Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 174 (3461. - 3480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3480. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-27 16:10:42
Üzenet elküldve: 2018-05-27 16:10:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul, Ishala//
*Vadul tépi a tetőt a vihar, s helyenként át is ázik, de annyi hely éppen van, hogy mindenki találjon egy száraz részt az éjjelre.
Motozásra lesz figyelmes, résre nyílt szemei Shen után csukódó ajtóra rebbennek. Még visszahunyja őket, pedig ébredni kellene. Sietni haza. Már inkább a saját ágyában aludna, így is jobban elmaradtak a kelleténél. Isqeha suttogására viszont kipattannak a szemei.*
- Tessék? *Fel is ül, s mivel úgy aludt el, ahogyan jöttek, nincs túl sok teendője, hogy indulásra kész állapotba igazítsa magát. Talán egy fésülködés nem ártana, mert a kibomlott tincsek madárfészekké álltak össze a fején, de ezzel most aligha törődik. Kócosan s az előző napi út porával fedve kel fel a föl a földről, s hajtja össze pokrócát, melyet a nyeregtáska mellé lök.
Aztán Isqeha után indul, aki már odakint Annu sebeit ápolja.*
- Jó reggelt! *köszön mindenkinek, fél szemmel látja az idegent is, s felé is biccent, de első körben Xotaráról akar megtudni mindent.*
- Isq, ez biztos? A lova? Mondott valakinek valamit? Hallottatok éjjel bármi zajt esetleg?
*Elfekhez méltó vájt füleivel bizony nem hallott semmi, így nem csodálkozna, ha ugyan úgy más sem hallott volna.*
- Nyomokat láttatok? *körbejártatja tekintetét, hátha meglát valamit, amit a többiek nem.* Dulakodást, vagy csak egyedül ment? *sorolja kérdéseit.* Nem térhetünk vissza nélküle.
~Első utam, és elhagyok egy társat. Hát ez gyönyörű!~
- Elkezdem felkészíteni a lovakat, addig szedjétek rendbe magatokat. Légyszives *hangzik a határozott kérés, mielőtt megkezdené s szedelőzködést.
El nem tudja képzelni, hogy Xotara miért ment el. Hogy nem haramiák vitték, abban szinte biztos, ha a csoportosulásra nem rontottak rá a kunyhóban.
~Olyan csendben nem tudták volna elvinni, valaki biztosan észrevette volna. Vagy útnak eredt volna valamerre, vízért, vagy másért, és baleset érte? De ebben a nagy viharban minek is indult volna el?~
Mielőtt nyergelni kezdene, nyeregtáskájába túr, hogy ellenőrizze, minden megvan-e benne. Eközben ujjai valami máson akadnak meg. Száraz papírt érint, s tudomása szerint papír és toll a tarisznyájában van. Kiveszi, s kihajtja a pergament, s ismerős betűk tűnnek fel rajta. Valójában két levél, legalábbis két írás. Forgatja kicsit. Az egyik Xotot szólítja meg, a másik viszont őt. Ott kezdi olvasni, ami neki szól, a másik felét majd utána átfutja. Nem hosszú a levél, de ahogy előre halad benne, egyre felszalad szemöldöke.
Közben vet egy gyanakvó pillantást Shen'eriel felé, aki éppen félmeztelenül mosakszik, aztán torkát köszörülve tovább olvassa némán a sorokat. A hátoldalt is elolvassa, melyet Umon írt Xotarának, és így már egészen világossá válik előtte néhány dolog. Mikor ezzel is végzett, összehajtja a pergament, s zsebre teszi. Vadvédig biztosan nem adja ki a kezéből. Túl sok bizalmasság van ebben, mint hogy csak közkézre adja.*
- Xotara elhagyott minket. azt írta, talán visszatér egyszer.
~Xotara nagylány már, tud vigyázni magára.~
*De akár hogy is, csak venár ő is, mint ha testvére volna, pedig más fajba tartoznak. Mint a tűz és a víz, mégis…
Sóhajtva fordul a többiek felé, ahol Annura siklik pillantása.*
- Hogy vagy Annu? *kérdezi, majd tovább pillant, az idegenre, aki a kútnál dolgozik valamit. Odasétál, mellesleg neki sem ártana megmosakodnia. Ezek szerint összebarátkozott Isqehával annyira, hogy besegítsen neki a kondérmosásban. Ahogy közeledik, még éppen hallja Shen szavait.*
- Xotara, mélységi, de főleg venár *vet egy némileg feddő oldalpillantást Shen felé, de hangja csak tényeket közöl, főleg az idegennek.*
- Üdvözöllek, Lyzendra vagyok. Mi szél hozott? *méri végig az ezüsthajú férfit, s a vörös ruhát már menet közben. ~Húdevörös~ Majd mikor Shen felhagyott a mosdással, gyorsan ő is a vízhez lép, megmossa az arcát, s kicsit nyakát is. Nem viszi túlzásba, otthon vára a dézsa. Ez a pár löttyintés viszont egészen felfrissíti a körülményekhez képest.*
- Jól hallottam, Shen meghívott Vadvédbe?
*Kicsit karót nyeltnek tűnhet, pláne, hogy ez a reggel sem indul zökkenőmentesen, s ahogy Selest ismeri, még vele is lehet egy köre Xotara miatt. Így fél pillantást vet az ajtóra is, ha előbújik a lány, szeretne vele négy szem közt beszélni. Addig is minél többet szeretne az idegenről is tudni, pláne ha tényleg velük tartana.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul, Ishala//
*Vadul tépi a tetőt a vihar, s helyenként át is ázik, de annyi hely éppen van, hogy mindenki találjon egy száraz részt az éjjelre.
Motozásra lesz figyelmes, résre nyílt szemei Shen után csukódó ajtóra rebbennek. Még visszahunyja őket, pedig ébredni kellene. Sietni haza. Már inkább a saját ágyában aludna, így is jobban elmaradtak a kelleténél. Isqeha suttogására viszont kipattannak a szemei.*
- Tessék? *Fel is ül, s mivel úgy aludt el, ahogyan jöttek, nincs túl sok teendője, hogy indulásra kész állapotba igazítsa magát. Talán egy fésülködés nem ártana, mert a kibomlott tincsek madárfészekké álltak össze a fején, de ezzel most aligha törődik. Kócosan s az előző napi út porával fedve kel fel a föl a földről, s hajtja össze pokrócát, melyet a nyeregtáska mellé lök.
Aztán Isqeha után indul, aki már odakint Annu sebeit ápolja.*
- Jó reggelt! *köszön mindenkinek, fél szemmel látja az idegent is, s felé is biccent, de első körben Xotaráról akar megtudni mindent.*
- Isq, ez biztos? A lova? Mondott valakinek valamit? Hallottatok éjjel bármi zajt esetleg?
*Elfekhez méltó vájt füleivel bizony nem hallott semmi, így nem csodálkozna, ha ugyan úgy más sem hallott volna.*
- Nyomokat láttatok? *körbejártatja tekintetét, hátha meglát valamit, amit a többiek nem.* Dulakodást, vagy csak egyedül ment? *sorolja kérdéseit.* Nem térhetünk vissza nélküle.
~Első utam, és elhagyok egy társat. Hát ez gyönyörű!~
- Elkezdem felkészíteni a lovakat, addig szedjétek rendbe magatokat. Légyszives *hangzik a határozott kérés, mielőtt megkezdené s szedelőzködést.
El nem tudja képzelni, hogy Xotara miért ment el. Hogy nem haramiák vitték, abban szinte biztos, ha a csoportosulásra nem rontottak rá a kunyhóban.
~Olyan csendben nem tudták volna elvinni, valaki biztosan észrevette volna. Vagy útnak eredt volna valamerre, vízért, vagy másért, és baleset érte? De ebben a nagy viharban minek is indult volna el?~
Mielőtt nyergelni kezdene, nyeregtáskájába túr, hogy ellenőrizze, minden megvan-e benne. Eközben ujjai valami máson akadnak meg. Száraz papírt érint, s tudomása szerint papír és toll a tarisznyájában van. Kiveszi, s kihajtja a pergament, s ismerős betűk tűnnek fel rajta. Valójában két levél, legalábbis két írás. Forgatja kicsit. Az egyik Xotot szólítja meg, a másik viszont őt. Ott kezdi olvasni, ami neki szól, a másik felét majd utána átfutja. Nem hosszú a levél, de ahogy előre halad benne, egyre felszalad szemöldöke.
Közben vet egy gyanakvó pillantást Shen'eriel felé, aki éppen félmeztelenül mosakszik, aztán torkát köszörülve tovább olvassa némán a sorokat. A hátoldalt is elolvassa, melyet Umon írt Xotarának, és így már egészen világossá válik előtte néhány dolog. Mikor ezzel is végzett, összehajtja a pergament, s zsebre teszi. Vadvédig biztosan nem adja ki a kezéből. Túl sok bizalmasság van ebben, mint hogy csak közkézre adja.*
- Xotara elhagyott minket. azt írta, talán visszatér egyszer.
~Xotara nagylány már, tud vigyázni magára.~
*De akár hogy is, csak venár ő is, mint ha testvére volna, pedig más fajba tartoznak. Mint a tűz és a víz, mégis…
Sóhajtva fordul a többiek felé, ahol Annura siklik pillantása.*
- Hogy vagy Annu? *kérdezi, majd tovább pillant, az idegenre, aki a kútnál dolgozik valamit. Odasétál, mellesleg neki sem ártana megmosakodnia. Ezek szerint összebarátkozott Isqehával annyira, hogy besegítsen neki a kondérmosásban. Ahogy közeledik, még éppen hallja Shen szavait.*
- Xotara, mélységi, de főleg venár *vet egy némileg feddő oldalpillantást Shen felé, de hangja csak tényeket közöl, főleg az idegennek.*
- Üdvözöllek, Lyzendra vagyok. Mi szél hozott? *méri végig az ezüsthajú férfit, s a vörös ruhát már menet közben. ~Húdevörös~ Majd mikor Shen felhagyott a mosdással, gyorsan ő is a vízhez lép, megmossa az arcát, s kicsit nyakát is. Nem viszi túlzásba, otthon vára a dézsa. Ez a pár löttyintés viszont egészen felfrissíti a körülményekhez képest.*
- Jól hallottam, Shen meghívott Vadvédbe?
*Kicsit karót nyeltnek tűnhet, pláne, hogy ez a reggel sem indul zökkenőmentesen, s ahogy Selest ismeri, még vele is lehet egy köre Xotara miatt. Így fél pillantást vet az ajtóra is, ha előbújik a lány, szeretne vele négy szem közt beszélni. Addig is minél többet szeretne az idegenről is tudni, pláne ha tényleg velük tartana.*
3479. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-27 12:01:01
Üzenet elküldve: 2018-05-27 12:01:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul, Ishala//
- A botnak két vége van! *kiáltja vissza, amikor hallja, ahogy az idegen azt mondja a dokinak, hogy egyedül van, mint a botja vége.*
- Ne hamukázzá', mer' kiszagoljuk! *teszi hozzá ugyanolyan hangosan. Ám elég nehéz komolyan venni, miközben folyamatos csurgó hang kíséri mondanivalóját.
Amikor Isq bemutatja, már visszafelé tart a brunzolásból, épp a nadrágját köti meg, de annyi esze neki is van, hogy ne nyújtson kezet az idegennek.*
- Hellóka, jah, Sheni vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *vigyorog a furcsa öltözetű hegyesfülűre. Ez a vörös cucc elég feltűnő már magában is, mint valami zászló. A csizmáját még mindig nem vette vissza, jól esik neki a fű csiklandozása a lábbeliben eltöltött éjszaka után.
Az vendég kiköti a lovát, közben a dokinak is feltűnik, hogy a kormos eltűnt, Shenit a legkevésbé sem rázza meg a dolog, úgy gondolja, egy gonddal kevesebb.*
- Jóuram? *ráncolja össze a szemöldökét Ishala szavai után.*
- Haggyad má' ezt az úri maszlagot, venárok vagyunk, Erdőmélye rettegett szörnyvadászai, nem holmi uracskák. *mondja vigyorogva, de igyekszik nem sértő lenni, inkább csak könnyíteni akar Ishala dolgán, hogy ne kelljen ilyen körmönfont szavakkal operálnia.
Közben Annu is előkerül és Sheni kicsit zavarban érzi magát előtte, de gyorsan könnyíteni akar a lelkén, nem csak máson.*
- Figyelj, Annulien vagy, ugye. *szólítja meg a tarkóját dörgölve zavarában.*
- Nem akartalak megsebesíteni, csak tudod, olyan furcsán viselkedtél, féltem, hogy kárt teszel valakiben. Csak a fegyvert akartam kiütni a kezedből. Tényleg, az erdei kísértet lássa lelkem. *izzad, mint szajha a gyóntatószékben. Mármint átvitt értelemben. Nem tudja, Annu mennyire bocsát meg neki, de ő csak tette a dolgát, védte Lyzit.
A bocsánatkérés után visszatér Ishala mellé, aki átveszi a dokitól a teafőzés előtti melók terhét. Odamegy hozzá a kúthoz, leveszi az ingét és alaposan megmosakszik.*
- Tudod, az egyik társunk. *mondja ki nehezen a társ szót.*
- Lelépett az este. Ha engem kérdezel, nem is bánom. Tudod, olyan kormos volt, füstös. *folytatja, ahogy a mosakodást is.*
- Olyan furcsa volt, először tök jó fej volt, meg minden, aztán meg bámm, és máris előjött belőle a fekete vére. *azért látszik rajta, hogy nem csak örül, de bánja is, hogy Xot elment. Olyan jó fejnek tűnt, amikor a pincében boroztak. Ezen el is gondolkodik, de aztán újra Ishala felé fordítja figyelmét.*
- Ha vissza is jön, akkor remélem, megváltozik, mert nem szívesen lőném le. *motyogja.*
- Amúgy, te is velünk jössz Vadvédbe? *szemével Lyzt keresi, mert ugye ő a főnök, aki ilyenekről dönthet, de érdeklődni nem bűn.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul, Ishala//
- A botnak két vége van! *kiáltja vissza, amikor hallja, ahogy az idegen azt mondja a dokinak, hogy egyedül van, mint a botja vége.*
- Ne hamukázzá', mer' kiszagoljuk! *teszi hozzá ugyanolyan hangosan. Ám elég nehéz komolyan venni, miközben folyamatos csurgó hang kíséri mondanivalóját.
Amikor Isq bemutatja, már visszafelé tart a brunzolásból, épp a nadrágját köti meg, de annyi esze neki is van, hogy ne nyújtson kezet az idegennek.*
- Hellóka, jah, Sheni vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *vigyorog a furcsa öltözetű hegyesfülűre. Ez a vörös cucc elég feltűnő már magában is, mint valami zászló. A csizmáját még mindig nem vette vissza, jól esik neki a fű csiklandozása a lábbeliben eltöltött éjszaka után.
Az vendég kiköti a lovát, közben a dokinak is feltűnik, hogy a kormos eltűnt, Shenit a legkevésbé sem rázza meg a dolog, úgy gondolja, egy gonddal kevesebb.*
- Jóuram? *ráncolja össze a szemöldökét Ishala szavai után.*
- Haggyad má' ezt az úri maszlagot, venárok vagyunk, Erdőmélye rettegett szörnyvadászai, nem holmi uracskák. *mondja vigyorogva, de igyekszik nem sértő lenni, inkább csak könnyíteni akar Ishala dolgán, hogy ne kelljen ilyen körmönfont szavakkal operálnia.
Közben Annu is előkerül és Sheni kicsit zavarban érzi magát előtte, de gyorsan könnyíteni akar a lelkén, nem csak máson.*
- Figyelj, Annulien vagy, ugye. *szólítja meg a tarkóját dörgölve zavarában.*
- Nem akartalak megsebesíteni, csak tudod, olyan furcsán viselkedtél, féltem, hogy kárt teszel valakiben. Csak a fegyvert akartam kiütni a kezedből. Tényleg, az erdei kísértet lássa lelkem. *izzad, mint szajha a gyóntatószékben. Mármint átvitt értelemben. Nem tudja, Annu mennyire bocsát meg neki, de ő csak tette a dolgát, védte Lyzit.
A bocsánatkérés után visszatér Ishala mellé, aki átveszi a dokitól a teafőzés előtti melók terhét. Odamegy hozzá a kúthoz, leveszi az ingét és alaposan megmosakszik.*
- Tudod, az egyik társunk. *mondja ki nehezen a társ szót.*
- Lelépett az este. Ha engem kérdezel, nem is bánom. Tudod, olyan kormos volt, füstös. *folytatja, ahogy a mosakodást is.*
- Olyan furcsa volt, először tök jó fej volt, meg minden, aztán meg bámm, és máris előjött belőle a fekete vére. *azért látszik rajta, hogy nem csak örül, de bánja is, hogy Xot elment. Olyan jó fejnek tűnt, amikor a pincében boroztak. Ezen el is gondolkodik, de aztán újra Ishala felé fordítja figyelmét.*
- Ha vissza is jön, akkor remélem, megváltozik, mert nem szívesen lőném le. *motyogja.*
- Amúgy, te is velünk jössz Vadvédbe? *szemével Lyzt keresi, mert ugye ő a főnök, aki ilyenekről dönthet, de érdeklődni nem bűn.*
3478. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-26 15:08:27
Üzenet elküldve: 2018-05-26 15:08:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Isqeha, Lyz, Annu, Shen, Ishala//
*Miután Ishala megtölti a kulacsát, és magát is felfrissíti valamennyire, egyből visszaindul a táborhoz, és ahogy odaér, már meg is van az első feladata, amivel törleszthet a vendégszeretetért cserébe. Úgy tűnik, hogy a vendégszerető Isqeha egy újabb társa is megjelenik a színen, aki szemmel láthatóan sérült. Ishala nem tudja eltitkolni az aggódást, ami megcsillan a szemében, egyrészt nem tűnnek egyszerű sérüléseknek, másrészt olyan, mintha fegyverek okozták volna. Reméli, hogy nem így volt, és csak a képzelete űz vele csúfos tréfát.*
- Szia, Ishala vagyok. * Köszönti mindenesetre a lányt, aztán bólint Isqeha kérésére. *
- Természetesen, szívesen megteszem. * Ezzel elveszi tőle a fazekat, aztán szó nélkül vissza is indul a kúthoz. Ismét felhúz egy vödör vizet, aztán nekiáll lesikálni a fazekat, először egy kis vizet önt bele, és a saját kezével kezdi súrolni, aztán a makacsabb részeket egy marék fűvel kezdi súrolni, ezeket a folyamatokat pedig fáradhatatlanul ismétli egészen addig, amíg nem tűnik elfogadhatónak a fazék belseje. A külsejére nem fordít ekkora figyelmet, azt egyszerűen a kezével takarítja le, hogy azért az is kinézzen valahogy, és a rászáradt korom és kosz ne potyogjon bele a tűzbe, ami fölé tenni fogják. Ha mindennel végzett, akkor még egyszer átöblíti a fazekat, mielőtt visszaindulna. *
//Isqeha, Lyz, Annu, Shen, Ishala//
*Miután Ishala megtölti a kulacsát, és magát is felfrissíti valamennyire, egyből visszaindul a táborhoz, és ahogy odaér, már meg is van az első feladata, amivel törleszthet a vendégszeretetért cserébe. Úgy tűnik, hogy a vendégszerető Isqeha egy újabb társa is megjelenik a színen, aki szemmel láthatóan sérült. Ishala nem tudja eltitkolni az aggódást, ami megcsillan a szemében, egyrészt nem tűnnek egyszerű sérüléseknek, másrészt olyan, mintha fegyverek okozták volna. Reméli, hogy nem így volt, és csak a képzelete űz vele csúfos tréfát.*
- Szia, Ishala vagyok. * Köszönti mindenesetre a lányt, aztán bólint Isqeha kérésére. *
- Természetesen, szívesen megteszem. * Ezzel elveszi tőle a fazekat, aztán szó nélkül vissza is indul a kúthoz. Ismét felhúz egy vödör vizet, aztán nekiáll lesikálni a fazekat, először egy kis vizet önt bele, és a saját kezével kezdi súrolni, aztán a makacsabb részeket egy marék fűvel kezdi súrolni, ezeket a folyamatokat pedig fáradhatatlanul ismétli egészen addig, amíg nem tűnik elfogadhatónak a fazék belseje. A külsejére nem fordít ekkora figyelmet, azt egyszerűen a kezével takarítja le, hogy azért az is kinézzen valahogy, és a rászáradt korom és kosz ne potyogjon bele a tűzbe, ami fölé tenni fogják. Ha mindennel végzett, akkor még egyszer átöblíti a fazekat, mielőtt visszaindulna. *
3477. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-26 14:34:04
Üzenet elküldve: 2018-05-26 14:34:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Ishala, Lyz, Annu, Shen, Ishala//
*Rövidke hallgatózását Isqeha töri meg. Mint a rajtakapott rezzen össze és fordul a férfi felé, majd vállvonva néz Isqehára. A sérüléseit nem ítéli túl súlyosnak, de még sosem szenvedett el hasonlót sem, így nehezen tudná a helyén kezelni a dolgot.
Leül hát a már bejáratott helyre a ház előtt és hagyja, hogy Isqeha megvizsgálja. Még így is zavarba jön kicsit a férfi pillantásaitól, kissé pirulva húzza le a hosszú csizmát, hogy Isq hozzáférhessen a sérüléshez.
Felszisszen, mikor hozzáér a sebhez, de az eljárás kevésbé fájdalmas, mint gondolta. A kezdeti, csípő érzés után jóleső melegség az, amit a lábában érez. Miközben Isq a sebét mossa ki, tekintetét a fiatal férfi üstökén járatja.*
-Honnan értesz ezekhez a dolgokhoz?
*Kérdi kíváncsian.*
-És...Köszönöm. Azt is, amit a romoknál tettél.
*Néz hálásan a fiúra egy pillanatra megérintve annak karját, mert valóban úgy érzi, egy köszönömbe nem férne el ennyi minden.*
-Azt hiszem... De talán ez nem rajtam múlik.
*Gondol itt Lyzékre. Elvégre a viselkedése nem volt épp... Helyénvaló. Talán Xotara eltűnésének is van köze a tegnapiakhoz és ez sem javít túl sokat a helyzetén.*
//Ishala, Lyz, Annu, Shen, Ishala//
*Rövidke hallgatózását Isqeha töri meg. Mint a rajtakapott rezzen össze és fordul a férfi felé, majd vállvonva néz Isqehára. A sérüléseit nem ítéli túl súlyosnak, de még sosem szenvedett el hasonlót sem, így nehezen tudná a helyén kezelni a dolgot.
Leül hát a már bejáratott helyre a ház előtt és hagyja, hogy Isqeha megvizsgálja. Még így is zavarba jön kicsit a férfi pillantásaitól, kissé pirulva húzza le a hosszú csizmát, hogy Isq hozzáférhessen a sérüléshez.
Felszisszen, mikor hozzáér a sebhez, de az eljárás kevésbé fájdalmas, mint gondolta. A kezdeti, csípő érzés után jóleső melegség az, amit a lábában érez. Miközben Isq a sebét mossa ki, tekintetét a fiatal férfi üstökén járatja.*
-Honnan értesz ezekhez a dolgokhoz?
*Kérdi kíváncsian.*
-És...Köszönöm. Azt is, amit a romoknál tettél.
*Néz hálásan a fiúra egy pillanatra megérintve annak karját, mert valóban úgy érzi, egy köszönömbe nem férne el ennyi minden.*
-Azt hiszem... De talán ez nem rajtam múlik.
*Gondol itt Lyzékre. Elvégre a viselkedése nem volt épp... Helyénvaló. Talán Xotara eltűnésének is van köze a tegnapiakhoz és ez sem javít túl sokat a helyzetén.*
3476. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-26 13:16:47
Üzenet elküldve: 2018-05-26 13:16:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Ishala, Lyz, Annu, Shen, Ishala//
- Nem, semmi baj! *nyugtatja meg az elfet, akiről így, hogy lekerül a csuklya a fejéről, egyértelműen bebizonyosodik, hogy elf, és az ezüstös haj ellenére egészen fiatal férfi.*
- Csak az éjjel eltűnt egy lovunk, úgy látszik. És vele valószínű az egyik társunk is *sóhajt egyet, de nem részletezi a dolgot.*
- De egyáltalán nem vagy a terhünkre, sőt. *méri végig újra Ishalát, mielőtt az hátraindul a kúthoz.*
- Egy íjász mindig hasznos a csapatban.
*Odabenn még csend van, Lyz épp csak pillogtat, Seles viszont megébred Xot nevének hallatán. Annu is felül egy nyújtózkodó ásítás után, és a hírre, amit Isq suttog Lyz felé, igencsak örvendezik, valahol persze érthetően, de azért utána, látva az ő aggódásukat, picit azért elszégyelli magát.
Ki is megy a házból, és Isqeha nem tudja nem észrevenni, hogy milyen elesett, és szemmel láthatóan biceg.
Tegnap mindenki bealudt, sem a sebét nem kezelte le a lánynak, sem bájitalt nem adott neki végül, ahogy tervezte, a gyorsabb gyógyulásért.
Úgyhogy látva, hogy odabenn még a legtöbben magukra húzva azt, amit éppen keríteni tudtak az éjjel, takarót, köpenyt, még mindig alszanak, nem zajoskodik tovább, hanem csendben kióvakodik, vissza az udvarra.
Előtte azért összeszedi a kis teafőző üstjét, meg egy nagyobb, nem túl bizalom gerjesztő fazekat, de az a terve, hogy a kútnál majd alaposan megtisztítja.
A sokfedeles növénygyűjtő kosarat is, amiben ott van a gyógyító felszerelése, egészében óvatosan felnyalábolja, nem kezd el benne kotorászni, inkább kiviszi egyben. Szerencsére az egész hóbelevancot sikeresen kiegyensúlyozza úgy, hogy nem esik hasra közben senki lábában. Persze ha közben akad segítsége, azt szívesen fogadja, de egyedül is elboldogul.
~Hurrá!~ Lélegzik fel odakinn, majdnem belegyalogolva a befelé hallgatózó Annuba.*
- Jó reggelt! Hogy vannak a sérüléseid? *kérdezi, de már vizsgálja is kíváncsian előbb a jobb combot ért, nyílvessző vájta sebet, azután meg a vágást Annulien kézfején, ha a lány hagyja a dolgot, amiben erősen reménykedik.*
- Ki kell tisztítanom, főként a combsebedet. Egyik sem túl mély, de csúnyán begyulladhat, ha így marad. *nézi meg alaposan főleg a vörös, gyulladt, combot ért mély karcolást. Seles vesszője a bőrruha és a magas csizma közt szántott bele Annu bőrébe. Így legalább hozzáfér a sebhez, nem kell semmilyen ruhadarabot levágnia.
Ha Ishala időközben megérkezik, megpróbálja rávenni, ha nem lát rajta elutasítást, hogy hátul a kútnál sikálja le a házból előhalászott jókora fazekat, amiben teát akar főzni. De ha közben a többiek közül valaki megébred, vagy Shen végez az éjjeli vihart követő utánlocsolással, akkor arra sózza rá a nemes feladatot. A lényeg, hogy teafőzésre alkalmas állapotba kerüljön a kondér. Rögtön elő is szed egy nagy adag Talpas Whulát, amiből a teát szánja elkészíteni.*
- Ülj le oda, kérlek. Rögtön rakok tüzet, forralok vizet, és kitisztítom a sebed. *kéri aztán meg Annut, vagy legalábbis neki az a lényeg, hogy ne menjen túl messzire, amíg ő mindezzel el nem készül.
Azzal nekilát, és a kis teafőző üstje alá köveket rak egy viszonylag szárazabb területen, rögtönzött tűzrakóhelyet készít, színig tölti vízzel az üstöt, hogy néhány perc múlva már pattogjon is alatta a tűz. Az eresz alól, innen-onnan összeszedett száraz ágak vígan ropognak, és a tanya udvaron egyből otthonosabb hangulat terem.
Isqeha közben gyolcsot kerít, és sebgyógyító füveket dob a forró üstbe: nyílfű, zsályalevél és lándzsás útifű friss illata száll.*
- Segítesz nekem? Lejjebb kellene tűrni a csizmád szárát, vagy levenni, és kinyújtani a lábadat. *igyekszik együttműködésre bírni Annut, és ha hozzáfér a sebhez, gyorsan és alaposan letisztítja a combseb környékét a forró főzettel.
Azután átkeni Vízi Rysha péppel, amibe egy gyűszűnyi Tymkolt is kever, és behinti Észak Reménye porral.*
- Így már jobb a helyzet. *nyugszik megy egy kicsit, aztán ugyanígy kezelésbe veszi Annu kézfejét egy újabb főzettel. Ott mélyebb ugyan, de kisebb a seb, hamarabb végez. Egy vékony, tiszta gyolccsal még átköti a sebeket, aztán felsóhajt.*
- Kész. Ha hazaérünk, majd még újra lekezelem. *mondja, aztán zavartan néz Annura.*
- Úgy értem, ha velünk tartasz haza.
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 13:25:22
//Ishala, Lyz, Annu, Shen, Ishala//
- Nem, semmi baj! *nyugtatja meg az elfet, akiről így, hogy lekerül a csuklya a fejéről, egyértelműen bebizonyosodik, hogy elf, és az ezüstös haj ellenére egészen fiatal férfi.*
- Csak az éjjel eltűnt egy lovunk, úgy látszik. És vele valószínű az egyik társunk is *sóhajt egyet, de nem részletezi a dolgot.*
- De egyáltalán nem vagy a terhünkre, sőt. *méri végig újra Ishalát, mielőtt az hátraindul a kúthoz.*
- Egy íjász mindig hasznos a csapatban.
*Odabenn még csend van, Lyz épp csak pillogtat, Seles viszont megébred Xot nevének hallatán. Annu is felül egy nyújtózkodó ásítás után, és a hírre, amit Isq suttog Lyz felé, igencsak örvendezik, valahol persze érthetően, de azért utána, látva az ő aggódásukat, picit azért elszégyelli magát.
Ki is megy a házból, és Isqeha nem tudja nem észrevenni, hogy milyen elesett, és szemmel láthatóan biceg.
Tegnap mindenki bealudt, sem a sebét nem kezelte le a lánynak, sem bájitalt nem adott neki végül, ahogy tervezte, a gyorsabb gyógyulásért.
Úgyhogy látva, hogy odabenn még a legtöbben magukra húzva azt, amit éppen keríteni tudtak az éjjel, takarót, köpenyt, még mindig alszanak, nem zajoskodik tovább, hanem csendben kióvakodik, vissza az udvarra.
Előtte azért összeszedi a kis teafőző üstjét, meg egy nagyobb, nem túl bizalom gerjesztő fazekat, de az a terve, hogy a kútnál majd alaposan megtisztítja.
A sokfedeles növénygyűjtő kosarat is, amiben ott van a gyógyító felszerelése, egészében óvatosan felnyalábolja, nem kezd el benne kotorászni, inkább kiviszi egyben. Szerencsére az egész hóbelevancot sikeresen kiegyensúlyozza úgy, hogy nem esik hasra közben senki lábában. Persze ha közben akad segítsége, azt szívesen fogadja, de egyedül is elboldogul.
~Hurrá!~ Lélegzik fel odakinn, majdnem belegyalogolva a befelé hallgatózó Annuba.*
- Jó reggelt! Hogy vannak a sérüléseid? *kérdezi, de már vizsgálja is kíváncsian előbb a jobb combot ért, nyílvessző vájta sebet, azután meg a vágást Annulien kézfején, ha a lány hagyja a dolgot, amiben erősen reménykedik.*
- Ki kell tisztítanom, főként a combsebedet. Egyik sem túl mély, de csúnyán begyulladhat, ha így marad. *nézi meg alaposan főleg a vörös, gyulladt, combot ért mély karcolást. Seles vesszője a bőrruha és a magas csizma közt szántott bele Annu bőrébe. Így legalább hozzáfér a sebhez, nem kell semmilyen ruhadarabot levágnia.
Ha Ishala időközben megérkezik, megpróbálja rávenni, ha nem lát rajta elutasítást, hogy hátul a kútnál sikálja le a házból előhalászott jókora fazekat, amiben teát akar főzni. De ha közben a többiek közül valaki megébred, vagy Shen végez az éjjeli vihart követő utánlocsolással, akkor arra sózza rá a nemes feladatot. A lényeg, hogy teafőzésre alkalmas állapotba kerüljön a kondér. Rögtön elő is szed egy nagy adag Talpas Whulát, amiből a teát szánja elkészíteni.*
- Ülj le oda, kérlek. Rögtön rakok tüzet, forralok vizet, és kitisztítom a sebed. *kéri aztán meg Annut, vagy legalábbis neki az a lényeg, hogy ne menjen túl messzire, amíg ő mindezzel el nem készül.
Azzal nekilát, és a kis teafőző üstje alá köveket rak egy viszonylag szárazabb területen, rögtönzött tűzrakóhelyet készít, színig tölti vízzel az üstöt, hogy néhány perc múlva már pattogjon is alatta a tűz. Az eresz alól, innen-onnan összeszedett száraz ágak vígan ropognak, és a tanya udvaron egyből otthonosabb hangulat terem.
Isqeha közben gyolcsot kerít, és sebgyógyító füveket dob a forró üstbe: nyílfű, zsályalevél és lándzsás útifű friss illata száll.*
- Segítesz nekem? Lejjebb kellene tűrni a csizmád szárát, vagy levenni, és kinyújtani a lábadat. *igyekszik együttműködésre bírni Annut, és ha hozzáfér a sebhez, gyorsan és alaposan letisztítja a combseb környékét a forró főzettel.
Azután átkeni Vízi Rysha péppel, amibe egy gyűszűnyi Tymkolt is kever, és behinti Észak Reménye porral.*
- Így már jobb a helyzet. *nyugszik megy egy kicsit, aztán ugyanígy kezelésbe veszi Annu kézfejét egy újabb főzettel. Ott mélyebb ugyan, de kisebb a seb, hamarabb végez. Egy vékony, tiszta gyolccsal még átköti a sebeket, aztán felsóhajt.*
- Kész. Ha hazaérünk, majd még újra lekezelem. *mondja, aztán zavartan néz Annura.*
- Úgy értem, ha velünk tartasz haza.
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 13:25:22
3475. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-26 04:39:55
Üzenet elküldve: 2018-05-26 04:39:55
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes kiruccanás//
//Mindenki//
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Isqeha, Lyz, kicsit hallgatózó Annu//
*Seles megbizonyosodik róla, hogy mindenki megérkezett a pajtához, mielőtt a vihar elkapja őket, sőt még egy törpe is csatlakozott hozzájuk. Szerencsére elég tüzelőt is sikerül gyűjtenie, mielőtt leszakad az ég. A kis tűzhelyen elkészül a finom étel, de ránézésre mindenki pontosan olyan nyúzottnak tűnik, mint amilyennek jelen pillanatban Seles érzi magát, ezért a vidám szavaknak és a nevetésnek valahogy most nincs itt az ideje.*
~ Majd ha hazaérünk. ~ *Nyugtatgatja magát, miközben rendet tesz maguk után, mintegy pótcselekvésként. Ekkor már az eső rendesen püföli a határozottan beázni készülő tetőt, az ég pedig dühösen morog a vándorokra, mintha csak egyetértene a lány szándékaival, hogy ne bitorolják tovább végre a természet vidékét, menjenek végre haza. Dolga végeztével leheveredik a többnyire már szunyókáló társai mellé, pokrócába rejti arcát és fázós ujjait, és lehunyt szemmel megpróbálja elképzelni, hogy a vadvédi ágyában fekszik, Leon pedig átöleli őt. Seles lassan átvándorol az álmok birodalmába.
Először csillagokat lát, amelyek ragyogó lámpácskákként pettyezik a nyári égboltot, és valami mást is észrevesz. Mellette egy kis ház bontakozik ki a halvány fényből, meg egy istállót is megpillant. Valami mennyei nyugalom szállja meg, bár a környék egyszerre ismerős és ismeretlen, egyszerre mesés és szinte ijesztően valódi.
Megint ugyanaz történik, mint a többi álmában. A zsúptetőbe beleharapnak a lángok, az eget is vörösre festik, marják a szemét, marják a torkát, marják az izmait, hogy fusson, rohanjon el. Ő pedig gondolkodás nélkül veti magát az erdőbe, a szűk fatörzseket kerülgetve pedig igyekszik minél távolabb kerülni a pusztulás zajától, és azoktól, akik ezt elkövették. Könnyein keresztül azonban most egy alakot lát, és hirtelen ugyanott találja magát, mint aznap éjjel Learon kertjében alvás közben.
~ Xot? ~ Rebegi, és valóban, a sötételf lány, mint akkor régen, most is a fák között sétál. Seles emlékszik, hogy most megfordul, hogy majd most hívja, szólítja, hogy kövesse őt…
Az alak azonban nem szólal meg, elmegy. Seles minden erejét megfeszítve utána próbál futni, de lábai valamiért ólomsúlyúak, nem moccannak, s még kiáltani sem tud, mert helyette csak a levegőt kapkodja. A fák elnyelik Xot alakját.
Reggel riad fel, és valami keserves fájdalom keríti hatalmába. Az épület megmaradt falát tanulmányozza, mintha csak szeretné magának megmagyarázni, hogy amit most érez, az nem igaz, de lehetetlen: olyan, mintha kitéptek volna belőle egy darabot. Végül nagy levegőt vesz, és megfordulva nem is találja ott a lányt. Felül, körülnéz, tekintete megakad Isqehán, aki éppen Lyzt keltegeti.*
- Xot? *Kérdezi, de olyan elkámpicsorodva, hogy az ember azt hinné róla, valami elveszett gyerek.* Eltűnt? *Teszi hozzá. Nem hallotta, hogy Isqeha ezt mondta, bár lehet, hogy álmába beleivódott valamelyest. Mindenesetre érzi, látja, hogy valami nincs rendjén.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 04:42:03
//Mindenki//
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Isqeha, Lyz, kicsit hallgatózó Annu//
*Seles megbizonyosodik róla, hogy mindenki megérkezett a pajtához, mielőtt a vihar elkapja őket, sőt még egy törpe is csatlakozott hozzájuk. Szerencsére elég tüzelőt is sikerül gyűjtenie, mielőtt leszakad az ég. A kis tűzhelyen elkészül a finom étel, de ránézésre mindenki pontosan olyan nyúzottnak tűnik, mint amilyennek jelen pillanatban Seles érzi magát, ezért a vidám szavaknak és a nevetésnek valahogy most nincs itt az ideje.*
~ Majd ha hazaérünk. ~ *Nyugtatgatja magát, miközben rendet tesz maguk után, mintegy pótcselekvésként. Ekkor már az eső rendesen püföli a határozottan beázni készülő tetőt, az ég pedig dühösen morog a vándorokra, mintha csak egyetértene a lány szándékaival, hogy ne bitorolják tovább végre a természet vidékét, menjenek végre haza. Dolga végeztével leheveredik a többnyire már szunyókáló társai mellé, pokrócába rejti arcát és fázós ujjait, és lehunyt szemmel megpróbálja elképzelni, hogy a vadvédi ágyában fekszik, Leon pedig átöleli őt. Seles lassan átvándorol az álmok birodalmába.
Először csillagokat lát, amelyek ragyogó lámpácskákként pettyezik a nyári égboltot, és valami mást is észrevesz. Mellette egy kis ház bontakozik ki a halvány fényből, meg egy istállót is megpillant. Valami mennyei nyugalom szállja meg, bár a környék egyszerre ismerős és ismeretlen, egyszerre mesés és szinte ijesztően valódi.
Megint ugyanaz történik, mint a többi álmában. A zsúptetőbe beleharapnak a lángok, az eget is vörösre festik, marják a szemét, marják a torkát, marják az izmait, hogy fusson, rohanjon el. Ő pedig gondolkodás nélkül veti magát az erdőbe, a szűk fatörzseket kerülgetve pedig igyekszik minél távolabb kerülni a pusztulás zajától, és azoktól, akik ezt elkövették. Könnyein keresztül azonban most egy alakot lát, és hirtelen ugyanott találja magát, mint aznap éjjel Learon kertjében alvás közben.
~ Xot? ~ Rebegi, és valóban, a sötételf lány, mint akkor régen, most is a fák között sétál. Seles emlékszik, hogy most megfordul, hogy majd most hívja, szólítja, hogy kövesse őt…
Az alak azonban nem szólal meg, elmegy. Seles minden erejét megfeszítve utána próbál futni, de lábai valamiért ólomsúlyúak, nem moccannak, s még kiáltani sem tud, mert helyette csak a levegőt kapkodja. A fák elnyelik Xot alakját.
Reggel riad fel, és valami keserves fájdalom keríti hatalmába. Az épület megmaradt falát tanulmányozza, mintha csak szeretné magának megmagyarázni, hogy amit most érez, az nem igaz, de lehetetlen: olyan, mintha kitéptek volna belőle egy darabot. Végül nagy levegőt vesz, és megfordulva nem is találja ott a lányt. Felül, körülnéz, tekintete megakad Isqehán, aki éppen Lyzt keltegeti.*
- Xot? *Kérdezi, de olyan elkámpicsorodva, hogy az ember azt hinné róla, valami elveszett gyerek.* Eltűnt? *Teszi hozzá. Nem hallotta, hogy Isqeha ezt mondta, bár lehet, hogy álmába beleivódott valamelyest. Mindenesetre érzi, látja, hogy valami nincs rendjén.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 04:42:03
3474. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-26 03:01:47
Üzenet elküldve: 2018-05-26 03:01:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul, Ishala//
*Ásítva, nyújtózkodva ébred. Rég nem látott, jól eső álom volt ez, majdhogynem mosolyog.
Ekkor pillantja meg a bekukucskáló Isqet.*
~Xotara eltűnt.~
-Nagyon helyes.
*Bukik ki a száján és oda is kapja kezét. Szeme sarkából Lyzre pillant, majd jobbnak látja felszívódni a helyiségből.*
-Ki... Megyek.
*Nyökögi és feltépi az ajtót. Kint aztán kisebb nehézségek árán leül, hátát a tanya épületének vetve. A nyíl ütötte seb combján határozottan fáj.
Szemrevételezi az idegent is, az lerí róla, hogy elf. Viszont ez a vörös szín semmi jót nem ígér. Szívesen megosztaná ezt mással is, de senki sincs körülötte, maximum az épp magán könnyítő Shen, aki nem is oly rég csúnyán megvágta.
Megvizsgálja a sebet kézfején. Nem túl mély, de mégis csak pengével vágták. Szívesen folyamodna segítségért, de alighanem most a mélységi expedíció indul. Elhúzza száját és szemléli a kibontakozó jelenetet.
Hármukat, de az óriáslányt elnézve talán négyüket is az ingoványban szedték össze, ami már több, mint gyanús. Mint valami gyenge színdarab...
Felnyög, miközben igyekszik felállni. Olyan, mintha tegnap estek óta hatok teltek volna el. Óvatosan bekukucskál az ajtón és nem rest kicsit hallgatózni sem, kíváncsi, Isq és Lyz mire jut.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul, Ishala//
*Ásítva, nyújtózkodva ébred. Rég nem látott, jól eső álom volt ez, majdhogynem mosolyog.
Ekkor pillantja meg a bekukucskáló Isqet.*
~Xotara eltűnt.~
-Nagyon helyes.
*Bukik ki a száján és oda is kapja kezét. Szeme sarkából Lyzre pillant, majd jobbnak látja felszívódni a helyiségből.*
-Ki... Megyek.
*Nyökögi és feltépi az ajtót. Kint aztán kisebb nehézségek árán leül, hátát a tanya épületének vetve. A nyíl ütötte seb combján határozottan fáj.
Szemrevételezi az idegent is, az lerí róla, hogy elf. Viszont ez a vörös szín semmi jót nem ígér. Szívesen megosztaná ezt mással is, de senki sincs körülötte, maximum az épp magán könnyítő Shen, aki nem is oly rég csúnyán megvágta.
Megvizsgálja a sebet kézfején. Nem túl mély, de mégis csak pengével vágták. Szívesen folyamodna segítségért, de alighanem most a mélységi expedíció indul. Elhúzza száját és szemléli a kibontakozó jelenetet.
Hármukat, de az óriáslányt elnézve talán négyüket is az ingoványban szedték össze, ami már több, mint gyanús. Mint valami gyenge színdarab...
Felnyög, miközben igyekszik felállni. Olyan, mintha tegnap estek óta hatok teltek volna el. Óvatosan bekukucskál az ajtón és nem rest kicsit hallgatózni sem, kíváncsi, Isq és Lyz mire jut.*
3473. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-25 21:44:39
Üzenet elküldve: 2018-05-25 21:44:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Isqeha, kicsi Shen, kicsi Lyz//
*Ishala figyelmét nem kerüli el, hogy bár barátságos, bővebb infóval nem szolgál a helyről, ahova tartanak, sőt, mintha elégedettség töltené el a férfit, hogy nem ismeri a helyet. A tüzes felvetésre adott válasza nem lepi meg Ishalát, gyakran hallotta már, hogy apja bölcsességeit kiegészítik, vagy megcáfolják. A rövid bemutatásra automatikusan emelné a kezét, de úgy tűnik, hogy a magán könnyítő férfi nem igazán törődik vele. *
- Örvendek a szerencsének, Ishala vagyok! * Kiabál oda ettől függetlenül udvariasan, és eszébe jut, hogy még mindig csuklya van a fejére húzva. Laza mozdulattal hátra dobja, és jóleső érzéssel néz körül, majd meglátja a mutatott helyett, ahová a lovát kötheti hálásan bólint. Egyből elindul a gesztenyebarna kancával, és megszokott rutinnal köti ki a lovat a többi mellé. A bemutatkozás után viszont úgy tűnik, mintha valami zavarná a férfit, amit Ishala nem tud szó nélkül hagyni. Egy ideig azért próbálkozik, de amikor a kút felé mutat, mégis kibukik belőle*
- Valami gond van, jó uram? Úgy láttam, mintha tanácstalanság, vagy valami más gyötörné, miközben a lovamat kötöttük. Nem szeretnék a terhetekre lenni, ha kívánjátok, amint feltöltöttem a kulacsomat tovább állok… * Kissé bizonytalan a hangja, tényleg nem tudja, hogy mi lehet a probléma. Mindenesetre, egy biztos, hogy elindul megtölteni a kulacsát, és friss vizet inni. Ironikus, hogy az egész estét a viharban töltötte, és most ennyire kívánja a vizet. Végül ahogy merít a vízből, az arcába is lötyköl egy kicsit, hogy még jobban felébredjen, és észhez térjen, csak utána indul vissza a ház felé. Ekkor jut eszébe, hogy igazán felajánlhatta volna, hogy segít feltölteni a készleteket, ha már úgyis a kúthoz ment, de ezt igyekszik majd utólag bepótolni. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 21:45:20
//Isqeha, kicsi Shen, kicsi Lyz//
*Ishala figyelmét nem kerüli el, hogy bár barátságos, bővebb infóval nem szolgál a helyről, ahova tartanak, sőt, mintha elégedettség töltené el a férfit, hogy nem ismeri a helyet. A tüzes felvetésre adott válasza nem lepi meg Ishalát, gyakran hallotta már, hogy apja bölcsességeit kiegészítik, vagy megcáfolják. A rövid bemutatásra automatikusan emelné a kezét, de úgy tűnik, hogy a magán könnyítő férfi nem igazán törődik vele. *
- Örvendek a szerencsének, Ishala vagyok! * Kiabál oda ettől függetlenül udvariasan, és eszébe jut, hogy még mindig csuklya van a fejére húzva. Laza mozdulattal hátra dobja, és jóleső érzéssel néz körül, majd meglátja a mutatott helyett, ahová a lovát kötheti hálásan bólint. Egyből elindul a gesztenyebarna kancával, és megszokott rutinnal köti ki a lovat a többi mellé. A bemutatkozás után viszont úgy tűnik, mintha valami zavarná a férfit, amit Ishala nem tud szó nélkül hagyni. Egy ideig azért próbálkozik, de amikor a kút felé mutat, mégis kibukik belőle*
- Valami gond van, jó uram? Úgy láttam, mintha tanácstalanság, vagy valami más gyötörné, miközben a lovamat kötöttük. Nem szeretnék a terhetekre lenni, ha kívánjátok, amint feltöltöttem a kulacsomat tovább állok… * Kissé bizonytalan a hangja, tényleg nem tudja, hogy mi lehet a probléma. Mindenesetre, egy biztos, hogy elindul megtölteni a kulacsát, és friss vizet inni. Ironikus, hogy az egész estét a viharban töltötte, és most ennyire kívánja a vizet. Végül ahogy merít a vízből, az arcába is lötyköl egy kicsit, hogy még jobban felébredjen, és észhez térjen, csak utána indul vissza a ház felé. Ekkor jut eszébe, hogy igazán felajánlhatta volna, hogy segít feltölteni a készleteket, ha már úgyis a kúthoz ment, de ezt igyekszik majd utólag bepótolni. *
A hozzászólás írója (Ishala Hietzyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 21:45:20
3472. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-25 20:08:09
Üzenet elküldve: 2018-05-25 20:08:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Ishala, kicsi Shen, kicsi Lyz//
- Az a jó! *vigyorog Isq, hiszen titkolni nem titkolják a venárok Vadvéd létét senki előtt, de nagydobra sincs verve, ha hall valaki róla, legfeljebb tőlük maguktól.
Mondjuk az éjjel valóban délnek jöttek, a tanyát keresve a vihar elől, dehát valójában északnak tartanak, hazafelé, meg azután persze majd nyugatnak kanyarodnak, be Erdőmélye sűrűjébe, legalábbis Isq erősen reménykedik benne, hogy a mai nap estéje már Vadvéd falai között éri mindannyiukat. Nem akarta ő megkeverni az idegent, de nem is tud róla, hogy az ő nyomaikat követte az éjjel (már ha valóban az övék volt, és nem haladt el erre az éjjel még egy nagyobb lovascsapat rajtuk kívül a közelben.)*
- Hát, több jót, mint rosszat, ha kordában tartják. *vélekedik Isq az atyai mondás felől, mert éppen nem áll tőle sem távol a filozofálgatás, és bele is merülne éppen, ha nem kora reggel lenne, és nem ott lennének éppen, ahol vannak.*
- Előbb-utóbb felébrednek, és akkor lesz tűz is hamarosan. *biztatja meg Ishalát a hamarosan eljövendő meleg ígéretével, mikor Shen, mintha csak igazolni akarná Isqeha jövőbelátását, előbiceg, és Xotot firtatja.*
- Ő Shen *int Isq a félvér felé vigyorogva, ezzel részéről le is tudva a bemutatást. Úgy véli, nem éppen a bálteremben vannak, amit Shen'eriel kellőképpen alá is támaszt, így aztán Isq úgy gondolja, ha valóban kíváncsi lesz az érkező idegenre, majd úgyis további lépéseket tesz az ügy érdekében.*
- A lovadat oda bekötheted a többi mellé, gyere, megmutatom. *indul meg segítőkészen, látva a kutató tekintetet és a kantárt tartó kéz tanácstalanságát.*
- Örvendek, Ishala! Az Erdő Szelleme vezéreljen mindig ilyen szerencsésen útjaidon! *vág ki a szerencseörvendezésre egy igazán venáros jókívánságot, de aztán hamarosan el is múlik a reggeli szokásos jókedve, ahogy többszöri döbbent végigvizslatásra is arra a következtetésre jut, hogy Kajtár eltűnt. ~Xot is eltűnt volna??~ villan elméjébe, amit az előbb Shen nyökögött, mikor előtápászkodott. Akkor látja meg az Ezüstcsörgő fehér virágát Shayenn nyeregtáskájára téve. Egészen összeszorul a szíve.
Közben eszébe jut, hogy Ishalának vizet meg meleget ígért, úgyhogy ha az kikötötte a lovát, megrázza magát, és int neki.*
- Ott hátul láttam egy kutat. Úgy láttam, használják, akik erre járnak. Legalábbis egy ösvényféle vezet hozzá az erdő felől is. Ott tudsz vizet venni. Mielőtt elindulunk, mi is fel kell töltsük a készleteinket.
- Hozok bentről egy teának való fazekat, és mindjárt jövök én is. *mondja még, aztán elindul befelé, fazékért, Talpas Whuláért, hogy megnézze, Annu felébredt-e már, és hogy szóljon Lyznek, ha az már ébren van: Xotara lova eltűnt. És ha Xot nincs odabenn, akkor nem csak a lova, hanem ő maga is.*
- Lyz! *szólítja aztán halkan a lányt, feltéve ha az már ébredezni látszik.*
- Xotara eltűnt...
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 20:13:09
//Ishala, kicsi Shen, kicsi Lyz//
- Az a jó! *vigyorog Isq, hiszen titkolni nem titkolják a venárok Vadvéd létét senki előtt, de nagydobra sincs verve, ha hall valaki róla, legfeljebb tőlük maguktól.
Mondjuk az éjjel valóban délnek jöttek, a tanyát keresve a vihar elől, dehát valójában északnak tartanak, hazafelé, meg azután persze majd nyugatnak kanyarodnak, be Erdőmélye sűrűjébe, legalábbis Isq erősen reménykedik benne, hogy a mai nap estéje már Vadvéd falai között éri mindannyiukat. Nem akarta ő megkeverni az idegent, de nem is tud róla, hogy az ő nyomaikat követte az éjjel (már ha valóban az övék volt, és nem haladt el erre az éjjel még egy nagyobb lovascsapat rajtuk kívül a közelben.)*
- Hát, több jót, mint rosszat, ha kordában tartják. *vélekedik Isq az atyai mondás felől, mert éppen nem áll tőle sem távol a filozofálgatás, és bele is merülne éppen, ha nem kora reggel lenne, és nem ott lennének éppen, ahol vannak.*
- Előbb-utóbb felébrednek, és akkor lesz tűz is hamarosan. *biztatja meg Ishalát a hamarosan eljövendő meleg ígéretével, mikor Shen, mintha csak igazolni akarná Isqeha jövőbelátását, előbiceg, és Xotot firtatja.*
- Ő Shen *int Isq a félvér felé vigyorogva, ezzel részéről le is tudva a bemutatást. Úgy véli, nem éppen a bálteremben vannak, amit Shen'eriel kellőképpen alá is támaszt, így aztán Isq úgy gondolja, ha valóban kíváncsi lesz az érkező idegenre, majd úgyis további lépéseket tesz az ügy érdekében.*
- A lovadat oda bekötheted a többi mellé, gyere, megmutatom. *indul meg segítőkészen, látva a kutató tekintetet és a kantárt tartó kéz tanácstalanságát.*
- Örvendek, Ishala! Az Erdő Szelleme vezéreljen mindig ilyen szerencsésen útjaidon! *vág ki a szerencseörvendezésre egy igazán venáros jókívánságot, de aztán hamarosan el is múlik a reggeli szokásos jókedve, ahogy többszöri döbbent végigvizslatásra is arra a következtetésre jut, hogy Kajtár eltűnt. ~Xot is eltűnt volna??~ villan elméjébe, amit az előbb Shen nyökögött, mikor előtápászkodott. Akkor látja meg az Ezüstcsörgő fehér virágát Shayenn nyeregtáskájára téve. Egészen összeszorul a szíve.
Közben eszébe jut, hogy Ishalának vizet meg meleget ígért, úgyhogy ha az kikötötte a lovát, megrázza magát, és int neki.*
- Ott hátul láttam egy kutat. Úgy láttam, használják, akik erre járnak. Legalábbis egy ösvényféle vezet hozzá az erdő felől is. Ott tudsz vizet venni. Mielőtt elindulunk, mi is fel kell töltsük a készleteinket.
- Hozok bentről egy teának való fazekat, és mindjárt jövök én is. *mondja még, aztán elindul befelé, fazékért, Talpas Whuláért, hogy megnézze, Annu felébredt-e már, és hogy szóljon Lyznek, ha az már ébren van: Xotara lova eltűnt. És ha Xot nincs odabenn, akkor nem csak a lova, hanem ő maga is.*
- Lyz! *szólítja aztán halkan a lányt, feltéve ha az már ébredezni látszik.*
- Xotara eltűnt...
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 20:13:09
3471. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-25 17:05:41
Üzenet elküldve: 2018-05-25 17:05:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Rinald Isqeha//
*Ahogy Ishala közelít, úgy tűnik, hogy barátságos fogadtatásban részesül, bár azért nem lankad a figyelme, nem igazán bízik meg mindenkiben, akiben csak úgy találkozik. Egyelőre viszont nem ad semmi gyanakvásra adó okot, úgyhogy Ishala se tesz semmi fenyegetőt, inkább tovább mosolyog barátságosan. *
- Megmondom az őszintét, sose hallottam még Vadvédről. *Válaszol vidáman, miközben elgondolkodik kicsit.*
~Északnak tartanak, akkor vagy nem az ő nyomukat követtem, vagy veszettül eltévedtem. Áldom a szerencsémet, hogy beléjük botlottam, talán bővebb útmutatást kaphatok tőlük. ~
- Egyedül vagyok, mint a botom vége, csak a lovam van, és egy kevéske élelmem, amit szívesen megosztok a vízért és társaságért cserébe. A tűz nagyon jól jönne, de egyedül nem mertem gyújtani, csak ha nagyon szükséges volt. Édesapám mondotta volt mindig, hogy a tűz nem csak meleget, de bajt is hoz magával. * Ahogy így beszél, egyre közelebb sétál, és tekintetével keres, kutat valami után, ahova kikötheti a lovat, hogy ne kelljen fognia. *
- Egyébként az én nevem Ishala. Örülök a szerencsémnek, hogy ilyen barátságos népekre leltem. * teszi még hozzá ő is, hogy ne legyen faragatlan. *
//Rinald Isqeha//
*Ahogy Ishala közelít, úgy tűnik, hogy barátságos fogadtatásban részesül, bár azért nem lankad a figyelme, nem igazán bízik meg mindenkiben, akiben csak úgy találkozik. Egyelőre viszont nem ad semmi gyanakvásra adó okot, úgyhogy Ishala se tesz semmi fenyegetőt, inkább tovább mosolyog barátságosan. *
- Megmondom az őszintét, sose hallottam még Vadvédről. *Válaszol vidáman, miközben elgondolkodik kicsit.*
~Északnak tartanak, akkor vagy nem az ő nyomukat követtem, vagy veszettül eltévedtem. Áldom a szerencsémet, hogy beléjük botlottam, talán bővebb útmutatást kaphatok tőlük. ~
- Egyedül vagyok, mint a botom vége, csak a lovam van, és egy kevéske élelmem, amit szívesen megosztok a vízért és társaságért cserébe. A tűz nagyon jól jönne, de egyedül nem mertem gyújtani, csak ha nagyon szükséges volt. Édesapám mondotta volt mindig, hogy a tűz nem csak meleget, de bajt is hoz magával. * Ahogy így beszél, egyre közelebb sétál, és tekintetével keres, kutat valami után, ahova kikötheti a lovat, hogy ne kelljen fognia. *
- Egyébként az én nevem Ishala. Örülök a szerencsémnek, hogy ilyen barátságos népekre leltem. * teszi még hozzá ő is, hogy ne legyen faragatlan. *
3470. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-25 16:15:23
Üzenet elküldve: 2018-05-25 16:15:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
*Miután felszedték a törpét, nekilendülnek, Sheni pegig a kérésnek megfelelően kapaszkodik, hogy le ne essen. De még hogy kapaszkodik! Ha Lyz látná, akkor tudná, hogy a srác szélesen mosolyog mögötte.
Aztán elérik a romos tanyát, amit Seles talált és Lyz figyelmezteti, hogy már nem kell annyira kapaszkodnia.*
- Jaj, bocsika, véletlen volt. *vigyorog és hátrafelé lecsúszik egy ügyes mozdulattal a lóról, majd a másik feléhez siet, hogy megfogja a kantárt, amíg Lyzi is leszáll a nyeregből és segít leszedni a csomagokat is.*
- Ájeje, kapitány. *vágja tréfásan haptákba magát, még szalutál is, de megtoldja egy kacsintással is, majd nekilát a melónak. Előbb leteszi a cuccait, majd gyakorlottan leszerszámozza Lyzi lovát, némi száraz fűvel lecsutakolja, tehát elvan egy ideig, míg a nagyon a kunyhóban diskurálnak.
Aztán jön Lyz és segít neki, de már a végén van. Pimasz félmosollyal kölyökképén, de némán dolgozik a csodaszép fővadász mellett, majd betérve a kunyhóba kapnak kaját, ami már nagyon jól jött, mert farkaséhes. Le is ül az egyik sarokba és pislogva ennyi kezd. Amikor Lyz bemutatja őket a törpének, akkor csak teli szájjal rávigyorog, még némi morzsa is hullik a szájából, majd folytatja a falást.*
- Majd én kezdem az őrséget. *mondja magabiztosan, ahogy felkel, hogy megmozgassa tagjait, mintha melegítene, még pár guggolást is csinál. Majd az ajtó mellett leül, keze ügyében fegyverei és mint egy juhászkutya, összehúzott szemekkel figyel, még szaglászik is... hogy aztán pár perc elteltével teli szájjal horkoljon, furcsán hátrahajtott fejjel. Még némi nyál is folyik a szája szélén, haszontalan íja valahol a lába mellett fekszik a földön.
Másnap reggel csaknem utolsóként ébred, a fal tövében fekszik, a tagjai fájnak, a csizmában alvástól elgémberedett a lába.*
- Az erdei kísértetre, valaki szúrjon le! *kérleli társait, ahogy lerúgja csizmáit és érzéketlen lábait dörzsöli. Sheni reménykedik benne, hogy senki se akarja leszúrni, legfeljebb a füstös, de őt meg nem látja sehol. Ahogy kibiceg a többiekhez, teljesen kusza aranyhajjal, a lovát se látja.*
- Hova tűnt a Kormos? *kérdi rekedt hangon, majd míg a kérdésre választ kap, megnézi magának a dokival beszélgető idegent.*
- Az meg ki a kórság? *hunyorog a felkelő nap fényében, de mielőtt ez kiderül, félrevonul és pár méterrel odébb a kunyhó mögött könnyít magán egy hatalmas sóhajjal.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
*Miután felszedték a törpét, nekilendülnek, Sheni pegig a kérésnek megfelelően kapaszkodik, hogy le ne essen. De még hogy kapaszkodik! Ha Lyz látná, akkor tudná, hogy a srác szélesen mosolyog mögötte.
Aztán elérik a romos tanyát, amit Seles talált és Lyz figyelmezteti, hogy már nem kell annyira kapaszkodnia.*
- Jaj, bocsika, véletlen volt. *vigyorog és hátrafelé lecsúszik egy ügyes mozdulattal a lóról, majd a másik feléhez siet, hogy megfogja a kantárt, amíg Lyzi is leszáll a nyeregből és segít leszedni a csomagokat is.*
- Ájeje, kapitány. *vágja tréfásan haptákba magát, még szalutál is, de megtoldja egy kacsintással is, majd nekilát a melónak. Előbb leteszi a cuccait, majd gyakorlottan leszerszámozza Lyzi lovát, némi száraz fűvel lecsutakolja, tehát elvan egy ideig, míg a nagyon a kunyhóban diskurálnak.
Aztán jön Lyz és segít neki, de már a végén van. Pimasz félmosollyal kölyökképén, de némán dolgozik a csodaszép fővadász mellett, majd betérve a kunyhóba kapnak kaját, ami már nagyon jól jött, mert farkaséhes. Le is ül az egyik sarokba és pislogva ennyi kezd. Amikor Lyz bemutatja őket a törpének, akkor csak teli szájjal rávigyorog, még némi morzsa is hullik a szájából, majd folytatja a falást.*
- Majd én kezdem az őrséget. *mondja magabiztosan, ahogy felkel, hogy megmozgassa tagjait, mintha melegítene, még pár guggolást is csinál. Majd az ajtó mellett leül, keze ügyében fegyverei és mint egy juhászkutya, összehúzott szemekkel figyel, még szaglászik is... hogy aztán pár perc elteltével teli szájjal horkoljon, furcsán hátrahajtott fejjel. Még némi nyál is folyik a szája szélén, haszontalan íja valahol a lába mellett fekszik a földön.
Másnap reggel csaknem utolsóként ébred, a fal tövében fekszik, a tagjai fájnak, a csizmában alvástól elgémberedett a lába.*
- Az erdei kísértetre, valaki szúrjon le! *kérleli társait, ahogy lerúgja csizmáit és érzéketlen lábait dörzsöli. Sheni reménykedik benne, hogy senki se akarja leszúrni, legfeljebb a füstös, de őt meg nem látja sehol. Ahogy kibiceg a többiekhez, teljesen kusza aranyhajjal, a lovát se látja.*
- Hova tűnt a Kormos? *kérdi rekedt hangon, majd míg a kérdésre választ kap, megnézi magának a dokival beszélgető idegent.*
- Az meg ki a kórság? *hunyorog a felkelő nap fényében, de mielőtt ez kiderül, félrevonul és pár méterrel odébb a kunyhó mögött könnyít magán egy hatalmas sóhajjal.*
3469. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-25 15:00:08
Üzenet elküldve: 2018-05-25 15:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
//Ishala Hietzyl//
*Isq éppen a Mezei Harmatkát gyűjti be, és hálát ad az Erdőszellemnek érte, mert bár Ezüstcsörgőt talált, és annak is örült, de a Mezei Harmatkának kell a hajnali óra. Máskor hiába is akarna gyűjteni, na meg Erdőmélyén nem sok sikerrel találni.
Hátul egészen körbejárta már a romos tanyát lassan újra körbefonó bekebelező erdőt, ott talált rá az Ezüstcsörgőre. Épp előre felé igyekezett, amikor meglátta a Harmatka ötágú, csillag alakú virágát.
Kezében az óvatosan kiemelt tővel felegyenesedik (abban bízik, hogy talál neki olyan helyet Vadvéd mellett, ahol megmarad, és telepeket növeszt), így aztán egyszerre hallja meg a barátságos köszönést, és látja meg a köszönőt is.
Köpenybe burkolózó alak, Isqnél jóval magasabb, széles, barátságosnak szánt mosoly az arcán, igazán annak mondható a köszönés is, de valamiért mintha mindez nem lenne teljesen őszinte. Íj, tegez az ismeretlenül beléjük gyalogoló hátán.
Isqehánál csak a kése van, és épp azon gondolkodik, hogy talán az úgyis kéznél levő Whulából kellene egy nagy kondérral főzni a társaságnak, hogy eleve kiiktassák mindenféle megfázás meg torokköszörülés veszélyét ezután a viharos éjszaka után, amikor az idegen betoppan.
De egyelőre bízik benne, hogy nem egy útonállót lát maga előtt.*
- Verőfényeset Neked is! *válaszol hasonlóan, nem titkolva kíváncsi meglepetését, nyíltan végignézve a férfit, úgy begyűjtve a korábban leírt információkat. Nem bánná, hogy ha az a csuklya lekerülne az idegen fejéről, már ha van rajta. Ő maga a szokásos, elnyűhetetlen erdőjáró viseletét hordja, amin azért meglátszanak a tegnapi lápi gyűjtés, többórás lovaglás, a vihar meg az éjszakai földön alvás gyűrődései. Isq szemei azonban vidáman csillognak, a szokásos kíváncsiság és tettrekészség ott él bennük, ahhoz kevés egynapi kiruccanás, hogy annak az arcán is nyoma legyen.*
- Mi? Nem, nem. Vadvédbe tartunk, visszafelé, északnak. Az eső hajtott be minket ide. *válaszolja hátraintve a romos épület felé, és a többes számból, meg a félig-meddig látható lovakból a férfi kikövetkeztetheti, szerinte, hogy többen is vannak.
Ahogy a lovak felé néz, valami halvány hiányérzete támad, de az nem tudatosul benne, hogy Kajtárt nem látja. Az elfre figyel.*
- Egyedül vagy? Odakinn töltötted a viharban az éjszakát? *kérdezi meg, és ha igenlő válaszokat kap, gondolkodás nélkül közelebb invitálja az elf férfit, főleg ha többet is megtud róla.*
- Ha gondolod, itt megpihenhetsz egy kicsit, van vizünk, élelmünk, és ha a többiek megébredtek, tüzet is rakunk majd. *néz várakozón.*
- Amúgy Isqehának hívnak. *teszi még hozzá, így végül is nem is idegenek már, ha esetleg Lyz reklamálna, hogy miért engedte ide hajnalok hajnalán ezt az ismeretlent.*
//Ishala Hietzyl//
*Isq éppen a Mezei Harmatkát gyűjti be, és hálát ad az Erdőszellemnek érte, mert bár Ezüstcsörgőt talált, és annak is örült, de a Mezei Harmatkának kell a hajnali óra. Máskor hiába is akarna gyűjteni, na meg Erdőmélyén nem sok sikerrel találni.
Hátul egészen körbejárta már a romos tanyát lassan újra körbefonó bekebelező erdőt, ott talált rá az Ezüstcsörgőre. Épp előre felé igyekezett, amikor meglátta a Harmatka ötágú, csillag alakú virágát.
Kezében az óvatosan kiemelt tővel felegyenesedik (abban bízik, hogy talál neki olyan helyet Vadvéd mellett, ahol megmarad, és telepeket növeszt), így aztán egyszerre hallja meg a barátságos köszönést, és látja meg a köszönőt is.
Köpenybe burkolózó alak, Isqnél jóval magasabb, széles, barátságosnak szánt mosoly az arcán, igazán annak mondható a köszönés is, de valamiért mintha mindez nem lenne teljesen őszinte. Íj, tegez az ismeretlenül beléjük gyalogoló hátán.
Isqehánál csak a kése van, és épp azon gondolkodik, hogy talán az úgyis kéznél levő Whulából kellene egy nagy kondérral főzni a társaságnak, hogy eleve kiiktassák mindenféle megfázás meg torokköszörülés veszélyét ezután a viharos éjszaka után, amikor az idegen betoppan.
De egyelőre bízik benne, hogy nem egy útonállót lát maga előtt.*
- Verőfényeset Neked is! *válaszol hasonlóan, nem titkolva kíváncsi meglepetését, nyíltan végignézve a férfit, úgy begyűjtve a korábban leírt információkat. Nem bánná, hogy ha az a csuklya lekerülne az idegen fejéről, már ha van rajta. Ő maga a szokásos, elnyűhetetlen erdőjáró viseletét hordja, amin azért meglátszanak a tegnapi lápi gyűjtés, többórás lovaglás, a vihar meg az éjszakai földön alvás gyűrődései. Isq szemei azonban vidáman csillognak, a szokásos kíváncsiság és tettrekészség ott él bennük, ahhoz kevés egynapi kiruccanás, hogy annak az arcán is nyoma legyen.*
- Mi? Nem, nem. Vadvédbe tartunk, visszafelé, északnak. Az eső hajtott be minket ide. *válaszolja hátraintve a romos épület felé, és a többes számból, meg a félig-meddig látható lovakból a férfi kikövetkeztetheti, szerinte, hogy többen is vannak.
Ahogy a lovak felé néz, valami halvány hiányérzete támad, de az nem tudatosul benne, hogy Kajtárt nem látja. Az elfre figyel.*
- Egyedül vagy? Odakinn töltötted a viharban az éjszakát? *kérdezi meg, és ha igenlő válaszokat kap, gondolkodás nélkül közelebb invitálja az elf férfit, főleg ha többet is megtud róla.*
- Ha gondolod, itt megpihenhetsz egy kicsit, van vizünk, élelmünk, és ha a többiek megébredtek, tüzet is rakunk majd. *néz várakozón.*
- Amúgy Isqehának hívnak. *teszi még hozzá, így végül is nem is idegenek már, ha esetleg Lyz reklamálna, hogy miért engedte ide hajnalok hajnalán ezt az ismeretlent.*
3468. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-25 13:16:05
Üzenet elküldve: 2018-05-25 13:16:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás, reggel//
*Ishala nem volt túl szerencsés, és a tanyát se találta meg időben, a vihar és az éjszaka kettős hatására kénytelen volt behúzódni egy fa alá, és ott tölteni az éjszakát, ismét egyedül. Hiába burkolózott köpenyébe, másnap átfagyva, és vacogva ébredt, de legalább a lova és felszerelése még megvolt. *
- Lassan elfogadom, hogy te vagy az egyetlen beszélgetőtársam. Nézz oda, már el is kezdtem, a lovamhoz beszélek.
*Ahogy tábort bont, elindul tovább, a nyomokat már nem találja ugyan, de az út szerencsére még megvan, már amennyire tapasztalt szemével képes azt követni. Elindul hát a hajnal első napsugaraival, és hamar átkozni kezdi magát. Mint kiderül, percekre volt a tanyasi háztól, amit annyira keresett, és ahol úgy tűnik, hogy meghúzták magukat akiket követett. Úgy dönt, hogy célszerű a barátságos, nyílt közeledés. Hacsak nem az erdőben próbál meg haladni, akkor messziről kiszúrják úgy is, és a lovával amúgy se tudna túl mélyre menni, és lopakodni. Ha pedig úgyis tudják, hogy közeledik, akkor legalább a lehető legkevésbé gyanús, és legbarátságosabb mosolyával közelít, és már messziről köszönti a társaságot, már akit lát belőle, aki úgy tűnik, hogy egy fiatal fél-elf. Leszáll a lováról, és a kantárt fogva vezeti maga mellett.*
- Verőfényes jó reggelt. *Üdvözli, és próbál vidámnak tűnni, ami némiképp nehéz úgy, hogy a földön alvástól mindene fáj, és a hidegtől nehezen mozognak az izmai, és a kialvatlanságtól karikás a szeme.*
- A városba tartotok ti is?
*Ishala nem volt túl szerencsés, és a tanyát se találta meg időben, a vihar és az éjszaka kettős hatására kénytelen volt behúzódni egy fa alá, és ott tölteni az éjszakát, ismét egyedül. Hiába burkolózott köpenyébe, másnap átfagyva, és vacogva ébredt, de legalább a lova és felszerelése még megvolt. *
- Lassan elfogadom, hogy te vagy az egyetlen beszélgetőtársam. Nézz oda, már el is kezdtem, a lovamhoz beszélek.
*Ahogy tábort bont, elindul tovább, a nyomokat már nem találja ugyan, de az út szerencsére még megvan, már amennyire tapasztalt szemével képes azt követni. Elindul hát a hajnal első napsugaraival, és hamar átkozni kezdi magát. Mint kiderül, percekre volt a tanyasi háztól, amit annyira keresett, és ahol úgy tűnik, hogy meghúzták magukat akiket követett. Úgy dönt, hogy célszerű a barátságos, nyílt közeledés. Hacsak nem az erdőben próbál meg haladni, akkor messziről kiszúrják úgy is, és a lovával amúgy se tudna túl mélyre menni, és lopakodni. Ha pedig úgyis tudják, hogy közeledik, akkor legalább a lehető legkevésbé gyanús, és legbarátságosabb mosolyával közelít, és már messziről köszönti a társaságot, már akit lát belőle, aki úgy tűnik, hogy egy fiatal fél-elf. Leszáll a lováról, és a kantárt fogva vezeti maga mellett.*
- Verőfényes jó reggelt. *Üdvözli, és próbál vidámnak tűnni, ami némiképp nehéz úgy, hogy a földön alvástól mindene fáj, és a hidegtől nehezen mozognak az izmai, és a kialvatlanságtól karikás a szeme.*
- A városba tartotok ti is?
3467. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-25 07:38:50
Üzenet elküldve: 2018-05-25 07:38:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
- Jól van Xotara. *Jelentőségteljes pillantást vet a mélységi lányra.*
~Hátha most nem lesz vele gond.~
*Abból aztán, ahogy beszélgetést kezdeményez váratlan utasával, Lyz egyre inkább biztos lesz benne, hogy valóban nem lógatja majd a menetszélbe szellőzni, a grabancánál fogva.*
~Helyes.~
*Shen helyesbítésére csak elmosolyodva, lemondón csóválja meg a fejét. Van, ami sohasem változik, mint például az aranyhajú szellemes megjegyzései.
Az elkanászodott ujjnak nem tulajdonít jelentőséget, biztosan a zötykölődés az oka. Annyi szerencse, hogy a csiklandós részeket fedi a széles bőröv, így az a veszély sem fenyegeti, hogy összerezzenjen, vagy kacajban törjön ki. A viharos szélben pedig éppen elegendő a zilált fonatból kioldódott hajrengeteget kisöpörni az arcából olykor, hogy rendesen lássa az utat.
A romtanyára érve látja már, hogy a többiek lova az egyetlen valamelyest védett helyen pihen, s hívogató füst száll fel a kissé romos kéményből.
Leszállna a lóról, de Shen még mindig kapaszkodik. Így oldalra fordítja fejét, s felpillantva az acélszürke szemeken állapodik meg egy pillanatra. Közelebb, mint gondolta.*
- Megérkeztünk… *Keze az elkanászodottat gyengéden fejti le övéről, majd egy zavart torokköszörülés után vissza is fordul, s megvárja, míg Shen leszáll mögüle. Aztán ő is követi, korábbi zavarát egy hajtincs igazításával fedi el, illetve, hogy feltétlen le kell pakolnia a csomagokat. Így hát gyorsan leakasztja a hátasról amit bevinne a kunyhóba.*
- Kérlek, nyergeld le a lovat, máris jövök *szól valamivel összeszedettebben a fiúnak, s azzal meg is indul a két csomaggal, hogy felmérje a terepet.*
- Megérkeztünk, minden rendben?* kérdezi a még ébren lévőket, mert úgy tűnik, rövid idő alatt már kellemesen bevackoltak éjszakára. Valami már szendereg is, ahogy elnézni. A pokrócát kikotorva, egy alkalmas helyre löki azt, a tűztől nem olyan messze, de egy félreeső sarokba.
~Itt jó lesz, legalább az ajtóra is rálátok majd.~
Egy pár pillanat, amíg körbehordozza tekintetét a házikó, amely nem is olyan romos, mint ahogyan kívülről látszik, bár a porréteg majd ujjnyi vastag. A tűzhely mindenesetre alkalmas hogy legalább egy kis fénynek elegendő tüzet rakjanak, mint ahogy most is kellemes hangulat, s a vihar szelével lehűlt levegőt langyosan tartsa, amíg kell. Az egyik ablak falécekkel szegelt, s egy kisebb takaróval tűrhetően ki lehet rekeszteni majd a huzatot, pláne, ha az utolsó rendesen beteszi az ajtót, mert az egy kissé rozoga. Ha az éjjel esni is fog, könnyen lehet, hogy helyenként beázik a tető. *
- Még segítek Shennek a lovaknál. *S azzal fordul is, hogy fajtársának segítsen, s ha Xotaráék is megérkeznek, nekik is. Hamar bent találják magukat a kunyhóban, ahol Isqeha szépen kipakolta Banya ellátmányát. Lyzendra el is vesz belőle, és a ledobott pokrócra telepszik, hogy nekilásson a vacsorának.*
- Vegyetek belőle, bőven jut mindenkinek! *Aztán észbe kap, és a pillantásával a törpét keresi. Feszeng kicsit, de mégiscsak ő a vezetője a csoportnak, akinek illik kicsit többet megtudnia azokról, akikkel egy fedél alatt éjszakázik a csapata. *
- Kit tisztelhetünk benned törpe uram? Mi szél hozott az ingoványba?
~Mert hogy mi szél vitt ki, azt már tudjuk.~
*Smaragdszín szemeit a szakállasra függeszti, miközben zilált haját fonja újra, hogy a szénakazal helyett csak egy kissé tépázott madárfészekre hasonlítson.*
- Lyzendra vagyok, Vadvéd erődjének fővadásza. *ez éppen elég titulus egyszerre, és amúgy sem ez a lényeg, ezért azt a frissnek mondható kinevezést inkább meg sem említi.* Igazán szerencsés vagy, hogy minket fújt eléd az a vihar. *mosolyodik el halványan.* Ki tudja, mi lelt volna ott egyedül. *Aztán folytatja a bemutatást, mint ahogy korábban is, Relildnél.*
- Xotarát már ismered, ő Shen'eriel, ő pedig Seles, Isqeha, Relild. *mutat végig mindenkin egyesével, bár valószínűleg egyszerre sok ez így az apónak.* A sérült lány pedig Annulien.
*Annulien sérüléséről nem szeretne többet mondani, s ami azt illeti hosszú nap volt, tele feszültséggel, amit csak most érez igazán, hogy mennyire kimerítette. Pislog egy két nagyobbat, majd inkább iszik egy pár korty vizet, hogy ne aludjon el ültében.*
- Vackolj csak be valahová, holnap lesz időnk még beszélni.
*Érzi már, hogy nagyon kerülgeti a fáradtság, de azt is tudja, hogy nem alszik majd olyan nyugodtan. Vadvéd az egyetlen, ahol az erdei otthonán kívül igazán jót tud aludni. Ezért ha mindenki elcsendesedik, a falhoz húzódik, s lehunyja szemeit, hogy hunyjon egy kicsit.
Hallja, s fel is pillant, amikor Xotara felkel, de tudja, hogy a mélyégi lány sűrűn éjszakázik, ezért vissza is bóbiskol, egészen hajnalig, amikor Isqeha motozására rebben a pillája először.*
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
- Jól van Xotara. *Jelentőségteljes pillantást vet a mélységi lányra.*
~Hátha most nem lesz vele gond.~
*Abból aztán, ahogy beszélgetést kezdeményez váratlan utasával, Lyz egyre inkább biztos lesz benne, hogy valóban nem lógatja majd a menetszélbe szellőzni, a grabancánál fogva.*
~Helyes.~
*Shen helyesbítésére csak elmosolyodva, lemondón csóválja meg a fejét. Van, ami sohasem változik, mint például az aranyhajú szellemes megjegyzései.
Az elkanászodott ujjnak nem tulajdonít jelentőséget, biztosan a zötykölődés az oka. Annyi szerencse, hogy a csiklandós részeket fedi a széles bőröv, így az a veszély sem fenyegeti, hogy összerezzenjen, vagy kacajban törjön ki. A viharos szélben pedig éppen elegendő a zilált fonatból kioldódott hajrengeteget kisöpörni az arcából olykor, hogy rendesen lássa az utat.
A romtanyára érve látja már, hogy a többiek lova az egyetlen valamelyest védett helyen pihen, s hívogató füst száll fel a kissé romos kéményből.
Leszállna a lóról, de Shen még mindig kapaszkodik. Így oldalra fordítja fejét, s felpillantva az acélszürke szemeken állapodik meg egy pillanatra. Közelebb, mint gondolta.*
- Megérkeztünk… *Keze az elkanászodottat gyengéden fejti le övéről, majd egy zavart torokköszörülés után vissza is fordul, s megvárja, míg Shen leszáll mögüle. Aztán ő is követi, korábbi zavarát egy hajtincs igazításával fedi el, illetve, hogy feltétlen le kell pakolnia a csomagokat. Így hát gyorsan leakasztja a hátasról amit bevinne a kunyhóba.*
- Kérlek, nyergeld le a lovat, máris jövök *szól valamivel összeszedettebben a fiúnak, s azzal meg is indul a két csomaggal, hogy felmérje a terepet.*
- Megérkeztünk, minden rendben?* kérdezi a még ébren lévőket, mert úgy tűnik, rövid idő alatt már kellemesen bevackoltak éjszakára. Valami már szendereg is, ahogy elnézni. A pokrócát kikotorva, egy alkalmas helyre löki azt, a tűztől nem olyan messze, de egy félreeső sarokba.
~Itt jó lesz, legalább az ajtóra is rálátok majd.~
Egy pár pillanat, amíg körbehordozza tekintetét a házikó, amely nem is olyan romos, mint ahogyan kívülről látszik, bár a porréteg majd ujjnyi vastag. A tűzhely mindenesetre alkalmas hogy legalább egy kis fénynek elegendő tüzet rakjanak, mint ahogy most is kellemes hangulat, s a vihar szelével lehűlt levegőt langyosan tartsa, amíg kell. Az egyik ablak falécekkel szegelt, s egy kisebb takaróval tűrhetően ki lehet rekeszteni majd a huzatot, pláne, ha az utolsó rendesen beteszi az ajtót, mert az egy kissé rozoga. Ha az éjjel esni is fog, könnyen lehet, hogy helyenként beázik a tető. *
- Még segítek Shennek a lovaknál. *S azzal fordul is, hogy fajtársának segítsen, s ha Xotaráék is megérkeznek, nekik is. Hamar bent találják magukat a kunyhóban, ahol Isqeha szépen kipakolta Banya ellátmányát. Lyzendra el is vesz belőle, és a ledobott pokrócra telepszik, hogy nekilásson a vacsorának.*
- Vegyetek belőle, bőven jut mindenkinek! *Aztán észbe kap, és a pillantásával a törpét keresi. Feszeng kicsit, de mégiscsak ő a vezetője a csoportnak, akinek illik kicsit többet megtudnia azokról, akikkel egy fedél alatt éjszakázik a csapata. *
- Kit tisztelhetünk benned törpe uram? Mi szél hozott az ingoványba?
~Mert hogy mi szél vitt ki, azt már tudjuk.~
*Smaragdszín szemeit a szakállasra függeszti, miközben zilált haját fonja újra, hogy a szénakazal helyett csak egy kissé tépázott madárfészekre hasonlítson.*
- Lyzendra vagyok, Vadvéd erődjének fővadásza. *ez éppen elég titulus egyszerre, és amúgy sem ez a lényeg, ezért azt a frissnek mondható kinevezést inkább meg sem említi.* Igazán szerencsés vagy, hogy minket fújt eléd az a vihar. *mosolyodik el halványan.* Ki tudja, mi lelt volna ott egyedül. *Aztán folytatja a bemutatást, mint ahogy korábban is, Relildnél.*
- Xotarát már ismered, ő Shen'eriel, ő pedig Seles, Isqeha, Relild. *mutat végig mindenkin egyesével, bár valószínűleg egyszerre sok ez így az apónak.* A sérült lány pedig Annulien.
*Annulien sérüléséről nem szeretne többet mondani, s ami azt illeti hosszú nap volt, tele feszültséggel, amit csak most érez igazán, hogy mennyire kimerítette. Pislog egy két nagyobbat, majd inkább iszik egy pár korty vizet, hogy ne aludjon el ültében.*
- Vackolj csak be valahová, holnap lesz időnk még beszélni.
*Érzi már, hogy nagyon kerülgeti a fáradtság, de azt is tudja, hogy nem alszik majd olyan nyugodtan. Vadvéd az egyetlen, ahol az erdei otthonán kívül igazán jót tud aludni. Ezért ha mindenki elcsendesedik, a falhoz húzódik, s lehunyja szemeit, hogy hunyjon egy kicsit.
Hallja, s fel is pillant, amikor Xotara felkel, de tudja, hogy a mélyégi lány sűrűn éjszakázik, ezért vissza is bóbiskol, egészen hajnalig, amikor Isqeha motozására rebben a pillája először.*
3466. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-25 03:14:51
Üzenet elküldve: 2018-05-25 03:14:51
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
//Az éjjeli bagoly naná, hogy talál: Ezüstcsörgő 1 tő//
*Xotara az útra és az úti céljára koncentrálva hajtja előre lovát. Hiába kezd egyre jobban tombolni a vihar, mert egészen megnyugtató számára a vágtató Kajtár egyenletes fújtatását és háromütemű döngő lépteit hallgatnia. Lova lelkesen halad előre, pedig egész nap úton voltak, és minden bizonnyal ráférne hátasára némi abrak és pihenés.*
~ Jól van pócak póni, amit odaérünk, ellátlak. ~
*Amikor végre beérik a többieket, Seles, Isq és Annu már a tábort verik a romos tanyánál; gyűlik a rőzse a tábortűzhöz, ahova páran biztos le is telepednek, mások alkalmas alvóhelyet keresnek maguknak a nem éppen csendesnek ígérkező éjszakára.
A mélységi lány megállítja lovát, lepattan a nyeregből, majd karját nyújtja Adokulnak, ha a törpe szükségesnek vélné a segítséget a lóról való lemászáshoz. Ha egyben földet ért, Xotara kurtát biccent a törpe uraságnak, majd elvezeti Kajtárt és kiköti egy füvesebb részen lévő fához, ahol lova azonnal habzsolva legelni kezd. Még jó, hogy indulás előtt minden lovat gondosan megitattak Sadmyrral, de abrak és széna híján a legelésből kell elég erőt merítenie minden lónak a holnapi visszaúthoz.*
~ Holnap… vissza? ~
*Lenyergeli lovát, majd a nyeregtáskájából előveszi a növényes zsákot és az előző adaghoz hasonlóan ezt is odaviszi Isqehához, pontosabban bepakolja a gyógyfüvész feketetarka lova melletti nyeregtáskájába, mivel a félvér barátja még mindig nyilván tűzre valót gyűjtöget a közelben.
Mindenkinek van dolga. Fáradtak, szomjasak és éhesek, hiszen jó hosszú napjuk volt. Bár Xotara ezekből csak fáradtnak érzi magát, és persze mocskosnak. Nem is szól senkihez, csak fogja magát és lova nyergét, és keres a romos tanya falai között egy félreeső zugot, hogy eldőljön, mint a szaros nád, hogy valamennyire kipihenje magát. Eszébe jut, hogy az éjjeli őrség után az istállóban aludt egy kicsit, de milyen jót.*
~ Mennyivel másabb volt akkor még minden. Akkor még azt hittem meg tudok változni. ~
*Leheveredik a sarokba, összehúzza magán köpenyét, fejét a nyeregre hajtja. Csak remélni meri, hogy a fekvőhelye fölött lévő rozoga félfödém kellő védelmet nyújt, majd éjszakára a vihartól. Hosszú percek telnek el így, de Xotara szemére nem jön álom. Bármennyire is fáradt, de nem bír elaludni. Már nem is bosszankodik ezen, csak a szokásos álmatlanság, ami miatt előszeretettel osztja mindig magára az éjjeli őrséget a Vadvédben. Mást nem tud csinálni és nem is igen akar, így csak hanyatt fekve hallgatja az éjszakai vihart és a tábor hangjait. Bár ez utóbbiból, a vihar miatt nem sokat hall. A motozásokból azért kiveszi, hogy lassan mindenki betér a tanya romjai közé és elalszik. Viszont ő továbbra is álmatlanul várja a holnapot, ami egy álmatlan számára mindig rohadt messze van. Főleg, olyasvalakinek, aki nem szívesen marad huzamosabb ideig, tenni való nélkül, egyedül a gondolataival.*
~ Megőrülök… hol van még a hajnal… ~
*Ekkor, hallani, ahogy az eső is jobban rákezd, aminek már a rozoga félfödém sem bír teljesen ellenállni, az első csepp Xotarát a homlokán éri. Aztán a következő és a következő is. *
~ Pff! Jellemző… jól van… leszarom! ~
*Xotara felkel, de éjszaka lévén ösztönösen is ügyel léptei hangtalanságára, a zivatar minden neszt elfedő mivolta ellenére is. Némi töprengés után a nyeregre dobja köpenyét, aztán, mint valami őrült holdkóros sétára indul a szakadó esőben.*
~ Járok egyet… úgy se tudok aludni… ~
*A fák között sétálva kiér egy kis tisztásra, ahol megáll.*
~ Meg legalább fürdök egyet és kimosom a ruhám is. ~
*A zuhogó eső lassan lemossa az ingovány mocskát a sötételf lányról, miközben tovább sétál a tisztáson, aminek a közepére érve megtorpan. Kísérteties déjá vu érzés fogja el.*
~ Tisztás… az erdőben… éjszaka… apa. ~
*Xotarának eszébe jut gyakran visszatérő álma, ami azóta kínozza, mióta eljött Pirtianesből. Rögtön íjához kap és úgy tekint körbe a tisztáson.*
~ Már megint eluralkodott rajtam az üldözési mánián… az csak egy hülye álom volt… és kész. ~
*Kibontja összefogott haját, hogy az eső abból is kimoshassa a beleszáradt sarat. Pillantása elidőzik megvágott bal tenyerén, és eszébe jut az egész nap kálváriája.*
~ Mi a franc lelt ott a kapuban? Pedig olyan jól indult a nap. Aztán meg ahogy jött, úgy ment… de nem értem… nem én voltam, de mégis… aztán Aranyhajjal a marakodás… majd jött Annu is… és én… én majdnem elvágtam a torkát… soha nem voltam képes megölni senkit… még a rohadt fateromat sem… de akkor ott éreztem, hogy képes lennék rá. Umont is múltkor véletlen majdnem megöltem a fogóval. ~
*Tovább sétálgat. A nyári eső meg csak szakad.*
~ Elég! Az önmarcangolástól úgy sem leszek okosabb, se boldogabb. ~
*Megfordul, hogy visszasétáljon a táborba, de ekkor szemei megakadnak egy tölcséres, fehér gyöngyös virágon, a dúsan zöldellő fűfélék között. Xotnak fogalma sincs milyen gaz lehet vagy hogy mire jó, de egyben biztos; Isqeha biztos fel tudja használni valamire. Begyűjti a növényt, majd visszaér a táborba. A többiek minden bizonnyal még az igazak álmát alusszák. Xotara a füvész barátja nyeregtáskájára teszi a növényt, majd visszatér a tanya romos falai közé, és törökülésben lekucorodik az előbbi fekhelyére. Az eső alábbhagy, és csendesen szemerkél tovább.*
~ Csak a baj van velem. Ez így nem mehet tovább. Elmegyek, de most nem fogok eltűnni szó nélkül, mint amikor legutóbb elhagytam az erődöt, és Lyzt először láttam kiakadni. ~
*Xotara bőrig ázott, és megszabadult a mocsári mocsoktól, de vértje még ellenáll a nedvességnek. A sötételf lány benyúl vértje nyakán és egy gyűrött, összehajtott pergament vesz elő. Lassan kihajtogatja és átolvassa sorait.*
~ "Xotara!
A sors vezérelt arra az útra, mely idevezetett, s hiszem, hogy a Fekete Fa árnyéka vezetett el hozzád is. Hiszem, hogy okkal találkoztunk, azonban ez az ok egyelőre a fa árnyékában rejtve marad. El kell mennem, nem tudom mennyi időre, de messzire. Nem tudom mit gondolsz most rólam, azt hiszem gyűlölet és harag emészti szíved, melyet fájdalommal veszek tudomásul, de megértek. Remélem, hogy egyszer még megmutathatom valódi arcom, de ez a pillanat nem most jön el. Kérlek bocsáss meg nekem mindazokért, amiket elkövettem! Őrizz meg szívedben úgy, ahogy lelked diktálja!" ~
*Xotara megfordítja a levelet, melynek üres a hátulja. Nem lát más választást, mint hogy ezen a levélen hagyjon üzenetet.*
~ De hogy?… se tinta, se toll… oh, de tollam az bizony hogy van! ~
*A nyeregre dobot köpenyéhez kap és előveszi belőle a holló tollat. Megsodorja párszor az ujjai között, és azon gondolkodik, hogy a tintát, mivel tudná helyettesíteni. Hirtelen megáll a toll a kezében.*
~ Meg van! ~
*Bal tenyerében lévő sebre pillant, majd lassan lekaparja az amúgy is felázott vart. A vágás újból vérezni kezd. A sötételf lány párszor ökölbe szorítja vérzőkezét. A holló tollat megfeni rövidkardjával. Vérébe mártja a tollat. Nagyot sóhaj után a következő sorokat kezdi a pergamenre vetni.*
~ Lyz!
Elmegyek.
Ahogy a kapuban mondtad, valahogy egyenesbe kell kerülnöm magammal. Nem t'om mi történt ott, de félek több volt benne a részem, mint amennyit szeretnék. Annut is képes lettem volna megölni. Már nem menekülhetek többé magam és a múltam elől. Bocsesz, minden szarért, amit okoztam. Ja, Aranyhajjal is csak szívattalak. Oda van érted. A fővédmesteri rangomat átruháznám rá. Jót fog tenni a szőke ficsúrjának is egy kis felelősség, mint annak idején nekem.
Selesnek és Pyctának üzenem; sajnálom, hogy csalódtak bennem. Én igyekeztem változni, de nem jött össze.
Umonnak meg… ~
*Itt megáll az írásban… annyi mindent kéne írni, hiszen lényegében az őrtorony óta nem tudtak értelmesen szót váltani, és mintha utána, ott a kis fánál, útjaik elváltak volna és a sors sem akarná, hogy azok újból keresztezzék egymást. Ismét elolvassa Umon sorait, majd rájön, hogy igazából hasonlóan érez, mint az átkozott szerzetes és majdnem ugyanezeket írná le ő is. A vérébe mártja a tollat, majd folytatja az írást.*
~ Umonnak meg, kérlek ad át ezt a levelet. Umon! Dettó!
Remélem, egy nap képes leszek visszatérni a Vadvédbe és újra a szemetekbe nézni.
Árnytörő Xotara. ~
*Firkantja alá a teljes nevét, majd összehatja az összegyűrt pergament.
Időközben elállt az eső, de a viharos szél, még mindig vadul tépi a fákat, elég nagy zajt csapva, hogy még az érzékeny elf fülek elől is rejtve legyen a sötételf lány motozása. Xot magára kanyarítja köpenyét, majd felnyergeli Kajtárt. Kantárszáron vezetve lovát, odasétál Lyz nyeregtáskájához és beleteszi a levelet. Fellendül Kajtárra, majd elvágtat a viharos éjszakába. Ha valaki észre is vette volna, és után akarna indulni, aligha valószínű, hogy a sötétben lépést bírna tartani a sötételf lánnyal.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 03:31:43
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
//Az éjjeli bagoly naná, hogy talál: Ezüstcsörgő 1 tő//
*Xotara az útra és az úti céljára koncentrálva hajtja előre lovát. Hiába kezd egyre jobban tombolni a vihar, mert egészen megnyugtató számára a vágtató Kajtár egyenletes fújtatását és háromütemű döngő lépteit hallgatnia. Lova lelkesen halad előre, pedig egész nap úton voltak, és minden bizonnyal ráférne hátasára némi abrak és pihenés.*
~ Jól van pócak póni, amit odaérünk, ellátlak. ~
*Amikor végre beérik a többieket, Seles, Isq és Annu már a tábort verik a romos tanyánál; gyűlik a rőzse a tábortűzhöz, ahova páran biztos le is telepednek, mások alkalmas alvóhelyet keresnek maguknak a nem éppen csendesnek ígérkező éjszakára.
A mélységi lány megállítja lovát, lepattan a nyeregből, majd karját nyújtja Adokulnak, ha a törpe szükségesnek vélné a segítséget a lóról való lemászáshoz. Ha egyben földet ért, Xotara kurtát biccent a törpe uraságnak, majd elvezeti Kajtárt és kiköti egy füvesebb részen lévő fához, ahol lova azonnal habzsolva legelni kezd. Még jó, hogy indulás előtt minden lovat gondosan megitattak Sadmyrral, de abrak és széna híján a legelésből kell elég erőt merítenie minden lónak a holnapi visszaúthoz.*
~ Holnap… vissza? ~
*Lenyergeli lovát, majd a nyeregtáskájából előveszi a növényes zsákot és az előző adaghoz hasonlóan ezt is odaviszi Isqehához, pontosabban bepakolja a gyógyfüvész feketetarka lova melletti nyeregtáskájába, mivel a félvér barátja még mindig nyilván tűzre valót gyűjtöget a közelben.
Mindenkinek van dolga. Fáradtak, szomjasak és éhesek, hiszen jó hosszú napjuk volt. Bár Xotara ezekből csak fáradtnak érzi magát, és persze mocskosnak. Nem is szól senkihez, csak fogja magát és lova nyergét, és keres a romos tanya falai között egy félreeső zugot, hogy eldőljön, mint a szaros nád, hogy valamennyire kipihenje magát. Eszébe jut, hogy az éjjeli őrség után az istállóban aludt egy kicsit, de milyen jót.*
~ Mennyivel másabb volt akkor még minden. Akkor még azt hittem meg tudok változni. ~
*Leheveredik a sarokba, összehúzza magán köpenyét, fejét a nyeregre hajtja. Csak remélni meri, hogy a fekvőhelye fölött lévő rozoga félfödém kellő védelmet nyújt, majd éjszakára a vihartól. Hosszú percek telnek el így, de Xotara szemére nem jön álom. Bármennyire is fáradt, de nem bír elaludni. Már nem is bosszankodik ezen, csak a szokásos álmatlanság, ami miatt előszeretettel osztja mindig magára az éjjeli őrséget a Vadvédben. Mást nem tud csinálni és nem is igen akar, így csak hanyatt fekve hallgatja az éjszakai vihart és a tábor hangjait. Bár ez utóbbiból, a vihar miatt nem sokat hall. A motozásokból azért kiveszi, hogy lassan mindenki betér a tanya romjai közé és elalszik. Viszont ő továbbra is álmatlanul várja a holnapot, ami egy álmatlan számára mindig rohadt messze van. Főleg, olyasvalakinek, aki nem szívesen marad huzamosabb ideig, tenni való nélkül, egyedül a gondolataival.*
~ Megőrülök… hol van még a hajnal… ~
*Ekkor, hallani, ahogy az eső is jobban rákezd, aminek már a rozoga félfödém sem bír teljesen ellenállni, az első csepp Xotarát a homlokán éri. Aztán a következő és a következő is. *
~ Pff! Jellemző… jól van… leszarom! ~
*Xotara felkel, de éjszaka lévén ösztönösen is ügyel léptei hangtalanságára, a zivatar minden neszt elfedő mivolta ellenére is. Némi töprengés után a nyeregre dobja köpenyét, aztán, mint valami őrült holdkóros sétára indul a szakadó esőben.*
~ Járok egyet… úgy se tudok aludni… ~
*A fák között sétálva kiér egy kis tisztásra, ahol megáll.*
~ Meg legalább fürdök egyet és kimosom a ruhám is. ~
*A zuhogó eső lassan lemossa az ingovány mocskát a sötételf lányról, miközben tovább sétál a tisztáson, aminek a közepére érve megtorpan. Kísérteties déjá vu érzés fogja el.*
~ Tisztás… az erdőben… éjszaka… apa. ~
*Xotarának eszébe jut gyakran visszatérő álma, ami azóta kínozza, mióta eljött Pirtianesből. Rögtön íjához kap és úgy tekint körbe a tisztáson.*
~ Már megint eluralkodott rajtam az üldözési mánián… az csak egy hülye álom volt… és kész. ~
*Kibontja összefogott haját, hogy az eső abból is kimoshassa a beleszáradt sarat. Pillantása elidőzik megvágott bal tenyerén, és eszébe jut az egész nap kálváriája.*
~ Mi a franc lelt ott a kapuban? Pedig olyan jól indult a nap. Aztán meg ahogy jött, úgy ment… de nem értem… nem én voltam, de mégis… aztán Aranyhajjal a marakodás… majd jött Annu is… és én… én majdnem elvágtam a torkát… soha nem voltam képes megölni senkit… még a rohadt fateromat sem… de akkor ott éreztem, hogy képes lennék rá. Umont is múltkor véletlen majdnem megöltem a fogóval. ~
*Tovább sétálgat. A nyári eső meg csak szakad.*
~ Elég! Az önmarcangolástól úgy sem leszek okosabb, se boldogabb. ~
*Megfordul, hogy visszasétáljon a táborba, de ekkor szemei megakadnak egy tölcséres, fehér gyöngyös virágon, a dúsan zöldellő fűfélék között. Xotnak fogalma sincs milyen gaz lehet vagy hogy mire jó, de egyben biztos; Isqeha biztos fel tudja használni valamire. Begyűjti a növényt, majd visszaér a táborba. A többiek minden bizonnyal még az igazak álmát alusszák. Xotara a füvész barátja nyeregtáskájára teszi a növényt, majd visszatér a tanya romos falai közé, és törökülésben lekucorodik az előbbi fekhelyére. Az eső alábbhagy, és csendesen szemerkél tovább.*
~ Csak a baj van velem. Ez így nem mehet tovább. Elmegyek, de most nem fogok eltűnni szó nélkül, mint amikor legutóbb elhagytam az erődöt, és Lyzt először láttam kiakadni. ~
*Xotara bőrig ázott, és megszabadult a mocsári mocsoktól, de vértje még ellenáll a nedvességnek. A sötételf lány benyúl vértje nyakán és egy gyűrött, összehajtott pergament vesz elő. Lassan kihajtogatja és átolvassa sorait.*
~ "Xotara!
A sors vezérelt arra az útra, mely idevezetett, s hiszem, hogy a Fekete Fa árnyéka vezetett el hozzád is. Hiszem, hogy okkal találkoztunk, azonban ez az ok egyelőre a fa árnyékában rejtve marad. El kell mennem, nem tudom mennyi időre, de messzire. Nem tudom mit gondolsz most rólam, azt hiszem gyűlölet és harag emészti szíved, melyet fájdalommal veszek tudomásul, de megértek. Remélem, hogy egyszer még megmutathatom valódi arcom, de ez a pillanat nem most jön el. Kérlek bocsáss meg nekem mindazokért, amiket elkövettem! Őrizz meg szívedben úgy, ahogy lelked diktálja!" ~
*Xotara megfordítja a levelet, melynek üres a hátulja. Nem lát más választást, mint hogy ezen a levélen hagyjon üzenetet.*
~ De hogy?… se tinta, se toll… oh, de tollam az bizony hogy van! ~
*A nyeregre dobot köpenyéhez kap és előveszi belőle a holló tollat. Megsodorja párszor az ujjai között, és azon gondolkodik, hogy a tintát, mivel tudná helyettesíteni. Hirtelen megáll a toll a kezében.*
~ Meg van! ~
*Bal tenyerében lévő sebre pillant, majd lassan lekaparja az amúgy is felázott vart. A vágás újból vérezni kezd. A sötételf lány párszor ökölbe szorítja vérzőkezét. A holló tollat megfeni rövidkardjával. Vérébe mártja a tollat. Nagyot sóhaj után a következő sorokat kezdi a pergamenre vetni.*
~ Lyz!
Elmegyek.
Ahogy a kapuban mondtad, valahogy egyenesbe kell kerülnöm magammal. Nem t'om mi történt ott, de félek több volt benne a részem, mint amennyit szeretnék. Annut is képes lettem volna megölni. Már nem menekülhetek többé magam és a múltam elől. Bocsesz, minden szarért, amit okoztam. Ja, Aranyhajjal is csak szívattalak. Oda van érted. A fővédmesteri rangomat átruháznám rá. Jót fog tenni a szőke ficsúrjának is egy kis felelősség, mint annak idején nekem.
Selesnek és Pyctának üzenem; sajnálom, hogy csalódtak bennem. Én igyekeztem változni, de nem jött össze.
Umonnak meg… ~
*Itt megáll az írásban… annyi mindent kéne írni, hiszen lényegében az őrtorony óta nem tudtak értelmesen szót váltani, és mintha utána, ott a kis fánál, útjaik elváltak volna és a sors sem akarná, hogy azok újból keresztezzék egymást. Ismét elolvassa Umon sorait, majd rájön, hogy igazából hasonlóan érez, mint az átkozott szerzetes és majdnem ugyanezeket írná le ő is. A vérébe mártja a tollat, majd folytatja az írást.*
~ Umonnak meg, kérlek ad át ezt a levelet. Umon! Dettó!
Remélem, egy nap képes leszek visszatérni a Vadvédbe és újra a szemetekbe nézni.
Árnytörő Xotara. ~
*Firkantja alá a teljes nevét, majd összehatja az összegyűrt pergament.
Időközben elállt az eső, de a viharos szél, még mindig vadul tépi a fákat, elég nagy zajt csapva, hogy még az érzékeny elf fülek elől is rejtve legyen a sötételf lány motozása. Xot magára kanyarítja köpenyét, majd felnyergeli Kajtárt. Kantárszáron vezetve lovát, odasétál Lyz nyeregtáskájához és beleteszi a levelet. Fellendül Kajtárra, majd elvágtat a viharos éjszakába. Ha valaki észre is vette volna, és után akarna indulni, aligha valószínű, hogy a sötétben lépést bírna tartani a sötételf lánnyal.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.25 03:31:43
3465. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-24 22:09:38
Üzenet elküldve: 2018-05-24 22:09:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
*Végre befejezik egymás gyapálását, meg szurkálását meg... meg még ki tudja mit, Relild nem is figyelt. Nem is érdekelte. Nem is az ő dolga. Ő csak ki akar jutni ebből a mocsárból, meg akarja keresni azt a valamit, ami kell a mestereknek, és vissza akar menni hozzájuk.
De hol keresse? Mit keressen? Azt mondták, azt kell megkeresnie, ami nincs meg Relildnek, de hát neki szinte semmije sincs! Meg kellene gazdagodnia? De hát a mesterek azt mondták, hogy az arany nem számít. Akkor az sem számít, amit rajta lehet venni. Akkor... akkor saját magának kellene mindent megcsinálnia, amii gazdaggá teszi? De hát azt hogy csinálja? Nem tud szőni, nem ért a földekhez, meg az állatokhoz...*
~Nem is hiszem el!~
*Miközben ezen agyal, kiérnek a mocsárból. Észre sem veszi, annyira elkalandozik, egyszer csak van mocsár, aztán már nincs mocsár.
Megállnak egy tanyánál, Relild pedig leszáll a lóról.*
- Köszönöm szépen!
*Mondja a fura társaságnak, majd szépen megcirógatja a lovat, ahogyan ígérte gondolatban neki, mert egyébbel nem tud fizetni.
Éhes is, szomjas is de nincs semmi amit egyen, vagy igyon. Álmos is, a vihart sem szereti, ezért gyorsan ki is dől, ahogyan az egy óriástól illik, és ha valaki nem kelti fel, valószínűleg elég sokáig fogja húzni a lóbőrt.*
*Végre befejezik egymás gyapálását, meg szurkálását meg... meg még ki tudja mit, Relild nem is figyelt. Nem is érdekelte. Nem is az ő dolga. Ő csak ki akar jutni ebből a mocsárból, meg akarja keresni azt a valamit, ami kell a mestereknek, és vissza akar menni hozzájuk.
De hol keresse? Mit keressen? Azt mondták, azt kell megkeresnie, ami nincs meg Relildnek, de hát neki szinte semmije sincs! Meg kellene gazdagodnia? De hát a mesterek azt mondták, hogy az arany nem számít. Akkor az sem számít, amit rajta lehet venni. Akkor... akkor saját magának kellene mindent megcsinálnia, amii gazdaggá teszi? De hát azt hogy csinálja? Nem tud szőni, nem ért a földekhez, meg az állatokhoz...*
~Nem is hiszem el!~
*Miközben ezen agyal, kiérnek a mocsárból. Észre sem veszi, annyira elkalandozik, egyszer csak van mocsár, aztán már nincs mocsár.
Megállnak egy tanyánál, Relild pedig leszáll a lóról.*
- Köszönöm szépen!
*Mondja a fura társaságnak, majd szépen megcirógatja a lovat, ahogyan ígérte gondolatban neki, mert egyébbel nem tud fizetni.
Éhes is, szomjas is de nincs semmi amit egyen, vagy igyon. Álmos is, a vihart sem szereti, ezért gyorsan ki is dől, ahogyan az egy óriástól illik, és ha valaki nem kelti fel, valószínűleg elég sokáig fogja húzni a lóbőrt.*
3464. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-24 19:49:08
Üzenet elküldve: 2018-05-24 19:49:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
*Összehúzott szemmel les ki Seles háta mögül, de a hűvös, párás menetszél hamar könnyesre csípi a szemét, így jobbnak látja fedezékben maradni. Rábízza magát Selesre, nem mintha túl sok választása lenne a lovon zötykölődve.
Most, hogy kicsit tisztábban lát, furdalja a kíváncsiság, Lyz miért hozta magával.* ~Akár meg is ölhettek volna. Akár...~ *Ez a gondolat az érkezésükig motoz a fejében.*
A lóról leszállást követően mindenfajta bűntudat nélkül issza ki a lány kulacsát, majd megtörli száját és hálásan adja vissza. A lány tekintetéből sugárzik a meleg kedvesség és van benne valami őszinte... emberiesség. Legalábbis így látja, mikor egy pillanatra felszegi fejét.*
-Én...Sajnálom. *Csak ennyit tud mondani leszegett fejjel, nehogy újra találkozzon a tekintetük.
Isqeha is csatlakozik, és nem rest az ő kulacsát is meghúzni. Valóban elég szomjas volt, érthetetlen, miért nem tűnt ez fel akkor.*
-Köszönöm. *Nyújtja vissza a félig üres tömlőt, miközben a férfi tekintetét keresi. Kezével több-kevesebb sikerrel letörli lábáról az alvadt vért, de jó adagot sikerül elkennie.*
-Hoppá.
*Törli meg kezét a fűben, de mire felnéz, Isq már sehol.
Miközben Seles és Isq tüzet gyújtanak és köré gyűlnek, egy kicsit odébb telepszik le, néhány lábnyira a többiektől. Állát térdére támasztva hallgatja őket, ha kérdezik, készséggel, de tömören válaszol. Egyértelmű, hogy nem itt és nem most fogják számon kérni rajta a történteket.
Szép lassan leragadnak szemei, a bódító meleg és a többiek duruzsolása megnyugtatja. Hátradőlve a kemény, poros fapadlón elnyomja hamar az álom.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 19:54:40
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
*Összehúzott szemmel les ki Seles háta mögül, de a hűvös, párás menetszél hamar könnyesre csípi a szemét, így jobbnak látja fedezékben maradni. Rábízza magát Selesre, nem mintha túl sok választása lenne a lovon zötykölődve.
Most, hogy kicsit tisztábban lát, furdalja a kíváncsiság, Lyz miért hozta magával.* ~Akár meg is ölhettek volna. Akár...~ *Ez a gondolat az érkezésükig motoz a fejében.*
A lóról leszállást követően mindenfajta bűntudat nélkül issza ki a lány kulacsát, majd megtörli száját és hálásan adja vissza. A lány tekintetéből sugárzik a meleg kedvesség és van benne valami őszinte... emberiesség. Legalábbis így látja, mikor egy pillanatra felszegi fejét.*
-Én...Sajnálom. *Csak ennyit tud mondani leszegett fejjel, nehogy újra találkozzon a tekintetük.
Isqeha is csatlakozik, és nem rest az ő kulacsát is meghúzni. Valóban elég szomjas volt, érthetetlen, miért nem tűnt ez fel akkor.*
-Köszönöm. *Nyújtja vissza a félig üres tömlőt, miközben a férfi tekintetét keresi. Kezével több-kevesebb sikerrel letörli lábáról az alvadt vért, de jó adagot sikerül elkennie.*
-Hoppá.
*Törli meg kezét a fűben, de mire felnéz, Isq már sehol.
Miközben Seles és Isq tüzet gyújtanak és köré gyűlnek, egy kicsit odébb telepszik le, néhány lábnyira a többiektől. Állát térdére támasztva hallgatja őket, ha kérdezik, készséggel, de tömören válaszol. Egyértelmű, hogy nem itt és nem most fogják számon kérni rajta a történteket.
Szép lassan leragadnak szemei, a bódító meleg és a többiek duruzsolása megnyugtatja. Hátradőlve a kemény, poros fapadlón elnyomja hamar az álom.*
A hozzászólás írója (Annulien Raenelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 19:54:40
3463. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-24 14:27:22
Üzenet elküldve: 2018-05-24 14:27:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Veszélyes kiruccanás//
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
//Tanya 1 tő Mezei Harmatka, 1 tő Ezüstcsörgő//
*Annu felkapaszkodik Seles mögé, és megindulnak, remélhetőleg Relild is tartja velük az iramot. Minél előbb menedékre kell találniuk! A szél egyre erősebben támad, Isqeha már-már újra hallani véli a baljós hollóvijjogást, de csak a szél tépi egyre gonoszabbul őket, a holló némán figyel a magasból, nagy szárnycsapásokkal keringve. Xot lehajolva begyűjt egy leszállingózó fekete tollat, a dolog nem kerüli el Isq figyelmét, Lyz arcán habozást lát, hogy biztosan maradjanak-e, még ennyit érzékel, aztán int nekik.
Megfordítja Shayennt ő is, és Selesék után ered.
Egyáltalán nem tetszik neki, hogy Lyz még itt akar maradni a romok között a feltámadó ítéletidőben, hogy bevégezzék a felderítést, de nem tud mit tenni: menni kell.
Úgyhogy nagyon megkönnyebbül, amikor kisvártatva a szőke elf lány a többiekkel együtt beéri őket!
Különös látványt nyújthatnak, ahogy hol lelassítva, az utat figyelve sietősen léptetnek, hol ügetnek, a mocsárból kifelé már vágtáznak az alkonyatban, a két összekapaszkodó szőke elf, elöl Lyz a lobogó hajával, Seles, Annuval a háta mögött, Relild az óriás termetével Shen lován, Isq a feketetarkát biztatva, Xotara a hátrasunyt füllel vágtázó Kajtáron.
Még a zivatar kitörése előtt el kell érjék a tanyát!
Még szerencse, hogy időben észreveszik Lyz intését, és még jóval Odakul előtt lelassít a csapat. A többiekhez hasonlóan ő is az utolsó pillanatban ismer fel az előttük kibontakozó alakban egy szakállas, magányosan pipázó törpét, az is hasonló meglepődéssel néz rájuk. A félvér egy pillanatra meg is áll, visszafogva Shayennt, de Lyz továbbinti őket a kezdődő viharban. Ők megállnak mellette Xotarával. Így Isqeha szófogadóan újra vágtára fogja. ~Xotara maga mögé veheti, ha velünk tart.~ gondolja, de aztán csak az útra figyel a szélben, és Annu hátára valahol előtte, Seles mögött. ~Már nincsen messze az erdő széle. Valahol itt kell lennie.~ Seles pedig valami hatodik érzékkel egyenesen a valaha láthatóan lakott, de most már romos tanyához vezérli őket, Isqeha megkönnyebbülésére. Itt talán átvészelhetik az éjszakát még így is, hogy a zivatar bármelyik pillanatban kitörhet.
Először a fedeles kosarat és a nyeregtáskákat menti, és azoknak keres helyet odabent.
Seles fáért indul, Isqeha pedig Annu felé fordul minden figyelmével.*
- Itt a víz. *kínálja oda most már harmadjára a kulacsot, és megvárja, ha a lány végre elfogadja és iszik.
Sárosak, mocskosak mindannyian, bár Annu közülük a legjobban, és megsebesült, a vízzel meg jobb egyelőre takarékoskodni: gyors megoldás kell. De ezt még meg kell beszélje Lyzzel.
Ha közben Lyzék is megérkeznek, megvárja míg lecihelődnek, ha kell segít a lovaknál. Aztán megmutatja Lyznek, hova tette le a Banya-féle pakkot az ellátmánnyal, és szól Annuról is.
Utána meg elmegy ő is, hogy segítsen Selesnek a fagyűjtésben.
Hát, az itt éjszakázásukat nem lehet valami ideálisnak nevezni. Szívesen hallgatna a tűznél történeteket, sőt akár játszana dallamokat a tűz fényében, beszélgetne a törpével, akit Xotara magával hozott a lován, felszedve a viharban, faggatná ki egy kicsit Relildet azokról az idióta mestereiről, akik kiküldték a lápba, de csapzott, fáradt, éhes, sáros, és csak annak tud örülni, hogy az őrült vihar nem érte őket kinn a lápon.
Úgyhogy részéről keres magának egy zugot, és miután megtömte a bendőjét, becsavarja magát a pokrócába, és nagyon hamar elalszik. Álmában hollók keringenek Vadvéd felett, nagy károgással, fekete csapatokban, aztán valahogy griffekké lesznek, és egyszer csak azt veszi észre, hogy griffháton ül, és próbálja nem szem elől veszíteni a szélviharban Annulient, aki Seles mögött kapaszkodik.
Izzadtan, kimerülten ébred.
Kióvakodik, nesztelenül, hogy a még alvókat ne verje fel, és körülnéz: hol is vannak. Na meg, hogy talál-e valami használhatót a környéken.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 14:37:28
//Seles, Isq, Lyz, Shen, Relild, Xot, Annu, Adokul//
//Tanya 1 tő Mezei Harmatka, 1 tő Ezüstcsörgő//
*Annu felkapaszkodik Seles mögé, és megindulnak, remélhetőleg Relild is tartja velük az iramot. Minél előbb menedékre kell találniuk! A szél egyre erősebben támad, Isqeha már-már újra hallani véli a baljós hollóvijjogást, de csak a szél tépi egyre gonoszabbul őket, a holló némán figyel a magasból, nagy szárnycsapásokkal keringve. Xot lehajolva begyűjt egy leszállingózó fekete tollat, a dolog nem kerüli el Isq figyelmét, Lyz arcán habozást lát, hogy biztosan maradjanak-e, még ennyit érzékel, aztán int nekik.
Megfordítja Shayennt ő is, és Selesék után ered.
Egyáltalán nem tetszik neki, hogy Lyz még itt akar maradni a romok között a feltámadó ítéletidőben, hogy bevégezzék a felderítést, de nem tud mit tenni: menni kell.
Úgyhogy nagyon megkönnyebbül, amikor kisvártatva a szőke elf lány a többiekkel együtt beéri őket!
Különös látványt nyújthatnak, ahogy hol lelassítva, az utat figyelve sietősen léptetnek, hol ügetnek, a mocsárból kifelé már vágtáznak az alkonyatban, a két összekapaszkodó szőke elf, elöl Lyz a lobogó hajával, Seles, Annuval a háta mögött, Relild az óriás termetével Shen lován, Isq a feketetarkát biztatva, Xotara a hátrasunyt füllel vágtázó Kajtáron.
Még a zivatar kitörése előtt el kell érjék a tanyát!
Még szerencse, hogy időben észreveszik Lyz intését, és még jóval Odakul előtt lelassít a csapat. A többiekhez hasonlóan ő is az utolsó pillanatban ismer fel az előttük kibontakozó alakban egy szakállas, magányosan pipázó törpét, az is hasonló meglepődéssel néz rájuk. A félvér egy pillanatra meg is áll, visszafogva Shayennt, de Lyz továbbinti őket a kezdődő viharban. Ők megállnak mellette Xotarával. Így Isqeha szófogadóan újra vágtára fogja. ~Xotara maga mögé veheti, ha velünk tart.~ gondolja, de aztán csak az útra figyel a szélben, és Annu hátára valahol előtte, Seles mögött. ~Már nincsen messze az erdő széle. Valahol itt kell lennie.~ Seles pedig valami hatodik érzékkel egyenesen a valaha láthatóan lakott, de most már romos tanyához vezérli őket, Isqeha megkönnyebbülésére. Itt talán átvészelhetik az éjszakát még így is, hogy a zivatar bármelyik pillanatban kitörhet.
Először a fedeles kosarat és a nyeregtáskákat menti, és azoknak keres helyet odabent.
Seles fáért indul, Isqeha pedig Annu felé fordul minden figyelmével.*
- Itt a víz. *kínálja oda most már harmadjára a kulacsot, és megvárja, ha a lány végre elfogadja és iszik.
Sárosak, mocskosak mindannyian, bár Annu közülük a legjobban, és megsebesült, a vízzel meg jobb egyelőre takarékoskodni: gyors megoldás kell. De ezt még meg kell beszélje Lyzzel.
Ha közben Lyzék is megérkeznek, megvárja míg lecihelődnek, ha kell segít a lovaknál. Aztán megmutatja Lyznek, hova tette le a Banya-féle pakkot az ellátmánnyal, és szól Annuról is.
Utána meg elmegy ő is, hogy segítsen Selesnek a fagyűjtésben.
Hát, az itt éjszakázásukat nem lehet valami ideálisnak nevezni. Szívesen hallgatna a tűznél történeteket, sőt akár játszana dallamokat a tűz fényében, beszélgetne a törpével, akit Xotara magával hozott a lován, felszedve a viharban, faggatná ki egy kicsit Relildet azokról az idióta mestereiről, akik kiküldték a lápba, de csapzott, fáradt, éhes, sáros, és csak annak tud örülni, hogy az őrült vihar nem érte őket kinn a lápon.
Úgyhogy részéről keres magának egy zugot, és miután megtömte a bendőjét, becsavarja magát a pokrócába, és nagyon hamar elalszik. Álmában hollók keringenek Vadvéd felett, nagy károgással, fekete csapatokban, aztán valahogy griffekké lesznek, és egyszer csak azt veszi észre, hogy griffháton ül, és próbálja nem szem elől veszíteni a szélviharban Annulient, aki Seles mögött kapaszkodik.
Izzadtan, kimerülten ébred.
Kióvakodik, nesztelenül, hogy a még alvókat ne verje fel, és körülnéz: hol is vannak. Na meg, hogy talál-e valami használhatót a környéken.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.24 14:37:28
3462. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-24 13:36:34
Üzenet elküldve: 2018-05-24 13:36:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Veszélyes kiruccanás//
*Nem tud megfordulni, de hallja maga mögött, hogy Lyzék is utánuk indulnak. Elégedetten biccent.*
- Seles vagyok. *Seles éppen csak meghallja az elgyengült lány szavait, miközben azon igyekszik, hogy vízbe fulladás nélkül kivezesse a csapatot az ingoványból. Reméli, hogy Annu elég erővel képes kapaszkodni belé, mire elérik az erdőt, és abban is bízik, hogy ha le is esik a lány, a mögötte lovagló megáll még időben. Neki mindenesetre mindkét kezére szüksége van, mert nem a leggyakorlottabb lovas.
Útközben egy törpe bukkan fel, akit Seles gyakorlatilag tereptárgynak néz, míg meg nem közelítik. Hallja, hogy Lyzék gondoskodnak róla hátul, ezért ő is siet tovább. Szerencsére már nem kell messzire menniük, de az utat felismerni nem egyszerű, az ég morgása és a heves szél pedig nem akar segíteni a helyzeten. Meghallja Annu vízre vonatkozó szavait, és kicsit el is bizonytalanodik, meddig bírja még anélkül.*
- Tarts ki, Annu. *Mondja neki, de közben összpontosít. Úgy látja, és a nyeregből úgy is érzi, hogy az eddig cuppogós talaj egyre inkább veszít a nedvességéből, és nem sokkal rá már Cserfes patája fűcsomóra toppant. A ló is mintha örülne a hirtelen jött éghajlatváltozásnak, ügyesebben tör előre. A füvet pedig Seles legnagyobb örömére fák váltják fel, ahova már boldogan vágtat be. Innen már nincs is messze a hely, amelyet Lyz mondott.*
- Erre gyertek! *Kiált hátra, ha esetleg nem lenne mindenki számára egyértelmű, hogy a fák törzse között merre járhat. A tanyát annak idején használták, emiatt ösvényt is tapostak mellé, de mára már láthatóan rommá vált.*
~ Mint minden ezen a vidéken. Milyen különös. ~ *Töpreng Seles, de meg sem áll a düledező viskó kőfalaiig. Ott aztán kedvesen figyelmezteti Annut.*
- Megérkeztünk. *Mondja kedvesen a mögötte ülő lánynak, hogy elengedje, majd segít neki lekászálódni a lóról, amennyire erejéből telik, leülteti a fűbe, és azonnal kezébe nyomja a kulacsát.* Bocsáss meg, hogy megsértettem a lábad, nem volt szándékos. Isqeha mindjárt itt lesz, és kezeli a sérüléseidet. *Magyarázza neki, miközben a többieket várja, és lenyergeli a lovát, meg magához veszi íját. Innen úgy tűnik, a tető maradványa talán az eső elől is megvédi majd őket. Gyorsan el is indul száraz ágakat gyűjteni a tábortűzhöz a környéken, amíg még lehet. Közben fel-felnéz, hogy mindenki befutott-e épségben.*
*Nem tud megfordulni, de hallja maga mögött, hogy Lyzék is utánuk indulnak. Elégedetten biccent.*
- Seles vagyok. *Seles éppen csak meghallja az elgyengült lány szavait, miközben azon igyekszik, hogy vízbe fulladás nélkül kivezesse a csapatot az ingoványból. Reméli, hogy Annu elég erővel képes kapaszkodni belé, mire elérik az erdőt, és abban is bízik, hogy ha le is esik a lány, a mögötte lovagló megáll még időben. Neki mindenesetre mindkét kezére szüksége van, mert nem a leggyakorlottabb lovas.
Útközben egy törpe bukkan fel, akit Seles gyakorlatilag tereptárgynak néz, míg meg nem közelítik. Hallja, hogy Lyzék gondoskodnak róla hátul, ezért ő is siet tovább. Szerencsére már nem kell messzire menniük, de az utat felismerni nem egyszerű, az ég morgása és a heves szél pedig nem akar segíteni a helyzeten. Meghallja Annu vízre vonatkozó szavait, és kicsit el is bizonytalanodik, meddig bírja még anélkül.*
- Tarts ki, Annu. *Mondja neki, de közben összpontosít. Úgy látja, és a nyeregből úgy is érzi, hogy az eddig cuppogós talaj egyre inkább veszít a nedvességéből, és nem sokkal rá már Cserfes patája fűcsomóra toppant. A ló is mintha örülne a hirtelen jött éghajlatváltozásnak, ügyesebben tör előre. A füvet pedig Seles legnagyobb örömére fák váltják fel, ahova már boldogan vágtat be. Innen már nincs is messze a hely, amelyet Lyz mondott.*
- Erre gyertek! *Kiált hátra, ha esetleg nem lenne mindenki számára egyértelmű, hogy a fák törzse között merre járhat. A tanyát annak idején használták, emiatt ösvényt is tapostak mellé, de mára már láthatóan rommá vált.*
~ Mint minden ezen a vidéken. Milyen különös. ~ *Töpreng Seles, de meg sem áll a düledező viskó kőfalaiig. Ott aztán kedvesen figyelmezteti Annut.*
- Megérkeztünk. *Mondja kedvesen a mögötte ülő lánynak, hogy elengedje, majd segít neki lekászálódni a lóról, amennyire erejéből telik, leülteti a fűbe, és azonnal kezébe nyomja a kulacsát.* Bocsáss meg, hogy megsértettem a lábad, nem volt szándékos. Isqeha mindjárt itt lesz, és kezeli a sérüléseidet. *Magyarázza neki, miközben a többieket várja, és lenyergeli a lovát, meg magához veszi íját. Innen úgy tűnik, a tető maradványa talán az eső elől is megvédi majd őket. Gyorsan el is indul száraz ágakat gyűjteni a tábortűzhöz a környéken, amíg még lehet. Közben fel-felnéz, hogy mindenki befutott-e épségben.*
3461. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-05-20 22:18:45
Üzenet elküldve: 2018-05-20 22:18:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Valahogy nincs szerencséje, legalábbis így érzi, mivel végre egy városba érkezik és már is távoznia kell onnan, mert valami lázadás most tört ki, így nem biztonságos. Reméli rendeződik a helyzet és majd esélye nyílik megismerni jobban, nem csak a főteret sikerül megtekintenie.* ~Borzalmas, mik meg nem történnek.~
*Nem siet, elvégre a városon belül van a zavargás, így még nyugodtan sétálva is megmenekül előlük valószínűleg. Amúgy sincs semmi sem nála, aminek hasznát vehetnék.*
~Ha majd megengedhetem magamnak, biztos veszek majd egy pónit, de előtt kellene valami hangszer is...~
*Nagyon sóhajt, hosszú a lista mi mindent szeretne, na de mind közül a legfontosabb a hangszer, hisz csak azzal tud több pénz keresni, ha minden igaz.*
*Nem siet, elvégre a városon belül van a zavargás, így még nyugodtan sétálva is megmenekül előlük valószínűleg. Amúgy sincs semmi sem nála, aminek hasznát vehetnék.*
~Ha majd megengedhetem magamnak, biztos veszek majd egy pónit, de előtt kellene valami hangszer is...~
*Nagyon sóhajt, hosszú a lista mi mindent szeretne, na de mind közül a legfontosabb a hangszer, hisz csak azzal tud több pénz keresni, ha minden igaz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389