Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-29 16:51:36
Üzenet elküldve: 2016-10-29 16:51:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Hív a kötelesség//
A Holdudvar lélegzetelállító látványának közös megszemlélése után a kis tündérke picit irigykedve baktatott tovább hátasa nyergében. Ha más fogadók ilyen látványosságokkal kecsegtetnek, akkor a Kósza Pinty, aminek ráadásul rossz híre is elterjedt az előző tulajdonosok miatt, legalább is Mofi számára igencsak rossz hírnek számít az az intézmény, amiből Rilai a fogadót átalakította. Mindenesetre feljegyzi a könyvébe, hogy ide majd huzamosabb időre is vissza kell térnie, ám most tovább indulnak, hiszen nincs vesztegetni való idejük.
A Holdudvar lélegzetelállító látványának közös megszemlélése után a kis tündérke picit irigykedve baktatott tovább hátasa nyergében. Ha más fogadók ilyen látványosságokkal kecsegtetnek, akkor a Kósza Pinty, aminek ráadásul rossz híre is elterjedt az előző tulajdonosok miatt, legalább is Mofi számára igencsak rossz hírnek számít az az intézmény, amiből Rilai a fogadót átalakította. Mindenesetre feljegyzi a könyvébe, hogy ide majd huzamosabb időre is vissza kell térnie, ám most tovább indulnak, hiszen nincs vesztegetni való idejük.
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-29 09:31:13
Üzenet elküldve: 2016-10-29 09:31:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üldözöttek//
*Ne tudja mikor, de lenyugszik, és magához tér. Elfeledkezik arról, hogy mással van, csak a hullákra és az elrablottra emlékszik. Feltápászkodik, de az élőhöz nem nyúl, inkább csak a hullákat nézi át, hátha talál valamit. Akár egy képet a családról, hogy tudja, mellettük van-e valami új, amiről nem tud... Akármi. Mindenesetre a levegő városába kell mennie, minél hamarabb, ott nagyobb biztonságban lehet. Nem nagyon számít arra, hogy mást is talál, az élőt pedig már nem akarja kifaggatni. Mindent tud, amit akart. Keresik őt, hogy bosszút állhassanak. A nagyvárosban első útja biztos, hogy a barakk lesz. Elindul az erdőbe, hogy ágakat szerezzen, és valami tüzet rakhasson. Eléggé átfázott így éjszaka, és a tűz elijeszti az állatokat.
Már éppen, hogy kilát az ágak fölött, mikor elindul teli kézzel vissza. Kiérve a hullákhoz a fogoly elé dobja őket. ~Végül is, ez nem tehet semmiről.~ Kis, felállított, egymásnak döntött alakot pakol a botokból, és a még égő fáklyával lassan meggyújtja. Lorcaen még mindig nem jut eszébe.*
- Elengedlek. Ha futni, ordítani, vagy támadni kezdesz, megöllek. *Bal kezében nyomatékosítva felemeli a tőrét, amivel az ember felé nyúl, hogy kioldozza azt.*
*Ne tudja mikor, de lenyugszik, és magához tér. Elfeledkezik arról, hogy mással van, csak a hullákra és az elrablottra emlékszik. Feltápászkodik, de az élőhöz nem nyúl, inkább csak a hullákat nézi át, hátha talál valamit. Akár egy képet a családról, hogy tudja, mellettük van-e valami új, amiről nem tud... Akármi. Mindenesetre a levegő városába kell mennie, minél hamarabb, ott nagyobb biztonságban lehet. Nem nagyon számít arra, hogy mást is talál, az élőt pedig már nem akarja kifaggatni. Mindent tud, amit akart. Keresik őt, hogy bosszút állhassanak. A nagyvárosban első útja biztos, hogy a barakk lesz. Elindul az erdőbe, hogy ágakat szerezzen, és valami tüzet rakhasson. Eléggé átfázott így éjszaka, és a tűz elijeszti az állatokat.
Már éppen, hogy kilát az ágak fölött, mikor elindul teli kézzel vissza. Kiérve a hullákhoz a fogoly elé dobja őket. ~Végül is, ez nem tehet semmiről.~ Kis, felállított, egymásnak döntött alakot pakol a botokból, és a még égő fáklyával lassan meggyújtja. Lorcaen még mindig nem jut eszébe.*
- Elengedlek. Ha futni, ordítani, vagy támadni kezdesz, megöllek. *Bal kezében nyomatékosítva felemeli a tőrét, amivel az ember felé nyúl, hogy kioldozza azt.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-28 18:38:04
Üzenet elküldve: 2016-10-28 18:38:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta//
* Hát majd türelmesen kivárja az estét, amúgy az könnyen fog menni, sok dolga lévén, amit a két jószág ad. Valamennyire elő kell készítenie, hogy holnap megnyúzhassa. Végül egy lábacskával, no jó, jókora lábbal tér be a házba. *
- Rendben, felaprítom neked. De holnap majd megmutatom, hogyan kell szép szeleteket vágni.
* Arra lesz így ideje, amíg a nyársonsült elkészül. Sőt, akkor meg tudja mutatni Nittának, miként kell felbontani a húst. Már ha akarja persze, mert ő megcsinálja neki majd mindig. De a szép szeletelésre megtanítja. *
- Gesztenyével? Érdekesen hangzik. Kipróbáljuk. Nem biztos, hogy holnap, de egy-két napon belül kimegyek ahhoz a fához és összegyűjtök egy nagy adagot.
* Nitta kérdése érdekes, de ez visszafelé is igaz. *
- Hát még nekem nélküled? Nagy eséllyel most is egy átmeneti kis vackot alakítanék ki magamnak az erdőben, hogy túléljem a telet a lovammal.
* S akkor most leül hát a székre, és várja, hogy Nitta mit akar súgni a fülébe. Kedvese két bögrével jő, leül az ölébe, s hát lényegében a tea az, amit meg akart súgni. No nem szontyolodik el, egyik kezébe veszi a bögrét, a másikkal átkarolja kedvesét, hogy nyugodtan tudjanak így üldögélni. *
- Nos hát akkor igyunk. A jó zsákmányra, ami ki fog tartani a télen, és igyunk további mindenre, sokra és jóra.
* A tea után meg majd nekilát felszelni a húst.*
//Nitta//
* Hát majd türelmesen kivárja az estét, amúgy az könnyen fog menni, sok dolga lévén, amit a két jószág ad. Valamennyire elő kell készítenie, hogy holnap megnyúzhassa. Végül egy lábacskával, no jó, jókora lábbal tér be a házba. *
- Rendben, felaprítom neked. De holnap majd megmutatom, hogyan kell szép szeleteket vágni.
* Arra lesz így ideje, amíg a nyársonsült elkészül. Sőt, akkor meg tudja mutatni Nittának, miként kell felbontani a húst. Már ha akarja persze, mert ő megcsinálja neki majd mindig. De a szép szeletelésre megtanítja. *
- Gesztenyével? Érdekesen hangzik. Kipróbáljuk. Nem biztos, hogy holnap, de egy-két napon belül kimegyek ahhoz a fához és összegyűjtök egy nagy adagot.
* Nitta kérdése érdekes, de ez visszafelé is igaz. *
- Hát még nekem nélküled? Nagy eséllyel most is egy átmeneti kis vackot alakítanék ki magamnak az erdőben, hogy túléljem a telet a lovammal.
* S akkor most leül hát a székre, és várja, hogy Nitta mit akar súgni a fülébe. Kedvese két bögrével jő, leül az ölébe, s hát lényegében a tea az, amit meg akart súgni. No nem szontyolodik el, egyik kezébe veszi a bögrét, a másikkal átkarolja kedvesét, hogy nyugodtan tudjanak így üldögélni. *
- Nos hát akkor igyunk. A jó zsákmányra, ami ki fog tartani a télen, és igyunk további mindenre, sokra és jóra.
* A tea után meg majd nekilát felszelni a húst.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-27 11:00:31
Üzenet elküldve: 2016-10-27 11:00:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
- Tudom, hogy tudsz *dünnyögi halkan.
És való igaz, Morfiusz általában elég jól tud magára vigyázni, de ő is csak ember. Ő is hibázhat, őt is érheti baleset, dönthet ostobán, csinálhat marhaságot, mint bárki más. És akkor még ott vannak a rohamai is.*
~Bár talán azok elmúlnak. Ha elmúlnának, akkor komolyan nem bánnám ezt a múlt éjszakát, se a mai napot. Akkor ennyi ár megérné.~
- De attól még én aggódhatok *motyogja tovább.* Ezzel nincs mit tenni, ez már csak így van.
~Ha valaki fontos, ha számít, akkor azért aggódunk. Féltjük. Így van. És hát, azért tudom, miket műveltél korábban. Nem ok nélkül való az aggodalmam. Meg most is. Még hogy varázsgomba! Akkor mit kezdtem volna veled, ha egy ilyen éjszaka mellé még el is lettél volna szállva. Jobb nem is gondolni rá!~
*De azért csak ott motoz a gondolat, és persze a másik is, hogy mióta csak ismeri Morf sosem nyúlt még csak ördögvigyorhoz sem.*
~Hála érte az ősöknek és a teremtőknek! De ebből is látszik, mennyire tehetetlen volt és mennyire kétségbeesetten akart megoldást.~
*Shyahar egyik része, a racionális, tudja ezt. A másik fel viszont még mindig remeg. Ő sem sebezhetetlen. Az ő erejének is vannak határai, és most közelebb kerültek ezekhez a határokhoz. Reszket, mert a feszültség így távozik belőle, késleltetve utólag.
A teste már tudja, hogy a harcnak vége, és most próbál újra lenyugodni.
Vége!
A lelki megpróbáltatás, Morf indulata, ami őt találta meg, a félelem, a fájdalom, a csalódottság, és a hirtelen ijedtség, ezek mind-mind fizikai reakciókat is kiváltottak, melyek csak rakódtak egymásra, gyűltek, halmozódtak, hogy a végén olyan állapotba került, amikor már tiltakozni se tudott, még a büszkesége okán sem, Morfiusz érintése ellen.
Aztán már nem is akart. Hiszen nem újabb dühkitörés következett. A férfi gyengéden ért hozzá, a karjába emelte.
Most ennek hatására kezd oldódni a bénasága. Emiatt tud újra megszólalni, újra mozogni, ha reszketve is, de odabújni Morfiuszhoz.
A férfi pedig öleli, nem szól sokat, de nem engedi őt el, nem hagyja magára. A karjai közt tartja, gyengéden, óvón, de határozottan. Shya érzi a lélegzetét a hajában, a szívverését, a bőre melegségét, és lassan-lassan kezd megnyugodni, izmai ellazulnak. Átöleli ő is Morfiuszt, először kicsit félve, aztán szorosabban, miközben elfészkelődik az ölében.
Nem szólnak.
Nincs rá szükség.*
~Jó így. Most. Itt. Csak ölelj! csak ölellek. Minden helyrejön.~
*Elalszik, de valahol a tudata peremén ott lebeg a valóság, egy furcsa megmagyarázhatatlan tudás, hogy Morfiusz nem mozdult, hogy itt van, vele, hogy öleli álmában is.
Nem tudja, mennyi idő telik el.
Mocorgásra ébred, de az első pillanatban csak dünnyög valamit, az ágyon lévő takarót öleli át.
A derékalj moccan alattuk, mikor Morfiusz felkel mellőle. Shya résnyire nyitja a szemeit úgy figyeli, és mindez könnyebb, miután Morf lángot gyűjt.*
~Meggyújtja a fáklyát és a gyertyákat, kell is, kint újra esteledik... Sokat alhattam... Morf nincs rosszul a gyertyáktól... Ha ez mostantól így maradna!~
*A rejtekhelyet sejtelmes fénybe vonják az aprócska lobogó lángok, és Shya megmozdul, az oldalára fordulva figyeli Morfiuszt, ahogy a férfi tesz-vesz.
Már éppen kérdezne, egyre kíváncsibb, hogy vajon mire készül a kedvese, mikor Morfiusz az ágyhoz lép.
Shya gyengéd simogatást érez a vállán, aztán az arcán. Újra fordul, a pillái alól néz fel.*
- Morfiusz *súgja a nevet, mélyet sóhajt, kinyújtja a kezét ős is, tenyerét Morf szíve fölé simítja.*
- Már este lett? Elaludtam, ugye?
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
- Tudom, hogy tudsz *dünnyögi halkan.
És való igaz, Morfiusz általában elég jól tud magára vigyázni, de ő is csak ember. Ő is hibázhat, őt is érheti baleset, dönthet ostobán, csinálhat marhaságot, mint bárki más. És akkor még ott vannak a rohamai is.*
~Bár talán azok elmúlnak. Ha elmúlnának, akkor komolyan nem bánnám ezt a múlt éjszakát, se a mai napot. Akkor ennyi ár megérné.~
- De attól még én aggódhatok *motyogja tovább.* Ezzel nincs mit tenni, ez már csak így van.
~Ha valaki fontos, ha számít, akkor azért aggódunk. Féltjük. Így van. És hát, azért tudom, miket műveltél korábban. Nem ok nélkül való az aggodalmam. Meg most is. Még hogy varázsgomba! Akkor mit kezdtem volna veled, ha egy ilyen éjszaka mellé még el is lettél volna szállva. Jobb nem is gondolni rá!~
*De azért csak ott motoz a gondolat, és persze a másik is, hogy mióta csak ismeri Morf sosem nyúlt még csak ördögvigyorhoz sem.*
~Hála érte az ősöknek és a teremtőknek! De ebből is látszik, mennyire tehetetlen volt és mennyire kétségbeesetten akart megoldást.~
*Shyahar egyik része, a racionális, tudja ezt. A másik fel viszont még mindig remeg. Ő sem sebezhetetlen. Az ő erejének is vannak határai, és most közelebb kerültek ezekhez a határokhoz. Reszket, mert a feszültség így távozik belőle, késleltetve utólag.
A teste már tudja, hogy a harcnak vége, és most próbál újra lenyugodni.
Vége!
A lelki megpróbáltatás, Morf indulata, ami őt találta meg, a félelem, a fájdalom, a csalódottság, és a hirtelen ijedtség, ezek mind-mind fizikai reakciókat is kiváltottak, melyek csak rakódtak egymásra, gyűltek, halmozódtak, hogy a végén olyan állapotba került, amikor már tiltakozni se tudott, még a büszkesége okán sem, Morfiusz érintése ellen.
Aztán már nem is akart. Hiszen nem újabb dühkitörés következett. A férfi gyengéden ért hozzá, a karjába emelte.
Most ennek hatására kezd oldódni a bénasága. Emiatt tud újra megszólalni, újra mozogni, ha reszketve is, de odabújni Morfiuszhoz.
A férfi pedig öleli, nem szól sokat, de nem engedi őt el, nem hagyja magára. A karjai közt tartja, gyengéden, óvón, de határozottan. Shya érzi a lélegzetét a hajában, a szívverését, a bőre melegségét, és lassan-lassan kezd megnyugodni, izmai ellazulnak. Átöleli ő is Morfiuszt, először kicsit félve, aztán szorosabban, miközben elfészkelődik az ölében.
Nem szólnak.
Nincs rá szükség.*
~Jó így. Most. Itt. Csak ölelj! csak ölellek. Minden helyrejön.~
*Elalszik, de valahol a tudata peremén ott lebeg a valóság, egy furcsa megmagyarázhatatlan tudás, hogy Morfiusz nem mozdult, hogy itt van, vele, hogy öleli álmában is.
Nem tudja, mennyi idő telik el.
Mocorgásra ébred, de az első pillanatban csak dünnyög valamit, az ágyon lévő takarót öleli át.
A derékalj moccan alattuk, mikor Morfiusz felkel mellőle. Shya résnyire nyitja a szemeit úgy figyeli, és mindez könnyebb, miután Morf lángot gyűjt.*
~Meggyújtja a fáklyát és a gyertyákat, kell is, kint újra esteledik... Sokat alhattam... Morf nincs rosszul a gyertyáktól... Ha ez mostantól így maradna!~
*A rejtekhelyet sejtelmes fénybe vonják az aprócska lobogó lángok, és Shya megmozdul, az oldalára fordulva figyeli Morfiuszt, ahogy a férfi tesz-vesz.
Már éppen kérdezne, egyre kíváncsibb, hogy vajon mire készül a kedvese, mikor Morfiusz az ágyhoz lép.
Shya gyengéd simogatást érez a vállán, aztán az arcán. Újra fordul, a pillái alól néz fel.*
- Morfiusz *súgja a nevet, mélyet sóhajt, kinyújtja a kezét ős is, tenyerét Morf szíve fölé simítja.*
- Már este lett? Elaludtam, ugye?
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-27 10:34:00
Üzenet elküldve: 2016-10-27 10:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Parfüm és pecsét//
*A selyembe bújtatott futártól, ki azon az éjjelen becsörtetett a tavernába, úgy rándult görcsbe a gyomra, mintha olcsó, bornak gúnyolt lőre helyett karcos szeszt fogyasztott volna. Nem is csoda, a fickóról csak úgy sütött az önelégültség, a tudat, hogy finom gúnyája miatt különb a csapszék viharvert népénél. Bolond fickó volt, s talán ott is marad, ha nem annyira kései órán érkezett volna. Legnagyobb szerencséjére még azelőtt rálelt, minthogy egy cafka ágyából kellett volna előrángatni a címzettet. Akkor bizony kevésbé lett volna elnéző. De mit is tehetett volna? Az elmúlt, zivatarosnak mondható esztendők alatt csak két olyan alkalom esett meg, mikor ilyesféle hímpávát küldtek utána. Az első élete legnagyobb baklövéseinek egyikeként került tapasztalatai könyvébe, a második pedig pengeélen táncol a mai napig, mert bolond volt maga is, ifjú és naiv.
A kilenc nappal ezelőtti események felsejlő emlékeitől megvonaglik hátasa fakó porral lepett nyergében, mint kinek alárúgtak. S az bizonyos, hogy ki is köpne, ha nem járna ily közel céljához. Már amennyiben célnak mondható az, hogy annak a csalárd nőszemélynek akár egy szavát is meghallgatja. Igaz, ami igaz, volt már dolguk egymással. De ha a fene, fenét eszik, akkor sem lehet még egyszer oly felelőtlen, mint legutóbb. Akkor a büszkesége és a teste is sérült, nem engedheti meg magának ugyanezt most is.*
~ Talán le kellene döfni, mielőtt megszólalhat, akkor nem hálózhatna be, akkor nem kellene hallanom a hangját. ~
*Morfondírozik az őszi idő tiszteletére magára kanyarított felleghajtó csuklyája alá rejtve. Kevés oly dolog van, mi arra késztetheti, hogy tejföl-szőke tincseit megzabolázza, az őszi idő mégis egy a listán, lévén nincs is annál kellemetlenebb, mikor büszke tartással beléptet egy faluba, ahol a gyermekmesék díszesen ragyogó páncélzatú hősének is beillene, s egy komiszabb széllökés jóvoltából határozott, pirtianesi vonásait egy csapásra hajkoronája lepi el. Felettébb kínos volna, főleg egy Arthenior méretű település esetében. A végén még a sarki koldus is rajta vihogna. Így a köpönyeg oltalmát élvezve léptet tovább, tudatában annak, hogy a levél valamelyest sürgetőnek hatott, nem kívánja megadni azt az öntelt elégedettséget a feladónak, hogy hátasa épségét sem kímélve, szilaj vágtával robogjon a színe elé. Bolond világ lenne az, melyben erre lenne kárhoztatva.*
*A selyembe bújtatott futártól, ki azon az éjjelen becsörtetett a tavernába, úgy rándult görcsbe a gyomra, mintha olcsó, bornak gúnyolt lőre helyett karcos szeszt fogyasztott volna. Nem is csoda, a fickóról csak úgy sütött az önelégültség, a tudat, hogy finom gúnyája miatt különb a csapszék viharvert népénél. Bolond fickó volt, s talán ott is marad, ha nem annyira kései órán érkezett volna. Legnagyobb szerencséjére még azelőtt rálelt, minthogy egy cafka ágyából kellett volna előrángatni a címzettet. Akkor bizony kevésbé lett volna elnéző. De mit is tehetett volna? Az elmúlt, zivatarosnak mondható esztendők alatt csak két olyan alkalom esett meg, mikor ilyesféle hímpávát küldtek utána. Az első élete legnagyobb baklövéseinek egyikeként került tapasztalatai könyvébe, a második pedig pengeélen táncol a mai napig, mert bolond volt maga is, ifjú és naiv.
A kilenc nappal ezelőtti események felsejlő emlékeitől megvonaglik hátasa fakó porral lepett nyergében, mint kinek alárúgtak. S az bizonyos, hogy ki is köpne, ha nem járna ily közel céljához. Már amennyiben célnak mondható az, hogy annak a csalárd nőszemélynek akár egy szavát is meghallgatja. Igaz, ami igaz, volt már dolguk egymással. De ha a fene, fenét eszik, akkor sem lehet még egyszer oly felelőtlen, mint legutóbb. Akkor a büszkesége és a teste is sérült, nem engedheti meg magának ugyanezt most is.*
~ Talán le kellene döfni, mielőtt megszólalhat, akkor nem hálózhatna be, akkor nem kellene hallanom a hangját. ~
*Morfondírozik az őszi idő tiszteletére magára kanyarított felleghajtó csuklyája alá rejtve. Kevés oly dolog van, mi arra késztetheti, hogy tejföl-szőke tincseit megzabolázza, az őszi idő mégis egy a listán, lévén nincs is annál kellemetlenebb, mikor büszke tartással beléptet egy faluba, ahol a gyermekmesék díszesen ragyogó páncélzatú hősének is beillene, s egy komiszabb széllökés jóvoltából határozott, pirtianesi vonásait egy csapásra hajkoronája lepi el. Felettébb kínos volna, főleg egy Arthenior méretű település esetében. A végén még a sarki koldus is rajta vihogna. Így a köpönyeg oltalmát élvezve léptet tovább, tudatában annak, hogy a levél valamelyest sürgetőnek hatott, nem kívánja megadni azt az öntelt elégedettséget a feladónak, hogy hátasa épségét sem kímélve, szilaj vágtával robogjon a színe elé. Bolond világ lenne az, melyben erre lenne kárhoztatva.*
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-26 22:02:22
Üzenet elküldve: 2016-10-26 22:02:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Volt mit félteni Shyaharon mikor a Borászatban találkozott vele. Makacs volt akkor is és képes volt szájalni minden helyzetben, de ennek ellenére folyamatosan azt sugallta neki valami, hogy védenie kell. Ahogy most reszketve bújik a karjaiba, olyan elesettnek látszik megint. Benne volt az elszánt döntés, hogy otthagyja egy időre, de lassan az indulata elenyészik, ami alatt Shya hozzábújik egyre inkább lenyugszik.*
-Miattam ne aggódj, tudok vigyázni magamra.
~Látod, hogy rád is vigyázok, ahogy elnézem nem is nagyon tehetek mást.~
*Bátortalanul Shya átöleli, óvatosan. A telt idomok hozzásimulnak, a lány illata finom.*
~Mintha valami vadállat lennék, aki bármelyik percben megtámadhat.~
*Ez tudatosul benne csalódottan, de aztán a lány lassan ellazul mellette és behunyja a szemét. Hátát nekidönti hevenyészett fekvőhely fali részéhez és nem engedi ki a karjai közül. Vár, Shya pihen, az ütemes légzését hallgatja. Figyeli egy ideig, de egyre nyilvánvalóbb, hogy elaludt. Hosszú percek telnek el csöndben. Lassan ereszkednek lefelé az ő szemhéjai is. Álomtalanul pihen, az idő telik és mire kinyitja a szemét, már majdnem sötétedik odakint. Lent a rejtekben mindig hamarabb üt be a homály. A karjaiban Shya alszik békésen. Elkelne egy pár gyertya, vagy valami világítás, de még nem mozdul meg, mert nem akarja felkelteni a lányt.*
~Végre nem csak sír, nem bírom, ha sír miattam. Miért jár a nyomomban még mindig? Hosszú idő telt el már mióta találkoztunk és sokat sírt.~
*Elnézi a békésen szuszogó lányt, végig nézi az arcát, a csukott hosszú szempillákat, a pókháló maradványtól ragacsos arcot.*
~Nem jó neki itt, nem jó neki mellettem, akkor miért marad? Miért nem megy vissza a nagyapjához, a családjához. Itt sérülten és koszosan egy patkánylyukban kell lennie, egy magamfajtával.
*nézi hosszan* Jobban kéne vigyáznom rád. Ritkaság vagy az nem vitás, akkor pedig jobban kell vigyáznom.~
*Óvatosan fejti le magáról Shya kezeit és vigyázva kel fel mellőle a fekhelyről, hogy ne ébressze fel. Kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, aztán amennyire lehet csendben a rejtek egyik sarkába megy, ahol elővesz még pár gyertyát és egy lefordított ládára teszi. Megnézi a lányt, aki még mindig nyugodtan alszik, komoly arccal figyeli egy darabig, aztán elindul kifelé. Magával viszi a fáklyát és kikapaszkodik a felszínre, hogy odakint gyújtsa meg. Lemenve, aztán a fali tartóba teszi az égő fáklyát, aminek köszönhetően, a földbe vájt rejtekhelyen sejtelmes fény kúszik át. A gyertyákat is meggyújtja és egy oldalra fordított láda nyílásába szorítja, de odalent a föld alatt ez sem sok a fényből. A felpakolt ládákat a sarokban óvatosan kezdi lepakolni egymásról és kiszabadít a sarokból egy felébe vágott hordót. Nem nagy, de egy ember belefér, ha behúzza a lábát. Időnként Shya felé néz, hogy lássa alszik e még, vagy felkeltette az ügyködéssel.*
~Valahol meg kell lennie annak a vasszerkezetnek.~
*Körül néz, még meg nem találja a vaslapokból készült gömbszerűséget, amihez három vasláb van szerelve, hogy megálljon. Soha nem tudta mire volt jó a tulajdonosának. Lehetett talán egy kísérlet, ami abba maradt valaha, vagy pálinka főző eszköz, vagy akármi. Kitapasztalta már, hogy mire tudja használni, amikor itt bújt meg. A hordókat szállító szekér rajtaütése nem volt nagy zsákmány annak idején. Bort szerzett, néhány hordót, pár aranyat, meg ezt a különös szerkezetet. Kinyitja a tetejét és a szerkezet belsejébe néz. Megállapítja, hogy van benne még néhány széndarab. Meggyújtja a gyertyával a néhány rongydarabot, amit összeszedett és a szén mellé gyömöszölt, aztán lezárja a lyukacsos fedelet. Két hosszabb vasdarabot vezet a gömb nyílásaiba, hogy annak segítségével állítsa bele a félhordóba az egészet, utána kihúzza, hogy a két fogó ne melegedjen át. A víz, amit a patakról hozott szintén odalent van, egy nagy szusszanással emeli meg és a félbe vágott hordót, nagy nehezen megtölti belőle vízzel, még a szerkezet lábai el nem tűnnek. Nagyjából a feléig ér így a víz a hordóban, de az bőven elég lesz. Leteszi a vizes hordót a földre, aztán egy hosszú, hajlított vascsövet vesz elő, ami a szerkezethez tartozik és a tetejére illeszti. Sziszegés és sercegés érkezik a gömb belsejéből, majd lassú füstcsík indul útjára a cső tetején. A légnyílások felé forgatja a csövet.*
~Lehet egy rosszul sikerült kísérlet lehetett valaha, de amire nekem kell, annak pont megteszi.~
*Az ágyhoz lép, mert Shya valószínűleg felkelt mostanra a zajoktól. Az ágyra ül, aztán megsimogatja a vállát, utána a ragacsos arcát. Megpróbál jobban bánni vele, talán kedvesebben. Olyan makacsul ragaszkodik hozzá, hogy vele legyen. A kezdetektől szórakoztatja és nem akarta elhagyni eddig, tűzön, vízen át maradt, amikor rohamok gyötörték, akkor se ment el. Kezdi azt érezni, hogy tartozik neki, de legalábbis azt akarja, hogy mosolyogjon, látni akarja a mosolyt az arcán megint.*
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Volt mit félteni Shyaharon mikor a Borászatban találkozott vele. Makacs volt akkor is és képes volt szájalni minden helyzetben, de ennek ellenére folyamatosan azt sugallta neki valami, hogy védenie kell. Ahogy most reszketve bújik a karjaiba, olyan elesettnek látszik megint. Benne volt az elszánt döntés, hogy otthagyja egy időre, de lassan az indulata elenyészik, ami alatt Shya hozzábújik egyre inkább lenyugszik.*
-Miattam ne aggódj, tudok vigyázni magamra.
~Látod, hogy rád is vigyázok, ahogy elnézem nem is nagyon tehetek mást.~
*Bátortalanul Shya átöleli, óvatosan. A telt idomok hozzásimulnak, a lány illata finom.*
~Mintha valami vadállat lennék, aki bármelyik percben megtámadhat.~
*Ez tudatosul benne csalódottan, de aztán a lány lassan ellazul mellette és behunyja a szemét. Hátát nekidönti hevenyészett fekvőhely fali részéhez és nem engedi ki a karjai közül. Vár, Shya pihen, az ütemes légzését hallgatja. Figyeli egy ideig, de egyre nyilvánvalóbb, hogy elaludt. Hosszú percek telnek el csöndben. Lassan ereszkednek lefelé az ő szemhéjai is. Álomtalanul pihen, az idő telik és mire kinyitja a szemét, már majdnem sötétedik odakint. Lent a rejtekben mindig hamarabb üt be a homály. A karjaiban Shya alszik békésen. Elkelne egy pár gyertya, vagy valami világítás, de még nem mozdul meg, mert nem akarja felkelteni a lányt.*
~Végre nem csak sír, nem bírom, ha sír miattam. Miért jár a nyomomban még mindig? Hosszú idő telt el már mióta találkoztunk és sokat sírt.~
*Elnézi a békésen szuszogó lányt, végig nézi az arcát, a csukott hosszú szempillákat, a pókháló maradványtól ragacsos arcot.*
~Nem jó neki itt, nem jó neki mellettem, akkor miért marad? Miért nem megy vissza a nagyapjához, a családjához. Itt sérülten és koszosan egy patkánylyukban kell lennie, egy magamfajtával.
*nézi hosszan* Jobban kéne vigyáznom rád. Ritkaság vagy az nem vitás, akkor pedig jobban kell vigyáznom.~
*Óvatosan fejti le magáról Shya kezeit és vigyázva kel fel mellőle a fekhelyről, hogy ne ébressze fel. Kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, aztán amennyire lehet csendben a rejtek egyik sarkába megy, ahol elővesz még pár gyertyát és egy lefordított ládára teszi. Megnézi a lányt, aki még mindig nyugodtan alszik, komoly arccal figyeli egy darabig, aztán elindul kifelé. Magával viszi a fáklyát és kikapaszkodik a felszínre, hogy odakint gyújtsa meg. Lemenve, aztán a fali tartóba teszi az égő fáklyát, aminek köszönhetően, a földbe vájt rejtekhelyen sejtelmes fény kúszik át. A gyertyákat is meggyújtja és egy oldalra fordított láda nyílásába szorítja, de odalent a föld alatt ez sem sok a fényből. A felpakolt ládákat a sarokban óvatosan kezdi lepakolni egymásról és kiszabadít a sarokból egy felébe vágott hordót. Nem nagy, de egy ember belefér, ha behúzza a lábát. Időnként Shya felé néz, hogy lássa alszik e még, vagy felkeltette az ügyködéssel.*
~Valahol meg kell lennie annak a vasszerkezetnek.~
*Körül néz, még meg nem találja a vaslapokból készült gömbszerűséget, amihez három vasláb van szerelve, hogy megálljon. Soha nem tudta mire volt jó a tulajdonosának. Lehetett talán egy kísérlet, ami abba maradt valaha, vagy pálinka főző eszköz, vagy akármi. Kitapasztalta már, hogy mire tudja használni, amikor itt bújt meg. A hordókat szállító szekér rajtaütése nem volt nagy zsákmány annak idején. Bort szerzett, néhány hordót, pár aranyat, meg ezt a különös szerkezetet. Kinyitja a tetejét és a szerkezet belsejébe néz. Megállapítja, hogy van benne még néhány széndarab. Meggyújtja a gyertyával a néhány rongydarabot, amit összeszedett és a szén mellé gyömöszölt, aztán lezárja a lyukacsos fedelet. Két hosszabb vasdarabot vezet a gömb nyílásaiba, hogy annak segítségével állítsa bele a félhordóba az egészet, utána kihúzza, hogy a két fogó ne melegedjen át. A víz, amit a patakról hozott szintén odalent van, egy nagy szusszanással emeli meg és a félbe vágott hordót, nagy nehezen megtölti belőle vízzel, még a szerkezet lábai el nem tűnnek. Nagyjából a feléig ér így a víz a hordóban, de az bőven elég lesz. Leteszi a vizes hordót a földre, aztán egy hosszú, hajlított vascsövet vesz elő, ami a szerkezethez tartozik és a tetejére illeszti. Sziszegés és sercegés érkezik a gömb belsejéből, majd lassú füstcsík indul útjára a cső tetején. A légnyílások felé forgatja a csövet.*
~Lehet egy rosszul sikerült kísérlet lehetett valaha, de amire nekem kell, annak pont megteszi.~
*Az ágyhoz lép, mert Shya valószínűleg felkelt mostanra a zajoktól. Az ágyra ül, aztán megsimogatja a vállát, utána a ragacsos arcát. Megpróbál jobban bánni vele, talán kedvesebben. Olyan makacsul ragaszkodik hozzá, hogy vele legyen. A kezdetektől szórakoztatja és nem akarta elhagyni eddig, tűzön, vízen át maradt, amikor rohamok gyötörték, akkor se ment el. Kezdi azt érezni, hogy tartozik neki, de legalábbis azt akarja, hogy mosolyogjon, látni akarja a mosolyt az arcán megint.*
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-24 23:37:31
Üzenet elküldve: 2016-10-24 23:37:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Magában igazat ad Raeyannak. Az istenek égi tűzijátéka szemet gyönyörködtető, és a lehetőségben hogy így érhet véget a világuk, van valami megkapó. Társával együtt nézi hát végig az égi csatát, csak akkor kapván el szemeit a látványról, ha túl erős fény villan. A póni szemének letakarása úgy tűnik bevált. Remeg még ugyan de már nem akar kifutni a világból, és lassan el is alszik. A sziklatömb sem rejt semmilyen titkot, és ha valahol találhatnának bármit is, azt a helyet az isteni lények épp most pusztítják el. Eme kozmikus játszmában nekik, egyszerű halandóknak, nem osztottak lapot. A csata egyszer aztán véget ér, és a világ is megmarad, bár hogy megváltozott azt minden élő érzi valahol. Rowon előlép a sziklatömb rejtekéből és az elcsendesedő égre tekint. Teljesen elvesztette időérzékét, és a csillagoktól reméli hogy helyzetükkel segítenek megbecsülni, milyen messze van a hajnal. De a felszakadozó felhők mögül előbújó ég, most teljesen más, mint amit megszokott.*
-A csillagok. Megváltozott a helyzetük.
*Közli társával tényszerűen, hiszen az égi csata látványa, egy jó időre kiölte belőle még a lehetőségét is hogy meglepődjön.*
- És nézd. Még egy hold.
*Mutat a sötét égen megjelenő kékes holdra, amely látszólag gond nélkül elfoglalta a helyét Lanawin egén.*
-Vajon a város megvan még?
*Teszi fel korántsem költőinek szánt kérdését, hiszen ők nem tudhatják hogy mi minden született, vagy tűnt el, amíg ők idekint voltak.*
- Próbáljunk visszatérni a többiekhez. Itt már nincs mit keresnünk.
*Ha a társa egyetért vele, akár el is indulhatnak. A saját nyomaikon visszatalálhatnak az útra, és onnan a városba. De persze a Pónit nem fogják itt hagyni.*
//A levél//
*Magában igazat ad Raeyannak. Az istenek égi tűzijátéka szemet gyönyörködtető, és a lehetőségben hogy így érhet véget a világuk, van valami megkapó. Társával együtt nézi hát végig az égi csatát, csak akkor kapván el szemeit a látványról, ha túl erős fény villan. A póni szemének letakarása úgy tűnik bevált. Remeg még ugyan de már nem akar kifutni a világból, és lassan el is alszik. A sziklatömb sem rejt semmilyen titkot, és ha valahol találhatnának bármit is, azt a helyet az isteni lények épp most pusztítják el. Eme kozmikus játszmában nekik, egyszerű halandóknak, nem osztottak lapot. A csata egyszer aztán véget ér, és a világ is megmarad, bár hogy megváltozott azt minden élő érzi valahol. Rowon előlép a sziklatömb rejtekéből és az elcsendesedő égre tekint. Teljesen elvesztette időérzékét, és a csillagoktól reméli hogy helyzetükkel segítenek megbecsülni, milyen messze van a hajnal. De a felszakadozó felhők mögül előbújó ég, most teljesen más, mint amit megszokott.*
-A csillagok. Megváltozott a helyzetük.
*Közli társával tényszerűen, hiszen az égi csata látványa, egy jó időre kiölte belőle még a lehetőségét is hogy meglepődjön.*
- És nézd. Még egy hold.
*Mutat a sötét égen megjelenő kékes holdra, amely látszólag gond nélkül elfoglalta a helyét Lanawin egén.*
-Vajon a város megvan még?
*Teszi fel korántsem költőinek szánt kérdését, hiszen ők nem tudhatják hogy mi minden született, vagy tűnt el, amíg ők idekint voltak.*
- Próbáljunk visszatérni a többiekhez. Itt már nincs mit keresnünk.
*Ha a társa egyetért vele, akár el is indulhatnak. A saját nyomaikon visszatalálhatnak az útra, és onnan a városba. De persze a Pónit nem fogják itt hagyni.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:12:48
Üzenet elküldve: 2016-10-24 21:12:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kereskedelmi út sokat próbált kövein két teli keréken gördülő kordé vánszorog töretlen lassúsággal, minek oka egyszerre lehet a nagy kedvvel megpakolt kocsira halmozott felszerelés, s a hasonlóan nagy gonddal s lelkiismeretességgel majdhogynem gömbölyűre táplált öszvér, mi az alkalmatosságot mozgásban tartani hivatott. A jószág felhizlaltságának boldog tudatában kaptat a közeli város irányába, mit sem törődve azzal, hogy még egy kehes szamár is lehagyná, hisz a bakon ücsörgők nem illették csípős nyelvű ostorral, mi jelentősebb tempóra ösztökélte volna.
A kép igencsak idilli volna, ha nem hangzana fel egy meggondolatlanul szélnek eresztett horkolás, minek méltó jutalmaként oly csattanás hallatszik, mint mikor vizes ruhát vágnak a poros kőfalhoz, s a hang nyomán férfiemberhez, főleg törpéhez nem illő, riad sikkantás kel életre, némiképp elnyomva egy jóval mélyebb tónusú szóáradattal.*
- Hogy a tárna szakadt vóna arra a hálátlan képödre Dungrin! Möt hittél?
*Újabb, fonákkal kiosztott nyakleves zaja rázza meg a kordé környékét, az iszkoló állatok fejhangú visítását vonva maga után a nevezett részéről, kinek arasznyi szakálla az ütés erejétől bizony csálén áll.*
- Nö vinnyogj ittön! Oszt nö mestörözz neköm, te tárnáknak szégyöne!
*Felháborodással s valamiféle beteges elégedettséggel telített, mélyen zengő szavak, melyekből kiérezhető egy újabb kiadós, az eddigiek alapján igen nagy kedvvel osztott, ruházás ígérete. S a konok mód ráérősen haladó öszvérhez tartozó szár megfeszül, majd hullámot vetve lazul meg ismét, méreteset húzva az eddig oly gondtalan boldogságban baktató állat tomporára, látszatra jelentős, valójában igen elhanyagolható módon ösztökélve gyorsabb vonulásra azt.
A hang gazdája úgy tetszik, megenyhült, újabb csattanással nem tiszteli meg az összehúzott vállakkal ücsörgő, orvul felhorkantó Dungrint, ki elkönyvelheti magának, kinevezett mentora, Morthwyl mester mellett bizony az útközben elszundikálás is épp olyan vétségnek számít, mint nem megfelelően keverve átadni a malteros vödröt. Ezen életbölcsesség megfoganatosítója, név szerint Morthwyl Bwyall Ysgythrwyr, felettébb elégedett lehet mai leckéje átadásával, hisz fesztelen boldogsággal vonásain üldögél tovább, unaloműző gyanánt dallamtalanul fütyörészve.*
- Te kölök, tanúd mög, ha a céh mögbizatásra kűd, akkó biz nöm ildomos durmóni!
*Megenyhült hangja korántsem kevésbé dörmögő, mégis jobban illik ezen formájában gazdája elégedett mesterembert hirdető külleméhez, mint a korábbi, dorgáló változat. S ennek nyomatékosítást adva, tepsi méretű marka bátorítónak szánt módon veregeti meg az összehúzott vállat, hisz mégsem tarthatja örökké rettegésben az legényt, a végén még nem lesz belőle rendes szakmabeli, márpedig azért lőcsölték a nyakába a kelekótyáját. De fontosabb dolga is akad most annál, hogy harmad-unokatestvére negyedik fiát istápolja. A közeli városba kell érnie, s ott küldetésének megfelelően eljárni, még ha igen kevéssé is fűlik a foga ahhoz, hogy bizony úgy beszéljen, mint aki több íróvesszőt fogott eddig, mint kalapácsot, a jó üzlethez mégis muszáj lesz. S ha az üzlet már papiroson fekszik, felszáradt tintával, úgy majd az ifjú Dungrint tovább szidhatja kedvére, ha kell akkor bizony kacifántos nyelvezettel, ha pedig a közöst beszélő embernépek füle nem bírná el a dolgot, úgy oda se neki, legfeljebb átvált törpére, úgy bizonnyal ízesebbeket címezhet a legénynek, ha megint összekeveri a vésőket. Ám az eset emléke úgy lobbantja fel benne az elégedetlenséget, mint karcos pálinka az izzó parazsat, s hogy ne mérgelődjék az elmúlt dolgokon feleslegesen, az eddig vállat bátorítóan szorító marok megemelkedik, s újabb messzire hangzó nyaklevessel jutalmazza szegény ördögöt, kinek riad pislogásából igen jól látszik, halvány fogalma sincs, ezt meg miért kapta.*
A kép igencsak idilli volna, ha nem hangzana fel egy meggondolatlanul szélnek eresztett horkolás, minek méltó jutalmaként oly csattanás hallatszik, mint mikor vizes ruhát vágnak a poros kőfalhoz, s a hang nyomán férfiemberhez, főleg törpéhez nem illő, riad sikkantás kel életre, némiképp elnyomva egy jóval mélyebb tónusú szóáradattal.*
- Hogy a tárna szakadt vóna arra a hálátlan képödre Dungrin! Möt hittél?
*Újabb, fonákkal kiosztott nyakleves zaja rázza meg a kordé környékét, az iszkoló állatok fejhangú visítását vonva maga után a nevezett részéről, kinek arasznyi szakálla az ütés erejétől bizony csálén áll.*
- Nö vinnyogj ittön! Oszt nö mestörözz neköm, te tárnáknak szégyöne!
*Felháborodással s valamiféle beteges elégedettséggel telített, mélyen zengő szavak, melyekből kiérezhető egy újabb kiadós, az eddigiek alapján igen nagy kedvvel osztott, ruházás ígérete. S a konok mód ráérősen haladó öszvérhez tartozó szár megfeszül, majd hullámot vetve lazul meg ismét, méreteset húzva az eddig oly gondtalan boldogságban baktató állat tomporára, látszatra jelentős, valójában igen elhanyagolható módon ösztökélve gyorsabb vonulásra azt.
A hang gazdája úgy tetszik, megenyhült, újabb csattanással nem tiszteli meg az összehúzott vállakkal ücsörgő, orvul felhorkantó Dungrint, ki elkönyvelheti magának, kinevezett mentora, Morthwyl mester mellett bizony az útközben elszundikálás is épp olyan vétségnek számít, mint nem megfelelően keverve átadni a malteros vödröt. Ezen életbölcsesség megfoganatosítója, név szerint Morthwyl Bwyall Ysgythrwyr, felettébb elégedett lehet mai leckéje átadásával, hisz fesztelen boldogsággal vonásain üldögél tovább, unaloműző gyanánt dallamtalanul fütyörészve.*
- Te kölök, tanúd mög, ha a céh mögbizatásra kűd, akkó biz nöm ildomos durmóni!
*Megenyhült hangja korántsem kevésbé dörmögő, mégis jobban illik ezen formájában gazdája elégedett mesterembert hirdető külleméhez, mint a korábbi, dorgáló változat. S ennek nyomatékosítást adva, tepsi méretű marka bátorítónak szánt módon veregeti meg az összehúzott vállat, hisz mégsem tarthatja örökké rettegésben az legényt, a végén még nem lesz belőle rendes szakmabeli, márpedig azért lőcsölték a nyakába a kelekótyáját. De fontosabb dolga is akad most annál, hogy harmad-unokatestvére negyedik fiát istápolja. A közeli városba kell érnie, s ott küldetésének megfelelően eljárni, még ha igen kevéssé is fűlik a foga ahhoz, hogy bizony úgy beszéljen, mint aki több íróvesszőt fogott eddig, mint kalapácsot, a jó üzlethez mégis muszáj lesz. S ha az üzlet már papiroson fekszik, felszáradt tintával, úgy majd az ifjú Dungrint tovább szidhatja kedvére, ha kell akkor bizony kacifántos nyelvezettel, ha pedig a közöst beszélő embernépek füle nem bírná el a dolgot, úgy oda se neki, legfeljebb átvált törpére, úgy bizonnyal ízesebbeket címezhet a legénynek, ha megint összekeveri a vésőket. Ám az eset emléke úgy lobbantja fel benne az elégedetlenséget, mint karcos pálinka az izzó parazsat, s hogy ne mérgelődjék az elmúlt dolgokon feleslegesen, az eddig vállat bátorítóan szorító marok megemelkedik, s újabb messzire hangzó nyaklevessel jutalmazza szegény ördögöt, kinek riad pislogásából igen jól látszik, halvány fogalma sincs, ezt meg miért kapta.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-24 00:36:13
Üzenet elküldve: 2016-10-24 00:36:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Rég nem járt már a városban, megszokta új otthonát, szereti is hiszen az ő tervei alapján épült fel, de azért jól esik arra gondolni hogy hamarosan ismét kövezett utcákon lépkedhet. Kicsit talán hiányzik is neki a városi élet, mégis csak más ha bármit el lehet érni néhány perc, esetleg egy-két óra sétával, mintha az erdő közepén lakna valaki, de nemsokára teljesen működőképes lesz a saját műhelye, onnantól már csak a ritkább és nehezebben beszerezhető nyersanyagok miatt fog majd kimozdulni Vadvéd falai közül.*
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-23 16:58:59
Üzenet elküldve: 2016-10-23 16:58:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Az egész égi veszedelem során a kis fekete csikó végül riadtan álomba rettegi magát. Nem változik kisördöggé, a kövek sem rejtenek titkos csapdákat, így a kutakodók biztonságos zsákutcába futottak. Azon túl, hogy az égen az istenek lassan leszámolnak egymással, itt semmi érdemlegeset nem láthatnak. Néha a dolgok csak pont olyanok, amilyennek le vannak írva, lehet jobban teszik, ha csak hazamennek a közvetlen veszély elmúltával egy picit rendezni soraikat.*
//A levél//
*Az egész égi veszedelem során a kis fekete csikó végül riadtan álomba rettegi magát. Nem változik kisördöggé, a kövek sem rejtenek titkos csapdákat, így a kutakodók biztonságos zsákutcába futottak. Azon túl, hogy az égen az istenek lassan leszámolnak egymással, itt semmi érdemlegeset nem láthatnak. Néha a dolgok csak pont olyanok, amilyennek le vannak írva, lehet jobban teszik, ha csak hazamennek a közvetlen veszély elmúltával egy picit rendezni soraikat.*
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-15 15:38:05
Üzenet elküldve: 2016-10-15 15:38:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A sárguló avar tompa zizzennéssel hullik lábai köré. Ennél sokkal nagyobb zajt ver az a csoszogásszerű haladás benne, amit a nőstény levág. Szinte alig emeli lábait, ahogy előre halad. Minden egyes lépésével örvényt kavarva a száraz levelek tengerében. Valóban olyan, mintha vízben lábalna. Most még csak a zizegés sem zavarja, melybe elég sűrűn vág bele a száraz gallyak bántó reccsenése, ahogy talpa alá kerülnek. Nem zavarja, hiszen nem vadászik. Egyetlen célja van csupán az előrehaladás, még pedig az erdő irányába.
Felmerülhetne a kérdés, ha nem az erdőben van, akkor honnan a sok levél? Valójában már ott van, a szélénél, de ez még távol sem az a sűrűség, melyben jól fogja magát érezni végre, ha odaér. S hogy hol van ez az oda? Azt még ő maga sem tudja. Vándorlása egyelőre céltalan, ahogy korábbi bolyongásai is azok voltak, melyekkel körbe-körbe járt. Hol a pusztán róva a tájat, hol a város közelébe, keresve új törzsének tagjait.
Hagrar nyomait már régen elveszítette, s bizony nem leli már fel a többiekét sem. Nincs egyetlen ismerős illat sem a légben, mely irányt mutathatna az ifjú nősténynek, így magára marad. S ez a magányosság az, mely arra készteti, hogy újfent útnak induljon, valahová, valamerre.*
Felmerülhetne a kérdés, ha nem az erdőben van, akkor honnan a sok levél? Valójában már ott van, a szélénél, de ez még távol sem az a sűrűség, melyben jól fogja magát érezni végre, ha odaér. S hogy hol van ez az oda? Azt még ő maga sem tudja. Vándorlása egyelőre céltalan, ahogy korábbi bolyongásai is azok voltak, melyekkel körbe-körbe járt. Hol a pusztán róva a tájat, hol a város közelébe, keresve új törzsének tagjait.
Hagrar nyomait már régen elveszítette, s bizony nem leli már fel a többiekét sem. Nincs egyetlen ismerős illat sem a légben, mely irányt mutathatna az ifjú nősténynek, így magára marad. S ez a magányosság az, mely arra készteti, hogy újfent útnak induljon, valahová, valamerre.*
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-14 18:40:43
Üzenet elküldve: 2016-10-14 18:40:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Az égi jelenések folyama csak nem látszik apadni, már-már arra gondol, hogy csak le kéne ülni, hónuk alatt a csikóval, végignézni a műsort, és csak akkor menni, ha végre eljutnak a stáblistáig.*
- Lehet. Szerinted tudnánk legalább egy jó nagy tü...
*Ahogy szokott, stílusosan, csakis egyszerre több dolog: Fent a jóságos fényhozó istenségnek tűnő repülő objektum harcba száll a gonoszságos alvilágköde sötétségivadékkal. Ennek zaja egyszerre kelti benne is a világvége-érzetet, és a lovában is, nem is beszélve a csikóról. Az egyetlen értelmes dolog (vagyis igazából nem is annyira), ami eszébe jut, hogy felmásszon lovára. Meg is teszi, és az istenfényben megpróbál a csikó után eredni. Ám újra sötét jön, és nagyon hamar elveszíti szem elől. Nagy szerencséjére, mert még nem távolodott el különösebben a fáklyával integető Rowontól, s ez jobb, ha továbbra is így marad. Szerencse, hogy a férfinak egyébként okosabb dolgok jutnak eszébe, hiszen hősnőnknek ezek után a legutolsó ötlet lett volna, hogy lenyomozza a lovacskát. Bár maga a lenyomozás már neki sem okozna problémát. így hát újra egyesülnek, s míg a férfi jó detektívként a lábnyomokat követi, ő a lovát próbálja féken tartani, illetve az istenek háborúját próbálja szemmel tartani.*
- Komolyan most kell ezt kitalálniuk? Nem várhattak volna, mondjuk pár órát a küzdelemmel?
*Végül nem csak a paci nyomára, hanem a magára a pacira is rábukkannak, és Rowon kezelésbe is veszi az állatot. Ő maga továbbra is azt csinálja mint eddig, csak most állva és nem lóhátról: nyugtatja saját lovát, (kiköti, ha van mihez a közelben) közben a szó szerinti égiháborút szemléli. Közben folytatja:*
- De nem, most kell, hogy kénköves eső hulljon az égből, amikor nem veszek fel esőkabátot...
*Amiről eszébe jut, lova málhájából kibányássza a jó öreg szürke, túlméretes bőrkabátot, már ha úgy tűnik, hogy van egy szusszanásnyi idejük; Azt elővéve magára teríti, és további babrálást nem igényelve, az ujjaival megköti maga előtt. Nem mintha nem rázná eléggé bordakalitkáját a rács mögül szabadulni vágyó szíve, hogy így okoskodik, de ha már a világ így ér véget, igyekszik a pánik visszafogásával annak tudatánál maradni, hogy mindennek, ami eddig volt, nem volt más értelme, mint hogy ők most egy hatalmas világ, egy létezés pusztulásának szemtanúi lehetnek, persze amíg túlélik a dolgot. A félelmen túl még egy valamit érez ugyanis.*
- Nem gondoltam, hogy a világvége ennyire... Szép.
*Mondja megigézve.*
//A levél//
*Az égi jelenések folyama csak nem látszik apadni, már-már arra gondol, hogy csak le kéne ülni, hónuk alatt a csikóval, végignézni a műsort, és csak akkor menni, ha végre eljutnak a stáblistáig.*
- Lehet. Szerinted tudnánk legalább egy jó nagy tü...
*Ahogy szokott, stílusosan, csakis egyszerre több dolog: Fent a jóságos fényhozó istenségnek tűnő repülő objektum harcba száll a gonoszságos alvilágköde sötétségivadékkal. Ennek zaja egyszerre kelti benne is a világvége-érzetet, és a lovában is, nem is beszélve a csikóról. Az egyetlen értelmes dolog (vagyis igazából nem is annyira), ami eszébe jut, hogy felmásszon lovára. Meg is teszi, és az istenfényben megpróbál a csikó után eredni. Ám újra sötét jön, és nagyon hamar elveszíti szem elől. Nagy szerencséjére, mert még nem távolodott el különösebben a fáklyával integető Rowontól, s ez jobb, ha továbbra is így marad. Szerencse, hogy a férfinak egyébként okosabb dolgok jutnak eszébe, hiszen hősnőnknek ezek után a legutolsó ötlet lett volna, hogy lenyomozza a lovacskát. Bár maga a lenyomozás már neki sem okozna problémát. így hát újra egyesülnek, s míg a férfi jó detektívként a lábnyomokat követi, ő a lovát próbálja féken tartani, illetve az istenek háborúját próbálja szemmel tartani.*
- Komolyan most kell ezt kitalálniuk? Nem várhattak volna, mondjuk pár órát a küzdelemmel?
*Végül nem csak a paci nyomára, hanem a magára a pacira is rábukkannak, és Rowon kezelésbe is veszi az állatot. Ő maga továbbra is azt csinálja mint eddig, csak most állva és nem lóhátról: nyugtatja saját lovát, (kiköti, ha van mihez a közelben) közben a szó szerinti égiháborút szemléli. Közben folytatja:*
- De nem, most kell, hogy kénköves eső hulljon az égből, amikor nem veszek fel esőkabátot...
*Amiről eszébe jut, lova málhájából kibányássza a jó öreg szürke, túlméretes bőrkabátot, már ha úgy tűnik, hogy van egy szusszanásnyi idejük; Azt elővéve magára teríti, és további babrálást nem igényelve, az ujjaival megköti maga előtt. Nem mintha nem rázná eléggé bordakalitkáját a rács mögül szabadulni vágyó szíve, hogy így okoskodik, de ha már a világ így ér véget, igyekszik a pánik visszafogásával annak tudatánál maradni, hogy mindennek, ami eddig volt, nem volt más értelme, mint hogy ők most egy hatalmas világ, egy létezés pusztulásának szemtanúi lehetnek, persze amíg túlélik a dolgot. A félelmen túl még egy valamit érez ugyanis.*
- Nem gondoltam, hogy a világvége ennyire... Szép.
*Mondja megigézve.*
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-12 10:46:19
Üzenet elküldve: 2016-10-12 10:46:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás vissza Vadvédbe//
//Napváltás//
*Gius élcelődése lepereg róla, csak elkönyveli magában, hogy ezért jön neki még egy pofonnal. Sok van már a rovásán, a mélységi pedig fejben szépen, gondosan vezeti a listát... érik már az a visszavágó, na nem mintha kellene hozzá bármi indok. Félmosollyal az arcán nem tudja válasz nélkül hagyni a modorára tett megjegyzést.*
-Hát Gius, ismersz.
*Gyorsan elpártol tőle eztán a sebhelyes, lovát istápolgatni, később meg a vörös újonclányt.*
~Jobban fest Giussal mint azzal a debella orkkal.~
*Megrázza a fejét ahogy szeme előtt egy igen abszurd kép kezd kibontakozni, gondolatait pedig egész más irányba kezdi terelgetni. Eseménytelen nappalt eseménytelen éjszaka, eseménytelen ébredés, és hasonló izgalmakkal kecsegtető indulás követ. Tray egykedvűen menetel a karavánnal. Bolhás már sokkal lelkesebb, kíváncsian vizslatja az újabb érkezőkel.*
//Napváltás//
*Gius élcelődése lepereg róla, csak elkönyveli magában, hogy ezért jön neki még egy pofonnal. Sok van már a rovásán, a mélységi pedig fejben szépen, gondosan vezeti a listát... érik már az a visszavágó, na nem mintha kellene hozzá bármi indok. Félmosollyal az arcán nem tudja válasz nélkül hagyni a modorára tett megjegyzést.*
-Hát Gius, ismersz.
*Gyorsan elpártol tőle eztán a sebhelyes, lovát istápolgatni, később meg a vörös újonclányt.*
~Jobban fest Giussal mint azzal a debella orkkal.~
*Megrázza a fejét ahogy szeme előtt egy igen abszurd kép kezd kibontakozni, gondolatait pedig egész más irányba kezdi terelgetni. Eseménytelen nappalt eseménytelen éjszaka, eseménytelen ébredés, és hasonló izgalmakkal kecsegtető indulás követ. Tray egykedvűen menetel a karavánnal. Bolhás már sokkal lelkesebb, kíváncsian vizslatja az újabb érkezőkel.*
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-11 23:36:45
Üzenet elküldve: 2016-10-11 23:36:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás vissza Vadvédbe//
//Napváltás//
*Nara igyekszik hárítani a felajánlást, amire Gius lélekben vállat von. Ha nem, hát nem, Ő ebből biztos nem csinál problémát, ha a lány a lábát akarja koptatni, tegye. De aztán kiderül, hogy valószínűleg nem erről van szó. A férfi egy futó pillanatra elvigyorodik.
~Aha, a hiúságunk aggódik, hogy nehogy popsira üljünk, mi?~
A kissé számonkérő hangsúlyt nem veszi föl, csak a elnézően mosolyog a lányra.*
-Nem gondolom. Nem hiszem, hogy gond lenne. Úgy vettem észre, Bella több jóindulattal fordul feléd, mint például felém. De egyébként is úgy gondoltam, hogy Te felülsz, én meg száron vezetem, ahogy most is.
*Mintha csak a róla festett jó képre akarna rácáfolni, a ló megint rendbontásba kezd, előbb a lány ruháját szuszogja tele, aztán Giust piszkálja meg azzal a nagy lófejével. A lány oldódni látszik és akarva-akaratlanul elismeri, hogy Ő dekorálta ki a lovat. Ez el is dönti a "megtorlás" kérdését. A lány következő megjegyzésére már leplezetlen Gius vigyora. Komótosan egy erősebb ághoz kötözi Bella vezetőszárát, csak azután válaszol.*
-Meglehet. Az emberek és persze az elfek is mindig azt hiszik, hogy határozott elképzelésük van arról, mi a jó nekik.
*Közben magabiztos és kicsit sejtelmes félvigyorral ellép a lány mellett, majd mögé fordul. Bella most a bal oldalukon áll és kíváncsian pillant hátra, hogy mit művelnek. Gius teljesen Nara mögé áll és nagyon finoman, de határozottan megfogja a könyökét, hogy ha akar, se tudjon felé fordulni.*
-De mint ahogy a lovakat, úgy néha az embereket és az elfeket is kicsit határozottabban kell rávezetni, hogy mit is kéne tenniük.
*A mondat végén keze hirtelen a lány derekára csúszik. Gyorsan leguggol, majd megfeszíti törzsizmait és a lányt erősen tartva föláll, majd a lendületet továbbadva dob egyet Nara csípőjén. Így repülés közben lábai kicsit megemelkednek, pont annyira, hogy bal lába átcsusszanjon Bella hátán. A nyeregbe persze kicsit hátra dőlve kerül, de az egyensúlyra vágyó ösztön majd egyenesbe hozza és a férfi keze is sokat elvesz az érkezés erejéből, így nem fenyeget a veszély, hogy lecsússzon valamelyik oldalon. Gius csak a ló miatt aggódik kicsit, nehogy a hirtelen akciót ágaskodással torolja meg, ezért gyorsan a fejéhez ugrik, hogy elkaphassa a szárat, de erre nincs szükség. Bella prüszköl egyet, ki tudja, helyeselve a történteket, vagy neheztelve miattuk, de nyugodtan áll a helyén. Nara tehát nyeregben, Gius pedig már oldozza is a szárat az ágtól.*
-Akkor indulhatunk.
//Napváltás//
*Nara igyekszik hárítani a felajánlást, amire Gius lélekben vállat von. Ha nem, hát nem, Ő ebből biztos nem csinál problémát, ha a lány a lábát akarja koptatni, tegye. De aztán kiderül, hogy valószínűleg nem erről van szó. A férfi egy futó pillanatra elvigyorodik.
~Aha, a hiúságunk aggódik, hogy nehogy popsira üljünk, mi?~
A kissé számonkérő hangsúlyt nem veszi föl, csak a elnézően mosolyog a lányra.*
-Nem gondolom. Nem hiszem, hogy gond lenne. Úgy vettem észre, Bella több jóindulattal fordul feléd, mint például felém. De egyébként is úgy gondoltam, hogy Te felülsz, én meg száron vezetem, ahogy most is.
*Mintha csak a róla festett jó képre akarna rácáfolni, a ló megint rendbontásba kezd, előbb a lány ruháját szuszogja tele, aztán Giust piszkálja meg azzal a nagy lófejével. A lány oldódni látszik és akarva-akaratlanul elismeri, hogy Ő dekorálta ki a lovat. Ez el is dönti a "megtorlás" kérdését. A lány következő megjegyzésére már leplezetlen Gius vigyora. Komótosan egy erősebb ághoz kötözi Bella vezetőszárát, csak azután válaszol.*
-Meglehet. Az emberek és persze az elfek is mindig azt hiszik, hogy határozott elképzelésük van arról, mi a jó nekik.
*Közben magabiztos és kicsit sejtelmes félvigyorral ellép a lány mellett, majd mögé fordul. Bella most a bal oldalukon áll és kíváncsian pillant hátra, hogy mit művelnek. Gius teljesen Nara mögé áll és nagyon finoman, de határozottan megfogja a könyökét, hogy ha akar, se tudjon felé fordulni.*
-De mint ahogy a lovakat, úgy néha az embereket és az elfeket is kicsit határozottabban kell rávezetni, hogy mit is kéne tenniük.
*A mondat végén keze hirtelen a lány derekára csúszik. Gyorsan leguggol, majd megfeszíti törzsizmait és a lányt erősen tartva föláll, majd a lendületet továbbadva dob egyet Nara csípőjén. Így repülés közben lábai kicsit megemelkednek, pont annyira, hogy bal lába átcsusszanjon Bella hátán. A nyeregbe persze kicsit hátra dőlve kerül, de az egyensúlyra vágyó ösztön majd egyenesbe hozza és a férfi keze is sokat elvesz az érkezés erejéből, így nem fenyeget a veszély, hogy lecsússzon valamelyik oldalon. Gius csak a ló miatt aggódik kicsit, nehogy a hirtelen akciót ágaskodással torolja meg, ezért gyorsan a fejéhez ugrik, hogy elkaphassa a szárat, de erre nincs szükség. Bella prüszköl egyet, ki tudja, helyeselve a történteket, vagy neheztelve miattuk, de nyugodtan áll a helyén. Nara tehát nyeregben, Gius pedig már oldozza is a szárat az ágtól.*
-Akkor indulhatunk.
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-11 21:08:33
Üzenet elküldve: 2016-10-11 21:08:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás vissza Vadvédbe//
~ Kicsit örülök, hogy minden figyelem lekerült rólam, de remélem nem bánják ha velük tartok.~
*Nem nagyon szólják, meg, hogy követi a csapatot, amúgy sincs nagyon hová mennie.
Utolsóként zárja a sort, és igyekszik magát felverekedni magát Virgoncra. A jelenlegi termete, nem nagyon segít, hogy a nagy lóra csakúgy probléma mentesen felüljön, de csak sikerül végre.
Miután már rajta ül, szépen megsimogatja az oldalát.*
- Köszönöm Virgonc
~ Vajon csatlakozhatók hozzájuk?~
*Hátassal, azért még is kényelmesebb az utazás, mint két lábon, így nincs gond, hogy tartani kell a tempót.
Csak egyszer pihennek, utána már csak este, szépen neki készülődnek, az alváshoz. Ary a lovához bújik, és mellette alszik el.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Másnap Rolf ébreszti a társaságot, habár nem ez az egyetlen amire felfigyel, a csuklyás értetlenül hangoskodik.
Nem nagyon szól senkihez, nem nagyon akar senkivel sem beszélgetni, inkább meghúzódik, mint egy szürke kis egér. Csak nézi az ismeretlen arcokat, mivel a csapatból senkit nem ismer, s reméli, hogy jól döntött, miszerint potyautasként hozzájuk szegődött.*
~ Vajon hová megyünk?~
*Remélhetőleg, be fogják fogadni, hiszen ha minden jól megy ebből a kapcsolatból talán mindketten profitálhatnak. A tudás vágy és a kíváncsiság hajtja, leginkább.*
~ Kicsit örülök, hogy minden figyelem lekerült rólam, de remélem nem bánják ha velük tartok.~
*Nem nagyon szólják, meg, hogy követi a csapatot, amúgy sincs nagyon hová mennie.
Utolsóként zárja a sort, és igyekszik magát felverekedni magát Virgoncra. A jelenlegi termete, nem nagyon segít, hogy a nagy lóra csakúgy probléma mentesen felüljön, de csak sikerül végre.
Miután már rajta ül, szépen megsimogatja az oldalát.*
- Köszönöm Virgonc
~ Vajon csatlakozhatók hozzájuk?~
*Hátassal, azért még is kényelmesebb az utazás, mint két lábon, így nincs gond, hogy tartani kell a tempót.
Csak egyszer pihennek, utána már csak este, szépen neki készülődnek, az alváshoz. Ary a lovához bújik, és mellette alszik el.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Másnap Rolf ébreszti a társaságot, habár nem ez az egyetlen amire felfigyel, a csuklyás értetlenül hangoskodik.
Nem nagyon szól senkihez, nem nagyon akar senkivel sem beszélgetni, inkább meghúzódik, mint egy szürke kis egér. Csak nézi az ismeretlen arcokat, mivel a csapatból senkit nem ismer, s reméli, hogy jól döntött, miszerint potyautasként hozzájuk szegődött.*
~ Vajon hová megyünk?~
*Remélhetőleg, be fogják fogadni, hiszen ha minden jól megy ebből a kapcsolatból talán mindketten profitálhatnak. A tudás vágy és a kíváncsiság hajtja, leginkább.*
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-11 19:57:04
Üzenet elküldve: 2016-10-11 19:57:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás vissza Vadvédbe//
//Napváltás//
*Gondolataiba mélyedve baktat az ösvényen. Errefelé már sűrűbb az erdő és keskenyebb az út is, nem egyszerű terep. Nem tudja biztosan, hogy ő bujdokol ilyen ügyesen, vagy Sharall nem is akarja megtalálni, de most nem bánja, bárhogy van is.*
~Neki is sok dolgot kell végig gondolnia. Mondjuk főképp azt, hogy akar-e egyáltalán velem lenni.~
*Azt a kérdést még nem jut eszébe feltenni magának, hogy ő akar-e az orkkal lenni. Eszébe jutnak azonban Szana szavai, és hogy ő mennyire másként látja kettejük kapcsolatát.*
~Talán Szanának van igaza, és ezt Sharall is így gondolja. Nem vagyok hozzá való. Sosem leszek elég jó neki.~
*Persze megint magát ostorozza, hiszen ha valami nem működik, annak csak ő lehet az oka. Annyira belemélyed a gondolataiba, hogy észre sem veszi Giust és Bellát, akik idő közben hasonlóan lemaradtak, mint ő. Ijedten kapja fel a fejét a kérdésre, de válaszolni nincs lehetősége, már jön is a felajánlás. Pillanatok alatt zavarba jön. Nem szoktak neki segítséget ajánlani, hozzászokott, hogy egyedül boldoguljon. Mosolyogva kezd szabadkozni és hárítani a felajánlást.*
-Nagyon kedves vagy, de semmiség. Csak még erősödnöm kell, mert nem vagyok hozzászokva a több napos túrákhoz, meg ahhoz, hogy csupa nálam nagyobb útitárssal kell tartanom a tempót.
~Ajj, a fenébe! Miért pont ő vette észre a gyengeségem?~
-Meg hát tudod... még nem tudok lovagolni.
*Nevet fel fülig pirulva.*
-Talán nem itt az erdő közepén kéne elkezdenünk az oktatásom és főleg nem ekkora közönség előtt. Nem gondolod?
*Kérdezi kihívóan, de még mindig eléggé zavarban.*
~Minden büszkeségem oda lenne, ha előtted kerülnék a földre, ráadásul ilyen magasról.~
*Teszi hozzá, Bella azonban nem állhatja sokáig figyelem nélkül, ezért határozott mozdulattal megrántja a fejét, talán gazdáját is magával rántva, hogy közelebb léphessen a lányhoz. Fújtatva megtaszítja a fejével a lányt, majd megbökdösi az orrával Giust is, mire Nara felnevet, és ezzel végképp el is felejti minden gondját.*
-Szia kislány. Látom, hogy itt vagy.
*Megsimogatja a fejét, majd hozzáteszi.*
-És a virágod is megvan még. Illik hozzád ez a szín.
*Halkan felkuncog, mikor a ló elégedetten kezdi kóstolgatni a férfi ruháját, néha kicsit jobban megrántva azt.*
-Határozott elképzelése van arról, hogy mit akar.
*Jegyzi meg a kis hadakozásra, és közben mosolyogva félre tekint.*
~Irigylem érte.~
//Napváltás//
*Gondolataiba mélyedve baktat az ösvényen. Errefelé már sűrűbb az erdő és keskenyebb az út is, nem egyszerű terep. Nem tudja biztosan, hogy ő bujdokol ilyen ügyesen, vagy Sharall nem is akarja megtalálni, de most nem bánja, bárhogy van is.*
~Neki is sok dolgot kell végig gondolnia. Mondjuk főképp azt, hogy akar-e egyáltalán velem lenni.~
*Azt a kérdést még nem jut eszébe feltenni magának, hogy ő akar-e az orkkal lenni. Eszébe jutnak azonban Szana szavai, és hogy ő mennyire másként látja kettejük kapcsolatát.*
~Talán Szanának van igaza, és ezt Sharall is így gondolja. Nem vagyok hozzá való. Sosem leszek elég jó neki.~
*Persze megint magát ostorozza, hiszen ha valami nem működik, annak csak ő lehet az oka. Annyira belemélyed a gondolataiba, hogy észre sem veszi Giust és Bellát, akik idő közben hasonlóan lemaradtak, mint ő. Ijedten kapja fel a fejét a kérdésre, de válaszolni nincs lehetősége, már jön is a felajánlás. Pillanatok alatt zavarba jön. Nem szoktak neki segítséget ajánlani, hozzászokott, hogy egyedül boldoguljon. Mosolyogva kezd szabadkozni és hárítani a felajánlást.*
-Nagyon kedves vagy, de semmiség. Csak még erősödnöm kell, mert nem vagyok hozzászokva a több napos túrákhoz, meg ahhoz, hogy csupa nálam nagyobb útitárssal kell tartanom a tempót.
~Ajj, a fenébe! Miért pont ő vette észre a gyengeségem?~
-Meg hát tudod... még nem tudok lovagolni.
*Nevet fel fülig pirulva.*
-Talán nem itt az erdő közepén kéne elkezdenünk az oktatásom és főleg nem ekkora közönség előtt. Nem gondolod?
*Kérdezi kihívóan, de még mindig eléggé zavarban.*
~Minden büszkeségem oda lenne, ha előtted kerülnék a földre, ráadásul ilyen magasról.~
*Teszi hozzá, Bella azonban nem állhatja sokáig figyelem nélkül, ezért határozott mozdulattal megrántja a fejét, talán gazdáját is magával rántva, hogy közelebb léphessen a lányhoz. Fújtatva megtaszítja a fejével a lányt, majd megbökdösi az orrával Giust is, mire Nara felnevet, és ezzel végképp el is felejti minden gondját.*
-Szia kislány. Látom, hogy itt vagy.
*Megsimogatja a fejét, majd hozzáteszi.*
-És a virágod is megvan még. Illik hozzád ez a szín.
*Halkan felkuncog, mikor a ló elégedetten kezdi kóstolgatni a férfi ruháját, néha kicsit jobban megrántva azt.*
-Határozott elképzelése van arról, hogy mit akar.
*Jegyzi meg a kis hadakozásra, és közben mosolyogva félre tekint.*
~Irigylem érte.~
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:48:39
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:48:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás vissza Vadvédbe//
*Szerencsére úgy tűnik, a lány nincs híján a humorérzéknek. Gius magában hálát ad az isteneknek, a drámából és a dolgok komolyan vételéből most egy időre elege van.*
-Na igen, a lovaglást még tanulom, de a lovagoltatásban jó vagyok. Legalábbis dícsérték már a technikám és a kitartásom ezen a téren. *Semleges hangon beszél, de ha Nara oda néz, láthatja, hogy vigyorog.*
-Gius, így hívnak. Nem olyan szép, mint a Mylnara, de azért még lehetünk jóban.
*Átnéz a ló nyaka alatt és a lányra kacsint, de aztán itt megáll a beszélgetés, csak néha váltanak néhány szót. A férfi Bella úton, később ösvényen tartására figyel. Igyekszik szép szóval boldogulni az állattal, mivel úgy dönt, Ő sem szeretné, ha valaki a fejére kötött szíjnál fogva rángatná. Úgy tűnik, az állat értékeli az erőfeszítéseit, bár még így is inkább a menet végén haladnak, minduntalan lemaradva, amikor a paripa megmakacsolja magát.
~Még jó, hogy azért vettelek, hogy ne fárasszon az utazás. Még órákig megyünk és már hulla fáradt vagyok a terelgetésedtől!~
Mikor este megállnak, a férfi megkönnyebbült sóhajjal rogyik a földre, hogy aztán egy percnyi szusszanás után morogva tápászkodjon fel, hogy egy alkalmas fűcsomóval ledörgölje a lovat és kikaparja patájából a beleragadt göröngyöket. Miközben emiatt hadakozik a hátassal, elcsípi Nara pillantását. Kicsit elmosolyodik.
~Nocsak, nem is kell nekem szépeket mondani, csajozik helyettem a ló.~
Aztán persze morogva folytatja Bella ellátását. Ezzel végezve kipányvázza, pokróccal, majd fáradtan vacsorázni kezd. Nem vágyik beszélgetésre, hamar elszenderül.*
//Napváltás//
*Reggel meleg arra ébred, hogy meleg lehelet cirógatja a nyakát. Oda nyúl és valami meleget, valami puhát tapint. Félig még álmodó képzeletében megjelenik a vörös hajú elf lány azokkal a pirosló, édesnek tűnő ajkakkal... Halkan motyogva próbálja kitapintani a lány haját, hogy megsimogathassa.*
-Nara...?
*Valami prüszkölő hangot hallat a füle mellett és arcának egyik fele nedves lesz. Ahogy oldalra pillant, egy ló csupa fog vigyorába bámul bele.*
-Bella, hogy az átokmanók csipkézzék ki a... *Elhallgat, mikor rádöbben, hogy a táboruk közepén ordibál a lovával. Dühösen törli le magáról a lónyálat és vörös fejjel kezd pakolászni, közben halkan sziszeg a lónak.*
-Még egy ilyen, és nem érdekel semmi, visszaviszlek Artheniorba és elcseréllek egy birkára! Azzal nincs ennyi gond.
*Azért persze reggeli és némi duzzogás után gonddal szerszámozza föl, majd pakolja fel holmijait a nyereg mögé. Ekkora veszi észre, hogy a ló sörényébe valaki egy virágot dugott. Mit odadugta, egyenesen belefonta! Gius egyszerre dühös és kíváncsi.
~Hogy mer valaki az engedélyem nélkül a lovamhoz piszkálni?!~
Körülnéz, hogy ki lehetett ennyire merész, majd tekintete Narán akad meg.
~A csizmámat rá merném tenni, hogy Ő volt. A kis hamis! Na megállj, ezért még elkaplak!~
Bár azt maga sem tudja, hogy ez mit jelent majd, de, hogy nem felejti el, az egyszer biztos.
Nagy izgalmakat a másnapi gyaloglás sem tartogat. Gius úgy dönt, megpróbálkozik megint a lovaglással. Úgy tűnik, most már sokkal jobb az együtt működés közte és Bella között, a terep viszont nehéz. Néhány óra után inkább leszáll, nem akarja megint megerőltetni magát.
~Elég volt egy napig úgy járni, mint egy idióta.~
Maga elé engedi a többieket. Sok az ismeretlen arc, jobban érzi magát, ha szemmel tarthatja őket. Így Bellával egyfajta utóvédként baktat a leghátsók egyikeként. Hamar észreveszi, hogy Nara kicsit szögletesen lép. Nem nagyon udvariaskodik, odaszól a lánynak.*
-Fáj a lábad? *Mivel nagyon úgy tűnik, hogy igen, nem várja meg a választ.*
-Ha szeretnél, pihenhetsz egyet Bella hátán.
*Szerencsére úgy tűnik, a lány nincs híján a humorérzéknek. Gius magában hálát ad az isteneknek, a drámából és a dolgok komolyan vételéből most egy időre elege van.*
-Na igen, a lovaglást még tanulom, de a lovagoltatásban jó vagyok. Legalábbis dícsérték már a technikám és a kitartásom ezen a téren. *Semleges hangon beszél, de ha Nara oda néz, láthatja, hogy vigyorog.*
-Gius, így hívnak. Nem olyan szép, mint a Mylnara, de azért még lehetünk jóban.
*Átnéz a ló nyaka alatt és a lányra kacsint, de aztán itt megáll a beszélgetés, csak néha váltanak néhány szót. A férfi Bella úton, később ösvényen tartására figyel. Igyekszik szép szóval boldogulni az állattal, mivel úgy dönt, Ő sem szeretné, ha valaki a fejére kötött szíjnál fogva rángatná. Úgy tűnik, az állat értékeli az erőfeszítéseit, bár még így is inkább a menet végén haladnak, minduntalan lemaradva, amikor a paripa megmakacsolja magát.
~Még jó, hogy azért vettelek, hogy ne fárasszon az utazás. Még órákig megyünk és már hulla fáradt vagyok a terelgetésedtől!~
Mikor este megállnak, a férfi megkönnyebbült sóhajjal rogyik a földre, hogy aztán egy percnyi szusszanás után morogva tápászkodjon fel, hogy egy alkalmas fűcsomóval ledörgölje a lovat és kikaparja patájából a beleragadt göröngyöket. Miközben emiatt hadakozik a hátassal, elcsípi Nara pillantását. Kicsit elmosolyodik.
~Nocsak, nem is kell nekem szépeket mondani, csajozik helyettem a ló.~
Aztán persze morogva folytatja Bella ellátását. Ezzel végezve kipányvázza, pokróccal, majd fáradtan vacsorázni kezd. Nem vágyik beszélgetésre, hamar elszenderül.*
//Napváltás//
*Reggel meleg arra ébred, hogy meleg lehelet cirógatja a nyakát. Oda nyúl és valami meleget, valami puhát tapint. Félig még álmodó képzeletében megjelenik a vörös hajú elf lány azokkal a pirosló, édesnek tűnő ajkakkal... Halkan motyogva próbálja kitapintani a lány haját, hogy megsimogathassa.*
-Nara...?
*Valami prüszkölő hangot hallat a füle mellett és arcának egyik fele nedves lesz. Ahogy oldalra pillant, egy ló csupa fog vigyorába bámul bele.*
-Bella, hogy az átokmanók csipkézzék ki a... *Elhallgat, mikor rádöbben, hogy a táboruk közepén ordibál a lovával. Dühösen törli le magáról a lónyálat és vörös fejjel kezd pakolászni, közben halkan sziszeg a lónak.*
-Még egy ilyen, és nem érdekel semmi, visszaviszlek Artheniorba és elcseréllek egy birkára! Azzal nincs ennyi gond.
*Azért persze reggeli és némi duzzogás után gonddal szerszámozza föl, majd pakolja fel holmijait a nyereg mögé. Ekkora veszi észre, hogy a ló sörényébe valaki egy virágot dugott. Mit odadugta, egyenesen belefonta! Gius egyszerre dühös és kíváncsi.
~Hogy mer valaki az engedélyem nélkül a lovamhoz piszkálni?!~
Körülnéz, hogy ki lehetett ennyire merész, majd tekintete Narán akad meg.
~A csizmámat rá merném tenni, hogy Ő volt. A kis hamis! Na megállj, ezért még elkaplak!~
Bár azt maga sem tudja, hogy ez mit jelent majd, de, hogy nem felejti el, az egyszer biztos.
Nagy izgalmakat a másnapi gyaloglás sem tartogat. Gius úgy dönt, megpróbálkozik megint a lovaglással. Úgy tűnik, most már sokkal jobb az együtt működés közte és Bella között, a terep viszont nehéz. Néhány óra után inkább leszáll, nem akarja megint megerőltetni magát.
~Elég volt egy napig úgy járni, mint egy idióta.~
Maga elé engedi a többieket. Sok az ismeretlen arc, jobban érzi magát, ha szemmel tarthatja őket. Így Bellával egyfajta utóvédként baktat a leghátsók egyikeként. Hamar észreveszi, hogy Nara kicsit szögletesen lép. Nem nagyon udvariaskodik, odaszól a lánynak.*
-Fáj a lábad? *Mivel nagyon úgy tűnik, hogy igen, nem várja meg a választ.*
-Ha szeretnél, pihenhetsz egyet Bella hátán.
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-11 09:47:59
Üzenet elküldve: 2016-10-11 09:47:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás vissza Vadvédbe//
-Úgy biza! Simán csak Rolf. Syl... no jóvan, akkor így hílak majd.
*Syl rögtön a tárgyra tér, nem húzza az időt és nem terel... elvégre is nem juhász ő!*
-No ha munka van az nékem nagyon jó. Hmmm. *morfondírozik.* -Ezen feltételeket én elfogadom Syl komám. Saját műhely? *füttyenti el magát.* -No az biza vagány! A kovácsolásho is értek, de nem úgy mint egy mester, kicsit bele köll majd rázódnom, de meg lesz oldva meg a csapda is. Há én nem tudom, hogy veszélyes mer mé nem vótam ottan soha, de ennyien ha menünk nem lesz baj.
*A pakolászással neki nem kell bajlódnia, hiszen minden a szekéren van, ami az övé. Na meg ugye plusz a két utas.*
-No akkor gyerink! *kurjantja el magát, majd Pajtást indulásra ösztökéli és lám, máris gurul a kis szekere egy új világ felé, ami számára még teljesen idegen, de majd hozzászokik. Ilyen feltételeket egyszerűen nem hagyhatott ki, tisztességesnek gondolja és lehet dolgozni. Talán odáig, ahová mennek még a holtak sem fognak elvánszorogni.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Az őrségből egy darabig kiveszi a részét, majd pokrócba bugyolálja magát és a szekere hátuljában tér nyugovóra, ami már oly sokszor szolgált fedélként élete során. Így, hogy a ponyvát ráhúzta elalvás előtt még kifejezetten otthonos is.
Kifejezetten frissen és korán ébred, viszont a csipát hamar ki kell mosnia szeméből, mert egy kukkot sem lát tőle. Hajával és szakállával nem bajlódik így az olyan, ahogy a jó isten megadta. Odalép Pajtáshoz, megveregeti a vállát, majd ad neki két almát.*
-No cimbora... ha odaérünk a izébe, ahova megyünk kapol abrakot ne féjjé.
*Noha mindenki kap időt arra, hogy felébredjen, de Rolf rásegít egy picit. Előveszi karikás ostorát és csattogtatni kezd vele. Aki erre fog felébredni, az bizonyára meg fogja emlegetni ezt a reggelt.*
-No jó reggelt hétalvók! No mi lesz?! Hasatokra süt a nap, nehogy má egész áldó nap heverésszetek!
*A végén jóízűet nevet, hiszen ő nagyon jót szórakozik ezen. Majd megszokják Rolf jellemét és akkor talán nem akarják az ilyenek után kitekerni a nyakát.*
-Úgy biza! Simán csak Rolf. Syl... no jóvan, akkor így hílak majd.
*Syl rögtön a tárgyra tér, nem húzza az időt és nem terel... elvégre is nem juhász ő!*
-No ha munka van az nékem nagyon jó. Hmmm. *morfondírozik.* -Ezen feltételeket én elfogadom Syl komám. Saját műhely? *füttyenti el magát.* -No az biza vagány! A kovácsolásho is értek, de nem úgy mint egy mester, kicsit bele köll majd rázódnom, de meg lesz oldva meg a csapda is. Há én nem tudom, hogy veszélyes mer mé nem vótam ottan soha, de ennyien ha menünk nem lesz baj.
*A pakolászással neki nem kell bajlódnia, hiszen minden a szekéren van, ami az övé. Na meg ugye plusz a két utas.*
-No akkor gyerink! *kurjantja el magát, majd Pajtást indulásra ösztökéli és lám, máris gurul a kis szekere egy új világ felé, ami számára még teljesen idegen, de majd hozzászokik. Ilyen feltételeket egyszerűen nem hagyhatott ki, tisztességesnek gondolja és lehet dolgozni. Talán odáig, ahová mennek még a holtak sem fognak elvánszorogni.*
//Napváltás//
//Mindenki//
*Az őrségből egy darabig kiveszi a részét, majd pokrócba bugyolálja magát és a szekere hátuljában tér nyugovóra, ami már oly sokszor szolgált fedélként élete során. Így, hogy a ponyvát ráhúzta elalvás előtt még kifejezetten otthonos is.
Kifejezetten frissen és korán ébred, viszont a csipát hamar ki kell mosnia szeméből, mert egy kukkot sem lát tőle. Hajával és szakállával nem bajlódik így az olyan, ahogy a jó isten megadta. Odalép Pajtáshoz, megveregeti a vállát, majd ad neki két almát.*
-No cimbora... ha odaérünk a izébe, ahova megyünk kapol abrakot ne féjjé.
*Noha mindenki kap időt arra, hogy felébredjen, de Rolf rásegít egy picit. Előveszi karikás ostorát és csattogtatni kezd vele. Aki erre fog felébredni, az bizonyára meg fogja emlegetni ezt a reggelt.*
-No jó reggelt hétalvók! No mi lesz?! Hasatokra süt a nap, nehogy má egész áldó nap heverésszetek!
*A végén jóízűet nevet, hiszen ő nagyon jót szórakozik ezen. Majd megszokják Rolf jellemét és akkor talán nem akarják az ilyenek után kitekerni a nyakát.*
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-10 19:56:26
Üzenet elküldve: 2016-10-10 19:56:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás vissza Vadvédbe//
*Először hitetlenül ráncolja a homlokát, hogy a férfi még csak most tanult meg lovagolni, de aztán a vigyora láttán ő is felkacag és maga sem érti miért, de el is pirul kissé.*
-Akkor nyilván egy őstehetség vagy.
*Mondja kihívóan megemelve az egyik szemöldökét, majd előre fordulva, halkabban, de a férfi számára még hallhatóan hozzáteszi.*
-Azt mondják a legjobbaktól lehet a legtöbbet tanulni.
*Bella nevének említésére elmosolyodik és a másik oldalon ő is megsimogatja a ló nyakát. A folytatásra azonban ismét felvonja a szemöldökét.*
~Csak nem iróniát vélek felfedezni? Nem hagytad magad könnyen, mi, kislány? Fura figura, de nem tűnik elvetemültnek. Legyél vele kedvesebb!~
*Meg is paskolja a vastag nyakat, miközben jelentőségteljesen a szemébe néz, mint amikor az anya felelősségre vonja a rosszcsont gyermeket.*
-Áh, semmi gond. Mylnara vagyok, de szólíts csak Narának. Azt szeretem.
*Mosolyog át a ló feje alatt, majd a kezét is átnyújtja séta közben, bemutatkozásul.*
-Te pedig...
*Kezdi kérdőn, mert ugyan már hallotta a nevét, de valahogy nem jut eszébe, hogy is volt, csak az elejében biztos. Ha kap kezet, kap, ha nem, akkor zavartan visszahúzza. Miután megtörténik a bemutatkozás, csevegnek még egy ideig a lovakról, és a lovaglás fortélyairól, aztán csak mennek tovább. Hol beszélgetnek, hol nem. Nara szívesen marad a férfi társaságában, amíg úgy érzi, nem zavarja a másikat. Vele valahogy könnyebben szót ért, nincsenek felesleges körök és húsba vágó mélységű témák. Nem érzi, hogy a hallgatás kínos, vagy zavaró, és most éppen erre van szüksége. Tudja, hogy előbb utóbb beszélnie kell Sharallal, és szembe kell néznie a férfi démonaival, amik talán sosem engedik, hogy igazán egymáséi legyenek. De Nara most megfeledkezik mindenről és élvezi ezt a kellemes társaságot.*
~Egész más, mint hittem.~
*Merül fel benne az esti pihenő közben, a tűz mellett, ahogy a férfit nézi a lovával bajlódni, vagy sokkal inkább küzdeni. Elmosolyodik és félre tekint, nehogy azt higgye, kineveti, ha netán felé nézne.*
//Napváltás//
*Reggel frissen, de szorongva ébred. Amíg a többiek ébredeznek, tesz egy rövidke kitérőt a fák közé, és egy nagy marék őszi virággal tér vissza, amik már fanyarabbak, mint a nyáriak, de igazi csemege ez a pacik számára. Észrevétlen odaoson Bellához és elé teszi a finomságot, egy lilás virágot pedig gyors mozdulatokkal a sörényének egy tincsébe fon.*
-Ma is gyönyörű vagy kislány.
*Súgja a fülébe, majd megsimogatja és eloldalog. Próbál kitérni mindenki társaságából, akivel komolyabb kommunikációt kellene folytatnia, és a csapat indulásakor úgy sasszézik, hogy leghátra kerülhessen. Fáj a lába az előző napi gyaloglástól, de most mintha sokkal jobban viselné, mint odaúton.*
~Előbb utóbb csak megerősödök én is.~
*Mosolyodik el magában, de azért képzeletben egy ló hátán üldögél kényelmesen, onnan fürkészi a tájat.*
*Először hitetlenül ráncolja a homlokát, hogy a férfi még csak most tanult meg lovagolni, de aztán a vigyora láttán ő is felkacag és maga sem érti miért, de el is pirul kissé.*
-Akkor nyilván egy őstehetség vagy.
*Mondja kihívóan megemelve az egyik szemöldökét, majd előre fordulva, halkabban, de a férfi számára még hallhatóan hozzáteszi.*
-Azt mondják a legjobbaktól lehet a legtöbbet tanulni.
*Bella nevének említésére elmosolyodik és a másik oldalon ő is megsimogatja a ló nyakát. A folytatásra azonban ismét felvonja a szemöldökét.*
~Csak nem iróniát vélek felfedezni? Nem hagytad magad könnyen, mi, kislány? Fura figura, de nem tűnik elvetemültnek. Legyél vele kedvesebb!~
*Meg is paskolja a vastag nyakat, miközben jelentőségteljesen a szemébe néz, mint amikor az anya felelősségre vonja a rosszcsont gyermeket.*
-Áh, semmi gond. Mylnara vagyok, de szólíts csak Narának. Azt szeretem.
*Mosolyog át a ló feje alatt, majd a kezét is átnyújtja séta közben, bemutatkozásul.*
-Te pedig...
*Kezdi kérdőn, mert ugyan már hallotta a nevét, de valahogy nem jut eszébe, hogy is volt, csak az elejében biztos. Ha kap kezet, kap, ha nem, akkor zavartan visszahúzza. Miután megtörténik a bemutatkozás, csevegnek még egy ideig a lovakról, és a lovaglás fortélyairól, aztán csak mennek tovább. Hol beszélgetnek, hol nem. Nara szívesen marad a férfi társaságában, amíg úgy érzi, nem zavarja a másikat. Vele valahogy könnyebben szót ért, nincsenek felesleges körök és húsba vágó mélységű témák. Nem érzi, hogy a hallgatás kínos, vagy zavaró, és most éppen erre van szüksége. Tudja, hogy előbb utóbb beszélnie kell Sharallal, és szembe kell néznie a férfi démonaival, amik talán sosem engedik, hogy igazán egymáséi legyenek. De Nara most megfeledkezik mindenről és élvezi ezt a kellemes társaságot.*
~Egész más, mint hittem.~
*Merül fel benne az esti pihenő közben, a tűz mellett, ahogy a férfit nézi a lovával bajlódni, vagy sokkal inkább küzdeni. Elmosolyodik és félre tekint, nehogy azt higgye, kineveti, ha netán felé nézne.*
//Napváltás//
*Reggel frissen, de szorongva ébred. Amíg a többiek ébredeznek, tesz egy rövidke kitérőt a fák közé, és egy nagy marék őszi virággal tér vissza, amik már fanyarabbak, mint a nyáriak, de igazi csemege ez a pacik számára. Észrevétlen odaoson Bellához és elé teszi a finomságot, egy lilás virágot pedig gyors mozdulatokkal a sörényének egy tincsébe fon.*
-Ma is gyönyörű vagy kislány.
*Súgja a fülébe, majd megsimogatja és eloldalog. Próbál kitérni mindenki társaságából, akivel komolyabb kommunikációt kellene folytatnia, és a csapat indulásakor úgy sasszézik, hogy leghátra kerülhessen. Fáj a lába az előző napi gyaloglástól, de most mintha sokkal jobban viselné, mint odaúton.*
~Előbb utóbb csak megerősödök én is.~
*Mosolyodik el magában, de azért képzeletben egy ló hátán üldögél kényelmesen, onnan fürkészi a tájat.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-10 17:24:33
Üzenet elküldve: 2016-10-10 17:24:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás vissza Vadvédbe//
*Sylweran mond még valamit, de Gius már nem figyel oda, gondolatai újra a csinos vörös hajú lány körül forognak.*
-Mi? Igen, persze. *Azzal Narához fordul. Esküdni merne rá, hogy a lova a lánnyal sokkal kedvesebb.*
~Átok a hűtlen fajtájába, tudtam én, hogy kiről kell elnevezni!~
-Ó hogyne, igazán profi vagyok! Ugyan tegnap ültem életemben először lovon, szóval egyelőre örülök, hogy élek és járni tudok, de neked bármikor szívesen adok lovagló leckét.
*Átvigyorog a ló túloldalára, na nem túl tolakodóan, de ha az elf nem olyan ártatlan, mint amilyennek elsőre tűnik, elgondolkodhat, miről is beszélnek voltaképpen.*
-Nem tartasz föl, direkt örülök a társaságodnak. Ezt a szépséget pedig Bellának hívják. Egy régi... khm. Hölgyismerősömről neveztem el, akivel sok kedves közös emlékünk volt. Neki ilyen bűbájos természete volt, mint ennek itt.
*Ő is megsimogatja a ló nyakát, amit a jószág bizalmatlan pillantásokkal ugyan, de eltűr.*
~Jobban tetszett, amíg ez a könnyű léptű virágszál simogatott, ugye? Igazad van, nekem is jobban tetszene.~
-Ne haragudj, de nem emlékszem a nevedre, elég zűrös volt az az este. Hogy is hívnak?
*Sylweran mond még valamit, de Gius már nem figyel oda, gondolatai újra a csinos vörös hajú lány körül forognak.*
-Mi? Igen, persze. *Azzal Narához fordul. Esküdni merne rá, hogy a lova a lánnyal sokkal kedvesebb.*
~Átok a hűtlen fajtájába, tudtam én, hogy kiről kell elnevezni!~
-Ó hogyne, igazán profi vagyok! Ugyan tegnap ültem életemben először lovon, szóval egyelőre örülök, hogy élek és járni tudok, de neked bármikor szívesen adok lovagló leckét.
*Átvigyorog a ló túloldalára, na nem túl tolakodóan, de ha az elf nem olyan ártatlan, mint amilyennek elsőre tűnik, elgondolkodhat, miről is beszélnek voltaképpen.*
-Nem tartasz föl, direkt örülök a társaságodnak. Ezt a szépséget pedig Bellának hívják. Egy régi... khm. Hölgyismerősömről neveztem el, akivel sok kedves közös emlékünk volt. Neki ilyen bűbájos természete volt, mint ennek itt.
*Ő is megsimogatja a ló nyakát, amit a jószág bizalmatlan pillantásokkal ugyan, de eltűr.*
~Jobban tetszett, amíg ez a könnyű léptű virágszál simogatott, ugye? Igazad van, nekem is jobban tetszene.~
-Ne haragudj, de nem emlékszem a nevedre, elég zűrös volt az az este. Hogy is hívnak?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389