// Csóktolvaj //
- Jaj, nagy akárkivagyis, csak egy jó lovat kérek a sejhajom alá, egy csókot a számra, és egy szép lányt az ágyamba! *Sopánkodik félhangosan, hogy mindenki meghallja a vele szemben érkező kordén, és elvigyorodik saját magán. Nincs is jobb annál, mint mikor tizenhatodik alkalommal megy mellette el egy szekér, és mindenki nyafog rajta. Akinek telik szekérre, egy asszonyra (vagy többre, tudja a drahun) meg négy pulyára, annak mi oka van panaszkodni?
Ez a szekér azonban más, mint a többi, ugyanis itt az egyik leányzó kifejezetten szemrevaló. A haja, mint a selyem, a szemei buták, de kékek, mint az óceán. Nótába illenek.*
~ Már el is felejtettem, milyen helyeskék vannak itt a városban. ~ *Sóhajt fel, és a legjobb mosolyával keresztezi útjukat. Meg se várja, hogy az ideges, nagybajszú családfő megállítja-e a lovakat, lekapja a hátáról a lantot, és megpendítve a húrokat már dalol is.*
- volt nekem már olyan sok rút virágom.
Kinyíltak és elszáradtak egy nyáron!
Ha jönnek is, ha mennek is, nem bánom:
az én kis rózsám a legszebb a világon.
*Közben lassan megkerüli a szekeret, és a leányhoz lép, hogy érezze, róla szól a nóta.*
~ Most rózsát kéne adnom, ha lenne miből. ~ *gondolja magában.* ~ Mindegy, úgyse érti, csak a lényeget. ~
*Azért mosolyog tovább. Nem zavarták a butácska lányok sose, könnyebb őket elcsábítani. Ez a szépség is elpirul, amikor kinyújtja érte kezét, hogy egy finom mozdulattal megcsókolja, mint egy úrikisasszonyét szokás. Úgy vörösödik a drága, mintha most csípte volna meg a napfény.*
- Még soha nem láttam ilyen szép hölgyet. *A szekér szegélyére támaszkodva csodálja a lányt, mintha tényleg soha nem látott volna ehhez foghatót. Az arcára mutat.* Csak egy kis csókot adj még a dalért cserébe!
*A lány láthatóan húzódozik, pirul, de már meglesz az. Az egyetlen gond az apja, aki heves üvöltözéssel próbálja magára felhívni a figyelmet, ami eddig valahogy fel se tűnt senkinek.*
- Takarodjál el a lányomtól!
- Csak egy csókot, kedves. Ide ni! *mutatja az arcát siettetve a lányt, mert hát csak nem hagyja ezt annyiban. A rózsaszál közelebb hajol kicsit, elbizonytalanodik, aztán gyorsan oda akar nyomni egy puszit a kedves, szép idegen arcára. Olcsó trükk: a puszi irányt vált, a száj a szájnak csattan, és ha a szerelmet most nem is, az énekes legalább a lány édes ajkait megízlelheti. A szekér egy emberként bolydul fel, a férj és feleség egyszerre lendülnek, hogy agyoncsapják az útonálló csóklopót, de addigra ő már tovább is sétált, és csak nevet az egészen.
A szekér újra elindul, ő pedig úgy érzi valamiért, hogy nézik. Megfordulva látja, hogy a kis rózsaszál les hátrafelé, az arca vörös, de szerelmesen mosolyog a furcsa idegenre. Még egy mozdulat, egy nagy, színpadias meghajlás telik a furcsa szerzettől, ami meg is nevetteti kis áldozatát.*
- Csókom már van. *jegyzi meg örömittasan, és lantját pengetve, kis tánclépéseket imitálva megy tovább Arthenior felé.*