//Világ a játékban//
-Vlendor Hughs. *betűzi az öreg és írja is a papírra.* -Ismertem egy Vlendor nevű fickót. *fecseg.* -Bátor volt és erős. Amúgy is nagyon tetszik ez a név... Vlendor. Ha lesz unokám, és fiú lesz, ezt a nevet vetem fel a lányomnak.
*Mielőtt összecsukná a könyvét, a három játékos felé mutatja, akik láthatják a neveiket szépen, gyöngybetűkkel felírva. Néhány másodperc elteltével azonban a tinta halványulni kezd, míg végül teljesen eltűnik. Mintha magába szívta volna a papír, de érdekes módon a lap nem tűnik úgy, mintha átázott volna. Teljesen tiszta.*
-Gratulálok, hivatalosan is bekerültek a rendszerbe. És mivel egyikőjük nevét sem köpte ki az én kis varázskönyvem, így a személyazonosságuk valós.
*Ez amolyan kis varázslat és ellenőrzés is volt egyeben, na meg egy kevés vásári mutatvány.*
-Uraim, hölgyem. Kövessék a jó öreg Xernot!
*Egy közel fél órás séta következik az út mentén. Az egyik tanya felé haladnak, amire Xerno már messziről bólint.*
-Ott tanyázik Billbog úr! Hehe, milyen találó is a tanyázik szó annak, aki tanyán lakik!
*És tényleg messziről is úgy fest, hogy egy teljesen átlagos tanyára mennek. Kis ház, nagyobb hodály, számos melléképület, ami némileg rozoga, és egy amolyan istállóféle, ami az összes közül talán a legjobb állapotban van. Szokatlan. Vajon miért az istálló néz ki a legjobban?*
-Sok mindent feladott, hogy létrehozza a játékot. Még engem is felfogadott a messze Wegtoren városából. Gyertek-gyertek! Billbog úr már nagyon vár benneteket.
*Egy kis kapun mennek be. Van két nagyobb testű kutya, amik megugatják az érkezőket, de jól elzárták őket, nem tudnak kijönni a kenelből.*
-Nyugalom, csak estére vannak szabadon.
*A kutyák csak nem csillapodnak. Ekkor tárul ki az istálló ajtaja, és egy mély, érdes, rekedtes hang töri meg a kutyák ugatását.*
-Világ, Játék! Csituljatok!
*A kutyák pedig csitulnak.*
-Erre-erre. *int az istálló felé, és ha az érkezők közelebb mennek, megláthatják a házigazdát.
Billbog gnómokhoz képest magasra nőtt. Olyan, mint egy alacsony ember. Őszes haja már csak a fülei mögött és a tarkóján virít, a feje teteje kopasz. Amolyan madárfészek frizura, gúnyosan mondva. Egy nagy, sötétített lencséjű okuláré takarja szemeit, arca ápolt, de ráncos, öreg. Kis barna kezeslábast visel, alatta egy hosszú ujjú kék inget, lábbeli gyanánt meg fekete, otromba bakancsot hord. Elsőre nem tűnik sem tudósnak, gazdag tudósnak meg pláne, inkább amolyan karbantartónak tűnik.*
-Üdvözlöm önöket az otthonomban. *mutat körbe karjával.* -Igen, ez itt mind. Nem nagy szám, de otthonos. *vonja meg a vállát.* -Na, de a lényeg! *dörzsöli össze két tenyerét és elvigyorodik.* -Ami bent van. Fáradjanak be! *indul meg befelé Billbog is, Xerno csak akkor, ha a három játékos bement.
Belülről az istálló egészen impozáns. A fából épült falakat fényesre mázolták, a berendezés antik, de szép hatást kelt, színeik leginkább a sötétbarna különböző enyhébb árnyalatait mutatják. Ezen kívül van egy hatalmas állvány, egy hatalmas táblával. Kis létra áll Billbog segítségére, hogy a tábla felső részére is tudjon írni. Tervrajzok, képletek, számítások, egyéb matematikai dolgok... csupa tudomány.*
-A játéktér az asztal, ott középen.
*Egy nagy, kerek asztalról van szó, körülötte nyolc székkel. Az asztalon pedig van egy különös... város! Mintha egy aprócska város makettje lenne üvegből.
Billbog elővesz zsebéből egy kis jegyzettömböt, kinyitja és olvasni kezdi.*
-Nellara Han, Vokattä Lunderlon, Vlendor Hughs.
*Ide kerültek hát a nevek Xerno könyvéből.*
-Önök az elsők, kik kipróbálhatják Lanawin legizgalmasabb és legvalóságosabb játékát. A neve, Világ a játékban! Kérem, foglaljanak helyet, ahol szimpatikus. Hozhatok valamit? Kávét, teát, ételt?