Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-15 17:23:46
Üzenet elküldve: 2017-03-15 17:23:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Oly régóta bírják egymás ismeretségét, hogy egy madárszárnyi rezdülés is árulkodó jelnek minősül kettejük között. Bár előtte ül, látni véli a fintort és csúfondáros utánzást, ami a sértett női lélekből fakad. Kedvét leli benne, hogy Yezával ilyen módon játszadozzon, de csak azért, hogy elvezethesse a legbensőségesebb dologig, mit csak adhat neki. Azért felkészül arra is, hogy ha a lány netán félreérti, sistergős pofonnak lehet a gazdája. Vagy ami még jobb, egy kiadós és minden igényt kielégítő csóknak. Nagy levegőt véve fogadja a fordulatot. A még mindig hiányzó felső pedig jó lehetőség, hogy gyakorolja az önuralmat.*
- Hogy elhiszem-e? *ül ki az ál-önelégültség az ábrázatára, átkarolva a formás, pőre hátsót.*
- Sosem tagadtam az ezzel ellenkező értelmű kijelentés ellen-valóságtartalmának fordítottjára vonatkozó kijelentést *vigyorog pofátlanul, lebegtetve a lehetőséget, hogy teljes mellszélességgel kedvese mellett áll ki ezen ügyben. Nála jobban talán senki sincs tisztában a vörös képességeivel. Bárki, akit elrakott az útból, lángoló lovagiassága miatt végezte rosszul, nem azért, mert ez rágcsálni való fülű hölgyemény ne tudta volna megvédeni magát.*
- Kétlem, hogy sóhajtozna. Nem hiszem, hogy volt hozzá kedve, amikor nagy reményekkel levette a kendőjét, és az ugyancsak bekötött szemű férjét találta ott. Érdekes helyzet lehet, amikor a düh és a magyarázkodás egyszerre van jelen egy emberben. Hát ha még kettőben.
*A legnagyobb büntetéseket nem az istenek mérik ki. Azt a halandók művelik a legtökéletesebben. Főleg magukkal szemben.*
- Nem lesz jó vége, ha így ficeregsz *csóválja a fejét. Vagy igencsak jó vége lesz.*
- A végén még később jutunk haza, hogy berendezzük a közös életünket.
*A mai nap után nem tud nem úgy tekinteni Yezára, mint az élete szerves, megkerülhetetlen részére.*
//Különóra//
*Oly régóta bírják egymás ismeretségét, hogy egy madárszárnyi rezdülés is árulkodó jelnek minősül kettejük között. Bár előtte ül, látni véli a fintort és csúfondáros utánzást, ami a sértett női lélekből fakad. Kedvét leli benne, hogy Yezával ilyen módon játszadozzon, de csak azért, hogy elvezethesse a legbensőségesebb dologig, mit csak adhat neki. Azért felkészül arra is, hogy ha a lány netán félreérti, sistergős pofonnak lehet a gazdája. Vagy ami még jobb, egy kiadós és minden igényt kielégítő csóknak. Nagy levegőt véve fogadja a fordulatot. A még mindig hiányzó felső pedig jó lehetőség, hogy gyakorolja az önuralmat.*
- Hogy elhiszem-e? *ül ki az ál-önelégültség az ábrázatára, átkarolva a formás, pőre hátsót.*
- Sosem tagadtam az ezzel ellenkező értelmű kijelentés ellen-valóságtartalmának fordítottjára vonatkozó kijelentést *vigyorog pofátlanul, lebegtetve a lehetőséget, hogy teljes mellszélességgel kedvese mellett áll ki ezen ügyben. Nála jobban talán senki sincs tisztában a vörös képességeivel. Bárki, akit elrakott az útból, lángoló lovagiassága miatt végezte rosszul, nem azért, mert ez rágcsálni való fülű hölgyemény ne tudta volna megvédeni magát.*
- Kétlem, hogy sóhajtozna. Nem hiszem, hogy volt hozzá kedve, amikor nagy reményekkel levette a kendőjét, és az ugyancsak bekötött szemű férjét találta ott. Érdekes helyzet lehet, amikor a düh és a magyarázkodás egyszerre van jelen egy emberben. Hát ha még kettőben.
*A legnagyobb büntetéseket nem az istenek mérik ki. Azt a halandók művelik a legtökéletesebben. Főleg magukkal szemben.*
- Nem lesz jó vége, ha így ficeregsz *csóválja a fejét. Vagy igencsak jó vége lesz.*
- A végén még később jutunk haza, hogy berendezzük a közös életünket.
*A mai nap után nem tud nem úgy tekinteni Yezára, mint az élete szerves, megkerülhetetlen részére.*
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-15 15:27:41
Üzenet elküldve: 2017-03-15 15:27:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Meg sem lepődik. Megint ugyanaz a nóta. Mellébeszélés. Mintha bő lére eresztve bármiben is változna a közhelyektől süppedős tartalom.
~Bla, bla, bla-bla... Bla~ vágja a pofákat a vörös, persze szigorúan csak Wäortól elfordulva. Ki nem állhatja, amikor a férfi felveszi ezt a vadászok önérzetét pátyolgatva fényező stílust. Az egész mégis csak szánalmas bizonygatása annak, hogy a kasztja igenis több, mint aminek sokan tartják. A céh csahos vérebeinek.
~Döntési jogkör és mérlegelés a haszon és a kockázat tekintetében. Ugyan már! *forgatja a szemét.* És, igen, már jön is az elmaradhatatlan nagylegény kártya! Tiszteletlen volt...~ Aztán mintha villám cikázna át a vörösön. A torkára forrnak még a kimondatlan szavak is. A kifigurázó grimaszok kapaszkodó nélkül hullanak le az arcáról. A történet többi része egyszerűen elmegy a füle mellett. Az az érzése, a szíve elfelejtett tovább működni azután a nagy dobbanás után. Csak kérdezgeti magát, hogy biztos jól hallotta-e, de tudja nagyon jól, hogy mit hallott. Ez a rátarti mamlasz tényleg felelt neki? Azzal az jelentéktelen természetességgel fűzött szócskával?*
- Jaj, hallgass már el! *ugrik szinte szó szerint a vadász nyakába, ahogy hirtelen hátrafordul. Elnyújtott csókkal mond hálát neki ezért a tettért. A francos kis szócska visszhangjáért. Mert erről bizony többet nem fognak beszélni, ezzel valószínűleg mindketten tisztában vannak.
Mindazonáltal jócskán hízeleg neki a körítés is.
~Tiszteletlen volt...~ Mintha nem tudná pontosan, olykor mi mindent kell eltűrnie Niyss leányainak. Beléjük nevelték, hogy ez hozzá tartozik, és hogy hogyan kezeljék. A céh céljai mindenkitől követelnek áldozatot, ők pedig nem akadnak fenn olyan dolgokon, mint a tiszteletlenség. Ezt a szabályt Wäor mindig hajlamos volt figyelmen kívül hagyni, ha Yezáról volt szó. Nem csoda, ha néhány esettől eltekintve ritkán válogatták össze őket küldetésekre.*
- Sose hiszed el rólam, hogy meg tudom védeni magam, igaz? *mosolyodik fejcsóválva.* - Csak szeretsz felvágni vele, hogy Zuyron asszonya azóta is utánad sóhajtozik. Mondd csak, mit csináltál vele? *kérdi, sunyin szűkítve a szemét, mintha csak szakmai kíváncsiság lenne.*
//Különóra//
*Meg sem lepődik. Megint ugyanaz a nóta. Mellébeszélés. Mintha bő lére eresztve bármiben is változna a közhelyektől süppedős tartalom.
~Bla, bla, bla-bla... Bla~ vágja a pofákat a vörös, persze szigorúan csak Wäortól elfordulva. Ki nem állhatja, amikor a férfi felveszi ezt a vadászok önérzetét pátyolgatva fényező stílust. Az egész mégis csak szánalmas bizonygatása annak, hogy a kasztja igenis több, mint aminek sokan tartják. A céh csahos vérebeinek.
~Döntési jogkör és mérlegelés a haszon és a kockázat tekintetében. Ugyan már! *forgatja a szemét.* És, igen, már jön is az elmaradhatatlan nagylegény kártya! Tiszteletlen volt...~ Aztán mintha villám cikázna át a vörösön. A torkára forrnak még a kimondatlan szavak is. A kifigurázó grimaszok kapaszkodó nélkül hullanak le az arcáról. A történet többi része egyszerűen elmegy a füle mellett. Az az érzése, a szíve elfelejtett tovább működni azután a nagy dobbanás után. Csak kérdezgeti magát, hogy biztos jól hallotta-e, de tudja nagyon jól, hogy mit hallott. Ez a rátarti mamlasz tényleg felelt neki? Azzal az jelentéktelen természetességgel fűzött szócskával?*
- Jaj, hallgass már el! *ugrik szinte szó szerint a vadász nyakába, ahogy hirtelen hátrafordul. Elnyújtott csókkal mond hálát neki ezért a tettért. A francos kis szócska visszhangjáért. Mert erről bizony többet nem fognak beszélni, ezzel valószínűleg mindketten tisztában vannak.
Mindazonáltal jócskán hízeleg neki a körítés is.
~Tiszteletlen volt...~ Mintha nem tudná pontosan, olykor mi mindent kell eltűrnie Niyss leányainak. Beléjük nevelték, hogy ez hozzá tartozik, és hogy hogyan kezeljék. A céh céljai mindenkitől követelnek áldozatot, ők pedig nem akadnak fenn olyan dolgokon, mint a tiszteletlenség. Ezt a szabályt Wäor mindig hajlamos volt figyelmen kívül hagyni, ha Yezáról volt szó. Nem csoda, ha néhány esettől eltekintve ritkán válogatták össze őket küldetésekre.*
- Sose hiszed el rólam, hogy meg tudom védeni magam, igaz? *mosolyodik fejcsóválva.* - Csak szeretsz felvágni vele, hogy Zuyron asszonya azóta is utánad sóhajtozik. Mondd csak, mit csináltál vele? *kérdi, sunyin szűkítve a szemét, mintha csak szakmai kíváncsiság lenne.*
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-15 14:00:25
Üzenet elküldve: 2017-03-15 14:00:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*A terv működik, jó visszajelzéseként, hogy megéri együtt dolgozni. Mikor mindenki a helyére kerül, megnyílik az út a szoba túlvége felé. Sokat nem is teketóriázik, átkel rajta. Előtt azért még gyors sasolás jobbra és balra, nem lát-e apró lyukakat a falban, de ezúttal nem lel ilyenre. Ellenben ott van előtte az újabb megoldandó talány. Három kar és és felettük vonalak. Akármit jelenthetnek. Továbbjutásban még nem gondolkodik. A többiek nélkül nem. Néhány pillanatnyi csend, kevés ujjropogtatás. Aztán a karok. Megpróbálja őket átváltani, egymás után. Először a harmadikat, hiszen az jelentheti azt is, hogy mindhárom oszlopot változtatja, ellenkező állásba, vagy éppen fixálja őket. Ha utóbbi jön be, akkor más dolga nincs. Ha csak a harmadik oszlop marad a helyén, akkor a másik két kart is meghúzza, hogy azok is a helyükön maradjanak. Így reményei szerint társai is át tudnak kelni majd.*
*A terv működik, jó visszajelzéseként, hogy megéri együtt dolgozni. Mikor mindenki a helyére kerül, megnyílik az út a szoba túlvége felé. Sokat nem is teketóriázik, átkel rajta. Előtt azért még gyors sasolás jobbra és balra, nem lát-e apró lyukakat a falban, de ezúttal nem lel ilyenre. Ellenben ott van előtte az újabb megoldandó talány. Három kar és és felettük vonalak. Akármit jelenthetnek. Továbbjutásban még nem gondolkodik. A többiek nélkül nem. Néhány pillanatnyi csend, kevés ujjropogtatás. Aztán a karok. Megpróbálja őket átváltani, egymás után. Először a harmadikat, hiszen az jelentheti azt is, hogy mindhárom oszlopot változtatja, ellenkező állásba, vagy éppen fixálja őket. Ha utóbbi jön be, akkor más dolga nincs. Ha csak a harmadik oszlop marad a helyén, akkor a másik két kart is meghúzza, hogy azok is a helyükön maradjanak. Így reményei szerint társai is át tudnak kelni majd.*
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-15 13:00:20
Üzenet elküldve: 2017-03-15 13:00:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Az imént elhangzottak fura-sejtelmes módon birizgálják legbelül. Mint egy álomban, ahol mindent megtehet az ember, vagy éppen teljesen passzív maradhat. A való életre nézve egyiknek sincs következménye. Az ébrenlét sajátja ellenben, hogy azonnali döntéseket, válaszokat kíván, olyankor is, amikor a szóvá vált gondolatfoszlányok még nem értek meg a kimondásra. Hogy is fűzhetné tovább? Én is szeretlek? Egy mély együttlét olyan közelségbe hozhat más világokat, olyan húrokat pendíthet meg, ami feloldja két én közötti, az önérzet burkába csomagolt határokat. Sejdíti, a vörös ilyen helyzetbe került. Ő azonban nem az, aki képes ilyen direkt módon kimondani bármit is. Érezni éreztetheti, és tehet látszólagos kerülő utat is.*
- Egy vadász is hozhat önálló döntést, ha a Céh érdekeivel nem tökéletesen ellentétes *cirógat hangjával is. Arról hallgat, hogy itt bizony nem az e helyzet állt fenn.*
- Vagy ha úgy gondolja, hogy veszély fenyeget valakit a környezetében.
*Zuyron sorsa már akkor eldöntetett, amikor szájára vette Niyss leányát. Az ösztön első áradata képessé tette volna rá, hogy lehasítsa róla a hurkákat, és azt a nyaka köré szorítva tegyen pontot hitvány életére.*
- A fickó tiszteletlen volt valakivel, akit szeretek. *A gyengéd simogatás, amivel Yezát illeti, egyértelművé teszi, hogy ki is lehetett az. Akkor is, ha a fülpöckölés alattomos és kellemetlen dolog.*
- Az egyetlen probléma az volt, hogy a nyílt fellépés háború kirobbanásához vezetett volna.
*Cinkos mosolyt erőltetett hát ábrázatára, s a gondolatnál sebesebben kimunkálta, ki lehet veszélyesebb Zuyronnál vagy éppen Zuyronra. Hamar rájött: Zuyronné. Az asszony fejét már-már túl könnyű volt elcsavarni. Az érzékek felszítása könnyed ujjgyakorlat volt a számára.*
- Mondjuk úgy, hogy a szembekötős légyottnak megvannak a maga hátrányai.
*Ha a lány még háttal ül neki, akkor nem láthatja a szája szélében megülő kaján vigyort.*
- Utána többé nem volt tiszteletlen.
*És rövid idő múlva a Céh sem védte tovább a hátsóját. Ennyi a történet plasztikus kivonata. Tömör és sejtelmes, mint Wäoreyn maga, a hallgató fantáziájára és értelmére bízva, mit is rak össze a nagy kirakósból. Benne van a vallomás is, csak kevéssé szokványosan.*
//Különóra//
*Az imént elhangzottak fura-sejtelmes módon birizgálják legbelül. Mint egy álomban, ahol mindent megtehet az ember, vagy éppen teljesen passzív maradhat. A való életre nézve egyiknek sincs következménye. Az ébrenlét sajátja ellenben, hogy azonnali döntéseket, válaszokat kíván, olyankor is, amikor a szóvá vált gondolatfoszlányok még nem értek meg a kimondásra. Hogy is fűzhetné tovább? Én is szeretlek? Egy mély együttlét olyan közelségbe hozhat más világokat, olyan húrokat pendíthet meg, ami feloldja két én közötti, az önérzet burkába csomagolt határokat. Sejdíti, a vörös ilyen helyzetbe került. Ő azonban nem az, aki képes ilyen direkt módon kimondani bármit is. Érezni éreztetheti, és tehet látszólagos kerülő utat is.*
- Egy vadász is hozhat önálló döntést, ha a Céh érdekeivel nem tökéletesen ellentétes *cirógat hangjával is. Arról hallgat, hogy itt bizony nem az e helyzet állt fenn.*
- Vagy ha úgy gondolja, hogy veszély fenyeget valakit a környezetében.
*Zuyron sorsa már akkor eldöntetett, amikor szájára vette Niyss leányát. Az ösztön első áradata képessé tette volna rá, hogy lehasítsa róla a hurkákat, és azt a nyaka köré szorítva tegyen pontot hitvány életére.*
- A fickó tiszteletlen volt valakivel, akit szeretek. *A gyengéd simogatás, amivel Yezát illeti, egyértelművé teszi, hogy ki is lehetett az. Akkor is, ha a fülpöckölés alattomos és kellemetlen dolog.*
- Az egyetlen probléma az volt, hogy a nyílt fellépés háború kirobbanásához vezetett volna.
*Cinkos mosolyt erőltetett hát ábrázatára, s a gondolatnál sebesebben kimunkálta, ki lehet veszélyesebb Zuyronnál vagy éppen Zuyronra. Hamar rájött: Zuyronné. Az asszony fejét már-már túl könnyű volt elcsavarni. Az érzékek felszítása könnyed ujjgyakorlat volt a számára.*
- Mondjuk úgy, hogy a szembekötős légyottnak megvannak a maga hátrányai.
*Ha a lány még háttal ül neki, akkor nem láthatja a szája szélében megülő kaján vigyort.*
- Utána többé nem volt tiszteletlen.
*És rövid idő múlva a Céh sem védte tovább a hátsóját. Ennyi a történet plasztikus kivonata. Tömör és sejtelmes, mint Wäoreyn maga, a hallgató fantáziájára és értelmére bízva, mit is rak össze a nagy kirakósból. Benne van a vallomás is, csak kevéssé szokványosan.*
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-15 12:19:17
Üzenet elküldve: 2017-03-15 12:19:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*Reust, még ha leírnák neki egy lapra, hogy melyik kő mit csinál, akkor is gondolkoznia kellene pár percet, hogy melyikeket válassza. Szerencsére jönnek az ötletek és a megoldás is körvonalazódik. A jobb oldali negyedikre, amit javasol a női taguk rá is áll az elf, így a lovagnak marad a bal oldal.*
-Túl nagy a különbség, hogy azt bárki megmássza. *Válaszol a vörösnek, majd oda sétál a javasolt második kőre. A terv tökéletesen beválik, a kövek egy egybefüggő utat tesznek ki előre, a túloldalra.
Bildins megkezdheti az átkelést, és amint át ér és előre halad talál három kart. Az első felett egy vonal van a falba vésve, a másodiknak kettő, a harmadiknak három. Ha jobban körül néz, akkor sem lát semmi magyarázatot hozzájuk. A következő szoba ajtaja viszont nyitva van, de sötétség honol ott, ha a társait hátrahagyná, akkor arra is elindulhatna, de lehet lesz még páros kihívás, ahol jól jönnek még a társak.*
*Reust, még ha leírnák neki egy lapra, hogy melyik kő mit csinál, akkor is gondolkoznia kellene pár percet, hogy melyikeket válassza. Szerencsére jönnek az ötletek és a megoldás is körvonalazódik. A jobb oldali negyedikre, amit javasol a női taguk rá is áll az elf, így a lovagnak marad a bal oldal.*
-Túl nagy a különbség, hogy azt bárki megmássza. *Válaszol a vörösnek, majd oda sétál a javasolt második kőre. A terv tökéletesen beválik, a kövek egy egybefüggő utat tesznek ki előre, a túloldalra.
Bildins megkezdheti az átkelést, és amint át ér és előre halad talál három kart. Az első felett egy vonal van a falba vésve, a másodiknak kettő, a harmadiknak három. Ha jobban körül néz, akkor sem lát semmi magyarázatot hozzájuk. A következő szoba ajtaja viszont nyitva van, de sötétség honol ott, ha a társait hátrahagyná, akkor arra is elindulhatna, de lehet lesz még páros kihívás, ahol jól jönnek még a társak.*
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-14 22:12:50
Üzenet elküldve: 2017-03-14 22:12:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Hiába próbálja hitegetni magát, az esze pontosan tudja, hogy az a rossebes szócska nem bírt észrevétlenül leosonni a színről.
~Lassan indulnunk kéne.~ Ez a mondat aztán még bele is rúgja a szégyenkezés árkába. Mintha a Niyss pompás szirmai fonnyadtan hullanának le róla. Amúgy se illettek hozzá maradéktalanul, de azért ügyesen kufárkodott velük. S most mivé lett? Egy szentimentális csitrivé, aki egy légyott után véletlenül szerelmet vall egy vadásznak? Wäor válasza legalább hathatósan felrázza az ábrándos édelgésből. Mintha képen törölték volna a Hírverő különkiadásával. Mit is gondolt? És egyáltalán mi a fene ütött belé, hogy ilyen hülye szóvirágba keverte magát? De hiába nem volt az egész szándékos, de még igazán komoly sem, és hiába dühös magára elsősorban, azért valahol csalódott is. Még szerencse, hogy háttal van a vadásznak, így az arcára kiülő érzések nem árulkodnak.
Sosem állt neki boncolgatni a dolgot, hogy is áll ez az egész kettőjük között, és sosem gondolta tovább annál ami éppen volt. És ez így volt jó. Erre ez a hülye szó felrúgja az egészet, és fogalma sincs, miért bántja annyira. Legalább arra a makacs önérzetére számíthat, így szerencsére ez a lelkizős dráma nem gyűrűzik tovább. (Ennek ellenére Wäor biztosan meg fog fizetni érte, mert az ilyesmi így szokott működni ugyebár.)
Szisszenve ficereg, amikor a szálka próbál menekülni a kényes művelet elől, de a tanár úr ért az erdőhöz, még ha ilyen apró részletéről is van szó. Ha Yeza nem lenne épp megsértve, újból lenyűgözve érezné magát, így viszont ellenáll az érzésnek. Az ölelésből azonban nem próbál kibújni. Nem is akar. Jó így, ráadásul Wäor tenyere kellemesen meleg.
A nosztalgikus múltidézésre azért a vadász felé fordul és amúgy istenesen megpöcköli a fülét az ujjával.*
- Én a helyedben arról az esetről inkább mélységesen hallgatnék *morogja durcásan.* - A kis magánakciód nem kis bonyodalmat okozott.
- Akkor nem kérdeztem *mert a dolog miatt épp nem is állt szóba Wäorral* -, de miért csináltad?
//Különóra//
*Hiába próbálja hitegetni magát, az esze pontosan tudja, hogy az a rossebes szócska nem bírt észrevétlenül leosonni a színről.
~Lassan indulnunk kéne.~ Ez a mondat aztán még bele is rúgja a szégyenkezés árkába. Mintha a Niyss pompás szirmai fonnyadtan hullanának le róla. Amúgy se illettek hozzá maradéktalanul, de azért ügyesen kufárkodott velük. S most mivé lett? Egy szentimentális csitrivé, aki egy légyott után véletlenül szerelmet vall egy vadásznak? Wäor válasza legalább hathatósan felrázza az ábrándos édelgésből. Mintha képen törölték volna a Hírverő különkiadásával. Mit is gondolt? És egyáltalán mi a fene ütött belé, hogy ilyen hülye szóvirágba keverte magát? De hiába nem volt az egész szándékos, de még igazán komoly sem, és hiába dühös magára elsősorban, azért valahol csalódott is. Még szerencse, hogy háttal van a vadásznak, így az arcára kiülő érzések nem árulkodnak.
Sosem állt neki boncolgatni a dolgot, hogy is áll ez az egész kettőjük között, és sosem gondolta tovább annál ami éppen volt. És ez így volt jó. Erre ez a hülye szó felrúgja az egészet, és fogalma sincs, miért bántja annyira. Legalább arra a makacs önérzetére számíthat, így szerencsére ez a lelkizős dráma nem gyűrűzik tovább. (Ennek ellenére Wäor biztosan meg fog fizetni érte, mert az ilyesmi így szokott működni ugyebár.)
Szisszenve ficereg, amikor a szálka próbál menekülni a kényes művelet elől, de a tanár úr ért az erdőhöz, még ha ilyen apró részletéről is van szó. Ha Yeza nem lenne épp megsértve, újból lenyűgözve érezné magát, így viszont ellenáll az érzésnek. Az ölelésből azonban nem próbál kibújni. Nem is akar. Jó így, ráadásul Wäor tenyere kellemesen meleg.
A nosztalgikus múltidézésre azért a vadász felé fordul és amúgy istenesen megpöcköli a fülét az ujjával.*
- Én a helyedben arról az esetről inkább mélységesen hallgatnék *morogja durcásan.* - A kis magánakciód nem kis bonyodalmat okozott.
- Akkor nem kérdeztem *mert a dolog miatt épp nem is állt szóba Wäorral* -, de miért csináltad?
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-14 19:30:09
Üzenet elküldve: 2017-03-14 19:30:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
//A hozzászólás +16 elemeket tartalmazhat//
*Yeza tudhatná, hogy általában veszélyes vizekre evez, ha kéjelgőn megy elébe férfiúi vágyainak. De nem ezúttal. Jóllakott nagymacska lustaságával furakszik bele az inzultus fő terébe, az érzékeny, vágyfelszító porcelán nyakba. Nem hajszolja vele újabb mámorba, nem veszi át a teljes irányítást, csak pimaszkodik egy keveset. Szemérmesen hallgat afelől is, ki kit csábított a bozótosba. Magára veszi ennek ódiumát, azt sem bánja, ha kettejük legendáriumába így kerül be, hiszen már nem a versengés a cél. Erős a gyanúja, hogy új szintre léptek kapcsolatukban.*
- Csak ha új helyre költözöm, egy régi cimborához. Olyankor mindig bekattan nálam valami *hunyorít, kézzel leellenőrizve a vörös gömbölyded formáit, megvannak-e még.*
- Elkezdem tanárnak képzelni magam, és előveszem az erre az alkalomra külön legyártott mesteri és ördögi hölgyfogó szónoklatomat.
*Halálosan komolynak tűnik. Mindenki számára, aki nem Yeza.*
- Tulajdonképpen érhető. Eddig nem így szoktalak meglepni *ölti fel külön erre az alkalomra tartogatott vigyorát. Neki is új persze, hogy ilyen módon volt hatással a másikra. Az igazat megvallva ez kisebb csodának is tekinthető.
Az sz betűs szó váratlanul éri, a meglepetésbe bele is rázkódik kevéssé. Valószerűtlen ilyet hallani szíve hölgyétől. Mintha a világ kizökkent volna szegletéből, s pillanatokra a lehetetlenség erői vették volna át az uralmat.*
- Lassan indulnunk kéne *kúszik fel rövid várakozás után újra ajkára a szó, mégsem érződik rajta a sietség legapróbb jele sem. Keze óvón öleli körbe a sérült tagot. Pontosan tudja, hogy kell bánni az ilyen jelentős sérülésekkel. Fogával és nyelvével szabadítja meg tőle, némi gyöngéd harapdálás által, miközben maga elé ülteti Yezát.*
- Visszafelé te vezetsz minket *pihenteti meg megfáradt tenyerét hátulról a formás halmok alatt, célzat nélkül, pusztán azért, mert jól esik összebújni még egy pillanatra.*
- Ez sem lesz más, mint amikor Zuyronnak, annak a vén kurafinak az emberei elől kellett elszelelnünk a vezetéseddel, által a Morgatagon. Csoda, hogy meg bírtam állni a lábamon egy olyan kiadós görbe este után. Pedig igazán nem kellett volna megsértődnie annak az ódon hordónak, pusztán azért, mert amikor könnyű kis kalandok után kacsingatott, Niyss leánykája helyett a saját asszonykáját szerveztem le neki gyönyörhozónak. Mentségemre legyen mondva, tökéletesen véletlenül. Mert hát ugye ki gondolná, hogy egy családban pont egyszerre jön mindkét derék félre az a cudar vérbőség meg az eltévelyedés. *Rá meg a pisloghatnék, de történetesen csak az egyik szemére, amitől még úgy is tűnik, mintha vigyorogna mellé. Szedelőzködik, ha a vörös nagyon kapacitálja erre, ellenkező esetben egy kicsit még pihenteti kezeit.*
//Különóra//
//A hozzászólás +16 elemeket tartalmazhat//
*Yeza tudhatná, hogy általában veszélyes vizekre evez, ha kéjelgőn megy elébe férfiúi vágyainak. De nem ezúttal. Jóllakott nagymacska lustaságával furakszik bele az inzultus fő terébe, az érzékeny, vágyfelszító porcelán nyakba. Nem hajszolja vele újabb mámorba, nem veszi át a teljes irányítást, csak pimaszkodik egy keveset. Szemérmesen hallgat afelől is, ki kit csábított a bozótosba. Magára veszi ennek ódiumát, azt sem bánja, ha kettejük legendáriumába így kerül be, hiszen már nem a versengés a cél. Erős a gyanúja, hogy új szintre léptek kapcsolatukban.*
- Csak ha új helyre költözöm, egy régi cimborához. Olyankor mindig bekattan nálam valami *hunyorít, kézzel leellenőrizve a vörös gömbölyded formáit, megvannak-e még.*
- Elkezdem tanárnak képzelni magam, és előveszem az erre az alkalomra külön legyártott mesteri és ördögi hölgyfogó szónoklatomat.
*Halálosan komolynak tűnik. Mindenki számára, aki nem Yeza.*
- Tulajdonképpen érhető. Eddig nem így szoktalak meglepni *ölti fel külön erre az alkalomra tartogatott vigyorát. Neki is új persze, hogy ilyen módon volt hatással a másikra. Az igazat megvallva ez kisebb csodának is tekinthető.
Az sz betűs szó váratlanul éri, a meglepetésbe bele is rázkódik kevéssé. Valószerűtlen ilyet hallani szíve hölgyétől. Mintha a világ kizökkent volna szegletéből, s pillanatokra a lehetetlenség erői vették volna át az uralmat.*
- Lassan indulnunk kéne *kúszik fel rövid várakozás után újra ajkára a szó, mégsem érződik rajta a sietség legapróbb jele sem. Keze óvón öleli körbe a sérült tagot. Pontosan tudja, hogy kell bánni az ilyen jelentős sérülésekkel. Fogával és nyelvével szabadítja meg tőle, némi gyöngéd harapdálás által, miközben maga elé ülteti Yezát.*
- Visszafelé te vezetsz minket *pihenteti meg megfáradt tenyerét hátulról a formás halmok alatt, célzat nélkül, pusztán azért, mert jól esik összebújni még egy pillanatra.*
- Ez sem lesz más, mint amikor Zuyronnak, annak a vén kurafinak az emberei elől kellett elszelelnünk a vezetéseddel, által a Morgatagon. Csoda, hogy meg bírtam állni a lábamon egy olyan kiadós görbe este után. Pedig igazán nem kellett volna megsértődnie annak az ódon hordónak, pusztán azért, mert amikor könnyű kis kalandok után kacsingatott, Niyss leánykája helyett a saját asszonykáját szerveztem le neki gyönyörhozónak. Mentségemre legyen mondva, tökéletesen véletlenül. Mert hát ugye ki gondolná, hogy egy családban pont egyszerre jön mindkét derék félre az a cudar vérbőség meg az eltévelyedés. *Rá meg a pisloghatnék, de történetesen csak az egyik szemére, amitől még úgy is tűnik, mintha vigyorogna mellé. Szedelőzködik, ha a vörös nagyon kapacitálja erre, ellenkező esetben egy kicsit még pihenteti kezeit.*
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-13 18:16:14
Üzenet elküldve: 2017-03-13 18:16:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Kéjelgőn tartja a nyakát a csók elé, nem is elégszik meg eggyel. Sóhajtva várja, hogy kiszolgálják, ha már ilyen kényeztetésre lett meginvitálva.
Lassacskán éled a parázs is, ahogy kezd magára találni a beteljesülés tompa mámorából.*
- Valld be, gyakran csinálod ezt? *duruzsolja vidoran élvezve a csókokat.* - Lányokat csábítasz a bozótba, hogy kihasználd a helyzetet *cicceg pimaszkodva.* - Bevallom, az elején nem gondoltam, hogy ilyen... lendületes a tanítási stílusod.
*A csendes kis kuncogás elhallgat néhány szívdobbanás erejéig. Yeza lágy csókocskát oroz magának a vadász ajkáról.*
- Gyakrabban kellene nekem mesélned *mondja egy kicsit már komolyabban, de még mindig mosolyogva.* - Tudod, ott a fánál megleptél.
*Kissé hátrébb húzódik, hogy Wäor szemébe nézhessen.*
- A végén még azt kell higgyem, nem csak a szemérmetlen jóképűséged miatt szeretlek.
*Elhallgat, ahogy kicsúszik a szó a száján. Igyekszik eltussolni a dolgot, úgy tenni, mintha észre se vette volna az egészet, mintha jelentéktelen szófordulat lett volna, mint általában. Most valamiért mégis libabőrös lett tőle és a pillantása is azonnal megszökött a vadászé elől. Ujjai Wäor bőrét cirógatják, a gondolatai pedig kapkodva kutatnak valami téma után, amit bedobhatna, hogy a hirtelen elhallgatásból kibújjon.*
- Azt hiszem, szálka ment az ujjamba *fedezi fel a sajgó kis tényt, már-már határozott örömmel.* - Áú! *aztán a maga kellemetlen tényszerűségében is, ahogy megnyomja az ujjbegyét.*
//Különóra//
*Kéjelgőn tartja a nyakát a csók elé, nem is elégszik meg eggyel. Sóhajtva várja, hogy kiszolgálják, ha már ilyen kényeztetésre lett meginvitálva.
Lassacskán éled a parázs is, ahogy kezd magára találni a beteljesülés tompa mámorából.*
- Valld be, gyakran csinálod ezt? *duruzsolja vidoran élvezve a csókokat.* - Lányokat csábítasz a bozótba, hogy kihasználd a helyzetet *cicceg pimaszkodva.* - Bevallom, az elején nem gondoltam, hogy ilyen... lendületes a tanítási stílusod.
*A csendes kis kuncogás elhallgat néhány szívdobbanás erejéig. Yeza lágy csókocskát oroz magának a vadász ajkáról.*
- Gyakrabban kellene nekem mesélned *mondja egy kicsit már komolyabban, de még mindig mosolyogva.* - Tudod, ott a fánál megleptél.
*Kissé hátrébb húzódik, hogy Wäor szemébe nézhessen.*
- A végén még azt kell higgyem, nem csak a szemérmetlen jóképűséged miatt szeretlek.
*Elhallgat, ahogy kicsúszik a szó a száján. Igyekszik eltussolni a dolgot, úgy tenni, mintha észre se vette volna az egészet, mintha jelentéktelen szófordulat lett volna, mint általában. Most valamiért mégis libabőrös lett tőle és a pillantása is azonnal megszökött a vadászé elől. Ujjai Wäor bőrét cirógatják, a gondolatai pedig kapkodva kutatnak valami téma után, amit bedobhatna, hogy a hirtelen elhallgatásból kibújjon.*
- Azt hiszem, szálka ment az ujjamba *fedezi fel a sajgó kis tényt, már-már határozott örömmel.* - Áú! *aztán a maga kellemetlen tényszerűségében is, ahogy megnyomja az ujjbegyét.*
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-13 15:36:34
Üzenet elküldve: 2017-03-13 15:36:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
//A hozzászólás +16 elemeket tartalmazhat//
*Minden felesleges modorosság leolvad róla, ha ugyan mondható, hogy ez jellemző volt rá idáig. Kimondatlan s láthatatlan leplek tűnnek el közülük, csupán némi sejtelmességet hagyva meg, a korábbi, áttörhetetlen fal halovány, rugalmas lenyomataként, visszképeként. Bódulatba olvadnak, ahol a tiszta együvé hangolódás az úr, némi halk susogással megfűszerezve, pírral töltve meg az értő fület. A mozdulatok szinte magukból hívják életre az újabbakat, a félig pőre testek bonyolult táncaként. Kedvét tölti formás halmokon, elkalandozik völgyek ölén, mind gyorsabb ritmusra ösztökélve a vöröst, maga mellé vonva az úton, vezetve a beteljesülés magasra törő ösvényén. Ölében tartja szeretőjét, míg a borzongás csillapszik, tenyereivel oszlatva el azt. Sietniük nincs hova, jólesőn pihennek meg egymáson. Yeza most kapta meg az igazi beavatást az erdei létbe, a feltétlen bizalom megismerése révén. Simító ujjakkal tartja meg a lány tarkóját, csókot lehelve a nyak igencsak érzékeny bőrére.*
//Különóra//
//A hozzászólás +16 elemeket tartalmazhat//
*Minden felesleges modorosság leolvad róla, ha ugyan mondható, hogy ez jellemző volt rá idáig. Kimondatlan s láthatatlan leplek tűnnek el közülük, csupán némi sejtelmességet hagyva meg, a korábbi, áttörhetetlen fal halovány, rugalmas lenyomataként, visszképeként. Bódulatba olvadnak, ahol a tiszta együvé hangolódás az úr, némi halk susogással megfűszerezve, pírral töltve meg az értő fület. A mozdulatok szinte magukból hívják életre az újabbakat, a félig pőre testek bonyolult táncaként. Kedvét tölti formás halmokon, elkalandozik völgyek ölén, mind gyorsabb ritmusra ösztökélve a vöröst, maga mellé vonva az úton, vezetve a beteljesülés magasra törő ösvényén. Ölében tartja szeretőjét, míg a borzongás csillapszik, tenyereivel oszlatva el azt. Sietniük nincs hova, jólesőn pihennek meg egymáson. Yeza most kapta meg az igazi beavatást az erdei létbe, a feltétlen bizalom megismerése révén. Simító ujjakkal tartja meg a lány tarkóját, csókot lehelve a nyak igencsak érzékeny bőrére.*
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-13 10:07:10
Üzenet elküldve: 2017-03-13 10:07:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
// A jelenet 16+ elemeket tartalmazhat //
*Belepusztul ebbe az érzésbe, száz és száz édes halált halva. Boldog, és a boldogságnak ilyen túlcsorduló esszenciáját még sosem tapasztalta. Nem is gondolta, hogy ilyen tömény kivonata egyáltalán létezhet. A mosolygástól szinte már sajognak a vonásai, mégis, mintha egyúttal a pityergés kerülgetné. Az a fajta, ami még csak hallomásból sem ismeri a szomorúságot.
Oda se figyelve rúgja le magáról a csizmákat és a nadrágot, közben sürgetőn bontogatja Wäort is a holmikból. Nem érdekli, ha az anyag szakadva tiltakozik a hangját hallatva, az sem érdekli, az ő ruhái sínylik-e vagy a vadászé. A bőrén akarja érezni a férfiét. A tenyere alatt annak a testnek a fenséges domborzatát, melynek minden mozdulása csak még vadabb és érzékibb tónust adnak az izmok finom hegyvölgyeinek. Csókok és csókra kínált idomok mohó harmóniája falja egymást. Ölelkezésük szinte észrevétlenül bukik át a testiség azon határán, mikor férfi és nő eggyé forr. Ez az egymásra találás sokkal mélyebb, mint a vágyak és a kéj. Ezt nem tanítják a Niyss egyetlen húgocskájának sem. Itt a test csupán másodhegedűs, hiába temeti őket magába az önfeledt gyönyör. Az együtt fogalmát írják át most ők ketten, méghozzá olyan tökéletesen illeszkedő, olyan szorosan egymásba kapaszkodó lényeggé, ami túlszárnyalja a bonthatatlan egység eredendő tökélyét. Yeza legalábbis ebben a leírhatatlan érzésben semmisül meg és oldódik fel, mikor ölelkezésük heve a tetőfokára hág. Fogalma sincs, hogy magánál van-e még, de nem is számít. Mosolygásában a lelke mélyéig mosolyog ebben az erőtlen, könnyed érzésben. A külvilág csak lassan settenkedik vissza köréjük, úgy, ahogy illedelmes szolgáló reggel beoson a gazda koszos csizmájáért, hogy mire megébred, tisztára suvickolva várhassa az ajtó előtt. A hideg is piszkálódni kezd idővel, mikor szívük ritmusa lecsendesül valamelyest. Az izzadságtól nyirkos bőrre borzongást csókol a hűvös szellő. Mégsem akaródzik öltözködni. Főleg míg Wäor cirógatása ilyen kényeztetőn kellemes a Rőt pőre hátsóján. Egy szó nélkül, szinte dorombolva hallgatja a vadász szívének, lélegzetének ütemét. Talán életében először most nem forog a gondolatai között semmi turpisság, versengés vagy fricska. Egyszerűen hálás ezért az érzésért, ami átjárja, ami felszabadította és új élettel töltötte el.*
//Különóra//
// A jelenet 16+ elemeket tartalmazhat //
*Belepusztul ebbe az érzésbe, száz és száz édes halált halva. Boldog, és a boldogságnak ilyen túlcsorduló esszenciáját még sosem tapasztalta. Nem is gondolta, hogy ilyen tömény kivonata egyáltalán létezhet. A mosolygástól szinte már sajognak a vonásai, mégis, mintha egyúttal a pityergés kerülgetné. Az a fajta, ami még csak hallomásból sem ismeri a szomorúságot.
Oda se figyelve rúgja le magáról a csizmákat és a nadrágot, közben sürgetőn bontogatja Wäort is a holmikból. Nem érdekli, ha az anyag szakadva tiltakozik a hangját hallatva, az sem érdekli, az ő ruhái sínylik-e vagy a vadászé. A bőrén akarja érezni a férfiét. A tenyere alatt annak a testnek a fenséges domborzatát, melynek minden mozdulása csak még vadabb és érzékibb tónust adnak az izmok finom hegyvölgyeinek. Csókok és csókra kínált idomok mohó harmóniája falja egymást. Ölelkezésük szinte észrevétlenül bukik át a testiség azon határán, mikor férfi és nő eggyé forr. Ez az egymásra találás sokkal mélyebb, mint a vágyak és a kéj. Ezt nem tanítják a Niyss egyetlen húgocskájának sem. Itt a test csupán másodhegedűs, hiába temeti őket magába az önfeledt gyönyör. Az együtt fogalmát írják át most ők ketten, méghozzá olyan tökéletesen illeszkedő, olyan szorosan egymásba kapaszkodó lényeggé, ami túlszárnyalja a bonthatatlan egység eredendő tökélyét. Yeza legalábbis ebben a leírhatatlan érzésben semmisül meg és oldódik fel, mikor ölelkezésük heve a tetőfokára hág. Fogalma sincs, hogy magánál van-e még, de nem is számít. Mosolygásában a lelke mélyéig mosolyog ebben az erőtlen, könnyed érzésben. A külvilág csak lassan settenkedik vissza köréjük, úgy, ahogy illedelmes szolgáló reggel beoson a gazda koszos csizmájáért, hogy mire megébred, tisztára suvickolva várhassa az ajtó előtt. A hideg is piszkálódni kezd idővel, mikor szívük ritmusa lecsendesül valamelyest. Az izzadságtól nyirkos bőrre borzongást csókol a hűvös szellő. Mégsem akaródzik öltözködni. Főleg míg Wäor cirógatása ilyen kényeztetőn kellemes a Rőt pőre hátsóján. Egy szó nélkül, szinte dorombolva hallgatja a vadász szívének, lélegzetének ütemét. Talán életében először most nem forog a gondolatai között semmi turpisság, versengés vagy fricska. Egyszerűen hálás ezért az érzésért, ami átjárja, ami felszabadította és új élettel töltötte el.*
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-13 02:50:51
Üzenet elküldve: 2017-03-13 02:50:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megérkezik végre Arthenior közelébe, a végzetéhez. Fekete köpenyét húzza maga után csendben. Maszkjából kibámulva keresi, hogy merre kell mennie, Egy pár perces nézelődés után megtalálja az utat. Visszagondol az időre mikor utoljára járt itt, volt az pár éve. Az emberek szerették zenéit, de volt aki nem, ezért kellett elmennie, inkább elmenekülnie, de most már nem bánja. A sok idő eltemette benne a fájdalmat és csak bosszú maradt utána. A gondolatól erősen rámarkol kardjára, amit ez előtt még csak gyakorló harcnál használt és megfélemlítésnél, de éles helyzetbe még sose kellett használnia és ha rajta múlik, mindegy ilyet nem szabad mondani. Azt teszi amit jónak lát, csak reméljük mit akar tenni a maszkos bosszúálló.
~Teljesen eltévedtem. ~
Sóhajt egyet és körbenéz merre kéne mennie és akkor megpillant egy sötét bőrű asszonyt és elindul felé. Mikor odaér megszólítja a láthatólag ember nőt. *
-Elnézést a zavarásért, de nem tudja merre található Arthenior... -
*A mondat végét nem tudja ki mondani, mert a nő megfordul és az arca egy szétéget, sebhelyes torz massza. Antazio megijedve meghátrál, de egy pillanattal később eltűnik a hölgy akit előbb látott.
~Ezek a hallucinációk az elmémet felfogják emészteni. ~
Kifújja a levegőt és megigazítja köpenyét. Átgondolja az egész helyzetet, hogy jól cselekszik-e.
~Érdemes volt eljönni újra ide és feltépni a fájdalmas sebeket?~
Egy belsőhang csak annyit mond igen. Nem győzi meg őt, de valamennyi erőt ad, hogy tovább induljon, még ha jó döntés, ha nem. Minden egyes lépésnél az emlékek törnek fel belőle ami elől legszívesebben elfutna, de nem teheti. Túl sok ideje tartja ezt magában, nincs tovább. *
~Teljesen eltévedtem. ~
Sóhajt egyet és körbenéz merre kéne mennie és akkor megpillant egy sötét bőrű asszonyt és elindul felé. Mikor odaér megszólítja a láthatólag ember nőt. *
-Elnézést a zavarásért, de nem tudja merre található Arthenior... -
*A mondat végét nem tudja ki mondani, mert a nő megfordul és az arca egy szétéget, sebhelyes torz massza. Antazio megijedve meghátrál, de egy pillanattal később eltűnik a hölgy akit előbb látott.
~Ezek a hallucinációk az elmémet felfogják emészteni. ~
Kifújja a levegőt és megigazítja köpenyét. Átgondolja az egész helyzetet, hogy jól cselekszik-e.
~Érdemes volt eljönni újra ide és feltépni a fájdalmas sebeket?~
Egy belsőhang csak annyit mond igen. Nem győzi meg őt, de valamennyi erőt ad, hogy tovább induljon, még ha jó döntés, ha nem. Minden egyes lépésnél az emlékek törnek fel belőle ami elől legszívesebben elfutna, de nem teheti. Túl sok ideje tartja ezt magában, nincs tovább. *
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-12 22:22:49
Üzenet elküldve: 2017-03-12 22:22:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Mint űzött vad vág keresztül az erdőn. Persze csak képletesen értve, igencsak ritkán kerül abba a helyzetbe, hogy neki kelljen menekülnie bármi elől is. Vadászként más a dolga. Felkutatni, becserkészni, elrendezni. A vörössel azért kivételt tesz, már csak az édes játék kedvéért is. A végtelenségig húzták egymást, most már szükség volna enyhet adó feloldásra is. Lendületes, ám mégis óvó rugaszkodással dönti le az áldozatot a puha, fedett talajra, épp csak nem morran mellé. Akad némi türelmetlenség a mozdulataiban, hosszú hetek feloldatlan gubancainak köszönhetően. A bíbelődéstől eltekint, minden ügyességét latba veti, hogy Yeza végre a maga kendőzetlen mivoltában állhasson előtte. Egy pillanatra behunyja a szemét, mélyen szippantva be a levegőt, aztán felvállalja a nemes feladatot. Határozott mozdulatok, melyek szilárdan megtartják lányt, ugyanakkor végtelen a figyelem a kezek simításában. Ahogy fogyatkozik róluk a szükségtelennek ítélt dolgok, úgy válik ez egyre bensőségesebbé. Hirtelen újra régen van, fiatal énjük idejében, amikor az életüket is rábízták volna a másikra, és amikor először próbálták feloldani azt a lehetetlenséget, hogy hogyan is juthatnak egymáshoz a szoros egymásba bújásnál is még közelebb. Persze a mai fejével máshogy gondolkodna, ha volna most kedve gondolkodni: csak együtt lenni, élni, jól érezni magukat, áldani a napokat, amiket közösen tölthetnek, a levegőnél is természetesebb közegévé válni egymásnak. Végül megöregedni - együtt. Most viszont ez még mind messze van, tekintvén, maradt még némi csekély lehámozni való, mielőtt elmerülhetnek egymásban. Minthogy azonban a sejtelmesség csak izgalmasabbá teszi játékukat, hagyja is azt a helyén.*
//Különóra//
*Mint űzött vad vág keresztül az erdőn. Persze csak képletesen értve, igencsak ritkán kerül abba a helyzetbe, hogy neki kelljen menekülnie bármi elől is. Vadászként más a dolga. Felkutatni, becserkészni, elrendezni. A vörössel azért kivételt tesz, már csak az édes játék kedvéért is. A végtelenségig húzták egymást, most már szükség volna enyhet adó feloldásra is. Lendületes, ám mégis óvó rugaszkodással dönti le az áldozatot a puha, fedett talajra, épp csak nem morran mellé. Akad némi türelmetlenség a mozdulataiban, hosszú hetek feloldatlan gubancainak köszönhetően. A bíbelődéstől eltekint, minden ügyességét latba veti, hogy Yeza végre a maga kendőzetlen mivoltában állhasson előtte. Egy pillanatra behunyja a szemét, mélyen szippantva be a levegőt, aztán felvállalja a nemes feladatot. Határozott mozdulatok, melyek szilárdan megtartják lányt, ugyanakkor végtelen a figyelem a kezek simításában. Ahogy fogyatkozik róluk a szükségtelennek ítélt dolgok, úgy válik ez egyre bensőségesebbé. Hirtelen újra régen van, fiatal énjük idejében, amikor az életüket is rábízták volna a másikra, és amikor először próbálták feloldani azt a lehetetlenséget, hogy hogyan is juthatnak egymáshoz a szoros egymásba bújásnál is még közelebb. Persze a mai fejével máshogy gondolkodna, ha volna most kedve gondolkodni: csak együtt lenni, élni, jól érezni magukat, áldani a napokat, amiket közösen tölthetnek, a levegőnél is természetesebb közegévé válni egymásnak. Végül megöregedni - együtt. Most viszont ez még mind messze van, tekintvén, maradt még némi csekély lehámozni való, mielőtt elmerülhetnek egymásban. Minthogy azonban a sejtelmesség csak izgalmasabbá teszi játékukat, hagyja is azt a helyén.*
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-12 19:33:51
Üzenet elküldve: 2017-03-12 19:33:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Mintha némi csalódottságot vélne felfedezni Wäor arcán, amikor meglebbenti a köpenyért indulást. Talán furcsán veszi ki magát, de ő most határozottan örül ennek, hiszen ez azt jelenti, amiben nem igazán bizakodott már most.
Olyan lendülettel indul neki, mintha kergetőző kölykök volnának. Ki-kibukik belőle a kuncogás, ahogy rohan. Nagyjából Wäort irányát követi, illetve, igyekszik előre törni, jobb utat találni. Attól most egyáltalán nem tart, hogy eltéved. Tudja, hogy a vadász itt van mellette. Együtt szaladnak, egymás elől szaladnak, egymást űzik és kerítik. Yeza azért nem adja könnyen magát, de Wäor elől egy nála jóval gyakorlottabb suta se könnyen lépne meg. Az ijedtséget egy pillanat alatt legyűri a nevetés, mikor a vadász végül ráveti magát és hemperegve lebucskáznak a domboldalon.
Valószínűleg egyiküknek sem jut már eszébe az a nyomorult köpeny, mikor egymást ölelve megállapodnak az avaron. Megállapodnak... Kapkodó, ziháló mozdulatok közt, melyek igyekeznek a másikat megszabadítani a ruháktól. Pezseg Yeza vére és úgy simítja a vágyott férfitestet, mintha első alkalom lenne, hogy így egymásnak esnek. Mintha mázsás súlytól szabadult volna meg. Lehet, hogy túl hirtelen éli bele magát az egészbe, de ez a közelség őszintén elhiteti vele, hogy minden a régi közöttük.
Felszabadult öröm és odaadás járja át. Nagyon régóta most először ölelheti úgy a vadászt, hogy nem furakszik közéjük kétség vagy feszültség. Most csak ők ketten vannak, a világ minden más dolgát végre maguk mögött hagyták. Mennyire, mennyire nagyon várta, vágyta már ezt! Ebben a pillanatban tudja, mindene megvan, amit az élettől kívánhat.*
//Különóra//
*Mintha némi csalódottságot vélne felfedezni Wäor arcán, amikor meglebbenti a köpenyért indulást. Talán furcsán veszi ki magát, de ő most határozottan örül ennek, hiszen ez azt jelenti, amiben nem igazán bizakodott már most.
Olyan lendülettel indul neki, mintha kergetőző kölykök volnának. Ki-kibukik belőle a kuncogás, ahogy rohan. Nagyjából Wäort irányát követi, illetve, igyekszik előre törni, jobb utat találni. Attól most egyáltalán nem tart, hogy eltéved. Tudja, hogy a vadász itt van mellette. Együtt szaladnak, egymás elől szaladnak, egymást űzik és kerítik. Yeza azért nem adja könnyen magát, de Wäor elől egy nála jóval gyakorlottabb suta se könnyen lépne meg. Az ijedtséget egy pillanat alatt legyűri a nevetés, mikor a vadász végül ráveti magát és hemperegve lebucskáznak a domboldalon.
Valószínűleg egyiküknek sem jut már eszébe az a nyomorult köpeny, mikor egymást ölelve megállapodnak az avaron. Megállapodnak... Kapkodó, ziháló mozdulatok közt, melyek igyekeznek a másikat megszabadítani a ruháktól. Pezseg Yeza vére és úgy simítja a vágyott férfitestet, mintha első alkalom lenne, hogy így egymásnak esnek. Mintha mázsás súlytól szabadult volna meg. Lehet, hogy túl hirtelen éli bele magát az egészbe, de ez a közelség őszintén elhiteti vele, hogy minden a régi közöttük.
Felszabadult öröm és odaadás járja át. Nagyon régóta most először ölelheti úgy a vadászt, hogy nem furakszik közéjük kétség vagy feszültség. Most csak ők ketten vannak, a világ minden más dolgát végre maguk mögött hagyták. Mennyire, mennyire nagyon várta, vágyta már ezt! Ebben a pillanatban tudja, mindene megvan, amit az élettől kívánhat.*
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-12 15:37:50
Üzenet elküldve: 2017-03-12 15:37:50
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A mesterét követve ballag mögötte. Megalázta őt egy egész város előtt. A harag csak gyűl benne, nem bírja tovább ezt. Felszegezett tekintettel nézi azt az embert aki lassan tizenöt éve rabolta el és neveli. Sose szerette, sose volt hozzá kedves, csak kihasználja. Eleinte csak főzésre, teherhordásra használta, de mikor meglátta, hogy mekkorára nő, azóta képzi őt. Ha akarja ha nem, neki engedelmeskedni-e kell neki, de miért? Már sokkal erősebb nála, sokkal gyorsabb. A férfi már a hatvanat tapossa és nem a legjobb formába van. Nyel egyet Eiliries, egy véreset. Az előbbi ütésektől még mindig vérzik a szája. *
-Nem hagyom ezt tovább.
*Nyögi ki nehezen a szavakat és megáll. A férfi mintha meg se hallotta a szavakat, csak megy tovább. *
-Nem vagyok a szolgád, elhagylak!
*Üvölti a szavakat a férfi után aki megtorpan és visszafordul. A szemeiben látni lehet a haragot és a fájdalmat. A férfi idegesen megindul felé, nem tudja mit tegyen. Több harcot vívott már meg és sose félt egyiktől se, de az öreg az más. Tőle mindig félt, nem az ereje miatt, hanem mert uralkodott felette és már ő is elhitte, hogy ez így van. De nem, neki nem kell szolgálnia őt, szabad ember aki azt tehet amit akar. Kinyitja a szemeit és a férfi már előtte van mindjárt. Nem fél többet, csak cselekszik, amilyen gyorsan csak tudja előkapja a kardját és neki támad. A férfi nem lankad, ő is így tesz. A kardok összecsapnak és egymás szemébe néznek, a férfinak gyilkos kék szemei mindig megrémítették őt, de most már nem. Barna haragtól izzó szemeivel belebámul a férfiéba. Egy hatalmas kiáltással taszítja el magától, a férfi megtámolyog és nekiesik egy fának, Eiliries ezt kihasználja amilyen gyorsan és erősen csak tud kardjával belevág a férfiba. Átmegy páncélon és húson a kard és a fába áll meg. A férfi szájából gyöngyözik a vér és végig folyik a páncélján amit farkasok díszítenek. Eiliries megáll a férfi előtt aki lihegve próbál szabadulni kevés sikerrel. *
-Az oroszlán legyőzi a farkast.
*Mondja ki a szavakat a férfinak aki ezt mindig fordítva mondta. A férfi röhögve húzza ki magából a kardot és dobja le a földre. A páncélból előbuggyan a vér és szét folyik az egész testén egészen a földig. *
-Semmit se érsz nélkülem, megfogsz halni!
*Üvölti a vért köpködve szájából. *
-Szerencse, hogy ezt te nem fogod látni.
*Mondja ki a nő és felkapja a kardját a földről. Lassan felemeli és egy gyors mozdulattal lekapja a férfi fejét ami lassan a földre hullik. Leejti a kardját és összerogy. Mély zokogásba tör ki a megkönnyebbüléstől. Végre vége, végre szabad. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.03.14 19:28:56, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Korhatárjelzés pótlása.
*A mesterét követve ballag mögötte. Megalázta őt egy egész város előtt. A harag csak gyűl benne, nem bírja tovább ezt. Felszegezett tekintettel nézi azt az embert aki lassan tizenöt éve rabolta el és neveli. Sose szerette, sose volt hozzá kedves, csak kihasználja. Eleinte csak főzésre, teherhordásra használta, de mikor meglátta, hogy mekkorára nő, azóta képzi őt. Ha akarja ha nem, neki engedelmeskedni-e kell neki, de miért? Már sokkal erősebb nála, sokkal gyorsabb. A férfi már a hatvanat tapossa és nem a legjobb formába van. Nyel egyet Eiliries, egy véreset. Az előbbi ütésektől még mindig vérzik a szája. *
-Nem hagyom ezt tovább.
*Nyögi ki nehezen a szavakat és megáll. A férfi mintha meg se hallotta a szavakat, csak megy tovább. *
-Nem vagyok a szolgád, elhagylak!
*Üvölti a szavakat a férfi után aki megtorpan és visszafordul. A szemeiben látni lehet a haragot és a fájdalmat. A férfi idegesen megindul felé, nem tudja mit tegyen. Több harcot vívott már meg és sose félt egyiktől se, de az öreg az más. Tőle mindig félt, nem az ereje miatt, hanem mert uralkodott felette és már ő is elhitte, hogy ez így van. De nem, neki nem kell szolgálnia őt, szabad ember aki azt tehet amit akar. Kinyitja a szemeit és a férfi már előtte van mindjárt. Nem fél többet, csak cselekszik, amilyen gyorsan csak tudja előkapja a kardját és neki támad. A férfi nem lankad, ő is így tesz. A kardok összecsapnak és egymás szemébe néznek, a férfinak gyilkos kék szemei mindig megrémítették őt, de most már nem. Barna haragtól izzó szemeivel belebámul a férfiéba. Egy hatalmas kiáltással taszítja el magától, a férfi megtámolyog és nekiesik egy fának, Eiliries ezt kihasználja amilyen gyorsan és erősen csak tud kardjával belevág a férfiba. Átmegy páncélon és húson a kard és a fába áll meg. A férfi szájából gyöngyözik a vér és végig folyik a páncélján amit farkasok díszítenek. Eiliries megáll a férfi előtt aki lihegve próbál szabadulni kevés sikerrel. *
-Az oroszlán legyőzi a farkast.
*Mondja ki a szavakat a férfinak aki ezt mindig fordítva mondta. A férfi röhögve húzza ki magából a kardot és dobja le a földre. A páncélból előbuggyan a vér és szét folyik az egész testén egészen a földig. *
-Semmit se érsz nélkülem, megfogsz halni!
*Üvölti a vért köpködve szájából. *
-Szerencse, hogy ezt te nem fogod látni.
*Mondja ki a nő és felkapja a kardját a földről. Lassan felemeli és egy gyors mozdulattal lekapja a férfi fejét ami lassan a földre hullik. Leejti a kardját és összerogy. Mély zokogásba tör ki a megkönnyebbüléstől. Végre vége, végre szabad. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.03.14 19:28:56, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása. Korhatárjelzés pótlása.
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-12 09:41:05
Üzenet elküldve: 2017-03-12 09:41:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
-El nem hinnéd, hogy az emberek mit ki nem dobálnak. Szinte teljesen érintetlen sültek végzik a szemétben a nemesi kúriák környékén.
~Ez a fruska teljesen bolond. De a jó értelemben.~
*Gondolja vidáman. Rég beszélt már ilyen hosszan bárkivel. Jól esik neki ez a derűs párbeszéd.
Hosszú léptekkel indul meg Yaka után. Nem lép elé, nem akar vezető lenni, hisz elég valószínű, hogy úgy is eltévedne az ismeretlen tájon. Karjait a feje mögött keresztezi és beledől. Kényelmetlen testtartásnak tűnik, de valójában ennek teljes ellentéte. Lapos vigyor játszik szája szegletében. Ugyan csuklyája takarja az arcát, látszik rajta, hogy nem feszeng a másik lány társaságában. Régen volt már ilyen vidám és felszabadult. Most még az sem lohasztja le jókedvét, hogy Yaka nagyon furcsa szerzet. Úgy viselkedik, mintha semmi fogalma nem lenne az őket körülvevő világról. Olyan, mint egy nagy gyerek, annyira ártatlan és naiv.*
-Ha akarod, kukázhatunk is. Nem igényem a puccos fogadó.
*Nevet fel karcos hangon.*
~Meglepő, de én ezt most komolyan is gondoltam! Kezdek becsavarodni?!~
-El nem hinnéd, hogy az emberek mit ki nem dobálnak. Szinte teljesen érintetlen sültek végzik a szemétben a nemesi kúriák környékén.
~Ez a fruska teljesen bolond. De a jó értelemben.~
*Gondolja vidáman. Rég beszélt már ilyen hosszan bárkivel. Jól esik neki ez a derűs párbeszéd.
Hosszú léptekkel indul meg Yaka után. Nem lép elé, nem akar vezető lenni, hisz elég valószínű, hogy úgy is eltévedne az ismeretlen tájon. Karjait a feje mögött keresztezi és beledől. Kényelmetlen testtartásnak tűnik, de valójában ennek teljes ellentéte. Lapos vigyor játszik szája szegletében. Ugyan csuklyája takarja az arcát, látszik rajta, hogy nem feszeng a másik lány társaságában. Régen volt már ilyen vidám és felszabadult. Most még az sem lohasztja le jókedvét, hogy Yaka nagyon furcsa szerzet. Úgy viselkedik, mintha semmi fogalma nem lenne az őket körülvevő világról. Olyan, mint egy nagy gyerek, annyira ártatlan és naiv.*
-Ha akarod, kukázhatunk is. Nem igényem a puccos fogadó.
*Nevet fel karcos hangon.*
~Meglepő, de én ezt most komolyan is gondoltam! Kezdek becsavarodni?!~
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:51:53
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:51:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*Elgondolkodva nézi a kövek által kiváltott hatást. Három oszlop, különböző emelkedések, melyek alkalomadtán összeadódnak. Vélhetően azt a kettő járólapot kell megtalálniuk, melyek együttesen mindhárom hiányzó részt járószintre hozzák. Új társuk felvetése helyén valónak tűnik, de végiggondolva a dolgot, lehetséges, hogy van egy, a tökéleteshez még inkább közeledő megoldása.*
- Ha a jobb oldali negyediket és a bal oldali másodikat választjuk, akkor elvileg minden a helyén lesz *egészíti ki az elhangzottakat. Nem kell semmin változtatni, hiszen előbbi máris megkapja a kellő nyomatékot.*
- Sir Reust, elfoglalná a bal kettes pozíciót? *int színpadiasan a jó lovag felé.*
- Én magam mennék át, ha beválnak a terveink, hogy odaát egy fixáló gombot vagy kapcsolót keressek.
*Reméli, ez mindenki számára elfogadható. Figyel, mi történik, és hogy meg tudja-e kezdeni az átkelést.*
*Elgondolkodva nézi a kövek által kiváltott hatást. Három oszlop, különböző emelkedések, melyek alkalomadtán összeadódnak. Vélhetően azt a kettő járólapot kell megtalálniuk, melyek együttesen mindhárom hiányzó részt járószintre hozzák. Új társuk felvetése helyén valónak tűnik, de végiggondolva a dolgot, lehetséges, hogy van egy, a tökéleteshez még inkább közeledő megoldása.*
- Ha a jobb oldali negyediket és a bal oldali másodikat választjuk, akkor elvileg minden a helyén lesz *egészíti ki az elhangzottakat. Nem kell semmin változtatni, hiszen előbbi máris megkapja a kellő nyomatékot.*
- Sir Reust, elfoglalná a bal kettes pozíciót? *int színpadiasan a jó lovag felé.*
- Én magam mennék át, ha beválnak a terveink, hogy odaát egy fixáló gombot vagy kapcsolót keressek.
*Reméli, ez mindenki számára elfogadható. Figyel, mi történik, és hogy meg tudja-e kezdeni az átkelést.*
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:49:11
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:49:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Egyáltalán nem rökönyödik meg a válaszon. Ő is gyilkolt már, nem is keveset, bár ez nézőpont kérdése. Katonákhoz mérten csak kóstolgatja a mesterséget, átlag polgárokhoz képest viszont már sokakat ölt meg. Annyi mindenesetre biztos, hogy látszólag egyáltalán nem érdekli a tény, hogy a másik embereket öl, továbbra is ugyanolyan derűs az ábrázata.*
- Menjünk.
*Egyezik bele, bár az ő elhatározása eddig is ez volt. Meg is fordul, de csak akkor indul el tényleg ha a másik is mellé lép.*
- A szemétből?
*Meglepő, de nem hitetlenkedve, hanem őszintén kérdez vissza.*
- Például mi?
*El sem tudja képzelni milyen finomságok lehetnek ott, de nincs oka kételkedni. Eddig még nem sokszor kellett ennie, nincs sok tapasztalata ez ügyben, csak azt tudja hogy amit elé raktak az finom volt. Aranyat is lopott eleget még amikor a favágóktól menekült, azzal sincs gond hogy a fogadóba fizetni kellene, néhány hatig legalábbis még biztosan kihúzza, azon pedig még nem is gondolkozott hogy utána mi lesz.*
- Fogadó van a főtéren, azt láttam, de kíváncsi vagyok, milyen finomat találnánk a szemétben.
*Most már biztosan bolondnak gondolja Yken, és valamennyire az is. Vagy inkább tudatlan, naiv, hiszen új neki itt minden. Egy-két ködös emlékképe van, és vannak élmények amik ismerősek neki, de konkrét tapasztalata még kevés.*
*Egyáltalán nem rökönyödik meg a válaszon. Ő is gyilkolt már, nem is keveset, bár ez nézőpont kérdése. Katonákhoz mérten csak kóstolgatja a mesterséget, átlag polgárokhoz képest viszont már sokakat ölt meg. Annyi mindenesetre biztos, hogy látszólag egyáltalán nem érdekli a tény, hogy a másik embereket öl, továbbra is ugyanolyan derűs az ábrázata.*
- Menjünk.
*Egyezik bele, bár az ő elhatározása eddig is ez volt. Meg is fordul, de csak akkor indul el tényleg ha a másik is mellé lép.*
- A szemétből?
*Meglepő, de nem hitetlenkedve, hanem őszintén kérdez vissza.*
- Például mi?
*El sem tudja képzelni milyen finomságok lehetnek ott, de nincs oka kételkedni. Eddig még nem sokszor kellett ennie, nincs sok tapasztalata ez ügyben, csak azt tudja hogy amit elé raktak az finom volt. Aranyat is lopott eleget még amikor a favágóktól menekült, azzal sincs gond hogy a fogadóba fizetni kellene, néhány hatig legalábbis még biztosan kihúzza, azon pedig még nem is gondolkozott hogy utána mi lesz.*
- Fogadó van a főtéren, azt láttam, de kíváncsi vagyok, milyen finomat találnánk a szemétben.
*Most már biztosan bolondnak gondolja Yken, és valamennyire az is. Vagy inkább tudatlan, naiv, hiszen új neki itt minden. Egy-két ködös emlékképe van, és vannak élmények amik ismerősek neki, de konkrét tapasztalata még kevés.*
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:55:27
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:55:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
*Hideg zuhanyként éri a másik kérdése. Igen, ő egy gyilkos, egy könyörtelen és kegyetlen lény, aki pénzért halomra öli az élőlényeket. Így "kimondva" szörnyen hangzik, Yken mégsem remeg meg, nem érez bűnbánatot, nem tekint szánakozva a múltba.*
~Milyen életem lenne, ha akkor másképp döntök?~
*E gondolatra elkomorodik, lehetséges, hogy szép és békés életet élne, ennek ellenére nem tudja így elképzelni magát. Az ő nyughatatlan természete nem fér össze egy idilli élettel.*
-Lényegében igen. Gyilkos vagyok.
*Felel nagy sokára a másik kérdésére, de szinte egyből terel is. Nem akar erről beszélni, sosem volt képes megnyílni másoknak, miért pont ez a fruska lenne kivétel?*
-Menjünk a városba. Biztos van egy fogadó, vagy kocsma, jobb híján a szemétből is ki lehet kotorni egy-egy finom falatot.
*Utolsó gondolatát már nevetve mondja, de valójában teljesen komolyan gondolja. Mikor fiatal volt és olyanok voltak a körülmények, rákényszerült, hogy kitúrjon minden ehető falatot. Akár az állatok. Így, hogy visszaemlékszik gyerekkorára, csak nyomort lát a távoli múltban.*
-Induljunk. A gyomrom nem hajlandó tovább várakozni. Ha nem ehetek, menten megpusztulok!
*Ismét jóízűen felnevet. Mindig is kényes volt a hasára. Értékrendje első helyén egyértelműen a gyomra trónolt, pedig alakján ez meg sem látszik.
Érdeklődve várja Yaka válaszát. Nem kerülik el a figyelmét a lány hirtelen témaváltásai. Kissé furcsállja a dolgot, de figyelmen kívül hagyja. Betudja a másik izgága és gyermeki személyiségének.*
*Hideg zuhanyként éri a másik kérdése. Igen, ő egy gyilkos, egy könyörtelen és kegyetlen lény, aki pénzért halomra öli az élőlényeket. Így "kimondva" szörnyen hangzik, Yken mégsem remeg meg, nem érez bűnbánatot, nem tekint szánakozva a múltba.*
~Milyen életem lenne, ha akkor másképp döntök?~
*E gondolatra elkomorodik, lehetséges, hogy szép és békés életet élne, ennek ellenére nem tudja így elképzelni magát. Az ő nyughatatlan természete nem fér össze egy idilli élettel.*
-Lényegében igen. Gyilkos vagyok.
*Felel nagy sokára a másik kérdésére, de szinte egyből terel is. Nem akar erről beszélni, sosem volt képes megnyílni másoknak, miért pont ez a fruska lenne kivétel?*
-Menjünk a városba. Biztos van egy fogadó, vagy kocsma, jobb híján a szemétből is ki lehet kotorni egy-egy finom falatot.
*Utolsó gondolatát már nevetve mondja, de valójában teljesen komolyan gondolja. Mikor fiatal volt és olyanok voltak a körülmények, rákényszerült, hogy kitúrjon minden ehető falatot. Akár az állatok. Így, hogy visszaemlékszik gyerekkorára, csak nyomort lát a távoli múltban.*
-Induljunk. A gyomrom nem hajlandó tovább várakozni. Ha nem ehetek, menten megpusztulok!
*Ismét jóízűen felnevet. Mindig is kényes volt a hasára. Értékrendje első helyén egyértelműen a gyomra trónolt, pedig alakján ez meg sem látszik.
Érdeklődve várja Yaka válaszát. Nem kerülik el a figyelmét a lány hirtelen témaváltásai. Kissé furcsállja a dolgot, de figyelmen kívül hagyja. Betudja a másik izgága és gyermeki személyiségének.*
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:34:49
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:34:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
- Én is.
*Von vállat egész derűsen az idegenségre, bár ezt ő maga merőben másképp értelmezi.*
- Hát, azt nem tudom hogy mi kell ahhoz hogy ott tanítsanak. Kell egyáltalán a mágusoknak arany?
*Őszintén fogalma sincsen. Még a pénz gondolatát is szoknia kell. Végignéz a fickón mikor magára mutat, majd követi a példáját és saját magát is végigméri.*
- Én sem vagyok különb, talán nekem is munka kéne?
*Munka... tudja mi az a munka, meg hogy kell az arany hogy ehessen, és enni meglepően jó. Különös véletlen hogy éppen ezen gondolkodik mikor a másik hasa megkordul.*
- Hát ha munka nem is, de enned talán kéne!
*Vigyorogva viccelődik, majd megint eltekint Yken mellett.*
- Milyen messze lehet? Egyáltalán ott lenne mit enni?
*Talán nem egyértelmű, de ismét a mágustoronyra gondol, aztán hirtelen vált témát.*
- Én szerintem vissza megyek. Eddig sem volt különösebb célom, csak sétálgatni jöttem ki a tömegből.
*Hirtelen csaponganak a gondolatai erre-arra, az kétségtelen hogy kevésbé összeszedett mint egy ránézésre korabelinek illene.*
- Munka...
*Tűnődik kicsit, közben ő is hunyorogva az ég felé tekint.*
- Vajon jó érzés dolgozni?
*Nem is a másiktól kérdezi, csak hangosan gondolkodik, végül elfordul a nap felől és megdörzsölgeti a szemeit.*
- És akkor, te embereket ölsz?
*Ismét éles váltás, hangjában viszont semmi félsz nincs, csak őszinte érdeklődés.*
- Én is.
*Von vállat egész derűsen az idegenségre, bár ezt ő maga merőben másképp értelmezi.*
- Hát, azt nem tudom hogy mi kell ahhoz hogy ott tanítsanak. Kell egyáltalán a mágusoknak arany?
*Őszintén fogalma sincsen. Még a pénz gondolatát is szoknia kell. Végignéz a fickón mikor magára mutat, majd követi a példáját és saját magát is végigméri.*
- Én sem vagyok különb, talán nekem is munka kéne?
*Munka... tudja mi az a munka, meg hogy kell az arany hogy ehessen, és enni meglepően jó. Különös véletlen hogy éppen ezen gondolkodik mikor a másik hasa megkordul.*
- Hát ha munka nem is, de enned talán kéne!
*Vigyorogva viccelődik, majd megint eltekint Yken mellett.*
- Milyen messze lehet? Egyáltalán ott lenne mit enni?
*Talán nem egyértelmű, de ismét a mágustoronyra gondol, aztán hirtelen vált témát.*
- Én szerintem vissza megyek. Eddig sem volt különösebb célom, csak sétálgatni jöttem ki a tömegből.
*Hirtelen csaponganak a gondolatai erre-arra, az kétségtelen hogy kevésbé összeszedett mint egy ránézésre korabelinek illene.*
- Munka...
*Tűnődik kicsit, közben ő is hunyorogva az ég felé tekint.*
- Vajon jó érzés dolgozni?
*Nem is a másiktól kérdezi, csak hangosan gondolkodik, végül elfordul a nap felől és megdörzsölgeti a szemeit.*
- És akkor, te embereket ölsz?
*Ismét éles váltás, hangjában viszont semmi félsz nincs, csak őszinte érdeklődés.*
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-11 17:20:14
Üzenet elküldve: 2017-03-11 17:20:14
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Danse macabre//
-Be kell valljam, idegen vagyok errefelé. Nem igazán ismerem a járást.
*Yken mindig is gyűlölte bevallani, ha valamit nem, vagy rosszul tudott. Egyszerűen nem bírja elviselni azt a gondolatot, hogy vannak nála okosabb, többet tudó emberek. Talán ez az egyik oka annak, hogy mágiát akar tanulni.*
-Az az igazság, hogy nem munkalehetőséget keresek a mágustoronyban. Tanulni akarok. Bár egyre inkább hajlok afelé, hogy visszatérjek a nagyvárosba és munkaadó után nézzek.
*Színpadiasan magára mutat, majd így folytatja beszédét:*
-Elvégre ha az emberlánya végigmér, egy szakadt csavargót lát, nem egy büszke harcost. Jobb lenne elébb tisztes öltözetet kerítenem, aztán csak utána ámítani a népet a bűvésztrükkökkel.
*A zsoldos féloldalasan elmosolyodik. Így hangosan kimondva tényleg nagy botorság volt a mágustornyot kitűzni úti céljául. Minő szerencse s áldás, hogy összehozta a sors idézőjeles megmentőjével. Ha nem találkoznak bizonyára már teljesen idiótát csinált volna magából megannyi mágus előtt.*
~Mégis, hogy a búsba lehetek ekkora ökör?! Ááá! Szép volt Yken! Még mindig barom vagy!~
*Gondolatban már jó párszor elátkozta magát, és megfogadta, hogy ezentúl több esze lesz, és nem megy vakon az "álmai" után.
Fejét enyhén hátradönti és belenéz a napba. Szemét bántja az erős fény, de tűri. A fényes korong éppen delelőn van. És ezt zsoldosunk gyomra is megérezvén hangosan felmordul. Ekkor minden gondolat elszáll a fejéből a mágiával kapcsolatban, sokkal ősibb ösztönök ébrednek fel benne. Az evés.*
-Be kell valljam, idegen vagyok errefelé. Nem igazán ismerem a járást.
*Yken mindig is gyűlölte bevallani, ha valamit nem, vagy rosszul tudott. Egyszerűen nem bírja elviselni azt a gondolatot, hogy vannak nála okosabb, többet tudó emberek. Talán ez az egyik oka annak, hogy mágiát akar tanulni.*
-Az az igazság, hogy nem munkalehetőséget keresek a mágustoronyban. Tanulni akarok. Bár egyre inkább hajlok afelé, hogy visszatérjek a nagyvárosba és munkaadó után nézzek.
*Színpadiasan magára mutat, majd így folytatja beszédét:*
-Elvégre ha az emberlánya végigmér, egy szakadt csavargót lát, nem egy büszke harcost. Jobb lenne elébb tisztes öltözetet kerítenem, aztán csak utána ámítani a népet a bűvésztrükkökkel.
*A zsoldos féloldalasan elmosolyodik. Így hangosan kimondva tényleg nagy botorság volt a mágustornyot kitűzni úti céljául. Minő szerencse s áldás, hogy összehozta a sors idézőjeles megmentőjével. Ha nem találkoznak bizonyára már teljesen idiótát csinált volna magából megannyi mágus előtt.*
~Mégis, hogy a búsba lehetek ekkora ökör?! Ááá! Szép volt Yken! Még mindig barom vagy!~
*Gondolatban már jó párszor elátkozta magát, és megfogadta, hogy ezentúl több esze lesz, és nem megy vakon az "álmai" után.
Fejét enyhén hátradönti és belenéz a napba. Szemét bántja az erős fény, de tűri. A fényes korong éppen delelőn van. És ezt zsoldosunk gyomra is megérezvén hangosan felmordul. Ekkor minden gondolat elszáll a fejéből a mágiával kapcsolatban, sokkal ősibb ösztönök ébrednek fel benne. Az evés.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389