Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-03 11:04:21
Üzenet elküldve: 2017-07-03 11:04:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Swo kérdésére kissé megütköző tekintetek és egy kevés vállvonogatás a válasz.*
-Gondolom, csak a törpe lovagolt. Ahogy a tanúk is mondták, sánta volt. Igen nagy szüksége lehetett egy jó hátasra. *A következő kérdést már helyénvalóbbnak gondolhatja a férfi, mert sokkal természetesebben válaszol.* Persze, patkó volt a lábán. Arra tartottuk, hogy ha üzenni kell, azonnal indulhasson, ne kelljen semmivel sem múlatni az időt.
*Syd némán hallgatja Swo kérdéseit. A véleményét, gondolatait megtartja magának, nem akarja befolyásolni a lányt, hadd menjen a saját feje után. Úgy véli, később így lesz a leghatékonyabb. Caerva jelentésére bólint.*
-Köszönöm, Caerva. *A férfi vallomása nélkül is rendelkezésükre áll minden szükséges információ. Persze jól mutatott volna az áldozat vallomása a papírok között a jelentésben, de egyáltalán nem feltétlenül szükséges. Ald'as jelentésére újra előveszi az a düh, amit még a tanyán érzett az ott legyilkoltak tetemei fölött, de most már a sánta törpe is gyűlöletének tárgyává lép elő. Hirtelen megint elvesztegetettnek érez minden pillanatot, amit nem az üldözéssel töltenek, amiben nem haladnak célpontjaik felé. Mikor Swo jelez, Syd kemény tekintettel bólint a falu elöljárójának, aztán sarkával megböki a ló oldalát és elindulnak kifelé a faluból.*
-Gyerünk katonák! *A nyomkövető felé fordul.* Swo, eljött a te időd. Mutasd az utat!
*Swo kérdésére kissé megütköző tekintetek és egy kevés vállvonogatás a válasz.*
-Gondolom, csak a törpe lovagolt. Ahogy a tanúk is mondták, sánta volt. Igen nagy szüksége lehetett egy jó hátasra. *A következő kérdést már helyénvalóbbnak gondolhatja a férfi, mert sokkal természetesebben válaszol.* Persze, patkó volt a lábán. Arra tartottuk, hogy ha üzenni kell, azonnal indulhasson, ne kelljen semmivel sem múlatni az időt.
*Syd némán hallgatja Swo kérdéseit. A véleményét, gondolatait megtartja magának, nem akarja befolyásolni a lányt, hadd menjen a saját feje után. Úgy véli, később így lesz a leghatékonyabb. Caerva jelentésére bólint.*
-Köszönöm, Caerva. *A férfi vallomása nélkül is rendelkezésükre áll minden szükséges információ. Persze jól mutatott volna az áldozat vallomása a papírok között a jelentésben, de egyáltalán nem feltétlenül szükséges. Ald'as jelentésére újra előveszi az a düh, amit még a tanyán érzett az ott legyilkoltak tetemei fölött, de most már a sánta törpe is gyűlöletének tárgyává lép elő. Hirtelen megint elvesztegetettnek érez minden pillanatot, amit nem az üldözéssel töltenek, amiben nem haladnak célpontjaik felé. Mikor Swo jelez, Syd kemény tekintettel bólint a falu elöljárójának, aztán sarkával megböki a ló oldalát és elindulnak kifelé a faluból.*
-Gyerünk katonák! *A nyomkövető felé fordul.* Swo, eljött a te időd. Mutasd az utat!
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-03 06:58:54
Üzenet elküldve: 2017-07-03 06:58:54
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Növénygyűjtögetés//
//Intath Aldeis//
*Talán fölöslegesen okoskodik, mivel fogalma sincs a hajózásról és a hajón szolgáló legénység munkaköri beosztásával, így csak tippelni tud, na meg a józan észre hivatkozni.*
-Nem hangzik rosszul. Noha jómagam nem vagyok italos, de a cukrozott citrom egészen tetszetős. Én épp csak annyi rummal innám, hogy megadja azt a plusz édeskés ízt.
*Mondhatni nyitott lett a grogra, holott tényleg nem szokott alkoholt fogyasztani. Ifjú még, az ilyen kis surmóknak kakaó meg tea való, nem pia.*
-A selyem drága és értékes holmi. *jegyzi meg csak úgy. Sosem voltak selyemruhái, viszont kimondottan jó minőségű szövetből készült talárt hord most is, szóval nem panaszkodhat.*
-Öhm... biztos... ha te mondod, Doki.
*Ő nem ért az ilyen nőügyekhez, szóval beleegyezően bólint. Sokára lesz még, mikor ő is szajhákat húzogat, talán el sem jő soha.*
-Nekem nem hiányoznak a régi idők, én most érzem szabadnak magam. Vagyis... régebben is az voltam, csak utált a családom és emiatt kicsit rabnak éreztem magam. Itt most jó mert azt csinálok és azzal, amit akarok.
*És neki ez máris megegyezik a tengeri szabadsággal. Általában ha leteremtik arra zavartan elkapja fejét, mélységesen elszégyelli magát vagy tűzben ég az arca, most viszont nem. Az egyik bokor tövéből hosszasan néz vissza a Dokira, kissé haragosan.*
~Ha én tisztelettel beszélek hozzád, akkor te is tedd meg ezt!~
*Na persze ahhoz már nyuszi, hogy ki is mondja, így csak magában zsörtölődik.*
~Vajon ki feküdne egy félkarú orvos kezei, pontosabban keze alá?~
-Mi volt a legnagyobb műtét, amit elvégeztél? *kérdezi, mintegy kihagyva a reagálást a Doki felcsattanására, mintha nem is hallotta volna.*
//Intath Aldeis//
*Talán fölöslegesen okoskodik, mivel fogalma sincs a hajózásról és a hajón szolgáló legénység munkaköri beosztásával, így csak tippelni tud, na meg a józan észre hivatkozni.*
-Nem hangzik rosszul. Noha jómagam nem vagyok italos, de a cukrozott citrom egészen tetszetős. Én épp csak annyi rummal innám, hogy megadja azt a plusz édeskés ízt.
*Mondhatni nyitott lett a grogra, holott tényleg nem szokott alkoholt fogyasztani. Ifjú még, az ilyen kis surmóknak kakaó meg tea való, nem pia.*
-A selyem drága és értékes holmi. *jegyzi meg csak úgy. Sosem voltak selyemruhái, viszont kimondottan jó minőségű szövetből készült talárt hord most is, szóval nem panaszkodhat.*
-Öhm... biztos... ha te mondod, Doki.
*Ő nem ért az ilyen nőügyekhez, szóval beleegyezően bólint. Sokára lesz még, mikor ő is szajhákat húzogat, talán el sem jő soha.*
-Nekem nem hiányoznak a régi idők, én most érzem szabadnak magam. Vagyis... régebben is az voltam, csak utált a családom és emiatt kicsit rabnak éreztem magam. Itt most jó mert azt csinálok és azzal, amit akarok.
*És neki ez máris megegyezik a tengeri szabadsággal. Általában ha leteremtik arra zavartan elkapja fejét, mélységesen elszégyelli magát vagy tűzben ég az arca, most viszont nem. Az egyik bokor tövéből hosszasan néz vissza a Dokira, kissé haragosan.*
~Ha én tisztelettel beszélek hozzád, akkor te is tedd meg ezt!~
*Na persze ahhoz már nyuszi, hogy ki is mondja, így csak magában zsörtölődik.*
~Vajon ki feküdne egy félkarú orvos kezei, pontosabban keze alá?~
-Mi volt a legnagyobb műtét, amit elvégeztél? *kérdezi, mintegy kihagyva a reagálást a Doki felcsattanására, mintha nem is hallotta volna.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-01 23:40:38
Üzenet elküldve: 2017-07-01 23:40:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Út közben végig azon töri a fejét, vajon mit kéne magára varratnia. Elvégre ez nem lehet egy légből kapott ötlet, hiszen rajta marad. Eszébe jut, hogy talán valami szöveget kéne, de gyorsan el is veti az ötletet. Az nem illene hozzá. Amúgy se tudna most mondani semmi ilyesmit, semmit mondó butaságot meg nem akar magán nézni. Beugrik még egy csomó minta, amit másokon látott, és irigyelt tőlük, de valami egyedit kellene, így azokat is hanyagolja. Ilyeneken gondolkodva gyorsan szalad az idő, észre sem veszi, mennyire. *
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:57:00
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:57:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Növénygyűjtögetés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Kaiss Tordemirr//
*Intiath inkább nem szól a másik mondatára, hogy ez kinek a hibája. Ő tudja jól, hogy a kapitány nem tehet róla hisz néha nem volt miből adni ő meg nem tud mindent megtalálni a természetben ami kell. Örül hát mikor a téma átvált a grogra.*
-Rum felvizezve, megcukrozva meg citrom levével megspékelve. Több és kevésbé ütős. Így kevésbé rúg be a társaság. Ezt isszák a tengeren.
*A miket szállítottak már jobb kérdés. Azt nem mondhatja, hogy amit éppen szereztek.*
-Főként ruhaneműt és szöveteket, selymet meg ilyeneket. Orvos vagyok nem értek az ilyesmihez.
*Sóhajt egyet.*
-Hát igen a lányok. Itt is vannak, de nem ugyan az meglátogatni ugyan azt a szajhát mint leitatni egy nőt és felvágni az asztalra vagy elmenni vele a bokrok közé és soha többé nem látni.
*Nyers és őszinte, de ő ilyen. Ezt az oldalát sosem szégyellte és nem is tervezi. A többi hadoválásra furán néz.*
-Nem valami kisállat vagyok akit meg kell sétáltatni. Bírom itt is csak hiányoznak azok az idők. Szabadabb voltam.
*A kezének az újbóli megjegyzésére pedig dühösen felcsattan.*
-Szállj már le a kezemről baszod! Amúgy is orvos vagyok nem evezek.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Kaiss Tordemirr//
*Intiath inkább nem szól a másik mondatára, hogy ez kinek a hibája. Ő tudja jól, hogy a kapitány nem tehet róla hisz néha nem volt miből adni ő meg nem tud mindent megtalálni a természetben ami kell. Örül hát mikor a téma átvált a grogra.*
-Rum felvizezve, megcukrozva meg citrom levével megspékelve. Több és kevésbé ütős. Így kevésbé rúg be a társaság. Ezt isszák a tengeren.
*A miket szállítottak már jobb kérdés. Azt nem mondhatja, hogy amit éppen szereztek.*
-Főként ruhaneműt és szöveteket, selymet meg ilyeneket. Orvos vagyok nem értek az ilyesmihez.
*Sóhajt egyet.*
-Hát igen a lányok. Itt is vannak, de nem ugyan az meglátogatni ugyan azt a szajhát mint leitatni egy nőt és felvágni az asztalra vagy elmenni vele a bokrok közé és soha többé nem látni.
*Nyers és őszinte, de ő ilyen. Ezt az oldalát sosem szégyellte és nem is tervezi. A többi hadoválásra furán néz.*
-Nem valami kisállat vagyok akit meg kell sétáltatni. Bírom itt is csak hiányoznak azok az idők. Szabadabb voltam.
*A kezének az újbóli megjegyzésére pedig dühösen felcsattan.*
-Szállj már le a kezemről baszod! Amúgy is orvos vagyok nem evezek.
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:27:54
Üzenet elküldve: 2017-07-01 22:27:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Egy ottfelejtett kalóz//
*Az őr vére bugyogva tör elő a torkán ejtett széles és mély sebből, mélyvörösre festve kalózunk ruházatát. Száját elhúzva löki félre a saját testnedveiben fuldokló szerencsétlent, majd kezeit széttárva végignéz magán.*
-Gyönyörű...*fintorodik el, majd félredobja a bilincset, lánccal együtt, a kardot pedig a földre ejti. Mivel a többi őrrel relatíve könnyedén és gyorsan végeztek a többiek, Draenon végre ráér levegőhöz jutni. A szégyen legcsekélyebb jele nélkül veti le magáról a véres-koszos-ragacsos rabruhát, s dobja oda, hogy használják azt, a bilincsekkel együtt, hogy elégessék benne a hullát. Ezután nekilát, hogy átkutassa az őröket, illetve, hogy némi öltözéket vegyen magához. Annyira nem hülye, hogy a városőrök egyenruhájában grasszáljon, de egy vászoning, nadrág, bőrzeke, kabát, csizma, hasonló talán akad, s a célnak tökéletesen meg is fog felelni. Aranyat sem szándékozik a holtaknál hagyni, mondván, nem lesz rá szükségük.
Miközben öltözködik, alaposabban szemügyre veszi megmentőit, akik olyannak tűnnek, mint akik tudnak vigyázni magukra. Ilyenekkel pedig nem árt jóban lenni adott esetben, ki tudja, mikor válhatnak egymás hasznára. *
-Szép volt fiúk. *biccent feléjük szokott farkasvigyorával.*
-Igazán értékelem amit tettetek, tényleg, könnyekig vagyok hatódva. *kuncog, ahogy a mellkasában lévő feszültség végre feloldódik. Vesz egy mély levegőt, majd lassan fújja ki.
~A szabadság illata...~ *
-Kik vagytok egyébként? Olyannak tűntök, akiket érdemes komolyan venni. Ki tudja, talán segíthetnénk is egymáson. *veti fel, mint ötletet, miközben megfelelő fegyverek után néz. Két tőr, melyek közül egyik a csizmája szárába kerül, a másikat pedig a derekánál erősíti az övére. Ha talál szablyát, annak örülne leginkább, ha nem, akkor egy kard is megteszi, aminek jó a fogása. Mellé tán egy fejsze, amit adott esetben dobni is lehet, de a túléléshez egyébként is jól tud jönni. Másra igazság szerint nincs is nagyon szüksége egyelőre, a lovat leszámítva, amit megmentői oly' nagylelkűen voltak szívesek rendelkezésére bocsájtani.*
*Az őr vére bugyogva tör elő a torkán ejtett széles és mély sebből, mélyvörösre festve kalózunk ruházatát. Száját elhúzva löki félre a saját testnedveiben fuldokló szerencsétlent, majd kezeit széttárva végignéz magán.*
-Gyönyörű...*fintorodik el, majd félredobja a bilincset, lánccal együtt, a kardot pedig a földre ejti. Mivel a többi őrrel relatíve könnyedén és gyorsan végeztek a többiek, Draenon végre ráér levegőhöz jutni. A szégyen legcsekélyebb jele nélkül veti le magáról a véres-koszos-ragacsos rabruhát, s dobja oda, hogy használják azt, a bilincsekkel együtt, hogy elégessék benne a hullát. Ezután nekilát, hogy átkutassa az őröket, illetve, hogy némi öltözéket vegyen magához. Annyira nem hülye, hogy a városőrök egyenruhájában grasszáljon, de egy vászoning, nadrág, bőrzeke, kabát, csizma, hasonló talán akad, s a célnak tökéletesen meg is fog felelni. Aranyat sem szándékozik a holtaknál hagyni, mondván, nem lesz rá szükségük.
Miközben öltözködik, alaposabban szemügyre veszi megmentőit, akik olyannak tűnnek, mint akik tudnak vigyázni magukra. Ilyenekkel pedig nem árt jóban lenni adott esetben, ki tudja, mikor válhatnak egymás hasznára. *
-Szép volt fiúk. *biccent feléjük szokott farkasvigyorával.*
-Igazán értékelem amit tettetek, tényleg, könnyekig vagyok hatódva. *kuncog, ahogy a mellkasában lévő feszültség végre feloldódik. Vesz egy mély levegőt, majd lassan fújja ki.
~A szabadság illata...~ *
-Kik vagytok egyébként? Olyannak tűntök, akiket érdemes komolyan venni. Ki tudja, talán segíthetnénk is egymáson. *veti fel, mint ötletet, miközben megfelelő fegyverek után néz. Két tőr, melyek közül egyik a csizmája szárába kerül, a másikat pedig a derekánál erősíti az övére. Ha talál szablyát, annak örülne leginkább, ha nem, akkor egy kard is megteszi, aminek jó a fogása. Mellé tán egy fejsze, amit adott esetben dobni is lehet, de a túléléshez egyébként is jól tud jönni. Másra igazság szerint nincs is nagyon szüksége egyelőre, a lovat leszámítva, amit megmentői oly' nagylelkűen voltak szívesek rendelkezésére bocsájtani.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-01 21:01:05
Üzenet elküldve: 2017-07-01 21:01:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Növénygyűjtögetés//
//Intath Aldeis//
*Lassan a fiúnak is kellene egy fix kiindulópont. Rossz úgy, hogy nincs otthona. Persze már rég lehetne, ha a pénzét nem bájitalokra meg növényekre költené, hanem egy házikóra, vagy beállna egy szövetségbe, társulatba, körbe, vagy amik vannak. Viszont az elköteleződés gondolatától kicsit émelyeg, így talán mégis az első verzió nyerne.*
-Ez az ellátmányért felelős hibája, vagy a kapitányé. Pénz nélkül hajózni, az nekem furcsa, meg ez a majd lesz valahogy felfogás. Én nem vagyok ilyen vakmerő. Gro... micsodát? Az meg mi? *érdeklődik.* -És pontosan miket szállítottatok? *kíváncsiskodik tovább. Kíváncsi természet, ezt azon kevesek, akik ismerik jól tudják.*
-Gondolom megy a dorbézolás a hajóút után. Hiányzik a tombolás meg a... lányok. Hű, az nem semmi!
*Egy dokitól több tartást várna, de ki ő, hogy ítélkezzen?*
-Nehéz volt befejezni a hajózós életet? Vissza lehet még egyáltalán zökkenni a szárazföldi hétköznapokba? Mert a tengerészek gyakran megbolondulnak és teljesen befordulnak, ha nem mehetnek vízre. És mondjuk nincs egy kis csónakod, vagy ilyesmi? Ott a Lihanechi tó, néha csónakázhatnál rajta egyet.
*A növények keresgélése folytatódik, de egyelőre még semmi. Ez türelemjáték a javából.*
-Ja, bocsánat... elfelejtettem a... karodat. Fél karral biztos nehéz lehet evezni...
//Intath Aldeis//
*Lassan a fiúnak is kellene egy fix kiindulópont. Rossz úgy, hogy nincs otthona. Persze már rég lehetne, ha a pénzét nem bájitalokra meg növényekre költené, hanem egy házikóra, vagy beállna egy szövetségbe, társulatba, körbe, vagy amik vannak. Viszont az elköteleződés gondolatától kicsit émelyeg, így talán mégis az első verzió nyerne.*
-Ez az ellátmányért felelős hibája, vagy a kapitányé. Pénz nélkül hajózni, az nekem furcsa, meg ez a majd lesz valahogy felfogás. Én nem vagyok ilyen vakmerő. Gro... micsodát? Az meg mi? *érdeklődik.* -És pontosan miket szállítottatok? *kíváncsiskodik tovább. Kíváncsi természet, ezt azon kevesek, akik ismerik jól tudják.*
-Gondolom megy a dorbézolás a hajóút után. Hiányzik a tombolás meg a... lányok. Hű, az nem semmi!
*Egy dokitól több tartást várna, de ki ő, hogy ítélkezzen?*
-Nehéz volt befejezni a hajózós életet? Vissza lehet még egyáltalán zökkenni a szárazföldi hétköznapokba? Mert a tengerészek gyakran megbolondulnak és teljesen befordulnak, ha nem mehetnek vízre. És mondjuk nincs egy kis csónakod, vagy ilyesmi? Ott a Lihanechi tó, néha csónakázhatnál rajta egyet.
*A növények keresgélése folytatódik, de egyelőre még semmi. Ez türelemjáték a javából.*
-Ja, bocsánat... elfelejtettem a... karodat. Fél karral biztos nehéz lehet evezni...
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-01 13:14:53
Üzenet elküldve: 2017-07-01 13:14:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Kaiss Tordemirr//
*Bólint a magyarázatra. Hát úgy tényleg nem könnyű. Szerencsére ő kap szállást a szolgálataiért még ha nem is a legjobb környéken és legszebb hely, de legalább végezheti a kísérleteit és a műtéteit. A másik kérdései nem zavarják. Szívesen mesél a múltjáról.*
-Néha nem is volt pénzünk ilyesmire meg amúgy sem lehetett előre tudni mi kell majd. Ha meg egyszer elfogy akkor nincs mit tenni. Alkoholból meg tényleg nincs hiány. Bár nem rumból. Nem azért mert az a kalózok itala főként mivel ők sem azt isznak hanem grogot. Nem olyan tömény és jobban megéri. Ha a tengeren nincs pia akkor megszívtuk mert nincs mit inni. Egyébként ja. Árut szállítottunk. Sokfelé jártunk emiatt.
~Mondjuk lopott volt a cucc, de az nem fontos.~
-Remek volt bár megviselte az embereket a tengeren töltött idő. Képzelheted mikor egy helyen kikötöttünk utána számolni kellett azzal is, hogy néhányan eltűnnek. Néha én sem emlékszem, hogy kerültem vissza csak arra emlékszem, hogy a kabinomban ébredtem és szerencsém volt ha legalább a gatyám rajtam volt.
*Kacsint a másikra és kacag fel.*
*Bólint a magyarázatra. Hát úgy tényleg nem könnyű. Szerencsére ő kap szállást a szolgálataiért még ha nem is a legjobb környéken és legszebb hely, de legalább végezheti a kísérleteit és a műtéteit. A másik kérdései nem zavarják. Szívesen mesél a múltjáról.*
-Néha nem is volt pénzünk ilyesmire meg amúgy sem lehetett előre tudni mi kell majd. Ha meg egyszer elfogy akkor nincs mit tenni. Alkoholból meg tényleg nincs hiány. Bár nem rumból. Nem azért mert az a kalózok itala főként mivel ők sem azt isznak hanem grogot. Nem olyan tömény és jobban megéri. Ha a tengeren nincs pia akkor megszívtuk mert nincs mit inni. Egyébként ja. Árut szállítottunk. Sokfelé jártunk emiatt.
~Mondjuk lopott volt a cucc, de az nem fontos.~
-Remek volt bár megviselte az embereket a tengeren töltött idő. Képzelheted mikor egy helyen kikötöttünk utána számolni kellett azzal is, hogy néhányan eltűnnek. Néha én sem emlékszem, hogy kerültem vissza csak arra emlékszem, hogy a kabinomban ébredtem és szerencsém volt ha legalább a gatyám rajtam volt.
*Kacsint a másikra és kacag fel.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-01 12:15:06
Üzenet elküldve: 2017-07-01 12:15:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Intath Aldeis//
-Én a helyszínen, mivel nincs állandó otthonom.
*Meg aztán itt a felesleges részeket csak eldobja és kész, míg a szállásán nem dobálja csak úgy szét a szemetet. Ráadásul a szálláshelyét sem akarja összepiszkolni vagy valami.*
-A csonttőrrel remekül kipréselem a nedűt. Csak kell egy fix talaj, mondjuk kemény föld, vagy egy nagyobb kődarab.
*A történet kalóz részénél végigfut hátán a hideg és megborzong. Neki a kalózok vérszomjas szörnyetegek, akik a védteleneket rabolják ki és vetik hullámsírba, vagy aprítják fel. Részéről felkötné mindet, nem szereti őket.*
-Gondolom mikor kikötöttetek valahová akkor töltöttétek fel a készleteiteket. Ahogy így elmondod talán úgy voltak vele, hogy nem kell a nagy drága gyógyszer meg elsősegély felszerelés, olcsóbb egy újabb matrózt felfogadni, úgyis van dögivel. Hmmm... pedig a hajókon állítólag alkoholból nincs hiány, főleg rumból. Vagy az a kalózok itala? És mi volt a hajó rendeltetése? Áruszállítás? Sétahajózás? Vagy... csempészet?
*Érdekli a téma. Közben olykor még le is guggol és nézelődik mindenfelé a talajon. Ha kell akkor széthúzza a kisebb bokrokat és alaposabban vizsgálódik.*
-Én a helyszínen, mivel nincs állandó otthonom.
*Meg aztán itt a felesleges részeket csak eldobja és kész, míg a szállásán nem dobálja csak úgy szét a szemetet. Ráadásul a szálláshelyét sem akarja összepiszkolni vagy valami.*
-A csonttőrrel remekül kipréselem a nedűt. Csak kell egy fix talaj, mondjuk kemény föld, vagy egy nagyobb kődarab.
*A történet kalóz részénél végigfut hátán a hideg és megborzong. Neki a kalózok vérszomjas szörnyetegek, akik a védteleneket rabolják ki és vetik hullámsírba, vagy aprítják fel. Részéről felkötné mindet, nem szereti őket.*
-Gondolom mikor kikötöttetek valahová akkor töltöttétek fel a készleteiteket. Ahogy így elmondod talán úgy voltak vele, hogy nem kell a nagy drága gyógyszer meg elsősegély felszerelés, olcsóbb egy újabb matrózt felfogadni, úgyis van dögivel. Hmmm... pedig a hajókon állítólag alkoholból nincs hiány, főleg rumból. Vagy az a kalózok itala? És mi volt a hajó rendeltetése? Áruszállítás? Sétahajózás? Vagy... csempészet?
*Érdekli a téma. Közben olykor még le is guggol és nézelődik mindenfelé a talajon. Ha kell akkor széthúzza a kisebb bokrokat és alaposabban vizsgálódik.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-01 11:38:51
Üzenet elküldve: 2017-07-01 11:38:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Kaiss Tordemirr//
-Én azt haza érve szoktam.
*Közli csak úgy magának. Itt leginkább csak begyűjti a begyűjtendőt és megy haza. Valójában nem is szereti annyira a természetet. Sőt ki nem állhatja ahogy a legtöbb dolgot ami bepiszkolja őt. Nem szereti a mocskot. Az üvegek összetörésére sem mond semmit. A kalandos életére már büszkén elmosolyodik.*
-Hát igen több élményt szereztem mint egy mezei tintanyaló vagy egy átlagos felcser. A tenger meg veszélyes főleg azok számára akik fent dolgoznak. Sokan meghaltak, voltak sérülések, betegségek és*Itt majdnem elszólja magát, de gyorsan javít.*kalózok. Az én dolgom az volt, hogy mentsem a menthetőt amit meg is tettem, de sokszor hiány volt szinte mindenből. Az is előfordult, hogy még leitatni sem tudtam szerencsétlent akit felvágtam. Persze aki elhullott ahelyett találtunk mást a következő kikötőben.
*Nem nagyon viseli meg amit mondd. Hozzászokott az ilyesmihez főleg mivel valójában ők voltak a kalózok és nem is volt túl ritka, hogy hullottak volna mint a legyek. Miközben beszél azért figyeli a környezetét is. Itt az erdőben már lehet találni hasznos dolgokat.*
-Én azt haza érve szoktam.
*Közli csak úgy magának. Itt leginkább csak begyűjti a begyűjtendőt és megy haza. Valójában nem is szereti annyira a természetet. Sőt ki nem állhatja ahogy a legtöbb dolgot ami bepiszkolja őt. Nem szereti a mocskot. Az üvegek összetörésére sem mond semmit. A kalandos életére már büszkén elmosolyodik.*
-Hát igen több élményt szereztem mint egy mezei tintanyaló vagy egy átlagos felcser. A tenger meg veszélyes főleg azok számára akik fent dolgoznak. Sokan meghaltak, voltak sérülések, betegségek és*Itt majdnem elszólja magát, de gyorsan javít.*kalózok. Az én dolgom az volt, hogy mentsem a menthetőt amit meg is tettem, de sokszor hiány volt szinte mindenből. Az is előfordult, hogy még leitatni sem tudtam szerencsétlent akit felvágtam. Persze aki elhullott ahelyett találtunk mást a következő kikötőben.
*Nem nagyon viseli meg amit mondd. Hozzászokott az ilyesmihez főleg mivel valójában ők voltak a kalózok és nem is volt túl ritka, hogy hullottak volna mint a legyek. Miközben beszél azért figyeli a környezetét is. Itt az erdőben már lehet találni hasznos dolgokat.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-07-01 10:55:59
Üzenet elküldve: 2017-07-01 10:55:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Intath Aldeis//
-Amolyan megszokásból. Szakmai ártalom. *mondja félmosollyal.* -Mindig van nálam. Meg akkor is jó, ha valamilyen növény nedvét vagy levét kell kinyerni. Üvegben pedig kiválóan lehet tárolni.
*Ez a pár csepptől egészen a néhány deciig is rúghat, éppen ezért a többféle méret. Persze óvakodni kell attól, hogy netán összetörnek, mert hát mégis üveg, ami köztudottan törik, ráadásul igen nagy darabokban, ami balesetveszélyes.*
-Vigyázok, nehogy odaüssem valahová és széttörjenek az üvegek.
*Akkor aztán gyűjtögethet, ha kárba megy.*
-Kalandos életed lehet és megannyi érdekes történeted. Szeretem a vizet... nézni. Mivel nem vagyok nagy úszó, így félek tőle. De a látványa csodás. Amolyan szabadságérzettel tölti el az embert a végtelen tenger. Azonban a felszín alatt... olyan dolgok lapulhatnak, ami eltörli a látványt és talán az embereket is. Sokan... szóval... sok társad veszett oda?
*Átsétál a kapun és már mennek is gyűjtögetni. Az utat természetesen a Doki mutatja majd, mivel ő az ismerős errefelé. Jó kis túra lesz, Kai már alig várja, hogy beszerezzen pár növényt. Kettejüknek meg talán jobban fog menni és megoszthatják amit találnak.*
-Amolyan megszokásból. Szakmai ártalom. *mondja félmosollyal.* -Mindig van nálam. Meg akkor is jó, ha valamilyen növény nedvét vagy levét kell kinyerni. Üvegben pedig kiválóan lehet tárolni.
*Ez a pár csepptől egészen a néhány deciig is rúghat, éppen ezért a többféle méret. Persze óvakodni kell attól, hogy netán összetörnek, mert hát mégis üveg, ami köztudottan törik, ráadásul igen nagy darabokban, ami balesetveszélyes.*
-Vigyázok, nehogy odaüssem valahová és széttörjenek az üvegek.
*Akkor aztán gyűjtögethet, ha kárba megy.*
-Kalandos életed lehet és megannyi érdekes történeted. Szeretem a vizet... nézni. Mivel nem vagyok nagy úszó, így félek tőle. De a látványa csodás. Amolyan szabadságérzettel tölti el az embert a végtelen tenger. Azonban a felszín alatt... olyan dolgok lapulhatnak, ami eltörli a látványt és talán az embereket is. Sokan... szóval... sok társad veszett oda?
*Átsétál a kapun és már mennek is gyűjtögetni. Az utat természetesen a Doki mutatja majd, mivel ő az ismerős errefelé. Jó kis túra lesz, Kai már alig várja, hogy beszerezzen pár növényt. Kettejüknek meg talán jobban fog menni és megoszthatják amit találnak.*
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-30 20:10:18
Üzenet elküldve: 2017-06-30 20:10:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*A város percről perce egyre kisebbé válik a háta mögött, ahogy a hófehér csatamén izmai lépésről lépésre megfeszülnek, elernyednek. Kemény ló ez, bírja a hosszú vágtát, de azért nem akarja túlhajszolni. A pirkadat utolsó fényei világítják meg a régi karavánutat, és ilyen tempóval röpke órák kérdése, hogy a Lihanechi-tó alatt futó karavánútra térhessen, ami keresztülszeli a hegységet, de előtte átfut Erdőmélyén. Ott a lápot is biztonsággal kerülheti meg, nem kell tartania attól, hogy lovastól becuppan az ingoványba, vagy éppen eltéved, hiszen elég követni az utat.
A lassan közeledő karavánpihenő romjait összeszűkült gyomorral mustrálja, tudja jól, mik történtek itt. Elátkozott, gonosz vidék, melyet holta talpa taposott azokban az átkos időkben. Sok hősi halál, és sok halott. Mindkét értelemben halott. Ahogy átkel a folyón, és elhalad a pihenő mellett, bár tudja jól, nincs mitől félnie, mégis félve tekint a romokra. Inkább biztos távolból kerüli meg a helyet, mintsem keresztülvágtasson rajta.*
A lassan közeledő karavánpihenő romjait összeszűkült gyomorral mustrálja, tudja jól, mik történtek itt. Elátkozott, gonosz vidék, melyet holta talpa taposott azokban az átkos időkben. Sok hősi halál, és sok halott. Mindkét értelemben halott. Ahogy átkel a folyón, és elhalad a pihenő mellett, bár tudja jól, nincs mitől félnie, mégis félve tekint a romokra. Inkább biztos távolból kerüli meg a helyet, mintsem keresztülvágtasson rajta.*
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-30 10:49:11
Üzenet elküldve: 2017-06-30 10:49:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Egy ottfelejtett kalóz//
*Egy megvolt, jön a következő ellenfél Draenon számára. Könnyen hárítja az ütést, majd a mocskos küzdelemhez híven lendíti is a lábát, hogy gyomorszájon rúgja ellenfelét, amivel a hasát el is találja, így a kísérő őr összegörnyed és jobb kezével kis tőrt rántva szúr ellenfele felé. Amivel épp csak egy kis vágást ejt Draenon ruháján, aki eközben elvágja a torkát a szerencsétlennek, így kerülve közelebb a szabadulásához.
A többiek sem tétlenkednek, hamar végeznek az őrökkel, majd a legharciasabb tag, aki hasonlít az elmenekült rabtársra, jól felszívja az orrát, majd oldalra köp.*
-Vigyél egy lovat, mi elégetjük még ezeket. *Majd hozzálátnak az egyik őr tetemét levetkőztetni, hogy ráhúzzanak egy rabruhát és abban égessék el, persze csak annyira, hogy azonosíthatatlan legyen a test, de a ruhán látszódjon, hogy talán az egyik rab volt.*
*Egy megvolt, jön a következő ellenfél Draenon számára. Könnyen hárítja az ütést, majd a mocskos küzdelemhez híven lendíti is a lábát, hogy gyomorszájon rúgja ellenfelét, amivel a hasát el is találja, így a kísérő őr összegörnyed és jobb kezével kis tőrt rántva szúr ellenfele felé. Amivel épp csak egy kis vágást ejt Draenon ruháján, aki eközben elvágja a torkát a szerencsétlennek, így kerülve közelebb a szabadulásához.
A többiek sem tétlenkednek, hamar végeznek az őrökkel, majd a legharciasabb tag, aki hasonlít az elmenekült rabtársra, jól felszívja az orrát, majd oldalra köp.*
-Vigyél egy lovat, mi elégetjük még ezeket. *Majd hozzálátnak az egyik őr tetemét levetkőztetni, hogy ráhúzzanak egy rabruhát és abban égessék el, persze csak annyira, hogy azonosíthatatlan legyen a test, de a ruhán látszódjon, hogy talán az egyik rab volt.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-29 13:00:55
Üzenet elküldve: 2017-06-29 13:00:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Kényelmesen elhelyezkedik a termetes ágy külső felén, de kifelé fordul, háttal a férfinak. Sokáig várja a jól ismert nyugtalan álmot, de ahogy mind elcsendesednek és az utolsó gyertya is kihuny, Velsiet váratlan félelem keríti hatalmába, és bénítja meg. Akármilyen nagy az ágy, érzi a mellette fekvő testének melegét, és hallja lélegzetét, amitől agya azonnal felidézi a legszörnyűbb emlékeket, amikben része volt. Szorosan összezárja a szemét, de így csak még élesebben látja a képeket arról a szörnyetegről, aki elkapta, bezárta, megverte és megkínozta egészen addig, míg végül meg nem gyalázhatta megtört testét és lelkét, hogy aztán közkézre adva ugyanezt tehessék vele az "arra érdemes üzlettársai" is. Homloka gyöngyözni kezd, és legszívesebben zihálva ugrana ki az ágyból, hogy elmeneküljön, de nem akarja, hogy társai észre vegyék a pánikot, és különben is képtelen mozdulni tőle.*
~Nem! Ez nem lehet! Szedd össze magad!~
*Kényszeríti magát, hogy száműzze a rémes képeket a fejéből, és az óriást utánozva egyenletesen lélegezzen. Kinyitja szemét és mereven figyeli a sötétben a még fekve is hegyomlásnyi férfi körvonalait. Úgy kapaszkodik belé, mintha az élete és józan esze múlna rajta.*
~Felejtsd el! Ez nem az a hely! Nem az az utolsó féreg! Soreyl nem olyan férfi, érzem! Nem fog bántani! És Bó is itt van...~
*Mantrázza némán, és mélyeket lélegzik, hogy orra is segítse megtartani a valóságot. Bómdi nyugodt, de erős föld illata és Soreyl kellemesen férfias, erdei avar és fém illata kiűzi orrából az érezni vélt vér és mocsok szagát. Ahogy pedig Bó mélyebb álomba merül és légzése is elmélyül, hangosabbá válik, szinte transzba ejti a lányt ez a békés hang. Szíve lelassul, és végre le meri hunyni a szemét, amitől egy könnycsepp gördül le az arcán, némán eltűnve a párnában. Alig néhány perc az egész, Velsie mégis úgy érzi, órák teltek el mióta az elméje fogja lett. Noha semmit nem tettek tudatosan, olyan őszinte hálát érez a két férfi iránt, amiért itt vannak vele, és tudtukon kívül visszarántották a mélyből, hogy reszkető szívét átjárja a melegség, és végérvényesen megnyugszik. Szeretné megköszönni, de már nyilván mindkettő alszik, és amúgy sincs fogalmuk róla, milyen poklokat járt meg a lány a saját emlékei fogságában. Mélyet sóhajt és a teste ellazul, ahogy pedig kifújja a levegőt, halkan belesuttogja a sötétbe.*
-Szólíts Velsienek!
*Bónak ugyan már mondta ezt a nevet, de Soreyl is megérdemli, hogy tudja. Bár a lány úgy hiszi, már nem hallja őt. A nyugalommal azonban végre az igazi öntudatlan sötétség is megérkezik, és ezúttal olyan mély álomba merül a lány, amiben nem zaklatják a múlt árnyai. Reggel Bó, nem túl halk mocorgására ébred, és ha a férfi nem fordult el tőle az éjszaka, akkor az arca az első, amit meglát. Érdekes módon, ez cseppet sem zavarja. Sőt, tekintete elidőzik a férfi vonásain egy fél percig, mielőtt ő is felkelne és meglepő megkönnyebbüléssel tölti el az előző esti megjegyzése, miszerint nem várja haza senki, noha nem kérdezte, csak gondolt rá. Nem rágódik a szokatlan egybeesésen és a gondolatain, nagyot nyújtózik az ágy mellett, majd kényelmesen magára veszi minden holmiját, mire az óriás visszatér.*
-Jó reggelt.
*Köszönti egy rövid, kedves mosollyal, de nem ül mellé az asztalhoz, inkább visszatelepszik az ágy szélére törökülésbe húzva lábait. Nem akar enni, legalábbis még nem. Talán ha mindkét férfi jóllakott és marad valami, abból csipeget. Nem finnyás, de kevéssel is beéri, és esze ágában sincs elenni a másét. Ha semmi nem marad, hát majd az erdőben az első pár gyümölcsfáról, vagy bokorról gyűjt pár szem gyümölcsöt.*
A hozzászólás írója (Velsanrick Mihardiga) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.29 14:59:51
*Kényelmesen elhelyezkedik a termetes ágy külső felén, de kifelé fordul, háttal a férfinak. Sokáig várja a jól ismert nyugtalan álmot, de ahogy mind elcsendesednek és az utolsó gyertya is kihuny, Velsiet váratlan félelem keríti hatalmába, és bénítja meg. Akármilyen nagy az ágy, érzi a mellette fekvő testének melegét, és hallja lélegzetét, amitől agya azonnal felidézi a legszörnyűbb emlékeket, amikben része volt. Szorosan összezárja a szemét, de így csak még élesebben látja a képeket arról a szörnyetegről, aki elkapta, bezárta, megverte és megkínozta egészen addig, míg végül meg nem gyalázhatta megtört testét és lelkét, hogy aztán közkézre adva ugyanezt tehessék vele az "arra érdemes üzlettársai" is. Homloka gyöngyözni kezd, és legszívesebben zihálva ugrana ki az ágyból, hogy elmeneküljön, de nem akarja, hogy társai észre vegyék a pánikot, és különben is képtelen mozdulni tőle.*
~Nem! Ez nem lehet! Szedd össze magad!~
*Kényszeríti magát, hogy száműzze a rémes képeket a fejéből, és az óriást utánozva egyenletesen lélegezzen. Kinyitja szemét és mereven figyeli a sötétben a még fekve is hegyomlásnyi férfi körvonalait. Úgy kapaszkodik belé, mintha az élete és józan esze múlna rajta.*
~Felejtsd el! Ez nem az a hely! Nem az az utolsó féreg! Soreyl nem olyan férfi, érzem! Nem fog bántani! És Bó is itt van...~
*Mantrázza némán, és mélyeket lélegzik, hogy orra is segítse megtartani a valóságot. Bómdi nyugodt, de erős föld illata és Soreyl kellemesen férfias, erdei avar és fém illata kiűzi orrából az érezni vélt vér és mocsok szagát. Ahogy pedig Bó mélyebb álomba merül és légzése is elmélyül, hangosabbá válik, szinte transzba ejti a lányt ez a békés hang. Szíve lelassul, és végre le meri hunyni a szemét, amitől egy könnycsepp gördül le az arcán, némán eltűnve a párnában. Alig néhány perc az egész, Velsie mégis úgy érzi, órák teltek el mióta az elméje fogja lett. Noha semmit nem tettek tudatosan, olyan őszinte hálát érez a két férfi iránt, amiért itt vannak vele, és tudtukon kívül visszarántották a mélyből, hogy reszkető szívét átjárja a melegség, és végérvényesen megnyugszik. Szeretné megköszönni, de már nyilván mindkettő alszik, és amúgy sincs fogalmuk róla, milyen poklokat járt meg a lány a saját emlékei fogságában. Mélyet sóhajt és a teste ellazul, ahogy pedig kifújja a levegőt, halkan belesuttogja a sötétbe.*
-Szólíts Velsienek!
*Bónak ugyan már mondta ezt a nevet, de Soreyl is megérdemli, hogy tudja. Bár a lány úgy hiszi, már nem hallja őt. A nyugalommal azonban végre az igazi öntudatlan sötétség is megérkezik, és ezúttal olyan mély álomba merül a lány, amiben nem zaklatják a múlt árnyai. Reggel Bó, nem túl halk mocorgására ébred, és ha a férfi nem fordult el tőle az éjszaka, akkor az arca az első, amit meglát. Érdekes módon, ez cseppet sem zavarja. Sőt, tekintete elidőzik a férfi vonásain egy fél percig, mielőtt ő is felkelne és meglepő megkönnyebbüléssel tölti el az előző esti megjegyzése, miszerint nem várja haza senki, noha nem kérdezte, csak gondolt rá. Nem rágódik a szokatlan egybeesésen és a gondolatain, nagyot nyújtózik az ágy mellett, majd kényelmesen magára veszi minden holmiját, mire az óriás visszatér.*
-Jó reggelt.
*Köszönti egy rövid, kedves mosollyal, de nem ül mellé az asztalhoz, inkább visszatelepszik az ágy szélére törökülésbe húzva lábait. Nem akar enni, legalábbis még nem. Talán ha mindkét férfi jóllakott és marad valami, abból csipeget. Nem finnyás, de kevéssel is beéri, és esze ágában sincs elenni a másét. Ha semmi nem marad, hát majd az erdőben az első pár gyümölcsfáról, vagy bokorról gyűjt pár szem gyümölcsöt.*
A hozzászólás írója (Velsanrick Mihardiga) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.29 14:59:51
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-29 11:55:28
Üzenet elküldve: 2017-06-29 11:55:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
*Lábát a ló feje felett átlendítve, csak amúgy hanyagul, ugrik ki a nyeregből és huppan a földre. Az elöljáró szimpatikus fickónak látszik. A történetet, miszerint az óriás és a törpe lovon menekültek erősen kétkedve fogadja. Valószínűbbnek tartja, hogy Boreq lopta a hátast, hogy tartani tudja a lépést társával. Nem foglalkozik sokat a dologgal, tudja, hogy a támadások szemtanúi gyakran össze vissza beszélnek.
A Syd-től kapott utasítást egy kurta bólintással nyugtázza és sűrű dohány füst csíkot húzva maga után elindul az egyik falusi nyomában. Egy kis kunyhóban meg is találja amit keres. A földön egy rossz pokróccal letakart test hever, mely nem éppen rózsa illatot áraszt magából.
Cotys leguggol mellé és felemeli a takaró egyik sarkát. A látványtól kiszárad a torka. A szerencsétlen elhunyt lábainak helyén csak egy felismerhetetlenségik össze zúzott hús és csont kupac, amit csak a bőr tart egyben, úgy ahogy. Sok nézni való nincs rajta. Ezt ugyanúgy tehette az óriás, mint a törpe. Hiszen a volt Városőrnél harci kalapács van, ha jól emlékszik. A félvér bele sem akar gondolni mennyit szenvedett a nyomorult mielőtt meghalt.
Miután befejezte a vizsgálódást vissza ballag Syd-hez. Ha szót kap, csupán röviden mondja el mire jutott.*
-Teljesen szétvert alsótest, a rohadékok rendesen elszórakoztak vele. Sokat kínlódhatott mielőtt meghalt.
*Lábát a ló feje felett átlendítve, csak amúgy hanyagul, ugrik ki a nyeregből és huppan a földre. Az elöljáró szimpatikus fickónak látszik. A történetet, miszerint az óriás és a törpe lovon menekültek erősen kétkedve fogadja. Valószínűbbnek tartja, hogy Boreq lopta a hátast, hogy tartani tudja a lépést társával. Nem foglalkozik sokat a dologgal, tudja, hogy a támadások szemtanúi gyakran össze vissza beszélnek.
A Syd-től kapott utasítást egy kurta bólintással nyugtázza és sűrű dohány füst csíkot húzva maga után elindul az egyik falusi nyomában. Egy kis kunyhóban meg is találja amit keres. A földön egy rossz pokróccal letakart test hever, mely nem éppen rózsa illatot áraszt magából.
Cotys leguggol mellé és felemeli a takaró egyik sarkát. A látványtól kiszárad a torka. A szerencsétlen elhunyt lábainak helyén csak egy felismerhetetlenségik össze zúzott hús és csont kupac, amit csak a bőr tart egyben, úgy ahogy. Sok nézni való nincs rajta. Ezt ugyanúgy tehette az óriás, mint a törpe. Hiszen a volt Városőrnél harci kalapács van, ha jól emlékszik. A félvér bele sem akar gondolni mennyit szenvedett a nyomorult mielőtt meghalt.
Miután befejezte a vizsgálódást vissza ballag Syd-hez. Ha szót kap, csupán röviden mondja el mire jutott.*
-Teljesen szétvert alsótest, a rohadékok rendesen elszórakoztak vele. Sokat kínlódhatott mielőtt meghalt.
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-29 07:21:56
Üzenet elküldve: 2017-06-29 07:21:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*A házat ért dicséretre szélesen elmosolyodik, de további dolga híján hamar álomba szenderül. Az óriás meglehetősen nyugodtan alszik, gondolatai nap közben is ritkán zavarják, éjjel pedig egyenesen elkerülik. Hajnalban, a földműveléshez legalkalmasabb időben ébred, még napkelte előtt. Úgy fest ő az első, vagy csak a másik kettő nagyon jól tetteti az alvást - netán csak közepesen jól, Bónak az sem tűnne fel, lévén nem vizslatja a párost közelről. Óriáshoz mérten sem halk léptekkel csörtet ki a viskóból, egészen a néhány tíz méterrel odébb ásott kúthoz, amiből gyorsan kiemel egy vödör kissé sercegős vizet, aminek egy részét ledönti a torkán, amitől a fogán és nyelvén jó néhány kellemetlen homokszem megtelepszik, majd a maradékkal arcon és tarkón önti magát. Kicsit nyammog az alacsony tápértékű reggelin, hogy egy galacsinba gyúrja a szájában és egy elegáns mozdulattal kiköphesse azt a kút mellé. Néhány fokkal éberebb tekintettel lép vissza a házba, hogy felmérje a helyzetet, hogy felébredt-e már a páros. Amennyiben igen, a tegnapi vacsorát - és egyébként a tegnapi reggelit, a tegnap előtti vacsorát, és általában véve az étkezéseinek egy jó hányadát kitöltő ételt - újra felajánlja nekik reggelire.*
-Egyetek.
*Mutat az asztalra az étek felé, és ő maga is odaül, hogy néhány falatot magához vegyen. Ha csak a másik széken nem akarnak osztozni, együtt nem fognak tudni ülve reggelizni.*
*A házat ért dicséretre szélesen elmosolyodik, de további dolga híján hamar álomba szenderül. Az óriás meglehetősen nyugodtan alszik, gondolatai nap közben is ritkán zavarják, éjjel pedig egyenesen elkerülik. Hajnalban, a földműveléshez legalkalmasabb időben ébred, még napkelte előtt. Úgy fest ő az első, vagy csak a másik kettő nagyon jól tetteti az alvást - netán csak közepesen jól, Bónak az sem tűnne fel, lévén nem vizslatja a párost közelről. Óriáshoz mérten sem halk léptekkel csörtet ki a viskóból, egészen a néhány tíz méterrel odébb ásott kúthoz, amiből gyorsan kiemel egy vödör kissé sercegős vizet, aminek egy részét ledönti a torkán, amitől a fogán és nyelvén jó néhány kellemetlen homokszem megtelepszik, majd a maradékkal arcon és tarkón önti magát. Kicsit nyammog az alacsony tápértékű reggelin, hogy egy galacsinba gyúrja a szájában és egy elegáns mozdulattal kiköphesse azt a kút mellé. Néhány fokkal éberebb tekintettel lép vissza a házba, hogy felmérje a helyzetet, hogy felébredt-e már a páros. Amennyiben igen, a tegnapi vacsorát - és egyébként a tegnapi reggelit, a tegnap előtti vacsorát, és általában véve az étkezéseinek egy jó hányadát kitöltő ételt - újra felajánlja nekik reggelire.*
-Egyetek.
*Mutat az asztalra az étek felé, és ő maga is odaül, hogy néhány falatot magához vegyen. Ha csak a másik széken nem akarnak osztozni, együtt nem fognak tudni ülve reggelizni.*
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-28 20:04:52
Üzenet elküldve: 2017-06-28 20:04:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Nem nagyon tudja merre viszik a lábai az óriást, és kicsit meg is lepődik magán, mennyire is megbízik abban a jószívű kis melákban. A táj látványkottája változik. A kemény épület hangok erős vonásai, és tagolt ritmusa, fás hajlásokká, és természetes szinkópákká keverednek. Ezt szereti hallgatni. Mikor nem az út pora, hanem az aljnövényzet ropog a talpa alatt. Élvezi kicsit ezt a kis csodát, míg tartja a tempót. Mire feleszmél, Bó már éppen a küszöbön lép át. Nem néz tüzetesen körbe. Lakott már ő rosszabb, jobb helyen is.*
~Gondolom Bó is így van vele.~
*Gondolja magában, és azt is hogy mennyire szeretni fogja eztán Vadvédet. Már látja is maga előtt hol lehetne a földje. Rögtön a kiképzőtér mellett, vagy a falon túl, még a tisztáson, de nem az erdőben. Egészen közel a folyóhoz.*
~Jezabiel még malmot is építhetne neki.~
*Gondolja és elmosolyodik. Az ételből nem kér, amit egyszerűen letud.*
-Nem kérek, köszönöm.
*A vászonzsákját a bal ajtófélfához teszi, és három egyszerűbb mozdulattal kihámozza magát a mellvértjéből. Fegyvereit is lecsatolja. Lovagló nadrágban, és egy kissé kopott, de nem koszos fehér nemesi ingben teríti le a pokrócát a földre mikor a hátába kapja a mondatot. Menten lefagy. Mozdulata kellős közepette, mint aki szellemet látott megmerevedik.*
~Egekre. Ha most Perchi itt lenne...~
*Gondolja magában, és kicsit összeszedi magát. Hagyja hogy Perchi hangulata átjárja. Az összes ilyen helyzetet pallosa szellemére bízza, de mivel az a kovácsnál van, így magának kell elképzelnie mit tehet ez ügyben. A látszólagos habogását, mintha elvágták volna kiegyenesedik, és egy kellemes félmosolyt villant.*
-Igazán kedves. Senki sem vár haza.
*Tart egy kis hatásszünetet, és kicsit még megtoldja.*
-De csak ha téged igazán nem zavar Vick.
*Mondja Soreyl. Bár igazából Perchipfell. Mindegy is. Hiába a pallos tudatalatti segítsége, kicsit áttűnik rajta a lovag félelme. A lényeg, hogy igenlő válasz esetén a pokrócot leteríti a valószínűsíthetően Bunkónak nevezett egyén ágyára, majd a fal felőli oldalra fekszik, és maga mögé egész a hús falhoz teszi harci szerszámát, hogy kéznél legyen. Ő pontosan tudja mik vannak a közeli erdőkben, és hogy mik nem történhetnek az ilyen kis viskókban. Már van vele egy életre szólóan rossz emléke. Ha Vick melléfekszik, akkor aludhatnak is. Mármint a hölgy. A férfi sokáig csak a nő válla, és a foltozott plafon között pingpongozik tekintetével szépen lassan, és gondolkozik. Igazából azon, hogy miért van ilyen hatással rá ez a csatahajadon. Eddig csak két nő tudta így megzavarni viselkedését. Abból az egyik nemrég...*
~Nem jött haza.~
*Mondja magának, ezzel finomítva a történteket. Ám de a másik? Minden bizonnyal éppen ütemes légzései közben emelkedő vállát, és lapockáját, vörös haját figyeli, így a ruházaton keresztül. Eltelik így egykét óra. Csak reméli hogy Vick nem ébred fel, s látja hogy a férfi bámulja, mint egy tébolyodott. Mikor jól kigondolkoztam magát maga is, a lány fele fordulva, háttal a falnak, elszenderedik.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.28 20:05:41
*Nem nagyon tudja merre viszik a lábai az óriást, és kicsit meg is lepődik magán, mennyire is megbízik abban a jószívű kis melákban. A táj látványkottája változik. A kemény épület hangok erős vonásai, és tagolt ritmusa, fás hajlásokká, és természetes szinkópákká keverednek. Ezt szereti hallgatni. Mikor nem az út pora, hanem az aljnövényzet ropog a talpa alatt. Élvezi kicsit ezt a kis csodát, míg tartja a tempót. Mire feleszmél, Bó már éppen a küszöbön lép át. Nem néz tüzetesen körbe. Lakott már ő rosszabb, jobb helyen is.*
~Gondolom Bó is így van vele.~
*Gondolja magában, és azt is hogy mennyire szeretni fogja eztán Vadvédet. Már látja is maga előtt hol lehetne a földje. Rögtön a kiképzőtér mellett, vagy a falon túl, még a tisztáson, de nem az erdőben. Egészen közel a folyóhoz.*
~Jezabiel még malmot is építhetne neki.~
*Gondolja és elmosolyodik. Az ételből nem kér, amit egyszerűen letud.*
-Nem kérek, köszönöm.
*A vászonzsákját a bal ajtófélfához teszi, és három egyszerűbb mozdulattal kihámozza magát a mellvértjéből. Fegyvereit is lecsatolja. Lovagló nadrágban, és egy kissé kopott, de nem koszos fehér nemesi ingben teríti le a pokrócát a földre mikor a hátába kapja a mondatot. Menten lefagy. Mozdulata kellős közepette, mint aki szellemet látott megmerevedik.*
~Egekre. Ha most Perchi itt lenne...~
*Gondolja magában, és kicsit összeszedi magát. Hagyja hogy Perchi hangulata átjárja. Az összes ilyen helyzetet pallosa szellemére bízza, de mivel az a kovácsnál van, így magának kell elképzelnie mit tehet ez ügyben. A látszólagos habogását, mintha elvágták volna kiegyenesedik, és egy kellemes félmosolyt villant.*
-Igazán kedves. Senki sem vár haza.
*Tart egy kis hatásszünetet, és kicsit még megtoldja.*
-De csak ha téged igazán nem zavar Vick.
*Mondja Soreyl. Bár igazából Perchipfell. Mindegy is. Hiába a pallos tudatalatti segítsége, kicsit áttűnik rajta a lovag félelme. A lényeg, hogy igenlő válasz esetén a pokrócot leteríti a valószínűsíthetően Bunkónak nevezett egyén ágyára, majd a fal felőli oldalra fekszik, és maga mögé egész a hús falhoz teszi harci szerszámát, hogy kéznél legyen. Ő pontosan tudja mik vannak a közeli erdőkben, és hogy mik nem történhetnek az ilyen kis viskókban. Már van vele egy életre szólóan rossz emléke. Ha Vick melléfekszik, akkor aludhatnak is. Mármint a hölgy. A férfi sokáig csak a nő válla, és a foltozott plafon között pingpongozik tekintetével szépen lassan, és gondolkozik. Igazából azon, hogy miért van ilyen hatással rá ez a csatahajadon. Eddig csak két nő tudta így megzavarni viselkedését. Abból az egyik nemrég...*
~Nem jött haza.~
*Mondja magának, ezzel finomítva a történteket. Ám de a másik? Minden bizonnyal éppen ütemes légzései közben emelkedő vállát, és lapockáját, vörös haját figyeli, így a ruházaton keresztül. Eltelik így egykét óra. Csak reméli hogy Vick nem ébred fel, s látja hogy a férfi bámulja, mint egy tébolyodott. Mikor jól kigondolkoztam magát maga is, a lány fele fordulva, háttal a falnak, elszenderedik.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.28 20:05:41
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-27 19:07:25
Üzenet elküldve: 2017-06-27 19:07:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Nem kell sokat menniük, miután kiérnek a város utolsó házai közül, és meg is pillantják a vártnál jóval szerényebb viskót. Sőt, még annak is nehezen nevezné a lány, hiszen össze-vissza toldozott foltozott falai látszólag alig tartják meg az éppen hogy nem foghíjas tetőcskét. Velsie szíve elszorul, ahogy körbe pillant a művelt, de be vetetlen földön, és az üres kaptáron.*
~Oh, drágám... Hát ez mindene ennek a kedves jószágnak?~
*Nem szeretné persze, ha az óriás észrevenné szomorú ábrázatát, így kedves hangon annyit mond neki.*
-Csinos.
~De jó, hogy velünk jön! Ennél sokkal többet érdemel ez a jámbor lélek! Ha Vadvéd csak fele olyan jó hely, mint ahogy Soreyl leírta, akkor mindenképpen oda kell kerülnie Bónak.~
*Az említett Bunkót nem tudja hova tenni, így inkább elegánsan kikerüli ezt a problémát, egészen addig, míg be nem lépnek a házikóba. Mikor megpillantja a két, termetes ágyat, arra a következtetésre jut, hogy Bunkó valószínűleg a rokona, vagy barátja lehet Bónak. A viskó belülről is éppoly kicsi, mint ahogy már kívülről látszódott, de éjszakára tökéletesen megteszi. Csupán az ágyak száma hézagos egy csöppet. Bó jó házigazda módjára étellel kínálja őket, majd elfoglalja helyét a maga ágyán. Velsie nem éhes, úgyhogy arra csak megrázza a fejét.*
-Köszönöm, nem kérek.
*Az üres ágyat méregeti egy darabig, majd lopva a páncélosra sandít, végül hangosan is kimondja amire gondol.*
-Azt hiszem bőven elég nagy ez az ágy, hogy kényelmes legyen kettőnknek.
*Főleg Soreylnek címzi, és reméli, meg sem fordult a lovag fejében, hogy a földön aludjon, vagy bárhol máshol. A nap lassan lebukik, így értelmetlen lenne a sötétben bóklászni az erdőben, még ha tudja is az utat. Ha a férfit mégis zavarná a társasága, netán asszony várja haza, akivel még a szükségben sem szeretne tiszteletlen lenni... nos, megérti, de erre is van ötlete. Egyelőre azonban nem veti fel. Táskáját az ágy lábához támasztja, és gyors, gyakorlott mozdulatokkal megszabadul a bőrvérttől és minden feleslegestől, még már csak hosszú, fehér tunikája marad. Egy pillanatra hezitál az ágy mellett, kérdőn nézve Soreylre, majd megszólal.*
-Kívül vagy belül aludnál inkább?
*A válasz ellenében bújik be a neki szánt helyre, és várja, hogy elnyomja az álom. Vagy valami olyasmi...*
*Nem kell sokat menniük, miután kiérnek a város utolsó házai közül, és meg is pillantják a vártnál jóval szerényebb viskót. Sőt, még annak is nehezen nevezné a lány, hiszen össze-vissza toldozott foltozott falai látszólag alig tartják meg az éppen hogy nem foghíjas tetőcskét. Velsie szíve elszorul, ahogy körbe pillant a művelt, de be vetetlen földön, és az üres kaptáron.*
~Oh, drágám... Hát ez mindene ennek a kedves jószágnak?~
*Nem szeretné persze, ha az óriás észrevenné szomorú ábrázatát, így kedves hangon annyit mond neki.*
-Csinos.
~De jó, hogy velünk jön! Ennél sokkal többet érdemel ez a jámbor lélek! Ha Vadvéd csak fele olyan jó hely, mint ahogy Soreyl leírta, akkor mindenképpen oda kell kerülnie Bónak.~
*Az említett Bunkót nem tudja hova tenni, így inkább elegánsan kikerüli ezt a problémát, egészen addig, míg be nem lépnek a házikóba. Mikor megpillantja a két, termetes ágyat, arra a következtetésre jut, hogy Bunkó valószínűleg a rokona, vagy barátja lehet Bónak. A viskó belülről is éppoly kicsi, mint ahogy már kívülről látszódott, de éjszakára tökéletesen megteszi. Csupán az ágyak száma hézagos egy csöppet. Bó jó házigazda módjára étellel kínálja őket, majd elfoglalja helyét a maga ágyán. Velsie nem éhes, úgyhogy arra csak megrázza a fejét.*
-Köszönöm, nem kérek.
*Az üres ágyat méregeti egy darabig, majd lopva a páncélosra sandít, végül hangosan is kimondja amire gondol.*
-Azt hiszem bőven elég nagy ez az ágy, hogy kényelmes legyen kettőnknek.
*Főleg Soreylnek címzi, és reméli, meg sem fordult a lovag fejében, hogy a földön aludjon, vagy bárhol máshol. A nap lassan lebukik, így értelmetlen lenne a sötétben bóklászni az erdőben, még ha tudja is az utat. Ha a férfit mégis zavarná a társasága, netán asszony várja haza, akivel még a szükségben sem szeretne tiszteletlen lenni... nos, megérti, de erre is van ötlete. Egyelőre azonban nem veti fel. Táskáját az ágy lábához támasztja, és gyors, gyakorlott mozdulatokkal megszabadul a bőrvérttől és minden feleslegestől, még már csak hosszú, fehér tunikája marad. Egy pillanatra hezitál az ágy mellett, kérdőn nézve Soreylre, majd megszólal.*
-Kívül vagy belül aludnál inkább?
*A válasz ellenében bújik be a neki szánt helyre, és várja, hogy elnyomja az álom. Vagy valami olyasmi...*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-26 22:13:28
Üzenet elküldve: 2017-06-26 22:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori kiruccanás//
*Hangos léptekkel trappol Bó az északra vezető úton jó tíz percet, mígnem a szépen művelt szántók sorát követően egy újabb fakerítés után már korábbiaktól eltérően jóval rendezetlenebb, gazos, kemény föld övezte faházikót pillanthatnak meg.*
-Ott ni.
*Mutat az óriás az aprócska házikóra, ami mellett néhány öl művelt, de be nem vetett föld nyúlik el öt-tíz méter hosszan.*
-Én házam.
*Mondja büszkén.*
-Bunkó háza.
*Helyesbít végül gyorsan, és legalább ugyan ilyen kétértelműen. A ház bizony csak bunkóé, Bót csak amilyen kedves természetű volt az ork mindig is, befogadta, s évekig együtt dolgoztak. A ház tövében még egy méhkas felismerhetetlen maradványa is díszeleg, oldala, teteje a fal tövében hever, a belsejében kissé ragacsos műlépek üresen, zümik nélkül mindig elkeserítik Bót, ahogy odaveti lomha pillantását. Most sincs ez máshogy, de nem tesz rá megjegyzést, hisz sok szempontból felesleges lenne, és energiapazarlás.*
-Gyere be.
*Szól mindkettejüknek kissé sajátosan ahogy ő már lépi is át a küszöböt a nyikorgó ajtó alatt. Bent nincs sok, szemben egy tűzhely, egy ajtó, két oldalt egy-egy ágy és egy tákolt szekrény. Az egész ház úgy néz ki, mint amit hozzá nem értők építettek fel és rendeztek be. Mindez azért, mert így is van. Az óriás fejében reggelig itt táborozik a brigád, meg sem fordul a fejében, hogy az erdőben éjszakáznának, így aztán le is dobja a fenekét a saját ágyára, ami hangosan nyekken alatta.*
-Enni kevés van. De van.
*Ezt ha akarják, vehetik felkínálásnak is. Az óriás nem egy házigazda-fenomén, nem is óhajtja kiszolgálni a vendégeit. A tűzhely mellett megtalálják a füstölt húst, a hagymát és a kenyeret.*
-Aludni ahol jól esik.
*Ezzel kényelmesen elterül az ágyon, kezeit a feje alatt kulcsolja össze, és kémleli még a plafont, amíg a vendégei meg nem állapodnak.*
*Hangos léptekkel trappol Bó az északra vezető úton jó tíz percet, mígnem a szépen művelt szántók sorát követően egy újabb fakerítés után már korábbiaktól eltérően jóval rendezetlenebb, gazos, kemény föld övezte faházikót pillanthatnak meg.*
-Ott ni.
*Mutat az óriás az aprócska házikóra, ami mellett néhány öl művelt, de be nem vetett föld nyúlik el öt-tíz méter hosszan.*
-Én házam.
*Mondja büszkén.*
-Bunkó háza.
*Helyesbít végül gyorsan, és legalább ugyan ilyen kétértelműen. A ház bizony csak bunkóé, Bót csak amilyen kedves természetű volt az ork mindig is, befogadta, s évekig együtt dolgoztak. A ház tövében még egy méhkas felismerhetetlen maradványa is díszeleg, oldala, teteje a fal tövében hever, a belsejében kissé ragacsos műlépek üresen, zümik nélkül mindig elkeserítik Bót, ahogy odaveti lomha pillantását. Most sincs ez máshogy, de nem tesz rá megjegyzést, hisz sok szempontból felesleges lenne, és energiapazarlás.*
-Gyere be.
*Szól mindkettejüknek kissé sajátosan ahogy ő már lépi is át a küszöböt a nyikorgó ajtó alatt. Bent nincs sok, szemben egy tűzhely, egy ajtó, két oldalt egy-egy ágy és egy tákolt szekrény. Az egész ház úgy néz ki, mint amit hozzá nem értők építettek fel és rendeztek be. Mindez azért, mert így is van. Az óriás fejében reggelig itt táborozik a brigád, meg sem fordul a fejében, hogy az erdőben éjszakáznának, így aztán le is dobja a fenekét a saját ágyára, ami hangosan nyekken alatta.*
-Enni kevés van. De van.
*Ezt ha akarják, vehetik felkínálásnak is. Az óriás nem egy házigazda-fenomén, nem is óhajtja kiszolgálni a vendégeit. A tűzhely mellett megtalálják a füstölt húst, a hagymát és a kenyeret.*
-Aludni ahol jól esik.
*Ezzel kényelmesen elterül az ágyon, kezeit a feje alatt kulcsolja össze, és kémleli még a plafont, amíg a vendégei meg nem állapodnak.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-25 22:31:26
Üzenet elküldve: 2017-06-25 22:31:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Különóra//
*A tűzrókák nagy tudoraként bármily ellenvetés lepattan róla, mint gyámoltalan szerelmes gyönge kavicsa egy szép leány ablakáról. Most van csak igazán elemében. Hálót vetett, s a préda most ott ficánkol benne, egyelőre még fel sem fogva, hogy a menekülés útja egyre vékonyabb. Az elmaradt lángpír sem ingatja meg.*
- Néhány példány hallatlan ravaszságokra képes *karistolja végig a felkínált ajkat, uralva a helyzetet, talán még a másik szívdobbanását is is saját lassú, forró, borzongató lélegzetéhez igazítja.*
- A bőre helyett a lobonca fordul eleven vörösbe. Megtéveszteni viszont csak a avatatlant képes.
*A hurok lassan szorul, kétség viszont nincs felőle, hogy egyszer bezárul.*
- Meghiszem, hogy fúrja az oldaladat, mi lehet a különlegesség. Hogy utat találok ott is, ahol más csak sűrűt lát? Hogy alkalmasint hajlamos vagyok még a halált is megcsúfolni? Hogy az orránál fogva vezetem azt, aki túlzottan kíváncsi?
*Tán ott búvik a válasz, tán nem, Yezának kell kibogarásznia, melyik is volna tetszetős a számára. A lelke mélyen amúgy is biztosan tudja, miben rejlik a vadász különlegessége, miért is oly nehéz a szabadulás.*
- Leginkább meg azért, mert a legóvatosabb jószág is felfedi valódi kilétét egy ügyes csali hatására. Vagy épp puszta önhittségből, aminek hatására, vagy éppen ettől még kedvem volna felfedni azt a titkos jegyet *kúszik jobb keze cirógatón pirongató utakra. A tűzróka elárulta magát.*
- Alapos vizsgálatot érdemel a dolog. Talán olyan kellemeset, hogy még csak csapdát se lássál benne.
*Merthogy a legjobb kelepce a feltűnésmentes kelepce.*
//Különóra//
*A tűzrókák nagy tudoraként bármily ellenvetés lepattan róla, mint gyámoltalan szerelmes gyönge kavicsa egy szép leány ablakáról. Most van csak igazán elemében. Hálót vetett, s a préda most ott ficánkol benne, egyelőre még fel sem fogva, hogy a menekülés útja egyre vékonyabb. Az elmaradt lángpír sem ingatja meg.*
- Néhány példány hallatlan ravaszságokra képes *karistolja végig a felkínált ajkat, uralva a helyzetet, talán még a másik szívdobbanását is is saját lassú, forró, borzongató lélegzetéhez igazítja.*
- A bőre helyett a lobonca fordul eleven vörösbe. Megtéveszteni viszont csak a avatatlant képes.
*A hurok lassan szorul, kétség viszont nincs felőle, hogy egyszer bezárul.*
- Meghiszem, hogy fúrja az oldaladat, mi lehet a különlegesség. Hogy utat találok ott is, ahol más csak sűrűt lát? Hogy alkalmasint hajlamos vagyok még a halált is megcsúfolni? Hogy az orránál fogva vezetem azt, aki túlzottan kíváncsi?
*Tán ott búvik a válasz, tán nem, Yezának kell kibogarásznia, melyik is volna tetszetős a számára. A lelke mélyen amúgy is biztosan tudja, miben rejlik a vadász különlegessége, miért is oly nehéz a szabadulás.*
- Leginkább meg azért, mert a legóvatosabb jószág is felfedi valódi kilétét egy ügyes csali hatására. Vagy épp puszta önhittségből, aminek hatására, vagy éppen ettől még kedvem volna felfedni azt a titkos jegyet *kúszik jobb keze cirógatón pirongató utakra. A tűzróka elárulta magát.*
- Alapos vizsgálatot érdemel a dolog. Talán olyan kellemeset, hogy még csak csapdát se lássál benne.
*Merthogy a legjobb kelepce a feltűnésmentes kelepce.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2017-06-24 17:03:42
Üzenet elküldve: 2017-06-24 17:03:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
- Csak nem rátapintottam, mitől irtózik nagy mélységi harcos? *Kaján vigyorral az arcán fordul hitvese felé.*
- Ne aggódj, semmi alantas munkát nem szántam neked, az mind az én feladatom lenne. Én se tervezem, hogy hatalmas szántókról akarnék gondoskodni, de jól jön, ha néhány gyógy- vagy fűszernövény, esetleg zöldség kéznél van.
*Olyan nagyon nem kell a lányt győzködni arról, hogy ne a tóparton fogjanak neki az építkezésbe - főleg, hogy ő sem itt akart nekivágni, de úgy tűnik, pontatlanul fogalmazott.*
- Édesem, félreértesz. Annyit mondtam, hogy nem kell egészen az erdő legmélyére költöznünk, ahol a lombok eltakarják az eget, és ahova senki nem jár, mert ha mégis, megeszik a vadak. Nekem sem áll szándékomban az idetévedőket az ablakból nézni. *Csóválja a fejét, igazából már a gondolat is elborzasztja, hogy valami naiv városi idegen a zimankós időben majd épp náluk keresne menedéket.*
- A fák között, persze, de nem kell olyan mélyre merészkedni. Szerintem, persze nem vagyok tévedhetetlen. *Von vállat. A vendégház gondolatára szinte rögvest legyint.*
- Ettől aztán nem kell félned. Ugyan miféle vendégekre számítanék? *Megpróbálja elnyomni a válasz keserű élét, ám mégis érezni egy kicsit a szavaiban. Mégis miféle vendégre számít? Váratlanra. Abból is csak olyanra, akit felhúzott íjjal, a szívére célzott nyílvesszővel fogad.*
- Ó igen, egy kút az jó lenne. *Bólint kicsit elkalandozottan.* - Sok mindent megkönnyítene, elvégre nem kis kihívás lenne anélkül a szomjoltás, még a földeken tikkadó növények nélkül is. *Mutat körbe díszes társaságukon. Hiszen a dolgos mélységin és elfen kívül ott van még a méretesre nőtt csahos, a két ló, no meg a csikó is, aki szintén nem csekély fogyasztásra tesz szert, mikor felnő.*
- Csak nem rátapintottam, mitől irtózik nagy mélységi harcos? *Kaján vigyorral az arcán fordul hitvese felé.*
- Ne aggódj, semmi alantas munkát nem szántam neked, az mind az én feladatom lenne. Én se tervezem, hogy hatalmas szántókról akarnék gondoskodni, de jól jön, ha néhány gyógy- vagy fűszernövény, esetleg zöldség kéznél van.
*Olyan nagyon nem kell a lányt győzködni arról, hogy ne a tóparton fogjanak neki az építkezésbe - főleg, hogy ő sem itt akart nekivágni, de úgy tűnik, pontatlanul fogalmazott.*
- Édesem, félreértesz. Annyit mondtam, hogy nem kell egészen az erdő legmélyére költöznünk, ahol a lombok eltakarják az eget, és ahova senki nem jár, mert ha mégis, megeszik a vadak. Nekem sem áll szándékomban az idetévedőket az ablakból nézni. *Csóválja a fejét, igazából már a gondolat is elborzasztja, hogy valami naiv városi idegen a zimankós időben majd épp náluk keresne menedéket.*
- A fák között, persze, de nem kell olyan mélyre merészkedni. Szerintem, persze nem vagyok tévedhetetlen. *Von vállat. A vendégház gondolatára szinte rögvest legyint.*
- Ettől aztán nem kell félned. Ugyan miféle vendégekre számítanék? *Megpróbálja elnyomni a válasz keserű élét, ám mégis érezni egy kicsit a szavaiban. Mégis miféle vendégre számít? Váratlanra. Abból is csak olyanra, akit felhúzott íjjal, a szívére célzott nyílvesszővel fogad.*
- Ó igen, egy kút az jó lenne. *Bólint kicsit elkalandozottan.* - Sok mindent megkönnyítene, elvégre nem kis kihívás lenne anélkül a szomjoltás, még a földeken tikkadó növények nélkül is. *Mutat körbe díszes társaságukon. Hiszen a dolgos mélységin és elfen kívül ott van még a méretesre nőtt csahos, a két ló, no meg a csikó is, aki szintén nem csekély fogyasztásra tesz szert, mikor felnő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389