Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 14:20:36
Üzenet elküldve: 2016-12-17 14:20:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Már a délelőtt kezdetén jár jócskán az idő, mikor egy sötét ruhába öltözött, meleg kabátot és kucsmát viselő alak léptet ki az Ametiszt majorság kapuján. Magas, barna ló lépked alatta kényelmesen. A férfinél nincs sok holmi, mindig is a legszükségesebbeket hordta magánál, így most sincs ez másként.
Könnyed kocogásra készteti a hátast a földúton, mely Arthenior irányába vezet. Nem kell sok idő, csupán néhány fertályóra, hogy elérje a várost, de addig is nyitva tartja a szemeit, nehogy valaki, vagy valami meglephesse.*
Könnyed kocogásra készteti a hátast a földúton, mely Arthenior irányába vezet. Nem kell sok idő, csupán néhány fertályóra, hogy elérje a várost, de addig is nyitva tartja a szemeit, nehogy valaki, vagy valami meglephesse.*
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-17 13:25:01
Üzenet elküldve: 2016-12-17 13:25:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
//Lousadel, Ishin//
*Az idő kellemes és az ide úton is kortyolgatott borocska együtt fenntartja Lou jókedvét. Mintha amúgy a búskomorság jellemezné. A vadászszerencse is velük van mivel elég hamar meglátnak egy nyulat. Lou oldalba is böki új társát széles vigyorral és a nyúl irányába bök fejével. Sajnos a tapsifüles is észreveszi őket és rögvest menekülőre is fogja.*
-No, hát ne hagyjuk veszni!
*Ha Lou-n múlik akkor rögvest üldözőbe is vehetik a nyulat. Ő nem egy megfontolt a jobb prédára várós fajta. Neki általában a mennyiség előrébb valóbb a minőségnél az élet több területén is.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
//Lousadel, Ishin//
*Az idő kellemes és az ide úton is kortyolgatott borocska együtt fenntartja Lou jókedvét. Mintha amúgy a búskomorság jellemezné. A vadászszerencse is velük van mivel elég hamar meglátnak egy nyulat. Lou oldalba is böki új társát széles vigyorral és a nyúl irányába bök fejével. Sajnos a tapsifüles is észreveszi őket és rögvest menekülőre is fogja.*
-No, hát ne hagyjuk veszni!
*Ha Lou-n múlik akkor rögvest üldözőbe is vehetik a nyulat. Ő nem egy megfontolt a jobb prédára várós fajta. Neki általában a mennyiség előrébb valóbb a minőségnél az élet több területén is.*
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-15 10:23:25
Üzenet elküldve: 2016-12-15 10:23:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A majorság kapuján kijutni neki nem gond, nem lát éppen senkit, de igaz, nem is nagyon figyel. A fejfájás jobban zavarja, meg az a fura puffadós érzés a hasában.*
~De hát nem lehet bajom. A vacsora is jó volt tegnap, ennyi idő alatt nem lehet más, mint...~
*Daynah újra számolgat, miközben Negyvenes nyergében ülve léptet előre, immár túl a Kispatak-gázlón, a kora reggeli hűvös ellen szorosan maga köré húzva a köpenyét.*
~Nem-nem, az még korai lenne.~
*Ahogy komótos tempóban a város felé halad, csakis Misscoulueryti kedvéért, mert a férfi annyira aggódik, ő meg hiába is bizonygatná neki, hogy felesleges, arra gondol, hogy igazából már hónapokkal ez előtt meg akarta nézni a várost.*
~Mikor megszöktem a kikötőben, lényegében már akkor a városba akartam menni, és őt elkerülni. Az más kérdés, hogy máshogy alakult, ahogy az is, hogy már nem kerülni akarom Efamart, inkább megnyugtatni, hogy nincs semmi baj. Hogy lássa, felesleges ekkora hűhó némi kis rosszullét körül. Estére már ki is derülhet, hogy semmi baj. Felesleges lett volna ezért most a lagzi után bárkit felzavarni. Hát nem?~
*Mivel továbbra is fázik, így megállítja Negyvenest és a nyereg mögé erősített málháját feltúrva elővesz egy vastagabb horgolt kendőt, a feje és a nyaka köré tekeri, majd halkan sóhajtva nézi a reggeli szürkületből kibontakozó fák sorát.*
~De hát nem lehet bajom. A vacsora is jó volt tegnap, ennyi idő alatt nem lehet más, mint...~
*Daynah újra számolgat, miközben Negyvenes nyergében ülve léptet előre, immár túl a Kispatak-gázlón, a kora reggeli hűvös ellen szorosan maga köré húzva a köpenyét.*
~Nem-nem, az még korai lenne.~
*Ahogy komótos tempóban a város felé halad, csakis Misscoulueryti kedvéért, mert a férfi annyira aggódik, ő meg hiába is bizonygatná neki, hogy felesleges, arra gondol, hogy igazából már hónapokkal ez előtt meg akarta nézni a várost.*
~Mikor megszöktem a kikötőben, lényegében már akkor a városba akartam menni, és őt elkerülni. Az más kérdés, hogy máshogy alakult, ahogy az is, hogy már nem kerülni akarom Efamart, inkább megnyugtatni, hogy nincs semmi baj. Hogy lássa, felesleges ekkora hűhó némi kis rosszullét körül. Estére már ki is derülhet, hogy semmi baj. Felesleges lett volna ezért most a lagzi után bárkit felzavarni. Hát nem?~
*Mivel továbbra is fázik, így megállítja Negyvenest és a nyereg mögé erősített málháját feltúrva elővesz egy vastagabb horgolt kendőt, a feje és a nyaka köré tekeri, majd halkan sóhajtva nézi a reggeli szürkületből kibontakozó fák sorát.*
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-15 09:45:18
Üzenet elküldve: 2016-12-15 09:45:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Kis törpelány a ló nyergében, málhaként az összes motyója felkötve, ő maga lenne a szomorúság szobra, ha a ló nem mozogna alatta.
Eddig, ha valahonnan elindult sosem sajnálkozott, mindig előre tekintett.
Most, hogy túljutott a kis patak gázlóján is, legszívesebben visszafordulna, a háta meggörnyed, fejét leszegi és szinte vakon mered a nyeregkápára. Nem mer visszanézni.
Erős maradt, megállta, nem mondta ki a szavakat, de most szinte fojtogatják.
Nem akar ő messzire menni, sőt, egyáltalán nem akart sehova menni.
Jó volt ott lenni a nagy teremben, az étkezőben.
Jó volt énekelni és mókázni, és enni a nagy asztalnál, még bukfencezni is jó volt, olyan jó, hogy legszívesebben visszaszaladna.
Legszívesebben el sem indult volna.
De az álom! Az az álom nem hagyja nyugodni.*
~Az álombéli hely, ahol a kövek vannak, a kristályok. Azt kell meglelni. Egy folyó volt, nagyobb, mint ez a patak, amin átkeltem. De ez is biztos folyik valahova. Lássuk csak, merre az arra!~
*Mae lefordul az útról egy ösvényre a patak partján, aztán megállítja Nagyonmagast. Nem tudja van-e értelme, de a reményt nem tudja feladni, a nyeregtáskájába nyúl, keresgél egy darabig, majd a nyeregből oldalra hajolva az ösvény kezdetétől két lépéssel beljebb egy kis pirosas szalagdarabot csomót az egyik bokor ágára.*
~Ha mégis jönnél, hogy megtalálj!~
*Kis törpelány a ló nyergében, málhaként az összes motyója felkötve, ő maga lenne a szomorúság szobra, ha a ló nem mozogna alatta.
Eddig, ha valahonnan elindult sosem sajnálkozott, mindig előre tekintett.
Most, hogy túljutott a kis patak gázlóján is, legszívesebben visszafordulna, a háta meggörnyed, fejét leszegi és szinte vakon mered a nyeregkápára. Nem mer visszanézni.
Erős maradt, megállta, nem mondta ki a szavakat, de most szinte fojtogatják.
Nem akar ő messzire menni, sőt, egyáltalán nem akart sehova menni.
Jó volt ott lenni a nagy teremben, az étkezőben.
Jó volt énekelni és mókázni, és enni a nagy asztalnál, még bukfencezni is jó volt, olyan jó, hogy legszívesebben visszaszaladna.
Legszívesebben el sem indult volna.
De az álom! Az az álom nem hagyja nyugodni.*
~Az álombéli hely, ahol a kövek vannak, a kristályok. Azt kell meglelni. Egy folyó volt, nagyobb, mint ez a patak, amin átkeltem. De ez is biztos folyik valahova. Lássuk csak, merre az arra!~
*Mae lefordul az útról egy ösvényre a patak partján, aztán megállítja Nagyonmagast. Nem tudja van-e értelme, de a reményt nem tudja feladni, a nyeregtáskájába nyúl, keresgél egy darabig, majd a nyeregből oldalra hajolva az ösvény kezdetétől két lépéssel beljebb egy kis pirosas szalagdarabot csomót az egyik bokor ágára.*
~Ha mégis jönnél, hogy megtalálj!~
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-14 18:53:38
Üzenet elküldve: 2016-12-14 18:53:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Újdonsült vadásztársa már az esemény kezdete óta, mintha enyhén alkohol illatot árasztana. Ishinnek, szerinte mint mindenki másnak is, egyből az jut az eszébe, hogy alaposan felkészült célzóvízzel vagy ki tudja mivel a mellette haladó fickó. Szemlátomást nagyon jól bírja az alkoholt, vagy csak Ishinnek nem tűnik fel annyira, mivel ő nagyon ritkán iszik meg egy pohárka bort, abból is a csak vöröset.
Már maguk mögött hagyják jócskán a kiindulási pontot, de nem szól semmit Louhoz.
~Kétlem, hogy egy ilyen jó megjelenésű fazon ennyire züllött volna. Hmmm, ha most beszélgetni akarok, akkor a vadat el is ijeszthetem. Talán majd a végén.~
Morfondírozik Ishin és minél óvatosabb léptekkel próbál haladni. Hol a lába elé nézve, hol vad után kémlelve.
~Jobb, ha most inkább a keresésre koncentrálok, no meg talán tanulok valami hasznosat is ettől a Lou-tól.~
Megereszt egy halvány mosolyt, hogy végre gyakorlatba öntve edzhet, ráadásul egy igen tapasztalt fickóval. Gyorsan le is törli arcáról a jó kedélyt, mert reá pillant Lou gondterheltnek tűnő vonásaira. El is fordítja tekintetét és feladatára figyeljen, amikor egy faágon egy fácánra lesz figyelmes. Egy nyilat húz elő tegzéből, majd az idegre igazítja, felkészülve, hogy esetleg kilője. Megelőlegezve jelezni akarna Lou-nak, amikor az jól oldalba vágja és fejével egy, már menekülésbe kezdő, nyúl felé bök.*
-Próbáld meg Lou! Két legyet egy csapásra!
*Az idegen levő nyíllal int az ágon lévő fácánra. Ishin valóban nem akar a nyúl nyomába eredni, ezért is hagyná Lounak az örömöt. Ezzel viszont ellentmond önmagának és cseppet sem foglalkozik mással, csak a vad elejtésével.
Igazából nem szereti nagyon a nyúlhúst, ezt tapasztalatból tudja. Jobban szeretné a fácánt elejteni és már feszítené is az íjat.*
A hozzászólás írója (Ishin Gylawora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 18:57:32
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Újdonsült vadásztársa már az esemény kezdete óta, mintha enyhén alkohol illatot árasztana. Ishinnek, szerinte mint mindenki másnak is, egyből az jut az eszébe, hogy alaposan felkészült célzóvízzel vagy ki tudja mivel a mellette haladó fickó. Szemlátomást nagyon jól bírja az alkoholt, vagy csak Ishinnek nem tűnik fel annyira, mivel ő nagyon ritkán iszik meg egy pohárka bort, abból is a csak vöröset.
Már maguk mögött hagyják jócskán a kiindulási pontot, de nem szól semmit Louhoz.
~Kétlem, hogy egy ilyen jó megjelenésű fazon ennyire züllött volna. Hmmm, ha most beszélgetni akarok, akkor a vadat el is ijeszthetem. Talán majd a végén.~
Morfondírozik Ishin és minél óvatosabb léptekkel próbál haladni. Hol a lába elé nézve, hol vad után kémlelve.
~Jobb, ha most inkább a keresésre koncentrálok, no meg talán tanulok valami hasznosat is ettől a Lou-tól.~
Megereszt egy halvány mosolyt, hogy végre gyakorlatba öntve edzhet, ráadásul egy igen tapasztalt fickóval. Gyorsan le is törli arcáról a jó kedélyt, mert reá pillant Lou gondterheltnek tűnő vonásaira. El is fordítja tekintetét és feladatára figyeljen, amikor egy faágon egy fácánra lesz figyelmes. Egy nyilat húz elő tegzéből, majd az idegre igazítja, felkészülve, hogy esetleg kilője. Megelőlegezve jelezni akarna Lou-nak, amikor az jól oldalba vágja és fejével egy, már menekülésbe kezdő, nyúl felé bök.*
-Próbáld meg Lou! Két legyet egy csapásra!
*Az idegen levő nyíllal int az ágon lévő fácánra. Ishin valóban nem akar a nyúl nyomába eredni, ezért is hagyná Lounak az örömöt. Ezzel viszont ellentmond önmagának és cseppet sem foglalkozik mással, csak a vad elejtésével.
Igazából nem szereti nagyon a nyúlhúst, ezt tapasztalatból tudja. Jobban szeretné a fácánt elejteni és már feszítené is az íjat.*
A hozzászólás írója (Ishin Gylawora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.14 18:57:32
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-14 10:50:22
Üzenet elküldve: 2016-12-14 10:50:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Épeszű ember nem indul el a romokhoz csak úgy. Ha pedig ugyanaz az önző dög lenne, mint, ami egyébként minden esetben szokott lenni, akkor ő sem menne oda. Túlságosan északra van a biztonsági zónájától. Ő, aki még a városban is fél, olykor a kikötőben is. Arról nem is szólva, hogy pontosan tudja, hogy semmi jóra nem számíthat, azonkívül, hogy bízik Seju józan eszében, abban, hogy képes felülkerekedni ezen a valamin, ami a testét olykor eluralja. Gondolataiba merülve szedi össze a holmijait és magához képest, túlságosan is szótlan. Érzi is, hogy az éjhajú egésze lénye is tiltakozik ez ellen, de azt is képtelen lenne végignézni, ahogy az a másik darabokra tépi a lány testét, mert, hogy az alapján, amit este tapasztalt, valahogy mindent el tud képzelni.*
- Tudod, van nekem egy olyan oldalam, ami kevésbé vakmerő, mint amilyennek többnyire mutatkozom. *Úgy hagyják el a szavak az ajkait, hogy nem előzi meg semmiféle gondolatmenet, amely alátámasztaná, és még maga is meglepődik rajta, de megállítani sem tudja.* Minden azon múlik, hogy egyébként mennyire vagy erős, és eltudod-e nyomni, hogy felülkerekedj rajta. *Vékony lécen mozog, rezeg is alatta. Talán nem kellene ennyire nyíltan utalgatnia, még akkor sem, ha Sejunak éppen fogalma sem lehet arról, hogy miért kezdett el erről beszélni, ellentétben meglehet, hogy az a másik most is itt van, és nem is nézi jószemmel ezt az elhintett mondatot, amely mögött némi tanács lappang. Többet nem szól egy darabig, csak bólint az indulásra.
Ha a lány nem szakítja meg, akkor talán órákig is mehetnek egymás mellett a nyugtalanító csend ködében, s, akkor ő szánja el magát, hogy ezt megtörje.*
- Azt mondtad, ha jól emlékszem, mondtad, hogy jártál ott. *És, mintha valahogy Sejunak akkor sem akaródzott volna beszélni erről, így talán mégis az a kulcsa az egésznek. Csak kósza történeteket hallott. A holtak felébredése az ő lelki nyugalmát akkor sem zavarta meg, a kikötő és az elhajózás lehetősége, mint menekülés a végső esetben, meg is adta neki, hogy ne kelljen félnie. Nem volt oka megvédenie a várost, ha kitör a pánik, abból a magafélék csak hasznot tudnak húzni. A veszély viszont úgy tűnik lecsillapodott, mindenféle entitások e világra szállásával, viszont velük sem foglalkozik. Nincs olyan magasabb rendű lény a világon, amelynek megadná magát. Illetve, úgy tűnik, mégis akad egy, még, ha entitásnak nem is tudná nevezni. De ott sétál mellette, ott van a sötét tincsek alatt, a bátortalan mosoly mögött, meghúzza magát.
Kirázza a hideg.*
- Már nem lehet messze.
//Vörös és Fekete//
*Épeszű ember nem indul el a romokhoz csak úgy. Ha pedig ugyanaz az önző dög lenne, mint, ami egyébként minden esetben szokott lenni, akkor ő sem menne oda. Túlságosan északra van a biztonsági zónájától. Ő, aki még a városban is fél, olykor a kikötőben is. Arról nem is szólva, hogy pontosan tudja, hogy semmi jóra nem számíthat, azonkívül, hogy bízik Seju józan eszében, abban, hogy képes felülkerekedni ezen a valamin, ami a testét olykor eluralja. Gondolataiba merülve szedi össze a holmijait és magához képest, túlságosan is szótlan. Érzi is, hogy az éjhajú egésze lénye is tiltakozik ez ellen, de azt is képtelen lenne végignézni, ahogy az a másik darabokra tépi a lány testét, mert, hogy az alapján, amit este tapasztalt, valahogy mindent el tud képzelni.*
- Tudod, van nekem egy olyan oldalam, ami kevésbé vakmerő, mint amilyennek többnyire mutatkozom. *Úgy hagyják el a szavak az ajkait, hogy nem előzi meg semmiféle gondolatmenet, amely alátámasztaná, és még maga is meglepődik rajta, de megállítani sem tudja.* Minden azon múlik, hogy egyébként mennyire vagy erős, és eltudod-e nyomni, hogy felülkerekedj rajta. *Vékony lécen mozog, rezeg is alatta. Talán nem kellene ennyire nyíltan utalgatnia, még akkor sem, ha Sejunak éppen fogalma sem lehet arról, hogy miért kezdett el erről beszélni, ellentétben meglehet, hogy az a másik most is itt van, és nem is nézi jószemmel ezt az elhintett mondatot, amely mögött némi tanács lappang. Többet nem szól egy darabig, csak bólint az indulásra.
Ha a lány nem szakítja meg, akkor talán órákig is mehetnek egymás mellett a nyugtalanító csend ködében, s, akkor ő szánja el magát, hogy ezt megtörje.*
- Azt mondtad, ha jól emlékszem, mondtad, hogy jártál ott. *És, mintha valahogy Sejunak akkor sem akaródzott volna beszélni erről, így talán mégis az a kulcsa az egésznek. Csak kósza történeteket hallott. A holtak felébredése az ő lelki nyugalmát akkor sem zavarta meg, a kikötő és az elhajózás lehetősége, mint menekülés a végső esetben, meg is adta neki, hogy ne kelljen félnie. Nem volt oka megvédenie a várost, ha kitör a pánik, abból a magafélék csak hasznot tudnak húzni. A veszély viszont úgy tűnik lecsillapodott, mindenféle entitások e világra szállásával, viszont velük sem foglalkozik. Nincs olyan magasabb rendű lény a világon, amelynek megadná magát. Illetve, úgy tűnik, mégis akad egy, még, ha entitásnak nem is tudná nevezni. De ott sétál mellette, ott van a sötét tincsek alatt, a bátortalan mosoly mögött, meghúzza magát.
Kirázza a hideg.*
- Már nem lehet messze.
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-14 00:59:53
Üzenet elküldve: 2016-12-14 00:59:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Nem mereng nemesek hozzajuk viszonyított hozzáállásán talán mert mindig is csak egy-két kiválasztott embert vagy félvért engedett közel magához. Az óvatosság az amire nevelték és talán ez is tartotta életben a makacs nőszemélyt. Most lelkesen és halkan siet a kutyák után. Nil kezében feltűnő ostor meglepi. Nem igazán érti mire akarja azt használni, számára inkább mítikus tárgynak számít. A kilenc águ ostor amire a családja felmenői közül csakis a papnők tehették a kezüket. Szinte már mese.
Tekintete követi a hímét, na meg Démon is dolgozik rendesen. Nyúlhús, így vagy úgy de már lesz az asztalon.
Egy szemvillanással engedi el később a dobótőrt mint, hogy az ostor rátekeredne az állatra. A nyúl oldalára céloz, ha minden igaz és a szerencse mellé szegődik ezzel megadva a kegyelemdöfést a talán már mozgásképtelen állatnak.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Nem mereng nemesek hozzajuk viszonyított hozzáállásán talán mert mindig is csak egy-két kiválasztott embert vagy félvért engedett közel magához. Az óvatosság az amire nevelték és talán ez is tartotta életben a makacs nőszemélyt. Most lelkesen és halkan siet a kutyák után. Nil kezében feltűnő ostor meglepi. Nem igazán érti mire akarja azt használni, számára inkább mítikus tárgynak számít. A kilenc águ ostor amire a családja felmenői közül csakis a papnők tehették a kezüket. Szinte már mese.
Tekintete követi a hímét, na meg Démon is dolgozik rendesen. Nyúlhús, így vagy úgy de már lesz az asztalon.
Egy szemvillanással engedi el később a dobótőrt mint, hogy az ostor rátekeredne az állatra. A nyúl oldalára céloz, ha minden igaz és a szerencse mellé szegődik ezzel megadva a kegyelemdöfést a talán már mozgásképtelen állatnak.*
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-13 12:42:43
Üzenet elküldve: 2016-12-13 12:42:43
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Őrzi a vadászat látszatát persze, és lépteit irányítja kezdetben a többi résztvevő után, majd beiktatva egy kanyart kerüli ki a vad űző társaságot, hogy a továbbiakban tőlük balra, de távol haladjon velük megegyező irányba.
Utóbb majd látványosan keseregni, bosszankodni fog, hogy nincs szerencséje a vadászatban.
Most viszont kényelmes tempóban sétálgatva, élvezve a tiszta, őszi levegőt, a természet közelségét mereng azon, hogyan tovább, és mi módon tudassa, értesse meg Matrónájával, hogy mindaz a bizalom, és remény, melyet a város nemeseibe fektetett nem hogy nem térül meg, de újabb csalódott kudarcban manifesztálódott.
Nem mintha ő maga nem ezt jósolta volna meg jó előre. Nem mintha nem emelte volna ki külön, még a bál ötleténél, ott a fürdőházban, hogy esélytelen kapcsolatot kiépíteni felszíni kékvérűekkel.
Immár azonban Moon is kénytelen lesz belátni, hogy két, nagyon is külön dolog az, ha valaki nemes lélekben, vagy ha nemes egy kutyabőrön.
~Beképzelt, felfuvalkodott egy banda.~
Szíve szerint bosszút forralna, amolyan nevelő jellegűt. Rúg haragosan az avarba. De hát már nem oktalan kölyök, hogy szívére hallgasson. Így próbál inkább terveket kovácsolni, mindabból, ami adott. Városőrök, kalandorok.*
~Mégis mivel érdemeltem ezt ki?~
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Őrzi a vadászat látszatát persze, és lépteit irányítja kezdetben a többi résztvevő után, majd beiktatva egy kanyart kerüli ki a vad űző társaságot, hogy a továbbiakban tőlük balra, de távol haladjon velük megegyező irányba.
Utóbb majd látványosan keseregni, bosszankodni fog, hogy nincs szerencséje a vadászatban.
Most viszont kényelmes tempóban sétálgatva, élvezve a tiszta, őszi levegőt, a természet közelségét mereng azon, hogyan tovább, és mi módon tudassa, értesse meg Matrónájával, hogy mindaz a bizalom, és remény, melyet a város nemeseibe fektetett nem hogy nem térül meg, de újabb csalódott kudarcban manifesztálódott.
Nem mintha ő maga nem ezt jósolta volna meg jó előre. Nem mintha nem emelte volna ki külön, még a bál ötleténél, ott a fürdőházban, hogy esélytelen kapcsolatot kiépíteni felszíni kékvérűekkel.
Immár azonban Moon is kénytelen lesz belátni, hogy két, nagyon is külön dolog az, ha valaki nemes lélekben, vagy ha nemes egy kutyabőrön.
~Beképzelt, felfuvalkodott egy banda.~
Szíve szerint bosszút forralna, amolyan nevelő jellegűt. Rúg haragosan az avarba. De hát már nem oktalan kölyök, hogy szívére hallgasson. Így próbál inkább terveket kovácsolni, mindabból, ami adott. Városőrök, kalandorok.*
~Mégis mivel érdemeltem ezt ki?~
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-11 19:42:52
Üzenet elküldve: 2016-12-11 19:42:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Már az erdő szélénél jár, amikor megáll és hátrafordul csapattársai felé, hogy szóljon nekik arról, bizony most már jönniük kéne nekik is, mert ő ugyan nem fog tovább várni, de ekkor Daranel felhívja a figyelmét egy fácánra, amit nincs is olyan messze Oregtől, egy bokorban látta meg.* ~Még jó hogy nem kiáltottam hátra nekik, azzal biztos elzavartam volna a fácánt.~ *Biccent maradék társai felé, (Aoneer elment, ami nem is csoda, hiszen még akadékoskodott is a csapatalkotással kapcsolatban, egyedül jobban boldogul majd) aztán elindul a bokorhoz a lehető leghalkabban, közben tegezéből előhúz egy nyilat, s azt az íjra illeszti.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Már az erdő szélénél jár, amikor megáll és hátrafordul csapattársai felé, hogy szóljon nekik arról, bizony most már jönniük kéne nekik is, mert ő ugyan nem fog tovább várni, de ekkor Daranel felhívja a figyelmét egy fácánra, amit nincs is olyan messze Oregtől, egy bokorban látta meg.* ~Még jó hogy nem kiáltottam hátra nekik, azzal biztos elzavartam volna a fácánt.~ *Biccent maradék társai felé, (Aoneer elment, ami nem is csoda, hiszen még akadékoskodott is a csapatalkotással kapcsolatban, egyedül jobban boldogul majd) aztán elindul a bokorhoz a lehető leghalkabban, közben tegezéből előhúz egy nyilat, s azt az íjra illeszti.*
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-11 17:03:59
Üzenet elküldve: 2016-12-11 17:03:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Egy megkönnyebbült vigyort azért elnyom magában, amikor megtudja, hogy a lóhát helyett marad a gyalogszer. Lassabbak lesznek, de a közeg maga kevesebb veszélyt rejteget majd. Utoljára ellenőrzi holmijait. A dobótőröket készenlétbe helyezi, bal kezébe pedig az ostort fogja, hogy ha kell, rögtön használatba tudja venni. Elengedi Éjtűzt is. Rynizz közben szépen elmarad mögöttük. Rendíthetetlen vadászutánzatként kutakodik szemeivel, mint aki pontosan tudja, hogy mit csinál, hadd lássék rajta a buzgólkodás. Ha nem is vágyik minden erejével zsákmányra, az Úrnőnek azért mindenképpen kedvére akar tenni.*
- Azok biztos aranyosak lehetnek *nyugtázza az irbiszre vonatkozó kívánságot, holott fogalma sincsen róla, hogy mi fán is terem ez. Talán jobb is ez. A képzeletében valamiféle különösen cukorfalat, simogatni való lényként tűnik fel. Pár perc kilátástalan keresgélés után Démon karcos hangja szeli át a levegőeget. Úgy tűnik, szagot fogott, és közeledőben van. Tenyere az ostor nyelére fonódik, majd már teszi is át a jobb kezébe, készenlétbe helyezve azt, minden idegszálát kihegyezve az érkezőkre, a szeme is beleszűkül. Bizakodik benne, hogy nem valami nagy testű lény rohan feléjük, bár annak a dübörgését bizonyosan hallanák. Sokat nem kell várniuk, és felbukkan egy sebesen inaló nyúl, mögötte rendíthetetlen üldözője. Nem késlekedik, az ostor bojtja suhan a levegőben. Kicsit a nyúl elé céloz, nehogy a derék ebet találja el, s csak akkor érjen oda vele, amikor a menekülő egy vonalban van vele. Arra törekszik, hogy ha sikerrel jár, a lábai vagy a teste köré tekerje a szíjat, s ezáltal tegye mozgásképtelenné és hozza kiszolgáltatott helyzetbe az állatot.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Egy megkönnyebbült vigyort azért elnyom magában, amikor megtudja, hogy a lóhát helyett marad a gyalogszer. Lassabbak lesznek, de a közeg maga kevesebb veszélyt rejteget majd. Utoljára ellenőrzi holmijait. A dobótőröket készenlétbe helyezi, bal kezébe pedig az ostort fogja, hogy ha kell, rögtön használatba tudja venni. Elengedi Éjtűzt is. Rynizz közben szépen elmarad mögöttük. Rendíthetetlen vadászutánzatként kutakodik szemeivel, mint aki pontosan tudja, hogy mit csinál, hadd lássék rajta a buzgólkodás. Ha nem is vágyik minden erejével zsákmányra, az Úrnőnek azért mindenképpen kedvére akar tenni.*
- Azok biztos aranyosak lehetnek *nyugtázza az irbiszre vonatkozó kívánságot, holott fogalma sincsen róla, hogy mi fán is terem ez. Talán jobb is ez. A képzeletében valamiféle különösen cukorfalat, simogatni való lényként tűnik fel. Pár perc kilátástalan keresgélés után Démon karcos hangja szeli át a levegőeget. Úgy tűnik, szagot fogott, és közeledőben van. Tenyere az ostor nyelére fonódik, majd már teszi is át a jobb kezébe, készenlétbe helyezve azt, minden idegszálát kihegyezve az érkezőkre, a szeme is beleszűkül. Bizakodik benne, hogy nem valami nagy testű lény rohan feléjük, bár annak a dübörgését bizonyosan hallanák. Sokat nem kell várniuk, és felbukkan egy sebesen inaló nyúl, mögötte rendíthetetlen üldözője. Nem késlekedik, az ostor bojtja suhan a levegőben. Kicsit a nyúl elé céloz, nehogy a derék ebet találja el, s csak akkor érjen oda vele, amikor a menekülő egy vonalban van vele. Arra törekszik, hogy ha sikerrel jár, a lábai vagy a teste köré tekerje a szíjat, s ezáltal tegye mozgásképtelenné és hozza kiszolgáltatott helyzetbe az állatot.*
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-11 16:26:55
Üzenet elküldve: 2016-12-11 16:26:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Úton a városba//
*Talán a postakocsin sem a legkényelmesebb az utazás. Sokan kényszerből összezárva, sokszor a nem választott társasággal, tudatában van, de mégis vágyakozva gondol rá, hogy talán egy lehetne a kocsin ülő utasok közül. A következő pihenőnél a csizmájáról egy jó kiló sarat tol le, egy fadarabot használva segítségül. Sokat nem pihen most sem, csak megeszi az utolsó maradékot a táskájából és indul tovább azonnal. Innentől, ezt tudja jól, az éhezés fog következni, mert már semmilye nem maradt. Talán egy fél nap választja el tőle, hogy a gyomrát marja az üresség és ennek a tudta félelemmel tölti el. Nem szokott hozzá ehhez, otthon kapott enni rendesen, a menekült táborban se éhezett. Annyit kerítettek együtt ennivalót és mindent, ami kellett. Nem volt sok, vagy bőséges, de mindig volt annyi, hogy az éhségen úrrá legyen. Nehezen csúszott le most a torkán az utolsó falat ennek tudatában. A víz a kulacsában még kitart egy darabig. Próbál valami reménytejes gondolatba kapaszkodni, ahogy tovább gyűri a kilómétereket. Olyanokba, hogy a városba érve egyből talál munkát, vagy egy jótét lelket, aki befogadja éjszakára, de aztán győz benne a realitás keserűsége. Nem valószínű, hogy késő éjjel pont várná egy jótét lélek a város bejárata előtt. Ami felé tart az a szegénység és a szűkölködés és legfeljebb abban reménykedhet, hogy talál munkát minél gyorsabban, mondjuk a teljes leépülés előtt. Nem ért sok mindenhez, de van két keze és azt a munkát végzi el, amit mondanak neki, nem válogat. A tűrés határa nem olyan nagy, ami azon belül esik azt elvégzi. Ebből kell gazdálkodnia és megélnie valahogy, ha túléli az éjszakát a városban. Indul tovább és közben felidézi a boldogabb napokat, hogy ne teljes lehangoltságban teljen a menetelése. A barátaira, akikkel együtt lopta a gyönyörű nyári napot. Egyre messzebb kerül tőlük, ahogy a városhoz közelebb.*
*Talán a postakocsin sem a legkényelmesebb az utazás. Sokan kényszerből összezárva, sokszor a nem választott társasággal, tudatában van, de mégis vágyakozva gondol rá, hogy talán egy lehetne a kocsin ülő utasok közül. A következő pihenőnél a csizmájáról egy jó kiló sarat tol le, egy fadarabot használva segítségül. Sokat nem pihen most sem, csak megeszi az utolsó maradékot a táskájából és indul tovább azonnal. Innentől, ezt tudja jól, az éhezés fog következni, mert már semmilye nem maradt. Talán egy fél nap választja el tőle, hogy a gyomrát marja az üresség és ennek a tudta félelemmel tölti el. Nem szokott hozzá ehhez, otthon kapott enni rendesen, a menekült táborban se éhezett. Annyit kerítettek együtt ennivalót és mindent, ami kellett. Nem volt sok, vagy bőséges, de mindig volt annyi, hogy az éhségen úrrá legyen. Nehezen csúszott le most a torkán az utolsó falat ennek tudatában. A víz a kulacsában még kitart egy darabig. Próbál valami reménytejes gondolatba kapaszkodni, ahogy tovább gyűri a kilómétereket. Olyanokba, hogy a városba érve egyből talál munkát, vagy egy jótét lelket, aki befogadja éjszakára, de aztán győz benne a realitás keserűsége. Nem valószínű, hogy késő éjjel pont várná egy jótét lélek a város bejárata előtt. Ami felé tart az a szegénység és a szűkölködés és legfeljebb abban reménykedhet, hogy talál munkát minél gyorsabban, mondjuk a teljes leépülés előtt. Nem ért sok mindenhez, de van két keze és azt a munkát végzi el, amit mondanak neki, nem válogat. A tűrés határa nem olyan nagy, ami azon belül esik azt elvégzi. Ebből kell gazdálkodnia és megélnie valahogy, ha túléli az éjszakát a városban. Indul tovább és közben felidézi a boldogabb napokat, hogy ne teljes lehangoltságban teljen a menetelése. A barátaira, akikkel együtt lopta a gyönyörű nyári napot. Egyre messzebb kerül tőlük, ahogy a városhoz közelebb.*
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-10 21:52:19
Üzenet elküldve: 2016-12-10 21:52:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vörös és Fekete//
*Elsőre borzasztóan gyengécske ötletnek gondolta a felvetést, hogy a templomnál keressék a mélységit. Igazából abban bízott, hogy Dyntina majd előrukkol valamivel, ami sokkal gyakorlatiasabban jár el a kutatás témakörében. De a vörös helyben hagyja az ötletet. Aztán kérdez valamit, amitől Kaiykóban nyugtalanító érzések kezdenek el mocorogni. Az érintése alól is kibújik, pedig nagyon rég nem érintett meg jó szívvel senkit, s ezt valahogy érezni is szokták.
~A Karavánpihenőből?~ A Csontvető bőre alatt hideg kúszik a szívéig. Egyre szeppentebb a tekintete, ahogy Dyntinát hallgatja, de nem szól. Pedig az esze tudja, hogy a Karavánpihenő épp az ellenkező irányban van, mint amerre indultak, s jókora kitérőt jelent. Nem is bánná, hiszen ha a vörös nem vette volna a fejébe a megmentését, esze ágában sem lenne annak a mélységinek a közelébe menni úja. De ez a kitérő valami titokba burkolózik. Veszélyt érez minden porcikája.
Ott volt az utolsó pillanatig, amíg még volt lehetőség a menekülésre. Látta a Karavánpihenő haláltusájának első felvonását. Hallotta azt a fertelmet a kapunál.
Vajon áll-e még a Szeszélyes Hermelin: az otthon groteszk csonkatornya? Yves vajon elmenekült? Kérdések, melyeknek megválaszolatlanul kellene maradniuk. Kaiyko nyel egyet. Száraz a torka, cserepes a szája a hideg széltől, de most mégsem kívánna inni. Egy korty víz se férne meg a diónyira összeszorult gyomrában.*
- Biztosan... *kezdi rekedten* - találunk neked *leszegi a tekintetét és a vállára igazítja az iszákját* - köpenyt.
*Azért felpillant a vörösre egy bizonytalan mosolyfélével.*
- Én kész vagyok *mondja. Bármi is a szándéka nővérének, elfogadja. Bízik benne. Nagyon rég érzett ilyesmit, és becsben tartja, mert nem akarja elveszíteni.
Kérdések, kérdezősködés és zokszó nélkül halad Dynti nyomában. Egy olyan hely felé, melyből még párállik a halál lehelete. Méghozzá a romlás elátkozott emlékét idézve.*
//Vörös és Fekete//
*Elsőre borzasztóan gyengécske ötletnek gondolta a felvetést, hogy a templomnál keressék a mélységit. Igazából abban bízott, hogy Dyntina majd előrukkol valamivel, ami sokkal gyakorlatiasabban jár el a kutatás témakörében. De a vörös helyben hagyja az ötletet. Aztán kérdez valamit, amitől Kaiykóban nyugtalanító érzések kezdenek el mocorogni. Az érintése alól is kibújik, pedig nagyon rég nem érintett meg jó szívvel senkit, s ezt valahogy érezni is szokták.
~A Karavánpihenőből?~ A Csontvető bőre alatt hideg kúszik a szívéig. Egyre szeppentebb a tekintete, ahogy Dyntinát hallgatja, de nem szól. Pedig az esze tudja, hogy a Karavánpihenő épp az ellenkező irányban van, mint amerre indultak, s jókora kitérőt jelent. Nem is bánná, hiszen ha a vörös nem vette volna a fejébe a megmentését, esze ágában sem lenne annak a mélységinek a közelébe menni úja. De ez a kitérő valami titokba burkolózik. Veszélyt érez minden porcikája.
Ott volt az utolsó pillanatig, amíg még volt lehetőség a menekülésre. Látta a Karavánpihenő haláltusájának első felvonását. Hallotta azt a fertelmet a kapunál.
Vajon áll-e még a Szeszélyes Hermelin: az otthon groteszk csonkatornya? Yves vajon elmenekült? Kérdések, melyeknek megválaszolatlanul kellene maradniuk. Kaiyko nyel egyet. Száraz a torka, cserepes a szája a hideg széltől, de most mégsem kívánna inni. Egy korty víz se férne meg a diónyira összeszorult gyomrában.*
- Biztosan... *kezdi rekedten* - találunk neked *leszegi a tekintetét és a vállára igazítja az iszákját* - köpenyt.
*Azért felpillant a vörösre egy bizonytalan mosolyfélével.*
- Én kész vagyok *mondja. Bármi is a szándéka nővérének, elfogadja. Bízik benne. Nagyon rég érzett ilyesmit, és becsben tartja, mert nem akarja elveszíteni.
Kérdések, kérdezősködés és zokszó nélkül halad Dynti nyomában. Egy olyan hely felé, melyből még párállik a halál lehelete. Méghozzá a romlás elátkozott emlékét idézve.*
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-09 21:14:39
Üzenet elküldve: 2016-12-09 21:14:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*A félvér részéről lezártnak tekinti a vitát és figyelmét a távolodó zsákmányokra irányítja.*
~Így is túl sok időt vesztettünk.~
*Kezében tartva a korábban már felhúzott és megtöltött számszeríjat megindul ő is előre.*
-Látom!
*Feleli kurtán Daranelnek.*
~A fácán finom falat.~
*Cotys szájában összefut a nyál már a gondolatra is.
Daranel következő felvetésére már csupán néma bólintás a válasz. És azon nyomban, menet közben vált pozíciót, hogy elfoglalja helyét a csatárláncban. Mindezt a lehető legcsendesebben próbálja véghez vinni.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*A félvér részéről lezártnak tekinti a vitát és figyelmét a távolodó zsákmányokra irányítja.*
~Így is túl sok időt vesztettünk.~
*Kezében tartva a korábban már felhúzott és megtöltött számszeríjat megindul ő is előre.*
-Látom!
*Feleli kurtán Daranelnek.*
~A fácán finom falat.~
*Cotys szájában összefut a nyál már a gondolatra is.
Daranel következő felvetésére már csupán néma bólintás a válasz. És azon nyomban, menet közben vált pozíciót, hogy elfoglalja helyét a csatárláncban. Mindezt a lehető legcsendesebben próbálja véghez vinni.*
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-09 10:43:11
Üzenet elküldve: 2016-12-09 10:43:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Nem érti Aoneert. Tény, hogy az elfek látása élesebb, de ő maga is Daranellel egyetemben bizonyították már, hogy milyen hangtalan és ügyes vadászok. Hiszen kettesben is voltak már vadászni, és lőttek is maguknak ennivalót. Erre most úgy nyilvánul meg, mintha fogalma sem lenne a képességeikről. Sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen rossz passzban van az őrmester, pedig a csoportos vadászást éppen azért kezdeményezte Daranel, mert oly ritkán kerül sor ilyenre, gyakoribb a magányos vadászat. De hát nem erőszak a disznótor, mint mondják, így végül Daranel vállat von.*
-Akkor menj egyedül.
*Így valószínűleg úgy fest majd a felállás, hogy Daranel, Oreg, Ald'as egy csapatot fognak alkotni, Aoneer pedig magában kódorog, mint Rynizz. Hacsak Ald'as át nem pártol őrtársa mellé.
Éppen csak elcsípi a bronzos foltot az egyik bokor aljában, azonnal el is tűnik. Viszont azt sikerül kiszűrnie, hogy egy fácán akar éppen meglógni.*
-Ott, a bokor aljánál. *biccent társainak az megfelelő irányba, majd csendesebbre fogja a figurát és elkezd osonkodni a fácán után. Nem szeretné, ha már rögtön az első vad meglógna az orruk elől.*
-Mi lenne, ha kis láncot alkotnánk? *suttogja társainak, majd mutatja is kezével, hogy miként kellene felállni. Optimális az lenne, ha egymástól öt méteres távolságban lennének, de ez csak Daranel álláspontja.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Nem érti Aoneert. Tény, hogy az elfek látása élesebb, de ő maga is Daranellel egyetemben bizonyították már, hogy milyen hangtalan és ügyes vadászok. Hiszen kettesben is voltak már vadászni, és lőttek is maguknak ennivalót. Erre most úgy nyilvánul meg, mintha fogalma sem lenne a képességeikről. Sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen rossz passzban van az őrmester, pedig a csoportos vadászást éppen azért kezdeményezte Daranel, mert oly ritkán kerül sor ilyenre, gyakoribb a magányos vadászat. De hát nem erőszak a disznótor, mint mondják, így végül Daranel vállat von.*
-Akkor menj egyedül.
*Így valószínűleg úgy fest majd a felállás, hogy Daranel, Oreg, Ald'as egy csapatot fognak alkotni, Aoneer pedig magában kódorog, mint Rynizz. Hacsak Ald'as át nem pártol őrtársa mellé.
Éppen csak elcsípi a bronzos foltot az egyik bokor aljában, azonnal el is tűnik. Viszont azt sikerül kiszűrnie, hogy egy fácán akar éppen meglógni.*
-Ott, a bokor aljánál. *biccent társainak az megfelelő irányba, majd csendesebbre fogja a figurát és elkezd osonkodni a fácán után. Nem szeretné, ha már rögtön az első vad meglógna az orruk elől.*
-Mi lenne, ha kis láncot alkotnánk? *suttogja társainak, majd mutatja is kezével, hogy miként kellene felállni. Optimális az lenne, ha egymástól öt méteres távolságban lennének, de ez csak Daranel álláspontja.*
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-09 01:01:04
Üzenet elküldve: 2016-12-09 01:01:04
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Ő a maga állítását már megfogalmazta és ehhez is tervezi tartani magát. Mikor az "előnyadásra" szánt idő lejár, ha kell pofátlanul otthagyja a csapatot, és megy egy nyúl reményében az eltűnt állatok után, ha valaki utána kíván jönni az jöhet, ha nem neki az is megfelel, ha mind a három alak mögötte kezd el caplatni akkor valószínűleg hazasétál mert vadászatot ezzel a mentalitással nem lehet tartani.
Oregnek annyi jó pontja már legalább van, hogy elindult valamerre, hogy az az irány jó e vagy sem azt nem tudja, de nem is igazán érdekli, a maga részéről már kinézte az útvonalát és azon is fog menni, amíg nem lát meg egy vadat, avagy valami annál érdekesebbet a fák között bóklászni. Alkata révén inkább gyorsan és kitartóan tud haladni mintsem csendben osonni a fák árnyai között, valamennyire persze ő is értékeli a csend csodáit, és a lopakodás erejét, ám egy hajtóvadászat esetén amikor az ember akarva akaratlanul is állatokba fut majd, ennek aligha van értelme. Szóval tartja a tempót és képzett vadász lévén próbálja nem az avart ropogtatni, hanem a puha füves részeket keresni csizmaszárával, és nyitva tartani a szemét, figyelni a madarak csiripelésére, és annak megváltozására, meg persze a többi résztvevőre mielőtt még véletlenül egy fához tűzne egy mélységi fekete fülét ezzel is mélyítve a városi őrséget érintő sztereotípiákat.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Ő a maga állítását már megfogalmazta és ehhez is tervezi tartani magát. Mikor az "előnyadásra" szánt idő lejár, ha kell pofátlanul otthagyja a csapatot, és megy egy nyúl reményében az eltűnt állatok után, ha valaki utána kíván jönni az jöhet, ha nem neki az is megfelel, ha mind a három alak mögötte kezd el caplatni akkor valószínűleg hazasétál mert vadászatot ezzel a mentalitással nem lehet tartani.
Oregnek annyi jó pontja már legalább van, hogy elindult valamerre, hogy az az irány jó e vagy sem azt nem tudja, de nem is igazán érdekli, a maga részéről már kinézte az útvonalát és azon is fog menni, amíg nem lát meg egy vadat, avagy valami annál érdekesebbet a fák között bóklászni. Alkata révén inkább gyorsan és kitartóan tud haladni mintsem csendben osonni a fák árnyai között, valamennyire persze ő is értékeli a csend csodáit, és a lopakodás erejét, ám egy hajtóvadászat esetén amikor az ember akarva akaratlanul is állatokba fut majd, ennek aligha van értelme. Szóval tartja a tempót és képzett vadász lévén próbálja nem az avart ropogtatni, hanem a puha füves részeket keresni csizmaszárával, és nyitva tartani a szemét, figyelni a madarak csiripelésére, és annak megváltozására, meg persze a többi résztvevőre mielőtt még véletlenül egy fához tűzne egy mélységi fekete fülét ezzel is mélyítve a városi őrséget érintő sztereotípiákat.*
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-08 15:43:32
Üzenet elküldve: 2016-12-08 15:43:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Daranel, Aldas, Aoneer, Oreg//
*A négyes bármennyire tanakodhat azon, hogy hogyan érdemes eloszlani, nem fogják jobban megvárni őket az állatok. Habár Daranel egy oldalra vetett pillantás közben egy aprócska felcsillanó aranyos-bronzos foltot vehet észre az egyik bokor aljában. Minden bizonnyal most vesztette el a lehetőséget, hogy kilője az első fácánt, illetve talán ha elég gyorsan és taktikusan követik az irányt, lehetőleg azonnal, akkor talán annyira nem is megy messzire a madár. Előbb azonban önmaguk elosztásával kell megküzdeniük, nem a távolsággal.*
//Lousadel, Ishin//
*Elindulván az erdőben szemfülesen haladhat a páros. Nem is kell igazán messzire menniük. Az árnyak között átszűrődő fények pászmái ugyanis egy tapsifülesen állapodnak meg. A buta állat talán két percig szedhette a lábát, majd új szabadságát próbálgatván most az avarban kotorászik. Persze a közeledőkre azonnal fel is kapja a fejét, és lábait előre dobva menekülni kezd. Kérdés, hogy hőseink rávetik-e magukat, netán egyből lőnek, vagy üldözik. Ugyanezt kérdezi az egyik távoli fán riadtan figyelő fácán is, kinek tekintete Ishinnel találkozhat. Őt Lou elsőre nem veszi észre. Innentől azonban minden lépésük számít, hiszen az állatok félősek.*
//Vesdynild, Moonxylwery//
*Pár percük van, míg csendben haladhatnak támadásra készen az erdőben, és izgulhatnak, hogy melyik bucka alól bukkan elő egy érdekesebb vad. A szellő néha feltámad, de szerencsére szembe mennek vele, így a vadászat jónak ígérkezik, a vad nem fog egyből szagot fogni.
Azonban ez a pár izgatott perc kettétörik, mikor Démon csaholása szeli át a levegőt. Izgatott, talált valamit, és ha ugat az csak azt jelentheti, hogy ő maga még nem harapta meg, tehát jobb lesz arra pozicionálódni. Talán egy perc sem kell, ha sietnek, hogy a kutya, és előtte egy életéért loholó üregi nyúl elvágtassanak szemük előtt, vagy ha elég ügyesek, akkor ne csak elvágtassanak, de a nyúl mondjuk el is vágódhat. A torka.
Persze, ha azonnal reflexből nem sikerül az sem baj. Démon fél percen belül ismét fordul egyet a vaddal, és láthatóan élvezi, hogy kifáraszthatja. Gazdája parancsáig nem is veti az áldozatra magát.*
//Rynizz//
*Hamarosan elindulnak. Már csak az a négyes banda a városőrökkel, meg a vadászokkal, mondhatni a profikkal, tököl ott az egész rendezvény helyszínén, no meg a vadászatot összehozó segédkezők és zenészek. Páran fát kezdenek aprítani, melyet eddig csúnya lett volna megtenni az urak és a hölgy szeme előtt. De most, hogy lassan kell a tűz az éteknek neki is látnak. Rynizznek pedig nincs nehéz dolga, ha pont ellentétes irányba indul, vagy mondjuk csak suttyomban kanyarodik el a futó vadak irányától esélyesen nem találkozik eggyel sem, és jó esetben eltévelyedett vadászokkal sem, de persze tehet úgy is, mintha a tömeggel menne. Az legalább a látszatot fenntartja.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Daranel, Aldas, Aoneer, Oreg//
*A négyes bármennyire tanakodhat azon, hogy hogyan érdemes eloszlani, nem fogják jobban megvárni őket az állatok. Habár Daranel egy oldalra vetett pillantás közben egy aprócska felcsillanó aranyos-bronzos foltot vehet észre az egyik bokor aljában. Minden bizonnyal most vesztette el a lehetőséget, hogy kilője az első fácánt, illetve talán ha elég gyorsan és taktikusan követik az irányt, lehetőleg azonnal, akkor talán annyira nem is megy messzire a madár. Előbb azonban önmaguk elosztásával kell megküzdeniük, nem a távolsággal.*
//Lousadel, Ishin//
*Elindulván az erdőben szemfülesen haladhat a páros. Nem is kell igazán messzire menniük. Az árnyak között átszűrődő fények pászmái ugyanis egy tapsifülesen állapodnak meg. A buta állat talán két percig szedhette a lábát, majd új szabadságát próbálgatván most az avarban kotorászik. Persze a közeledőkre azonnal fel is kapja a fejét, és lábait előre dobva menekülni kezd. Kérdés, hogy hőseink rávetik-e magukat, netán egyből lőnek, vagy üldözik. Ugyanezt kérdezi az egyik távoli fán riadtan figyelő fácán is, kinek tekintete Ishinnel találkozhat. Őt Lou elsőre nem veszi észre. Innentől azonban minden lépésük számít, hiszen az állatok félősek.*
//Vesdynild, Moonxylwery//
*Pár percük van, míg csendben haladhatnak támadásra készen az erdőben, és izgulhatnak, hogy melyik bucka alól bukkan elő egy érdekesebb vad. A szellő néha feltámad, de szerencsére szembe mennek vele, így a vadászat jónak ígérkezik, a vad nem fog egyből szagot fogni.
Azonban ez a pár izgatott perc kettétörik, mikor Démon csaholása szeli át a levegőt. Izgatott, talált valamit, és ha ugat az csak azt jelentheti, hogy ő maga még nem harapta meg, tehát jobb lesz arra pozicionálódni. Talán egy perc sem kell, ha sietnek, hogy a kutya, és előtte egy életéért loholó üregi nyúl elvágtassanak szemük előtt, vagy ha elég ügyesek, akkor ne csak elvágtassanak, de a nyúl mondjuk el is vágódhat. A torka.
Persze, ha azonnal reflexből nem sikerül az sem baj. Démon fél percen belül ismét fordul egyet a vaddal, és láthatóan élvezi, hogy kifáraszthatja. Gazdája parancsáig nem is veti az áldozatra magát.*
//Rynizz//
*Hamarosan elindulnak. Már csak az a négyes banda a városőrökkel, meg a vadászokkal, mondhatni a profikkal, tököl ott az egész rendezvény helyszínén, no meg a vadászatot összehozó segédkezők és zenészek. Páran fát kezdenek aprítani, melyet eddig csúnya lett volna megtenni az urak és a hölgy szeme előtt. De most, hogy lassan kell a tűz az éteknek neki is látnak. Rynizznek pedig nincs nehéz dolga, ha pont ellentétes irányba indul, vagy mondjuk csak suttyomban kanyarodik el a futó vadak irányától esélyesen nem találkozik eggyel sem, és jó esetben eltévelyedett vadászokkal sem, de persze tehet úgy is, mintha a tömeggel menne. Az legalább a látszatot fenntartja.*
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-06 22:11:52
Üzenet elküldve: 2016-12-06 22:11:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Morfiusz morranására magában somolyog, ismeri már, hogy tudja, ez annak szól, a férfi is tisztában van azzal, hogy szíve szerint most vitatkozna. Ám mégsem teszi. Nem azért mert feladta az álláspontját, hanem mert ha vitatkozna, attól nem lenne jobb Morf kezének, sőt rosszabb lenne.*
~Ha megpróbálnék felkelni, hogy kötést hozzak a kezére, ő megpróbálna visszatartani, akkor meg rosszabbodhatna az égése. Azt nem akarom. Inkább pihenjünk csak így összebújva. Jobb így.~
*Morf fogása kicsit lazul, már nem szorítja úgy, mint ahogy egy acélbilincs szoríthat, de továbbra is a karjában tartja, csak finomabban. Ahogy Shyahar is átöleli őt.
A kérdésre megrázza a fejét, szándékoltam ártatlan arckifejezéssel néz Morf sötét szemeibe, bár azért a férfi biztosan tudja, hogy játszik.*
~Nem létezik, hogy ne tudná.~
- Fogalmam sincsen *feleli és vigyáz, hogy ne kezdjen kuncogni.
Aztán megérzi a csuklója körül Morf ujjait, ahogy lazán fogja és lefelé vezeti magán a kezét. Se nem ostoba, se nem naiv, hogy ne tudja, mit is tapint.*
- Óó. Szóval... Húha!
*Nem kapja el a kezét, képmutatás lenne, de igazából nem is csinál semmit, csak könnyedén ott tartja, ahova Morfiusz vezette, esetleg egy picikét mozgatja, épp csak hajszálnyit, de közben ad a férfi nyakára egy puszit.*
- A füled mögött sem. És nem a rózsaillatú szappannal. Megígérem. Elvben van még ugyanilyen fajtából levendulás és rozmaringos, meg fenyőillatú is. A könyvben, amit megszereztél nekem, abban le van írva, hogyan készülnek *teszi hozzá még egyfajta magyarázatként.
A férfi mondatára kissé nagyobbat mozdul a keze, végigsimít rajta.*
- Mintha akarnék ilyesfajta esélyt *húzza el picit a száját.* De hát, tudod te is, nem szórakozom én másfelé.
*Aztán ahogy sötétség borul rájuk Morfiusz újra szorosabban öleli, nem mintha Shyahar meg akarna szökni mellőle. Mert nem.*
~Néha nehéz Morffal, sőt nem kicsit az. De szeretem. És hiszek benne.~
*A lány is ösztönösen közelebb simul, a keze a férfi ágyékáról inkább a csípőjére siklik. Nem az a célja most, hogy elcsábítsa és megvadítsa, nem mintha nem szeretne vele lenni, de most, itt a sötétben, úgy, hogy az éhüket egymásra már csillapították, most szeretne csak összebújni kicsit, beszélgetni előbb.*
~Aztán... utána... gondolom...~
*Aztán csak figyel, fejét Morfiusz vállára hajtva és próbálja maga elé képzelni mindazt, amiről a férfi mesél. Látja lelki szemeivel a kiskamaszt és az öreg rablót összezárva egy cellában, ahogy az öreg a gyereknek mesél, ahogy tanítja, aztán látja a fiatalembert is, akivé Morfiusz vált, ahogy próbál visszaemlékezni mindarra, amit a mentora mesélt neki, és építi a rejtekhelyét.
Még közelebb bújik, újra megsimítja a férfi oldalát, nagyon gyengéden, csak egyszer.*
– Nem fogom *ígéri meg teljesen komolyan.
Nem, sosem tenne ilyet.*
~Vagy mégis. Egy kivétel lenne, ha netalántán olyan baleset érné itt Morfiuszt, hogy az életét nem tudnám egyedül megóvni, ha az ő életéért kellene segítséget hívnom.~
*Shyahar nyel. A fáklya már kialudt ugyan, tudja, hogy Morfiusz nem tud olvasni a szemeiből, az arckifejezéséből, de azt is, hogy hallja őt, hogy érezheti, ahogy megfeszül a karjaiban, és hogy ha hallgat, azt a férfi félreértheti. Így végül kissé talán tétován, de megszólal.*
– Egy kivétel lenne csak, ha netalán úgy megsérülnél, vagy olyan beteg lennél, hogy az életed lenne a tét. Hogy… Én nem tudnálak téged az ölemben elcipelni az ösvényig, ahol már járnak utazók. Akkor, csakis akkor kénytelen lennék segítséget hívni. Azt nem kérheted tőlem, hogy inkább hagyjalak meghalni!
*Shya megrázza a fejét.*
– Ilyet nem kérhetsz *A lány újra nagyot nyel.* Aztán ha felgyógyulsz majd, akkor majd utólag lehetsz rám nagyon-nagyon dühös, meg hát, akkor utólag bármikor tudsz majd új rejtekhelyet is építeni akár. De azt ne kérd, hogy hagyjalak meghalni!
~Bármi történhet, akármi. Bármikor, bárkivel. Ő is rohant hozzám, mikor rémülten sikítottam.~
*Shyahar halkan sóhajt, reméli, hogy megússza veszekedés nélkül, hogy ezt mondta, nem akar veszekedni, eszébe nincs. Sosem árulná el a férfit.*
– Nem tudom. Mondhatod, hogy álmodozó vagyok. És azért mégsem egy egyszerű lyuk. Annál azért több. Hiszen kiépítetted *mondja teljesen komolyan.* És ház sokféle létezik, sokfélét láttam már. A törpék esküsznek a barlangokra, a bányákból átalakított lakásokra és igen, még a földbe vájt üregekre is. Nekik nyilván egyszerűbb persze, hiszen alacsonyabbak, nem kellenek olyan magas üregek, vagy, ahogy mondod, lyukak, mint egy ember számára. De ha belegondolsz, van benne azért valami. Határozottan van benne valami, azzal együtt, hogy szokatlan és nem az az általános mindennapi dolog. Van az egésznek egy bizonyos vonzereje, mármint az elképzelésnek.
*Shyanak hirtelen eszébe jut valami.*
– A föld alatt, vagy félig földalatti elhelyezkedésnek vannak előnyei is és okos tervezéssel nem csak egy ilyen kis szobácskát lehetne kialakítani, főleg ha valahol dombosabb a vidék.
*Aztán eszébe jut a víz kérdése, úgy is mint eső, hólé, meg talajvíz, majd az, hogy erre is biztos van valami trükk, amit valakik már kitalálhattak akár.*
– Én meg ezt a rejtekhelyet nem nevezem rossznak. Sőt, szerintem nagyon is jó hely.
*És Shyahar ezt teljesen komolyan így is gondolja, mindannak dacára, amin itt mentek át, sőt, mindazokkal a dolgokkal együtt. Mégis szereti ezt a helyet.*
– Igen. Igazad van. Elég talpraesettek, a néném is, papa meg főleg. Biztos mindent megtettek. Egészen biztos. Rendben vannak. Igen.
*Shyahar hinni akar ebben. Úgy érzi, hinnie kell ebben. Muszáj.
Még közelebb simul Morfiuszhoz, mérhetetlen jól esnek neki a kedvese egyszerű, egyszerre vigasztaló és reménykeltő szavai.
Ha Morfiusz a mellkasára vonja a kezét, akkor ott tartja, a férfi szíve fölött, hogy érezze a finom lüktetést.*
– Rendben, akkor előrefelé, de nyitott szemmel és füllel *teszi hozzá, mert azért óvatos, nem akar valami csúnyaságba beleszaladni, átvitt értelemben sem.
A megjegyzésre óvatosan megmozgatja a bokáját.*
– Nagyon remélem. Most kevésbé fáj, talán a pihenés is használ neki, sőt, biztosan.
~Végtére is, leszámítva a reggeli kutyagolást, egész nap pihentettem.~
– Talán holnap reggelre még jobb lesz *mondja reménykedőn, aztán aprót moccan, megsimítja Morfiusz mellkasát.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Morfiusz morranására magában somolyog, ismeri már, hogy tudja, ez annak szól, a férfi is tisztában van azzal, hogy szíve szerint most vitatkozna. Ám mégsem teszi. Nem azért mert feladta az álláspontját, hanem mert ha vitatkozna, attól nem lenne jobb Morf kezének, sőt rosszabb lenne.*
~Ha megpróbálnék felkelni, hogy kötést hozzak a kezére, ő megpróbálna visszatartani, akkor meg rosszabbodhatna az égése. Azt nem akarom. Inkább pihenjünk csak így összebújva. Jobb így.~
*Morf fogása kicsit lazul, már nem szorítja úgy, mint ahogy egy acélbilincs szoríthat, de továbbra is a karjában tartja, csak finomabban. Ahogy Shyahar is átöleli őt.
A kérdésre megrázza a fejét, szándékoltam ártatlan arckifejezéssel néz Morf sötét szemeibe, bár azért a férfi biztosan tudja, hogy játszik.*
~Nem létezik, hogy ne tudná.~
- Fogalmam sincsen *feleli és vigyáz, hogy ne kezdjen kuncogni.
Aztán megérzi a csuklója körül Morf ujjait, ahogy lazán fogja és lefelé vezeti magán a kezét. Se nem ostoba, se nem naiv, hogy ne tudja, mit is tapint.*
- Óó. Szóval... Húha!
*Nem kapja el a kezét, képmutatás lenne, de igazából nem is csinál semmit, csak könnyedén ott tartja, ahova Morfiusz vezette, esetleg egy picikét mozgatja, épp csak hajszálnyit, de közben ad a férfi nyakára egy puszit.*
- A füled mögött sem. És nem a rózsaillatú szappannal. Megígérem. Elvben van még ugyanilyen fajtából levendulás és rozmaringos, meg fenyőillatú is. A könyvben, amit megszereztél nekem, abban le van írva, hogyan készülnek *teszi hozzá még egyfajta magyarázatként.
A férfi mondatára kissé nagyobbat mozdul a keze, végigsimít rajta.*
- Mintha akarnék ilyesfajta esélyt *húzza el picit a száját.* De hát, tudod te is, nem szórakozom én másfelé.
*Aztán ahogy sötétség borul rájuk Morfiusz újra szorosabban öleli, nem mintha Shyahar meg akarna szökni mellőle. Mert nem.*
~Néha nehéz Morffal, sőt nem kicsit az. De szeretem. És hiszek benne.~
*A lány is ösztönösen közelebb simul, a keze a férfi ágyékáról inkább a csípőjére siklik. Nem az a célja most, hogy elcsábítsa és megvadítsa, nem mintha nem szeretne vele lenni, de most, itt a sötétben, úgy, hogy az éhüket egymásra már csillapították, most szeretne csak összebújni kicsit, beszélgetni előbb.*
~Aztán... utána... gondolom...~
*Aztán csak figyel, fejét Morfiusz vállára hajtva és próbálja maga elé képzelni mindazt, amiről a férfi mesél. Látja lelki szemeivel a kiskamaszt és az öreg rablót összezárva egy cellában, ahogy az öreg a gyereknek mesél, ahogy tanítja, aztán látja a fiatalembert is, akivé Morfiusz vált, ahogy próbál visszaemlékezni mindarra, amit a mentora mesélt neki, és építi a rejtekhelyét.
Még közelebb bújik, újra megsimítja a férfi oldalát, nagyon gyengéden, csak egyszer.*
– Nem fogom *ígéri meg teljesen komolyan.
Nem, sosem tenne ilyet.*
~Vagy mégis. Egy kivétel lenne, ha netalántán olyan baleset érné itt Morfiuszt, hogy az életét nem tudnám egyedül megóvni, ha az ő életéért kellene segítséget hívnom.~
*Shyahar nyel. A fáklya már kialudt ugyan, tudja, hogy Morfiusz nem tud olvasni a szemeiből, az arckifejezéséből, de azt is, hogy hallja őt, hogy érezheti, ahogy megfeszül a karjaiban, és hogy ha hallgat, azt a férfi félreértheti. Így végül kissé talán tétován, de megszólal.*
– Egy kivétel lenne csak, ha netalán úgy megsérülnél, vagy olyan beteg lennél, hogy az életed lenne a tét. Hogy… Én nem tudnálak téged az ölemben elcipelni az ösvényig, ahol már járnak utazók. Akkor, csakis akkor kénytelen lennék segítséget hívni. Azt nem kérheted tőlem, hogy inkább hagyjalak meghalni!
*Shya megrázza a fejét.*
– Ilyet nem kérhetsz *A lány újra nagyot nyel.* Aztán ha felgyógyulsz majd, akkor majd utólag lehetsz rám nagyon-nagyon dühös, meg hát, akkor utólag bármikor tudsz majd új rejtekhelyet is építeni akár. De azt ne kérd, hogy hagyjalak meghalni!
~Bármi történhet, akármi. Bármikor, bárkivel. Ő is rohant hozzám, mikor rémülten sikítottam.~
*Shyahar halkan sóhajt, reméli, hogy megússza veszekedés nélkül, hogy ezt mondta, nem akar veszekedni, eszébe nincs. Sosem árulná el a férfit.*
– Nem tudom. Mondhatod, hogy álmodozó vagyok. És azért mégsem egy egyszerű lyuk. Annál azért több. Hiszen kiépítetted *mondja teljesen komolyan.* És ház sokféle létezik, sokfélét láttam már. A törpék esküsznek a barlangokra, a bányákból átalakított lakásokra és igen, még a földbe vájt üregekre is. Nekik nyilván egyszerűbb persze, hiszen alacsonyabbak, nem kellenek olyan magas üregek, vagy, ahogy mondod, lyukak, mint egy ember számára. De ha belegondolsz, van benne azért valami. Határozottan van benne valami, azzal együtt, hogy szokatlan és nem az az általános mindennapi dolog. Van az egésznek egy bizonyos vonzereje, mármint az elképzelésnek.
*Shyanak hirtelen eszébe jut valami.*
– A föld alatt, vagy félig földalatti elhelyezkedésnek vannak előnyei is és okos tervezéssel nem csak egy ilyen kis szobácskát lehetne kialakítani, főleg ha valahol dombosabb a vidék.
*Aztán eszébe jut a víz kérdése, úgy is mint eső, hólé, meg talajvíz, majd az, hogy erre is biztos van valami trükk, amit valakik már kitalálhattak akár.*
– Én meg ezt a rejtekhelyet nem nevezem rossznak. Sőt, szerintem nagyon is jó hely.
*És Shyahar ezt teljesen komolyan így is gondolja, mindannak dacára, amin itt mentek át, sőt, mindazokkal a dolgokkal együtt. Mégis szereti ezt a helyet.*
– Igen. Igazad van. Elég talpraesettek, a néném is, papa meg főleg. Biztos mindent megtettek. Egészen biztos. Rendben vannak. Igen.
*Shyahar hinni akar ebben. Úgy érzi, hinnie kell ebben. Muszáj.
Még közelebb simul Morfiuszhoz, mérhetetlen jól esnek neki a kedvese egyszerű, egyszerre vigasztaló és reménykeltő szavai.
Ha Morfiusz a mellkasára vonja a kezét, akkor ott tartja, a férfi szíve fölött, hogy érezze a finom lüktetést.*
– Rendben, akkor előrefelé, de nyitott szemmel és füllel *teszi hozzá, mert azért óvatos, nem akar valami csúnyaságba beleszaladni, átvitt értelemben sem.
A megjegyzésre óvatosan megmozgatja a bokáját.*
– Nagyon remélem. Most kevésbé fáj, talán a pihenés is használ neki, sőt, biztosan.
~Végtére is, leszámítva a reggeli kutyagolást, egész nap pihentettem.~
– Talán holnap reggelre még jobb lesz *mondja reménykedőn, aztán aprót moccan, megsimítja Morfiusz mellkasát.*
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-06 06:35:42
Üzenet elküldve: 2016-12-06 06:35:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Úgy tűnik főleg párokba csapódnak össze a jelenlévők. Nil válasz-kérdésére Moon körbe néz majd látva, hogy mindenki gyalog vág neki mosolyogva int nemet a fejével és huppan ő maga is le a földre.*
- Gyalog.
* Ma Ádáz kénytelen lesz csak távolról figyelni a vadászatot. Amikor a vadakat elengedik a kutyák harci tüze is éledezni kezd ismét.*
- Hozzuk ide Démont és Éjtüzet.* szól a hímnek, ez a kettő az ő parancsuknak fog engedelmeskedni, a többiek maradhatnak a falkával.
Bár különálló vadászpárost alkotnak de nincsenek távol a többiektől. Talán két méter ha elválaszthatja őket a többi csapattól, tehát ha épp beszélgetésbe szeretnének elegyedni megvan rá az esély, bár a vacsora ideje is eljön majd.
Indulás előtt még Ryz felé tekint, ha a hím észreveszi jó szerencsét kíván neki majd ismét Nilhez fordul.*
- Egy irbis kölyöknek örülnék.* jegyzi meg neki, ami akár a következő évre szánt terveit is előre jelezheti.
Miután a kutyák megindultak hajol oda Démonhoz és súgja a fülébe a vágyott prédát majd le oldja a pórázt róla. A kutya értelmes szemekkel felnéz rá és bevárja, hogy a kölyköt is szabadon eresszék.*
- Siessünk vagy egérutat nyer a vacsorának való.* lódul meg és sodorja talán magával a hímet is.
Dobókését kézben tartja, ha Démonnak sikerül valamit elé hajtani elkaphassa azt. Lépteik egy kisebb cserjésbe vezetnek. Követniük tulajdonképpen a kutyákat kell.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
* Úgy tűnik főleg párokba csapódnak össze a jelenlévők. Nil válasz-kérdésére Moon körbe néz majd látva, hogy mindenki gyalog vág neki mosolyogva int nemet a fejével és huppan ő maga is le a földre.*
- Gyalog.
* Ma Ádáz kénytelen lesz csak távolról figyelni a vadászatot. Amikor a vadakat elengedik a kutyák harci tüze is éledezni kezd ismét.*
- Hozzuk ide Démont és Éjtüzet.* szól a hímnek, ez a kettő az ő parancsuknak fog engedelmeskedni, a többiek maradhatnak a falkával.
Bár különálló vadászpárost alkotnak de nincsenek távol a többiektől. Talán két méter ha elválaszthatja őket a többi csapattól, tehát ha épp beszélgetésbe szeretnének elegyedni megvan rá az esély, bár a vacsora ideje is eljön majd.
Indulás előtt még Ryz felé tekint, ha a hím észreveszi jó szerencsét kíván neki majd ismét Nilhez fordul.*
- Egy irbis kölyöknek örülnék.* jegyzi meg neki, ami akár a következő évre szánt terveit is előre jelezheti.
Miután a kutyák megindultak hajol oda Démonhoz és súgja a fülébe a vágyott prédát majd le oldja a pórázt róla. A kutya értelmes szemekkel felnéz rá és bevárja, hogy a kölyköt is szabadon eresszék.*
- Siessünk vagy egérutat nyer a vacsorának való.* lódul meg és sodorja talán magával a hímet is.
Dobókését kézben tartja, ha Démonnak sikerül valamit elé hajtani elkaphassa azt. Lépteik egy kisebb cserjésbe vezetnek. Követniük tulajdonképpen a kutyákat kell.*
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:40:24
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:40:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Nem szól semmit a hümmögésre, de aztán morran inkább mégis egyet, mert nem hagyja minden reakció nélkül, hogy Shya megint nem hagyja ki az alkalmat, hogy éreztesse vitába szállna vele.*
~Miért nem tudja annyiban hagyni szó nélkül soha amit mondok? Ha azt mondom a kezemnek semmi baja, akkor semmi.~
*Akkor sem, ha valójában megégett, legalább vehetné semmibe, ha azt mondja neki. Szerencsére Shya nem próbálkozik azzal, hogy kiengedje a teste melegét a takaró alól, hanem nyugton fekszik tovább.*
~Jó, hogy nem mész, ha egyszer azt mondtam itt maradj.~
*Lazul az ölelése, ahogy a derekára fonódik Syha karja. Nem emlékszik rá, hogy melyik lánynak fordított hátat és melyiknek nem, ahhoz túl sokan voltak, de a hidegben és a föld alatt, most és itt, mindenképpen jó testközelben tartani egy nőt.*
~Most egész jó ránézni, nyugodt és mosoly van az arcán, nem sokkal ezelőtt még nem volt ilyen. Folyton változik, egyszer egy hercegnő, máskor meg olyan mint egy nyomorult kifosztott áldozat. Ki érti a nőket, vagy téged?~
*Fél mosollyal fogadja Syha semmit nem tudó, ártatlanságot mímelő kérdését.*
-Nem tudod hol, mi?
*Megfogja Syha hasát simító kezét és a megfelelő irányba tolja, hogy tudja az ágyéka felé képzelte a mosást és ott főleg egy helyen kell alaposan megmosnia.*
-De, azért a fülem mögött se hagyd ki, ha egyszer megengedem, hogy fürdess.
*Vigyorogva és elégedetten a válaszától nyújtózik és a feje alá igazítja az alkarját, aztán hagyja, hogy Syha megfejtse hol vannak a fontosabb pontok a fürdetésnél. Nem érdekelné túlzottan, ha Syha végig fürdetné az egész várost, persze csak akkor, ha már nem vele van. Akkor azt csinálhat amit akar, de addig még az övé és igényt tart rá addig nem.*
-Sok esélyed úgysincs mást megfürdetni, ha velem vagy.
*Felfelé mozdul a válla, ahogy fekve megrántja. Jelenleg nem érdekes, hogy mit beszél a lány. Vele van a föld alatt és esélye sincs, hogy mást fürdessen. Az arcán ennek ellenére megkeményednek a vonások és erre érkezik puszi, mielőtt a fáklya tüze elhal. Közelebb húzza magához ösztönösen, ha már a sötétségben vannak. A testéből melegség árad, lüktető szív van benne és élet. Hozzá van szokva az ilyen rejtekek sötétjéhez, de az emberi része az élet felé törekszik tudat alatt, akkor is, ha nem riasztja a körülöttük lévő feketeség.*
-Elég ideig voltunk összezárva az öreggel és mindent elmondott az építésről, de elhiheted így sem volt könnyű kiásni ezt a helyet, aztán az alátámasztásokat se volt könnyű megcsinálni. A falat és a földet döngölni kellett, több tucat nap sem volt elég ehhez.
*Egész jól belejön az elbeszélésbe. Syha talán nem az a lány, aki elfecseg minden titkot egy marék aranyért, ezért úgy gondolja elmondhat neki ezt-azt.*
-Ne fecsegd ki, mert nem ér semmit ez a hely, ha sokan tudják merre van. Bárki besúghatja és akkor többet nem lesz biztonságos.
*Magyarázza tovább miért lényeges, hogy titokban maradjon a rejtekhely, aztán a másik kérdésen elgondolkodik.*
~Kinek mondaná el, és ezt a rejteket már ismeri, szerintem megértette, hogy nem beszélhet róla. Azért nem mindent mutatok meg neki, de egy párat láthat, ha arra vetődünk.~
-Hát jó, ha úgy alakul megmutatom a többit, de azokról sem beszélhetsz soha. Arra vannak, ha bajba kerülnél, mondjuk üldöznek, vagy végképp nincs hova menned, csak akkor használhatod.
*A tisztás csodára elnézően elmosolyodik, de ezt a sötétben Shya valószínűleg nem érzékeli.*
-Butaság hát, de az is, hogy tetszik egy ilyen hely, mert ez elvileg csak egy lyuk. Az rendben van, hogy kiépítettem és beletettem egy két dolgot, ami a kényelemhez kell, amikor még úgy volt hogy le kell húznom itt akár egy évet is, de ez azért nem egy luxus nyaraló, vagy egy fogadó jobb szobája. Azért kezdem megszokni, hogy mindenért lelkesedsz és ezt mondjuk nem nevezném rossznak.
*Másképpen szólva egész üdítően hat a számára. Ez egy olyan tulajdonság, amivel ritkán találkozott idáig, vagy lehet még soha.*
-A családod biztos lelépett az élőholtak elől, felesleges előre aggódnod, majd meglátjuk ha odaérünk.
*Az arcát ért finom ujjak érintését hárítja, a lány kezét finoman megfogja és lehúzza az ujjait a mellkasára.*
-Nem megyünk visszafelé, az sosem jó. Ha már egyszer elindultunk, akkor előre menjünk. Szerzek mindent ami kell az úton, vagy mondjuk a télen.
*Eszében sincs visszafelé menni, előrefelé, egyenesen a célig, ami jelen esetben Shya nénjének a háza.*
-Remélem a lábad jobb lesz nemsokára, mert nem tudok beszerezni mindent, ha nem indulunk el hamarosan.
*A rejtekhely olyan nagyon kényelmesnek nem nevezhető és jó lenne egy kényelmes ágy, meg valami jó étel, ha lehet mézsörrel és Shya meg kaphat valami ékszert, vagy valamit. Ezekhez viszont el kell innen menniük.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.05 21:50:06
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//
*Nem szól semmit a hümmögésre, de aztán morran inkább mégis egyet, mert nem hagyja minden reakció nélkül, hogy Shya megint nem hagyja ki az alkalmat, hogy éreztesse vitába szállna vele.*
~Miért nem tudja annyiban hagyni szó nélkül soha amit mondok? Ha azt mondom a kezemnek semmi baja, akkor semmi.~
*Akkor sem, ha valójában megégett, legalább vehetné semmibe, ha azt mondja neki. Szerencsére Shya nem próbálkozik azzal, hogy kiengedje a teste melegét a takaró alól, hanem nyugton fekszik tovább.*
~Jó, hogy nem mész, ha egyszer azt mondtam itt maradj.~
*Lazul az ölelése, ahogy a derekára fonódik Syha karja. Nem emlékszik rá, hogy melyik lánynak fordított hátat és melyiknek nem, ahhoz túl sokan voltak, de a hidegben és a föld alatt, most és itt, mindenképpen jó testközelben tartani egy nőt.*
~Most egész jó ránézni, nyugodt és mosoly van az arcán, nem sokkal ezelőtt még nem volt ilyen. Folyton változik, egyszer egy hercegnő, máskor meg olyan mint egy nyomorult kifosztott áldozat. Ki érti a nőket, vagy téged?~
*Fél mosollyal fogadja Syha semmit nem tudó, ártatlanságot mímelő kérdését.*
-Nem tudod hol, mi?
*Megfogja Syha hasát simító kezét és a megfelelő irányba tolja, hogy tudja az ágyéka felé képzelte a mosást és ott főleg egy helyen kell alaposan megmosnia.*
-De, azért a fülem mögött se hagyd ki, ha egyszer megengedem, hogy fürdess.
*Vigyorogva és elégedetten a válaszától nyújtózik és a feje alá igazítja az alkarját, aztán hagyja, hogy Syha megfejtse hol vannak a fontosabb pontok a fürdetésnél. Nem érdekelné túlzottan, ha Syha végig fürdetné az egész várost, persze csak akkor, ha már nem vele van. Akkor azt csinálhat amit akar, de addig még az övé és igényt tart rá addig nem.*
-Sok esélyed úgysincs mást megfürdetni, ha velem vagy.
*Felfelé mozdul a válla, ahogy fekve megrántja. Jelenleg nem érdekes, hogy mit beszél a lány. Vele van a föld alatt és esélye sincs, hogy mást fürdessen. Az arcán ennek ellenére megkeményednek a vonások és erre érkezik puszi, mielőtt a fáklya tüze elhal. Közelebb húzza magához ösztönösen, ha már a sötétségben vannak. A testéből melegség árad, lüktető szív van benne és élet. Hozzá van szokva az ilyen rejtekek sötétjéhez, de az emberi része az élet felé törekszik tudat alatt, akkor is, ha nem riasztja a körülöttük lévő feketeség.*
-Elég ideig voltunk összezárva az öreggel és mindent elmondott az építésről, de elhiheted így sem volt könnyű kiásni ezt a helyet, aztán az alátámasztásokat se volt könnyű megcsinálni. A falat és a földet döngölni kellett, több tucat nap sem volt elég ehhez.
*Egész jól belejön az elbeszélésbe. Syha talán nem az a lány, aki elfecseg minden titkot egy marék aranyért, ezért úgy gondolja elmondhat neki ezt-azt.*
-Ne fecsegd ki, mert nem ér semmit ez a hely, ha sokan tudják merre van. Bárki besúghatja és akkor többet nem lesz biztonságos.
*Magyarázza tovább miért lényeges, hogy titokban maradjon a rejtekhely, aztán a másik kérdésen elgondolkodik.*
~Kinek mondaná el, és ezt a rejteket már ismeri, szerintem megértette, hogy nem beszélhet róla. Azért nem mindent mutatok meg neki, de egy párat láthat, ha arra vetődünk.~
-Hát jó, ha úgy alakul megmutatom a többit, de azokról sem beszélhetsz soha. Arra vannak, ha bajba kerülnél, mondjuk üldöznek, vagy végképp nincs hova menned, csak akkor használhatod.
*A tisztás csodára elnézően elmosolyodik, de ezt a sötétben Shya valószínűleg nem érzékeli.*
-Butaság hát, de az is, hogy tetszik egy ilyen hely, mert ez elvileg csak egy lyuk. Az rendben van, hogy kiépítettem és beletettem egy két dolgot, ami a kényelemhez kell, amikor még úgy volt hogy le kell húznom itt akár egy évet is, de ez azért nem egy luxus nyaraló, vagy egy fogadó jobb szobája. Azért kezdem megszokni, hogy mindenért lelkesedsz és ezt mondjuk nem nevezném rossznak.
*Másképpen szólva egész üdítően hat a számára. Ez egy olyan tulajdonság, amivel ritkán találkozott idáig, vagy lehet még soha.*
-A családod biztos lelépett az élőholtak elől, felesleges előre aggódnod, majd meglátjuk ha odaérünk.
*Az arcát ért finom ujjak érintését hárítja, a lány kezét finoman megfogja és lehúzza az ujjait a mellkasára.*
-Nem megyünk visszafelé, az sosem jó. Ha már egyszer elindultunk, akkor előre menjünk. Szerzek mindent ami kell az úton, vagy mondjuk a télen.
*Eszében sincs visszafelé menni, előrefelé, egyenesen a célig, ami jelen esetben Shya nénjének a háza.*
-Remélem a lábad jobb lesz nemsokára, mert nem tudok beszerezni mindent, ha nem indulunk el hamarosan.
*A rejtekhely olyan nagyon kényelmesnek nem nevezhető és jó lenne egy kényelmes ágy, meg valami jó étel, ha lehet mézsörrel és Shya meg kaphat valami ékszert, vagy valamit. Ezekhez viszont el kell innen menniük.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.05 21:50:06
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:31:20
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:31:20
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Már megint itt sétál, hogy átkozott legyen az össze olyan elf, aki erre a buta vándorlásra kárhoztatta! Egykedvűen, már talán-talán siralmas kedvel battyog végig, életkedv nem igazán szorult belé. Csak az jár a fejében, hogy találjon egy helyet, ahol békében élhet, vagy találjon valakit, aki vándorolna vele. Bármelyik tökéletes megfelelne. Mondjuk egy nő, aki hasonló sorsa kárhoztatott, mint a félvér... De mégis milyen nő lenne, aki együtt lenne vele?
Ezt az ötlete gyorsan félre is dobja, és csak a cél lebeg a szemei előtt. Az a távoli, vagy nem túl távoli cél... Ki tudja, mikor fogja elérni, egyszer biztosan.*
Ezt az ötlete gyorsan félre is dobja, és csak a cél lebeg a szemei előtt. Az a távoli, vagy nem túl távoli cél... Ki tudja, mikor fogja elérni, egyszer biztosan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389