Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:57:38
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:57:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Orkunk nem jó színész és ez a képzetlenség a hazudozásra is vonatkozik. Egy fél percre elhallat és tarkóját vakargatva morfondírozik következő szavain:*
-Láttam, hogy milyen barbár népek vannak a világon, egy ideig közéjük is tartoztam. Nem mondom, hogy mindegyik egy mocskos legalja nép csak olyanok, akik nem segítik elő a társadalom fejlődését. Inkább hátráltatják. ~Akárcsak én a lovas ügylettel a többieket.~ Ezeket a személyeket ki kell szűrni és megfelelő módon büntetni azokat, esetleg megpróbálni a visszaterelésüket a jó útra. *fejezi be gondolatmenetét.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.29 10:57:57
*Orkunk nem jó színész és ez a képzetlenség a hazudozásra is vonatkozik. Egy fél percre elhallat és tarkóját vakargatva morfondírozik következő szavain:*
-Láttam, hogy milyen barbár népek vannak a világon, egy ideig közéjük is tartoztam. Nem mondom, hogy mindegyik egy mocskos legalja nép csak olyanok, akik nem segítik elő a társadalom fejlődését. Inkább hátráltatják. ~Akárcsak én a lovas ügylettel a többieket.~ Ezeket a személyeket ki kell szűrni és megfelelő módon büntetni azokat, esetleg megpróbálni a visszaterelésüket a jó útra. *fejezi be gondolatmenetét.*
A hozzászólás írója (Ordonok Ullamar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.29 10:57:57
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:57:33
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:57:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmok útján//
*Tekintete hol egyikre, hol a másikra ugrik, épp mikor melyikük szólal meg. Mozdulatlanul nézi végig, ahogy a törpelány lecsusszan a férfi mögül, így most már tényleg látszik, hogy jól tippelt.
~Arthenior, a város.~ Ízlelgeti magában a nevet, de valamiért sokat nem mond neki. Felsóhajt. Ezzel ráér később is foglalkozni. Most sokkal fontosabb, hogy kiderítse hol van, és miként is került ide?*
-Hát én is rosszul vagyok.
*Szúrja közbe a szóáradatba. Na persze, nem feltétlenül attól van rosszul, hogy eltévedt, hanem a fejétől. Fáj, és még mindig szédül. De most ez is lényegtelen, ezzel is ráér még foglalkozni. Aztán a törpelány bele is kezd a bemutatkozósdiba, és hiába is kutat az elméjében nem tűnik a másik kettő sem ismerősnek, sem pedig a nevük nem hangzik úgy.*
-Alf és Maereh. Értem. Én?
~Ki is vagyok én?~
*Ekkor döbben rá, hogy valójában ezt sem tudja, s ez sokkal zavaróbb, mint az, hogy hol is van valójában. Az, hogy Maereh a rabszolgájaként mutatta be a másikat, ezúttal lényegtelen adaléknak tűnik.*
-Hát... én...
~Mi lehet a nevem? Biztosan van.~
*Görcsösen próbál felidézni magában valamit, egy nevet, melyről úgy érezheti az a sajátja. Néhány pillanat, talán egy-két perc is eltelik, mely alatt még az arcára is kiül az igyekezet, mikor végre halványan, mint ködből előbukkanó távoli hegycsúcs, merül fel egy név.*
-Shysha Airhart. Azt hiszem.
*Toldja még oda hozzá, némileg elkeseredve, mert egyáltalán nem biztos, hogy ez a saját neve. Bár kié másé lehetne? Végül elgyötörten felsóhajt, vállat von, és legszívesebben lerogyna, de ugye azért a hideg földre nem teszi meg.*
-Fogalmam nincs kicsoda vagyok, és hogy ez az én nevem-e.
*Böki ki végül, miközben keze mozdul, hogy ujjaival finoman simítson végig hátul a fején, ahol beverte.*
-Azt hiszem, megsérültem.
*Tekintete hol egyikre, hol a másikra ugrik, épp mikor melyikük szólal meg. Mozdulatlanul nézi végig, ahogy a törpelány lecsusszan a férfi mögül, így most már tényleg látszik, hogy jól tippelt.
~Arthenior, a város.~ Ízlelgeti magában a nevet, de valamiért sokat nem mond neki. Felsóhajt. Ezzel ráér később is foglalkozni. Most sokkal fontosabb, hogy kiderítse hol van, és miként is került ide?*
-Hát én is rosszul vagyok.
*Szúrja közbe a szóáradatba. Na persze, nem feltétlenül attól van rosszul, hogy eltévedt, hanem a fejétől. Fáj, és még mindig szédül. De most ez is lényegtelen, ezzel is ráér még foglalkozni. Aztán a törpelány bele is kezd a bemutatkozósdiba, és hiába is kutat az elméjében nem tűnik a másik kettő sem ismerősnek, sem pedig a nevük nem hangzik úgy.*
-Alf és Maereh. Értem. Én?
~Ki is vagyok én?~
*Ekkor döbben rá, hogy valójában ezt sem tudja, s ez sokkal zavaróbb, mint az, hogy hol is van valójában. Az, hogy Maereh a rabszolgájaként mutatta be a másikat, ezúttal lényegtelen adaléknak tűnik.*
-Hát... én...
~Mi lehet a nevem? Biztosan van.~
*Görcsösen próbál felidézni magában valamit, egy nevet, melyről úgy érezheti az a sajátja. Néhány pillanat, talán egy-két perc is eltelik, mely alatt még az arcára is kiül az igyekezet, mikor végre halványan, mint ködből előbukkanó távoli hegycsúcs, merül fel egy név.*
-Shysha Airhart. Azt hiszem.
*Toldja még oda hozzá, némileg elkeseredve, mert egyáltalán nem biztos, hogy ez a saját neve. Bár kié másé lehetne? Végül elgyötörten felsóhajt, vállat von, és legszívesebben lerogyna, de ugye azért a hideg földre nem teszi meg.*
-Fogalmam nincs kicsoda vagyok, és hogy ez az én nevem-e.
*Böki ki végül, miközben keze mozdul, hogy ujjaival finoman simítson végig hátul a fején, ahol beverte.*
-Azt hiszem, megsérültem.
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:27:35
Üzenet elküldve: 2016-12-29 10:27:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Ahogy Bill megállítja a lovat Maereh is a fiatal nőre néz.*
~Hát az bizonyos, hogy nem az magas lány, akit Bill a majorban kerülgetett, de mégis ismerős. Láttam volna már valahol?~
– Szép napot! Jobbat! *köszön ő is, és jóindulatú mosollyal néz a lányra, majd Bill derekába és combjába kapaszkodva lecsusszan Nagyonmagas hátáról.
Így az emberlány láthatja, ha eddig nem lett volna esetleg teljesen nyilvánvaló, hogy Maereh törpe, bár törpelánynak meg eléggé colos, sok törpe férfinál is magasabb pár hüvelykkel.*
– Jajmár, Alf! *A lányról a nyeregben ülő bajszos férfira pillant, és igen, a művésznevét használja, hiszen a másikat, azt lényegében csak ő tudja.*
~Azt kiváltság tudni. Azoknak jár, akiknek Bill maga mondja el. És erről meg ő dönt, én nem szólom el csak úgy.~
– Hát látni való, hogy nincsen jól! Nézz csak rá, Alf! Itt áll ezen a keskeny elhagyatott ösvényen és nem tudja hova vezet. Egészen biztosan eltévedt. Én a helyében nagyon rosszul lennék. A törpék rosszul vannak, ha eltévednek.
*A tekintete megint ide-oda jár a két ember között. Billre pillant, majd vissza a lányra, aki furcsán ismerősnek rémlik neki.*
– A város arra, amerre Alf is mondta.
*Maereh gondol egyet, majd széles karmozdulattal Alfra mutat.*
– Ő Alf. A Nagy Alf. Kétszemélyes mutatványos társulatunk vezetője, de egyébként a rabszolgám.
*Mae elneveti magát.*
– Én meg Mae vagyok. Maereh Ertgrimmsa, törpe ötvös, szolgáló és szakácsnő, énekes és szaltóbajnok. Ugye, Alf?
*Fejét félrebiccentve vet cinkos pillantást újra a bajszosra, majd ismét a fekete hajú lányra néz.*
– Te ki vagy?
~Hm… rá kell jönnöm, honnan ismerős ennyire. Láttam már valahol.~
*Ahogy Bill megállítja a lovat Maereh is a fiatal nőre néz.*
~Hát az bizonyos, hogy nem az magas lány, akit Bill a majorban kerülgetett, de mégis ismerős. Láttam volna már valahol?~
– Szép napot! Jobbat! *köszön ő is, és jóindulatú mosollyal néz a lányra, majd Bill derekába és combjába kapaszkodva lecsusszan Nagyonmagas hátáról.
Így az emberlány láthatja, ha eddig nem lett volna esetleg teljesen nyilvánvaló, hogy Maereh törpe, bár törpelánynak meg eléggé colos, sok törpe férfinál is magasabb pár hüvelykkel.*
– Jajmár, Alf! *A lányról a nyeregben ülő bajszos férfira pillant, és igen, a művésznevét használja, hiszen a másikat, azt lényegében csak ő tudja.*
~Azt kiváltság tudni. Azoknak jár, akiknek Bill maga mondja el. És erről meg ő dönt, én nem szólom el csak úgy.~
– Hát látni való, hogy nincsen jól! Nézz csak rá, Alf! Itt áll ezen a keskeny elhagyatott ösvényen és nem tudja hova vezet. Egészen biztosan eltévedt. Én a helyében nagyon rosszul lennék. A törpék rosszul vannak, ha eltévednek.
*A tekintete megint ide-oda jár a két ember között. Billre pillant, majd vissza a lányra, aki furcsán ismerősnek rémlik neki.*
– A város arra, amerre Alf is mondta.
*Maereh gondol egyet, majd széles karmozdulattal Alfra mutat.*
– Ő Alf. A Nagy Alf. Kétszemélyes mutatványos társulatunk vezetője, de egyébként a rabszolgám.
*Mae elneveti magát.*
– Én meg Mae vagyok. Maereh Ertgrimmsa, törpe ötvös, szolgáló és szakácsnő, énekes és szaltóbajnok. Ugye, Alf?
*Fejét félrebiccentve vet cinkos pillantást újra a bajszosra, majd ismét a fekete hajú lányra néz.*
– Te ki vagy?
~Hm… rá kell jönnöm, honnan ismerős ennyire. Láttam már valahol.~
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 09:58:13
Üzenet elküldve: 2016-12-29 09:58:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Elkomorodva nézi a kedvesét, az arcát, a szemeit. Shyanak mondhatná bárki, hogy egy sötét szempár nem lehet beszédes, nem hinne neki, bár talán csak beképzeli magának, mégis ő bizton hiszi, hogy képes Morfiusz barna szemeinek pillantásából olvasni, hogy ha a gondolatait nem is, de az érzéseit meglátja a kavargó mélységben.*
~Mi ez a mélyen kavargó bánat, Morf? Mi ez a megnevezhetetlen fájdalom? Mi ez az elszántság? Tudod, hogy nem árulnálak el soha. Ugye tudod?~
*Mégis valami nevesincs ösztön azt súgja neki, Morf csak addig lenne biztonságban, míg ő vele van.
Bólint hát, komolyan, majd valahogy kiprésel egy picike mosolyt is.*
– Talán mégiscsak jobb lenne, ha mágia helyett gyógyítást tanulnék, vagy magas szintű vajákolást, nem? Csak nagyon-nagyon kevés mágia képes gyógyítani, lehet, hogy többet érnék, meg gyorsabban haladnék a tanulmányaimmal más úton. Mit gondolsz?
*Morfiuszhoz simul, és hirtelen egészen biztos benne, hogy ha a férfi sebesülten feküdne egy pillanatra sem hagyhatná magára.*
~Sok szempontból úgy viselkedik, mint egy ragadozó. Ha csapdába esne, inkább lerágná a saját lábát, csak szabaduljon, ha sebesült lenne elkúszna a rejtett vackára, hogy ott vagy meggyógyuljon, vagy meghaljon.~
*Shya megremeg, ezt akár Morfiusz is érezheti, ha elég szorosan öleli.*
~Ó, egek, Morfiusz Rarrkon! Hát mi juthatott az eszedbe?~
– Rendben, édesem *suttogja és közben maga sem veszi észre, de lassan simogatja Morf oldalát*, rendben van, nem hagylak magadra, megtanulom, hogy hogyan tudok én segíteni.
*Halkan sóhajt, örül, mikor elterelődik a szó.*
– Mel, a Surranó? *kérdez rá kissé hitetlenkedve, mikor emlékei közül felbukkan egy név.* Vagy egy másik Mel?
~Végtére is lehet másnak is ez a neve.~
– Ó, értem. Én személyesen még sosem ismertem gnómot. Persze láttam őket itt-ott, a városban többen is vannak, de még egyikükkel sem beszéltem soha.
*Lassan elcsendesednek, Shya Morf mellkasára hajtja a fejét. Finoman, lassú kis mozdulatokkal simogatja még a kedvese oldalát, miközben öleli őt, de aztán a férfi szívének megnyugtató egyenletes dobogása álomba ringatja.
Mikor megébred, a hajnali fény már beszivárog a rejtekhelyükre, elkülönítve a sötétszürke és a fekete árnyakat, haloványan kirajzolva a tárgyak körvonalát.
Morfiusz válaszára megnyugodva szusszan, a fejét visszaejti a vállára, aztán fészkelődik, oldalra fordul, közelebb bújik, a jobb tenyerét a férfi nyakának oldalára simítja, érzi a kiütköző borosta finom szurkálását.*
– Csak jó tudni, hogy itt vagy. Hallani a hangodat. Rosszat álmodtam. Illetve nem volt rossz, csak nagyon furcsa.
*Shyahar megnyugodva sóhaj, mikor megérzi a simogatást.*
– Nevetést hallottam álmomban *meséli, kihagyva az álma első felé, mert úgy érzi, Morf attól kissé kiakadna, mert attól ő maga is meghökkent, még álmában is, mert még ezzel sem szeretné kényszeríteni semmire.*
– Egy férfi nevetett, mögöttem állt és a hangja, leginkább a tiedre hasonlított a nevetése, csak a nélkül a cseppnyi sziszegés nélkül, inkább olyan teli torokból szóló boldog hang volt. Megfordultam, hogy lássam azt, aki nevet, de mikor odafordultam nem volt ott senki és a hang is eltűnt, minden eltűnt. Megrémültem. És felriadtam.
*Shya mély levegőt vesz.*
– Ne haragudj, hogy felébresztettelek, tényleg, csak tudni akartam, hogy itt vagy, hogy te nem tűntél el, csak hallani a hangodat. Semmi mást.
*Először a homloka ér a férfi nyakához, a meleg bőrhöz, majd mozdul és a szája, apró kis puszival.
Majd egy újabbal.*
//Morfiusz//
*Elkomorodva nézi a kedvesét, az arcát, a szemeit. Shyanak mondhatná bárki, hogy egy sötét szempár nem lehet beszédes, nem hinne neki, bár talán csak beképzeli magának, mégis ő bizton hiszi, hogy képes Morfiusz barna szemeinek pillantásából olvasni, hogy ha a gondolatait nem is, de az érzéseit meglátja a kavargó mélységben.*
~Mi ez a mélyen kavargó bánat, Morf? Mi ez a megnevezhetetlen fájdalom? Mi ez az elszántság? Tudod, hogy nem árulnálak el soha. Ugye tudod?~
*Mégis valami nevesincs ösztön azt súgja neki, Morf csak addig lenne biztonságban, míg ő vele van.
Bólint hát, komolyan, majd valahogy kiprésel egy picike mosolyt is.*
– Talán mégiscsak jobb lenne, ha mágia helyett gyógyítást tanulnék, vagy magas szintű vajákolást, nem? Csak nagyon-nagyon kevés mágia képes gyógyítani, lehet, hogy többet érnék, meg gyorsabban haladnék a tanulmányaimmal más úton. Mit gondolsz?
*Morfiuszhoz simul, és hirtelen egészen biztos benne, hogy ha a férfi sebesülten feküdne egy pillanatra sem hagyhatná magára.*
~Sok szempontból úgy viselkedik, mint egy ragadozó. Ha csapdába esne, inkább lerágná a saját lábát, csak szabaduljon, ha sebesült lenne elkúszna a rejtett vackára, hogy ott vagy meggyógyuljon, vagy meghaljon.~
*Shya megremeg, ezt akár Morfiusz is érezheti, ha elég szorosan öleli.*
~Ó, egek, Morfiusz Rarrkon! Hát mi juthatott az eszedbe?~
– Rendben, édesem *suttogja és közben maga sem veszi észre, de lassan simogatja Morf oldalát*, rendben van, nem hagylak magadra, megtanulom, hogy hogyan tudok én segíteni.
*Halkan sóhajt, örül, mikor elterelődik a szó.*
– Mel, a Surranó? *kérdez rá kissé hitetlenkedve, mikor emlékei közül felbukkan egy név.* Vagy egy másik Mel?
~Végtére is lehet másnak is ez a neve.~
– Ó, értem. Én személyesen még sosem ismertem gnómot. Persze láttam őket itt-ott, a városban többen is vannak, de még egyikükkel sem beszéltem soha.
*Lassan elcsendesednek, Shya Morf mellkasára hajtja a fejét. Finoman, lassú kis mozdulatokkal simogatja még a kedvese oldalát, miközben öleli őt, de aztán a férfi szívének megnyugtató egyenletes dobogása álomba ringatja.
Mikor megébred, a hajnali fény már beszivárog a rejtekhelyükre, elkülönítve a sötétszürke és a fekete árnyakat, haloványan kirajzolva a tárgyak körvonalát.
Morfiusz válaszára megnyugodva szusszan, a fejét visszaejti a vállára, aztán fészkelődik, oldalra fordul, közelebb bújik, a jobb tenyerét a férfi nyakának oldalára simítja, érzi a kiütköző borosta finom szurkálását.*
– Csak jó tudni, hogy itt vagy. Hallani a hangodat. Rosszat álmodtam. Illetve nem volt rossz, csak nagyon furcsa.
*Shyahar megnyugodva sóhaj, mikor megérzi a simogatást.*
– Nevetést hallottam álmomban *meséli, kihagyva az álma első felé, mert úgy érzi, Morf attól kissé kiakadna, mert attól ő maga is meghökkent, még álmában is, mert még ezzel sem szeretné kényszeríteni semmire.*
– Egy férfi nevetett, mögöttem állt és a hangja, leginkább a tiedre hasonlított a nevetése, csak a nélkül a cseppnyi sziszegés nélkül, inkább olyan teli torokból szóló boldog hang volt. Megfordultam, hogy lássam azt, aki nevet, de mikor odafordultam nem volt ott senki és a hang is eltűnt, minden eltűnt. Megrémültem. És felriadtam.
*Shya mély levegőt vesz.*
– Ne haragudj, hogy felébresztettelek, tényleg, csak tudni akartam, hogy itt vagy, hogy te nem tűntél el, csak hallani a hangodat. Semmi mást.
*Először a homloka ér a férfi nyakához, a meleg bőrhöz, majd mozdul és a szája, apró kis puszival.
Majd egy újabbal.*
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 21:37:03
Üzenet elküldve: 2016-12-28 21:37:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
*Nem magyarázza meg, hogy az előbb arra gondolt, hogyha Syha elárulja, akkor a saját keze lesz az, ami a hasába nyomja a tőrt, még ő segítségért indul. Meghagyja a hitében, hogy későn ér vissza a segítséggel. Ráér akkor előhozakodni azzal, hogy megszabadítja saját magát a szenvedésektől rövid úton, ha eljön az ideje. Ha helyzet adódik és nincs más ami észre térítse a lányt kénytelen lesz ezt megtenni, de jelenleg nem számít.*
~Nyugodtan higgye azt, hogy nem érne időben vissza, mit számít, mit hisz?~
-Akkor ezt hagyjuk, addig még valamikor tényleg nem fekszek vérben a lábaidnál, akkor visszatérünk rá.
*A téma lezárva, utána valamivel nyugodtabban beszélhet tovább.*
-Ja, Mel, így hívták az öreget.
*Nem emlékszik rá, hogy ezt mondta volna másnak, de nem látja akadályát, hogy Shya ezt is tudja. Az öreg mostanra halott, nem árt vele, ha elmondja neki. Megnyugtatja még egyszer, amikor a családja miatt kezd aggódni, hogy biztos nem lesz gond, aztán a gnómokra terelődik a szó.*
-Nem a legjobb faj a gnóm. Ügyesek az nem vitás, de maguknak valók és jól őrzik a titkaikat.
*Ismert pár gnómot és egyik se volt az a barátságos, vagy közlékeny fajta. Később marad a csend és a sötétség és ez ne a legjobb, ha nem betörésre, vagy egyéb kellemes tevékenységre használja. A múlt képei egy idő után csak előjönnek, hogy ne hagyják nyugodtan élvezni a sötétben elnyúló csendet. A végén úgy dönt, ha máshogy nem, hát Syha testébe merülve űzi el a múlt képeit, de az ölelő és folyton mozgó, simogató karok, most ernyedten pihennek rajta. Tulajdonosuk egyenletes légzése elárulja, hogy a lány mellette mélyen alszik. Gondolkodik, hogy felébressze e és rávegye még egy fordulóra, de aztán elveti a gondolatot.*
~Na ennek is lőttek. Tök mindegy, a lényeg, hogy gyógyuljon.~
*Jobb híján a lábfejét tornáztatja párszor és az éjjeli neszezéseket hallgatja, az állatok zajos csörtetését, az erdő fojtott hangjait. Ezt a számot hallgatja órákig, aztán kezdenek látszódni a földalatti helyiség körvonalai. Hajnal tájékán képes arra, hogy álom és ébrenlét közé süllyedjen. Ellazulva kezd egyenletes légzésbe és lassan süllyed tovább az alvásba, de mielőtt elaludna Syha mozdul és a nevén szólítja. Elhúzza a száját, mert érzi elemelkedni Shya fejét a válláról.*
-Ébren, mi van?
*Kinyitja a szemét és Shya arcát nézi, hogy leolvassa róla mi történt.*
-Na, mondd mi van veled tündérem.
*Nem tudja mi oka van a lány gyors ébredésnek, ezért beletúr a hosszú hajába és végig simít rajta megnyugtatón, aztán vár, hogy Shya elmondja végre, mi a helyzet.*
~Remélem nem a lábad fáj.~
//Shyahar//
*Nem magyarázza meg, hogy az előbb arra gondolt, hogyha Syha elárulja, akkor a saját keze lesz az, ami a hasába nyomja a tőrt, még ő segítségért indul. Meghagyja a hitében, hogy későn ér vissza a segítséggel. Ráér akkor előhozakodni azzal, hogy megszabadítja saját magát a szenvedésektől rövid úton, ha eljön az ideje. Ha helyzet adódik és nincs más ami észre térítse a lányt kénytelen lesz ezt megtenni, de jelenleg nem számít.*
~Nyugodtan higgye azt, hogy nem érne időben vissza, mit számít, mit hisz?~
-Akkor ezt hagyjuk, addig még valamikor tényleg nem fekszek vérben a lábaidnál, akkor visszatérünk rá.
*A téma lezárva, utána valamivel nyugodtabban beszélhet tovább.*
-Ja, Mel, így hívták az öreget.
*Nem emlékszik rá, hogy ezt mondta volna másnak, de nem látja akadályát, hogy Shya ezt is tudja. Az öreg mostanra halott, nem árt vele, ha elmondja neki. Megnyugtatja még egyszer, amikor a családja miatt kezd aggódni, hogy biztos nem lesz gond, aztán a gnómokra terelődik a szó.*
-Nem a legjobb faj a gnóm. Ügyesek az nem vitás, de maguknak valók és jól őrzik a titkaikat.
*Ismert pár gnómot és egyik se volt az a barátságos, vagy közlékeny fajta. Később marad a csend és a sötétség és ez ne a legjobb, ha nem betörésre, vagy egyéb kellemes tevékenységre használja. A múlt képei egy idő után csak előjönnek, hogy ne hagyják nyugodtan élvezni a sötétben elnyúló csendet. A végén úgy dönt, ha máshogy nem, hát Syha testébe merülve űzi el a múlt képeit, de az ölelő és folyton mozgó, simogató karok, most ernyedten pihennek rajta. Tulajdonosuk egyenletes légzése elárulja, hogy a lány mellette mélyen alszik. Gondolkodik, hogy felébressze e és rávegye még egy fordulóra, de aztán elveti a gondolatot.*
~Na ennek is lőttek. Tök mindegy, a lényeg, hogy gyógyuljon.~
*Jobb híján a lábfejét tornáztatja párszor és az éjjeli neszezéseket hallgatja, az állatok zajos csörtetését, az erdő fojtott hangjait. Ezt a számot hallgatja órákig, aztán kezdenek látszódni a földalatti helyiség körvonalai. Hajnal tájékán képes arra, hogy álom és ébrenlét közé süllyedjen. Ellazulva kezd egyenletes légzésbe és lassan süllyed tovább az alvásba, de mielőtt elaludna Syha mozdul és a nevén szólítja. Elhúzza a száját, mert érzi elemelkedni Shya fejét a válláról.*
-Ébren, mi van?
*Kinyitja a szemét és Shya arcát nézi, hogy leolvassa róla mi történt.*
-Na, mondd mi van veled tündérem.
*Nem tudja mi oka van a lány gyors ébredésnek, ezért beletúr a hosszú hajába és végig simít rajta megnyugtatón, aztán vár, hogy Shya elmondja végre, mi a helyzet.*
~Remélem nem a lábad fáj.~
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 20:37:52
Üzenet elküldve: 2016-12-28 20:37:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Nagy néven veszi Ziana hátra pillantását, amellyel mosolyt csak az óriás arcára. A nagy termet nem mindig jó. Sokan csak egy két lábon járó pusztító fegyvert látna benne, holott egy ugyanolyan érző lény, mint bárki más. Kevés barátja volt élete során, talán pont a termete miatt, ezért furcsa lehet mások szemében. Bízik benne, hogy most az őrségnél talál legalább egy-két személyt, akit akár barátjának is hívhatna majd. De most még monoton utazásban vannak. A csevegésekből nem túl sokat hall, igaz nem is figyel rá mert a tájat fürkészi. Egy unalmas pillanatában felzárkózik Parden mellé és egy rövid időre hatalmas lapát kezeit megpihenteti a másik vállán.*
- Minden rendben van? Olyan búvalbélelt fejed van. *Mormogja mély hangján azt, ami épp eszébe jut. Még egy apró vicsort is elenged, amit barátságosnak szán, de lehet nem pont arra sikeredik.*
*Nagy néven veszi Ziana hátra pillantását, amellyel mosolyt csak az óriás arcára. A nagy termet nem mindig jó. Sokan csak egy két lábon járó pusztító fegyvert látna benne, holott egy ugyanolyan érző lény, mint bárki más. Kevés barátja volt élete során, talán pont a termete miatt, ezért furcsa lehet mások szemében. Bízik benne, hogy most az őrségnél talál legalább egy-két személyt, akit akár barátjának is hívhatna majd. De most még monoton utazásban vannak. A csevegésekből nem túl sokat hall, igaz nem is figyel rá mert a tájat fürkészi. Egy unalmas pillanatában felzárkózik Parden mellé és egy rövid időre hatalmas lapát kezeit megpihenteti a másik vállán.*
- Minden rendben van? Olyan búvalbélelt fejed van. *Mormogja mély hangján azt, ami épp eszébe jut. Még egy apró vicsort is elenged, amit barátságosnak szán, de lehet nem pont arra sikeredik.*
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 20:29:33
Üzenet elküldve: 2016-12-28 20:29:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
~Hát persze, hogy a jó ügy érdekében! Mi másért is csatlakozna egy ork a Városi Őrséghez?~
*Ironikus gondolatait és az orkokról alkotott rossz véleményét megtartja magának. Különben is, ez a példány vagy nagyon jó színész, vagy tényleg kulturált. Mindkettő eset okot adna a döbbenetre. Bár már önmagában az figyelemre méltó, hogy valami dalocskával ment az idegeire és nem fosztogatásról, harcról, vérontásról szóló harci indulót harsogott.*
-Na de mégis, mit értesz jó ügy alatt? Szüzek, árvák védelme? A rend fenntartása? A gonosz kiirtása a világból? Sokféle ügy létezik* próbálja Syd kissé megfoghatóbbá tenni az ork motivációit.*
~Hát persze, hogy a jó ügy érdekében! Mi másért is csatlakozna egy ork a Városi Őrséghez?~
*Ironikus gondolatait és az orkokról alkotott rossz véleményét megtartja magának. Különben is, ez a példány vagy nagyon jó színész, vagy tényleg kulturált. Mindkettő eset okot adna a döbbenetre. Bár már önmagában az figyelemre méltó, hogy valami dalocskával ment az idegeire és nem fosztogatásról, harcról, vérontásról szóló harci indulót harsogott.*
-Na de mégis, mit értesz jó ügy alatt? Szüzek, árvák védelme? A rend fenntartása? A gonosz kiirtása a világból? Sokféle ügy létezik* próbálja Syd kissé megfoghatóbbá tenni az ork motivációit.*
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 19:43:47
Üzenet elküldve: 2016-12-28 19:43:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Ull is úgy emlékszik, hogy egyszer már beszéltek erről de nem baj, nem mindenkinek olyan jó a memóriája mint neki. Ám a hihetetlen jó emlékezőképessége hiába van jelen az előző válaszára nem emlékszik. Igazából azért csatlakozott, hogy így megismerkedhessen egy halom emberrel és információt gyűjtsön. Most viszont az improvizáció útjára lép, azért nem akar magáról mindent elfecsegni. Milyen az már ha ő senkiről semmit sem tud róla viszont mindenki mindent.*
-A jó ügy érdekében! *vágja rá a kérdésre.*
*Ull is úgy emlékszik, hogy egyszer már beszéltek erről de nem baj, nem mindenkinek olyan jó a memóriája mint neki. Ám a hihetetlen jó emlékezőképessége hiába van jelen az előző válaszára nem emlékszik. Igazából azért csatlakozott, hogy így megismerkedhessen egy halom emberrel és információt gyűjtsön. Most viszont az improvizáció útjára lép, azért nem akar magáról mindent elfecsegni. Milyen az már ha ő senkiről semmit sem tud róla viszont mindenki mindent.*
-A jó ügy érdekében! *vágja rá a kérdésre.*
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 18:44:20
Üzenet elküldve: 2016-12-28 18:44:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A nő nem lazít a tartásán és a stílusán sem, ami egyrészt kényelmetlen, hiszen ki szeret egy kard hegyének felelgetni a szigorú faggatózásra, másrészt érthető is, hiszen a vadonban vannak, jó napi járóföldre Artheniortól. Nem árt az elővigyázatosság.*
-Artheniorban élek, oda szeretnék visszatérni. Már, ha nem aprítasz fel.
~Igazán letehetné már azt a kardot, sokat dobna a csáberején~ *mélázik el Syd a csinos arcból villogó szürkéskék szemeken. Ki nem mondott kívánsága teljesül, a lány leereszti a kardot, sőt, a nevét, úti célját firtató kérdésre is válaszol. Syd úgy dönt, ez jó hír. Végül is kész szerencse csinos lányokkal összefutni a dzsumbuj kellős közepén, akik ráadásul még harciasak is, ha kell.*
-Micsoda szerencse! Akár együtt is folytathatjuk az utunkat.
*Az is hamar kiderül, hogy Naesala legfőbb erénye nem a tapintat. Syd nem sértődik meg, csak elfintorodik. Ő már megszokta a szagot, a lánynak nyilván még új.*
-Akaratomon kívül mártóztam meg. Ha valaki egyszer azt mondja neked, nyugodtan térj le az útról a lápok környékén, semmi baj nem lesz, nagyon vágd pofán az illetőt! Én is ezt tervezem tenni, ha még egyszer találkozom azzal, aki oda küldött.
*Erre eddig nem gondolt, de nem lenne rossz megmosakodnia, mielőtt beérnek a városba, különben esetleg agyonverik a szaga miatt.*
-Esetleg tudsz valami patakot a közelben? Szívesen szabadulnék ettől a bűztől.
*A nő nem lazít a tartásán és a stílusán sem, ami egyrészt kényelmetlen, hiszen ki szeret egy kard hegyének felelgetni a szigorú faggatózásra, másrészt érthető is, hiszen a vadonban vannak, jó napi járóföldre Artheniortól. Nem árt az elővigyázatosság.*
-Artheniorban élek, oda szeretnék visszatérni. Már, ha nem aprítasz fel.
~Igazán letehetné már azt a kardot, sokat dobna a csáberején~ *mélázik el Syd a csinos arcból villogó szürkéskék szemeken. Ki nem mondott kívánsága teljesül, a lány leereszti a kardot, sőt, a nevét, úti célját firtató kérdésre is válaszol. Syd úgy dönt, ez jó hír. Végül is kész szerencse csinos lányokkal összefutni a dzsumbuj kellős közepén, akik ráadásul még harciasak is, ha kell.*
-Micsoda szerencse! Akár együtt is folytathatjuk az utunkat.
*Az is hamar kiderül, hogy Naesala legfőbb erénye nem a tapintat. Syd nem sértődik meg, csak elfintorodik. Ő már megszokta a szagot, a lánynak nyilván még új.*
-Akaratomon kívül mártóztam meg. Ha valaki egyszer azt mondja neked, nyugodtan térj le az útról a lápok környékén, semmi baj nem lesz, nagyon vágd pofán az illetőt! Én is ezt tervezem tenni, ha még egyszer találkozom azzal, aki oda küldött.
*Erre eddig nem gondolt, de nem lenne rossz megmosakodnia, mielőtt beérnek a városba, különben esetleg agyonverik a szaga miatt.*
-Esetleg tudsz valami patakot a közelben? Szívesen szabadulnék ettől a bűztől.
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 18:04:33
Üzenet elküldve: 2016-12-28 18:04:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Mae szavaira elégedetten mosolyog, mert a törpelány biztosítja, ha kincs lesz, akkor abból részesül. Mint a kettes kereső csapat aktív tagja, neki is jár a része. Nem túlságosan kapzsi, de nem is veti meg az aranyat és jól jönne néhány belőle a zsebébe. Az utánuk kiáltó női hangot ő is meghallja, ezért azonnal meghúzza a kantárt.*
-Jól van hallom, egy nő kiált.
*A hang tulajdonosa egy fekete hajú fiatal nő, ártatlannak ható nagy kék szemekkel, hamarosan megjelenik és szemügyre vehetik. Csinos, de valami érhette, mert elég zaklatottnak néz ki. Az útirány felől érdeklődik, de elég érdekes, hogy vetődött el idáig, ha nem tudja merre menjen.*
-Jó napot!
*Köszön vissza, aztán az ösvény egyik irányába mutat.*
-Arthenior felé visz az út arra, ha a város felé akar menni.
*Nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy a nő milyen zaklatottan kiáltott utánuk és a szemében valami zavarodottságot is észlel.*
-Ha meg nem sértem, jól van hölgyem?
*Kérdezi meg udvariasan és nem ugrik le a ló hátáról, mert nem akar ráijeszteni az amúgy is zaklatottnak látszó nőre.*
*Mae szavaira elégedetten mosolyog, mert a törpelány biztosítja, ha kincs lesz, akkor abból részesül. Mint a kettes kereső csapat aktív tagja, neki is jár a része. Nem túlságosan kapzsi, de nem is veti meg az aranyat és jól jönne néhány belőle a zsebébe. Az utánuk kiáltó női hangot ő is meghallja, ezért azonnal meghúzza a kantárt.*
-Jól van hallom, egy nő kiált.
*A hang tulajdonosa egy fekete hajú fiatal nő, ártatlannak ható nagy kék szemekkel, hamarosan megjelenik és szemügyre vehetik. Csinos, de valami érhette, mert elég zaklatottnak néz ki. Az útirány felől érdeklődik, de elég érdekes, hogy vetődött el idáig, ha nem tudja merre menjen.*
-Jó napot!
*Köszön vissza, aztán az ösvény egyik irányába mutat.*
-Arthenior felé visz az út arra, ha a város felé akar menni.
*Nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy a nő milyen zaklatottan kiáltott utánuk és a szemében valami zavarodottságot is észlel.*
-Ha meg nem sértem, jól van hölgyem?
*Kérdezi meg udvariasan és nem ugrik le a ló hátáról, mert nem akar ráijeszteni az amúgy is zaklatottnak látszó nőre.*
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 13:44:54
Üzenet elküldve: 2016-12-28 13:44:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daynah és Hainara//
*Igen, valóban oltári szerencse, hogy jól nevelt és türelmes lovat választott Efamar úr hátasai közül. Különben a jó ég tudja, miféle bajokba bele nem sodródott volna. De a "ha" és "volna" dolgok most nem érdekesek. A lényeg az, hogy még mindig fenn ül a ló hátán, és az egészen ügyesen érti, tudatlan lovasa szándékait.
Most például azt, hogy újra csak elinduljon, csatlakozva társához. Ügetnek hát tovább az ösvényen Arthenior irányába. Haina figyelmét nem kerüli el Daynah kisasszony erősödő rosszul léte, hiszen a másik szinte ráfekszik már a lova nyakára. Sejti a hasa görcsölhet. Gondol is valamire, de nem érti, miért kell ezért a városba menni. Furák az emberek.
Ám néhány perccel később már meg is állnak újra, és Daynah közli, pihennie kell.*
-Rendben.
*Haina még örül is, hogy leszállhat a nyeregből. Ahogy Daynahtól látja, ő is megfogja hátasa kantárát, és akként vezeti a lovat a sűrűbben álló fák közé. Tekintete előre szalad, befurakodik a törzsek közé. Mintha nem csak fák állnának ott. Már-már éppen megszólalna, mikor Daynah szavai hangoznak fel. Oldalra pillant, hogy a lányra nézhessen. Valahogy mintha egészségesebb színe lenne.*
-Bizonyára találunk ott elég védett helyet.
*Bök a fejével a kinézett irányba, egyelőre nem mondja el még a sejtését, nem akarja hiú reményekbe ringatni a másikat. Inkább sietésre fogja a lépést, hogy minél hamarabb elérjék a helyet, ami már tényleg nincs messze.*
*Igen, valóban oltári szerencse, hogy jól nevelt és türelmes lovat választott Efamar úr hátasai közül. Különben a jó ég tudja, miféle bajokba bele nem sodródott volna. De a "ha" és "volna" dolgok most nem érdekesek. A lényeg az, hogy még mindig fenn ül a ló hátán, és az egészen ügyesen érti, tudatlan lovasa szándékait.
Most például azt, hogy újra csak elinduljon, csatlakozva társához. Ügetnek hát tovább az ösvényen Arthenior irányába. Haina figyelmét nem kerüli el Daynah kisasszony erősödő rosszul léte, hiszen a másik szinte ráfekszik már a lova nyakára. Sejti a hasa görcsölhet. Gondol is valamire, de nem érti, miért kell ezért a városba menni. Furák az emberek.
Ám néhány perccel később már meg is állnak újra, és Daynah közli, pihennie kell.*
-Rendben.
*Haina még örül is, hogy leszállhat a nyeregből. Ahogy Daynahtól látja, ő is megfogja hátasa kantárát, és akként vezeti a lovat a sűrűbben álló fák közé. Tekintete előre szalad, befurakodik a törzsek közé. Mintha nem csak fák állnának ott. Már-már éppen megszólalna, mikor Daynah szavai hangoznak fel. Oldalra pillant, hogy a lányra nézhessen. Valahogy mintha egészségesebb színe lenne.*
-Bizonyára találunk ott elég védett helyet.
*Bök a fejével a kinézett irányba, egyelőre nem mondja el még a sejtését, nem akarja hiú reményekbe ringatni a másikat. Inkább sietésre fogja a lépést, hogy minél hamarabb elérjék a helyet, ami már tényleg nincs messze.*
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 13:32:07
Üzenet elküldve: 2016-12-28 13:32:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmok útján//
*Csupán egyetlen ló baktat kényelmes tempóban az ösvényen. Magas, széles hátú jószág. Ám utasból kettőt is visz a nyergében. A lány kifulladva, levegő után kapkodva igyekszik a nyomába, de ahogy amazok meghallják a hangját és megállnak, maga is lassít. Túl közel amúgy sem akarna menni, hiszen nem tudhatja miféle belső késztetés pihen az ismeretlenek mellkasában, de azért elég közel ahhoz, hogy megértsék könnyedén egymás szavait, és ne kelljen messziről kiabálniuk.
Megtorpan hát, és levegő után kapkod. Csak mikor már kényelmes tud lélegezni újra, akkor indul meg lassan, hogy kellő közelségbe érjen. Közben bőven van ideje arra, hogy átgondolja, mit is akar kérdezni, vagy mondani. Igazából kérdése lenne rengeteg, melyek újabbakat vetnek fel, így elég nehéz eldönteni, melyikkel is kezdje.
Végül egyelőre csak megáll a kellő távolságra, és kutatón nézegeti a párost, találgatva magában, hogy kifélék, mifélék lehetnek. Egy törpe nő és egy ember férfi már eleve is érdekes felállás.*
-Jó napot.
*Böki ki végül a köszöntést, mert hát ez azért nem árt, a jó viszony megalapozója lehet.*
-Kérem, meg tudnák nekem mondani, hogy ez az ösvény hová vezet?
*Igen, ez talán jó kezdés is, már ami a kérdések sorát illeti. Mert az már egy segítség lehet, ha legalább azt tudja, hová is tartott. Mert bizonyára tartott valahová, csak úgy nem csöppent le az égből az erdő közepére.*
*Csupán egyetlen ló baktat kényelmes tempóban az ösvényen. Magas, széles hátú jószág. Ám utasból kettőt is visz a nyergében. A lány kifulladva, levegő után kapkodva igyekszik a nyomába, de ahogy amazok meghallják a hangját és megállnak, maga is lassít. Túl közel amúgy sem akarna menni, hiszen nem tudhatja miféle belső késztetés pihen az ismeretlenek mellkasában, de azért elég közel ahhoz, hogy megértsék könnyedén egymás szavait, és ne kelljen messziről kiabálniuk.
Megtorpan hát, és levegő után kapkod. Csak mikor már kényelmes tud lélegezni újra, akkor indul meg lassan, hogy kellő közelségbe érjen. Közben bőven van ideje arra, hogy átgondolja, mit is akar kérdezni, vagy mondani. Igazából kérdése lenne rengeteg, melyek újabbakat vetnek fel, így elég nehéz eldönteni, melyikkel is kezdje.
Végül egyelőre csak megáll a kellő távolságra, és kutatón nézegeti a párost, találgatva magában, hogy kifélék, mifélék lehetnek. Egy törpe nő és egy ember férfi már eleve is érdekes felállás.*
-Jó napot.
*Böki ki végül a köszöntést, mert hát ez azért nem árt, a jó viszony megalapozója lehet.*
-Kérem, meg tudnák nekem mondani, hogy ez az ösvény hová vezet?
*Igen, ez talán jó kezdés is, már ami a kérdések sorát illeti. Mert az már egy segítség lehet, ha legalább azt tudja, hová is tartott. Mert bizonyára tartott valahová, csak úgy nem csöppent le az égből az erdő közepére.*
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:33:04
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:33:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Hainara//
*Az elf lány befékez végül mellette a lovával, vagy a lónak magától is van annyi esze, hogy megálljon, ez pontosan nem derül ki. Daynah a másodikra inkább szavazna, lévén az állatban felismerni véli Efamar Miscoulueryti egyik lovát. A neve nem jut eszébe így hirtelen, de emlékszik, mikor a férfi régi házához mentek, hogy az élőholtak elől biztonságba helyezzék mindazt, ami mozdítható és hasznos lehet az egyik szekér elé ez a ló is be volt fogva.*
~Akkor pedig jó nevelést kapott. Haina ezer szerencséjére. Mert egy idegesebb lelkületű ló már rég ledobta volna magáról.~
*Daynah bólint. Bár nem mondja azért megkönnyebbül, hogy nincs egyedül, főleg mert az alhasát újra marokba szorítja a görcsös kín, a szája széle megfeszül, halkan nyög, bal tenyerét a hasa aljára szorítja.*
~Mégiscsak az lehet ez. De hát még nem telt el annyi hat.~
- Menjünk *egyezik bele, és az állkapcsát összeszorítva lassú léptekre ösztönzi Negyvenest a város felé vezető keskeny keréknyomokat követve.
De nagyjából öt perc múlva már szinte a ló nyakára hajol, ahogy előregörnyed kínjában.*
~Meg kell állnunk és menedék kell, nem bírok fent maradni a ló hátán. Szélvédett hely, az kellene.~
*Daynah körbenéz, és jobb kéz felé egy sűrűbb facsoportot vesz észre.*
- Meg kell állnunk, Haina. Muszáj lesz. Ott jobbra az ösvénytől beljebb, mintha a fák sűrűbben állnának, ott talán védettebb. Nézzük meg!
*A lány lecsúszik a nyeregből, majd Negyvenes fejéhez lép, a zablája oldalába kapaszkodik, lassan óvatosan lépkedve indul meg a lovával a fák között a feltételezett ideiglenes menedék felé. Nagyjából két tucat lépés után aztán érzi, hogy valami meleg és nedves áztatja a ruháját. Legszívesebben felsírna.*
~Ez nem igazság!~
- Ha odaérünk, keresnem kell egy bokrot *közli a társnőjével.* Le kell vennünk majd Negyvenesről a zsákomat és keresnem kell egy bokrot.
~Miért pont most? De legalább az biztos, beteg nem vagyok!~
*Az elf lány befékez végül mellette a lovával, vagy a lónak magától is van annyi esze, hogy megálljon, ez pontosan nem derül ki. Daynah a másodikra inkább szavazna, lévén az állatban felismerni véli Efamar Miscoulueryti egyik lovát. A neve nem jut eszébe így hirtelen, de emlékszik, mikor a férfi régi házához mentek, hogy az élőholtak elől biztonságba helyezzék mindazt, ami mozdítható és hasznos lehet az egyik szekér elé ez a ló is be volt fogva.*
~Akkor pedig jó nevelést kapott. Haina ezer szerencséjére. Mert egy idegesebb lelkületű ló már rég ledobta volna magáról.~
*Daynah bólint. Bár nem mondja azért megkönnyebbül, hogy nincs egyedül, főleg mert az alhasát újra marokba szorítja a görcsös kín, a szája széle megfeszül, halkan nyög, bal tenyerét a hasa aljára szorítja.*
~Mégiscsak az lehet ez. De hát még nem telt el annyi hat.~
- Menjünk *egyezik bele, és az állkapcsát összeszorítva lassú léptekre ösztönzi Negyvenest a város felé vezető keskeny keréknyomokat követve.
De nagyjából öt perc múlva már szinte a ló nyakára hajol, ahogy előregörnyed kínjában.*
~Meg kell állnunk és menedék kell, nem bírok fent maradni a ló hátán. Szélvédett hely, az kellene.~
*Daynah körbenéz, és jobb kéz felé egy sűrűbb facsoportot vesz észre.*
- Meg kell állnunk, Haina. Muszáj lesz. Ott jobbra az ösvénytől beljebb, mintha a fák sűrűbben állnának, ott talán védettebb. Nézzük meg!
*A lány lecsúszik a nyeregből, majd Negyvenes fejéhez lép, a zablája oldalába kapaszkodik, lassan óvatosan lépkedve indul meg a lovával a fák között a feltételezett ideiglenes menedék felé. Nagyjából két tucat lépés után aztán érzi, hogy valami meleg és nedves áztatja a ruháját. Legszívesebben felsírna.*
~Ez nem igazság!~
- Ha odaérünk, keresnem kell egy bokrot *közli a társnőjével.* Le kell vennünk majd Negyvenesről a zsákomat és keresnem kell egy bokrot.
~Miért pont most? De legalább az biztos, beteg nem vagyok!~
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:20:32
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:20:32
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Gondolatiba merülve nem is igazán figyel környezetére, persze lépteit igyekszik még ismert területen tartani, a vadászat szokott neszeinek hallótávolságán belül maradni.
A felröppenő éjszín madárraj szakítja ki elmélkedéséből, reflexszerűen kap íja után, ám még mielőtt azt leakaszthatná válláról, és célba vehetne bármit is hal el a mozdulata. Nem érdekli a zsákmányszerzés ezen módja, ő lényegesen nagyobb vadat próbált becserkészni, komolyabb vadászatot játszva. Ebben megbukott. Talán nem saját ügyetlensége, gyakorlatlansága okán. Biztosan nem, inkább csak mert rosszul mérte fel a prédát, túl sokat feltételezett felszíni nemesekről, túlzó volt az elgondolás, hogy azok képesek félretenni a mélységiek iránt érzett ellenszenvüket a közös ügy érdekében. Halott madarak ezen sajnos mit sem változtathatnak. Bár küldhetne ajándékba valami szép tollat Meropeának, finom jelezve miről maradt le.
Nagy sóhajjal, homlokát ráncolva veszi hát mégis kézbe íját, nyílvesszőt, és halk léptekkel indul még arra, merre a fekete madarak szálltak.*
// Őszi forgatag //
// Vadászat //
*Gondolatiba merülve nem is igazán figyel környezetére, persze lépteit igyekszik még ismert területen tartani, a vadászat szokott neszeinek hallótávolságán belül maradni.
A felröppenő éjszín madárraj szakítja ki elmélkedéséből, reflexszerűen kap íja után, ám még mielőtt azt leakaszthatná válláról, és célba vehetne bármit is hal el a mozdulata. Nem érdekli a zsákmányszerzés ezen módja, ő lényegesen nagyobb vadat próbált becserkészni, komolyabb vadászatot játszva. Ebben megbukott. Talán nem saját ügyetlensége, gyakorlatlansága okán. Biztosan nem, inkább csak mert rosszul mérte fel a prédát, túl sokat feltételezett felszíni nemesekről, túlzó volt az elgondolás, hogy azok képesek félretenni a mélységiek iránt érzett ellenszenvüket a közös ügy érdekében. Halott madarak ezen sajnos mit sem változtathatnak. Bár küldhetne ajándékba valami szép tollat Meropeának, finom jelezve miről maradt le.
Nagy sóhajjal, homlokát ráncolva veszi hát mégis kézbe íját, nyílvesszőt, és halk léptekkel indul még arra, merre a fekete madarak szálltak.*
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:16:36
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:16:36
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
* A változatosság kedvéért az út további részében csendben követi az utat és megy a többiek után, illetve ha valaki előtte van, akkor előtt. II. Bumbi - legalábbis gondolatban ezt a nevet találták ki a lónak - hűségesen tartja a tempót és vágtat egyenesen, mintha nem az lenne a célja, hogy egyszer csak nem két lábra ágaskodik és ledobja magáról ideiglenes gazdáját, Pardent. A férfi persze feltételezhetné azt az elmúlt napok alapján, hogy nem mostanában akarják valamiért megölni, azonban tudja, hogy az emberek (és mások) pontosan akkor fognak ismét az életére törni, amikor nem gondol rá. Így hát mindig gondolnia kell rá, s még álmában sem terelődhetnek el gondolatai egy pillanatra sem. Ez persze egy idő után már őrjító lehet, de ez az áldozat megéri azért cserébe, hogy nem ölik meg, vagy olvasztják maguk közé ezek a népek. *
* A változatosság kedvéért az út további részében csendben követi az utat és megy a többiek után, illetve ha valaki előtte van, akkor előtt. II. Bumbi - legalábbis gondolatban ezt a nevet találták ki a lónak - hűségesen tartja a tempót és vágtat egyenesen, mintha nem az lenne a célja, hogy egyszer csak nem két lábra ágaskodik és ledobja magáról ideiglenes gazdáját, Pardent. A férfi persze feltételezhetné azt az elmúlt napok alapján, hogy nem mostanában akarják valamiért megölni, azonban tudja, hogy az emberek (és mások) pontosan akkor fognak ismét az életére törni, amikor nem gondol rá. Így hát mindig gondolnia kell rá, s még álmában sem terelődhetnek el gondolatai egy pillanatra sem. Ez persze egy idő után már őrjító lehet, de ez az áldozat megéri azért cserébe, hogy nem ölik meg, vagy olvasztják maguk közé ezek a népek. *
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:09:58
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:09:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Örül annak, hogy Bill utoléri, sőt, meg is könnyebbül. Elindult volna egyedül is, sőt valójában ezt tette, de ettől nem volt boldogabb, de most jobban érzi magát.
Jobban, de furcsán, mert Maereh nem vak és nem is ostoba. Látta ő, amit látott, és tudja, hogy Bill priccsén nem aludt senki az éjjel, épp ezért meglepő számára, hogy magas barátja nem sokat hezitált, máris itt van vele.*
~De attól még lehet, hogy nem dőlt minden el. Bizony ám! Az utak néha kacskaringósak.~
- Mihez is? *kérdez vissza és elmosolyodik.
Valóban nem tudja, mi lett volna vele egyedül. Persze valószínűleg semmi, semmi különös, hiszen töltött már egyedül hatokat a vadonban. De az, hogy képes rá, az nem jelenti, hogy örülne a kényszerűségnek. A törpék alapvetően nem magányos lények.
A szomorú mosoly a törpelány számára arról árulkodik, hogy a magasak sem.*
~Akkor buta. És... és... meg sem érdemel téged.~
- Lehetséges. Bármi megeshet.
*Mae bólint, és közben azon gondolkodik, vajon mi fog történni, vajon tényleg számít majd a barátja annak a lánynak, vagy semmit sem, és csak valami kis kaland volt. Nem tudja. Nem tud ő ahhoz eleget, hogy megítélje az érzéseiket.
Bill rövid, szinte fájó nevetését hallva összefacsarodik a szíve, egy szót se szól, csak átöleli a lovon előtte ülő férfi derekát.*
- Igazság szerint nem tudom, mennyi idő, de nem táplálok olyan illúziókat, hogy odamegyünk és már hopp, ott is lesz. Ilyesmiben nem hiszek. Bár épp elég törpe legenda kering közszájon hirtelen megtalált kincsekről, tenyérnyi drágakövekről, meg hasonlókról.
*A férfi kérdésére halkan nevetni kezd.*
- A törpék híres kapzsiságára gondolsz, ó, Nagy Alf? *kérdez rá, majd megrázza a fejét.* Nem, Bill, nem úgy van az. Legalábbis normálisan nem. Ha valaki kiveszi a részét a keresésből és a munkából, akkor megkapja a részét a haszonból is. Ez így a tisztességes. Meg ne is arra számíts, hogy odaérünk és rögtön ott lesz a földre szórva a kincs, csak fel kell szedegetni. Lehet hogy kell majd venni szitát, vagy építeni egy izét... beszerezni mosóteknőt, ilyesmiket. Nem tudom még. És közben is kell élni is. Ha meg fellépnél... Nagyon bénáztam a szaltóval tegnap ugye? Mondd csak meg! Ne kímélj!
*Épp idáig jut majd visszafojtott lélegzettel várja Bill kritikus válaszát, mikor hangot hall.
A ló lépteinek zaja és a hideg szél motozása az ágak között sem nyomják el, hogy valaki kiabál, egy női hang.*
- Te is hallod, Bill? Azt kiabálja valaki, hogy várjunk! Hó... hőő... Nagyonmagas, hóóha, te! Állítsd már meg, Bill, segíts!
*Lévén a férfi ül elől a gyeplőt ő tudja meghúzni.
Mae hallgatózik, és immár, hogy ők bizonnyal megállnak, jobban hallja a sietős léptek neszét és a nő hangját is.*
- Valaki minket szólít! Mégis utánad jött a lány? Forduljunk meg, nézzük meg!
*Örül annak, hogy Bill utoléri, sőt, meg is könnyebbül. Elindult volna egyedül is, sőt valójában ezt tette, de ettől nem volt boldogabb, de most jobban érzi magát.
Jobban, de furcsán, mert Maereh nem vak és nem is ostoba. Látta ő, amit látott, és tudja, hogy Bill priccsén nem aludt senki az éjjel, épp ezért meglepő számára, hogy magas barátja nem sokat hezitált, máris itt van vele.*
~De attól még lehet, hogy nem dőlt minden el. Bizony ám! Az utak néha kacskaringósak.~
- Mihez is? *kérdez vissza és elmosolyodik.
Valóban nem tudja, mi lett volna vele egyedül. Persze valószínűleg semmi, semmi különös, hiszen töltött már egyedül hatokat a vadonban. De az, hogy képes rá, az nem jelenti, hogy örülne a kényszerűségnek. A törpék alapvetően nem magányos lények.
A szomorú mosoly a törpelány számára arról árulkodik, hogy a magasak sem.*
~Akkor buta. És... és... meg sem érdemel téged.~
- Lehetséges. Bármi megeshet.
*Mae bólint, és közben azon gondolkodik, vajon mi fog történni, vajon tényleg számít majd a barátja annak a lánynak, vagy semmit sem, és csak valami kis kaland volt. Nem tudja. Nem tud ő ahhoz eleget, hogy megítélje az érzéseiket.
Bill rövid, szinte fájó nevetését hallva összefacsarodik a szíve, egy szót se szól, csak átöleli a lovon előtte ülő férfi derekát.*
- Igazság szerint nem tudom, mennyi idő, de nem táplálok olyan illúziókat, hogy odamegyünk és már hopp, ott is lesz. Ilyesmiben nem hiszek. Bár épp elég törpe legenda kering közszájon hirtelen megtalált kincsekről, tenyérnyi drágakövekről, meg hasonlókról.
*A férfi kérdésére halkan nevetni kezd.*
- A törpék híres kapzsiságára gondolsz, ó, Nagy Alf? *kérdez rá, majd megrázza a fejét.* Nem, Bill, nem úgy van az. Legalábbis normálisan nem. Ha valaki kiveszi a részét a keresésből és a munkából, akkor megkapja a részét a haszonból is. Ez így a tisztességes. Meg ne is arra számíts, hogy odaérünk és rögtön ott lesz a földre szórva a kincs, csak fel kell szedegetni. Lehet hogy kell majd venni szitát, vagy építeni egy izét... beszerezni mosóteknőt, ilyesmiket. Nem tudom még. És közben is kell élni is. Ha meg fellépnél... Nagyon bénáztam a szaltóval tegnap ugye? Mondd csak meg! Ne kímélj!
*Épp idáig jut majd visszafojtott lélegzettel várja Bill kritikus válaszát, mikor hangot hall.
A ló lépteinek zaja és a hideg szél motozása az ágak között sem nyomják el, hogy valaki kiabál, egy női hang.*
- Te is hallod, Bill? Azt kiabálja valaki, hogy várjunk! Hó... hőő... Nagyonmagas, hóóha, te! Állítsd már meg, Bill, segíts!
*Lévén a férfi ül elől a gyeplőt ő tudja meghúzni.
Mae hallgatózik, és immár, hogy ők bizonnyal megállnak, jobban hallja a sietős léptek neszét és a nő hangját is.*
- Valaki minket szólít! Mégis utánad jött a lány? Forduljunk meg, nézzük meg!
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 00:28:24
Üzenet elküldve: 2016-12-28 00:28:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy pillanatra sem veszi le a szemét a férfiról. Miközben kiszabadítja a kardját, s ő pedig lassan felegyenesedik folyamatosan követi a fegyverével a másik mozdulatait, hogy annak a hegye mindig felé mutasson.
Reméli, hogy nem fog hirtelen támadásba lendülni az idegen, ugyanis egy használt felmosórongyban is több erő van, mint benne. Bár még lehet lenne valamicske esélye, az előbbi bénázásból ítélve nem Lanawin legkiválóbb kardforgatójával áll szemben.*
-Hova haza? *ez az első dolog, ami megüti a fülét, ha ugyanis jól ismeri ez az alak a környéket vagy egészen véletlenül artheniori akkor talán tudna segíteni neki eljutni a városba. Persze, csak ha nem valami perverz tömeggyilkos vagy bandita áll előtte.
Sydnarus viccelődése kicsit megnyugtatja, bizonytalanul ugyan, de le is ereszti kardját, viszont erősen szorítja a markolatot arra az esetre, ha szükség lenne rá.*
-Ma hiszékeny kedvemben vagyok. *felel rá hanyagul, jobb megjegyzés hirtelen nem jut az eszébe.*
-Naesala Wynroris. *nem cifrázza túl a bemutatkozását* -Artheniorba tartok.
*Ez a válasz kicsit úgy tűnhet, mintha csak nem akarná konkrétan elárulni célját, valójában maga sem tudja mit fog ott magával kezdeni. Lichanechből még azért indult el, hogy felkeresse mesterét, az elmúlt napokban azonban volt ideje gondolkodni, és arra jutott, hogy feltehetőleg nem azért hagyta magára, hogy utána kajtasson. Mondjuk egy jó nagy pofon erejéig azért szívesen összefutna vele.
Tekintete végigsiklik a férfin, a nadrágját látva már tudja, honnan érkezett a szag.*
-A ruhában mocsárfürdözés valami hobbi? *kérdi gúnyos mosollyal arcán, de tényleg kíváncsi rá hogy hogyan sikerült ilyen szépen megmártózni benne.*
*Egy pillanatra sem veszi le a szemét a férfiról. Miközben kiszabadítja a kardját, s ő pedig lassan felegyenesedik folyamatosan követi a fegyverével a másik mozdulatait, hogy annak a hegye mindig felé mutasson.
Reméli, hogy nem fog hirtelen támadásba lendülni az idegen, ugyanis egy használt felmosórongyban is több erő van, mint benne. Bár még lehet lenne valamicske esélye, az előbbi bénázásból ítélve nem Lanawin legkiválóbb kardforgatójával áll szemben.*
-Hova haza? *ez az első dolog, ami megüti a fülét, ha ugyanis jól ismeri ez az alak a környéket vagy egészen véletlenül artheniori akkor talán tudna segíteni neki eljutni a városba. Persze, csak ha nem valami perverz tömeggyilkos vagy bandita áll előtte.
Sydnarus viccelődése kicsit megnyugtatja, bizonytalanul ugyan, de le is ereszti kardját, viszont erősen szorítja a markolatot arra az esetre, ha szükség lenne rá.*
-Ma hiszékeny kedvemben vagyok. *felel rá hanyagul, jobb megjegyzés hirtelen nem jut az eszébe.*
-Naesala Wynroris. *nem cifrázza túl a bemutatkozását* -Artheniorba tartok.
*Ez a válasz kicsit úgy tűnhet, mintha csak nem akarná konkrétan elárulni célját, valójában maga sem tudja mit fog ott magával kezdeni. Lichanechből még azért indult el, hogy felkeresse mesterét, az elmúlt napokban azonban volt ideje gondolkodni, és arra jutott, hogy feltehetőleg nem azért hagyta magára, hogy utána kajtasson. Mondjuk egy jó nagy pofon erejéig azért szívesen összefutna vele.
Tekintete végigsiklik a férfin, a nadrágját látva már tudja, honnan érkezett a szag.*
-A ruhában mocsárfürdözés valami hobbi? *kérdi gúnyos mosollyal arcán, de tényleg kíváncsi rá hogy hogyan sikerült ilyen szépen megmártózni benne.*
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-28 00:21:35
Üzenet elküldve: 2016-12-28 00:21:35
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*A kisasszony kérdésén nem lepődik meg, de nem is tud sokat kezdeni vele. Az időközben kiderült információk nagy részét csak neki kívánja átadni, a lefokozásáról nem kérdezték. A hűvösséget nem veszi sértésnek, a felettesnek nem kötelessége, hogy jó kedve legyen, a hadnagy szokásaiból kiindulva bizonyára nem volt eseménytelen a visszaútja, de nem tartja magát arra alkalmasnak, hogy komolyan belemenjen a hadnagy lelki világának analízisébe. Bizonyára ő is jobban fogja érezni magát, ha visszaérnek a városba és letunkolhatják azt az átokverte védelmezők szövetségét egy hűvös és rideg cella torkán.*
-Köszönöm kisasszony, megvagyok. *Jelenti ki egy bólintással kísérve. Nem mer komolyabb kijelentéseket tenni egészsége mellett, vagy nagy szavakkal bizonygatni azt, mert a felcser nyilvánvalóan jobban fogja azt tudni, ő pedig nem rendelkezik az ehhez szükséges tudásanyaggal. Ha nincs több kérdés, akkor egyszerűen lemarad a lóval visszatérve a bolyba, és várva amíg Artheniorba érnek. Addig nincs sok dolga, de látnivaló sincs sok a környéken, amit megcsodálhatna. Ha rajta múlik az utazás csendes lesz, de ha újabb kérdés akad akkor válaszolni fog rá.*
*A kisasszony kérdésén nem lepődik meg, de nem is tud sokat kezdeni vele. Az időközben kiderült információk nagy részét csak neki kívánja átadni, a lefokozásáról nem kérdezték. A hűvösséget nem veszi sértésnek, a felettesnek nem kötelessége, hogy jó kedve legyen, a hadnagy szokásaiból kiindulva bizonyára nem volt eseménytelen a visszaútja, de nem tartja magát arra alkalmasnak, hogy komolyan belemenjen a hadnagy lelki világának analízisébe. Bizonyára ő is jobban fogja érezni magát, ha visszaérnek a városba és letunkolhatják azt az átokverte védelmezők szövetségét egy hűvös és rideg cella torkán.*
-Köszönöm kisasszony, megvagyok. *Jelenti ki egy bólintással kísérve. Nem mer komolyabb kijelentéseket tenni egészsége mellett, vagy nagy szavakkal bizonygatni azt, mert a felcser nyilvánvalóan jobban fogja azt tudni, ő pedig nem rendelkezik az ehhez szükséges tudásanyaggal. Ha nincs több kérdés, akkor egyszerűen lemarad a lóval visszatérve a bolyba, és várva amíg Artheniorba érnek. Addig nincs sok dolga, de látnivaló sincs sok a környéken, amit megcsodálhatna. Ha rajta múlik az utazás csendes lesz, de ha újabb kérdés akad akkor válaszolni fog rá.*
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 23:23:27
Üzenet elküldve: 2016-12-27 23:23:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Haza//
*Ziana csak egy hanyag biccentéssel zárja kettejük eszmecseréjét. Így egy darabig csendben lovagolnak egymás mellett. A félvér borús gondolatai elől a pipafüst élvezetébe menekül. Alig megtalált lelki békéjéből az izgága ork közlegény dalolászása szakítja ki. bosszúsan pillant hátra a rendbontóra, de ekkor Syd közlegény beszélgetni próbál vele. Nyilván azért, mert ő is véget akar vetni a kornyikálásnak. Vigyorogva fordul vissza menet irányba, ekkor léptet melléjük Aoneer és szóba elegyedik a hadnaggyal.*
~Hát vele meg mi történhetett? Miért fokozták le?~
*Cotys nem tartja helyén valónak, hogy a többiek előtt kezdjen faggatózni és nyilvánvaló, hogy a vörös is ezen a véleményen van, mivel négyszemközti eszmecserét helyez kilátásba az ex őrmesternek.
Így némán szívja a hosszú szárú gyökér pipát.*
*Ziana csak egy hanyag biccentéssel zárja kettejük eszmecseréjét. Így egy darabig csendben lovagolnak egymás mellett. A félvér borús gondolatai elől a pipafüst élvezetébe menekül. Alig megtalált lelki békéjéből az izgága ork közlegény dalolászása szakítja ki. bosszúsan pillant hátra a rendbontóra, de ekkor Syd közlegény beszélgetni próbál vele. Nyilván azért, mert ő is véget akar vetni a kornyikálásnak. Vigyorogva fordul vissza menet irányba, ekkor léptet melléjük Aoneer és szóba elegyedik a hadnaggyal.*
~Hát vele meg mi történhetett? Miért fokozták le?~
*Cotys nem tartja helyén valónak, hogy a többiek előtt kezdjen faggatózni és nyilvánvaló, hogy a vörös is ezen a véleményen van, mivel négyszemközti eszmecserét helyez kilátásba az ex őrmesternek.
Így némán szívja a hosszú szárú gyökér pipát.*
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-27 23:00:12
Üzenet elküldve: 2016-12-27 23:00:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Elbűvölő *motyogja Syd, miközben kifeszegeti a kardot a gyökérből. Bár ügyel rá, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, alapvetően nyugodt. A nő beszél ahelyett, hogy rá támadna, szóval csak elővigyázatos, de nem haragos és főleg nem veszélyes. Legalábbis addig, amíg nem csinál hülyeséget. Ez alapján tehát, bár a penge már szabad, nem emeli fel a kardját, csak lassan felegyenesedik, kezében lógva hagyva a fegyvert.*
-A nevem Sydnarus és egy lovat keresek. Illetve kerestem, most már hazafelé tartok. Illetve tartanék, de, mint látod, esteledik, szóval gondoltam, ideje táborhelyet keresni.
*Megenged magának egy mosolyt.*
-Nos, hihetően hangzott? Vagy szándékodban áll amputálni a karom?
*Így, hogy már ő sem védtelen, még kevésbé aggódik. A nő elszántnak tűnik, de nem valami gonosz haramiának.*
-És te ki vagy és mi járatban? *Hangja inkább érdeklődő, mint számonkérő.*
-Elbűvölő *motyogja Syd, miközben kifeszegeti a kardot a gyökérből. Bár ügyel rá, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, alapvetően nyugodt. A nő beszél ahelyett, hogy rá támadna, szóval csak elővigyázatos, de nem haragos és főleg nem veszélyes. Legalábbis addig, amíg nem csinál hülyeséget. Ez alapján tehát, bár a penge már szabad, nem emeli fel a kardját, csak lassan felegyenesedik, kezében lógva hagyva a fegyvert.*
-A nevem Sydnarus és egy lovat keresek. Illetve kerestem, most már hazafelé tartok. Illetve tartanék, de, mint látod, esteledik, szóval gondoltam, ideje táborhelyet keresni.
*Megenged magának egy mosolyt.*
-Nos, hihetően hangzott? Vagy szándékodban áll amputálni a karom?
*Így, hogy már ő sem védtelen, még kevésbé aggódik. A nő elszántnak tűnik, de nem valami gonosz haramiának.*
-És te ki vagy és mi járatban? *Hangja inkább érdeklődő, mint számonkérő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389