Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-05 15:35:08
Üzenet elküldve: 2017-04-05 15:35:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorút a Mágustoronyba//
//Belnis//
*Miközben beszélgetnek, szépen lassan elhagyják Arthenior városát és a külső területekre érnek. Az útjuk most lesz csak nehezebb, hiszen a szépen kikövezett utcácskáknak vége. Sőt, nemsokára át kell vágniuk az ingoványos, mocsaras vidékeken is.*
- Nem nehéz eltévedni, ha nem jártál még erre. Jobb is, hogy velem jössz.
*Közben rátérnek a megfelelő útra, ami még ugyan járható, de nem sokáig lesz ez így.*
- Egyébként igen, követtem. A főtéren láttam meg, valamiért szimpatikus volt nekem. Aztán idáig követtem. Nézd, ott az a fa!
*Mutat egy fára az út szélén. Régebben még az alá ült le reménytelenül. Akkor még nem tudta mi lesz vele, nem tudta, hogyan tovább, csak úgy volt. Egészen addig, amíg Shaia itt meg nem szólította.*
- Az alá ültem le. Nem volt célom, nem tudtam mit akarok. Aztán az a sötételf lány megszólított. Megijedtem, de nem bántott. Szerintem túlzottan szerencsétlennek hitt engem, és azért vitt magával.
*Nevet, de egyáltalán nem viccnek szánta. Tényleg nagyon szerencsétlen volt akkor, és ha nincs Shaia, még most is az lenne.*
- Megígértem neki, hogy egyszer még békává változtatom. *Mosolyodik el.*
//Belnis//
*Miközben beszélgetnek, szépen lassan elhagyják Arthenior városát és a külső területekre érnek. Az útjuk most lesz csak nehezebb, hiszen a szépen kikövezett utcácskáknak vége. Sőt, nemsokára át kell vágniuk az ingoványos, mocsaras vidékeken is.*
- Nem nehéz eltévedni, ha nem jártál még erre. Jobb is, hogy velem jössz.
*Közben rátérnek a megfelelő útra, ami még ugyan járható, de nem sokáig lesz ez így.*
- Egyébként igen, követtem. A főtéren láttam meg, valamiért szimpatikus volt nekem. Aztán idáig követtem. Nézd, ott az a fa!
*Mutat egy fára az út szélén. Régebben még az alá ült le reménytelenül. Akkor még nem tudta mi lesz vele, nem tudta, hogyan tovább, csak úgy volt. Egészen addig, amíg Shaia itt meg nem szólította.*
- Az alá ültem le. Nem volt célom, nem tudtam mit akarok. Aztán az a sötételf lány megszólított. Megijedtem, de nem bántott. Szerintem túlzottan szerencsétlennek hitt engem, és azért vitt magával.
*Nevet, de egyáltalán nem viccnek szánta. Tényleg nagyon szerencsétlen volt akkor, és ha nincs Shaia, még most is az lenne.*
- Megígértem neki, hogy egyszer még békává változtatom. *Mosolyodik el.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-04 08:09:21
Üzenet elküldve: 2017-04-04 08:09:21
![>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1191_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior városán, a külső házak falain, mert ugye rendes fala a városnak nincs, na ott terül el a nagy büdös semmi amiről annyit lehet tudni, hogy hosszú és rettentő sokáig tart mire a törpe átverekedi magát rajta, és nincs a környéken semmi ami egy kicsit is jelezné mennyit haladt. Már a távolodó város látképén kívül. De egy idő után a város már el is tűnik a semmiben és ezért csak annyit, lát, hogy hát egy fa az előbb még előtte volt és már mögötte van. Lehetetlen egy dolog. Kétszer, háromszor is megáll, leül és liheg miközben a sík tájat kémleli. Kémleli mivel semmi más nincs a közelben amivel foglalkozhatna. Tudta, hogy a koma messze lakik, csak épp nem gondolta volna, hogy ennyire messze. Mostanra már épp ideje lenne megérkeznie, és a belét ráhúznia a küszöbre. Előveszi a pityókaszeszt és kortyol belőle egy keveset.
Nem sokat mert ez elég tömény ital és a végén még felfordul, vagy kiég a torka ha erősen meghúzná az italt. Ennél már tapasztaltabb. Aztán visszadugja az üveg dugóját, és iszik még a vízből is keveset. Aztán liheg még egy keveset az árnyékban. És kémleli a rohadt tájat.*
Nem sokat mert ez elég tömény ital és a végén még felfordul, vagy kiég a torka ha erősen meghúzná az italt. Ennél már tapasztaltabb. Aztán visszadugja az üveg dugóját, és iszik még a vízből is keveset. Aztán liheg még egy keveset az árnyékban. És kémleli a rohadt tájat.*
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:55:28
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:55:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Az évődő játék végül kölcsönös odaadásban oldódik fel. Az izgalom egy parányi darabkája elvész, de ami helyette sejlik fel közöttük, az ezer kincsnél, vagy éppen süteménynél is többet ér. Haloványan meglepődik ugyan, de elégedetten majszolja be a neki szánt ínycsiklandó morzsákat. Mindennél jobban szereti most Yezát, s nyilvánvalóan nem azért, mert több finomság jutott így neki, hanem mert képes volt maga fölé helyezni valamit, vagy valakit, önzetlenül. Sivatagi szomjazóként kapott néhány korty éltető vizet. Miután az utolsó falat is lecsúszik a torkán, bevackol a vörös mellé, tökéletesen passzol ez a tűz melletti merengős, őszinte hangulathoz. Felfekszik a hangra, azon lebeg, pihenőn töltekezve.*
- Sosem voltál egyedül.
*Fizikai valójában persze nem lehetett a lány mellett mindvégig, a kettejük közötti kapocs azonban megadta számukra az arról való mély érzetet, hogy bármi történik, bármilyen rosszul is áll a szénájuk, bármilyen távol is vannak egymástól, mindig számíthatnak a másikra. Az idillt nem akarja lerombolni sugdolózással, miszerint a Tylen fickó feje vélhetően most rossz irányba állna a gerincén, ha akkoriban arra jár. Soha nem volt képes elviselni, ha úgy sejdítette, bántódása vagy sérelme esett vagy esik társának. Ezért volt védtelen vele szemben ott, abban a gazdagnegyedbeli házikóban, s ezért nem merült fel benne sosem, hogy a bosszú fegyveréhez nyúljon. Önmagára mondott volna vele ítéletet.*
- Mindig rád fogok találni. Nem állhat meg senki előttem, aki ezt akadályozná. Jobb, ha még csak meg sem fordul a fejükben.
*A céh vezetői jobb, ha elkezdik ásni maguknak a gödröcskéiket, ha ilyesmire vetemednének. A törés bekövetkezett. Nincs szó kölcsönös önfeláldozásról, a rendnek tett szolgálatról. Parányi az esély rá, hogy rájuk találnak, de ha megteszik, elszabadítják vele a háború kutyáit, s valami olyasmit kapnak a nyakukba, amit eddig csak rosszabb álmaikban élhettek meg.*
//Különóra//
*Az évődő játék végül kölcsönös odaadásban oldódik fel. Az izgalom egy parányi darabkája elvész, de ami helyette sejlik fel közöttük, az ezer kincsnél, vagy éppen süteménynél is többet ér. Haloványan meglepődik ugyan, de elégedetten majszolja be a neki szánt ínycsiklandó morzsákat. Mindennél jobban szereti most Yezát, s nyilvánvalóan nem azért, mert több finomság jutott így neki, hanem mert képes volt maga fölé helyezni valamit, vagy valakit, önzetlenül. Sivatagi szomjazóként kapott néhány korty éltető vizet. Miután az utolsó falat is lecsúszik a torkán, bevackol a vörös mellé, tökéletesen passzol ez a tűz melletti merengős, őszinte hangulathoz. Felfekszik a hangra, azon lebeg, pihenőn töltekezve.*
- Sosem voltál egyedül.
*Fizikai valójában persze nem lehetett a lány mellett mindvégig, a kettejük közötti kapocs azonban megadta számukra az arról való mély érzetet, hogy bármi történik, bármilyen rosszul is áll a szénájuk, bármilyen távol is vannak egymástól, mindig számíthatnak a másikra. Az idillt nem akarja lerombolni sugdolózással, miszerint a Tylen fickó feje vélhetően most rossz irányba állna a gerincén, ha akkoriban arra jár. Soha nem volt képes elviselni, ha úgy sejdítette, bántódása vagy sérelme esett vagy esik társának. Ezért volt védtelen vele szemben ott, abban a gazdagnegyedbeli házikóban, s ezért nem merült fel benne sosem, hogy a bosszú fegyveréhez nyúljon. Önmagára mondott volna vele ítéletet.*
- Mindig rád fogok találni. Nem állhat meg senki előttem, aki ezt akadályozná. Jobb, ha még csak meg sem fordul a fejükben.
*A céh vezetői jobb, ha elkezdik ásni maguknak a gödröcskéiket, ha ilyesmire vetemednének. A törés bekövetkezett. Nincs szó kölcsönös önfeláldozásról, a rendnek tett szolgálatról. Parányi az esély rá, hogy rájuk találnak, de ha megteszik, elszabadítják vele a háború kutyáit, s valami olyasmit kapnak a nyakukba, amit eddig csak rosszabb álmaikban élhettek meg.*
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-03 17:47:25
Üzenet elküldve: 2017-04-03 17:47:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Jezabiel és társasága//
*Cammogva indul el pár lépéssel Jezabiel mögött, jól tudva hogy a hosszú utat nem kell elsiettetni. Kérdésére elégedettséget kiváltó választ is kap, amire oly egyetértően bólint is, mintha a saját sorsára kapott volna úti katalógust.*
- Gondolom, az erdőben lévő kisebb vadak is megteszik, ha szűk lenne a nadrágöv. Vagy alapból belőlük éltek, és csak ínyencségért vagy csecsebecséért hagyjátok el a fákat? Bár ezt nemsokára úgyis megtudom, úgyhogy akár válaszolni is fölösleges lenne... - *Félig magában, félig a gnóm lányhoz szólva kérdezget és dörmög magában, ami bár furcsállást válthat ki két útitársából, ő magát nem zavarja. Oly sokat utazott már egymagában, hogy majd' teljesen elszokott a társas beszédtől.
Viszont a fütyüléstől nem. Alig indulásuk után pár perccel Legranhoz hasonlóan ő is elkezdte magát "szórakoztatni", dúdolgatni, fütyülni, a lány vidám nótait követve, később a saját maga által tanult nótáit halk, de az ösvénynél lévő csöndben tökéletesen hallható hangon:*
- 'Volt egyszer egy kovács lánya'
'Volt neki egy szép kis álma'
'Hogy elvegye, hogy elvegye,'
'A szépséges elf herceget.'
'De az apja nem engedte'
'De a király nem engedte'
'Nagy búbánat, nagy búbánat,
'Szétmardosta a párokat.'
'De titokban találkoztak'
'Az erdőben megbujdosva'
'Úgy elrejtve, úgy elrejtve,
'Apjuk nem találta őket.'
'Szerelmüket megáldották'
'Az erdőszéli pataknál'
'Szép kedvesem, kedvesem'
'Tegyük ezt hát a miénkkel!' -
*E "szép" dalnak még további harminckét versszakja van, aminek többi részét Sunuko nem félte eldúdolni a séta folyamán. Na igen, az út elején még ennyire felhőtlen volt. A pár óra, nehéz (neki különösen a plusz súlyok - páncél, nyaklánc, bőrerszény, fegyverek, satöbbi - miatt) ösvények és rútmagas emelkedők után már nem annyira energikus. Sőt, mikor a Hármaknak hála Jezabiel végre megállítja őket, késztetést érez rá hogy teljes felszerelésében lehuppanva aludjon egy-két órát. Vagy egy örökkévalóságot. Mindenesetre kezét combjain támasztva nehezebben veszi a levegőt, mint általában. Valamint ruháit és páncélját istenesen leizzasztja, amikor is egy patak akadályozza útjukat. Már éppen kérni akarja a vörös hajú lánytól hogy a patak vizével csillapítsa szomját (na meg egy kis mosás sem árthatott volna), amikor szemét és száját érmekerekűre kitárva szemtanúja annak, hogy Jezabiel egy konkrét hidat alkot a folyó felett két kezével, a sors tudja milyen anyagból. Bár ezt a többiek nem tudják, Sunuko hihetetlenül ritkán tapasztalt életében maga körül mágikus tevékenységet, vagy találkozott bár varázstudóval, ki éppen tehetségét gyakorolta.*
- Csodálatos! - *Ennyit bír kibökni, mély elismeréssel a hangjában. A süteményt is hatalmas hálával fogadja el, több mint ráérősen elfogyasztva a parthoz közel üldögélve.
Beletörődötten a minimális pihenésbe, és szomját elfeledve alig pár perc alatt ismét útrakészen áll föl, a maradék táv rövidsége őt biztatva, a sütitől kis energiát vissza is nyerve.*
- Ha minden nap ilyen távolságot kéne megtennem, esküszöm, a holdig is elmegyek pár év múlva! - *Mondja, miközben Legrant maga elé engedve a folyót fürkészi. Mivel látja hogy Jezabiel nem mozdul, így hát elindul maga a másik lány után, feltéve, ha ő el akaródzik elsőként indulni.*
*Cammogva indul el pár lépéssel Jezabiel mögött, jól tudva hogy a hosszú utat nem kell elsiettetni. Kérdésére elégedettséget kiváltó választ is kap, amire oly egyetértően bólint is, mintha a saját sorsára kapott volna úti katalógust.*
- Gondolom, az erdőben lévő kisebb vadak is megteszik, ha szűk lenne a nadrágöv. Vagy alapból belőlük éltek, és csak ínyencségért vagy csecsebecséért hagyjátok el a fákat? Bár ezt nemsokára úgyis megtudom, úgyhogy akár válaszolni is fölösleges lenne... - *Félig magában, félig a gnóm lányhoz szólva kérdezget és dörmög magában, ami bár furcsállást válthat ki két útitársából, ő magát nem zavarja. Oly sokat utazott már egymagában, hogy majd' teljesen elszokott a társas beszédtől.
Viszont a fütyüléstől nem. Alig indulásuk után pár perccel Legranhoz hasonlóan ő is elkezdte magát "szórakoztatni", dúdolgatni, fütyülni, a lány vidám nótait követve, később a saját maga által tanult nótáit halk, de az ösvénynél lévő csöndben tökéletesen hallható hangon:*
- 'Volt egyszer egy kovács lánya'
'Volt neki egy szép kis álma'
'Hogy elvegye, hogy elvegye,'
'A szépséges elf herceget.'
'De az apja nem engedte'
'De a király nem engedte'
'Nagy búbánat, nagy búbánat,
'Szétmardosta a párokat.'
'De titokban találkoztak'
'Az erdőben megbujdosva'
'Úgy elrejtve, úgy elrejtve,
'Apjuk nem találta őket.'
'Szerelmüket megáldották'
'Az erdőszéli pataknál'
'Szép kedvesem, kedvesem'
'Tegyük ezt hát a miénkkel!' -
*E "szép" dalnak még további harminckét versszakja van, aminek többi részét Sunuko nem félte eldúdolni a séta folyamán. Na igen, az út elején még ennyire felhőtlen volt. A pár óra, nehéz (neki különösen a plusz súlyok - páncél, nyaklánc, bőrerszény, fegyverek, satöbbi - miatt) ösvények és rútmagas emelkedők után már nem annyira energikus. Sőt, mikor a Hármaknak hála Jezabiel végre megállítja őket, késztetést érez rá hogy teljes felszerelésében lehuppanva aludjon egy-két órát. Vagy egy örökkévalóságot. Mindenesetre kezét combjain támasztva nehezebben veszi a levegőt, mint általában. Valamint ruháit és páncélját istenesen leizzasztja, amikor is egy patak akadályozza útjukat. Már éppen kérni akarja a vörös hajú lánytól hogy a patak vizével csillapítsa szomját (na meg egy kis mosás sem árthatott volna), amikor szemét és száját érmekerekűre kitárva szemtanúja annak, hogy Jezabiel egy konkrét hidat alkot a folyó felett két kezével, a sors tudja milyen anyagból. Bár ezt a többiek nem tudják, Sunuko hihetetlenül ritkán tapasztalt életében maga körül mágikus tevékenységet, vagy találkozott bár varázstudóval, ki éppen tehetségét gyakorolta.*
- Csodálatos! - *Ennyit bír kibökni, mély elismeréssel a hangjában. A süteményt is hatalmas hálával fogadja el, több mint ráérősen elfogyasztva a parthoz közel üldögélve.
Beletörődötten a minimális pihenésbe, és szomját elfeledve alig pár perc alatt ismét útrakészen áll föl, a maradék táv rövidsége őt biztatva, a sütitől kis energiát vissza is nyerve.*
- Ha minden nap ilyen távolságot kéne megtennem, esküszöm, a holdig is elmegyek pár év múlva! - *Mondja, miközben Legrant maga elé engedve a folyót fürkészi. Mivel látja hogy Jezabiel nem mozdul, így hát elindul maga a másik lány után, feltéve, ha ő el akaródzik elsőként indulni.*
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-03 00:41:07
Üzenet elküldve: 2017-04-03 00:41:07
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Már pirkad, mire újra előtűnik előtte a város látképe. Soká volt el, nem túl jó a számolásban. A felszerelése már minden bizonnyal készen várja. Ez remek hír. Mert már nagyon kellene a cucc. Épp most vesztette el egy prosti árát, pont a nyíl álló mellény hiánya miatt.*
~ Több'e, ez nem fódúhat elő ~
*Vonja le a kétségkívül helyes konzekvenciát. Jobbra szagol, balra sercint. És úgy dobog a város felé, hogy csak morajlik körülötte a föld. Lendületben van a fiú. Most már igazán, de igazán itt az ideje hogy leteperjen valami fehér népet is végre.*
~ Fe' vesszük ezte is a napirend előtti listára ~
~ Több'e, ez nem fódúhat elő ~
*Vonja le a kétségkívül helyes konzekvenciát. Jobbra szagol, balra sercint. És úgy dobog a város felé, hogy csak morajlik körülötte a föld. Lendületben van a fiú. Most már igazán, de igazán itt az ideje hogy leteperjen valami fehér népet is végre.*
~ Fe' vesszük ezte is a napirend előtti listára ~
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-01 15:40:21
Üzenet elküldve: 2017-04-01 15:40:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Jezabiel és társasága//
*A kis csapatka el is hagyja a várost hogy visszatérjenek Vadvédbe. Vagyis, hát ő vissza, a többiek meg oda, mert hogy ők még sosem voltak ott.*
- Egész jól el vagyunk látva otthon, ritkán kell csak valamiért a városba jönni, már utánpótlásügyileg. Más miatt jártam épp arra, akkor meg már megtettem a bejelentésemet. Vannak persze ügyeink ami miatt valaki rendszeresen arra jár, mondjuk leginkább én, de a többség egyelőre ritkán hagyja el Vadvédet, hiszen még a kiképzésük folyik.
*Reméli hogy arra sikerült válaszolnia amit a férfi tudni szeretne, de ha nem, majd felteszi ismét a kérdését másképp. Ha minden igaz ma este lesz majd az a nagy vacsora amit Sylweran már egy ideje tervezget, rá is herdálja majd az összes amulettet ha megérkeztek, hogy ossza ki azoknak akiknek jónak tartja. Sajnos nem futotta mindenkinek mielőtt az istenek szétszabdalták volna a manahálót, de hát most már ez van. Vagy csak a vizsgák után fog dönteni? Az is egy jó megoldás lenne, aki a legjobban szerepel, jutalmat kap. Vagy pont a legrosszabbaknak kellene, hogy javítsa a képességeiket? Majd a vezér eldönti, annyi biztos, hogy az elf gazdagabb lesz egyel. Neki sem ártana már egy hasonló, amíg a városban volt jó használatát vette annak ami karizmatikusabba teszi, de... szép az a hydra. Meg mondjuk, így az erdőben lennének a karizmánál hasznosabb tulajdonságok is. Kellemesen eltöpreng ezen és hasonlókon az aláfestő dúdolgatás mellett, nem csitítja le a lányt, nem kell osonkodniuk semerre. A vadállatokat inkább elriasztják a hangok, amiket meg nem, az úgyis előbb szagolja ki őket minthogy hallaná. És különben is, elmúltak már azok az idők amikor ő vadállatoktól félt... Elég sokat menetelnek erdei ösvényeken, nehéz terepen, aztán még emelkedni is kezd a talaj. Ez is egyfajta próba, vagy legalábbis kíváncsiság. Akkor is elviszi őket ha bírják ha nem, de így legalább tudja majd mennyire szívósak. Öt-hat óra kaptatás után jön el az első pont amikor esetleg két társa azt gondolhatná, hogy megpihenhetnek, ugyanis útjukat egy folyó állja el keresztbe. Talán tíz másodpercet ácsorognak csak, a gnóm máris mágiához folyamodik, és ha minden úgy megy ahogy mennie kell, akkor egy szép ezüstfényű híd materializálódik a víz felett, amin könnyedén átkelhetnek. Sőt! Még két sütemény is, ha a híd önmagában nem lett volna elég meglepő.*
- Egyetek nyugodtan, friss, és meglepően finom.
*Ő maga nem kér, hiszen bőséges vacsora elé néznek és hozzászokott már a hasonló túrákhoz, de két társát lehet hogy jobban megviselte a menet.*
- A híd is biztonságos, menjetek előre.
*Azért persze rááll az elejére és csak onnan engedi maga elé a jelölteket, aztán szorosan követi is őket. Meggyűlt már a bajuk egyszer ezzel a folyóval és ha megint gond lenne, jobb ha a közelükben lesz hogy segíthessen.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.01 15:45:23
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
*A kis csapatka el is hagyja a várost hogy visszatérjenek Vadvédbe. Vagyis, hát ő vissza, a többiek meg oda, mert hogy ők még sosem voltak ott.*
- Egész jól el vagyunk látva otthon, ritkán kell csak valamiért a városba jönni, már utánpótlásügyileg. Más miatt jártam épp arra, akkor meg már megtettem a bejelentésemet. Vannak persze ügyeink ami miatt valaki rendszeresen arra jár, mondjuk leginkább én, de a többség egyelőre ritkán hagyja el Vadvédet, hiszen még a kiképzésük folyik.
*Reméli hogy arra sikerült válaszolnia amit a férfi tudni szeretne, de ha nem, majd felteszi ismét a kérdését másképp. Ha minden igaz ma este lesz majd az a nagy vacsora amit Sylweran már egy ideje tervezget, rá is herdálja majd az összes amulettet ha megérkeztek, hogy ossza ki azoknak akiknek jónak tartja. Sajnos nem futotta mindenkinek mielőtt az istenek szétszabdalták volna a manahálót, de hát most már ez van. Vagy csak a vizsgák után fog dönteni? Az is egy jó megoldás lenne, aki a legjobban szerepel, jutalmat kap. Vagy pont a legrosszabbaknak kellene, hogy javítsa a képességeiket? Majd a vezér eldönti, annyi biztos, hogy az elf gazdagabb lesz egyel. Neki sem ártana már egy hasonló, amíg a városban volt jó használatát vette annak ami karizmatikusabba teszi, de... szép az a hydra. Meg mondjuk, így az erdőben lennének a karizmánál hasznosabb tulajdonságok is. Kellemesen eltöpreng ezen és hasonlókon az aláfestő dúdolgatás mellett, nem csitítja le a lányt, nem kell osonkodniuk semerre. A vadállatokat inkább elriasztják a hangok, amiket meg nem, az úgyis előbb szagolja ki őket minthogy hallaná. És különben is, elmúltak már azok az idők amikor ő vadállatoktól félt... Elég sokat menetelnek erdei ösvényeken, nehéz terepen, aztán még emelkedni is kezd a talaj. Ez is egyfajta próba, vagy legalábbis kíváncsiság. Akkor is elviszi őket ha bírják ha nem, de így legalább tudja majd mennyire szívósak. Öt-hat óra kaptatás után jön el az első pont amikor esetleg két társa azt gondolhatná, hogy megpihenhetnek, ugyanis útjukat egy folyó állja el keresztbe. Talán tíz másodpercet ácsorognak csak, a gnóm máris mágiához folyamodik, és ha minden úgy megy ahogy mennie kell, akkor egy szép ezüstfényű híd materializálódik a víz felett, amin könnyedén átkelhetnek. Sőt! Még két sütemény is, ha a híd önmagában nem lett volna elég meglepő.*
- Egyetek nyugodtan, friss, és meglepően finom.
*Ő maga nem kér, hiszen bőséges vacsora elé néznek és hozzászokott már a hasonló túrákhoz, de két társát lehet hogy jobban megviselte a menet.*
- A híd is biztonságos, menjetek előre.
*Azért persze rááll az elejére és csak onnan engedi maga elé a jelölteket, aztán szorosan követi is őket. Meggyűlt már a bajuk egyszer ezzel a folyóval és ha megint gond lenne, jobb ha a közelükben lesz hogy segíthessen.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.01 15:45:23
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-31 08:43:13
Üzenet elküldve: 2017-03-31 08:43:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*A férfi szavaira szeretetteljessé szelídül az az izgága lobogás a barna tekintetben. Elveszik az él Yeza mosolyából is. Lassan a süteménydarabért nyúl, kiveszi Wäor kezéből és a szájába adja. Ezzel pontot tesz a túszként tartott és kissé már meg is vámolt finomság kálváriájának végére. A tányéron még így is maradt annyi, hogy ne kelljen irigyelnie.
A falatka után maradt édes ragadósságot aztán lenyalja az ujjáról és nagyot sóhajtva nézi a vadászát.*
- Tudod, amikor Tylen Thalamarrnak szolgáltam a birtokon *mondja elmerengve* -, alkonyatkor gyakorta figyeltem az erdőszél árnyait. Kapaszkodtam a halvány gondolatba, hogy egy acélkék szempár figyel. Ez volt az egyetlen, ami elválasztott attól a parttalan, szorongató érzéstől, hogy elvesztem. Hogy magamra hagytak.
*Különös, mert bár Yezának akkoriban a céh jelentett mindent, tagjai közül Wäort leszámítva soha nem kötődött senkihez. Még a céhmesterhez sem igazán. A feletteseivel szemben egészen más kapcsolat volt a jellemző. Tisztelte őket, igen, már amelyiket. Viszont úgy nőtt fel, hogy tudta, ha úgy alakul, gondolkodás nélkül hátrahagyják. Nem fájlalta. Ennek így volt a rendje és sosem vitatta. Az egyértelműségét egyedül ez a vadász írta felül. Csak miatta tudja, hogy lehet másképp is. Hogy létezik olyan, hogy fontos. Hogy Ő fontos. Nem az információi, nem a tudománya. Hogy léteznek régiók a hasznosság elvén túl is, melyek mégsem merülnek ki egyszerűen a léha gyönyörökben.
Emlékszik rá, amikor először szembesült ezzel, lekicsinylés, talán megvető szánalom is átsuhant rajta a vadász iránt. Úgy gondolta, mindez gyengeség. Gondolatban rosszmájú mosollyal már el is helyezte őt a trófeái közé. Elvégre a Niyss virágoskertjében számolatlanul hevernek az áldozatok megfehéredett csontjai. Nincs ebben semmi újdonság.
Ez mégis más volt. Nem ágált a sorsa ellen. Nem követelőzött, nem lett dühös, nem kapaszkodott belé sóvárogva. Teret adott, amikor kellett és ott volt, amikor kellett. A szavaiban, a tetteiben pedig mindig volt annyi meglepetés, hogy Yeza elbizonytalanodjon kvázi mindenben, ami a világát pillérként tartotta. Az a megvető érzet pedig lassacskán térfelet váltott benne, hiszen tudta, hogy őt még mindig kötik a szabályok. A szabályok, amik előírták, hogy ha a cél úgy kívánja, hagyja hátra. Elfordította volna a fejét a vadász haláltusájától, de örökre nyomot égetett volna bele. Meggyűlölte volna magát érte. Ahogy azért is gyűlöli magát, hogy majdnem elveszejtette. De Wäor él. És azzal, hogy akkor sem hagyta egyedül a világban, elszakította az utolsó béklyót is a céh felé. Erre más nem lett volna képes. Soha. Az ő fajtáját szolgálatra nevelik, ami életfogytig tart. Az ilyen szolgáknak pedig pont az az előnye, hogy nem vitatják, sőt hálásak annak a buroknak, aminek a foglyai.*
//Különóra//
*A férfi szavaira szeretetteljessé szelídül az az izgága lobogás a barna tekintetben. Elveszik az él Yeza mosolyából is. Lassan a süteménydarabért nyúl, kiveszi Wäor kezéből és a szájába adja. Ezzel pontot tesz a túszként tartott és kissé már meg is vámolt finomság kálváriájának végére. A tányéron még így is maradt annyi, hogy ne kelljen irigyelnie.
A falatka után maradt édes ragadósságot aztán lenyalja az ujjáról és nagyot sóhajtva nézi a vadászát.*
- Tudod, amikor Tylen Thalamarrnak szolgáltam a birtokon *mondja elmerengve* -, alkonyatkor gyakorta figyeltem az erdőszél árnyait. Kapaszkodtam a halvány gondolatba, hogy egy acélkék szempár figyel. Ez volt az egyetlen, ami elválasztott attól a parttalan, szorongató érzéstől, hogy elvesztem. Hogy magamra hagytak.
*Különös, mert bár Yezának akkoriban a céh jelentett mindent, tagjai közül Wäort leszámítva soha nem kötődött senkihez. Még a céhmesterhez sem igazán. A feletteseivel szemben egészen más kapcsolat volt a jellemző. Tisztelte őket, igen, már amelyiket. Viszont úgy nőtt fel, hogy tudta, ha úgy alakul, gondolkodás nélkül hátrahagyják. Nem fájlalta. Ennek így volt a rendje és sosem vitatta. Az egyértelműségét egyedül ez a vadász írta felül. Csak miatta tudja, hogy lehet másképp is. Hogy létezik olyan, hogy fontos. Hogy Ő fontos. Nem az információi, nem a tudománya. Hogy léteznek régiók a hasznosság elvén túl is, melyek mégsem merülnek ki egyszerűen a léha gyönyörökben.
Emlékszik rá, amikor először szembesült ezzel, lekicsinylés, talán megvető szánalom is átsuhant rajta a vadász iránt. Úgy gondolta, mindez gyengeség. Gondolatban rosszmájú mosollyal már el is helyezte őt a trófeái közé. Elvégre a Niyss virágoskertjében számolatlanul hevernek az áldozatok megfehéredett csontjai. Nincs ebben semmi újdonság.
Ez mégis más volt. Nem ágált a sorsa ellen. Nem követelőzött, nem lett dühös, nem kapaszkodott belé sóvárogva. Teret adott, amikor kellett és ott volt, amikor kellett. A szavaiban, a tetteiben pedig mindig volt annyi meglepetés, hogy Yeza elbizonytalanodjon kvázi mindenben, ami a világát pillérként tartotta. Az a megvető érzet pedig lassacskán térfelet váltott benne, hiszen tudta, hogy őt még mindig kötik a szabályok. A szabályok, amik előírták, hogy ha a cél úgy kívánja, hagyja hátra. Elfordította volna a fejét a vadász haláltusájától, de örökre nyomot égetett volna bele. Meggyűlölte volna magát érte. Ahogy azért is gyűlöli magát, hogy majdnem elveszejtette. De Wäor él. És azzal, hogy akkor sem hagyta egyedül a világban, elszakította az utolsó béklyót is a céh felé. Erre más nem lett volna képes. Soha. Az ő fajtáját szolgálatra nevelik, ami életfogytig tart. Az ilyen szolgáknak pedig pont az az előnye, hogy nem vitatják, sőt hálásak annak a buroknak, aminek a foglyai.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-31 00:06:26
Üzenet elküldve: 2017-03-31 00:06:26
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Igazából Fibienne szeret sétálni. De nem ennyit és nem így. Ugyan megszokta már a folytonos menetelést és profi szinten pakolgatja egyik formás lábát a másik után, de bizony az emlékei megcsalták. Sokkal messzebb van az a nyüves város, mint képzelte.
Időnként megáll lepihenni, de fél óránál többet nem enged meg magának. A mozgó ember élő ember és amúgy sincs oka tovább időzni a külső területeken, mint az szükséges. Éppen elég bosszúságra ad okot az, hogy a kikötőből nincs közvetlen, mondjuk hajó járat a városba. Vagy egy ladik! Teljesen mindegy csak spórolja meg ezt a nagy kerülőt, amit furcsa, légbőlkapott ötlete kitaláltatott vele.
Ha nem is olyan gyorsan, de azért több óra elteltével végre Arthenior közelébe ér.*
Időnként megáll lepihenni, de fél óránál többet nem enged meg magának. A mozgó ember élő ember és amúgy sincs oka tovább időzni a külső területeken, mint az szükséges. Éppen elég bosszúságra ad okot az, hogy a kikötőből nincs közvetlen, mondjuk hajó járat a városba. Vagy egy ladik! Teljesen mindegy csak spórolja meg ezt a nagy kerülőt, amit furcsa, légbőlkapott ötlete kitaláltatott vele.
Ha nem is olyan gyorsan, de azért több óra elteltével végre Arthenior közelébe ér.*
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-30 22:40:42
Üzenet elküldve: 2017-03-30 22:40:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Immár elhagyva Artheniort, elégedettel lélegzik fel, végre szájában, tüdejében, tagjaiban érzi a változást. Bár még mindig jócskán akadna körülötte hangosan beszélgető vándorok, akik épp a város irányába haladnak, már közel sem hasonlítható ez a terület a térhez. Egyszeriben megjelennek az erdő körvonalai, szántóföldek, és még a horizontot is látni*
~Most már csak azt kell kitalálni, merre tovább.~
*Nem sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel, épp hogy csak átfut az agyán. Mindig is az improvizálás mesterének tartotta magát.*
~Most már csak azt kell kitalálni, merre tovább.~
*Nem sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel, épp hogy csak átfut az agyán. Mindig is az improvizálás mesterének tartotta magát.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-29 03:56:09
Üzenet elküldve: 2017-03-29 03:56:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Újfent az úton. Óriás, lételeme a jövet menet. Nem tud megülni a fenekén. Mondhatnánk hogy jellemző. És tulajdonképpen az is. Faji sajátosság. Bárhogy próbált megülni a város falai közt. Nem ment. Csak akkor megy vissza ha elkészült a vértje, meg a sisakja. Addig is körbe néz a környéken, hátha talál olyasmit amivel tud valamit kezdeni. Öles léptekkel tolja ütött kopott kordélyát, melyben motyója pihen. A ló lopás most amolyan első számú direktíva számára. Bár egyelőre nem nagyon talált helyet, ahonnan meg lehetne fújni. Persze csak idő kérdése, hogy találjon.*
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-27 21:44:29
Üzenet elküldve: 2017-03-27 21:44:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Erősen tiltakozna, ha tudná, mivel is gyanúsítja a vörös, mily kósza gondolat bukkant fel a buksijában. Nem vett el semmit, sőt, a határán van az adásnak. A sütivel való túszejtés és enyhe lelki ráhatás inkább megállná a helyét. A rablótámadás más ügy. Oda határozott fellépés, némi megfélemlítés, parancsra való szoktatás, egyértelműség, némi sárm és jó humor kell, meg magabiztos fegyverhasználat, ha szükségeltetik. És egy jó belépő mondat, ami ugye férfifeladat, ha mondjuk Yezával együtt ejtenének meg egy ilyen akciót.*
~ Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb! ~ *Szeretője nyilván ilyesmikkel jönne, mielőtt nekiindulnának, hogy rendet rakjanak a világban, vagy hogy ezt a nagy egységet leszűkítse, az erszények és pénzes szütyők világában.
Mutatóujjával lezárja az ajkát - ami a süti közelsége miatt nem könnyű mutatvány -, jelezve, hogy kéjekről egy szót sem. Elég lesz a szakmai viszony is, valóban. Azt már úgyis kialakították, jó mélyen, minden irányból megközelítve, és behatóan taglalva, hol lassabb, hogy gyorsabb ritmusban, mindkettejük számára többszörösen kielégítő munkakapcsolatot létrehozva. Ujja el, szemtelenül csippent egy morzsányit a csemegéből, fenntartva a szemkapcsolatot.*
- A kérdés jó *morzsolgatja az aprócska gyönyör-darabot fogai között, nyelve hegyét rövid időre kidugva.*
- Talán valami rossz fát tennék a tűzre, és nem szeretném, hogy rám találj. Vagy úgy döntenék, hogy egyedül falom be a maradékot, biztonságban.
*Mind-mind reális eshetőség.*
- Az is lehet, hogy folyton ott lennék körülötted, csak éppen nem vennéd észre. Volt már rá példa *hunyorít. No igen, a húgocskák összetartása és a férfiak jelenléte utóbbiak számára halálos végkimenetelű is lehet a szabályok alapján. Persze csak akkor, ha van rá éles szem, amely felfedezze őket.*
//Különóra//
*Erősen tiltakozna, ha tudná, mivel is gyanúsítja a vörös, mily kósza gondolat bukkant fel a buksijában. Nem vett el semmit, sőt, a határán van az adásnak. A sütivel való túszejtés és enyhe lelki ráhatás inkább megállná a helyét. A rablótámadás más ügy. Oda határozott fellépés, némi megfélemlítés, parancsra való szoktatás, egyértelműség, némi sárm és jó humor kell, meg magabiztos fegyverhasználat, ha szükségeltetik. És egy jó belépő mondat, ami ugye férfifeladat, ha mondjuk Yezával együtt ejtenének meg egy ilyen akciót.*
~ Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb! ~ *Szeretője nyilván ilyesmikkel jönne, mielőtt nekiindulnának, hogy rendet rakjanak a világban, vagy hogy ezt a nagy egységet leszűkítse, az erszények és pénzes szütyők világában.
Mutatóujjával lezárja az ajkát - ami a süti közelsége miatt nem könnyű mutatvány -, jelezve, hogy kéjekről egy szót sem. Elég lesz a szakmai viszony is, valóban. Azt már úgyis kialakították, jó mélyen, minden irányból megközelítve, és behatóan taglalva, hol lassabb, hogy gyorsabb ritmusban, mindkettejük számára többszörösen kielégítő munkakapcsolatot létrehozva. Ujja el, szemtelenül csippent egy morzsányit a csemegéből, fenntartva a szemkapcsolatot.*
- A kérdés jó *morzsolgatja az aprócska gyönyör-darabot fogai között, nyelve hegyét rövid időre kidugva.*
- Talán valami rossz fát tennék a tűzre, és nem szeretném, hogy rám találj. Vagy úgy döntenék, hogy egyedül falom be a maradékot, biztonságban.
*Mind-mind reális eshetőség.*
- Az is lehet, hogy folyton ott lennék körülötted, csak éppen nem vennéd észre. Volt már rá példa *hunyorít. No igen, a húgocskák összetartása és a férfiak jelenléte utóbbiak számára halálos végkimenetelű is lehet a szabályok alapján. Persze csak akkor, ha van rá éles szem, amely felfedezze őket.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:48:15
Üzenet elküldve: 2017-03-27 12:48:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Lám csak lám, mintha foglyul akarnák ejteni. De ahogy nézi, ez a dolog bizony rablótámadás. Tekintetében harmonikus kis elegyet alkot a szúrósság és a kérlelő kuncsorgás, ahogy a süteményét inzultáló balt figyeli.
Az egész inkább játék. Bár az édesség tagadhatatlanul mennyei, fenntartások nélkül osztaná meg a férfival. Így viszont sokkal színesebb ez a procedúra. Ragaszkodás a kisajátított finomsághoz, eljátszani, hogy zsarolható vagy akár megvehető vele. Édesebb móka ez az almás lepénynél is.*
- Lehet *ráncolja a homlokát.* - A kéjek sosem kerültek terítékre köztünk. De lehet, hogy jobb is így. Maradjon a viszonyunk *a szónak megadja a búgást, ami elég hozzá, hogy a jelentése a pikáns verzióba billenjen* - szigorúan... szakmai. *Hamiskás mosolyt villant. Ami azt illeti, a részéről a szakmaiságot nehéz lenne kikezdeni.
Kissé megemeli a fejét, amikor a sütemény ingerlő közelségbe kerül, de nem csippent belőle a fogai közé. A mozdulat is csak a játék része. Türelmetlenséget súg, ahogy az izgatott mocorgás is meg az, hogy újból és újból az ajkába harap.*
- Hmm *emeli meg a szemöldökét Wäor szavaira.*
- Két kérdésem van hozzád *susogja.* - Egy: miért akarnál bujkálni előlem? Kettő: nem félted az ujjaidat? *pillant a csábító közelségben tartott édességre.*
//Különóra//
*Lám csak lám, mintha foglyul akarnák ejteni. De ahogy nézi, ez a dolog bizony rablótámadás. Tekintetében harmonikus kis elegyet alkot a szúrósság és a kérlelő kuncsorgás, ahogy a süteményét inzultáló balt figyeli.
Az egész inkább játék. Bár az édesség tagadhatatlanul mennyei, fenntartások nélkül osztaná meg a férfival. Így viszont sokkal színesebb ez a procedúra. Ragaszkodás a kisajátított finomsághoz, eljátszani, hogy zsarolható vagy akár megvehető vele. Édesebb móka ez az almás lepénynél is.*
- Lehet *ráncolja a homlokát.* - A kéjek sosem kerültek terítékre köztünk. De lehet, hogy jobb is így. Maradjon a viszonyunk *a szónak megadja a búgást, ami elég hozzá, hogy a jelentése a pikáns verzióba billenjen* - szigorúan... szakmai. *Hamiskás mosolyt villant. Ami azt illeti, a részéről a szakmaiságot nehéz lenne kikezdeni.
Kissé megemeli a fejét, amikor a sütemény ingerlő közelségbe kerül, de nem csippent belőle a fogai közé. A mozdulat is csak a játék része. Türelmetlenséget súg, ahogy az izgatott mocorgás is meg az, hogy újból és újból az ajkába harap.*
- Hmm *emeli meg a szemöldökét Wäor szavaira.*
- Két kérdésem van hozzád *susogja.* - Egy: miért akarnál bujkálni előlem? Kettő: nem félted az ujjaidat? *pillant a csábító közelségben tartott édességre.*
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-26 19:21:00
Üzenet elküldve: 2017-03-26 19:21:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Combjaival közrefogja a sütibűnözés korszakos nagyjának csípőjét, tovább marasztalva az ágyon. Úgy véli, igencsak jó helye van ott. Baljával kutakodón a lepény után nyúl, tör belőle egy keveset, majd pimaszul a szája elé emeli. Nem harap belőle, csak játszadozik, mintha éppen egy túsz élete felől döntene, a másik reakcióitól függően. Ha jól tárgyal és játszik, a süti még megmenekülhet.*
- Az emlékezetem még a helyén van *villant farkasvigyort, miközben újra lefuttatja magában az egykorvolt szituációt.*
- Néha a dolgok csak úgy köddé foszlanak. Van ez így.
*Nem sejti, van-e a lánynak bármi fogalma, hogyan is keveredett el hirtelen és nyom nélkül az a bizonyos pecsét. Talán jobb is így. A legjobb csavarok azok, amelyek örökre képesek rejtezni. Egy kissé többet tudott annál, amit a vörös feltételezett. Nemes céllal tette, amit tett, az engesztelés meg kimondottan jól esett. A végén pedig minden a helyére került.*
- Kéjek ügyében sajnos csak a tapasztalás dönthetne *vonja meg a vállát, életben tartva a lepény megmaradásának esélyeit.*
- Lehet, hogy sosem foguk megtudni, hogy mi az igazság e téren.
*Az utolsó kérdést meg bocsánatot érdemlő somolygással ugorja át. Akármit is mondana, az karcolgatná az úrihölgyi érzékenységet, s azzal a susogással, amit leművelne, nem vállalna garanciát, hogy ezt-azt nem ültetnének a gyakorlatba kéjek terén.*
- Ezek szerint jogom volna napokig bujkálni előled? *hajol újra közel Yezához. Az édesség ott van közvetlenül kettejük ajkai között, épp csak hozzá nem érnek.*
- A rend törvényei ezt lehetővé tennék.
*Diszkréten nem említi, hogy ez az eltűnősdi nemrégiben megismétlődött. Igaz, az azóta történetek hatására ez lassan régmúltnak tűnik.*
//Különóra//
*Combjaival közrefogja a sütibűnözés korszakos nagyjának csípőjét, tovább marasztalva az ágyon. Úgy véli, igencsak jó helye van ott. Baljával kutakodón a lepény után nyúl, tör belőle egy keveset, majd pimaszul a szája elé emeli. Nem harap belőle, csak játszadozik, mintha éppen egy túsz élete felől döntene, a másik reakcióitól függően. Ha jól tárgyal és játszik, a süti még megmenekülhet.*
- Az emlékezetem még a helyén van *villant farkasvigyort, miközben újra lefuttatja magában az egykorvolt szituációt.*
- Néha a dolgok csak úgy köddé foszlanak. Van ez így.
*Nem sejti, van-e a lánynak bármi fogalma, hogyan is keveredett el hirtelen és nyom nélkül az a bizonyos pecsét. Talán jobb is így. A legjobb csavarok azok, amelyek örökre képesek rejtezni. Egy kissé többet tudott annál, amit a vörös feltételezett. Nemes céllal tette, amit tett, az engesztelés meg kimondottan jól esett. A végén pedig minden a helyére került.*
- Kéjek ügyében sajnos csak a tapasztalás dönthetne *vonja meg a vállát, életben tartva a lepény megmaradásának esélyeit.*
- Lehet, hogy sosem foguk megtudni, hogy mi az igazság e téren.
*Az utolsó kérdést meg bocsánatot érdemlő somolygással ugorja át. Akármit is mondana, az karcolgatná az úrihölgyi érzékenységet, s azzal a susogással, amit leművelne, nem vállalna garanciát, hogy ezt-azt nem ültetnének a gyakorlatba kéjek terén.*
- Ezek szerint jogom volna napokig bujkálni előled? *hajol újra közel Yezához. Az édesség ott van közvetlenül kettejük ajkai között, épp csak hozzá nem érnek.*
- A rend törvényei ezt lehetővé tennék.
*Diszkréten nem említi, hogy ez az eltűnősdi nemrégiben megismétlődött. Igaz, az azóta történetek hatására ez lassan régmúltnak tűnik.*
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-26 08:46:41
Üzenet elküldve: 2017-03-26 08:46:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Egyetértően rázza a fejét. Már nyúlna is még egy falatkáért, amikor a támasztéka megszökik és fölé kerekedik. Így a finomság egy kis időt nyert a siralomtálon, ő pedig kénytelen beérni maradék édes ízeivel az ajkán.*
- Hogyne lenne *emelkedik meg a finom ívű szemöldök rátartian.* - Nem emlékszel? Volt, hogy napokig bujkáltam előled, az pedig kicsit sem egyszerű.
*A kapcsolatuk akkor még csak nemrég billent át egy képlékeny, de tagadhatatlan határon. Yeza céhpecsétje eltűnt, és nem merte elmondani senkinek, mert az elvesztése komoly büntetést vont maga után. Viszont szüksége lett volna rá, mert milyen az élet... hónapokig nem kell, aztán, amikor hiányzik, hirtelen igazolnia kellene vele magát a következő kiküldetésen. Rutin információcsere az egész, de a pecsét nélkül elindulnia is kár lett volna. A dolog pedig annyira kínáltam magát, amikor Wäor szobájában megláta a vadászét. Csak egy rövid időre vette kölcsön és tudta, hogy Wäor házon belül lesz még jó pár napig a kiképzés miatt. Fel se kellett volna tűnnie az egésznek.
Persze másképp alakult. A vadászok összetartásának hála Wäor nem került bajba, és mire visszatért a pecsétje is visszakerült. A ruhás ládája mögött akadt rá. Biztos beesett oda, azért nem találta. Előfordul az ilyesmi. Yeza már csak tudja, hiszen az övé is hasonló helyről került elő.
Nem mert Wäor szeme elé kerülni. De néhány napnál tovább nem tudta kijátszani. Amikor a férfi elébe fordult az egyik folyosón, a legszívesebben sarkon fordult és futásnak eredt volna. De csak felöltötte azt az édes mosolygását és igyekezett eljátszani az elfoglaltságtól fáradt kedves szerepét, akinek beragyogja a napját a találkozás. Azért figyelt rá, hogy maradjon a szavaiban némi csípősség. Másképp máris gyanúba keverte volna magát. Gyanúba. Egy hangocska az első pillanattól azt suttogta: Wäor tudja. De a vadász csak előadta a történetet a képtelenségről, hogy az a fránya pecsét hogy el tudott bújni a szeme elől. A hangsúlyában, a sorok között azonban mintha él motoszkált volna, de Yeza igyekezett elhitetni magával, hogy csak a bűntudata játszik vele.
Wäor még sosem volt dühös rá azelőtt. Sok borsot törtek egymás orra alá, igen, de az más.
Egy egész hatig játszotta vele a vadász ezt a játékot, míg a vörös színt vallott. Addig pedig folyamatosan kínozta a dilemma, hogy hogy álljon az engeszteléshez. Nem lehetett benne biztos, hogy Wäor tényleg tudja, ő a bűnös a dologban, így fenn kellett tartania a látszatot. Viszont engednie is kellett, hiszen ha mégis tudta, akkor az egész maga a penitencia, amivel egy darabig hajlandó is volt kiegyezni.*
- Kéjeket? *kérdez vissza kíváncsian.* - A vadászok talán olyan jók a kéjekben, hogy hajhászásba kezdjek?
*Incselkedő mosoly játszik a szája szélén.*
- Mi vált volna belőlem?
//Különóra//
*Egyetértően rázza a fejét. Már nyúlna is még egy falatkáért, amikor a támasztéka megszökik és fölé kerekedik. Így a finomság egy kis időt nyert a siralomtálon, ő pedig kénytelen beérni maradék édes ízeivel az ajkán.*
- Hogyne lenne *emelkedik meg a finom ívű szemöldök rátartian.* - Nem emlékszel? Volt, hogy napokig bujkáltam előled, az pedig kicsit sem egyszerű.
*A kapcsolatuk akkor még csak nemrég billent át egy képlékeny, de tagadhatatlan határon. Yeza céhpecsétje eltűnt, és nem merte elmondani senkinek, mert az elvesztése komoly büntetést vont maga után. Viszont szüksége lett volna rá, mert milyen az élet... hónapokig nem kell, aztán, amikor hiányzik, hirtelen igazolnia kellene vele magát a következő kiküldetésen. Rutin információcsere az egész, de a pecsét nélkül elindulnia is kár lett volna. A dolog pedig annyira kínáltam magát, amikor Wäor szobájában megláta a vadászét. Csak egy rövid időre vette kölcsön és tudta, hogy Wäor házon belül lesz még jó pár napig a kiképzés miatt. Fel se kellett volna tűnnie az egésznek.
Persze másképp alakult. A vadászok összetartásának hála Wäor nem került bajba, és mire visszatért a pecsétje is visszakerült. A ruhás ládája mögött akadt rá. Biztos beesett oda, azért nem találta. Előfordul az ilyesmi. Yeza már csak tudja, hiszen az övé is hasonló helyről került elő.
Nem mert Wäor szeme elé kerülni. De néhány napnál tovább nem tudta kijátszani. Amikor a férfi elébe fordult az egyik folyosón, a legszívesebben sarkon fordult és futásnak eredt volna. De csak felöltötte azt az édes mosolygását és igyekezett eljátszani az elfoglaltságtól fáradt kedves szerepét, akinek beragyogja a napját a találkozás. Azért figyelt rá, hogy maradjon a szavaiban némi csípősség. Másképp máris gyanúba keverte volna magát. Gyanúba. Egy hangocska az első pillanattól azt suttogta: Wäor tudja. De a vadász csak előadta a történetet a képtelenségről, hogy az a fránya pecsét hogy el tudott bújni a szeme elől. A hangsúlyában, a sorok között azonban mintha él motoszkált volna, de Yeza igyekezett elhitetni magával, hogy csak a bűntudata játszik vele.
Wäor még sosem volt dühös rá azelőtt. Sok borsot törtek egymás orra alá, igen, de az más.
Egy egész hatig játszotta vele a vadász ezt a játékot, míg a vörös színt vallott. Addig pedig folyamatosan kínozta a dilemma, hogy hogy álljon az engeszteléshez. Nem lehetett benne biztos, hogy Wäor tényleg tudja, ő a bűnös a dologban, így fenn kellett tartania a látszatot. Viszont engednie is kellett, hiszen ha mégis tudta, akkor az egész maga a penitencia, amivel egy darabig hajlandó is volt kiegyezni.*
- Kéjeket? *kérdez vissza kíváncsian.* - A vadászok talán olyan jók a kéjekben, hogy hajhászásba kezdjek?
*Incselkedő mosoly játszik a szája szélén.*
- Mi vált volna belőlem?
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-25 17:29:47
Üzenet elküldve: 2017-03-25 17:29:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Lassan nem marad olyan tagja, amely nem lilult volna már be a vörös áldásos tevékenységének köszönhetően. Cséplések, gyakorló küzdelmek, szerelmi csatározások, fricskarontók. Ezer szerencse, hogy ezeket nem igen veszi fel, a harcmezők és küldetések heve hozzászoktatta, hogy ne ez legyen az elsődleges dolog, amivel foglalkozik. A fajtájánál amúgy sem volna szerencsés az ilyesmi. Egy vadász is eshet fogságba, s létkérdés, hogy kínoztatásai alatt nem törjön meg. Vagy ha igen, akkor azzal együtt az élet is kiszálljon belőle.*
- A sütitől biztos nem puhulsz el *bólogat nagy hevesen, láttatva, hogy érti ő a csíziót, meg a dolgok különös logikáját.*
- S a múltból is oly emlékek szöknek fel, melyek arra utalnak, hogy egy saját vadász az éberséged fokozásának záloga. Még szerencse, ki tudja, mi vált volna belőled, ha példának okáért kéjeket hajszolnál általa.
*Persze, hogy figyeli az ujjakat, melyet a puha ajkak incselkedőn tisztára nyalnak. Valóban izgatott lesz tőle. A beste, hát nem megette a lepény sarkának utolját? Tart tőle, hogy ezért jár a revans. Fölébe kerekedik a lánynak, onnan figyeli, jó közelről, hogyan is emelkednek és süllyednek keblei, csalhatatlan jelenként a süti világból való kimúlásának. Tudja, hogy még van belőle, ahogy azt is, hogy ennek ellenére máris bukta ezt az ütközetet.*
- A mai napot talán még kibírjuk szigorú kommandírozás nélkül *adja aztán áldását a lakomára. Hátha neki is jut azokból a nyalogatni való ujjakból.*
//Különóra//
*Lassan nem marad olyan tagja, amely nem lilult volna már be a vörös áldásos tevékenységének köszönhetően. Cséplések, gyakorló küzdelmek, szerelmi csatározások, fricskarontók. Ezer szerencse, hogy ezeket nem igen veszi fel, a harcmezők és küldetések heve hozzászoktatta, hogy ne ez legyen az elsődleges dolog, amivel foglalkozik. A fajtájánál amúgy sem volna szerencsés az ilyesmi. Egy vadász is eshet fogságba, s létkérdés, hogy kínoztatásai alatt nem törjön meg. Vagy ha igen, akkor azzal együtt az élet is kiszálljon belőle.*
- A sütitől biztos nem puhulsz el *bólogat nagy hevesen, láttatva, hogy érti ő a csíziót, meg a dolgok különös logikáját.*
- S a múltból is oly emlékek szöknek fel, melyek arra utalnak, hogy egy saját vadász az éberséged fokozásának záloga. Még szerencse, ki tudja, mi vált volna belőled, ha példának okáért kéjeket hajszolnál általa.
*Persze, hogy figyeli az ujjakat, melyet a puha ajkak incselkedőn tisztára nyalnak. Valóban izgatott lesz tőle. A beste, hát nem megette a lepény sarkának utolját? Tart tőle, hogy ezért jár a revans. Fölébe kerekedik a lánynak, onnan figyeli, jó közelről, hogyan is emelkednek és süllyednek keblei, csalhatatlan jelenként a süti világból való kimúlásának. Tudja, hogy még van belőle, ahogy azt is, hogy ennek ellenére máris bukta ezt az ütközetet.*
- A mai napot talán még kibírjuk szigorú kommandírozás nélkül *adja aztán áldását a lakomára. Hátha neki is jut azokból a nyalogatni való ujjakból.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-25 10:21:49
Üzenet elküldve: 2017-03-25 10:21:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*A fricskára válaszul suhint az apró ököl. Erejét alattomossággal pótolja, így gonosz kis helyet talál magának a bordákon. Persze így se több komolytalan kis jelzésként, ami rámutat, hogy mindketten pontosan tudják, hogy Yeza megjegyzése egyáltalán nem ennek a témának szólt. Azért kéjenc élvezettel simul Wäor cirógató tenyere alá. Lassan kezd kiolvadni a tagjaiból a hűvösség is.
Annak viszont nem örül, hogy a céh folyton levegőben lógó fenyegetése újfent előkerül. Jobban tetszett neki az a verzió, amikor nekik már csak az a dolguk, hogy a hátuk mögött hagyják az egészet, és belekezdjenek az új életükbe. De túl jól ismerik a Főnix Házát ahhoz, hogy elhiggyék, okos dolog a hátuk mögé engedni. Fél szemüket mindig rajta kell, hogy tartsák, bárhogy is alakul. Mégsem akar a témának túl nagy teret engedni. Szívesen nosztalgiázik a régi időkről, de az emlékekből csak az kívánatos a körükben, amire jó szívvel tud visszagondolni.*
- Akármit? *kérdez vissza. Huncut elgondolkodás kúszik az arcára, ahogy a hátára fordul.* - Akkor megengedhetem, hogy saját vadászt tartsak és ne udvariaskodjak az utolsó szelet édességgel. *Már nyúl is a tányér felé és elorozza az almás lepény sarkát. De nem azért csak a sarkát, mert hagyni akarna belőle, hanem azért, mert szokásához híven csipegetés lomha rituáléjában kívánja elpusztítani a finomságot. A falatka után akkurátusan lenyalogatja az ujjait, mint egy mosakodó cirmos. Mindezt persze úgy, hogy végig tudatában van, az, amit csinál vörös posztó egy férfi előtt.*
//Különóra//
*A fricskára válaszul suhint az apró ököl. Erejét alattomossággal pótolja, így gonosz kis helyet talál magának a bordákon. Persze így se több komolytalan kis jelzésként, ami rámutat, hogy mindketten pontosan tudják, hogy Yeza megjegyzése egyáltalán nem ennek a témának szólt. Azért kéjenc élvezettel simul Wäor cirógató tenyere alá. Lassan kezd kiolvadni a tagjaiból a hűvösség is.
Annak viszont nem örül, hogy a céh folyton levegőben lógó fenyegetése újfent előkerül. Jobban tetszett neki az a verzió, amikor nekik már csak az a dolguk, hogy a hátuk mögött hagyják az egészet, és belekezdjenek az új életükbe. De túl jól ismerik a Főnix Házát ahhoz, hogy elhiggyék, okos dolog a hátuk mögé engedni. Fél szemüket mindig rajta kell, hogy tartsák, bárhogy is alakul. Mégsem akar a témának túl nagy teret engedni. Szívesen nosztalgiázik a régi időkről, de az emlékekből csak az kívánatos a körükben, amire jó szívvel tud visszagondolni.*
- Akármit? *kérdez vissza. Huncut elgondolkodás kúszik az arcára, ahogy a hátára fordul.* - Akkor megengedhetem, hogy saját vadászt tartsak és ne udvariaskodjak az utolsó szelet édességgel. *Már nyúl is a tányér felé és elorozza az almás lepény sarkát. De nem azért csak a sarkát, mert hagyni akarna belőle, hanem azért, mert szokásához híven csipegetés lomha rituáléjában kívánja elpusztítani a finomságot. A falatka után akkurátusan lenyalogatja az ujjait, mint egy mosakodó cirmos. Mindezt persze úgy, hogy végig tudatában van, az, amit csinál vörös posztó egy férfi előtt.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-25 09:02:57
Üzenet elküldve: 2017-03-25 09:02:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Nincs olyan iránytű, amely a folyton kavargó, változó női lélekhez útbaigazítást adna. Szerencsére nincs is rá szüksége. Elég hozzá az ösztön is. Az elmélyülés pillanata tovatűnnek, korántsem bánja ezt. A múlton rágódniuk felesleges, csak megmérgezné a jelent.*
- Jól van, legközelebb majd igyekszem vidáman mesélni a háborúkról *húzza mutatóujjaival vigyorra a száját finom fricskaként. A tényt, hogy éppen családalapításról beszélt, elegánsan elsikkasztja. Amilyen vehemenciával esnek egymásnak mostanában, jön az majd magától is. Közelebb vonja a fejét ruhába bújtató vöröst. Maga mellé nyúl, s két-három odakészített fahasábot hajít a tűzbe bal kézzel, jobbjával pedig a hasát melegítő kis beste hátát simogatja.*
- Akármit megengedhetünk magunknak, amitől nem puhulunk el *nyújtóztatja meg magát jólesőn. Néha még a komolyságot is.*
- A körülményekhez képest megtaláltuk a legjobb búvóhelyet. De ébernek kell lennünk, a céh nehezen tűri, ha valami nem tarthat az irányítása alatt. Készen kell állnunk mindenre.
*A vadász-vér nem felejt. Beleszimatol a levegőbe. Nemes vadat cserkészni, sőt a legnemesebbet, midig is kedvére volt. Mára viszont már megérett rá, hogy a parancsok helyett, egyéni mérlegelésre alapozva a kártevők kipurgálását helyezze előtérbe.*
//Különóra//
*Nincs olyan iránytű, amely a folyton kavargó, változó női lélekhez útbaigazítást adna. Szerencsére nincs is rá szüksége. Elég hozzá az ösztön is. Az elmélyülés pillanata tovatűnnek, korántsem bánja ezt. A múlton rágódniuk felesleges, csak megmérgezné a jelent.*
- Jól van, legközelebb majd igyekszem vidáman mesélni a háborúkról *húzza mutatóujjaival vigyorra a száját finom fricskaként. A tényt, hogy éppen családalapításról beszélt, elegánsan elsikkasztja. Amilyen vehemenciával esnek egymásnak mostanában, jön az majd magától is. Közelebb vonja a fejét ruhába bújtató vöröst. Maga mellé nyúl, s két-három odakészített fahasábot hajít a tűzbe bal kézzel, jobbjával pedig a hasát melegítő kis beste hátát simogatja.*
- Akármit megengedhetünk magunknak, amitől nem puhulunk el *nyújtóztatja meg magát jólesőn. Néha még a komolyságot is.*
- A körülményekhez képest megtaláltuk a legjobb búvóhelyet. De ébernek kell lennünk, a céh nehezen tűri, ha valami nem tarthat az irányítása alatt. Készen kell állnunk mindenre.
*A vadász-vér nem felejt. Beleszimatol a levegőbe. Nemes vadat cserkészni, sőt a legnemesebbet, midig is kedvére volt. Mára viszont már megérett rá, hogy a parancsok helyett, egyéni mérlegelésre alapozva a kártevők kipurgálását helyezze előtérbe.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-25 07:44:12
Üzenet elküldve: 2017-03-25 07:44:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*A ~De...~ már ott függ az ajkán, de végül mégsem vág közbe. Túlságosan veszélyes lenne visszatérniük Wegtoren közelébe. Bármilyen indokból. Az a hely végleg múlttá kell, hogy legyen a számukra, mert a jövő csak messze onnan létezik.
Wäor mondata olyan szeretetbe öleli, ami túltesz mindenen. De meg is rémíti. Lassan bontakozó, mélyről előszivárgó rémület ez, ami súlyával egyre jobban elnyomja az örömöt.
Család. A céhen belül húgocskáktól körülvéve teltek a mindennapok, a vadászok pedig mint védelmező, bár olykor idegesítő fivérekként jártak a nyomukban. Összeszokott testvériség volt ez. Jó és rossz, idősebb és fiatalabb testvérekkel egyaránt. Wäor szavai és szemei azonban most egészen más viszonyban értelmezik rájuk a család fogalmát. Talán az első alkalom, hogy Yeza alól kihúzzák a gyermeki lét biztonságát, s egy más minőségbe helyezik.
Óhatatlanul felsejlik a lehetőség, hogy idővel további változások kérnek majd helyet ebben az egységben, ahogy a természet elvárja. Ez az egyre tovább húzó gondolatörvény pedig a pánik felé gyűrűzik Yezában. Egyszerűen nincs kész erre. Azt se tudja, lesz-e ez másképp. Nem is igazán hiszi, hogy alkalmas lenne ilyesmire. A felelősség gondolata apró gombóccá gyűri a gyomrát. Wäorra sosem kellett igazán vigyázni, magával kapcsolatban pedig mindig az életéhez tartozott a kockáztatás.
Felelősség. Nem csak ideig-óráig, vagy ameddig másképp nem dönt, hanem ÖRÖKRE.
Nagyot nyel, aztán hirtelen a vadász hasa felé fordul és a ruhái közé temeti az arcát.*
- Kiborító, amikor ilyen komoly vagy *szűrődik tompán a ruhák sűrűjéből Yeza hangja. Mintha Wäor hasfalán át vezetne az út vissza a cserfes, pajzán és szertelen ifjúságba. Ő pedig sietősen bújna vissza ebbe a szerepbe, mert ez a másik úgy borzongatja, mint egy fűtetlen szoba hidege egy takaró alól kilógó lábikót.*
//Különóra//
*A ~De...~ már ott függ az ajkán, de végül mégsem vág közbe. Túlságosan veszélyes lenne visszatérniük Wegtoren közelébe. Bármilyen indokból. Az a hely végleg múlttá kell, hogy legyen a számukra, mert a jövő csak messze onnan létezik.
Wäor mondata olyan szeretetbe öleli, ami túltesz mindenen. De meg is rémíti. Lassan bontakozó, mélyről előszivárgó rémület ez, ami súlyával egyre jobban elnyomja az örömöt.
Család. A céhen belül húgocskáktól körülvéve teltek a mindennapok, a vadászok pedig mint védelmező, bár olykor idegesítő fivérekként jártak a nyomukban. Összeszokott testvériség volt ez. Jó és rossz, idősebb és fiatalabb testvérekkel egyaránt. Wäor szavai és szemei azonban most egészen más viszonyban értelmezik rájuk a család fogalmát. Talán az első alkalom, hogy Yeza alól kihúzzák a gyermeki lét biztonságát, s egy más minőségbe helyezik.
Óhatatlanul felsejlik a lehetőség, hogy idővel további változások kérnek majd helyet ebben az egységben, ahogy a természet elvárja. Ez az egyre tovább húzó gondolatörvény pedig a pánik felé gyűrűzik Yezában. Egyszerűen nincs kész erre. Azt se tudja, lesz-e ez másképp. Nem is igazán hiszi, hogy alkalmas lenne ilyesmire. A felelősség gondolata apró gombóccá gyűri a gyomrát. Wäorra sosem kellett igazán vigyázni, magával kapcsolatban pedig mindig az életéhez tartozott a kockáztatás.
Felelősség. Nem csak ideig-óráig, vagy ameddig másképp nem dönt, hanem ÖRÖKRE.
Nagyot nyel, aztán hirtelen a vadász hasa felé fordul és a ruhái közé temeti az arcát.*
- Kiborító, amikor ilyen komoly vagy *szűrődik tompán a ruhák sűrűjéből Yeza hangja. Mintha Wäor hasfalán át vezetne az út vissza a cserfes, pajzán és szertelen ifjúságba. Ő pedig sietősen bújna vissza ebbe a szerepbe, mert ez a másik úgy borzongatja, mint egy fűtetlen szoba hidege egy takaró alól kilógó lábikót.*
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-25 00:50:51
Üzenet elküldve: 2017-03-25 00:50:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A rőt talán az egyetlen, akivel életének eme szegletéről egyáltalán szót váltott. Feledésre ítélt darabkája ez múltjának, melyet szívesen hagyna leporolatlanul. A tűz melege, vagy tán kettejük idilli együttléte az oka, hogy ebbéli szándéka botolni látszik? Szeme a lángokon, révedve figyeli a magasba táncoló narancs-vörös nyalábokat, miközben keze védettségébe vonja kedvesét. Figyelme pedig teljesen rajta.*
- A sorsunk tett bennünket azzá, akik vagyunk. Talán egészen máshogy alakul kettőnk útja, ha nem fájdalmak tüzén át edződünk.
*Nem részvétlen, pusztán csak felismeri azt, hogy végül minden problémát felülírt az, hogy egymásra találtak, ha mégoly valószerűtlen eshetőség volt ez. Megértő csókkal igyekszik feledtetni s szétoszlatni a Yezára törő lélekárnyakat. A fölébe meredő kérdésekre pedig csak keresgéli a választ. Eddig nem foglalkozott vele, a válaszok bizonysággá válása csak az őrületet hozta volna rá.*
- Nem hiszem *hajtja a vörös vállára fejét.*
- Véráztatta vidékké vált az otthonom, azután, hogy elkerültem onnan. Két nagy háború is keresztülküzdötte magát rajta.
~ S mit is mondhattam volna neki, ha mégis egészségben rátalálok? ~ *A köztük lévő távolság minden bizonnyal világnyi lett volna már. Könnyebb a régi, tisztes, becses emlékeket megőrizni, mint kicserélni őket kevésbé nemes újakra.*
- Most már te vagy a családom *merítkezik meg a lány szemének mély tükrében. Egy napon talán bővülhet is e kis közösségük.*
- És most már mi vagyunk azok, akiknek nem szabad hagyniuk, hogy bárki is erre a sorsra jusson.
*Légzése nyugodt, az idő folyama állani látszik, mintha csak maradandóvá és örökké akarná tenni a mostani percet.*
//Különóra//
*A rőt talán az egyetlen, akivel életének eme szegletéről egyáltalán szót váltott. Feledésre ítélt darabkája ez múltjának, melyet szívesen hagyna leporolatlanul. A tűz melege, vagy tán kettejük idilli együttléte az oka, hogy ebbéli szándéka botolni látszik? Szeme a lángokon, révedve figyeli a magasba táncoló narancs-vörös nyalábokat, miközben keze védettségébe vonja kedvesét. Figyelme pedig teljesen rajta.*
- A sorsunk tett bennünket azzá, akik vagyunk. Talán egészen máshogy alakul kettőnk útja, ha nem fájdalmak tüzén át edződünk.
*Nem részvétlen, pusztán csak felismeri azt, hogy végül minden problémát felülírt az, hogy egymásra találtak, ha mégoly valószerűtlen eshetőség volt ez. Megértő csókkal igyekszik feledtetni s szétoszlatni a Yezára törő lélekárnyakat. A fölébe meredő kérdésekre pedig csak keresgéli a választ. Eddig nem foglalkozott vele, a válaszok bizonysággá válása csak az őrületet hozta volna rá.*
- Nem hiszem *hajtja a vörös vállára fejét.*
- Véráztatta vidékké vált az otthonom, azután, hogy elkerültem onnan. Két nagy háború is keresztülküzdötte magát rajta.
~ S mit is mondhattam volna neki, ha mégis egészségben rátalálok? ~ *A köztük lévő távolság minden bizonnyal világnyi lett volna már. Könnyebb a régi, tisztes, becses emlékeket megőrizni, mint kicserélni őket kevésbé nemes újakra.*
- Most már te vagy a családom *merítkezik meg a lány szemének mély tükrében. Egy napon talán bővülhet is e kis közösségük.*
- És most már mi vagyunk azok, akiknek nem szabad hagyniuk, hogy bárki is erre a sorsra jusson.
*Légzése nyugodt, az idő folyama állani látszik, mintha csak maradandóvá és örökké akarná tenni a mostani percet.*
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-03-24 23:44:01
Üzenet elküldve: 2017-03-24 23:44:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*Ezen az akadályon is sikeresen túljutnak. Kissé megilletődve lép az új terembe. A lehetőségek gazdagsága árad belőle, holott Reust elmondása szerint csak egyetlen könyvet keresnek. Igyekszik is megnézni magának a továbbjutásukhoz használt mű gerincét, a rajta lévő esetleges egyedi szimbólumokat, feltételezve, hogy ha a párjáról van szó, akkor hasonlót kell felkutatniuk. Mielőtt a fáradságos munkának nekilátnának, azért tesz néhány kísérletet. Egy kicsit leporolgatja az oltár kövét fedő leplet, ha kell, alá is kukucskál, persze kellő óvatossággal. Szemügyre veszi a keresztet is, igyekszik kipuhatolni, hogy mozdítható-e, a gyertyatartókkal egyetemben. Nem meglovasítani akarja őket, csak arra kíváncsi, nem hoznak-e működésbe valamit. A ládákkal egyelőre nem tud mit kezdeni, bizakodik benne, hogy találnak majd hozzá kulcsot. Amennyiben ezekkel nem jut semmire, s amennyiben még nem tették meg a többiek, javasolja a könyvespolcok portalanítását a kereséshez. Ehhez fűlik legkevésbé a foga, hiszen hosszú idő telhetett el az utolsó hasonló tett óta, így lélegezniük sem lesz könnyű ilyen esetben.*
*Ezen az akadályon is sikeresen túljutnak. Kissé megilletődve lép az új terembe. A lehetőségek gazdagsága árad belőle, holott Reust elmondása szerint csak egyetlen könyvet keresnek. Igyekszik is megnézni magának a továbbjutásukhoz használt mű gerincét, a rajta lévő esetleges egyedi szimbólumokat, feltételezve, hogy ha a párjáról van szó, akkor hasonlót kell felkutatniuk. Mielőtt a fáradságos munkának nekilátnának, azért tesz néhány kísérletet. Egy kicsit leporolgatja az oltár kövét fedő leplet, ha kell, alá is kukucskál, persze kellő óvatossággal. Szemügyre veszi a keresztet is, igyekszik kipuhatolni, hogy mozdítható-e, a gyertyatartókkal egyetemben. Nem meglovasítani akarja őket, csak arra kíváncsi, nem hoznak-e működésbe valamit. A ládákkal egyelőre nem tud mit kezdeni, bizakodik benne, hogy találnak majd hozzá kulcsot. Amennyiben ezekkel nem jut semmire, s amennyiben még nem tették meg a többiek, javasolja a könyvespolcok portalanítását a kereséshez. Ehhez fűlik legkevésbé a foga, hiszen hosszú idő telhetett el az utolsó hasonló tett óta, így lélegezniük sem lesz könnyű ilyen esetben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389