Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-12 19:33:48
Üzenet elküldve: 2016-11-12 19:33:48
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Jezabiel//
*Végül elhagyják a várost és elindulnak a hosszú poros úton. Egyébként idegesítené az út hossza, de így hogy még nem tudja, hogy mit mondjon, sőt még azt se, hogy mit érezzen, így az út ideje jobban kell most neki, mint egy falat kenyér. Csendben haladnak, néha egy egy klisés szöveg elhagyja a szájukat, de a milyen szép időnk van, vagy a hú milyen meleg van- on túl szerencsére nem jutnak. Így az idő még hosszabbra nyúlik, de sajnos nem elég hosszúra. Végül elérik a folyót és bár eredetileg nem állt szándékában komppá változni, de mivel látja, hogy a gnómlány valószínűleg alulról szagolná a víztükröt, így úgy dönt nem kevés mosoly kíséretében, átviszi a lányt. Aztán elérkezett a pillanat. Már messziről észreveszi a falakat, ami persze nem segít a közérzetén. Egyre idegesebbé válik, és nem tudja pontosan mit is kéne tenni, így minden a gnóm lányra hagy. *
~Majd ő elintézi. ~
*Gondolja, de még ő maga sem hisze saját szavainak igazában. *
*Végül elhagyják a várost és elindulnak a hosszú poros úton. Egyébként idegesítené az út hossza, de így hogy még nem tudja, hogy mit mondjon, sőt még azt se, hogy mit érezzen, így az út ideje jobban kell most neki, mint egy falat kenyér. Csendben haladnak, néha egy egy klisés szöveg elhagyja a szájukat, de a milyen szép időnk van, vagy a hú milyen meleg van- on túl szerencsére nem jutnak. Így az idő még hosszabbra nyúlik, de sajnos nem elég hosszúra. Végül elérik a folyót és bár eredetileg nem állt szándékában komppá változni, de mivel látja, hogy a gnómlány valószínűleg alulról szagolná a víztükröt, így úgy dönt nem kevés mosoly kíséretében, átviszi a lányt. Aztán elérkezett a pillanat. Már messziről észreveszi a falakat, ami persze nem segít a közérzetén. Egyre idegesebbé válik, és nem tudja pontosan mit is kéne tenni, így minden a gnóm lányra hagy. *
~Majd ő elintézi. ~
*Gondolja, de még ő maga sem hisze saját szavainak igazában. *
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-12 18:25:10
Üzenet elküldve: 2016-11-12 18:25:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta és Lorsan//
* Elkalandozott gondolatban, hát elkalandozott, de legalább már tudja, hogy miért. Jó tudni ugye, meg így fel tud készülni a dolgokra, meg különféle módon tudja majd meglepni kedvesét. Majd egy kicsit rá is kapcsol, hogy ami kell, az időre elkészüljön. Ami pedig a vad pulykákat illeti, hát élőként akkor nem hozza azokat a ház közelébe. Ami pedig régvolt szerelmét illeti. *
- Szép emlék marad, semmi több. Neked köszönhetően sikerült elfogadnom, hogy már nincs többé. A múlt. A jelen és a jövő te vagy, a gyermekünk és ez a ház itt. Meg a jószágok a ház körül, pulyka az nem.
* Jóképű jóképű, ha lenne bajsza, most kipödörné. *
- Ha lány lesz és olyan mint a mamája, akkor nem engedem ki, csak az udvarra. A végén még valami tündér elcseni, mert azt hiszi, az ő kicsikéje.
* Nitta feláll, hogy terítsen, ő meg persze láb alatt van megint, miközben besegít. Aztán már le is ülnek enni. *
- Jó étvágyat szerelmem.
* S már kanalazza is a levest, harapja mellé a lepénykenyeret, néha csak úgy beletunkol vele egy kicsit és úgy eszi. A rohamos tempóban fogyó levesből látni, hogy ízlik neki, de végül szóban is kifejezi háláját. *
- Finom is volt, jól is esett. Ilyesmit megeszek bármikor.
//Nitta és Lorsan//
* Elkalandozott gondolatban, hát elkalandozott, de legalább már tudja, hogy miért. Jó tudni ugye, meg így fel tud készülni a dolgokra, meg különféle módon tudja majd meglepni kedvesét. Majd egy kicsit rá is kapcsol, hogy ami kell, az időre elkészüljön. Ami pedig a vad pulykákat illeti, hát élőként akkor nem hozza azokat a ház közelébe. Ami pedig régvolt szerelmét illeti. *
- Szép emlék marad, semmi több. Neked köszönhetően sikerült elfogadnom, hogy már nincs többé. A múlt. A jelen és a jövő te vagy, a gyermekünk és ez a ház itt. Meg a jószágok a ház körül, pulyka az nem.
* Jóképű jóképű, ha lenne bajsza, most kipödörné. *
- Ha lány lesz és olyan mint a mamája, akkor nem engedem ki, csak az udvarra. A végén még valami tündér elcseni, mert azt hiszi, az ő kicsikéje.
* Nitta feláll, hogy terítsen, ő meg persze láb alatt van megint, miközben besegít. Aztán már le is ülnek enni. *
- Jó étvágyat szerelmem.
* S már kanalazza is a levest, harapja mellé a lepénykenyeret, néha csak úgy beletunkol vele egy kicsit és úgy eszi. A rohamos tempóban fogyó levesből látni, hogy ízlik neki, de végül szóban is kifejezi háláját. *
- Finom is volt, jól is esett. Ilyesmit megeszek bármikor.
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-12 10:25:19
Üzenet elküldve: 2016-11-12 10:25:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Sharall//
*Még szerencse hogy az égtájak és a nap járása nem változott, Jezabiel így könnyűszerrel tartja az irányt, bár néhol kanyarogniuk kell egy keveset a járhatatlan erdőrészek miatt. Amint csak lehet folytatnia kell majd a mágiával kapcsolatos tanulmányait, egy-két varázslat lényegesen megkönnyíti mindenki helyzetét, pláne ha valaki még a mechanikához és az alkímiához is ért közben. Rengeteg találmány van a fejében amihez csak egy-két apró trükk hiányozna amit majd mágia segítségével foltoz be, ha végre eljut egyszer odáig. Beszélgetnek persze út közben az orkkal, de nem sok komoly téma akad, inkább csak olyan általános szócséplés hogy gyorsabban teljen az idő. Hidegnek már egész hideg van, de szerencsére csapadéktól most megkíméli őket a természet. Nincs kedve megint úgy elázni mint amikor a karaván elé jöttek ki, meg hát azt a kis vízi kalandot sem szívesen ismételné meg. Szerencsére Sharall van akkora behemót hogy könnyen és gyorsan átvágjon még a gyors sodráson is, ő meg majd büszkeség ide vagy oda, felkéredzkedik a hátára vagy a nyakába. Biztosan nem a legkényelmesebb és... valljuk be, legtisztább hátas, de sokkal jobb mint tetőtől talpig vizesnek lenni ebben a hidegben, hiszen az apró gnómot szinte teljesen ellepné az a víz ami az orknak talán csak a térdéig ér.*
*Még szerencse hogy az égtájak és a nap járása nem változott, Jezabiel így könnyűszerrel tartja az irányt, bár néhol kanyarogniuk kell egy keveset a járhatatlan erdőrészek miatt. Amint csak lehet folytatnia kell majd a mágiával kapcsolatos tanulmányait, egy-két varázslat lényegesen megkönnyíti mindenki helyzetét, pláne ha valaki még a mechanikához és az alkímiához is ért közben. Rengeteg találmány van a fejében amihez csak egy-két apró trükk hiányozna amit majd mágia segítségével foltoz be, ha végre eljut egyszer odáig. Beszélgetnek persze út közben az orkkal, de nem sok komoly téma akad, inkább csak olyan általános szócséplés hogy gyorsabban teljen az idő. Hidegnek már egész hideg van, de szerencsére csapadéktól most megkíméli őket a természet. Nincs kedve megint úgy elázni mint amikor a karaván elé jöttek ki, meg hát azt a kis vízi kalandot sem szívesen ismételné meg. Szerencsére Sharall van akkora behemót hogy könnyen és gyorsan átvágjon még a gyors sodráson is, ő meg majd büszkeség ide vagy oda, felkéredzkedik a hátára vagy a nyakába. Biztosan nem a legkényelmesebb és... valljuk be, legtisztább hátas, de sokkal jobb mint tetőtől talpig vizesnek lenni ebben a hidegben, hiszen az apró gnómot szinte teljesen ellepné az a víz ami az orknak talán csak a térdéig ér.*
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-11 17:38:39
Üzenet elküldve: 2016-11-11 17:38:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// Feltárás a kazamatában //
* A csapdákról valóban elfelejtett szólni és maga sem gondolt bele, hogy már második próbálkozásra veszélyesek lehetnek a lyukak a falban. A mennyezeten látható képet pedig csak egyszerűen nem tartotta fontosnak. Az tény, hogy nem a legjobb csapatjátékos és nem is tapasztalt kalandor még, így valamilyen szinten meg is érdemelte a nyilakat. Erről persze Omon a maga részéről bizonyára máshogy vélekedne, ha lenne lehetősége, azonban olyan gyorsan lepik el testét a lövedékek, hogy arra sincs ideje, hogy fedezéket keressen - mondjuk nincs is sok lehetőség fedezéket keresni a teremben -, vagy hogy hasra vetődjön, ezzel minimalizálva a sérüléseket. Nem. Egyszerűen hátába, majd egyéb testrészeibe csapódnak a nyilak, amitől néhány másodpercen belül úgy dől el, mint egy üres zsák. Rövid ideig felmerül még benne, hogy ezek szerint elért a halálhoz, de aztán nincs ideje átgondolni, elméjét ellepi a sötétség és ekkor már nem gondolkozik semmin, agya megpihen. Nem igazán álmodik, köztes állapotban tengődik az élet és a halál között. Amennyiben nem tudják időben kezelni, ez az állapot könnyen átcsaphat utóbbiba. Vajon észre fogja-e venni, ha meghal? Vagy már meghalt? Vagy az egész csak álom volt, esetleg egy nagyobb hatalmak által játszatott bábu? Egy történet szereplője, mely sosem létezett valójában, csak a történet mesélője elevenítette őt meg? Még ezeken a kérdéseken sem morfondírozik; gondolatok, érzelmek nélkül éli a teljes ürességet, mintha csak egyszerű álom volna, olyankor, mikor nagyon mélyen alszik. Tulajdonképpen az is. *
* A csapdákról valóban elfelejtett szólni és maga sem gondolt bele, hogy már második próbálkozásra veszélyesek lehetnek a lyukak a falban. A mennyezeten látható képet pedig csak egyszerűen nem tartotta fontosnak. Az tény, hogy nem a legjobb csapatjátékos és nem is tapasztalt kalandor még, így valamilyen szinten meg is érdemelte a nyilakat. Erről persze Omon a maga részéről bizonyára máshogy vélekedne, ha lenne lehetősége, azonban olyan gyorsan lepik el testét a lövedékek, hogy arra sincs ideje, hogy fedezéket keressen - mondjuk nincs is sok lehetőség fedezéket keresni a teremben -, vagy hogy hasra vetődjön, ezzel minimalizálva a sérüléseket. Nem. Egyszerűen hátába, majd egyéb testrészeibe csapódnak a nyilak, amitől néhány másodpercen belül úgy dől el, mint egy üres zsák. Rövid ideig felmerül még benne, hogy ezek szerint elért a halálhoz, de aztán nincs ideje átgondolni, elméjét ellepi a sötétség és ekkor már nem gondolkozik semmin, agya megpihen. Nem igazán álmodik, köztes állapotban tengődik az élet és a halál között. Amennyiben nem tudják időben kezelni, ez az állapot könnyen átcsaphat utóbbiba. Vajon észre fogja-e venni, ha meghal? Vagy már meghalt? Vagy az egész csak álom volt, esetleg egy nagyobb hatalmak által játszatott bábu? Egy történet szereplője, mely sosem létezett valójában, csak a történet mesélője elevenítette őt meg? Még ezeken a kérdéseken sem morfondírozik; gondolatok, érzelmek nélkül éli a teljes ürességet, mintha csak egyszerű álom volna, olyankor, mikor nagyon mélyen alszik. Tulajdonképpen az is. *
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-10 19:05:37
Üzenet elküldve: 2016-11-10 19:05:37
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Sokkal nyugodtabb környék, mint az előző kettő, vagy három, látszik, hogy lassan a városba ér. Ugyan deréktől lefelé csupa sár, éhes és szomjas, de nemsokára a városba ér, megmártózik a hűs folyóban, bemegy a fogadóba, eszik, iszik, talán sikerül is beszélgetnie valakivel. Ott a munkának is utána tud kérdezni. Igen, ez jó tervnek tűnik!
Ez a pozitív gondolkodás éltei, ha már nincs semmije azon kívül.
Szed-egyét gyümölcsöt, mikor a gazdák nem figyelnek, azokat elrágcsálgatja, majd útközben a maradványokat szétdobja, hogy a bogarak és madarak megehessék. Másnak azok már úgysem kellenének. Mikor észrevesz egy kutat az egyik tanyaház közelében csendben odalopakodik egy kis vízért, megtölti a kulacsát, majd a lebukás veszélyétől tartva gyorsan továbboldalog, még lehet. Nem szeret és nem is szokott lopni, de a vándor pénz nélkül gyakran nem tehet mást, na meg egy kis víz és gyümölcs csak nem fog hiányozni senkinek sem. Nagy nélkülözhetetlen dolgok, mármint nagy mennyiségben igen, de olyan keveset vett el belőlük, hogy az igazi tulajdonosának nagy valószínűséggel nem fog feltűnni, vagy hiányozni. Mikor tisztes távolba ért lassít a léptein, majd nyugodt tempóban folytatja útját Arthenior felé.*
Ez a pozitív gondolkodás éltei, ha már nincs semmije azon kívül.
Szed-egyét gyümölcsöt, mikor a gazdák nem figyelnek, azokat elrágcsálgatja, majd útközben a maradványokat szétdobja, hogy a bogarak és madarak megehessék. Másnak azok már úgysem kellenének. Mikor észrevesz egy kutat az egyik tanyaház közelében csendben odalopakodik egy kis vízért, megtölti a kulacsát, majd a lebukás veszélyétől tartva gyorsan továbboldalog, még lehet. Nem szeret és nem is szokott lopni, de a vándor pénz nélkül gyakran nem tehet mást, na meg egy kis víz és gyümölcs csak nem fog hiányozni senkinek sem. Nagy nélkülözhetetlen dolgok, mármint nagy mennyiségben igen, de olyan keveset vett el belőlük, hogy az igazi tulajdonosának nagy valószínűséggel nem fog feltűnni, vagy hiányozni. Mikor tisztes távolba ért lassít a léptein, majd nyugodt tempóban folytatja útját Arthenior felé.*
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-09 14:49:53
Üzenet elküldve: 2016-11-09 14:49:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Lorsan//
- Igazad van, máson jár *nem is tagadja, nem szabadkozik.
Szó mi szó az utóbbi napokban már nem kicsit izgult, hogyan is lesz, hogy mikor jön el majd ez a pillanat, hogy hogyan tudja elmondani, milyen szavakat választva.
Kitalált tucatnyi kis beszédet. Fontolgatta mikor kerítsen sort az eseményre.
De végül minden máshogy alakult, minden olyan könnyen ment, egyszerűen. Igen, most úgy érzi, hogy butaság volt aggódni, idegeskedni. Elmosolyodik, Lorsan pillantását keresi.
Az ő elfje nem rejtőzik el előle, de a tekintetet kissé elrévedő.*
~Mire gondolsz most? Mit tervezgetsz?~
*Ismeri már a párját, és mióta a férfi bevallotta, hogy Acélt direkt őmellé képezte és tanította, az óta úgy gondolja, más hasonló kis trükköket is minden további nélkül bevetne.*
- Rendben. A húsával semmi bajom, ízletesek valóban. De érted *hajol Nitta közelebb, hogy összeesküvőket megszégyenítő módon árulhassa el a titkot*, az csak álca, hogy háziszárnyasok! A naiv embereket becsapják ezzel, és aki elhiszi, azt utána csapatostól támadják meg a pulykák. megcsipkedik, megkergetik...
*Bryre emlékezve bólint. Az óriáslány az építkezés végére jó barátnőjévé vált.*
- Én meg attól féltem, hogy a szíved még zárt és nem tudnál oda engem beengedni *vallja be most, majdnem egy évvel az első bátortalan csókjuk után.*
~Már nem félek ettől.~
- Úgy valahogy.
*Bólint és elpirul.*
- Számolgattam a hatokat, vizsgáltam a holdat, strigulákat húztam a könyvünkbe, de leghátra, nehogy észrevedd időnap előtte. És vártam, de már kétszer is. Meg hát... Nincs egyébként semmi gondom, tudod. Nem vagyok rosszul.
*Halkan nevet, mikor Lorsan a baba füléről beszél. Neki mindegy a füle, lehet hegyes is, csak legyen egészséges!*
- Ha az apjára hasonlít majd, akkor biztos *hízeleg egy kicsit szemérmetlenül.* Mert az apja ritka jóképű fickó ám!
*A javaslatra helyesel, és már áll is fel, hozza a teríték után a levest is. Illatosan gőzölgő testet-lelket melegítő hagymaleves és friss lepénykenyér kerül elsőnek az asztalra.*
- Neked is szedjek, Lorsan?
*Nitta valóban ragyog, boldog és duplán az, tudván, hogy a párja is örvend.*
- Egyébként tudom ám, mikor történt... *jegyzi még meg egyszerűen, majd a férfira mosolyog.*
//Lorsan//
- Igazad van, máson jár *nem is tagadja, nem szabadkozik.
Szó mi szó az utóbbi napokban már nem kicsit izgult, hogyan is lesz, hogy mikor jön el majd ez a pillanat, hogy hogyan tudja elmondani, milyen szavakat választva.
Kitalált tucatnyi kis beszédet. Fontolgatta mikor kerítsen sort az eseményre.
De végül minden máshogy alakult, minden olyan könnyen ment, egyszerűen. Igen, most úgy érzi, hogy butaság volt aggódni, idegeskedni. Elmosolyodik, Lorsan pillantását keresi.
Az ő elfje nem rejtőzik el előle, de a tekintetet kissé elrévedő.*
~Mire gondolsz most? Mit tervezgetsz?~
*Ismeri már a párját, és mióta a férfi bevallotta, hogy Acélt direkt őmellé képezte és tanította, az óta úgy gondolja, más hasonló kis trükköket is minden további nélkül bevetne.*
- Rendben. A húsával semmi bajom, ízletesek valóban. De érted *hajol Nitta közelebb, hogy összeesküvőket megszégyenítő módon árulhassa el a titkot*, az csak álca, hogy háziszárnyasok! A naiv embereket becsapják ezzel, és aki elhiszi, azt utána csapatostól támadják meg a pulykák. megcsipkedik, megkergetik...
*Bryre emlékezve bólint. Az óriáslány az építkezés végére jó barátnőjévé vált.*
- Én meg attól féltem, hogy a szíved még zárt és nem tudnál oda engem beengedni *vallja be most, majdnem egy évvel az első bátortalan csókjuk után.*
~Már nem félek ettől.~
- Úgy valahogy.
*Bólint és elpirul.*
- Számolgattam a hatokat, vizsgáltam a holdat, strigulákat húztam a könyvünkbe, de leghátra, nehogy észrevedd időnap előtte. És vártam, de már kétszer is. Meg hát... Nincs egyébként semmi gondom, tudod. Nem vagyok rosszul.
*Halkan nevet, mikor Lorsan a baba füléről beszél. Neki mindegy a füle, lehet hegyes is, csak legyen egészséges!*
- Ha az apjára hasonlít majd, akkor biztos *hízeleg egy kicsit szemérmetlenül.* Mert az apja ritka jóképű fickó ám!
*A javaslatra helyesel, és már áll is fel, hozza a teríték után a levest is. Illatosan gőzölgő testet-lelket melegítő hagymaleves és friss lepénykenyér kerül elsőnek az asztalra.*
- Neked is szedjek, Lorsan?
*Nitta valóban ragyog, boldog és duplán az, tudván, hogy a párja is örvend.*
- Egyébként tudom ám, mikor történt... *jegyzi még meg egyszerűen, majd a férfira mosolyog.*
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-09 13:21:57
Üzenet elküldve: 2016-11-09 13:21:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Egymást nézik. Shyahar talán szégyellősebb lenne, ha nem kettesben lennének, hanem mondjuk egy tavernában vacsora közben. Akkor valószínűleg igyekezne nem ennyire bámulni Morfiuszt, egyszerűen azért, mert úgy érezné, hogy ne illik. Akkor talán csak lopva kísérné a tekintetével, ha a férfi netán felállna és a söntéshez sétálna, majd vissza. De itt a rejtekhelyen kettesben vannak, és az eltelt hónapok után úgy érzi, képmutatás és álszenteskedés lenne rejtőzködni a férfi elől.*
~Nem is baj, ha tudja, ha látja, hiszen, igen, szeretném ha tudná. És hiába mondanám, meg kell mutatnom.~
*A pillantása újra és újra összeakad Morfiuszéval, aki mintha eldöntötte volna, hogy egyszemélyes nézőközönsége lesz az ő fürdőjének.
Sejti, hogy a kedvese még emészti a dolgokat. Bár látni való, hogy egyféle egyensúly kialakult benne, de Shya úgy érzi, hogy ez az egész még nem lefutott ügy. Ennek ellenére nem akar most erről kérdezősködni, hagy időt Morfiusznak.*
~Majd ha ő szeretné, majd akkor beszélünk róla. Addig tudom, hogy ez volt, és ennyi. Majd az idő segít, kialakul minden.~
*A férfi öklének csattanására csak pislant egyet, majd lassan megcsóválja a fejét.*
- Tudom, mi vagy te, és mi ő. És mondd csak Morfiusz... *egy cseppet kivár.* Mit tennél akkor, ha miután megérkezünk, és a nagyapám dühösen rám támadna, majd kérdés nélkül a hajamba markolna, megütne, hogy elcsavarogtam egy akárkivel egy évet?
*A kérdés merőben hipotetikus, tudja, hogy a nagyapja nem tenne ilyet. Ő tudja, de Morf ezt nem tudhatja. Shya viszont meg akar világítani a férfi számára valamit.
Lassan elmosolyodik.*
- Nem tervezek ilyesmit. Jobban szeretlek élve, és jó egészségben tudni.
*Morf nevetésére a mosolya kissé szélesebbé válik.*
- Talán van a közelben, amit megdöntöttek a nyári viharok *mondja reménykedőn.*
~Azért a favágás sem veszélytelen munka, főleg ha valaki nem szokta, nem járatos benne. Vajon Morf mennyire ért hozzá?~
*Shya reméli, hogy éppen eléggé ahhoz, hogy sikerrel járjon. Bízik benne.
Szerencsére a dolog nem téma most, hogy végre a hordónyi vízben pancsikálhat, és esélye van rendesen megfürödni és kiélvezni a meleg víz örömeit.
A férfi megjegyzésére felnéz, elmosolyodik.*
- Igen, nos akkor rendben. Akkor a szappanom, Kérlek!
*Bizony szól, mert úgy veszi észre, hogy Morfiusz kissé belemerült a látványba. Amit, minden pirulása ellenére sem bán.
Miután megkapja az orrához emeli a szappant, beszívja az illatát.*
- Még működik. Ugyanolyan finom, nem enyészett el az illata.
*Aztán felnéz, pillantása Morf arcát simogatja, a tekintetét fürkészi, észreveszi hogyan sötétednek ismét majdnem feketére a férfi íriszei.*
~Most biztos nem dühében.~
*Igyekszik ártatlan arcot vágni, mikor visszakérdez.*
- Mennyire? Én ugye nem tudhatom, persze...
*Nyilvánvalóan évődik, játszik, és Morf ezt biztos tudja is, de attól még jó, hogy megteheti, és hogy Morfiusszal teheti. Jó érzés.*
- Igen, szeretném *válaszol kissé komolyabban, mert ez az igazság. Pontosan tudja, hogy a férfi odavan a hajáért, és igen, azt nem tudja, csak sejti, és reméli, hogy ilyen kéréssel még egy nő sem állt elő neki.*
~Talán az ilyen apró dolgok fognak számítani. Végtére is egy hajmosás elvben kutyaközönséges dolog. Rutin. De ha valaki olyanról van szó, aki fontos... Talán más lesz.~
*És Morfiusz nem utasítja vissza!
Shya remélte, hogy nem fogja, de igazából nem volt biztos a gyors sikerben. Ugyanakkor örül, és igen, elégedett, az ajkai mosolyra húzódnak a fejét megadóan és készséggel billenti hátra Morf kezeibe.*
- Ez finom.
*Valóban az. A férfi érintése ellazítja, már az is, ahogy elveszi a szappant, egy kis simogatással, de ahogy bánik vele, gondosan, gyengéden, óvatosan. Shya belsejében kibomlanak a csomók, és most eszében sincs kételkedni, se tartani a jövőtől. Ebben a pillanatban minden egyszerű és tiszta. A világ csodálatos hely, nincs benne semmi rossz, békés menedék a rejtekhely kettőjüknek és a kedvese itt van vele, és törődnek egymással.
Morf érintése a hajában egyszerre forralja a vérét és melengeti a szívét-lelkét.
Halkan sóhajt, élvezi a finom rózsaillatot, a meleg vizet, a becéző ujjakat a tarkóján, a hajában. Az érintéseket, a gyengédséget, ami most nem egyértelműen az ágyhoz kötődik, vagy nem kizárólag.*
- Mondtad már *halkan válaszol, nem akar úgy tenni, mintha nem hallotta volna a halk szavakat, vagy mintha nem számítanának. Korábban a haja az egyetlen nőt idézte Morfiuszban akit szeretett, régesrégi gyermekkori emlékeket. És csalódnia kellett, még az anyjában is, vagy legalábbis ezt hiszi.*
~Mert azt tudjuk csak, hogy mi történt a tűz idejében, de a miértet nem, azt sem mi volt korábban. Ki tudja, mi az igazság, az, amit most Morf hisz, vagy valami egészen más?~
*Shya szívesen hozzátenné, hogy semmi baj, hogy nem haragszik a hasonlatért, és hogy nem veszi zokon. De nem akarja piszkálni az épp csak hegedő sebeket. Nem akar arról sem beszédet tartani, hogy a szeretetet olyan könnyen senki ki nem irthatja a szívéből, és hiába a csalódás a fájdalom, de Morf attól még érez az anyja iránt.*
~Ha nem így lenne, akkor nem fájna neki. Így hát, a fájdalom rossz is, de mégis jó is.~
*A haja már tiszta, de még érzi Morf ujjait a tincsei között, ahogy oldalra rendezi a vizes loknikat, aztán...*
~Ó egek!~
*A férfi homloka a vállán, a kezei simogatják, átöleli, közelebb húzza, úgy tartja, egész közel, Shya háta a hordó peremének nyomódik, de nem érdekli, feje kicsit hátrabillen, mélyet sóhajt. A hordó lécei köztük vannak, a lány a vízben a férfi kívül, térden, de mégis úgy érzi, ilyen közel eddig csak akkor voltak, mikor együtt repültek el egymásba gabalyodva.
Most ez más. Új. Több. Fontos.*
~Édesem!~
*Egy szívdobbanás, kettő, még pár, aztán Morfiusz elengedi. A mondatára csak bólogat.*
- Így van. ~Szeretlek.~
*Aztán hátrahajtja a fejét, kuncog az öblögetés közben, de két keze vad erővel markolja a hordó peremét, mert csak így bírja megállni, hogy ne forduljon azonnal hátra és ne szorítsa magához Morfiuszt. De türelmet kényszerít magára, megfogadta, meg is akarja tartani, időt akar hagyni a párjának, engedni, hogy a saját tempójában érezze, tanulja és élje meg a dolgokat.
Újra kuncog hát, a válla felett néz hátra Morf feketén ragyogó szemeibe.*
- Látom, már csak perceim vannak! De most a karjaim következnének, hacsak nem akarsz gyorsítani és átugorni egy-egy részletet.
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Egymást nézik. Shyahar talán szégyellősebb lenne, ha nem kettesben lennének, hanem mondjuk egy tavernában vacsora közben. Akkor valószínűleg igyekezne nem ennyire bámulni Morfiuszt, egyszerűen azért, mert úgy érezné, hogy ne illik. Akkor talán csak lopva kísérné a tekintetével, ha a férfi netán felállna és a söntéshez sétálna, majd vissza. De itt a rejtekhelyen kettesben vannak, és az eltelt hónapok után úgy érzi, képmutatás és álszenteskedés lenne rejtőzködni a férfi elől.*
~Nem is baj, ha tudja, ha látja, hiszen, igen, szeretném ha tudná. És hiába mondanám, meg kell mutatnom.~
*A pillantása újra és újra összeakad Morfiuszéval, aki mintha eldöntötte volna, hogy egyszemélyes nézőközönsége lesz az ő fürdőjének.
Sejti, hogy a kedvese még emészti a dolgokat. Bár látni való, hogy egyféle egyensúly kialakult benne, de Shya úgy érzi, hogy ez az egész még nem lefutott ügy. Ennek ellenére nem akar most erről kérdezősködni, hagy időt Morfiusznak.*
~Majd ha ő szeretné, majd akkor beszélünk róla. Addig tudom, hogy ez volt, és ennyi. Majd az idő segít, kialakul minden.~
*A férfi öklének csattanására csak pislant egyet, majd lassan megcsóválja a fejét.*
- Tudom, mi vagy te, és mi ő. És mondd csak Morfiusz... *egy cseppet kivár.* Mit tennél akkor, ha miután megérkezünk, és a nagyapám dühösen rám támadna, majd kérdés nélkül a hajamba markolna, megütne, hogy elcsavarogtam egy akárkivel egy évet?
*A kérdés merőben hipotetikus, tudja, hogy a nagyapja nem tenne ilyet. Ő tudja, de Morf ezt nem tudhatja. Shya viszont meg akar világítani a férfi számára valamit.
Lassan elmosolyodik.*
- Nem tervezek ilyesmit. Jobban szeretlek élve, és jó egészségben tudni.
*Morf nevetésére a mosolya kissé szélesebbé válik.*
- Talán van a közelben, amit megdöntöttek a nyári viharok *mondja reménykedőn.*
~Azért a favágás sem veszélytelen munka, főleg ha valaki nem szokta, nem járatos benne. Vajon Morf mennyire ért hozzá?~
*Shya reméli, hogy éppen eléggé ahhoz, hogy sikerrel járjon. Bízik benne.
Szerencsére a dolog nem téma most, hogy végre a hordónyi vízben pancsikálhat, és esélye van rendesen megfürödni és kiélvezni a meleg víz örömeit.
A férfi megjegyzésére felnéz, elmosolyodik.*
- Igen, nos akkor rendben. Akkor a szappanom, Kérlek!
*Bizony szól, mert úgy veszi észre, hogy Morfiusz kissé belemerült a látványba. Amit, minden pirulása ellenére sem bán.
Miután megkapja az orrához emeli a szappant, beszívja az illatát.*
- Még működik. Ugyanolyan finom, nem enyészett el az illata.
*Aztán felnéz, pillantása Morf arcát simogatja, a tekintetét fürkészi, észreveszi hogyan sötétednek ismét majdnem feketére a férfi íriszei.*
~Most biztos nem dühében.~
*Igyekszik ártatlan arcot vágni, mikor visszakérdez.*
- Mennyire? Én ugye nem tudhatom, persze...
*Nyilvánvalóan évődik, játszik, és Morf ezt biztos tudja is, de attól még jó, hogy megteheti, és hogy Morfiusszal teheti. Jó érzés.*
- Igen, szeretném *válaszol kissé komolyabban, mert ez az igazság. Pontosan tudja, hogy a férfi odavan a hajáért, és igen, azt nem tudja, csak sejti, és reméli, hogy ilyen kéréssel még egy nő sem állt elő neki.*
~Talán az ilyen apró dolgok fognak számítani. Végtére is egy hajmosás elvben kutyaközönséges dolog. Rutin. De ha valaki olyanról van szó, aki fontos... Talán más lesz.~
*És Morfiusz nem utasítja vissza!
Shya remélte, hogy nem fogja, de igazából nem volt biztos a gyors sikerben. Ugyanakkor örül, és igen, elégedett, az ajkai mosolyra húzódnak a fejét megadóan és készséggel billenti hátra Morf kezeibe.*
- Ez finom.
*Valóban az. A férfi érintése ellazítja, már az is, ahogy elveszi a szappant, egy kis simogatással, de ahogy bánik vele, gondosan, gyengéden, óvatosan. Shya belsejében kibomlanak a csomók, és most eszében sincs kételkedni, se tartani a jövőtől. Ebben a pillanatban minden egyszerű és tiszta. A világ csodálatos hely, nincs benne semmi rossz, békés menedék a rejtekhely kettőjüknek és a kedvese itt van vele, és törődnek egymással.
Morf érintése a hajában egyszerre forralja a vérét és melengeti a szívét-lelkét.
Halkan sóhajt, élvezi a finom rózsaillatot, a meleg vizet, a becéző ujjakat a tarkóján, a hajában. Az érintéseket, a gyengédséget, ami most nem egyértelműen az ágyhoz kötődik, vagy nem kizárólag.*
- Mondtad már *halkan válaszol, nem akar úgy tenni, mintha nem hallotta volna a halk szavakat, vagy mintha nem számítanának. Korábban a haja az egyetlen nőt idézte Morfiuszban akit szeretett, régesrégi gyermekkori emlékeket. És csalódnia kellett, még az anyjában is, vagy legalábbis ezt hiszi.*
~Mert azt tudjuk csak, hogy mi történt a tűz idejében, de a miértet nem, azt sem mi volt korábban. Ki tudja, mi az igazság, az, amit most Morf hisz, vagy valami egészen más?~
*Shya szívesen hozzátenné, hogy semmi baj, hogy nem haragszik a hasonlatért, és hogy nem veszi zokon. De nem akarja piszkálni az épp csak hegedő sebeket. Nem akar arról sem beszédet tartani, hogy a szeretetet olyan könnyen senki ki nem irthatja a szívéből, és hiába a csalódás a fájdalom, de Morf attól még érez az anyja iránt.*
~Ha nem így lenne, akkor nem fájna neki. Így hát, a fájdalom rossz is, de mégis jó is.~
*A haja már tiszta, de még érzi Morf ujjait a tincsei között, ahogy oldalra rendezi a vizes loknikat, aztán...*
~Ó egek!~
*A férfi homloka a vállán, a kezei simogatják, átöleli, közelebb húzza, úgy tartja, egész közel, Shya háta a hordó peremének nyomódik, de nem érdekli, feje kicsit hátrabillen, mélyet sóhajt. A hordó lécei köztük vannak, a lány a vízben a férfi kívül, térden, de mégis úgy érzi, ilyen közel eddig csak akkor voltak, mikor együtt repültek el egymásba gabalyodva.
Most ez más. Új. Több. Fontos.*
~Édesem!~
*Egy szívdobbanás, kettő, még pár, aztán Morfiusz elengedi. A mondatára csak bólogat.*
- Így van. ~Szeretlek.~
*Aztán hátrahajtja a fejét, kuncog az öblögetés közben, de két keze vad erővel markolja a hordó peremét, mert csak így bírja megállni, hogy ne forduljon azonnal hátra és ne szorítsa magához Morfiuszt. De türelmet kényszerít magára, megfogadta, meg is akarja tartani, időt akar hagyni a párjának, engedni, hogy a saját tempójában érezze, tanulja és élje meg a dolgokat.
Újra kuncog hát, a válla felett néz hátra Morf feketén ragyogó szemeibe.*
- Látom, már csak perceim vannak! De most a karjaim következnének, hacsak nem akarsz gyorsítani és átugorni egy-egy részletet.
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-08 23:45:22
Üzenet elküldve: 2016-11-08 23:45:22
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// Feltárás a kazamatában //
*Baljós hangok és probléma merül fel. A társai megsérültek, de szerencsére nem haltak meg, egyelőre. A kutatást majd folytatja később, most a segítői városba juttatása lett az elsődleges feladat, hiszen bármennyire is, de részben az ő hibája, hogy ebbe keveredtek, bár nem árult zsákba macskát, hisz mondta mindenkinek, hogy csapdákkal lehet tele a hely.*
-Én felállítom őket, és a vékonyabbat te segíted, a másikat majd én. Szerencsére nem történt komolyabb baj, de új társakat kell keresnünk, ha a végére akarunk járni, persze csak ha van kedved folytatni. *Okos lány és talán még ketten vele is megoldhatnák a rejtélyeket, na de nem ártana a plusz segítség. Ahogy felkarolják a földre esetteket, akkor kérdez csak ismét.*
-Indulhatunk?
*Baljós hangok és probléma merül fel. A társai megsérültek, de szerencsére nem haltak meg, egyelőre. A kutatást majd folytatja később, most a segítői városba juttatása lett az elsődleges feladat, hiszen bármennyire is, de részben az ő hibája, hogy ebbe keveredtek, bár nem árult zsákba macskát, hisz mondta mindenkinek, hogy csapdákkal lehet tele a hely.*
-Én felállítom őket, és a vékonyabbat te segíted, a másikat majd én. Szerencsére nem történt komolyabb baj, de új társakat kell keresnünk, ha a végére akarunk járni, persze csak ha van kedved folytatni. *Okos lány és talán még ketten vele is megoldhatnák a rejtélyeket, na de nem ártana a plusz segítség. Ahogy felkarolják a földre esetteket, akkor kérdez csak ismét.*
-Indulhatunk?
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-08 21:15:05
Üzenet elküldve: 2016-11-08 21:15:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Követi minden mozdulatát a lány tekintete. Ismeri már ezt, tudja, hogy tetszést aratott. Ez tetszik neki, ahogy nézi azokkal az ikon szemekkel, ahogy a haját babrálja és szétteríti magán. Nem titkolja, hogy milyen hatással van rá Syha látványa. Szétvetett lábakkal és izzó tekintettel kíséri a mozdulatait. Nem próbálkozik azzal, hogy úgy tegyen, mintha a gyertyás effekt nem történt volna meg, de kezdi nyugodtabban fogadni a tényeket. Kinek és mit számít, hogy mi volt az anyja, vagy mit csinált. Nem a legjobb, de végül is nem ront az összképen semmit. Most már halott és kész. A hosszú csend alatt még Shya aludt, bőven volt ideje emészteni, amit megtudott az anyjáról.*
~Csak egy nő volt, persze, hogy megcsalta a férjét. Ilyenek, mind ilyen, ne várjon sokat az ember tőlük.~
*Nem kellett végül, hogy lelépjen innen, valahogy anélkül helyre tette magában ezt. Semmivel sem kellemesebb a tudat, de legalább már nem robban fel miatta. Bajba került Syha, ahogy most már szinte szokása kezd lenni és ezzel kizökkentette a gyilkos indulatból. Megszállott nyugalom ami uralja belül, mintha a múlt darabkája az egyik zsebébe került volna, ahonnan nem veszi elő, ha nem akarja, de magánál hordja mindig.*
-A nagyapád fejvadász, ne álmodozz. Tudod, Fejvadász *felemeli a jobb kezét és közben jelentőségteljesen néz a lányra* Rabló *a másik kezét felemeli és ökölbe zárja, aztán nagyot csattan az ökle a tenyerében, hogy jelezze a nagyapával való várható megértést.*
-Ne aggódj nem őrültem meg, nem mondom meg neki, hogy miből élek, nyilván te is hallgatsz, feltéve, ha nem akarsz kinyíratni vele azonnal.
*Felnevet, de azért kíváncsi lenne az öreg fejvadász arcára, ha egyből rájönne kivel állít haza a szeretett unokája.*
-A fa jobb ötlet, majd holnap meglátom, hogy válik be.
*A meztelen fürdéssel Syha végleg eltereli a gondolatait a lángoló múltról. Valóban, nem hisz, se szavaknak, se az esküvéseknek, legkevésbé nőknek, de Syha haját nézve most ez mit se számít.*
-Szólok, ha majd meguntam a hajad.
*Vigyorog, aztán a szemei élvezettel járnak ide-oda Syha testén. A vízben ringó melleire rátapadt vizes haj kimondottan szép látvány. tetszik neki, ahogy a a szappant kéri azon a hercegnős, kényeskedő hangján.*
-Á, szóval tanulmányoznod kell ezt a szappant. *vigyorog* Akkor világért se akadályozzalak.
*Oda nyújtja a szappant, aztán Syha tovább ügyködik.*
-Kezd ott persze, vagy, ha lejjebb kezdenéd az se gond.
* Szélesebben vigyorog, de úgy tűnik hiába biztatja vigyorogva, Syha mindenáron fentről akarja kezdeni a mosakodást. Megszabadul a felsőétől és erre jön az évődő hang, amiért azonnal ki tudná rántani abból a hordó vízből és fel tudná falni.*
-Szerinted mennyire van melegem, ha pucéron vizezed magad előttem?
*Hunyorog Syha felé, állja a lány pillantását, mélyen fúrja bele feketén izzó tekintetét.*
-A hajad mossam? Nekem más járt a fejemben, de ha akarod megmosom.
*Odalép és lassan nyúl a lány felé, végig húzza ujjait a lányén, ahogy a kezébe veszi a szappant, aztán mögé lép. Nyitott tenyerével érinti meg a puha selymes hajat. Végighúzza rajta a tenyerét, aztán finoman markol bele a sűrű tincsekbe. Letérdel a hordó mögé, hogy kézre essen a hajzuhatag. Nem mosta még meg soha nő haját, vagy nem emlékszik rá, ez új. A markába merít vizet első körben és úgy folyatja rá a vizet. A szappant végighúzza párszor rajta, de ez nem elég hatékony, hát kezébe veszi a szappant és a markában forgatja, aztán a hordó vékony peremére teszi le, aztán két kezébe fogja Shya haját. Ujjait mélyen tolja a tincsek közé, a fejbőrét simogatja vele. Élvezettel markol bele újra finoman, hogy körbe mozdítva mossa. Lelassulnak a mozdulatai, és egy ideig csak nézi az ujjai alatt tekeredő, szappanos barna fürtöket.*
-Olyan a hajad, mint az övé volt.
*Motyogja halkan, mielőtt megállíthatná, vagy egyáltalán gondolkodhatna már elhangzik. Legszívesebben ököllel vágná magát pofán. Az utolsó, amire gondolni akar egy meztelen lány fürdetése közben az a halott anyja. Mégis észrevette már korábban, hogy Syha haja hasonlít.*
~Vajon mennyire hasonlítasz?~
*Ujjai egyre mélyebben járnak a tincsek között markolva.*
~Haza foglak vinni, addig csak kibírod, hogy ne verj át, miután elmentem ki tudja mit csinálsz majd és kivel.~
*Belemarkol lassan a szappantól habos tincsekbe megint. Elrendezett mindent Shya hazamegy és otthagyja, innen nincs semmi ami túl sokat számítana. Értelme nincs annak rosszkedvnek, ami hirtelen a hatalmába keríti. Elmozdítja simogatva a barna tincseket a jobb oldalra és Syha bal vállára hajtja a homlokát. Valami görcs van a mellkasa tájékán, ami nézete szerint baromira nem illik ehhez a helyzethez.*
~Legalább te lehetnél más.~
*Keze lejjebb csúszik és keresztben simít végig Syha vállán, aztán a mellén, de most nem áll meg ott, hanem lejjebb simít és ráfog, hogy az oldalát tartva magához húzza. Csak pár pillanatig marad ez a közelség, aztán hirtelen engedi el. Lazítva az ölelésen visszatér a hajmosáshoz. A keserűsége távozik a szappan rózsás illatával, ami nagy tömegben tódul be az orrába és kipucolja az agyát. Amennyiben Syha szóvá tenné, hogy a hajmosást megakasztotta, akkor elüti a dolgot egy vidámnak tűnő mondattal.*
-Mondtam, hogy ez a szappan különösen hat rám.
*Két tenyerével meri a vizet, hogy leöblítse a szappant a lány hajáról. Megismétli párszor, mire sikerül az összes szappant lemosnia róla.*
-Kész, most mid jön?
*Kérdez, de a keze nem áll meg közben, tovább simogatja a vizes hajfürtöket, aztán lejjebb simít a lány tarkójára. Két keze simít végig a vállán lefelé, hogy két tenyere egyszerre csússzon a formás mellekre.*
-Jobb, ha gyorsan mondod mi jön, mert még kitör rajtam a szappan hatása.
*Elvigyorodik és finoman masszírozni kezdi a halmokat tenyere alatt. Közben, ha Syha megjelöli a következőként lemosandó területet, a markába fogja újra a szappant, hogy bevesse.*
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Követi minden mozdulatát a lány tekintete. Ismeri már ezt, tudja, hogy tetszést aratott. Ez tetszik neki, ahogy nézi azokkal az ikon szemekkel, ahogy a haját babrálja és szétteríti magán. Nem titkolja, hogy milyen hatással van rá Syha látványa. Szétvetett lábakkal és izzó tekintettel kíséri a mozdulatait. Nem próbálkozik azzal, hogy úgy tegyen, mintha a gyertyás effekt nem történt volna meg, de kezdi nyugodtabban fogadni a tényeket. Kinek és mit számít, hogy mi volt az anyja, vagy mit csinált. Nem a legjobb, de végül is nem ront az összképen semmit. Most már halott és kész. A hosszú csend alatt még Shya aludt, bőven volt ideje emészteni, amit megtudott az anyjáról.*
~Csak egy nő volt, persze, hogy megcsalta a férjét. Ilyenek, mind ilyen, ne várjon sokat az ember tőlük.~
*Nem kellett végül, hogy lelépjen innen, valahogy anélkül helyre tette magában ezt. Semmivel sem kellemesebb a tudat, de legalább már nem robban fel miatta. Bajba került Syha, ahogy most már szinte szokása kezd lenni és ezzel kizökkentette a gyilkos indulatból. Megszállott nyugalom ami uralja belül, mintha a múlt darabkája az egyik zsebébe került volna, ahonnan nem veszi elő, ha nem akarja, de magánál hordja mindig.*
-A nagyapád fejvadász, ne álmodozz. Tudod, Fejvadász *felemeli a jobb kezét és közben jelentőségteljesen néz a lányra* Rabló *a másik kezét felemeli és ökölbe zárja, aztán nagyot csattan az ökle a tenyerében, hogy jelezze a nagyapával való várható megértést.*
-Ne aggódj nem őrültem meg, nem mondom meg neki, hogy miből élek, nyilván te is hallgatsz, feltéve, ha nem akarsz kinyíratni vele azonnal.
*Felnevet, de azért kíváncsi lenne az öreg fejvadász arcára, ha egyből rájönne kivel állít haza a szeretett unokája.*
-A fa jobb ötlet, majd holnap meglátom, hogy válik be.
*A meztelen fürdéssel Syha végleg eltereli a gondolatait a lángoló múltról. Valóban, nem hisz, se szavaknak, se az esküvéseknek, legkevésbé nőknek, de Syha haját nézve most ez mit se számít.*
-Szólok, ha majd meguntam a hajad.
*Vigyorog, aztán a szemei élvezettel járnak ide-oda Syha testén. A vízben ringó melleire rátapadt vizes haj kimondottan szép látvány. tetszik neki, ahogy a a szappant kéri azon a hercegnős, kényeskedő hangján.*
-Á, szóval tanulmányoznod kell ezt a szappant. *vigyorog* Akkor világért se akadályozzalak.
*Oda nyújtja a szappant, aztán Syha tovább ügyködik.*
-Kezd ott persze, vagy, ha lejjebb kezdenéd az se gond.
* Szélesebben vigyorog, de úgy tűnik hiába biztatja vigyorogva, Syha mindenáron fentről akarja kezdeni a mosakodást. Megszabadul a felsőétől és erre jön az évődő hang, amiért azonnal ki tudná rántani abból a hordó vízből és fel tudná falni.*
-Szerinted mennyire van melegem, ha pucéron vizezed magad előttem?
*Hunyorog Syha felé, állja a lány pillantását, mélyen fúrja bele feketén izzó tekintetét.*
-A hajad mossam? Nekem más járt a fejemben, de ha akarod megmosom.
*Odalép és lassan nyúl a lány felé, végig húzza ujjait a lányén, ahogy a kezébe veszi a szappant, aztán mögé lép. Nyitott tenyerével érinti meg a puha selymes hajat. Végighúzza rajta a tenyerét, aztán finoman markol bele a sűrű tincsekbe. Letérdel a hordó mögé, hogy kézre essen a hajzuhatag. Nem mosta még meg soha nő haját, vagy nem emlékszik rá, ez új. A markába merít vizet első körben és úgy folyatja rá a vizet. A szappant végighúzza párszor rajta, de ez nem elég hatékony, hát kezébe veszi a szappant és a markában forgatja, aztán a hordó vékony peremére teszi le, aztán két kezébe fogja Shya haját. Ujjait mélyen tolja a tincsek közé, a fejbőrét simogatja vele. Élvezettel markol bele újra finoman, hogy körbe mozdítva mossa. Lelassulnak a mozdulatai, és egy ideig csak nézi az ujjai alatt tekeredő, szappanos barna fürtöket.*
-Olyan a hajad, mint az övé volt.
*Motyogja halkan, mielőtt megállíthatná, vagy egyáltalán gondolkodhatna már elhangzik. Legszívesebben ököllel vágná magát pofán. Az utolsó, amire gondolni akar egy meztelen lány fürdetése közben az a halott anyja. Mégis észrevette már korábban, hogy Syha haja hasonlít.*
~Vajon mennyire hasonlítasz?~
*Ujjai egyre mélyebben járnak a tincsek között markolva.*
~Haza foglak vinni, addig csak kibírod, hogy ne verj át, miután elmentem ki tudja mit csinálsz majd és kivel.~
*Belemarkol lassan a szappantól habos tincsekbe megint. Elrendezett mindent Shya hazamegy és otthagyja, innen nincs semmi ami túl sokat számítana. Értelme nincs annak rosszkedvnek, ami hirtelen a hatalmába keríti. Elmozdítja simogatva a barna tincseket a jobb oldalra és Syha bal vállára hajtja a homlokát. Valami görcs van a mellkasa tájékán, ami nézete szerint baromira nem illik ehhez a helyzethez.*
~Legalább te lehetnél más.~
*Keze lejjebb csúszik és keresztben simít végig Syha vállán, aztán a mellén, de most nem áll meg ott, hanem lejjebb simít és ráfog, hogy az oldalát tartva magához húzza. Csak pár pillanatig marad ez a közelség, aztán hirtelen engedi el. Lazítva az ölelésen visszatér a hajmosáshoz. A keserűsége távozik a szappan rózsás illatával, ami nagy tömegben tódul be az orrába és kipucolja az agyát. Amennyiben Syha szóvá tenné, hogy a hajmosást megakasztotta, akkor elüti a dolgot egy vidámnak tűnő mondattal.*
-Mondtam, hogy ez a szappan különösen hat rám.
*Két tenyerével meri a vizet, hogy leöblítse a szappant a lány hajáról. Megismétli párszor, mire sikerül az összes szappant lemosnia róla.*
-Kész, most mid jön?
*Kérdez, de a keze nem áll meg közben, tovább simogatja a vizes hajfürtöket, aztán lejjebb simít a lány tarkójára. Két keze simít végig a vállán lefelé, hogy két tenyere egyszerre csússzon a formás mellekre.*
-Jobb, ha gyorsan mondod mi jön, mert még kitör rajtam a szappan hatása.
*Elvigyorodik és finoman masszírozni kezdi a halmokat tenyere alatt. Közben, ha Syha megjelöli a következőként lemosandó területet, a markába fogja újra a szappant, hogy bevesse.*
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-08 21:13:12
Üzenet elküldve: 2016-11-08 21:13:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Feltárás a kazamatában //
*Legrosszabb sejtelmei sajnos valóra válnak. Alig érnek át a másik szobába, máris surrogás tölti be jellegzetes hangával a teret. Mire visszaérnek, már csak a vérükben fekvő két társukat látja a földön heverni. Az aggodalom felhőt von a homlokára. Rettentően sajnálja két bajtársát. Ruhája egy részéből tépést csinál, azzal igyekszik csillapítani az amúgy nem túl bő vérzést. A keresés jelen pillanatban nem számít. Bár nem lesz túlzottan könnyű dolguk, igyekszik segédkezni a talpra állításban. Minden erejét megfeszíti. A másik kettő közreműködésére is szükség lesz, ha el akarják juttatni őket valakihez, aki náluk jobban ért a sebek ellátásához náluk.*
*Legrosszabb sejtelmei sajnos valóra válnak. Alig érnek át a másik szobába, máris surrogás tölti be jellegzetes hangával a teret. Mire visszaérnek, már csak a vérükben fekvő két társukat látja a földön heverni. Az aggodalom felhőt von a homlokára. Rettentően sajnálja két bajtársát. Ruhája egy részéből tépést csinál, azzal igyekszik csillapítani az amúgy nem túl bő vérzést. A keresés jelen pillanatban nem számít. Bár nem lesz túlzottan könnyű dolguk, igyekszik segédkezni a talpra állításban. Minden erejét megfeszíti. A másik kettő közreműködésére is szükség lesz, ha el akarják juttatni őket valakihez, aki náluk jobban ért a sebek ellátásához náluk.*
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-08 18:54:13
Üzenet elküldve: 2016-11-08 18:54:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Nitta//
* Tudja ő jól, hogy Nitta ügyes szakácsnő, eddig minden étele jó volt. Nitta gondoskodik róla és a nagy hír hallatán úgy számolja, hogy egyéb terveit előrébb kell hoznia, de hamar. De ezekről egy szót sem szól, majd mindent szépen csendben elintéz, titokban, még csak meg se neszeljen semmit. Igen, oda kell figyelnie arra, hogy még csak véletlenül se kotyogjon ki semmit. *
- Máson jár de sebaj, a hús már szelve van, csak fel kell húzni a nyársra holnap, fűszerezni és megsütni.
- Élő pulykát meg akkor nem hozunk a házhoz, bántottak téged, rossz jószágok. De a húsát azért megkóstolnám majd egyszer úgy, ahogy te gondolod jónak elkészíteni. Majd én hozok neked és kitekerem a nyakát, hogy még csak véletlenül se csíphessen meg.
* Bryande, hát igen, emlékszik rá. Megkedvelte az óriáslányt, vagány és eszes, kedves. Na meg jócskán besegített a ház felépítésében, ami szintén nem elhanyagolható dolog.*
- Hát igen, ha akkor nem lépsz, még jócskán vártam volna. Bryande már látta mindkettőnkben, csak mi nem mertünk lépni. A magam részéről féltem, hogy megijedsz vagy valami és még vártam volna, ha nem lépsz akkor.
* Szerencsére Nitta lépésre szánta el magát, utána már ő is nyugodtabb lehetett. Már nem félt attól, hogy Nitta félreértene valamit vagy megijedne tőle. *
- Hát persze, biztos akartál lenni benne, hogy igazak-e a sejtéseid. Örülök, hogy igaz a hír. Már párszor elképzeltelek gömbölyödő pocakkal, szép anya leszel és elhiszem, hogy már szereted őt. Akár fiú, akár lány lesz, jó vágású gyerkőc lesz. Tudod, a fél-elfeknek nem olyan hegyes a fülük, mint az elfeké, kicsit rövidebb, tompább a hegye. Szerintem jópofa, gyerkőcöknél meg aranyosnak találtam.
* S Nitta bármit is mond, mostantól duplán figyel majd rá. A reggeli pakolászás miatt már most óriási bűntudata van, de nem, nem mondja ki. Meg fogja oldani, hogy Nitta még a mostaninál is kevesebbet emeljen, cipeljen és hajlongjon. Nem kockáztat, majd keres valami gyógyítót is arra a bizonyos időre. *
- Látszik, teljesen kivirultál, mint akiben egy külön kis nap süt és a fénye beragyog mindent.
- Na de, a kis napocskának is ennie kell, meg neked is, nekem sem árt egy pár jó falat. Együnk és bújjunk össze.
* Fel is áll a székről, ölében Nittával, aztán jobbra-balra fordul vele, hogy hát hová is tegye le az ő kedvesét. Mókázik persze, de nem forog olyan gyorsan szerelmével, mert nem szeretnél, ha attól rosszul lenne. Végül aztán csak leülteti a másik székre, hogy tudjanak végre vacsorázni. Utána meg tényleg pihenni. *
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.08 18:54:39
//Nitta//
* Tudja ő jól, hogy Nitta ügyes szakácsnő, eddig minden étele jó volt. Nitta gondoskodik róla és a nagy hír hallatán úgy számolja, hogy egyéb terveit előrébb kell hoznia, de hamar. De ezekről egy szót sem szól, majd mindent szépen csendben elintéz, titokban, még csak meg se neszeljen semmit. Igen, oda kell figyelnie arra, hogy még csak véletlenül se kotyogjon ki semmit. *
- Máson jár de sebaj, a hús már szelve van, csak fel kell húzni a nyársra holnap, fűszerezni és megsütni.
- Élő pulykát meg akkor nem hozunk a házhoz, bántottak téged, rossz jószágok. De a húsát azért megkóstolnám majd egyszer úgy, ahogy te gondolod jónak elkészíteni. Majd én hozok neked és kitekerem a nyakát, hogy még csak véletlenül se csíphessen meg.
* Bryande, hát igen, emlékszik rá. Megkedvelte az óriáslányt, vagány és eszes, kedves. Na meg jócskán besegített a ház felépítésében, ami szintén nem elhanyagolható dolog.*
- Hát igen, ha akkor nem lépsz, még jócskán vártam volna. Bryande már látta mindkettőnkben, csak mi nem mertünk lépni. A magam részéről féltem, hogy megijedsz vagy valami és még vártam volna, ha nem lépsz akkor.
* Szerencsére Nitta lépésre szánta el magát, utána már ő is nyugodtabb lehetett. Már nem félt attól, hogy Nitta félreértene valamit vagy megijedne tőle. *
- Hát persze, biztos akartál lenni benne, hogy igazak-e a sejtéseid. Örülök, hogy igaz a hír. Már párszor elképzeltelek gömbölyödő pocakkal, szép anya leszel és elhiszem, hogy már szereted őt. Akár fiú, akár lány lesz, jó vágású gyerkőc lesz. Tudod, a fél-elfeknek nem olyan hegyes a fülük, mint az elfeké, kicsit rövidebb, tompább a hegye. Szerintem jópofa, gyerkőcöknél meg aranyosnak találtam.
* S Nitta bármit is mond, mostantól duplán figyel majd rá. A reggeli pakolászás miatt már most óriási bűntudata van, de nem, nem mondja ki. Meg fogja oldani, hogy Nitta még a mostaninál is kevesebbet emeljen, cipeljen és hajlongjon. Nem kockáztat, majd keres valami gyógyítót is arra a bizonyos időre. *
- Látszik, teljesen kivirultál, mint akiben egy külön kis nap süt és a fénye beragyog mindent.
- Na de, a kis napocskának is ennie kell, meg neked is, nekem sem árt egy pár jó falat. Együnk és bújjunk össze.
* Fel is áll a székről, ölében Nittával, aztán jobbra-balra fordul vele, hogy hát hová is tegye le az ő kedvesét. Mókázik persze, de nem forog olyan gyorsan szerelmével, mert nem szeretnél, ha attól rosszul lenne. Végül aztán csak leülteti a másik székre, hogy tudjanak végre vacsorázni. Utána meg tényleg pihenni. *
A hozzászólás írója (Lorsan Vesryn Illitran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.08 18:54:39
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-07 17:41:45
Üzenet elküldve: 2016-11-07 17:41:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Azt hiszem, itt végeztem.~ *Yera sosem volt egy érzelgős fajta, ha bármi gyengeséget engedett meg magának, arról csak ő tudott. Lorcaen továbbra sem jut az eszébe, de nem mellesleg a férfi nincs is látóhatáron.* ~Ideje mennem.~ *Legszívesebben kifeszítené a hullákat valahova, ha majd a többi keresője erre jönne, valami maradékot találnának. De végül elveti ezt az ötletet, nem tudhatja, kik járnak kelnek ebben az erdőben. Nem tesz velük semmit, nem hinné, hogy neki bármit is kéne velük tennie. Úgy dönt, valami étel után néz, de a reggelt útjával már nem várja meg. Eszik, amit talál, aztán megy a levegő városába. Ahogy illik.
Hosszabb keresgélés után sem talál állatot a környéken, bár gondolhatta volna, hogy a kisebb mészárlásra a környékről kiürülnek a kisállatok. Végül hall valami mozgást a fűben, azonnal utána dobja a tőrét. Mikor odalép, egy gyíkfarok van pengére szúródva, de az állat többi része sehol.*
- Ilyen az én szerencsém. *Úgy dönt, erre nem szán több időt, így hát valami gyümölcs után néz. Pár fordulás után nagyjából beleesik egy szederbokorba. Az ágak kissé megkarcolják így is sérült testét, de a lényeg; nem korgó hassal kell tovább állnia. Letépked párat, majd megeszi a szemeket. Visszatérve a kisebb táborhoz a tóban még megmossa az arcát, és véres kezeit. Arcába húzza csuklyáját, eloltja a tüzet és emlékeire hallgatva elindul a város felé.*
//Kockagurító//
6 oldalú
1 darab 3-as
1 darab 6-os
Hosszabb keresgélés után sem talál állatot a környéken, bár gondolhatta volna, hogy a kisebb mészárlásra a környékről kiürülnek a kisállatok. Végül hall valami mozgást a fűben, azonnal utána dobja a tőrét. Mikor odalép, egy gyíkfarok van pengére szúródva, de az állat többi része sehol.*
- Ilyen az én szerencsém. *Úgy dönt, erre nem szán több időt, így hát valami gyümölcs után néz. Pár fordulás után nagyjából beleesik egy szederbokorba. Az ágak kissé megkarcolják így is sérült testét, de a lényeg; nem korgó hassal kell tovább állnia. Letépked párat, majd megeszi a szemeket. Visszatérve a kisebb táborhoz a tóban még megmossa az arcát, és véres kezeit. Arcába húzza csuklyáját, eloltja a tüzet és emlékeire hallgatva elindul a város felé.*
//Kockagurító//
6 oldalú
1 darab 3-as
1 darab 6-os
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-07 11:01:39
Üzenet elküldve: 2016-11-07 11:01:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*A férfit nézi, Morfiuszt, és nem is leplezi, hogy figyeli, ha Morf most felé pillantana, rögtön észrevenné, hogy Shyahar tekintete követi a mozdulatait.*
~Olyan, mint egy egzotikus nagymacska, ahogy mozdul. Vajon tudja? Bizonyára tudja, pontosan tisztában van a külsejével, ahogy általában azzal is, hogy másokra hogyan hat ez. Azt is tudja, rám hogyan hat. Akkor vajon miért olyan nehéz neki, hogy higgyen nekem? Bár ezt talán nem is kérdés azok után, amiket tudok róla. Inkább az a kérdés, hogy miért is nem lépett le az egy év alatt? Bármikor megtehette volna. Ő is tudja, és én is tudom.~
*Shyahar nézi Morfiuszt, ahogy mindent akkurátusan előkészít, gondosan, mintha a dolognak akkora jelentősége volna, mintha egy fürdő, vagy annak a módja olyan sokat számítana.
És akkor világossá válik előtte! Hogy igenis sokat számít, Morfnak ez most sokat számít, még akkor is, ha nem tudatosan csinálja és nincs benne semmi kiszámítottság.
Mert abban Shyahar szinte teljesen biztos, hogyha rákérdezne, ő vagy bárki más, Morf valamivel elütné a választ.*
~Pedig az egész valahogy annyira csodálatos, a leleményessége is, de az is, hogy egyáltalán gondolt rá, és hogy veszi a fáradtságot és meleg fürdőt készít a nagy semmi közepén.~
*Shya pedig csak ámul, lelkesen csillogó szemekkel, mintha értékes ajándékot kapna, és valóban, ő tényleg így is érzi. Számára ez ajándék.*
~Egy olyan férfitól, aki nem hisz a szavaknak, az esküvéseknek, akinek csak a tettek számítanak.~
- Rendben. Gondolom egy-két nap, hamarosan, ha nincs valami veszély akkor kitaláljuk az útvonalat és nekiindulunk.
*Ebben ő is egyetért. A kikötő közelében ott a kis ház ahol a nénje él, legalábbis Shyahar reméli, hogy még áll a ház és a lakója is jól van, és arrafelé van a Mágustorony is.*
~Morf nem véletlenül csaklizta el azt a könyvet a könyvtárból.~
*A megnyugtató szavakat hallva óvatosan elmosolyodik.*
- Kívánom, hogy legyen igazad. Érdekes lenne látni, amint papának szemtől szembe mondod ugyanezt, és tudom, egyszer már kinevettél miatta, de most is azt mondom, szerintem kedvelnétek egymást.
*Nem, ezzel kapcsolatban nem változott a véleménye.
Aztán bólint, aprót mosollyal néz Morfiusz melegbarna szemeibe, melyekben most mintha apró aranyfények is táncolnának.*
- Én mondom *erősíti meg komolyan, és valóban így gondolja.
Most, immár túl az első sokkon és a hirtelen fájdalmon, és az egymáshoz bújva átvészelt órák után képes kicsit máshogy is végiggondolni a dolgokat. Képes meglátni, hogy Morfiusznak ki kellett robbannia, hogy nem tarthatta bent a keserűségét, sem a fájdalmát.*
~És ki másnak mondhatta volna el, Nem is volt jelen senki más? De ha lett volna is? Ki más előtt vállalhatta volna ezt fel? valamiféle bizalom is, hogy engedte látnom. Még ha csak részben is, és még ha most úgy is tesz, mintha meg se történt volna. Mindketten tudjuk, hogy megtörtént. Mindketten tudjuk azt is, hogy ez az év nem csak álom volt.~
*Azért a lány felfogja, hogy ez még bőven nem az a pillanat, mikor erről beszélhetnének, és végtére is úgy igaz, a dolgok majd alakulnak. Hiszen így vágtak bele egy éve is az egészbe. És azért Shya akármi is volt, most is úgy gondolja, megéri.*
~Morf megéri a kockázatot. És a dolgok majd alakulnak.~
*Shya előrehajol és lágyan Morf szájára puszil.*
- Igen, ahogy mondod, majd minden kialakul.
*Mi mást is mondhatna? Nem fog szavakat ismételgetni, melyeknek jelentését a kedvese nem is ismeri, melyeket sosem tapasztalt.*
~A szavak mit sem érnek.~
- Ha a rőzse nem jó, akkor fát kell majd vágni, kétlem, hogy errefelé csak úgy találnánk szenet, akár csak faszenet is. ~Ez bizony komoly dolog, nemsokára megint jön a tél.~
- Az bizony, nagyon tetszik és a víz csodálatos lett.
*A lány elismerően néz Morfra, és igen, mosolyog, szélesen és őszintén.
A kádban aztán elhelyezkedik, majd szétrázza a haját, hogy az beterítse a vállait, a háta felső részét, és kissé a kebleit is elfedje.*
- Még nem untad meg? Hiszen csak egyszerű sötétbarna, semmi különös, csak haj.
*Shyahar a pillái alól figyeli az ágyon elnyúló férfit, aztán mélyebbre csúszik a kádban, a fejét hátrahajtja, bemeríti féli, a haját bevizezi.
Szeretné kimosni a pókháló maradványait, és ha már úgyis a rózsás szappan kerül elő, és Morf ilyen finom meleget varázsolt a rejtekükre, akkor ki akarja használni a lehetőséget.*
- Héhé! Kérem szépen azt a szappant! Tanulmányoznom kell!
*Játszanak és évődnek, és Shya sem rest, bizony kapkod a szappan után, de mikor Morfiusz kicselezi ő is kuncog. Aztán felnéz, és igen, a férfi pillantása beszédes, az íriszei pedig már nem aranyos fénnyel csillogó barnák, hanem majdnem feketék és a lány tudja, hogy most nem a düh sötétíti el őket.*
- Ó! Szóval úgy gondolod, velük kezdjem?
*Shya a mellkasa elé emeli a szappant tartó kezét, de aztán finoman lebiggyeszti az ajkait. És kivár pár szívdobbanásnyi időt, és ahogy kinéz talán nem is hiába, mert Morfiusz is vetkőzni kezd.*
- Meleged lett, kedvesem? Vagy csak félsz, hogy vizes lenne az inged? *kérdi pajkosan, majd még mindig vár egy picit, mielőtt folytatná.* Tudod, a rendes mosakodásnak bizony sorja van.
*Bólint egy aprót.*
- Fentről lefelé. És szeretném igen. Bár nem tudom te szeretnéd-e, de mivel épp az előbb mondtad, hogy tetszik a hajam... Morfiusz, szeretnéd megmosni nekem?
*A kérdés gyengéd és Shya tekintete komollyá válik, a lehetőség valódi, a lány újra Morf felé nyújtja a szappant.*
- Megkérhetlek rá, hogy megmosd a hajamat?
*Shyahar szíve a torkába ugrik, míg a válaszra vár.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*A férfit nézi, Morfiuszt, és nem is leplezi, hogy figyeli, ha Morf most felé pillantana, rögtön észrevenné, hogy Shyahar tekintete követi a mozdulatait.*
~Olyan, mint egy egzotikus nagymacska, ahogy mozdul. Vajon tudja? Bizonyára tudja, pontosan tisztában van a külsejével, ahogy általában azzal is, hogy másokra hogyan hat ez. Azt is tudja, rám hogyan hat. Akkor vajon miért olyan nehéz neki, hogy higgyen nekem? Bár ezt talán nem is kérdés azok után, amiket tudok róla. Inkább az a kérdés, hogy miért is nem lépett le az egy év alatt? Bármikor megtehette volna. Ő is tudja, és én is tudom.~
*Shyahar nézi Morfiuszt, ahogy mindent akkurátusan előkészít, gondosan, mintha a dolognak akkora jelentősége volna, mintha egy fürdő, vagy annak a módja olyan sokat számítana.
És akkor világossá válik előtte! Hogy igenis sokat számít, Morfnak ez most sokat számít, még akkor is, ha nem tudatosan csinálja és nincs benne semmi kiszámítottság.
Mert abban Shyahar szinte teljesen biztos, hogyha rákérdezne, ő vagy bárki más, Morf valamivel elütné a választ.*
~Pedig az egész valahogy annyira csodálatos, a leleményessége is, de az is, hogy egyáltalán gondolt rá, és hogy veszi a fáradtságot és meleg fürdőt készít a nagy semmi közepén.~
*Shya pedig csak ámul, lelkesen csillogó szemekkel, mintha értékes ajándékot kapna, és valóban, ő tényleg így is érzi. Számára ez ajándék.*
~Egy olyan férfitól, aki nem hisz a szavaknak, az esküvéseknek, akinek csak a tettek számítanak.~
- Rendben. Gondolom egy-két nap, hamarosan, ha nincs valami veszély akkor kitaláljuk az útvonalat és nekiindulunk.
*Ebben ő is egyetért. A kikötő közelében ott a kis ház ahol a nénje él, legalábbis Shyahar reméli, hogy még áll a ház és a lakója is jól van, és arrafelé van a Mágustorony is.*
~Morf nem véletlenül csaklizta el azt a könyvet a könyvtárból.~
*A megnyugtató szavakat hallva óvatosan elmosolyodik.*
- Kívánom, hogy legyen igazad. Érdekes lenne látni, amint papának szemtől szembe mondod ugyanezt, és tudom, egyszer már kinevettél miatta, de most is azt mondom, szerintem kedvelnétek egymást.
*Nem, ezzel kapcsolatban nem változott a véleménye.
Aztán bólint, aprót mosollyal néz Morfiusz melegbarna szemeibe, melyekben most mintha apró aranyfények is táncolnának.*
- Én mondom *erősíti meg komolyan, és valóban így gondolja.
Most, immár túl az első sokkon és a hirtelen fájdalmon, és az egymáshoz bújva átvészelt órák után képes kicsit máshogy is végiggondolni a dolgokat. Képes meglátni, hogy Morfiusznak ki kellett robbannia, hogy nem tarthatta bent a keserűségét, sem a fájdalmát.*
~És ki másnak mondhatta volna el, Nem is volt jelen senki más? De ha lett volna is? Ki más előtt vállalhatta volna ezt fel? valamiféle bizalom is, hogy engedte látnom. Még ha csak részben is, és még ha most úgy is tesz, mintha meg se történt volna. Mindketten tudjuk, hogy megtörtént. Mindketten tudjuk azt is, hogy ez az év nem csak álom volt.~
*Azért a lány felfogja, hogy ez még bőven nem az a pillanat, mikor erről beszélhetnének, és végtére is úgy igaz, a dolgok majd alakulnak. Hiszen így vágtak bele egy éve is az egészbe. És azért Shya akármi is volt, most is úgy gondolja, megéri.*
~Morf megéri a kockázatot. És a dolgok majd alakulnak.~
*Shya előrehajol és lágyan Morf szájára puszil.*
- Igen, ahogy mondod, majd minden kialakul.
*Mi mást is mondhatna? Nem fog szavakat ismételgetni, melyeknek jelentését a kedvese nem is ismeri, melyeket sosem tapasztalt.*
~A szavak mit sem érnek.~
- Ha a rőzse nem jó, akkor fát kell majd vágni, kétlem, hogy errefelé csak úgy találnánk szenet, akár csak faszenet is. ~Ez bizony komoly dolog, nemsokára megint jön a tél.~
- Az bizony, nagyon tetszik és a víz csodálatos lett.
*A lány elismerően néz Morfra, és igen, mosolyog, szélesen és őszintén.
A kádban aztán elhelyezkedik, majd szétrázza a haját, hogy az beterítse a vállait, a háta felső részét, és kissé a kebleit is elfedje.*
- Még nem untad meg? Hiszen csak egyszerű sötétbarna, semmi különös, csak haj.
*Shyahar a pillái alól figyeli az ágyon elnyúló férfit, aztán mélyebbre csúszik a kádban, a fejét hátrahajtja, bemeríti féli, a haját bevizezi.
Szeretné kimosni a pókháló maradványait, és ha már úgyis a rózsás szappan kerül elő, és Morf ilyen finom meleget varázsolt a rejtekükre, akkor ki akarja használni a lehetőséget.*
- Héhé! Kérem szépen azt a szappant! Tanulmányoznom kell!
*Játszanak és évődnek, és Shya sem rest, bizony kapkod a szappan után, de mikor Morfiusz kicselezi ő is kuncog. Aztán felnéz, és igen, a férfi pillantása beszédes, az íriszei pedig már nem aranyos fénnyel csillogó barnák, hanem majdnem feketék és a lány tudja, hogy most nem a düh sötétíti el őket.*
- Ó! Szóval úgy gondolod, velük kezdjem?
*Shya a mellkasa elé emeli a szappant tartó kezét, de aztán finoman lebiggyeszti az ajkait. És kivár pár szívdobbanásnyi időt, és ahogy kinéz talán nem is hiába, mert Morfiusz is vetkőzni kezd.*
- Meleged lett, kedvesem? Vagy csak félsz, hogy vizes lenne az inged? *kérdi pajkosan, majd még mindig vár egy picit, mielőtt folytatná.* Tudod, a rendes mosakodásnak bizony sorja van.
*Bólint egy aprót.*
- Fentről lefelé. És szeretném igen. Bár nem tudom te szeretnéd-e, de mivel épp az előbb mondtad, hogy tetszik a hajam... Morfiusz, szeretnéd megmosni nekem?
*A kérdés gyengéd és Shya tekintete komollyá válik, a lehetőség valódi, a lány újra Morf felé nyújtja a szappant.*
- Megkérhetlek rá, hogy megmosd a hajamat?
*Shyahar szíve a torkába ugrik, míg a válaszra vár.*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-06 19:39:53
Üzenet elküldve: 2016-11-06 19:39:53
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Üldözöttek//
*Yera a lassan hűlő hullákat végigtapogatva nem sok mindent talál. A husángoknak, hentesbárdnak nem sok hasznát látná, nem illenek a kezéhez. A ruhák méretben nem passzolnak, ráadásul véresek is. Az alapos vizsgálat végül 110 aranyat eredményez, amiket Anyátlan Yera el is tehet magának.
Ezt követően akár meg is adhatják a halottaknak a végtisztességet vagy ott hagyhatják őket temetetlenül, a vadállatok lakomájának, mert más hasznuk már nem lesz.*
*Yera a lassan hűlő hullákat végigtapogatva nem sok mindent talál. A husángoknak, hentesbárdnak nem sok hasznát látná, nem illenek a kezéhez. A ruhák méretben nem passzolnak, ráadásul véresek is. Az alapos vizsgálat végül 110 aranyat eredményez, amiket Anyátlan Yera el is tehet magának.
Ezt követően akár meg is adhatják a halottaknak a végtisztességet vagy ott hagyhatják őket temetetlenül, a vadállatok lakomájának, mert más hasznuk már nem lesz.*
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-06 12:24:14
Üzenet elküldve: 2016-11-06 12:24:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Még az Ébredés előtt - otthon//
//Lorsan//
*Nitta halkan nevet.*
– Mert megkóstolom menet közben. Mielőtt a kezembe fognám a kis csuprot a sóval, meg szoktam kóstolni, nehogy végül ehetetlen legyen a főztöm. Nem venném a lelkemre, ha éhen maradnál.
*Mókázva mondja, de egyébként ezt teljesen komolyan gondolja Nitta.
Szeret gondoskodni az ő elfjéről, és meg is teszi mindazt, ami egy asszony dolga. Finom ételek, tiszta ruhák, tiszta otthon, rend és nyugalom. Illetve, azért kellő mértékű káosz is, nehogy Lorsan elunja az egyhangúan csordogáló napok sorát.*
– Jól van, jól, igaz, hiszen nyárson sült lesz, most beszéltük. Rövid az eszem *szabadkozik.*
~Vagy csak máson jár.~
– Hmm *veszi fel újra a beszélgetés fonalát.* Nem, nem lesz vele baj, majd sütök friss lepénykenyeret, azzal jó lesz mártogatni, tunkolni.
*Lorsan kérdésére komolyan bólint.*
– Igen, és vadak. Kislány koromban egy nagyon megzavart, át kellett másznom miatta egy kerítésen és akkor le is estem onnan, elég csúnyán megütöttem magamat.
*Komolyan bólint.*
– Jó lesz. Máris jó. Nem gondoltam volna, igazán még egy éve sem. Az óriáslány győzködött, hogy próbáljam meg, ha visszaérsz a városból, illetve nem ha, hanem amikor, szóval, hogy tegyek úgy, ahogy a szívem diktálja. Talán ő előbb meglátta az igazat. Azt, ami bennem volt, ami benned volt, de amit, bevallom, féltem megmutatni. Tetszettél. Kedveltelek. Bíztam is benned, különben nem jöttem volna el veled a városból. Aztán ez csak nőtt és fejlődött, és egyre több lett, és még mindig így van, napról napra egyre nagyobb.
~Minden nappal egyre jobban szeretlek.~
– Azért csak ki *helyesel és kuncog.
Lorsan nyakába kapaszkodik, mikor az elf könnyedén felpattan vele és megpörgeti. A csókokat is viszonozza, és mikor a párja újra leül, és az ölébe vonja, tenyerét meg a hasára csúsztatja jólesően sóhajt.*
– Nem a titoknokot ám, de úgy gondoltam, amíg nem vagyok benne biztos, nos hát, szóval, immár valóban úgy hiszem, csak ez lehet a helyzet. Ha érted…
*Nitta kevés időt töltött megfelelő nők társaságában miután a nagyapja vette át a nevelését, és így, bár nem tudatlan, mégsem bír olyan tapasztalattal, mint azok a lányok, kik végigélik anyjuk újabb várandósságait, vagy az idősebb lénytestvéreik körül segítenek hasonló helyzetben. Ő csak a maga eszére támaszkodhat, és pár olyan dologra, mely még a férfinép körében is általánosan ismert.*
– Reméltem, hogy örülni fogsz *mondja halkan.* Azok után, ahogy korábban beszélgettünk, hogy mi lenne… meg hogy a pici félvér lenne… Ahogy mindig azt mondtad, hogy te szeretnéd. És én is. Már most szeretem.
*Tenyerét Lorsan sokkal nagyobb kezére simítja.
Aztán a párja intéseit meghallgatva végül nevetni kezd.*
– Édesem, állapotos vagyok, és nem beteg, se nyomorék. És tudod, már délelőtt is az voltam, mikor a szarvasokat pakoltuk. Nyilván vigyázok, meg odafigyelek, és ha bármivel gondom lenne, neked szólnék elsőnek, de azért nem kell engem almáriumba dugni.
*Lorsanhoz hajol, gyengéden szájon csókolja, majd az ajkaira súgja.*
– Jól vagyok. Sőt!
*Elmosolyodik, az arca kissé kipirul.*
– Ez jól hangzik. Eszünk, aztán ágyba bújunk! Jó terv!
*Kacsint, majd felpattan, és megy, hogy elővegye a tányérokat.*
~Nekem már most is megvan minden…~
//Lorsan//
*Nitta halkan nevet.*
– Mert megkóstolom menet közben. Mielőtt a kezembe fognám a kis csuprot a sóval, meg szoktam kóstolni, nehogy végül ehetetlen legyen a főztöm. Nem venném a lelkemre, ha éhen maradnál.
*Mókázva mondja, de egyébként ezt teljesen komolyan gondolja Nitta.
Szeret gondoskodni az ő elfjéről, és meg is teszi mindazt, ami egy asszony dolga. Finom ételek, tiszta ruhák, tiszta otthon, rend és nyugalom. Illetve, azért kellő mértékű káosz is, nehogy Lorsan elunja az egyhangúan csordogáló napok sorát.*
– Jól van, jól, igaz, hiszen nyárson sült lesz, most beszéltük. Rövid az eszem *szabadkozik.*
~Vagy csak máson jár.~
– Hmm *veszi fel újra a beszélgetés fonalát.* Nem, nem lesz vele baj, majd sütök friss lepénykenyeret, azzal jó lesz mártogatni, tunkolni.
*Lorsan kérdésére komolyan bólint.*
– Igen, és vadak. Kislány koromban egy nagyon megzavart, át kellett másznom miatta egy kerítésen és akkor le is estem onnan, elég csúnyán megütöttem magamat.
*Komolyan bólint.*
– Jó lesz. Máris jó. Nem gondoltam volna, igazán még egy éve sem. Az óriáslány győzködött, hogy próbáljam meg, ha visszaérsz a városból, illetve nem ha, hanem amikor, szóval, hogy tegyek úgy, ahogy a szívem diktálja. Talán ő előbb meglátta az igazat. Azt, ami bennem volt, ami benned volt, de amit, bevallom, féltem megmutatni. Tetszettél. Kedveltelek. Bíztam is benned, különben nem jöttem volna el veled a városból. Aztán ez csak nőtt és fejlődött, és egyre több lett, és még mindig így van, napról napra egyre nagyobb.
~Minden nappal egyre jobban szeretlek.~
– Azért csak ki *helyesel és kuncog.
Lorsan nyakába kapaszkodik, mikor az elf könnyedén felpattan vele és megpörgeti. A csókokat is viszonozza, és mikor a párja újra leül, és az ölébe vonja, tenyerét meg a hasára csúsztatja jólesően sóhajt.*
– Nem a titoknokot ám, de úgy gondoltam, amíg nem vagyok benne biztos, nos hát, szóval, immár valóban úgy hiszem, csak ez lehet a helyzet. Ha érted…
*Nitta kevés időt töltött megfelelő nők társaságában miután a nagyapja vette át a nevelését, és így, bár nem tudatlan, mégsem bír olyan tapasztalattal, mint azok a lányok, kik végigélik anyjuk újabb várandósságait, vagy az idősebb lénytestvéreik körül segítenek hasonló helyzetben. Ő csak a maga eszére támaszkodhat, és pár olyan dologra, mely még a férfinép körében is általánosan ismert.*
– Reméltem, hogy örülni fogsz *mondja halkan.* Azok után, ahogy korábban beszélgettünk, hogy mi lenne… meg hogy a pici félvér lenne… Ahogy mindig azt mondtad, hogy te szeretnéd. És én is. Már most szeretem.
*Tenyerét Lorsan sokkal nagyobb kezére simítja.
Aztán a párja intéseit meghallgatva végül nevetni kezd.*
– Édesem, állapotos vagyok, és nem beteg, se nyomorék. És tudod, már délelőtt is az voltam, mikor a szarvasokat pakoltuk. Nyilván vigyázok, meg odafigyelek, és ha bármivel gondom lenne, neked szólnék elsőnek, de azért nem kell engem almáriumba dugni.
*Lorsanhoz hajol, gyengéden szájon csókolja, majd az ajkaira súgja.*
– Jól vagyok. Sőt!
*Elmosolyodik, az arca kissé kipirul.*
– Ez jól hangzik. Eszünk, aztán ágyba bújunk! Jó terv!
*Kacsint, majd felpattan, és megy, hogy elővegye a tányérokat.*
~Nekem már most is megvan minden…~
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-06 09:29:47
Üzenet elküldve: 2016-11-06 09:29:47
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Bár eseménydúsnak nem nevezné az utazást, mégis mintha sokkal rövidebb volna mint odafele jövet. Az elmúlt hónapokban sokszor kellett fel s alá lovagolnia, Artheniorból a kikötőbe, kikötőből a Grombarba, onnan megint vissza a kikötőbe, a kikötőből Artheniorba, szóval nagyjából ismeri a távolságokat, és azok nagyságát. Magában nem akarta elhinni mikor a hadnagya azt mondta a távolság immár csak harminc mérföld a vashegy és a levegő városa között, de a valóság rácáfolt elképzelésére. Különös lett a világ, mintha korábban nem ilyen lett volna.
Fél szemmel néha rá rá pillant a bilincsbe vert fogolyra, főleg mikor az zörögni kezd, de aztán látja, hogy elaludt. Tényleg ideje lenne már, hogy egy hadnagy ítéletet mondjon felette. Mondaná, hogy amúgy a foglalkozása ellenére egész kedves lány, de már egy ideje úgy érzi, ez a kedvesség, csak a figyelem elaltatását szolgálja.
Végül egy hosszú úttal és hosszú zötykölődéssel a hátuk mögött meglátják a város sziluettjeit, legalább ez egészben van.*
*Bár eseménydúsnak nem nevezné az utazást, mégis mintha sokkal rövidebb volna mint odafele jövet. Az elmúlt hónapokban sokszor kellett fel s alá lovagolnia, Artheniorból a kikötőbe, kikötőből a Grombarba, onnan megint vissza a kikötőbe, a kikötőből Artheniorba, szóval nagyjából ismeri a távolságokat, és azok nagyságát. Magában nem akarta elhinni mikor a hadnagya azt mondta a távolság immár csak harminc mérföld a vashegy és a levegő városa között, de a valóság rácáfolt elképzelésére. Különös lett a világ, mintha korábban nem ilyen lett volna.
Fél szemmel néha rá rá pillant a bilincsbe vert fogolyra, főleg mikor az zörögni kezd, de aztán látja, hogy elaludt. Tényleg ideje lenne már, hogy egy hadnagy ítéletet mondjon felette. Mondaná, hogy amúgy a foglalkozása ellenére egész kedves lány, de már egy ideje úgy érzi, ez a kedvesség, csak a figyelem elaltatását szolgálja.
Végül egy hosszú úttal és hosszú zötykölődéssel a hátuk mögött meglátják a város sziluettjeit, legalább ez egészben van.*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-06 08:28:51
Üzenet elküldve: 2016-11-06 08:28:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// Feltárás a kazamatában //
*Kiforgatják a köveket Omon állítása szerint a másik irányba. Vlendornak sem gyanús, hogy ketten maradnak és a lány, aki eddig mindent jól oldott meg kihátrál a megbízójukkal a helyiségből. Ahogy az utolsó kő is alakzatba áll, a falból apró nyilak repülnek ki és sebzik agyon az ott maradtakat. Omon elfelejtett szólni a többieknek a lyukacsos falról és a fal tetején látott kis képről is, amivel már az előző jó forgatásnál ki is nyithatták volna az ajtót. Így most ők ketten pár másodperces nyílzápor közepette elég nagy fájdalmakkal terülnek el a földön és vesztik eszméletüket. A sebek nem halálosak és nem fognak elvérezni, de a többieknek hamar gondoskodniuk kell róluk.*
-Ezer pokol, mi a franc? *Kiált fel Reust és ahogy vége a nyílzápornak, be is ront, hogy összekaparja a többieket, ilyennél hiába a páncél, mert az arc és a végtagok ugyanúgy megsérülhetnek. A megbízó örül, hogy a lány kihívta és neki nem kellett csatlakoznia a többiekhez.*
-Gyorsan vigyük be őket a városba egy felcserhez. *Javasolja a nyilvánvalót és ezzel a kis kaland egyelőre véget ért, majd új csapattal vág bele.*
*Kiforgatják a köveket Omon állítása szerint a másik irányba. Vlendornak sem gyanús, hogy ketten maradnak és a lány, aki eddig mindent jól oldott meg kihátrál a megbízójukkal a helyiségből. Ahogy az utolsó kő is alakzatba áll, a falból apró nyilak repülnek ki és sebzik agyon az ott maradtakat. Omon elfelejtett szólni a többieknek a lyukacsos falról és a fal tetején látott kis képről is, amivel már az előző jó forgatásnál ki is nyithatták volna az ajtót. Így most ők ketten pár másodperces nyílzápor közepette elég nagy fájdalmakkal terülnek el a földön és vesztik eszméletüket. A sebek nem halálosak és nem fognak elvérezni, de a többieknek hamar gondoskodniuk kell róluk.*
-Ezer pokol, mi a franc? *Kiált fel Reust és ahogy vége a nyílzápornak, be is ront, hogy összekaparja a többieket, ilyennél hiába a páncél, mert az arc és a végtagok ugyanúgy megsérülhetnek. A megbízó örül, hogy a lány kihívta és neki nem kellett csatlakoznia a többiekhez.*
-Gyorsan vigyük be őket a városba egy felcserhez. *Javasolja a nyilvánvalót és ezzel a kis kaland egyelőre véget ért, majd új csapattal vág bele.*
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-05 23:44:42
Üzenet elküldve: 2016-11-05 23:44:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*Unalom. Ez jellemzi a legjobban az utat Artheniorba. Elbambulva dobol ujjaival, miközben szemeivel a tájat vizslatja, bár nem igazán figyel oda rá, ha most vissza kellene idéznie, merről is jöttek vagy mit látott, semmit nem tudna felelni.
Megvakarja az ingtől, na meg a több réteg kosztól erősen viszkető felkarját, bilincse hangosan zörög a mozgolódásától. Semmi másra nem vágyik csak egy meleg puha ágyra és egy jó forró fürdőre, ezek pedig jelen pillanatban rettentően távolinak tűnnek. Ki tudja meddig lesz bezárva, semennyit sem tud a város törvénykezéséről, még az is könnyedén lehet, hogy tolvajlásért lecsapják a kezét. Aoneer mostanában van olyan elmebeteg hangulatában, hogy boldog mosollyal az arcán megtenné.
Még egyet-kettőt forgat a csuklóján a bilincsben, majd hamarosan mit sem törődve a hangos nyikorgással, lehajtja a fejét és elnyomja az álom.*
*Unalom. Ez jellemzi a legjobban az utat Artheniorba. Elbambulva dobol ujjaival, miközben szemeivel a tájat vizslatja, bár nem igazán figyel oda rá, ha most vissza kellene idéznie, merről is jöttek vagy mit látott, semmit nem tudna felelni.
Megvakarja az ingtől, na meg a több réteg kosztól erősen viszkető felkarját, bilincse hangosan zörög a mozgolódásától. Semmi másra nem vágyik csak egy meleg puha ágyra és egy jó forró fürdőre, ezek pedig jelen pillanatban rettentően távolinak tűnnek. Ki tudja meddig lesz bezárva, semennyit sem tud a város törvénykezéséről, még az is könnyedén lehet, hogy tolvajlásért lecsapják a kezét. Aoneer mostanában van olyan elmebeteg hangulatában, hogy boldog mosollyal az arcán megtenné.
Még egyet-kettőt forgat a csuklóján a bilincsben, majd hamarosan mit sem törődve a hangos nyikorgással, lehajtja a fejét és elnyomja az álom.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-05 20:21:09
Üzenet elküldve: 2016-11-05 20:21:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás//
*A menetelést még szoknia kell. Az, hogy nem saját tempóban halad és nem akkor pihen, amikor neki jól esne, borzasztóan kimeríti. Az út első szakaszán még igyekszik barátkozni, beszélgetni a körülötte haladókkal, de aztán már csak tapossa az utat, utóbb sóhajtozik, még később az orra alatt káromkodik. Sóvárogva nézi azokat, akik lovon ülve haladnak és elhatározza, hogy amint lesz rá pénze, szerez magának egyet. Az Őrségben biztos akad, aki megtanítja majd, hogy hogyan kell bánni az ilyen jószágokkal. De egyelőre marad a csizmatalp koptatása, sóhajtozás és halk káromkodás.*
*A menetelést még szoknia kell. Az, hogy nem saját tempóban halad és nem akkor pihen, amikor neki jól esne, borzasztóan kimeríti. Az út első szakaszán még igyekszik barátkozni, beszélgetni a körülötte haladókkal, de aztán már csak tapossa az utat, utóbb sóhajtozik, még később az orra alatt káromkodik. Sóvárogva nézi azokat, akik lovon ülve haladnak és elhatározza, hogy amint lesz rá pénze, szerez magának egyet. Az Őrségben biztos akad, aki megtanítja majd, hogy hogyan kell bánni az ilyen jószágokkal. De egyelőre marad a csizmatalp koptatása, sóhajtozás és halk káromkodás.*
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-11-05 20:07:10
Üzenet elküldve: 2016-11-05 20:07:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Utazás //
* Az út hosszú, unalmas és poros. És hangos, főleg hogy a kordé kereke egy nagyobb gödör után úgy döntött, ezentúl nyikorogni fog. A ló viszont egészen használhatóvá szelídült a fáradtságtól. A táj egészen kellemes látvány. El sem hinné az ember, hogy kicsivel odébb hullák nyargalásztak. A fiú kezdetben egészen izgatott volt a várakozástól, hogy végre láthatja Artheniort, de ez pár további unalmas óra múlva elolvadt az egyforma táj miatt. Most már annak is örülne, ha egyáltalán házakat látna. *
~ Most már igazán odaérhetnénk. ~
* Az út hosszú, unalmas és poros. És hangos, főleg hogy a kordé kereke egy nagyobb gödör után úgy döntött, ezentúl nyikorogni fog. A ló viszont egészen használhatóvá szelídült a fáradtságtól. A táj egészen kellemes látvány. El sem hinné az ember, hogy kicsivel odébb hullák nyargalásztak. A fiú kezdetben egészen izgatott volt a várakozástól, hogy végre láthatja Artheniort, de ez pár további unalmas óra múlva elolvadt az egyforma táj miatt. Most már annak is örülne, ha egyáltalán házakat látna. *
~ Most már igazán odaérhetnénk. ~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389