Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 23:06:28
Üzenet elküldve: 2017-04-19 23:06:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Úgy tűnik a régi dalocska segít, és Rozsdás elkezd oldódni, de messze nem olyan közvetlen, mint régen. Nara ettől függetlenül, vagy éppen ezért, nem tesz semmit, csak vár. Várja, hogy kis barátja rájöjjön, hogy ki ő, és hogy vissza emlékezzen a szép, közös időkre. A lány azonban kedves, meleg mosolya mögött szomorú és csalódott lesz az óvatos, hideg fogadtatástól. Ugyanakkor nem hibáztatja a kis vöröst.*
~Az én hibám. Elmentem, és itt hagytalak. Ki tudja Szellő is merre jár már. Azt tettem veled, amit velem a szüleim. Egyedül hagytalak. Annyira sajnálom drága kis barátom.~
*Mikor a szél fordul és Rozsdás vicsorogva hátrálni kezd, Nara szíve fájdalmasan összeszorul. Még tesz egy utolsó, elkeseredett kísérletet és nyugodtan beszélni kezd az állathoz.*
-Nem kell félned. Nem bántanak.
*A mélységi felé pillant, aki segítőkészen "megadó pozíciót" vesz fel, és Bolhásra, aki teljes átéléssel játszik.*
-Félelmetesnek tűnhetnek, de ők is a barátaim és soha nem ártanának neked.
*Visszafordul Rozsdás felé és a szemébe nézve folytatja.*
-Sajnálom, hogy elmentem. Érted jöttem. Új otthonra leltem, és szeretném, ha velem jönnél. Szerintem te is imádnád a helyet.
*Mosolyodik el, aztán megint komoly megbánással még hozzáteszi.*
-Soha többé nem hagylak magadra.
~Tudom, hogy van, amit megértesz ebből. Ha csak egy valamit, remélem ez az egy dolog lesz.~
*Ahogy elmondta, amit szeretett volna, némán üldögél tovább a földön és csak az egyik kezét nyújtja nyitott tenyérrel az állat felé. Nem erőltet semmit. Ha Rozsdás úgy dönt, hogy már nem érdemes a bizalmára, akkor megszakadó szívvel, de hagyja elmenni vörös barátját. A szíve mélyén azonban még reménykedik, hogy a róka csupán haragszik rá és dacos, amiért ilyen sokáig elmaradt, de bármelyik pillanatban megenyhülhet.*
//Rozsdás nyomában//
*Úgy tűnik a régi dalocska segít, és Rozsdás elkezd oldódni, de messze nem olyan közvetlen, mint régen. Nara ettől függetlenül, vagy éppen ezért, nem tesz semmit, csak vár. Várja, hogy kis barátja rájöjjön, hogy ki ő, és hogy vissza emlékezzen a szép, közös időkre. A lány azonban kedves, meleg mosolya mögött szomorú és csalódott lesz az óvatos, hideg fogadtatástól. Ugyanakkor nem hibáztatja a kis vöröst.*
~Az én hibám. Elmentem, és itt hagytalak. Ki tudja Szellő is merre jár már. Azt tettem veled, amit velem a szüleim. Egyedül hagytalak. Annyira sajnálom drága kis barátom.~
*Mikor a szél fordul és Rozsdás vicsorogva hátrálni kezd, Nara szíve fájdalmasan összeszorul. Még tesz egy utolsó, elkeseredett kísérletet és nyugodtan beszélni kezd az állathoz.*
-Nem kell félned. Nem bántanak.
*A mélységi felé pillant, aki segítőkészen "megadó pozíciót" vesz fel, és Bolhásra, aki teljes átéléssel játszik.*
-Félelmetesnek tűnhetnek, de ők is a barátaim és soha nem ártanának neked.
*Visszafordul Rozsdás felé és a szemébe nézve folytatja.*
-Sajnálom, hogy elmentem. Érted jöttem. Új otthonra leltem, és szeretném, ha velem jönnél. Szerintem te is imádnád a helyet.
*Mosolyodik el, aztán megint komoly megbánással még hozzáteszi.*
-Soha többé nem hagylak magadra.
~Tudom, hogy van, amit megértesz ebből. Ha csak egy valamit, remélem ez az egy dolog lesz.~
*Ahogy elmondta, amit szeretett volna, némán üldögél tovább a földön és csak az egyik kezét nyújtja nyitott tenyérrel az állat felé. Nem erőltet semmit. Ha Rozsdás úgy dönt, hogy már nem érdemes a bizalmára, akkor megszakadó szívvel, de hagyja elmenni vörös barátját. A szíve mélyén azonban még reménykedik, hogy a róka csupán haragszik rá és dacos, amiért ilyen sokáig elmaradt, de bármelyik pillanatban megenyhülhet.*
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:31:42
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:31:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Tray habár nem fordítja teljes figyelmét a párosra, szemmel tartja a történéseket. Nara éneke úgy fest egészen jó hatással van a kis jószágra, de valamiért az hirtelen bizonytalanná, óvatossá válik. Egy rutinos erdőjáró igen kevés dologra tudja fogni az ilyesfajta viselkedést, de mindnek köze van egy nagyobb ragadozóhoz, így végül egyéb a környéket járó vadról nem tudván arra jut, hogy ha távolabb nem is vonul a kutyával, mert az ebből a távolságból igazából már mindegy, valamelyest produkálja magát, hogy könnyebben megbarátkozzon a róka a helyzettel.*
-Dobd el magad te átokfajzat.
*Morogja a kutyának, játékosan, majd leül mellé és meg is löki az oldalát, ahogyan akkor szokta, ha játékra hívja. Annak sem kell több, bár furcsállja a helyzetet így a munka közepén, egy jó kis rosszalkodásra mindig kapható, hanyatt dobja magát, és rugdalozni meg csipkedni kezd a gazdája felé, ahogy az vakargatni próbálja a hasát. Végeredményben a megfontolás lényege egyszerű: mindkét zavaró tényező kevéssé domináns, fenyegező pozitúrában díszeleg a háttérben.*
//Rozsdás nyomában//
*Tray habár nem fordítja teljes figyelmét a párosra, szemmel tartja a történéseket. Nara éneke úgy fest egészen jó hatással van a kis jószágra, de valamiért az hirtelen bizonytalanná, óvatossá válik. Egy rutinos erdőjáró igen kevés dologra tudja fogni az ilyesfajta viselkedést, de mindnek köze van egy nagyobb ragadozóhoz, így végül egyéb a környéket járó vadról nem tudván arra jut, hogy ha távolabb nem is vonul a kutyával, mert az ebből a távolságból igazából már mindegy, valamelyest produkálja magát, hogy könnyebben megbarátkozzon a róka a helyzettel.*
-Dobd el magad te átokfajzat.
*Morogja a kutyának, játékosan, majd leül mellé és meg is löki az oldalát, ahogyan akkor szokta, ha játékra hívja. Annak sem kell több, bár furcsállja a helyzetet így a munka közepén, egy jó kis rosszalkodásra mindig kapható, hanyatt dobja magát, és rugdalozni meg csipkedni kezd a gazdája felé, ahogy az vakargatni próbálja a hasát. Végeredményben a megfontolás lényege egyszerű: mindkét zavaró tényező kevéssé domináns, fenyegező pozitúrában díszeleg a háttérben.*
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:17:11
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:17:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Rozsdás nyomában//
*A róka testhelyzete sokkal természetesebb lesz, amint a kutya és a férfi hátrébb vonul. Kíváncsi pillantásokat küldd a lány felé, de nem mozdul. Látszik rajta, hogy bizonytalan, nem tudja eldönteni, oda merjen-e menni hozzá. A kis dalocskára hegyezni kezdi a fülét. Nagyon lassan, kicsit megkésve, de követi Nara mozdulatait: mikor közelebb megy, ő is kicsit közelít, mikor leguggol, lejjebb hajtja a fejét. A kitárt karokat látva megdermed, orrát magasba emeli, de nem szimatol semmi vészjóslót. A vörös buksiját óvatosan a felé nyújtott tenyérnek nyomja, de csak egy röpke pillanatra, mintha simogatást kérne. Amint a dalnak vége szakad, kissé meginog, mintha megszédült volna, majd orrával a lányt böködve körbejárja, ismerkedik vele. Úgy tűnik, emlékszik rá valamennyire, de nem bújik, mint egy kis kedvenc. Bátrabb vele, mint mással lenne, de nem ugrik a nyakába játékosan. Az ismerkedés azonban abbamarad, mikor megváltozik a szélirány. Fejét a kutya felé kapja, és vicsorogva hátrálni kezd tőle vissza a bokor felé, ahonnan jött.*
*A róka testhelyzete sokkal természetesebb lesz, amint a kutya és a férfi hátrébb vonul. Kíváncsi pillantásokat küldd a lány felé, de nem mozdul. Látszik rajta, hogy bizonytalan, nem tudja eldönteni, oda merjen-e menni hozzá. A kis dalocskára hegyezni kezdi a fülét. Nagyon lassan, kicsit megkésve, de követi Nara mozdulatait: mikor közelebb megy, ő is kicsit közelít, mikor leguggol, lejjebb hajtja a fejét. A kitárt karokat látva megdermed, orrát magasba emeli, de nem szimatol semmi vészjóslót. A vörös buksiját óvatosan a felé nyújtott tenyérnek nyomja, de csak egy röpke pillanatra, mintha simogatást kérne. Amint a dalnak vége szakad, kissé meginog, mintha megszédült volna, majd orrával a lányt böködve körbejárja, ismerkedik vele. Úgy tűnik, emlékszik rá valamennyire, de nem bújik, mint egy kis kedvenc. Bátrabb vele, mint mással lenne, de nem ugrik a nyakába játékosan. Az ismerkedés azonban abbamarad, mikor megváltozik a szélirány. Fejét a kutya felé kapja, és vicsorogva hátrálni kezd tőle vissza a bokor felé, ahonnan jött.*
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:00:00
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:00:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A vörös tán pazar tettető, gyomortájékon mégis enyhe bizsergést érez, tarkóján pedig a finom szálak kezdenek lassan felkapaszkodni a levegőégbe. Sokadik érzéke azt súgja, valami nincsen rendben. Az a nevetés. Mintha egy szirupba mártott cukorkát kóstolgatna áfonyalekvárral. Yeza nem ilyen. Barggyökér tüze, firnital selyme, méz egy csöppnyi epével. Enyhén gyanakodva figyeli, mint kerül át az étkek pazar bősége egy szinttel lejjebbi potenciális kéjlakukba. A heveredést azért nem mulasztja el, bizton bízik benne, hogy akármi legyen is a hátsó szándék, buja szeretőként bármikor képes lesz a vöröst megbolondítani, gyönyörrel magához idomítani.*
- Amea nővér, száraz pác *dehonesztál kissé, érzékeltetve, hogy teljesen mindegy, ki az, úgysem érhet fel az ő pompás kedveséhez. Hozzá meg, aki az utóbbi öt sóhajnyi idő alatt páratlant alkotott a hölgynevelés terén, pláne nem, de ez más kérdés. Ez a különbségtétel jelen helyzetben létfontosságúnak mondható. Enyhíteni, puhítani, alaptaktika.*
- Olyannak tűnök, mint aki bárkit le szeretne venni a lábáról? *pislog nagy ártatlanul. Az imént mondta ki az sz-betűs szót. A jelek szerint az nem ütött át a védőpajzson, a vásárlás ellenben igen.*
- Ruhákból speciel valóban túl sokkal rendelkezem *bazsalyog kéjesen.*
- Tartok tőle, hogy nem csak én.
*Gyanús a dolog, egyre gyanúsabb. Őrült egymásba gabalyodásaik, ha nem épp szerény személye kezdeményez, közelségből, fülledt, várakozásteli vágyakozásból indulnak ki. Ez most nem ilyen, de a gyümölcsét azért a világ minden kincséért sem dobná el. A csók próbára teszi az önuralmát.*
~ Tiszta fej, tiszta fej ~ *mantrázza magában, egyelőre sikerrel. Messzire repítené az inget, helyette akadás a jussa, no meg egy tarkóra simító kéz. Finom rándulás. Ez már nem lehet véletlen.*
- Már nem fáj. Néhanapján azért még érzékeny *keresi meg a lány tekintetét, ártatlan kutyaszemekkel. Adut játszik ki. Kupán kólintásának aduját. Vagyis inkább blöfföli, hogy adu van nála. Nincs kedve magyarázkodni. Az életben be nem adná, hogy egy ha már egy pecséttel rendelkezik, az inaktív lehet. A maga fura módján kapcsolatukat, szerelmüket igyekszik védeni a meglehetősen elszánt Yeza ellenében. A tudatlanság néha valódi áldás.*
//Különóra//
*A vörös tán pazar tettető, gyomortájékon mégis enyhe bizsergést érez, tarkóján pedig a finom szálak kezdenek lassan felkapaszkodni a levegőégbe. Sokadik érzéke azt súgja, valami nincsen rendben. Az a nevetés. Mintha egy szirupba mártott cukorkát kóstolgatna áfonyalekvárral. Yeza nem ilyen. Barggyökér tüze, firnital selyme, méz egy csöppnyi epével. Enyhén gyanakodva figyeli, mint kerül át az étkek pazar bősége egy szinttel lejjebbi potenciális kéjlakukba. A heveredést azért nem mulasztja el, bizton bízik benne, hogy akármi legyen is a hátsó szándék, buja szeretőként bármikor képes lesz a vöröst megbolondítani, gyönyörrel magához idomítani.*
- Amea nővér, száraz pác *dehonesztál kissé, érzékeltetve, hogy teljesen mindegy, ki az, úgysem érhet fel az ő pompás kedveséhez. Hozzá meg, aki az utóbbi öt sóhajnyi idő alatt páratlant alkotott a hölgynevelés terén, pláne nem, de ez más kérdés. Ez a különbségtétel jelen helyzetben létfontosságúnak mondható. Enyhíteni, puhítani, alaptaktika.*
- Olyannak tűnök, mint aki bárkit le szeretne venni a lábáról? *pislog nagy ártatlanul. Az imént mondta ki az sz-betűs szót. A jelek szerint az nem ütött át a védőpajzson, a vásárlás ellenben igen.*
- Ruhákból speciel valóban túl sokkal rendelkezem *bazsalyog kéjesen.*
- Tartok tőle, hogy nem csak én.
*Gyanús a dolog, egyre gyanúsabb. Őrült egymásba gabalyodásaik, ha nem épp szerény személye kezdeményez, közelségből, fülledt, várakozásteli vágyakozásból indulnak ki. Ez most nem ilyen, de a gyümölcsét azért a világ minden kincséért sem dobná el. A csók próbára teszi az önuralmát.*
~ Tiszta fej, tiszta fej ~ *mantrázza magában, egyelőre sikerrel. Messzire repítené az inget, helyette akadás a jussa, no meg egy tarkóra simító kéz. Finom rándulás. Ez már nem lehet véletlen.*
- Már nem fáj. Néhanapján azért még érzékeny *keresi meg a lány tekintetét, ártatlan kutyaszemekkel. Adut játszik ki. Kupán kólintásának aduját. Vagyis inkább blöfföli, hogy adu van nála. Nincs kedve magyarázkodni. Az életben be nem adná, hogy egy ha már egy pecséttel rendelkezik, az inaktív lehet. A maga fura módján kapcsolatukat, szerelmüket igyekszik védeni a meglehetősen elszánt Yeza ellenében. A tudatlanság néha valódi áldás.*
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:08:03
Üzenet elküldve: 2017-04-19 20:08:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
//Aktív képesség: szelídítés//
*Elhal a füttyszó, és pár pillanatig semmi nem történik. Nara szíve kihagy egy ütemet, mellkasába már majdnem belehasít a csalódottság, amikor megzörren az avar és a szíve nagyot dobbanva szapora ütemben meglódul. Mikor meglátja az ismerős pofát és a kifejezően csillogó szemeket, megkönnyebbülve szakad fel belőle egy sóhaj.*
-Rozsdás
*Suttogja szinte hangtalanul, szemébe könny szökik, de az állat egyértelműen óvatos még. Talán nem erre számított, mikor előbújt, és értetlen arcától Nara kissé megretten.*
~Talán már nem is emlékszik rám?~
*Trayäk helyesen megérzi, hogy ők most Bolhással kevésbé hasznos társaság, így lassú, óvatos léptekkel elhátrál, majd távozik. Nara nem néz a férfire, csak aprót bólint az érintésére, de tekintetét a vörös kis jószágéba kapcsolja, és nem engedi. Közben az együtt töltött napokra gondol, az erdő járásra, a gyűjtögetésre, és Szellőre persze.*
~Én vagyok az, drága barátom. Emlékezz csak vissza!~
*Továbbra is dermedten áll és nem mer mozdulni. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve halkan, de tisztán énekelni kezdi a korábbi dallamot.*
-Óh, Erdő szellem hallgass meg,
A gyermeket, ki eltévedt.
Mutass utat, s terelgess,
Mond, hogy minden rendben lesz!
*Sokat énekelte ezt a dalt az erdőt járva ravasz kis barátjával. Ha a füttyszó ismerős volt neki, erre is emlékeznie kell.*
-Óh, Erdő szellem vigyázz rám,
Őrizd minden léptemet!
Ádáz vadak lesnek rám,
Rettegés az éjjelem.
*Ahogy énekel, teljesen megnyugszik végre, és lassú mozdulatokkal közelebb lép az állathoz.*
-Óh, Erdő szellem ölelj át,
S eltűnik a félelem!
Légy az otthon, s légy a ház,
Légy a biztos védelem!
*Ezen a ponton letérdel Rozsdástól egy lépésnyire és karjait széttárja, megmutatva, hogy nem kell félnie, ő megvédi, nem bántaná soha.*
-Óh, Erdő szellem érezlek,
S az árnyaktól már nem félek.
Hálát adok, hogy itt éltem,
Tiéd minden lélegzetem.
*Karjait kissé előre nyújtja, mintha ölelést ajánlana az állatnak. Ha Rozsdás emlékszik rá, akkor mostanra bizonyára odajött hozzá, talán meg is érintheti.*
-Óh, Erdő szellem eljöttem,
Haza húzott vad szívem.
Érzem, itt van a helyem,
Legyen hát tiéd az életem!
*Ha a szellemek is kegyesek hozzá, talán találkoznak végre a rokon lelkek, és Nara hosszú idő után megint magához szoríthatja legjobb barátját.*
//Rozsdás nyomában//
//Aktív képesség: szelídítés//
*Elhal a füttyszó, és pár pillanatig semmi nem történik. Nara szíve kihagy egy ütemet, mellkasába már majdnem belehasít a csalódottság, amikor megzörren az avar és a szíve nagyot dobbanva szapora ütemben meglódul. Mikor meglátja az ismerős pofát és a kifejezően csillogó szemeket, megkönnyebbülve szakad fel belőle egy sóhaj.*
-Rozsdás
*Suttogja szinte hangtalanul, szemébe könny szökik, de az állat egyértelműen óvatos még. Talán nem erre számított, mikor előbújt, és értetlen arcától Nara kissé megretten.*
~Talán már nem is emlékszik rám?~
*Trayäk helyesen megérzi, hogy ők most Bolhással kevésbé hasznos társaság, így lassú, óvatos léptekkel elhátrál, majd távozik. Nara nem néz a férfire, csak aprót bólint az érintésére, de tekintetét a vörös kis jószágéba kapcsolja, és nem engedi. Közben az együtt töltött napokra gondol, az erdő járásra, a gyűjtögetésre, és Szellőre persze.*
~Én vagyok az, drága barátom. Emlékezz csak vissza!~
*Továbbra is dermedten áll és nem mer mozdulni. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve halkan, de tisztán énekelni kezdi a korábbi dallamot.*
-Óh, Erdő szellem hallgass meg,
A gyermeket, ki eltévedt.
Mutass utat, s terelgess,
Mond, hogy minden rendben lesz!
*Sokat énekelte ezt a dalt az erdőt járva ravasz kis barátjával. Ha a füttyszó ismerős volt neki, erre is emlékeznie kell.*
-Óh, Erdő szellem vigyázz rám,
Őrizd minden léptemet!
Ádáz vadak lesnek rám,
Rettegés az éjjelem.
*Ahogy énekel, teljesen megnyugszik végre, és lassú mozdulatokkal közelebb lép az állathoz.*
-Óh, Erdő szellem ölelj át,
S eltűnik a félelem!
Légy az otthon, s légy a ház,
Légy a biztos védelem!
*Ezen a ponton letérdel Rozsdástól egy lépésnyire és karjait széttárja, megmutatva, hogy nem kell félnie, ő megvédi, nem bántaná soha.*
-Óh, Erdő szellem érezlek,
S az árnyaktól már nem félek.
Hálát adok, hogy itt éltem,
Tiéd minden lélegzetem.
*Karjait kissé előre nyújtja, mintha ölelést ajánlana az állatnak. Ha Rozsdás emlékszik rá, akkor mostanra bizonyára odajött hozzá, talán meg is érintheti.*
-Óh, Erdő szellem eljöttem,
Haza húzott vad szívem.
Érzem, itt van a helyem,
Legyen hát tiéd az életem!
*Ha a szellemek is kegyesek hozzá, talán találkoznak végre a rokon lelkek, és Nara hosszú idő után megint magához szoríthatja legjobb barátját.*
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:43:33
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:43:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior felé//
- Hát én meg nem azért mentem hozzád, hogy arról fecsegj, mikor kerülsz a föld alá. *mormogja egy kicsit a nő, de közben azért mosolyog, hiszen ezeket mindig jó hallani, s folytatják is közben a kis vitát. Amíg nem történik meg, amit szinte megjósolt az elf.
De hát csak megtörténik. Maga sem hitte volna igazából. Legalábbis reménykedett benne, hogy elérnek a városig gond nélkül. De csak nem ez lett.*
- Van annak füle is meg farka is, csak Téged nem érdekel. *csipkelődik a nő még, majd bosszúsan de vigyorogva csóválja meg a fejét.*
- Boszorkány! Adok én neked olyan boszorkányt meg gwuffversenyt, hogy attól kódulsz! Varázsol a fene... ha tudnék varázsolni, akkor már hatokkal ezelőtt Artheniorban lennénk. És még hosszan sorolhatnám... *fonja karba a kezeit, és néz mérgelődve a férje után. Közben visszatér Azzagál az emelővel, és máris munkához lát.*
- Unalmas, ebben biztos lehetsz! *vigyorog.*- De minek is mennék én bárhová nélküled? Hát nem kibírtam eddig is a makacs fejedet?
*Inkább csak szem forgatva, de széles mosollyal arcán, némileg azért motyogva bosszankodva vissza megy a kocsi elejéhez, és magához veszi számszeríját. Nem árt, ha valaki figyel a környékre, amíg Azzagál a szekérrel foglalatoskodik.*
- Ha kirabolnak minket amíg itt rostokolunk, még tőlem is kapni fogsz hozzá. *sejteti előre azért, hogy mire számíthat a törpéje, ha valami plusz gond adódna.*- Még a kutya is itt hagyott minket. *sóhajt, és füttyent egyet a már kis barna foltnak látszó Borzasnak. Az nyomban megáll, majd farok csóválva, vidáman kezd el visszafelé kocogni hozzájuk. Therorra csak a fejét rázza.*
- Nyújtózok én... de nem így akartam. *mond már csak ennyit. Na meg közben másra is terelődik a szó. Törpéje legalábbis ügyesen másfelé terelgeti.*
- Éhezünk? Mikor éheztünk mi ha rajtam múlott? *háborog.*- Pár óra és a városba érünk, ha nem lenne ételünk már se éheznénk, de maradt még nyúl tegnapról. *mondja.*- Hozzak, vagy inkább segítsek valamit? *érdeklődik beletörődve a sorsukba, amikor oldalra tekint az útszélre, és felderül az arca.*
- Nini! Az ott nem vérfű? *mutat az útszéltől megnövekvő, sűrű fűvel benőtt rétre.*- Annak tűnik. Meg kéne nézni. Jól jöhet, ha leszedjük. Talán még valami hasznunk is lesz a botorságodból. *vigyorog férje felé.*
A hozzászólás írója (Therorra Naevys Barragbek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 19:45:10
- Hát én meg nem azért mentem hozzád, hogy arról fecsegj, mikor kerülsz a föld alá. *mormogja egy kicsit a nő, de közben azért mosolyog, hiszen ezeket mindig jó hallani, s folytatják is közben a kis vitát. Amíg nem történik meg, amit szinte megjósolt az elf.
De hát csak megtörténik. Maga sem hitte volna igazából. Legalábbis reménykedett benne, hogy elérnek a városig gond nélkül. De csak nem ez lett.*
- Van annak füle is meg farka is, csak Téged nem érdekel. *csipkelődik a nő még, majd bosszúsan de vigyorogva csóválja meg a fejét.*
- Boszorkány! Adok én neked olyan boszorkányt meg gwuffversenyt, hogy attól kódulsz! Varázsol a fene... ha tudnék varázsolni, akkor már hatokkal ezelőtt Artheniorban lennénk. És még hosszan sorolhatnám... *fonja karba a kezeit, és néz mérgelődve a férje után. Közben visszatér Azzagál az emelővel, és máris munkához lát.*
- Unalmas, ebben biztos lehetsz! *vigyorog.*- De minek is mennék én bárhová nélküled? Hát nem kibírtam eddig is a makacs fejedet?
*Inkább csak szem forgatva, de széles mosollyal arcán, némileg azért motyogva bosszankodva vissza megy a kocsi elejéhez, és magához veszi számszeríját. Nem árt, ha valaki figyel a környékre, amíg Azzagál a szekérrel foglalatoskodik.*
- Ha kirabolnak minket amíg itt rostokolunk, még tőlem is kapni fogsz hozzá. *sejteti előre azért, hogy mire számíthat a törpéje, ha valami plusz gond adódna.*- Még a kutya is itt hagyott minket. *sóhajt, és füttyent egyet a már kis barna foltnak látszó Borzasnak. Az nyomban megáll, majd farok csóválva, vidáman kezd el visszafelé kocogni hozzájuk. Therorra csak a fejét rázza.*
- Nyújtózok én... de nem így akartam. *mond már csak ennyit. Na meg közben másra is terelődik a szó. Törpéje legalábbis ügyesen másfelé terelgeti.*
- Éhezünk? Mikor éheztünk mi ha rajtam múlott? *háborog.*- Pár óra és a városba érünk, ha nem lenne ételünk már se éheznénk, de maradt még nyúl tegnapról. *mondja.*- Hozzak, vagy inkább segítsek valamit? *érdeklődik beletörődve a sorsukba, amikor oldalra tekint az útszélre, és felderül az arca.*
- Nini! Az ott nem vérfű? *mutat az útszéltől megnövekvő, sűrű fűvel benőtt rétre.*- Annak tűnik. Meg kéne nézni. Jól jöhet, ha leszedjük. Talán még valami hasznunk is lesz a botorságodból. *vigyorog férje felé.*
A hozzászólás írója (Therorra Naevys Barragbek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 19:45:10
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:12:17
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:12:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior felé//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Az ég áldjon meg Drágám, ha nem lennél így tökéletes, nem vettelek volna el!
*A többire csak zsörtölődik, válaszra nem méltatja, egészen addig, amíg a láda pálinkára terelődik a szó. Már nyitja a száját, nagyon mondaná a mondanivalót, de csak ráharap megint a pipájára. Hát ha leszögezi a ládát akkor ő sem tud rájárni, de ezt mégsem mondhatja el, hiszen akkor tudná az asszony hogy rájárt. Valahol persze gyanítja, hogy felesége teljesen tisztában van az ilyesmivel, de amíg nem mondja, addig ő sem hozza fel. Ezután jön persze a tragédia, így a témát nem is boncolgathatják tovább, másfelé terelődik a szó.*
- Hát mert se füle se farka annak amit mondasz, persze hogy nem hallgatok! A kerék jó, ha megnézem se lesz jobb, ha meghúzom se lesz jobb, akkor is kitört volna, ha valami pap még rá is olvas egy áldást! Az út akkor is szar, ha megnézem ha nem! Ha meg boszorkány vagy és a jövőt látod akkor azt mondd! Gyanús is már pár éve, de mindkettőnknek könnyebb lenne az élete, ha bevallanád kerek perec. De akkor ne ilyenekre pazarold a tehetséged, hanem járjunk Gwuffverenyre! Esküszöm néha azt hiszem, te varázsolod el a dolgokat, hogy elromoljanak, csak hogy igazad lehessen.
*Megtalálja végre az emelőjét és le is huppan ismét a földre, hogy a megfelelő helyen a kerék alá támassza és nekilásson dolgozni vele.*
- El ne merj hagyni te asszony, nélküled rettentő unalmas lenne az életem!
*Persze hogy zsörtölődik, persze hogy veszekednek, de ez mind csak játék, ő így mutatja ki a szeretetet, és meg van győződve róla hogy ezt párja is tudja. Így izgalmas, így mozgalmas, de azért kell néha az is, hogy egy-két ilyen mondatot csempésszen a közepébe.*
- Sötétedik a nyavalyát. Fél óra és úton leszünk, addig nyújtózzál.
*A legegyszerűbb és leggyorsabb az, ha úgy ahogy van az egész kereket cseréli, már rángatja is ki a sok lom alól a szekér hátuljából a tartalékot, aztán majd ha már megérkeztek és jobban ráér, akkor kijavítja a hibát.*
- Van még valami az útravalóból, vagy éhezünk amíg a városba nem érünk?
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Az ég áldjon meg Drágám, ha nem lennél így tökéletes, nem vettelek volna el!
*A többire csak zsörtölődik, válaszra nem méltatja, egészen addig, amíg a láda pálinkára terelődik a szó. Már nyitja a száját, nagyon mondaná a mondanivalót, de csak ráharap megint a pipájára. Hát ha leszögezi a ládát akkor ő sem tud rájárni, de ezt mégsem mondhatja el, hiszen akkor tudná az asszony hogy rájárt. Valahol persze gyanítja, hogy felesége teljesen tisztában van az ilyesmivel, de amíg nem mondja, addig ő sem hozza fel. Ezután jön persze a tragédia, így a témát nem is boncolgathatják tovább, másfelé terelődik a szó.*
- Hát mert se füle se farka annak amit mondasz, persze hogy nem hallgatok! A kerék jó, ha megnézem se lesz jobb, ha meghúzom se lesz jobb, akkor is kitört volna, ha valami pap még rá is olvas egy áldást! Az út akkor is szar, ha megnézem ha nem! Ha meg boszorkány vagy és a jövőt látod akkor azt mondd! Gyanús is már pár éve, de mindkettőnknek könnyebb lenne az élete, ha bevallanád kerek perec. De akkor ne ilyenekre pazarold a tehetséged, hanem járjunk Gwuffverenyre! Esküszöm néha azt hiszem, te varázsolod el a dolgokat, hogy elromoljanak, csak hogy igazad lehessen.
*Megtalálja végre az emelőjét és le is huppan ismét a földre, hogy a megfelelő helyen a kerék alá támassza és nekilásson dolgozni vele.*
- El ne merj hagyni te asszony, nélküled rettentő unalmas lenne az életem!
*Persze hogy zsörtölődik, persze hogy veszekednek, de ez mind csak játék, ő így mutatja ki a szeretetet, és meg van győződve róla hogy ezt párja is tudja. Így izgalmas, így mozgalmas, de azért kell néha az is, hogy egy-két ilyen mondatot csempésszen a közepébe.*
- Sötétedik a nyavalyát. Fél óra és úton leszünk, addig nyújtózzál.
*A legegyszerűbb és leggyorsabb az, ha úgy ahogy van az egész kereket cseréli, már rángatja is ki a sok lom alól a szekér hátuljából a tartalékot, aztán majd ha már megérkeztek és jobban ráér, akkor kijavítja a hibát.*
- Van még valami az útravalóból, vagy éhezünk amíg a városba nem érünk?
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:15:24
Üzenet elküldve: 2017-04-19 17:15:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior felé//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Férjecskéje nem tudja szó nélkül megállni azokat, amiket mond. Na de nem mintha ő maga megtudná. Ezekből szoktak kikerekedni aztán a jó nagy, tréfás vitatkozások. De hát mi mással fűszereznék meg a szürke hétköznapokat, ha nem ezzel? Ez ugyanígy volt tizenöt évvel ezelőtt is, mint ahogyan most van. Kellene változnia a szerelmüknek? Kellene, hogy más legyen már az egész, mint akkor volt? Kellene, hogy számítson, hogy kedvese szakálla azóta hószínű lett, és pocakot eresztett? Sokan azt vallják, hogy igen. De Therorra? Ostobaságnak tartja az egészet. Egy törpe meg amúgy is egész életre választ párt, mint a sasok a messzi északi csúcsokon.*
- Na milyen? *nevet fel Azzagál kijelentésére. De persze a férfi nyomban kivágja magát.*
- Igen igen. De ha ilyen sokáig zötykölődünk itt, mégis csak lesz nekem is. *vág vissza vigyorogva. Tényleg unja már az utat. Pedig régen nagyon szerette. Izgalmas volt mindenféle várost felfedezni, érdekes kis falvakban járni, különleges holmik után kutatni... de hiába, azért ő is érezheti úgy magát néha, hogy így túl a százon azért már lassan öregedni kezd.*
- De ha túl is éljük, vehetek valami szőrmét az arcom köré, hogy jobban tetszek, ha ilyen különös vágyaid vannak. Vagy inkább keressek neked egy törpe lányt? Van aki azt mondja, nekik is van szakálluk. *kezdi is el fejtegetni a dolgokat, persze úgy, hogy tudja ő az igazságot a törpe nőkről. Nincsen nekik szakálluk, habár biztosan sokkal szőrösebbek nála. De Azzagál hamar rájön a hibájára, így pedig van ideje karba fonva sértődött arcot vágni.*
- Hát nem úgy jött ki... na és pattanjak le? Tán' azt akarod, hogy kitörjem a nyakam, aztán én várjak rád a túlvilágon? Szép ki gondolatok, mondhatom. Pakolni, meg pakoljon a nyavalya. Én rendet raktam legutóbb is, aztán mindig összetúrod az egészet. Meg is érdemled ha elvettek egy palackot. Amúgy is mondtam neked, hogy szögeljük le a ládát az út előtt. Akkor nem nyúlkálhattak volna benne. De hát a férfiak mindig mindent jobban tudnak!
*És ekkor megbillen a szekér, Therorra pedig... nem, nem sikolt fel, ő nem az a fajta. Ő inkább az a fajta, akit ha kiakarnának rabolni, gondolkodás nélkül a szeme közé lőne bárkinek a nyílpuskával. Inkább... felhördül. Talán ez a legjobb szó rá.*
- Mi a kénköves...? *fogna is bele, de már meg is áll a szekér, Azzagál már pattan is le, és már kezdi is azzal, hogy ő, Therorra el ne kezdje. Morcos arccal nézi a férjét a nő, majd mivel az utazáshoz nadrágot vett szoknya helyett, könnyedén pattan le a szekérről a törpe után.*
- "El ne kezdjem"? "Az út a szar"? Hát nem igaz, hogy már megint nekem volt igazam! De mindig nekem van, mindig, mégsem hallgatsz rám sosem! *teszi csípőre a kezét, és háborogva indul Azzagál után, hogy megnézze mi a helyzet.*
- Kövek a nyavalyát! Kavicsok ezek, miről beszélsz!
*De nem tud nem felnevetni, ahogyan a szekérről lepattantó Borzas máris férje nyakában van szinte, farok csóválva és boldogan arcnyalogatásra készülve. Valószínűleg azt hiszi, hogy itt és most pontosan az ő kedvéért álltak meg, semmi másért. Persze miután eltolják, odébbáll, de ugyanolyan boldogan, mint amilyen eddig volt, mindössze most gyorsan elindul dolgát végezni az egyik közeli bozótban.
Therorra közben lehajol egy kissé, hogy jobban lássa a kereket.*
- Még, hogy én adom az ötleteket? Hát nehogy már ez is az én hibám legyen, amikor végig téptem itt a számat a kerékről! *zsörtölődik tovább közben, majd kiegyenesedik, és karba fonja kezeit mellkasa előtt.*
- Na és akkor most mihez kezdünk, Te nagyokos törpe tudós? Egész éjjelre kint ragadunk! Ha ránk sötétedik, megnézem, hogy csinálod meg! *kiabál kicsit hangosabban a szekér hátuljánál eltűnő férfinak.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Férjecskéje nem tudja szó nélkül megállni azokat, amiket mond. Na de nem mintha ő maga megtudná. Ezekből szoktak kikerekedni aztán a jó nagy, tréfás vitatkozások. De hát mi mással fűszereznék meg a szürke hétköznapokat, ha nem ezzel? Ez ugyanígy volt tizenöt évvel ezelőtt is, mint ahogyan most van. Kellene változnia a szerelmüknek? Kellene, hogy más legyen már az egész, mint akkor volt? Kellene, hogy számítson, hogy kedvese szakálla azóta hószínű lett, és pocakot eresztett? Sokan azt vallják, hogy igen. De Therorra? Ostobaságnak tartja az egészet. Egy törpe meg amúgy is egész életre választ párt, mint a sasok a messzi északi csúcsokon.*
- Na milyen? *nevet fel Azzagál kijelentésére. De persze a férfi nyomban kivágja magát.*
- Igen igen. De ha ilyen sokáig zötykölődünk itt, mégis csak lesz nekem is. *vág vissza vigyorogva. Tényleg unja már az utat. Pedig régen nagyon szerette. Izgalmas volt mindenféle várost felfedezni, érdekes kis falvakban járni, különleges holmik után kutatni... de hiába, azért ő is érezheti úgy magát néha, hogy így túl a százon azért már lassan öregedni kezd.*
- De ha túl is éljük, vehetek valami szőrmét az arcom köré, hogy jobban tetszek, ha ilyen különös vágyaid vannak. Vagy inkább keressek neked egy törpe lányt? Van aki azt mondja, nekik is van szakálluk. *kezdi is el fejtegetni a dolgokat, persze úgy, hogy tudja ő az igazságot a törpe nőkről. Nincsen nekik szakálluk, habár biztosan sokkal szőrösebbek nála. De Azzagál hamar rájön a hibájára, így pedig van ideje karba fonva sértődött arcot vágni.*
- Hát nem úgy jött ki... na és pattanjak le? Tán' azt akarod, hogy kitörjem a nyakam, aztán én várjak rád a túlvilágon? Szép ki gondolatok, mondhatom. Pakolni, meg pakoljon a nyavalya. Én rendet raktam legutóbb is, aztán mindig összetúrod az egészet. Meg is érdemled ha elvettek egy palackot. Amúgy is mondtam neked, hogy szögeljük le a ládát az út előtt. Akkor nem nyúlkálhattak volna benne. De hát a férfiak mindig mindent jobban tudnak!
*És ekkor megbillen a szekér, Therorra pedig... nem, nem sikolt fel, ő nem az a fajta. Ő inkább az a fajta, akit ha kiakarnának rabolni, gondolkodás nélkül a szeme közé lőne bárkinek a nyílpuskával. Inkább... felhördül. Talán ez a legjobb szó rá.*
- Mi a kénköves...? *fogna is bele, de már meg is áll a szekér, Azzagál már pattan is le, és már kezdi is azzal, hogy ő, Therorra el ne kezdje. Morcos arccal nézi a férjét a nő, majd mivel az utazáshoz nadrágot vett szoknya helyett, könnyedén pattan le a szekérről a törpe után.*
- "El ne kezdjem"? "Az út a szar"? Hát nem igaz, hogy már megint nekem volt igazam! De mindig nekem van, mindig, mégsem hallgatsz rám sosem! *teszi csípőre a kezét, és háborogva indul Azzagál után, hogy megnézze mi a helyzet.*
- Kövek a nyavalyát! Kavicsok ezek, miről beszélsz!
*De nem tud nem felnevetni, ahogyan a szekérről lepattantó Borzas máris férje nyakában van szinte, farok csóválva és boldogan arcnyalogatásra készülve. Valószínűleg azt hiszi, hogy itt és most pontosan az ő kedvéért álltak meg, semmi másért. Persze miután eltolják, odébbáll, de ugyanolyan boldogan, mint amilyen eddig volt, mindössze most gyorsan elindul dolgát végezni az egyik közeli bozótban.
Therorra közben lehajol egy kissé, hogy jobban lássa a kereket.*
- Még, hogy én adom az ötleteket? Hát nehogy már ez is az én hibám legyen, amikor végig téptem itt a számat a kerékről! *zsörtölődik tovább közben, majd kiegyenesedik, és karba fonja kezeit mellkasa előtt.*
- Na és akkor most mihez kezdünk, Te nagyokos törpe tudós? Egész éjjelre kint ragadunk! Ha ránk sötétedik, megnézem, hogy csinálod meg! *kiabál kicsit hangosabban a szekér hátuljánál eltűnő férfinak.*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 16:49:22
Üzenet elküldve: 2017-04-19 16:49:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior felé//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Arra, hogy nem lenne ereje, csak ellentmondóan hümmög egy rövidet.*
~Ha az égből nem is...~
*Ezt a gondolatot azért megőrzi magának. Sok kételye van felesége jövőjéről, egy asszonynak mégis fontosabb a gyermek mint a férfiaknak. Akármit is mond a mellette ülő csoda, bizony az ő ideje sokkal hamarabb fog lejárni mint szíve választottjának. Ő csak egy rövidke esemény párja hosszú életében. De milyen fura is volna, ha törpe gyermekkel áldhatná meg kedvesét? Szegény asszonynak nem hogy az ő, de még utódja halálát is túl kellene élnie. Mélyet szív a pipájából, és a füsttel együtt fújja ki a bús gondolatokat, miközben beledől arcával párja csókjába. Az ütésre végül csak elmosolyodik, a fiúk említésére aztán a szemöldöke is felszökik.*
- Hat fiúnak hat olyanja van, ami neked sosem lesz.
*Kivillannak már a fogai is, úgy vigyorog.*
- Szakálla!
*Ismeri már az asszonyt, fél hogy valamelyik este előállna valami eszement ötlettel, ha most nem egyértelműsíti hogy mire gondolt. Ettől persze csak rosszabb lehet a helyzet, hiszen így mintha egy borzalmasabb lehetőségre utalna. Hamar rá is döbben a hibájára.*
- Ej az istenit, ez nem úgy jött ki ahogy akartam. De ha ennyire nyújtózkodnál, pattanj le és sétálj egy kicsit. Vagy pakolj össze hátul, esküszöm hogy hiányzik egy palack a Wegtoreni pálinkákból. Nyavalyás matrózok, semmirekellő egy banda.
*Valamit még zsörtölődik a bajusza alatt.*
- Még ha hiányzik is, olcsóbban megúsztuk mint go...
*Egy hupli, egy reccsenés, a szekér pedig megbillen szépen.*
- Hó az anyja köcsögit!
*Megállítja a lovakat, aztán már dobja is el a gyeplőt és szentségelve lekászálódik a szekérről.*
- Azt a tetves lusta városi bagázst, hogy nem tudják rendben tartani az utakat! El ne kezd! El ne kezd nekem! Semmi baja nem volt a nyamvadt keréknek, az út a szar! Nézd meg milyen kövek hevernek rajta! Mintha nem erre járnának a kikötői karavánok! Neeem, nem ez a legfontosabb kereskedelmi útja a városnak, ez csak egy poros kis ösvény, miért is tartanák rendbe?! Hogy égne le a szakálla az összesnek! Miért nem leh... Borzas az anyád úristenit nem azért hajolok le hogy a pofámba mássz!
*Eltolja az ebet a képéből, aki persze most is jött fontoskodni, mert hát bizonyára vele akarnak játszani. Persze hogy a kerékkel van a baj, de hamar kiderül hogy szerencsésem megúszták, egy fertályórát azért így is itt lesznek amíg kicseréli amit ki kell cserélnie.*
- Tessék, adod itt az ötleteket a balszerencsének, még csak meg sem kell erőltetnie magát, hogy kitaláljon valamit amivel bosszanthat.
*Már a szekér hátuljára mászik fel, hogy előtúrja az emelőjét onnan.*
A hozzászólás írója (Azzagál Barragbek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 16:51:44
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Arra, hogy nem lenne ereje, csak ellentmondóan hümmög egy rövidet.*
~Ha az égből nem is...~
*Ezt a gondolatot azért megőrzi magának. Sok kételye van felesége jövőjéről, egy asszonynak mégis fontosabb a gyermek mint a férfiaknak. Akármit is mond a mellette ülő csoda, bizony az ő ideje sokkal hamarabb fog lejárni mint szíve választottjának. Ő csak egy rövidke esemény párja hosszú életében. De milyen fura is volna, ha törpe gyermekkel áldhatná meg kedvesét? Szegény asszonynak nem hogy az ő, de még utódja halálát is túl kellene élnie. Mélyet szív a pipájából, és a füsttel együtt fújja ki a bús gondolatokat, miközben beledől arcával párja csókjába. Az ütésre végül csak elmosolyodik, a fiúk említésére aztán a szemöldöke is felszökik.*
- Hat fiúnak hat olyanja van, ami neked sosem lesz.
*Kivillannak már a fogai is, úgy vigyorog.*
- Szakálla!
*Ismeri már az asszonyt, fél hogy valamelyik este előállna valami eszement ötlettel, ha most nem egyértelműsíti hogy mire gondolt. Ettől persze csak rosszabb lehet a helyzet, hiszen így mintha egy borzalmasabb lehetőségre utalna. Hamar rá is döbben a hibájára.*
- Ej az istenit, ez nem úgy jött ki ahogy akartam. De ha ennyire nyújtózkodnál, pattanj le és sétálj egy kicsit. Vagy pakolj össze hátul, esküszöm hogy hiányzik egy palack a Wegtoreni pálinkákból. Nyavalyás matrózok, semmirekellő egy banda.
*Valamit még zsörtölődik a bajusza alatt.*
- Még ha hiányzik is, olcsóbban megúsztuk mint go...
*Egy hupli, egy reccsenés, a szekér pedig megbillen szépen.*
- Hó az anyja köcsögit!
*Megállítja a lovakat, aztán már dobja is el a gyeplőt és szentségelve lekászálódik a szekérről.*
- Azt a tetves lusta városi bagázst, hogy nem tudják rendben tartani az utakat! El ne kezd! El ne kezd nekem! Semmi baja nem volt a nyamvadt keréknek, az út a szar! Nézd meg milyen kövek hevernek rajta! Mintha nem erre járnának a kikötői karavánok! Neeem, nem ez a legfontosabb kereskedelmi útja a városnak, ez csak egy poros kis ösvény, miért is tartanák rendbe?! Hogy égne le a szakálla az összesnek! Miért nem leh... Borzas az anyád úristenit nem azért hajolok le hogy a pofámba mássz!
*Eltolja az ebet a képéből, aki persze most is jött fontoskodni, mert hát bizonyára vele akarnak játszani. Persze hogy a kerékkel van a baj, de hamar kiderül hogy szerencsésem megúszták, egy fertályórát azért így is itt lesznek amíg kicseréli amit ki kell cserélnie.*
- Tessék, adod itt az ötleteket a balszerencsének, még csak meg sem kell erőltetnie magát, hogy kitaláljon valamit amivel bosszanthat.
*Már a szekér hátuljára mászik fel, hogy előtúrja az emelőjét onnan.*
A hozzászólás írója (Azzagál Barragbek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 16:51:44
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 15:23:09
Üzenet elküldve: 2017-04-19 15:23:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Egy kicsit aggódik. Wäor túl nyájasnak tűnik hirtelen. Az aggodalmat viszont kevesen tudják olyan jól leplezni, mint Yeza, ha muszáj. Akár a friss házasok: vidoran gönög a nevetés a kényeztető csókocskák nyomán, míg az étket rendezgeti a tálcán. A számára kihúzott székre viszont nem ül le, s ha Wäor jobban megfigyeli, az elemózsiát is csak összébb rendeztek egy kicsit, de nem pakolta ki az asztalra. Hamarosan az ok is nyilvánvaló lesz. Belekapaszkodik a tálcába ismét és fordul is vele. A földre teszi a szalmazsák mellé, melyen végigteríti a melegben fölöslegessé vált köpenyét.*
- A végén még azt hiszem, nagyobb erőfeszítésekkel akarsz belőlem hölgyet faragni, mint Amea nővér.
*Úgy heveredik el, hogy a híres lihanechi mester szerájos festményeinek ledér hölgyei darócba öltözött matrózoknak tűnnek mellette.
Igen-igen, Yeza kifejezetten sok mindent szeret fekve csinálni. Ez alól a kivételek is megérnének egy misét, de Wäor épp eléggé ismeri már hozzá, hogy ne érjék meglepetések. Az asztalnál evés nem Yeza műfaja, de azért korántsem tartja haszontalan berendezési tárgynak.
Nem vár a vadászra, máris elkezd csipegetni a háziak által összeállított finomságokból. De mikor Wäor is letelepszik, nem engedi oda. Az ölébe csusszan, mint aki így állja el az utat az étkek felé. Persze azért nem aljasodik éheztetésig, de a "fogolynak" meg kell elégednie azzal, amit a vörös ujjacskái közül kap. Egy-egy falatot pedig le is vámol egy csókkal.*
- Csak nem arra utalgatsz, hogy elhalmoznál vásárfiával *vigyorodik szinte dorombolva.* - Kezdem azt hinni, hogy le akarsz venni a lábamról.
*Hogy ezzel a pajzán incselkedéssel Wäor figyelmét akarja elterelni vagy a sajátját, azt még maga se tudná megmondani. Mi tagadás, szívesen feledkezne gyönyörbe, mint ahogy a nyomorukat feledés mámorába fojtó iszákosok a részegség áldott, zsibbadt űrjébe. De mindeközben pörögnek a gondolatai is. Volt egy mozdulat, ami nem megy ki a fejéből. Ugyan csak szóbeszéd volt a céh berkein belül, de a fekete pecsétekről sok húgocska hallott már. Ahogy Wäor az imént a tarkójához ért... A félelmei talán túl messzire viszik Yezát, de túl sok jel kezd gyűlni a listán.*
- De mire gondolsz pontosan? *kérdi.* - Miben szenvedsz hiányt? *dönti oldalvást a fejét, aztán komisz mosolygás indul meg a szája szegletén.* - Ruhákból? *csóválja a fejét.* - Azokból talán még túl sok is van.
*Hogy ezt a szörnyűséget orvosolja, mindjárt meg is szabadítja a vadászt néhány darabtól. Fentről igen hamar ingig vetkőzteti a férfit és ujjacskái gyorsan végigérnek annak a kigombolásán is. Lecsúsztatja a ruhadarabot Wäor vállain, le a karján és közben mély, szenvedélyes csókba kezd.
Hirtelen szakad vége, ahogy az ing a kibújtatás helyett egyszer csak megszorul a vadász csuklóin, a háta mögött összefogva a kezeit. Hasznos kis trükkje ez a Niyss leánykáinak. Yeza ujjai Wäor tarkójára szaladnak. Nem is kell látnia a jelet, ha igaz, amit sejt, Wäor úgyis elárulja magát. Ha pedig nem, még van út visszakozni.*
//Különóra//
*Egy kicsit aggódik. Wäor túl nyájasnak tűnik hirtelen. Az aggodalmat viszont kevesen tudják olyan jól leplezni, mint Yeza, ha muszáj. Akár a friss házasok: vidoran gönög a nevetés a kényeztető csókocskák nyomán, míg az étket rendezgeti a tálcán. A számára kihúzott székre viszont nem ül le, s ha Wäor jobban megfigyeli, az elemózsiát is csak összébb rendeztek egy kicsit, de nem pakolta ki az asztalra. Hamarosan az ok is nyilvánvaló lesz. Belekapaszkodik a tálcába ismét és fordul is vele. A földre teszi a szalmazsák mellé, melyen végigteríti a melegben fölöslegessé vált köpenyét.*
- A végén még azt hiszem, nagyobb erőfeszítésekkel akarsz belőlem hölgyet faragni, mint Amea nővér.
*Úgy heveredik el, hogy a híres lihanechi mester szerájos festményeinek ledér hölgyei darócba öltözött matrózoknak tűnnek mellette.
Igen-igen, Yeza kifejezetten sok mindent szeret fekve csinálni. Ez alól a kivételek is megérnének egy misét, de Wäor épp eléggé ismeri már hozzá, hogy ne érjék meglepetések. Az asztalnál evés nem Yeza műfaja, de azért korántsem tartja haszontalan berendezési tárgynak.
Nem vár a vadászra, máris elkezd csipegetni a háziak által összeállított finomságokból. De mikor Wäor is letelepszik, nem engedi oda. Az ölébe csusszan, mint aki így állja el az utat az étkek felé. Persze azért nem aljasodik éheztetésig, de a "fogolynak" meg kell elégednie azzal, amit a vörös ujjacskái közül kap. Egy-egy falatot pedig le is vámol egy csókkal.*
- Csak nem arra utalgatsz, hogy elhalmoznál vásárfiával *vigyorodik szinte dorombolva.* - Kezdem azt hinni, hogy le akarsz venni a lábamról.
*Hogy ezzel a pajzán incselkedéssel Wäor figyelmét akarja elterelni vagy a sajátját, azt még maga se tudná megmondani. Mi tagadás, szívesen feledkezne gyönyörbe, mint ahogy a nyomorukat feledés mámorába fojtó iszákosok a részegség áldott, zsibbadt űrjébe. De mindeközben pörögnek a gondolatai is. Volt egy mozdulat, ami nem megy ki a fejéből. Ugyan csak szóbeszéd volt a céh berkein belül, de a fekete pecsétekről sok húgocska hallott már. Ahogy Wäor az imént a tarkójához ért... A félelmei talán túl messzire viszik Yezát, de túl sok jel kezd gyűlni a listán.*
- De mire gondolsz pontosan? *kérdi.* - Miben szenvedsz hiányt? *dönti oldalvást a fejét, aztán komisz mosolygás indul meg a szája szegletén.* - Ruhákból? *csóválja a fejét.* - Azokból talán még túl sok is van.
*Hogy ezt a szörnyűséget orvosolja, mindjárt meg is szabadítja a vadászt néhány darabtól. Fentről igen hamar ingig vetkőzteti a férfit és ujjacskái gyorsan végigérnek annak a kigombolásán is. Lecsúsztatja a ruhadarabot Wäor vállain, le a karján és közben mély, szenvedélyes csókba kezd.
Hirtelen szakad vége, ahogy az ing a kibújtatás helyett egyszer csak megszorul a vadász csuklóin, a háta mögött összefogva a kezeit. Hasznos kis trükkje ez a Niyss leánykáinak. Yeza ujjai Wäor tarkójára szaladnak. Nem is kell látnia a jelet, ha igaz, amit sejt, Wäor úgyis elárulja magát. Ha pedig nem, még van út visszakozni.*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 12:50:12
Üzenet elküldve: 2017-04-19 12:50:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Csodás csodájára a róka előkerült, és habár elmarad a nyakba ugrós összetalálkozás, a puszta jelenléte igazolja a lány történetét.*
~Megáll az eszem.~
*Bámul egy pillanatig maga elé a mélységi, majd a vad bátortalan közeledésétől feleszmél, tesz egy óvatos lépést hátra és bal kezét a lány vállára teszi, remélvén, hogy ezzel magára vonja a figyelmét egy röpke pillanatra. Amennyiben ez megtörténik, egy fél mosollyal és kacsintással jelzi felé, hogy teheti a dolgát, ők ketten nem fognak zavarni. Hátat fordít, mintegy megalapozva a bizalmas a vad felé, és lassú, de határozott léptekkel - ahogyan a jóllakott vadtól kell távozni - hátrébb vonul jó néhány métert.*
-Gyere Bolhás.
*Suttogja a kutyának, közben kezével tereli is azt, hogy véletlenül se ugorjon meg a vörös jószág felé.*
//Rozsdás nyomában//
*Csodás csodájára a róka előkerült, és habár elmarad a nyakba ugrós összetalálkozás, a puszta jelenléte igazolja a lány történetét.*
~Megáll az eszem.~
*Bámul egy pillanatig maga elé a mélységi, majd a vad bátortalan közeledésétől feleszmél, tesz egy óvatos lépést hátra és bal kezét a lány vállára teszi, remélvén, hogy ezzel magára vonja a figyelmét egy röpke pillanatra. Amennyiben ez megtörténik, egy fél mosollyal és kacsintással jelzi felé, hogy teheti a dolgát, ők ketten nem fognak zavarni. Hátat fordít, mintegy megalapozva a bizalmas a vad felé, és lassú, de határozott léptekkel - ahogyan a jóllakott vadtól kell távozni - hátrébb vonul jó néhány métert.*
-Gyere Bolhás.
*Suttogja a kutyának, közben kezével tereli is azt, hogy véletlenül se ugorjon meg a vörös jószág felé.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 12:11:31
Üzenet elküldve: 2017-04-19 12:11:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Rozsdás nyomában//
*A fütty kellemes dallama szeli át az erdőt. Néhány másodpercig semmi sem történik, majd távoli avarzörgésre lehet figyelmes a páros, és egy pillanattal később egy vörös, hegyes orr bukkan ki a bokrok alól. Hamarosan követi az állat többi része, a bokor előtt megállva, fejét kissé félrebillentve tekint a párosra. Nyakát kissé behúzza, a súlypontját a hátsó lábaira helyezi, látszik rajta, hogy elég egy rossz mozdulat, és eliszkol. Úgy tűnik, Narát nem ismeri fel, habár kis fekete orra szaporán jár. Az ismerős hang csalhatta ide, kíváncsivá tették, de a bizalmát nem nyerték el. A nagy kutya sem tetszhet neki, hiszen hasonló kutyák szokták járni az erdőt a vadászokkal és hajtókkal, ezek ugratják ki őket a lyukakból.*
*A fütty kellemes dallama szeli át az erdőt. Néhány másodpercig semmi sem történik, majd távoli avarzörgésre lehet figyelmes a páros, és egy pillanattal később egy vörös, hegyes orr bukkan ki a bokrok alól. Hamarosan követi az állat többi része, a bokor előtt megállva, fejét kissé félrebillentve tekint a párosra. Nyakát kissé behúzza, a súlypontját a hátsó lábaira helyezi, látszik rajta, hogy elég egy rossz mozdulat, és eliszkol. Úgy tűnik, Narát nem ismeri fel, habár kis fekete orra szaporán jár. Az ismerős hang csalhatta ide, kíváncsivá tették, de a bizalmát nem nyerték el. A nagy kutya sem tetszhet neki, hiszen hasonló kutyák szokták járni az erdőt a vadászokkal és hajtókkal, ezek ugratják ki őket a lyukakból.*
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 03:01:36
Üzenet elküldve: 2017-04-19 03:01:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior felé//
*Az első válaszra nem mond semmit, csak keresztbe teszi karjait maga előtt, és egykedvűen dől hátra.
Ám ami a meghúzást illeti... már ő sem tudja megállni, hogy ne törölje el a komorságot egy jóízű nevetéssel.*
- Nem lesz neked arra erőd még a mai nap után. *élcelődik egy kissé, mintha nem tudná az igazságot férje valódi testi erejéről. Sokan alábecsülték már, és sokan pórul is jártak miatta. Ám a gondolatra, hogy Azzagál szerint már a föld alatt lesz, mire ő megőszül, már nem tud csak úgy nyugton maradni.*
- Butaságokat beszélsz, én kedves, szőrös medvém. Te még azt is megfogod érni, hogy törpe szakállú elf gyerekek potyogjanak az égből. *hajol a férfihoz mosolygó szemekkel, és nyom egy nagy cuppanóst annak szőrös arcára.
Megcsinálja... tudja ő. De már elege van az útból, és elege van a kerék ropogásából is. Jó lenne végre megállni, és tisztességesen kinyújtóztatni a tagjait.
Ám Azzagál csak mondja tovább, a végén pedig a bújós kedveskedést egy asszonyos vállba öklözés szakítja félbe.*
- Öt húszas ember lány? Hat fiatal törpe? *dől vissza háborogva helyére, habár nem tudja a felháborodás színlelése közbe eltüntetni teljesen azt a mosolyt az arcáról.*
- Milyen törpe? Fiúcska? Az talán még mutathatna neked némi újat. De együtt sem érnének a nyomomba. *háborog.*
- Ne húzzad az agyam, mert töltheted a szekéren az éjszakát, a vén törpe mindenedet! De ha kitörik a kerék, amúgy is itt fogod. Innen meg nehezen törhetnéd be bármilyen díszhuszár képét. *vág vissza vigyorogva.*
*Az első válaszra nem mond semmit, csak keresztbe teszi karjait maga előtt, és egykedvűen dől hátra.
Ám ami a meghúzást illeti... már ő sem tudja megállni, hogy ne törölje el a komorságot egy jóízű nevetéssel.*
- Nem lesz neked arra erőd még a mai nap után. *élcelődik egy kissé, mintha nem tudná az igazságot férje valódi testi erejéről. Sokan alábecsülték már, és sokan pórul is jártak miatta. Ám a gondolatra, hogy Azzagál szerint már a föld alatt lesz, mire ő megőszül, már nem tud csak úgy nyugton maradni.*
- Butaságokat beszélsz, én kedves, szőrös medvém. Te még azt is megfogod érni, hogy törpe szakállú elf gyerekek potyogjanak az égből. *hajol a férfihoz mosolygó szemekkel, és nyom egy nagy cuppanóst annak szőrös arcára.
Megcsinálja... tudja ő. De már elege van az útból, és elege van a kerék ropogásából is. Jó lenne végre megállni, és tisztességesen kinyújtóztatni a tagjait.
Ám Azzagál csak mondja tovább, a végén pedig a bújós kedveskedést egy asszonyos vállba öklözés szakítja félbe.*
- Öt húszas ember lány? Hat fiatal törpe? *dől vissza háborogva helyére, habár nem tudja a felháborodás színlelése közbe eltüntetni teljesen azt a mosolyt az arcáról.*
- Milyen törpe? Fiúcska? Az talán még mutathatna neked némi újat. De együtt sem érnének a nyomomba. *háborog.*
- Ne húzzad az agyam, mert töltheted a szekéren az éjszakát, a vén törpe mindenedet! De ha kitörik a kerék, amúgy is itt fogod. Innen meg nehezen törhetnéd be bármilyen díszhuszár képét. *vág vissza vigyorogva.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 02:39:38
Üzenet elküldve: 2017-04-19 02:39:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior felé//
*A szekéren ücsörög felesége mellett, most épp ő hajtja a két lovat, persze csak szép szerényen, olyan nagyon nem sietnek, a sétatempó is elég lesz. Nem is nagyon kell hogy beleszóljon a dolgukba, kimennek ezek a világból is amíg út van a patájuk alatt.*
- Törik a nyavalyát, megnéztem amikor lehoztuk a hajóról. Nem bízom én a matrózokban, hogy rendesen lekötözzék a szekeret a raktérben, ki tudja mi történt vele az út alatt...
*Az asszony persze bele kell szóljon, mindenbe bele kell szóljon, mindent jobban tud, ha másba épp nem tudna épp belekötni, ráfogná hogy zöld az ég és kék a fű.*
- Húzzam meg...
*Az orra alatt zsörtölődve egyik oldalról a másikra forgatja pipáját a szájában.*
- Tudod mit húzok én meg... Remélem jóféle ágy lesz abban a Pegazusban...
*Persze csak úgy maga elé dörmögi, mintha nem is feleségének mondaná, de bizony teljesen tisztán elhallatszik odáig.*
- Mire te megőszülsz, addigra én már rég a föld alatt leszek.
*Ezt már rendes hangerővel, ténylegesen Therorrának szánja.*
- Ha eltörik, hát megcsinálom.
*Vonja meg a vállát.*
- Különben is, megvan még a pót kerék is hátul. A farkasoknak meg belém törne a foga. Annál inkább sajnálnám azt a díszhuszárt aki mellett megpillantalak, na az, az fogja azt kívánni, hogy bár a farkasok rágták volna inkább, mint hogy az én öklömet megismerje.
*A tizenévesek említésére is csak ide-oda forgatja pipáját a szájában.*
- Oszt' én mire cseréllek téged? Öt húszas emberlányra? Hat fiatal törpére?
*Érződik a hosszú csendből, hogy a kelleténél többet gondolkodott hogyan vághatna vissza, de végül csak sikerült.*
A hozzászólás írója (Azzagál Barragbek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 02:41:58
*A szekéren ücsörög felesége mellett, most épp ő hajtja a két lovat, persze csak szép szerényen, olyan nagyon nem sietnek, a sétatempó is elég lesz. Nem is nagyon kell hogy beleszóljon a dolgukba, kimennek ezek a világból is amíg út van a patájuk alatt.*
- Törik a nyavalyát, megnéztem amikor lehoztuk a hajóról. Nem bízom én a matrózokban, hogy rendesen lekötözzék a szekeret a raktérben, ki tudja mi történt vele az út alatt...
*Az asszony persze bele kell szóljon, mindenbe bele kell szóljon, mindent jobban tud, ha másba épp nem tudna épp belekötni, ráfogná hogy zöld az ég és kék a fű.*
- Húzzam meg...
*Az orra alatt zsörtölődve egyik oldalról a másikra forgatja pipáját a szájában.*
- Tudod mit húzok én meg... Remélem jóféle ágy lesz abban a Pegazusban...
*Persze csak úgy maga elé dörmögi, mintha nem is feleségének mondaná, de bizony teljesen tisztán elhallatszik odáig.*
- Mire te megőszülsz, addigra én már rég a föld alatt leszek.
*Ezt már rendes hangerővel, ténylegesen Therorrának szánja.*
- Ha eltörik, hát megcsinálom.
*Vonja meg a vállát.*
- Különben is, megvan még a pót kerék is hátul. A farkasoknak meg belém törne a foga. Annál inkább sajnálnám azt a díszhuszárt aki mellett megpillantalak, na az, az fogja azt kívánni, hogy bár a farkasok rágták volna inkább, mint hogy az én öklömet megismerje.
*A tizenévesek említésére is csak ide-oda forgatja pipáját a szájában.*
- Oszt' én mire cseréllek téged? Öt húszas emberlányra? Hat fiatal törpére?
*Érződik a hosszú csendből, hogy a kelleténél többet gondolkodott hogyan vághatna vissza, de végül csak sikerült.*
A hozzászólás írója (Azzagál Barragbek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 02:41:58
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-19 01:28:20
Üzenet elküldve: 2017-04-19 01:28:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arthenior felé//
*Jól megrakott, ponyvás kocsi jelenik az artheniorba vezető poros úton. Két ló húzza komótosan és unottan, miközben a szekér egykedvűen zötyög az itt-ott kiemelkedő göröngyökön. Néha meg is zörren a kocsi, de nem vészesen. Látszik rajta, hogy bírja a strapát, akárcsak a lovakat hajtó két utas.
A nő ásít egyet, és lassan a szája elé emeli a kezét közben. Lassan rájuk esteledik, de szerencséjükre addigra már el kell, hogy érjék a várost.*
- Ki fog törni a kerék.
*Igencsak kevés rá az esély, hogy valóban kitörjön az a kerék, de a fáradtság, az unalom, és a folytonos zötykölődés, na meg talán az alapvető női problémák is meghozzák jótékony gyümölcsüket. Túl régen volt már, hogy értelmes lényekkel szót válthattak.*
- Mondtam neked, hogy húzd meg még indulás előtt, így Arthenior határáig sem fogjuk kibírni. Majd én pattanjak lóra és vágtassak akkor előre, vagy magamban vigyázzak a holmikra amíg Te mész el? Aztán ki tudja hol van ott egy jó bognár. Itt fogok megőszülni. *szól a nő kisvártatva, és hegyes bal füle mögé hajt egy különös, csíkos tincset.*
- Megőszülni, és éhen halni. Lehet, hogy majd én megyek előre, és megszállok egy fogadóban, amíg Te itt rostokolsz majd a törött kerekeddel.
*Komolyan beszél látszólag, de útitársa már jól ismerheti a nyers humorát, és az apró kis zsörtölődéseit. Nem tegnap találkoztak először.*
- És talán egy hattal később, amikor majd farkasrágtán, és szakadtan beoldalogsz, már valami jóképű lovag felesége leszek. Vagy két tizenkilenc éves ifjúra cseréllek, ha betöltöd a harmincnyolcat.
*Jól megrakott, ponyvás kocsi jelenik az artheniorba vezető poros úton. Két ló húzza komótosan és unottan, miközben a szekér egykedvűen zötyög az itt-ott kiemelkedő göröngyökön. Néha meg is zörren a kocsi, de nem vészesen. Látszik rajta, hogy bírja a strapát, akárcsak a lovakat hajtó két utas.
A nő ásít egyet, és lassan a szája elé emeli a kezét közben. Lassan rájuk esteledik, de szerencséjükre addigra már el kell, hogy érjék a várost.*
- Ki fog törni a kerék.
*Igencsak kevés rá az esély, hogy valóban kitörjön az a kerék, de a fáradtság, az unalom, és a folytonos zötykölődés, na meg talán az alapvető női problémák is meghozzák jótékony gyümölcsüket. Túl régen volt már, hogy értelmes lényekkel szót válthattak.*
- Mondtam neked, hogy húzd meg még indulás előtt, így Arthenior határáig sem fogjuk kibírni. Majd én pattanjak lóra és vágtassak akkor előre, vagy magamban vigyázzak a holmikra amíg Te mész el? Aztán ki tudja hol van ott egy jó bognár. Itt fogok megőszülni. *szól a nő kisvártatva, és hegyes bal füle mögé hajt egy különös, csíkos tincset.*
- Megőszülni, és éhen halni. Lehet, hogy majd én megyek előre, és megszállok egy fogadóban, amíg Te itt rostokolsz majd a törött kerekeddel.
*Komolyan beszél látszólag, de útitársa már jól ismerheti a nyers humorát, és az apró kis zsörtölődéseit. Nem tegnap találkoztak először.*
- És talán egy hattal később, amikor majd farkasrágtán, és szakadtan beoldalogsz, már valami jóképű lovag felesége leszek. Vagy két tizenkilenc éves ifjúra cseréllek, ha betöltöd a harmincnyolcat.
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-18 21:16:02
Üzenet elküldve: 2017-04-18 21:16:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Egy szívesség//
*Végül addig álldogált a város főterén, és várta az újabb égi csodát, míg unalmában imádkozni kezdett. Végül meg is érkezett a válasz, egészen pontosan egy sugallat formájában. Egy furcsa érzés kerítette hatalmába, ami arra indította, hogy elinduljon a kikötő irányába. Az istennő úgy is pontosan tudja, hogy hol jár, ha esetleg az érzést, ami elindítja, félre értette volna, és az korántsem isteni, vagy legalább is nem Eeyr felől származó lenne.*
~Piszok rossz előérzetem van! Valami készül!~
*Csak azt tudná, hogy pontosan hol is. Mindenesetre egyelőre a kikötő felé kell mennie, érzi, s ez az érzés olyan erős, mintha a szemével látná, hogy baj készülődik. Megmagyarázhatatlan, erős kötelék ez, ami, ha az istennőtől jön, akkor egyértelműen a kegyeibe fogadta.*
*Végül addig álldogált a város főterén, és várta az újabb égi csodát, míg unalmában imádkozni kezdett. Végül meg is érkezett a válasz, egészen pontosan egy sugallat formájában. Egy furcsa érzés kerítette hatalmába, ami arra indította, hogy elinduljon a kikötő irányába. Az istennő úgy is pontosan tudja, hogy hol jár, ha esetleg az érzést, ami elindítja, félre értette volna, és az korántsem isteni, vagy legalább is nem Eeyr felől származó lenne.*
~Piszok rossz előérzetem van! Valami készül!~
*Csak azt tudná, hogy pontosan hol is. Mindenesetre egyelőre a kikötő felé kell mennie, érzi, s ez az érzés olyan erős, mintha a szemével látná, hogy baj készülődik. Megmagyarázhatatlan, erős kötelék ez, ami, ha az istennőtől jön, akkor egyértelműen a kegyeibe fogadta.*
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-18 19:36:19
Üzenet elküldve: 2017-04-18 19:36:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Talán egy kis meggondolatlanság, talán vakmerőség, de nem a megszokott úton, a szántóföldek és az erdő felől közelít Arthenior felé. Azt túlzás lenne ugyan állítani, hogy arrafelé úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, de legalább megjárta már párszor. De erre még sohasem jött. Halott már felőle, hogy erre is vezet út, és kíváncsisága erősebbnek bizonyult a biztonságérzeténél. De nem is tudhatja, hogy melyik út veszélytelenebb. Talán pont ez az.
Mindenesetre kedvtelve nézi a tájat a tarka kanca nyergéből. A lankás domboldalak, a gyümölcsösök, a kis présházak, gazdasági tanyák jobban elnyerik tetszését, mint a végeláthatatlannak tűnő szántóföldek. Kényelmes tempót diktál magának, egyáltalán nem siet olyan nagyon. Már nem túl messze a várostól, egy kis erecskénél megállítja és megitatja a lovát, és ő maga is kortyol a kristálytiszta vízből. Amíg a kanca legelészik kicsit, lerúgja csizmáit és a patak partjára telepedve pucér talpaival pocsolja a vizet, kényelmesen megtámaszkodva ültében arát az ég felé fordítja, élvezi a kellemes tavaszi meleget, még szemeit is lehunyva.
Nem is számolja közben az időt, de aztán csak ráveszi magát az indulásra és a lábbeliket visszavéve és visszaülve lova hátára, folytatja az utat Arthenior felé.*
Mindenesetre kedvtelve nézi a tájat a tarka kanca nyergéből. A lankás domboldalak, a gyümölcsösök, a kis présházak, gazdasági tanyák jobban elnyerik tetszését, mint a végeláthatatlannak tűnő szántóföldek. Kényelmes tempót diktál magának, egyáltalán nem siet olyan nagyon. Már nem túl messze a várostól, egy kis erecskénél megállítja és megitatja a lovát, és ő maga is kortyol a kristálytiszta vízből. Amíg a kanca legelészik kicsit, lerúgja csizmáit és a patak partjára telepedve pucér talpaival pocsolja a vizet, kényelmesen megtámaszkodva ültében arát az ég felé fordítja, élvezi a kellemes tavaszi meleget, még szemeit is lehunyva.
Nem is számolja közben az időt, de aztán csak ráveszi magát az indulásra és a lábbeliket visszavéve és visszaülve lova hátára, folytatja az utat Arthenior felé.*
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-18 18:33:53
Üzenet elküldve: 2017-04-18 18:33:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A múlt az idő szövedékének tán legkülönösebbje. A józan ész és a tapasztalat azt sugallja, minden döntés, minden tett, de még a puszta passzivitás is egyre távolabb visz a színes, majd mind szürkébb, részleteit vesztő tablótól. Szerencsés esetben azért vissza lehet rá tekinteni, ha köd s homály nem ereszkedik elé. Csak az emlékezet, az időnként vagy tartósan hűtlen vonhat röpke vagy örök, átláthatatlan fátylat, megölve egyúttal az én érzetét. Mert az emlékezés szilánkja nélkül az ember megszűnik annak lenni, ami. A múlt köteléke nélkül nem élhet. S egyúttal mégis arra rettegésre kárhoztatja, hogy a döntések, tettek következménye egyszer utolér, s a pusztulás mindent felemészt.
A valódi Kyrossal való beszélgetése áthatol ködön és homályon. A bűbájt, melyet rá borítottak, idővel talán feloldották volna a céh mesterei, de küldetése tartamára el kellett felejtenie mindent, ami akkor történt. Talán így is maradt volna, ha nem éri Yeza súlyos, kis híján végzetes ütése, s nem találkozik az őt életbe visszahozó misztikus lénnyel. A bűbáj érvényét veszítette, neki pedig sok minden megvilágosodott. A rend nem azért keresi, mert elvarratlan szál. Azért keresi, mert nélkülözhetetlen. Sosem volt helyzetet teremtett. Azóta talán már az ő kámzsájából is két üveges szem kandikál ki, mint az ál-Kyrosséból. Egy halott helyettesítőé, míg az igazi küldetését teljesíti.
Ujjai nehezen engedik el a vörösét. Hozott egy döntést. A lányt választotta a hatalom helyett. Mozgástere tágabb, mint közönséges üldözöttként, vagy parancsmegtagadóként, de nincsen rá garancia, hogy nem mondanak le róla, s megölése árán nem ültetnek mást, engedelmesebbet a helyébe. Kyross valószínűleg már töri a fejét, a Parancs Pecsétje miért nem működik rajta. A sorsába való belenyúlással annak hatása is törlődött. Senki bábja nem lehet többé. Végigsimítja tarkóját, hajának takarása alatt, mintha csak megigazítana valamit. Oda tetoválták a jelet, miután haját felnyírták, majd azon a részen hagyták újra megnőni. Tökéletes álca, a céh gyakorta alkalmazott fogása.*
- Szeretlek *engedi el végül magától a másikat, a csók után, de nem annak puszta bűvöletében. Halálosan komolyan gondolja. Még akkor is, ha Yeza igazi nőként rögtön meg is ragadja az erszényét. Távoztával lepattan a fekvőalkalmatosságról. Fának bővében vannak, néhány hasábbal rögvest fel is táplálja az imént még lustán tekergőző, narancssárga lángnyelveket. Elgondolkodva néz a parázs derengésbe. Talán itt az ideje színt vallani, viszont még magában sem rakta helyre, mi történt. Nem, addig nem lehet. Újabb és újabb emlékek tolulnak fel. Ismeri annyira Yezát, hogy ha nem ügyesen tálalja számára a történteket, örökre elveszítheti. Egy kis időre van szüksége, hogy újra előnyt szerezhessen a múlttal szemben. Más nem történik, csak az asztalt pakolja le, hogy legyen helyük ételnek, italnak. És milyen jól teszi, a vörösre láthatóan ráborult egy bőségszaru.*
- Remélem, azért nekik is maradt *vigyorog. Előzékenyen tehermentesíti az ínycsiklandó illatú finomságoktól, s segít teríteni is. Közben apró csókokkal jutalmazza, incselkedőn. Végezetül pedig kihúzza neki a széket, hogy legyen mire letennie a formás hátsóját.*
- Azon gondolkodtam az imént, hogy saját holmikkal nem állunk túl jól.
*Ruhákkal példának okáért felettébb szűkösen, de talán a vértezetét sem ártana felújíttatnia.*
- Az első nagyobb kimenőn szükségünk lenne még néhány dologra az önálló életünk megteremtéséhez. Persze majd Sylwerant is megkérdezem, használhatunk-e ezt-azt a klánholmikból.
*Hozzá képest szokatlan ez a csacsogás. Talán a saját gondolatait szeretné vele elterelni.*
//Különóra//
*A múlt az idő szövedékének tán legkülönösebbje. A józan ész és a tapasztalat azt sugallja, minden döntés, minden tett, de még a puszta passzivitás is egyre távolabb visz a színes, majd mind szürkébb, részleteit vesztő tablótól. Szerencsés esetben azért vissza lehet rá tekinteni, ha köd s homály nem ereszkedik elé. Csak az emlékezet, az időnként vagy tartósan hűtlen vonhat röpke vagy örök, átláthatatlan fátylat, megölve egyúttal az én érzetét. Mert az emlékezés szilánkja nélkül az ember megszűnik annak lenni, ami. A múlt köteléke nélkül nem élhet. S egyúttal mégis arra rettegésre kárhoztatja, hogy a döntések, tettek következménye egyszer utolér, s a pusztulás mindent felemészt.
A valódi Kyrossal való beszélgetése áthatol ködön és homályon. A bűbájt, melyet rá borítottak, idővel talán feloldották volna a céh mesterei, de küldetése tartamára el kellett felejtenie mindent, ami akkor történt. Talán így is maradt volna, ha nem éri Yeza súlyos, kis híján végzetes ütése, s nem találkozik az őt életbe visszahozó misztikus lénnyel. A bűbáj érvényét veszítette, neki pedig sok minden megvilágosodott. A rend nem azért keresi, mert elvarratlan szál. Azért keresi, mert nélkülözhetetlen. Sosem volt helyzetet teremtett. Azóta talán már az ő kámzsájából is két üveges szem kandikál ki, mint az ál-Kyrosséból. Egy halott helyettesítőé, míg az igazi küldetését teljesíti.
Ujjai nehezen engedik el a vörösét. Hozott egy döntést. A lányt választotta a hatalom helyett. Mozgástere tágabb, mint közönséges üldözöttként, vagy parancsmegtagadóként, de nincsen rá garancia, hogy nem mondanak le róla, s megölése árán nem ültetnek mást, engedelmesebbet a helyébe. Kyross valószínűleg már töri a fejét, a Parancs Pecsétje miért nem működik rajta. A sorsába való belenyúlással annak hatása is törlődött. Senki bábja nem lehet többé. Végigsimítja tarkóját, hajának takarása alatt, mintha csak megigazítana valamit. Oda tetoválták a jelet, miután haját felnyírták, majd azon a részen hagyták újra megnőni. Tökéletes álca, a céh gyakorta alkalmazott fogása.*
- Szeretlek *engedi el végül magától a másikat, a csók után, de nem annak puszta bűvöletében. Halálosan komolyan gondolja. Még akkor is, ha Yeza igazi nőként rögtön meg is ragadja az erszényét. Távoztával lepattan a fekvőalkalmatosságról. Fának bővében vannak, néhány hasábbal rögvest fel is táplálja az imént még lustán tekergőző, narancssárga lángnyelveket. Elgondolkodva néz a parázs derengésbe. Talán itt az ideje színt vallani, viszont még magában sem rakta helyre, mi történt. Nem, addig nem lehet. Újabb és újabb emlékek tolulnak fel. Ismeri annyira Yezát, hogy ha nem ügyesen tálalja számára a történteket, örökre elveszítheti. Egy kis időre van szüksége, hogy újra előnyt szerezhessen a múlttal szemben. Más nem történik, csak az asztalt pakolja le, hogy legyen helyük ételnek, italnak. És milyen jól teszi, a vörösre láthatóan ráborult egy bőségszaru.*
- Remélem, azért nekik is maradt *vigyorog. Előzékenyen tehermentesíti az ínycsiklandó illatú finomságoktól, s segít teríteni is. Közben apró csókokkal jutalmazza, incselkedőn. Végezetül pedig kihúzza neki a széket, hogy legyen mire letennie a formás hátsóját.*
- Azon gondolkodtam az imént, hogy saját holmikkal nem állunk túl jól.
*Ruhákkal példának okáért felettébb szűkösen, de talán a vértezetét sem ártana felújíttatnia.*
- Az első nagyobb kimenőn szükségünk lenne még néhány dologra az önálló életünk megteremtéséhez. Persze majd Sylwerant is megkérdezem, használhatunk-e ezt-azt a klánholmikból.
*Hozzá képest szokatlan ez a csacsogás. Talán a saját gondolatait szeretné vele elterelni.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 22:04:29
Üzenet elküldve: 2017-04-17 22:04:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*Nem a zsákmány motiválta elsősorban, de ha már itt van, akkor körbenéz, mi is lehetne hasznos a számára. A lovagi íjon egyből megakad a szeme, mutatós darab, magához is veszi, ha nincsen ellenvetés. A kardra és pajzsra nem tart igényt, harci stílusába egyik sem illik bele. Ugyanez a helyzet a könyvekkel. Az igazi lovag, aki reményei szerint egyszer majd az ő életébe is beköszön, és magához idomítja, nem könyvek lapjairól kell, hogy jöjjön. A ládák amúgy is sokkal jobban izgatják. Kisebb szélvész sebességével seper felfelé, némi visszahőkölés a kulcsok fordításánál, hátha csapdát rejtenek. Szerencsére csalódnia kell. Feltárul az utolsó két rejtek. Pontosan tudja, mi ebből az övé. Megmeríti ujjait az aranyban, köpenyt markol, a nyílvessző felől pedig kétsége sincsen, hogy csak őt illetheti. Egy-két pergament még megvizsgál, hátha van rajtuk hasznos információ, de már érkezik is Reust. Úgy tűnik, mindenki elégedett lehet.*
- Néhány hasznos apróságot *mutatja be új szerzeményeit. Saját részéről kész az indulásra.*
*Nem a zsákmány motiválta elsősorban, de ha már itt van, akkor körbenéz, mi is lehetne hasznos a számára. A lovagi íjon egyből megakad a szeme, mutatós darab, magához is veszi, ha nincsen ellenvetés. A kardra és pajzsra nem tart igényt, harci stílusába egyik sem illik bele. Ugyanez a helyzet a könyvekkel. Az igazi lovag, aki reményei szerint egyszer majd az ő életébe is beköszön, és magához idomítja, nem könyvek lapjairól kell, hogy jöjjön. A ládák amúgy is sokkal jobban izgatják. Kisebb szélvész sebességével seper felfelé, némi visszahőkölés a kulcsok fordításánál, hátha csapdát rejtenek. Szerencsére csalódnia kell. Feltárul az utolsó két rejtek. Pontosan tudja, mi ebből az övé. Megmeríti ujjait az aranyban, köpenyt markol, a nyílvessző felől pedig kétsége sincsen, hogy csak őt illetheti. Egy-két pergament még megvizsgál, hátha van rajtuk hasznos információ, de már érkezik is Reust. Úgy tűnik, mindenki elégedett lehet.*
- Néhány hasznos apróságot *mutatja be új szerzeményeit. Saját részéről kész az indulásra.*
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:53:38
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:53:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rozsdás nyomában//
*Egyre közelednek, de Nara ezt nem a jelekből tudja, sokkal inkább a mélységi viselkedéséből. Láthatóan őt is elragadja a vadász szellem és átszellemült arccal, egyre sietősebben követi a nyomokat, amikor pedig elbizonytalanodik, Bolhás siet némán a segítségére.*
~Csodálatos ez az összhang, ami köztük van.~
*Nara elvarázsoltan követi az eseményeket és várja a jelet, mikor tud végre ő is tenni valamit. Már biztos benne, hogy Rozsdás, ha ezek nem is az ő nyomai, de a közelben van. Talán egy időre össze verődött egy társával.*
~Most már talán elég közel vagyunk, hogy legyen értelme a füttyszónak. Vajon emlékszik még rám?~
*Ötlenek fel benne kételyek, ám ekkor a mélységi egyértelműen neki int, anélkül, hogy hátra fordulna. Nara egy pillanatra elgondolkodik, de aztán gyorsan leesik neki, hogy eljött az ő ideje. Megtorpan hát, és reméli a vadász és kutyája is, hogy ne zavarja meg semmilyen csörtetés nesze, és a gyermekkori dallamot felidézve felhangzik a rövid, de kellemes fütty szólam.*
~Óh, Erdő szellem hallgass meg...~
*Szavalja az első sort fejben. Csak egyszer füttyül, aztán megdermedve vár egy pár másodpercet és lélegzet visszafojtva fülel.*
//Rozsdás nyomában//
*Egyre közelednek, de Nara ezt nem a jelekből tudja, sokkal inkább a mélységi viselkedéséből. Láthatóan őt is elragadja a vadász szellem és átszellemült arccal, egyre sietősebben követi a nyomokat, amikor pedig elbizonytalanodik, Bolhás siet némán a segítségére.*
~Csodálatos ez az összhang, ami köztük van.~
*Nara elvarázsoltan követi az eseményeket és várja a jelet, mikor tud végre ő is tenni valamit. Már biztos benne, hogy Rozsdás, ha ezek nem is az ő nyomai, de a közelben van. Talán egy időre össze verődött egy társával.*
~Most már talán elég közel vagyunk, hogy legyen értelme a füttyszónak. Vajon emlékszik még rám?~
*Ötlenek fel benne kételyek, ám ekkor a mélységi egyértelműen neki int, anélkül, hogy hátra fordulna. Nara egy pillanatra elgondolkodik, de aztán gyorsan leesik neki, hogy eljött az ő ideje. Megtorpan hát, és reméli a vadász és kutyája is, hogy ne zavarja meg semmilyen csörtetés nesze, és a gyermekkori dallamot felidézve felhangzik a rövid, de kellemes fütty szólam.*
~Óh, Erdő szellem hallgass meg...~
*Szavalja az első sort fejben. Csak egyszer füttyül, aztán megdermedve vár egy pár másodpercet és lélegzet visszafojtva fülel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389