férfi másik oldalán jön, így fogva közre az orkot. Keveset szólalnak meg, eleinte azért, mert Nara úgy gondolta, nem követi el mégegyszer ugyanazt a hibát, hogy butaságokat mondjon. Megfelelő kérdéseken töri a fejét, amit feltehet Sharallnak anélkül, hogy tolakodó lenne. Az idő azonban telik és ő egyre fárad, a combja pedig egyre jobban sajog, így mostmár azért hallgat, mert az útra koncentrál. Egyre jobban örül annak, hogy legalább a segítő kezet elfogadta, és kecsegtető a bájital gondolata is.*
~Ha letáborozunk végre, akkor gyorsan megiszom.~
*Amikor látja, hogy a karaván eleje egy elágazáshoz ér és megállnak, hogy bevárják őket, a zsebébe nyúl és a lehető legészrevétlenebb mozdulattal lahjtja a zöld italt.*
~Remélem gyorsan hat.~
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-14 08:42:59
Üzenet elküldve: 2016-07-14 08:42:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván, úton//
*A dolgok végre elrendeződnek és a karaván mehet tovább a maga útján. Azonban az iszákos törpe nem tágít mellőle és kérdésekkel bombázza. Egyfelől jogos másfelől nem tud rá válaszolni. Forvotnak úgy tűnik, hogy mindenki jobban értesült nála az úti cél igazi kilétével kapcsolatban. Még a buta ork is többet tud. Ezért a kalmár őszinte tudatlansággal fordul a törpe irányába.*
- Nos barátom. Nem tudom mi az a vadvéd! De ha már az udvari orkunk olyan jól informált én sem akartam kilógni a sorból. *Teszi hozzá némi mosollyal a szája szélén.* - De ami azt illeti, hamarosan nyugatnak fordulunk az erdőbe ott van egy ösvény amely elvisz igazi célunkhoz. Így a válaszom az, hogy nem csak északnak fogunk haladni.
*Majd ha már nincs több kérdés Forvot csöndesen halad tovább. Jó pár órányi utat hagynak maguk mögött zavartalanul, amikor is végre feltűnik a várva várt leágazás.*
*A dolgok végre elrendeződnek és a karaván mehet tovább a maga útján. Azonban az iszákos törpe nem tágít mellőle és kérdésekkel bombázza. Egyfelől jogos másfelől nem tud rá válaszolni. Forvotnak úgy tűnik, hogy mindenki jobban értesült nála az úti cél igazi kilétével kapcsolatban. Még a buta ork is többet tud. Ezért a kalmár őszinte tudatlansággal fordul a törpe irányába.*
- Nos barátom. Nem tudom mi az a vadvéd! De ha már az udvari orkunk olyan jól informált én sem akartam kilógni a sorból. *Teszi hozzá némi mosollyal a szája szélén.* - De ami azt illeti, hamarosan nyugatnak fordulunk az erdőbe ott van egy ösvény amely elvisz igazi célunkhoz. Így a válaszom az, hogy nem csak északnak fogunk haladni.
*Majd ha már nincs több kérdés Forvot csöndesen halad tovább. Jó pár órányi utat hagynak maguk mögött zavartalanul, amikor is végre feltűnik a várva várt leágazás.*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-13 23:07:05
Üzenet elküldve: 2016-07-13 23:07:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Szana//
-Először is, minden vagyok, csak úr nem kérlek hívj Sharallnak vagy úgy, hogy "hé te", de úr nem vagyok. Másodszor ne táplálj hiú ábrándokat, közel sem vagyok olyan nagy harcos. Megtudom védeni magam, igen, megtudok védeni másokat, talán, de nagy harcos az nem vagyok. -
*Mondja Sharall mindezt Szanának, miközben az előre begyakorolt mosolyának egy jobbik változatát küldi a lány felé. *
//Nara//
*Sharall már épp indulna, mikor meglátja, hogy Nara még mindig mögötte áll, nem is egyedül. A már keresett őrzője van mellette, aki épp egy gyógyitalt ad át a lánynak. *
~Miért kell neki... ~
*Gondolkodik el, de ekkor észreveszi a lány testén éktelenkedő lilás foltokat. Ezt mind ő okozta. Nem hiszi el. Az lenne a dolga, hogy megvédjen mindenkit, akit csak tud, erre ő az első aki sérülést okoz. Hirtelen felindulásból gyorsan belép az egyik, még nála is nagyobb szikla mögé, és elkezdi azt teljes erejéből fejelgetni, miközben válogatott szitkokat vág a saját fejéhez. Mikor már teljesen elszédült, elhátrál a faltól. Ekkor érzi, hogy valami meleg folyik végig a fején. Gyorsan odakap és letörli. Vér. *
~Hát ettől sem leszek sokkal bizalomgerjesztőbb. ~
*Gondolja, miközben újfent szidja magát, amiért megint hamarabb cselekedett, mint, hogy gondolkodott volna. Elindul vissza a lányok felé és közben próbálja törölgetni a még mindig kis véreret ontó sebet. Ekkor hallja meg Szana szavait. *
-Sajnálom. *Feleli, mikor odaér hozzájuk. * - Ígérem, hogy többet nem fog előfordulni. Kárpótlásul esetleg utazhatsz a nyakamban. *Ajánlja fel Narának. * - De lassan tényleg indulnunk kéne. *Mondja, miközben leguggol. * - Ha lenne szíves. * Mondja mosolyogva, miközben várja, hogy a lány felüljön a nyakába. *
//Szana//
-Először is, minden vagyok, csak úr nem kérlek hívj Sharallnak vagy úgy, hogy "hé te", de úr nem vagyok. Másodszor ne táplálj hiú ábrándokat, közel sem vagyok olyan nagy harcos. Megtudom védeni magam, igen, megtudok védeni másokat, talán, de nagy harcos az nem vagyok. -
*Mondja Sharall mindezt Szanának, miközben az előre begyakorolt mosolyának egy jobbik változatát küldi a lány felé. *
//Nara//
*Sharall már épp indulna, mikor meglátja, hogy Nara még mindig mögötte áll, nem is egyedül. A már keresett őrzője van mellette, aki épp egy gyógyitalt ad át a lánynak. *
~Miért kell neki... ~
*Gondolkodik el, de ekkor észreveszi a lány testén éktelenkedő lilás foltokat. Ezt mind ő okozta. Nem hiszi el. Az lenne a dolga, hogy megvédjen mindenkit, akit csak tud, erre ő az első aki sérülést okoz. Hirtelen felindulásból gyorsan belép az egyik, még nála is nagyobb szikla mögé, és elkezdi azt teljes erejéből fejelgetni, miközben válogatott szitkokat vág a saját fejéhez. Mikor már teljesen elszédült, elhátrál a faltól. Ekkor érzi, hogy valami meleg folyik végig a fején. Gyorsan odakap és letörli. Vér. *
~Hát ettől sem leszek sokkal bizalomgerjesztőbb. ~
*Gondolja, miközben újfent szidja magát, amiért megint hamarabb cselekedett, mint, hogy gondolkodott volna. Elindul vissza a lányok felé és közben próbálja törölgetni a még mindig kis véreret ontó sebet. Ekkor hallja meg Szana szavait. *
-Sajnálom. *Feleli, mikor odaér hozzájuk. * - Ígérem, hogy többet nem fog előfordulni. Kárpótlásul esetleg utazhatsz a nyakamban. *Ajánlja fel Narának. * - De lassan tényleg indulnunk kéne. *Mondja, miközben leguggol. * - Ha lenne szíves. * Mondja mosolyogva, miközben várja, hogy a lány felüljön a nyakába. *
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-13 20:57:57
Üzenet elküldve: 2016-07-13 20:57:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Sharall//
- Remélem, hogy jó helyen tettük le a voksunkat, és igazat tetszik beszélni.
~ Nem vagyok egy jó, emberismerő, de reménykedem a bizalmunkat nem fogja eljátszani.~
- Bízom szavaiban, Sharall úr. *Igyekszik nem túl közvetlen hangnemben beszélni a több mint két és fél méter Orkkal.
Utána következő kérdésen egy félmosoly jelenik meg a félsötételf arcán. Ésszerű magyarázat nincs ennek felszólalás okára, viszont próbál egy értelmes választ kipréselni magából.*
- Elhinné, ha csak azt mondanám, hogy megérzés? Maguk Nagy Harcosok önszántatokból nem eresztenétek le a fegyvert, biztos hatalmas áldozatot kellett hoznia; ehhez a döntéshez... *Kis hatás szünet*
- Megfigyelés talán jobb mintha fogolyként kezelnénk magát...
*Párbeszédük után, az Ork kicsit nagyobb iramot vesz.*
//Nara//
~ Ez ám a gyilkos tekintett, ha ezzel ölni lehetne akkor nekem kétszer is végem lenne, egyszer élőként utána halottként is.~ *Ez a gondolat azért így zajlott le a fejében, hiszen már látott, halottat mozogni és... esetleg még beszélni is, ha azt annak lehet nevezni, inkább csak próbált kommunikálni.*
~ Nem Sharallra kell figyelni hanem a másik Félvérre, mint aki most szemelte ki a legújabb áldozatát.~
*Ijedt és értelmetlen képet vág, mikor ez a rossz indulatú szempár Szanára szegeződik.*
~ Segítség...~
*Nem sokkal később, a nagy monstrum elgázolja a társát. Elég komoly arcot vág a történtek után, mivel nagyon csúnyán megütötte magát Mylnara.*
~ Jaj ne Mylnara!~
*De rögtön fel is segíti. Nem tűnik szántszándéknak, csak figyelmetlenségnek. Talán igen talán nem...
Viháncolás közepette, szemmel is jól látható, hogy igen komoly sérülésről van szó; zúzódásról.
Ha nem is tudja orvosilag ellátni a baját, és felmérni a helyzet komolyságát, de remélhetőleg az egyik bájital segítségére lehet. Még mielőtt újra megindulnának, s esetleg meginogna járás közben próbál neki segíteni ha szükséges, hogy az egyensúlyát ne veszítse el.
Átad1 Világoszöld varázsitalt Mylnara Regnaenak
.*
- Kérlek ezt fogadd el és idd is meg, hogy később valami baj ne történjen veled. *Remélhetőleg, azért még sem olyan súlyos, és elég lesz a bájital.*
//Sharall//
*Az Orkhoz fordul.*
- Szépen kérem figyeljen oda Sharall úr! Lehet nem szándékosan tette, de azért szemmel látható az erőkülönbség!
~ Álmatlan éjszakának nézek elébe?~
*Tart az orktól, hogy ne végezze hasonlóképpen ő is, főleg este.*
A hozzászólás írója (Szondei Szana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 22:46:26
//Sharall//
- Remélem, hogy jó helyen tettük le a voksunkat, és igazat tetszik beszélni.
~ Nem vagyok egy jó, emberismerő, de reménykedem a bizalmunkat nem fogja eljátszani.~
- Bízom szavaiban, Sharall úr. *Igyekszik nem túl közvetlen hangnemben beszélni a több mint két és fél méter Orkkal.
Utána következő kérdésen egy félmosoly jelenik meg a félsötételf arcán. Ésszerű magyarázat nincs ennek felszólalás okára, viszont próbál egy értelmes választ kipréselni magából.*
- Elhinné, ha csak azt mondanám, hogy megérzés? Maguk Nagy Harcosok önszántatokból nem eresztenétek le a fegyvert, biztos hatalmas áldozatot kellett hoznia; ehhez a döntéshez... *Kis hatás szünet*
- Megfigyelés talán jobb mintha fogolyként kezelnénk magát...
*Párbeszédük után, az Ork kicsit nagyobb iramot vesz.*
//Nara//
~ Ez ám a gyilkos tekintett, ha ezzel ölni lehetne akkor nekem kétszer is végem lenne, egyszer élőként utána halottként is.~ *Ez a gondolat azért így zajlott le a fejében, hiszen már látott, halottat mozogni és... esetleg még beszélni is, ha azt annak lehet nevezni, inkább csak próbált kommunikálni.*
~ Nem Sharallra kell figyelni hanem a másik Félvérre, mint aki most szemelte ki a legújabb áldozatát.~
*Ijedt és értelmetlen képet vág, mikor ez a rossz indulatú szempár Szanára szegeződik.*
~ Segítség...~
*Nem sokkal később, a nagy monstrum elgázolja a társát. Elég komoly arcot vág a történtek után, mivel nagyon csúnyán megütötte magát Mylnara.*
~ Jaj ne Mylnara!~
*De rögtön fel is segíti. Nem tűnik szántszándéknak, csak figyelmetlenségnek. Talán igen talán nem...
Viháncolás közepette, szemmel is jól látható, hogy igen komoly sérülésről van szó; zúzódásról.
Ha nem is tudja orvosilag ellátni a baját, és felmérni a helyzet komolyságát, de remélhetőleg az egyik bájital segítségére lehet. Még mielőtt újra megindulnának, s esetleg meginogna járás közben próbál neki segíteni ha szükséges, hogy az egyensúlyát ne veszítse el.
Átad1 Világoszöld varázsitalt Mylnara Regnaenak
.*- Kérlek ezt fogadd el és idd is meg, hogy később valami baj ne történjen veled. *Remélhetőleg, azért még sem olyan súlyos, és elég lesz a bájital.*
//Sharall//
*Az Orkhoz fordul.*
- Szépen kérem figyeljen oda Sharall úr! Lehet nem szándékosan tette, de azért szemmel látható az erőkülönbség!
~ Álmatlan éjszakának nézek elébe?~
*Tart az orktól, hogy ne végezze hasonlóképpen ő is, főleg este.*
A hozzászólás írója (Szondei Szana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 22:46:26
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-13 18:11:10
Üzenet elküldve: 2016-07-13 18:11:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Nara//
*Sharall elneveti magát. És csak kacag jóízűen, mígnem bele nem fárad. Mikor már ég a hasizma a nevetéstől, felnéz és levegőt kapkodva néz a lányra, aki nem is rejti el azt, hogy mennyire meglepte az ork viselkedése. Sharall, próbálja türtőztetni magát, de egy kis félmosoly, még akkor is van a szája szegletében, mikor próbálja összeszedni a gondolatait, hogy valami értelmeset tudjon kinyögni. *
-Bocsi. Nem rajtad nevettem, csak hát... már olyan régen beszéltem olyas valakivel, aki nem kívánta a halálomat. És most hirtelen találkozok egy olyannal, aki ráadásul nemhogy undorodna tőlem, még zavarba is jön. -
*És bár ő maga sem érti, mi ebben a vicces újból elneveti magát. Majd komolynak szánt arccal fordul vissza a lány felé. *
-Én is örülök, hogy veletek tarthatok. Tudod nem igazán vagyok az a beszélgetős fajta, elszoktam már tőle, de ha bármi kérdésed van szívesen válaszolok. -
*Mondja, majd észbe kap. *
-De jobb lenne, ha ezt a témát séta közben folytatnánk, különben még itt hagynak minket. -
*Mondja miközben elindul előre. *
~Csak azt tudnám merre van az én önkéntes "őrzővédőm." ~
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 18:16:06
//Nara//
*Sharall elneveti magát. És csak kacag jóízűen, mígnem bele nem fárad. Mikor már ég a hasizma a nevetéstől, felnéz és levegőt kapkodva néz a lányra, aki nem is rejti el azt, hogy mennyire meglepte az ork viselkedése. Sharall, próbálja türtőztetni magát, de egy kis félmosoly, még akkor is van a szája szegletében, mikor próbálja összeszedni a gondolatait, hogy valami értelmeset tudjon kinyögni. *
-Bocsi. Nem rajtad nevettem, csak hát... már olyan régen beszéltem olyas valakivel, aki nem kívánta a halálomat. És most hirtelen találkozok egy olyannal, aki ráadásul nemhogy undorodna tőlem, még zavarba is jön. -
*És bár ő maga sem érti, mi ebben a vicces újból elneveti magát. Majd komolynak szánt arccal fordul vissza a lány felé. *
-Én is örülök, hogy veletek tarthatok. Tudod nem igazán vagyok az a beszélgetős fajta, elszoktam már tőle, de ha bármi kérdésed van szívesen válaszolok. -
*Mondja, majd észbe kap. *
-De jobb lenne, ha ezt a témát séta közben folytatnánk, különben még itt hagynak minket. -
*Mondja miközben elindul előre. *
~Csak azt tudnám merre van az én önkéntes "őrzővédőm." ~
A hozzászólás írója (Dühöngő Sharall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.13 18:16:06
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-13 12:14:05
Üzenet elküldve: 2016-07-13 12:14:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
//Az Ork//
//Sharall//
*Mikor Forvot megadja a feltételeket, amikkel az ork csatlakozhat, majd Szana felé fordulva kiadja neki, hogy ő vigyázzon rá, Nara agyát megint elönti a vörös köd.*
~HOGY MI?! Miért ő? Hogy tudna ő gondoskodni erről a férfiról, mikor a saját cuccát is majd elszórja?~
*Dühöng magában Nara és apró kezét ökölbe szorítja maga mellett. Ránéz a lány arcára, aki egyértelműen örül a rábízott feladatnak, bár láthatóan ideges is miatta egy kicsit. Nara erre fújtat egyet és elfordul, hogy tovább induljon, vagy legalább arrébb oldalogjon, amíg a vezető pusmog a törpével. Láthatóan nem nyugodtak meg, de ez az ő bajuk.*
*Makacsul maga elé mered és magában prüszkölve szid mindent, ami a tekintete útjába kerül. A természetet próbálja fürkészni, hogy megnyugvást találjon benne.*
*Hiába vonul távolabb, hallja az ork mély hangját duruzsolni, bár azt nem érti, mit mondhat, de nyilván a kis őrzőjével ismerkedik.*
~Pff!~
*Fúj megint nagyot, de nem is gondolkodik rajta többet.*
~Megérdemlik egymást...~
-Khaulli. *Hallja az ork halk hangját valamivel közelebbről, majd mikor épp megfordulna, hogy megnézze mit akar, egy hatalmas lökést kap, mintha egy fal jött volna üdvözölni őt.*
~Mi a... aaa?~
*A meglepetéstől elveszti az egyensúlyát és mivel minden olyan gyorsan történik, a kezével sem tudja tompítani az esést, ezért botját elengedve egy halk nyögéssel kiszakad a tüdejéből a levegő és elterül a földön, ami hasonlóan keményen üdvözli, mint az előbb a ˝fal˝ a másik oldalról. Gyorsan felméri a károkat, de néhány zúzódáson kívül nem érzi, hogy nagy baj lenne.*
~Aú! Ezek tuti belilulnak, de azt hiszem nagy baj nincs. Mi a fene volt ez?~
*Meglepetten pislog körbe, és ahogy hátra fordul és felnéz, megpillantja a zöld óriást, aki alig érthetően, hadarva próbál mentegetőzni és bocsánatot kérni. Nara szeme először elkerekedik, majd a felé nyújtott kéz láttán céklavörös színt ölt magára és zavart mosoly terül el az arcán.*
-Semmi gond, ne aggódj. Előfordul az olyan apróságokkal mint én, hogy észre sem veszik őket és átmennek rajtuk. *Mondja mosolyogva.*
~Ami azt illeti, igen gyakran eltaposnak...~
*Miközben ezt mondja, kicsi kezét a nagy orkéba csúsztatja, hogy felálljon és mikor a bőrük összeér, úgy érzi, villámcsapás fut végig a testén és egy pillanatra a lélegzete is elakad. Az ork egy könnyed mozdulattal talpra segíti, mintha meg sem érezné a súlyát, de Nara csak meredten nézi őt és próbálja a szétreppent gondolatait összeszedni, hogy mondjon valamit.*
-Tényleg semmi gond, jól vagyok, köszönöm.
*Mondja halkan, de nem veszi le a tekintetét az ork arcáról és mikor az bemutatkozik, a szíve most is nagyot dobban a név hallatán.*
~Sharall~
*Észbe kap, hogy már rég biztosan áll a lábán, ~Vagy mégsem?~ de még kapaszkodik az ork kezébe, ezért vonakodva bár, de elengedi a segítőjét és kicsit hátra lépve bemutatkozik.*
-Nara. Az én nevem Mylnara Regnae, de szólíts Narának. És nem gondolok rólad semmi rosszat, ne aggódj.
*Kezdi visszafogott mosollyal.*
-Örülök, hogy végül velünk tartasz. Hidd el, nem mindenki viseltetik ilyen mély előítélettel az irányodban, mint Forvot, meg a piás törp.
*Ragyogó mosolyt villant Sharall felé és közben idegesen görcsbe rándul a gyomra.*
~Csak ne mondj butaságokat! Inkább hallgass! Viselkedj természetesen!~
-Én például szívesen megismernék közelebbről is egy ilyen ritka türelmes és higgadt, de közben láthatóan veszélyes ork férfit, mint te.
*Kacag fel idegesen és szemét lesütve a botján lógó gyöngyöket és szőr tincseket kezdi babrálni.*
~Ezt nevezed természetesnek? Ez komoly?! Ennél kétértelműbben már nem is fogalmazhattál volna! Miért nem veted magad rögtön a lába elé nyáladzó képpel, bárgyún vigyorogva?! Ostoba liba!~
*Szidja össze magát gondolatban és megint fülig elvörösödik. Zavarában nem tudja mit kezdjen magával, ezért próbál javítani a helyzeten és visszavonulót fújni, nehogy azt érezze az ork, hogy magát ajánlja tálcán, mint egy olcsó, buta nőcske.*
-Persze nem úgy értem! Nem akarlak zavarni, vagy ilyesmi, csak gondoltam, ha beszélgetni szeretnél, akkor én vevő vagyok rá. De ha nem, akkor sincs baj. Csak sétálunk tovább. Tudok hallgatni is.
~Tudok hallgatni is?! Na jó, menthetetlen vagy! Inkább fogd be a szád és hagyd, hogy kinevessen és tovább álljon.~
*Csóválja meg a fejét gondolatban és lemondón fordul az erdő felé, miközben azt kívánja, bár elsüllyedne szégyenében.*
//Az Ork//
//Sharall//
*Mikor Forvot megadja a feltételeket, amikkel az ork csatlakozhat, majd Szana felé fordulva kiadja neki, hogy ő vigyázzon rá, Nara agyát megint elönti a vörös köd.*
~HOGY MI?! Miért ő? Hogy tudna ő gondoskodni erről a férfiról, mikor a saját cuccát is majd elszórja?~
*Dühöng magában Nara és apró kezét ökölbe szorítja maga mellett. Ránéz a lány arcára, aki egyértelműen örül a rábízott feladatnak, bár láthatóan ideges is miatta egy kicsit. Nara erre fújtat egyet és elfordul, hogy tovább induljon, vagy legalább arrébb oldalogjon, amíg a vezető pusmog a törpével. Láthatóan nem nyugodtak meg, de ez az ő bajuk.*
*Makacsul maga elé mered és magában prüszkölve szid mindent, ami a tekintete útjába kerül. A természetet próbálja fürkészni, hogy megnyugvást találjon benne.*
*Hiába vonul távolabb, hallja az ork mély hangját duruzsolni, bár azt nem érti, mit mondhat, de nyilván a kis őrzőjével ismerkedik.*
~Pff!~
*Fúj megint nagyot, de nem is gondolkodik rajta többet.*
~Megérdemlik egymást...~
-Khaulli. *Hallja az ork halk hangját valamivel közelebbről, majd mikor épp megfordulna, hogy megnézze mit akar, egy hatalmas lökést kap, mintha egy fal jött volna üdvözölni őt.*
~Mi a... aaa?~
*A meglepetéstől elveszti az egyensúlyát és mivel minden olyan gyorsan történik, a kezével sem tudja tompítani az esést, ezért botját elengedve egy halk nyögéssel kiszakad a tüdejéből a levegő és elterül a földön, ami hasonlóan keményen üdvözli, mint az előbb a ˝fal˝ a másik oldalról. Gyorsan felméri a károkat, de néhány zúzódáson kívül nem érzi, hogy nagy baj lenne.*
~Aú! Ezek tuti belilulnak, de azt hiszem nagy baj nincs. Mi a fene volt ez?~
*Meglepetten pislog körbe, és ahogy hátra fordul és felnéz, megpillantja a zöld óriást, aki alig érthetően, hadarva próbál mentegetőzni és bocsánatot kérni. Nara szeme először elkerekedik, majd a felé nyújtott kéz láttán céklavörös színt ölt magára és zavart mosoly terül el az arcán.*
-Semmi gond, ne aggódj. Előfordul az olyan apróságokkal mint én, hogy észre sem veszik őket és átmennek rajtuk. *Mondja mosolyogva.*
~Ami azt illeti, igen gyakran eltaposnak...~
*Miközben ezt mondja, kicsi kezét a nagy orkéba csúsztatja, hogy felálljon és mikor a bőrük összeér, úgy érzi, villámcsapás fut végig a testén és egy pillanatra a lélegzete is elakad. Az ork egy könnyed mozdulattal talpra segíti, mintha meg sem érezné a súlyát, de Nara csak meredten nézi őt és próbálja a szétreppent gondolatait összeszedni, hogy mondjon valamit.*
-Tényleg semmi gond, jól vagyok, köszönöm.
*Mondja halkan, de nem veszi le a tekintetét az ork arcáról és mikor az bemutatkozik, a szíve most is nagyot dobban a név hallatán.*
~Sharall~
*Észbe kap, hogy már rég biztosan áll a lábán, ~Vagy mégsem?~ de még kapaszkodik az ork kezébe, ezért vonakodva bár, de elengedi a segítőjét és kicsit hátra lépve bemutatkozik.*
-Nara. Az én nevem Mylnara Regnae, de szólíts Narának. És nem gondolok rólad semmi rosszat, ne aggódj.
*Kezdi visszafogott mosollyal.*
-Örülök, hogy végül velünk tartasz. Hidd el, nem mindenki viseltetik ilyen mély előítélettel az irányodban, mint Forvot, meg a piás törp.
*Ragyogó mosolyt villant Sharall felé és közben idegesen görcsbe rándul a gyomra.*
~Csak ne mondj butaságokat! Inkább hallgass! Viselkedj természetesen!~
-Én például szívesen megismernék közelebbről is egy ilyen ritka türelmes és higgadt, de közben láthatóan veszélyes ork férfit, mint te.
*Kacag fel idegesen és szemét lesütve a botján lógó gyöngyöket és szőr tincseket kezdi babrálni.*
~Ezt nevezed természetesnek? Ez komoly?! Ennél kétértelműbben már nem is fogalmazhattál volna! Miért nem veted magad rögtön a lába elé nyáladzó képpel, bárgyún vigyorogva?! Ostoba liba!~
*Szidja össze magát gondolatban és megint fülig elvörösödik. Zavarában nem tudja mit kezdjen magával, ezért próbál javítani a helyzeten és visszavonulót fújni, nehogy azt érezze az ork, hogy magát ajánlja tálcán, mint egy olcsó, buta nőcske.*
-Persze nem úgy értem! Nem akarlak zavarni, vagy ilyesmi, csak gondoltam, ha beszélgetni szeretnél, akkor én vevő vagyok rá. De ha nem, akkor sincs baj. Csak sétálunk tovább. Tudok hallgatni is.
~Tudok hallgatni is?! Na jó, menthetetlen vagy! Inkább fogd be a szád és hagyd, hogy kinevessen és tovább álljon.~
*Csóválja meg a fejét gondolatban és lemondón fordul az erdő felé, miközben azt kívánja, bár elsüllyedne szégyenében.*
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-12 23:09:19
Üzenet elküldve: 2016-07-12 23:09:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Az Ork//
//Szana-Lyv//
-Mindent köszönök. Ha ti nem vagytok...
*Mondja, majd hatalmas sóhaj szakadt fel Sharall torkából. Bár nem úgy sikerült a tárgyalás, mint ahogy az elején tervezte, de neki így is jó (majdnem). *
-Úgy látom megnyertél magadnak. -
*Mosolyog újra, a Szana nevezetű lányra és barátságosan megpaskolja a hátát. *
- Nyugi, szerintem jobban kell majd az útra figyelni, mint rám. Bár adja az ég, hogy ne így legyen, és nálam váratlanabb látogatóval ne találkozzunk. -
*Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, és a gondolataiba mélyed. *
~Az jó, hogy végre elindultunk, de hogyan tovább. Mi lesz ha Vadvédben, még ellenségesebben fogadják majd, mint itt. Akkor nem fogja tudni betartani, az ígéretét. De nem ez szóba sem jöhet. ~
-Miért kértél ilyen nehezet. -
*Sóhajt, miközben az égnek emeli tekintetét. *
~De nem baj, mindent meg fogok tenni, ami csak az erőmből telik. ~
*Gondolja, miközben még mindig a szürkeségbe átforduló eget nézi, lehet, hogy képzeli, de mintha a nap kacsintott volna rá, jelezvén, hogy jó úton jár. Ráadásul eközben szinte hallja a szélben az oly rég halott gyerek nevetését. *
-Khaulli. -
*Szinte leheli a szavakat, de elmosolyodik. A kölyök mindig tudta, hogy csaljon mosolyt apja borús ábrázatára, és úgy látszik ez most sincs máshogy. Egy fuvallat zökkenti ki Sharallt a merengésből. Nem volt nagy, de az elgondolkozott orknak, ennyi kis lökés is elég volt ahhoz, hogy lépjen előre vagy két lépést, és beleütközzön az előtte álló lányba. *
-Az istenekre. Nagyon sajnálom, remélem nem esett baja. El tudom képzelni, most mit gondolhatsz rólam. -
*Hadarja Sharall, miközben barna bőre kissé vöröses árnyalatot vesz fel. Majd gyorsan észbe kap, és a lány felé nyújtja a kezét. Csak most van ideje megnézni, ki is az akit az imént fellökött. A másik lány az, aki segíteni próbált neki. *
-Még egyszer nagyon sajnálom. Egyébként, bár valószínűleg halottad, de Sharall vagyok. -
*Mondja, miközben segít feltápászkodni a lánynak. *
//Az Ork//
//Szana-Lyv//
-Mindent köszönök. Ha ti nem vagytok...
*Mondja, majd hatalmas sóhaj szakadt fel Sharall torkából. Bár nem úgy sikerült a tárgyalás, mint ahogy az elején tervezte, de neki így is jó (majdnem). *
-Úgy látom megnyertél magadnak. -
*Mosolyog újra, a Szana nevezetű lányra és barátságosan megpaskolja a hátát. *
- Nyugi, szerintem jobban kell majd az útra figyelni, mint rám. Bár adja az ég, hogy ne így legyen, és nálam váratlanabb látogatóval ne találkozzunk. -
*Ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, és a gondolataiba mélyed. *
~Az jó, hogy végre elindultunk, de hogyan tovább. Mi lesz ha Vadvédben, még ellenségesebben fogadják majd, mint itt. Akkor nem fogja tudni betartani, az ígéretét. De nem ez szóba sem jöhet. ~
-Miért kértél ilyen nehezet. -
*Sóhajt, miközben az égnek emeli tekintetét. *
~De nem baj, mindent meg fogok tenni, ami csak az erőmből telik. ~
*Gondolja, miközben még mindig a szürkeségbe átforduló eget nézi, lehet, hogy képzeli, de mintha a nap kacsintott volna rá, jelezvén, hogy jó úton jár. Ráadásul eközben szinte hallja a szélben az oly rég halott gyerek nevetését. *
-Khaulli. -
*Szinte leheli a szavakat, de elmosolyodik. A kölyök mindig tudta, hogy csaljon mosolyt apja borús ábrázatára, és úgy látszik ez most sincs máshogy. Egy fuvallat zökkenti ki Sharallt a merengésből. Nem volt nagy, de az elgondolkozott orknak, ennyi kis lökés is elég volt ahhoz, hogy lépjen előre vagy két lépést, és beleütközzön az előtte álló lányba. *
-Az istenekre. Nagyon sajnálom, remélem nem esett baja. El tudom képzelni, most mit gondolhatsz rólam. -
*Hadarja Sharall, miközben barna bőre kissé vöröses árnyalatot vesz fel. Majd gyorsan észbe kap, és a lány felé nyújtja a kezét. Csak most van ideje megnézni, ki is az akit az imént fellökött. A másik lány az, aki segíteni próbált neki. *
-Még egyszer nagyon sajnálom. Egyébként, bár valószínűleg halottad, de Sharall vagyok. -
*Mondja, miközben segít feltápászkodni a lánynak. *
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-12 17:22:24
Üzenet elküldve: 2016-07-12 17:22:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
//Az ork//
*Miután felszedi a fegyvereket, és megálljt parancsol az orknak, még kavarog egy kicsit a faji elnyomás és egyéb felesleges, unalmas dolgokról szóló vita, eztán pedig megint felmerül a Vadvéd, amiről a főtéren a kalmár kijelentette, hogy nem tudja, mi az, most pedig egyáltalán nem tagadja, hogy tudna erről a valamiről, sőt, nagyon úgy fest, eléggé képben van.*
- Möh...
*Ennyit sikerül szakálla alatt mormolnia, bambán bámul maga elé, miközben a karavánfőnök kiosztja a parancsokat, amíg amaz a fél-fekete vérűt az ork mellé osztja pátyolgatónak, ő megpróbálja kibogozni az összekuszálódott fonalat.
~Naszóval... Azt sem tudom, tegnap mi a fészkes fityfenét csináltam, annyit vedeltem, ma pedig felkeltem egy fájintos kis reggelen. Eztán szinte egyből ezekbe futottam, konkrétan az életemet feltéve ennek a karavánnak, akinek vezetőjének még a nevét sem tudom. Most meg itt vagyok a lovamon, velem szemben egy zöld óriás, ki tudja, milyen szándékkal, mögöttem asszonyok, akik felháborodnak azon, hogy lefegyverezzük az orkot. Mindezek tetejébe a vezér titokzatoskodik, mintha kelepcébe akarna csalni minket.~
A gondolatok úgy pörögnek a törpe kobakjában, mint a szélmalom az orkánban.
~Kevesebb piát kéne innom.~
Állapítja meg végül, majd pont akkor ér ide a vezér, aki óvatosságra inti, szükségtelenül.*
- Akár kettőt is rajta tartok, nem vagyok kalóz. Én senkiben nem bízom meg, kövesd a példám. *A vértje alól előkap egy flaskát, amiben a dugipiáját tartja, jól meghúzza.* - No de, a fene essen belé, a városban még azt sem tudtad, mi a retek az a Vadvéd. Most meg már természetesnek veszed, hogy róla beszélnek. Biztosan északra megy ez a karaván, vagy máshová?
*Addig nem tágít a vezér mellől, amíg választ nem kap a kérdésére.*
//Az ork//
*Miután felszedi a fegyvereket, és megálljt parancsol az orknak, még kavarog egy kicsit a faji elnyomás és egyéb felesleges, unalmas dolgokról szóló vita, eztán pedig megint felmerül a Vadvéd, amiről a főtéren a kalmár kijelentette, hogy nem tudja, mi az, most pedig egyáltalán nem tagadja, hogy tudna erről a valamiről, sőt, nagyon úgy fest, eléggé képben van.*
- Möh...
*Ennyit sikerül szakálla alatt mormolnia, bambán bámul maga elé, miközben a karavánfőnök kiosztja a parancsokat, amíg amaz a fél-fekete vérűt az ork mellé osztja pátyolgatónak, ő megpróbálja kibogozni az összekuszálódott fonalat.
~Naszóval... Azt sem tudom, tegnap mi a fészkes fityfenét csináltam, annyit vedeltem, ma pedig felkeltem egy fájintos kis reggelen. Eztán szinte egyből ezekbe futottam, konkrétan az életemet feltéve ennek a karavánnak, akinek vezetőjének még a nevét sem tudom. Most meg itt vagyok a lovamon, velem szemben egy zöld óriás, ki tudja, milyen szándékkal, mögöttem asszonyok, akik felháborodnak azon, hogy lefegyverezzük az orkot. Mindezek tetejébe a vezér titokzatoskodik, mintha kelepcébe akarna csalni minket.~
A gondolatok úgy pörögnek a törpe kobakjában, mint a szélmalom az orkánban.
~Kevesebb piát kéne innom.~
Állapítja meg végül, majd pont akkor ér ide a vezér, aki óvatosságra inti, szükségtelenül.*
- Akár kettőt is rajta tartok, nem vagyok kalóz. Én senkiben nem bízom meg, kövesd a példám. *A vértje alól előkap egy flaskát, amiben a dugipiáját tartja, jól meghúzza.* - No de, a fene essen belé, a városban még azt sem tudtad, mi a retek az a Vadvéd. Most meg már természetesnek veszed, hogy róla beszélnek. Biztosan északra megy ez a karaván, vagy máshová?
*Addig nem tágít a vezér mellől, amíg választ nem kap a kérdésére.*
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-12 14:33:34
Üzenet elküldve: 2016-07-12 14:33:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
//Az ork//
*A kalmár hümmög és morog. Sehogy sem tetszik neki a dolog. Főleg a félvér beleszólása. Nem emlékszik mikor kérdezte, vagy vette fel azért a karavánhoz, hogy az ilyen helyzetek kapcsán a tanácsát kérje. Pillanatokon belül megérkezik a válasz a kemény kobakjába. Semmikor! Ezért csak egy morgást kap a félvér és Forvot ismét az orkra figyel aki végre elfogadható választ ad.*
- Csak kinyögted a választ te ork. Mondom mi lesz a következőkben. *Majd amikor látja, hogy a törpe összeszedi az ork fegyvereit, akkor leengedi a kardját.* - Nos úgy döntöttem velünk jöhetsz. A fegyvereidet visszakapod amint a karaván elérte célját. *Vagyis ha majd a gnóm lány és barátai úgy döntenek és visszaadják, de ezt egyelőre nem köti a többiek orrára. Majd Szana felé fordul.*
- Te vigyázol majd az új jövevényre. Ha víz kell neki akkor adsz, ha ki kell mennie vele mész. Így talán minden rendben is lesz. *Mosolyog a jelenlévőkre, majd ha szétoszlottak és elindultak az erdő felé, akkor odamegy a törpéhez.*
- Szeretném ha fél szemedet az orkon tartanád. Nem bízom a félvérbe, aki ilyen hevesen védelmez egy orkot azzal valami nem stimmel. *Majd a mondata végeztével visszamegy a karaván élére és folytatják útjukat.*
- Indulás! *kiáltja* - Hamarosan nyugatra fordulunk. Az erdőben pedig tábort verünk estére. *Majd ténylegesen elindul.*
//Az ork//
*A kalmár hümmög és morog. Sehogy sem tetszik neki a dolog. Főleg a félvér beleszólása. Nem emlékszik mikor kérdezte, vagy vette fel azért a karavánhoz, hogy az ilyen helyzetek kapcsán a tanácsát kérje. Pillanatokon belül megérkezik a válasz a kemény kobakjába. Semmikor! Ezért csak egy morgást kap a félvér és Forvot ismét az orkra figyel aki végre elfogadható választ ad.*
- Csak kinyögted a választ te ork. Mondom mi lesz a következőkben. *Majd amikor látja, hogy a törpe összeszedi az ork fegyvereit, akkor leengedi a kardját.* - Nos úgy döntöttem velünk jöhetsz. A fegyvereidet visszakapod amint a karaván elérte célját. *Vagyis ha majd a gnóm lány és barátai úgy döntenek és visszaadják, de ezt egyelőre nem köti a többiek orrára. Majd Szana felé fordul.*
- Te vigyázol majd az új jövevényre. Ha víz kell neki akkor adsz, ha ki kell mennie vele mész. Így talán minden rendben is lesz. *Mosolyog a jelenlévőkre, majd ha szétoszlottak és elindultak az erdő felé, akkor odamegy a törpéhez.*
- Szeretném ha fél szemedet az orkon tartanád. Nem bízom a félvérbe, aki ilyen hevesen védelmez egy orkot azzal valami nem stimmel. *Majd a mondata végeztével visszamegy a karaván élére és folytatják útjukat.*
- Indulás! *kiáltja* - Hamarosan nyugatra fordulunk. Az erdőben pedig tábort verünk estére. *Majd ténylegesen elindul.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-12 08:55:16
Üzenet elküldve: 2016-07-12 08:55:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Az Ork//
*Válaszol Mylnarahoz ugyan olyan halkan.*
- Ez igaz, nem a mi feladatunk az igazság szolgáltatás.
*Elmosolyodik, mikor az mondja, hogy hátrahagyják.*
- Legalább izgalmas lesz az éjszaka. Arra az egyre nem lehet panasz.
~ Tudom, hogy a szavam nem sokat számít, de akkoris mások szava miben nás az enyémnél... maximum a kalmár hangja lehet s mérvadó.~
*Szana nem anyagi jutalom érdekében csatlakozott a csapathoz és a feltételeket is elfogadta, de azt sem, hogy semmibe vegyék azt nem tudja lenyelni.
Kifújja a levegőt, hogy ő megpróbálta, ami sajnos eredménytelenül zárul, majd bemutatkozik illedelmesen.*
- Kérem akkor engedje, meg hogy eleget tegyek ennek a feltételnek.
Az én nevem Szondei Szana. *Enyhén meghajol.* Mint halhatta Sharall úr is nem csak én adtam hangot. Viszont azt sajnálom, hogy nem tudtam *Rögtön helyesbít, mert ha nem is ugyanaz a szándék vezérelte a két lányt, azonban a cél közös lehetett.* - Tudtunk segítségére lenni.
Jó magam Félsötételf vagyok, és nem hiszem, hogy most ez számít, ahogy elnézem mindannyian különbözőek vagyunk.
~ Ha egy ártatlannak tünő Tündér jött volna akit hátsó szándékok vezérelnek ő milyen fogadtatásban részesült volna? Vagy egy varázsló? Annak bekötjük a száját?~
//Elhagyott társ//
*Lehangolt lesz miután az egyik társuk úgy határozott, hogy még sem megy velük. Már nem tud odaszólni, túl messze van. A létszám állandó marad, de azért még sem ugyanaz... Szegény Szana azt sem tudta meg, hogy tündér volt és nem félelf.
Ez van talán, majd a jövőben.*
A hozzászólás írója (Szondei Szana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 12:03:08
//Az Ork//
*Válaszol Mylnarahoz ugyan olyan halkan.*
- Ez igaz, nem a mi feladatunk az igazság szolgáltatás.
*Elmosolyodik, mikor az mondja, hogy hátrahagyják.*
- Legalább izgalmas lesz az éjszaka. Arra az egyre nem lehet panasz.
~ Tudom, hogy a szavam nem sokat számít, de akkoris mások szava miben nás az enyémnél... maximum a kalmár hangja lehet s mérvadó.~
*Szana nem anyagi jutalom érdekében csatlakozott a csapathoz és a feltételeket is elfogadta, de azt sem, hogy semmibe vegyék azt nem tudja lenyelni.
Kifújja a levegőt, hogy ő megpróbálta, ami sajnos eredménytelenül zárul, majd bemutatkozik illedelmesen.*
- Kérem akkor engedje, meg hogy eleget tegyek ennek a feltételnek.
Az én nevem Szondei Szana. *Enyhén meghajol.* Mint halhatta Sharall úr is nem csak én adtam hangot. Viszont azt sajnálom, hogy nem tudtam *Rögtön helyesbít, mert ha nem is ugyanaz a szándék vezérelte a két lányt, azonban a cél közös lehetett.* - Tudtunk segítségére lenni.
Jó magam Félsötételf vagyok, és nem hiszem, hogy most ez számít, ahogy elnézem mindannyian különbözőek vagyunk.
~ Ha egy ártatlannak tünő Tündér jött volna akit hátsó szándékok vezérelnek ő milyen fogadtatásban részesült volna? Vagy egy varázsló? Annak bekötjük a száját?~
//Elhagyott társ//
*Lehangolt lesz miután az egyik társuk úgy határozott, hogy még sem megy velük. Már nem tud odaszólni, túl messze van. A létszám állandó marad, de azért még sem ugyanaz... Szegény Szana azt sem tudta meg, hogy tündér volt és nem félelf.
Ez van talán, majd a jövőben.*
A hozzászólás írója (Szondei Szana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.12 12:03:08
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-11 22:37:21
Üzenet elküldve: 2016-07-11 22:37:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Karaván úton//
//Az Ork//
//Szondei Szana//
*Nara ismét beleborzong a mély, férfias hangba, de ahogy a vezetőre és a mogorva törpre néz, talán jobb lesz, ha ők, apró népek ebből kimaradnak. Közelebb hajol Szanához és úgy súgja neki, hogy csak ő hallja, a többiek ne.*
-Talán igaza van, jobb lenne, ha mi nem szólnánk bele, elvégre úgyis a vezetőnk hozza meg a végső döntést. Aztán a nagy szánk miatt meg nehogy úgy döntsenek, hogy itt hagynak az erdő közepén.
*Miközben ezt mondja, aggodalmas arccal néz a lányra, remélve, hogy az is belátja, hogy az ő véleményük itt vajmi keveset számít.*
*Eközben az ork tovább beszél és meglepő dolgot mond. Nara hirtelen rá emeli a tekintetét és alig hisz a fülének.*
~Családi kötelék? Egy ork, aki más fajok csoportjában képzeli el a családját? Amennyire én tudom ez kivételesen különleges dolog.~
*Na tessék, még egy dolog, amitől ez az ork cseppet sem nevezhető átlagosnak, vagy közönségesnek. Ahogy az arcát fürkészi, nem kerüli el a figyelmét, hogy az ork nem reagált arra, amit ő mondott, sőt, mióta megjelent, egy futó pillantásra sem méltatta még.*
~Talán észre sem vett...~
*Morfondírozik, majd megállapítja, hogy talán nem is baj, így legalább ő leplezetlenül megnézheti minden apró vonását.*
//Az Ork//
//Szondei Szana//
*Nara ismét beleborzong a mély, férfias hangba, de ahogy a vezetőre és a mogorva törpre néz, talán jobb lesz, ha ők, apró népek ebből kimaradnak. Közelebb hajol Szanához és úgy súgja neki, hogy csak ő hallja, a többiek ne.*
-Talán igaza van, jobb lenne, ha mi nem szólnánk bele, elvégre úgyis a vezetőnk hozza meg a végső döntést. Aztán a nagy szánk miatt meg nehogy úgy döntsenek, hogy itt hagynak az erdő közepén.
*Miközben ezt mondja, aggodalmas arccal néz a lányra, remélve, hogy az is belátja, hogy az ő véleményük itt vajmi keveset számít.*
*Eközben az ork tovább beszél és meglepő dolgot mond. Nara hirtelen rá emeli a tekintetét és alig hisz a fülének.*
~Családi kötelék? Egy ork, aki más fajok csoportjában képzeli el a családját? Amennyire én tudom ez kivételesen különleges dolog.~
*Na tessék, még egy dolog, amitől ez az ork cseppet sem nevezhető átlagosnak, vagy közönségesnek. Ahogy az arcát fürkészi, nem kerüli el a figyelmét, hogy az ork nem reagált arra, amit ő mondott, sőt, mióta megjelent, egy futó pillantásra sem méltatta még.*
~Talán észre sem vett...~
*Morfondírozik, majd megállapítja, hogy talán nem is baj, így legalább ő leplezetlenül megnézheti minden apró vonását.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 21:18:22
Üzenet elküldve: 2016-07-10 21:18:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Éjszaka is halad, és csak akkor táborozik le, amikor Arthenior közelébe ér. Akkor is inkább a déli órákban, és egy viszonylag félreeső helyen, tartva a tolvajoktól.
Amikor a legnagyobb meleg és fény, amitől kis híján rosszul lett elmúlik, folytatja az útját a város felé. Ki tudna ugrani a bőréből örömében amikor távolról ugyan, de először meglátja a város homályos körvonalait.
Értékeli a változást erre nincs is megfelelő szó. És egyébként is, van egy íj, ami már lassan nem is tudja mióta vár rá a kovácsnál.
Megszaporázza a lépteit, hogy minél hamarabb elérje a célját.*
Amikor a legnagyobb meleg és fény, amitől kis híján rosszul lett elmúlik, folytatja az útját a város felé. Ki tudna ugrani a bőréből örömében amikor távolról ugyan, de először meglátja a város homályos körvonalait.
Értékeli a változást erre nincs is megfelelő szó. És egyébként is, van egy íj, ami már lassan nem is tudja mióta vár rá a kovácsnál.
Megszaporázza a lépteit, hogy minél hamarabb elérje a célját.*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 16:21:11
Üzenet elküldve: 2016-07-10 16:21:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván úton//
//Az Ork//
*Sharall megáll, egyrészt örül annak, hogy ilyen sokan állnak mellette, másrészt viszont látja, azzal hogy próbálnak neki segíteni, csak még inkább megnehezítik a dolgát. *
-Kérlek, ezt hagyd ránk! Elhiszem, hogy segíteni akarsz és hidd el, más helyzetben nagyon is örülnék neki, de ez most nem segít. -
*Mondja a sötételfnek, és közbe próbál a lehető legkedvesebben nézni rá. *
-Másrészről pedig, önnek is igaza van, sajnálom de nem tudom, hogy hívják, még nem volt szerencsénk bemutatkozni. Vagyis én megtettem, de... Nah nem ez most a lényeg. Igen igaza van, nem válaszoltam az előző kérdésére. Mert úgy gondoltam, sejti mi szándékom lehet azon a környéken, de ezek szerint nem, de miért is tudná én bute, hisz én ugyebár csak egy ork vagyok, miért is mennék arra. A válasz egyszerű. Szeretnék csatlakozni Vadvéd családi kötelékébe. -
*Hadarja az ork. Szeretne már minél gyorsabban túlesni az egészen, mert lassan besötétedik és nem áll szándékában az éjszakát tábor nélkül tölteni. *
-Remélem kielégítő a válaszom, ha nem szívesen elmesélem az egész élettörténetemet önnek, de szerintem okosabb lenne lassan tábort verni. -
//Az Ork//
*Sharall megáll, egyrészt örül annak, hogy ilyen sokan állnak mellette, másrészt viszont látja, azzal hogy próbálnak neki segíteni, csak még inkább megnehezítik a dolgát. *
-Kérlek, ezt hagyd ránk! Elhiszem, hogy segíteni akarsz és hidd el, más helyzetben nagyon is örülnék neki, de ez most nem segít. -
*Mondja a sötételfnek, és közbe próbál a lehető legkedvesebben nézni rá. *
-Másrészről pedig, önnek is igaza van, sajnálom de nem tudom, hogy hívják, még nem volt szerencsénk bemutatkozni. Vagyis én megtettem, de... Nah nem ez most a lényeg. Igen igaza van, nem válaszoltam az előző kérdésére. Mert úgy gondoltam, sejti mi szándékom lehet azon a környéken, de ezek szerint nem, de miért is tudná én bute, hisz én ugyebár csak egy ork vagyok, miért is mennék arra. A válasz egyszerű. Szeretnék csatlakozni Vadvéd családi kötelékébe. -
*Hadarja az ork. Szeretne már minél gyorsabban túlesni az egészen, mert lassan besötétedik és nem áll szándékában az éjszakát tábor nélkül tölteni. *
-Remélem kielégítő a válaszom, ha nem szívesen elmesélem az egész élettörténetemet önnek, de szerintem okosabb lenne lassan tábort verni. -
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 14:13:21
Üzenet elküldve: 2016-07-10 14:13:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
//Az ork//
*Egy mély levegőt vesz utána odamegy a Törphöz.
Vele már nem beszél közvetlenül, mint ahogy a félelffel tette.
Próbál hinni a Orknak és megérteni a másik szemszögből is.*
- Nem tudom, hogy észrevette-e, de még mindig itt beszélgetünk. Sehol sem látom, a hat felfegyverzett harcost. Ha meg akartak volna minket támadni akkor már rég megtehették volna.
*Próbál az érzékeire és az ösztöneire hagyatkozni, hogy Sharallnak nincsenek társai.*
- Viszont az én szemszögemből is kérem értse meg, ha valóban kemény ellenállásnak nézünk elébe a jövőben, akkor plusz egy harcos jól jöhet. Ezeknek a szavaknak csak azért adtam hangot, mivel itt is mindenki csak egy napja ismeri a másikat, és ha elkezdenénk kételkedni egymásban az nem lenne célra vezető. Szerintem mindannyian megérdemelhetünk egy esélyt.
~ Az igazságra hamar fény derül... ~
*Csak a jelen számít, ki s hogyan cselekszik abban a pillanatban, csak abból lehet kiindulni amit hallunk, s látunk melyekből a tapasztalat születik meg. Mindenki mondhat bármit, hogy az igazat megosztja vagy sem. Szana úgy érzi a hazugsággal nem haladnak előrébb.*
- Ahogy Ön is mondta, nem díszként hordjuk magunknál a fegyvereket.
Sajnos sem látnok, sem gondolatolvasó nem vagyok, de amit tehetünk ebben a helyzetben, hogy legalább meghallhatjuk a szándékait.
//Az ork//
*Egy mély levegőt vesz utána odamegy a Törphöz.
Vele már nem beszél közvetlenül, mint ahogy a félelffel tette.
Próbál hinni a Orknak és megérteni a másik szemszögből is.*
- Nem tudom, hogy észrevette-e, de még mindig itt beszélgetünk. Sehol sem látom, a hat felfegyverzett harcost. Ha meg akartak volna minket támadni akkor már rég megtehették volna.
*Próbál az érzékeire és az ösztöneire hagyatkozni, hogy Sharallnak nincsenek társai.*
- Viszont az én szemszögemből is kérem értse meg, ha valóban kemény ellenállásnak nézünk elébe a jövőben, akkor plusz egy harcos jól jöhet. Ezeknek a szavaknak csak azért adtam hangot, mivel itt is mindenki csak egy napja ismeri a másikat, és ha elkezdenénk kételkedni egymásban az nem lenne célra vezető. Szerintem mindannyian megérdemelhetünk egy esélyt.
~ Az igazságra hamar fény derül... ~
*Csak a jelen számít, ki s hogyan cselekszik abban a pillanatban, csak abból lehet kiindulni amit hallunk, s látunk melyekből a tapasztalat születik meg. Mindenki mondhat bármit, hogy az igazat megosztja vagy sem. Szana úgy érzi a hazugsággal nem haladnak előrébb.*
- Ahogy Ön is mondta, nem díszként hordjuk magunknál a fegyvereket.
Sajnos sem látnok, sem gondolatolvasó nem vagyok, de amit tehetünk ebben a helyzetben, hogy legalább meghallhatjuk a szándékait.
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-10 12:08:50
Üzenet elküldve: 2016-07-10 12:08:50
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Karaván, úton//
//Az ork//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Látja a pillanatnyi ideget az ork arcán, ekképp a törpe erősebben markolja meg bárdját, izmait készenlétbe helyezi, és felkészül, hogy amikor az ork izmai kirobbannak, vele együtt a sajátjai is mozduljanak, reagáljanak a támadásra. Azonban ez elmarad, a fegyverek pedig lova előtt landolnak, egy tiszteletteljes megjegyzés kíséretében. Enthgarr kifújja a levegőt, amit a támadásra készített elő, a készenléti állapotot azonban továbbra is fent tartja, nem tudhatja, hogy nem próbálkozik-e amaz puszta ököllel.
Enthgarr nem éppen fiatal. Ifjú volt a Nagy Barlangomlásnál, a törpék kataklizmájánál, ami megvolt azért bő huszonöt-harminc tele; ez pedig azt jelenti, hogy a törpe pont most jár élete felénél, és lévén az orkok és törpék élethossza hozzávetőlegesen hasonló, egyidősek lehetnek az orkkal, hacsak amaz nem egy öreg róka.
Azonban megszólal háta mögött a félvér, és látszik, hogy őrajta még nem ütött ork banda, nem kellett harcolnia a hatalmas zöld bestékkel.*
- Kislány, a fegyver arra való, hogy megvédd magad, nem arra, hogy díszként fityegjen az oldaladon a keménységed jelképeként. Mondd, mi a szart teszel, ha most elfüttyenti magát, és a bokrokból kiugrik még hat ekkora, a fele megöl minket, a másik fele meg rád mászik. Nem minden ork köcsög, ezt bátran állítom, de jobb félni, mint megijedni. Ezt ugye te is megérted?
*Sandít ezzel vissza az orkra, aki már megindult a vezető felé, halkan sugallva ezzel: "állj."*
//Az ork//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Látja a pillanatnyi ideget az ork arcán, ekképp a törpe erősebben markolja meg bárdját, izmait készenlétbe helyezi, és felkészül, hogy amikor az ork izmai kirobbannak, vele együtt a sajátjai is mozduljanak, reagáljanak a támadásra. Azonban ez elmarad, a fegyverek pedig lova előtt landolnak, egy tiszteletteljes megjegyzés kíséretében. Enthgarr kifújja a levegőt, amit a támadásra készített elő, a készenléti állapotot azonban továbbra is fent tartja, nem tudhatja, hogy nem próbálkozik-e amaz puszta ököllel.
Enthgarr nem éppen fiatal. Ifjú volt a Nagy Barlangomlásnál, a törpék kataklizmájánál, ami megvolt azért bő huszonöt-harminc tele; ez pedig azt jelenti, hogy a törpe pont most jár élete felénél, és lévén az orkok és törpék élethossza hozzávetőlegesen hasonló, egyidősek lehetnek az orkkal, hacsak amaz nem egy öreg róka.
Azonban megszólal háta mögött a félvér, és látszik, hogy őrajta még nem ütött ork banda, nem kellett harcolnia a hatalmas zöld bestékkel.*
- Kislány, a fegyver arra való, hogy megvédd magad, nem arra, hogy díszként fityegjen az oldaladon a keménységed jelképeként. Mondd, mi a szart teszel, ha most elfüttyenti magát, és a bokrokból kiugrik még hat ekkora, a fele megöl minket, a másik fele meg rád mászik. Nem minden ork köcsög, ezt bátran állítom, de jobb félni, mint megijedni. Ezt ugye te is megérted?
*Sandít ezzel vissza az orkra, aki már megindult a vezető felé, halkan sugallva ezzel: "állj."*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389