//Megérkezés//
- Ha nem érdekel, az jó dolog tud lenni. De egyben valahol veszélyes is. *mondja jó szándékúan figyelmeztetve a lányt. Vagy legalábbis valami hasonlónak tűnik a dolog.*
- Bár attól függ, milyen közegben mozogsz. Az én közegemben... nos... nem árt az óvatosság. *mosolyog.
Beszállnak a kocsiba, a kis tréfájára adott válaszra pedig inkább nem mond semmit. Inkább megmarad a jól bevált úri szerepben, és felajánl nagyjából mindent a lánynak. Egyen, igyon, érezze jól magát... Minasyn pedig látszólag nem egy olyasfajta valaki, akit kéretni kell. Máris helyet foglal, és nekilát, hogy szedjen magának. Ryrros is leül, miután leteszi a botját, a táskáját és a kalapját az ágy mellé.*
- Köszönöm, neked is. *hunyorog a lányra, miközben ő is szed a saját tányérjára. Mina jóízűen eszik. Ő pedig szeme sarkából figyelve örül ennek. Ezek szerint már semmi bizalmatlanság nincs vele kapcsolatban. Ez igazán gyorsan ment.
Fel is tűz egy falat burgonyát az egyik villájára, és a jó kis szaftos hússal együtt bekapj azt.
Egészen jónak mondható, ahhoz képest, hogy nem egy fogadóban készítették.*
- Ó, még sosem? *kérdezi meglepetten aztán, hogy lenyelte a falatot.*- Akkor engedd meg kérlek. *nyúl máris a borért, majd tölt a lánynak egy kicsit, aztán magának is, ám ekkor... valami különös érzése támad. Majdnem sikerül túltöltenie a poharát, ahogyan megáll a keze is a levegőben egy időre. De szerencsére remélhetőleg még éppen jókor fejezi be ahhoz, hogy ne legyen feltűnő. Megköszörüli a torkát, és leteszi a palackot.*
- Megbocsátanál egy pillanatra? *kérdezi kedvesen, miközben a dugót visszanyomja a palackba. Majd fel is áll a székből. Lassan lép a kocsi hátuljához, és arrább húzza a ponyvát. Bentről remegő fény vetül a földre, és egy nagy, szürke alakra, ami nem olyan régen haladhatott el mellettük. Egy kocsi. Két alakkal.
Az egyik bizonyára egy férfi lehet, a másik pedig egy nő. Ha nem lenne olyan jó a szeme, hogy még a sötétben is jóval jobban lásson, mint az emberek, talán csak a különös megérzése maradna, de így...*
- Hm...
*Hátrafordul, az asztalnál vacsorázó lányhoz.*
- Mindjárt jövök, egyél, igyál nyugodtan. *küld felé bátorító mosolyt, azzal kilép az éjszakába, s a ponyva surranásának hangja után csend telepedik a kocsira.
Eltelik pár perc mire visszaér. Nem tűnik úgy az arán, mintha bármi lényeges történt volna, pedig számára azért eléggé számított az, ami most történt.*
- Bocsáss meg, hogy magadra hagytalak, csak eszembe jutott valami. *ül vissza mosolyogva Minához.*
- Már itt is vagyok. Pár perc múlva indulunk. Addig megeszem én is a vacsorám. *mondja kedvesen, és neki is lát nyomban. De igazából minden egyes falattal egy újabb gondolatot rág meg. Ez egy eseménydús este. Jóval eseménydúsabb, mint arra számított. Szinte már sajnálja, hogy el kell most mennie innen. Bár nem sok kedve van a kikötőhöz... de nem szívesen hagyja magára azt a kis hölgyeményt, akit most végre megtalált. Nem. Nem Minasynről van szó.
Na de mindennek eljön a maga ideje. Ha pedig a kopó szagot fog, akkor végig követi a nyomot, amíg meg nem ragadja a prédát. Ryrros pedig hosszú évek óta űzi már ezt a játékot.*