//Arthenior felé//
*És igen. Valóban jön a gyerek.
Sőt, hamarosan már meg is van, és mellettük caplat Táncos hátán. Nem akar a nyúlból.*
- Nem eszel Te eleget, lányom, egyszer majd elfúj a szél. *vigyorog Therorra a fejét csóválva, de persze ez is csak egy bók arra, hogy milyen szép csinos az ő kislánya.
Szerencséjükre nem veszi észre leánya és férje közt a kis pillanatnyi összenézést, de azért nem lehet Therorrát sem ostobának nevezni. Attól még, hogy nem lát, vannak sejtései, amiket talán be is igazoltat majd. De most egyelőre csak tovább falatozik a nyúlból, miközben a kocsi mellett boldogan loholó Borzast szemléli. Legalább lefárad mire odaérnek, ha pedig nem bírja már tovább, úgyis felugrik a kocsira, nem mennek most olyan gyorsan.*
- Beszélsz itt bolondokat, Apukám. Tudod, hogy inkább alszom én a szekéren, mint, hogy Ydda idekint maradjon éjszakára. *teszi hozzá azért a szekér felvigyázós témához. Közben pedig Ydda mesélni kezd arról, hogy mi hogyan zajlott. Azzagál már hozzá is szól, de Therorra csak mosolyogva csóválja a fejét közben.*
- Igen, már lassan azt is aláíratják velünk, hogy szívunk e levegőt. *válaszol lányának az elf nő.*
- De büszke vagyok rád, hogy ilyen rátermett lettél, drágám. Köszönöm, hogy elintézted! *mosolyog dicsérőn Yddára Therorra. Apuka evésére pedig csak még szélesebb lesz a vigyora.*
- Apuka meg ha ennyit eszik, a végén épp, hogy kevésbé lesz délceg az alakja. *csipkelődik.*- De bánja a fene, ha mi így szeretjük. *hajol oda a törpéhez, és ad egy puszit az arcára.*
- A harcos jó ötlet. Segíthetne pakolni is ha úgy adódik, és vigyázni az üzletre éjszakánként, már ha találunk üzletet. A karaván utakon pedig szintén jól jöhet. Csak olyat kell felvennünk, aki biztosítja számunkra, hogy megbízható. Nem jöhet a házunkba holmi jött ment lakni. De úgy gondolom a koszt és kvártély már önmagában elég jó ajánlat fizetségnek, hát ha még valami arany is csurran cseppen hozzá.
*Jó hangulatban és cseverészve telik a további út. Legalábbis Therorra részéről, hiszen ha leánya és férje egy szót se szól, ő akkor is remekül elgondolkodik hangosan.
Nagyjából jó fél órát baktatnak így, nyugalomban és eseménytelenül, amikor végre feltűnnek a nem is olyan nagy messzeségben a város tornyai.*
- Nohát... ez már végre Arthenior lesz? *gondolkodik ismét hangosan az asszony.*- Remélem nem csak valami kis útszéli falu megint. De sokkal nagyobbnak tűnik. Ám nincsenek falai, ha jól látom. Különös. *mondja.*
- Ydda, ha szeretnéd, nézd meg előre mi vár ránk, nem muszáj elaludnod itt mellettünk a lovon, amíg odaérünk. *vigyorog a lányára.*- De ha mész akkor légy óvatos, és várj be minket minél hamarabb, vagy fordulj vissza hozzánk, és mondd el mit láttál. Persze itt is zötykölődhetsz tovább velünk, amíg odaérünk. *mosolyog.*