//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Vadászat//
*A vadászat utolsó pillanataihoz érkeztünk hát. A nap lassan elég magasra hág ahhoz, hogy az ember, avagy fajra való tekintet nélkül bármely vadász gyomra elkezdjen korogni. A szakácsok már nagyban sürgölődnek az első fogásokkal, így nem lesz sok idő már a "koplalás".
Daranel visszaindul hát, tetemes zsákmányát a vadászkutyákat terelők egyike segít neki a táborba vinni, ott pedig a szakácsok tapsolva veszik kezelésbe.
Aldas eközben még mindig az utolsó, most már talán sikeresnek ígérkező lövésért fut a sebzett medve után. Habár a vad kutyákkal biztosan meglenne, azért mégis dicsőbb volna, ha maga ejtené el. Egy kattanás, az ideg pendülése, és huss, a medvebocs kínosat jajdulva hasal el a nedves, foszladozó avarban. A lövedék bal oldalán, kissé hátulról, a bordák között találta, és szinte tollig fúródott, nem vitás, Aldas azért ma szép trófeát szerzett. A kutyák pedig elzúgnak mellette és kis unszolásra zsákmánya mellet is.*
-Szép fogás, kérem alás'san!
*Battog oda egy férfiú, majd jókorát tülköl.*
-Segíthetek a visszavitelében.
*Ajánlkozik, hátha így neki is jut egy kis dicsőség.*
-Csak előbb fejbe kell csapni, ne szenvedjen.
*Nyúl hátra egy jókora husángért, melyet leakasztva Aldas kezébe adja azt. Végül, ha kell, marad segíteni, ha nem, akkor még egyszer gratulál, és megy dolgára, Aldas pedig visszatérhet immáron ismét győztesen.*
//Mindenki//
*A reggeli vadászat lassanként ebédbe torkollik, a zenekar vidáman játszik, van bor, s jó húsok, nyúl három módon elkészítve, őzsült, sőt, az ínyenceknek perkelt rókahere is kapható, igaz korlátozottan csupán. Az, hogy meddig tart a vigadalom nem a személyzeten, inkább a vadászokon múlik. Sötétedésig állnak rendelkezésre, ételek, italok, trófeák dolgában, és ha bárkinek még maradt ereje embereskedni, egy fatönkből rögtönzött céltáblát is egy távolabbi fa tövébe görgetnek. Az erdő viszont a tisztást leszámítva, csendben nyugodhat a télre készülvén.*