Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-05 14:23:09
Üzenet elküldve: 2016-11-05 14:23:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*A világvége eleinte látványosan zajlik. Azután jön egy hatalmas villanás, amikor is Raeyan visszavonul a fedezékbe, megszorítja a mellette lévő Rowon karját, (ha ő nincs mellette, akkor a lovát, vagy bármi szerveset) és akképp várja, aminek szerinte most illene bekövetkeznie, vagyis hogy minden, a környezetük és ők is porrá hamvadjanak, és megszűnjenek létezni. Azért nem volt az egész olyan rossz. Nem pörög le az élete a szeme előtt, ezért neki kell erőltetnie pár emlékképet, az apját, és pár megjegyzett arcot. A képvetítés végére ér, pedig arra számított, hogy félbe szakad. Kinyitja a szemét. Szétnéz. Az armageddon elcsitul. És újra sötét van. Fáklyáját valahol elhagyhatta a rohanásban. Akkor nem úgy festett, mintha szükség volna rá. Ha Elengedi Rowon zsibbadtra szorított karját, (ha ő volt az áldozat) és nézi, mit mutat a férfi.*
- Aha *Fürkészi az eget, habár nem sok csillagjegyet ismer, azon néhány, amit a fejébe vertek az idők alatt, viszont nem leli. Ami viszont összetéveszthetetlenül új, az a második hold jelenléte.*
- Vajon rosszat jelent? Vagy inkább örüljünk, hogy egy csillag-újratapétázással megúsztuk?
*Amit Rowon kérdez, viszont még érdekesebb.*
- Tényleg, ezek az istenek város fölött szkanderoztak... Lehet, mi indultunk jó fele.
*Bár valahogy már korábban is azt érezte, hogy nem lenne szerencsés Arthenior felé menni, amikor Sa'argathot épp ott tartotta meg nagy toborzó beszédét.*
- Szerintem is nézzük meg, talán már végleg elcsitult minden. Ha a legrosszabb történt is, találnunk kell túlélőket. Talán épp Ryrinéket.
*Ők valószínű túlélők lennének. Az viszont nem járná, hogy épphogy talált végre egy épkézláb csoportosulást, erre az istenek le szőnyegbombázzák az emlékét is Lanawin színéről.*
- Lovaccsal mi lesz?
*A ló mutatott eddig is némi önállóságot, mi több, egyértelmű céltudatosságot, s bár ez nem biztos, hogy elég, hogy egyedül is vigyázzon magára, lehet, zokon venné, ha most hazavinnék. Lehet nem. Szőkeség pedig, kellően idegkárosultan, épp csak hogy kezd lenyugodni az égiháború csitulta után. Ha Rowon tehát úgy dönt, hogy itt hagyjuk a csikót, úgy Raeyan lovat kap maga alá, odatiloppoltat a férfihoz, és kezét nyújtja le felé:*
- Egy fuvart?
*Nincs komolyabban túlterhelve az állat, mármint fizikailag, s nem is kell halálát vágtatni, két utast pedig nyihogva elbír hazáig.
Ha meg vinni akarják a néger lovat, úgy ideje ébresztgetni.*
//A levél//
*A világvége eleinte látványosan zajlik. Azután jön egy hatalmas villanás, amikor is Raeyan visszavonul a fedezékbe, megszorítja a mellette lévő Rowon karját, (ha ő nincs mellette, akkor a lovát, vagy bármi szerveset) és akképp várja, aminek szerinte most illene bekövetkeznie, vagyis hogy minden, a környezetük és ők is porrá hamvadjanak, és megszűnjenek létezni. Azért nem volt az egész olyan rossz. Nem pörög le az élete a szeme előtt, ezért neki kell erőltetnie pár emlékképet, az apját, és pár megjegyzett arcot. A képvetítés végére ér, pedig arra számított, hogy félbe szakad. Kinyitja a szemét. Szétnéz. Az armageddon elcsitul. És újra sötét van. Fáklyáját valahol elhagyhatta a rohanásban. Akkor nem úgy festett, mintha szükség volna rá. Ha Elengedi Rowon zsibbadtra szorított karját, (ha ő volt az áldozat) és nézi, mit mutat a férfi.*
- Aha *Fürkészi az eget, habár nem sok csillagjegyet ismer, azon néhány, amit a fejébe vertek az idők alatt, viszont nem leli. Ami viszont összetéveszthetetlenül új, az a második hold jelenléte.*
- Vajon rosszat jelent? Vagy inkább örüljünk, hogy egy csillag-újratapétázással megúsztuk?
*Amit Rowon kérdez, viszont még érdekesebb.*
- Tényleg, ezek az istenek város fölött szkanderoztak... Lehet, mi indultunk jó fele.
*Bár valahogy már korábban is azt érezte, hogy nem lenne szerencsés Arthenior felé menni, amikor Sa'argathot épp ott tartotta meg nagy toborzó beszédét.*
- Szerintem is nézzük meg, talán már végleg elcsitult minden. Ha a legrosszabb történt is, találnunk kell túlélőket. Talán épp Ryrinéket.
*Ők valószínű túlélők lennének. Az viszont nem járná, hogy épphogy talált végre egy épkézláb csoportosulást, erre az istenek le szőnyegbombázzák az emlékét is Lanawin színéről.*
- Lovaccsal mi lesz?
*A ló mutatott eddig is némi önállóságot, mi több, egyértelmű céltudatosságot, s bár ez nem biztos, hogy elég, hogy egyedül is vigyázzon magára, lehet, zokon venné, ha most hazavinnék. Lehet nem. Szőkeség pedig, kellően idegkárosultan, épp csak hogy kezd lenyugodni az égiháború csitulta után. Ha Rowon tehát úgy dönt, hogy itt hagyjuk a csikót, úgy Raeyan lovat kap maga alá, odatiloppoltat a férfihoz, és kezét nyújtja le felé:*
- Egy fuvart?
*Nincs komolyabban túlterhelve az állat, mármint fizikailag, s nem is kell halálát vágtatni, két utast pedig nyihogva elbír hazáig.
Ha meg vinni akarják a néger lovat, úgy ideje ébresztgetni.*
2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-05 14:21:17
Üzenet elküldve: 2016-11-05 14:21:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta//
- Lehetsz te akármilyen szerelmes szakácsné, eddig nagyon is jól főztél, finomat. Nem volt sós egyáltalán, nem is volt semmi más elcukrozva. A tudományodba nem zavar bele a szerelem.
- A ragut viszont hagyd, abból, amit ma felszeltem, lesz nyárson sült. Majd a nyársak alá kell tenni egy tepsit, hogy abba csepegjen az a kevéske zsírjuk, ami lesz. Na meg egy fej hagymát, jól felaprítva, hagymás zsírnak. Finom lesz, majd megkóstolod. Bár ha neked nem ízlik, megeszem én.
* A holnapiak javát már kigondolta ő, tervezget, szervezget. Talán lesz ideje némi gesztenyét is összegyűjteni, suttyomban. Gondolkodik a jövő éven, hogy valamilyen állatsereglettel bővítsék a kis tanyájukat. De pulykát akkor nem szereznek be. *
- Szóval csípnek mi? Akkor pulykát nem hozunk haza, majd legfeljebb csak akkor, ha már kitekertem a nyakát. Jó lesz? Megszerzek én neked bármit, csak szólj bátran, csak kérned kell.
* Egy kicsivel nagyobb földet szeretne majd megművelni, jól jönne egy ökör, aztán egy tehén még, tejadónak a kecske mellé. Aztán meg csak pislog, mert Nitta kezd furcsán viselkedni. A teás bögréjét is leteszi, hát lerakja ő is, úgy öleli magához, mikor visszaül az ölébe. És bújik hozzá, mint egy kismacska. Aztán megint csak pislog nagyokat, mikor Nitta szemeibe néz, hogy már tavasszal, meg majd kellenek azok a szobák. Sőt, szobácskák. Na, hát fel tudná kapni és megdobálgatni a kedvesét, csak fél, hogy valami kárt tenne még benne. Azért az örömteli mosolya letörhetetlen. *
- No csakhogy kibökted végre, egy ideje azért gyanús voltál nekem, hogy nem kívántad a nehezebb ételt meg ilyenek. Én itten tervezgetek, te meg adod a titoknokot. Hát ejnye no.
* Azért csak felpattan, ölében kedvesével és megpördül vele párszor. Meg összecsókolja az arcát. Visszaül vele a székre és egyik kezét Nitta hasára csúsztatja. *
- Örülök a hírnek, de nehogy azt hidd, hogy a hír miatt most bármit megengedek neked.
- Először is, a lábad a házból, így a hidegben, csak dupla ruhában hagyhatod el. Meg ne fázz nekem, mert beleharapok abba a formás hátsódba. Nem emelhetsz nehezet, értsd úgy, ami egy kiló lisztnél nehezebb, az neked most tűz és éget, hozzá nem nyúlhatsz. Minden olyan munkát, amit eddig végeztél, de hajolgatni meg ilyeneket kell hozzá művel, azt most nem szabad. Te, én nekem nagyon vigyázzál magatokra, mert nélküled és megbolondulnék.
- Eszünk, aztán mosakodás és bebújunk az ágyba, pihenünk. Holnap mindent megtervezünk és ahogy tavasszal jobb idő lesz, nekilátok a szobáknak. Ne aggódj, vigyázok rátok, meg lesz mindenünk.
//Nitta//
- Lehetsz te akármilyen szerelmes szakácsné, eddig nagyon is jól főztél, finomat. Nem volt sós egyáltalán, nem is volt semmi más elcukrozva. A tudományodba nem zavar bele a szerelem.
- A ragut viszont hagyd, abból, amit ma felszeltem, lesz nyárson sült. Majd a nyársak alá kell tenni egy tepsit, hogy abba csepegjen az a kevéske zsírjuk, ami lesz. Na meg egy fej hagymát, jól felaprítva, hagymás zsírnak. Finom lesz, majd megkóstolod. Bár ha neked nem ízlik, megeszem én.
* A holnapiak javát már kigondolta ő, tervezget, szervezget. Talán lesz ideje némi gesztenyét is összegyűjteni, suttyomban. Gondolkodik a jövő éven, hogy valamilyen állatsereglettel bővítsék a kis tanyájukat. De pulykát akkor nem szereznek be. *
- Szóval csípnek mi? Akkor pulykát nem hozunk haza, majd legfeljebb csak akkor, ha már kitekertem a nyakát. Jó lesz? Megszerzek én neked bármit, csak szólj bátran, csak kérned kell.
* Egy kicsivel nagyobb földet szeretne majd megművelni, jól jönne egy ökör, aztán egy tehén még, tejadónak a kecske mellé. Aztán meg csak pislog, mert Nitta kezd furcsán viselkedni. A teás bögréjét is leteszi, hát lerakja ő is, úgy öleli magához, mikor visszaül az ölébe. És bújik hozzá, mint egy kismacska. Aztán megint csak pislog nagyokat, mikor Nitta szemeibe néz, hogy már tavasszal, meg majd kellenek azok a szobák. Sőt, szobácskák. Na, hát fel tudná kapni és megdobálgatni a kedvesét, csak fél, hogy valami kárt tenne még benne. Azért az örömteli mosolya letörhetetlen. *
- No csakhogy kibökted végre, egy ideje azért gyanús voltál nekem, hogy nem kívántad a nehezebb ételt meg ilyenek. Én itten tervezgetek, te meg adod a titoknokot. Hát ejnye no.
* Azért csak felpattan, ölében kedvesével és megpördül vele párszor. Meg összecsókolja az arcát. Visszaül vele a székre és egyik kezét Nitta hasára csúsztatja. *
- Örülök a hírnek, de nehogy azt hidd, hogy a hír miatt most bármit megengedek neked.
- Először is, a lábad a házból, így a hidegben, csak dupla ruhában hagyhatod el. Meg ne fázz nekem, mert beleharapok abba a formás hátsódba. Nem emelhetsz nehezet, értsd úgy, ami egy kiló lisztnél nehezebb, az neked most tűz és éget, hozzá nem nyúlhatsz. Minden olyan munkát, amit eddig végeztél, de hajolgatni meg ilyeneket kell hozzá művel, azt most nem szabad. Te, én nekem nagyon vigyázzál magatokra, mert nélküled és megbolondulnék.
- Eszünk, aztán mosakodás és bebújunk az ágyba, pihenünk. Holnap mindent megtervezünk és ahogy tavasszal jobb idő lesz, nekilátok a szobáknak. Ne aggódj, vigyázok rátok, meg lesz mindenünk.
2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-05 10:12:04
Üzenet elküldve: 2016-11-05 10:12:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Lorsan//
*Elgondolkodva néz pár pillanatig maga elé, majd Lorsan halványzöld tekintetét keresi és elmosolyodik.*
– Végtére is igaz, pörköltnek még mindig jó lenne úgy is, vagy apró pecsenyének, vagy mondjuk szaláminak *Nitta elneveti magát.* Mert ha kicsike fracnikra is nyesem, levesbe akkor is tehetjük. Az összevágás elbaltázása sosem akkora gond, mintha a fűszerezés nem jön össze. Mondjuk, ha a szerelmes szakácsné elsózza az ételt. Nem igaz?
*Aztán komolyan bólint.*
– Világos, kimegyek melléd holnap. Úgy értem idebent felteszem az ételt, valami jó sűrű ragura gondolok, aztán már csak azért is ott leszek, hogy együtt legyünk.
*Nitta elmosolyodik, ő ugyan meg nem unja a párja társaságát, még akkor sem, ha csak szótlan ülnek egymás mellett és nézik a naplementét, nem hogy akkor, mikor még tanulhat is talán valamit az elftől.*
– Tetszik a holnapi terved *jelenti ki, majd újabb csókot is ád, lágyat, gyengédet, aztán úgy marad, közel simulva a férfihoz. Nem sürgős neki, hogy elhúzódjon, végtére is az étel még nem füstöl a tűzhelyen.*
– Rendben. Ha lesz gesztenye, akkor lesz édesség is. Ezt veheted máris ígéretnek. És talán tölteléknek is jó. Hallottam én már a gesztenyés pulykáról is, sőt egyszer ettem is. Bár igaz, ami igaz, pulykánk nincsen. Bár, megmondom őszintén, annyira nem is ragaszkodom hozzá, hogy legyen, mert a pulykák vadak. Csípnek.
*Nitta hangjából elég nyilvánvaló, hogy bizony kissé fél a pulykáktól.*
– A… *elpirul.* Hát igen *motyogja, de közben már mosolyog is.
Aztán Lorsan vállának dőlve, még mindig a férfi ölében ülve hallgatja a terveket a ház csinosítgatásáról, az újabb szobácskáról, amire aprót bólint is.
De aztán hirtelen benne akad a lélegzet, kiegyenesedik, úgy néz a párja szemébe, majd lassan sóhajt.
Pislog. Nyelvével nedvesíti meg a szája szélét.*
– Igen, ez nagyon jó terv. Mármint az új szobák. Igen. Télen megtervezheted, aztán ha kora tavasszal elkészül, az jó lesz. Az pontosan jó lesz.
*Nitta szaporán pislog, mintha csak a könnyeit akarná visszatartani, de közben a szája sarkában apró kis mosoly jelenik meg.
Leteszi a kiürült bögréjét az asztalra, majd mindkét karját Lorsan nyaka köré fonja, és nézi nézi a párját így kartávolságból.*
– Kora tavasszal éppen időben leszel a szobácskákkal, ha jól sejtem. Ha jól hiszem… nos, akkor a tavasz végére kellenek majd, mire jön az egyensúly hónapja. Addigra. Kelleni fog. Ha jól gondolom.
*Nitta aprót bólint, nyomatékként, és a kedvese szemébe néz, az arcát fürkészi a tekintetét újra.*
A hozzászólás írója (Tyhrnitta Wynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.05 10:26:56
//Lorsan//
*Elgondolkodva néz pár pillanatig maga elé, majd Lorsan halványzöld tekintetét keresi és elmosolyodik.*
– Végtére is igaz, pörköltnek még mindig jó lenne úgy is, vagy apró pecsenyének, vagy mondjuk szaláminak *Nitta elneveti magát.* Mert ha kicsike fracnikra is nyesem, levesbe akkor is tehetjük. Az összevágás elbaltázása sosem akkora gond, mintha a fűszerezés nem jön össze. Mondjuk, ha a szerelmes szakácsné elsózza az ételt. Nem igaz?
*Aztán komolyan bólint.*
– Világos, kimegyek melléd holnap. Úgy értem idebent felteszem az ételt, valami jó sűrű ragura gondolok, aztán már csak azért is ott leszek, hogy együtt legyünk.
*Nitta elmosolyodik, ő ugyan meg nem unja a párja társaságát, még akkor sem, ha csak szótlan ülnek egymás mellett és nézik a naplementét, nem hogy akkor, mikor még tanulhat is talán valamit az elftől.*
– Tetszik a holnapi terved *jelenti ki, majd újabb csókot is ád, lágyat, gyengédet, aztán úgy marad, közel simulva a férfihoz. Nem sürgős neki, hogy elhúzódjon, végtére is az étel még nem füstöl a tűzhelyen.*
– Rendben. Ha lesz gesztenye, akkor lesz édesség is. Ezt veheted máris ígéretnek. És talán tölteléknek is jó. Hallottam én már a gesztenyés pulykáról is, sőt egyszer ettem is. Bár igaz, ami igaz, pulykánk nincsen. Bár, megmondom őszintén, annyira nem is ragaszkodom hozzá, hogy legyen, mert a pulykák vadak. Csípnek.
*Nitta hangjából elég nyilvánvaló, hogy bizony kissé fél a pulykáktól.*
– A… *elpirul.* Hát igen *motyogja, de közben már mosolyog is.
Aztán Lorsan vállának dőlve, még mindig a férfi ölében ülve hallgatja a terveket a ház csinosítgatásáról, az újabb szobácskáról, amire aprót bólint is.
De aztán hirtelen benne akad a lélegzet, kiegyenesedik, úgy néz a párja szemébe, majd lassan sóhajt.
Pislog. Nyelvével nedvesíti meg a szája szélét.*
– Igen, ez nagyon jó terv. Mármint az új szobák. Igen. Télen megtervezheted, aztán ha kora tavasszal elkészül, az jó lesz. Az pontosan jó lesz.
*Nitta szaporán pislog, mintha csak a könnyeit akarná visszatartani, de közben a szája sarkában apró kis mosoly jelenik meg.
Leteszi a kiürült bögréjét az asztalra, majd mindkét karját Lorsan nyaka köré fonja, és nézi nézi a párját így kartávolságból.*
– Kora tavasszal éppen időben leszel a szobácskákkal, ha jól sejtem. Ha jól hiszem… nos, akkor a tavasz végére kellenek majd, mire jön az egyensúly hónapja. Addigra. Kelleni fog. Ha jól gondolom.
*Nitta aprót bólint, nyomatékként, és a kedvese szemébe néz, az arcát fürkészi a tekintetét újra.*
A hozzászólás írója (Tyhrnitta Wynn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.05 10:26:56
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-04 16:27:24
Üzenet elküldve: 2016-11-04 16:27:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Menekülés egy új életbe//
-Kötözzétek meg! Irány a fürdetés! Szép darabja lesz a gyűjteményemnek.
*Csendül elégedetten egy hideg hang, mire három megtermett sötét férfi lép hozzá.*
~Sarokba szorítottak.~
*Állapítja meg a nyilvánvalót, de szemével még a menekülés lehetőségét kutatja. A férfiak azonban nemcsak nagyra nőtt, izmos zsoldosok, de jól ismerik a várost.*
~Ők vannak itthon, így esélytelen vagyok.~
*Fogát csikorgatva méregeti a közeledőket.*
~De nem adom magam könnyen.~
*Húzódik apró mosolyra a szája, mert ha most meghal, legalább kettőt, magával visz ezekből a bérencekből is. Az egyik férfinek elfogy a türelme, és óvatlanul veti magát Velsie felé, aki számítva a támadásra leguggol az ölelő karok elől, és vállát a comboknak feszítve kihasználja a másik lendületét, így billenti át a férfit a válla fölött, hogy a túloldalon nagyot puffanva elterüljön. Erre persze a másik kettő is lendületbe jön, és persze az elsőnek ez fájt, de nem tett benne komolyabb kárt. Ellenben dühödten ugrik fel, és veti magát ő is a lányra. Velsie elszántan küzd, kitér a felé nyúló karok elől, és kitépi magát a szorításból, de egyértelmű az erőfölény. A fegyvere híján gyorsan alul marad a támadókkal szemben, így alig egy perc alatt a vasmarkú szorításban találja magát.*
-Eressz el! Soha nem leszek a rabszolgád, mocskos mélységi!
*Üvölti dühödten, de a sötét férfi csak vigyorog, mint akinek tetszik az áru, amit vett. A vergődő ellenállását látva azonban unottan int a zsoldosoknak.*
-Hallgattassátok már el és vigyétek!
*Velsie még ránt magán egyet és ellenkezésbe kezdene.*
-Soha...!
*Ám ekkor kemény ütés éri a tarkóját és a világ elsötétül. Nyögdécselve vergődik a szalmán, ami verejtékben úszó testére tapad. Megébred, de nem tudja megragadni a valóságot, így megint visszazuhan a sötétségbe, hogy a szörnyű álom folytatódjon. Vagy nem is álom?*
-Ébredj ringyó!
*Hasít egy éles hang a tudatába, mire kábán emeli fel a fejét. Értetlenül mered a láncokra, amikkel ki van kötözve, és mikor a hideg végigfut a testén, rájön, hogy meztelen. Megint elfutja a méreg. Éles tekintettel méri végig a rikácsoló nőszemélyt, aki megmosdatta és most valami könnyed anyagú, fehér ruhát akar ráadni. Ténykedése közben szüntelen jár a szája. Olyan részletességgel taglalja, hogyan szerezzen örömet az uraknak, akik majd vendégként jönnek, hogy üres gyomra tiltakozva fordul fel. Épp olyan undorral nézi a rajta matató mélységi nőt, mint ahogy az méregeti őt.
Megint elsötétül a kép, de nem sokáig. Most képek villannak fel, melyeken szép ruhákba öltöztetik, illatos olajokkal kenegetik, és bűzlő, mocskos, undorító törpéknek és mélységi férfiaknak mutogatják, persze csak láncon. Majd verés, amiért megpróbált nekiugrani egynek. Aztán még több verés, mikor nem fogadt szót. Újabb verés, mikor megharapott egy iszákos tapizót. És a képek csak jönnek és jönnek. Aztán feldereng egy gondolat.*
~Erővel és ellenkezéssel nem megyek semmire.~
*És a képek folytatódnak, de már nincs verés. Undorítóbbnál undorítóbb feladatok vannak, és elzárás, és hízelgés. Jutalom, dicséret, aztán vér. Sok vér. Lenéz a kezére és vértől csöpög a penge vége, amit tart. Egy rövid kis kés, amivel gyümölcsöt vágott. Igen. Felvágott valamit. Lenéz maga alá és a rabszolga tartóját pillantja meg. A sötét, számító férfit, akinek most a tekintete rémült, és ide-oda cikázik, miközben torkából patakokban folyik ki a vére.*
~Fuss! FUSS!~
*Szólal meg fejében a hang és a teste rugóként pattan fel a lassan kimúló testről. Fut. Ki a házból, ki a városból, ki a múltból.*
~Soha nem leszek többé rabszolga.~
*Kábán ébred. Mindene fáj. Nem tudja eldönteni, hogy mi a valóság és mi az álom. Hiszen az is valóság. Volt.*
~Tovább kell mennem!~
*Lassan felül és szemügyre veszi sérült lábát.*
~Már nem vérzik. Ez is valami.~
*Ugyanakkor nem áltatja magát. Gyógyító kell, minél hamarabb. Nagy nehezen összeszedi az erejét, és felkel, hogy tovább álljon. Az ajtó mellett azonban megpillant valamit, ami az éjjel biztosan nem volt ott, mikor jött. Tiszta, fehér kötszer, egy köcsög tej, ami még meleg és néhány kis cipó.*
~Lebuktam. El kell tűnnöm.~
*A táskájába tömi a cipókat és a kötszert, a tejet pedig úgy lehúzza, hogy alig kap levegőt. Bicegve kiront a termény raktárból és amilyen gyorsan csak tud, az épületek takarásában ott hagyja a tanyát és a lakóit, akik nagy bajban lennének, ha kiderülne, hogy itt járt. Nem tudja, hogy már nincsenek üldözői. Artheniorba kell jutnia, és elbújni, most csak ez a fontos. Egy ajtó csapódik jobbra tőle, nem messze, mielőtt még túl messze juthatna. Odakapja a tekintetét, és az öreget látja meg egy kecskével az oldalán.*
~Ne!~
*Velsie megdermed és nem mer mozdulni. Farkas szemet néznek az öreggel pár pillanatig. Aztán az csak bólint felé megértőn.*
-Köszönöm.
*Velsie egyik kezét a szívére téve visszabólint suttogva, majd mikor az öreg elfordul a kecskével, sóhajtva kienged és sietősen indul a város felé.*
-Kötözzétek meg! Irány a fürdetés! Szép darabja lesz a gyűjteményemnek.
*Csendül elégedetten egy hideg hang, mire három megtermett sötét férfi lép hozzá.*
~Sarokba szorítottak.~
*Állapítja meg a nyilvánvalót, de szemével még a menekülés lehetőségét kutatja. A férfiak azonban nemcsak nagyra nőtt, izmos zsoldosok, de jól ismerik a várost.*
~Ők vannak itthon, így esélytelen vagyok.~
*Fogát csikorgatva méregeti a közeledőket.*
~De nem adom magam könnyen.~
*Húzódik apró mosolyra a szája, mert ha most meghal, legalább kettőt, magával visz ezekből a bérencekből is. Az egyik férfinek elfogy a türelme, és óvatlanul veti magát Velsie felé, aki számítva a támadásra leguggol az ölelő karok elől, és vállát a comboknak feszítve kihasználja a másik lendületét, így billenti át a férfit a válla fölött, hogy a túloldalon nagyot puffanva elterüljön. Erre persze a másik kettő is lendületbe jön, és persze az elsőnek ez fájt, de nem tett benne komolyabb kárt. Ellenben dühödten ugrik fel, és veti magát ő is a lányra. Velsie elszántan küzd, kitér a felé nyúló karok elől, és kitépi magát a szorításból, de egyértelmű az erőfölény. A fegyvere híján gyorsan alul marad a támadókkal szemben, így alig egy perc alatt a vasmarkú szorításban találja magát.*
-Eressz el! Soha nem leszek a rabszolgád, mocskos mélységi!
*Üvölti dühödten, de a sötét férfi csak vigyorog, mint akinek tetszik az áru, amit vett. A vergődő ellenállását látva azonban unottan int a zsoldosoknak.*
-Hallgattassátok már el és vigyétek!
*Velsie még ránt magán egyet és ellenkezésbe kezdene.*
-Soha...!
*Ám ekkor kemény ütés éri a tarkóját és a világ elsötétül. Nyögdécselve vergődik a szalmán, ami verejtékben úszó testére tapad. Megébred, de nem tudja megragadni a valóságot, így megint visszazuhan a sötétségbe, hogy a szörnyű álom folytatódjon. Vagy nem is álom?*
-Ébredj ringyó!
*Hasít egy éles hang a tudatába, mire kábán emeli fel a fejét. Értetlenül mered a láncokra, amikkel ki van kötözve, és mikor a hideg végigfut a testén, rájön, hogy meztelen. Megint elfutja a méreg. Éles tekintettel méri végig a rikácsoló nőszemélyt, aki megmosdatta és most valami könnyed anyagú, fehér ruhát akar ráadni. Ténykedése közben szüntelen jár a szája. Olyan részletességgel taglalja, hogyan szerezzen örömet az uraknak, akik majd vendégként jönnek, hogy üres gyomra tiltakozva fordul fel. Épp olyan undorral nézi a rajta matató mélységi nőt, mint ahogy az méregeti őt.
Megint elsötétül a kép, de nem sokáig. Most képek villannak fel, melyeken szép ruhákba öltöztetik, illatos olajokkal kenegetik, és bűzlő, mocskos, undorító törpéknek és mélységi férfiaknak mutogatják, persze csak láncon. Majd verés, amiért megpróbált nekiugrani egynek. Aztán még több verés, mikor nem fogadt szót. Újabb verés, mikor megharapott egy iszákos tapizót. És a képek csak jönnek és jönnek. Aztán feldereng egy gondolat.*
~Erővel és ellenkezéssel nem megyek semmire.~
*És a képek folytatódnak, de már nincs verés. Undorítóbbnál undorítóbb feladatok vannak, és elzárás, és hízelgés. Jutalom, dicséret, aztán vér. Sok vér. Lenéz a kezére és vértől csöpög a penge vége, amit tart. Egy rövid kis kés, amivel gyümölcsöt vágott. Igen. Felvágott valamit. Lenéz maga alá és a rabszolga tartóját pillantja meg. A sötét, számító férfit, akinek most a tekintete rémült, és ide-oda cikázik, miközben torkából patakokban folyik ki a vére.*
~Fuss! FUSS!~
*Szólal meg fejében a hang és a teste rugóként pattan fel a lassan kimúló testről. Fut. Ki a házból, ki a városból, ki a múltból.*
~Soha nem leszek többé rabszolga.~
*Kábán ébred. Mindene fáj. Nem tudja eldönteni, hogy mi a valóság és mi az álom. Hiszen az is valóság. Volt.*
~Tovább kell mennem!~
*Lassan felül és szemügyre veszi sérült lábát.*
~Már nem vérzik. Ez is valami.~
*Ugyanakkor nem áltatja magát. Gyógyító kell, minél hamarabb. Nagy nehezen összeszedi az erejét, és felkel, hogy tovább álljon. Az ajtó mellett azonban megpillant valamit, ami az éjjel biztosan nem volt ott, mikor jött. Tiszta, fehér kötszer, egy köcsög tej, ami még meleg és néhány kis cipó.*
~Lebuktam. El kell tűnnöm.~
*A táskájába tömi a cipókat és a kötszert, a tejet pedig úgy lehúzza, hogy alig kap levegőt. Bicegve kiront a termény raktárból és amilyen gyorsan csak tud, az épületek takarásában ott hagyja a tanyát és a lakóit, akik nagy bajban lennének, ha kiderülne, hogy itt járt. Nem tudja, hogy már nincsenek üldözői. Artheniorba kell jutnia, és elbújni, most csak ez a fontos. Egy ajtó csapódik jobbra tőle, nem messze, mielőtt még túl messze juthatna. Odakapja a tekintetét, és az öreget látja meg egy kecskével az oldalán.*
~Ne!~
*Velsie megdermed és nem mer mozdulni. Farkas szemet néznek az öreggel pár pillanatig. Aztán az csak bólint felé megértőn.*
-Köszönöm.
*Velsie egyik kezét a szívére téve visszabólint suttogva, majd mikor az öreg elfordul a kecskével, sóhajtva kienged és sietősen indul a város felé.*
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-04 15:42:44
Üzenet elküldve: 2016-11-04 15:42:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta//
- Azért annyira nagyon nem tudnád elrontani. Meg egyébként is, ha már csak simán felaprítod a húst, teszem azt pörköltnek, az egy, ahogy megfő, úgy is összemegy és nem néz ki úgy, mint előtte. Kettő, a hasamban köt ki, ott meg ugyan mindegy, hogyan néz ki. A felbontás az én dolgom, de ott lehetsz és segíthetsz persze. Az jól jön.
* Ravaszkodik és Nitta majdnem be is dől neki. De a csókot azért megkapja. *
- Hát igen-igen, jól esik az úgy néha spontán is, meg kérve is. Holnap meg nekem az is elég, ha enni és inni adsz, meg csókokat néha, egy-egy ölelést. Ha velem vagy és segítesz, elpakolni a húst és hasonlók. Akkor végzek még ebéd előtt és utána már szabad a gazda. Vagyis a nap hátra lévő részében bebújunk a házba, a kandalló elé, összebújunk és csak leszünk magunknak. Jól megérdemelten pihenünk.
- Ezek az édességek meg jól hangzanak ám, úgyhogy sort kerítek hamar a gesztenye beszerzésére.
* Jó nagy kosárral. Na igen, Nittának az a jó, ha minél nagyobb, meg több. Kajánul vigyorogva csiklandozza meg a csípőjénél, figyelve arra, hogy egyikük se ejtse el a bögréjét a teával. *
- A nagyot szereted mi? Hát persze-persze, tudom én azt.
* Apróságok, meg csinosítgatás, tervek. Na hát akkor, csak kimondja. *
- Igen, télen lesz időnk csinosítgatással foglalkozni. Mondjuk én varrni nem tudok úgy, mint te. De tervezgetni meg igen. Szóval majd szeretném egy kicsit megtoldani a házat, egy nagyobb szobácskával, vagy kettővel. Na, nem kertelek. Bár azt sem akarom, hogy azt hidd, hogy izé. Szóval na, szeretnék majd már babázni. Egy ideje már azon kapom el a gondolataim, hogy nézlek téged, és a karodban egy apróságot látok. Egy kis félig hegyes fülűt, fiút vagy lányt.
* A vacsora közben készül, és bár Nitta beígérte neki, hogy megmosdatná, most a válaszára kíváncsi. Nem akarja erőltetni a dolgot, az ilyesmit amúgy sem lehet. De szeretné tudni, hogy Nitta mit gondol erről a dologról? Egy közös apróságról? *
//Nitta//
- Azért annyira nagyon nem tudnád elrontani. Meg egyébként is, ha már csak simán felaprítod a húst, teszem azt pörköltnek, az egy, ahogy megfő, úgy is összemegy és nem néz ki úgy, mint előtte. Kettő, a hasamban köt ki, ott meg ugyan mindegy, hogyan néz ki. A felbontás az én dolgom, de ott lehetsz és segíthetsz persze. Az jól jön.
* Ravaszkodik és Nitta majdnem be is dől neki. De a csókot azért megkapja. *
- Hát igen-igen, jól esik az úgy néha spontán is, meg kérve is. Holnap meg nekem az is elég, ha enni és inni adsz, meg csókokat néha, egy-egy ölelést. Ha velem vagy és segítesz, elpakolni a húst és hasonlók. Akkor végzek még ebéd előtt és utána már szabad a gazda. Vagyis a nap hátra lévő részében bebújunk a házba, a kandalló elé, összebújunk és csak leszünk magunknak. Jól megérdemelten pihenünk.
- Ezek az édességek meg jól hangzanak ám, úgyhogy sort kerítek hamar a gesztenye beszerzésére.
* Jó nagy kosárral. Na igen, Nittának az a jó, ha minél nagyobb, meg több. Kajánul vigyorogva csiklandozza meg a csípőjénél, figyelve arra, hogy egyikük se ejtse el a bögréjét a teával. *
- A nagyot szereted mi? Hát persze-persze, tudom én azt.
* Apróságok, meg csinosítgatás, tervek. Na hát akkor, csak kimondja. *
- Igen, télen lesz időnk csinosítgatással foglalkozni. Mondjuk én varrni nem tudok úgy, mint te. De tervezgetni meg igen. Szóval majd szeretném egy kicsit megtoldani a házat, egy nagyobb szobácskával, vagy kettővel. Na, nem kertelek. Bár azt sem akarom, hogy azt hidd, hogy izé. Szóval na, szeretnék majd már babázni. Egy ideje már azon kapom el a gondolataim, hogy nézlek téged, és a karodban egy apróságot látok. Egy kis félig hegyes fülűt, fiút vagy lányt.
* A vacsora közben készül, és bár Nitta beígérte neki, hogy megmosdatná, most a válaszára kíváncsi. Nem akarja erőltetni a dolgot, az ilyesmit amúgy sem lehet. De szeretné tudni, hogy Nitta mit gondol erről a dologról? Egy közös apróságról? *
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-03 23:09:44
Üzenet elküldve: 2016-11-03 23:09:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Már megint koptathatja a lábát, amitől nem lesz boldogabb. Irigykedve nézi, ahogy az a sötét képű bunkó a lovával udvarol annak a vörös szájú, álszent elf spinének.
~Neki bezzeg alá tolja az állatot, nehogy megfájduljon az a csinos lába!~
Határozottan érzi, hogy ha alkalma lenne, meg tudná fojtani egy kanál vízben. De legalábbis belenyomná a fejét. Vagy arra a bájos orrára verne egy nagyot a kanállal. A hosszú gyaloglás alatt azért elkopik belőle az ártó szándék és csak az ólmos fáradtság marad. Nem is sokat virgonckodik este, gyorsan elnyomja az álom.*
*Már megint koptathatja a lábát, amitől nem lesz boldogabb. Irigykedve nézi, ahogy az a sötét képű bunkó a lovával udvarol annak a vörös szájú, álszent elf spinének.
~Neki bezzeg alá tolja az állatot, nehogy megfájduljon az a csinos lába!~
Határozottan érzi, hogy ha alkalma lenne, meg tudná fojtani egy kanál vízben. De legalábbis belenyomná a fejét. Vagy arra a bájos orrára verne egy nagyot a kanállal. A hosszú gyaloglás alatt azért elkopik belőle az ártó szándék és csak az ólmos fáradtság marad. Nem is sokat virgonckodik este, gyorsan elnyomja az álom.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-03 22:04:54
Üzenet elküldve: 2016-11-03 22:04:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Dargal éppen előmerészkedett vackából, mert esik az eső. Úgy kifejezetten ezért nem rajong, mert elveszi az oly nagyon szeretett szagát, és valami rossz, sőt egészen kellemetlen, mások által tisztaságnak nevezett dolgot hagy a bőrén. Ezt csak onnan tudja, hogy létezik ilyen szó, hogy egyszer látott és hallott két lányt fürödni a folyóban, és azok mondtak ilyeneket.*
-Dargal nem szereti tisztaság. De emberke lányok szépek voltak! *Morog magában ahogy visszaemlékezik a kellemes eseményre. Azóta is gyakran megjárta a folyót, de sosem látott a kedvencei közül egyet sem.*
-Vörös lány! Dargal akar erőszak. Majd kér meg szép lányt. *Azonban míg ezeken gondolkodik, lábával rugdossa a földet, hogy valami puhább részt találjon. Sokszor csinálta már ezt, és mindig sikerrel járt. Az itteni földek élelemben gazdagok, és ezt a kis ork ki is használja.*
-Nyam, nyam, de jó lesz! *Ekkor neki is áll kaparni a földet két kezével, és három kupacba tornyozza fel maga mellett, majd ezeket szépen át is kutatja. Nem mást keres, mint finom, kövér kukacokat, amikkel majd jóllakik. Várta is nagyon, hogy essen az eső, hiszen legutoljára csak bőrövét rágcsálta el, az pedig már el is tűnt a gyomrában. Egy marék gilisztát betöm a szájába, a többit pedig erszényében lévő kis vászonzsákocskába gyömöszöli.*
-Nemsokára megeszlek. Nem jó a száraz kukac. Nem finom! Nem ám! *Ezután elindul a város felé, és nem más okból, mert egy lány, a már említett színű sörénnyel a fején, arra libben. Dargal pedig hirtelenjében el is felejti, hogy a városban emberek vannak, azok pedig általában csapatostúl járnak, amitől a kis ork pedig retteg. Nem is kicsit...*
-Dargal nem szereti tisztaság. De emberke lányok szépek voltak! *Morog magában ahogy visszaemlékezik a kellemes eseményre. Azóta is gyakran megjárta a folyót, de sosem látott a kedvencei közül egyet sem.*
-Vörös lány! Dargal akar erőszak. Majd kér meg szép lányt. *Azonban míg ezeken gondolkodik, lábával rugdossa a földet, hogy valami puhább részt találjon. Sokszor csinálta már ezt, és mindig sikerrel járt. Az itteni földek élelemben gazdagok, és ezt a kis ork ki is használja.*
-Nyam, nyam, de jó lesz! *Ekkor neki is áll kaparni a földet két kezével, és három kupacba tornyozza fel maga mellett, majd ezeket szépen át is kutatja. Nem mást keres, mint finom, kövér kukacokat, amikkel majd jóllakik. Várta is nagyon, hogy essen az eső, hiszen legutoljára csak bőrövét rágcsálta el, az pedig már el is tűnt a gyomrában. Egy marék gilisztát betöm a szájába, a többit pedig erszényében lévő kis vászonzsákocskába gyömöszöli.*
-Nemsokára megeszlek. Nem jó a száraz kukac. Nem finom! Nem ám! *Ezután elindul a város felé, és nem más okból, mert egy lány, a már említett színű sörénnyel a fején, arra libben. Dargal pedig hirtelenjében el is felejti, hogy a városban emberek vannak, azok pedig általában csapatostúl járnak, amitől a kis ork pedig retteg. Nem is kicsit...*
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-03 21:14:21
Üzenet elküldve: 2016-11-03 21:14:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Továbbra sem taszítja a sercegés és a forróság, amit az általa meggyújtott tűz produkál. Észre sem veszi, az agya, a szomorú emlékek viharát valahová száműzi, miközben ténykedik. Nem olyan intenzív már a haragja sem, a múlt nem tolakodik előre, se a szajha sikolya nem kísérti most, akit az anyjának nevezett eddig. Teljesen lefoglalja a Shya fürdése körüli munkálatok sora. A mának szeret élni, eddig a múltban vergődött, de abból elég volt ennyi, ha néha elő is jön majd az emlék, legfeljebb iszik rá egyet, vagy egy pár hosszú comb között keres feledést és kész. Ezek a gondolatok születnek meg benne, miközben a vasszerkezettel mahinál. Beválik a sejtése, hogy tetszeni fog a lánynak a fürdő gondolata. Shya olyan lelkesen fogadja a félbe vágott hordót, mintha legalább egy csillagot szerzett volna neki az égről.*
~Most hasonlít a régi kis verébre, aki a legegyszerűbb dolgokért is képes ennyire lelkesedi.~
-Megtudjuk mi hír a környéken, mert amint jobban vagy indulunk.
*Szilárdan elhatározta, tehát mennek az első adandó alkalommal nem vitás. Azt, hogy merre van Shya családja az még nem tisztázott, de majd megmondja.*
-Szerintem nem kell előre aggódnod megint, szerintem nem esett baja a családodnak. A nagyapád nem áldozatfajta, ide a rozsdás szuronyt, hogy kiverekedte magát a bajból.
*Megnyugtatni próbálja inkább, mi értelme lenne riogatni. Tudja, hogy talán az események elsodorták azt a kis házikót, amibe laknak és benne lakókat élőholtak marcangolták szét, de őszintén reméli, hogy megúszták és örömmel várják vissza Shyat és a fagy beálltával legkésőbb odaérnek ahhoz a helyhez.*
-Most vár a fürdő, szóval ne vesztegessük az időt felesleges beszédre.
*Shya az arcát a tenyere közé fogja, úgy győzködi, hogy nem bánt rosszul vele.*
-Rendben, ha te mondod.
*Válaszol röviden. Kezd türelmetlen lenni, mert felesleges ez a sok beszéd, kevés értelme van.*
-Jó nem veszted el, de most már ideje vízbe menned, mert annyit beszélünk, hogy kezdhetem elölről a melegítést.
*Egyelőre Shya kedvesen súgva dalol a fülébe, hogy nem bánja, mi volt ma, meg semmit.*
-Igen tudom, hogy miért nem bánod.
*Valójában nem tudja, de higgye csak azt Shya, hogy minden gondolatát ismeri.*
~Biztos, hogy azt akarja mondani megint, hogy szeret és amiatt. Mindig ezt mondja, most is erre készül, de ezt most nem akarom hallani.~
-Most ne erőltessük ezt.
*Kínos mosolyba rendeződik az arca.*
-Majd alakulnak a dogok.
~Minden könnyebb lesz, ha a családoddal leszel.~
-A rőzse ehhez nem jó, túl gyorsan ég el.
*Állja Shya pillantását és makacsul feszülnek meg az arcizmai, de aztán ellazultan vigyorodik el a szappanra.*
-Igen a mai elég különleges alkalom ahhoz a szappanhoz.
*A szerkezet elszólítja, de Shya lelkendezésére megint csak meglepett arccal fordul felé, szélesen vigyorogva.*
-Remekjó? Hehe, naná, persze biztos az.
~Miket tud mondani? Olyan, amilyen régen, ezt már jobb szeretem.~
*Az összetákolt kádba teszi a lányt, aztán végigdől az ágyon, hogy támasztva a fejét elnézze a fürdés közben.*
-Tetszik amikor leengeded a hajad.
*Kedvtelve néz mindent, ami nézni való és előtte ring a vízben, de hiába rendezkedik be a vérpezsdítő mozira, mert Shya felé nyújtózik és szappant kér. Felkel, aztán megkeresi azt a szappant az ágy végében. Az egyik kezéből a másikba dobja, utána az orrához tartja, hogy megszagolja. A jól ismert rózsaillat felkapaszkodik az orra járatain. Mi tagadás erős hatást gyakorol és nem csak a szagló szervére. *
-Ez bizony veszélyes árucikk, ki tudja mi lesz a vége, ha odaadom.
* A tekintete aggodalmas, de a vigyora árulkodóan szélesedik.*
-Legyen odaadom neked, de ne mond, hogy én nem szóltam.
*Odaviszi a szappant Shya mellé, aztán odanyújtja neki, de mielőtt a lány megfoghatná gyorsan elhúzza előle, aztán sziszeg egyet nevetésképpen, mielőtt újra odanyújtja neki.*
-Jó van tessék, itt a rózsás szappanod.
*Ezúttal tényleg átadja szappant, aztán megáll a hordó előtt és figyeli, hogy a lány mihez kezd vele. A kedve jobb mostanra, kezd hasonlítani a régi önmagára. Izzó tekintete lassan kúszik végig a vízzel borított test minden részén, nem hagyva ki semmit.*
-Ki ne hagyd a melleidet, tudod mit, inkább azzal kezd.
*Mohón figyeli vigyorogva a szappan mozgását egy ideig, aztán az izmai feszülése kezd egyre kellemetlenebb lenni a tétlen várakozásban.*
-Akarod, hogy segítsek megmosni valamit?
*Kezd egyre melegebb lenni a helyiségben, mert a hordó vizétől párás lesz a levegő. Leveszi a felsőt magáról, hogy ne kezdjen izzadni. Várja, hogy Shya mit lép, vagy hívja, hogy segítsen, vagy anélkül kell odamenjen hozzá.*
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Továbbra sem taszítja a sercegés és a forróság, amit az általa meggyújtott tűz produkál. Észre sem veszi, az agya, a szomorú emlékek viharát valahová száműzi, miközben ténykedik. Nem olyan intenzív már a haragja sem, a múlt nem tolakodik előre, se a szajha sikolya nem kísérti most, akit az anyjának nevezett eddig. Teljesen lefoglalja a Shya fürdése körüli munkálatok sora. A mának szeret élni, eddig a múltban vergődött, de abból elég volt ennyi, ha néha elő is jön majd az emlék, legfeljebb iszik rá egyet, vagy egy pár hosszú comb között keres feledést és kész. Ezek a gondolatok születnek meg benne, miközben a vasszerkezettel mahinál. Beválik a sejtése, hogy tetszeni fog a lánynak a fürdő gondolata. Shya olyan lelkesen fogadja a félbe vágott hordót, mintha legalább egy csillagot szerzett volna neki az égről.*
~Most hasonlít a régi kis verébre, aki a legegyszerűbb dolgokért is képes ennyire lelkesedi.~
-Megtudjuk mi hír a környéken, mert amint jobban vagy indulunk.
*Szilárdan elhatározta, tehát mennek az első adandó alkalommal nem vitás. Azt, hogy merre van Shya családja az még nem tisztázott, de majd megmondja.*
-Szerintem nem kell előre aggódnod megint, szerintem nem esett baja a családodnak. A nagyapád nem áldozatfajta, ide a rozsdás szuronyt, hogy kiverekedte magát a bajból.
*Megnyugtatni próbálja inkább, mi értelme lenne riogatni. Tudja, hogy talán az események elsodorták azt a kis házikót, amibe laknak és benne lakókat élőholtak marcangolták szét, de őszintén reméli, hogy megúszták és örömmel várják vissza Shyat és a fagy beálltával legkésőbb odaérnek ahhoz a helyhez.*
-Most vár a fürdő, szóval ne vesztegessük az időt felesleges beszédre.
*Shya az arcát a tenyere közé fogja, úgy győzködi, hogy nem bánt rosszul vele.*
-Rendben, ha te mondod.
*Válaszol röviden. Kezd türelmetlen lenni, mert felesleges ez a sok beszéd, kevés értelme van.*
-Jó nem veszted el, de most már ideje vízbe menned, mert annyit beszélünk, hogy kezdhetem elölről a melegítést.
*Egyelőre Shya kedvesen súgva dalol a fülébe, hogy nem bánja, mi volt ma, meg semmit.*
-Igen tudom, hogy miért nem bánod.
*Valójában nem tudja, de higgye csak azt Shya, hogy minden gondolatát ismeri.*
~Biztos, hogy azt akarja mondani megint, hogy szeret és amiatt. Mindig ezt mondja, most is erre készül, de ezt most nem akarom hallani.~
-Most ne erőltessük ezt.
*Kínos mosolyba rendeződik az arca.*
-Majd alakulnak a dogok.
~Minden könnyebb lesz, ha a családoddal leszel.~
-A rőzse ehhez nem jó, túl gyorsan ég el.
*Állja Shya pillantását és makacsul feszülnek meg az arcizmai, de aztán ellazultan vigyorodik el a szappanra.*
-Igen a mai elég különleges alkalom ahhoz a szappanhoz.
*A szerkezet elszólítja, de Shya lelkendezésére megint csak meglepett arccal fordul felé, szélesen vigyorogva.*
-Remekjó? Hehe, naná, persze biztos az.
~Miket tud mondani? Olyan, amilyen régen, ezt már jobb szeretem.~
*Az összetákolt kádba teszi a lányt, aztán végigdől az ágyon, hogy támasztva a fejét elnézze a fürdés közben.*
-Tetszik amikor leengeded a hajad.
*Kedvtelve néz mindent, ami nézni való és előtte ring a vízben, de hiába rendezkedik be a vérpezsdítő mozira, mert Shya felé nyújtózik és szappant kér. Felkel, aztán megkeresi azt a szappant az ágy végében. Az egyik kezéből a másikba dobja, utána az orrához tartja, hogy megszagolja. A jól ismert rózsaillat felkapaszkodik az orra járatain. Mi tagadás erős hatást gyakorol és nem csak a szagló szervére. *
-Ez bizony veszélyes árucikk, ki tudja mi lesz a vége, ha odaadom.
* A tekintete aggodalmas, de a vigyora árulkodóan szélesedik.*
-Legyen odaadom neked, de ne mond, hogy én nem szóltam.
*Odaviszi a szappant Shya mellé, aztán odanyújtja neki, de mielőtt a lány megfoghatná gyorsan elhúzza előle, aztán sziszeg egyet nevetésképpen, mielőtt újra odanyújtja neki.*
-Jó van tessék, itt a rózsás szappanod.
*Ezúttal tényleg átadja szappant, aztán megáll a hordó előtt és figyeli, hogy a lány mihez kezd vele. A kedve jobb mostanra, kezd hasonlítani a régi önmagára. Izzó tekintete lassan kúszik végig a vízzel borított test minden részén, nem hagyva ki semmit.*
-Ki ne hagyd a melleidet, tudod mit, inkább azzal kezd.
*Mohón figyeli vigyorogva a szappan mozgását egy ideig, aztán az izmai feszülése kezd egyre kellemetlenebb lenni a tétlen várakozásban.*
-Akarod, hogy segítsek megmosni valamit?
*Kezd egyre melegebb lenni a helyiségben, mert a hordó vizétől párás lesz a levegő. Leveszi a felsőt magáról, hogy ne kezdjen izzadni. Várja, hogy Shya mit lép, vagy hívja, hogy segítsen, vagy anélkül kell odamenjen hozzá.*
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-02 12:20:16
Üzenet elküldve: 2016-11-02 12:20:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Feltárás a kazamatában //
*Mivel a többiek már forgatni kezdik a köveket, siet vissza, az előző szobába. Reust szerencsére követi. Füle a zajokon, hangokon. Egyelőre nem észlel semmi végzetest.*
- Az a gyanúm, hogy az elforgatás ront a dolgokon. Ott is lehet csapda, jó eséllyel, és aktiválhatja, ha nem is egyből. *Kicsit megcsóválja a fejét, a továbbgondolás hiánya mindig türelmetlenné teszi.*
- Kell lenni még valaminek, amit nem láttunk, ami a nyitáshoz kellhet. A fickó ugyan körbenézett, de semmit nem mondott róla. Érdemes volna még egyszer megvizslatni, mi hiányzik. Biztosan van valami jel, vagy utalás. Persze csak akkor, ha nem kapunk a nyakunkba valamilyen kéretlen áldást. Ez viszont mindjárt kiderül, általuk. *Nem szeretné, hogy igaza legyen, de ha a másik kettő lépteivel beindít valamit, akkor könnyen lehet, hogy csak az átlyuggatott vagy éppen szétszabdalt hulláikra fognak rábukkanni.*
*Mivel a többiek már forgatni kezdik a köveket, siet vissza, az előző szobába. Reust szerencsére követi. Füle a zajokon, hangokon. Egyelőre nem észlel semmi végzetest.*
- Az a gyanúm, hogy az elforgatás ront a dolgokon. Ott is lehet csapda, jó eséllyel, és aktiválhatja, ha nem is egyből. *Kicsit megcsóválja a fejét, a továbbgondolás hiánya mindig türelmetlenné teszi.*
- Kell lenni még valaminek, amit nem láttunk, ami a nyitáshoz kellhet. A fickó ugyan körbenézett, de semmit nem mondott róla. Érdemes volna még egyszer megvizslatni, mi hiányzik. Biztosan van valami jel, vagy utalás. Persze csak akkor, ha nem kapunk a nyakunkba valamilyen kéretlen áldást. Ez viszont mindjárt kiderül, általuk. *Nem szeretné, hogy igaza legyen, de ha a másik kettő lépteivel beindít valamit, akkor könnyen lehet, hogy csak az átlyuggatott vagy éppen szétszabdalt hulláikra fognak rábukkanni.*
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-02 12:06:36
Üzenet elküldve: 2016-11-02 12:06:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Lorsan//
- Az mindenképpen jó lenne. Előfordulhat ugye, hogy épp más dolgod lesz, és nem akarnám csak a tudatlanságom okán elrontani az ételt. Ez van. A vadász te vagy kettőnk közül, és így te értesz ehhez jobban, de igyekszem eltanulni, amit lehet.
~Mondjuk talán az egész szarvas felbontásának módját mégsem. Az férfimunka.~
- És persze, hogy kapsz teát és csó... *na itt elakad Nitta, majd kuncogni kezd, aztán Lorsanhoz hajol és finoman rácsókol a szájára.* Ha csak ez kell az úrnak, ugye...
*Nem mintha nem adná a csókokat szívesen és bőkezűen a párjának, szó sincs ilyesmiről, de játszani jólesik. Ahogy Lorsant érinteni is. Mosolyogni rá. Mindez Nittának is öröm.*
- Arra gondoltam, majd teszek róla, hogy a holnapi napod annyira ne legyen vészes. Igen, valamit ki fogok találni, kedvesem.
~Ki bizony. Valami jót, ami miatt ég majd a kezed alatt a munka, mert mielőbb be akarod majd fejezni, hogy maradjon időnk.~
- Egyet meg. Az édesség meg nem próba, olyat már ettem, tejszínes pürét is, meg töltött süteményt is. Az mindenképpen finom, és igen, ha szeretnéd pár szemet süthetünk is. Én benne vagyok.
*A férfi ajánlatára Nitta szélesen elmosolyodik.*
- Bizony minél nagyobb, annál jobb!
*Bólogat, majd Lorsanra kacsint.*
- Mármint a kosár, természetesen *teszi hozzá azért némi pirulással.
Aztán komolyan bólint, majd újra Lorsan mellkasához simul.*
- Igen az apróságok.
~Vajon véletlenül fogalmazott így? Vagy mégis mire gondol?~
- Mindenképpen idő, igen, nem megy csak úgy szempillantásra a dolog, igen ez így van.
~Akármiről is beszélünk.~
*Nitta tekintete körberebben a házikóban és lényegileg nem érti, mi is lenne, minek a hiánya annyira feltűnő. Mármint, de érti, vagy érteni véli, csak szinte hinni sem meri, hogy egyre gondolnak.*
- Csinosítgatni talán lesz idő mosta a télen, hiszen inkább beszorulunk majd a négy fal közé. Végre neked is elkészülnek majd azok az ingek, amiket ígértem, aztán eddig mindig elmaradtak.
*A tea elfogy, és végül kénytelen moccanni, a vacsora nem fejezi be magát egyedül. Szerencsére Lorsan szeret a hússzeletekkel bűvészkedni, így gyorsan haladnak.*
- Pár perc csak és ehetünk *jelenti be Nitta, és teríteni kezd, de aztán megakad a mozdulat közben és a párjára néz.*
- Kicsit valóban az vagyok. És bár a fürdőben nyújtózás csábítóan hangzik, de én inkább csak lemosakodnék. Azt hiszem, nem lenne jó most a forró vízben ülnöm. Lemosakszom, veszek fel egy inget, aztán megmosdatlak. Mit szólsz?
*Nitta mosolyog, a szája szélét beharapja, szemei huncutul csillognak.*
//Lorsan//
- Az mindenképpen jó lenne. Előfordulhat ugye, hogy épp más dolgod lesz, és nem akarnám csak a tudatlanságom okán elrontani az ételt. Ez van. A vadász te vagy kettőnk közül, és így te értesz ehhez jobban, de igyekszem eltanulni, amit lehet.
~Mondjuk talán az egész szarvas felbontásának módját mégsem. Az férfimunka.~
- És persze, hogy kapsz teát és csó... *na itt elakad Nitta, majd kuncogni kezd, aztán Lorsanhoz hajol és finoman rácsókol a szájára.* Ha csak ez kell az úrnak, ugye...
*Nem mintha nem adná a csókokat szívesen és bőkezűen a párjának, szó sincs ilyesmiről, de játszani jólesik. Ahogy Lorsant érinteni is. Mosolyogni rá. Mindez Nittának is öröm.*
- Arra gondoltam, majd teszek róla, hogy a holnapi napod annyira ne legyen vészes. Igen, valamit ki fogok találni, kedvesem.
~Ki bizony. Valami jót, ami miatt ég majd a kezed alatt a munka, mert mielőbb be akarod majd fejezni, hogy maradjon időnk.~
- Egyet meg. Az édesség meg nem próba, olyat már ettem, tejszínes pürét is, meg töltött süteményt is. Az mindenképpen finom, és igen, ha szeretnéd pár szemet süthetünk is. Én benne vagyok.
*A férfi ajánlatára Nitta szélesen elmosolyodik.*
- Bizony minél nagyobb, annál jobb!
*Bólogat, majd Lorsanra kacsint.*
- Mármint a kosár, természetesen *teszi hozzá azért némi pirulással.
Aztán komolyan bólint, majd újra Lorsan mellkasához simul.*
- Igen az apróságok.
~Vajon véletlenül fogalmazott így? Vagy mégis mire gondol?~
- Mindenképpen idő, igen, nem megy csak úgy szempillantásra a dolog, igen ez így van.
~Akármiről is beszélünk.~
*Nitta tekintete körberebben a házikóban és lényegileg nem érti, mi is lenne, minek a hiánya annyira feltűnő. Mármint, de érti, vagy érteni véli, csak szinte hinni sem meri, hogy egyre gondolnak.*
- Csinosítgatni talán lesz idő mosta a télen, hiszen inkább beszorulunk majd a négy fal közé. Végre neked is elkészülnek majd azok az ingek, amiket ígértem, aztán eddig mindig elmaradtak.
*A tea elfogy, és végül kénytelen moccanni, a vacsora nem fejezi be magát egyedül. Szerencsére Lorsan szeret a hússzeletekkel bűvészkedni, így gyorsan haladnak.*
- Pár perc csak és ehetünk *jelenti be Nitta, és teríteni kezd, de aztán megakad a mozdulat közben és a párjára néz.*
- Kicsit valóban az vagyok. És bár a fürdőben nyújtózás csábítóan hangzik, de én inkább csak lemosakodnék. Azt hiszem, nem lenne jó most a forró vízben ülnöm. Lemosakszom, veszek fel egy inget, aztán megmosdatlak. Mit szólsz?
*Nitta mosolyog, a szája szélét beharapja, szemei huncutul csillognak.*
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-02 10:35:21
Üzenet elküldve: 2016-11-02 10:35:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Miután megébredt a pillái alól figyeli a férfit. Szereti nézni. Talán ez nem is csoda, hiszen Morfiusz jóképű, jó kiállású, fiatal. Akkor is elnézegetné, ha ő maga öreg anyóka lenne, csak azért, mert jó rajta feledni a tekintetét.
Az a ráadás, hogy szereti.
Most is. Így is.*
~Ha nem szeretném, nem fájt volna. Fájdalmat csak az okozhat, akit szeretünk, aki fontos. Ugyanakkor… Ismerve Morfiuszt, meg ezt az egészet… Mégis kinek másnak mondhatta volna el? És ő nem olyan, mint a többség. Nem olyan, mint egy nyugodt hentes, vagy egy asztaloslegény, nem úgy nőtt fel, máshogy formálták az évek. Az, hogy szeretem, azt is jelenti, hogy ezt is elfogadom. Vannak dolgok persze, amiket nem tudnék elnézni, amit nem bírnék el. De hát, nem ütött meg most sem. Nem bizony. Így van. A dolgok majd alakulnak.~
*Ahogy végül is az is alakul, hogy lássanak odalent, a rejtekhelyen, és ne fázzanak. És Shyaharnak feltűnik az, hogy mintha most ez egyáltalán nem okozna gondot Morfiusznak. A férfi minden további nélkül gyújtja meg a fáklyát és a mécseseket, és könnyed határozottsággal helyezi el őket.
A lány szinte moccanni sem mer, nehogy megtörje az egésznek a ritmusát.*
~Mintha észre sem venné, természetesen mozog, pedig az utóbbi időben már egy közönséges gyertya apró kis lángja is megakasztotta. Vajon sikerült? Lehet, lehetséges, hogy tényleg sikerült?~
*Shya ebben reménykedik, abban, hogy nem volt hiábavaló az előző éjjel és az elmúlt nap, hogy mindaz, amin ketten átmentek, de főleg Morfiusz, megérte.
Valóban nem moccan és nem szól, csak figyel, mert tudni akarja, meglátni, észrevenni a piciny jelekből, a férfi mozdulataiból, hogy mi is a helyzet. Hagyja hát tevékenykedni, bár egyre kíváncsibb, hogy mit is művel pontosan a kedvese és miért. Egy dolog világos csak, hogy valami módon lakályosabbá próbálja tenni a rejteküket, és ebben az sem zavarja, hogy mécsest, sőt fáklyát is kellett gyújtania, sőt abban a különös vasszerkezetben is tüzet csiholt.
Aztán Morf az ágyra ül, közel hozzá. Shya most már nem titkolja előtte, hogy ébren van, a tekintetét keresi.*
- Jobban, sokkal jobban.
*Aprót nyújtózik, a bokájára vigyáz, de egyébként teljesen normálisan mozdul, igaz a horzsolásai égnek kicsit, de ez nem különösebben érdekli, elmosolyodik.*
- Azt hiszem, jó volt. Mármint, arra emlékszem, hogy egymás karjában aludtunk el, és valahogy olyan könnyű volt.
*Elmosolyodik, valami ösztönös megérzés csak, valahogy érzi, hogy a férfi hangulata szomorkás, melankolikus, ami Morfra egyébként nem igazán jellemző, így Shya felnyúl, megsimogatja a férfi arcát, a szeme sarkát, a halántékát.*
- Örülök, hogy te is aludtál, ránk fért. Az alvás sokszor meggyógyít dolgokat.
*Könnyedén mozdul, úgy, hogy Morfiusz hozzáférjen a ruhájához, nem mintha nem tudna egyedül vetkőzni, de a kényeztetés jólesik, a gondoskodás pedig még annál is jobban.*
~És fény derül a vasszerkezet titkára is!~
- Meleg fürdő? *őszintén elámul.* Ez igazi luxus! Csodásan hangzik. Azért egy dézsa, vagy akár egy hordó is egészen már, mint azok a kis mosdótálak. Nem is tudtam, hogy itt ilyesmi is lehetséges.
*Shya öröme őszinte, az arca kipirul, a szemei csillognak, és láthatóan boldog, hogy megszabadulhat a piszoktól, hogy pancsikolhat.*
- Egy rajtaütés! *kuncogni kezd.* Valahogy nem lep meg, de megmondom őszintén, most még ezért sincs kedvem replikázni, mert annyira jó lesz fürödni. És feltételezem a szekér meg a ló meghagyása azért egy rablótól nagylelkű cselekedet. ~Meg az életének a meghagyása. Hiszen akár vissza is térhetett volna, katonákkal, városőrökkel.~
- Szerintem ez így teljesen rendben van, vízmelegítőként és kályhaként is hasznosítható, ahogy látom. Ha egy törpétől szerezted, akkor talán valamiféle olvasztókemence volt, vagy hevítő, vagy égető. A törpék többsége fémmel dolgozik, úgy tudom.
*Shya legondolkodva nézi a szerkezetet, majd újra Morfiuszra pillant.*
- De amit kitaláltál, az ötletes. Végtére is a vizet nem csak kívülről, de így belülről is lehet melegíteni. Ez nagyon ötletes. Tetszik *mondja a lány elismerően.*
- És ez is tetszik *teszi hozzá, és most arra érti, amilyen óvatosan Morfiusz a ruháival bánik, ahogy lassan nyitja ki a kapcsokat és édesgeti le az anyagot a testéről.*
- Örülök, hogy maradsz.
*A karjait mozdítja, hogy az anyag lecsússzon, és közben bólint, majd a mélybarna szempárba néz.*
- Igen, akkor. Meg kellene valahogy tudnunk, mi hír van a kikötő felé. Lehet, hogy változott már a helyzet. Annyira gyorsan peregnek az események az utóbbi hatokban.
*Nem, nem tiltakozik az ellen, hogy a családjához menjenek, lényegében már az előző évben ez volt a tervük, csak közbeszólt a háború. Bár Shyahar tudja, hogy a rokonai, a nénje és a papája a jég hátán is megélnek, azért szeretne biztosat tudni, vagy legalább híreket hallani, de talán még inkább látni is őket.
Félig fordul, majd a válla felett néz hátra a kedvesére.*
- Világos. Ha a házikó áll, akkor nem fogunk fagyoskodni, emiatt ne aggódj! Ott szállásunk lesz, ameddig csak szeretnénk.
~Neked is. Ez nem is kérdés.~
*A következő halk mondatra mélyet sóhajt. Érti, hogyne értené. Megfordul, hogy egymással szemben legyenek, aztán a két tenyere közé fogja Morfiusz arcát, mélyen a szemébe néz.*
- Nem bántál velem rosszul. Érted? Egyáltalán nem.
*Közelebb húzza, gyengéd, szelíd erőszakkal, a homlokát a férfiéhoz érinti.*
- Nem bántál velem rosszul. Mindig vannak jó és rosszabb napok, ha ketten együtt járják az utat. ~Ha együtt élnek.~ De tudnod kell, én nem bánom, egy percet se abból, amit veled voltam eddig. Azt se, mikor pöröltünk egymással, a csókokat meg főleg nem!
*Shya apró finom csókot ad Morf szájára, hátha azzal meglágyíthatja kicsit a férfi most oly szigorú arcvonásait.*
- Nem akarnám elveszíteni ezt. Se az elmúlt évet, se azt ami még lehet.
*A férfi nyugodt mosolya mögött érez valami szomorúságot, talán mert Morf szeme nem mosolyog.*
~Még.~
- Tudod, nem mondom hogy könnyű volt, semmi ilyet, azt se, hogy nem fájt, de még a mai napot se csinálnám vissza *súgja végül.*
~Megkérdezed, hogy miért? Kérdezz rá!~
*Nyíltan néz a mélybarna szempárba, aztán lágyan elmosolyodik, tudja, hogy Morf tisztában van azzal, hogy ő nem keresi magának direkt a szenvedést, és reméli, hogy a férfi elég kíváncsi lesz. És elég bátor.*
- Szerintem a környéken akad elég rőzseféle *jegyzi meg, majd a kérdésre bólint.* Nanáá! Azt a szappant a különleges alkalmakra tartogatom. Mint amilyen ez is, úgy érzem...
~Mondjuk nem nehéz, mikor épp végigsimogatsz... Az egekre!~
- Igen, van belőle még, meg odafent lehet is szedni, fekete nadálytő, a fürdés után kevés meleg vízbe lehet majd áztatni némi kaparékot a gyökeréből, és az segít majd, mint egy pakolás.
*A vas vízmelegítő pufogással hívja fel magára a figyelmet és Morfiusz talpra áll, hogy utána nézzen. Shya eközben kibontja és leengedi a haját. Hiszen ha már ilyen fürdőt készít neki a férfi, akkor a hajmosás nem maradhat el, amúgy is meg akar szabadulni a pókháló minden apró kis maradványától.
Kíváncsian hajol előre, majd elismerően mosolyog.*
- Akkor sikerült. Remekjó!
*Épp csak a két tenyerét nem csapja össze lelkes kislány módjára.*
- Ó, egész biztosan, efelől kétsége se legyen, Morftulius lovag! *vágja rá azonnal, mókásan évődve, de mikor a kedvese a karjába emeli a pajkos hangsúly eltűnik, ahogy a nevét súgja.* Morfiusz... Morf...
*Shya átfogja a férfi nyakát, pirul kicsit, de elrejtőzni nem próbál a párja tekintete elől. Akkor sem, mikor hozzásimul, akkor sem, mikor már az alkalmi kádjában ül, és mosakodni kezd.
Azért menet közben nem véti el, hogy észrevegye, milyen hatást is vált ki mindez.
Kezét Morfiusz felé nyújtja.*
- A szappant elfeledtem. Elővettem már amíg te kivetted a melegítőt a vízből, de ott maradt az ágyon. Ha szépen kérlek, idehozod nekem?
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Miután megébredt a pillái alól figyeli a férfit. Szereti nézni. Talán ez nem is csoda, hiszen Morfiusz jóképű, jó kiállású, fiatal. Akkor is elnézegetné, ha ő maga öreg anyóka lenne, csak azért, mert jó rajta feledni a tekintetét.
Az a ráadás, hogy szereti.
Most is. Így is.*
~Ha nem szeretném, nem fájt volna. Fájdalmat csak az okozhat, akit szeretünk, aki fontos. Ugyanakkor… Ismerve Morfiuszt, meg ezt az egészet… Mégis kinek másnak mondhatta volna el? És ő nem olyan, mint a többség. Nem olyan, mint egy nyugodt hentes, vagy egy asztaloslegény, nem úgy nőtt fel, máshogy formálták az évek. Az, hogy szeretem, azt is jelenti, hogy ezt is elfogadom. Vannak dolgok persze, amiket nem tudnék elnézni, amit nem bírnék el. De hát, nem ütött meg most sem. Nem bizony. Így van. A dolgok majd alakulnak.~
*Ahogy végül is az is alakul, hogy lássanak odalent, a rejtekhelyen, és ne fázzanak. És Shyaharnak feltűnik az, hogy mintha most ez egyáltalán nem okozna gondot Morfiusznak. A férfi minden további nélkül gyújtja meg a fáklyát és a mécseseket, és könnyed határozottsággal helyezi el őket.
A lány szinte moccanni sem mer, nehogy megtörje az egésznek a ritmusát.*
~Mintha észre sem venné, természetesen mozog, pedig az utóbbi időben már egy közönséges gyertya apró kis lángja is megakasztotta. Vajon sikerült? Lehet, lehetséges, hogy tényleg sikerült?~
*Shya ebben reménykedik, abban, hogy nem volt hiábavaló az előző éjjel és az elmúlt nap, hogy mindaz, amin ketten átmentek, de főleg Morfiusz, megérte.
Valóban nem moccan és nem szól, csak figyel, mert tudni akarja, meglátni, észrevenni a piciny jelekből, a férfi mozdulataiból, hogy mi is a helyzet. Hagyja hát tevékenykedni, bár egyre kíváncsibb, hogy mit is művel pontosan a kedvese és miért. Egy dolog világos csak, hogy valami módon lakályosabbá próbálja tenni a rejteküket, és ebben az sem zavarja, hogy mécsest, sőt fáklyát is kellett gyújtania, sőt abban a különös vasszerkezetben is tüzet csiholt.
Aztán Morf az ágyra ül, közel hozzá. Shya most már nem titkolja előtte, hogy ébren van, a tekintetét keresi.*
- Jobban, sokkal jobban.
*Aprót nyújtózik, a bokájára vigyáz, de egyébként teljesen normálisan mozdul, igaz a horzsolásai égnek kicsit, de ez nem különösebben érdekli, elmosolyodik.*
- Azt hiszem, jó volt. Mármint, arra emlékszem, hogy egymás karjában aludtunk el, és valahogy olyan könnyű volt.
*Elmosolyodik, valami ösztönös megérzés csak, valahogy érzi, hogy a férfi hangulata szomorkás, melankolikus, ami Morfra egyébként nem igazán jellemző, így Shya felnyúl, megsimogatja a férfi arcát, a szeme sarkát, a halántékát.*
- Örülök, hogy te is aludtál, ránk fért. Az alvás sokszor meggyógyít dolgokat.
*Könnyedén mozdul, úgy, hogy Morfiusz hozzáférjen a ruhájához, nem mintha nem tudna egyedül vetkőzni, de a kényeztetés jólesik, a gondoskodás pedig még annál is jobban.*
~És fény derül a vasszerkezet titkára is!~
- Meleg fürdő? *őszintén elámul.* Ez igazi luxus! Csodásan hangzik. Azért egy dézsa, vagy akár egy hordó is egészen már, mint azok a kis mosdótálak. Nem is tudtam, hogy itt ilyesmi is lehetséges.
*Shya öröme őszinte, az arca kipirul, a szemei csillognak, és láthatóan boldog, hogy megszabadulhat a piszoktól, hogy pancsikolhat.*
- Egy rajtaütés! *kuncogni kezd.* Valahogy nem lep meg, de megmondom őszintén, most még ezért sincs kedvem replikázni, mert annyira jó lesz fürödni. És feltételezem a szekér meg a ló meghagyása azért egy rablótól nagylelkű cselekedet. ~Meg az életének a meghagyása. Hiszen akár vissza is térhetett volna, katonákkal, városőrökkel.~
- Szerintem ez így teljesen rendben van, vízmelegítőként és kályhaként is hasznosítható, ahogy látom. Ha egy törpétől szerezted, akkor talán valamiféle olvasztókemence volt, vagy hevítő, vagy égető. A törpék többsége fémmel dolgozik, úgy tudom.
*Shya legondolkodva nézi a szerkezetet, majd újra Morfiuszra pillant.*
- De amit kitaláltál, az ötletes. Végtére is a vizet nem csak kívülről, de így belülről is lehet melegíteni. Ez nagyon ötletes. Tetszik *mondja a lány elismerően.*
- És ez is tetszik *teszi hozzá, és most arra érti, amilyen óvatosan Morfiusz a ruháival bánik, ahogy lassan nyitja ki a kapcsokat és édesgeti le az anyagot a testéről.*
- Örülök, hogy maradsz.
*A karjait mozdítja, hogy az anyag lecsússzon, és közben bólint, majd a mélybarna szempárba néz.*
- Igen, akkor. Meg kellene valahogy tudnunk, mi hír van a kikötő felé. Lehet, hogy változott már a helyzet. Annyira gyorsan peregnek az események az utóbbi hatokban.
*Nem, nem tiltakozik az ellen, hogy a családjához menjenek, lényegében már az előző évben ez volt a tervük, csak közbeszólt a háború. Bár Shyahar tudja, hogy a rokonai, a nénje és a papája a jég hátán is megélnek, azért szeretne biztosat tudni, vagy legalább híreket hallani, de talán még inkább látni is őket.
Félig fordul, majd a válla felett néz hátra a kedvesére.*
- Világos. Ha a házikó áll, akkor nem fogunk fagyoskodni, emiatt ne aggódj! Ott szállásunk lesz, ameddig csak szeretnénk.
~Neked is. Ez nem is kérdés.~
*A következő halk mondatra mélyet sóhajt. Érti, hogyne értené. Megfordul, hogy egymással szemben legyenek, aztán a két tenyere közé fogja Morfiusz arcát, mélyen a szemébe néz.*
- Nem bántál velem rosszul. Érted? Egyáltalán nem.
*Közelebb húzza, gyengéd, szelíd erőszakkal, a homlokát a férfiéhoz érinti.*
- Nem bántál velem rosszul. Mindig vannak jó és rosszabb napok, ha ketten együtt járják az utat. ~Ha együtt élnek.~ De tudnod kell, én nem bánom, egy percet se abból, amit veled voltam eddig. Azt se, mikor pöröltünk egymással, a csókokat meg főleg nem!
*Shya apró finom csókot ad Morf szájára, hátha azzal meglágyíthatja kicsit a férfi most oly szigorú arcvonásait.*
- Nem akarnám elveszíteni ezt. Se az elmúlt évet, se azt ami még lehet.
*A férfi nyugodt mosolya mögött érez valami szomorúságot, talán mert Morf szeme nem mosolyog.*
~Még.~
- Tudod, nem mondom hogy könnyű volt, semmi ilyet, azt se, hogy nem fájt, de még a mai napot se csinálnám vissza *súgja végül.*
~Megkérdezed, hogy miért? Kérdezz rá!~
*Nyíltan néz a mélybarna szempárba, aztán lágyan elmosolyodik, tudja, hogy Morf tisztában van azzal, hogy ő nem keresi magának direkt a szenvedést, és reméli, hogy a férfi elég kíváncsi lesz. És elég bátor.*
- Szerintem a környéken akad elég rőzseféle *jegyzi meg, majd a kérdésre bólint.* Nanáá! Azt a szappant a különleges alkalmakra tartogatom. Mint amilyen ez is, úgy érzem...
~Mondjuk nem nehéz, mikor épp végigsimogatsz... Az egekre!~
- Igen, van belőle még, meg odafent lehet is szedni, fekete nadálytő, a fürdés után kevés meleg vízbe lehet majd áztatni némi kaparékot a gyökeréből, és az segít majd, mint egy pakolás.
*A vas vízmelegítő pufogással hívja fel magára a figyelmet és Morfiusz talpra áll, hogy utána nézzen. Shya eközben kibontja és leengedi a haját. Hiszen ha már ilyen fürdőt készít neki a férfi, akkor a hajmosás nem maradhat el, amúgy is meg akar szabadulni a pókháló minden apró kis maradványától.
Kíváncsian hajol előre, majd elismerően mosolyog.*
- Akkor sikerült. Remekjó!
*Épp csak a két tenyerét nem csapja össze lelkes kislány módjára.*
- Ó, egész biztosan, efelől kétsége se legyen, Morftulius lovag! *vágja rá azonnal, mókásan évődve, de mikor a kedvese a karjába emeli a pajkos hangsúly eltűnik, ahogy a nevét súgja.* Morfiusz... Morf...
*Shya átfogja a férfi nyakát, pirul kicsit, de elrejtőzni nem próbál a párja tekintete elől. Akkor sem, mikor hozzásimul, akkor sem, mikor már az alkalmi kádjában ül, és mosakodni kezd.
Azért menet közben nem véti el, hogy észrevegye, milyen hatást is vált ki mindez.
Kezét Morfiusz felé nyújtja.*
- A szappant elfeledtem. Elővettem már amíg te kivetted a melegítőt a vízből, de ott maradt az ágyon. Ha szépen kérlek, idehozod nekem?
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-01 18:47:23
Üzenet elküldve: 2016-11-01 18:47:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta//
- Annyira nem vészes megtanulni, majd megmutatom neked és gyakorolsz kicsit. Idebent az asztalon meg tudom mutatni, hogyan húzd a kést, hogyan tartsd a szeleten a tenyered és így tovább. Mert azért egy egész szarvast felbontani nem kevés meló és eléggé fárasztó. Nekem épp elég segítség, hogy elpakolsz utánam és főzöl és néha adsz egy bögre jó teát. Meg egy-egy csókot, akkor nem fogok annyira elfáradni.
* Persze sumákol, néhány lopott csókért bármit ugye. Aztán jön a meglepetés, mert úgy még nem evett vadhúst, hogy gesztenyével volt megtöltve. *
- Érdekes, érdekes. De egy próbát megér. Ha sikerül elég gesztenyét gyűjtenem, akkor kipróbálhatjuk azt is, az édességet is. Talán még úgy magában is meg tudunk sütni pár szemet. Túl ínycsiklandóan mondod ahhoz, hogy ne akarnám kipróbálni. Úgyhogy szedek én neked nagy kosárral is, ha kell.
* Úgy bizony, összegyűjt és levadászik bármit, ha cserébe Nitta olyan finomakat főz. Meg süt. Meg ilyenek. *
- A mi otthonunk. Ez itt már a kettőnké. Kicsit még dolgozgatni kell rajta, de már majdnem kész. Hiányoznak még apróságok a teljességhez, de hát úgysem megy minden egyszerre. Mondhatni sablonosan, a jó munkához idő kell. Már most is jó hely, a kerítés már megvan, a többi már leginkább kényelmi dolog. Csinosítgatás.
* A lopott mozdulatot azért kiszúrja, mégis hallgat. Majd ha Nitta valamit a tudtára akar hozni, megteszi. Remélhetőleg időben. Főzéshez látnak és Nitta is befejezi a levest.*
- A forró fürdő jöhet, a masszázst most hagyjuk. Szerintem te is eléggé fáradt vagy, inkább csak heverjünk a vízben és pihenjünk. Ilyesmi.
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.01 18:47:46
//Nitta//
- Annyira nem vészes megtanulni, majd megmutatom neked és gyakorolsz kicsit. Idebent az asztalon meg tudom mutatni, hogyan húzd a kést, hogyan tartsd a szeleten a tenyered és így tovább. Mert azért egy egész szarvast felbontani nem kevés meló és eléggé fárasztó. Nekem épp elég segítség, hogy elpakolsz utánam és főzöl és néha adsz egy bögre jó teát. Meg egy-egy csókot, akkor nem fogok annyira elfáradni.
* Persze sumákol, néhány lopott csókért bármit ugye. Aztán jön a meglepetés, mert úgy még nem evett vadhúst, hogy gesztenyével volt megtöltve. *
- Érdekes, érdekes. De egy próbát megér. Ha sikerül elég gesztenyét gyűjtenem, akkor kipróbálhatjuk azt is, az édességet is. Talán még úgy magában is meg tudunk sütni pár szemet. Túl ínycsiklandóan mondod ahhoz, hogy ne akarnám kipróbálni. Úgyhogy szedek én neked nagy kosárral is, ha kell.
* Úgy bizony, összegyűjt és levadászik bármit, ha cserébe Nitta olyan finomakat főz. Meg süt. Meg ilyenek. *
- A mi otthonunk. Ez itt már a kettőnké. Kicsit még dolgozgatni kell rajta, de már majdnem kész. Hiányoznak még apróságok a teljességhez, de hát úgysem megy minden egyszerre. Mondhatni sablonosan, a jó munkához idő kell. Már most is jó hely, a kerítés már megvan, a többi már leginkább kényelmi dolog. Csinosítgatás.
* A lopott mozdulatot azért kiszúrja, mégis hallgat. Majd ha Nitta valamit a tudtára akar hozni, megteszi. Remélhetőleg időben. Főzéshez látnak és Nitta is befejezi a levest.*
- A forró fürdő jöhet, a masszázst most hagyjuk. Szerintem te is eléggé fáradt vagy, inkább csak heverjünk a vízben és pihenjünk. Ilyesmi.
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.01 18:47:46
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-01 16:44:25
Üzenet elküldve: 2016-11-01 16:44:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Nem veszi észre a gyertya lángjának hatását, egyáltalán nem jut eszébe, hogy tartson a tűztől. Lehet ez csak annak a következménye, hogy jelenleg másra koncentrál. A rohamok előtt nem volt gondja a tűzzel. Szeretni nem szerette és a víz látványa nyugtatta le, de félni azt soha nem félt tőle igazán, csak akkor kezdte kerülni, amikor észrevette milyen hatást gyakorol rá. De most az ötletre koncentrál, ami az eszébe jutott. Egyszer már kipróbálta valamikor régebben. A vasszerkezet felmelegíti a vizet és a rejtekhelyet is valamennyire. Télen ez nagyon jól jött évekkel ezelőtt. Csak két éjszakát volt a földalatti lakásban, de a vasszerkezet nélkül odafagyott volna a nemesebbik fele.*
~De, azért csak jobb itt lent, mit odakint.~
*Az ajtó itt csak egy fából tákolt deszka, amit a lépcsőként funkcionáló gyökerek és deszkák elé tett eddig is, ha be akarta zárni a helyet. Odalent jelenleg nem elviselhetetlen a hideg, de nem mondható kellemesnek se a hőmérséklet. Azon dolgozik, hogy Shya felgyógyuljon, vagy legalább jobban legyen és ezen kívül nem tud semmit tenni érte. A sejtelmes, derengő fényben megérzi, hogy Shya felébredt és figyel. Nem mozdul meg és nem adja jelét, hogy észrevette, ezért nyugodtan folytatja, amit elkezdett. A hordóban a vasszerkezet már melegíti, amikor az ágyhoz megy és leül rá. Elnézi a lányt, ahogy az ébredezik. Megmagyarázhatatlan szomorúság ül a lelkére. Nem akarta bántani, Shya amúgy rendes lány és mindig kedves volt vele, csak nem érti meg. Nem hibás, mert képtelen mellette megmaradni és olyan módon szeretni, ahogy valószínűleg a lány megálmodta magának, afféle rendes módra.*
-Elaludtunk mind a ketten és már este van, de az nem érdekes. Hogy vagy?
*Megnyugtatóan próbál mosolyogni a nyomasztó gondolatai ellenére. Az világos, hogy a lánynak nem jó, ha vele van. Segít neki talpra állni, aztán haza viszi, ahogy azt megígérte és utána, ha már biztonságban tudja, akkor elválnak útjaik. Ezzel teszi neki a legjobbat.*
~Persze sírni fog, vagy valami, de a családja biztos megvigasztalja. Ez lesz a legjobb neki, ha velem van akkor így végzi, ahogy most. Sérült, sír és szakadtan hever itt, ezt nem érdemli. Nem tud elszakadni tőlem, meg attól a képzelgéstől, hogy egyszer másként lesz.~
*Mosolyog, aztán lejjebb simogat a lány nyakától, hogy elkezdje lehámozni a ruháját róla.*
-Mindjárt lesz meleg víz abban a hordóban és meg tudsz fürödni.
*Megelőzi a kérdést, hogy árulja el, hogy egy ilyen rejtekben honnan kerít meleg vizet.*
-Meg ne kérdezd mi az a szerkezet, mert nem tudom. Egy rajtaütés során beszéltem rá egy igen csak ijedt törpét, hogy felajánlja ami a szekerén van rakománya. Cserébe elvihette a szekeret meg a lovát. *elvigyorodik* Belátta, hogy jó üzlet és mindent lepakolt a szekérről mielőtt elment. Annyi ideig se maradt, hogy megkérdezzem mire jó ez a szerkezet, de lassan rájöttem, hogy tudom hasznosítani. Egyszer kiderül talán, hogy minek hívják, vagy hol, ki és mire használhatja. Nekünk most a meleg kell, amit adni tud, majd meglátod.
*Kiold egy pár kapcsot miközben beszél. Igyekszik tőle telhetően kedvesen bánni ezúttal Syhával. Az arcára és a hajába tapadt a ragacsos pókháló és a szétsírt arca nem a legszebb látvány, mégsem húzza a száját.*
~Lehet, hogy mostanra teljesen beleőrültem a sok múltbéli látomásba, de nekem tetszik még így is.~
-Jó lenne, ha nem aggódnál folyton mindenen. *kezd bele az újabb monológba* Úgy döntöttem itt maradok veled, nem megyek el.
*Miközben beszél lehúzza a lány vállairól a ruhát.*
-Amikor tudsz rendesen járni, akkor pedig elindulunk a családodhoz.
*Vázolja az eldöntött tervet, közben fordít lassan a lányon, hogy elérje a hátán is a ruhát és az engedjen a markának.*
-Ott jobb lesz, mert lassan jön a tél és nem akarok fagyoskodni veled.
*A terv egyszerű, beköszönnek Shya családjához, aztán onnan egyik éjszaka meglép, mi sem könnyebb. Akkor biztonságban tudhatja a lányt és jó szívvel gondolhat rá, mert mindent megtett érte.*
-Nem akartam rosszul bánni veled, amikor velem jöttél. Szóval… érted.
*Azt a szót még mindig nem fogja kimondani, hogy sajnálom. Nem mintha sértőnek, vagy lekicsinylőnek tartaná, vagy esetleg méltóságon alulinak, csak olyannyira soha nem kért bocsánatot, hogy a szó kikopott a szókincséből mostanra, de attól még sajnálja, hogy ilyen rossz helyzetben került miatta Shya. Nem volt soha szándékában, hogy ártson, de észre kell vennie most már, hogy csak azzal, hogy vele van máris árt neki. *
~Mindenki, aki a közelemben van, vagy akinek fontos vagyok, előbb utóbb tragikus véget ér. Te is erre a sorsa jutnál, ha hagynám, hogy továbbra is itt legyél velem. Ezt meg fogod érteni, ha már a családoddal leszel és én eltűnök, mintha soha nem lettem volna.~
*Nyugodtan mosolyog, ezúttal úgy gondolja megtalálta az áldásos megoldást és csak idő kérdése, hogy Shya végre biztonságban legyen. Mondta, hogy meg tudja védeni, ha saját magától kell megvédenie, akkor az lesz. Kezei lesimogatják a lányról a ruha felső részét, közben a meleg kezd érződni a vasszerkezet felől, ami zihálva fújtat, sziszeg a hordó vizében állva, miközben serceg a belseje az elégett széntől.*
-Holnapra kerítek valami jól éghetőt bele, mert összesen két marék szén, ha maradt benne, az pedig mostanra lesz csak elég. Remélem a rózsás szappanodból van még.
*A kisebb vigyor ami kiül az arcára a vetkőztetés közben, a múltban előforduló különös hatásnak szól, amit ez a fajta illatos szappan gyakorol rá, és amivel Shya már régen tisztában van. A hangulata a jelen fásultságából egészen az egész jóig kezd elérni. Különösen, ahogy Shya ruganyos hátsója kezd előbújni a textilek takarásából. Megtapogatja, ahogy húzza le róla, elvégre nem hagyhat ki egy ilyen alkalmat. A pacsi helyet most inkább azon is végig simogat.*
-Maradt valami növényed, ami meggyógyíthatja a lábadat? Jó lenne, ha minél hamarabb tudnál rendesen járni.
*Ameddig persze nem tud Syha lépni és együtt vannak, addig kellemessé teheti neki az időt, vagy a lány neki az már édes mindegy.*
~Hihetetlen mit meg nem teszek érte. Remélem értékelni fogja, ha egyszer visszagondol a múltra és eszébe jutok.~
*Lassan minden ruha lekerül a lányról, közben a vasszerkezet csövén át füst elkezd terjengeni.*
-Na, úgy nézem jobb lesz, ha kiveszem a vízből, mert a végén tele megy füsttel itt lent minden.
*Odalép a szerkezethez, hogy a két vasfogantyút beletolja az oldalába. Egyet szusszan, aztán kiemeli a vízből, hogy a döngölt földpadlóra tegye. Megtörli a homlokát az alkarjába, mert a forró szerkezetet kiemelni nem egyszerű.*
-Ez kész. Megnézem milyen, aztán jöhetsz és lemoshatod magadról a pókhálót.
*Belenyúl a hordó vízébe és elismerő grimaszba fordul a szája.*
-Majdnem forró, ezt nevezem.
*Mielőtt újra az ágyhoz megy, vagy oda ahol jelen pillanatban Syha van, a szerkezetet biztonságos távolságban a föld alatti lakás falához rakja, mert a masina még mindig fújtat és okádja a csövön keresztül a füstöt. A csövet a kinti gyökerek közé vájt szellőző nyílás felé fordítja. Amint ezzel elkészül a lányhoz megy, hogy mindent leszedjen róla, ami nem a bőre és felemelje óvatosan.*
-Remélem kedvére lesz a fürdő hercegnő.
*Bájgúnáros mosollyal kíséri a lovagi mondatot. Aztán a hordóhoz viszi a lányt és szokásától eltérően kedvesen rámosolyog, mielőtt óvatosan beleereszti a vízbe. Hagyja, hadd fürödjön kedvére, egyelőre megelégszik a látvánnyal, amit a hordóban meztelenül fürödve nyújt. Ebben a lefelezett hordóban ketten biztos nem férnek, de legalább jól tudja szemlélni fürdés közben. Bármi történjen, a hatás soha nem változik ennek láttán.*
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Nem veszi észre a gyertya lángjának hatását, egyáltalán nem jut eszébe, hogy tartson a tűztől. Lehet ez csak annak a következménye, hogy jelenleg másra koncentrál. A rohamok előtt nem volt gondja a tűzzel. Szeretni nem szerette és a víz látványa nyugtatta le, de félni azt soha nem félt tőle igazán, csak akkor kezdte kerülni, amikor észrevette milyen hatást gyakorol rá. De most az ötletre koncentrál, ami az eszébe jutott. Egyszer már kipróbálta valamikor régebben. A vasszerkezet felmelegíti a vizet és a rejtekhelyet is valamennyire. Télen ez nagyon jól jött évekkel ezelőtt. Csak két éjszakát volt a földalatti lakásban, de a vasszerkezet nélkül odafagyott volna a nemesebbik fele.*
~De, azért csak jobb itt lent, mit odakint.~
*Az ajtó itt csak egy fából tákolt deszka, amit a lépcsőként funkcionáló gyökerek és deszkák elé tett eddig is, ha be akarta zárni a helyet. Odalent jelenleg nem elviselhetetlen a hideg, de nem mondható kellemesnek se a hőmérséklet. Azon dolgozik, hogy Shya felgyógyuljon, vagy legalább jobban legyen és ezen kívül nem tud semmit tenni érte. A sejtelmes, derengő fényben megérzi, hogy Shya felébredt és figyel. Nem mozdul meg és nem adja jelét, hogy észrevette, ezért nyugodtan folytatja, amit elkezdett. A hordóban a vasszerkezet már melegíti, amikor az ágyhoz megy és leül rá. Elnézi a lányt, ahogy az ébredezik. Megmagyarázhatatlan szomorúság ül a lelkére. Nem akarta bántani, Shya amúgy rendes lány és mindig kedves volt vele, csak nem érti meg. Nem hibás, mert képtelen mellette megmaradni és olyan módon szeretni, ahogy valószínűleg a lány megálmodta magának, afféle rendes módra.*
-Elaludtunk mind a ketten és már este van, de az nem érdekes. Hogy vagy?
*Megnyugtatóan próbál mosolyogni a nyomasztó gondolatai ellenére. Az világos, hogy a lánynak nem jó, ha vele van. Segít neki talpra állni, aztán haza viszi, ahogy azt megígérte és utána, ha már biztonságban tudja, akkor elválnak útjaik. Ezzel teszi neki a legjobbat.*
~Persze sírni fog, vagy valami, de a családja biztos megvigasztalja. Ez lesz a legjobb neki, ha velem van akkor így végzi, ahogy most. Sérült, sír és szakadtan hever itt, ezt nem érdemli. Nem tud elszakadni tőlem, meg attól a képzelgéstől, hogy egyszer másként lesz.~
*Mosolyog, aztán lejjebb simogat a lány nyakától, hogy elkezdje lehámozni a ruháját róla.*
-Mindjárt lesz meleg víz abban a hordóban és meg tudsz fürödni.
*Megelőzi a kérdést, hogy árulja el, hogy egy ilyen rejtekben honnan kerít meleg vizet.*
-Meg ne kérdezd mi az a szerkezet, mert nem tudom. Egy rajtaütés során beszéltem rá egy igen csak ijedt törpét, hogy felajánlja ami a szekerén van rakománya. Cserébe elvihette a szekeret meg a lovát. *elvigyorodik* Belátta, hogy jó üzlet és mindent lepakolt a szekérről mielőtt elment. Annyi ideig se maradt, hogy megkérdezzem mire jó ez a szerkezet, de lassan rájöttem, hogy tudom hasznosítani. Egyszer kiderül talán, hogy minek hívják, vagy hol, ki és mire használhatja. Nekünk most a meleg kell, amit adni tud, majd meglátod.
*Kiold egy pár kapcsot miközben beszél. Igyekszik tőle telhetően kedvesen bánni ezúttal Syhával. Az arcára és a hajába tapadt a ragacsos pókháló és a szétsírt arca nem a legszebb látvány, mégsem húzza a száját.*
~Lehet, hogy mostanra teljesen beleőrültem a sok múltbéli látomásba, de nekem tetszik még így is.~
-Jó lenne, ha nem aggódnál folyton mindenen. *kezd bele az újabb monológba* Úgy döntöttem itt maradok veled, nem megyek el.
*Miközben beszél lehúzza a lány vállairól a ruhát.*
-Amikor tudsz rendesen járni, akkor pedig elindulunk a családodhoz.
*Vázolja az eldöntött tervet, közben fordít lassan a lányon, hogy elérje a hátán is a ruhát és az engedjen a markának.*
-Ott jobb lesz, mert lassan jön a tél és nem akarok fagyoskodni veled.
*A terv egyszerű, beköszönnek Shya családjához, aztán onnan egyik éjszaka meglép, mi sem könnyebb. Akkor biztonságban tudhatja a lányt és jó szívvel gondolhat rá, mert mindent megtett érte.*
-Nem akartam rosszul bánni veled, amikor velem jöttél. Szóval… érted.
*Azt a szót még mindig nem fogja kimondani, hogy sajnálom. Nem mintha sértőnek, vagy lekicsinylőnek tartaná, vagy esetleg méltóságon alulinak, csak olyannyira soha nem kért bocsánatot, hogy a szó kikopott a szókincséből mostanra, de attól még sajnálja, hogy ilyen rossz helyzetben került miatta Shya. Nem volt soha szándékában, hogy ártson, de észre kell vennie most már, hogy csak azzal, hogy vele van máris árt neki. *
~Mindenki, aki a közelemben van, vagy akinek fontos vagyok, előbb utóbb tragikus véget ér. Te is erre a sorsa jutnál, ha hagynám, hogy továbbra is itt legyél velem. Ezt meg fogod érteni, ha már a családoddal leszel és én eltűnök, mintha soha nem lettem volna.~
*Nyugodtan mosolyog, ezúttal úgy gondolja megtalálta az áldásos megoldást és csak idő kérdése, hogy Shya végre biztonságban legyen. Mondta, hogy meg tudja védeni, ha saját magától kell megvédenie, akkor az lesz. Kezei lesimogatják a lányról a ruha felső részét, közben a meleg kezd érződni a vasszerkezet felől, ami zihálva fújtat, sziszeg a hordó vizében állva, miközben serceg a belseje az elégett széntől.*
-Holnapra kerítek valami jól éghetőt bele, mert összesen két marék szén, ha maradt benne, az pedig mostanra lesz csak elég. Remélem a rózsás szappanodból van még.
*A kisebb vigyor ami kiül az arcára a vetkőztetés közben, a múltban előforduló különös hatásnak szól, amit ez a fajta illatos szappan gyakorol rá, és amivel Shya már régen tisztában van. A hangulata a jelen fásultságából egészen az egész jóig kezd elérni. Különösen, ahogy Shya ruganyos hátsója kezd előbújni a textilek takarásából. Megtapogatja, ahogy húzza le róla, elvégre nem hagyhat ki egy ilyen alkalmat. A pacsi helyet most inkább azon is végig simogat.*
-Maradt valami növényed, ami meggyógyíthatja a lábadat? Jó lenne, ha minél hamarabb tudnál rendesen járni.
*Ameddig persze nem tud Syha lépni és együtt vannak, addig kellemessé teheti neki az időt, vagy a lány neki az már édes mindegy.*
~Hihetetlen mit meg nem teszek érte. Remélem értékelni fogja, ha egyszer visszagondol a múltra és eszébe jutok.~
*Lassan minden ruha lekerül a lányról, közben a vasszerkezet csövén át füst elkezd terjengeni.*
-Na, úgy nézem jobb lesz, ha kiveszem a vízből, mert a végén tele megy füsttel itt lent minden.
*Odalép a szerkezethez, hogy a két vasfogantyút beletolja az oldalába. Egyet szusszan, aztán kiemeli a vízből, hogy a döngölt földpadlóra tegye. Megtörli a homlokát az alkarjába, mert a forró szerkezetet kiemelni nem egyszerű.*
-Ez kész. Megnézem milyen, aztán jöhetsz és lemoshatod magadról a pókhálót.
*Belenyúl a hordó vízébe és elismerő grimaszba fordul a szája.*
-Majdnem forró, ezt nevezem.
*Mielőtt újra az ágyhoz megy, vagy oda ahol jelen pillanatban Syha van, a szerkezetet biztonságos távolságban a föld alatti lakás falához rakja, mert a masina még mindig fújtat és okádja a csövön keresztül a füstöt. A csövet a kinti gyökerek közé vájt szellőző nyílás felé fordítja. Amint ezzel elkészül a lányhoz megy, hogy mindent leszedjen róla, ami nem a bőre és felemelje óvatosan.*
-Remélem kedvére lesz a fürdő hercegnő.
*Bájgúnáros mosollyal kíséri a lovagi mondatot. Aztán a hordóhoz viszi a lányt és szokásától eltérően kedvesen rámosolyog, mielőtt óvatosan beleereszti a vízbe. Hagyja, hadd fürödjön kedvére, egyelőre megelégszik a látvánnyal, amit a hordóban meztelenül fürödve nyújt. Ebben a lefelezett hordóban ketten biztos nem férnek, de legalább jól tudja szemlélni fürdés közben. Bármi történjen, a hatás soha nem változik ennek láttán.*
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-31 13:48:08
Üzenet elküldve: 2016-10-31 13:48:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Lorsan//
*Nitta elégedetten mosolyog, Lorsan ölében ülve a férfi mellkasához, vállához simul. Fejét a párja vállára hajtja, elégedetten dajkálja a bögre meleg teát a két tenyere között.*
– Észrevettem már, nem is egyszer, hogy a hússal nagyon tudsz bánni, meg a hallal is. Igazán járatos vagy, de igaz, nekem is illene megtanulnom így holnap ott leszek, még akkor is, ha csak a vajlingot tarthatom, mikor belepakolsz. De persze a szeletelés művészetét is igyekszem ellesni, már most megígérem.
*Lorsan kissé meglepett arcát látva bólint.*
– Volt, hogy a vadhúst gesztenyével töltötték nálunk. De akár el is hagyhatjuk, adhatok mellé hagymát és paprikát is elkészítve, a gesztenyéből meg édesség is készülhet. Melyiket szeretnéd jobban? A gesztenye nagyon finom ám a süteményekben is.
*Halkan sóhajt, mikor a kedvese visszakérdez, aztán még közelebb bújik hozzá, a nyaka oldalára puszil, majd az állkapcsa vonalára.*
– Nem lesz többé olyan. Akár áll a mondás, akár sem, hogy az elf otthona az erdő, a te otthonod immár itt van.
*Nyilvánvaló, hogy a közös otthonukra éri ezt Nitta, a házukra, a kis birtokukra, ami mellesleg az erdőben áll és nem egy zsúfolt városi utcában.*
– És ha ez rajtam múlik, akkor így is marad. Itt az otthonunk. Ez jó hely lesz nekünk.
*Bal keze akaratlanul csúszik a hasára, miközben bólint, aztán a teájából kortyol a rendhagyó pohárköszöntőre.*
– Lesz hús. Lesz gesztenye, talán dió is. Napraforgómag, az is jó lenne, úgy tudom, az jót tesz a csontoknak, meg csipkebogyó, ahogy tavaly is. Kikerül majd minden.
*Nitta újra kortyol, aztán a bögre lassan kiürül.
Amíg Lorsan a húst szeli, ő befejezi a levest és a köretet.*
– Gyorsan átsül, amilyen friss *Int a hússzeletek felé.* Aztán evés után jár neked a forró fürdő, meg talán egy masszázs is. Már ha szeretnéd…
//Lorsan//
*Nitta elégedetten mosolyog, Lorsan ölében ülve a férfi mellkasához, vállához simul. Fejét a párja vállára hajtja, elégedetten dajkálja a bögre meleg teát a két tenyere között.*
– Észrevettem már, nem is egyszer, hogy a hússal nagyon tudsz bánni, meg a hallal is. Igazán járatos vagy, de igaz, nekem is illene megtanulnom így holnap ott leszek, még akkor is, ha csak a vajlingot tarthatom, mikor belepakolsz. De persze a szeletelés művészetét is igyekszem ellesni, már most megígérem.
*Lorsan kissé meglepett arcát látva bólint.*
– Volt, hogy a vadhúst gesztenyével töltötték nálunk. De akár el is hagyhatjuk, adhatok mellé hagymát és paprikát is elkészítve, a gesztenyéből meg édesség is készülhet. Melyiket szeretnéd jobban? A gesztenye nagyon finom ám a süteményekben is.
*Halkan sóhajt, mikor a kedvese visszakérdez, aztán még közelebb bújik hozzá, a nyaka oldalára puszil, majd az állkapcsa vonalára.*
– Nem lesz többé olyan. Akár áll a mondás, akár sem, hogy az elf otthona az erdő, a te otthonod immár itt van.
*Nyilvánvaló, hogy a közös otthonukra éri ezt Nitta, a házukra, a kis birtokukra, ami mellesleg az erdőben áll és nem egy zsúfolt városi utcában.*
– És ha ez rajtam múlik, akkor így is marad. Itt az otthonunk. Ez jó hely lesz nekünk.
*Bal keze akaratlanul csúszik a hasára, miközben bólint, aztán a teájából kortyol a rendhagyó pohárköszöntőre.*
– Lesz hús. Lesz gesztenye, talán dió is. Napraforgómag, az is jó lenne, úgy tudom, az jót tesz a csontoknak, meg csipkebogyó, ahogy tavaly is. Kikerül majd minden.
*Nitta újra kortyol, aztán a bögre lassan kiürül.
Amíg Lorsan a húst szeli, ő befejezi a levest és a köretet.*
– Gyorsan átsül, amilyen friss *Int a hússzeletek felé.* Aztán evés után jár neked a forró fürdő, meg talán egy masszázs is. Már ha szeretnéd…
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-31 07:45:47
Üzenet elküldve: 2016-10-31 07:45:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// Feltárás a kazamatában //
*Elforgatják a köveket és nem történik semmi, ez általában jó jel, csak lehet valamit még figyelmen kívül hagytak. Reust a homlokát ráncolja, amikor újabb ötlet hangzik el, mégpedig az, hogy forgassák el ellenkező irányba is a köveket. Az elf lány valamiért elhagyná a termet és magával hívja a lovagot is.* ~Biztos szeretne valamit mondani, csak nem a többiek előtt.~
-Rendben. *Int udvariasan a kezével és követi a lányt az előző szobába.* Mondd, mit szeretnél, gondolom nem véletlenül hívtál ki.
*Odabenn a többiek eltekerik a köveket, amiket az előző forgatás után már könnyebben forgatnak el az Omon által említett helyzetbe, már ha Vlendor benne van a dologban, ha meg is teszik, ismét kattogás és történik is valami.*
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-30 17:56:47
Üzenet elküldve: 2016-10-30 17:56:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Menekülés egy új életbe//
~Nem állhatok meg!~
*Lassan lebukik a nap az ég alján, de nem lehet megállni. Egyre rövidebbek a nappalok, az idő egyre csípősebb. Az út mentén az erdő elcsendesedik, éjszakai lakói éledezni kezdenek, az apró vadak csakúgy, mint a zsákmányra leső ragadozók. Semmi nem mer zajt csapni, csak a baglyok huhogása hasít néha az erdő néma neszeibe, jelezvén, hogy eljött a vadászok órája. A természetnek ebbe a sajátos csendjébe ver néha visszhangot egy halk zihálás, zörrenő és súrlódó léptek és a fém összetéveszthetetlen csendülése. Az űzött vad. Az út mentén halad a lehető legfeszesebb tempóban, amit sérült lába még megenged neki, de amint gyanús neszt, vagy közeledő utazókat hall, beveti magát a fák közé.*
~Minél messzebb kell jutnom!~
*A lemenő nap utolsó vörös sugarai életre keltik a vörös fürtöket, lángba borítva a lány hátát. Minden mozdulatára, mint égő főnixmadár villan meg az alkonyatban. Mozgása nem tökéletes, egyik lábára erősen biceg. Minden lépésnél fogait erősen összezárja. Fájdalom fut át a testén, de hang helyett, csak élesen kifújja a levegőt. Átjutott a hágón, és a sűrű erdőn is, de tudja, hogy nem állhat meg, amíg ki nem ér az ingoványos területről, mert itt nem tud letérni az útról, ha életben akar maradni, nincs hova elbújni, ha jönnek a vadászok, és végképp nincs hol éjszakázni, mert a sötétben jó eséllyel eltévedne.*
~Tovább kell mennem!~
*Legyengült teste azonban nem ért egyet és fájdalmasan tiltakozik. A lábán lévő kötést átáztatta a vér, és szaga egyre erősebb. Ma már nem éri el Artheniort. Így nem.*
~Pedig közel járok. Érzem.~
*A dühből, és haragból erőt merítve, dacosan lépdel tovább minden fájdalom ellenére. De az elf is csak elf, nem földön túli jelenség. Az ereje pedig véges. Az úttól nem messze, egy magányos tanyácska fényei látszanak, de mozgás nincs már a ház körül. Amilyen halkan csak tudja, megközelíti a farmot és az egyik kis faviskó, vagy fészer mellett megállva fülel egy ideig. Nem hall más hangot, csak malacok horkolását, és csirkék jóllakott, elégedett, de tompa kotkodálását.*
~Vagyis a disznók már ettek, a csirkéket pedig bezárták éjszakára.~
*Látszólag már csak a házból szűrődik ki fény, ezért közelebb lopakodik és beles az ablakon. Egy idős férfi ül egy székben, és a tüzet nézve pipázik. Fehér hajú, hajlott hátú felesége pár szem süteményt hoz neki tányéron, majd férjével szemben, a kandalló másik oldalára telepszik egy hintaszékbe. Nyugodt, békés, idilli kép ez. Velsie szívébe keserű vágyódás hasít.*
~Öreg koromra ilyen életre vágyom. Ha megélem…~
*Gondolja epésen, és száját lemondón elhúzza. Az ő élete messze nem ilyen nyugodt és békés. De még él. Egyelőre csak ez számít. Miután meggyőződött róla, hogy a házaspár nem jön már ki a házból aznap, a pajta melletti magtárolót megcélozva elvonszolja magát az építményig. Bent ugyanolyan bokszok sorakoznak, mint a pajtában a lovaknak és barmoknak, de itt zsákok, hordók és különféle magok állnak halmokban. Nyilván az őszi betakarítás eredménye. A legutolsó, legsötétebb bokszba vánszorogva, a sarokba halmozott szalmát meglátva utolsó ereje is elhagyja, és öntudatlanul zuhan a puha kupacra, hogy a valóságot elengedve végre, lázas, nyugtalan álomba zuhanjon.*
~Nem állhatok meg!~
*Lassan lebukik a nap az ég alján, de nem lehet megállni. Egyre rövidebbek a nappalok, az idő egyre csípősebb. Az út mentén az erdő elcsendesedik, éjszakai lakói éledezni kezdenek, az apró vadak csakúgy, mint a zsákmányra leső ragadozók. Semmi nem mer zajt csapni, csak a baglyok huhogása hasít néha az erdő néma neszeibe, jelezvén, hogy eljött a vadászok órája. A természetnek ebbe a sajátos csendjébe ver néha visszhangot egy halk zihálás, zörrenő és súrlódó léptek és a fém összetéveszthetetlen csendülése. Az űzött vad. Az út mentén halad a lehető legfeszesebb tempóban, amit sérült lába még megenged neki, de amint gyanús neszt, vagy közeledő utazókat hall, beveti magát a fák közé.*
~Minél messzebb kell jutnom!~
*A lemenő nap utolsó vörös sugarai életre keltik a vörös fürtöket, lángba borítva a lány hátát. Minden mozdulatára, mint égő főnixmadár villan meg az alkonyatban. Mozgása nem tökéletes, egyik lábára erősen biceg. Minden lépésnél fogait erősen összezárja. Fájdalom fut át a testén, de hang helyett, csak élesen kifújja a levegőt. Átjutott a hágón, és a sűrű erdőn is, de tudja, hogy nem állhat meg, amíg ki nem ér az ingoványos területről, mert itt nem tud letérni az útról, ha életben akar maradni, nincs hova elbújni, ha jönnek a vadászok, és végképp nincs hol éjszakázni, mert a sötétben jó eséllyel eltévedne.*
~Tovább kell mennem!~
*Legyengült teste azonban nem ért egyet és fájdalmasan tiltakozik. A lábán lévő kötést átáztatta a vér, és szaga egyre erősebb. Ma már nem éri el Artheniort. Így nem.*
~Pedig közel járok. Érzem.~
*A dühből, és haragból erőt merítve, dacosan lépdel tovább minden fájdalom ellenére. De az elf is csak elf, nem földön túli jelenség. Az ereje pedig véges. Az úttól nem messze, egy magányos tanyácska fényei látszanak, de mozgás nincs már a ház körül. Amilyen halkan csak tudja, megközelíti a farmot és az egyik kis faviskó, vagy fészer mellett megállva fülel egy ideig. Nem hall más hangot, csak malacok horkolását, és csirkék jóllakott, elégedett, de tompa kotkodálását.*
~Vagyis a disznók már ettek, a csirkéket pedig bezárták éjszakára.~
*Látszólag már csak a házból szűrődik ki fény, ezért közelebb lopakodik és beles az ablakon. Egy idős férfi ül egy székben, és a tüzet nézve pipázik. Fehér hajú, hajlott hátú felesége pár szem süteményt hoz neki tányéron, majd férjével szemben, a kandalló másik oldalára telepszik egy hintaszékbe. Nyugodt, békés, idilli kép ez. Velsie szívébe keserű vágyódás hasít.*
~Öreg koromra ilyen életre vágyom. Ha megélem…~
*Gondolja epésen, és száját lemondón elhúzza. Az ő élete messze nem ilyen nyugodt és békés. De még él. Egyelőre csak ez számít. Miután meggyőződött róla, hogy a házaspár nem jön már ki a házból aznap, a pajta melletti magtárolót megcélozva elvonszolja magát az építményig. Bent ugyanolyan bokszok sorakoznak, mint a pajtában a lovaknak és barmoknak, de itt zsákok, hordók és különféle magok állnak halmokban. Nyilván az őszi betakarítás eredménye. A legutolsó, legsötétebb bokszba vánszorogva, a sarokba halmozott szalmát meglátva utolsó ereje is elhagyja, és öntudatlanul zuhan a puha kupacra, hogy a valóságot elengedve végre, lázas, nyugtalan álomba zuhanjon.*
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-30 16:59:03
Üzenet elküldve: 2016-10-30 16:59:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Nem szokott hozzá az ilyesmihez. Nem valami nyavalyás pitypangzabáló, hogy térdig gázoljon a gizgazban. Neki macskakő kell a csizmája alá! Teszi is magában a fogadalmakat, hogy ha egyszer végre újra épületek és rendes utak meg terek civilizációjába kerül, soha többé ki nem teszi onnan a lábát. Egy nyomorult fűszálat se akar látni többet! Málló falú sikátorok meg füstös kocsmák. Az mindjárt más. Az embernek való. Csak ne lenne olyan átkozottul messze. Más nincs, amivel biztassa magát, mint hogy minden lépéssel közelebb ér.*
2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-30 15:01:38
Üzenet elküldve: 2016-10-30 15:01:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Feltárás a kazamatában //
*Vlendor nekigyürkőzik végül a köveknek és hárman, de elforgatják. Kattan is valami. Vlendor teste megfeszül, viszont nem történik semmi. Zavartan néz az elforgatandó kövekre. Az elfnek most van ötlete amivel a nő is egyet ért. Akkor Vlendor sem ellenkezik hisz ő sem nézte meg a falakat rendesen. Ezek szerint nekilátnak a kövek újbóli elforgatásának. Vlendor összeszorítja a fogait és csak néha az erőlködéstől nyögések hangjai hagyják el a száját. Jelenleg ő a legszótlanabb a csapatban. Beszélt már eleget.*
*Vlendor nekigyürkőzik végül a köveknek és hárman, de elforgatják. Kattan is valami. Vlendor teste megfeszül, viszont nem történik semmi. Zavartan néz az elforgatandó kövekre. Az elfnek most van ötlete amivel a nő is egyet ért. Akkor Vlendor sem ellenkezik hisz ő sem nézte meg a falakat rendesen. Ezek szerint nekilátnak a kövek újbóli elforgatásának. Vlendor összeszorítja a fogait és csak néha az erőlködéstől nyögések hangjai hagyják el a száját. Jelenleg ő a legszótlanabb a csapatban. Beszélt már eleget.*
2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-30 10:58:17
Üzenet elküldve: 2016-10-30 10:58:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Feltárás a kazamatában //
*Az eredmény felemás, de nem fogja fel kudarcként. A csapdák nem indultak be, ami jó jel. Az előző szobában megtapasztalhatták, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek. Szinte bizonyosan van még legalább egy vagy két lépés, hogy továbbkerülhessenek. Meg valami, amit nem látnak, ezúttal azonban nehezen mondhatna erről bármit is, hiszen nem nézte át a szobát árulkodó jelekért. Végighallgatja Omont. A lehetőséget korábban maga is számba vette, de aztán el kellett vetni.*
- Forgassátok ki bátran! Én addig viszont inkább visszavonulnék az előző szobába. És magának is ezt tanácsolnám *int oda Reustnak. Rizikózni nem szeretne. Ha elkezdik átforgatni az állatokat, pontosan ez imént említetteket fogja tenni.*
*Az eredmény felemás, de nem fogja fel kudarcként. A csapdák nem indultak be, ami jó jel. Az előző szobában megtapasztalhatták, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek. Szinte bizonyosan van még legalább egy vagy két lépés, hogy továbbkerülhessenek. Meg valami, amit nem látnak, ezúttal azonban nehezen mondhatna erről bármit is, hiszen nem nézte át a szobát árulkodó jelekért. Végighallgatja Omont. A lehetőséget korábban maga is számba vette, de aztán el kellett vetni.*
- Forgassátok ki bátran! Én addig viszont inkább visszavonulnék az előző szobába. És magának is ezt tanácsolnám *int oda Reustnak. Rizikózni nem szeretne. Ha elkezdik átforgatni az állatokat, pontosan ez imént említetteket fogja tenni.*
2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-29 19:10:14
Üzenet elküldve: 2016-10-29 19:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// Feltárás a kazamatában //
* Ha Omon tudta volna, hogy Vlendornak ily keveset számít az élete, nem kezdett volna el gondolkozni, egyből megmondta volna, amit kell, hátha bejön. Mondjuk még akkor is elgondolkozott volna, hiszen a férfi erejére később még szükség lehet, ráadásul nem tudhatják, milyen csapdákat aktiválnak egy rossz forgatással - talán mindannyian ott maradnának, az meg a küldetés végigvitelének szempontjából nem volna túlontúl előnyös, ha minden igaz.
Ha nem éppen a föld alatt volnának összezárva, ahol szükség van az összetartásra és a többire, bizonyára szólna valamit Vlendornak, így azonban fékezi magát és egy nagyobb sóhajjal nyugtázza csupán, majd átadja helyét a nőnek, ki úgy néz ki, egy kicsivel jobban átlátja már a szituációt. Vagy ő is csak tippel, azt vallva, mint Vlendor - mégpedig, hogy az is jobb, ha nyilak lyuggatják ki őket, minthogy ne haladjanak semerre. Omon pedig ezúttal inkább a kövek megfelelő (vagy talán nem megfelelő) irányba való tologatásában segédkezik. Az eredmény pedig közepes. Valamit elronthattak, hiszen alighanem azért van ott az az ajtó, hogy kinyíljon, nem azért, hogy egy kis kattanás után zárva maradjon. *
- Azt hiszem, értem mit akartál... Szerintem próbáljuk meg mindezt fordítva is. Tehát a bejárati ajtó felőlit forgassuk úgy, hogy a kígyó nézzen a bejárat felé. A középsőt úgy, hogy a madár a falnak nézzen; míg a harmadikat - a legtávolabbit - úgy, hogy a nyúl nézzen a falnak, szóval pont fordítva, mint most. * Habár az első mondat is elég lett volna talán, de azért, hogy biztosan mindenki megértse, elmondja részletesen is. *
* Ha Omon tudta volna, hogy Vlendornak ily keveset számít az élete, nem kezdett volna el gondolkozni, egyből megmondta volna, amit kell, hátha bejön. Mondjuk még akkor is elgondolkozott volna, hiszen a férfi erejére később még szükség lehet, ráadásul nem tudhatják, milyen csapdákat aktiválnak egy rossz forgatással - talán mindannyian ott maradnának, az meg a küldetés végigvitelének szempontjából nem volna túlontúl előnyös, ha minden igaz.
Ha nem éppen a föld alatt volnának összezárva, ahol szükség van az összetartásra és a többire, bizonyára szólna valamit Vlendornak, így azonban fékezi magát és egy nagyobb sóhajjal nyugtázza csupán, majd átadja helyét a nőnek, ki úgy néz ki, egy kicsivel jobban átlátja már a szituációt. Vagy ő is csak tippel, azt vallva, mint Vlendor - mégpedig, hogy az is jobb, ha nyilak lyuggatják ki őket, minthogy ne haladjanak semerre. Omon pedig ezúttal inkább a kövek megfelelő (vagy talán nem megfelelő) irányba való tologatásában segédkezik. Az eredmény pedig közepes. Valamit elronthattak, hiszen alighanem azért van ott az az ajtó, hogy kinyíljon, nem azért, hogy egy kis kattanás után zárva maradjon. *
- Azt hiszem, értem mit akartál... Szerintem próbáljuk meg mindezt fordítva is. Tehát a bejárati ajtó felőlit forgassuk úgy, hogy a kígyó nézzen a bejárat felé. A középsőt úgy, hogy a madár a falnak nézzen; míg a harmadikat - a legtávolabbit - úgy, hogy a nyúl nézzen a falnak, szóval pont fordítva, mint most. * Habár az első mondat is elég lett volna talán, de azért, hogy biztosan mindenki megértse, elmondja részletesen is. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389