//Vadászat//
//Nyomok//
*Nem igazán érdeklik az olcsó kereskedők, sem pedig szekereik. Szinte tudomást sem vesz róluk, mikor elvágtatnak mellettük, helyette inkább feltartott fejjel más irányba néz. Nem szokott ő hozzá a lovagláshoz, és a gyors tempó miatt ugyan fárad, de eszébe sem jutna ez miatt panaszkodni.*
~Egy nemes nem panaszkodik, nem hisztizik.~
*Erősíti meg magában azt, amit nagyapja mondott mindig. Tűrnie kell, vagy ha valami nem tetszik számára, akkor olyat utasítást adni az alatta állóknak, hogy megszűnjön a kellemetlen helyzet. De most tűr, mert ha ki akar bújni a gyors iram alól, akkor azzal egyértelmű lesz, hogy nem bírja. Az pedig kizárt.*
~Egy nemes nem gyenge. Erős.~
*Ezt sulykolja magába mindaddig, amíg végre meg nem állnak. A homlokán izzadság gyöngyözik, de gyorsan letörni, hogy ne vegyék észre. A lábai görcsbe álltak, ezért pár percig a lova mellett áll, úgy tesz, mintha vele foglalkozna. Mikor végre normálisan tud járni kiköti a lovat ugyan oda, ahova fajtársa.*
- Meg se koccan, ne aggódj.
*Hazudja, bár azt nem felejti el, hogy letegezték. Mérges, magában fortyog is így egy kicsit, de nagy levegőt vesz, majd válaszol a következő kérdésre.*
- Inkább, mint kint.
*Mondja, majd gyorsan körbenéz. Ő ugyan le nem ül itt kit. Kosz, por.... ó, nem, nem.
Freshko után bemegy a fogadóba, és próbálja visszatartani az undorodott arckifejezését.*
~Ide több vevő kéne, hogy a tulaj felújíthassa. Lassan szétdől.~
*Valami minőségibb, kicsit gusztusosabb ételt kér, aminek ugyan meg van az ára, de Aleimordot egy cseppet sem zavarja, mellé egy kis italt, szép lassan elfogyasztja, majd táskájából elővesz egy papírt, tollat és tintát, és amíg el nem indulnak így írogat szépen.*