Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-22 22:02:02
Üzenet elküldve: 2017-06-22 22:02:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Figyelmesen hallgatja végig a történetet, és az első, és így hirtelen az egyetlen kérdés, ami eszébe jut, azt a piszkos kisasszony fel is teszi helyette. Lovon az óriás? Ő olyat még nem látott. Vagy a ló lehetett fajtájához mérten erős és megtermett, vagy egy csökött, csenevész óriással van dolguk. Az utóbbinak jobban örülne, de pont ezért biztos benne, hogy nem igaz. Nincs akkora szerencséjük. Érdekelné a válasz, hátha sikerül valami újat megtudni, de az őrmester, most először, felé fordul, és parancsot oszt ki rá. A nevére emlékszik, ami meglepő, hiszen csak egyszer hallotta, jó pár órája, de ezzel is jár az őrmesteri tisztség.*
-Igenis!
*Azzal ő is leugrik a lóról, és int az egyik fiúnak, hogy vezesse a sérülthöz. Az morgolódik az orra alatt, biztosan meghallgatná, miket kérdez még a lány, milyen nyomokból akadhat az üldözőkre, de szó nélkül elvezeti az egyik közeli kis házikóhoz. Az ajtó csukva, viszont az ablakai kitárva, így már kintről láthatja, hogy egy férfi fekszik az ágyon, oldalán átvérzett kötés. Ahogy az épületbe lép, csizmája sarkantyúja megkoccan a küszöbön, a hangra a benn ülők ijedten pattannak fel.*
-Caerva Erenostyl vagyok. *Mutatkozik be.* A Városi Őrség katonája. A gyilkosok után nyomozunk, akik itt jártak.
*Ketten vannak benn a sebesülten kívül, egy idős, ősz öregasszony, és egy fiatalabb nő. Mindketten az ágy közelében felállított kis asztal mellett ültek, amíg meg nem jelent, most vissza is ereszkednek a helyükre.*
-A sebesültet szeretném megnézni. Tudok beszélni vele?
*Pillant a párosra.*
-Nagyon sok vért vesztett, nem tudjuk elállítani a vérzést. *Kezdi az öregebb.* Mikor behozták, egy nyíl állt ki az oldalából. Számszeríjból lőhették ki, elég mélyen belefúródott, de nem tűnik halálosnak. A sérülés megszerzése után még percekig magánál volt, összefüggően, tisztán beszélt, de... nem is tudom, gondolom a vérveszteség miatt ájulhatott el. Kötést tettünk rá, ami csillapította, de nem állította el. Még mindig szivárog.
*Mutat a vörös foltra a kötésen, ami lassan, de folyamatosan terjeszkedik. Caerva sóhajtva csóválja a fejét. Nem ért a sebekhez, nem eléggé ahhoz, hogy meg tudja mondani, hogyan kell helyesen ellátni egy nyíl által ejtett sebet. Abban biztos, hogy nem így.*
-Nincsen felcser a faluban.
-Nincs. *Rázza a fejét az asszonyság.* Mi ketten értünk egy kicsit az orvosláshoz és a gyógyfüvekhez, de konyhai sérüléseken túl még semmit nem láttunk el.
*Hát ez csodás. Kikérdezés ebből nem lesz, de még neki kell ellátnia a sérültet is.*
-Ezt a kötést le kell szedni róla, semmit nem segít; halottnak a csók. Fertőtlenítették a sérülést, kipucolták, mielőtt lefedték?
-Természetesen.
-Csodás.
*Ahogy letekerik az anyagot, a férfi erőtlenül felnyög, de nem mozdul. Amikor a végére érnek, feltárul a mély, sötét lyuk a derekánál, amiből lassan vékony vérpatak csordogál.*
-Hozzanak kötést, jó sokat!
*Nem tanulta ugyan, de van valamennyi tapasztalata, így a fennálló anyagokból egy hevenyészett nyomókötést köt a sebre, ami remélhetőleg el fogja állítani a vérzést, és nem kell további vérveszteséggel számolniuk.*
-Amint magához tér, szóljanak!
*Nem tudott meg sokat, de azt a keveset is jelenti az őrmesternek. Visszatér az épületbe, ahol a többiek is vannak, megvárja, míg szót kap, majd elmeséli, mit tudott meg.*
-A férfi állapota súlyos, de nincs életveszélyben. Egy számszeríjjal lőtték meg az oldalán. Sok vért veszíthetett, ezért elájult, nem tudtam kikérdezni.
*Figyelmesen hallgatja végig a történetet, és az első, és így hirtelen az egyetlen kérdés, ami eszébe jut, azt a piszkos kisasszony fel is teszi helyette. Lovon az óriás? Ő olyat még nem látott. Vagy a ló lehetett fajtájához mérten erős és megtermett, vagy egy csökött, csenevész óriással van dolguk. Az utóbbinak jobban örülne, de pont ezért biztos benne, hogy nem igaz. Nincs akkora szerencséjük. Érdekelné a válasz, hátha sikerül valami újat megtudni, de az őrmester, most először, felé fordul, és parancsot oszt ki rá. A nevére emlékszik, ami meglepő, hiszen csak egyszer hallotta, jó pár órája, de ezzel is jár az őrmesteri tisztség.*
-Igenis!
*Azzal ő is leugrik a lóról, és int az egyik fiúnak, hogy vezesse a sérülthöz. Az morgolódik az orra alatt, biztosan meghallgatná, miket kérdez még a lány, milyen nyomokból akadhat az üldözőkre, de szó nélkül elvezeti az egyik közeli kis házikóhoz. Az ajtó csukva, viszont az ablakai kitárva, így már kintről láthatja, hogy egy férfi fekszik az ágyon, oldalán átvérzett kötés. Ahogy az épületbe lép, csizmája sarkantyúja megkoccan a küszöbön, a hangra a benn ülők ijedten pattannak fel.*
-Caerva Erenostyl vagyok. *Mutatkozik be.* A Városi Őrség katonája. A gyilkosok után nyomozunk, akik itt jártak.
*Ketten vannak benn a sebesülten kívül, egy idős, ősz öregasszony, és egy fiatalabb nő. Mindketten az ágy közelében felállított kis asztal mellett ültek, amíg meg nem jelent, most vissza is ereszkednek a helyükre.*
-A sebesültet szeretném megnézni. Tudok beszélni vele?
*Pillant a párosra.*
-Nagyon sok vért vesztett, nem tudjuk elállítani a vérzést. *Kezdi az öregebb.* Mikor behozták, egy nyíl állt ki az oldalából. Számszeríjból lőhették ki, elég mélyen belefúródott, de nem tűnik halálosnak. A sérülés megszerzése után még percekig magánál volt, összefüggően, tisztán beszélt, de... nem is tudom, gondolom a vérveszteség miatt ájulhatott el. Kötést tettünk rá, ami csillapította, de nem állította el. Még mindig szivárog.
*Mutat a vörös foltra a kötésen, ami lassan, de folyamatosan terjeszkedik. Caerva sóhajtva csóválja a fejét. Nem ért a sebekhez, nem eléggé ahhoz, hogy meg tudja mondani, hogyan kell helyesen ellátni egy nyíl által ejtett sebet. Abban biztos, hogy nem így.*
-Nincsen felcser a faluban.
-Nincs. *Rázza a fejét az asszonyság.* Mi ketten értünk egy kicsit az orvosláshoz és a gyógyfüvekhez, de konyhai sérüléseken túl még semmit nem láttunk el.
*Hát ez csodás. Kikérdezés ebből nem lesz, de még neki kell ellátnia a sérültet is.*
-Ezt a kötést le kell szedni róla, semmit nem segít; halottnak a csók. Fertőtlenítették a sérülést, kipucolták, mielőtt lefedték?
-Természetesen.
-Csodás.
*Ahogy letekerik az anyagot, a férfi erőtlenül felnyög, de nem mozdul. Amikor a végére érnek, feltárul a mély, sötét lyuk a derekánál, amiből lassan vékony vérpatak csordogál.*
-Hozzanak kötést, jó sokat!
*Nem tanulta ugyan, de van valamennyi tapasztalata, így a fennálló anyagokból egy hevenyészett nyomókötést köt a sebre, ami remélhetőleg el fogja állítani a vérzést, és nem kell további vérveszteséggel számolniuk.*
-Amint magához tér, szóljanak!
*Nem tudott meg sokat, de azt a keveset is jelenti az őrmesternek. Visszatér az épületbe, ahol a többiek is vannak, megvárja, míg szót kap, majd elmeséli, mit tudott meg.*
-A férfi állapota súlyos, de nincs életveszélyben. Egy számszeríjjal lőtték meg az oldalán. Sok vért veszíthetett, ezért elájult, nem tudtam kikérdezni.
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-22 10:27:31
Üzenet elküldve: 2017-06-22 10:27:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Olyan figyelemmel hallgatja a falu vezetőjének szavait, mintha a saját élete lenne a kockázat, ha enged valamit elhaladni a füle mellett, anélkül, hogy felfogná. Közvetve akár így is lehet.*
- Hó, egy óriás elrabolt egy lovat, aminek a hátán menekült el egy törpével? *Néz félig felvont szemöldökkel, láthatóan jobban meglepett arccal, mint mikor a gyilkosságokat hallgatta végig.*
- Mekkora ló volt az, hogy kettejük súlyát elbírta, - feltételezem - vágtában? *Ez az első dolog ami az eszébe ötlik, mert ez a leglogikusabb felvetés. Persze, lehet, hogy ostobának nézik, mert nem lóháton menekültek, vagy azért nézik hülyének, mert errefelé nagyon gyakori, évezredes hagyomány, hogy ilyen hatalmas - óriás - állatokat tenyésztenek.*
- Patkolt volt az állat, nemde? *Ha ezekre a kérdésekre megkapja a választ, mert fontosnak ítéli, akkor nem várakozik tovább egyenesen arra a helyre sétál, szárán vezetve a városi őrség lovát, ahol Jator kijelöli neki az utat. Ha rajta ültek a lovon amikor elvágtattak a naplementébe a két szerelmes utazó, akkor szép mély nyomokat kell találnia, amit egészen sokáig követni is tudnak.
Egyelőre ez a terve. Megnézi a talaj minőségét és reméli, ha itt nem is, legalább az erdőben nedves lesz ahhoz, hogy megtudjon különböztetni egy patkolt lovat egy szarvas patától. ~Még a vak is megtudja különböztetni a kettőt.~ Forgatja meg a szemét a gondolatra. Igyekszik innentől nem töprengeni máson és a feladatra koncentrálni. Fókuszál, hogy mind látását, hallását és még szaglását is az óriásra és a törpére élesítse.
~Dél felé menekültek? Két barom... minek jöttek északra, már az első gondolatnál? Hogy utána vissza menjenek délnek... Csesszétek meg... Remélem olyan hülyék vagytok, mint amilyennek látszotok...~ Mérgelődik egy sort, majd ha nincs mit tenni, muszáj elindulnia a két lángelme nyomain.
Sietve kellett távozniuk, márpedig, akkor nincs ideje a barmának megkeresni a legjobb minőségű ösvényt, ha pedig átcsörtettek az erdőn a letört bokrokból, faágakból - feltehetőleg ha valaki több, mint három méter magas - megtudják könnyedén találni az útvonalat amit használtak. Addig is amíg a szántókon mentek végig, vagy a pusztásabb helyeken, az ottani tanyákon láthatták őket, nyomaik meg még meglehetnek a keményre taposott földben is. A rémült állatok sem térnek vissza arra a helyre, ahol nemrég két haramia vágtatott végig, akár ez is tovább vezetheti őket.
Amint a két másik városőr is becsatlakozik, Swo egy biccentéssel jelzi, hogy induljanak.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Olyan figyelemmel hallgatja a falu vezetőjének szavait, mintha a saját élete lenne a kockázat, ha enged valamit elhaladni a füle mellett, anélkül, hogy felfogná. Közvetve akár így is lehet.*
- Hó, egy óriás elrabolt egy lovat, aminek a hátán menekült el egy törpével? *Néz félig felvont szemöldökkel, láthatóan jobban meglepett arccal, mint mikor a gyilkosságokat hallgatta végig.*
- Mekkora ló volt az, hogy kettejük súlyát elbírta, - feltételezem - vágtában? *Ez az első dolog ami az eszébe ötlik, mert ez a leglogikusabb felvetés. Persze, lehet, hogy ostobának nézik, mert nem lóháton menekültek, vagy azért nézik hülyének, mert errefelé nagyon gyakori, évezredes hagyomány, hogy ilyen hatalmas - óriás - állatokat tenyésztenek.*
- Patkolt volt az állat, nemde? *Ha ezekre a kérdésekre megkapja a választ, mert fontosnak ítéli, akkor nem várakozik tovább egyenesen arra a helyre sétál, szárán vezetve a városi őrség lovát, ahol Jator kijelöli neki az utat. Ha rajta ültek a lovon amikor elvágtattak a naplementébe a két szerelmes utazó, akkor szép mély nyomokat kell találnia, amit egészen sokáig követni is tudnak.
Egyelőre ez a terve. Megnézi a talaj minőségét és reméli, ha itt nem is, legalább az erdőben nedves lesz ahhoz, hogy megtudjon különböztetni egy patkolt lovat egy szarvas patától. ~Még a vak is megtudja különböztetni a kettőt.~ Forgatja meg a szemét a gondolatra. Igyekszik innentől nem töprengeni máson és a feladatra koncentrálni. Fókuszál, hogy mind látását, hallását és még szaglását is az óriásra és a törpére élesítse.
~Dél felé menekültek? Két barom... minek jöttek északra, már az első gondolatnál? Hogy utána vissza menjenek délnek... Csesszétek meg... Remélem olyan hülyék vagytok, mint amilyennek látszotok...~ Mérgelődik egy sort, majd ha nincs mit tenni, muszáj elindulnia a két lángelme nyomain.
Sietve kellett távozniuk, márpedig, akkor nincs ideje a barmának megkeresni a legjobb minőségű ösvényt, ha pedig átcsörtettek az erdőn a letört bokrokból, faágakból - feltehetőleg ha valaki több, mint három méter magas - megtudják könnyedén találni az útvonalat amit használtak. Addig is amíg a szántókon mentek végig, vagy a pusztásabb helyeken, az ottani tanyákon láthatták őket, nyomaik meg még meglehetnek a keményre taposott földben is. A rémült állatok sem térnek vissza arra a helyre, ahol nemrég két haramia vágtatott végig, akár ez is tovább vezetheti őket.
Amint a két másik városőr is becsatlakozik, Swo egy biccentéssel jelzi, hogy induljanak.*
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-21 21:11:21
Üzenet elküldve: 2017-06-21 21:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ottfelejtett kalóz//
*A városőr, akit arcon kínált a súlyos vassal, hörögve, vért bugyogva dől el, vele a továbbiakban aligha lesz probléma. Ez önmagában azonban még nem döntötte el az összecsapás kimenetelét, csupán csak egy őrrel kevesebb okoz majd gondot eztán.
Egyből a helyébe is lép a másik, aki nem rest megmutatni, milyen hiányos is az őrség képzése a közelharcot illetően. Haragból sújt le, egy tökéletesen kiszámítható ívben, kalózunk mellkasát véve célba, aki, mivel a saját kardja bal kezében van, könnyedén akaszthatja meg a támadást, amennyiben elég gyors. Ha sikerül, a jobb lába azonnal lendül, hogy támadója gyomorszáját kellőképpen megtámogassa, aki ettől remélhetőleg levegőért kapkodva fog derékba törni, kiguvadt szemekkel. Hiába no, kalózunk számára a harctéri etikett, mint olyan, sosem létezett, illetve a kiképzése sem kifejezetten a lovagias harcmodort vette célba, mint inkább a hatékony gyilkolás művészetét. Egy mozdulatnak nem kell szépnek, vagy látványosnak lennie, kizárólag hatékonynak, ebben pedig kalózunk mindig is jeleskedett.
Ha az akciója sikerül és félig-meddig harcképtelenné tette ellenfelét, aki remélhetőleg a gyomrát markolászva hörög levegő után, akkor pontot tesz az ügy végére, megszabadítja a szenvedéseitől, nemes egyszerűséggel elvágja a torkát. Nem áll szándékában szemtanúkat és túlélőket hagyni maga után. Sosem kedvelte különösebben az elvarratlan szálakat.
Körülnézve felméri a terepet, hányan vannak a támadók, az őrök, hogyan állnak fel egymás ellen, kinek kell először segítő kezet nyújtania.*
*A városőr, akit arcon kínált a súlyos vassal, hörögve, vért bugyogva dől el, vele a továbbiakban aligha lesz probléma. Ez önmagában azonban még nem döntötte el az összecsapás kimenetelét, csupán csak egy őrrel kevesebb okoz majd gondot eztán.
Egyből a helyébe is lép a másik, aki nem rest megmutatni, milyen hiányos is az őrség képzése a közelharcot illetően. Haragból sújt le, egy tökéletesen kiszámítható ívben, kalózunk mellkasát véve célba, aki, mivel a saját kardja bal kezében van, könnyedén akaszthatja meg a támadást, amennyiben elég gyors. Ha sikerül, a jobb lába azonnal lendül, hogy támadója gyomorszáját kellőképpen megtámogassa, aki ettől remélhetőleg levegőért kapkodva fog derékba törni, kiguvadt szemekkel. Hiába no, kalózunk számára a harctéri etikett, mint olyan, sosem létezett, illetve a kiképzése sem kifejezetten a lovagias harcmodort vette célba, mint inkább a hatékony gyilkolás művészetét. Egy mozdulatnak nem kell szépnek, vagy látványosnak lennie, kizárólag hatékonynak, ebben pedig kalózunk mindig is jeleskedett.
Ha az akciója sikerül és félig-meddig harcképtelenné tette ellenfelét, aki remélhetőleg a gyomrát markolászva hörög levegő után, akkor pontot tesz az ügy végére, megszabadítja a szenvedéseitől, nemes egyszerűséggel elvágja a torkát. Nem áll szándékában szemtanúkat és túlélőket hagyni maga után. Sosem kedvelte különösebben az elvarratlan szálakat.
Körülnézve felméri a terepet, hányan vannak a támadók, az őrök, hogyan állnak fel egymás ellen, kinek kell először segítő kezet nyújtania.*
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:08:22
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:08:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Egy ottfelejtett kalóz//
*A rabtársa ellovagol és magára hagyja, na de legalább lehetősége van megszökni és elmenekülni a rabságból, ahol ingyen kellene dolgoznia, hogy letörlessze a bűnösségét. Hamar megmutatja, hogy jó harcos, így kegyetlenül végez az első őrrel, aki a közelébe kerül. Krákogva és vérrel a szájában dől el a poros földön, helyébe újabb őr érkezik. A düh irányítja a karját, miként Draenon felé vág jobb fentről balra húzva a pengéjét, a férfi mellkasát véve célba.
A többiek is derekasan küzdenek, de a kimenetel még megjósolhatatlan, van, hogy egy városőr nyer és csatlakozik társát erősíteni egy ellenfél ellen, de van hogy két bandita terrorizál egy városőrt.*
*A rabtársa ellovagol és magára hagyja, na de legalább lehetősége van megszökni és elmenekülni a rabságból, ahol ingyen kellene dolgoznia, hogy letörlessze a bűnösségét. Hamar megmutatja, hogy jó harcos, így kegyetlenül végez az első őrrel, aki a közelébe kerül. Krákogva és vérrel a szájában dől el a poros földön, helyébe újabb őr érkezik. A düh irányítja a karját, miként Draenon felé vág jobb fentről balra húzva a pengéjét, a férfi mellkasát véve célba.
A többiek is derekasan küzdenek, de a kimenetel még megjósolhatatlan, van, hogy egy városőr nyer és csatlakozik társát erősíteni egy ellenfél ellen, de van hogy két bandita terrorizál egy városőrt.*
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:23:22
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:23:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gyors léptekkel szeli át a vidéket. Végre tudja hova tart. Bár az út hosszú és kimerítő, a célja egyre fényesebben ragyog szemei előtt. Fürgén vág át a reggeli esőtől harmatos aljnövényzeten. ~Van még időm, és mégis kergetem a légváraimat...~ A szája szegletében apró mosoly jelenik meg és még jobban megszaporázza lépteit.~ Ó, azok a gyönyörű légvárak.~*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.19 20:43:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.19 20:43:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-18 22:59:25
Üzenet elküldve: 2017-06-18 22:59:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Közeledtükre a csoport elnémul és rájuk függeszti az összes tekintetét. Syd kicsit büszke magára, hogy elsőre meg tudja tippelni, ki az elöljáró. A férfiból süt a méltóság. Nem az a fajta, amit az elegáns, drága ruha vagy az előkelő kinevezés hoz magával, hanem az a karizma, ami tapasztalatból táplálkozó bölcsességen alapszik és az értelmes embereknek mondani sem kell semmit, nyugodt szívvel állnak ilyen emberek mögé. A férfi már tekintélyes ősz szakállat növesztett, de dereka egyenes és szemei szúrósan merednek az őrmesterre. Syd nem is sokat tököl, lóról száll és bemutatkozik.*
-Szebb napokat! Synarus D'Qrwayoh vagyok, az Artheniori Városi Őrség őrmestere. Egy többszörös gyilkost üldözünk. Úgy hallottuk, erre is járt és nem egyedül.
*Az első benyomásnak ellent nem mondva határozott hangon érkezik a felelet.*
-A nevem Földmozgató Jator, én vagyok ennek a falunak a vezetője, bírája. Valóban járt itt egy óriás és egy törpe. Titkáromat meggyilkolták, a falu egy másik megbecsült lakóját, Ghodot, a veteránt súlyosan megsebesítették, aztán egy lovunkat elrabolták és elmenekültek az itt lakók jogos haragja elől. Ha bármi segítséget adhatunk a kézre kerítésükhöz, megadjuk.
*Syd bólint és már nyúl is a nyeregtáskába papírért, tintáért, tollért.*
~Helyben vagyunk.~
-Kérlek, mondj el mindent, ami itt történt! *Caerva felé fordul.* Ha jól értettem, van egy sebesült. Caerva, menj, nézd meg, hogy van! Nézz utána, kéznél van-e minden a gyógyulásához! Ha elég jól van, ki is kérdezheted a támadás részleteiről. Ald'as őrmester, ha a kikérdezés alatt megnézed a halottat, azzal is időt spórolunk.
*Aztán már csak az elöljáró kérdezésével, vallomásának rögzítésével foglalkozik. Az öreg lényegre törően, de a fontos részletek kihangsúlyozásával beszámol a történtekről, Syd közben szorgosan jegyzetel. A gyilkosságról szóló résznél is csak homlokának ráncolódása, arcizmainak megfeszülése jelzi, hogy feldúlják a hallottak. Mikor Jator a két bandita távozásáról beszél, a jegyzetelésből föl sem nézve szólal meg.*
-Swo, figyelj! Innentől te vezetsz.
*Miután minden elhangzik, aminek el kell hangoznia és papírra került, aminek papírra kell kerülnie, Syd még útba igazíttatja magukat oda, ahol az óriást és a törpét utoljára láttak, aztán komoly képpel ígéretet tesz, hogy nem nyugszik, amíg a gyilkost és társát kézre nem keríti, majd a falu istállója felé veszik az irányt. Mellette elhaladva rövidesen a falu széléhez érnek.*
-Itt látták őket utoljára *magyarázza Jator* és arrafelé haladtak. *Dél felé int, aztán várakozóan Swo felé pillant, ahogy az őket csendesen kísérő néhány falusi is. Látszik rajtuk, nagy megnyugvást jelentene számukra, ha látnák, hogy a csapat biztos nyomon indul el.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.18 23:01:48
*Közeledtükre a csoport elnémul és rájuk függeszti az összes tekintetét. Syd kicsit büszke magára, hogy elsőre meg tudja tippelni, ki az elöljáró. A férfiból süt a méltóság. Nem az a fajta, amit az elegáns, drága ruha vagy az előkelő kinevezés hoz magával, hanem az a karizma, ami tapasztalatból táplálkozó bölcsességen alapszik és az értelmes embereknek mondani sem kell semmit, nyugodt szívvel állnak ilyen emberek mögé. A férfi már tekintélyes ősz szakállat növesztett, de dereka egyenes és szemei szúrósan merednek az őrmesterre. Syd nem is sokat tököl, lóról száll és bemutatkozik.*
-Szebb napokat! Synarus D'Qrwayoh vagyok, az Artheniori Városi Őrség őrmestere. Egy többszörös gyilkost üldözünk. Úgy hallottuk, erre is járt és nem egyedül.
*Az első benyomásnak ellent nem mondva határozott hangon érkezik a felelet.*
-A nevem Földmozgató Jator, én vagyok ennek a falunak a vezetője, bírája. Valóban járt itt egy óriás és egy törpe. Titkáromat meggyilkolták, a falu egy másik megbecsült lakóját, Ghodot, a veteránt súlyosan megsebesítették, aztán egy lovunkat elrabolták és elmenekültek az itt lakók jogos haragja elől. Ha bármi segítséget adhatunk a kézre kerítésükhöz, megadjuk.
*Syd bólint és már nyúl is a nyeregtáskába papírért, tintáért, tollért.*
~Helyben vagyunk.~
-Kérlek, mondj el mindent, ami itt történt! *Caerva felé fordul.* Ha jól értettem, van egy sebesült. Caerva, menj, nézd meg, hogy van! Nézz utána, kéznél van-e minden a gyógyulásához! Ha elég jól van, ki is kérdezheted a támadás részleteiről. Ald'as őrmester, ha a kikérdezés alatt megnézed a halottat, azzal is időt spórolunk.
*Aztán már csak az elöljáró kérdezésével, vallomásának rögzítésével foglalkozik. Az öreg lényegre törően, de a fontos részletek kihangsúlyozásával beszámol a történtekről, Syd közben szorgosan jegyzetel. A gyilkosságról szóló résznél is csak homlokának ráncolódása, arcizmainak megfeszülése jelzi, hogy feldúlják a hallottak. Mikor Jator a két bandita távozásáról beszél, a jegyzetelésből föl sem nézve szólal meg.*
-Swo, figyelj! Innentől te vezetsz.
*Miután minden elhangzik, aminek el kell hangoznia és papírra került, aminek papírra kell kerülnie, Syd még útba igazíttatja magukat oda, ahol az óriást és a törpét utoljára láttak, aztán komoly képpel ígéretet tesz, hogy nem nyugszik, amíg a gyilkost és társát kézre nem keríti, majd a falu istállója felé veszik az irányt. Mellette elhaladva rövidesen a falu széléhez érnek.*
-Itt látták őket utoljára *magyarázza Jator* és arrafelé haladtak. *Dél felé int, aztán várakozóan Swo felé pillant, ahogy az őket csendesen kísérő néhány falusi is. Látszik rajtuk, nagy megnyugvást jelentene számukra, ha látnák, hogy a csapat biztos nyomon indul el.*
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.18 23:01:48
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-16 13:16:37
Üzenet elküldve: 2017-06-16 13:16:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Zopal a városból kiérve elindul az adott irányba. Monoton lépked és közben gondolkozik ezen a helyzeten. Azt mondja magának, hogy csupán a lehetséges törp kincsek és hasonlók miatt indul el, de rá kell jönnie, hogy ha már a saját otthonnak nevezett valamijét elvesztette akkor legalább másoknak igyekszik segíteni megtalálni. Persze a csapatnak ezt majd nem mondja el hisz amúgy sem hinnék el. Nincs neki túl kedves ábrázata, nem néznék ki belőle. Jobb ha azt hiszik a saját érdekei miatt teszi mintha azt hinnék hazudik a céljairól.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.19 20:42:59, a következő indokkal:
Világidegen részek (nem ártana legalább a helyszínleírást elolvasni, mielőtt az adott helyszínre írsz).
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.19 20:42:59, a következő indokkal:
Világidegen részek (nem ártana legalább a helyszínleírást elolvasni, mielőtt az adott helyszínre írsz).
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 19:39:12
Üzenet elküldve: 2017-06-15 19:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
- Talán nem is az a pirulós fajta *szúrja közbe dacosan.* - Vagy csak egyszerűen több kell azért az ilyesmihez.
*A további megállapításokra apró grimasz rándul a bájosan morcos orcácskára. Yeza félrefordítja a pillantását és flegmán megvonja a vállát. Mint mikor a csalárd kis ravaszdi számára túl hízelgő a jellemfestés, hogy kibújjon alóla.*
- Képzett és különleges vadász? *mosolyodik kihívó élccel.* - Ez volnál te? És mondd csak *cirógatja ajkával Wäor ajkait, csók ígéretével játszadozva.* - Mitől is lennél oly különleges, ó rőtbundások réme?
*Igazán kedvére van, amikor Wäor ilyen határozott. Ettől a magabiztos pimaszságtól a hideg futkos a hátán és élő parázs az ereiben.
Hogy megkapja, ami jár? Kétségtelen, hogy Yezától igazán sok járandóságot lehet behajtani, de a vörösnél ez sosem volt egyszerű feladat.
Forró csókja fináléjában vadásza ajkába mar. Hát hogy ne villogtatná fogait, ha csapdát emlegetnek?*
- Titkos jegy? *kérdi a megtorlás elé vágva. Persze azért kissé hátrébb hőköl a galád mosolygásával.* - Mintha nem ismernéd minden porcikámat, vadász.
*Kár volna tagadni, valóban van néhány természet által festett jelecske a bőrén, melyek Wäor számára is igen kedvelt tájékokon kaptak helyt a leányzó testén.* - De ha ilyen nagy ismerője vagy a titkos jegyeknek, miért csak most állsz elő vele?
- És ugyan *harap az ajkába ledér somolygással* - miből gondolod, hogy csapdában vagyok?
//Különóra//
- Talán nem is az a pirulós fajta *szúrja közbe dacosan.* - Vagy csak egyszerűen több kell azért az ilyesmihez.
*A további megállapításokra apró grimasz rándul a bájosan morcos orcácskára. Yeza félrefordítja a pillantását és flegmán megvonja a vállát. Mint mikor a csalárd kis ravaszdi számára túl hízelgő a jellemfestés, hogy kibújjon alóla.*
- Képzett és különleges vadász? *mosolyodik kihívó élccel.* - Ez volnál te? És mondd csak *cirógatja ajkával Wäor ajkait, csók ígéretével játszadozva.* - Mitől is lennél oly különleges, ó rőtbundások réme?
*Igazán kedvére van, amikor Wäor ilyen határozott. Ettől a magabiztos pimaszságtól a hideg futkos a hátán és élő parázs az ereiben.
Hogy megkapja, ami jár? Kétségtelen, hogy Yezától igazán sok járandóságot lehet behajtani, de a vörösnél ez sosem volt egyszerű feladat.
Forró csókja fináléjában vadásza ajkába mar. Hát hogy ne villogtatná fogait, ha csapdát emlegetnek?*
- Titkos jegy? *kérdi a megtorlás elé vágva. Persze azért kissé hátrébb hőköl a galád mosolygásával.* - Mintha nem ismernéd minden porcikámat, vadász.
*Kár volna tagadni, valóban van néhány természet által festett jelecske a bőrén, melyek Wäor számára is igen kedvelt tájékokon kaptak helyt a leányzó testén.* - De ha ilyen nagy ismerője vagy a titkos jegyeknek, miért csak most állsz elő vele?
- És ugyan *harap az ajkába ledér somolygással* - miből gondolod, hogy csapdában vagyok?
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 18:42:38
Üzenet elküldve: 2017-06-15 18:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Kiérve Artheniorból elindul tovább a mágustorony felé. Nem kell olyan sokáig mennie, de beletelik egy jó órába, mivel nem sieti el a dolgot. Néha megáll pihenni, nézelődni, megcsodálni a tájat, néha csak úgy szimplán kíváncsiságból megnéz egy-egy növényt. Mestersége révén a tudomány megszállottja is, így minden lehetséges dolgot szeret megismerni.*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:46:14
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:46:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Cin//
*Örül, hogy ilyen jól megértik egymást, hogy nem valami vérszomjas kalandozóval került össze. Persze a másik kettő, az ork meg a törpe... Más súlycsoport, mit ők. A tőr, amit Cin mutat neki, nem mozdít meg benne semmit, ezért csak a fejét rázza. Úgy látja, hogy nem lesz attól ideges, hogy megszórta vízcseppekkel, ezért visszanevet. A főzéssel kapcsolatos megjegyzésére pedig bólint, hogy egyetért. Valamint úgy tűnik, hogy Cin ismeri az utat, tudja, merre kell menniük, és ez kicsit megnyugtatja. Az erdőbe belépve pedig sóhajt egy nagyot. Otthon van minden erdőben. Vizslatni kezdi azonnal, vannak-e tölgyfák, ha igen, benéz közéjük, mert ott finom vargányát lehet gyűjteni ilyenkor, no meg galambgombát, piruló galócát is. És igen, aki tudja hol keresse, az talál is. Még szerencse, hogy a városi népek vagy nincsenek odáig a bombáért, vagy nem ismerik, de ez egyre megy, ha itt hagyják nekik. Jól esik a hosszú csend, de azért próbálja a társalgást is fenntartani.*
- Mesélted már, hogy te miért vállaltad el ezt a megbízást?
*Örül, hogy ilyen jól megértik egymást, hogy nem valami vérszomjas kalandozóval került össze. Persze a másik kettő, az ork meg a törpe... Más súlycsoport, mit ők. A tőr, amit Cin mutat neki, nem mozdít meg benne semmit, ezért csak a fejét rázza. Úgy látja, hogy nem lesz attól ideges, hogy megszórta vízcseppekkel, ezért visszanevet. A főzéssel kapcsolatos megjegyzésére pedig bólint, hogy egyetért. Valamint úgy tűnik, hogy Cin ismeri az utat, tudja, merre kell menniük, és ez kicsit megnyugtatja. Az erdőbe belépve pedig sóhajt egy nagyot. Otthon van minden erdőben. Vizslatni kezdi azonnal, vannak-e tölgyfák, ha igen, benéz közéjük, mert ott finom vargányát lehet gyűjteni ilyenkor, no meg galambgombát, piruló galócát is. És igen, aki tudja hol keresse, az talál is. Még szerencse, hogy a városi népek vagy nincsenek odáig a bombáért, vagy nem ismerik, de ez egyre megy, ha itt hagyják nekik. Jól esik a hosszú csend, de azért próbálja a társalgást is fenntartani.*
- Mesélted már, hogy te miért vállaltad el ezt a megbízást?
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:32:18
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:32:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gor//
*Dhekäy egyetért vele, s ezt bólintással közli is. Ő sem szeret fájdalmat okozni és nem is ölne meg senkit, sőt még csak meg sem nyomorítaná. Ha kell kirúgja alóla a lábait, aztán a saját mancsait kapja a nyakába és ha teheti, már el is tűnt a helyszínről. A szeretteik gondolata meg... neki nincsenek szerettei. A hegyekben talán, de túl messze vannak ahhoz, hogy azon aggódjon mi van velük, vagy ha tudná hogy veszélyben vannak, akkor sem tudna segíteni. Különben is, megvédik magukat.*
- Hmm... *Gondolkodik el a tőr említésére. Nem tudja mire gondol a másik. Talán az egyenes csonttőr az ami eszébe jut, az egy könnyű darab.*
- Nem tudom mire gondolsz. Nekem csak egy egyszerű vas van. *Paskolja meg oldalát és az azon csüngő valóban nagyon egyszerű, bőrhüvelyben lévő tőrt.
Ahogy nézi, míg a tündér a fejét is a vízbe meríti, halvány mosolyt ejt meg. Amikor megrázza a fejét amaz, lassan maga elé emeli az egyik karját, mintha csak a vízcseppek gyilkos hada elől akarná védeni arcát, de mosolya szélesebb lesz, míg ki nem villannak fogai is. Biccent ezután, hogy menjenek tovább.*
- Nem baj, lényeg, hogy nem halsz éhen, ha az erdőben elveszel. *Gondolkodik hangosan. Kit érdekel milyen íze van az ételnek négy-öt nap koplalás után? Akkor már az a lényeg, hogy ne legyen mérgező.
A városból ki érve felsóhajt. Ahogy hallja az aggódó kérdést odapillant Gor felé.*
- Megtaláljuk. Elmegyünk a város mellett, az erdősávon délre. Nem szívesen mentem volna át még egyszer a városon. *Mellékeli.* Aztán nyugatra.
*S ezzel mutatja is az utat letérve a karavánútról egy kisebb ösvényre, ami az erdő felé vezet.*
*Dhekäy egyetért vele, s ezt bólintással közli is. Ő sem szeret fájdalmat okozni és nem is ölne meg senkit, sőt még csak meg sem nyomorítaná. Ha kell kirúgja alóla a lábait, aztán a saját mancsait kapja a nyakába és ha teheti, már el is tűnt a helyszínről. A szeretteik gondolata meg... neki nincsenek szerettei. A hegyekben talán, de túl messze vannak ahhoz, hogy azon aggódjon mi van velük, vagy ha tudná hogy veszélyben vannak, akkor sem tudna segíteni. Különben is, megvédik magukat.*
- Hmm... *Gondolkodik el a tőr említésére. Nem tudja mire gondol a másik. Talán az egyenes csonttőr az ami eszébe jut, az egy könnyű darab.*
- Nem tudom mire gondolsz. Nekem csak egy egyszerű vas van. *Paskolja meg oldalát és az azon csüngő valóban nagyon egyszerű, bőrhüvelyben lévő tőrt.
Ahogy nézi, míg a tündér a fejét is a vízbe meríti, halvány mosolyt ejt meg. Amikor megrázza a fejét amaz, lassan maga elé emeli az egyik karját, mintha csak a vízcseppek gyilkos hada elől akarná védeni arcát, de mosolya szélesebb lesz, míg ki nem villannak fogai is. Biccent ezután, hogy menjenek tovább.*
- Nem baj, lényeg, hogy nem halsz éhen, ha az erdőben elveszel. *Gondolkodik hangosan. Kit érdekel milyen íze van az ételnek négy-öt nap koplalás után? Akkor már az a lényeg, hogy ne legyen mérgező.
A városból ki érve felsóhajt. Ahogy hallja az aggódó kérdést odapillant Gor felé.*
- Megtaláljuk. Elmegyünk a város mellett, az erdősávon délre. Nem szívesen mentem volna át még egyszer a városon. *Mellékeli.* Aztán nyugatra.
*S ezzel mutatja is az utat letérve a karavánútról egy kisebb ösvényre, ami az erdő felé vezet.*
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-15 13:37:01
Üzenet elküldve: 2017-06-15 13:37:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*A két őrmester között számára érthetetlen beszélgetés zajlik. Az Aoneer név már többször elhangzott, mintha Zia is szóba hozta volna, mikor ott volt, de ettől nem lett okosabb. A törpéről pedig még annyit sem tud, mint az előbbi fickóról. Ő lenne az óriást társa, aki vörös köpenyben fosztogatja a falvakat. Ha így van, nem sok jóra számíthatnak, hiszen maguk is ebben a színben feszítenek. Nem is szívélyes a fogadtatás. Vasvillákkal és pengékkel kell szembe nézniük, amint átlépik a település határát. Ahogy végig tekint a fegyvert markolókon, elszánt, komor arcokat lát, akik megpróbálják megvédeni magukat. Szomorú látvány. Két férfi felforgatta a békés falu életét. Azok, akik eddig tárt karokkal, mosolyogva várták az utazókat, most bizalmatlanul méregetnem minden erre tévedőt. A városi őrség tagjairól nem is beszélve. Honnan tudhatnák, hogy nincsenek hátsó szándékaik?
Az elöljáró elé vezetik őket. Neki személy szerint semmi kérdése az üggyel kapcsolatban. Azért van itt, hogy vesszőt eresszen egy vadállat fejébe. Nem ő a nyomolvasó, nem neki kell megoldania az ügyet, és az sem érdekli, milyen lelki trauma vezetett odáig, hogy emberevő szörnyeteggé váljon valaki. Csak egy katona, aki a parancsot követi. Ha azt kérik tőle, kérdezzen, kérdezni fog; ha azt kérik tőle, gondolkodjon, gondolkodni fog; addig pedig némán, az eddig megszokott közömbös arckifejezéssel követi a csapatot.*
*A két őrmester között számára érthetetlen beszélgetés zajlik. Az Aoneer név már többször elhangzott, mintha Zia is szóba hozta volna, mikor ott volt, de ettől nem lett okosabb. A törpéről pedig még annyit sem tud, mint az előbbi fickóról. Ő lenne az óriást társa, aki vörös köpenyben fosztogatja a falvakat. Ha így van, nem sok jóra számíthatnak, hiszen maguk is ebben a színben feszítenek. Nem is szívélyes a fogadtatás. Vasvillákkal és pengékkel kell szembe nézniük, amint átlépik a település határát. Ahogy végig tekint a fegyvert markolókon, elszánt, komor arcokat lát, akik megpróbálják megvédeni magukat. Szomorú látvány. Két férfi felforgatta a békés falu életét. Azok, akik eddig tárt karokkal, mosolyogva várták az utazókat, most bizalmatlanul méregetnem minden erre tévedőt. A városi őrség tagjairól nem is beszélve. Honnan tudhatnák, hogy nincsenek hátsó szándékaik?
Az elöljáró elé vezetik őket. Neki személy szerint semmi kérdése az üggyel kapcsolatban. Azért van itt, hogy vesszőt eresszen egy vadállat fejébe. Nem ő a nyomolvasó, nem neki kell megoldania az ügyet, és az sem érdekli, milyen lelki trauma vezetett odáig, hogy emberevő szörnyeteggé váljon valaki. Csak egy katona, aki a parancsot követi. Ha azt kérik tőle, kérdezzen, kérdezni fog; ha azt kérik tőle, gondolkodjon, gondolkodni fog; addig pedig némán, az eddig megszokott közömbös arckifejezéssel követi a csapatot.*
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:53:24
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:53:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*Nohát, nohát, ezek a tűzrókák igencsak ingatag lények lehetnek, már amennyiben magáévá teszi Yeza róluk alkotott elképzeléseit. Nem kötelezi erre semmi, megteszi évődő pengeváltásuk jóleső érzete is. Hagyja elméjét vándorolni a vörös által felkínált ösvényen, néha azonban előresiet, hogy beterítse azt a gonosz csókok dús avarjával, s elrejtse, hogy a gazdája se ismerje fel, merre is vezet tovább az út.*
- Akkor mégiscsak minden rendben *bólogat sebesen, látszatra fene nagy elégedetten. Ebből is látszik, hogy a dolgokat néha csak elég folyni hagyni, s minden a legnagyobb rendben lesz.*
- Az áruló megbűnhődött. A tűzrókának meg olyan kalandjai kerekedtek ezen a világon, hogy biztosan belepirulna, ha színe okán ez lehetséges volna. Bár igaz, hogy nem sokat tudok róluk. A vidék öregjei egy dologban bizonyosak, ha efféle lényekről regélnek: bármit megtennének és bármekkorát füllentenének, hogy megszabaduljanak a rabságból, ha csapdába esnek, s levethessék az emberi gúnyát.
*A félrefordított archoz simítja a magáét, lélegzete borzolja a fogoly bőrét, miközben halkan a fülébe suttogja.*
- Igaz, szinte lehetetlen is csapdába ejteni. Igencsak képzett és különleges vadász volna, akinek egy ilyesfajta mutatvány összejönne. Egyedül az a titkos jegy árulná el, amelyet óva őriz, s melyet csak keveseknek van alkalmuk megpillantani életük kockáztatása nélkül.
*Tenyere mintegy véletlenül fedi fel az imént csupasszá tett vállat, sőt még azon is túl. Szigorúan ellenőrzési célzattal. A kívánt cél azonban még messze van, s minden bizonnyal tiltakozással is számolnia kell, így az ujjak játéka nem szűnik meg.*
- Ó, egészen bizonyos vagyok benne, hogy megkapom, ami jár.
*Mint mindig. Pontosan tudja, mit kell tennie hozzá.*
//Különóra//
*Nohát, nohát, ezek a tűzrókák igencsak ingatag lények lehetnek, már amennyiben magáévá teszi Yeza róluk alkotott elképzeléseit. Nem kötelezi erre semmi, megteszi évődő pengeváltásuk jóleső érzete is. Hagyja elméjét vándorolni a vörös által felkínált ösvényen, néha azonban előresiet, hogy beterítse azt a gonosz csókok dús avarjával, s elrejtse, hogy a gazdája se ismerje fel, merre is vezet tovább az út.*
- Akkor mégiscsak minden rendben *bólogat sebesen, látszatra fene nagy elégedetten. Ebből is látszik, hogy a dolgokat néha csak elég folyni hagyni, s minden a legnagyobb rendben lesz.*
- Az áruló megbűnhődött. A tűzrókának meg olyan kalandjai kerekedtek ezen a világon, hogy biztosan belepirulna, ha színe okán ez lehetséges volna. Bár igaz, hogy nem sokat tudok róluk. A vidék öregjei egy dologban bizonyosak, ha efféle lényekről regélnek: bármit megtennének és bármekkorát füllentenének, hogy megszabaduljanak a rabságból, ha csapdába esnek, s levethessék az emberi gúnyát.
*A félrefordított archoz simítja a magáét, lélegzete borzolja a fogoly bőrét, miközben halkan a fülébe suttogja.*
- Igaz, szinte lehetetlen is csapdába ejteni. Igencsak képzett és különleges vadász volna, akinek egy ilyesfajta mutatvány összejönne. Egyedül az a titkos jegy árulná el, amelyet óva őriz, s melyet csak keveseknek van alkalmuk megpillantani életük kockáztatása nélkül.
*Tenyere mintegy véletlenül fedi fel az imént csupasszá tett vállat, sőt még azon is túl. Szigorúan ellenőrzési célzattal. A kívánt cél azonban még messze van, s minden bizonnyal tiltakozással is számolnia kell, így az ujjak játéka nem szűnik meg.*
- Ó, egészen bizonyos vagyok benne, hogy megkapom, ami jár.
*Mint mindig. Pontosan tudja, mit kell tennie hozzá.*
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-14 19:03:21
Üzenet elküldve: 2017-06-14 19:03:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Lovát úgy irányítja, hogy pár lépéssel lemaradva, kicsit a bal oldal felé húzva kövesse a városi őrség katonáit. Ideges. Haját többször hátra is lapította már az út során, ami az előbbi tényt hivatott megerősíteni. Ha nagyon fél valamitől a körmeit és a száját is szokta harapdálni, egyelőre ez még nem következett be.
A faluba érve útjukat állják, amire ő is fékezi a lovát egészen addig, amíg el nem indulhatnak ismét. Nem tudná miért néznek úgy rájuk, mint a véres rongyra, ha nem hallotta volna mit mond az előbbi fiú a vörös köpenyes törpéről. Eddig nem is gondolt rá, most már saját szemével látja, hogy milyen bizalmatlanok. Nem sokáig habár. A férfiak enyhülnek és át engedik őket, többé kevésbé együtt működően.
Swo most még nem beszél, meg úgy gondolja nagyon nem is fog, amíg nem hall valamit amibe bele pofázhat. Szemtelenül.
Amikor a fiú előlép és elvezeti őket az elöljáróhoz, Sydnarus szavait hallva megerősítően - sokkal határozottabban, mint számított rá - bólint. Arcát és tekintetét igyekszik ideges és félénkből, keményebbé és határozottabbá formálni. Közben fogalmazza a kérdéseit, ha azok nem hangoznának el előbb, mit kell feltennie, amivel az ő munkáját is megkönnyíthetik.
~Szedd össze magad... csináltál már ilyet... olyan, mintha csak egy bölényt keresnél a pusztában...~ Gondolkodik és próbálja gatyába rázni magát. Volt már, hogy nem állatot keresett, hanem emberi lényt. Na, igen, de az nem egy égimeszelő, izomkolosszus volt, aki egy mozdulattal letépheti a fejét a nyakáról.*
*Lovát úgy irányítja, hogy pár lépéssel lemaradva, kicsit a bal oldal felé húzva kövesse a városi őrség katonáit. Ideges. Haját többször hátra is lapította már az út során, ami az előbbi tényt hivatott megerősíteni. Ha nagyon fél valamitől a körmeit és a száját is szokta harapdálni, egyelőre ez még nem következett be.
A faluba érve útjukat állják, amire ő is fékezi a lovát egészen addig, amíg el nem indulhatnak ismét. Nem tudná miért néznek úgy rájuk, mint a véres rongyra, ha nem hallotta volna mit mond az előbbi fiú a vörös köpenyes törpéről. Eddig nem is gondolt rá, most már saját szemével látja, hogy milyen bizalmatlanok. Nem sokáig habár. A férfiak enyhülnek és át engedik őket, többé kevésbé együtt működően.
Swo most még nem beszél, meg úgy gondolja nagyon nem is fog, amíg nem hall valamit amibe bele pofázhat. Szemtelenül.
Amikor a fiú előlép és elvezeti őket az elöljáróhoz, Sydnarus szavait hallva megerősítően - sokkal határozottabban, mint számított rá - bólint. Arcát és tekintetét igyekszik ideges és félénkből, keményebbé és határozottabbá formálni. Közben fogalmazza a kérdéseit, ha azok nem hangoznának el előbb, mit kell feltennie, amivel az ő munkáját is megkönnyíthetik.
~Szedd össze magad... csináltál már ilyet... olyan, mintha csak egy bölényt keresnél a pusztában...~ Gondolkodik és próbálja gatyába rázni magát. Volt már, hogy nem állatot keresett, hanem emberi lényt. Na, igen, de az nem egy égimeszelő, izomkolosszus volt, aki egy mozdulattal letépheti a fejét a nyakáról.*
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-14 18:01:32
Üzenet elküldve: 2017-06-14 18:01:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Végül elindulnak a falu felé. Syd megjegyzésére csak bosszúsan ráncolja a szemöldökét.*
-Szóval a leírás alapján te is ráismertél a rohadékra?
Előbb Aoneer, most meg ez a törpe. Vége lehetne ennek a rohadt háborúnak. Akkor talán végre újra rend lenne, ez a helyzet úgy látszik egyeseknek az agyára megy.
*Az emberek rosszalló pillantásaival és megjegyzéseivel egyáltalán nem törődik, csak mikor elállják az útjukat, akkor teszi kezét, mintegy mellékesen a rövid kardjának markolatára. De mivel őrmester társa megfelelően tudja kezelni a helyzetet, így nem kerül sor arra, hogy elő is húzza a pengét. Egy fiú az elöljáró elé kíséri a Városőr csapatot. Cotys gyomrában mintha ezernyi pillangó szálldosna. A vadászat izgalma.*
~Remek. Tőle talán megtudhatunk néhány lényeges információt és megmutatja az utólsó ismert tartózkodási helyüket, aztán indulhat a hajtóvadászat. Jövök Bögre!~
*Halvány mosoly suhan át az arcán ahogy Syd a nyomolvasóhoz beszél.*
*Végül elindulnak a falu felé. Syd megjegyzésére csak bosszúsan ráncolja a szemöldökét.*
-Szóval a leírás alapján te is ráismertél a rohadékra?
Előbb Aoneer, most meg ez a törpe. Vége lehetne ennek a rohadt háborúnak. Akkor talán végre újra rend lenne, ez a helyzet úgy látszik egyeseknek az agyára megy.
*Az emberek rosszalló pillantásaival és megjegyzéseivel egyáltalán nem törődik, csak mikor elállják az útjukat, akkor teszi kezét, mintegy mellékesen a rövid kardjának markolatára. De mivel őrmester társa megfelelően tudja kezelni a helyzetet, így nem kerül sor arra, hogy elő is húzza a pengét. Egy fiú az elöljáró elé kíséri a Városőr csapatot. Cotys gyomrában mintha ezernyi pillangó szálldosna. A vadászat izgalma.*
~Remek. Tőle talán megtudhatunk néhány lényeges információt és megmutatja az utólsó ismert tartózkodási helyüket, aztán indulhat a hajtóvadászat. Jövök Bögre!~
*Halvány mosoly suhan át az arcán ahogy Syd a nyomolvasóhoz beszél.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-14 13:59:58
Üzenet elküldve: 2017-06-14 13:59:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Az erdei félhomály egészen kellemes a szemének. Igaz, azért jobban szereti még mindig a széles terekkel szabdalt természetet.
~ Termeszteni? ~ szaladnak feljebb a szemöldökei. Az erdőbe költözni, nyugodalmas távolba a civilizációtól, az egy dolog, de azért Kharasshi nem gondolt volna ekkorát rugaszkodni.*
- A véleményem? Hát, hogy biztos nem én leszek az első mélységi, aki földtúrásra adja a fejét *morogja maga elé. A szándékolatlanul hangot kapott őszinteségtől kicsit meg is torpan, és egy pillanatra olyasformán néz Ydrissre, mint aki hozzáteszi: "Kivéve persze, ha ragaszkodsz hozzá, életem." Nem akarja elrontani az egészet, de mi tagadás, a kapirgáláshoz már tényleg nem igazán fűlik a foga. A házépítés még rendben. A vadászat rendben, de hogy gyomokkal viaskodjon? Ha eddig nem lett volna terve fivére megölésére, ennél jobb nem is kellene. Chaszmyrnak csak egyszer kellene meglátnia őt sóskát egyelni, biztos elvinné a gutaütésbe oltott röhögés.*
- Azért csak járjuk körbe a környéket *javasolja.* - Ha túl közel építkezünk, a hirtelen nyári zivatarok idején nem fognak nyugtot hagyni nekünk az eső elől menedéket kereső párocskák, akik ide járnak édelegni.
*Ydrissre sandít homlokráncolva.*
- Ismerlek, asszony. Még a végén egy vendégházat is felhúzatsz velem, ha nem vigyázok *neveti el magát.
Azért igyekszik rávenni a kis fakóvérűt, hogy hagyjanak egy kicsit nagyobb teret maguknak az esetlegesen erre tévedőkkel szemben. Elég változatos a környék, hogy találhassanak kompromisszumot, és ha nekik szottyanna kedvük a tavacskához, hát egyikük se esik kétségbe egy kis sétától. Nem mintha túl messzire mennének a hátasaiktól, ha mondjuk akár lovon is megtehetik az utat.*
- De hogy vízért se kelljen állandóan gyalogolni, fogadhatok egy tudort, aki ért hozzá, hol érdemes kutat fúrni. Két-három fa kidöntését pedig talán az erdő is megérti, hogy nyissunk egy kis világosságot is. Az égre esküszöm magam ültetek helyettük csemetét egy alkalmasabb helyen *rajzolja a két vonást a szíve fölé, ahogy esküvéseknél szokás.*
*Az erdei félhomály egészen kellemes a szemének. Igaz, azért jobban szereti még mindig a széles terekkel szabdalt természetet.
~ Termeszteni? ~ szaladnak feljebb a szemöldökei. Az erdőbe költözni, nyugodalmas távolba a civilizációtól, az egy dolog, de azért Kharasshi nem gondolt volna ekkorát rugaszkodni.*
- A véleményem? Hát, hogy biztos nem én leszek az első mélységi, aki földtúrásra adja a fejét *morogja maga elé. A szándékolatlanul hangot kapott őszinteségtől kicsit meg is torpan, és egy pillanatra olyasformán néz Ydrissre, mint aki hozzáteszi: "Kivéve persze, ha ragaszkodsz hozzá, életem." Nem akarja elrontani az egészet, de mi tagadás, a kapirgáláshoz már tényleg nem igazán fűlik a foga. A házépítés még rendben. A vadászat rendben, de hogy gyomokkal viaskodjon? Ha eddig nem lett volna terve fivére megölésére, ennél jobb nem is kellene. Chaszmyrnak csak egyszer kellene meglátnia őt sóskát egyelni, biztos elvinné a gutaütésbe oltott röhögés.*
- Azért csak járjuk körbe a környéket *javasolja.* - Ha túl közel építkezünk, a hirtelen nyári zivatarok idején nem fognak nyugtot hagyni nekünk az eső elől menedéket kereső párocskák, akik ide járnak édelegni.
*Ydrissre sandít homlokráncolva.*
- Ismerlek, asszony. Még a végén egy vendégházat is felhúzatsz velem, ha nem vigyázok *neveti el magát.
Azért igyekszik rávenni a kis fakóvérűt, hogy hagyjanak egy kicsit nagyobb teret maguknak az esetlegesen erre tévedőkkel szemben. Elég változatos a környék, hogy találhassanak kompromisszumot, és ha nekik szottyanna kedvük a tavacskához, hát egyikük se esik kétségbe egy kis sétától. Nem mintha túl messzire mennének a hátasaiktól, ha mondjuk akár lovon is megtehetik az utat.*
- De hogy vízért se kelljen állandóan gyalogolni, fogadhatok egy tudort, aki ért hozzá, hol érdemes kutat fúrni. Két-három fa kidöntését pedig talán az erdő is megérti, hogy nyissunk egy kis világosságot is. Az égre esküszöm magam ültetek helyettük csemetét egy alkalmasabb helyen *rajzolja a két vonást a szíve fölé, ahogy esküvéseknél szokás.*
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-13 19:46:33
Üzenet elküldve: 2017-06-13 19:46:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajban ismerszik meg a barát//
*Érzi Zara fejét a vállán. Mozgását megpróbálja lecsökkenteni, nehogy felébressze. Már-már ő is elszenderül, olyan monoton az út. Ám amikor már lehunyná a szemét mindig lát valami érdekeset. Hol egy veszekedésnek a tanúja, hol egy rablásnak. A szekér kerekei halkan nyikorognak és a lovak is már fáradnak ~Már nincs sok hátra~*
//Folytatás a Kikötői erdőségnél//
*Érzi Zara fejét a vállán. Mozgását megpróbálja lecsökkenteni, nehogy felébressze. Már-már ő is elszenderül, olyan monoton az út. Ám amikor már lehunyná a szemét mindig lát valami érdekeset. Hol egy veszekedésnek a tanúja, hol egy rablásnak. A szekér kerekei halkan nyikorognak és a lovak is már fáradnak ~Már nincs sok hátra~*
//Folytatás a Kikötői erdőségnél//
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-13 19:42:08
Üzenet elküldve: 2017-06-13 19:42:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Eltalálták az irányt, nemsokára gondosan művelt földeket, rajtuk dolgozó parasztokat találnak. Nem valami nagy kedvvel, ez már messziről látszik, közelebbről meg a komor ábrázatuk, ahogy feltekintenek. Többen mintha a szerszámuk nyelét is jobban megszorítanák és kemény, gyanakvó tekintetek méregetik az érkező katonákat. Syd oda is szól Aldnak.*
-Ez a mi dezertőr törpénk jól tökön rúgta az Őrséget. A környéken egy darabig biztos, hogy nem lesz jó belépő a vörös köpeny.
*Állja a pillantásokat és akkor sem esik kétségbe, mikor maroknyi fiatal férfi az útjukba áll. Kezükben botok, kapák, vellák, egyéb, traumás sérülések okozására is alkalmas mezőgazdasági szerszámok.*
-Kik vagytok és mit kerestek itt? *így a legbátrabb. Syd normál esetben lóról szállna és szóba elegyedne velük, hogy eloszlassa az aggodalmukat, de ez most nem az a nap és a félvér sem abban a hangulatban van.*
-A Városi Őrség őrmestere vagyok és egy gyilkos óriást meg a társát keressük. Aki utunkba áll, őket segíti és elbánunk vele, mint Arthenior ellenségével.
*Erre a férfiak, ha nem is boldogabban, de félre húzódnak, egyik-másik mintha még "sok sikert" is kívánna, hozzátéve néhány javaslatot arra nézve, hogy mit kezdjenek a két szökevénnyel, ha elkapták őket. Syd nem reagál, neki egészen kiforrott elképzelései vannak már ezzel kapcsolatban. További atrocitások nélkül lovagolnak be a faluba. Ott sem jobb a közhangulat, az öregek csapatosan tárgyalják a közelmúlt eseményeit és ferde szemmel méregetik az érkezőket. Többen mintha egyenesen őket hibáztatnák a történtekért. Egy bácsi rájuk is kiabál.*
-Jókor jönnek! Most má' minek... *A félvér ránéz, összevonja a szemöldökét, összeszorítja a száját és inkább nem mond semmit. A türelmét, toleranciáját valahol, még a városban hagyta el és azóta sem talált utánpótlást, úgyhogy elhatározza, csak akkor reagál, amikor feltétlenül szükséges. Még a végén olyat mond, amit ő is megbánna. Mikor már jól bent járnak a faluban, érdeklődni kezdene, de ahogy leszáll a lováról, máris lép hozzá egy kölyök.*
-Az elöljárót keresik, ugye?
-Őt *hagyja rá az őrmester, mert neki ugyan mindegy, kitől hallja a történteket, de minél értelmesebb, összeszedettebb tanúvallomást tud rögzíteni, annál jobb lesz nekik és annál könnyebben tudják felvenni a nyomot, szóval egy elöljáró pont jó lesz.*
-Erre tessék! *A kölyök már indul is egy nagyobb ház felé, ami innen két szintesnek tűnik és előtte nagyobb csoport felnőtt tárgyal valamiről, gyakran csóválva a fejüket. Néhány férfi a háttérben kardokat, pajzsokat, csatabárdokat hord be egy nagyobb fészernek látszó épületbe. Ide tart a kölyök. Syd hátra fordul, tekintete Swo barna szemeit keresik.*
-Mostantól nagyon figyelj! Könnyen lehet, hogy innen te vezetsz minket tovább. Ezért ha kérdésed van, tedd föl, akár vágj a szavamba, de szerezz meg minden információt, ami megkönnyítheti a munkádat!
*Igyekszik biztatóan beszélni és nézni a lányra, érezze, hogy Syd számít rá és egyenrangúként kezeli. Nehogy félénkségből vagy rosszul értelmezett tiszteletből ne kérdezzen, amikor arra lenne szükség!*
*Eltalálták az irányt, nemsokára gondosan művelt földeket, rajtuk dolgozó parasztokat találnak. Nem valami nagy kedvvel, ez már messziről látszik, közelebbről meg a komor ábrázatuk, ahogy feltekintenek. Többen mintha a szerszámuk nyelét is jobban megszorítanák és kemény, gyanakvó tekintetek méregetik az érkező katonákat. Syd oda is szól Aldnak.*
-Ez a mi dezertőr törpénk jól tökön rúgta az Őrséget. A környéken egy darabig biztos, hogy nem lesz jó belépő a vörös köpeny.
*Állja a pillantásokat és akkor sem esik kétségbe, mikor maroknyi fiatal férfi az útjukba áll. Kezükben botok, kapák, vellák, egyéb, traumás sérülések okozására is alkalmas mezőgazdasági szerszámok.*
-Kik vagytok és mit kerestek itt? *így a legbátrabb. Syd normál esetben lóról szállna és szóba elegyedne velük, hogy eloszlassa az aggodalmukat, de ez most nem az a nap és a félvér sem abban a hangulatban van.*
-A Városi Őrség őrmestere vagyok és egy gyilkos óriást meg a társát keressük. Aki utunkba áll, őket segíti és elbánunk vele, mint Arthenior ellenségével.
*Erre a férfiak, ha nem is boldogabban, de félre húzódnak, egyik-másik mintha még "sok sikert" is kívánna, hozzátéve néhány javaslatot arra nézve, hogy mit kezdjenek a két szökevénnyel, ha elkapták őket. Syd nem reagál, neki egészen kiforrott elképzelései vannak már ezzel kapcsolatban. További atrocitások nélkül lovagolnak be a faluba. Ott sem jobb a közhangulat, az öregek csapatosan tárgyalják a közelmúlt eseményeit és ferde szemmel méregetik az érkezőket. Többen mintha egyenesen őket hibáztatnák a történtekért. Egy bácsi rájuk is kiabál.*
-Jókor jönnek! Most má' minek... *A félvér ránéz, összevonja a szemöldökét, összeszorítja a száját és inkább nem mond semmit. A türelmét, toleranciáját valahol, még a városban hagyta el és azóta sem talált utánpótlást, úgyhogy elhatározza, csak akkor reagál, amikor feltétlenül szükséges. Még a végén olyat mond, amit ő is megbánna. Mikor már jól bent járnak a faluban, érdeklődni kezdene, de ahogy leszáll a lováról, máris lép hozzá egy kölyök.*
-Az elöljárót keresik, ugye?
-Őt *hagyja rá az őrmester, mert neki ugyan mindegy, kitől hallja a történteket, de minél értelmesebb, összeszedettebb tanúvallomást tud rögzíteni, annál jobb lesz nekik és annál könnyebben tudják felvenni a nyomot, szóval egy elöljáró pont jó lesz.*
-Erre tessék! *A kölyök már indul is egy nagyobb ház felé, ami innen két szintesnek tűnik és előtte nagyobb csoport felnőtt tárgyal valamiről, gyakran csóválva a fejüket. Néhány férfi a háttérben kardokat, pajzsokat, csatabárdokat hord be egy nagyobb fészernek látszó épületbe. Ide tart a kölyök. Syd hátra fordul, tekintete Swo barna szemeit keresik.*
-Mostantól nagyon figyelj! Könnyen lehet, hogy innen te vezetsz minket tovább. Ezért ha kérdésed van, tedd föl, akár vágj a szavamba, de szerezz meg minden információt, ami megkönnyítheti a munkádat!
*Igyekszik biztatóan beszélni és nézni a lányra, érezze, hogy Syd számít rá és egyenrangúként kezeli. Nehogy félénkségből vagy rosszul értelmezett tiszteletből ne kérdezzen, amikor arra lenne szükség!*
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-13 14:11:31
Üzenet elküldve: 2017-06-13 14:11:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Már nagyon mehetnékje van. Lábaival remegve feszíti lefelé a kengyelt, nehogy véletlenül megrúgja szegény lovat. Ideges, de ez nem meglepő. Nem egy érzéketlen, kizsigerelt, megfáradt veterán, akinek szeme sem rebben egy-egy hulla vagy vérontás helyszíne láttán. Caerva még fiatalnak mondható, és habár az őrmesterség ajtaját is bekopogott már, nincs hozzászokva a brutalitáshoz. Főleg nem egy vérengző, emberevő óriáshoz. Bele sem akar gondolni, mi történne, ha akkor ütnének rajta, mikor éppen táplálkozik. Erős idegzetűnek tartja magát, el talán nem ájulna, de a vacsorája minden bizonnyal visszaköszönne a külvilágba. Nagyon reméli, hogy egyetlen lövés, és megdöglik a nyomorult, meg a társa is. Semmi bonyodalom, semmi üldözés. A gyors, tiszta munkákat szereti, akkor senkinek nem eshet bántódása. Senkinek, aki számít.
Végre indulnak. Megsarkantyúzza lovát, talán kissé túl akaratosan is, az állat kissé megugrik, majd engedelmesen szegődik társai nyomába. A falu felé tartanak. Ha a szívére hallgatna, nem tenne kerülőt, nyomban a páros után iramodna az erdőség felé. Tudja, hogy öngyilkosság lenne, főleg egyedül, de már nagyon viszket a tenyere, hogy agyon csapja a két megveszekedett ámokfutót.*
*Már nagyon mehetnékje van. Lábaival remegve feszíti lefelé a kengyelt, nehogy véletlenül megrúgja szegény lovat. Ideges, de ez nem meglepő. Nem egy érzéketlen, kizsigerelt, megfáradt veterán, akinek szeme sem rebben egy-egy hulla vagy vérontás helyszíne láttán. Caerva még fiatalnak mondható, és habár az őrmesterség ajtaját is bekopogott már, nincs hozzászokva a brutalitáshoz. Főleg nem egy vérengző, emberevő óriáshoz. Bele sem akar gondolni, mi történne, ha akkor ütnének rajta, mikor éppen táplálkozik. Erős idegzetűnek tartja magát, el talán nem ájulna, de a vacsorája minden bizonnyal visszaköszönne a külvilágba. Nagyon reméli, hogy egyetlen lövés, és megdöglik a nyomorult, meg a társa is. Semmi bonyodalom, semmi üldözés. A gyors, tiszta munkákat szereti, akkor senkinek nem eshet bántódása. Senkinek, aki számít.
Végre indulnak. Megsarkantyúzza lovát, talán kissé túl akaratosan is, az állat kissé megugrik, majd engedelmesen szegődik társai nyomába. A falu felé tartanak. Ha a szívére hallgatna, nem tenne kerülőt, nyomban a páros után iramodna az erdőség felé. Tudja, hogy öngyilkosság lenne, főleg egyedül, de már nagyon viszket a tenyere, hogy agyon csapja a két megveszekedett ámokfutót.*
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-13 08:47:54
Üzenet elküldve: 2017-06-13 08:47:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különóra//
*Nagyokat, szeppenteket, bosszúsakat lélegzik. Szakszerűen cserélgeti, vegyíti e szerepeket, hogy egy vadász ösztöneit mind nagyobb lázban tartsa. Az érintésekre pedig rendre ki is esik e szerepekből, de ez a gyengeség, meglehet, épp úgy a játék része. Ahogy a nők, úgy a férfiak is szeretik érezni, hogy hatalmuk van az érzékek felett. A józan akarat és a vágy küzdelme a legszebb előadás, amibe egy szeretőt kényszeríthet az ember.
Wäor mondatára viszont szinte felhorkan a vörös.*
- Semmit nem tudsz rólunk! *prüszköli indulatosan.* - Felfaltam az áruló szívét, mert az ilyenek íze igazán fenséges *teszi hozzá gunyoros elégedettséggel* és mert így emberformát ölthettem, hogy a közeledbe... *beharapja az ajkát és elhallgat. Villogó tekintetét elfordítja a vadászéról. Kelletlenül feszíti meg a béklyóit és szemmel láthatóan erősen gondolkodik, hogyan is sikálja el a hamari szavakat.*
- Babonák *vonja meg a vállát flegmán, aztán mintha mi sem történt volna, ismét Wäorra pillant.* - Lehet, hogy mégis csak bele kellene vágni inkább a kiképzésembe.
*A fehérnép döntéseinek változékonysága, terelés, a realitás szövetébe ivódó játék... Ezeket a szálakat már nem igazán lehet kibogozni és talán nem is érdemes. Ez az összevisszaság immár különc egészként működik.*
- Ha eloldasz, kifizetem, amivel adós maradtam *ajánlja sokat ígérő mosolygással a hirtelen megjavult emlékezetű leányzó.*
//Különóra//
*Nagyokat, szeppenteket, bosszúsakat lélegzik. Szakszerűen cserélgeti, vegyíti e szerepeket, hogy egy vadász ösztöneit mind nagyobb lázban tartsa. Az érintésekre pedig rendre ki is esik e szerepekből, de ez a gyengeség, meglehet, épp úgy a játék része. Ahogy a nők, úgy a férfiak is szeretik érezni, hogy hatalmuk van az érzékek felett. A józan akarat és a vágy küzdelme a legszebb előadás, amibe egy szeretőt kényszeríthet az ember.
Wäor mondatára viszont szinte felhorkan a vörös.*
- Semmit nem tudsz rólunk! *prüszköli indulatosan.* - Felfaltam az áruló szívét, mert az ilyenek íze igazán fenséges *teszi hozzá gunyoros elégedettséggel* és mert így emberformát ölthettem, hogy a közeledbe... *beharapja az ajkát és elhallgat. Villogó tekintetét elfordítja a vadászéról. Kelletlenül feszíti meg a béklyóit és szemmel láthatóan erősen gondolkodik, hogyan is sikálja el a hamari szavakat.*
- Babonák *vonja meg a vállát flegmán, aztán mintha mi sem történt volna, ismét Wäorra pillant.* - Lehet, hogy mégis csak bele kellene vágni inkább a kiképzésembe.
*A fehérnép döntéseinek változékonysága, terelés, a realitás szövetébe ivódó játék... Ezeket a szálakat már nem igazán lehet kibogozni és talán nem is érdemes. Ez az összevisszaság immár különc egészként működik.*
- Ha eloldasz, kifizetem, amivel adós maradtam *ajánlja sokat ígérő mosolygással a hirtelen megjavult emlékezetű leányzó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389