Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-06 10:42:29
Üzenet elküldve: 2017-01-06 10:42:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Folyamatosan érzi a karját és nem tudja hová tenni ezt a dolgot.* ~Mi történhetett? Újra működik? Miért~ *A sokadik próbálkozás után, már képes ujjait mozgatni, de mivel az izom nagyon elmacskásodott és elgyengült kezében, többet még nem nagyon képes. Bár még így is sokkal előrébb van, mint kéne lennie. Látott már ilyet, hogy valakinek visszatért a karjába az erő, de az sosem ilyen hamar. Mindig hónapokig tartó torna kell, hogy újra tudjon hajlítani, fogni az ember. Nála pedig mindez órák alatt bekövetkezett. A tenyere már rendesen mozog. Mikor rárakja kecskéje fejére, és elkezdi simogatni azt, majdnem elsírja magát örömében. Tudja, hogy hosszú az út a teljes gyógyulásig, de hiszi, hogy két karral mindenre képes lesz. Felépíthet magának egy saját házat. Fákat nevelhet, és ami a legjobb, amire nagyon vágyott már, két kezébe foghatja majd az ásót és a kapát, és újra vethet! Ez nem nagyon volt lehetséges eddig. Persze vér és veríték árán egy konyhakerttel elboldogult volna, de most minden jobb lesz!* ~Ha belegondolok, hogy vethetek zöldet a kecskéknek, és télire karámban tarthatom őket, amit a saját kezemmel építettem fel!~ *Megborzong még a gondolatra is és bugyuta vigyor ül ki az arcára.*
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-05 10:38:48
Üzenet elküldve: 2017-01-05 10:38:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány nem küldi el, sőt, oldódni látszik, bár még mindig kissé gyanakodva méregeti. Jó ez így, Syd örül a társaságnak és annak is, hogy ezek szerint nem elviselhetetlenül büdös. Ez egy fontos információ, így már tudja, hogy ha visszaér a városba, milyen messzire kerülje el az embereket, ha nem akarja, hogy gyonverjék a szaga miatt. Bólintva köszöni meg az engedélyt, majd lepakolja felszerelését, fegyverének szíját is megoldja és maga mellé teszi a keze ügyébe, ahogy letelepszik a szomszéd fa tövébe, szemben a lánnyal. Sóhajtva lazul el, lábait kinyújtja, köpenyét gondosan maga köré tekeri és érdeklődve nézi, ahogy a lány fűszállal játszik. Jól esik a pihenés, egymagában talán már aludna is pár perc múlva. Azonban nem egyedül van, így felelget a lánynak.*
-Bizony, okveles lófogó, nadrág sározó és vadonban csörtető vagyok. *Vissza vigyorog a lányra, aztán vállat von.*
-Jobb, mintha rabló gyilkos lennék, nem? Egyébként vándor zsoldos vagyok, de dolgoztam már ültetvényen, gyümölcsösben, borászatban is. Ahol megfizettek. És te mi járatban vagy errefelé?
*A lány nem küldi el, sőt, oldódni látszik, bár még mindig kissé gyanakodva méregeti. Jó ez így, Syd örül a társaságnak és annak is, hogy ezek szerint nem elviselhetetlenül büdös. Ez egy fontos információ, így már tudja, hogy ha visszaér a városba, milyen messzire kerülje el az embereket, ha nem akarja, hogy gyonverjék a szaga miatt. Bólintva köszöni meg az engedélyt, majd lepakolja felszerelését, fegyverének szíját is megoldja és maga mellé teszi a keze ügyébe, ahogy letelepszik a szomszéd fa tövébe, szemben a lánnyal. Sóhajtva lazul el, lábait kinyújtja, köpenyét gondosan maga köré tekeri és érdeklődve nézi, ahogy a lány fűszállal játszik. Jól esik a pihenés, egymagában talán már aludna is pár perc múlva. Azonban nem egyedül van, így felelget a lánynak.*
-Bizony, okveles lófogó, nadrág sározó és vadonban csörtető vagyok. *Vissza vigyorog a lányra, aztán vállat von.*
-Jobb, mintha rabló gyilkos lennék, nem? Egyébként vándor zsoldos vagyok, de dolgoztam már ültetvényen, gyümölcsösben, borászatban is. Ahol megfizettek. És te mi járatban vagy errefelé?
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-04 20:26:11
Üzenet elküldve: 2017-01-04 20:26:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A félelf szóra felkapja a fejét és ismét végigméri a férfit. A legtöbb elf érezni szokott valamiféle megmagyarázhatatlan ellenszenvet a félvérekkel szemben, őt semmivel sem idegesítik jobban, mint a többi fajba tartozók.
Mielőtt bármit is felelne Sydnek, előredőlve a férfi felé szippant egyet a levegőből, egy kisebb grimasszal az arcán helyezkedik vissza majd a meglepően kényelmes törzsnek dől.*
-Ki vagyok én, hogy megfosszalak ettől az úri kényelemtől? *arcára komolyságot igyekszik erőltetni, de szája jobb sarka halványan felível* -Csak ennél közelebb ne gyere, mert most pont tökéletesen szagló távon kívül vagy.
*Persze nem ez az egyetlen ok, amiért nem akarja közelebb engedni. Mondjuk nem hinné, hogy orgyilkos, vagy ha az, akkor elég csapnivaló, de mégiscsak egy idegen.
Unottan kitép egy kiszáradt fűszálat és a szájába teszi, miközben várja, hogy a másik helyet foglaljon ide-oda tologatja a nyelvével majd a szája sarkába lökve rá nem túl jellemzően bájcsevejbe kezd.*
-Egyébként ez a mesterséged? Hivatásos lófogó? *horkantja el magát jókedvűen a saját béna poénján. Jobb szeretné hallani a szájából, hogy nem rablógyilkos, persze ez nem olyan, amit az ember pár perc ismeretség el szokott árulni magáról, ő mindenesetre megpróbálta.*
*A félelf szóra felkapja a fejét és ismét végigméri a férfit. A legtöbb elf érezni szokott valamiféle megmagyarázhatatlan ellenszenvet a félvérekkel szemben, őt semmivel sem idegesítik jobban, mint a többi fajba tartozók.
Mielőtt bármit is felelne Sydnek, előredőlve a férfi felé szippant egyet a levegőből, egy kisebb grimasszal az arcán helyezkedik vissza majd a meglepően kényelmes törzsnek dől.*
-Ki vagyok én, hogy megfosszalak ettől az úri kényelemtől? *arcára komolyságot igyekszik erőltetni, de szája jobb sarka halványan felível* -Csak ennél közelebb ne gyere, mert most pont tökéletesen szagló távon kívül vagy.
*Persze nem ez az egyetlen ok, amiért nem akarja közelebb engedni. Mondjuk nem hinné, hogy orgyilkos, vagy ha az, akkor elég csapnivaló, de mégiscsak egy idegen.
Unottan kitép egy kiszáradt fűszálat és a szájába teszi, miközben várja, hogy a másik helyet foglaljon ide-oda tologatja a nyelvével majd a szája sarkába lökve rá nem túl jellemzően bájcsevejbe kezd.*
-Egyébként ez a mesterséged? Hivatásos lófogó? *horkantja el magát jókedvűen a saját béna poénján. Jobb szeretné hallani a szájából, hogy nem rablógyilkos, persze ez nem olyan, amit az ember pár perc ismeretség el szokott árulni magáról, ő mindenesetre megpróbálta.*
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-04 15:24:17
Üzenet elküldve: 2017-01-04 15:24:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmok útján//
*Olyan az egész, mintha álomban járna. S el is hinné, hogy tényleg ott van, ha nem fájna a feje annyira. De az fáj, ezért tudja, hogy amit épp átél, az a valóság. Viszont ez a valóság annyira nem tetszik neki. Valami hibádzik, és ez zavarja.
A másik kettő először szemmel láthatóan ledöbben azon, hogy nem tudja rávágni azonnal a nevét. Mi tagadás, ő is döbbent ettől, de nincs mit tenni. A lezajló párbeszéd pedig olybá hat, mintha ő jelen sem lenne, csak úgy átbeszélnek a feje felett. Ez eléggé zavarja, de aztán csak sóhajt egyet.
Azonban annak végre örülni kezd, hogy a férfinek ismerős az arca, s talán a név is, melyet oly bizonytalanul mondott ki. Ettől függetlenül, amikor a Nagy Alf névre hallgató férfi közelebb hajol hozzá, némileg hátrahúzódik tőle, de még így sem kerülheti el a nagy ölelést. A felhangzó szavakra meg talán még jobban megdöbben, mint korábban attól, hogy nem emlékszik semmire.*
-Nem, nem emlékszem.
*Nyögi ki bizonytalanul. Valamiért erős kétségei vannak aziránt, hogy ő ennek az alaknak az unokahúga lenne. Sőt, erős az érzés a mellkasában, hogy nem.*
-Azt hiszem, tévedsz. Nem tudom, csak érzem, hogy nem én vagyok az unokahúgod. *Vállat von.* Bármennyire is kényelmes és jelen pillanatban örömteli dolog lenne rokonságra találni, de nem. Biztosan nem.
*Hátralép egyet, és onnan szemléli a párost.*
-Igazán jó, hogy segíteni akartok.
*Vág bele újra, és most elmereng kicsit, hogy a törpelány kérdésére is választ adhasson. Ahogy elmerül, hogy megpróbálja felidézni az emlékeit, hogy mi is történhetett vele, egy villanásra egy kép vág elméjébe. Homályosan kissé, mégis erőszakosan élesen.
Egy barna ló. ~Paci?~ Mintha a név szorosan kapcsolódna az állathoz. Hirtelen még az állat kellemes illatát is érzi, és azt a puha bársony orrot.*
-Paci?
*Tekintete a jelenlévő hátas jószág felé rebben, de azonnal rájön, ez nem az a ló. Felsóhajt, fejet csóvál.*
-Nem tudom, honnan jöttem, és hogy mi történt velem.
*Olyan az egész, mintha álomban járna. S el is hinné, hogy tényleg ott van, ha nem fájna a feje annyira. De az fáj, ezért tudja, hogy amit épp átél, az a valóság. Viszont ez a valóság annyira nem tetszik neki. Valami hibádzik, és ez zavarja.
A másik kettő először szemmel láthatóan ledöbben azon, hogy nem tudja rávágni azonnal a nevét. Mi tagadás, ő is döbbent ettől, de nincs mit tenni. A lezajló párbeszéd pedig olybá hat, mintha ő jelen sem lenne, csak úgy átbeszélnek a feje felett. Ez eléggé zavarja, de aztán csak sóhajt egyet.
Azonban annak végre örülni kezd, hogy a férfinek ismerős az arca, s talán a név is, melyet oly bizonytalanul mondott ki. Ettől függetlenül, amikor a Nagy Alf névre hallgató férfi közelebb hajol hozzá, némileg hátrahúzódik tőle, de még így sem kerülheti el a nagy ölelést. A felhangzó szavakra meg talán még jobban megdöbben, mint korábban attól, hogy nem emlékszik semmire.*
-Nem, nem emlékszem.
*Nyögi ki bizonytalanul. Valamiért erős kétségei vannak aziránt, hogy ő ennek az alaknak az unokahúga lenne. Sőt, erős az érzés a mellkasában, hogy nem.*
-Azt hiszem, tévedsz. Nem tudom, csak érzem, hogy nem én vagyok az unokahúgod. *Vállat von.* Bármennyire is kényelmes és jelen pillanatban örömteli dolog lenne rokonságra találni, de nem. Biztosan nem.
*Hátralép egyet, és onnan szemléli a párost.*
-Igazán jó, hogy segíteni akartok.
*Vág bele újra, és most elmereng kicsit, hogy a törpelány kérdésére is választ adhasson. Ahogy elmerül, hogy megpróbálja felidézni az emlékeit, hogy mi is történhetett vele, egy villanásra egy kép vág elméjébe. Homályosan kissé, mégis erőszakosan élesen.
Egy barna ló. ~Paci?~ Mintha a név szorosan kapcsolódna az állathoz. Hirtelen még az állat kellemes illatát is érzi, és azt a puha bársony orrot.*
-Paci?
*Tekintete a jelenlévő hátas jószág felé rebben, de azonnal rájön, ez nem az a ló. Felsóhajt, fejet csóvál.*
-Nem tudom, honnan jöttem, és hogy mi történt velem.
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-04 12:22:49
Üzenet elküldve: 2017-01-04 12:22:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*Morfiusz jó darabig hallgat, a csendben csak a légvételeik hallatszanak.
Két szinte mindenben különböző ember, mégis teljesen egyszerre mozdul a mellkasuk, egyszerre pillantanak a másikra, egyszerre fordulnak egymás felé, ha az egyik közelebb bújik, a másik már öleli is.
Érdekes módon ezen sosem agyalnak.*
~Azon sem gondolkodtunk sosem, már az első haton sem, hogy megfogjuk-e egymás kezét. Mikor elindultunk a borászatból annyira természetesen jött. És akármi is történt az utunk során, ez sose változott.~
- Jól van már! Le ne harapd a fejemet! Igazság szerint a mágia is azért érdekelt volna, a gyógyító rítusok miatt. A néném vajákos, de ezt tudod, és tőle már amúgy is tanultam dolgokat. Lényegében csak a sorrend változna. A mágia hókuszpókuszolós része nem érdekel, nem izgat, hogy egy mozdulattal vagy egy varázsigével elegánssá válik a mágus, de a harci mágia sem vonz, inkább az olyasmi, mint egy kis tiszta víz előteremtése, vagy egy hajtás megnevelése. Bár papa szerint a kémlelő szem, vagy a titkos ajtó meg más ilyesmik hasznosabbak lennének. De ha csinálok valamit, mármint ilyesmit azt magam miatt fogom csinálni. Legfeljebb a sorrend és az elsőség kérdése változik.
*Lassan bólint. Halkan sóhajt, nem bolond, kiérti ám Morf szavaiból azt is amit a férfi nem mond.*
~Nem hiszel benne, hogy sikerülhet. Vagy egyszerűen csak félsz. Hogy sikerül. És utána történik valami. Nem tudom.~
- Őket, vagy mást is *felel hát röviden.*
~Nem te mondod meg, hogy mit érezhetek irántad. De majd rájössz, majd leesik neked is egyszer.~
- Remélem is. Tehát nagyon vigyázz, nehogy rád dőljön egy fa, vagy hasonló! Maradjunk annyiban, ha bajod esik, még el is verlek! *mondja neki teljesen komolyan, és azzal a hangszínnel, ahogy neki mondta a nénje is mikor fiatalabb volt.
A simogatás és a kósza puszi természetesen megenyhíti, meg, végtére is nem is veszekedtek most. Shya rég tudja, hogy Morfiusz, úgymond, csak haza akarja kísérni.*
~És már bő éve ezt teszi, mikor az út amúgy hátrafelé és tyúklépésben sem lehet több két hétnél. Világos.~
- Nem tudom, előttem sose vált láthatatlanná. Felkapott, a hóna alá csapott és közölte, most majd jóól elrabol, és körbeforgatott, aztán letett, adott egy aranyat, és azt mondta csak azért nem lop el, mert akkor papa tuti levadászná és nyessz.
*Shya elhúzza a nyaka előtt a kezét.*
- Néha megjelent papáéknál. Én meg sokat voltam náluk.
*Shya mosolyog, majd mélyet sóhajt, aprót bólint.*
- Valahogy sejtettük, mikor többé nem jött. * Nyel egyet.* Jó, hogy... ~jó, hogy voltál neki~ mindegy.
*Emlékek, veszteségek, régiek, jövőbeliek, nem akar ilyesmin rágódni. Közelebb bújik, hallgatja Morf szívverését.
Talán pont ezért a különös álom, valahogy folytatása annak, amiről beszélgettek, az hozza elő. *
- Ki mondta, hogy másnál? Mondtam én olyat? *kérdez vissza.
A homlokpuszira kuncogni kezd, aztán újra a kedveséhez simul.*
- Itt vagy *feleli halkan.* Jó így.
*Valóban nem akar mással foglalkozni, gondolni sem akar másra. Visszacsókol, lágyan, majd egyre szenvedélyesebben, átöleli Morfiuszt.*
- Hát. Mondjuk tehetsz egy próbát *válaszol vissza, úgymond felveszi a kesztyűt.* El tudod érni, hogy csak rád gondoljak?
*Shya szemei megvillannak, és némi játékos kihívás is van a hangjában.
És úgy tűnik, Morf meg is teszi, amit kell, hogy elfeledtessen vele minden mást, és sikerrel is jár. Ő pedig igyekszik, hogy a férfi se tudjon elkalandozni gondolatban sem. Hogy ne is akarjon, amíg ő csókolja és szereti.
Reméli sikerül is, őszintén reméli, mikor immár kifulladva, kissé remegve, és izzadtan simulnak össze.
Aztán a férfi gyomra nagyot kordul.
Shya kuncogni kezd.*
- Ami azt illeti, tudnék reggelizni *válaszolja és nyújtózik egyet, majd felül.
A takaró a csípőjére csúszik.
Morfra néz, kisimítja a haját az arcából.*
- Sajnos, többfogásos lakomára nem készültem, de azért valami csak sikeredik. A kezed hogy van? *kérdez rá.* Azért így napközben bekötném neked, könnyebben tudnál fogni. Van a zsákomban egy balzsam.
*A halovány fényben a férfit nézi.*
- Aztán meglátjuk mit tudok összeütni. Talán szalonna, puliszkaféle, vagy laposkenyér, lehet gomba is akad fent... Vagy hal. *veti még fel, várva, hogy Morf mit mond.*
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*Morfiusz jó darabig hallgat, a csendben csak a légvételeik hallatszanak.
Két szinte mindenben különböző ember, mégis teljesen egyszerre mozdul a mellkasuk, egyszerre pillantanak a másikra, egyszerre fordulnak egymás felé, ha az egyik közelebb bújik, a másik már öleli is.
Érdekes módon ezen sosem agyalnak.*
~Azon sem gondolkodtunk sosem, már az első haton sem, hogy megfogjuk-e egymás kezét. Mikor elindultunk a borászatból annyira természetesen jött. És akármi is történt az utunk során, ez sose változott.~
- Jól van már! Le ne harapd a fejemet! Igazság szerint a mágia is azért érdekelt volna, a gyógyító rítusok miatt. A néném vajákos, de ezt tudod, és tőle már amúgy is tanultam dolgokat. Lényegében csak a sorrend változna. A mágia hókuszpókuszolós része nem érdekel, nem izgat, hogy egy mozdulattal vagy egy varázsigével elegánssá válik a mágus, de a harci mágia sem vonz, inkább az olyasmi, mint egy kis tiszta víz előteremtése, vagy egy hajtás megnevelése. Bár papa szerint a kémlelő szem, vagy a titkos ajtó meg más ilyesmik hasznosabbak lennének. De ha csinálok valamit, mármint ilyesmit azt magam miatt fogom csinálni. Legfeljebb a sorrend és az elsőség kérdése változik.
*Lassan bólint. Halkan sóhajt, nem bolond, kiérti ám Morf szavaiból azt is amit a férfi nem mond.*
~Nem hiszel benne, hogy sikerülhet. Vagy egyszerűen csak félsz. Hogy sikerül. És utána történik valami. Nem tudom.~
- Őket, vagy mást is *felel hát röviden.*
~Nem te mondod meg, hogy mit érezhetek irántad. De majd rájössz, majd leesik neked is egyszer.~
- Remélem is. Tehát nagyon vigyázz, nehogy rád dőljön egy fa, vagy hasonló! Maradjunk annyiban, ha bajod esik, még el is verlek! *mondja neki teljesen komolyan, és azzal a hangszínnel, ahogy neki mondta a nénje is mikor fiatalabb volt.
A simogatás és a kósza puszi természetesen megenyhíti, meg, végtére is nem is veszekedtek most. Shya rég tudja, hogy Morfiusz, úgymond, csak haza akarja kísérni.*
~És már bő éve ezt teszi, mikor az út amúgy hátrafelé és tyúklépésben sem lehet több két hétnél. Világos.~
- Nem tudom, előttem sose vált láthatatlanná. Felkapott, a hóna alá csapott és közölte, most majd jóól elrabol, és körbeforgatott, aztán letett, adott egy aranyat, és azt mondta csak azért nem lop el, mert akkor papa tuti levadászná és nyessz.
*Shya elhúzza a nyaka előtt a kezét.*
- Néha megjelent papáéknál. Én meg sokat voltam náluk.
*Shya mosolyog, majd mélyet sóhajt, aprót bólint.*
- Valahogy sejtettük, mikor többé nem jött. * Nyel egyet.* Jó, hogy... ~jó, hogy voltál neki~ mindegy.
*Emlékek, veszteségek, régiek, jövőbeliek, nem akar ilyesmin rágódni. Közelebb bújik, hallgatja Morf szívverését.
Talán pont ezért a különös álom, valahogy folytatása annak, amiről beszélgettek, az hozza elő. *
- Ki mondta, hogy másnál? Mondtam én olyat? *kérdez vissza.
A homlokpuszira kuncogni kezd, aztán újra a kedveséhez simul.*
- Itt vagy *feleli halkan.* Jó így.
*Valóban nem akar mással foglalkozni, gondolni sem akar másra. Visszacsókol, lágyan, majd egyre szenvedélyesebben, átöleli Morfiuszt.*
- Hát. Mondjuk tehetsz egy próbát *válaszol vissza, úgymond felveszi a kesztyűt.* El tudod érni, hogy csak rád gondoljak?
*Shya szemei megvillannak, és némi játékos kihívás is van a hangjában.
És úgy tűnik, Morf meg is teszi, amit kell, hogy elfeledtessen vele minden mást, és sikerrel is jár. Ő pedig igyekszik, hogy a férfi se tudjon elkalandozni gondolatban sem. Hogy ne is akarjon, amíg ő csókolja és szereti.
Reméli sikerül is, őszintén reméli, mikor immár kifulladva, kissé remegve, és izzadtan simulnak össze.
Aztán a férfi gyomra nagyot kordul.
Shya kuncogni kezd.*
- Ami azt illeti, tudnék reggelizni *válaszolja és nyújtózik egyet, majd felül.
A takaró a csípőjére csúszik.
Morfra néz, kisimítja a haját az arcából.*
- Sajnos, többfogásos lakomára nem készültem, de azért valami csak sikeredik. A kezed hogy van? *kérdez rá.* Azért így napközben bekötném neked, könnyebben tudnál fogni. Van a zsákomban egy balzsam.
*A halovány fényben a férfit nézi.*
- Aztán meglátjuk mit tudok összeütni. Talán szalonna, puliszkaféle, vagy laposkenyér, lehet gomba is akad fent... Vagy hal. *veti még fel, várva, hogy Morf mit mond.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-04 10:17:04
Üzenet elküldve: 2017-01-04 10:17:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Oreg valóban nem lő, bizonyára nem látja értelmét egy újabb nyílvessző eleresztésének, hiszen Daranelé rögtön pontot tesz a fácán életének végére. Egy tehát megvan, de az még édeskevés ahhoz, hogy ők hárman nyerjék meg a versenyt.*
-Köszönöm! A tiéd sem volt éppen gyenge.
*Ügyesen lő Ald'as is, tehát nem csak Aoneer tud a távolsági fegyverekkel bánni a városőrség soraiból. Daranel felszedi a fácánt és a nyilat, majd a környezetét pásztázza, közben igyekszik a lehető leghalkabban lépkedni. Keresgélni kell, hiszen jól szét lettek zavarva a vadak.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Oreg valóban nem lő, bizonyára nem látja értelmét egy újabb nyílvessző eleresztésének, hiszen Daranelé rögtön pontot tesz a fácán életének végére. Egy tehát megvan, de az még édeskevés ahhoz, hogy ők hárman nyerjék meg a versenyt.*
-Köszönöm! A tiéd sem volt éppen gyenge.
*Ügyesen lő Ald'as is, tehát nem csak Aoneer tud a távolsági fegyverekkel bánni a városőrség soraiból. Daranel felszedi a fácánt és a nyilat, majd a környezetét pásztázza, közben igyekszik a lehető leghalkabban lépkedni. Keresgélni kell, hiszen jól szét lettek zavarva a vadak.*
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-03 12:17:45
Üzenet elküldve: 2017-01-03 12:17:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz//
*Nem olyan nehéz megfejteni, hogy miért áll úgy az élethez, ahogy. Sokat vesztett már élete elején, aztán sorban jött a többi vesztesége, végül a reményt is elvesztette, hogy valaha lesz bármi, ami megváltoztatja az életét. Nem maradt más csak az, amit megtanult, hogy a világban jó nincs csak a pillanatnyi örömök, ha meg nincs semmije az embernek nincs mit elveszítsen. Nem kell semmi és senki, amiért kár lenne, a rövid távú élvezetek azok, amiknek élt és nem szándékozik ezután sem, máshogy élni. Nem fog több veszteséget elszenvedni, erre esélyt se ad. Ez alól nincs és nem is lesz kivétel. Igaz a kis veréb régóta vele van és kezdi megszokni mostanra a bosszantó aggályoskodása és a sírásai ellenére, de ez nem jelent semmit, pont emiatt döntött úgy, hogy ideje otthagyni, persze csak valami jó helyen.*
~Nem került sokba, viszont nagyon rendes volt, ennyit feltétlenül megérdemel. Remélem értékelni fogja később, hogy egy fejvadász házába megyek el miatta, akár egy kötözni való barom, aki önként benéz a vágóhídra, hogy ott üdvözölje a hóhért. Remélem sikerül kicseleznem az öreg elfet.~
*Nemet int a fejével arra, hogy Shya hirtelen gyógyítást akar tanulni.*
-Miattam ne tanulj semmit, vagy mert az a gyorsabb, azt tanuld ami érdekel és amiből a legtöbb hasznod van.
*Elhiszi, hogy csak azért kitanulná a gyógyítást Shya, hogy egyszer, ha megsérülne, akkor segítsen egy rablógyilkoson. Olyan naiv a hozzáállása, hogy csak mosolyogni tud rajta.*
~Remélem nem hiszi, hogy együtt leszünk ezentúl minden pillanatban. Remélem nem forgat a fejében olyat, hogy majd együtt éldegélünk mint két turbékoló galamb. Vagy…?~
*A lányra sandít, hogy bevizsgálja az arcát, amennyire a föld alatti lakás fényviszonyai engedik az meg nem sok.*
~Jó mindenható, csáp és bordély, kitelik tőle, hogy ilyesmi járjon a fejében.~
-Tudod mit, tanuld ki a gyógyítást, a mágia mellett! Hasznodra lesz később, meggyógyíthatod a családodat, ha szükségük lesz rá.
*Finom kis célzás, hogy ne ringassa magát a lány illúziókba. Nincsenek tervei vele, ahogy semmi mással sincsenek tervei. Annyira tervez csak, még oda nem érnek a családjához, ott aztán elválnak útjaik, ezt persze nem tudja, de akkor sem jó, ha feleslegesen ábrándozik másról.*
~Remélem ennyire nem ostoba, hogy egy rabló mellett álmodja meg a boldog jövőjét.~
*A simogatások hatására, azért komoly ábrázata némileg fellazul.*
-Jó na, erről ennyit, nem kell kitanulnod miattam semmit, nem lesz semmi gond, kevés az esélye, hogy itt haldokoljak hirtelen.
~Itt az erdő közepén mi történhetne, utána meg úgysem fogod tudni, ha már a városi kocsmákban múlatom az időt, te meg éled tovább az életed.~
*Megsimogatja ujjaival Shya vállát, aztán nyom egy puszit a hajára zárásként. Nem akar tovább azon agonizálni mi történne, ha, annak értelme nem sok van.*
-Igen, Mel a surranó. *Csak egy kis meglepetés van a hangjában, de aztán gondolatban megvonja a vállát.* Nem meglepő, hogy hallottad már valahol a nevét, mielőtt elfogták elég sokra vitte, szinte legenda volt. Azt beszélték láthatatlanná tud válni, azért nem akadnak a nyomára.
*Visszaidézve a szívós, szikár, ősz szakállú embert, valami elérzékenyülés kezdi bekeríteni a lelkét.*
-Különös ember volt, azt mondta nem bánja, hogy a bitón lesz vége, mindent megkapott az élettől, amit nem kapott meg azt meg elvette. Azt az egyet sajnálta, hogy nem lett egy fia, pedig sok száz nője volt, szinte rabszolgaként jártak a nyomában.
~Engem tartott annak, én voltam a fia, azért adta nekem a tudását, amit neki akart átadni. Be kellett érnie velem.~
*Az álom később hiába kerülgeti nem találja, mert a feje tele van a valaha volt múltbéli jelenetekkel és Mel tanításaival. Mire aludna, addigra meg Shya szólítja valamiért. Válaszol, aztán a gesztenyeszínű hajjal körülvett fej megint a vállán landol. Az álomra elhúzódik és megkeresi ujjaival Syha állát, hogy megemelje és a szemébe nézzen.*
-Idegen férfiakkal álmodsz?
*Nem húzza fel magát egy álom miatt, inkább vigyorogva sandít Shyára.*
-Pedig azt hittem beéred velem, de látom álmodban másnál időzöl.
*Egy csók landol Shya homlokán, aztán magához vonja és visszarendezi magát az eredeti kényelemes pózba.*
-Itt vagyok ne aggódj. Tényleg fura egy álmod volt, de ne foglalkozz vele, ha én itt vagyok.
*A puszikat csókkal viszonozza, aztán mélyebben hatol nyelve a lány szájába az újabb csóknál, közben simogatja a combja felé haladva.*
-Kiverem én a fejedből azt a nevető álmot.
*Felé dől, hogy aztán leterítse gyengéden és elölről kezdje a teste szeretését.*
~De hiányozni fog ez... ~
*Később a ruganyos, kerek popsival és szép combokkal töltött reggeli testedzés után, kellemes zsibbadásban fekszik tovább és a szag alapján megállapítja, hogy most már jó lenne, ha lelátogatna a folyóhoz és bármilyen hideg legyen lefürödjön, aztán a gyomra jelez egy rövid, de annál hangosabb korgással.*
-Nem vagy éhes?
*Kérdezi a lányt, mert ugyan a saját gyomra korgott, de valószínű Syha is éhes mostanra.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.03 12:31:52
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz//
*Nem olyan nehéz megfejteni, hogy miért áll úgy az élethez, ahogy. Sokat vesztett már élete elején, aztán sorban jött a többi vesztesége, végül a reményt is elvesztette, hogy valaha lesz bármi, ami megváltoztatja az életét. Nem maradt más csak az, amit megtanult, hogy a világban jó nincs csak a pillanatnyi örömök, ha meg nincs semmije az embernek nincs mit elveszítsen. Nem kell semmi és senki, amiért kár lenne, a rövid távú élvezetek azok, amiknek élt és nem szándékozik ezután sem, máshogy élni. Nem fog több veszteséget elszenvedni, erre esélyt se ad. Ez alól nincs és nem is lesz kivétel. Igaz a kis veréb régóta vele van és kezdi megszokni mostanra a bosszantó aggályoskodása és a sírásai ellenére, de ez nem jelent semmit, pont emiatt döntött úgy, hogy ideje otthagyni, persze csak valami jó helyen.*
~Nem került sokba, viszont nagyon rendes volt, ennyit feltétlenül megérdemel. Remélem értékelni fogja később, hogy egy fejvadász házába megyek el miatta, akár egy kötözni való barom, aki önként benéz a vágóhídra, hogy ott üdvözölje a hóhért. Remélem sikerül kicseleznem az öreg elfet.~
*Nemet int a fejével arra, hogy Shya hirtelen gyógyítást akar tanulni.*
-Miattam ne tanulj semmit, vagy mert az a gyorsabb, azt tanuld ami érdekel és amiből a legtöbb hasznod van.
*Elhiszi, hogy csak azért kitanulná a gyógyítást Shya, hogy egyszer, ha megsérülne, akkor segítsen egy rablógyilkoson. Olyan naiv a hozzáállása, hogy csak mosolyogni tud rajta.*
~Remélem nem hiszi, hogy együtt leszünk ezentúl minden pillanatban. Remélem nem forgat a fejében olyat, hogy majd együtt éldegélünk mint két turbékoló galamb. Vagy…?~
*A lányra sandít, hogy bevizsgálja az arcát, amennyire a föld alatti lakás fényviszonyai engedik az meg nem sok.*
~Jó mindenható, csáp és bordély, kitelik tőle, hogy ilyesmi járjon a fejében.~
-Tudod mit, tanuld ki a gyógyítást, a mágia mellett! Hasznodra lesz később, meggyógyíthatod a családodat, ha szükségük lesz rá.
*Finom kis célzás, hogy ne ringassa magát a lány illúziókba. Nincsenek tervei vele, ahogy semmi mással sincsenek tervei. Annyira tervez csak, még oda nem érnek a családjához, ott aztán elválnak útjaik, ezt persze nem tudja, de akkor sem jó, ha feleslegesen ábrándozik másról.*
~Remélem ennyire nem ostoba, hogy egy rabló mellett álmodja meg a boldog jövőjét.~
*A simogatások hatására, azért komoly ábrázata némileg fellazul.*
-Jó na, erről ennyit, nem kell kitanulnod miattam semmit, nem lesz semmi gond, kevés az esélye, hogy itt haldokoljak hirtelen.
~Itt az erdő közepén mi történhetne, utána meg úgysem fogod tudni, ha már a városi kocsmákban múlatom az időt, te meg éled tovább az életed.~
*Megsimogatja ujjaival Shya vállát, aztán nyom egy puszit a hajára zárásként. Nem akar tovább azon agonizálni mi történne, ha, annak értelme nem sok van.*
-Igen, Mel a surranó. *Csak egy kis meglepetés van a hangjában, de aztán gondolatban megvonja a vállát.* Nem meglepő, hogy hallottad már valahol a nevét, mielőtt elfogták elég sokra vitte, szinte legenda volt. Azt beszélték láthatatlanná tud válni, azért nem akadnak a nyomára.
*Visszaidézve a szívós, szikár, ősz szakállú embert, valami elérzékenyülés kezdi bekeríteni a lelkét.*
-Különös ember volt, azt mondta nem bánja, hogy a bitón lesz vége, mindent megkapott az élettől, amit nem kapott meg azt meg elvette. Azt az egyet sajnálta, hogy nem lett egy fia, pedig sok száz nője volt, szinte rabszolgaként jártak a nyomában.
~Engem tartott annak, én voltam a fia, azért adta nekem a tudását, amit neki akart átadni. Be kellett érnie velem.~
*Az álom később hiába kerülgeti nem találja, mert a feje tele van a valaha volt múltbéli jelenetekkel és Mel tanításaival. Mire aludna, addigra meg Shya szólítja valamiért. Válaszol, aztán a gesztenyeszínű hajjal körülvett fej megint a vállán landol. Az álomra elhúzódik és megkeresi ujjaival Syha állát, hogy megemelje és a szemébe nézzen.*
-Idegen férfiakkal álmodsz?
*Nem húzza fel magát egy álom miatt, inkább vigyorogva sandít Shyára.*
-Pedig azt hittem beéred velem, de látom álmodban másnál időzöl.
*Egy csók landol Shya homlokán, aztán magához vonja és visszarendezi magát az eredeti kényelemes pózba.*
-Itt vagyok ne aggódj. Tényleg fura egy álmod volt, de ne foglalkozz vele, ha én itt vagyok.
*A puszikat csókkal viszonozza, aztán mélyebben hatol nyelve a lány szájába az újabb csóknál, közben simogatja a combja felé haladva.*
-Kiverem én a fejedből azt a nevető álmot.
*Felé dől, hogy aztán leterítse gyengéden és elölről kezdje a teste szeretését.*
~De hiányozni fog ez... ~
*Később a ruganyos, kerek popsival és szép combokkal töltött reggeli testedzés után, kellemes zsibbadásban fekszik tovább és a szag alapján megállapítja, hogy most már jó lenne, ha lelátogatna a folyóhoz és bármilyen hideg legyen lefürödjön, aztán a gyomra jelez egy rövid, de annál hangosabb korgással.*
-Nem vagy éhes?
*Kérdezi a lányt, mert ugyan a saját gyomra korgott, de valószínű Syha is éhes mostanra.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.03 12:31:52
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-02 18:39:14
Üzenet elküldve: 2017-01-02 18:39:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*A félvér meghúzza az elsütő billentyűt és a nyílvessző ártalmatlanul repül el a madár teste mellett. Cotys nem kis bosszúságára. Első mérgében nagyot bokszol a levegőbe, azután mosolyogva fordul a szerencsés vadász felé, hogy suttogva gratuláljon neki.*
-Ügyes volt!
*Azzal megindul, hogy az elvesztett nyílvesszőt felvegye, és menet közben újra húzza a számszeríjat, menet közben kékacél tekintete a környéket fürkészi a következő zsákmányt keresve.*
~Most én jövök! szavamra a következő vadat én fogom elejteni.~
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*A félvér meghúzza az elsütő billentyűt és a nyílvessző ártalmatlanul repül el a madár teste mellett. Cotys nem kis bosszúságára. Első mérgében nagyot bokszol a levegőbe, azután mosolyogva fordul a szerencsés vadász felé, hogy suttogva gratuláljon neki.*
-Ügyes volt!
*Azzal megindul, hogy az elvesztett nyílvesszőt felvegye, és menet közben újra húzza a számszeríjat, menet közben kékacél tekintete a környéket fürkészi a következő zsákmányt keresve.*
~Most én jövök! szavamra a következő vadat én fogom elejteni.~
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-02 09:27:07
Üzenet elküldve: 2017-01-02 09:27:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Daynah és Hainara//
*Fogalma sincs miféle házat fedezett fel épp az imént, azt sem tudja milyen állapotban van, vagy hogy lakják-e, de lényegében egyik sem számít.
Azt már pontosan tudja, mi okozza a panaszait, ahogy azt is, hogy el fog majd múlni, túl lesz majd rajta, mint ahogy párszor már átvészelt ilyesmit.*
~Semmi szükség tehát, hogy újra nyeregbe szálljak és úgy zötyögjek akár balra, akár jobbra.~
*Felmerül ugyan benne, hogy ha visszajutna a birtokra, hogy ágyba fekhetne, melegben lenne, és valószínűleg Efamar a közelében lenne, csak hogy gondoskodjon róla.*
~Na még csak az hiányozna! Amint részleteznem kellene neki, hogy mi a gondom. Biztosan nem hagyna békén, ha csak azt mondanám, hogy semmi és innen a szomszédból visszafordultam, közben kétrét görnyedve kapaszkodnék az ajtófélfába. Ő nem az a fajta, aki ezt így elfogadná. Már csak Apollia miatt sem. Nem hinné el csak úgy, hozomra, bizonyára tudni akarná miről van szó, és bár, nos igen, megcsókolt, vagy mondhatni csókolóztunk, de azért ezt elmondani, nos, még kissé kínosnak érezném. Egy cseppet.~
*Míg magában Misscouluerytin gondolkodik a zsákját maga után vonszolva a házikó felé indul. Negyvenes persze külön felszólítás nélkül követi a gazdáját.*
~Pedig tegnap, nos, tegnap Efamar kifejezetten vidám volt, mondhatni, de magához képest sokkal felszabadultabb. Bizonyára örül az esküvőnek, hogy Nivere mégis révbe ér. A Thalamarr családnak van egyfajta híre Wegtorenben, de amennyit én láttam Tylenből, ő egész rendes, soha egy fél mondattal nem utalt arra, hogy az apám mit művelt, pedig tudom, hogy tudja. Szóval rendes, és jóképű is. Csak összeszoknak. Efamar azt mondja, Nivere is rendes, talán szimplán csak mindene az etikett. Kiderül.~
*Még közelebb és a házhoz, és most látja, hogy nagyobb, mint első pillantásra tűnt, de az egyik része elég romos, a másik felében talán lesz egy-két használható helyiség. Lakatlannak tűnik.*
~Ez is mióta itt állhat, hogy így néz ki! Na, talán kiderül. Csak jussunk be valahogy. Ha be lehetne csak egy szobát fűteni, akkor itt kivárhatnám a görcsök végét, aztán csak lenne valami.
Efamar biztos nem nyugodna bele, hogy nem kap magyarázatot. Tegnap is, hozta a gyógyteát, még csókot is adott, újra. De arra láthatóan nem számított, hogy mégis lemegyek, de szerencsére rögtön tudtam, hogy nem mérges miatta, ahogy a kezem megsimogatta, meg utána is, párszor, meg éreztem, hogy néz, és táncoltunk is. Az jó volt. Ki hitte volna, hogy tud táncolni? És utána is kedves volt. Meg Hainát is utánam küldte. Hm...
Tényleg, Haina!~
- Haina! Gyere te is, nézzük meg! Itt menedékre lelhetünk.
*A ház láthatóan elhagyott, elhanyagolt, félig romos. Kisebb tanyának tűnik, vagy talán valaha, valamikor kúriának szánták, de sose lett kész, nem tud rájönni.
Az ajtónyílástól, mert ajtó nincs rajta nagyjából középen lenne, balra van két ablak, illetve az ajtóhoz közelebbinek csak az üres helye, a másikon fadeszkázat, ezen rész felett még valamiféle tető is van, igaz, kutyatej meg vadszőlő futja be vastagon, így nem tudja megítélni miből készülhetett annak idején. Jobbra az ajtónyílástól talán valaha szintén helyiségek voltak, de vagy nem építettek nekik tetőt, vagy beszakadt. Daynah a másodikra voksol. Az egész olyan, mintha egy óriás szándékosan verte volna szét azt a részt.*
- Talán abban a baloldali szobában vagy miben be lehet gyújtani...
*Daynah belép az ajtónyíláson. Balra indul.*
*Fogalma sincs miféle házat fedezett fel épp az imént, azt sem tudja milyen állapotban van, vagy hogy lakják-e, de lényegében egyik sem számít.
Azt már pontosan tudja, mi okozza a panaszait, ahogy azt is, hogy el fog majd múlni, túl lesz majd rajta, mint ahogy párszor már átvészelt ilyesmit.*
~Semmi szükség tehát, hogy újra nyeregbe szálljak és úgy zötyögjek akár balra, akár jobbra.~
*Felmerül ugyan benne, hogy ha visszajutna a birtokra, hogy ágyba fekhetne, melegben lenne, és valószínűleg Efamar a közelében lenne, csak hogy gondoskodjon róla.*
~Na még csak az hiányozna! Amint részleteznem kellene neki, hogy mi a gondom. Biztosan nem hagyna békén, ha csak azt mondanám, hogy semmi és innen a szomszédból visszafordultam, közben kétrét görnyedve kapaszkodnék az ajtófélfába. Ő nem az a fajta, aki ezt így elfogadná. Már csak Apollia miatt sem. Nem hinné el csak úgy, hozomra, bizonyára tudni akarná miről van szó, és bár, nos igen, megcsókolt, vagy mondhatni csókolóztunk, de azért ezt elmondani, nos, még kissé kínosnak érezném. Egy cseppet.~
*Míg magában Misscouluerytin gondolkodik a zsákját maga után vonszolva a házikó felé indul. Negyvenes persze külön felszólítás nélkül követi a gazdáját.*
~Pedig tegnap, nos, tegnap Efamar kifejezetten vidám volt, mondhatni, de magához képest sokkal felszabadultabb. Bizonyára örül az esküvőnek, hogy Nivere mégis révbe ér. A Thalamarr családnak van egyfajta híre Wegtorenben, de amennyit én láttam Tylenből, ő egész rendes, soha egy fél mondattal nem utalt arra, hogy az apám mit művelt, pedig tudom, hogy tudja. Szóval rendes, és jóképű is. Csak összeszoknak. Efamar azt mondja, Nivere is rendes, talán szimplán csak mindene az etikett. Kiderül.~
*Még közelebb és a házhoz, és most látja, hogy nagyobb, mint első pillantásra tűnt, de az egyik része elég romos, a másik felében talán lesz egy-két használható helyiség. Lakatlannak tűnik.*
~Ez is mióta itt állhat, hogy így néz ki! Na, talán kiderül. Csak jussunk be valahogy. Ha be lehetne csak egy szobát fűteni, akkor itt kivárhatnám a görcsök végét, aztán csak lenne valami.
Efamar biztos nem nyugodna bele, hogy nem kap magyarázatot. Tegnap is, hozta a gyógyteát, még csókot is adott, újra. De arra láthatóan nem számított, hogy mégis lemegyek, de szerencsére rögtön tudtam, hogy nem mérges miatta, ahogy a kezem megsimogatta, meg utána is, párszor, meg éreztem, hogy néz, és táncoltunk is. Az jó volt. Ki hitte volna, hogy tud táncolni? És utána is kedves volt. Meg Hainát is utánam küldte. Hm...
Tényleg, Haina!~
- Haina! Gyere te is, nézzük meg! Itt menedékre lelhetünk.
*A ház láthatóan elhagyott, elhanyagolt, félig romos. Kisebb tanyának tűnik, vagy talán valaha, valamikor kúriának szánták, de sose lett kész, nem tud rájönni.
Az ajtónyílástól, mert ajtó nincs rajta nagyjából középen lenne, balra van két ablak, illetve az ajtóhoz közelebbinek csak az üres helye, a másikon fadeszkázat, ezen rész felett még valamiféle tető is van, igaz, kutyatej meg vadszőlő futja be vastagon, így nem tudja megítélni miből készülhetett annak idején. Jobbra az ajtónyílástól talán valaha szintén helyiségek voltak, de vagy nem építettek nekik tetőt, vagy beszakadt. Daynah a másodikra voksol. Az egész olyan, mintha egy óriás szándékosan verte volna szét azt a részt.*
- Talán abban a baloldali szobában vagy miben be lehet gyújtani...
*Daynah belép az ajtónyíláson. Balra indul.*
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-02 04:21:44
Üzenet elküldve: 2017-01-02 04:21:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Lou sietve előhalászik egy nyilat és rálő a kis bundásra. Telitalálat. Szíve szerint most felüvöltene örömében, mármint Lou, de nem teszi nehogy tönkretegye a többiek vadászatát és talán kis szerencsével foghat még valamit a nyúlon kívül. Mire odasétál a zsákmányához már a megölésével sem kell bajlódnia mert megoldotta a természet. Így még a nyúl nyakának kitörésével járó kisebb fáradalmaktól is meg lett kímélve. Összeszedi hát a nyulat meg a nyilakat és a vadásztársra néz, hogy mi a helyzet. Ha a tekintetük összetalálkozik akkor vigyorogva mutatja a zsákmányát.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Lou sietve előhalászik egy nyilat és rálő a kis bundásra. Telitalálat. Szíve szerint most felüvöltene örömében, mármint Lou, de nem teszi nehogy tönkretegye a többiek vadászatát és talán kis szerencsével foghat még valamit a nyúlon kívül. Mire odasétál a zsákmányához már a megölésével sem kell bajlódnia mert megoldotta a természet. Így még a nyúl nyakának kitörésével járó kisebb fáradalmaktól is meg lett kímélve. Összeszedi hát a nyulat meg a nyilakat és a vadásztársra néz, hogy mi a helyzet. Ha a tekintetük összetalálkozik akkor vigyorogva mutatja a zsákmányát.*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-01 21:43:53
Üzenet elküldve: 2017-01-01 21:43:53
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Egy pillanatra elég fájdalmas képet vág mikor a sólyom és a fácán lepottyan, és nagyot pattan az őszi avaron, lehet megoldhatta volna ezt egy kissé finomabban is. Shicuk azonban remek madárnak, és ügyes vadásznak, mi több harcosnak látszik. Keményen küzd testes, kövér ellenfelével, úgy látszik maga alá gyűri a dögöt.
De közben a katona sem tétlenkedik, még azelőtt elindul, hogy a két szárnyas a földre puffant volna, hogy lehetőleg minél hamarabb elkapja és szétválassza a két állatot. Az ideális helyzet persze az lenne, ha még az előtt elkaphatná őket, hogy lepottyannának. Szóval ha még időben odaér akkor megragadja a fácán nyakát. Jól megnézi magának, hogy a fácán e az amit megragadott, mert a drágán vásárolt sólymot nem kívánja bántani. Majd ha jó nyak van a kezében akkor egy mozdulattal elcsavarja azt, ezzel ölve meg célpontját és szabadítva meg shicukot a küzdelem nehézségeitől. A csípések ellen a vadászkesztyű kellőképpen véd. Más napokon vaslapok és láncszövet borítaná az ujjait, de a mai nap a vadászat napja nem volna igényes megint a régi kopott acélkosztümben megjelenni.
Ha sikerült a művelet akkor oldalára köti a fácánt, visszaküldi Shicukot az égbe, újratölti a számszeríjat, és megy tovább hátha el tud még kapni valamit az állatok közül mielőtt elengedik a kutyákat és kénytelen volna ebekre vadászni.*
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*Egy pillanatra elég fájdalmas képet vág mikor a sólyom és a fácán lepottyan, és nagyot pattan az őszi avaron, lehet megoldhatta volna ezt egy kissé finomabban is. Shicuk azonban remek madárnak, és ügyes vadásznak, mi több harcosnak látszik. Keményen küzd testes, kövér ellenfelével, úgy látszik maga alá gyűri a dögöt.
De közben a katona sem tétlenkedik, még azelőtt elindul, hogy a két szárnyas a földre puffant volna, hogy lehetőleg minél hamarabb elkapja és szétválassza a két állatot. Az ideális helyzet persze az lenne, ha még az előtt elkaphatná őket, hogy lepottyannának. Szóval ha még időben odaér akkor megragadja a fácán nyakát. Jól megnézi magának, hogy a fácán e az amit megragadott, mert a drágán vásárolt sólymot nem kívánja bántani. Majd ha jó nyak van a kezében akkor egy mozdulattal elcsavarja azt, ezzel ölve meg célpontját és szabadítva meg shicukot a küzdelem nehézségeitől. A csípések ellen a vadászkesztyű kellőképpen véd. Más napokon vaslapok és láncszövet borítaná az ujjait, de a mai nap a vadászat napja nem volna igényes megint a régi kopott acélkosztümben megjelenni.
Ha sikerült a művelet akkor oldalára köti a fácánt, visszaküldi Shicukot az égbe, újratölti a számszeríjat, és megy tovább hátha el tud még kapni valamit az állatok közül mielőtt elengedik a kutyákat és kénytelen volna ebekre vadászni.*
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-01 21:07:30
Üzenet elküldve: 2017-01-01 21:07:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Moonxylwery, Vesdynild//
*A kisfiúcska tisztes távból zárkózik melléjük a vad láttán, és szakavatott kezekkel veszi át a tetemet. Látszik, hogy nem először tesz ilyet. Így a páros útja folytatódhat. Az avar ugyan halkan ropog talpuk alatt, a kutyák valamivel hangtalanabbul loholnak az embereknél. Öt szabad percük van az utolsó leveleit lehullató erdő megszemlélésére, mikor ismét hangok hallatszanak. Előbb egy határozott jelzés Éjtűztől, hogy talált valamit, majd egy újabb Démontól. Azonban a pároshoz egy újabb nyúllal érkeznek csupán szinte játszva marva egyet-egyet a rágcsálóba, de eszük ágában sincs nekik leteríteni, legfeljebb parancsra. Azonban most óvatosabban kell eljárniuk. Két kutyánál nehezebb úgy nem eltalálni a nyulat, hogy más baj se legyen belőle. Habár ez a példány nagyobb, leginkább sűrűbb, borzasabb éjfekete szőre kövéríti. Persze rendesen elkészítve, az amúgy sem túl falánk urak és hölgyek között biztosan nem egy bendőbe juthat belőle.*
//Daranel, Ald'as, Oreg//
*Daranel és Ald'as tehát ketten állnak a fácánt célozva. Persze maga Oreg is ott van, de valamiért egyelőre nem látja okát a vesszőpazarlásnak. Környezettudatos vadász, nem vitás. A borostyán tollak pedig felborzolódnak, ahogy az utolsó rémült sikoly alatt a fácán összerázkódik. A két nyíl egy groteszk, ám csodálatos táncra bírja a testet. Daranel nyila ér előbb célba. Pontosan a fejet találja, és a fácán ettől forogni kezd, majd a számszeríj nyila szalad át, mint egy villám a korhadt törzsön, hogy aztán leföldelhesse magát. Ezzel tehát meg is van a legnépesebb csapat első zsákmánya, mely nem csak ebédet, de dicsőséges díszt is ígér elejtőinek.*
//Lousadel, Ishin//
*Lounak tehát töltenie kell. Inkább egy vesszőt előhúznia, melyet aztán futtában süvítve repíthet nyula után. A nyulat nyilván nyekkenésig nyúzva, nyurga nyila a nyúlnak bal hátsó lábát a földhöz szögezi. Mire a foltos dög sivít egy nagyot, és reszketve próbál nem mozdulni. Ezek az állatok azonban nehezen bírják idegekkel. Szeme kezd bevérezni is, hamarosan pedig húsa a paprikától fog piroslani.
Eközben a bokorba surranó fácán is nyílhegy vonalába kerül. Ishin rákoncentrál. Nyilván lőtt már ilyet nem egyszer, de ha így nem, hát bábra biztosan. Ujjai lepattannak az idegről, a vesszű pedig repül. Ívesen találja "vállon" a hirtelen halálra fel nem készült fácánt, aki elszalad. Így Ishinnek utána kell iramodnia, sőt, egy keveset keresgélnie is, de nem vitás, hogy a végén a sebzett madár is megadja majd magát, ő pedig ezek után talán Lou felé vehetné az irányt.*
//Aoneer//
*A kissé furcsán elosztott erőviszonyú párbaj, vagy inkább tényleg a vadászattal legjobban leírható párviadal Aoneer lövésével kezdődik. A lövedék pedig száll, fürgén reppen, azonban a szárnyas csak perregő hangot adva, tesz ugyanígy rémülten. Éppen ez az, reppen. Valamelyik isten gonosz, vagy éppen életvédő játéka lehet a szerencsének, és a sorsnak azon fintora, hogy a fácán ilyen tapasztalt férfiú első lövése elől ki tud térni. Azonban balgának tűnik, és ha Aoneer nem veszti szem elől, miközben sok harc és gyakorlás után már magabiztosan tölthet újra, a fácán azr hiszi, hogy a láthatár szélén, egy még az őszben járva nagyjából lombos, alacsonyabb fa alső ágán meghúzhatja magát. A városőrön a sor, hogy megtanítsa neki a leckét. Füttyszó hallatszik fel helyette, melyre az eddig odafent körözgető sólyom egyet visítva lecsap. Ott az ágon gubbasztó fácánra érkezik, és karmos lábaival mellén tompít, mire mindketten egy emeletet zuhannak, és a földről egy arasznyit visszapattanva folytatják hadakozásukat, melyből a bamba futómadár is kiveszi a részét, mert ugyan több sebből vérzik, egy sólymot azért nem az ennyire testes állatok elfogására találták ki, így halálos sebet ejteni nem tud, csupán gazdája munkáját könnyíti az állat lefoglalásával, és azzal, hogy egyelőre, habár egyre megrendültebben, de a földön tartja a nála kövérebb zsákmányt is.*
//Rynizz//
*Fekete madár keresgél magokat az avarban. Jó kövér, szinte zsírosan ható tollakkal rendelkező holló hím. Erős csőrével neszel, míg a mélységi látótávjának lényegi részére nem ér. Szóval szinte azonnal cselekszik. Megmerevedik, fejét pedig hirtelen apró mozdulatokkal forgatja. Annyira persze nem lehet nehéz, mint egy aprócska denevért levadászni a zegzugos régi, még tiszta világban, ami pedig Rynizznek... hát a vérében van jó eséllyel, így akár egy egész tollakkal kirakott fejdíszt is elküldhet a meg nem érkezettek üdvözlésére. De hát ez egy ilyen nap, az erős bókkal élve madárka elreppen, mielőtt lőhetne, így vagy röptében próbálkozik, vagy újabb préda után néz, netán visszatér az önmagát igazolni látszó kedvtelenség még mélyebb állapotába.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.01 21:19:37
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
//Moonxylwery, Vesdynild//
*A kisfiúcska tisztes távból zárkózik melléjük a vad láttán, és szakavatott kezekkel veszi át a tetemet. Látszik, hogy nem először tesz ilyet. Így a páros útja folytatódhat. Az avar ugyan halkan ropog talpuk alatt, a kutyák valamivel hangtalanabbul loholnak az embereknél. Öt szabad percük van az utolsó leveleit lehullató erdő megszemlélésére, mikor ismét hangok hallatszanak. Előbb egy határozott jelzés Éjtűztől, hogy talált valamit, majd egy újabb Démontól. Azonban a pároshoz egy újabb nyúllal érkeznek csupán szinte játszva marva egyet-egyet a rágcsálóba, de eszük ágában sincs nekik leteríteni, legfeljebb parancsra. Azonban most óvatosabban kell eljárniuk. Két kutyánál nehezebb úgy nem eltalálni a nyulat, hogy más baj se legyen belőle. Habár ez a példány nagyobb, leginkább sűrűbb, borzasabb éjfekete szőre kövéríti. Persze rendesen elkészítve, az amúgy sem túl falánk urak és hölgyek között biztosan nem egy bendőbe juthat belőle.*
//Daranel, Ald'as, Oreg//
*Daranel és Ald'as tehát ketten állnak a fácánt célozva. Persze maga Oreg is ott van, de valamiért egyelőre nem látja okát a vesszőpazarlásnak. Környezettudatos vadász, nem vitás. A borostyán tollak pedig felborzolódnak, ahogy az utolsó rémült sikoly alatt a fácán összerázkódik. A két nyíl egy groteszk, ám csodálatos táncra bírja a testet. Daranel nyila ér előbb célba. Pontosan a fejet találja, és a fácán ettől forogni kezd, majd a számszeríj nyila szalad át, mint egy villám a korhadt törzsön, hogy aztán leföldelhesse magát. Ezzel tehát meg is van a legnépesebb csapat első zsákmánya, mely nem csak ebédet, de dicsőséges díszt is ígér elejtőinek.*
//Lousadel, Ishin//
*Lounak tehát töltenie kell. Inkább egy vesszőt előhúznia, melyet aztán futtában süvítve repíthet nyula után. A nyulat nyilván nyekkenésig nyúzva, nyurga nyila a nyúlnak bal hátsó lábát a földhöz szögezi. Mire a foltos dög sivít egy nagyot, és reszketve próbál nem mozdulni. Ezek az állatok azonban nehezen bírják idegekkel. Szeme kezd bevérezni is, hamarosan pedig húsa a paprikától fog piroslani.
Eközben a bokorba surranó fácán is nyílhegy vonalába kerül. Ishin rákoncentrál. Nyilván lőtt már ilyet nem egyszer, de ha így nem, hát bábra biztosan. Ujjai lepattannak az idegről, a vesszű pedig repül. Ívesen találja "vállon" a hirtelen halálra fel nem készült fácánt, aki elszalad. Így Ishinnek utána kell iramodnia, sőt, egy keveset keresgélnie is, de nem vitás, hogy a végén a sebzett madár is megadja majd magát, ő pedig ezek után talán Lou felé vehetné az irányt.*
//Aoneer//
*A kissé furcsán elosztott erőviszonyú párbaj, vagy inkább tényleg a vadászattal legjobban leírható párviadal Aoneer lövésével kezdődik. A lövedék pedig száll, fürgén reppen, azonban a szárnyas csak perregő hangot adva, tesz ugyanígy rémülten. Éppen ez az, reppen. Valamelyik isten gonosz, vagy éppen életvédő játéka lehet a szerencsének, és a sorsnak azon fintora, hogy a fácán ilyen tapasztalt férfiú első lövése elől ki tud térni. Azonban balgának tűnik, és ha Aoneer nem veszti szem elől, miközben sok harc és gyakorlás után már magabiztosan tölthet újra, a fácán azr hiszi, hogy a láthatár szélén, egy még az őszben járva nagyjából lombos, alacsonyabb fa alső ágán meghúzhatja magát. A városőrön a sor, hogy megtanítsa neki a leckét. Füttyszó hallatszik fel helyette, melyre az eddig odafent körözgető sólyom egyet visítva lecsap. Ott az ágon gubbasztó fácánra érkezik, és karmos lábaival mellén tompít, mire mindketten egy emeletet zuhannak, és a földről egy arasznyit visszapattanva folytatják hadakozásukat, melyből a bamba futómadár is kiveszi a részét, mert ugyan több sebből vérzik, egy sólymot azért nem az ennyire testes állatok elfogására találták ki, így halálos sebet ejteni nem tud, csupán gazdája munkáját könnyíti az állat lefoglalásával, és azzal, hogy egyelőre, habár egyre megrendültebben, de a földön tartja a nála kövérebb zsákmányt is.*
//Rynizz//
*Fekete madár keresgél magokat az avarban. Jó kövér, szinte zsírosan ható tollakkal rendelkező holló hím. Erős csőrével neszel, míg a mélységi látótávjának lényegi részére nem ér. Szóval szinte azonnal cselekszik. Megmerevedik, fejét pedig hirtelen apró mozdulatokkal forgatja. Annyira persze nem lehet nehéz, mint egy aprócska denevért levadászni a zegzugos régi, még tiszta világban, ami pedig Rynizznek... hát a vérében van jó eséllyel, így akár egy egész tollakkal kirakott fejdíszt is elküldhet a meg nem érkezettek üdvözlésére. De hát ez egy ilyen nap, az erős bókkal élve madárka elreppen, mielőtt lőhetne, így vagy röptében próbálkozik, vagy újabb préda után néz, netán visszatér az önmagát igazolni látszó kedvtelenség még mélyebb állapotába.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.01 21:19:37
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-01-01 12:37:14
Üzenet elküldve: 2017-01-01 12:37:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Otthon//
//Nitta és Lorsan//
– Én jobban szeretek itt élni, idekint a mi kis birtokunkon. Itt megvan mindenünk, mégis az erdő is közel van, a természet vesz körbe, ami neked, és be kell, hogy valljam, hogy nekem is egyre inkább lételemem. A város pedig nincs messze. Szelíd hátán hamar meg lehet járni az utat, de akár gyalog is elérhető. Ez azért nem az a veszélyes Erdőmélye! Jó itt nekem veled. Bár veled mindenhol jó lenne.
*Lorsan szavaira, hogy ő lakik a szívében, és immár a baba, nem elmosolyodik, inkább olyan lesz az arca, mintha belülről kezdene ragyogni, még közelebb simul a párjához.*
– Messzebbre lát? És jobb a hallásos is? *kérdez vissza Nitta és elvigyorodik.* Szerinted én messzire akarok menni a meglepetésedért?
*A szeme sarkából pillant Lorsanra, és igyekszik rettentően titokzatos arcot vágni, de a simogatást nagyon is élvezi. Igazság szerint még alig látszik rajta bármi is, talán csak a keblei lettek teltebbek picit, de eddig nem tűnik úgy, mintha emiatt a párja panaszkodni akarna.*
– Ahogy mondod, meg különben is az egy nagyon szép időszak. A kedvencem az egész évben, szinte. Nem mintha a télnek nem lenne meg a maga varázsa, de a tavasz akkor is az új élet születésének az ideje.
*Nitta Lorsanra mosolyog, majd közelebb hajolva könnyed puszit lehel a párja szája sarkába.*
– Ebben biztos vagyok. Szerencsére van elég helyünk, hogy bővíteni tudjuk a házikót.
~Lorsan pedig meg tudja csinálni, Bry mellett láttam, hogy mi mindent eltanult.~
– Való igaz. Nincs anyám, vagy nővérem, aki eljöhetne, így még inkább jó lesz, ha Chiari itt lesz, legalább egy kicsit, a szülésnél, meg talán az első egy-két napon, hogy megtanuljam, mit hogyan kell, mert bár vannak elképzeléseim, de még több a kérdésem.
*Arra már csak elégedetten bólint, hogy a kedvese úgy vélekedik, hogy mindegy a baba neme, csak az számít, hogy egészséges legyen a pici. Ő maga is így gondolja. De azt is tudja, hogy sok férfi erről másként vélekedik, és mindenáron csakis kisfiút szeretne.
Nittának is mindegy fiú lesz-e vagy kislány, neki a lényeg az, hogy az ő gyermekük lesz, kettőjükből fakad.*
– Rajtad, kedvesem! *neveti el magát, majd még közelebb bújik.* Ölelj át rendesen és szeress! Hidd el nem török el, és a picinek sem lesz baja.
//Pár hat múlva//
*Kora reggel Nitta az ablaknál áll és a kinti zúzmarás tájat nézi, majd a válla felett hátrapillant a párjára. Aztán vissza az ablakra és szélesen elmosolyodik.*
– Nézd, Lorsan! Havazik! Gyere! Hóval indul az új esztendő!
*Reméli, akármit is csinál a férfi, erre odalép mellé, hogy együtt nézhessék a hóesést. Eszébe jut az is, hogy egy év múlva már hárman nézik majd.
És ebben a pillanatban…
Igen pont ekkor, mintha valami finom kaparászást érezne bentről. Mozdulatlanná dermed. Aztán újra érzi, picike érintések, de nem kívülről. A tenyerét a még csak finoman, avatatlan szemnek talán nem is láthatóan domborodó hasára szorítja. Ekkor erősebben érzi.*
– Lorsan, azt hiszem, meglepetésem van *mondja rögtön és az arcán felragyog a mosolya.* Megmozdult! Mozog a kisbabánk! Mozog a kisbabánk! *másodszorra már kiáltja és a férfi felé perdül, hogy lássa, mit szól a hírre.*
//Nitta és Lorsan//
– Én jobban szeretek itt élni, idekint a mi kis birtokunkon. Itt megvan mindenünk, mégis az erdő is közel van, a természet vesz körbe, ami neked, és be kell, hogy valljam, hogy nekem is egyre inkább lételemem. A város pedig nincs messze. Szelíd hátán hamar meg lehet járni az utat, de akár gyalog is elérhető. Ez azért nem az a veszélyes Erdőmélye! Jó itt nekem veled. Bár veled mindenhol jó lenne.
*Lorsan szavaira, hogy ő lakik a szívében, és immár a baba, nem elmosolyodik, inkább olyan lesz az arca, mintha belülről kezdene ragyogni, még közelebb simul a párjához.*
– Messzebbre lát? És jobb a hallásos is? *kérdez vissza Nitta és elvigyorodik.* Szerinted én messzire akarok menni a meglepetésedért?
*A szeme sarkából pillant Lorsanra, és igyekszik rettentően titokzatos arcot vágni, de a simogatást nagyon is élvezi. Igazság szerint még alig látszik rajta bármi is, talán csak a keblei lettek teltebbek picit, de eddig nem tűnik úgy, mintha emiatt a párja panaszkodni akarna.*
– Ahogy mondod, meg különben is az egy nagyon szép időszak. A kedvencem az egész évben, szinte. Nem mintha a télnek nem lenne meg a maga varázsa, de a tavasz akkor is az új élet születésének az ideje.
*Nitta Lorsanra mosolyog, majd közelebb hajolva könnyed puszit lehel a párja szája sarkába.*
– Ebben biztos vagyok. Szerencsére van elég helyünk, hogy bővíteni tudjuk a házikót.
~Lorsan pedig meg tudja csinálni, Bry mellett láttam, hogy mi mindent eltanult.~
– Való igaz. Nincs anyám, vagy nővérem, aki eljöhetne, így még inkább jó lesz, ha Chiari itt lesz, legalább egy kicsit, a szülésnél, meg talán az első egy-két napon, hogy megtanuljam, mit hogyan kell, mert bár vannak elképzeléseim, de még több a kérdésem.
*Arra már csak elégedetten bólint, hogy a kedvese úgy vélekedik, hogy mindegy a baba neme, csak az számít, hogy egészséges legyen a pici. Ő maga is így gondolja. De azt is tudja, hogy sok férfi erről másként vélekedik, és mindenáron csakis kisfiút szeretne.
Nittának is mindegy fiú lesz-e vagy kislány, neki a lényeg az, hogy az ő gyermekük lesz, kettőjükből fakad.*
– Rajtad, kedvesem! *neveti el magát, majd még közelebb bújik.* Ölelj át rendesen és szeress! Hidd el nem török el, és a picinek sem lesz baja.
//Pár hat múlva//
*Kora reggel Nitta az ablaknál áll és a kinti zúzmarás tájat nézi, majd a válla felett hátrapillant a párjára. Aztán vissza az ablakra és szélesen elmosolyodik.*
– Nézd, Lorsan! Havazik! Gyere! Hóval indul az új esztendő!
*Reméli, akármit is csinál a férfi, erre odalép mellé, hogy együtt nézhessék a hóesést. Eszébe jut az is, hogy egy év múlva már hárman nézik majd.
És ebben a pillanatban…
Igen pont ekkor, mintha valami finom kaparászást érezne bentről. Mozdulatlanná dermed. Aztán újra érzi, picike érintések, de nem kívülről. A tenyerét a még csak finoman, avatatlan szemnek talán nem is láthatóan domborodó hasára szorítja. Ekkor erősebben érzi.*
– Lorsan, azt hiszem, meglepetésem van *mondja rögtön és az arcán felragyog a mosolya.* Megmozdult! Mozog a kisbabánk! Mozog a kisbabánk! *másodszorra már kiáltja és a férfi felé perdül, hogy lássa, mit szól a hírre.*
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-31 19:10:50
Üzenet elküldve: 2016-12-31 19:10:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
//Nitta és Lorsan//
- Rajtam is te segítettél sokat. Nem mondom, hogy örömmel élnék a városban, de érted kibírnám sokáig. A szívemben te vagy az első helyen, vagyis voltál, most holtversenyben vagy a gyermekünkkel és ez így is van jól.
* Legalábbis szerinte, úgy érzi, Nitta és a pici a hasában most egyformán fontos az életében és így is marad ez. A titkokat is megtartja és majd apránként áll elő velük, mikor melyikkel készül majd el, vagy mikor jön el az idejük majd. Nem árulja el, akármilyen csókokkal is próbálja Nitta levenni a lábáról, kitart szándéka mellett. *
- Titkolózz csak te is, ha akarod. De tudod, elf szem jobban és messzebbre lát és a hallásom is jobb.
* Előtte nehezebb lesz titkolni dolgokat, de csak próbálja meg Nitta, nem fogja meggátolni benne. Persze ha észre is venne valamit, majd úgy tesz, mintha mit sem vett volna észre. Meg ha esetleg Nitta valami finommal eltereli a figyelmét. Cirógatja a még alig pocakot, nézegeti, és próbálja elképzelni a kedvesét nagyobb pocakkal. *
- Tavasz az jó, addigra meg lesz a külön kis kuckója és minden más is, amire az első időkben szüksége lesz. Az első telét már élvezni fogja, nézheti majd a hóesést.
* Chiari pedig. Hát így elsőre és még sokadszorra is rá gondol, mint első és egyetlen segítségre a szülésnél. *
- Láttam miként bánik másokkal és az a pár ember és más fajú ott a hegyen azt mondta, hogy jó gyógyító és igencsak sok mindenhez ért. Szerintem akkor jól jönne a segítsége, te is nyugodtabb lennél én meg főleg. Hogy herceg vagy hercegnő, mindegy az, egészséges és ép legyen mindene. Az a fontos.
* Ő itten számolgat meg tervezget, hogy mennyivel kellene bővíteni a házat, hogy jó legyen, meg mi mindent kell beszerezni, elkészíteni. Bölcsőtől kezdve kis dézsáig, amiben fürdetni tudják. Nitta meg kuncog, nevetgél és őt nézi. Laposan sandít rá, hogy hát mi lelte, szemöldökét felvonva. Aztán ahogy Nitta kuncog tovább, szemöldökeit le s föl emelgeti, néha kacsint is, ezzel talán fokozva Nitta jó kedvét. *
- Azért tisztázzuk a dolgokat. Te most rajtam kuncogsz, vagy rajtam kuncogsz?
//Nitta és Lorsan//
- Rajtam is te segítettél sokat. Nem mondom, hogy örömmel élnék a városban, de érted kibírnám sokáig. A szívemben te vagy az első helyen, vagyis voltál, most holtversenyben vagy a gyermekünkkel és ez így is van jól.
* Legalábbis szerinte, úgy érzi, Nitta és a pici a hasában most egyformán fontos az életében és így is marad ez. A titkokat is megtartja és majd apránként áll elő velük, mikor melyikkel készül majd el, vagy mikor jön el az idejük majd. Nem árulja el, akármilyen csókokkal is próbálja Nitta levenni a lábáról, kitart szándéka mellett. *
- Titkolózz csak te is, ha akarod. De tudod, elf szem jobban és messzebbre lát és a hallásom is jobb.
* Előtte nehezebb lesz titkolni dolgokat, de csak próbálja meg Nitta, nem fogja meggátolni benne. Persze ha észre is venne valamit, majd úgy tesz, mintha mit sem vett volna észre. Meg ha esetleg Nitta valami finommal eltereli a figyelmét. Cirógatja a még alig pocakot, nézegeti, és próbálja elképzelni a kedvesét nagyobb pocakkal. *
- Tavasz az jó, addigra meg lesz a külön kis kuckója és minden más is, amire az első időkben szüksége lesz. Az első telét már élvezni fogja, nézheti majd a hóesést.
* Chiari pedig. Hát így elsőre és még sokadszorra is rá gondol, mint első és egyetlen segítségre a szülésnél. *
- Láttam miként bánik másokkal és az a pár ember és más fajú ott a hegyen azt mondta, hogy jó gyógyító és igencsak sok mindenhez ért. Szerintem akkor jól jönne a segítsége, te is nyugodtabb lennél én meg főleg. Hogy herceg vagy hercegnő, mindegy az, egészséges és ép legyen mindene. Az a fontos.
* Ő itten számolgat meg tervezget, hogy mennyivel kellene bővíteni a házat, hogy jó legyen, meg mi mindent kell beszerezni, elkészíteni. Bölcsőtől kezdve kis dézsáig, amiben fürdetni tudják. Nitta meg kuncog, nevetgél és őt nézi. Laposan sandít rá, hogy hát mi lelte, szemöldökét felvonva. Aztán ahogy Nitta kuncog tovább, szemöldökeit le s föl emelgeti, néha kacsint is, ezzel talán fokozva Nitta jó kedvét. *
- Azért tisztázzuk a dolgokat. Te most rajtam kuncogsz, vagy rajtam kuncogsz?
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-31 14:42:11
Üzenet elküldve: 2016-12-31 14:42:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
*Ami először feltűnik itt neki, a megsokasodott őrjárat. Persze készségesen útbaigazítják, hogy merre is kell menni, ő pedig nem rest megfogadni a jó tanácsokat, még az óvatosságra intőeket is. Nagyon szép vidéken lovagol, de az már biztos, hogy nem fogja a mai napon elérni Amon Ruadhot, még lóval is elég nagy távolság, és nem akarja Napsugárt túlságosan meghajtani. Nem is azért vette, így aztán megpaskolja a lovat és tovább halad a lankás tájon, miközben élvezi annak szépségeit. Egy jó fél napot lovagol, mire feltűnik neki a kikötői erdőség, ahol minden bizonnyal az éjszakát fogja tölteni. Nem is sokáig kell várnia erre, pár óra múlva, már megsűrűsödnek körülötte a fák és behatol az erdőbe lovával.*
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-30 23:01:52
Üzenet elküldve: 2016-12-30 23:01:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány még mindig bizalmatlan, de Sydnek egyelőre elég az, hogy nem akarja felszecskázni, a többit meg majd meglátják. A lány megmosolyogja a történetet, amit nem bán, ő a maga részéről harsányan röhögné ki, ha mással történne ilyen. Így marad az önmagán nevetés menedéke.*
-Rá éppen én sem szorulok, de van az a pénz, amiért megpróbálja a félelf.
~Az más kérdés, hogy így semmit nem látok a pénzből, a nadrágomból viszont nekem kell majd kivakartatni ezt a bűzös mocskot.~
*A lánynak a jelek szerint fogalma sincs, merre van valami vízfolyás, legalábbis a "nesze semmi, fogd meg jól" megfogalmazás erre utal. Az ő baja, neki még nem szokta meg az orra. Bár ha tényleg együtt mennek, lesz rá ideje. Abban viszont teljesen igaza van, hogy ilyen sötétben már nem tanácsos céltalanul bóklászni, ki kell hát, hogy bírja reggelig így, ahogy van.*
~Volt már rosszabb is.~
-Akkor sajnos így maradok reggelig. Remélem, neked sem lesz nagy gond ez a pár óra büdösen, persze, csak, ha megosztod velem *körbemutat* ezt a remek táborhelyet éjszakára.
*Hangsúlya nem nélkülöz némi tréfás élt, hiszen a vadon közepén egyik fa éppen olyan, mint a másik. Ő örülne a társaságnak, de ahhoz azért elég illedelmes, hogy ha a lány valami női szeszélyből kifolyólag inkább egyedül éjszakázna, hajlandó legyen arrébb menni néhány fányit.*
*A lány még mindig bizalmatlan, de Sydnek egyelőre elég az, hogy nem akarja felszecskázni, a többit meg majd meglátják. A lány megmosolyogja a történetet, amit nem bán, ő a maga részéről harsányan röhögné ki, ha mással történne ilyen. Így marad az önmagán nevetés menedéke.*
-Rá éppen én sem szorulok, de van az a pénz, amiért megpróbálja a félelf.
~Az más kérdés, hogy így semmit nem látok a pénzből, a nadrágomból viszont nekem kell majd kivakartatni ezt a bűzös mocskot.~
*A lánynak a jelek szerint fogalma sincs, merre van valami vízfolyás, legalábbis a "nesze semmi, fogd meg jól" megfogalmazás erre utal. Az ő baja, neki még nem szokta meg az orra. Bár ha tényleg együtt mennek, lesz rá ideje. Abban viszont teljesen igaza van, hogy ilyen sötétben már nem tanácsos céltalanul bóklászni, ki kell hát, hogy bírja reggelig így, ahogy van.*
~Volt már rosszabb is.~
-Akkor sajnos így maradok reggelig. Remélem, neked sem lesz nagy gond ez a pár óra büdösen, persze, csak, ha megosztod velem *körbemutat* ezt a remek táborhelyet éjszakára.
*Hangsúlya nem nélkülöz némi tréfás élt, hiszen a vadon közepén egyik fa éppen olyan, mint a másik. Ő örülne a társaságnak, de ahhoz azért elég illedelmes, hogy ha a lány valami női szeszélyből kifolyólag inkább egyedül éjszakázna, hajlandó legyen arrébb menni néhány fányit.*
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-30 19:00:29
Üzenet elküldve: 2016-12-30 19:00:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Mae megértően bólint, mert úgy tűnik a lány tényleg nincsen jól, sőt láthatóan nem csak nincs jól, de mintha kissé össze is lenne zavarodva.
Mae ennek ellenére úgy találja a lány elég kedvesnek tűnik, és láthatóan úgy viselkedik, mint aki jó modort is tanult, csak éppen furcsán megakad, mikor be kellene mutatkoznia. Végül persze mond egy nevet, de amit hozzá fűz, az Maereht nem kicsit hökkenti meg.*
~Csak azt hiszi? Nem tudja biztosan a saját nevét sem? Ez így nagyon nagyon nem jó.~
– Shysha *ismétli meg azért a lány nevét Mae, de közben továbbra is az az érzése, hogy ismeri valahonnan, látta már valahol, talán nem is olyan régen.
Mindenesetre a lány utolsó mondata és a mozdulata nagyjából egyértelművé teszik a sebesülése tényét Maereh előtt is, akinek így már nagyjából világos, hogy Shysha fejét érhette ütés, és a különösnek mondható viselkedése ennek tudható be.
Bill kérdésére így Mae határozottan bólint.*
– Igen, azt mondja. És úgy nézem talán, sőt, majdnem bizonyosan a fejét ütötte be.
*A következő kérdésre a törpelány Billről a lányra néz, majd vissza, majd újra a lányra.*
– Hát, nagyon úgy tűnik, ha még a saját nevében sem biztos.
*A törpelány a homlokát ráncolja, úgy hallgatja a kérdéseket, majd szusszanva és a fejét csóválva fordul Bill felé.*
– Na de, Alf! Hát ha még a nevében sem biztos, akkor talán azt sem tudja, hogy került ide. Egyáltalán mi az, amire emlékszel? *fordul a magas lány felé.* Mi az ami eszedbe jut, Shysha?
~Shysha? Lehet, hogy nem is ez a neve. Csak jönnék már rá, miért érzem annyira ismerősnek.~
*Bill közelebb hajol a lányhoz, hogy megnézze a fejét, közben Mae türelmetlenül toporog mellettük. Igazából türelmetlen is, meg picit fázik is. A toporgás mindkettőn segít.
Bill hirtelen nagy ráismerésére viszont felszaladnak a szemöldökei. Majdnem a homloka közepéig, már szólna is, de aztán befogja a száját, és nem a rabszolgája kaján vigyora vagy az integetése miatt, valószínűbb, hogy e kettőt majd számon kéri rajta egy alkalmas pillanatban, mikor maguk közt lesznek, hanem mert hirtelen nincs jobb ötlete.*
~Ha nekem nem lennének emlékeim, akkor biztos nagyon félnék. Ha nem tudnám ki vagyok, biztosan egészen kétségbe esnék. Nem hiszem, hogy Shysha Bill hirtelen előkerült unokahúga, nem bizony. De lehet, hogy szegény lányt ideiglenesen megnyugtatja, hogy, úgymond, van valakije. Egy rokon. Hogy így elfogadjuk. Ideiglenesen. Aztán valószínűleg úgyis kiderül minden.~
– Igen, segítünk *bólint komolyan.* Nem kell, hogy félj, Shysha!
*Abban legalább biztos, hogy bármit is hord itt össze Bill, de valóban nincs oka a lánynak félni tőlük. Nem akarnak neki rosszat.*
*Mae megértően bólint, mert úgy tűnik a lány tényleg nincsen jól, sőt láthatóan nem csak nincs jól, de mintha kissé össze is lenne zavarodva.
Mae ennek ellenére úgy találja a lány elég kedvesnek tűnik, és láthatóan úgy viselkedik, mint aki jó modort is tanult, csak éppen furcsán megakad, mikor be kellene mutatkoznia. Végül persze mond egy nevet, de amit hozzá fűz, az Maereht nem kicsit hökkenti meg.*
~Csak azt hiszi? Nem tudja biztosan a saját nevét sem? Ez így nagyon nagyon nem jó.~
– Shysha *ismétli meg azért a lány nevét Mae, de közben továbbra is az az érzése, hogy ismeri valahonnan, látta már valahol, talán nem is olyan régen.
Mindenesetre a lány utolsó mondata és a mozdulata nagyjából egyértelművé teszik a sebesülése tényét Maereh előtt is, akinek így már nagyjából világos, hogy Shysha fejét érhette ütés, és a különösnek mondható viselkedése ennek tudható be.
Bill kérdésére így Mae határozottan bólint.*
– Igen, azt mondja. És úgy nézem talán, sőt, majdnem bizonyosan a fejét ütötte be.
*A következő kérdésre a törpelány Billről a lányra néz, majd vissza, majd újra a lányra.*
– Hát, nagyon úgy tűnik, ha még a saját nevében sem biztos.
*A törpelány a homlokát ráncolja, úgy hallgatja a kérdéseket, majd szusszanva és a fejét csóválva fordul Bill felé.*
– Na de, Alf! Hát ha még a nevében sem biztos, akkor talán azt sem tudja, hogy került ide. Egyáltalán mi az, amire emlékszel? *fordul a magas lány felé.* Mi az ami eszedbe jut, Shysha?
~Shysha? Lehet, hogy nem is ez a neve. Csak jönnék már rá, miért érzem annyira ismerősnek.~
*Bill közelebb hajol a lányhoz, hogy megnézze a fejét, közben Mae türelmetlenül toporog mellettük. Igazából türelmetlen is, meg picit fázik is. A toporgás mindkettőn segít.
Bill hirtelen nagy ráismerésére viszont felszaladnak a szemöldökei. Majdnem a homloka közepéig, már szólna is, de aztán befogja a száját, és nem a rabszolgája kaján vigyora vagy az integetése miatt, valószínűbb, hogy e kettőt majd számon kéri rajta egy alkalmas pillanatban, mikor maguk közt lesznek, hanem mert hirtelen nincs jobb ötlete.*
~Ha nekem nem lennének emlékeim, akkor biztos nagyon félnék. Ha nem tudnám ki vagyok, biztosan egészen kétségbe esnék. Nem hiszem, hogy Shysha Bill hirtelen előkerült unokahúga, nem bizony. De lehet, hogy szegény lányt ideiglenesen megnyugtatja, hogy, úgymond, van valakije. Egy rokon. Hogy így elfogadjuk. Ideiglenesen. Aztán valószínűleg úgyis kiderül minden.~
– Igen, segítünk *bólint komolyan.* Nem kell, hogy félj, Shysha!
*Abban legalább biztos, hogy bármit is hord itt össze Bill, de valóban nincs oka a lánynak félni tőlük. Nem akarnak neki rosszat.*
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-30 12:01:06
Üzenet elküldve: 2016-12-30 12:01:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmok útján//
*Az útjukba akad nő, aki ismerősnek tűnik egyre nyilvánvalóbban rosszul van, erről hamar megbizonyosodhat, amikor belekezdenek bemutatkozás részbe. Törpéje a művész nevén mutatja be, amiért hálás neki, mert nem szokta csak úgy megosztani az eredetit bárkivel. Maereh a sajátját művésznevét elhagyja, úgy látszik Forgószél kisasszony a múlté.* ~Végül is, azóta kincskereső lett, tehát indokolt a névcsere.~
*Az idegen nő viszont sokat habozik, amikor a neve kerül szóba.*
~Nem tudja biztosan a nevét? Mi van ezzel a nővel? Titkolja az igazit, vagy zavarodott az elméje?~
*Gyanakodva nézi, aztán leszáll a nyeregből, mert Mae nem habozik és azonnal leugrik, majd közelebb megy hozzá. A név csak nagy nehezen jön a szép ajkakra, továbbra sem vak, észrevette, hogy a nő szépnek mondható, de az elméje már más kérdés. Odalép a törpelány mellé, kantáron vezetve Nagyonmagast, nehogy valami gond adódjon.*
-Azt mondja megsérült?
~Lehet nem őrült csak beverte a fejét.~
*Kiderül a nő valóban nem emlékszik a múltjára és ez ad egy hirtelen támadt, ámbár zseniálisnak tűnő ötletet.*
-Elvesztette az emlékeit?
*Nagyot néz, mert hallott már ilyet, de soha nem találkozott senkivel, aki nem emlékezett rá, hogy kicsoda.*
~Egy biztos, segítségre van szüksége, nekünk meg...~
-Azt sem tudja, hogyan kerül egyedül az útra?
*Közelebb hajol, hogy megnézze a sérülést.*
~Jókora ütés érte, lehet tényleg semmire nem emlékszik, akkor pedig...~
-Nos, azt meg kell mondjam ismerősnek tűnsz. Ááá! Tudom már, te vagy az unokahúgom, Shysha!
*Átöleli a nőt és kajánul vigyorog a háta mögött Mae felé, ha nem emlékszik, ez a magyarázat lehet hozzásegíti őket egy harmadik taghoz kis társulatba.*
~Majd meglátjuk mit szól ehhez.~
-Persze lehet, hogy tévedek, de a név és a külső nagyon is hasonlít. Gyerekek voltunk mikor legutóbb találkoztunk, emlékszel? Az apád Bahron az én apám öcse és te vagy a legkisebb lánya! Valószínűleg utánunk jöttél, ne emlékszel?
*Nyilván nem emlékszik a nő, de ez pont kapóra jön most. Ha segítség kell neki, akkor jöhet a kitalált rokonság és talán ezzel nyernek később.*
-Nem gondoltam, hogy a keresésünkre indulsz, örülök, hogy nem esett komolyabb bajod.
*Észrevétlen kacsint a törpére, amikor a nő éppen nem látja.*
~El ne szóld magad, menj bele a játékba.~
-Segítünk ez csak természetes, igaz Mae?
*Jelentőségteljesen néz a törpelányra, mert most rajta múlik minden, feltéve, hogy a nő hisz neki.*
*Az útjukba akad nő, aki ismerősnek tűnik egyre nyilvánvalóbban rosszul van, erről hamar megbizonyosodhat, amikor belekezdenek bemutatkozás részbe. Törpéje a művész nevén mutatja be, amiért hálás neki, mert nem szokta csak úgy megosztani az eredetit bárkivel. Maereh a sajátját művésznevét elhagyja, úgy látszik Forgószél kisasszony a múlté.* ~Végül is, azóta kincskereső lett, tehát indokolt a névcsere.~
*Az idegen nő viszont sokat habozik, amikor a neve kerül szóba.*
~Nem tudja biztosan a nevét? Mi van ezzel a nővel? Titkolja az igazit, vagy zavarodott az elméje?~
*Gyanakodva nézi, aztán leszáll a nyeregből, mert Mae nem habozik és azonnal leugrik, majd közelebb megy hozzá. A név csak nagy nehezen jön a szép ajkakra, továbbra sem vak, észrevette, hogy a nő szépnek mondható, de az elméje már más kérdés. Odalép a törpelány mellé, kantáron vezetve Nagyonmagast, nehogy valami gond adódjon.*
-Azt mondja megsérült?
~Lehet nem őrült csak beverte a fejét.~
*Kiderül a nő valóban nem emlékszik a múltjára és ez ad egy hirtelen támadt, ámbár zseniálisnak tűnő ötletet.*
-Elvesztette az emlékeit?
*Nagyot néz, mert hallott már ilyet, de soha nem találkozott senkivel, aki nem emlékezett rá, hogy kicsoda.*
~Egy biztos, segítségre van szüksége, nekünk meg...~
-Azt sem tudja, hogyan kerül egyedül az útra?
*Közelebb hajol, hogy megnézze a sérülést.*
~Jókora ütés érte, lehet tényleg semmire nem emlékszik, akkor pedig...~
-Nos, azt meg kell mondjam ismerősnek tűnsz. Ááá! Tudom már, te vagy az unokahúgom, Shysha!
*Átöleli a nőt és kajánul vigyorog a háta mögött Mae felé, ha nem emlékszik, ez a magyarázat lehet hozzásegíti őket egy harmadik taghoz kis társulatba.*
~Majd meglátjuk mit szól ehhez.~
-Persze lehet, hogy tévedek, de a név és a külső nagyon is hasonlít. Gyerekek voltunk mikor legutóbb találkoztunk, emlékszel? Az apád Bahron az én apám öcse és te vagy a legkisebb lánya! Valószínűleg utánunk jöttél, ne emlékszel?
*Nyilván nem emlékszik a nő, de ez pont kapóra jön most. Ha segítség kell neki, akkor jöhet a kitalált rokonság és talán ezzel nyernek később.*
-Nem gondoltam, hogy a keresésünkre indulsz, örülök, hogy nem esett komolyabb bajod.
*Észrevétlen kacsint a törpére, amikor a nő éppen nem látja.*
~El ne szóld magad, menj bele a játékba.~
-Segítünk ez csak természetes, igaz Mae?
*Jelentőségteljesen néz a törpelányra, mert most rajta múlik minden, feltéve, hogy a nő hisz neki.*
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 17:00:37
Üzenet elküldve: 2016-12-29 17:00:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Pár röpke másodpercig enyhén összehúzott szemekkel méregeti a férfi arcát, megpróbálja leolvasni, hogy igazat beszél-e, vagy csak át akarja verni, hogy a városba menet jól kirabolja, de egyelőre úgy tűnik nem hazudik.*
-Akár *reagál röviden kissé bizonytalanul. Elég könnyedén felajánlotta, ami gyanússá teszi, de ha nem tart vele, lehet, hogy elszalasztja az egyetlen lehetőségét, hogy ne rohadjon meg az erdőben.
Azt azért nem teszi szóvá, hogy eltévedt és fogalma sincs merre tovább, nem akar ostobának tűnni, meg amúgy sem az erőssége a segítségkérés.
Syd történetén akaratlanul is elmosolyodik.*
-Remélhetőleg nem fogok arra szorulni, hogy lovakat hajkurásszak a lápban.
*Megjegyzése ismét csípősebbre sikerül, lehet, hogy jobban tenné ha visszafogná magát, a végén még tényleg itt ragad és vadállat eleségként végzi. Kedvesebb hangnemet erőltet hát magára.*
-Kell lennie valahol egynek a közelben *feleli ködösen, valójában fogalma sincs, hogy tényleg így van-e, azóta nem látott vizet, hogy elhagyta a karavánpihenő romjait.
Visszalépve a fa törzséhez ismét leül, kardját a helyére csúsztatja majd kinyújtja a lábát.*
-Útközben láttam pár szétcincált állatot, valami ragadozó járhat a közelben, szóval nem ajánlanám, hogy éjszakai fürdőzésre indulj. *egyik lábát hanyagul átveti a másikon* -Jobban jársz, ha kibírsz még pár órát büdösen.
*Pár röpke másodpercig enyhén összehúzott szemekkel méregeti a férfi arcát, megpróbálja leolvasni, hogy igazat beszél-e, vagy csak át akarja verni, hogy a városba menet jól kirabolja, de egyelőre úgy tűnik nem hazudik.*
-Akár *reagál röviden kissé bizonytalanul. Elég könnyedén felajánlotta, ami gyanússá teszi, de ha nem tart vele, lehet, hogy elszalasztja az egyetlen lehetőségét, hogy ne rohadjon meg az erdőben.
Azt azért nem teszi szóvá, hogy eltévedt és fogalma sincs merre tovább, nem akar ostobának tűnni, meg amúgy sem az erőssége a segítségkérés.
Syd történetén akaratlanul is elmosolyodik.*
-Remélhetőleg nem fogok arra szorulni, hogy lovakat hajkurásszak a lápban.
*Megjegyzése ismét csípősebbre sikerül, lehet, hogy jobban tenné ha visszafogná magát, a végén még tényleg itt ragad és vadállat eleségként végzi. Kedvesebb hangnemet erőltet hát magára.*
-Kell lennie valahol egynek a közelben *feleli ködösen, valójában fogalma sincs, hogy tényleg így van-e, azóta nem látott vizet, hogy elhagyta a karavánpihenő romjait.
Visszalépve a fa törzséhez ismét leül, kardját a helyére csúsztatja majd kinyújtja a lábát.*
-Útközben láttam pár szétcincált állatot, valami ragadozó járhat a közelben, szóval nem ajánlanám, hogy éjszakai fürdőzésre indulj. *egyik lábát hanyagul átveti a másikon* -Jobban jársz, ha kibírsz még pár órát büdösen.
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2016-12-29 11:07:32
Üzenet elküldve: 2016-12-29 11:07:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Daynah és Hainara//
*Szerencsére Haina lova elég szelíd, de emellett okos is, így nem okoz neki különösebb gondot, hogy a saját elhatározásából kövesse Negyvenest. Ahogy Negyvenesnek sem okoz gondot, hogy az állatok sokadik érzékét használva megérezze, hogy a gazdája nincs jól és óvatosabban lépkedjen.
Mikor Daynah lecsusszan a hátáról, a lova az orrával kezdi böködni a vállát, majd az arcát, jelezve, hogy ő ám itt van, mellette áll, és szereti a gazdáját és mindent megtenne érte, amit csak tud így az ő szerény kis ló-képességei szerint.
Ennek megfelelően nem tiltakozik akkor sem, mikor megindulnak a sűrűbben álló fák közé, azt sem bánja, hogy a lány nem is annyira vezeti, mint inkább kapaszkodik belé.
Szerencsére csak pár perc, és már ott is állnak a sűrűbb facsoport mellett. Daynah meglepve nézi a kis ligetecskét, majd Hainára pillant.*
– Te is látod? Szilvasurjánok. De vannak öreg fák is, most így nem tudom megítélni melyik él és melyik nem, télen nem látom, de… de ez olyan mint egy elhagyott gyümölcsös.
*Daynah megcsóválja a fejét, nagyon furcsának találja a dolgot. Körbenéz, és balra nem olyan messze sűrűbb bozótost lát.
Leügyeskedi Negyvenes hátáról a zsákját, ha Haina segít benne neki, akkor persze a segítségével, majd beletúrva egy csomag pamutrongyot vesz elő, egy kötőt, és szégyen vagy sem, egy tiszta nadrágot is.*
– Mindjárt visszajövök *mondja és jobbjában a holmijával, balját a hasa aljára szorítva indul el.
A sűrűben magában káromkodva intézi el a dolgát, ahogy ilyenkor kell, majd felveszi a tiszta nadrágot. Aztán körülnéz.
A száján hökkent hang szalad ki.*
– Hú!
*Visszafelé valamivel gyorsabban lépdel, a szennyese a jobbjában, ballal a hasát fogja, a fájdalmai nem igazán csökkentek, de a félelme elmúlt.*
~Hát ugye, legalább tudom, mi a kínom. Nem épp felemelő érzés, de belehalni nem fogok, volt már így párszor, de jó lenne valami meleg, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a menedék már megvan.~
– Tudod, hogy mi van, Haina? *kezd bele, és közben a levetett ruháját hajtogatja, gyűrögeti.* Az, hogy ahol voltam, a bokrok, közelről látni, hogy elvadult fekete ribizli meg szőlő, ilyesmi, durván néz ki, de onnan úgy tűnt, hogy a fenyők mögött, ott *mutatja is az irányt*, hogy ott egy ház áll, vagy legalább annak egy része. Oda behúzódhatnánk. Mert nem kell tovább menni. Meg, nem is nagyon bírnék *teszi még hozzá.*
*Szerencsére Haina lova elég szelíd, de emellett okos is, így nem okoz neki különösebb gondot, hogy a saját elhatározásából kövesse Negyvenest. Ahogy Negyvenesnek sem okoz gondot, hogy az állatok sokadik érzékét használva megérezze, hogy a gazdája nincs jól és óvatosabban lépkedjen.
Mikor Daynah lecsusszan a hátáról, a lova az orrával kezdi böködni a vállát, majd az arcát, jelezve, hogy ő ám itt van, mellette áll, és szereti a gazdáját és mindent megtenne érte, amit csak tud így az ő szerény kis ló-képességei szerint.
Ennek megfelelően nem tiltakozik akkor sem, mikor megindulnak a sűrűbben álló fák közé, azt sem bánja, hogy a lány nem is annyira vezeti, mint inkább kapaszkodik belé.
Szerencsére csak pár perc, és már ott is állnak a sűrűbb facsoport mellett. Daynah meglepve nézi a kis ligetecskét, majd Hainára pillant.*
– Te is látod? Szilvasurjánok. De vannak öreg fák is, most így nem tudom megítélni melyik él és melyik nem, télen nem látom, de… de ez olyan mint egy elhagyott gyümölcsös.
*Daynah megcsóválja a fejét, nagyon furcsának találja a dolgot. Körbenéz, és balra nem olyan messze sűrűbb bozótost lát.
Leügyeskedi Negyvenes hátáról a zsákját, ha Haina segít benne neki, akkor persze a segítségével, majd beletúrva egy csomag pamutrongyot vesz elő, egy kötőt, és szégyen vagy sem, egy tiszta nadrágot is.*
– Mindjárt visszajövök *mondja és jobbjában a holmijával, balját a hasa aljára szorítva indul el.
A sűrűben magában káromkodva intézi el a dolgát, ahogy ilyenkor kell, majd felveszi a tiszta nadrágot. Aztán körülnéz.
A száján hökkent hang szalad ki.*
– Hú!
*Visszafelé valamivel gyorsabban lépdel, a szennyese a jobbjában, ballal a hasát fogja, a fájdalmai nem igazán csökkentek, de a félelme elmúlt.*
~Hát ugye, legalább tudom, mi a kínom. Nem épp felemelő érzés, de belehalni nem fogok, volt már így párszor, de jó lenne valami meleg, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a menedék már megvan.~
– Tudod, hogy mi van, Haina? *kezd bele, és közben a levetett ruháját hajtogatja, gyűrögeti.* Az, hogy ahol voltam, a bokrok, közelről látni, hogy elvadult fekete ribizli meg szőlő, ilyesmi, durván néz ki, de onnan úgy tűnt, hogy a fenyők mögött, ott *mutatja is az irányt*, hogy ott egy ház áll, vagy legalább annak egy része. Oda behúzódhatnánk. Mert nem kell tovább menni. Meg, nem is nagyon bírnék *teszi még hozzá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389