Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-12 22:52:47
Üzenet elküldve: 2013-02-12 22:52:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Szél zúgása, ágak reccsenése, s az avar halk zörgése festi alá az ajkairól felszálló szomorú balladát, mely egy szerelmespár szívfacsaró történetét meséli el, hol a lány végül vízbe fojtotta magát... Különös ízlésre vall, valamiért mégis szereti tartalmát.
Ám mielőtt újra kedvenc részéhez érne valami szokatlan neszezésre lesz figyelmes. Hangja elhal, keze fegyverére, tekintete a hang forrására siklik. Egy szemvillanás, s a rengetegből kibontakozik a lány, majd kisvártatva kísérői is. Vöröslő íriszeiben egyszerre élednek remény s aggodalom lángjai.
Mozdulna, de egyszerre mintha földbe gyökerezett volna lába. Legszívesebben odamenne, s átölelné őt, hogy érezze tényleg él, halovány alakja nem csupán káprázat, a démonok legújabb csúf játéka, de... képtelen rá. Úgy érzi lábát ólomtömlöcbe zárták. Nem engedelmeskedik akaratának.*
- Nió?
*Leheli maga elé remegő hangon.*
- Ez nem lehet...
*Sóhajtja, majd elrugaszkodik végre és felé indul.*
- Tényleg te vagy az húgocskám?
*Kérdi hitetlenkedve. A másik kettővel egyelőre nem törődik. Szeretné először húgát maga mellett tudni, nem akarja hirtelen mozdulatokkal elijeszteni.
Ha Nió hagyja lassan odalépdel hozzá, s átöleli, arcát tincsei közé fúrja, hogy ne lássák mond valamit. Közben fülébe suttogja.*
- Kik ezek? Ugye nem ártottak neked?
*Hangjából érezni, hogyha csak egy haja szála is meggörbült volna itt helyben kardot rántana, s bosszút állna.*
Ám mielőtt újra kedvenc részéhez érne valami szokatlan neszezésre lesz figyelmes. Hangja elhal, keze fegyverére, tekintete a hang forrására siklik. Egy szemvillanás, s a rengetegből kibontakozik a lány, majd kisvártatva kísérői is. Vöröslő íriszeiben egyszerre élednek remény s aggodalom lángjai.
Mozdulna, de egyszerre mintha földbe gyökerezett volna lába. Legszívesebben odamenne, s átölelné őt, hogy érezze tényleg él, halovány alakja nem csupán káprázat, a démonok legújabb csúf játéka, de... képtelen rá. Úgy érzi lábát ólomtömlöcbe zárták. Nem engedelmeskedik akaratának.*
- Nió?
*Leheli maga elé remegő hangon.*
- Ez nem lehet...
*Sóhajtja, majd elrugaszkodik végre és felé indul.*
- Tényleg te vagy az húgocskám?
*Kérdi hitetlenkedve. A másik kettővel egyelőre nem törődik. Szeretné először húgát maga mellett tudni, nem akarja hirtelen mozdulatokkal elijeszteni.
Ha Nió hagyja lassan odalépdel hozzá, s átöleli, arcát tincsei közé fúrja, hogy ne lássák mond valamit. Közben fülébe suttogja.*
- Kik ezek? Ugye nem ártottak neked?
*Hangjából érezni, hogyha csak egy haja szála is meggörbült volna itt helyben kardot rántana, s bosszút állna.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-12 21:37:53
Üzenet elküldve: 2013-02-12 21:37:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*A két férfi, gond nélkül enged a lánynak, bár nem is kért olyan teljesíthetetlen dolgot, mint a csillagokat az égről. Mindössze egy rövid kitérőt, egy hang után mi talán nem több, csupán a szél motozása a fák csupasz ágai között... Mégis, ha nem menne, nehezére esne semmiben venni azt az érzést, mi most mellkasát szorítja, s valószínűleg hosszan rágná még magát azon, hogy talán most szalasztotta el annak a lehetőségét, hogy megtudja mit is történt övéivel.
Óvatos léptekkel halad hát a hang irányába, mi közben elül... Ekkor a lány is megtorpan egy pillanatra, de ha már eddig eljött és rászánta magát, a néhány tétova pillanat után tovább indul.
A fák és az aljnövényzet megritkul. Minden bizonnyal egy tisztásra ért, s ha az az valaki még itt van már észrevette őt, hát talán meg kellene szólaljon.*
- Üdvözlöm és elnézését kérem amiért csak így megzavartam, de a dal, amit az imént dúdolt abból a faluból származik, melyből én is... Talán tudna segíteni nekem, ha nem nagy teher. *Mered rendületlenül maga elé, oda, hol az ismeretlent véli, s reméli hamarosan választ is kap... Mert, ha nem talán tényleg csak füle csalta meg, vagy az valaki, aki itt volt, érkezésük neszére már továbbállt...
Megeshet bár, hogy csupán érzékei csalták meg, ám ennek kicsiny az esélye, hiszen arra jó ideje nem volt példa, pedig már nem a kolostor ismerős falai között van... Bárhogy is, valaminek vagy valakinek kell itt lennie vagy kellett itt lennie, aki talán válaszolni tud néhány kérdésére.*
Óvatos léptekkel halad hát a hang irányába, mi közben elül... Ekkor a lány is megtorpan egy pillanatra, de ha már eddig eljött és rászánta magát, a néhány tétova pillanat után tovább indul.
A fák és az aljnövényzet megritkul. Minden bizonnyal egy tisztásra ért, s ha az az valaki még itt van már észrevette őt, hát talán meg kellene szólaljon.*
- Üdvözlöm és elnézését kérem amiért csak így megzavartam, de a dal, amit az imént dúdolt abból a faluból származik, melyből én is... Talán tudna segíteni nekem, ha nem nagy teher. *Mered rendületlenül maga elé, oda, hol az ismeretlent véli, s reméli hamarosan választ is kap... Mert, ha nem talán tényleg csak füle csalta meg, vagy az valaki, aki itt volt, érkezésük neszére már továbbállt...
Megeshet bár, hogy csupán érzékei csalták meg, ám ennek kicsiny az esélye, hiszen arra jó ideje nem volt példa, pedig már nem a kolostor ismerős falai között van... Bárhogy is, valaminek vagy valakinek kell itt lennie vagy kellett itt lennie, aki talán válaszolni tud néhány kérdésére.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-05 15:53:41
Üzenet elküldve: 2013-02-05 15:53:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
//Rahil és Larten//
*A kereskedő tarkón vágja emberét, amint meghallja Larten megjegyzését.*
- Viselkedj, kölyök! *rivall rá. A férfi, bár bőven felnőtt korban jár már, tény és való, hogy sokkal fiatalabb uránál. Fejét behúzza, majd elnézést kérvén, meghajol a másik kettő előtt.*
- Kérem, bocsássanak meg az iméntiért... *fűzi tettei mellé a szavakat. A kereskedő elmosolyodik, mikor Rahil közli, hogy a páros elfogadja ajánlatukat.*
- Nagyszerű, nagyszerű! Örülök, hogy egy finom hölgy és egy úr társaságát tudhatom magam mellett. Emiatt az alak miatt pedig ne aggódjanak, nem lesz vele gond. Lesz dolga bőven, nem lesz ideje szemlélődni. *vigyorogja és összecsapja két tenyerét.*
- Akkor, kérem, jöjjenek utánam! A többiek már várnak ránk. Addig viszont... Megtudhatnám becses nevüket? *Ezen kérdése után a két férfi lóra pattan, a gyorsabb közlekedés érdekében és meg is indulnak, lassan, hogy Rahilék követni tudják őket. Közben azért hátra-hátra tekintenek, hogy biztosan velük tartanak-e.*
//Ewangel, Alvost, Lohrunn -Njk//
*Az elf nő csak biccent, jelezve, hogy tudomásul vette a tényként közölteket. A kérdés hallatán nyugtatóan elmosolyodik.*
- Nem kell aggódniuk. Az utazásra annyi időt szánunk, amennyi szükséges. Pihenésre viszont bőven lesz idejük, tekintve, hogy mindannyian szeretjük kipihenni magunk. És nem is árt, hiszen ha veszélybe kerülnénk, ami csekély valószínűsége mellett azért előfordulhat, jobb, ha kipihentek vagyunk. És a csomag megvár minket, lényeg, hogy eljuttassuk oda, ahova kell. *válaszol magabiztosan.
Fejét egy pillanatra feljebb emeli. Elnéz a másik három között a távolba és felveszi a mellette lévő batyut vállára.*
- Megjöttek. Ahogy látom, vendégeket is hoznak. Ezek szerint még többen leszünk... *jegyzi meg.
//Mindenki//
*A kisebb csoportosulás hamarosan odaér a várakozó négyeshez a lovakkal. Drahvel be is mutatja újonnan szerzett társaikat, majd ugyanígy jár el a másik fél felé. A várakozókat is bemutatja. Mindemellett embereit is, Silestát, az elf nőt, ki máris felpakol egy ló farára, és a számukra már ismert férfi nevét is megemlíti. Őt Hrehmernek hívják. Utóbbi tekintete most Ewangelen időzik. Ura megböki oldalát könyökével, így hamar észhez téríti a férfit. Hrehmer két lovat irányít Alvost és párja mellé.*
- Parancsoljanak, a hátasaik!
- Nos, akkor akár indulhatnánk is, mit gondolnak? Ne húzzuk az időt, éjszaka kellemesebb helyen akarok időzni. És gondolom önöknek sincs ellene kifogása. *szólal meg Drahvel úr. Amint úgy látja, hogy minden rendben, meg is indítja lovát. A kis társaság tehát elindul a mindig oly ismeretlen jövő felé.*
//Rahil és Larten//
*A kereskedő tarkón vágja emberét, amint meghallja Larten megjegyzését.*
- Viselkedj, kölyök! *rivall rá. A férfi, bár bőven felnőtt korban jár már, tény és való, hogy sokkal fiatalabb uránál. Fejét behúzza, majd elnézést kérvén, meghajol a másik kettő előtt.*
- Kérem, bocsássanak meg az iméntiért... *fűzi tettei mellé a szavakat. A kereskedő elmosolyodik, mikor Rahil közli, hogy a páros elfogadja ajánlatukat.*
- Nagyszerű, nagyszerű! Örülök, hogy egy finom hölgy és egy úr társaságát tudhatom magam mellett. Emiatt az alak miatt pedig ne aggódjanak, nem lesz vele gond. Lesz dolga bőven, nem lesz ideje szemlélődni. *vigyorogja és összecsapja két tenyerét.*
- Akkor, kérem, jöjjenek utánam! A többiek már várnak ránk. Addig viszont... Megtudhatnám becses nevüket? *Ezen kérdése után a két férfi lóra pattan, a gyorsabb közlekedés érdekében és meg is indulnak, lassan, hogy Rahilék követni tudják őket. Közben azért hátra-hátra tekintenek, hogy biztosan velük tartanak-e.*
//Ewangel, Alvost, Lohrunn -Njk//
*Az elf nő csak biccent, jelezve, hogy tudomásul vette a tényként közölteket. A kérdés hallatán nyugtatóan elmosolyodik.*
- Nem kell aggódniuk. Az utazásra annyi időt szánunk, amennyi szükséges. Pihenésre viszont bőven lesz idejük, tekintve, hogy mindannyian szeretjük kipihenni magunk. És nem is árt, hiszen ha veszélybe kerülnénk, ami csekély valószínűsége mellett azért előfordulhat, jobb, ha kipihentek vagyunk. És a csomag megvár minket, lényeg, hogy eljuttassuk oda, ahova kell. *válaszol magabiztosan.
Fejét egy pillanatra feljebb emeli. Elnéz a másik három között a távolba és felveszi a mellette lévő batyut vállára.*
- Megjöttek. Ahogy látom, vendégeket is hoznak. Ezek szerint még többen leszünk... *jegyzi meg.
//Mindenki//
*A kisebb csoportosulás hamarosan odaér a várakozó négyeshez a lovakkal. Drahvel be is mutatja újonnan szerzett társaikat, majd ugyanígy jár el a másik fél felé. A várakozókat is bemutatja. Mindemellett embereit is, Silestát, az elf nőt, ki máris felpakol egy ló farára, és a számukra már ismert férfi nevét is megemlíti. Őt Hrehmernek hívják. Utóbbi tekintete most Ewangelen időzik. Ura megböki oldalát könyökével, így hamar észhez téríti a férfit. Hrehmer két lovat irányít Alvost és párja mellé.*
- Parancsoljanak, a hátasaik!
- Nos, akkor akár indulhatnánk is, mit gondolnak? Ne húzzuk az időt, éjszaka kellemesebb helyen akarok időzni. És gondolom önöknek sincs ellene kifogása. *szólal meg Drahvel úr. Amint úgy látja, hogy minden rendben, meg is indítja lovát. A kis társaság tehát elindul a mindig oly ismeretlen jövő felé.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-05 09:46:27
Üzenet elküldve: 2013-02-05 09:46:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
*Lohrunn nem válaszol, így ezt a fél-elf egy vállrándítással nyugtázza, s már tereli is másra a figyelmét. Újabb célpontja - nem meglepő módon - Ewangel, aki korábbi Karavánpihenő-beli kalandjairól mesél. A férfit borzongás járja át, mintha leöntötték volna egy vödör hideg vízzel. Nem szívesen hall ezekről az eseményekről, és rendkívül bosszantja hogy nem volt akkor ott és nem tudott segíteni kedvesének. "De a múlton kár rágódni. Most itt vagyok és megteszek mindent. Aminek meg kellett történnie, az meg is történt." Zárja magában rövidre a témát, miközben ismét bátorítólag megcirógatja párja kézfejét.
Egyetértően bólogat az elf leányzó szavaira, kérdéseire, jelezvén, hogy ő is pontosan ezeket a nézeteket vallja és ezekre az információkra kíváncsi.
A várakozás kezd fullasztó lenni ebben az időjárásban, az utcákat ellepő portenger közepén, s bizony Alvost is jócskán megszomjazik, így hát mikor kedvese felajánlja neki a friss vizet, megköszöni és elfogadja azt.
A néma kovács... hiába, nem egy társasági lény, s főként nem egy túl beszédes valaki. Talán az élet, a folytonos vándorlás, a túl sok csalódás tette ilyenné. Ki tudja?*
*Lohrunn nem válaszol, így ezt a fél-elf egy vállrándítással nyugtázza, s már tereli is másra a figyelmét. Újabb célpontja - nem meglepő módon - Ewangel, aki korábbi Karavánpihenő-beli kalandjairól mesél. A férfit borzongás járja át, mintha leöntötték volna egy vödör hideg vízzel. Nem szívesen hall ezekről az eseményekről, és rendkívül bosszantja hogy nem volt akkor ott és nem tudott segíteni kedvesének. "De a múlton kár rágódni. Most itt vagyok és megteszek mindent. Aminek meg kellett történnie, az meg is történt." Zárja magában rövidre a témát, miközben ismét bátorítólag megcirógatja párja kézfejét.
Egyetértően bólogat az elf leányzó szavaira, kérdéseire, jelezvén, hogy ő is pontosan ezeket a nézeteket vallja és ezekre az információkra kíváncsi.
A várakozás kezd fullasztó lenni ebben az időjárásban, az utcákat ellepő portenger közepén, s bizony Alvost is jócskán megszomjazik, így hát mikor kedvese felajánlja neki a friss vizet, megköszöni és elfogadja azt.
A néma kovács... hiába, nem egy társasági lény, s főként nem egy túl beszédes valaki. Talán az élet, a folytonos vándorlás, a túl sok csalódás tette ilyenné. Ki tudja?*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-04 17:48:01
Üzenet elküldve: 2013-02-04 17:48:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Létfontosságú küldemény//
* Lassan telik az idő. Hiába vet Ewa kutakodó tekinteteket, harmadik társuk némaságba burkolódzik. Nem nagy gond, végül is nem fontos nekik minden részletet megvitatniuk csak érdekes lett volna egy kevéskét ismerkedni. Alvost kézszorítására egy mosoly a válasz. Legszívesebben most felé fordulna és csak vele foglalkozna amíg az öreg kalmár vissza nem tér de ez nem illő társaságban. Az elf harcosnő érdeklődésére az ég felé néz és fúj egyet.*
- Én már jártam Karavánpihenőben de nincs róla túl jó emlékem. Éjszakai beszélgetésünk közben szó nélkül altató lövedékekkel lenyilaztak engem és akkori társaimat. Velük nem tudom mi történt de, hogy én egy igen sötét és baljós helyen ébredtem az biztos.
* Nem részletezi túlzottan az ismeretségét a foglárral. Örül, hogy ki tudta beszélni magát a zárkából. Inkább valami fontosabb dolog felé tereli a beszélgetést.*
- Nem vagyok érzékeny sem az ételre sem a környezetre de szeretem kipihenni magam. Mennyi időt szántak erre a megbízatásra? *kérdezi feltételezve, hogy amíg véghez nem vitték, erőltetett menetben fognak haladni a céljuk felé nem hagyva időt a megfelelő mennyiségű alvásra.
Még mindig csak várakoznak. Kezét óvatosan húzza ki Alvost tenyeréből, sőt még pár rövid szót is hozzáfűz.*
- Megszomjaztam *mondja miközben már a hátizsákot ereszti le a válláról és kibontva azt kotorászni kezd egy flaska kristálytiszta patakvíz után. Amint megtalálta iszik belőle pár kortyot majd kedvese felé mutatva kérdezi *Te kérsz?* Ha a válasz igen akkor átadja neki ha nem akkor vissza teszi a hátizsákjába.*
* Lassan telik az idő. Hiába vet Ewa kutakodó tekinteteket, harmadik társuk némaságba burkolódzik. Nem nagy gond, végül is nem fontos nekik minden részletet megvitatniuk csak érdekes lett volna egy kevéskét ismerkedni. Alvost kézszorítására egy mosoly a válasz. Legszívesebben most felé fordulna és csak vele foglalkozna amíg az öreg kalmár vissza nem tér de ez nem illő társaságban. Az elf harcosnő érdeklődésére az ég felé néz és fúj egyet.*
- Én már jártam Karavánpihenőben de nincs róla túl jó emlékem. Éjszakai beszélgetésünk közben szó nélkül altató lövedékekkel lenyilaztak engem és akkori társaimat. Velük nem tudom mi történt de, hogy én egy igen sötét és baljós helyen ébredtem az biztos.
* Nem részletezi túlzottan az ismeretségét a foglárral. Örül, hogy ki tudta beszélni magát a zárkából. Inkább valami fontosabb dolog felé tereli a beszélgetést.*
- Nem vagyok érzékeny sem az ételre sem a környezetre de szeretem kipihenni magam. Mennyi időt szántak erre a megbízatásra? *kérdezi feltételezve, hogy amíg véghez nem vitték, erőltetett menetben fognak haladni a céljuk felé nem hagyva időt a megfelelő mennyiségű alvásra.
Még mindig csak várakoznak. Kezét óvatosan húzza ki Alvost tenyeréből, sőt még pár rövid szót is hozzáfűz.*
- Megszomjaztam *mondja miközben már a hátizsákot ereszti le a válláról és kibontva azt kotorászni kezd egy flaska kristálytiszta patakvíz után. Amint megtalálta iszik belőle pár kortyot majd kedvese felé mutatva kérdezi *Te kérsz?* Ha a válasz igen akkor átadja neki ha nem akkor vissza teszi a hátizsákjába.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-04 09:31:25
Üzenet elküldve: 2013-02-04 09:31:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Létfontosságú küldemény - Larten//
*Felfedezi ő is az alakokat a távolban, hála a tökéletes látásának. Lovával Larten mellett léptetve, szeme sarkából még azt is látja, hogy a férfi máris elővigyázatos lépéseket tesz. Megmosolyogtatja, hogy ily fontosnak tartja ezt a fajta óvatosságot, de ő maga egyáltalán nem tartja indokoltnak, hiszen ezek is csak ketten vannak, a saját képességeivel meg tisztában van.
Tovább haladva a lovaikkal, a közeledő kettős, a fél ménnel épp eléjük érkezik. Rahil alaposan felméri mindkét érkezőt, így természetesen az sem kerüli el a figyelmét, hogy azok egyike nem tudja elszakítani tőle a pillantását. Ez a tény láthatólag Lartennek sem tetszik, mivel elé vág a lóval. Erre ismét csak semmi szükség, Rahil véleménye szerint, bár egyvalamire mégis jó: azt az érzetet keltheti a másik kettőben, hogy védelemre szorul.
Szemforgatva sóhajt egyet, megvárja Larten válaszát és kérdését, majd megkerüli őt, és ismét mellé léptet. Olyan közel hozzá, ahogy a lova hajlandó megközelíteni a férfiét. Jelentőségteljesen rá néz, mintha csak azt akarná kérdezni: 'csak nem féltékeny vagy?', majd jobbját Larten karjára helyezi. Ha a férfi rá néz, kacsint is egyet. Természetesen úgy, hogy az elébük érkezők ne láthassák ezt.*
- Megtisztelnek az ajánlatukkal. Elfogadjuk.
*Válaszol eztán határozottan a Drahvel Morsus néven bemutatkozottnak.*
*Felfedezi ő is az alakokat a távolban, hála a tökéletes látásának. Lovával Larten mellett léptetve, szeme sarkából még azt is látja, hogy a férfi máris elővigyázatos lépéseket tesz. Megmosolyogtatja, hogy ily fontosnak tartja ezt a fajta óvatosságot, de ő maga egyáltalán nem tartja indokoltnak, hiszen ezek is csak ketten vannak, a saját képességeivel meg tisztában van.
Tovább haladva a lovaikkal, a közeledő kettős, a fél ménnel épp eléjük érkezik. Rahil alaposan felméri mindkét érkezőt, így természetesen az sem kerüli el a figyelmét, hogy azok egyike nem tudja elszakítani tőle a pillantását. Ez a tény láthatólag Lartennek sem tetszik, mivel elé vág a lóval. Erre ismét csak semmi szükség, Rahil véleménye szerint, bár egyvalamire mégis jó: azt az érzetet keltheti a másik kettőben, hogy védelemre szorul.
Szemforgatva sóhajt egyet, megvárja Larten válaszát és kérdését, majd megkerüli őt, és ismét mellé léptet. Olyan közel hozzá, ahogy a lova hajlandó megközelíteni a férfiét. Jelentőségteljesen rá néz, mintha csak azt akarná kérdezni: 'csak nem féltékeny vagy?', majd jobbját Larten karjára helyezi. Ha a férfi rá néz, kacsint is egyet. Természetesen úgy, hogy az elébük érkezők ne láthassák ezt.*
- Megtisztelnek az ajánlatukkal. Elfogadjuk.
*Válaszol eztán határozottan a Drahvel Morsus néven bemutatkozottnak.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:54:13
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:54:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény - Rahil//
*Larten moderált érdeklődéssel figyeli a feléjük tartó két alakot.*
-Nocsak, úgy néz ki társaságot kapunk...*dünnyögi, köpenye alatt jobbja máris a rövidkard markolatára csúszik, de úgy, mintha csak a gyeplőt fogná hozzá a nyereghez. Mikor a közelükbe érnek, Larten fagyos gőg maszkját kölcsönzi arcára, úgy hallgatja végig a mondandójukat.*
-Üdvözletem, Drahvel Morsus.*biccent kimérten a férfi felé, majd a másik ifjúra pillant, akit szemlátomást elbűvöltek társa bájai. Nem meglepő. Ugyanakkor nem árt tudatni vele, hol van a helye. Larten Rahil elé léptet lovával, hogy takarja őt a másik pillantása elől, kőhöz hasonlatosan lágy arckifejezéssel szólal meg, szemét az ifjún tartva.*
-Ajánlata megtisztelő. Ugyanakkor, a társa által tanúsított alapvető tisztelet hiánya elgondolkoztat arról, miért is állna szándékomban a velem utazó bájos hölgyet kitenni az ifjú éhes pillantásainak?*arcára fagyos mosoly kúszik, miközben ökle rászorul a fegyvere markolatára.*
*Larten moderált érdeklődéssel figyeli a feléjük tartó két alakot.*
-Nocsak, úgy néz ki társaságot kapunk...*dünnyögi, köpenye alatt jobbja máris a rövidkard markolatára csúszik, de úgy, mintha csak a gyeplőt fogná hozzá a nyereghez. Mikor a közelükbe érnek, Larten fagyos gőg maszkját kölcsönzi arcára, úgy hallgatja végig a mondandójukat.*
-Üdvözletem, Drahvel Morsus.*biccent kimérten a férfi felé, majd a másik ifjúra pillant, akit szemlátomást elbűvöltek társa bájai. Nem meglepő. Ugyanakkor nem árt tudatni vele, hol van a helye. Larten Rahil elé léptet lovával, hogy takarja őt a másik pillantása elől, kőhöz hasonlatosan lágy arckifejezéssel szólal meg, szemét az ifjún tartva.*
-Ajánlata megtisztelő. Ugyanakkor, a társa által tanúsított alapvető tisztelet hiánya elgondolkoztat arról, miért is állna szándékomban a velem utazó bájos hölgyet kitenni az ifjú éhes pillantásainak?*arcára fagyos mosoly kúszik, miközben ökle rászorul a fegyvere markolatára.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:05:49
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:05:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény - Lohrunn NJK//
//Rahil és Larten//
*A két utazó már éppen útnak indulna, mikor meglátnak két feléjük közeledőt, hat lóval. Ez kicsit sok lenne két embernek, de nem is az az érdekes. Sokkal inkább az, hogy úgy tűnik, nem csak feléjük mennek, hanem pontosan elébük tartanak. Az egyik egy páncélozott férfiú, míg a másik, ki ugyanazon nembe tartozik, egy díszesebb öltözetű úriember. Amint az idegenek elébük érnek, a férfiak udvariasan meghajolnak.*
- Kisasszony, és uram! A nevem Drahvel Morsus és éppen a karavánpihenőbe tartok sokad magammal. Ha jól sejtem, önök is arra indulnak. A környék veszélyes lehet arrafelé két utazó számára. Mi lenne, ha csatlakoznának hozzánk? A nagyobb szám, rémisztőbb az útonállók számára. És legalább nagyobb társaságuk lenne. Ha szükséges, tudom biztosítani az ételt is számukra. *mosolyogja a férfi. A mellette lévő páncélos ifjú csendben marad, bár tekintetét képtelen levenni a páros női tagjáról. Hagyja, hogy ura beszéljen, ki most már kíváncsian várja, hogy a két idegen hogyan fog válaszolni neki.*
//A többiek//
*Lohrunn úgy tűnik, nem akar válaszolni a számára, talán kellemetlen kérdésre. Csak csendben szemlélődik, bár láthatóan türelmetlen kissé. Valóban, a lovakért távozók jó ideje elmentek már. Mintha Silesta is idegesebb lenne kissé. Talán ura épsége miatt aggódik.*
- Kérem ne haragudjanak, amiért itt kell rostokolnunk. Uram bizonyára meglátott valami szép tárgyat és azért alkudozik. Sajnálatos módon, igencsak hajlamos az ilyesmire. De biztosan hamar indulunk. Addig is... Válaszolnának egy két kérdésemre? Jártak már a karavánpihenőben? *kérdi kíváncsian. Tekintetéből őszinte érdeklődés sugárzik és némi izgatottság. Mindemellett az is látszik, hogy nagyon próbál illedelmesen viselkedni, mi kissé feszélyezi is, mert nehezen megy.*
- Ami az ellátmányt illeti... Remélem nem válogatósak. Olyan ételeket kellett választanunk, amik nem romlanak meg könnyedén. Így... A választék nem volt túl hatalmas a piacon. *sóhajt, majd a város felé sandít, hátha látható már a két visszavárt alak. Keze közben folyamatosan kardjának markolatán pihen. Olykor jobban rá is szorít a hideg fémre.*
- Amennyiben kérdésük van, tegyék fel nyugodtan. Igyekszem válaszolni, amire tudok.
//Rahil és Larten//
*A két utazó már éppen útnak indulna, mikor meglátnak két feléjük közeledőt, hat lóval. Ez kicsit sok lenne két embernek, de nem is az az érdekes. Sokkal inkább az, hogy úgy tűnik, nem csak feléjük mennek, hanem pontosan elébük tartanak. Az egyik egy páncélozott férfiú, míg a másik, ki ugyanazon nembe tartozik, egy díszesebb öltözetű úriember. Amint az idegenek elébük érnek, a férfiak udvariasan meghajolnak.*
- Kisasszony, és uram! A nevem Drahvel Morsus és éppen a karavánpihenőbe tartok sokad magammal. Ha jól sejtem, önök is arra indulnak. A környék veszélyes lehet arrafelé két utazó számára. Mi lenne, ha csatlakoznának hozzánk? A nagyobb szám, rémisztőbb az útonállók számára. És legalább nagyobb társaságuk lenne. Ha szükséges, tudom biztosítani az ételt is számukra. *mosolyogja a férfi. A mellette lévő páncélos ifjú csendben marad, bár tekintetét képtelen levenni a páros női tagjáról. Hagyja, hogy ura beszéljen, ki most már kíváncsian várja, hogy a két idegen hogyan fog válaszolni neki.*
//A többiek//
*Lohrunn úgy tűnik, nem akar válaszolni a számára, talán kellemetlen kérdésre. Csak csendben szemlélődik, bár láthatóan türelmetlen kissé. Valóban, a lovakért távozók jó ideje elmentek már. Mintha Silesta is idegesebb lenne kissé. Talán ura épsége miatt aggódik.*
- Kérem ne haragudjanak, amiért itt kell rostokolnunk. Uram bizonyára meglátott valami szép tárgyat és azért alkudozik. Sajnálatos módon, igencsak hajlamos az ilyesmire. De biztosan hamar indulunk. Addig is... Válaszolnának egy két kérdésemre? Jártak már a karavánpihenőben? *kérdi kíváncsian. Tekintetéből őszinte érdeklődés sugárzik és némi izgatottság. Mindemellett az is látszik, hogy nagyon próbál illedelmesen viselkedni, mi kissé feszélyezi is, mert nehezen megy.*
- Ami az ellátmányt illeti... Remélem nem válogatósak. Olyan ételeket kellett választanunk, amik nem romlanak meg könnyedén. Így... A választék nem volt túl hatalmas a piacon. *sóhajt, majd a város felé sandít, hátha látható már a két visszavárt alak. Keze közben folyamatosan kardjának markolatán pihen. Olykor jobban rá is szorít a hideg fémre.*
- Amennyiben kérdésük van, tegyék fel nyugodtan. Igyekszem válaszolni, amire tudok.
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-30 16:00:53
Üzenet elküldve: 2013-01-30 16:00:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Természetesen végighallgat mindenkit majd bólint egyet.*
- Akkor ideje indulni.* Ő is összeszedi mindenét majd még egyszer a távozó Skryllae mesterre néz.*
- Én is így gondoltam.* Mondja félhangosan. Végigméri a többieket.*
- Két fegyverest nem fognak megtámadni. Főleg ha az egyik úgy néz ki mint én.* Villant egy agyaras mosolyt. Hiába noh, egy full vértes orkba sokkal kevesebben kötnek bele hiszen nem tudhatják mire is számíthatnak felőle. Niori majdnem sikeresen belövi az irányt. Csak egy kicsit kell igazítani rajta.*
- Nah, hogy most irányban vagy. Akkor mehetünk. De egyszerűbb lesz ha engem követsz.* Főleg mikor látja, hogy a kutyás a hátvéd szerepét vállalja magára.*
* Az utazás maga eseménytelen. Igazuk volt, nem kellett tartaniuk semmitől. Ahogy egyre közelebb érnek Arheniorhoz egyre nyugodtabb. Végre nekikezdhet megvalósítani a terveit és ezek útjában már csak pár kilométer és egy városi hivatalnok áll. Viszont miközben haladnak valami azért történik. Niori hall egy éneket. Ő már érezte a szagot de nem foglalkozott vele komolyabban. Amikor a szerzetes leányka úgy dönt, hogy oda kellene menni megvonja a vállát.*
- Akkor menjünk. Nekem mindegy.* Majd megindul az adott irányba az orrára hagyatkozva. Persze megint a vezető szerepét vállalja magára. A vértje sok mindentől képes megvédeni és ha szükséges akkor pillanatok alatt fegyvert ránthat. Azért kíváncsi ki lehet az éneklő és miért olyan fontos a dolog.*
- Akkor ideje indulni.* Ő is összeszedi mindenét majd még egyszer a távozó Skryllae mesterre néz.*
- Én is így gondoltam.* Mondja félhangosan. Végigméri a többieket.*
- Két fegyverest nem fognak megtámadni. Főleg ha az egyik úgy néz ki mint én.* Villant egy agyaras mosolyt. Hiába noh, egy full vértes orkba sokkal kevesebben kötnek bele hiszen nem tudhatják mire is számíthatnak felőle. Niori majdnem sikeresen belövi az irányt. Csak egy kicsit kell igazítani rajta.*
- Nah, hogy most irányban vagy. Akkor mehetünk. De egyszerűbb lesz ha engem követsz.* Főleg mikor látja, hogy a kutyás a hátvéd szerepét vállalja magára.*
* Az utazás maga eseménytelen. Igazuk volt, nem kellett tartaniuk semmitől. Ahogy egyre közelebb érnek Arheniorhoz egyre nyugodtabb. Végre nekikezdhet megvalósítani a terveit és ezek útjában már csak pár kilométer és egy városi hivatalnok áll. Viszont miközben haladnak valami azért történik. Niori hall egy éneket. Ő már érezte a szagot de nem foglalkozott vele komolyabban. Amikor a szerzetes leányka úgy dönt, hogy oda kellene menni megvonja a vállát.*
- Akkor menjünk. Nekem mindegy.* Majd megindul az adott irányba az orrára hagyatkozva. Persze megint a vezető szerepét vállalja magára. A vértje sok mindentől képes megvédeni és ha szükséges akkor pillanatok alatt fegyvert ránthat. Azért kíváncsi ki lehet az éneklő és miért olyan fontos a dolog.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-30 14:09:35
Üzenet elküldve: 2013-01-30 14:09:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Echnal a menet végén ballag, magárahagyva a gondolataival, mert még a kutyái is el-elszaladnak. Valószínűleg nyúlra, vagy valami hasonló jószágra vadásznak. Vagy egyszerűen csak jól érzik magukat. Nem úgy, mint a gazdájuk. Élete ismét cél nélkül maradt. Az lett volna a legjobb, ha Sairával marad amíg tehette volna. Ehelyett most csak sodródik az árral, és még csak azt sem mondhatja, hogy élvezi.
"Talán elmegyek Sárkányra vadászni"
Az ötlet persze nem új, s még mindig majdhogynem kivitelezhetetlen. Ilyen tekintetben tökéletes. Ám nincs szíve hátrahagyni a kutyáit, márpedig őket nem viheti el a hegyekbe - ahol állítólag még találni sárkányt.
Artheniorban keresnie kell egy kihívásokkal teli munkát, mert inkább hal meg harcban, mint az unalomban.
Ilyen gondolatok köztött telik egy jó pár óra, majd Niori szavaira ő is fülelni kezd. A lány hallása valószínűleg érzékenyebb, mert zsoldos csak hosszas hallgatózás után veszi észre az énekhangot.*
- Csak óvatosan *mondja Echnal a lánynak miközben megindul utána, s kezét a kardjának markolatára helyezi, biztos ami biztos alapon.*
"Talán elmegyek Sárkányra vadászni"
Az ötlet persze nem új, s még mindig majdhogynem kivitelezhetetlen. Ilyen tekintetben tökéletes. Ám nincs szíve hátrahagyni a kutyáit, márpedig őket nem viheti el a hegyekbe - ahol állítólag még találni sárkányt.
Artheniorban keresnie kell egy kihívásokkal teli munkát, mert inkább hal meg harcban, mint az unalomban.
Ilyen gondolatok köztött telik egy jó pár óra, majd Niori szavaira ő is fülelni kezd. A lány hallása valószínűleg érzékenyebb, mert zsoldos csak hosszas hallgatózás után veszi észre az énekhangot.*
- Csak óvatosan *mondja Echnal a lánynak miközben megindul utána, s kezét a kardjának markolatára helyezi, biztos ami biztos alapon.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-29 23:18:23
Üzenet elküldve: 2013-01-29 23:18:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Néhány óra, talán még annyi sem kell hozzá, hogy valami furcsa neszt halljon, pontosabban valamit, ami igencsak elüt az erőben megszokott hangoktól. Különös csak az, hogy ez a valami mintha, furcsán ismerős lenne. A lányka megtorpan, szemöldöke egy röpke pillanatig finom ráncot vet.*
- Jól hallom? Valaki énekel… *Kérdi miközben vonásian látszik,valamin nagyon gondolkodik… Annak idején nővére is ezt a dal énekelte neki… nővére aki évek óta halottnak hisz, s bár nem hiszi, hogyan is remélhetné, hogy ő az, elvégre az feles önámítás lenne, mégis… Találkoznia kell az illetővel. Lehet, hogy egykor ő is a halászfaluban élt, s tud valami arról, mi történt annak idején családjával.*
- Szeretnék találkozni vele... Ez a dal, is onnan származik ahonnan Én.* Magyarázza röviden, hogy miért is jutott erre a döntésre, s indul a hang irányába, akkor is, ha kísérői nem tartanak vele.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.29 23:29:17, a következő indokkal:
Jelpótlás.
- Jól hallom? Valaki énekel… *Kérdi miközben vonásian látszik,valamin nagyon gondolkodik… Annak idején nővére is ezt a dal énekelte neki… nővére aki évek óta halottnak hisz, s bár nem hiszi, hogyan is remélhetné, hogy ő az, elvégre az feles önámítás lenne, mégis… Találkoznia kell az illetővel. Lehet, hogy egykor ő is a halászfaluban élt, s tud valami arról, mi történt annak idején családjával.*
- Szeretnék találkozni vele... Ez a dal, is onnan származik ahonnan Én.* Magyarázza röviden, hogy miért is jutott erre a döntésre, s indul a hang irányába, akkor is, ha kísérői nem tartanak vele.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.29 23:29:17, a következő indokkal:
Jelpótlás.
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-23 13:02:03
Üzenet elküldve: 2013-01-23 13:02:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
*Lassan fordultak a nappalok éjbe, az éjjelek hajnalba, s követték egymást rohamosan. A Hold felkelt, majd elfogyott, s újra megdagadt, mígnem teljes valójában nem tetszelgett csalárd délibábként vezetve az ismeretlenbe. Lába mégsem fáradt, szíve lüktetése szüntelen hajtotta előre, követte a nyomokat, akkor is mikor már azok reménytelennek tetszettek.
A tűz halkan pislákol előtte némi melegséggel töltve el átfagyott tagjait. A szőrme, mely filigrán alakját öleli most körül nem védi meg maradéktalanul az éjszakai fagytól. Néhány hal illatozik eközben előtte a nyárson. Kulacsában friss forrásvíz. Közel táborozott le a folyótól. Meleg tekintete elrévedve pillant a táncoló lángnyelvekre. Kissé kiábrándultan mered előre. Hogy is gondolhatta, hogy ilyen egyszerű lesz nyomukra akadnia? S mi van, ha az a haramia bántotta? Nem kellett volna ilyen kétes kinézetű alakra bíznia... Ez, s ezekhez hasonló gondolatoktól lesújtva üldögél Yume a tűz mellett, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve halkan énekelni kezd. A dal ismerősen csenghetne bizonyos füleknek. Ezt énekelte kishúgának altatóként miután megszületett, egészen addig, míg Milraen engedte, hogy családját olykor-olykor meglátogassa. Hangja fájóan csendül, mégis selymesen veszik bele az éj homályába. Egyszerre nyugtató, s szomorú. Titokzatos mélabú lengi körül, akár gazdáját.
A tűz lassan kezd kialudni, rak hát még pár rönköt rá, melyet hamarosan bekebelez a parázs, s újra éled a láng...*
A tűz halkan pislákol előtte némi melegséggel töltve el átfagyott tagjait. A szőrme, mely filigrán alakját öleli most körül nem védi meg maradéktalanul az éjszakai fagytól. Néhány hal illatozik eközben előtte a nyárson. Kulacsában friss forrásvíz. Közel táborozott le a folyótól. Meleg tekintete elrévedve pillant a táncoló lángnyelvekre. Kissé kiábrándultan mered előre. Hogy is gondolhatta, hogy ilyen egyszerű lesz nyomukra akadnia? S mi van, ha az a haramia bántotta? Nem kellett volna ilyen kétes kinézetű alakra bíznia... Ez, s ezekhez hasonló gondolatoktól lesújtva üldögél Yume a tűz mellett, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve halkan énekelni kezd. A dal ismerősen csenghetne bizonyos füleknek. Ezt énekelte kishúgának altatóként miután megszületett, egészen addig, míg Milraen engedte, hogy családját olykor-olykor meglátogassa. Hangja fájóan csendül, mégis selymesen veszik bele az éj homályába. Egyszerre nyugtató, s szomorú. Titokzatos mélabú lengi körül, akár gazdáját.
A tűz lassan kezd kialudni, rak hát még pár rönköt rá, melyet hamarosan bekebelez a parázs, s újra éled a láng...*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-21 07:12:48
Üzenet elküldve: 2013-01-21 07:12:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Létfontosságú küldemény//
*Alvost továbbra sincs megelégedve egy cseppet sem a kialakult helyzettel, sőt... Dühödten tekint a rájuk vigyázni maradó zsoldos nő arcába, és hangosan fújtat egyet, egyértelmű ellenszenvét kifejezvén, de támadni nem támad. Egyrészt nem tudhatja, hogy ténylegesen kivel áll szemben, ahogyan azt sem, hogy a nő tényleg egyedül van-e, nem pedig csak egy teszt ez az egész, melyben azt mérik, mennyire bízhat meg bennük munkaadójuk. A férfi keze görcsösen ökölbe szorul, de nem csúszik kardjának markolatára, holott kevés dolgot kívánna jobban most, mint kivágni magát ebből a félig önkéntes, félig kényszerített helyzetből. "Legalább a fizetség várhatóan jó lesz, arra pedig nagy szükségem van." Tekintete Ewara vándorol. "Szükségünk van."
A fél-elf igyekszik megnyugtató, kedves mosolyával és melegséget árasztó tekintetével és a hölgyemény kézfejének gyengéd cirógatásával válaszolni kedvese ki nem mondott kérdéseire, próbálja megnyugtatni (saját feszült állapotának ellenére) a lányt. Aztán ő is harmadik társuk felé fordul, ám ő több harcost látott már annál, minthogy lebecsülje egy jó bot erejét a harcban. A kovács csak sokat tudóan biccent a másik férfi felé, látván benne a szakavatott kollégát, ámbár ettől függetlenül érdeklődve figyel ő is, hiszen kíváncsi, mit válaszol a másik Ewangel kérdésére.*
*Alvost továbbra sincs megelégedve egy cseppet sem a kialakult helyzettel, sőt... Dühödten tekint a rájuk vigyázni maradó zsoldos nő arcába, és hangosan fújtat egyet, egyértelmű ellenszenvét kifejezvén, de támadni nem támad. Egyrészt nem tudhatja, hogy ténylegesen kivel áll szemben, ahogyan azt sem, hogy a nő tényleg egyedül van-e, nem pedig csak egy teszt ez az egész, melyben azt mérik, mennyire bízhat meg bennük munkaadójuk. A férfi keze görcsösen ökölbe szorul, de nem csúszik kardjának markolatára, holott kevés dolgot kívánna jobban most, mint kivágni magát ebből a félig önkéntes, félig kényszerített helyzetből. "Legalább a fizetség várhatóan jó lesz, arra pedig nagy szükségem van." Tekintete Ewara vándorol. "Szükségünk van."
A fél-elf igyekszik megnyugtató, kedves mosolyával és melegséget árasztó tekintetével és a hölgyemény kézfejének gyengéd cirógatásával válaszolni kedvese ki nem mondott kérdéseire, próbálja megnyugtatni (saját feszült állapotának ellenére) a lányt. Aztán ő is harmadik társuk felé fordul, ám ő több harcost látott már annál, minthogy lebecsülje egy jó bot erejét a harcban. A kovács csak sokat tudóan biccent a másik férfi felé, látván benne a szakavatott kollégát, ámbár ettől függetlenül érdeklődve figyel ő is, hiszen kíváncsi, mit válaszol a másik Ewangel kérdésére.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-20 17:14:10
Üzenet elküldve: 2013-01-20 17:14:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszas vágtázás után megpillantja a várost. Lassabbra fogja a lovát, nyugodjon meg, mert hamarosan megérkeznek. Egy pillanatra meg is állítja, nyakát megsimogatva csitítja.*
-Sss, nyugalom.*Mondja neki, majd megpaskolja a lova nyakát. Egy pillanatig nézelődik, hátra is pillant, eléggé messze került már Karavánpihenőtől, visszafordulási lehetőség már nincsen. Ködfolt ahhoz már túl fáradt. Ismét indulásra készteti a lovát. Felsóhajt.*
- Gyere Ködfolt induljunk. Minél előbb érünk oda annál előbb pihenhetsz. *Ismét megpaskolgatja a nyakát a lovának, aztán elindulnak. Most nem vágtázva, hanem csak kissé tempósabb ügetésben.*
-Sss, nyugalom.*Mondja neki, majd megpaskolja a lova nyakát. Egy pillanatig nézelődik, hátra is pillant, eléggé messze került már Karavánpihenőtől, visszafordulási lehetőség már nincsen. Ködfolt ahhoz már túl fáradt. Ismét indulásra készteti a lovát. Felsóhajt.*
- Gyere Ködfolt induljunk. Minél előbb érünk oda annál előbb pihenhetsz. *Ismét megpaskolgatja a nyakát a lovának, aztán elindulnak. Most nem vágtázva, hanem csak kissé tempósabb ügetésben.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-20 14:03:59
Üzenet elküldve: 2013-01-20 14:03:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Karavánpihenő érdekes város volt, de most ideje a többit is megismerni. Atherior város közelébe ér végre, apró kis lába elfáradnak, ahogy ha éppen kis ideig szárnyaival próbálta csökkenteni végtagjaira nehezedő fáradságos út viszontagságait, az is kezd sajogni. Kissé hosszú út ez neki, talán nem ártott volna valami karavánhoz szegődni, ahol ha elfárad megpihenhet. Most először igazán érzi magát fáradtnak. Nagyot sóhajt, mintha oly sokat tudna aludni, mely nem rá vall. Az soha nem csillapuló tündér lány, akinek a mozgás a lételeme. Hát most utolérte az álomtündér, hogy végre őt is elnyomja az álom. Úgy fest a városnézést holnapra kell majd halasztani, ma jobb lesz, ha inkább egy fogadót keres, ahol ételt és szobát vehet ki, hogy kipihenje magát.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-17 00:47:59
Üzenet elküldve: 2013-01-17 00:47:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Larten//
*Csak büszkén, szélesen elvigyorodik, Larten csipkelődő megjegyzésére. Nem gondolná, hogy kimondottan bántotta volna a férfit a várakozás, de azt legalább elérte, hogy szóvá tegye - ez pedig arról tanúskodik, hogy azért nem is érintette kellemesen a szituáció.
Pillantása csak akkor esik a két négylábú jószágra, mikor Larten 'bemutatja' őket. Ekkor el is húzza a száját. Semmi pénzért nem vallaná be, hogy nincs túl sok fogalma a lovaglásról azon túl, hogy látott már másokat lóháton. Egy pár próbálkozásától eltekintve. Sosem törődött igazán a dologgal, mivel a gyors közlekedésre megvan a saját módszere.*
"Szárnysuhogtatás az éj leple alatt. Jóval fejedelmibb módja az utazásnak...*
*Mivel azonban a szükség törvényt bont - ahogy szokták mondani, azért felkecmereg az állat hátára és lassan megindítja arrafelé, amerre Larten is tart.*
*Csak büszkén, szélesen elvigyorodik, Larten csipkelődő megjegyzésére. Nem gondolná, hogy kimondottan bántotta volna a férfit a várakozás, de azt legalább elérte, hogy szóvá tegye - ez pedig arról tanúskodik, hogy azért nem is érintette kellemesen a szituáció.
Pillantása csak akkor esik a két négylábú jószágra, mikor Larten 'bemutatja' őket. Ekkor el is húzza a száját. Semmi pénzért nem vallaná be, hogy nincs túl sok fogalma a lovaglásról azon túl, hogy látott már másokat lóháton. Egy pár próbálkozásától eltekintve. Sosem törődött igazán a dologgal, mivel a gyors közlekedésre megvan a saját módszere.*
"Szárnysuhogtatás az éj leple alatt. Jóval fejedelmibb módja az utazásnak...*
*Mivel azonban a szükség törvényt bont - ahogy szokták mondani, azért felkecmereg az állat hátára és lassan megindítja arrafelé, amerre Larten is tart.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-15 00:42:25
Üzenet elküldve: 2013-01-15 00:42:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Rahil//
-Nem kapkodta el...*húzza el a száját gúnyosan Larten, majd a mellette állomásozó két hátasra mutat.*
-Óhajtja, hogy felsegítsem, asszonyom?*kérdi, de meg sem várva a választ (persze csak az kéne, hogy felsegítse...) felpattan saját lovának nyergébe, majd lépésre ösztönzi a hátast.*
-Gyerünk, a végén még lemarad!*szól hátra mosolyogva a válla fölött, szájában a füstölgő pipával, majd rákacsint a nőre. Ezután nem szól hosszú ideig semmit, csak az előttük álló útra réved, magában dúdol egy lassú, régi dallamot. Rég letűnt korok, elveszett helyek, már nem is létező emlékek utolsó foszlányaiként. Oldalra pillant a mellette haladó 'nőre', majd nagyot sóhajt. Próbálja megérteni a világot a maga teljességében, de épp a mellette haladó illető az, aki elbizonytalanítja mindenben, amit csak biztosnak gondol, biztonságosnak vél, gyakorlatilag a szilárd talajt rántja ki Larten elméjének logikai oszlopai alól. Már abban sem biztos, hogy bármi amit igaznak hitt, valóban az. Már abban sem, érdemes-e ilyen világban élni. Vajon ő maga jó helyen volna itt...?*
-Nem kapkodta el...*húzza el a száját gúnyosan Larten, majd a mellette állomásozó két hátasra mutat.*
-Óhajtja, hogy felsegítsem, asszonyom?*kérdi, de meg sem várva a választ (persze csak az kéne, hogy felsegítse...) felpattan saját lovának nyergébe, majd lépésre ösztönzi a hátast.*
-Gyerünk, a végén még lemarad!*szól hátra mosolyogva a válla fölött, szájában a füstölgő pipával, majd rákacsint a nőre. Ezután nem szól hosszú ideig semmit, csak az előttük álló útra réved, magában dúdol egy lassú, régi dallamot. Rég letűnt korok, elveszett helyek, már nem is létező emlékek utolsó foszlányaiként. Oldalra pillant a mellette haladó 'nőre', majd nagyot sóhajt. Próbálja megérteni a világot a maga teljességében, de épp a mellette haladó illető az, aki elbizonytalanítja mindenben, amit csak biztosnak gondol, biztonságosnak vél, gyakorlatilag a szilárd talajt rántja ki Larten elméjének logikai oszlopai alól. Már abban sem biztos, hogy bármi amit igaznak hitt, valóban az. Már abban sem, érdemes-e ilyen világban élni. Vajon ő maga jó helyen volna itt...?*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:03:19
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:03:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Illúziók és árnyak//
*Elhagyta az alig látott fenséges Artheniort, s most útjában van délre, az ismeretlenbe. Legalábbis nagyobb ismeretlenbe, az előbbi városnak főterét és istállóját is láthatta...
No de nem szabad ilyesmin sopánkodni, valahogy el kell jutnia a nevezetes Csonttemetőbe. Már a neve is dermesztő, de Aravae elszánt, így még Arthenior kapujának való elhagyásakor megérdeklődte, merre hány méter.
S bár az ottani katonák sokat nem tudtak tanácsolni, azt azért elmondták, hogy vagy a város főterére megy, vagy hagyja a bámészkodást, s a "vadonból" közelíti meg az ominózus helyszínt, de nagyon mondogatták, magafajta hölgynek ott nincs helye.
A nő kedvesen mosolyogva megköszönte a hatalmas segítséget, és most itt ballag a poros úton. Épp azon morfondírozik, hogy rendben-rendben, ló nélkül is lehetséges az átkelés, de az ügy nem tűrhet halasztást, így mégis csak illenék valami alternatívát kieszközölnie. S mintha az égiek hallgatták volna meg néma tűnődését, lovak patáinak ütemes kopogása hallik fel a közelből. Nyikorgó szekeret húznak maguk után, ez nem kétség, és ahogy megállottan hátratekint a fél-elf hölgyemény, megpillantja a vélhetően kereskedéssel foglalkozó férjet és feleséget, amint jó kedélyűen menetelnek az éjszaka leplében. Nem a legmegfontoltabb időpont az utazásra, de úgy tűnik jól ismernek itt már minden írott és íratlan szabályt, ami a túléléshez szükséges.
Aravae némi arany fejében igyekszik megváltani a páros jóindulatát, kik látva, hogy nem egy koszos-poros útonálló, ráadásul tündeivadék, nem hajtják el, szívéllyel fogadják társaságukba az út hátralevő részére.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.08 20:05:01
*Elhagyta az alig látott fenséges Artheniort, s most útjában van délre, az ismeretlenbe. Legalábbis nagyobb ismeretlenbe, az előbbi városnak főterét és istállóját is láthatta...
No de nem szabad ilyesmin sopánkodni, valahogy el kell jutnia a nevezetes Csonttemetőbe. Már a neve is dermesztő, de Aravae elszánt, így még Arthenior kapujának való elhagyásakor megérdeklődte, merre hány méter.
S bár az ottani katonák sokat nem tudtak tanácsolni, azt azért elmondták, hogy vagy a város főterére megy, vagy hagyja a bámészkodást, s a "vadonból" közelíti meg az ominózus helyszínt, de nagyon mondogatták, magafajta hölgynek ott nincs helye.
A nő kedvesen mosolyogva megköszönte a hatalmas segítséget, és most itt ballag a poros úton. Épp azon morfondírozik, hogy rendben-rendben, ló nélkül is lehetséges az átkelés, de az ügy nem tűrhet halasztást, így mégis csak illenék valami alternatívát kieszközölnie. S mintha az égiek hallgatták volna meg néma tűnődését, lovak patáinak ütemes kopogása hallik fel a közelből. Nyikorgó szekeret húznak maguk után, ez nem kétség, és ahogy megállottan hátratekint a fél-elf hölgyemény, megpillantja a vélhetően kereskedéssel foglalkozó férjet és feleséget, amint jó kedélyűen menetelnek az éjszaka leplében. Nem a legmegfontoltabb időpont az utazásra, de úgy tűnik jól ismernek itt már minden írott és íratlan szabályt, ami a túléléshez szükséges.
Aravae némi arany fejében igyekszik megváltani a páros jóindulatát, kik látva, hogy nem egy koszos-poros útonálló, ráadásul tündeivadék, nem hajtják el, szívéllyel fogadják társaságukba az út hátralevő részére.*
A hozzászólás írója (Aravae Mithraniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.08 20:05:01
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-08 19:16:11
Üzenet elküldve: 2013-01-08 19:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Illúziók és árnyak//
*Lassan maga mögött hagyja szeretett városát. Talán még egyszer-egyszer visszanéz, fájdalommal megterhelt tekintettel.*
~Vajon visszajövök még? Nem...nem hiszem, hogy képes lennék abban a városban élni, ahol kegyetlenül lemészárolták a családom. Hiába születtem itt. Nincs helyem már. Csak bolyongok, mint egy megnyugvást nem lelő lélek, de ha ez a sorsom, hogy míg élek cipelnem kell ezt a terhet, hát vállalom. Hosszú utat tettem meg s megannyi van előttem. Kitaposatlan ösvények, mik talán azok is maradnak.~
*Komótos léptekkel halad a földes úton. Emlékszik, hogy valahol a közelben van egy karaván pihenő. Talán ott megpihenhet egy kicsit, míg eltervezi, mégis merre haladjon tovább, hogy hamar odaérjen a temetőhöz. Felnéz az égre s rövid imába fog.*
- Kérlek Titeket, óvjatok meg a bajban s vigyázzátok minden léptem. Szeretlek Titeket.
* Ökölbe szorítja kezét s megpuszilja mutatóujját, majd az égnek emeli.*
*Lassan maga mögött hagyja szeretett városát. Talán még egyszer-egyszer visszanéz, fájdalommal megterhelt tekintettel.*
~Vajon visszajövök még? Nem...nem hiszem, hogy képes lennék abban a városban élni, ahol kegyetlenül lemészárolták a családom. Hiába születtem itt. Nincs helyem már. Csak bolyongok, mint egy megnyugvást nem lelő lélek, de ha ez a sorsom, hogy míg élek cipelnem kell ezt a terhet, hát vállalom. Hosszú utat tettem meg s megannyi van előttem. Kitaposatlan ösvények, mik talán azok is maradnak.~
*Komótos léptekkel halad a földes úton. Emlékszik, hogy valahol a közelben van egy karaván pihenő. Talán ott megpihenhet egy kicsit, míg eltervezi, mégis merre haladjon tovább, hogy hamar odaérjen a temetőhöz. Felnéz az égre s rövid imába fog.*
- Kérlek Titeket, óvjatok meg a bajban s vigyázzátok minden léptem. Szeretlek Titeket.
* Ökölbe szorítja kezét s megpuszilja mutatóujját, majd az égnek emeli.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2013-01-08 17:27:16
Üzenet elküldve: 2013-01-08 17:27:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Turok a fejsze//
* Magori megérkezik Bagdar ló társaságában. A lovat meg simogatja, majd leszáll róla.*
- Köszönöm, hogy segítettél az utamon. Isten áldjon szép jószág.
* E sorok után megpaskolja a lovat, hogy eredjen. Fél perc sem telik bele a ló már tova tűnt a zöld fák között.
A kapunál a két őr áll. Ismerik már Borsovádot így szólni a sem kell, hogy engedjék be. A hatalmas és nehéz kapu nyitva áll és csak Borsovádra vár, hogy átlépjen rajta. A nomád nem cicózik és csizmájával sűrűn tapossa az útporát. Fejével meghajtja a tisztelet adás végett, majd tova megy.*
* Magori megérkezik Bagdar ló társaságában. A lovat meg simogatja, majd leszáll róla.*
- Köszönöm, hogy segítettél az utamon. Isten áldjon szép jószág.
* E sorok után megpaskolja a lovat, hogy eredjen. Fél perc sem telik bele a ló már tova tűnt a zöld fák között.
A kapunál a két őr áll. Ismerik már Borsovádot így szólni a sem kell, hogy engedjék be. A hatalmas és nehéz kapu nyitva áll és csak Borsovádra vár, hogy átlépjen rajta. A nomád nem cicózik és csizmájával sűrűn tapossa az útporát. Fejével meghajtja a tisztelet adás végett, majd tova megy.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389