Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 173 (3441. - 3460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3460. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-20 18:31:14
Üzenet elküldve: 2018-05-20 18:31:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*A csuhás hiszi, hogy felesleges olyan dolgokért aggódni, amelyeken nem tud változtatni. Ez a jelenlegi helyzet is ilyen. Hiába aggódna most Aenae-ért, azon a tényen nem változtatna, hogy nem tudja megtalálni és a lehetőségeket számba véve hatalmas szerencsére volna szüksége, hogy megtalálja. Nehéz nem aggódni, de igyekszik megzabolázni érzelmeit, s mivel elég tapasztalt ebben a témában, menni is fog neki. Az aggodalom ott fészkel majd benne, nem felejti el az elkóborolt topázszeműt, de jelenleg tehetetlen, s ezért meg kell őriznie nyugalmát.
Mire ezek a gondolatok a pislantásnál is gyorsabban lezajlanak benne, máris megkönnyebbül, sóhajtva engedi ki a feszültséget és Valea válaszára koncentrál.*
- Az irbiszek pedig remekül másznak fára. *Válaszol a fán alvás megjegyzésére. Az erdőmélyi csúcsragadozó előszeretettel mászik a fára az elejtett vaddal, hogy kényelmesen falatozhasson a prédából. Ezért a vadonban fán aludni olyan, mintha fogásként felmászni a megterített ebédlőasztalra. A gondolattól elmosolyodik.*
- Ennek örülök, nem szívesen hagynék bárkit is a sötét erdőben vagy az ingoványban. *Bólint kedvesen az elfogadott invitálásra. Való igaz, hogy ha gondot okozna Valea elszállásolása az erődben, akkor nem hívná meg magukhoz, de a venárok már ismerik annyira a csuhást, hogy tudják, bárkit befogad, akiben látja, nem jelent veszélyt az erdőre és a venárokra. Hogy bizalma miből fakad, kevesen tudják, de akik ismerik, talán megértik.
Ruganyosan felpattan Éjvihar nyergébe, majd jobbját nyújtja a nőnek és felsegíti a nyeregbe. Jó erőben van, nem okozhat gondot az ilyesmi, így Valea mögé kerül a nyeregben. A csuhást egyáltalán nem feszélyezi a dolog, hogy közel vannak egymáshoz, ennek ez a módja, nem fészkelődik miatta és ezt Valea is érezheti mögötte.
A telivér orrát az ingovány felé fordítja, majd megindul visszafelé, ahonnan érkezett, közepes tempót diktálva. Éjvihar nem utazó ló, nem szeretné még a gyors utazással is terhelni, de így nem lesz probléma.*
- Kagaenae Hawneth, ő is venár. *Válaszol a kérdésre. Azt a nevet használja, amelyet Aenae is szokott mondani, ha a nevét kérdik. Ennél több válaszra talán nincs is szükség. Valea nem is tudja, hogy a csuhás mennyire megelégszik ennyi csevejjel. Volt idő, amikor hónapokig nem beszélgetett senkivel, így nem probléma számára a hallgatás.
Az útról lekanyarodva már érezni a lápvidék bűzös kipárolgásait, Éjvihar prüszkölve jelzi, mennyire nincs ínyére visszatérni oda.*
- Itt le kell térnünk és átvágnunk az ingoványon. Kérem, maradjon a nyeregben, én majd átvezetem magunkat. *Száll le a nyeregből, így Valea-nak is kényelmesebb lesz. Ő maga gyalogosan vezeti be a telivért a mocsaras vidékre, miközben olykor halkan duruzsol neki népe dallamos nyelvén.*
- Ez a természetes határ Erdőmélye és a lakott vidékek között, ez a mocsár zárja el a vadon ragadozóit, hogy ne terjesszék ki vadászterületüket a szántókra vagy a kikötői erdőre is. Az Erdő Szíve így tartja fent az egyensúlyt a lakott- és lakatlan vidékek között. Vadvéd, a venárok erődje Erdőmélye szívébe épült, a Fákban Lakó áldásával. *Néz fel a nyeregben ülő nőre őszinte mosollyal. Tudja, hogy valamit mondania kell arról, miért viszi be őt egy mocsárba, de azt is megértené, ha válaszai még több kérdést vetnének fel, de felkészült elfként, képes volna megválaszolni mind és legalább az út is gyorsabban eltelne.*
//Valea//
*A csuhás hiszi, hogy felesleges olyan dolgokért aggódni, amelyeken nem tud változtatni. Ez a jelenlegi helyzet is ilyen. Hiába aggódna most Aenae-ért, azon a tényen nem változtatna, hogy nem tudja megtalálni és a lehetőségeket számba véve hatalmas szerencsére volna szüksége, hogy megtalálja. Nehéz nem aggódni, de igyekszik megzabolázni érzelmeit, s mivel elég tapasztalt ebben a témában, menni is fog neki. Az aggodalom ott fészkel majd benne, nem felejti el az elkóborolt topázszeműt, de jelenleg tehetetlen, s ezért meg kell őriznie nyugalmát.
Mire ezek a gondolatok a pislantásnál is gyorsabban lezajlanak benne, máris megkönnyebbül, sóhajtva engedi ki a feszültséget és Valea válaszára koncentrál.*
- Az irbiszek pedig remekül másznak fára. *Válaszol a fán alvás megjegyzésére. Az erdőmélyi csúcsragadozó előszeretettel mászik a fára az elejtett vaddal, hogy kényelmesen falatozhasson a prédából. Ezért a vadonban fán aludni olyan, mintha fogásként felmászni a megterített ebédlőasztalra. A gondolattól elmosolyodik.*
- Ennek örülök, nem szívesen hagynék bárkit is a sötét erdőben vagy az ingoványban. *Bólint kedvesen az elfogadott invitálásra. Való igaz, hogy ha gondot okozna Valea elszállásolása az erődben, akkor nem hívná meg magukhoz, de a venárok már ismerik annyira a csuhást, hogy tudják, bárkit befogad, akiben látja, nem jelent veszélyt az erdőre és a venárokra. Hogy bizalma miből fakad, kevesen tudják, de akik ismerik, talán megértik.
Ruganyosan felpattan Éjvihar nyergébe, majd jobbját nyújtja a nőnek és felsegíti a nyeregbe. Jó erőben van, nem okozhat gondot az ilyesmi, így Valea mögé kerül a nyeregben. A csuhást egyáltalán nem feszélyezi a dolog, hogy közel vannak egymáshoz, ennek ez a módja, nem fészkelődik miatta és ezt Valea is érezheti mögötte.
A telivér orrát az ingovány felé fordítja, majd megindul visszafelé, ahonnan érkezett, közepes tempót diktálva. Éjvihar nem utazó ló, nem szeretné még a gyors utazással is terhelni, de így nem lesz probléma.*
- Kagaenae Hawneth, ő is venár. *Válaszol a kérdésre. Azt a nevet használja, amelyet Aenae is szokott mondani, ha a nevét kérdik. Ennél több válaszra talán nincs is szükség. Valea nem is tudja, hogy a csuhás mennyire megelégszik ennyi csevejjel. Volt idő, amikor hónapokig nem beszélgetett senkivel, így nem probléma számára a hallgatás.
Az útról lekanyarodva már érezni a lápvidék bűzös kipárolgásait, Éjvihar prüszkölve jelzi, mennyire nincs ínyére visszatérni oda.*
- Itt le kell térnünk és átvágnunk az ingoványon. Kérem, maradjon a nyeregben, én majd átvezetem magunkat. *Száll le a nyeregből, így Valea-nak is kényelmesebb lesz. Ő maga gyalogosan vezeti be a telivért a mocsaras vidékre, miközben olykor halkan duruzsol neki népe dallamos nyelvén.*
- Ez a természetes határ Erdőmélye és a lakott vidékek között, ez a mocsár zárja el a vadon ragadozóit, hogy ne terjesszék ki vadászterületüket a szántókra vagy a kikötői erdőre is. Az Erdő Szíve így tartja fent az egyensúlyt a lakott- és lakatlan vidékek között. Vadvéd, a venárok erődje Erdőmélye szívébe épült, a Fákban Lakó áldásával. *Néz fel a nyeregben ülő nőre őszinte mosollyal. Tudja, hogy valamit mondania kell arról, miért viszi be őt egy mocsárba, de azt is megértené, ha válaszai még több kérdést vetnének fel, de felkészült elfként, képes volna megválaszolni mind és legalább az út is gyorsabban eltelne.*
3459. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-20 18:06:27
Üzenet elküldve: 2018-05-20 18:06:27
ÚJ
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Aenae nyomában //
// Pycta del Ventus //
*Sajnálja, hogy nem tehetnek többet az ügy érdekében, különösen, hogy a férfin eléggé nyilvánvalóan látszanak a szomorúság jelei. Számára a bizonytalanság és a tehetetlenség a két legkínzóbb dolog a világon, kiváltképpen ha kéz a kézben járnak. Szeretne bármi biztatót mondani, de nem a szavak megrekedésével van a gond, hanem meg sem fogannak benne. Semmi érzéke nincs ahhoz, hogy hogyan kell viselkedni másokkal, és ez most is megmutatkozik. Csendben marad, mert azt legalább jól tudja csinálni.*
̵ Biztosan.
*Helyesel egyetértően, holott fogalma sincs egyáltalán minek kellett a városőrségnek szembenéznie. Éppen csak látta a füstöt, hallott másokat beszélni a zavargásokról, és látott pár pánikoló embert távozni. Ezekből arra következtet, hogy a baj nagyobb annál amekkora a városőrség maga.*
̵ Ez igaz.
*Látja be végül, hogy a sötétség óráiban teljesen felesleges bárkit is keresni. Ha az említett személlyel minden rendben, akkor valószínűleg éjszakai menedéket keresett magának.
Amint a férfi visszalép lovához már fel is készül útjának folytatására - aminek továbbra sincs célja - amikor egy kérdés érkezik felé. Hirtelen nem is tudja mit feleljen.*
̵ Igazából remekül tudok aludni fák tetején, bár nem mindig úszom meg az ébredést egy pofára esés nélkül.
*Vigyorog saját magán és visszaemlékezik azokra a pillanatokra. Bizony nem életbiztosítás ez a módszer, de jobb híján még mindig bölcsebb, mint a susnyásban aludni, ezt pár élőlény is felfedezte, mint járható utat ragadozókkal szemben.*
̵ Hát... Nincs ellenvetésem, szívesen élek a lehetőséggel.
*Szerencsére benne nem fejlődött ki annyira erősen az illem, hogy csak azért visszautasítsa valaki segítségét, mert nem akar terhére lenni. Úgy gondolja ha Pycta számára gondot okozna jelenléte, akkor fel sem ajánlotta volna neki a fuvart.*
̵ Nem kéne?
*Teszi fel a kérdést széles mosollyal arcán. Az apai kioktatást nem éli meg sértésnek, inkább jót mulat rajta.*
̵ Tényleg nem.
*Ismeri el, miközben a hátashoz biceg. Megvárja a férfi jelzését, hogy melyikük üljön előre, majd megkísérel felszállni a lóra. Valeának igazából édes mindegy, hiszen mindenhogy elkerülhetetlen, hogy hozzáérjenek, ami már Neranie esetében is kiderül, hogy borzasztó kellemetlen a számára.*
̵ Egyébként megkérdezhetem mi a becses neve a keresett személynek?
*Hirtelen jobb kérdés nem jut eszébe, és reméli ez nem árulja el azt illetően, hogy milyen ügyetlen a hétköznapi társalgásokban.*
// Pycta del Ventus //
*Sajnálja, hogy nem tehetnek többet az ügy érdekében, különösen, hogy a férfin eléggé nyilvánvalóan látszanak a szomorúság jelei. Számára a bizonytalanság és a tehetetlenség a két legkínzóbb dolog a világon, kiváltképpen ha kéz a kézben járnak. Szeretne bármi biztatót mondani, de nem a szavak megrekedésével van a gond, hanem meg sem fogannak benne. Semmi érzéke nincs ahhoz, hogy hogyan kell viselkedni másokkal, és ez most is megmutatkozik. Csendben marad, mert azt legalább jól tudja csinálni.*
̵ Biztosan.
*Helyesel egyetértően, holott fogalma sincs egyáltalán minek kellett a városőrségnek szembenéznie. Éppen csak látta a füstöt, hallott másokat beszélni a zavargásokról, és látott pár pánikoló embert távozni. Ezekből arra következtet, hogy a baj nagyobb annál amekkora a városőrség maga.*
̵ Ez igaz.
*Látja be végül, hogy a sötétség óráiban teljesen felesleges bárkit is keresni. Ha az említett személlyel minden rendben, akkor valószínűleg éjszakai menedéket keresett magának.
Amint a férfi visszalép lovához már fel is készül útjának folytatására - aminek továbbra sincs célja - amikor egy kérdés érkezik felé. Hirtelen nem is tudja mit feleljen.*
̵ Igazából remekül tudok aludni fák tetején, bár nem mindig úszom meg az ébredést egy pofára esés nélkül.
*Vigyorog saját magán és visszaemlékezik azokra a pillanatokra. Bizony nem életbiztosítás ez a módszer, de jobb híján még mindig bölcsebb, mint a susnyásban aludni, ezt pár élőlény is felfedezte, mint járható utat ragadozókkal szemben.*
̵ Hát... Nincs ellenvetésem, szívesen élek a lehetőséggel.
*Szerencsére benne nem fejlődött ki annyira erősen az illem, hogy csak azért visszautasítsa valaki segítségét, mert nem akar terhére lenni. Úgy gondolja ha Pycta számára gondot okozna jelenléte, akkor fel sem ajánlotta volna neki a fuvart.*
̵ Nem kéne?
*Teszi fel a kérdést széles mosollyal arcán. Az apai kioktatást nem éli meg sértésnek, inkább jót mulat rajta.*
̵ Tényleg nem.
*Ismeri el, miközben a hátashoz biceg. Megvárja a férfi jelzését, hogy melyikük üljön előre, majd megkísérel felszállni a lóra. Valeának igazából édes mindegy, hiszen mindenhogy elkerülhetetlen, hogy hozzáérjenek, ami már Neranie esetében is kiderül, hogy borzasztó kellemetlen a számára.*
̵ Egyébként megkérdezhetem mi a becses neve a keresett személynek?
*Hirtelen jobb kérdés nem jut eszébe, és reméli ez nem árulja el azt illetően, hogy milyen ügyetlen a hétköznapi társalgásokban.*
3458. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-20 11:29:36
Üzenet elküldve: 2018-05-20 11:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*A csuhás szándéka teljesen barátságos, még akkor is, ha feszültség fűti a hangját. A venárok más ismerik az elf viselkedését, hogy mindig bizalommal fordul mások felé, nem ítél előre, nem tör pálcát mások felett. Bár ezúttal nem Erdőmélyén vannak, de a csuhás itt is hasonlóan viselkedik másokkal, mint a Fákban Lakó hatalma alá eső területeken.*
- Igen, meglehet. *Válaszol sóhajtva. Talán valóban jó hír, de egészen elszomorodik, mert rájön, hogy nem fogja megtalálni Aenae-t már. Oly sok lehetőség van és végigjárni őket botorság és ostobaság volna. Vissza kell fordulnia és fohászkodni az Erdő Szívéhez a jó végkifejlet reményében.*
- A városőrség biztosan rendet tett már. *Ennél megnyugtatóbbat most nem tud mondani. Saját bőrén tapasztalta a városban kialakult zavargások hatását, de reménykedik benne, hogy már újra rend uralkodik a Levegő Városában.
A hanyag vállrándításra és a válaszra haloványan elmosolyodik, valamiért úgy érzi, hogy ez a nemtörődöm bátorság nem fedi a valódi érzelmeket.*
- Nem, köszönöm. Azt hiszem, éjjel már semmire sem megyek, visszaindulok Vadvédbe, holnap majd kitalálom, hogyan tovább. *Lép vissza Éjvihar mellé, hogy megsimogassa a telivér nyakát, majd újra Valea felé fordul.*
- Van hol lepihennie? Innen elég messze van minden, tudom, hogy furcsán hangozhat, de Vadvédben megpihenhet. Lovon hamar visszaérünk és holnap eldöntheti, merre tovább. Egy venár vagy magam visszakísérem a karavánútra. *Ajánlja fel. Furcsa, hogy Aenae-vel is ilyen módon találkozott és ismeretlenként Darenn őket is az erődbe hívta vendégségbe.*
- Nem kellene egyedül kóborolnia éjnek idején. Én pedig nem vagyok sem martalóc, sem rabló. *Teszi hozzá. Hangjából kiérezni, hogy semmit sem erőltet, csak egy lehetőséget kínál fel, mint vándor a vándornak. Az ingovány nem egy leányálom éjjel, Erdőmélye pedig, ha lehet még veszélyesebb, de a döntés Vaela kezében van.*
//Valea//
*A csuhás szándéka teljesen barátságos, még akkor is, ha feszültség fűti a hangját. A venárok más ismerik az elf viselkedését, hogy mindig bizalommal fordul mások felé, nem ítél előre, nem tör pálcát mások felett. Bár ezúttal nem Erdőmélyén vannak, de a csuhás itt is hasonlóan viselkedik másokkal, mint a Fákban Lakó hatalma alá eső területeken.*
- Igen, meglehet. *Válaszol sóhajtva. Talán valóban jó hír, de egészen elszomorodik, mert rájön, hogy nem fogja megtalálni Aenae-t már. Oly sok lehetőség van és végigjárni őket botorság és ostobaság volna. Vissza kell fordulnia és fohászkodni az Erdő Szívéhez a jó végkifejlet reményében.*
- A városőrség biztosan rendet tett már. *Ennél megnyugtatóbbat most nem tud mondani. Saját bőrén tapasztalta a városban kialakult zavargások hatását, de reménykedik benne, hogy már újra rend uralkodik a Levegő Városában.
A hanyag vállrándításra és a válaszra haloványan elmosolyodik, valamiért úgy érzi, hogy ez a nemtörődöm bátorság nem fedi a valódi érzelmeket.*
- Nem, köszönöm. Azt hiszem, éjjel már semmire sem megyek, visszaindulok Vadvédbe, holnap majd kitalálom, hogyan tovább. *Lép vissza Éjvihar mellé, hogy megsimogassa a telivér nyakát, majd újra Valea felé fordul.*
- Van hol lepihennie? Innen elég messze van minden, tudom, hogy furcsán hangozhat, de Vadvédben megpihenhet. Lovon hamar visszaérünk és holnap eldöntheti, merre tovább. Egy venár vagy magam visszakísérem a karavánútra. *Ajánlja fel. Furcsa, hogy Aenae-vel is ilyen módon találkozott és ismeretlenként Darenn őket is az erődbe hívta vendégségbe.*
- Nem kellene egyedül kóborolnia éjnek idején. Én pedig nem vagyok sem martalóc, sem rabló. *Teszi hozzá. Hangjából kiérezni, hogy semmit sem erőltet, csak egy lehetőséget kínál fel, mint vándor a vándornak. Az ingovány nem egy leányálom éjjel, Erdőmélye pedig, ha lehet még veszélyesebb, de a döntés Vaela kezében van.*
3457. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-19 15:09:27
Üzenet elküldve: 2018-05-19 15:09:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Aenae nyomában //
// Pycta del Ventus //
*Egyértelműen látható, hogy felenged, amint Pycta tisztázza számára barátságos szándékát. Valea nem teszi meg ugyanezt, nem érzi szükségesnek, hiszen már az elejétől fogva nem mutatott ellenséges szándékot. Kicsit meglepi az idegen őszintesége és nyíltsága, de csak mert magából indul ki, aki jobb szeret elzárkózni másoktól. Ettől függetlenül mélységesen megérti feszültségét.*
̵ Öm...
*Nyögi ki végül, majd hümmögve hosszasan elgondolkodik. Mivel fontos személyről van szó, nem veszi félvállról a választ.*
̵ Találkoztam pár emberrel az úton, de a leírásnak megfelelővel nem. Sajnálom. Bár ez lehet akár jó hír is.
*Mert most kevés veszélyesebb hely van egy fiatal számára Artheniornál. Nem tagadhatja, hogy megérinti a férfi aggodalma, főleg, hogy benne is hasonló érzelmek dúlnak.*
̵ Nem hangzik bután.
*Teszi hozzá gyorsan.*
̵ Ilyen időkben teljesen érthető minden nyugtalanság, különösen éjszaka. Az én testvérem jelenleg feltételezhetően a Gazdagnegyedben tartózkodik.
~ Élve, vagy holtan. ~
*Csak azért osztja meg ezt az információt a férfival, hogy jelezze felé rokonszenvét, amit egy haloványka mosoly is kísér.*
̵ Valea lae'Natar *Biccent.* Nagyon örvendek a találkozásnak Pycta.
*Viszonozza ő is a bemutatkozást, barátságosnak szánt mosolyával arcán. Tagadhatatlanul megnyerőnek találja a férfi nyugodtságát, még úgyis, hogy látszik rajta, hogy gondterhelt. Talán túlságosan is együttérző - hiába igyekszik mást mutatni - ezért nagyon gyorsan megkedveli az idegent.*
̵ Minden rendben.
*Jelenti ki, majd Pycta további mondandójára féloldalasan vigyorog egyet. Egy hanyag vállrántással is kiegészíti. A kérdést udvariasságnak könyveli el, nem tudatosulva benne, hogy esetleg látványos lenne fájdalma, ami számára nem több puszta kellemetlenségnél.*
̵ Szeretek veszélyesen élni.
~ Túlságosan is. ~
̵ Esetleg segíthetek a keresésben? Nyugodtabb lennék, ha az említett személy biztonságban hazaérne.
*De persze érdektelen arccal igyekszik leplezni szavai őszinte tartalmát. Hiszen miért is akarna segíteni ismeretleneknek? Hülye ötlet, márpedig ő sosem követ el hülyeségeket, különösen nem sorozatban egymás után.*
// Pycta del Ventus //
*Egyértelműen látható, hogy felenged, amint Pycta tisztázza számára barátságos szándékát. Valea nem teszi meg ugyanezt, nem érzi szükségesnek, hiszen már az elejétől fogva nem mutatott ellenséges szándékot. Kicsit meglepi az idegen őszintesége és nyíltsága, de csak mert magából indul ki, aki jobb szeret elzárkózni másoktól. Ettől függetlenül mélységesen megérti feszültségét.*
̵ Öm...
*Nyögi ki végül, majd hümmögve hosszasan elgondolkodik. Mivel fontos személyről van szó, nem veszi félvállról a választ.*
̵ Találkoztam pár emberrel az úton, de a leírásnak megfelelővel nem. Sajnálom. Bár ez lehet akár jó hír is.
*Mert most kevés veszélyesebb hely van egy fiatal számára Artheniornál. Nem tagadhatja, hogy megérinti a férfi aggodalma, főleg, hogy benne is hasonló érzelmek dúlnak.*
̵ Nem hangzik bután.
*Teszi hozzá gyorsan.*
̵ Ilyen időkben teljesen érthető minden nyugtalanság, különösen éjszaka. Az én testvérem jelenleg feltételezhetően a Gazdagnegyedben tartózkodik.
~ Élve, vagy holtan. ~
*Csak azért osztja meg ezt az információt a férfival, hogy jelezze felé rokonszenvét, amit egy haloványka mosoly is kísér.*
̵ Valea lae'Natar *Biccent.* Nagyon örvendek a találkozásnak Pycta.
*Viszonozza ő is a bemutatkozást, barátságosnak szánt mosolyával arcán. Tagadhatatlanul megnyerőnek találja a férfi nyugodtságát, még úgyis, hogy látszik rajta, hogy gondterhelt. Talán túlságosan is együttérző - hiába igyekszik mást mutatni - ezért nagyon gyorsan megkedveli az idegent.*
̵ Minden rendben.
*Jelenti ki, majd Pycta további mondandójára féloldalasan vigyorog egyet. Egy hanyag vállrántással is kiegészíti. A kérdést udvariasságnak könyveli el, nem tudatosulva benne, hogy esetleg látványos lenne fájdalma, ami számára nem több puszta kellemetlenségnél.*
̵ Szeretek veszélyesen élni.
~ Túlságosan is. ~
̵ Esetleg segíthetek a keresésben? Nyugodtabb lennék, ha az említett személy biztonságban hazaérne.
*De persze érdektelen arccal igyekszik leplezni szavai őszinte tartalmát. Hiszen miért is akarna segíteni ismeretleneknek? Hülye ötlet, márpedig ő sosem követ el hülyeségeket, különösen nem sorozatban egymás után.*
3456. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-19 08:13:07
Üzenet elküldve: 2018-05-19 08:13:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*Nem csodálja, hogy a megszólított felől némi feszültséget észlel, bár a karavánút környéke biztonságosnak mondható, mégsem árt az óvatosság. Erdőmélyén béke uralkodik, az erdő törvényei szerint, de a Fákban Lakó hatalma nem terjed csak az ingoványig.
Széttárja karjait, hogy az ismeretlen nő láthassa, teljesen fegyvertelen, csak a viseletes csuhát világítja meg a hold fénye. Tartása is nyugodt, ahogy tekintete is tiszta, legfeljebb a szavaiból érezni ki némi feszült aggódást.*
- Volt alkalmam tapasztalni az elmúlt napokban a városban dúló állapotokat és egy ismerős, egy nagyon kedves ismerős talán arra tarthatott. *Hangja bár halk, mégis érezhető feszültség vibrál benne.*
- Fiatal, barna hajú teremtés, a tekintete topázsárga. *Ad személyleírást, de egyre inkább rájön, hogy hasztalan volt a sietsége.*
- Talán erre jött valamikor nap közben. *Próbálkozik még, de már egészen halkan, még lombzöld szemeit is lesüti, majd halkan sóhajt.
Amikor felnéz, tekintete kissé megtört, de keskeny ajkaira barátságos, halovány fényű mosoly derül.*
- Bocsánat, tudom, hogy ez bután hangzik, csak abban reménykedtem, hogy megtalálom... még. *Ad némi magyarázatot furcsa viselkedésére.*
- A nevem Pycta del Ventus, az erdőmélyi venárokhoz tartozom. *Mutatkozik be, amikor rájön, hogy ezt elmulasztotta. Tudja, hogy a nevek nem mindig számítanak, de a bizalom és a barátságosság első jele lehet a bemutatkozás.*
- Minden rendben? Veszélyes lehet egyedül errefelé, az ingovány is közel, az erdőben pedig tapasztalt erdőjáró nélkül kész veszedelem. *Érdeklődik, nem kerülte el a figyelmét a vele csaknem egy magas, szikár alkatú nő alig észrevehető sántítása.*
//Valea//
*Nem csodálja, hogy a megszólított felől némi feszültséget észlel, bár a karavánút környéke biztonságosnak mondható, mégsem árt az óvatosság. Erdőmélyén béke uralkodik, az erdő törvényei szerint, de a Fákban Lakó hatalma nem terjed csak az ingoványig.
Széttárja karjait, hogy az ismeretlen nő láthassa, teljesen fegyvertelen, csak a viseletes csuhát világítja meg a hold fénye. Tartása is nyugodt, ahogy tekintete is tiszta, legfeljebb a szavaiból érezni ki némi feszült aggódást.*
- Volt alkalmam tapasztalni az elmúlt napokban a városban dúló állapotokat és egy ismerős, egy nagyon kedves ismerős talán arra tarthatott. *Hangja bár halk, mégis érezhető feszültség vibrál benne.*
- Fiatal, barna hajú teremtés, a tekintete topázsárga. *Ad személyleírást, de egyre inkább rájön, hogy hasztalan volt a sietsége.*
- Talán erre jött valamikor nap közben. *Próbálkozik még, de már egészen halkan, még lombzöld szemeit is lesüti, majd halkan sóhajt.
Amikor felnéz, tekintete kissé megtört, de keskeny ajkaira barátságos, halovány fényű mosoly derül.*
- Bocsánat, tudom, hogy ez bután hangzik, csak abban reménykedtem, hogy megtalálom... még. *Ad némi magyarázatot furcsa viselkedésére.*
- A nevem Pycta del Ventus, az erdőmélyi venárokhoz tartozom. *Mutatkozik be, amikor rájön, hogy ezt elmulasztotta. Tudja, hogy a nevek nem mindig számítanak, de a bizalom és a barátságosság első jele lehet a bemutatkozás.*
- Minden rendben? Veszélyes lehet egyedül errefelé, az ingovány is közel, az erdőben pedig tapasztalt erdőjáró nélkül kész veszedelem. *Érdeklődik, nem kerülte el a figyelmét a vele csaknem egy magas, szikár alkatú nő alig észrevehető sántítása.*
3455. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-18 23:18:57
Üzenet elküldve: 2018-05-18 23:18:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Pycta del Ventus //
*Elég későn érkezett Artheniorba, így nem is csodálkozik azon, hogy út közben ráesteledett. A hosszú kimerítő séták hihetetlenül jó lélektisztító folyamatok, a mostani is meditatív a maga módján, ellenben nem túl biztonságos. Esténként különösen nem szerencsés egyedül járkálnia, akkor sem, ha nem nevezhető túl vonzónak, sőt. Éppen ezért óvatosabb is, figyel a környezet zajaira, leginkább a szél susogására és a tücskök zenéjére, hamarosan viszont egy ló patáinak ütemére kapja fel a fejét. Ami kicsit meglepi, hogy az idegen meg is áll és határozottan felé tart.
Tagadhatatlanul kissé feszültté válik, de igyekszik nyugodt maradni és nem egyből egy késelőt feltételezni a másik személyben. Csak akkor lazulnak el kicsit izmai, amikor szembesül azzal, hogy még nem ugrottak neki.*
̵ Önnek is.
*Kis homlokráncolás után biccentéssel egészíti ki a viszonzott üdvözlést, amihez hasonlót még egyszer sem hallott Artheniorban.*
̵ Arthenior felől.
*Feleli kurtán, közben el is kezd gondolkodni azon, ez miért lehet releváns információ egy vadidegen számára. Mivel nem jut semmi az eszébe hirtelen, ezért jobbnak látja rákérdezni.*
̵ Ez miért fontos önnek?
*Gyorsan fel is méri a férfit, már amennyire az éjszakai viszonyok engedik, közben igyekszik valami kevésbé megterhelt, és valamivel barátságosabb arckifejezést magára erőltetni, kevés sikerrel. A zavargások határozottan nem voltak túl jó hatással az amúgy is nehéz természetére.*
*Elég későn érkezett Artheniorba, így nem is csodálkozik azon, hogy út közben ráesteledett. A hosszú kimerítő séták hihetetlenül jó lélektisztító folyamatok, a mostani is meditatív a maga módján, ellenben nem túl biztonságos. Esténként különösen nem szerencsés egyedül járkálnia, akkor sem, ha nem nevezhető túl vonzónak, sőt. Éppen ezért óvatosabb is, figyel a környezet zajaira, leginkább a szél susogására és a tücskök zenéjére, hamarosan viszont egy ló patáinak ütemére kapja fel a fejét. Ami kicsit meglepi, hogy az idegen meg is áll és határozottan felé tart.
Tagadhatatlanul kissé feszültté válik, de igyekszik nyugodt maradni és nem egyből egy késelőt feltételezni a másik személyben. Csak akkor lazulnak el kicsit izmai, amikor szembesül azzal, hogy még nem ugrottak neki.*
̵ Önnek is.
*Kis homlokráncolás után biccentéssel egészíti ki a viszonzott üdvözlést, amihez hasonlót még egyszer sem hallott Artheniorban.*
̵ Arthenior felől.
*Feleli kurtán, közben el is kezd gondolkodni azon, ez miért lehet releváns információ egy vadidegen számára. Mivel nem jut semmi az eszébe hirtelen, ezért jobbnak látja rákérdezni.*
̵ Ez miért fontos önnek?
*Gyorsan fel is méri a férfit, már amennyire az éjszakai viszonyok engedik, közben igyekszik valami kevésbé megterhelt, és valamivel barátságosabb arckifejezést magára erőltetni, kevés sikerrel. A zavargások határozottan nem voltak túl jó hatással az amúgy is nehéz természetére.*
3454. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-17 22:10:14
Üzenet elküldve: 2018-05-17 22:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Aenae nyomában//
//Valea//
*A lápvidék után már újra nyeregben van és a város felé vágtat, amennyire az út engedi. Éjvihar, a kereskedőház leggyorsabb telivére könnyedén falja a távolságot, de még alig hagyta maga mögött a bűzös mocsarat, amikor a sötétben egy alakra lesz figyelmes. Az alak nőnek tűnik, bár az elfek nem látnak olyan jól a sötétben, mint a mélységiek, így csak találgatni tud. De azt nem nagyon szeret.
A nő mintha kicsit sántítana, s ha a csuhás olyan volna, most arra gondolna, hogy egy városit lát, aki a feldúlt Arthenior-ból menekült.
Lelassít kissé, majd húsz lépésre az ismeretlentől meg is áll, ruganyosan leugrik Éjvihar nyergéből és immáron gyalogosan közelíti meg az ismeretlent.*
- Az Erdő Szíve áldja! *Köszönti meghajolva kissé.*
- A városból érkezett vagy netán a város felől? *Kérdi azonnal, magában azért fohászkodik a Fákban Lakóhoz, hogy az ismeretlen nő - mert most már biztosan kiderül számára, hogy nő - hátha találkozott Aenae-vel vagy látta a topázszeműt és tud valamit mondani neki róla.
Persze az idetartó úton volt ideje gondolkodni, hogy ostobaság, amit csinál, de úgy volt vele, hogy baj nem lehet belőle, ha megpróbálja, legfeljebb visszafordul Vadvédbe.*
//Valea//
*A lápvidék után már újra nyeregben van és a város felé vágtat, amennyire az út engedi. Éjvihar, a kereskedőház leggyorsabb telivére könnyedén falja a távolságot, de még alig hagyta maga mögött a bűzös mocsarat, amikor a sötétben egy alakra lesz figyelmes. Az alak nőnek tűnik, bár az elfek nem látnak olyan jól a sötétben, mint a mélységiek, így csak találgatni tud. De azt nem nagyon szeret.
A nő mintha kicsit sántítana, s ha a csuhás olyan volna, most arra gondolna, hogy egy városit lát, aki a feldúlt Arthenior-ból menekült.
Lelassít kissé, majd húsz lépésre az ismeretlentől meg is áll, ruganyosan leugrik Éjvihar nyergéből és immáron gyalogosan közelíti meg az ismeretlent.*
- Az Erdő Szíve áldja! *Köszönti meghajolva kissé.*
- A városból érkezett vagy netán a város felől? *Kérdi azonnal, magában azért fohászkodik a Fákban Lakóhoz, hogy az ismeretlen nő - mert most már biztosan kiderül számára, hogy nő - hátha találkozott Aenae-vel vagy látta a topázszeműt és tud valamit mondani neki róla.
Persze az idetartó úton volt ideje gondolkodni, hogy ostobaság, amit csinál, de úgy volt vele, hogy baj nem lehet belőle, ha megpróbálja, legfeljebb visszafordul Vadvédbe.*
3453. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-15 19:08:25
Üzenet elküldve: 2018-05-15 19:08:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Amint távolabb kerül a várostól egészen kicsit megkönnyebbült, a mellkasát szorító kellemetlen érzésektől valamicskét fel tud lélegezni. Az sem vesz el a táj szépségéből, hogy helyenként emberekkel is találkozik az úton, mert ezen túl semmilyen interakcióba nem kell lépjen velük. Háborgó elméje kezd lassacskán lenyugodni, de hiú ábránd lenne azt gondolni, hogy belső őrlődései is véget érnek a levegő változással.
Eszébe jut Vivrithari, aki valami ork hercegnő volt, vagyis annak vallotta magát, és aki képes volt előző életét és vándorlását feladni azért, hogy letelepedjen valamiféle boldogság reményében. Lehetséges valójában neki is erre lenne szüksége, mégis egy középszerű életre gondolva elfogja az undor, holott nem rosszabb az, mint amit most művel, hogy azt sem tudja mit akar valójában.
Kis pihenőt tart az út szélén a fűben ülve. Tisztában van vele, hogy most ostobaságot művel, mert ha nem is támadják meg, de felkészületlensége könnyen okozhatja vesztét. Nem sok élelem és víz van nála, ezért nem fogja ezzel sokáig húzni. De ha halnia kell, hát vállalja, és őszintén még annyira nem is bánná.
Feltápászkodva a földről sajgó lábakkal folytatja útját. Az utóbbi időben megtett nagyobb távok következtében lábfejei tele lettek víz- és vérhólyagokkal, fájdalmának viszont igyekszik nem látványosan jelét adni.*
Eszébe jut Vivrithari, aki valami ork hercegnő volt, vagyis annak vallotta magát, és aki képes volt előző életét és vándorlását feladni azért, hogy letelepedjen valamiféle boldogság reményében. Lehetséges valójában neki is erre lenne szüksége, mégis egy középszerű életre gondolva elfogja az undor, holott nem rosszabb az, mint amit most művel, hogy azt sem tudja mit akar valójában.
Kis pihenőt tart az út szélén a fűben ülve. Tisztában van vele, hogy most ostobaságot művel, mert ha nem is támadják meg, de felkészületlensége könnyen okozhatja vesztét. Nem sok élelem és víz van nála, ezért nem fogja ezzel sokáig húzni. De ha halnia kell, hát vállalja, és őszintén még annyira nem is bánná.
Feltápászkodva a földről sajgó lábakkal folytatja útját. Az utóbbi időben megtett nagyobb távok következtében lábfejei tele lettek víz- és vérhólyagokkal, fájdalmának viszont igyekszik nem látványosan jelét adni.*
3452. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-12 09:16:50
Üzenet elküldve: 2018-05-12 09:16:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Füst a város felett//
*Halad délnek, a város felé, amikor tudatosul benne, hogy az ég alján, ott azok nem sötételf bárányfelhők, és nem is vihar közeleg. Legalábbis nem égiháború, vagy persze ki tudja, mindenesetre az orra is alátámasztja azt, amit a szeme üzen: az ott az ég alján füst a város felett.
Mindez egészen szürreálisan lelkesitő azok után, amiket nem régiben a vén elf banya ígért be Arthenior jövőjéről. Mondjuk azt azért Grimor nem gondolta, hogy a megjósolt káosz ilyen hamar bekövetkezik. Mert a káoszt nem csak a város felett gomolygó füst támasztja alá. Az Artheniorba vezető úton, szembejőve vele nem egy és nem kettő zilált külsejű, feldúlt úrinép halad északnak, lóháton, gyalog vagy nagy társzekerekkel. Szinte mindegyiken az látszik, hogy nem a Harsogóba igyekszik egy kis hétvégi borozgatásra, hanem (az ork megesküdne rá) menekül. ~De mi elől?~
Felmerül benne, hogy némelyiküket kizárólag a gyorsabb haladás érdekében mentesíti súlyosabb (és értékesebb) tárgyainak cipelésétől, de kíváncsisága egyre erősebb, és nem akarja most ezzel húzni az időt. Ezenfelül úgy véli, a hídnál, a Romtáborban előbb-utóbb feltűnik az ott élőknek az ingyen terülj terülj asztalkám áradat, és úgyis megteszik, amit a haza megkövetel.
Kíváncsisága okán pedig úgy dönt, nem észak felől, a Piactérre vezető úton érkezik a városba, hanem megkerüli a várost a szántók felé, és délről, az erdőn keresztül érkezve nézi meg, mi a fene folyik ott.*
*Halad délnek, a város felé, amikor tudatosul benne, hogy az ég alján, ott azok nem sötételf bárányfelhők, és nem is vihar közeleg. Legalábbis nem égiháború, vagy persze ki tudja, mindenesetre az orra is alátámasztja azt, amit a szeme üzen: az ott az ég alján füst a város felett.
Mindez egészen szürreálisan lelkesitő azok után, amiket nem régiben a vén elf banya ígért be Arthenior jövőjéről. Mondjuk azt azért Grimor nem gondolta, hogy a megjósolt káosz ilyen hamar bekövetkezik. Mert a káoszt nem csak a város felett gomolygó füst támasztja alá. Az Artheniorba vezető úton, szembejőve vele nem egy és nem kettő zilált külsejű, feldúlt úrinép halad északnak, lóháton, gyalog vagy nagy társzekerekkel. Szinte mindegyiken az látszik, hogy nem a Harsogóba igyekszik egy kis hétvégi borozgatásra, hanem (az ork megesküdne rá) menekül. ~De mi elől?~
Felmerül benne, hogy némelyiküket kizárólag a gyorsabb haladás érdekében mentesíti súlyosabb (és értékesebb) tárgyainak cipelésétől, de kíváncsisága egyre erősebb, és nem akarja most ezzel húzni az időt. Ezenfelül úgy véli, a hídnál, a Romtáborban előbb-utóbb feltűnik az ott élőknek az ingyen terülj terülj asztalkám áradat, és úgyis megteszik, amit a haza megkövetel.
Kíváncsisága okán pedig úgy dönt, nem észak felől, a Piactérre vezető úton érkezik a városba, hanem megkerüli a várost a szántók felé, és délről, az erdőn keresztül érkezve nézi meg, mi a fene folyik ott.*
3451. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-11 15:40:32
Üzenet elküldve: 2018-05-11 15:40:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Egyre közelebb éeve a városhoz egyre több baljós jellel találkozik. A füst egyre csak száll Arghenior egére. A városból csak kifelé jön mindenki. Kereskedők lepik el az utakat, meglehetősen feldúltan. Néhányuk kísérőinek a kezében a fegyvere és láthatóan idegesek. Egészen úgy tűnik, hogy a városban valami nagyon nincsen rendben. Ha Ult nem lett volna az Artheniori Városi Őrség tagja, most akkor is hajtaná vele született kalandvágya és kíváncsisága, hogy kiderítse, mi történt. Így viszont még valamiféle felelősségének is érzi, hogy mindent megtudjon. Végül is ezzel a feladattal küldték ide. Már a szembe jövőket is meg-megállítja néhány kérdésre. A zavaros válaszok alapján lázadás tört ki. Ult sarkával a lova véknyába vág és sietve közeledik Artheniorhoz, hogy saját szemével lássa, mi történik.*
3450. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-11 00:51:41
Üzenet elküldve: 2018-05-11 00:51:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Irza eszméletlenül hever a földön, torkán Grimor borotvaéles sarlójával. Ki tudja mióta, de az ég tüzes koronája már hanyatlóban. Csuri röppen ki a lombok közül és száll rá a lápi banya mellkasára, ahol egy éleset csippant, majd érdeklődve forgatja kis fejét és okos kis fekete szemeivel Irzát méregeti. A veréb ismét csippant. Semmi. A remete asszony csak elterülve fekszik, mint egy zsák rohadt krumpli. Nem tudni él e vagy hal e. A tűzből is már csak úgy tűnik, hogy hamu maradt csupán. Azonban a feltámadt északi szél a fák közé szaladva megcirógatja a kihunyt tüzet, ami menten felparázslik.
A lápi banya szemei hirtelen izzó vörösséggel pattannak ki, elakadt lélegzettel hördülve ül fel. Csuri riadtan szárnyra kap és visszaszáll a fák lombjai közé.*
- Gváááá! A fekete ragály az édes lápunkon… a Sötét Nagyúr… felébred…
*Irza ekkor veszi észre az ölében heverő sarlót. A lápi banya szemeinek izzása elhalványul és visszatér szürke fátyolossága.*
- A mocskos ork… az a szemtelen sárgaszemű.
*Kap a torkához, mintha csak egy torokmetszés helyét keresné, majd ismét magával kezd vitatkozni.*
- Mi az, hogy majdnem meghaltunk?! Hallgass Zira, tévedsz! Teljesen ura voltam a helyzetnek. Tudtam, hogy nem fog minket megölni. Látó vagyok, hát onnan! Hallgass ostoba!
*A perlekedésre Csuri röppen vissza a vállára.*
- Áh, Csuri hát itt vagy, kis barátunk. El kell innen mennünk, de most még nem térhetünk vissza az ingoványba. Nincs más választásunk csak a város. Azért, mert akik magukat venároknak nevezik, azok tartanak ide.
*Irza felkecmereg, kezébe véve a borotvaéles sarlót. Megvizsgálva elégedetten villantja meg banyamosolyát.*
- Pont jó lesz növénygyűjtéshez.
*Vizes tömlője mellé fűzi a vágó eszközt, megissza a kihűlt teáját, elpakol és eloltja a tűz maradékát, aztán göcsörtös botjával a kezében megindul Artheniorba, azzal a fura bizarr kúszó járásával.*
*Irza eszméletlenül hever a földön, torkán Grimor borotvaéles sarlójával. Ki tudja mióta, de az ég tüzes koronája már hanyatlóban. Csuri röppen ki a lombok közül és száll rá a lápi banya mellkasára, ahol egy éleset csippant, majd érdeklődve forgatja kis fejét és okos kis fekete szemeivel Irzát méregeti. A veréb ismét csippant. Semmi. A remete asszony csak elterülve fekszik, mint egy zsák rohadt krumpli. Nem tudni él e vagy hal e. A tűzből is már csak úgy tűnik, hogy hamu maradt csupán. Azonban a feltámadt északi szél a fák közé szaladva megcirógatja a kihunyt tüzet, ami menten felparázslik.
A lápi banya szemei hirtelen izzó vörösséggel pattannak ki, elakadt lélegzettel hördülve ül fel. Csuri riadtan szárnyra kap és visszaszáll a fák lombjai közé.*
- Gváááá! A fekete ragály az édes lápunkon… a Sötét Nagyúr… felébred…
*Irza ekkor veszi észre az ölében heverő sarlót. A lápi banya szemeinek izzása elhalványul és visszatér szürke fátyolossága.*
- A mocskos ork… az a szemtelen sárgaszemű.
*Kap a torkához, mintha csak egy torokmetszés helyét keresné, majd ismét magával kezd vitatkozni.*
- Mi az, hogy majdnem meghaltunk?! Hallgass Zira, tévedsz! Teljesen ura voltam a helyzetnek. Tudtam, hogy nem fog minket megölni. Látó vagyok, hát onnan! Hallgass ostoba!
*A perlekedésre Csuri röppen vissza a vállára.*
- Áh, Csuri hát itt vagy, kis barátunk. El kell innen mennünk, de most még nem térhetünk vissza az ingoványba. Nincs más választásunk csak a város. Azért, mert akik magukat venároknak nevezik, azok tartanak ide.
*Irza felkecmereg, kezébe véve a borotvaéles sarlót. Megvizsgálva elégedetten villantja meg banyamosolyát.*
- Pont jó lesz növénygyűjtéshez.
*Vizes tömlője mellé fűzi a vágó eszközt, megissza a kihűlt teáját, elpakol és eloltja a tűz maradékát, aztán göcsörtös botjával a kezében megindul Artheniorba, azzal a fura bizarr kúszó járásával.*
3449. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-03 18:53:49
Üzenet elküldve: 2018-05-03 18:53:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A városból távozik, a házakat és utcákat zöldellő mezők, dombok, pusztaság váltja fel, ami kellemes változás. Mintha a levegő is tisztábbnak tetszene, bár lehet, csak bebeszéli magának. Megigazítja a vállán lógó zsákot, majd elindul az orra után. Ezt a napot kirándulással tervezi tölteni, ok és cél nélkül sétálgatni fel-alá a környéken, amíg csak jól esik.
Irányt is ez alapján választ: megérzés. Az ingoványos, mocsaras vidék felé veszi az irányt. Azon gondolkodik, érdemes lenne elnéznie a mágustoronyba. Nem érdeklődik igazán a mágia iránt, de sokat hallott a helyről, és az öreg, zsémbes Abogr mesterről, akit szívesen megismerne. Nem tűnik jó társaságnak, de épp ezért kíváncsi, milyen lehet vele találkozni. Ezzel el is dőlt, komótos léptekkel indul meg.*
Irányt is ez alapján választ: megérzés. Az ingoványos, mocsaras vidék felé veszi az irányt. Azon gondolkodik, érdemes lenne elnéznie a mágustoronyba. Nem érdeklődik igazán a mágia iránt, de sokat hallott a helyről, és az öreg, zsémbes Abogr mesterről, akit szívesen megismerne. Nem tűnik jó társaságnak, de épp ezért kíváncsi, milyen lehet vele találkozni. Ezzel el is dőlt, komótos léptekkel indul meg.*
3448. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-02 19:13:40
Üzenet elküldve: 2018-05-02 19:13:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Hát ilyet Grimor, igaz ami igaz, eddig még nem látott.
A vén szutyokfészek füvet hint a forróvízbe, aztán egyszer csak felemelkedik.
Pedig az ork először még azt hiszi, hogy tán elaludt. Sőt egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy a vénség egyenesen átsétált, itt és most, az út melletti fa tövében ülve, a másvilágra. Mert jó ideig nem moccan, és annyi hangot sem ad ki, mint egy döglődő ganajtúró bogár.
Hátrébb lép, úgy bámulja a jelenést, ahogy a gusztustalan, roskatag vén elf banya a szeme láttára változik át. Kénytelen-kelletlen kiköp oldalra. ~Először az orkok, a Sötét isten szolgáiként! Az a köd! Most meg ez itt!~ bámulja a vörösen izzó, magukba forduló szemeket. A szavak maguk először el sem jutnak a tudatáig.
Aztán, ahogy magához tér az első döbbenetből, kezd figyelni arra is, miket hord össze Irza. Bár igen csak meg kell erőltesse az agytekervényeit, hogy valami értelmet hámozzon ki az egymást követő homályos értelmű nevekből és mondatokból. A kérdőjelek egyre nagyobbak az elméjében, de annyi rögtön az elején leesik neki, hogy a lápi banya a karavánpihenő végzetéről mesél. Ami azután jön, azt képtelen megjegyezni, mégis befogadja a szavakat az elméje.
~Téboly és ragály.~ Grimor elégedett. ~Káosz és métely? Füst és láng? Csodálatos!!~
Már hajlana rá, hogy néhány aranyat dobjon a vénségnek. Az ork orgyilkos nem szeret senkinek tartozni. Ha neki tartoznak, azzal sokkal többre megy.
Ám a mocsári banya a bemutatóval ereje végére ér. Úgy terül el az utolsó szavak után a földön, hogy csak úgy nyekken.
Az ork vár egy szemhunyásnyit, aztán odalépked, a csizmája orrával lassan megpróbálja a testet. Semmi. Átfordítja kissé a lábával. Semmi.
Lassan a zsákjába nyúl, és egy borotvaéles sarlót vesz elő. Egyetlen mozdulat. Ráteszi a sarlót a vén, aszott nyakra. Csak egyetlen mozdulat...
Ott hagyja, rajta, úgy egyenesedik fel. ~Tudni fogja.~
Megfordul. Néhány lépés csak. Hamar kiér az útra. Aztán elindul a város felé.*
*Hát ilyet Grimor, igaz ami igaz, eddig még nem látott.
A vén szutyokfészek füvet hint a forróvízbe, aztán egyszer csak felemelkedik.
Pedig az ork először még azt hiszi, hogy tán elaludt. Sőt egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy a vénség egyenesen átsétált, itt és most, az út melletti fa tövében ülve, a másvilágra. Mert jó ideig nem moccan, és annyi hangot sem ad ki, mint egy döglődő ganajtúró bogár.
Hátrébb lép, úgy bámulja a jelenést, ahogy a gusztustalan, roskatag vén elf banya a szeme láttára változik át. Kénytelen-kelletlen kiköp oldalra. ~Először az orkok, a Sötét isten szolgáiként! Az a köd! Most meg ez itt!~ bámulja a vörösen izzó, magukba forduló szemeket. A szavak maguk először el sem jutnak a tudatáig.
Aztán, ahogy magához tér az első döbbenetből, kezd figyelni arra is, miket hord össze Irza. Bár igen csak meg kell erőltesse az agytekervényeit, hogy valami értelmet hámozzon ki az egymást követő homályos értelmű nevekből és mondatokból. A kérdőjelek egyre nagyobbak az elméjében, de annyi rögtön az elején leesik neki, hogy a lápi banya a karavánpihenő végzetéről mesél. Ami azután jön, azt képtelen megjegyezni, mégis befogadja a szavakat az elméje.
~Téboly és ragály.~ Grimor elégedett. ~Káosz és métely? Füst és láng? Csodálatos!!~
Már hajlana rá, hogy néhány aranyat dobjon a vénségnek. Az ork orgyilkos nem szeret senkinek tartozni. Ha neki tartoznak, azzal sokkal többre megy.
Ám a mocsári banya a bemutatóval ereje végére ér. Úgy terül el az utolsó szavak után a földön, hogy csak úgy nyekken.
Az ork vár egy szemhunyásnyit, aztán odalépked, a csizmája orrával lassan megpróbálja a testet. Semmi. Átfordítja kissé a lábával. Semmi.
Lassan a zsákjába nyúl, és egy borotvaéles sarlót vesz elő. Egyetlen mozdulat. Ráteszi a sarlót a vén, aszott nyakra. Csak egyetlen mozdulat...
Ott hagyja, rajta, úgy egyenesedik fel. ~Tudni fogja.~
Megfordul. Néhány lépés csak. Hamar kiér az útra. Aztán elindul a város felé.*
3447. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-29 22:05:48
Üzenet elküldve: 2018-04-29 22:05:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
//Prófécia//
*Irza lassan bólint, félő, talán megint bedobja a banyaszunyát. Azonban, mielőtt még Grimor esetleg elgondolkozna, hogy a mocsári vénség, csendben megboldogult volna, és hajnalra már csak a kukacok mozgatják, Irza megmozdul. Szótlanul magához veszi bögréjét és megtölti vízzel, amibe ismét fekete teafüvet szór, majd visszateszi a tűzre rakott kőre. Csak a ráérős művelet végén emeli tekintetét a langaléta orkra. Fátyolos és magasztos hangon szól.*
- Ám, legyen Grimor. Lásd hát, a Belső Szem hatalmát! Halld, amit Belső Szemünk lát a Levegő Városáról, és halld a valót és a majdan eljövendőt!
*A koszlott, törődött remete asszony botjára támaszkodva felkecmereg a földről. Ahogy feláll valahogy, megváltozik, még a zsigerből taszító kisugárzása is. Valahogy magasabbnak tűnik, mint eddig, ahogy az ork láthatta, pedig ugyanolyan görnyedten áll. Aurája nem vénséges inkább időtlenül megfoghatatlan és olyan mindenek felett álló.
Csuri elröppen válláról az egyik fa lombja közé, és onnan kukucskál ki, okos kis fekete szemeivel.
A Látó hangját révült pátoszosság járja át, szürkén fátyolos szemei erőtlen derengést követően vörösen felizzanak.*
- Véres köd, kínzó halál és káosz.
A métely újra híg föld húsában vájkál,
Ahol egykoron kufár Hold volt az úr,
Ott immáron csak törődötten terül el.
A megférgesedett, mindent rothadással
Fertőző tájból túlvilági hordák fakadnak.
A valóság heges szövete átszakadt.
A Bérci ércek, a Rengeteg vadjai és a
Légi fellegvár, ha egyek, a hármak erejével
Még helyreállíthatják a rendet.
*A Látó lélegzete hörögve elakad, de most szavai nem hallnak el, hanem újabb látomást kap. Irza vén teste a botjára dőlve, görcsbe rándul, még jobban meggörnyed, mintha a gerince is mente el akarna törni. Révült rikácsoló hangon elborultan folytatja.*
- Vér, tűz és füst. Semmijük.
Por, föld, sár a mindenük,
Melyből az igaz uralom ered.
Vöröslőn horpadt címeres vért,
Mocskosan szakad, finom kelmék.
Zendülten zsarátnokos város.
Könnyfakasztó füst, a népharagja elül,
De belül véresen ül, a Sötét Nagy úr
Fortélyán kéjesen derül.
Az emberek szívében zavar
És félelem vegyül.
Barát se bízik már barátban.
Megszállott téboly, mint a füst
A Légbe szálva terjed szét
Világunk szerte, mint a fekete ragály.
Az egyensúlyra fény derül,
A fényre pedig árnyék vetül.
Sötét folt, véres üstök, fehér stigma.
Ez a bizalmatlanság titka.
*A Látó hangja elhal, vörös szemei fátyolosan elszürkülnek. A lápi banya taszító aurája visszatér, és pont olyan mocskosan törődöttnek tűnik, mint amilyen valójában. Irza ziháló, sípoló tüdejű légzése hallatszik. A vénasszony még mindig göcsörtös bonjára támaszkodik, de szakadt, vörös ruhája alatt visszerektől hasonlóan göcsörtös lábai megremegve összecsuklanak. A banya eszméletét vesztve elterül a földön, mint egy zsák rohadt krumpli.
Vajon Grimor mit fog tenni? Netán elvágja elf némber torkát kevéske aranyáért, vagy sorsára hagyva, odaveti neki azt a pár aranyat, amit kért, vagy esetleg egészen mást fog tenni? Ez a szemtelen sárgaszemű döntése.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 22:36:26
//Prófécia//
*Irza lassan bólint, félő, talán megint bedobja a banyaszunyát. Azonban, mielőtt még Grimor esetleg elgondolkozna, hogy a mocsári vénség, csendben megboldogult volna, és hajnalra már csak a kukacok mozgatják, Irza megmozdul. Szótlanul magához veszi bögréjét és megtölti vízzel, amibe ismét fekete teafüvet szór, majd visszateszi a tűzre rakott kőre. Csak a ráérős művelet végén emeli tekintetét a langaléta orkra. Fátyolos és magasztos hangon szól.*
- Ám, legyen Grimor. Lásd hát, a Belső Szem hatalmát! Halld, amit Belső Szemünk lát a Levegő Városáról, és halld a valót és a majdan eljövendőt!
*A koszlott, törődött remete asszony botjára támaszkodva felkecmereg a földről. Ahogy feláll valahogy, megváltozik, még a zsigerből taszító kisugárzása is. Valahogy magasabbnak tűnik, mint eddig, ahogy az ork láthatta, pedig ugyanolyan görnyedten áll. Aurája nem vénséges inkább időtlenül megfoghatatlan és olyan mindenek felett álló.
Csuri elröppen válláról az egyik fa lombja közé, és onnan kukucskál ki, okos kis fekete szemeivel.
A Látó hangját révült pátoszosság járja át, szürkén fátyolos szemei erőtlen derengést követően vörösen felizzanak.*
- Véres köd, kínzó halál és káosz.
A métely újra híg föld húsában vájkál,
Ahol egykoron kufár Hold volt az úr,
Ott immáron csak törődötten terül el.
A megférgesedett, mindent rothadással
Fertőző tájból túlvilági hordák fakadnak.
A valóság heges szövete átszakadt.
A Bérci ércek, a Rengeteg vadjai és a
Légi fellegvár, ha egyek, a hármak erejével
Még helyreállíthatják a rendet.
*A Látó lélegzete hörögve elakad, de most szavai nem hallnak el, hanem újabb látomást kap. Irza vén teste a botjára dőlve, görcsbe rándul, még jobban meggörnyed, mintha a gerince is mente el akarna törni. Révült rikácsoló hangon elborultan folytatja.*
- Vér, tűz és füst. Semmijük.
Por, föld, sár a mindenük,
Melyből az igaz uralom ered.
Vöröslőn horpadt címeres vért,
Mocskosan szakad, finom kelmék.
Zendülten zsarátnokos város.
Könnyfakasztó füst, a népharagja elül,
De belül véresen ül, a Sötét Nagy úr
Fortélyán kéjesen derül.
Az emberek szívében zavar
És félelem vegyül.
Barát se bízik már barátban.
Megszállott téboly, mint a füst
A Légbe szálva terjed szét
Világunk szerte, mint a fekete ragály.
Az egyensúlyra fény derül,
A fényre pedig árnyék vetül.
Sötét folt, véres üstök, fehér stigma.
Ez a bizalmatlanság titka.
*A Látó hangja elhal, vörös szemei fátyolosan elszürkülnek. A lápi banya taszító aurája visszatér, és pont olyan mocskosan törődöttnek tűnik, mint amilyen valójában. Irza ziháló, sípoló tüdejű légzése hallatszik. A vénasszony még mindig göcsörtös bonjára támaszkodik, de szakadt, vörös ruhája alatt visszerektől hasonlóan göcsörtös lábai megremegve összecsuklanak. A banya eszméletét vesztve elterül a földön, mint egy zsák rohadt krumpli.
Vajon Grimor mit fog tenni? Netán elvágja elf némber torkát kevéske aranyáért, vagy sorsára hagyva, odaveti neki azt a pár aranyat, amit kért, vagy esetleg egészen mást fog tenni? Ez a szemtelen sárgaszemű döntése.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.29 22:36:26
3446. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-26 12:07:41
Üzenet elküldve: 2018-04-26 12:07:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*A banya mondókájának megint csak nem sok veleje van, legalábbis Grimor számára. Annyit mindenképp kihámoz a múlt-jelen-jövő kérdéskör hármasságának rekedt hangú fejtegetéseiből, hogy a messziről háromnapos vízihullának látszó, gubancos hajú, állandóan magával motyogó lápi boszorka ~jó hogy nincs itt a többi! Három ilyen él a lápban fenn a tónál, vagy mit mesélt Marla. De miért bújt elő a lyukából?~ tud valamit. ~Vagyis a belseje. Valami háromszemű ez.~
A jövendőjének rekedt hangú feltárása 13 aranyért azonban sehogysem csigázza fel Grimor érdeklődését. Azt, hogy a nem túl távoli jövőben Arthenior megtört vezetése küldöttséget indít a táborba, és az ott élőknek palotákat ajánl fel a gazdagnegyedben, ha abbahagyjak a Lihanechbe tartó karavánok zaklatását, bár többször elképzelte, de mégsem hinné el a banyának. Annak meg nem érzi égető szükségét, hogy valaki felvilágosítsa arról, hogy valószínűleg nem éri meg az öregkort.*
- A városiak jövendője. A városuk jövendője. A Levegővárosé. *köp ki oldalra, ahogy kimondja.*
- Az érdekel. Arról mondj valamit! *hajol közel újra a banyához, beleartikulálva a szavakat az arcába. Ahhoz még nem fűlik a foga, hogy pénzt adjon a vénségnek. De már hajlik rá.*
- Utána megfizetlek! *villan a Grimor-féle vicsor.*
*A banya mondókájának megint csak nem sok veleje van, legalábbis Grimor számára. Annyit mindenképp kihámoz a múlt-jelen-jövő kérdéskör hármasságának rekedt hangú fejtegetéseiből, hogy a messziről háromnapos vízihullának látszó, gubancos hajú, állandóan magával motyogó lápi boszorka ~jó hogy nincs itt a többi! Három ilyen él a lápban fenn a tónál, vagy mit mesélt Marla. De miért bújt elő a lyukából?~ tud valamit. ~Vagyis a belseje. Valami háromszemű ez.~
A jövendőjének rekedt hangú feltárása 13 aranyért azonban sehogysem csigázza fel Grimor érdeklődését. Azt, hogy a nem túl távoli jövőben Arthenior megtört vezetése küldöttséget indít a táborba, és az ott élőknek palotákat ajánl fel a gazdagnegyedben, ha abbahagyjak a Lihanechbe tartó karavánok zaklatását, bár többször elképzelte, de mégsem hinné el a banyának. Annak meg nem érzi égető szükségét, hogy valaki felvilágosítsa arról, hogy valószínűleg nem éri meg az öregkort.*
- A városiak jövendője. A városuk jövendője. A Levegővárosé. *köp ki oldalra, ahogy kimondja.*
- Az érdekel. Arról mondj valamit! *hajol közel újra a banyához, beleartikulálva a szavakat az arcába. Ahhoz még nem fűlik a foga, hogy pénzt adjon a vénségnek. De már hajlik rá.*
- Utána megfizetlek! *villan a Grimor-féle vicsor.*
3445. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-25 00:37:54
Üzenet elküldve: 2018-04-25 00:37:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimor távozni készül. Irza nem bírja megállni, hogy egy apró információ morzsával fel ne piszkálja a szemtelen sárgaszemű érdeklődését. A langaléta ork megtorpan.*
~ Meg vagy! ~
*Gondolja magában elégedetten a lápi banya.
Irza kifejezéstelenül bámul a tűzbe, miközben Grimor körbejárja, mint valami vizsgálnivaló csodabogarat. Aztán, amikor az ork odalép hozzá és visszakérdezve egészen a rút arcába hajol, még hozzá sárgás fogaival bambán a képébe vigyorogva, a büdös némber viszonozza a szívélyes gesztust és Grimorra villantja ravaszul ocsmány banyamosolyát.*
- Mi azt nem tudhatjuk.
*Az ork hirtelen elhátrál tőle, minden bizonnyal a mocsári vénség illata csapta meg az orrát. Irza nem zavartatva magát, fátyolos hangon folytatja.*
- A holnap a jövő, a ma a jelen és a tegnap a múlt, de élni csak a jelenben lehet. A múlton keseregni-, a jövőben pedig hinni lehet.
*Magyarázza Irza átszellemülten a banyarizsát, de Grimor kérdéseire már ravasz mosolyra húzódik undorító szája, és szürkén fátyolos szemeit a szemtelen sárgaszeműébe fúrja.*
- Mi nem szolgálunk egy Istenséget sem. Mi csak a Belső Szem hatalmának hajtunk fejet, és annak akaratát teljesítjük. Mi nem ismerünk senkit, de mindenről tudunk mindent, ha a Belső Szem elénk tárja.
*Sípoló tüdőhangon vesz egy felületes lélegzetet, aztán az orknak szegezi a kérdést.*
- Akarod e tudni a jövendőd Grimor?
*A Látó intőn megemeli göcsötös botját és a fátyolos hangnemnél maradva tovább beszél.*
- Mielőtt válaszolnál, figyelmeztetünk a tudásnak ára van, és mivel nincs két egyforma lanawini, nincs két egyforma sors és végzet sem, így jövendőmondásnak is más-más ára van. Neked 13 aranyért adunk betekintést a jövődbe.
*Ha Grimor kifizeti a honoráriumot, Irza akkor mond jövendőt a szemtelen orknak.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.25 00:43:23
*Grimor távozni készül. Irza nem bírja megállni, hogy egy apró információ morzsával fel ne piszkálja a szemtelen sárgaszemű érdeklődését. A langaléta ork megtorpan.*
~ Meg vagy! ~
*Gondolja magában elégedetten a lápi banya.
Irza kifejezéstelenül bámul a tűzbe, miközben Grimor körbejárja, mint valami vizsgálnivaló csodabogarat. Aztán, amikor az ork odalép hozzá és visszakérdezve egészen a rút arcába hajol, még hozzá sárgás fogaival bambán a képébe vigyorogva, a büdös némber viszonozza a szívélyes gesztust és Grimorra villantja ravaszul ocsmány banyamosolyát.*
- Mi azt nem tudhatjuk.
*Az ork hirtelen elhátrál tőle, minden bizonnyal a mocsári vénség illata csapta meg az orrát. Irza nem zavartatva magát, fátyolos hangon folytatja.*
- A holnap a jövő, a ma a jelen és a tegnap a múlt, de élni csak a jelenben lehet. A múlton keseregni-, a jövőben pedig hinni lehet.
*Magyarázza Irza átszellemülten a banyarizsát, de Grimor kérdéseire már ravasz mosolyra húzódik undorító szája, és szürkén fátyolos szemeit a szemtelen sárgaszeműébe fúrja.*
- Mi nem szolgálunk egy Istenséget sem. Mi csak a Belső Szem hatalmának hajtunk fejet, és annak akaratát teljesítjük. Mi nem ismerünk senkit, de mindenről tudunk mindent, ha a Belső Szem elénk tárja.
*Sípoló tüdőhangon vesz egy felületes lélegzetet, aztán az orknak szegezi a kérdést.*
- Akarod e tudni a jövendőd Grimor?
*A Látó intőn megemeli göcsötös botját és a fátyolos hangnemnél maradva tovább beszél.*
- Mielőtt válaszolnál, figyelmeztetünk a tudásnak ára van, és mivel nincs két egyforma lanawini, nincs két egyforma sors és végzet sem, így jövendőmondásnak is más-más ára van. Neked 13 aranyért adunk betekintést a jövődbe.
*Ha Grimor kifizeti a honoráriumot, Irza akkor mond jövendőt a szemtelen orknak.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.25 00:43:23
3444. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-22 08:56:41
Üzenet elküldve: 2018-04-22 08:56:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimor magában vállat von. Ha tudja, hát tudja. Végtére is sokan ismerik. Artheniorban is, meg idekinn is. Mióta az eszét tudja, a táborban él. Míg a Karavánpihenő nem vált romhalmazzá, a Szeszélyes Hermelinben megtalálta, aki akarta. ~Biztos bejár a táborba. Marlához. Fene bánja!
Hasznát, úgy néz ki, a vízen kívül nem venni. Nem mond ez semmit, aminek bármi értelme lenne!
Öljem meg pár aranyért? Úgy visítana, mint a lápi malac. Nem éri meg a veszkődést. Nincs bájitala se, akkor megpróbálta volna eladni.~ lohad le az érdeklődése a szutykos vénség iránt. Az végre abbahagyja a vizén való óbégást, és elvonaglik a patak irányába, hogy megtöltse a kiürített vizes tömlőjét. Grimor még egy ideig utána bámul, aztán lassan elteszi a tőrét, és úgy dönt, ideje a távozás hímes mezejére lépnie. A banya visszatértével már nem foglalkozik, sem azzal, ahogy az visszafészkelődi magát újra a fája tövébe. Csak akkor áll meg, amikor a búcsúszavakat meghallja.
Megfordul, de nem szól semmit, csak visszasétál, és körbejárja Irzát.
~Eszes vénasszony ez! Nem hülye! Valami tudományos, annak kell lennie!~ próbálja munkára fogni az agytekervényeit. ~Honnan tudta, hogy az a kettő a templomukba akar menni?~*
- Kellett volna?! *hajol egész közel a vénség pofázmányához, miközben kivillantja sárgás fogait, ahogy újra előveszi a Grimor-féle hátborzongató vicsort.* - Majd holnap. *teszi hozza még higgadtan, ahogy hátrahúzódik. ~Nézzen csak előbb szét a két bolond pirtianesi a városban. Ha azután is akarják, kitalálunk valamit. Mert a csuhásokkal odabenn ostobaság ujjat húzni. Azok elevenen megsütik, aki ellenük fenekedik. Most még azt az istent is beköltöztették a templomukba.~*
- Mit tudsz a Sötétség istenéről? Őt szolgálod, mint az a kettő? Ismered őket? *vált át hirtelen nyájasan érdeklődő stílusra, de a szemei ugyanolyan hidegsárgán néznek, mint eddig. Hátha megtud valami hasznosat a vénségtől.*
*Grimor magában vállat von. Ha tudja, hát tudja. Végtére is sokan ismerik. Artheniorban is, meg idekinn is. Mióta az eszét tudja, a táborban él. Míg a Karavánpihenő nem vált romhalmazzá, a Szeszélyes Hermelinben megtalálta, aki akarta. ~Biztos bejár a táborba. Marlához. Fene bánja!
Hasznát, úgy néz ki, a vízen kívül nem venni. Nem mond ez semmit, aminek bármi értelme lenne!
Öljem meg pár aranyért? Úgy visítana, mint a lápi malac. Nem éri meg a veszkődést. Nincs bájitala se, akkor megpróbálta volna eladni.~ lohad le az érdeklődése a szutykos vénség iránt. Az végre abbahagyja a vizén való óbégást, és elvonaglik a patak irányába, hogy megtöltse a kiürített vizes tömlőjét. Grimor még egy ideig utána bámul, aztán lassan elteszi a tőrét, és úgy dönt, ideje a távozás hímes mezejére lépnie. A banya visszatértével már nem foglalkozik, sem azzal, ahogy az visszafészkelődi magát újra a fája tövébe. Csak akkor áll meg, amikor a búcsúszavakat meghallja.
Megfordul, de nem szól semmit, csak visszasétál, és körbejárja Irzát.
~Eszes vénasszony ez! Nem hülye! Valami tudományos, annak kell lennie!~ próbálja munkára fogni az agytekervényeit. ~Honnan tudta, hogy az a kettő a templomukba akar menni?~*
- Kellett volna?! *hajol egész közel a vénség pofázmányához, miközben kivillantja sárgás fogait, ahogy újra előveszi a Grimor-féle hátborzongató vicsort.* - Majd holnap. *teszi hozza még higgadtan, ahogy hátrahúzódik. ~Nézzen csak előbb szét a két bolond pirtianesi a városban. Ha azután is akarják, kitalálunk valamit. Mert a csuhásokkal odabenn ostobaság ujjat húzni. Azok elevenen megsütik, aki ellenük fenekedik. Most még azt az istent is beköltöztették a templomukba.~*
- Mit tudsz a Sötétség istenéről? Őt szolgálod, mint az a kettő? Ismered őket? *vált át hirtelen nyájasan érdeklődő stílusra, de a szemei ugyanolyan hidegsárgán néznek, mint eddig. Hátha megtud valami hasznosat a vénségtől.*
3443. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-21 20:00:21
Üzenet elküldve: 2018-04-21 20:00:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimor hangjában hallva a meghökkenést, Irza rút vigyorát ismét megvillantja.*
- Igen, tudjuk a neved. Sok dolgot látunk, és ezért sok dologról tudunk.
*A lápi banya nem fejti ki, hogy ezt hogy érti. Szó szerint, átvitt értelemben vagy is-is.
Irza szeret rébuszokban beszélni, de az is igaz, hogy a remete életmód miatt már több évtizede csak saját maga társasága. Néha úgy beszél másokkal, mintha magával tenné, amit magától értetődőnek vesz, úgy gondolja, hogy a másiknak is az. Eszébe se jut, hogy a másiknak fogalma sincs, hogy ő éppen miről beszél.
Irza ültében a tűzbe réved, majd a tébolyodott némber magában kezd már megint beszélni.*
- Ah! Zira, hallod? Méregkeverőnek néz minket…
*Irza undorító nevetésre ragadtatja magát a feltételezésen. Ki tudja miért. De aztán taszító öröme hirtelen elhal.*
- Mi az, hogy úgyis nézzünk ki?! Így legalább elkerülnek minket… hallgass tudom, hogy mit válaszolunk ennek a félkegyelműnek.
*Az elf banya ismét Grimorra emeli a tekintetét.*
- Lehet, hogy igen, de lehet hogy nem. Semmi közöd hozzá!
*Grimor szemtelenségén, hogy nem hajlandó vizet hozni, igencsak megdühödik.*
- Eh! Hallod Zira, a mocskos orkját?! A pofátlan benyakalta a vizünk, erre hagyja, hogy mi botorkáljunk vízért... a mi korunkban.
*Irza ismét feltápászkodik a tűztől, botját a keze ügyébe veszi. Felvéve az üres vizes tömlőt a földről, gyilkos pillantást küld az orkra, majd házsártosan felhorkantva megindul, azzal a bizarr kúszó járásával a forráshoz. Csuri átröppen a válláról a botjára, és onnan figyeli, hogy hova mennek. Elhaladnak az öreg tölgy mellett, és eltűnnek Grimor szeme elől. Elérik a forrást, melyből egy kis patak ered. Irza a botjára támaszkodva, nyögve leguggol, és a vízbe meríti a tömlőjét, mikor megtelt visszadugaszolja, a derekára köti, és visszaindul. Az öreg tölgy mögül kilépve, látja a langaléta ork még mindig ott van.*
- Te még mindig itt vagy? Eh! Megmondtuk, hogy takarodj!
*Az orra alatt morogva elsétál Grimor mellett, visszaül a tűzhöz, botját elfekteti az ölében. Csuri visszaszáll a vállára. Irza így szól: *
- Lepaktáltatok a sötétség erőivel… hát miért nem tartottál velük a templomhoz?
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.21 20:08:05
*Grimor hangjában hallva a meghökkenést, Irza rút vigyorát ismét megvillantja.*
- Igen, tudjuk a neved. Sok dolgot látunk, és ezért sok dologról tudunk.
*A lápi banya nem fejti ki, hogy ezt hogy érti. Szó szerint, átvitt értelemben vagy is-is.
Irza szeret rébuszokban beszélni, de az is igaz, hogy a remete életmód miatt már több évtizede csak saját maga társasága. Néha úgy beszél másokkal, mintha magával tenné, amit magától értetődőnek vesz, úgy gondolja, hogy a másiknak is az. Eszébe se jut, hogy a másiknak fogalma sincs, hogy ő éppen miről beszél.
Irza ültében a tűzbe réved, majd a tébolyodott némber magában kezd már megint beszélni.*
- Ah! Zira, hallod? Méregkeverőnek néz minket…
*Irza undorító nevetésre ragadtatja magát a feltételezésen. Ki tudja miért. De aztán taszító öröme hirtelen elhal.*
- Mi az, hogy úgyis nézzünk ki?! Így legalább elkerülnek minket… hallgass tudom, hogy mit válaszolunk ennek a félkegyelműnek.
*Az elf banya ismét Grimorra emeli a tekintetét.*
- Lehet, hogy igen, de lehet hogy nem. Semmi közöd hozzá!
*Grimor szemtelenségén, hogy nem hajlandó vizet hozni, igencsak megdühödik.*
- Eh! Hallod Zira, a mocskos orkját?! A pofátlan benyakalta a vizünk, erre hagyja, hogy mi botorkáljunk vízért... a mi korunkban.
*Irza ismét feltápászkodik a tűztől, botját a keze ügyébe veszi. Felvéve az üres vizes tömlőt a földről, gyilkos pillantást küld az orkra, majd házsártosan felhorkantva megindul, azzal a bizarr kúszó járásával a forráshoz. Csuri átröppen a válláról a botjára, és onnan figyeli, hogy hova mennek. Elhaladnak az öreg tölgy mellett, és eltűnnek Grimor szeme elől. Elérik a forrást, melyből egy kis patak ered. Irza a botjára támaszkodva, nyögve leguggol, és a vízbe meríti a tömlőjét, mikor megtelt visszadugaszolja, a derekára köti, és visszaindul. Az öreg tölgy mögül kilépve, látja a langaléta ork még mindig ott van.*
- Te még mindig itt vagy? Eh! Megmondtuk, hogy takarodj!
*Az orra alatt morogva elsétál Grimor mellett, visszaül a tűzhöz, botját elfekteti az ölében. Csuri visszaszáll a vállára. Irza így szól: *
- Lepaktáltatok a sötétség erőivel… hát miért nem tartottál velük a templomhoz?
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.21 20:08:05
3442. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-20 09:39:37
Üzenet elküldve: 2018-04-20 09:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Grimornak derengeni kezd valami egy vajákos vén lápi banyáról, akit Marla emlegetett párszor. De az odafenn a tó környékén él. ~Ez lenne az? A mocsárral együtt terjed?~ A legtöbbjét figyelmen kívül hagyja, amit a nyanya összehord, ahogy a tüze körül matat, csak bámulja a vágottfülű, gubancos hajú elf vénasszonyt.*
- Grimor? *akad fenn azért a néven, és kérdez vissza hidegen, persze sokan ismerik, a táborban mindenki, de ezt a szutyokfészek vénséget ő sose látta. Csak tán nem lát a fejébe.
Persze ha valami vajákos féle... Marla sok mindent összehord.*
- Értesz a mérgekhez? Bájitalokhoz? *érdeklődik a lényegi információk felől. A fogpiszkálást egy idő után abbahagyja, és a tőr nyelének jobb híján a tenyerét kezdi el ütni. Felőle Rozinak is hívhatják a nyanyát, nem a neve érdekli.
A puszipajtásra nem reagál, Grimornak a fél Romtábor a puszipajtása, bár ezt a szót valószínűleg még nem ejtette ki a száján senki ott. Hogy a banya pontosan kire gondolhat, nem tudja, de nem is érdekli. ~Talán látott a két orkkal az úton? Tudhat valamit róluk?~ Hogy nem száll le a vízről, annyit odavet a miheztartás végett.*
- Eriggy vízért magad!
*Grimornak derengeni kezd valami egy vajákos vén lápi banyáról, akit Marla emlegetett párszor. De az odafenn a tó környékén él. ~Ez lenne az? A mocsárral együtt terjed?~ A legtöbbjét figyelmen kívül hagyja, amit a nyanya összehord, ahogy a tüze körül matat, csak bámulja a vágottfülű, gubancos hajú elf vénasszonyt.*
- Grimor? *akad fenn azért a néven, és kérdez vissza hidegen, persze sokan ismerik, a táborban mindenki, de ezt a szutyokfészek vénséget ő sose látta. Csak tán nem lát a fejébe.
Persze ha valami vajákos féle... Marla sok mindent összehord.*
- Értesz a mérgekhez? Bájitalokhoz? *érdeklődik a lényegi információk felől. A fogpiszkálást egy idő után abbahagyja, és a tőr nyelének jobb híján a tenyerét kezdi el ütni. Felőle Rozinak is hívhatják a nyanyát, nem a neve érdekli.
A puszipajtásra nem reagál, Grimornak a fél Romtábor a puszipajtása, bár ezt a szót valószínűleg még nem ejtette ki a száján senki ott. Hogy a banya pontosan kire gondolhat, nem tudja, de nem is érdekli. ~Talán látott a két orkkal az úton? Tudhat valamit róluk?~ Hogy nem száll le a vízről, annyit odavet a miheztartás végett.*
- Eriggy vízért magad!
3441. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-04-19 23:34:38
Üzenet elküldve: 2018-04-19 23:34:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mint a mesékben vagy mégse//
*Irza látva, hogy az ork bambán vigyorogva, csak áll, rikácsolva rárivall.*
- Töröld le azt a bárgyú vigyort a képedről! Tedd magad hasznossá!
*Aztán úgy tűnik, nem törődik az orkkal, mert tenni-venni kezd. Visszateszi a kőre a fém bögrét. Jajongva felkecmereg a földről, és nekilát némi rőzsét gyűjteni. A művelet közben hátat fordít a szemtelen sárga-szeműnek, aki ekkor veszi elő a fogpiszkáló tőrét, és a remete asszony kiléte felől érdeklődik.*
- Grimor! Azt ajánljuk, tedd el azt a dobótőrt, és gyorsan verd ki a fejedből, amit tervezel! Hidd el, nem járnál sikerrel! Ne aggódj! Mi nem támadunk senkire, amíg nincs rá jó okunk.
*Undorítóan ravasz mosollyal a képén fordul meg, egy ölnyi gallyal a karjaiban. Elhalványuló vörös derengés látható egy pillanatra szemeiben. Lepakolja a rőzsét, majd megrakja a tüzet.*
- Szólíts Irzának!
*Visszaül, hátát a fatörzsének veti. Szürkén fátyolos szemeit a langaléta orkra emeli.*
- Amúgy hol hagytad a két puszipajtásod?
*Gonosz vigyort villant Grimorra, aminek következtében az ork is megcsodálhatja a sárgás-feketés fogakkal tűzdelt, csábos banyamosolyt. Irza nem a Belső Szem által tud a másik két orkról, csupán látta hármukat az ingoványban, mivel maga is ott él. A mosoly után, sürgetve szól.*
- Hozod már azt a vizet?! Akarunk még egy teát inni. Vagy takarodj a jó büdös francba, és majd mi elmegyünk vízért!
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.19 23:57:08
*Irza látva, hogy az ork bambán vigyorogva, csak áll, rikácsolva rárivall.*
- Töröld le azt a bárgyú vigyort a képedről! Tedd magad hasznossá!
*Aztán úgy tűnik, nem törődik az orkkal, mert tenni-venni kezd. Visszateszi a kőre a fém bögrét. Jajongva felkecmereg a földről, és nekilát némi rőzsét gyűjteni. A művelet közben hátat fordít a szemtelen sárga-szeműnek, aki ekkor veszi elő a fogpiszkáló tőrét, és a remete asszony kiléte felől érdeklődik.*
- Grimor! Azt ajánljuk, tedd el azt a dobótőrt, és gyorsan verd ki a fejedből, amit tervezel! Hidd el, nem járnál sikerrel! Ne aggódj! Mi nem támadunk senkire, amíg nincs rá jó okunk.
*Undorítóan ravasz mosollyal a képén fordul meg, egy ölnyi gallyal a karjaiban. Elhalványuló vörös derengés látható egy pillanatra szemeiben. Lepakolja a rőzsét, majd megrakja a tüzet.*
- Szólíts Irzának!
*Visszaül, hátát a fatörzsének veti. Szürkén fátyolos szemeit a langaléta orkra emeli.*
- Amúgy hol hagytad a két puszipajtásod?
*Gonosz vigyort villant Grimorra, aminek következtében az ork is megcsodálhatja a sárgás-feketés fogakkal tűzdelt, csábos banyamosolyt. Irza nem a Belső Szem által tud a másik két orkról, csupán látta hármukat az ingoványban, mivel maga is ott él. A mosoly után, sürgetve szól.*
- Hozod már azt a vizet?! Akarunk még egy teát inni. Vagy takarodj a jó büdös francba, és majd mi elmegyünk vízért!
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.19 23:57:08
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389