Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 13:20:23
Üzenet elküldve: 2017-03-07 13:20:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
-Igen! *Kiált hátra a lány, hogy jelezze, megértette a kérést, és azonnal intézkedik. A folyosó végéről még hallani is lehet, ahogy beront a konyha ajtaján.
A vendégek össze-összenéznek. Az óriások nem a segítőkészségükről híresek, így egyiknek sem akaródzik válaszolni a kérdésre. Mindenki attól tart, hogy nem segíteni menne. De akkor miért?*
-Mi nem tudunk semmit! *Emeli fel a hangját egy férfi, aki szorosan öleli magához párját az egyik fotelben.* Messziről jöttünk, nem ismerjük a környéket.
-Mi se... *Kap az alkalmon egy félénk, dadogós tündérlány, aki két másik barátnőjével ücsörögnek egy asztalka körül.
Talán a többiek tudnának segíteni, viszont ők már feliszkoltak az alatt, hogy Bölény a recepciós lánnyal beszélgetett.*
-Igen! *Kiált hátra a lány, hogy jelezze, megértette a kérést, és azonnal intézkedik. A folyosó végéről még hallani is lehet, ahogy beront a konyha ajtaján.
A vendégek össze-összenéznek. Az óriások nem a segítőkészségükről híresek, így egyiknek sem akaródzik válaszolni a kérdésre. Mindenki attól tart, hogy nem segíteni menne. De akkor miért?*
-Mi nem tudunk semmit! *Emeli fel a hangját egy férfi, aki szorosan öleli magához párját az egyik fotelben.* Messziről jöttünk, nem ismerjük a környéket.
-Mi se... *Kap az alkalmon egy félénk, dadogós tündérlány, aki két másik barátnőjével ücsörögnek egy asztalka körül.
Talán a többiek tudnának segíteni, viszont ők már feliszkoltak az alatt, hogy Bölény a recepciós lánnyal beszélgetett.*
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-07 03:10:31
Üzenet elküldve: 2017-03-07 03:10:31
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Úgy látszik végre haladnak valamerre. Kaja lesz, ez pedig remek hír.*
-Kettőt.*Vakkant az elrohanó lány után. Majd a látványosan mozgolódó tömeg felé fordul.*
-Na, ki tud erre tanyát, majorságot, vadász't háza, amerre jó lenne ha eltrappónék és megmondanám hogy szedjék a cókmókot és húzzanak befelé a városba?*Körbe néz a jelenlévőkön, hátha akad olyan akinek családja, barátai laknak az erdőben, vagy a puszta felé.*
-Mennem kő tovább, nem ez az egyetlen nyamvadék kis krimó ahol risztanom kő. Nyakunkon a z'őde úgyhogy tempósa apuskáim!*Dörren fel újra. A vasat addig kell ütni amíg meleg. Amíg be vannak tojva.*
~ Gyertek, gyertek, meséljetek merre van a kaja ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 03:11:41
*Úgy látszik végre haladnak valamerre. Kaja lesz, ez pedig remek hír.*
-Kettőt.*Vakkant az elrohanó lány után. Majd a látványosan mozgolódó tömeg felé fordul.*
-Na, ki tud erre tanyát, majorságot, vadász't háza, amerre jó lenne ha eltrappónék és megmondanám hogy szedjék a cókmókot és húzzanak befelé a városba?*Körbe néz a jelenlévőkön, hátha akad olyan akinek családja, barátai laknak az erdőben, vagy a puszta felé.*
-Mennem kő tovább, nem ez az egyetlen nyamvadék kis krimó ahol risztanom kő. Nyakunkon a z'őde úgyhogy tempósa apuskáim!*Dörren fel újra. A vasat addig kell ütni amíg meleg. Amíg be vannak tojva.*
~ Gyertek, gyertek, meséljetek merre van a kaja ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 03:11:41
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:00:13
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:00:13
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*A lány ijedten összerezzen, mikor a súlyos ököl csattan a pulton. Az óriást hallgatva egyre fehérebb lesz, szemei nagyra nyílnak. Nem tudja eldönteni, higgyen-e a férfinek, túl butának tűnik, hogy városőr legyen, de különben miért jött volna el ide, a világ végére, ahol csak fáradt utazók fordulnak meg...*
-Én... én nem tudom... *Hebegi. Nagyon szívesen segítene, ha tudna, de nehezen hámozza ki az értelmet a szókatyvaszból.* Messze vagyunk mi mindentől. Arthenior van legközelebb ide, délre, de gondolom, onnan jön. A környéken van néhány tanya, az erdőben vadászházak, de azok mind jóval messzebb, legalább három napi járóföldre. *Hadarja idegesen. Mint becsületes polgár, próbálja segíteni az őrséget.*
-Azonnal hozatok egy sült csirkét, uram! *Hirtelen mennyire máshogy áll hozzá az érkezőhöz. Azzal elrohan hátra, amerre az éttermet mutatta. Eközben a vendégek idegesen kapkodják a fejüket. Vajon tényleg jönnek az orkok? Már rég nem hallottak hordatámadásról, de lehet csak azért, mert sosem volt túlélő. Néhányan felsietnek a lépcsőn, valószínűleg összepakolják a cuccaikat, és távozni készülnek.*
*A lány ijedten összerezzen, mikor a súlyos ököl csattan a pulton. Az óriást hallgatva egyre fehérebb lesz, szemei nagyra nyílnak. Nem tudja eldönteni, higgyen-e a férfinek, túl butának tűnik, hogy városőr legyen, de különben miért jött volna el ide, a világ végére, ahol csak fáradt utazók fordulnak meg...*
-Én... én nem tudom... *Hebegi. Nagyon szívesen segítene, ha tudna, de nehezen hámozza ki az értelmet a szókatyvaszból.* Messze vagyunk mi mindentől. Arthenior van legközelebb ide, délre, de gondolom, onnan jön. A környéken van néhány tanya, az erdőben vadászházak, de azok mind jóval messzebb, legalább három napi járóföldre. *Hadarja idegesen. Mint becsületes polgár, próbálja segíteni az őrséget.*
-Azonnal hozatok egy sült csirkét, uram! *Hirtelen mennyire máshogy áll hozzá az érkezőhöz. Azzal elrohan hátra, amerre az éttermet mutatta. Eközben a vendégek idegesen kapkodják a fejüket. Vajon tényleg jönnek az orkok? Már rég nem hallottak hordatámadásról, de lehet csak azért, mert sosem volt túlélő. Néhányan felsietnek a lépcsőn, valószínűleg összepakolják a cuccaikat, és távozni készülnek.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:40:28
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:40:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Elképzelni nem tudja mi lehet az az " étterem ", meg hogy hogyan kell " fáradni valamerre". Rendkívül bambán néz maga elé.
De nem kell sokat várni hogy hatalmasat vágjon a pultra.*
-A városos őrségtől gyüvök.*Dörren, s ebben nem is hazudik. Mert hogy tényleg a Barakk volt a kezdő pont. Némi gondolkodás, most veti be férfi agya hatalmas erejét. Ez néha sok időt vesz igénybe.*
-Az orkokk, azok gyünnek, öhh, nem is egy, hanem mint a levél a fán nyár előtt.*Kezd bele lendülni és ettől megörül. Nem mellesleg, már van terve is.*
-Azé kűdtek, a haanagy.*Nem emlékszik pontosan mit magyarázott neki a mitugrász, de valakinek az irodája előtt álldogált, és mint ha ez lett volna a neve.*
~ Elég hülye egy név. Nem szerethették a kis csipiszt~
-Szóvaa a haanagy, mert a ződek itt vannak, és szólnom kő, azoknak akik messze laknak, hogy teperjenek befelé mielőtt ork pörkőt lesz belőlük.*Ez az, pompás terv, összerakta.*
-Szóva csipisz.*Néz a szőke lányra.*
-Merre laknak messze innen? Merre mennyek?*Kérdi, majd megkordul a gyomra.*
-A csirkét nem akarom étt'rembe rakni, a hasamba fog gyűnni. Höhhhö. Nha szóján mán valakinek aki tudja mi van.*Kedélyesen rá vág a pultra megint. Most már lendületben van. Kész a haditerv.*
~ Betápolok itt mint a hét szents'é, aztá kiderítem merre vannak itt csipiszek, és az o'kokra kenem az egészet, höhhö ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 22:42:12
*Elképzelni nem tudja mi lehet az az " étterem ", meg hogy hogyan kell " fáradni valamerre". Rendkívül bambán néz maga elé.
De nem kell sokat várni hogy hatalmasat vágjon a pultra.*
-A városos őrségtől gyüvök.*Dörren, s ebben nem is hazudik. Mert hogy tényleg a Barakk volt a kezdő pont. Némi gondolkodás, most veti be férfi agya hatalmas erejét. Ez néha sok időt vesz igénybe.*
-Az orkokk, azok gyünnek, öhh, nem is egy, hanem mint a levél a fán nyár előtt.*Kezd bele lendülni és ettől megörül. Nem mellesleg, már van terve is.*
-Azé kűdtek, a haanagy.*Nem emlékszik pontosan mit magyarázott neki a mitugrász, de valakinek az irodája előtt álldogált, és mint ha ez lett volna a neve.*
~ Elég hülye egy név. Nem szerethették a kis csipiszt~
-Szóvaa a haanagy, mert a ződek itt vannak, és szólnom kő, azoknak akik messze laknak, hogy teperjenek befelé mielőtt ork pörkőt lesz belőlük.*Ez az, pompás terv, összerakta.*
-Szóva csipisz.*Néz a szőke lányra.*
-Merre laknak messze innen? Merre mennyek?*Kérdi, majd megkordul a gyomra.*
-A csirkét nem akarom étt'rembe rakni, a hasamba fog gyűnni. Höhhhö. Nha szóján mán valakinek aki tudja mi van.*Kedélyesen rá vág a pultra megint. Most már lendületben van. Kész a haditerv.*
~ Betápolok itt mint a hét szents'é, aztá kiderítem merre vannak itt csipiszek, és az o'kokra kenem az egészet, höhhö ~
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 22:42:12
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:57:12
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:57:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Talán furcsa, de felderíti Wäor farkasvigyora. A régi időkre emlékezteti. Ahogy az a mozdulat is, amivel viszonozva a gesztust, a combjára szorít.
Ritka alkalom, amikor a vadász ennyit beszél, mint ezúttal. Mert bizony most a vadász szól, nem a férfi és nem a harcos. Yeza pedig figyel rá. Ám a barna tekintetből látszik, hogy nem érti ezeket az új szabályokat. A megismerés mindig is a legjobb eszköze volt annak, hogy fogást találjanak a kijelölt személyen. Ez mindenkor haszon volt, így a legfontosabb feladata is a húgocskáknak. Az erdő a számára nem több, mint egy feladat. Mi más célja lenne a megismerésének, mint hogy hasznot húzzon belőle és a maga javára kihasználja?
Lassan az is kezd kibukni, hogy a Rőt számára nem igazán értelmezhető az alázat fogalma. A megalázkodást azt érti. Ha úgy fordul a helyzet, él is vele, mert tudja jól, milyen az, mikor az élete múlhat rajta, hogy leszegje a fejét, leszegje a tekintetét. Ez valami, amin túl kell esni, s vagy van tovább, vagy nincsen. De az alázat? Nem tudja hová tenni. Wäor szemeiben keresi a kulcsát, de azon felül, hogy tudja, érzi, van ott valami, ami mássá teszi a vadász kapcsolatát az erdővel, nem jut vele előrébb.*
- Van még mit tanulnom, bőven, hiszen engem más dolgokat megérteni neveltek *mondja, és egészen a férfiénak simítja a csípőjét.* - Nem vagyok hibátlan. *Hátrébb dönti a derekát, hogy végig Wäor szemébe nézhessen.* - De annak ellenére, hogy még nem bocsátottál meg nekem, és hogy talán sosem fogsz, még a magadévá tehetsz. Én örülnék neki. És talán neked is jót tenne.
- Mert meg kell tanítanod nekem néhány dolgot, hogy itt boldogulhassak. *Sunyi kis álszégyellős mosolygás költözik a szája szegletébe.* - És ezt most nem az iménti témában értem.
- El kell magyaráznod nekem az erdőt. Úgy, hogy megértsem *kérlelőn, kutatón fúrja magát Yeza pillantása Wäoréba* - azt az érzést, azt az állapotot, ami téged átvezet a rengetegen, míg engem a hiánya csak marakodásba sodor a bozótossal.
//Különóra//
*Talán furcsa, de felderíti Wäor farkasvigyora. A régi időkre emlékezteti. Ahogy az a mozdulat is, amivel viszonozva a gesztust, a combjára szorít.
Ritka alkalom, amikor a vadász ennyit beszél, mint ezúttal. Mert bizony most a vadász szól, nem a férfi és nem a harcos. Yeza pedig figyel rá. Ám a barna tekintetből látszik, hogy nem érti ezeket az új szabályokat. A megismerés mindig is a legjobb eszköze volt annak, hogy fogást találjanak a kijelölt személyen. Ez mindenkor haszon volt, így a legfontosabb feladata is a húgocskáknak. Az erdő a számára nem több, mint egy feladat. Mi más célja lenne a megismerésének, mint hogy hasznot húzzon belőle és a maga javára kihasználja?
Lassan az is kezd kibukni, hogy a Rőt számára nem igazán értelmezhető az alázat fogalma. A megalázkodást azt érti. Ha úgy fordul a helyzet, él is vele, mert tudja jól, milyen az, mikor az élete múlhat rajta, hogy leszegje a fejét, leszegje a tekintetét. Ez valami, amin túl kell esni, s vagy van tovább, vagy nincsen. De az alázat? Nem tudja hová tenni. Wäor szemeiben keresi a kulcsát, de azon felül, hogy tudja, érzi, van ott valami, ami mássá teszi a vadász kapcsolatát az erdővel, nem jut vele előrébb.*
- Van még mit tanulnom, bőven, hiszen engem más dolgokat megérteni neveltek *mondja, és egészen a férfiénak simítja a csípőjét.* - Nem vagyok hibátlan. *Hátrébb dönti a derekát, hogy végig Wäor szemébe nézhessen.* - De annak ellenére, hogy még nem bocsátottál meg nekem, és hogy talán sosem fogsz, még a magadévá tehetsz. Én örülnék neki. És talán neked is jót tenne.
- Mert meg kell tanítanod nekem néhány dolgot, hogy itt boldogulhassak. *Sunyi kis álszégyellős mosolygás költözik a szája szegletébe.* - És ezt most nem az iménti témában értem.
- El kell magyaráznod nekem az erdőt. Úgy, hogy megértsem *kérlelőn, kutatón fúrja magát Yeza pillantása Wäoréba* - azt az érzést, azt az állapotot, ami téged átvezet a rengetegen, míg engem a hiánya csak marakodásba sodor a bozótossal.
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 20:13:54
Üzenet elküldve: 2017-03-06 20:13:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Keze hátra kúszik, maga mögé, párhuzamban a veszélyesen ringatózó csípő közeledtével. Szórakozási vágyát cirógatja a mutatvány, de semmi tudatos jelét nem mutatja, legfeljebb önkéntelent, hogy hatással lenne rá ez a számító kis produkció. Az igéző tekintet, meg némi finoman csepegtetett fülledt erotika még nem jelent tökéletes gyógyírt sebzett kapcsolatukra. *
- Azt fogom hinni, hogy a hirtelen távozás, majd visszatérés és a szakadt köpeny nem túl jó belépő egy új társaságba *villannak ki fogai, megmutatva, milyen lenne egy farkas, ha nem vicsorogna, hanem vigyorogna.*
~ Udvarlás, piha.~
*Yeza nyilván tisztában van vele, hogy udvarlásának vannak egyértelmű jelei. Szétszórt tárgyak, bezúzott bútorok, hangosan hasadó ruhadarabok. Vagy épp lehántolt fakérgek, csak éppen jelenleg sehol sem lát ilyesmit. Közrefogni éppenséggel ő is tud, így a vörös egyik combja hamar áldozatul esik, persze csak apró figyelmeztetésként. Keresné a mély tükrű szemeket, de akkor nehéz lenne finoman csóválnia a fejét. Niyss leánya még nem kapiskálja, hogy ami az eddigi életében sikerre vitte, az most leginkább csak akadályként szolgál a számára.*
- Uralni akarsz valamit, amit nem értesz. Érteni akarsz valamit, azért, hogy uralhasd? Nem csoda, hogy így elbánt veled *biccent fejével az egykor köpenynek mondott cafategyüttes irányába, mely most dicstelenül lengedez az erdő szívén.*
- Ez a különbség kettőnk között. Egy pillanatig sem tekintettem ezt versenynek. Alkalmazkodtam, és volt bennem alázat. De megalázkodás egy szemernyi sem. Így nem is volt kérdés, hogy én fogok itt állni, hátamat egy fának döntve, patyolat ruhában, te pedig ott, és azt kérdezgeted, hogy mi is történt.
*A patyolat azért nem teljesen igaz. Fák között rohangáló férfiállatra nézve szégyenletes is lenne az ilyesmi.*
- Nem akarsz hátrányból indulni? Elsőként fogadd el, hogy még van mit tanulnod, és örülj neki, hogy még van mit tanulnod. Nem attól leszel a legjobb, hogy hibátlannak tűnsz. Ennyi a titok.
*Szokatlan szavak egy vadásztól, keménynek is tűnhetnek; afféle végtelen egyszerűre sűrített mantra azoknak, akik nem látják a fától az erdőt.*
- A holmidat persze még ettől visszakaphatod.
*A szoros közelség nincs ellenére, a vörös veszedelemnek kell dönteni arról, hogy rögvest indulnak a holmijáért, vagy miután magában mindennek elmondta a büszkeségét farigcsáló mondatok okán, még hozzá bújik-e egy keveset. Mozdulatot csak akkor tesz, ha már a másik is indulna.*
//Különóra//
*Keze hátra kúszik, maga mögé, párhuzamban a veszélyesen ringatózó csípő közeledtével. Szórakozási vágyát cirógatja a mutatvány, de semmi tudatos jelét nem mutatja, legfeljebb önkéntelent, hogy hatással lenne rá ez a számító kis produkció. Az igéző tekintet, meg némi finoman csepegtetett fülledt erotika még nem jelent tökéletes gyógyírt sebzett kapcsolatukra. *
- Azt fogom hinni, hogy a hirtelen távozás, majd visszatérés és a szakadt köpeny nem túl jó belépő egy új társaságba *villannak ki fogai, megmutatva, milyen lenne egy farkas, ha nem vicsorogna, hanem vigyorogna.*
~ Udvarlás, piha.~
*Yeza nyilván tisztában van vele, hogy udvarlásának vannak egyértelmű jelei. Szétszórt tárgyak, bezúzott bútorok, hangosan hasadó ruhadarabok. Vagy épp lehántolt fakérgek, csak éppen jelenleg sehol sem lát ilyesmit. Közrefogni éppenséggel ő is tud, így a vörös egyik combja hamar áldozatul esik, persze csak apró figyelmeztetésként. Keresné a mély tükrű szemeket, de akkor nehéz lenne finoman csóválnia a fejét. Niyss leánya még nem kapiskálja, hogy ami az eddigi életében sikerre vitte, az most leginkább csak akadályként szolgál a számára.*
- Uralni akarsz valamit, amit nem értesz. Érteni akarsz valamit, azért, hogy uralhasd? Nem csoda, hogy így elbánt veled *biccent fejével az egykor köpenynek mondott cafategyüttes irányába, mely most dicstelenül lengedez az erdő szívén.*
- Ez a különbség kettőnk között. Egy pillanatig sem tekintettem ezt versenynek. Alkalmazkodtam, és volt bennem alázat. De megalázkodás egy szemernyi sem. Így nem is volt kérdés, hogy én fogok itt állni, hátamat egy fának döntve, patyolat ruhában, te pedig ott, és azt kérdezgeted, hogy mi is történt.
*A patyolat azért nem teljesen igaz. Fák között rohangáló férfiállatra nézve szégyenletes is lenne az ilyesmi.*
- Nem akarsz hátrányból indulni? Elsőként fogadd el, hogy még van mit tanulnod, és örülj neki, hogy még van mit tanulnod. Nem attól leszel a legjobb, hogy hibátlannak tűnsz. Ennyi a titok.
*Szokatlan szavak egy vadásztól, keménynek is tűnhetnek; afféle végtelen egyszerűre sűrített mantra azoknak, akik nem látják a fától az erdőt.*
- A holmidat persze még ettől visszakaphatod.
*A szoros közelség nincs ellenére, a vörös veszedelemnek kell dönteni arról, hogy rögvest indulnak a holmijáért, vagy miután magában mindennek elmondta a büszkeségét farigcsáló mondatok okán, még hozzá bújik-e egy keveset. Mozdulatot csak akkor tesz, ha már a másik is indulna.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:28:20
Üzenet elküldve: 2017-03-06 17:28:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Grimaszok árnyai játszanak Yeza ajkain, metszőn vagy épp valami megfejthetetlen villanással szűkülnek a barna szemek. Mintha az egész teremtés nem lenne más, mint egy vizuális méltatlankodás.
Mikor Wäor elhallgat, a megtépázott leányzó elindul felé. Kissé lefelé döntött fej, de egyértelműen felszegett önérzet és az az igézően ringó csípő. Nem foglal helyet a felkínálás ellenére, inkább egészen közel megy a férfihoz. Combjai közrefogják azt a hajlított térdet, ő pedig megtámaszkodik tenyerein kétoldalt Wäor mellett.*
- Dicséret, egy új köpeny ígérete *susogja.* - A végén még azt fogom hinni, udvarolsz.
- De azt hiszem, félreértettél *mondja. Konok elszántság kap szikrát a szemeiben.* - Én sosem tartottam az erdőtől. Én jobb akarok lenni nála. *Yezából nem önteltség szól, egy pillanatig se gondolja, hogy ne lenne félnivalója az erdőtől. De ő nem elégszik meg annyival, hogy ép bőrrel megússza a találkozást. Ő uralni akarja ezt a kihívást, betörni és meglovagolni, hogy szolgálja eztán. Nem csoda, ha így áll hozzá ehhez is. Odaát a céhnél minden ezen múlt. Jónak lenni, jónak lenni a legjobbak között. A középszerűek hamar elhullanak, feláldozhatóak. Ezt már nagyon hamar megtanulta. Semmi kétség, itt is szeretne kitűnni, mert ebben látja a túlélése kulcsát. Az ő világában ezek a szabályok. Márpedig sosem ismert mást.*
- Nem akarok hátránnyal indulni azon a kiképzésen *ahogy ezt mondja, kicseng a hangjából, hogy mindemellett egy sorból se akar indulni a többiekkel. Ő előnyt akar.*
- És igen, kíváncsi vagyok konkrétumokra. Mindegyikre, ami miatt előbb értél ide nálam, és ami miatt te mégsem úgy festesz, mint egy szökött cseléd valami elcsépelt színdarabban.
//Különóra//
*Grimaszok árnyai játszanak Yeza ajkain, metszőn vagy épp valami megfejthetetlen villanással szűkülnek a barna szemek. Mintha az egész teremtés nem lenne más, mint egy vizuális méltatlankodás.
Mikor Wäor elhallgat, a megtépázott leányzó elindul felé. Kissé lefelé döntött fej, de egyértelműen felszegett önérzet és az az igézően ringó csípő. Nem foglal helyet a felkínálás ellenére, inkább egészen közel megy a férfihoz. Combjai közrefogják azt a hajlított térdet, ő pedig megtámaszkodik tenyerein kétoldalt Wäor mellett.*
- Dicséret, egy új köpeny ígérete *susogja.* - A végén még azt fogom hinni, udvarolsz.
- De azt hiszem, félreértettél *mondja. Konok elszántság kap szikrát a szemeiben.* - Én sosem tartottam az erdőtől. Én jobb akarok lenni nála. *Yezából nem önteltség szól, egy pillanatig se gondolja, hogy ne lenne félnivalója az erdőtől. De ő nem elégszik meg annyival, hogy ép bőrrel megússza a találkozást. Ő uralni akarja ezt a kihívást, betörni és meglovagolni, hogy szolgálja eztán. Nem csoda, ha így áll hozzá ehhez is. Odaát a céhnél minden ezen múlt. Jónak lenni, jónak lenni a legjobbak között. A középszerűek hamar elhullanak, feláldozhatóak. Ezt már nagyon hamar megtanulta. Semmi kétség, itt is szeretne kitűnni, mert ebben látja a túlélése kulcsát. Az ő világában ezek a szabályok. Márpedig sosem ismert mást.*
- Nem akarok hátránnyal indulni azon a kiképzésen *ahogy ezt mondja, kicseng a hangjából, hogy mindemellett egy sorból se akar indulni a többiekkel. Ő előnyt akar.*
- És igen, kíváncsi vagyok konkrétumokra. Mindegyikre, ami miatt előbb értél ide nálam, és ami miatt te mégsem úgy festesz, mint egy szökött cseléd valami elcsépelt színdarabban.
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:13:34
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:13:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*Egész kényelmesen befér az óriás a fogadóba. Feje búbja a plafont súrolja, de mivel mindenféle lény számára kényelmessé akarták tenni a helyet, a több méter magasságokkal is számoltak. Az egyetlen, ami az útjába állhat, egy üvegcsillár, amin 8 gyertya ég, bevilágítva a teret éjszaka is.*
-Miben segíthetek? *Vigyorog rá a pult mögül a lány. A vendégek megbámulják az új jövevényt, de a szöszkének mindennapos jelenség, hogy különös vendégek is megfordulnak náluk.*
-Ha ebédelni szeretne, fáradjon hátra az éttermünkbe! *Mutat egy hosszú folyosóra.* Ott kaphat csirkesültet.
*Ezzel jól végezve dolgát, hátat fordít a férfinek, és folytatja félbehagyott munkáját. A morgolódó vendégek is lenyugszanak, nem foglalkoznak tovább Grindwullf-fal.*
*Egész kényelmesen befér az óriás a fogadóba. Feje búbja a plafont súrolja, de mivel mindenféle lény számára kényelmessé akarták tenni a helyet, a több méter magasságokkal is számoltak. Az egyetlen, ami az útjába állhat, egy üvegcsillár, amin 8 gyertya ég, bevilágítva a teret éjszaka is.*
-Miben segíthetek? *Vigyorog rá a pult mögül a lány. A vendégek megbámulják az új jövevényt, de a szöszkének mindennapos jelenség, hogy különös vendégek is megfordulnak náluk.*
-Ha ebédelni szeretne, fáradjon hátra az éttermünkbe! *Mutat egy hosszú folyosóra.* Ott kaphat csirkesültet.
*Ezzel jól végezve dolgát, hátat fordít a férfinek, és folytatja félbehagyott munkáját. A morgolódó vendégek is lenyugszanak, nem foglalkoznak tovább Grindwullf-fal.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 13:13:08
Üzenet elküldve: 2017-03-06 13:13:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Már az épület puszta mérete gyanakvásra adhatna okot valakinek, aki szokott gondolkodni. Szerencsére óriásunk nem ezt a népes tábort gyarapítja. Még a puszta tény is elkerüli a figyelmét, hogy mindenhol csirkék vannak. Na már most, azt sokkal egyszerűbb megenni mint az embert, számos okból kifolyólag van ez így. Leginkább azért mert a csirke sokkal kevésbé hajlamos ellenállni.
De, ő most ezzel nem foglalkozik. Éhes, és mint ilyen esetekben mindig, meg sem fordul a fejében hogy gondolkodjon. Olvasni nem tud, így a táblák neki csak táblák, némi macska kaparással.
Vadul feltépi az ajtót, és megdöbben.*
~ Mi a? ~
*Bambán néz a tömegbe, mert hogy nem erre számított. 10-15 szívdobbanásnyi idő is eltelik mire feldolgozza amit lát, és körbe néz. Ekkor már feltűnnek a csirkék, a kocsik, a puszta mérete a háznak. A pult, és úgy egészében véve az a tény, hogy ennyi csipisz nyüzsög itt mindenütt.*
~ Tú sok ~
*20-25 szívdobbanásnyi idő, de ő még mindig csak áll, és bambán nézelődik. Most dolgozza ki a hadi tervet. Nem az a kimondott láng ész.*
-Két csirke sűtet!*Mondja hirtelen, hisz kezdi összerakni milyen célt szolgál az intézmény amibe már félig be is van nyomakodva. Nem biztos benne hogy rendesen befér. De ez őt nem érdekli, úgyhogy csak azért is benyomakodik.*
-Két csirke sűtet!*Ismétli meg kissé hangosabban, mert hogy állati éhes. De nem ez minden amit mondani akar.*
-Orkok.*Jelenti be félelmetesen. És kifelé int.
A csipiszekkel való eddigi kapcsolat felvétel tanulságai azt mutatták hogy ha zöld bőrűek kerülnek a történetbe mindenkinek nagyon gyorsan vakarózni kezd.
Vagyis rendkívül jó bejelentés, ha az óriásnak gondolkodnia kell. Megvakarja a szakállát. Most valahogy össze kell kapcsolnia a dolgokat, de ez még nincs meg, egyelőre eddig jutott.*
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 13:17:54
*Már az épület puszta mérete gyanakvásra adhatna okot valakinek, aki szokott gondolkodni. Szerencsére óriásunk nem ezt a népes tábort gyarapítja. Még a puszta tény is elkerüli a figyelmét, hogy mindenhol csirkék vannak. Na már most, azt sokkal egyszerűbb megenni mint az embert, számos okból kifolyólag van ez így. Leginkább azért mert a csirke sokkal kevésbé hajlamos ellenállni.
De, ő most ezzel nem foglalkozik. Éhes, és mint ilyen esetekben mindig, meg sem fordul a fejében hogy gondolkodjon. Olvasni nem tud, így a táblák neki csak táblák, némi macska kaparással.
Vadul feltépi az ajtót, és megdöbben.*
~ Mi a? ~
*Bambán néz a tömegbe, mert hogy nem erre számított. 10-15 szívdobbanásnyi idő is eltelik mire feldolgozza amit lát, és körbe néz. Ekkor már feltűnnek a csirkék, a kocsik, a puszta mérete a háznak. A pult, és úgy egészében véve az a tény, hogy ennyi csipisz nyüzsög itt mindenütt.*
~ Tú sok ~
*20-25 szívdobbanásnyi idő, de ő még mindig csak áll, és bambán nézelődik. Most dolgozza ki a hadi tervet. Nem az a kimondott láng ész.*
-Két csirke sűtet!*Mondja hirtelen, hisz kezdi összerakni milyen célt szolgál az intézmény amibe már félig be is van nyomakodva. Nem biztos benne hogy rendesen befér. De ez őt nem érdekli, úgyhogy csak azért is benyomakodik.*
-Két csirke sűtet!*Ismétli meg kissé hangosabban, mert hogy állati éhes. De nem ez minden amit mondani akar.*
-Orkok.*Jelenti be félelmetesen. És kifelé int.
A csipiszekkel való eddigi kapcsolat felvétel tanulságai azt mutatták hogy ha zöld bőrűek kerülnek a történetbe mindenkinek nagyon gyorsan vakarózni kezd.
Vagyis rendkívül jó bejelentés, ha az óriásnak gondolkodnia kell. Megvakarja a szakállát. Most valahogy össze kell kapcsolnia a dolgokat, de ez még nincs meg, egyelőre eddig jutott.*
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 13:17:54
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-06 02:28:53
Üzenet elküldve: 2017-03-06 02:28:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudná megmondani így a megváltozott terepen, de közel már a város melege. Közel már a hazugságok és kifacsart jellemek otthona, a kezdet vége és a vég kezdete, ahol koldusokból egy nap alatt lehet nemes, és ugyanolyan könnyedén fordítva. Két dolog van csupán ami egy kis reménnyel tölti el, az egyik a fogadó, feltéve hogy nem ismerik fel így, sok év múltán... A másik a fürdő, aminek jellegét bár nem igazán kedveli, be kell vallja hogy most nagyon jól esne. Régóta próbálja már levakarni magáról a kikötői üreg mocskát, de még mindig magán érzi a bűzét annak a valaminek, ami akkor oly könnyedén mindhármukat kiütötte. Ez persze mind csak a fejében van, az út poránál és a néhány napos mosdatlanságnál nincs különösebb baja, de mit lehet tenni? Egy ideje már a pihenés gondolatán őrlődik, nem tudja pontosan milyen messze lehet még a város, talán már csak fél óra, akkor pedig badarság lenne itt az úton tanyát verni a Pegazusi kényelem helyett.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-05 13:40:18
Üzenet elküldve: 2017-03-05 13:40:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*A délutáni órákban éri el az erdő szélét. A nap sugarai nem olyan erősek, hófehér gomolyfelhők tarkítják az eget. Madarak csicseregnek, hűs szellő fújdogál. Az épület, ami felé közeledik egy hatalmas, kétszintes gerendaház. Az ablakok mögött emberek tesznek-vesznek, az ólak között húszon néhány tyúk és két kakas szaladgál, az istállóból lovak nyihogása hallatszik. A főépület oldalánál három kocsi parkol. Kinn nem jár senki, így az óriást sem veszik észre. A kapuhoz érve faragott táblák fogadják a következő feliratokkal: az ajtó fölött "Fogadó", az ablakok alatt "Minden nap friss csirkesült", "Ellátás a lovaknak", "Családi hangulat". Ez persze csak akkor számít bármit is, ha Bölény barátunk tud olvasni, vagy legalább egy pillantást vet a táblácskákra. A ház ablakaiba muskátlikat ültettek, amik még csak éledeznek a téli fagyok után.
Ha betekint a földszinti ablakon, egy fogadóhelyiséget láthat. A pult mögött egy mosolygós, szőke fruska rohangál, a fotelekben mindenféle népek, valószínűleg vendégek foglalnak helyet. A pult mellett egy lépcső vezet fel, a falra nyilat festettet, alá a "Szobák" feliratot írták.*
*A délutáni órákban éri el az erdő szélét. A nap sugarai nem olyan erősek, hófehér gomolyfelhők tarkítják az eget. Madarak csicseregnek, hűs szellő fújdogál. Az épület, ami felé közeledik egy hatalmas, kétszintes gerendaház. Az ablakok mögött emberek tesznek-vesznek, az ólak között húszon néhány tyúk és két kakas szaladgál, az istállóból lovak nyihogása hallatszik. A főépület oldalánál három kocsi parkol. Kinn nem jár senki, így az óriást sem veszik észre. A kapuhoz érve faragott táblák fogadják a következő feliratokkal: az ajtó fölött "Fogadó", az ablakok alatt "Minden nap friss csirkesült", "Ellátás a lovaknak", "Családi hangulat". Ez persze csak akkor számít bármit is, ha Bölény barátunk tud olvasni, vagy legalább egy pillantást vet a táblácskákra. A ház ablakaiba muskátlikat ültettek, amik még csak éledeznek a téli fagyok után.
Ha betekint a földszinti ablakon, egy fogadóhelyiséget láthat. A pult mögött egy mosolygós, szőke fruska rohangál, a fotelekben mindenféle népek, valószínűleg vendégek foglalnak helyet. A pult mellett egy lépcső vezet fel, a falra nyilat festettet, alá a "Szobák" feliratot írták.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-05 02:04:18
Üzenet elküldve: 2017-03-05 02:04:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászathoz bölény is kell//
*Bár elég éhes, és elég elszánt, de ő nem az a típus aki egész éjszaka menetelne, meg még mit nem.
Ha a pokol hét lovasa lenne a nyomában, és nem hatna rájuk a pofon, na akkor talán. De amúgy. Kidől mint a krumplis zsák.
Mikor elfárad, leheveredik és horpaszt egy hatalmasat. És úgy horkol, hogy az bármelyik medvének a becsületére válna.
Nem tudni mikor ébred, nem ismeri az órát. Ha magához tér, egy tisztességes bél és hólyag ürítést követően megmossa a képét egy patakban, - nem mellesleg iszik is bőséggel - s útnak indul újfent.
Fáradtan nem lehet ugye vadászni, így az alvás mindenképp fontos volt. Csak is kipihenten lehet jót enni. Apropó enni, most már rettenetesen éhes.
Tehát, nem tudjuk mikor, de egyszer csak előbukkan valamikor a nap folyamán a bizonyos erdő túlsó oldalán, ahol ki is szúrja a házikót messziről.
Neki is indul, és közeledik, nagy léptekkel, széles vigyorral. Kérdés, mit lát? Mit hall? Mi fogadja ahogy megközelíti az épületet?*
*Bár elég éhes, és elég elszánt, de ő nem az a típus aki egész éjszaka menetelne, meg még mit nem.
Ha a pokol hét lovasa lenne a nyomában, és nem hatna rájuk a pofon, na akkor talán. De amúgy. Kidől mint a krumplis zsák.
Mikor elfárad, leheveredik és horpaszt egy hatalmasat. És úgy horkol, hogy az bármelyik medvének a becsületére válna.
Nem tudni mikor ébred, nem ismeri az órát. Ha magához tér, egy tisztességes bél és hólyag ürítést követően megmossa a képét egy patakban, - nem mellesleg iszik is bőséggel - s útnak indul újfent.
Fáradtan nem lehet ugye vadászni, így az alvás mindenképp fontos volt. Csak is kipihenten lehet jót enni. Apropó enni, most már rettenetesen éhes.
Tehát, nem tudjuk mikor, de egyszer csak előbukkan valamikor a nap folyamán a bizonyos erdő túlsó oldalán, ahol ki is szúrja a házikót messziről.
Neki is indul, és közeledik, nagy léptekkel, széles vigyorral. Kérdés, mit lát? Mit hall? Mi fogadja ahogy megközelíti az épületet?*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-04 18:34:56
Üzenet elküldve: 2017-03-04 18:34:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Vadászathoz bölény is kell//
*Bölény barátunk útja zavartalan. Az erdő természetes zajain, és a talpa alatt megroppanó, gyenge ágak hangjain kívül semmit nem lehet hallani. Ha a közelben van is élet, a sűrű lombozattól nem láthatja a felszálló füstöt vagy a magasba nyúló épületet. Órákig gyalogol, átvergődve magát a sűrű növényzeten, de hiába, még csak egy vadállat sem kerül a szeme elé, ami nem meglepő. Egy óriás, legyen bármilyen jó vadász is, nehezen marad észrevétlen és hangtalan.
Telnek az órák. A sötétség egyre oszlik, a mélyfekete égboltot aranysárga sugarak borítják el. Pirkad. Ha Grindwullf egész éjszaka menetelt, megállás nélkül, akkor mire felkel a nap, eléri az erdő szélét, melyen túl egy hatalmas, kiszáradt mezőt lát. Nem is ez a lényeg, hanem hogy a fáktól alig pár száz méterre észrevehet egy kétemeletes faépületet, körülötte kisebb ólakkal, és egy hatalmas istállóval. Habár semmi mozgás nincsen, nem lehet biztos benne a férfi, hogy az itt élők nincsenek ébren; az állatok etetését mindig korán kell kezdeni, különben nincs idő befejezni minden munkát estéig. Ezt persze egy óriás nem feltétlen tudja.*
*Bölény barátunk útja zavartalan. Az erdő természetes zajain, és a talpa alatt megroppanó, gyenge ágak hangjain kívül semmit nem lehet hallani. Ha a közelben van is élet, a sűrű lombozattól nem láthatja a felszálló füstöt vagy a magasba nyúló épületet. Órákig gyalogol, átvergődve magát a sűrű növényzeten, de hiába, még csak egy vadállat sem kerül a szeme elé, ami nem meglepő. Egy óriás, legyen bármilyen jó vadász is, nehezen marad észrevétlen és hangtalan.
Telnek az órák. A sötétség egyre oszlik, a mélyfekete égboltot aranysárga sugarak borítják el. Pirkad. Ha Grindwullf egész éjszaka menetelt, megállás nélkül, akkor mire felkel a nap, eléri az erdő szélét, melyen túl egy hatalmas, kiszáradt mezőt lát. Nem is ez a lényeg, hanem hogy a fáktól alig pár száz méterre észrevehet egy kétemeletes faépületet, körülötte kisebb ólakkal, és egy hatalmas istállóval. Habár semmi mozgás nincsen, nem lehet biztos benne a férfi, hogy az itt élők nincsenek ébren; az állatok etetését mindig korán kell kezdeni, különben nincs idő befejezni minden munkát estéig. Ezt persze egy óriás nem feltétlen tudja.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-04 08:53:23
Üzenet elküldve: 2017-03-04 08:53:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Artheniortól a Világhegység felé //
*Nem a főúton halad, nem is igazán tudja mire jó, másrészt nagy rajta a forgalom, amit sehogy sem állhat. Egyrészt zavarja a tömeg, másrészt, meg-meg korduló gyomra egyre jobban emlékezteti rá hogy neki bizony enni kéne lassan.*
~ Chö, tápóni kő ~
*Tehát megy, igyekszik valamiféle csapást, vagy kis mellék útvonalat találni keresztül földeken, szőlőkön, gyümölcsösökön, vagy épp hatalmas mezőkön, míg eléri az erdőt.
Mindenképp el akarja éni az erdősávot, hisz tudja, az erdő sötét hely, pláne este. És ott bizony terem majd neki jó falat.
Nem bízza a véletlenre, jó pár órányira eltávolodik a várostól, mikorra átlépi az erdő határát. Ez rendkívül fontos, hisz a fák között hirtelenjében ő is eltűnik, feloldódik, méretes alakja nem lesz oly kirívó mint volt a szélesre nyúló mezőkön.
Lopakodni sose tudott, úgyhogy csak megy, vállán nyugtatva méretes fatörzsét, melyet " zsákmány szerzésre " használ. Övében rozsdásodó, szebb napokat látott, vérfoltos hosszú kardja pihen, melyet nyúzásra és belezésre használ. Nagyjából ennyi a vadász felszerelése.
Opcionálisan követ csapást, kis utat, vagy amit talál, s közben forgatja a fejét hátha lát, szagol, vagy hall valamit.
Kis majorságot, farm épületet, tüzet, gyerek zsivajt, kutya csaholást, férfi hangot. Akármit.*
*Nem a főúton halad, nem is igazán tudja mire jó, másrészt nagy rajta a forgalom, amit sehogy sem állhat. Egyrészt zavarja a tömeg, másrészt, meg-meg korduló gyomra egyre jobban emlékezteti rá hogy neki bizony enni kéne lassan.*
~ Chö, tápóni kő ~
*Tehát megy, igyekszik valamiféle csapást, vagy kis mellék útvonalat találni keresztül földeken, szőlőkön, gyümölcsösökön, vagy épp hatalmas mezőkön, míg eléri az erdőt.
Mindenképp el akarja éni az erdősávot, hisz tudja, az erdő sötét hely, pláne este. És ott bizony terem majd neki jó falat.
Nem bízza a véletlenre, jó pár órányira eltávolodik a várostól, mikorra átlépi az erdő határát. Ez rendkívül fontos, hisz a fák között hirtelenjében ő is eltűnik, feloldódik, méretes alakja nem lesz oly kirívó mint volt a szélesre nyúló mezőkön.
Lopakodni sose tudott, úgyhogy csak megy, vállán nyugtatva méretes fatörzsét, melyet " zsákmány szerzésre " használ. Övében rozsdásodó, szebb napokat látott, vérfoltos hosszú kardja pihen, melyet nyúzásra és belezésre használ. Nagyjából ennyi a vadász felszerelése.
Opcionálisan követ csapást, kis utat, vagy amit talál, s közben forgatja a fejét hátha lát, szagol, vagy hall valamit.
Kis majorságot, farm épületet, tüzet, gyerek zsivajt, kutya csaholást, férfi hangot. Akármit.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-03 20:44:10
Üzenet elküldve: 2017-03-03 20:44:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Laposakat pislog a szemhéja alól. No nem mintha álmos volna, inkább a lába előtt elterülő avarszőnyeget veszi egy kicsit alaposabban szemügyre. Formákat, alakokat, színeket, az alatta nyüzsgő életet. Elüti azt a kis időt, ami a lány érkezéséig feltehetően hátravan. Nem is kell csalódnia, hamarosan szakadtan, nyúzottan, de női bájából és pírjából mit sem veszítve érkezik, feszülve a morc kedvtől. Egy laza vigyort azért megereszt felé: ez a látvány megfizethetetlen. Kis körükre tulajdonképpen semmi szükség nem volt, jobbnak látja azonban ezt a tényt kíméletesen kezelni és közölni.*
- Derekas munka! *nyalogatja körbe egy kicsit a vörös önérzetét. Azt mindenképpen értékeli, hogy hajlandó volt kilépni a komfortzónájából, s eljött vele a saját terepére. Egy kis egymás iránti alázatosság, és a másikra való odafigyelés sosem árt.*
- A többit majd a kiképzésen megtanítják. Sosem volnának olyan bolondok, hogy kiengedjenek valakit anélkül az erdő mélyére, hogy előtte alaposan fel ne készítenék rá. Az alapoktól fogva.
*Ezt persze eddig is tudta, legfeljebb nem említette. A viszolygást viszont talán sikerült egy időre elfeledtetnie.*
- Ha kíváncsi vagy valami konkrétumra, mindazonáltal szívesen segítek. *Nem siet vissza, kettesben a fák sűrűjével, egy tépett ruházatú hölggyel egészen jó programnak tűnik.*
- Természetesen csak miután elhoztuk a köpenyedet. Ami helyett majd alkalmasint kapsz egy másikat.
*Tanácsosnak tartaná a mostanit jó mélyen eldugni valamilyen fiókba, aminek aztán véletlenül letörne a gombja, az emlékét jó szívvel megőrizve.*
- Tartasz még az erdőtől? *hajtja be kissé térdét, hátát továbbra is szilárdan a fának vetve. Kényelmes ülőhelyet kínál, ha Yezának arra volna szándéka.*
//Különóra//
*Laposakat pislog a szemhéja alól. No nem mintha álmos volna, inkább a lába előtt elterülő avarszőnyeget veszi egy kicsit alaposabban szemügyre. Formákat, alakokat, színeket, az alatta nyüzsgő életet. Elüti azt a kis időt, ami a lány érkezéséig feltehetően hátravan. Nem is kell csalódnia, hamarosan szakadtan, nyúzottan, de női bájából és pírjából mit sem veszítve érkezik, feszülve a morc kedvtől. Egy laza vigyort azért megereszt felé: ez a látvány megfizethetetlen. Kis körükre tulajdonképpen semmi szükség nem volt, jobbnak látja azonban ezt a tényt kíméletesen kezelni és közölni.*
- Derekas munka! *nyalogatja körbe egy kicsit a vörös önérzetét. Azt mindenképpen értékeli, hogy hajlandó volt kilépni a komfortzónájából, s eljött vele a saját terepére. Egy kis egymás iránti alázatosság, és a másikra való odafigyelés sosem árt.*
- A többit majd a kiképzésen megtanítják. Sosem volnának olyan bolondok, hogy kiengedjenek valakit anélkül az erdő mélyére, hogy előtte alaposan fel ne készítenék rá. Az alapoktól fogva.
*Ezt persze eddig is tudta, legfeljebb nem említette. A viszolygást viszont talán sikerült egy időre elfeledtetnie.*
- Ha kíváncsi vagy valami konkrétumra, mindazonáltal szívesen segítek. *Nem siet vissza, kettesben a fák sűrűjével, egy tépett ruházatú hölggyel egészen jó programnak tűnik.*
- Természetesen csak miután elhoztuk a köpenyedet. Ami helyett majd alkalmasint kapsz egy másikat.
*Tanácsosnak tartaná a mostanit jó mélyen eldugni valamilyen fiókba, aminek aztán véletlenül letörne a gombja, az emlékét jó szívvel megőrizve.*
- Tartasz még az erdőtől? *hajtja be kissé térdét, hátát továbbra is szilárdan a fának vetve. Kényelmes ülőhelyet kínál, ha Yezának arra volna szándéka.*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-03 19:37:22
Üzenet elküldve: 2017-03-03 19:37:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Amíg csak gondolat volt, sokkal egyszerűbbnek tűnt az egész. Elvégre csak arra kellett visszamennie, amerről jött. Út közben pedig igyekezett megjegyezni a jellegzetességeket. Igen ám, csak amikor felderül az arca, hogy jó felé jön, mert emlékszik arra furcsán hajló törzsű fára, egy kicsit alaposabb körülnézés után rá kell jönnie, hogy ez egy másik furcsa fa... mi több, itt körülnézve még kapásból lát kettőt, ami a megszólalásig hasonló.*
- Hogy a franc essen bele!
*Még szerencse, hogy a belső iránytűje eléggé határozott jelzéseket ad. Néha a városhoz szokott esze makacskodik, emiatt párszor lépre megy, de úgy tűnik, hogy itt sokkal nagyobb hasznát veszi a megérzéseinek. Igyekezete ellenére azonban még mindig eléggé hadilábon áll az erdővel való együttműködéssel. Ez alaposan meg is látszik rajta, mikor kifulladva, megtépázott ruhában, kócosan, sárosan és horzsolásoktól, ágak karmolásaitól borítva megérkezik a nagy, odvas fához, ahol Wäoreyn fütyörészik, mint aki már elunta az életét a várakozásban.
Yeza csalódottan és kicsit csüggedten támaszkodik meg a térdén, hogy kifújja magát. Az biztos, hogy most egyelőre nem fázik, de tudja jól, amint a lélegzete lecsendesül és a testére hűl az izzadság, nagyon fogja bánni azt a kacska kis cselvetést, amivel láthatólag amúgy se ment semmire.*
- Legalább a köpenyemet elhozhattad volna *prüszköli durcásan.* - Ha már ennyire ráérsz.
//Különóra//
*Amíg csak gondolat volt, sokkal egyszerűbbnek tűnt az egész. Elvégre csak arra kellett visszamennie, amerről jött. Út közben pedig igyekezett megjegyezni a jellegzetességeket. Igen ám, csak amikor felderül az arca, hogy jó felé jön, mert emlékszik arra furcsán hajló törzsű fára, egy kicsit alaposabb körülnézés után rá kell jönnie, hogy ez egy másik furcsa fa... mi több, itt körülnézve még kapásból lát kettőt, ami a megszólalásig hasonló.*
- Hogy a franc essen bele!
*Még szerencse, hogy a belső iránytűje eléggé határozott jelzéseket ad. Néha a városhoz szokott esze makacskodik, emiatt párszor lépre megy, de úgy tűnik, hogy itt sokkal nagyobb hasznát veszi a megérzéseinek. Igyekezete ellenére azonban még mindig eléggé hadilábon áll az erdővel való együttműködéssel. Ez alaposan meg is látszik rajta, mikor kifulladva, megtépázott ruhában, kócosan, sárosan és horzsolásoktól, ágak karmolásaitól borítva megérkezik a nagy, odvas fához, ahol Wäoreyn fütyörészik, mint aki már elunta az életét a várakozásban.
Yeza csalódottan és kicsit csüggedten támaszkodik meg a térdén, hogy kifújja magát. Az biztos, hogy most egyelőre nem fázik, de tudja jól, amint a lélegzete lecsendesül és a testére hűl az izzadság, nagyon fogja bánni azt a kacska kis cselvetést, amivel láthatólag amúgy se ment semmire.*
- Legalább a köpenyemet elhozhattad volna *prüszköli durcásan.* - Ha már ennyire ráérsz.
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-03 18:13:44
Üzenet elküldve: 2017-03-03 18:13:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Fáról fára halad, egyfajta bonyolult ritmusban, elsősorban fülével követve az üldözőt, időnként elősandítva az ágak és törzsek rejtekéből. Élesben óvakodna tőle, hogy ilyen óvatlan legyen. Élet múlhat rajta. Az erdő ölén, itt és most viszont az a dolga, hogy kapaszkodókat adjon. Egy rövid pillantásra elkapja a vörös alakját. Zsigereiben érzi, hogy a versengés mindent lebíró szelleme úrra lett rajta. Megbízatása itt nagyjából meg is szűnt, ha a lány nem is kedveli az erdőt, mozogni gond nélkül tud benne, főként, ha valamilyen célt is társítanak az ottlétéhez. Egy vadász vagy egy szörny legyűrése? Igazából teljesen mindegy.
Csak egy pillanatra hökken meg azon, hogy megvan. A jelek és a zajok ennek az ellenkezőjét mutatják. A lehetőségekhez mérten nesztelen ered Yeza után, nehogy valamilyen zűrbe keveredjen, közben oldalasan már a visszatérési ponthoz közelít. Az osonás kellős közepén alig sikerül megállnia, hogy ne nyihogjon fel. Véletlenül pont rálát a köpenyes akcióra. A cselt mindazonáltal kimondottan ügyesnek találja, könnyen megtéveszthette volna, ha nem jut véletlen taktikai előnyhöz. Annyi a dolga, hogy a fa köztük maradjon, míg ívesen közelít hozzá, harmonizálva mozgásukat. Egy kisebb, avarral fedett gödröcske azért megkeseríti az életét, bokája fájdalmasan igyekszik ellenállni a kelletlen és kellemetlen terhelésnek. Halk szisszenés, befelé pedig megereszt egy igencsak cifra káromkodást. Kisebb dühkitöltő öklös jelzi érkezését. Minden további a terv szerint: hátát a kéregnek veti, kezeit karba fonja, s halk fütyüléssel adja a világ tudtára hollétét. Várja, mikor bukkan fel a meggyötört figura előtte. Egy helyben marad, hogy bicegésével ne keltsen gyanút, se kárörvendést.*
//Különóra//
*Fáról fára halad, egyfajta bonyolult ritmusban, elsősorban fülével követve az üldözőt, időnként elősandítva az ágak és törzsek rejtekéből. Élesben óvakodna tőle, hogy ilyen óvatlan legyen. Élet múlhat rajta. Az erdő ölén, itt és most viszont az a dolga, hogy kapaszkodókat adjon. Egy rövid pillantásra elkapja a vörös alakját. Zsigereiben érzi, hogy a versengés mindent lebíró szelleme úrra lett rajta. Megbízatása itt nagyjából meg is szűnt, ha a lány nem is kedveli az erdőt, mozogni gond nélkül tud benne, főként, ha valamilyen célt is társítanak az ottlétéhez. Egy vadász vagy egy szörny legyűrése? Igazából teljesen mindegy.
Csak egy pillanatra hökken meg azon, hogy megvan. A jelek és a zajok ennek az ellenkezőjét mutatják. A lehetőségekhez mérten nesztelen ered Yeza után, nehogy valamilyen zűrbe keveredjen, közben oldalasan már a visszatérési ponthoz közelít. Az osonás kellős közepén alig sikerül megállnia, hogy ne nyihogjon fel. Véletlenül pont rálát a köpenyes akcióra. A cselt mindazonáltal kimondottan ügyesnek találja, könnyen megtéveszthette volna, ha nem jut véletlen taktikai előnyhöz. Annyi a dolga, hogy a fa köztük maradjon, míg ívesen közelít hozzá, harmonizálva mozgásukat. Egy kisebb, avarral fedett gödröcske azért megkeseríti az életét, bokája fájdalmasan igyekszik ellenállni a kelletlen és kellemetlen terhelésnek. Halk szisszenés, befelé pedig megereszt egy igencsak cifra káromkodást. Kisebb dühkitöltő öklös jelzi érkezését. Minden további a terv szerint: hátát a kéregnek veti, kezeit karba fonja, s halk fütyüléssel adja a világ tudtára hollétét. Várja, mikor bukkan fel a meggyötört figura előtte. Egy helyben marad, hogy bicegésével ne keltsen gyanút, se kárörvendést.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-03 15:24:43
Üzenet elküldve: 2017-03-03 15:24:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Bár biztos benne, hogy jó irányba jött, Wäorból csak vajmi keveset: surranásokat, távolban mozduló ágakat, ruhájának itt-ott felsejlő anyagát látja. Bolondság is volna azzal ámítania magát, hogy becserkészheti a vadászt. Az a bicskanyitogató, csalogató hang pedig csak hab a tortára ebben a sáros, bozótos bukdácsolásban. Yeza nem rejti véka alá a nemtetszését. A félhangos morgolódás lassan zsörtölődésre vált, ami felváltva szól Wäornak és az erdőnek.*
- Ennyi haszontalan és undok dolog egy helyen! Nem csoda, ha Sylweran szörnyei is ilyen helyekre fészkelik be magukat.
- De nagy a mellényed, csahos *morzsolja el a szót, mellyel a húgocskák nem ritkán illették a vadászokat, ha érzékeltetni akarták kivételezett helyzetüket. Persze az ilyesmivel vigyázniuk kellett, mert ha valakit a feljebbvalók rajtakaptak az ilyen beszéden, az biztosan nem kerülte el a büntetést.
Akármennyire is morcoskodik a Rőt, azért figyel. Nem csak arra, hogy a vadászt kövesse, hanem valamiképp megőrizte a fejében annak a fának a helyét is, mint egy pontot, amihez az irányokat számolhatja. Javarészt ösztönös dolog ez, hiszen mivel a szembekötősdi után onnét indult el, és alaposan körbe is járta, mintegy biztos pontként jegyződött fel a kemény kobakban. S ahogy a távolodásból a csalogatás útja visszafelé kanyarodik, már sejti, hogy Wäor nem véletlenül mondta a fáról, amit mondott.
Amikor észreveszi a szeme sarkából a férfit, aki bizonyára nem ügyetlenségből, sokkal inkább készakarva mutatja meg magát, direkt nem fordul arra, hanem inkább a vele szembeni irányba mereszti a nyakát meg a szemét, mint aki épp most vett észre valamit.*
- Most megvagy! Túl közel jöttél *mondja, és már iramodik is a fiktív nyom után. Bár a vadász fürge, azért Yezát se kell félteni. Amint úgy érzi, nyert magának egy kis időt, bevágódik egy vaskos fatörzs csonkja mögé. Gyorsan leoldja a köpenyét és egy bokorra teríti, még a csuklyát is lehajtva, mintha egy összekucorodott alak lenne. Nem csak találomra választotta az irányt. Nem messze kissé megereszkedik a domborzat. Talán valami vízmosás lehetett. Odáig igyekszik eljutni minél észrevétlenebbül, hogy onnan visszakanyarodjon arra, amerről jött és a vadász elé vágjon a fájukhoz menetben.
Annyi bizonyos, hogy rendesen össze fogja koszolni magát, és az ágak karmolják a bőrét, tépik a rőt loboncot, ahol érik, de ez elenyésző áldozat, ha Wäor előtt tudna odaérni.*
//Különóra//
*Bár biztos benne, hogy jó irányba jött, Wäorból csak vajmi keveset: surranásokat, távolban mozduló ágakat, ruhájának itt-ott felsejlő anyagát látja. Bolondság is volna azzal ámítania magát, hogy becserkészheti a vadászt. Az a bicskanyitogató, csalogató hang pedig csak hab a tortára ebben a sáros, bozótos bukdácsolásban. Yeza nem rejti véka alá a nemtetszését. A félhangos morgolódás lassan zsörtölődésre vált, ami felváltva szól Wäornak és az erdőnek.*
- Ennyi haszontalan és undok dolog egy helyen! Nem csoda, ha Sylweran szörnyei is ilyen helyekre fészkelik be magukat.
- De nagy a mellényed, csahos *morzsolja el a szót, mellyel a húgocskák nem ritkán illették a vadászokat, ha érzékeltetni akarták kivételezett helyzetüket. Persze az ilyesmivel vigyázniuk kellett, mert ha valakit a feljebbvalók rajtakaptak az ilyen beszéden, az biztosan nem kerülte el a büntetést.
Akármennyire is morcoskodik a Rőt, azért figyel. Nem csak arra, hogy a vadászt kövesse, hanem valamiképp megőrizte a fejében annak a fának a helyét is, mint egy pontot, amihez az irányokat számolhatja. Javarészt ösztönös dolog ez, hiszen mivel a szembekötősdi után onnét indult el, és alaposan körbe is járta, mintegy biztos pontként jegyződött fel a kemény kobakban. S ahogy a távolodásból a csalogatás útja visszafelé kanyarodik, már sejti, hogy Wäor nem véletlenül mondta a fáról, amit mondott.
Amikor észreveszi a szeme sarkából a férfit, aki bizonyára nem ügyetlenségből, sokkal inkább készakarva mutatja meg magát, direkt nem fordul arra, hanem inkább a vele szembeni irányba mereszti a nyakát meg a szemét, mint aki épp most vett észre valamit.*
- Most megvagy! Túl közel jöttél *mondja, és már iramodik is a fiktív nyom után. Bár a vadász fürge, azért Yezát se kell félteni. Amint úgy érzi, nyert magának egy kis időt, bevágódik egy vaskos fatörzs csonkja mögé. Gyorsan leoldja a köpenyét és egy bokorra teríti, még a csuklyát is lehajtva, mintha egy összekucorodott alak lenne. Nem csak találomra választotta az irányt. Nem messze kissé megereszkedik a domborzat. Talán valami vízmosás lehetett. Odáig igyekszik eljutni minél észrevétlenebbül, hogy onnan visszakanyarodjon arra, amerről jött és a vadász elé vágjon a fájukhoz menetben.
Annyi bizonyos, hogy rendesen össze fogja koszolni magát, és az ágak karmolják a bőrét, tépik a rőt loboncot, ahol érik, de ez elenyésző áldozat, ha Wäor előtt tudna odaérni.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-02 22:56:06
Üzenet elküldve: 2017-03-02 22:56:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Tetszik, nem tetszik, nem kap mást. A kényeskedés nem az az állapot, amire egy magafajta mufurc fickó áldást osztana. Persze ezt csak pici, leheletfinom jelekkel adja egykori szíve hölgyének tudomására, mint például a szembekötözősdi és a szurkapiszka. Esetleg meg is huzigálja majd. A haját. Szívbaj nélkül kúszik fel a kendő a vörös szemére, hogy aztán egy rossz romantikus iromány szökdécselős jelentének karikírozását imitálva pillekönnyed mozgáskultúrájú eltűnőtechnikával lavírozzon odébb az erdő sűrűbb tájékára. Tudja, úgysem marad ott sokáig. A kendő. Yeza, ez a cukormázas sziruposkancsó nem az lény, aki eltűrné, hogy százig - akármi legyen is a mértékegység - kötelék vagy korlátozás áldozata legyen. Nem is kell csalatkoznia.*
- Erre! *hangzik újra a csalogató szó. Talán nem a véletlen műve, ha kicsit pimaszul, a hangot magasat tartva hallik. Lassú lopakodást ejt meg északi irányba, fától fáig, körvonal mentén, hogy lehetőség szerint a távolság egy része megmaradjon. Kerülőt tesz, a végcél majd a kiindulópont lenne, ha eléggé távol csalogatta már tőle a másikat. A terv szerint ott fog várni rá, hátát a fa törzsének vetve, kezét karba fonva, halkan fütyörészve, nagy ártatlanul. Addig is eltűnni nem célja, így ha figyel, a lány megpillanthatja néha a körvonalait. Sőt, ha ügyes, be is cserkészheti. Mindegy, melyik verzió következik be, a lényeg, hogy újfent elterelje a figyelmet arról, hogy egy olyan szörnyű és kiállhatatlan helyen vannak, mint az erdő. Pfejj! Egy kis izzadsággal a bőrén könnyebben tanul az ember.*
//Különóra//
*Tetszik, nem tetszik, nem kap mást. A kényeskedés nem az az állapot, amire egy magafajta mufurc fickó áldást osztana. Persze ezt csak pici, leheletfinom jelekkel adja egykori szíve hölgyének tudomására, mint például a szembekötözősdi és a szurkapiszka. Esetleg meg is huzigálja majd. A haját. Szívbaj nélkül kúszik fel a kendő a vörös szemére, hogy aztán egy rossz romantikus iromány szökdécselős jelentének karikírozását imitálva pillekönnyed mozgáskultúrájú eltűnőtechnikával lavírozzon odébb az erdő sűrűbb tájékára. Tudja, úgysem marad ott sokáig. A kendő. Yeza, ez a cukormázas sziruposkancsó nem az lény, aki eltűrné, hogy százig - akármi legyen is a mértékegység - kötelék vagy korlátozás áldozata legyen. Nem is kell csalatkoznia.*
- Erre! *hangzik újra a csalogató szó. Talán nem a véletlen műve, ha kicsit pimaszul, a hangot magasat tartva hallik. Lassú lopakodást ejt meg északi irányba, fától fáig, körvonal mentén, hogy lehetőség szerint a távolság egy része megmaradjon. Kerülőt tesz, a végcél majd a kiindulópont lenne, ha eléggé távol csalogatta már tőle a másikat. A terv szerint ott fog várni rá, hátát a fa törzsének vetve, kezét karba fonva, halkan fütyörészve, nagy ártatlanul. Addig is eltűnni nem célja, így ha figyel, a lány megpillanthatja néha a körvonalait. Sőt, ha ügyes, be is cserkészheti. Mindegy, melyik verzió következik be, a lényeg, hogy újfent elterelje a figyelmet arról, hogy egy olyan szörnyű és kiállhatatlan helyen vannak, mint az erdő. Pfejj! Egy kis izzadsággal a bőrén könnyebben tanul az ember.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-01 20:25:00
Üzenet elküldve: 2017-03-01 20:25:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*És megint az a fenyegetőzés. Az örök időkre azért elég erős túlzásnak tűnik, de a Rőt mégis inkább elharapja a kikívánkozó replikát. Wäor talán nem hagyná itt sorsára, de ahhoz azért elég aljas, hogy hagyja szenvedni, míg ezredszerre is megbánja a kiállhatatlanságt.
A következő gyakorlat már az elején határozottan nem tetszik Yezának. Csak az a kendő mozdítja ki egy kicsit az elkeseredésbe csapó háborgásból. Emlékszik rá, bár akkor Wäor szemére került, és meglehetősen más hangulatban. Nem is lepi meg, hogy a vadász számon tartja a fricskáit, és igazán hozzá illő, kimondatlan jelzésekkel törleszt egy-egy alkalmas pillanatban.
Hagyja, hogy bekössék a szemét, de ahogy Wäor kiadja az ukázt a számolásra, egyre feszültebb lesz. A számolás felét elhadarja magában, a másik felét meg egyszerűen elcsalja. Ahogy lerántja a szeméről a kendőt, úgy néz ki, mintha egész eddig veszedelmet hallott volna közeledni. Így se sokkal nyugodtabb, hogy a látás képessége ismét neki szolgál. Ösztönösen, vagy talán inkább a kétségbeesés szélén a levegőbe szimatol. A városi ficsúrokat olykor elárulják az illatszerek, de az erdő aromája olyan tömény és átható, hogy ha Wäor reggel rózsavízben mosdott volna el, akkor se biztos, hogy megérezné.
Akár fent is hagyhatta volna azt a kendőt, arra aligha számíthat, hogy megpillantja a férfit, hiába vizslatja a fák kusza sorfalát. Nyomorultul érzi magát, de talán pont ezért, máris csikorognak azok a fehér fogak, makacs fényekkel telnek meg a barna íriszek.*
- Mit tenne Wäoreyn?
*Már morog is vissza a morcos kis hangocska a fejében, méghozzá kicsit sem finom hangnemben. A tanácsa pedig úgy szól, hogy fogja magát, és induljon vissza a tanya felé ahol a lovakat hagyták. Még az is elképzelhető, hogy visszatalálna. Ahogy a köpenye egykor dús, elegáns prémszegélyét elnézi, most leginkább egy megtépázott macska ázott tetemére hasonít. Ha a sikátoroknak volna hercegnője, biztosan valami ilyen palást dukálna neki.
De ugyan mi értelme volna a bolyhok nyomán visszafordulni? Elvégre ő kérte meg Wäort, hogy segítsen, és ami azt illeti, nagyon nagy szüksége lenne rá. Ahogy a dolgokat elnézi, a vadász Yezát a saját kárán való tapasztalati tanulás útján kívánja oktatni. Az egészben csak az zavarja a lányt, hogy nem kap semmiféle előzetes instrukciót, amivel legalább esélye lenne kihagyni, hogy bolondot csináljon magából.
A köpenyétől azonban a vadász javaslata ellenére sem szándékozik megválni. Így is épp eléggé fázik. Az viszont tény, hogy az a ruhadarab nem idevaló. A holmikkal mindemellett ő van jobb ismeretségben, tehát ezt a kérdést némi ügyeskedéssel megoldja. Szépen magára hajtogatja a köpenyt, mint ahogy a pórleányokat télvíz idején nagy, meleg kendőkbe csavarják anyácskáik, és rögzíti az övével. A haját pedig néhány gyors mozdulattal fonatba rendezi és kétrét hajtva össze is köti Wäor kendőjével.
Most, hogy így (ráadásul mindenféle heroikus aláfestő zene nélkül) felkészült a nagy kihívásra, nincs más hátra, mint előre. A nyálkásra ázott levelek alatt megbúvó kő majdnem agyon is vágja a nagy nekiindulást azzal a lendülettel. Kis híja, hogy Yeza talpon tud maradni. Így is kellett némi kalimpálás, hogy meg tudja őrizni az egyensúlyát, de sikeresen veszi az első akadályt. Azt viszont nem olyan egyszerű kitalálni, hogy Wäor merre indult el. Azt mondta, találja meg hang alapján, de hiába fülel, ő aztán nem hall semmit. Jó, talán a számolási csalás miatt jár a büntetés, de aztán nem fog kétségbeesetten toporogni itt. Alaposan körbenéz minden irányba, hátha meglát valami felzavart madarat, vagy az ég tudja mit. De csalatkoznia kell. Az erdő Wäor oldalán játszik. De rajta nem fognak ki! Látta már épp elégszer, hogy csinálják a vadászok. Tekintetét a földre szegezi és igyekszik nyomokat keresni. Az egésszel csak az a probléma, hogy az előzetes szemlélődés során már alaposan összejárkálta a helyet. Időbe telik, míg olyasmit talál, amit biztos nem ő hagyott, viszont kinézi belőle, hogy csizmától származik. Egy idő után viszont eltűnnek a nyomok a szeme elől, hiába keresgél. Ekkor hallja meg Wäor hangját. Azonnal felkapja rá a fejét, de a fák törzsei úgy dobálják egymás közt ama bizonyos "Erre" iránymutatását, hogy kis híján visszakiabál valamit a vadásznak. Valami határozottan cifrát. Nem nagyon tud jobbat, az érzéseire hagyatkozik és elindul arra, amerről a hangot érkezni vélte.*
//Különóra//
*És megint az a fenyegetőzés. Az örök időkre azért elég erős túlzásnak tűnik, de a Rőt mégis inkább elharapja a kikívánkozó replikát. Wäor talán nem hagyná itt sorsára, de ahhoz azért elég aljas, hogy hagyja szenvedni, míg ezredszerre is megbánja a kiállhatatlanságt.
A következő gyakorlat már az elején határozottan nem tetszik Yezának. Csak az a kendő mozdítja ki egy kicsit az elkeseredésbe csapó háborgásból. Emlékszik rá, bár akkor Wäor szemére került, és meglehetősen más hangulatban. Nem is lepi meg, hogy a vadász számon tartja a fricskáit, és igazán hozzá illő, kimondatlan jelzésekkel törleszt egy-egy alkalmas pillanatban.
Hagyja, hogy bekössék a szemét, de ahogy Wäor kiadja az ukázt a számolásra, egyre feszültebb lesz. A számolás felét elhadarja magában, a másik felét meg egyszerűen elcsalja. Ahogy lerántja a szeméről a kendőt, úgy néz ki, mintha egész eddig veszedelmet hallott volna közeledni. Így se sokkal nyugodtabb, hogy a látás képessége ismét neki szolgál. Ösztönösen, vagy talán inkább a kétségbeesés szélén a levegőbe szimatol. A városi ficsúrokat olykor elárulják az illatszerek, de az erdő aromája olyan tömény és átható, hogy ha Wäor reggel rózsavízben mosdott volna el, akkor se biztos, hogy megérezné.
Akár fent is hagyhatta volna azt a kendőt, arra aligha számíthat, hogy megpillantja a férfit, hiába vizslatja a fák kusza sorfalát. Nyomorultul érzi magát, de talán pont ezért, máris csikorognak azok a fehér fogak, makacs fényekkel telnek meg a barna íriszek.*
- Mit tenne Wäoreyn?
*Már morog is vissza a morcos kis hangocska a fejében, méghozzá kicsit sem finom hangnemben. A tanácsa pedig úgy szól, hogy fogja magát, és induljon vissza a tanya felé ahol a lovakat hagyták. Még az is elképzelhető, hogy visszatalálna. Ahogy a köpenye egykor dús, elegáns prémszegélyét elnézi, most leginkább egy megtépázott macska ázott tetemére hasonít. Ha a sikátoroknak volna hercegnője, biztosan valami ilyen palást dukálna neki.
De ugyan mi értelme volna a bolyhok nyomán visszafordulni? Elvégre ő kérte meg Wäort, hogy segítsen, és ami azt illeti, nagyon nagy szüksége lenne rá. Ahogy a dolgokat elnézi, a vadász Yezát a saját kárán való tapasztalati tanulás útján kívánja oktatni. Az egészben csak az zavarja a lányt, hogy nem kap semmiféle előzetes instrukciót, amivel legalább esélye lenne kihagyni, hogy bolondot csináljon magából.
A köpenyétől azonban a vadász javaslata ellenére sem szándékozik megválni. Így is épp eléggé fázik. Az viszont tény, hogy az a ruhadarab nem idevaló. A holmikkal mindemellett ő van jobb ismeretségben, tehát ezt a kérdést némi ügyeskedéssel megoldja. Szépen magára hajtogatja a köpenyt, mint ahogy a pórleányokat télvíz idején nagy, meleg kendőkbe csavarják anyácskáik, és rögzíti az övével. A haját pedig néhány gyors mozdulattal fonatba rendezi és kétrét hajtva össze is köti Wäor kendőjével.
Most, hogy így (ráadásul mindenféle heroikus aláfestő zene nélkül) felkészült a nagy kihívásra, nincs más hátra, mint előre. A nyálkásra ázott levelek alatt megbúvó kő majdnem agyon is vágja a nagy nekiindulást azzal a lendülettel. Kis híja, hogy Yeza talpon tud maradni. Így is kellett némi kalimpálás, hogy meg tudja őrizni az egyensúlyát, de sikeresen veszi az első akadályt. Azt viszont nem olyan egyszerű kitalálni, hogy Wäor merre indult el. Azt mondta, találja meg hang alapján, de hiába fülel, ő aztán nem hall semmit. Jó, talán a számolási csalás miatt jár a büntetés, de aztán nem fog kétségbeesetten toporogni itt. Alaposan körbenéz minden irányba, hátha meglát valami felzavart madarat, vagy az ég tudja mit. De csalatkoznia kell. Az erdő Wäor oldalán játszik. De rajta nem fognak ki! Látta már épp elégszer, hogy csinálják a vadászok. Tekintetét a földre szegezi és igyekszik nyomokat keresni. Az egésszel csak az a probléma, hogy az előzetes szemlélődés során már alaposan összejárkálta a helyet. Időbe telik, míg olyasmit talál, amit biztos nem ő hagyott, viszont kinézi belőle, hogy csizmától származik. Egy idő után viszont eltűnnek a nyomok a szeme elől, hiába keresgél. Ekkor hallja meg Wäor hangját. Azonnal felkapja rá a fejét, de a fák törzsei úgy dobálják egymás közt ama bizonyos "Erre" iránymutatását, hogy kis híján visszakiabál valamit a vadásznak. Valami határozottan cifrát. Nem nagyon tud jobbat, az érzéseire hagyatkozik és elindul arra, amerről a hangot érkezni vélte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389