Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-01 08:13:39
Üzenet elküldve: 2016-09-01 08:13:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*A sötét ló, amit eddig követtek végül megállapodik valami mellett az út szélén. Bentrass hegyezi a fülét, de alig lehet kivenni valamit abból, amit a titokzatos idegen hörög, nyögdécsel.*
~Amos Thenior?!~
*Képtelenségnek tartja, hogy az a főpap akiről már rövid ittléte alatt is annyit hallott, itt feküdjön a főtértől karnyújtásnyira mint egy koldus. Persze az is lehet, hogy ideáig volt képes eljönni és nem bírta tovább az iramot. Megszökött valahonnan? Vagy csak oda akarja csalni magához a harcosokat?
Ryrin kiosztja szépen mindenkinek a parancsot, majd mikor a nemes meghallja a nevét közelebb lép.*
-Igenis.
*A pallos kipattan a kardhüvelyből, majd kissé maga elé emeli a méretes fegyvert. Nem kell oda az a kés, a pallosnál jobb eszköz nincs arra, hogy valakinek véget vessenek a szenvedésének.*
-Ez nem segíthet rajta? *kérdezi Ryrint majd előhúz a zsebéből egy kis fiolát amiben sötétzöld lé mozgolódik.
Kénytelenek lesznek kivárni, hogy a szerencsétlen valaki elkezd e csiripelni vagy nem. Addig is nem árt óvatosnak lenni és szemmel tartani a környezetet, de ezt a többiek majd megoldják.*
//A levél//
*A sötét ló, amit eddig követtek végül megállapodik valami mellett az út szélén. Bentrass hegyezi a fülét, de alig lehet kivenni valamit abból, amit a titokzatos idegen hörög, nyögdécsel.*
~Amos Thenior?!~
*Képtelenségnek tartja, hogy az a főpap akiről már rövid ittléte alatt is annyit hallott, itt feküdjön a főtértől karnyújtásnyira mint egy koldus. Persze az is lehet, hogy ideáig volt képes eljönni és nem bírta tovább az iramot. Megszökött valahonnan? Vagy csak oda akarja csalni magához a harcosokat?
Ryrin kiosztja szépen mindenkinek a parancsot, majd mikor a nemes meghallja a nevét közelebb lép.*
-Igenis.
*A pallos kipattan a kardhüvelyből, majd kissé maga elé emeli a méretes fegyvert. Nem kell oda az a kés, a pallosnál jobb eszköz nincs arra, hogy valakinek véget vessenek a szenvedésének.*
-Ez nem segíthet rajta? *kérdezi Ryrint majd előhúz a zsebéből egy kis fiolát amiben sötétzöld lé mozgolódik.
Kénytelenek lesznek kivárni, hogy a szerencsétlen valaki elkezd e csiripelni vagy nem. Addig is nem árt óvatosnak lenni és szemmel tartani a környezetet, de ezt a többiek majd megoldják.*
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:33:55
Üzenet elküldve: 2016-09-01 00:33:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Nem erőssége a lopakodás, nem is próbálkozik vele, teljes erejével próbál a bokrok közé csörtetni, hogy kiderítse, mi az, amit látott. Persze Leon jóval gyorsabban mozdul a vélhetően egészséges lábával és temperamentumával. Gradak is igyekszik mögötte maradni, részben, hogy segítségére legyen, ha baj van, részben büszkeségből.
Közelebb érve látszik, hogy egy törött kard hever a földön, mellette a saját ruháival betakart gazdája fekszik. Vér kevés látszik, inkább csak a ruháján látszanak vöröses fekete pacák. Ha közelebbről megnéznék, talán meg lehetne mondani, milyen régen fekszik ott szerencsétlen, de erre Gradaknak esélye sincs. A sűrű növényzetben nem tudja megkerülni Leont, így most a kezdeményezés egyedül az Ő kezében van.*
//Leon Descobrat//
*Nem erőssége a lopakodás, nem is próbálkozik vele, teljes erejével próbál a bokrok közé csörtetni, hogy kiderítse, mi az, amit látott. Persze Leon jóval gyorsabban mozdul a vélhetően egészséges lábával és temperamentumával. Gradak is igyekszik mögötte maradni, részben, hogy segítségére legyen, ha baj van, részben büszkeségből.
Közelebb érve látszik, hogy egy törött kard hever a földön, mellette a saját ruháival betakart gazdája fekszik. Vér kevés látszik, inkább csak a ruháján látszanak vöröses fekete pacák. Ha közelebbről megnéznék, talán meg lehetne mondani, milyen régen fekszik ott szerencsétlen, de erre Gradaknak esélye sincs. A sűrű növényzetben nem tudja megkerülni Leont, így most a kezdeményezés egyedül az Ő kezében van.*
2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-31 18:24:35
Üzenet elküldve: 2016-08-31 18:24:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*A sötétben történő botorkálás nem igazán a kenyere, különösképpen, hogy nem is nagyon van olyan varázslata, amivel képes lenne így az orránál egy kicsivel is tovább látni.
Talán még hallja a ló lépteit, amikor végre Aviolan megérkezik.*
-Szellemekre! Mi tartott eddig!?
*Elveszi a fáklyát, majd bevárja Raeyant, és Rowont is. Az eléjük tároló látvány viszont nem túlzottan nyugtató. Egy sérült ember fekszik előttük, ne szépítsük, haldoklik. Ez már önmagában is problémás történet, de az igazi csapás akkor jön, mikor megszólal. Amos Thenior neve az, amit egyértelműen kivehetnek a kalandorok, és ha ez tényleg az ő műve, akkor bizony nem csak ők vannak komoly bajban, hanem Arthenior is.
Ryrin odarohan a szerencsétlenhez, és a fájdalmainak enyhítése célján a homlokára teszi a kezét. Ha a varázslat sikerül, talán nyer annyi időt, hogy a haldokló elmesélhesse, amit tud, és választ adhasson arra, hogy mi is folyik valójában itt. Addig viszont parancsokat oszt, bár suttogva.*
-Rowon, Raeyan. Oltsátok el a fáklyáitokat, és lopakodjatok egy tizenöt métert előre. Derítsétek föl az utat előttünk, de óvatosan! Ha hangokat hallotok, gyertek vissza jelenteni az esetet, és ne várjátok meg, míg felbuknak bennetek! Hagyatkozzatok a füleitekre!
*Előhúzza a kését, hogy a lényeges információk után véget vessen a vergődő áldozat szenvedésének. Nem fűlik hozzá a foga, de időnként meg kell tenni. Ez is része a lovagi kötelességének.*
-Aviolan, maradj a lovon, és húzódj egy tíz métert a város felé, hogy hírt adhass nekik, ha bajba kerülünk! Oltsd el te is a fáklyát! Bentrass, te pedig gyere mellém, kérlek, és vond ki a kardod. Légy a védelmezőm, míg ápolom!
*Mindenki egyértelmű feladatot kapott, viszont Ryrin nem oltja el a fáklyát. Valószínűleg már úgy is kiszúrták, és a fényességével fedezi a felderítők mozgását. Amíg őt nézik, a többiek tudnak az árnyékban ténykedni, feltéve, hogy ezek a valamik nem látnak a sötétben. Úgy mindannyian bajban lesznek.
Ha minden információt elmond a sérült, és Ryrin úgy látja, hogy menthetetlen, akkor nem fog kertelni, és halántékon szúrja a szerencsétlent.*
Ryrin Bessin megpróbált varázsolni egy Borogatás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//A levél//
*A sötétben történő botorkálás nem igazán a kenyere, különösképpen, hogy nem is nagyon van olyan varázslata, amivel képes lenne így az orránál egy kicsivel is tovább látni.
Talán még hallja a ló lépteit, amikor végre Aviolan megérkezik.*
-Szellemekre! Mi tartott eddig!?
*Elveszi a fáklyát, majd bevárja Raeyant, és Rowont is. Az eléjük tároló látvány viszont nem túlzottan nyugtató. Egy sérült ember fekszik előttük, ne szépítsük, haldoklik. Ez már önmagában is problémás történet, de az igazi csapás akkor jön, mikor megszólal. Amos Thenior neve az, amit egyértelműen kivehetnek a kalandorok, és ha ez tényleg az ő műve, akkor bizony nem csak ők vannak komoly bajban, hanem Arthenior is.
Ryrin odarohan a szerencsétlenhez, és a fájdalmainak enyhítése célján a homlokára teszi a kezét. Ha a varázslat sikerül, talán nyer annyi időt, hogy a haldokló elmesélhesse, amit tud, és választ adhasson arra, hogy mi is folyik valójában itt. Addig viszont parancsokat oszt, bár suttogva.*
-Rowon, Raeyan. Oltsátok el a fáklyáitokat, és lopakodjatok egy tizenöt métert előre. Derítsétek föl az utat előttünk, de óvatosan! Ha hangokat hallotok, gyertek vissza jelenteni az esetet, és ne várjátok meg, míg felbuknak bennetek! Hagyatkozzatok a füleitekre!
*Előhúzza a kését, hogy a lényeges információk után véget vessen a vergődő áldozat szenvedésének. Nem fűlik hozzá a foga, de időnként meg kell tenni. Ez is része a lovagi kötelességének.*
-Aviolan, maradj a lovon, és húzódj egy tíz métert a város felé, hogy hírt adhass nekik, ha bajba kerülünk! Oltsd el te is a fáklyát! Bentrass, te pedig gyere mellém, kérlek, és vond ki a kardod. Légy a védelmezőm, míg ápolom!
*Mindenki egyértelmű feladatot kapott, viszont Ryrin nem oltja el a fáklyát. Valószínűleg már úgy is kiszúrták, és a fényességével fedezi a felderítők mozgását. Amíg őt nézik, a többiek tudnak az árnyékban ténykedni, feltéve, hogy ezek a valamik nem látnak a sötétben. Úgy mindannyian bajban lesznek.
Ha minden információt elmond a sérült, és Ryrin úgy látja, hogy menthetetlen, akkor nem fog kertelni, és halántékon szúrja a szerencsétlent.*
Ryrin Bessin megpróbált varázsolni egy Borogatás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:29:54
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:29:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Kissé lemaradva a többiektől de csak befut szépen lassan ő is és nem üres kézzel hanem fáklyával a kezében. Hogy az a fogadóból lett e vagy az istállóból azzal nem foglalkozik mivel úgy gondolja ennyit igazán magáénak tudhat egy csapat aki a várost oltalmazza.*
-Jövök. *szólítja meg a társaságot és megállítja Cukrot Sunuko mellett.*
-Kicsit lemaradtam... gondoltam felügyelem, hogy nem e követ minket valaki. *magyarázza távolléte után. Bizony sosem tudni nem e csapdába igyekeznek és ha igen akkor kell valaki aki hátul feláldozza magát... majd elordítja a többieknek a veszélyt.*
-Nem követnek minket.
*A sötétség neki sem megszokott dolog és bizony idő kell mire a szeme megszokja. Éjjel legfeljebb a kastély környékén korzózott odahaza szóval kint terepen kevés tapasztalata van éjjel.*
-És itt? Egyelőre semmi?
//A levél//
*Kissé lemaradva a többiektől de csak befut szépen lassan ő is és nem üres kézzel hanem fáklyával a kezében. Hogy az a fogadóból lett e vagy az istállóból azzal nem foglalkozik mivel úgy gondolja ennyit igazán magáénak tudhat egy csapat aki a várost oltalmazza.*
-Jövök. *szólítja meg a társaságot és megállítja Cukrot Sunuko mellett.*
-Kicsit lemaradtam... gondoltam felügyelem, hogy nem e követ minket valaki. *magyarázza távolléte után. Bizony sosem tudni nem e csapdába igyekeznek és ha igen akkor kell valaki aki hátul feláldozza magát... majd elordítja a többieknek a veszélyt.*
-Nem követnek minket.
*A sötétség neki sem megszokott dolog és bizony idő kell mire a szeme megszokja. Éjjel legfeljebb a kastély környékén korzózott odahaza szóval kint terepen kevés tapasztalata van éjjel.*
-És itt? Egyelőre semmi?
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-30 15:46:10
Üzenet elküldve: 2016-08-30 15:46:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hallgatja a férfit a katonaság előnyeiről, de ő nem így nevezné. Azt mindig is inkább hátránynak tartotta, hogy nem dönthet saját életről. Tény, hogy felelősségmentes, de ez annyira jó csak, hogy könnyebben hal meg az ember.*
-Hát, láttam már olyan kapitányt, aki a megsemmisülésbe vezette az embereit, mert rosszul mérte fel a helyzetet. Én nem akarnék így elpusztulni. Feleslegesen. *A vállvonás rá is átragad, ő is így tesz.*
-Egyszerűbben halsz meg. Igaz. *Kérdésére azt a választ kapja, amire egyébként számított. Tipikus, saját gondolkodástól mentes katonaválasz. Az a mondat, amit ilyen helyzetben egy Sillerforw szolgának mondania kell.*
-Csak nehogy kiderüljön, hogy te vagy az egyetlen férfi. Mert gyanítom így van. *Ezzel az ő részéről lezártnak tekinti a témát. Felesleges boncolgatni, hiszen mindig ugyan oda fognak jutni. Leon pesszimizmusa Gradak féktelen, Uraiba vetett bizalmával szemben. Két különböző, és összeférhetetlen vélemény. Léptei valóban a férfihez igazodnak, hiszen mi értelme lett volna felajánlani a társaságát, ha egyébként meg lehagyja őt. Általában sem gyors a járása, hiszen ő nem siet senkihez, vagy, ha mégis így van, az a valaki várhat rá még pár napot. A kalóz nem vesz észre semmit, de amikor Gradak a fegyveréhez kap, ő is így cselekszik, másodpercnyi késlekedés nélkül, és elindul a mutatott irányba. Nem is gondolkodik rajta, hogy maga elé engedje a férfit.* ~Még egy termetesebb mókus is lenyomja ilyen állapotban!~ *Viccel magában, bár azért ez kétséges. Jó nagy rágcsálónak kellene lennie hozzá.*
*Hallgatja a férfit a katonaság előnyeiről, de ő nem így nevezné. Azt mindig is inkább hátránynak tartotta, hogy nem dönthet saját életről. Tény, hogy felelősségmentes, de ez annyira jó csak, hogy könnyebben hal meg az ember.*
-Hát, láttam már olyan kapitányt, aki a megsemmisülésbe vezette az embereit, mert rosszul mérte fel a helyzetet. Én nem akarnék így elpusztulni. Feleslegesen. *A vállvonás rá is átragad, ő is így tesz.*
-Egyszerűbben halsz meg. Igaz. *Kérdésére azt a választ kapja, amire egyébként számított. Tipikus, saját gondolkodástól mentes katonaválasz. Az a mondat, amit ilyen helyzetben egy Sillerforw szolgának mondania kell.*
-Csak nehogy kiderüljön, hogy te vagy az egyetlen férfi. Mert gyanítom így van. *Ezzel az ő részéről lezártnak tekinti a témát. Felesleges boncolgatni, hiszen mindig ugyan oda fognak jutni. Leon pesszimizmusa Gradak féktelen, Uraiba vetett bizalmával szemben. Két különböző, és összeférhetetlen vélemény. Léptei valóban a férfihez igazodnak, hiszen mi értelme lett volna felajánlani a társaságát, ha egyébként meg lehagyja őt. Általában sem gyors a járása, hiszen ő nem siet senkihez, vagy, ha mégis így van, az a valaki várhat rá még pár napot. A kalóz nem vesz észre semmit, de amikor Gradak a fegyveréhez kap, ő is így cselekszik, másodpercnyi késlekedés nélkül, és elindul a mutatott irányba. Nem is gondolkodik rajta, hogy maga elé engedje a férfit.* ~Még egy termetesebb mókus is lenyomja ilyen állapotban!~ *Viccel magában, bár azért ez kétséges. Jó nagy rágcsálónak kellene lennie hozzá.*
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-30 12:03:44
Üzenet elküldve: 2016-08-30 12:03:44
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
//Fegyveres harc: jó//
*Az ork üvölt és még mindig harcol, noha helyzete már finoman szólva is siralmas. Szörnyű ha valaki nem képes elismerni a vereséget, ráadásul a rá záporozó csapások sorozata elől sem a fába állított fegyverhez menekül, hanem továbbra is az ölni akarás motoszkál abban a nagy zöld ám belülről üres kobakjában.
Az elf ezzel szemben kimért támadó játékot játszik. Jobb keze előre, balja hátra néz, elfogadható vívóállásban vár, illetve próbál elugrálni az ork újabb és újabb támadásai és fogódzásai elől, jobb gyorsaságát használja ki a visszavonulás során, hogy még véletlenül se kerülhessen az ork talpai alá, illetve többszöri irányváltoztatással cselez akár a fákat is kerülgetve, vagy védelmi célra felhasználva, elvégre a saját élete mindennél fontosabb. Még annál is, hogy a nagy tunya zöldséget holtan láthassa. A fontossági skála második fokán áll a lény csalogatása, ugyanis ha már ennyire őt akarja megfojtani akkor jobb ha a menekülését, kitérését abba az irányba hajtja végre amerre az ork csupán egyre távolabb és távolabb kerül a fába állított bárdjától. Nem lenne jó ha még egyszer kezébe venné.
Gyorsaságát jól kitudja használni a lénnyel szemben, de pihentségét már aligha. Alapvetően jobb állapotban van mint ellenfele, de annak jelenlegi dühe nem teszi lehetővé, hogy sokféle támadáson, vagy támadási stratégiákon gondolkozzon. Kénytelen hát megvárni amíg ez a düh elmúlik ellenfele pedig ismét visszazuhan a fáradtság és a fájdalom világába. Karját nem engedi megfogni, ellenben a kardját szívesen odaengedi az ork keze ügyébe, ám annak egyetlen végkifejlete egy szép formás ujjmetélés lesz mely után a zöldbőrű már nem fog tudni a kocsmában hét sört rendelni.*
//Fegyveres harc: jó//
*Az ork üvölt és még mindig harcol, noha helyzete már finoman szólva is siralmas. Szörnyű ha valaki nem képes elismerni a vereséget, ráadásul a rá záporozó csapások sorozata elől sem a fába állított fegyverhez menekül, hanem továbbra is az ölni akarás motoszkál abban a nagy zöld ám belülről üres kobakjában.
Az elf ezzel szemben kimért támadó játékot játszik. Jobb keze előre, balja hátra néz, elfogadható vívóállásban vár, illetve próbál elugrálni az ork újabb és újabb támadásai és fogódzásai elől, jobb gyorsaságát használja ki a visszavonulás során, hogy még véletlenül se kerülhessen az ork talpai alá, illetve többszöri irányváltoztatással cselez akár a fákat is kerülgetve, vagy védelmi célra felhasználva, elvégre a saját élete mindennél fontosabb. Még annál is, hogy a nagy tunya zöldséget holtan láthassa. A fontossági skála második fokán áll a lény csalogatása, ugyanis ha már ennyire őt akarja megfojtani akkor jobb ha a menekülését, kitérését abba az irányba hajtja végre amerre az ork csupán egyre távolabb és távolabb kerül a fába állított bárdjától. Nem lenne jó ha még egyszer kezébe venné.
Gyorsaságát jól kitudja használni a lénnyel szemben, de pihentségét már aligha. Alapvetően jobb állapotban van mint ellenfele, de annak jelenlegi dühe nem teszi lehetővé, hogy sokféle támadáson, vagy támadási stratégiákon gondolkozzon. Kénytelen hát megvárni amíg ez a düh elmúlik ellenfele pedig ismét visszazuhan a fáradtság és a fájdalom világába. Karját nem engedi megfogni, ellenben a kardját szívesen odaengedi az ork keze ügyébe, ám annak egyetlen végkifejlete egy szép formás ujjmetélés lesz mely után a zöldbőrű már nem fog tudni a kocsmában hét sört rendelni.*
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-30 10:29:20
Üzenet elküldve: 2016-08-30 10:29:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*A felháborodása és az elszólás alapján Leon masszívan negatív véleménye Városőrségről a vele magával vagy szívének fontos egyénekkel megtörtént eseten vagy eseteken alapszik. Gradak nem nagyon tud bánni az emberekkel, ha nem a legyőzésükről vagy megölésükről van szó, de most érzi, hogy felesleges lenne vitatkozni, a másik férfi véleményét szavakkal nem lehet megváltoztatni. Így inkább hagyja a témát. Csak ismételni tudná magát.*
-Meglátjuk, mit hoz a jövő. Nekem házam harcosaként megadatik az a luxus, hogy ne kelljen a jövőn gondolkoznom. Az esélyeimet csak addig latolgatom, amíg parancsot nem kapok. Akkor elmúlik a töprengés ideje és csak arra kell figyelnem, hogy a parancsot legjobb tudásom szerint teljesítsem. *Vállat von.*
-Sok nagy dilemmára ad frappáns választ a katonalét. Most még vitázunk, hogy van-e remény, de a sorban állva, az ellenséggel szemközt már csak az a kérdés, megéred-e a következő percet. Sokat egyszerűsít a dolgokon.
*Leon következő kérdésére elsötétül a tekintete, de már kezdi megszokni, hogy a férfi tapintat nélkül kérdez vagy tesz megjegyzést, nem feltétlenül rossz szándékból vagy kötözködésből, egyszerűen ilyen nyílt és meggondolatlan a természete. ~Végül is ez csak az egyenesség egy fajtája. Akár jó tulajdonságnak is mondhatnánk.~ Mégsem lesz kevésbé rossz hangulata a kérdéstől.*
-Nem tudom, mi vár a Sillerforw házban. De abban biztos vagyok, hogy amíg akad egy férfi, aki fegyvert fogjon, addig a Sillerforw ház ki fog állni Arthenior és a védtelenek elé, hogy óvja őket a holtaktól vagy bármi más borzalomtól, ami ellenük támad.
*Közben megindulnak és folytatják az utat Arthenior felé. Gradak érzi, hogy Leon az, aki a gyaloglás ütemét hozzá igazítja, de büszkeség ide vagy oda, az alig gyógyult lábsebével csak ilyen gyorsan tud haladni. Ahogy ballagnak, az út mellett bozótos terület következik. Egy helyen az ágak között fém csillan Gradak arcába. Ösztönösen kap kardjához, de semmi nem történik, ami indokolná, hogy elővegye fegyverét. Megtorpan, az ágak között igyekszik a sűrű növényzeten keresztül lyukat nézni, de csak azt a darab azonosíthatatlan fémet látja, ami innen nézve a földön hever.*
-Nézd csak, Leon! Mi lehet ott?
//Leon Descobrat//
*A felháborodása és az elszólás alapján Leon masszívan negatív véleménye Városőrségről a vele magával vagy szívének fontos egyénekkel megtörtént eseten vagy eseteken alapszik. Gradak nem nagyon tud bánni az emberekkel, ha nem a legyőzésükről vagy megölésükről van szó, de most érzi, hogy felesleges lenne vitatkozni, a másik férfi véleményét szavakkal nem lehet megváltoztatni. Így inkább hagyja a témát. Csak ismételni tudná magát.*
-Meglátjuk, mit hoz a jövő. Nekem házam harcosaként megadatik az a luxus, hogy ne kelljen a jövőn gondolkoznom. Az esélyeimet csak addig latolgatom, amíg parancsot nem kapok. Akkor elmúlik a töprengés ideje és csak arra kell figyelnem, hogy a parancsot legjobb tudásom szerint teljesítsem. *Vállat von.*
-Sok nagy dilemmára ad frappáns választ a katonalét. Most még vitázunk, hogy van-e remény, de a sorban állva, az ellenséggel szemközt már csak az a kérdés, megéred-e a következő percet. Sokat egyszerűsít a dolgokon.
*Leon következő kérdésére elsötétül a tekintete, de már kezdi megszokni, hogy a férfi tapintat nélkül kérdez vagy tesz megjegyzést, nem feltétlenül rossz szándékból vagy kötözködésből, egyszerűen ilyen nyílt és meggondolatlan a természete. ~Végül is ez csak az egyenesség egy fajtája. Akár jó tulajdonságnak is mondhatnánk.~ Mégsem lesz kevésbé rossz hangulata a kérdéstől.*
-Nem tudom, mi vár a Sillerforw házban. De abban biztos vagyok, hogy amíg akad egy férfi, aki fegyvert fogjon, addig a Sillerforw ház ki fog állni Arthenior és a védtelenek elé, hogy óvja őket a holtaktól vagy bármi más borzalomtól, ami ellenük támad.
*Közben megindulnak és folytatják az utat Arthenior felé. Gradak érzi, hogy Leon az, aki a gyaloglás ütemét hozzá igazítja, de büszkeség ide vagy oda, az alig gyógyult lábsebével csak ilyen gyorsan tud haladni. Ahogy ballagnak, az út mellett bozótos terület következik. Egy helyen az ágak között fém csillan Gradak arcába. Ösztönösen kap kardjához, de semmi nem történik, ami indokolná, hogy elővegye fegyverét. Megtorpan, az ágak között igyekszik a sűrű növényzeten keresztül lyukat nézni, de csak azt a darab azonosíthatatlan fémet látja, ami innen nézve a földön hever.*
-Nézd csak, Leon! Mi lehet ott?
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-29 16:04:53
Üzenet elküldve: 2016-08-29 16:04:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
//Pusztakezes harc: Átlagos//
//Vérszomj//
*Valóban nem számolt azzal, hogy addig táncol amíg van esélye menekülni is. Pusztán azért mert nem néz ki ennyi észt a fajtájából. Nem mindenki ork, hogy tudjon harcolni. Mikor egy fába csapódik a csatbárd egy hatalmasat ordít, és rohamra indul. Közelgő csapásokra számít. Karjával állítja, vagy csapja félre a dolgot, és nem ügyeskedik. Nem akar. Nem érez fájdalmat. Habár jól gondolja ellenfele, hiszen nem olyan ügyes pusztakézzel mint bárddal, de most erre nincs is szüksége, hiszen nem akarja sértetlenül megúszni. Nem lényeges. Úgy is beforrasztja az elvett élet mágikus ereje. A gyilkolás édes véres íze, és izgalom, düh nem engedik agyáig a test zsigeri érzéseit. Ha megindul nehéz egy akkora testet megállítani, és a roham is csak akkor indul, mikor a lombrágó elindította támadását. Az érkező pengét eltolja, s csúnyán bele is vág a karjába, áthasítva a bőr védőt, de ez az éhes orkot érdekli? Egy fikarcnyit sem. Amivel tudja megragadja. Megvágott kezével a fegyverforgató kezét, vagy másikkal azt a végtagot amit már megdobott régebben, vagy ha átfogni sikerülne. Amire alkalma akad. Mindenképpen belharcba akar kerülni, hogy a kard hosszát ne használhassa fel ellenfele. Ha ezt úgy érheti el jelen pillanatban hogy átgázol rajta mint egy csatamén, hát maga alá gyűri. Ha pedig fogódzkodót talál akkor magához rántja az elfet, és azt a két fegyverét használja ami maradt. A fogát, és az erejét. Magához szorítva egy nem túl meleg ölelés közepette, harapna bele a másik nyakába. Agyaraival, és hatalmas állkapcsával ez azt jelenti, hogy egy jó darabot sikerülne kiharapnia a másik nyakából. Talán egész az ütőérig.*
//Pusztakezes harc: Átlagos//
//Vérszomj//
*Valóban nem számolt azzal, hogy addig táncol amíg van esélye menekülni is. Pusztán azért mert nem néz ki ennyi észt a fajtájából. Nem mindenki ork, hogy tudjon harcolni. Mikor egy fába csapódik a csatbárd egy hatalmasat ordít, és rohamra indul. Közelgő csapásokra számít. Karjával állítja, vagy csapja félre a dolgot, és nem ügyeskedik. Nem akar. Nem érez fájdalmat. Habár jól gondolja ellenfele, hiszen nem olyan ügyes pusztakézzel mint bárddal, de most erre nincs is szüksége, hiszen nem akarja sértetlenül megúszni. Nem lényeges. Úgy is beforrasztja az elvett élet mágikus ereje. A gyilkolás édes véres íze, és izgalom, düh nem engedik agyáig a test zsigeri érzéseit. Ha megindul nehéz egy akkora testet megállítani, és a roham is csak akkor indul, mikor a lombrágó elindította támadását. Az érkező pengét eltolja, s csúnyán bele is vág a karjába, áthasítva a bőr védőt, de ez az éhes orkot érdekli? Egy fikarcnyit sem. Amivel tudja megragadja. Megvágott kezével a fegyverforgató kezét, vagy másikkal azt a végtagot amit már megdobott régebben, vagy ha átfogni sikerülne. Amire alkalma akad. Mindenképpen belharcba akar kerülni, hogy a kard hosszát ne használhassa fel ellenfele. Ha ezt úgy érheti el jelen pillanatban hogy átgázol rajta mint egy csatamén, hát maga alá gyűri. Ha pedig fogódzkodót talál akkor magához rántja az elfet, és azt a két fegyverét használja ami maradt. A fogát, és az erejét. Magához szorítva egy nem túl meleg ölelés közepette, harapna bele a másik nyakába. Agyaraival, és hatalmas állkapcsával ez azt jelenti, hogy egy jó darabot sikerülne kiharapnia a másik nyakából. Talán egész az ütőérig.*
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-28 09:13:34
Üzenet elküldve: 2016-08-28 09:13:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Tehát végül sikerül fáklyákat szerezniük. Azonban még a második lovas lovaguk megérkezte előtt a csapatot egy igen kellemetlen élmény fogadja. Az út szélén egy lapos kupac mellett állapodik meg a ló. Egy igen megviselt állapotú valami ez. A fáklyá fényköre felfedi emberi mivoltát is. Elhaló hangon hörög.*
-Aamus tehnior...
*Kezd bele, és valahova a fáklyák mögé kezd fókuszálni, ahogyan meglátja azokat közeledni.*
-Aamus thenior.
*Ismétli újra elhaló hangon, és küzködve nyögdécsel kifacsart testhelyzetében. Jobban megnézve eléggé sápadt. Reszket, ahogyan hangja is. De nem látszik rajta nagyobb seb korán és állapotán kívül. Kezét lassan, remegve emeli az ég felé, és beszélni próbálna. Egyértelműen nem itt ért véget mondanivalója, kivéve, ha valaki el nem hallgattatja, mely lehet, hogy ilyen körülmények között jó döntés lenne.*
//A levél//
*Tehát végül sikerül fáklyákat szerezniük. Azonban még a második lovas lovaguk megérkezte előtt a csapatot egy igen kellemetlen élmény fogadja. Az út szélén egy lapos kupac mellett állapodik meg a ló. Egy igen megviselt állapotú valami ez. A fáklyá fényköre felfedi emberi mivoltát is. Elhaló hangon hörög.*
-Aamus tehnior...
*Kezd bele, és valahova a fáklyák mögé kezd fókuszálni, ahogyan meglátja azokat közeledni.*
-Aamus thenior.
*Ismétli újra elhaló hangon, és küzködve nyögdécsel kifacsart testhelyzetében. Jobban megnézve eléggé sápadt. Reszket, ahogyan hangja is. De nem látszik rajta nagyobb seb korán és állapotán kívül. Kezét lassan, remegve emeli az ég felé, és beszélni próbálna. Egyértelműen nem itt ért véget mondanivalója, kivéve, ha valaki el nem hallgattatja, mely lehet, hogy ilyen körülmények között jó döntés lenne.*
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-26 22:32:49
Üzenet elküldve: 2016-08-26 22:32:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
*Nem a terv egyáltalán nem így nézett ki, mint ami a végén kisült belőle. A problémák sorát talán kezdhetné azzal, hogy az ork a díszes penge támadásától nem döglött meg azonnal és a feje még mindig egy darabban van, odáig, hogy az a nagy bárd mint valami bot kezd el mozogni a bestia kezében, majdnem az elf életét követelve, egészen addig, hogy sikerült egy adag nagyon is finom ördögvigyortól megszabadulnia, és ha később még életben lesz akkor ez a momentum csúnyán rá fogja nyomni bélyegét a hangulatára, már ha nem sikerül még egy adagot beszereznie valahonnét. Nincs hát mese menekülnie kell. Igyekezve eltávolodni az ork és baltája elől növeli a távolságot, vagy másképp fogalmazva fut mint a nyúl.
A bestia azonban túlbecsülte az elf bátorságát. Vagy éppen a boszorkányos mozdulatok hatóidejével nincsen tisztában, talán most lát ilyet először. Mindenesetre, az az elf aki az árnytánc nemes tudományát csak a támadásra hasznosítja és nem gondol bele, hogy esetleg csúnyán lebőg az egésszel, az egyrészt nem Ereth, másrészt meg az ilyen elfet előbb vagy utóbb agyonverik. Gyors lefelé mozgással kerüli ki a vállába akaszkodni kívánó baltát, majd mielőtt még észbe kaphatna és felfoghatná a helyzetet a repülő fegyver is elúszik mellette és élével csúnyán belecsapódik egy fába, vagy akár a földbe. Így vagy úgy az erő megdöbbentő. Ő maga még minden erejét beleadva se lenne képes akár csak megemelni ezt a fegyvert a másik meg csak így dobálgatja. Nagy szusszanás jelzi a tánc végeztét, majd az elf pengéje szinte azonnal ismét a bestia feje felé fordul. Egyáltalán nem így tervezte a dolgokat, de a helyzet az, hogy jelenleg neki van fegyvere, a másiknak pedig csak a puszta öklei vannak, és azok is csak gyenge bőr alkarvédőkkel vannak védve, melyeket az éles penge sajnos nem tud teljesen átvágni, a használó pocsék ereje miatt, de attól még könnyen használhatatlanná tehet egy egy végtagot. Arról, hogy hagyja ellenfelének visszaszerezni a fegyverét, természetesen szó sem lehet, tisztesség nem jár az erősebb ellenfélnek. Immáron bátran suhint, és gyorsaságát kihasználva igyekszik annyi sebet ejteni ellenfelén amennyit csak lehet. Továbbá szentül hiszi, hogy a másik pusztakezes harcban messze nem olyan jó mint amilyen a nagy fegyverrel volt.*
*Nem a terv egyáltalán nem így nézett ki, mint ami a végén kisült belőle. A problémák sorát talán kezdhetné azzal, hogy az ork a díszes penge támadásától nem döglött meg azonnal és a feje még mindig egy darabban van, odáig, hogy az a nagy bárd mint valami bot kezd el mozogni a bestia kezében, majdnem az elf életét követelve, egészen addig, hogy sikerült egy adag nagyon is finom ördögvigyortól megszabadulnia, és ha később még életben lesz akkor ez a momentum csúnyán rá fogja nyomni bélyegét a hangulatára, már ha nem sikerül még egy adagot beszereznie valahonnét. Nincs hát mese menekülnie kell. Igyekezve eltávolodni az ork és baltája elől növeli a távolságot, vagy másképp fogalmazva fut mint a nyúl.
A bestia azonban túlbecsülte az elf bátorságát. Vagy éppen a boszorkányos mozdulatok hatóidejével nincsen tisztában, talán most lát ilyet először. Mindenesetre, az az elf aki az árnytánc nemes tudományát csak a támadásra hasznosítja és nem gondol bele, hogy esetleg csúnyán lebőg az egésszel, az egyrészt nem Ereth, másrészt meg az ilyen elfet előbb vagy utóbb agyonverik. Gyors lefelé mozgással kerüli ki a vállába akaszkodni kívánó baltát, majd mielőtt még észbe kaphatna és felfoghatná a helyzetet a repülő fegyver is elúszik mellette és élével csúnyán belecsapódik egy fába, vagy akár a földbe. Így vagy úgy az erő megdöbbentő. Ő maga még minden erejét beleadva se lenne képes akár csak megemelni ezt a fegyvert a másik meg csak így dobálgatja. Nagy szusszanás jelzi a tánc végeztét, majd az elf pengéje szinte azonnal ismét a bestia feje felé fordul. Egyáltalán nem így tervezte a dolgokat, de a helyzet az, hogy jelenleg neki van fegyvere, a másiknak pedig csak a puszta öklei vannak, és azok is csak gyenge bőr alkarvédőkkel vannak védve, melyeket az éles penge sajnos nem tud teljesen átvágni, a használó pocsék ereje miatt, de attól még könnyen használhatatlanná tehet egy egy végtagot. Arról, hogy hagyja ellenfelének visszaszerezni a fegyverét, természetesen szó sem lehet, tisztesség nem jár az erősebb ellenfélnek. Immáron bátran suhint, és gyorsaságát kihasználva igyekszik annyi sebet ejteni ellenfelén amennyit csak lehet. Továbbá szentül hiszi, hogy a másik pusztakezes harcban messze nem olyan jó mint amilyen a nagy fegyverrel volt.*
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-26 17:28:04
Üzenet elküldve: 2016-08-26 17:28:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer//
*Leon szerint keresni sem kell a hibákat, mert ha az ember egyszerűen nyitott szemmel jár, meglátja azokat, különösebb kutakodás nélkül is.*
-Nekem nincs ilyen gyengeségem! *Háborodik fel, és szinte a szeme is vérbe borul.*
-Ha felesküdök az emberek védelmére, nem fogok elnézni, amikor megerőszakolnak valakit, vagy ellopnak valamiét, akármennyi pénzt kapok is érte! *Régi emlék, nem is ebből a városból, de biztos benne, hogy itt is történt már ilyen. hamar lenyugszik, mikor észreveszi magát, és a kiborulását. Nem igazán van hozzáfűzni valója a következő mondatokhoz, mert ő sincs benne az Artheniori dolgokban.*
-Abban nem kételkedem, hogy ti védeni fogjátok, na de a többiek? *Az állatkája készen áll az indulásra, ahogy ő is. Felsegíti a férfit a földről, és megegyeznek, hogy elindulnak.*
-Ne is! Ha legközelebb elfogy a rumom, vagy korog a gyomrom, és nincs pénzem semmire, be fogok állítani, hozzátok! *Vigyorog, és már tervezi is fejben, hogy mikor is élhet a lehetőséggel. Most sietős dolga van, de biztos fog még Artheniorban járni. A férfi nem tud énekelni, amit szomorúan hall. Leonnak igazából most semmi kedve hozzá, ezért is kérte őt, de így akkor inkább előveszi hangszerét és pörgős dallamba kezd, amit lépteik üteméhez igazít idővel. Amikor beszél, persze abbahagyja.*
-Most, hogy elvertek titeket, terveztek még valamit tenni az élőholtak ellen? Mert, ugye haderő híján, csak a neve van meg az uradnak.
//Gradak Wolfer//
*Leon szerint keresni sem kell a hibákat, mert ha az ember egyszerűen nyitott szemmel jár, meglátja azokat, különösebb kutakodás nélkül is.*
-Nekem nincs ilyen gyengeségem! *Háborodik fel, és szinte a szeme is vérbe borul.*
-Ha felesküdök az emberek védelmére, nem fogok elnézni, amikor megerőszakolnak valakit, vagy ellopnak valamiét, akármennyi pénzt kapok is érte! *Régi emlék, nem is ebből a városból, de biztos benne, hogy itt is történt már ilyen. hamar lenyugszik, mikor észreveszi magát, és a kiborulását. Nem igazán van hozzáfűzni valója a következő mondatokhoz, mert ő sincs benne az Artheniori dolgokban.*
-Abban nem kételkedem, hogy ti védeni fogjátok, na de a többiek? *Az állatkája készen áll az indulásra, ahogy ő is. Felsegíti a férfit a földről, és megegyeznek, hogy elindulnak.*
-Ne is! Ha legközelebb elfogy a rumom, vagy korog a gyomrom, és nincs pénzem semmire, be fogok állítani, hozzátok! *Vigyorog, és már tervezi is fejben, hogy mikor is élhet a lehetőséggel. Most sietős dolga van, de biztos fog még Artheniorban járni. A férfi nem tud énekelni, amit szomorúan hall. Leonnak igazából most semmi kedve hozzá, ezért is kérte őt, de így akkor inkább előveszi hangszerét és pörgős dallamba kezd, amit lépteik üteméhez igazít idővel. Amikor beszél, persze abbahagyja.*
-Most, hogy elvertek titeket, terveztek még valamit tenni az élőholtak ellen? Mert, ugye haderő híján, csak a neve van meg az uradnak.
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-26 16:27:16
Üzenet elküldve: 2016-08-26 16:27:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*A sötétben az a rossz csupán hogy az ember fia és lánya, nem lát. Viszont cserébe mások számára is nehezebben észlelhető a fény nélkül haladó. Rowon meg is tesz mindent, hogy az általa előidézett hangokat is csökkentse. A köpönyegébe burkolózva, puha léptekkel, követi az előtte haladó Raeyant és hátasát. Annyira közel próbál maradni, hogy még hallja a hátas és gazdája által kiadott hangokat. Aktuális irányának megtartásához, elég akár egyetlen látható csillag is odafönt. Ki tudja mióta haladnak így az éjszakában, amikor nem is olyan messze Sunuko bukkan fel, fáklyával a kezében, és kocogva megelőzi. Rowon úgy tűnik pont kívül esett a fáklya fénykörén, és így társa, kitágult pupillájával nem látta meg őt. Számára azonban Sunuko ragyogó fénypont volt az éjben. Nyitná a száját, hogy szóljon társának, de aztán mást gondol, és ahogy eddig, csendesen fojtatja útját. Sunuko megelőzi kissé, hiszen kocogva haladt, de mikor beéri a Raeyant majd Ryrint, megáll hogy kiossza a fáklyákat. Ez lehetőséget ad Rowonak hogy felbukkanjon. Akkor lépi át a fáklyák fényhatárát, amikor Sunuko éppen felteszi a kérdést, amivel őt keresi.*
-Rowon itt van.
*Válaszolja meg a kérdést halkan, majd lassan közelebb lép. A fáklyák közül egyet ő is magához vesz, de még nem gyújtja meg.*
-Most már látunk, és láthatóak is vagyunk.
A hozzászólás írója (Rowon Holdigen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.26 16:28:01
//A levél//
*A sötétben az a rossz csupán hogy az ember fia és lánya, nem lát. Viszont cserébe mások számára is nehezebben észlelhető a fény nélkül haladó. Rowon meg is tesz mindent, hogy az általa előidézett hangokat is csökkentse. A köpönyegébe burkolózva, puha léptekkel, követi az előtte haladó Raeyant és hátasát. Annyira közel próbál maradni, hogy még hallja a hátas és gazdája által kiadott hangokat. Aktuális irányának megtartásához, elég akár egyetlen látható csillag is odafönt. Ki tudja mióta haladnak így az éjszakában, amikor nem is olyan messze Sunuko bukkan fel, fáklyával a kezében, és kocogva megelőzi. Rowon úgy tűnik pont kívül esett a fáklya fénykörén, és így társa, kitágult pupillájával nem látta meg őt. Számára azonban Sunuko ragyogó fénypont volt az éjben. Nyitná a száját, hogy szóljon társának, de aztán mást gondol, és ahogy eddig, csendesen fojtatja útját. Sunuko megelőzi kissé, hiszen kocogva haladt, de mikor beéri a Raeyant majd Ryrint, megáll hogy kiossza a fáklyákat. Ez lehetőséget ad Rowonak hogy felbukkanjon. Akkor lépi át a fáklyák fényhatárát, amikor Sunuko éppen felteszi a kérdést, amivel őt keresi.*
-Rowon itt van.
*Válaszolja meg a kérdést halkan, majd lassan közelebb lép. A fáklyák közül egyet ő is magához vesz, de még nem gyújtja meg.*
-Most már látunk, és láthatóak is vagyunk.
A hozzászólás írója (Rowon Holdigen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.26 16:28:01
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-26 12:13:53
Üzenet elküldve: 2016-08-26 12:13:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer//
*Sok igazság van abban, amit Leon mond. Persze ha arra keressük az okot, hogy miért rossz, ami van, mindig találni fogunk eleget az elkeseredéshez.*
-A katonák mindenhol emberek, elfek, törpök és a többi lény, ahogy a tisztjeik is. Így tehát ugyanolyan gyengeségeik vannak, mint neked vagy nekem. Helytállni is ugyanúgy képesek. Inkább a vezetőkkel lehet baj, hogy mit engednek és mit nem. De, hogy most kik vezetnek, nem tudom. Ahogy mondtam, kissé kiestem a közéletből.
*A férfi Arthenior bukására vonatkozó megjegyzésére csak csóválja a fejét.*
-Meg fogjuk védeni, szilaj büszkeséggel. *Komolyan is gondolja. Persze, addig még meg is kell gyógyulnia. A "gyere patkányra" felkapja a fejét, de aztán rájön, nyilván a patkánynak szólt a hívás.*
-Magam is úgy gondoltam, hogy ideje tovább menni. *A nyújtott kezet elfogadja. Amint talpon van, csomagját is hátára veszi, aztán irányba áll és nekiindul. A felajánláson elmosolyodik.*
-Ha minden jöttment haramia kardélre hányhat, meg sem érdemlem a kardom. De köszönöm a felajánlást! Ha visszatértem uraim házába, nem mulasztom el tudtukra adni érdemeidet. *Nincs dalos kedvében, de a férfi kedvét nem akarja elvenni.*
-Ismerni ismerek, de hangom nincs hozzájuk. Inkább hagynám, hogy Te kibontakozz.
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.26 12:14:33
//Gradak Wolfer//
*Sok igazság van abban, amit Leon mond. Persze ha arra keressük az okot, hogy miért rossz, ami van, mindig találni fogunk eleget az elkeseredéshez.*
-A katonák mindenhol emberek, elfek, törpök és a többi lény, ahogy a tisztjeik is. Így tehát ugyanolyan gyengeségeik vannak, mint neked vagy nekem. Helytállni is ugyanúgy képesek. Inkább a vezetőkkel lehet baj, hogy mit engednek és mit nem. De, hogy most kik vezetnek, nem tudom. Ahogy mondtam, kissé kiestem a közéletből.
*A férfi Arthenior bukására vonatkozó megjegyzésére csak csóválja a fejét.*
-Meg fogjuk védeni, szilaj büszkeséggel. *Komolyan is gondolja. Persze, addig még meg is kell gyógyulnia. A "gyere patkányra" felkapja a fejét, de aztán rájön, nyilván a patkánynak szólt a hívás.*
-Magam is úgy gondoltam, hogy ideje tovább menni. *A nyújtott kezet elfogadja. Amint talpon van, csomagját is hátára veszi, aztán irányba áll és nekiindul. A felajánláson elmosolyodik.*
-Ha minden jöttment haramia kardélre hányhat, meg sem érdemlem a kardom. De köszönöm a felajánlást! Ha visszatértem uraim házába, nem mulasztom el tudtukra adni érdemeidet. *Nincs dalos kedvében, de a férfi kedvét nem akarja elvenni.*
-Ismerni ismerek, de hangom nincs hozzájuk. Inkább hagynám, hogy Te kibontakozz.
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.26 12:14:33
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-26 11:29:28
Üzenet elküldve: 2016-08-26 11:29:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
*Hallja, s látja is amikor a másik hirtelenjében lelassít. Irányváltoztatásra, és visszatámadásra számít elsőre, ezért egy bármire kész stabil alapállást vesz fel. Ő maga statikusan áll és a másikat nézi. Nem fog utána szaladgálni, ha csapda, vagy egyéb más forogna a fejében.*
-Mi van te kis szaros?
*Kiáltja egy ordenáré nevetés kíséretében, amivel épp egy kicsit ki is fújja magát.*
~Van pihenő, meg minden, milyen kis figyelmes ez...~
*Folytatná a szidalmat ha nem mozdulna a másik. Egyenesen felé. Egy elismerő hümmögéssel válaszolna, hiszen a terv jó, csak effektív lehetetlen. Ugrása közben támadás előtt precízen célbaköpni, miközben felülről még a csuklya is véd, vagy ha esetleg még a földről indítaná a másik a nyáltámadást, akkor csak egy köpésre volna. Ami már bőséggel bárdtávolság, és esélye sem lenne köpdösni, mert a hatalmas súlyos bárdot kellene kerülgetnie. Érkezik valami összetapadt valami a fejére, de ki törődik azzal mikor ugyan ez várható egy kardal is. Egyszerűen kivár amíg teheti, és kifordítja jobb sarkát, majd robbanásszerű mozdulattal, kifordítja csípőjét, és egész testét a harci baltát pedig a csinos kis játékszer útjában hagyja. Talán a lábát is időben elkapja, de ha nem akkor is csak a hárításra szánt csatabárd nyele csattan neki a combjának. Ez őt jelenleg nem érdekli, S mintha maga is elfelejtette volna, a bárdja nem kétkezes. Neki nem. Világ életében egy kézzel forgatta, tehát a másik szabad. Ha kikerülte a vágást, azonnal a kardtartó kézért nyúl. Ott van mellette, szinte csak egy arasznyi a két tenyér közti távolság, de nem tudja elkapni. Többször is próbálkozik, mind kézzel, mind bárdal, amíg a közelben van a másik, de az mindig kitáncol a kapálózások elől, mely közben tud figyelni, hogy alkarvédői, mindig pengebiztosak legyenek ha hárítani kelljen. Mindezek után, egy alkalmas pillanatban pedig menekülőre fogná a kis mitugrász. Úgy van vele, hogy ha eddig ilyen megüthetetlen volt, akkor bizonyára, most ezért eredt szélnek, mert kihasználta minden ilyen képességét. Teljes erejéből futna utána, ha lát rá lehetőséget, most amíg még kicsi a távolság, hogy csatabárdja alsó éles csücskét a férfi vállába akasztva, s azzal hátraránthassa. Ha nem sikerül mert már nincs abban a távban, akkor megint dobni készül. Ezzel a súllyal, meg az ő erejével, csak annyit akar hogy hátba találja. Mivel ott volt előtte, és abból jött a futás, így maximum hat lépésnyi ideje van. Onnan pedig könnyűszerrel. De az első próbálkozása, hogy utána kapjon, ha felmérve a helyzetet az lehetséges.*
*Hallja, s látja is amikor a másik hirtelenjében lelassít. Irányváltoztatásra, és visszatámadásra számít elsőre, ezért egy bármire kész stabil alapállást vesz fel. Ő maga statikusan áll és a másikat nézi. Nem fog utána szaladgálni, ha csapda, vagy egyéb más forogna a fejében.*
-Mi van te kis szaros?
*Kiáltja egy ordenáré nevetés kíséretében, amivel épp egy kicsit ki is fújja magát.*
~Van pihenő, meg minden, milyen kis figyelmes ez...~
*Folytatná a szidalmat ha nem mozdulna a másik. Egyenesen felé. Egy elismerő hümmögéssel válaszolna, hiszen a terv jó, csak effektív lehetetlen. Ugrása közben támadás előtt precízen célbaköpni, miközben felülről még a csuklya is véd, vagy ha esetleg még a földről indítaná a másik a nyáltámadást, akkor csak egy köpésre volna. Ami már bőséggel bárdtávolság, és esélye sem lenne köpdösni, mert a hatalmas súlyos bárdot kellene kerülgetnie. Érkezik valami összetapadt valami a fejére, de ki törődik azzal mikor ugyan ez várható egy kardal is. Egyszerűen kivár amíg teheti, és kifordítja jobb sarkát, majd robbanásszerű mozdulattal, kifordítja csípőjét, és egész testét a harci baltát pedig a csinos kis játékszer útjában hagyja. Talán a lábát is időben elkapja, de ha nem akkor is csak a hárításra szánt csatabárd nyele csattan neki a combjának. Ez őt jelenleg nem érdekli, S mintha maga is elfelejtette volna, a bárdja nem kétkezes. Neki nem. Világ életében egy kézzel forgatta, tehát a másik szabad. Ha kikerülte a vágást, azonnal a kardtartó kézért nyúl. Ott van mellette, szinte csak egy arasznyi a két tenyér közti távolság, de nem tudja elkapni. Többször is próbálkozik, mind kézzel, mind bárdal, amíg a közelben van a másik, de az mindig kitáncol a kapálózások elől, mely közben tud figyelni, hogy alkarvédői, mindig pengebiztosak legyenek ha hárítani kelljen. Mindezek után, egy alkalmas pillanatban pedig menekülőre fogná a kis mitugrász. Úgy van vele, hogy ha eddig ilyen megüthetetlen volt, akkor bizonyára, most ezért eredt szélnek, mert kihasználta minden ilyen képességét. Teljes erejéből futna utána, ha lát rá lehetőséget, most amíg még kicsi a távolság, hogy csatabárdja alsó éles csücskét a férfi vállába akasztva, s azzal hátraránthassa. Ha nem sikerül mert már nincs abban a távban, akkor megint dobni készül. Ezzel a súllyal, meg az ő erejével, csak annyit akar hogy hátba találja. Mivel ott volt előtte, és abból jött a futás, így maximum hat lépésnyi ideje van. Onnan pedig könnyűszerrel. De az első próbálkozása, hogy utána kapjon, ha felmérve a helyzetet az lehetséges.*
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-26 09:38:08
Üzenet elküldve: 2016-08-26 09:38:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Egy darabig eltartott, míg megszerzi Bentrassal a fáklyákat. Sőt. Sokkal több ideig tartott, míg ő remélte volna, és mire végeztek, már attól félt hogy meg sem találják csapattársaikat. Akárhogy is, Sunuko a Levegő városából fénnyel jött ki, amivel remélhetőleg könnyűszerrel megtalálhatja nyilvánvalóan elkóborolt bajtársait.
Ugyanis ő csak elkóborolna a sötétben. A fáklya szinte életet adó fényén túl olyan sűrűn terjed el a fénytelen semmi, mint a legveszélyesebb mocsarak gyanús köde. Ez már nem csak egyszerű sötét. Ez az ember agyából képzelt és előpattant, valami borzalmas dolog.
Bentrassal kétfelé osztotta a fáklyákat, az ő részét pedig a Gesztenyén lévő tárolóba tette, ugyanis lovát is magával vitte. De egy fáklyát azért ő is használ: Egyik kezével azt, másikkal pedig lova kantárját tartva kocog a semmi (ő legalábbis úgy érzi) kellős közepén. Valahol még Bentrass is lemarad, tehát a többiekkel együtt meg kell várnia (vagy ne adj isten, megkeresni) őt.
Végül, végtelennek tűnő kocogás, a saját egyre ziháló légzésének (még mindig páncélban van, ugyebár) és lova patájának kopogásainak hallgatása után más hangokat vél hallani. Vagyis inkább, nem különböznek túlzottan attól, amit ő hallott eddig: szuszogás, lódobogás. Felbátorodottan kezdi felgyorsítani lépteit, míg végül fáklyájának a segítségével két sziluetteket vél kivenni. A harmadikat még nem találja. Ha eddig nem vették észre őt, vagy ha nem ismerték fel (vagyis minden fegyverüket őrá szegezik, bármelyik pillanatban készen a lecsapásra) akkor félhangosan mondja:*
- Bentrass is jön, csak valahol lehagytam. Remélhetőleg ő sem fog eltévedni. Ő viszi a fáklyák első felét. Itt van nálam a második. Megfognád, kérlek? - *Ezzel Ryrin kezébe nyújtja az eddig általa tartott fáklyát, és Gesztenye felé fordul. Ha elfogadja, akkor a tárolóból kivesz még három fáklyát, és és az egyiket Raeyan felé nyújtja. Viszont még mindig nem fedezte fel Rowont szemével.*
- Ha valakinek kéne még, a ládában van hat darab. De Rowon hol van? -
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.26 09:41:18
//A levél//
*Egy darabig eltartott, míg megszerzi Bentrassal a fáklyákat. Sőt. Sokkal több ideig tartott, míg ő remélte volna, és mire végeztek, már attól félt hogy meg sem találják csapattársaikat. Akárhogy is, Sunuko a Levegő városából fénnyel jött ki, amivel remélhetőleg könnyűszerrel megtalálhatja nyilvánvalóan elkóborolt bajtársait.
Ugyanis ő csak elkóborolna a sötétben. A fáklya szinte életet adó fényén túl olyan sűrűn terjed el a fénytelen semmi, mint a legveszélyesebb mocsarak gyanús köde. Ez már nem csak egyszerű sötét. Ez az ember agyából képzelt és előpattant, valami borzalmas dolog.
Bentrassal kétfelé osztotta a fáklyákat, az ő részét pedig a Gesztenyén lévő tárolóba tette, ugyanis lovát is magával vitte. De egy fáklyát azért ő is használ: Egyik kezével azt, másikkal pedig lova kantárját tartva kocog a semmi (ő legalábbis úgy érzi) kellős közepén. Valahol még Bentrass is lemarad, tehát a többiekkel együtt meg kell várnia (vagy ne adj isten, megkeresni) őt.
Végül, végtelennek tűnő kocogás, a saját egyre ziháló légzésének (még mindig páncélban van, ugyebár) és lova patájának kopogásainak hallgatása után más hangokat vél hallani. Vagyis inkább, nem különböznek túlzottan attól, amit ő hallott eddig: szuszogás, lódobogás. Felbátorodottan kezdi felgyorsítani lépteit, míg végül fáklyájának a segítségével két sziluetteket vél kivenni. A harmadikat még nem találja. Ha eddig nem vették észre őt, vagy ha nem ismerték fel (vagyis minden fegyverüket őrá szegezik, bármelyik pillanatban készen a lecsapásra) akkor félhangosan mondja:*
- Bentrass is jön, csak valahol lehagytam. Remélhetőleg ő sem fog eltévedni. Ő viszi a fáklyák első felét. Itt van nálam a második. Megfognád, kérlek? - *Ezzel Ryrin kezébe nyújtja az eddig általa tartott fáklyát, és Gesztenye felé fordul. Ha elfogadja, akkor a tárolóból kivesz még három fáklyát, és és az egyiket Raeyan felé nyújtja. Viszont még mindig nem fedezte fel Rowont szemével.*
- Ha valakinek kéne még, a ládában van hat darab. De Rowon hol van? -
A hozzászólás írója (Aviolan Sunuko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.26 09:41:18
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-25 18:24:13
Üzenet elküldve: 2016-08-25 18:24:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
//Aktív: Árnytánc//
*A futkározás már tart egy ideje, és eddig legalábbis úgy hiszi sikerült átejteni az orkot most azonban a bestia, szépen lassan lelassít neki pedig gondolkoznia kell mivel is ingerelhetné fel jobban a szörnyeteget. Valószínűleg már semmivel, így kénytelen ellentámadásba csapni. Szájába egy kis marék dohányt töm menekülés közben, majd mikor már rágott rajta egyet kettőt, ő maga is lelassít, és karját sértetlen jobbjában tartva megindul vissza a teremtmény felé. Magasra ugorva toldja meg amúgy sem elhanyagolható magasságát pár lábbal, próbálva kikerülni az ellenfél kétkezes bárdját, aztán a bestia szemébe köpi a dohányt, végül pedig díszes karjával egy hatalmas csapást indít el egyenesen a bestia feje felé, melyet ugyan nem lát a csukja alatt, de nyilván ott kell lennie annak a nagy kongó görögdinnyének. Elég összetett támadási módszer, ha akarna se tudna hasonlót még csak kivitelezni sem még egyszer, ma legalábbis biztosan nem.
Ha valami módon mégse sikerülne a dolog, mondjuk azért mert ő szerencsétlenül ment neki a másiknak, akkor ismét hátra arcot fordít a teremtménynek és egy elrugaszkodással folytatja az eddigi játékot, miszerint ő fut az életéért, a másik meg követi és megpróbálja kettéhasítani. És bár úgy hiszi ő tér ki az ork cselei elől valójában ekkor már pont arra halad amerre a másik akarja.*
//Aktív: Árnytánc//
*A futkározás már tart egy ideje, és eddig legalábbis úgy hiszi sikerült átejteni az orkot most azonban a bestia, szépen lassan lelassít neki pedig gondolkoznia kell mivel is ingerelhetné fel jobban a szörnyeteget. Valószínűleg már semmivel, így kénytelen ellentámadásba csapni. Szájába egy kis marék dohányt töm menekülés közben, majd mikor már rágott rajta egyet kettőt, ő maga is lelassít, és karját sértetlen jobbjában tartva megindul vissza a teremtmény felé. Magasra ugorva toldja meg amúgy sem elhanyagolható magasságát pár lábbal, próbálva kikerülni az ellenfél kétkezes bárdját, aztán a bestia szemébe köpi a dohányt, végül pedig díszes karjával egy hatalmas csapást indít el egyenesen a bestia feje felé, melyet ugyan nem lát a csukja alatt, de nyilván ott kell lennie annak a nagy kongó görögdinnyének. Elég összetett támadási módszer, ha akarna se tudna hasonlót még csak kivitelezni sem még egyszer, ma legalábbis biztosan nem.
Ha valami módon mégse sikerülne a dolog, mondjuk azért mert ő szerencsétlenül ment neki a másiknak, akkor ismét hátra arcot fordít a teremtménynek és egy elrugaszkodással folytatja az eddigi játékot, miszerint ő fut az életéért, a másik meg követi és megpróbálja kettéhasítani. És bár úgy hiszi ő tér ki az ork cselei elől valójában ekkor már pont arra halad amerre a másik akarja.*
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-25 17:49:00
Üzenet elküldve: 2016-08-25 17:49:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Ez a sötétség. Szívesen eladná. Akár fizetne is, csak vigyék el. Meg a pánik-közeli hangulatot is, ami a torkában gyülemlik fel. Ha már itt tartunk, sok mindent szívesebben csinálna, mint hogy teljes világtalanságban battyogjon a semmi közepén, jobb híján a hangokra támaszkodva. Mondjuk a lovag páncélcsörgését nem nehéz fül elől téveszteni. De akkor is, legalább a hold világíthatna. Vagy akármi. Bal kezében egy kantár szára, aminek a másik végén úgy reméli, hogy egy szőke lovacska foglal helyet. A pataklappogás, és a szuszogás márpedig erre enged következtetni. Ő sem lát túl jól a sötétben, és ez őt is megviseli. De amíg van ki vezesse, neki nincs komolyab baja, hisz neki nem mondták el, hogy mi van idekint. Legföljebb érezheti... Ha közel vannak.
Hogy Raeyan hogy nem húzta még elő a kardját... Nos, azért nem sajnálja a kényelmetlen pozíciót karjától, ahogy a hasa előtt keresztben nyúl át a markolathoz, és úgy szorongatja azt, mintha egykori csalfa szerelmének a nyaka lenne; a kardgomb, ha tudna, belilulván tátogna kegyelemért. Ha valaki mondjuk játékból megijesztené hátulról, az nem nagyon úszná meg mély, vagy halálos sebek nélkül. Nos, így történik, hogy hősnőnk Ryrint követve vonul a sötétségben, néha hátra is fülelve, hogy megvan-e még Rowon. No meg leginkább oldalra, ahol csak a semmi látszik, de az nagyon, pláne ahogy a város enyhe fényétől is eltávolodnak, holdfény hiányában a szuroksötétséggel kell számolni.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.25 17:52:46
//A levél//
*Ez a sötétség. Szívesen eladná. Akár fizetne is, csak vigyék el. Meg a pánik-közeli hangulatot is, ami a torkában gyülemlik fel. Ha már itt tartunk, sok mindent szívesebben csinálna, mint hogy teljes világtalanságban battyogjon a semmi közepén, jobb híján a hangokra támaszkodva. Mondjuk a lovag páncélcsörgését nem nehéz fül elől téveszteni. De akkor is, legalább a hold világíthatna. Vagy akármi. Bal kezében egy kantár szára, aminek a másik végén úgy reméli, hogy egy szőke lovacska foglal helyet. A pataklappogás, és a szuszogás márpedig erre enged következtetni. Ő sem lát túl jól a sötétben, és ez őt is megviseli. De amíg van ki vezesse, neki nincs komolyab baja, hisz neki nem mondták el, hogy mi van idekint. Legföljebb érezheti... Ha közel vannak.
Hogy Raeyan hogy nem húzta még elő a kardját... Nos, azért nem sajnálja a kényelmetlen pozíciót karjától, ahogy a hasa előtt keresztben nyúl át a markolathoz, és úgy szorongatja azt, mintha egykori csalfa szerelmének a nyaka lenne; a kardgomb, ha tudna, belilulván tátogna kegyelemért. Ha valaki mondjuk játékból megijesztené hátulról, az nem nagyon úszná meg mély, vagy halálos sebek nélkül. Nos, így történik, hogy hősnőnk Ryrint követve vonul a sötétségben, néha hátra is fülelve, hogy megvan-e még Rowon. No meg leginkább oldalra, ahol csak a semmi látszik, de az nagyon, pláne ahogy a város enyhe fényétől is eltávolodnak, holdfény hiányában a szuroksötétséggel kell számolni.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.25 17:52:46
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-25 12:57:13
Üzenet elküldve: 2016-08-25 12:57:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Étvágygerjesztő//
*No nem azért, mintha egy nagy észlény lenne, de pusztán a dühítésével, nem ér el semmit az áldozat. Minden reggel, a hajnal pírja előtt hagyta el az erdőt, és minden nap késő este ért vissza a barakkból. Nappal talán fel sem ismerné a helyet, viszont sötétben egy párszor már átkutatta. Az ostoba kurjongatások egyetlen gondolatot ébresztenek benne.*
~Szánalmas, hogy nem tudják elismerni a csótányok, az istenek nagyságát.~
*Ez fakad természetéből. A folyton kavargó, már már megszokott dühöt, nem lehet szítani. Stagnál. A gyűlöletet érezni, minden áldott nap, minden élőlény felől, megszoktatja az érzetet, és szerencsére kezelhetővé is teszik azt. Minden amit elért vele a futkorászó, hogy egyre szélesebb, az amúgy is felvágott szájú vigyor az arcán. Kényelmesre veszi a tempót, de mindig annyira, hogy ne illanjon el a szeme elől, és várja a hibát. Mikor kétszer egymás után tapasztalja hogy terelhetetlen, akkor szimplán elkezdi a nem kívánt irányba terelni.*
~Ostoba birka.~
*Ha ezzel sikerül, akkor mindenképpen visszafele akarja terelni az ösvényhez, vagy egyenest a barlangjához.*
~Nem kell annyit cipekedni.~
*Ha nem jön össze, a primitív csel, akkor csak várja mikor ejt hibát a másik. Egyetlen rossz mozdulat. Tudja merre vannak sűrűbben a fák, merre kell kerülnie, merre gyorsabb. És a közeli szirt kimagasló kőfalához is oda tudná szorítani. Minden apróbb hibát kihasznál. No nem higgadt, de éber.*
*No nem azért, mintha egy nagy észlény lenne, de pusztán a dühítésével, nem ér el semmit az áldozat. Minden reggel, a hajnal pírja előtt hagyta el az erdőt, és minden nap késő este ért vissza a barakkból. Nappal talán fel sem ismerné a helyet, viszont sötétben egy párszor már átkutatta. Az ostoba kurjongatások egyetlen gondolatot ébresztenek benne.*
~Szánalmas, hogy nem tudják elismerni a csótányok, az istenek nagyságát.~
*Ez fakad természetéből. A folyton kavargó, már már megszokott dühöt, nem lehet szítani. Stagnál. A gyűlöletet érezni, minden áldott nap, minden élőlény felől, megszoktatja az érzetet, és szerencsére kezelhetővé is teszik azt. Minden amit elért vele a futkorászó, hogy egyre szélesebb, az amúgy is felvágott szájú vigyor az arcán. Kényelmesre veszi a tempót, de mindig annyira, hogy ne illanjon el a szeme elől, és várja a hibát. Mikor kétszer egymás után tapasztalja hogy terelhetetlen, akkor szimplán elkezdi a nem kívánt irányba terelni.*
~Ostoba birka.~
*Ha ezzel sikerül, akkor mindenképpen visszafele akarja terelni az ösvényhez, vagy egyenest a barlangjához.*
~Nem kell annyit cipekedni.~
*Ha nem jön össze, a primitív csel, akkor csak várja mikor ejt hibát a másik. Egyetlen rossz mozdulat. Tudja merre vannak sűrűbben a fák, merre kell kerülnie, merre gyorsabb. És a közeli szirt kimagasló kőfalához is oda tudná szorítani. Minden apróbb hibát kihasznál. No nem higgadt, de éber.*
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-24 22:06:29
Üzenet elküldve: 2016-08-24 22:06:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gradak Wolfer//
*Leon fél-mosollyal az arcán hallgatja a beszélgetést.* ~Pesszimista? Ugyan!~
-Az egész itteni rendszer egy hülyeség. *Mondja el véleményét, de nem nagyon tér ki rá először, hogy mire is gondol.*
-Nem volt még velük semmi. Nagyrészt becsületes voltam itt. De ugyan az itt is az Őrség, mint mindenütt a világon. Pénzt kapsz, hogy rendet tegyél. *Elvigyorodik, majd hirtelen abban a pillanatban el is tűnik a farkas vigyor.*
-Meg akkor is, ha nem raksz. Az ittenieknél meg azt látom, hogy ha nem rak, még máshonnan is kap. *De erről nem is igazán akar beszélni, részéről az ügy lezárva, ha meg kell halni, hát meg kell halni, az istenek meg a tengerek szellemei akarták úgy.*
-Szerintem Arthenior halálra van ítélve, de remélem nem így lesz! *Ezzel feltápászkodik a földről, leporolja magát.*
-Gyere Patkány, megyünk, már haza kéne érni! *Gradakra néz, hogy az jön-e, vagy pihenget még itt az árnyékban, de végül szóban is megkérdezi.*
-Nem vár haza az urad? Indulni kéne már. *Nyújtja ki a kezét, hátha a másik elfogadja a felsegítéshez, de ha nem kell neki, akkor visszahúzza, nem sértődik meg ilyenen. Hogy egyértelművé tegye szándékát, hogy vele tartana, ezeket mondja.*
-Most tettem esküt, hogy segítek a házadnak, és amúgy is arra megyek, amerre te. Nem lenne túl jó kezdés, ha hagynám, hogy az első hozzám hasonló haramia lemészárolja a katonáját. *Vigyorog, mintha az előbbi nyomasztó beszélgetés meg sem történt volna.*
-Ismersz valami jó dalt? *Veszi elő furulyáját.*
//Gradak Wolfer//
*Leon fél-mosollyal az arcán hallgatja a beszélgetést.* ~Pesszimista? Ugyan!~
-Az egész itteni rendszer egy hülyeség. *Mondja el véleményét, de nem nagyon tér ki rá először, hogy mire is gondol.*
-Nem volt még velük semmi. Nagyrészt becsületes voltam itt. De ugyan az itt is az Őrség, mint mindenütt a világon. Pénzt kapsz, hogy rendet tegyél. *Elvigyorodik, majd hirtelen abban a pillanatban el is tűnik a farkas vigyor.*
-Meg akkor is, ha nem raksz. Az ittenieknél meg azt látom, hogy ha nem rak, még máshonnan is kap. *De erről nem is igazán akar beszélni, részéről az ügy lezárva, ha meg kell halni, hát meg kell halni, az istenek meg a tengerek szellemei akarták úgy.*
-Szerintem Arthenior halálra van ítélve, de remélem nem így lesz! *Ezzel feltápászkodik a földről, leporolja magát.*
-Gyere Patkány, megyünk, már haza kéne érni! *Gradakra néz, hogy az jön-e, vagy pihenget még itt az árnyékban, de végül szóban is megkérdezi.*
-Nem vár haza az urad? Indulni kéne már. *Nyújtja ki a kezét, hátha a másik elfogadja a felsegítéshez, de ha nem kell neki, akkor visszahúzza, nem sértődik meg ilyenen. Hogy egyértelművé tegye szándékát, hogy vele tartana, ezeket mondja.*
-Most tettem esküt, hogy segítek a házadnak, és amúgy is arra megyek, amerre te. Nem lenne túl jó kezdés, ha hagynám, hogy az első hozzám hasonló haramia lemészárolja a katonáját. *Vigyorog, mintha az előbbi nyomasztó beszélgetés meg sem történt volna.*
-Ismersz valami jó dalt? *Veszi elő furulyáját.*
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-08-24 21:50:45
Üzenet elküldve: 2016-08-24 21:50:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Ha tudta volna, hogy Aviolan és Bentrass ennyi idő alatt szereznek meg egy féltucat fáklyát, akkor egészen biztosan nem lépett volna ki a sötétbe, mint előőrs.
Akárhogy is, a humorral is, illetve a bátorságával is úgy kell cselekednie, hogy azzal példát mutasson, elvégre ő a vezér! Azt hihetnénk az eddigi viselkedése alapján, hogy neki nincsenek fenntartásai, meggyőződése sziklaszilárd, és ő pedig végtelenül laza.
Pedig, ha megkapargatjuk a felszínt, akkor bizony-bizony kiviláglik, hogy fél. Ő is éppen úgy aggódik, ha nem is saját nyamvadt életéért, de a többiekéért mindenképpen.
Neki már mindegy, ám a mögötte haladó négyes előtt még van jövő. Vezetni nem csak jog, hanem óriási felelősség is, és ez bizony nyomni fogja a lovag vállát minden egyes döntés során.
Most viszont a kételyeket félre kell söpörnie, és továbbhaladni az ismeretlenbe.
Ha most csapdába csalják őket, akkor Ryrin lesz az első, aki találkozik a veszéllyel. A többiek éppen azért maradtak le, hogy akár parancsra, akár ösztönből, de lehetőségük legyen menekülni, ha a helyzet úgy hozza.
Ha viszont nem csalják tőrbe őket, akkor sem árt, ha ő az első, aki követi a lovat, lévén úgyis ő fog tárgyalni.*
~Hol vagytok már Aviolan!? Mi tart eddig!?~
*Az éjszakában az a legnagyobb gond, hogy a fekete színű lovat sem igazán lehet látni. Talán a szeme hozzászokott annyira a sötéthez, hogy tudja, hogy hová lép, de nem láthat túlzottan sokat előre. Jobbadán csak a csikó lépteinek a hangját követi, miközben leakasztja a lovagi kardot a hátáról. Hiába, eddig bírta a hátán tartani, s mostantól szüksége lesz a hamis biztonságérzetre.*
//A levél//
*Ha tudta volna, hogy Aviolan és Bentrass ennyi idő alatt szereznek meg egy féltucat fáklyát, akkor egészen biztosan nem lépett volna ki a sötétbe, mint előőrs.
Akárhogy is, a humorral is, illetve a bátorságával is úgy kell cselekednie, hogy azzal példát mutasson, elvégre ő a vezér! Azt hihetnénk az eddigi viselkedése alapján, hogy neki nincsenek fenntartásai, meggyőződése sziklaszilárd, és ő pedig végtelenül laza.
Pedig, ha megkapargatjuk a felszínt, akkor bizony-bizony kiviláglik, hogy fél. Ő is éppen úgy aggódik, ha nem is saját nyamvadt életéért, de a többiekéért mindenképpen.
Neki már mindegy, ám a mögötte haladó négyes előtt még van jövő. Vezetni nem csak jog, hanem óriási felelősség is, és ez bizony nyomni fogja a lovag vállát minden egyes döntés során.
Most viszont a kételyeket félre kell söpörnie, és továbbhaladni az ismeretlenbe.
Ha most csapdába csalják őket, akkor Ryrin lesz az első, aki találkozik a veszéllyel. A többiek éppen azért maradtak le, hogy akár parancsra, akár ösztönből, de lehetőségük legyen menekülni, ha a helyzet úgy hozza.
Ha viszont nem csalják tőrbe őket, akkor sem árt, ha ő az első, aki követi a lovat, lévén úgyis ő fog tárgyalni.*
~Hol vagytok már Aviolan!? Mi tart eddig!?~
*Az éjszakában az a legnagyobb gond, hogy a fekete színű lovat sem igazán lehet látni. Talán a szeme hozzászokott annyira a sötéthez, hogy tudja, hogy hová lép, de nem láthat túlzottan sokat előre. Jobbadán csak a csikó lépteinek a hangját követi, miközben leakasztja a lovagi kardot a hátáról. Hiába, eddig bírta a hátán tartani, s mostantól szüksége lesz a hamis biztonságérzetre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389