Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 193 (3841. - 3860. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3860. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-22 22:55:11
Üzenet elküldve: 2018-10-22 22:55:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Lyz igyekszik szemmel tartani a körülményeket, Shen szavai segítenek neki tisztábban látni. Lassan közeledik hozzá, de pár lépésre tőle megáll, s egy fának támasztja az íját tegezét, onnan halad tovább, egészen közel áll meg hozzá. A kéztördelések közepette eldörmögött szavak, lágyítják az elf lány szívét. S ott állva előtte, övén babrál tovább. Egy elrejtett apró zsebecskéből, egy apró kockát vesz elő. Smaragdszínű, akár Lyz szemei, arany pettyekkel akár a vállán kiinduló tinta vonalai. Kettejük közé emeli, hogy Shen is jól láthassa, nem csak a fiúnál van ott a kendő. Lyz felváltva pillant a kockára majd az acél szemekbe.*
- És azt, ki dönti el, ki a legjobb számomra? *Persze lelkiismeret furdalása van, amiért úgy feldühítette magát, nem akarta letorkolni a fiút, azzal elrontani a napot, pedig nagyon inog az egész. Most valamelyest próbálja kicsit rendbe hozni, amit elrontott. Visszaterelni legalább valamilyen normális mederbe. Már amennyire meg lehet javítani. Ujjai közé veszi a kockát, megforgatja, mikor a vallomás elhangzik, megáll a mozdulatban. *
- Tudod, a hülye minx szarvaiddal mindenkit magad mögé utasítottál. *Mosolyodik bűnbánóan.* Esetleg, kezdhetnénk elölről? Mint ha nem torkoltalak volna le?
*Látszik rajta, hogy sajnálja a dolgot. Közelebb is lép, hogy engesztelőn Shen egyik kezéért nyúljon, közben a másikkal elteszi a kockát oda, ahonnan elővette.*
//Íjászverseny//
*Lyz igyekszik szemmel tartani a körülményeket, Shen szavai segítenek neki tisztábban látni. Lassan közeledik hozzá, de pár lépésre tőle megáll, s egy fának támasztja az íját tegezét, onnan halad tovább, egészen közel áll meg hozzá. A kéztördelések közepette eldörmögött szavak, lágyítják az elf lány szívét. S ott állva előtte, övén babrál tovább. Egy elrejtett apró zsebecskéből, egy apró kockát vesz elő. Smaragdszínű, akár Lyz szemei, arany pettyekkel akár a vállán kiinduló tinta vonalai. Kettejük közé emeli, hogy Shen is jól láthassa, nem csak a fiúnál van ott a kendő. Lyz felváltva pillant a kockára majd az acél szemekbe.*
- És azt, ki dönti el, ki a legjobb számomra? *Persze lelkiismeret furdalása van, amiért úgy feldühítette magát, nem akarta letorkolni a fiút, azzal elrontani a napot, pedig nagyon inog az egész. Most valamelyest próbálja kicsit rendbe hozni, amit elrontott. Visszaterelni legalább valamilyen normális mederbe. Már amennyire meg lehet javítani. Ujjai közé veszi a kockát, megforgatja, mikor a vallomás elhangzik, megáll a mozdulatban. *
- Tudod, a hülye minx szarvaiddal mindenkit magad mögé utasítottál. *Mosolyodik bűnbánóan.* Esetleg, kezdhetnénk elölről? Mint ha nem torkoltalak volna le?
*Látszik rajta, hogy sajnálja a dolgot. Közelebb is lép, hogy engesztelőn Shen egyik kezéért nyúljon, közben a másikkal elteszi a kockát oda, ahonnan elővette.*
3859. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:30:03
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:30:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton- útfélen//
- Nyugi, én se vagyok épp profi... de talán tanulhatunk valamit egymástól! *mosolyog Lyllire, amikor a rajzolás kerül szóba. Kevés emberrel találkozott, aki szívesen fordítaná erre a szabadidejét, így örül, hogy végre összeakadt valakivel, akivel ugyanannak a hobbinak hódolnak.*
- Nem is rossz ötlet! *válaszol Luni felvetésére, bár magában azért kissé aggódik, hogy jelenlegi állapotában már pár pohár bor is túl soknak bizonyulna. ~Ugyanakkor lehet, épp erre van szükségem, hogy kicsit eltompuljanak a fájó emlékek...~ mereng magában, egyelőre későbbre halasztva az ital kérdését. Ezután a Mágustoronyról való beszélgetésbe már nem folyik bele, csak az új utazó érkezésekor szólal meg*
- Köszönöm! *mosolyog a lányra, mikor megkapja az engedélyt, majd a segítségével a ló orrához teszi a kezét, elnevetve magát a csiklandozó érzéstől, mikor az állat beleszagol a tenyerébe*
- Igazán pompás példány vagy, tudod-e? *beszél mosolyogva a lóhoz, miközben az orrát simogatja* Emlékeztetsz egy régi jó barátomra... *folytatja tovább a beszédet, majd kissé arrébb helyezkedik, inkább az állat sörényét és nyakát simogatva, míg a sütit kínáló Lyllit nézi. ~Tényleg nagyon hasonlítanak~ nyilall belé a fájó felismerés, ahogy eszébe jut a családja régi lova, ám igyekszik elhessegetni a szomorú emlékeket*
- Ó! Sajnálom! *esik le neki hirtelen a tantusz* Azt hittem, neked kellene a víz! *magyarázkodik, miközben azon kezd töprengeni, hogyan tudnák valahogy megitatni a lovat*
- Igen, talán tényleg az lenne a legjobb, ha kicsit továbbmennénk... *pillant Lunira, mint az ötlet felvetőjére, megerősítést várva, hogy tényleg akad majd egy patak vagy forrás a közelben*
- És hová tartasz ilyen elszántan? Mi épp a város felé indultunk, bár most ott épp nem a legjobb állapotok uralkodnak... Nem tudom, hallottál a lázadásról? *érdeklődik a lány tervei és szándékai felől*
- Üdv! Én Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak! *mutatkozik be Marellának, ezúttal meghagyva mindenkinek a lehetőséget, hogy saját magát mutassa be.*
- Nyugi, én se vagyok épp profi... de talán tanulhatunk valamit egymástól! *mosolyog Lyllire, amikor a rajzolás kerül szóba. Kevés emberrel találkozott, aki szívesen fordítaná erre a szabadidejét, így örül, hogy végre összeakadt valakivel, akivel ugyanannak a hobbinak hódolnak.*
- Nem is rossz ötlet! *válaszol Luni felvetésére, bár magában azért kissé aggódik, hogy jelenlegi állapotában már pár pohár bor is túl soknak bizonyulna. ~Ugyanakkor lehet, épp erre van szükségem, hogy kicsit eltompuljanak a fájó emlékek...~ mereng magában, egyelőre későbbre halasztva az ital kérdését. Ezután a Mágustoronyról való beszélgetésbe már nem folyik bele, csak az új utazó érkezésekor szólal meg*
- Köszönöm! *mosolyog a lányra, mikor megkapja az engedélyt, majd a segítségével a ló orrához teszi a kezét, elnevetve magát a csiklandozó érzéstől, mikor az állat beleszagol a tenyerébe*
- Igazán pompás példány vagy, tudod-e? *beszél mosolyogva a lóhoz, miközben az orrát simogatja* Emlékeztetsz egy régi jó barátomra... *folytatja tovább a beszédet, majd kissé arrébb helyezkedik, inkább az állat sörényét és nyakát simogatva, míg a sütit kínáló Lyllit nézi. ~Tényleg nagyon hasonlítanak~ nyilall belé a fájó felismerés, ahogy eszébe jut a családja régi lova, ám igyekszik elhessegetni a szomorú emlékeket*
- Ó! Sajnálom! *esik le neki hirtelen a tantusz* Azt hittem, neked kellene a víz! *magyarázkodik, miközben azon kezd töprengeni, hogyan tudnák valahogy megitatni a lovat*
- Igen, talán tényleg az lenne a legjobb, ha kicsit továbbmennénk... *pillant Lunira, mint az ötlet felvetőjére, megerősítést várva, hogy tényleg akad majd egy patak vagy forrás a közelben*
- És hová tartasz ilyen elszántan? Mi épp a város felé indultunk, bár most ott épp nem a legjobb állapotok uralkodnak... Nem tudom, hallottál a lázadásról? *érdeklődik a lány tervei és szándékai felől*
- Üdv! Én Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak! *mutatkozik be Marellának, ezúttal meghagyva mindenkinek a lehetőséget, hogy saját magát mutassa be.*
3858. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-22 19:33:53
Üzenet elküldve: 2018-10-22 19:33:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton- útfélen//
*Marella hálásan fogadja a lányok segítségét, és örömmel konstatálja, hogy akadnak még rendes emberek a környéken.*
- Persze! Simogasd csak! - *Elmosolyodva nézte, ahogyan az egyik lány közelebb lép. Chel árgus szemekkel, ugyanakkor barátságosan követi minden mozdulatát.* - Nézd! Először hadd szaglássza meg a kezed!
*Óvatosan megfogja Lau kezét, és Chel orrához vezeti. Az állat gyengéden belefúj a tenyérbe, pont úgy, ahogy néhány perce a sajátjába.
Eközben az alacsonyabb lány is kérdést tesz fel neki, mire természetesen igennel válaszol.*
- Csak nyugodtan adj neki! Nagyon szereti a csemegét! Igazi kis éhenkórász!
*Miközben ezt mondja végigsimított a ló izmos nyakán, mire az állat teste megrázkódik. Erre az éppen őt simogató lány kicsit megijed, de Marella a pillantásával megnyugtatja.*
- Igazán kedves vagy, de ilyen formában nálam is van víz. Chel- nek szerettem volna!
*Egy kedves mosollyal utasította vissza a felé nyújtott üveget.*
- Hát eléggé régen úton vagyok már! Körülbelül két napja lovaglok! És ti? Merre tartotok? Ja és jut eszembe! Még be sem mutatkoztam! Marella vagyok, ő pedig Chel!
*Marella nem mindenkivel ilyen kedves ám, de akik ennyire rendesek vele, mint ezek a lányok, azok megérdemelnek ennyit. Aki vele kedves, azzal ő is az.*
*Marella hálásan fogadja a lányok segítségét, és örömmel konstatálja, hogy akadnak még rendes emberek a környéken.*
- Persze! Simogasd csak! - *Elmosolyodva nézte, ahogyan az egyik lány közelebb lép. Chel árgus szemekkel, ugyanakkor barátságosan követi minden mozdulatát.* - Nézd! Először hadd szaglássza meg a kezed!
*Óvatosan megfogja Lau kezét, és Chel orrához vezeti. Az állat gyengéden belefúj a tenyérbe, pont úgy, ahogy néhány perce a sajátjába.
Eközben az alacsonyabb lány is kérdést tesz fel neki, mire természetesen igennel válaszol.*
- Csak nyugodtan adj neki! Nagyon szereti a csemegét! Igazi kis éhenkórász!
*Miközben ezt mondja végigsimított a ló izmos nyakán, mire az állat teste megrázkódik. Erre az éppen őt simogató lány kicsit megijed, de Marella a pillantásával megnyugtatja.*
- Igazán kedves vagy, de ilyen formában nálam is van víz. Chel- nek szerettem volna!
*Egy kedves mosollyal utasította vissza a felé nyújtott üveget.*
- Hát eléggé régen úton vagyok már! Körülbelül két napja lovaglok! És ti? Merre tartotok? Ja és jut eszembe! Még be sem mutatkoztam! Marella vagyok, ő pedig Chel!
*Marella nem mindenkivel ilyen kedves ám, de akik ennyire rendesek vele, mint ezek a lányok, azok megérdemelnek ennyit. Aki vele kedves, azzal ő is az.*
3857. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-22 01:37:43
Üzenet elküldve: 2018-10-22 01:37:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
* Drameiloten végighallgatja az alkimistát, majd elégedetten bólint. *
- Meg lesz a lehetőséged egy labor kiépítésére, legalábbis egy szobát mindenképp a rendelkezésedre bocsátok, de a labor berendezését rád bízom. Értékelem, hogy nem igényelsz különleges bánásmódot, ezért nem is szeretnélek megsérteni azzal, hogy felajánlom, a labor berendezését. Bízom benne, hogy a fizetés mellett lehetőséged lesz magadnak megtervezni, és felszerelni a helyet. Ha bármilyen különleges kérésed van az ügyben, kérlek keresd meg a szolgálók vezetőjét, bárki szívesen eligazít hozzá. A távollétemben ő vezeti majd a háztartást, és biztos vagyok benne, hogy minden ésszerű kérést szívesen teljesít majd. * Mosolyog a férfira, mert Dram ugyan tehetős, nem szereti másokra tukmálni a vagyonát. Persze az is segített meghozni ezt a döntést, hogy olyan önzetlennek tűnik fajtársa, egy igazi úriembernek, aki megtalálja a méltóságot abban, hogy egyedül rendezze be az alkimista műhelyét, és nem csak úgy elé tolják. Pedig Dram az utóbbit se feltétlenül utasította volna el. *
- Ha sikerült mindent megbeszélnünk, akkor ha megbocsátasz, magam is felkészülnék az utazásra. * Néz ismét a férfire, és ha nincs ellenvetés, akkor maga is az emeletre indul, ahol először testvére szobájában teszi tiszteletét, és ha nincs ellenére, akkor segít a nőnek a pakolásban. Persze sokan vitatkoznának, hogy a vetkőzés és az ágyon fetrengés mennyiben gyorsítja az említett folyamatokat, de nekik Dram képzeletben csak fityiszt mutatna, ha akár csak képzeletben is foglalkozna ilyen véleményekkel. *
* Drameiloten végighallgatja az alkimistát, majd elégedetten bólint. *
- Meg lesz a lehetőséged egy labor kiépítésére, legalábbis egy szobát mindenképp a rendelkezésedre bocsátok, de a labor berendezését rád bízom. Értékelem, hogy nem igényelsz különleges bánásmódot, ezért nem is szeretnélek megsérteni azzal, hogy felajánlom, a labor berendezését. Bízom benne, hogy a fizetés mellett lehetőséged lesz magadnak megtervezni, és felszerelni a helyet. Ha bármilyen különleges kérésed van az ügyben, kérlek keresd meg a szolgálók vezetőjét, bárki szívesen eligazít hozzá. A távollétemben ő vezeti majd a háztartást, és biztos vagyok benne, hogy minden ésszerű kérést szívesen teljesít majd. * Mosolyog a férfira, mert Dram ugyan tehetős, nem szereti másokra tukmálni a vagyonát. Persze az is segített meghozni ezt a döntést, hogy olyan önzetlennek tűnik fajtársa, egy igazi úriembernek, aki megtalálja a méltóságot abban, hogy egyedül rendezze be az alkimista műhelyét, és nem csak úgy elé tolják. Pedig Dram az utóbbit se feltétlenül utasította volna el. *
- Ha sikerült mindent megbeszélnünk, akkor ha megbocsátasz, magam is felkészülnék az utazásra. * Néz ismét a férfire, és ha nincs ellenvetés, akkor maga is az emeletre indul, ahol először testvére szobájában teszi tiszteletét, és ha nincs ellenére, akkor segít a nőnek a pakolásban. Persze sokan vitatkoznának, hogy a vetkőzés és az ágyon fetrengés mennyiben gyorsítja az említett folyamatokat, de nekik Dram képzeletben csak fityiszt mutatna, ha akár csak képzeletben is foglalkozna ilyen véleményekkel. *
3856. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-21 16:26:13
Üzenet elküldve: 2018-10-21 16:26:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dat//
*Szomorú tekintettel bólogat a férfi válaszára, amivel teljesen egyetért. A városban semmi sincs rendben, ez kitűnően látszik messziről is és ők most pont oda tartanak. Szomorúan mosolyog, miközben férfi a családjáról mesél, nyilván nem ismerik még egymást annyira, hogy belsőbb titkokat is eláruljanak, mindenesetre Pyrnek jól esik a férfi őszintesége. A kalandvágy szóra meglepetten húzza fel szemöldökét, el sem tudja képzelni, hogy valaki ott hagyja a családját, kizárólag a kalandvágy miatt, aztán persze hamarosan magába néz. Ő pontosan ezek miatt hagyta ott apját, anyját és testvérét. Volt más incidens is, a szerelem átka sújtotta, s a felidézett emlékek ismét fájdalmat facsarnak arcára. A vállára nehezedő kezet ismét mosollyal nyugtázza, aztán határozottan megrázza fejét, s a pergamenre ismét néhány szót fércel fel: "Köszönöm. De majd a fogadóban." A város felé biccent, hogy társát is haladásra sarkallja, s ha minden igaz, a város főtere hamarosan előttük terül majd, remélhetőleg szokványos és zavartalan pompájában, bár erre a tündér, szívében, nem sok esélyt ad. Nem véletlen a füst csík, a kószán és céltalan feltűnő vándorló embertömeg kik láthatóan nem a város felé, hanem onnan elfelé haladnak.*
*Szomorú tekintettel bólogat a férfi válaszára, amivel teljesen egyetért. A városban semmi sincs rendben, ez kitűnően látszik messziről is és ők most pont oda tartanak. Szomorúan mosolyog, miközben férfi a családjáról mesél, nyilván nem ismerik még egymást annyira, hogy belsőbb titkokat is eláruljanak, mindenesetre Pyrnek jól esik a férfi őszintesége. A kalandvágy szóra meglepetten húzza fel szemöldökét, el sem tudja képzelni, hogy valaki ott hagyja a családját, kizárólag a kalandvágy miatt, aztán persze hamarosan magába néz. Ő pontosan ezek miatt hagyta ott apját, anyját és testvérét. Volt más incidens is, a szerelem átka sújtotta, s a felidézett emlékek ismét fájdalmat facsarnak arcára. A vállára nehezedő kezet ismét mosollyal nyugtázza, aztán határozottan megrázza fejét, s a pergamenre ismét néhány szót fércel fel: "Köszönöm. De majd a fogadóban." A város felé biccent, hogy társát is haladásra sarkallja, s ha minden igaz, a város főtere hamarosan előttük terül majd, remélhetőleg szokványos és zavartalan pompájában, bár erre a tündér, szívében, nem sok esélyt ad. Nem véletlen a füst csík, a kószán és céltalan feltűnő vándorló embertömeg kik láthatóan nem a város felé, hanem onnan elfelé haladnak.*
3855. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-21 11:08:21
Üzenet elküldve: 2018-10-21 11:08:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Sheni semmiféle szikrát nem érzett magában. Gyermekként is hasonlóan szeleburdi és hamari volt és ez az állapot szülei távozása vagy eltűnése után szintre állandósult. Pozitív példa híján nem volt semmi előtte, amit követendő példának állíthatott volna maga elé. Egy útszéli fogadó kocsmája nem az a közeg, ahol egy kölyök elf szocializálódni tud.
Így lett a hegyesfülű elf olyan, amilyen most. Így kell most bevallania szíve választottjának, hogy annyit jelent számára, mint még senki ezen a világon. Ne csodálkozzon hát Lyz, ha nem érti. Megérti, hogy nem érti. Megérti, hogy nem tudja, mennyire hihet neki, hisz annak ellenére, hogy hosszú hatok óta együtt élnek az erődben, szinte nem is ismeri őt semennyire. Ez az alkalom kiváló lett volna az ismerkedésre, de mint mindent, Shen még ezt is képes tönkretenni egyetlen elszólással.
Mindennek ellenére Lyzi hinni látszik neki, ám mégis láthatóan kétségek gyötrik Shen megbízhatóságával kapcsolatban.
A kezét tördelve áll az elf lány előtt és csak lopva mer felnézni a szemébe, de amikor Lyz arról beszél, hogy neki nem is biztosan a tökéletes kell, felnéz és fürkészni kezdi a gyönyörű szemeket, a mosoly lelohad arcáról.*
- Én mindig úgy éreztem, legalábbis, mióta ismerlek, hogy neked a tökéletes jár. A legjobb. Mert nem érdemelsz kevesebbet. *hangja halk, de ezúttal nem remeg.*
- Persze, én nem akarnám neked megmondani, hogy kit válassz és kit nem. Főleg, ha én is a választható lehetőségek között vagyok. Mármint... érted. *hát kimondta. Ha nem is tök egyenesen, de kimondta, hogy ő is igényt tartana az elf vadászkirálynő szívére.*
- Mit gondolsz?
//Íjászverseny//
*Sheni semmiféle szikrát nem érzett magában. Gyermekként is hasonlóan szeleburdi és hamari volt és ez az állapot szülei távozása vagy eltűnése után szintre állandósult. Pozitív példa híján nem volt semmi előtte, amit követendő példának állíthatott volna maga elé. Egy útszéli fogadó kocsmája nem az a közeg, ahol egy kölyök elf szocializálódni tud.
Így lett a hegyesfülű elf olyan, amilyen most. Így kell most bevallania szíve választottjának, hogy annyit jelent számára, mint még senki ezen a világon. Ne csodálkozzon hát Lyz, ha nem érti. Megérti, hogy nem érti. Megérti, hogy nem tudja, mennyire hihet neki, hisz annak ellenére, hogy hosszú hatok óta együtt élnek az erődben, szinte nem is ismeri őt semennyire. Ez az alkalom kiváló lett volna az ismerkedésre, de mint mindent, Shen még ezt is képes tönkretenni egyetlen elszólással.
Mindennek ellenére Lyzi hinni látszik neki, ám mégis láthatóan kétségek gyötrik Shen megbízhatóságával kapcsolatban.
A kezét tördelve áll az elf lány előtt és csak lopva mer felnézni a szemébe, de amikor Lyz arról beszél, hogy neki nem is biztosan a tökéletes kell, felnéz és fürkészni kezdi a gyönyörű szemeket, a mosoly lelohad arcáról.*
- Én mindig úgy éreztem, legalábbis, mióta ismerlek, hogy neked a tökéletes jár. A legjobb. Mert nem érdemelsz kevesebbet. *hangja halk, de ezúttal nem remeg.*
- Persze, én nem akarnám neked megmondani, hogy kit válassz és kit nem. Főleg, ha én is a választható lehetőségek között vagyok. Mármint... érted. *hát kimondta. Ha nem is tök egyenesen, de kimondta, hogy ő is igényt tartana az elf vadászkirálynő szívére.*
- Mit gondolsz?
3854. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-20 12:23:51
Üzenet elküldve: 2018-10-20 12:23:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Zavarba jön Lau érdeklődésétől rajzai iránt.*
- Deb olyad jók áb… de begbutathatob.
*Feleli halkan, félig-meddig leeresztett tekintettel, és örül, hogy másfelé terelődik a szó. Amit Luni mond a Mágustoronyról és a lehetséges közös útjukról, az viszont egészen felvillanyozza, felragyog tőle az arca.*
- Bár alig várob!
*Időközben a borral kapcsolatban is megbékél, és még egyszer megköszöni. Két kézzel öleli magához, el ne ejtse véletlenül.
Elragadtatva nézi, hogy Chel és Marella milyen jól megértik egymást, hirtelen erős vágyat érez egy saját hátasra. Mondjuk egy póniló megfelelne. Vagy egy szamár. Lehet, hogy nem is ülne sokat a hátán, inkább eljárna vele sétálni, fésülgetné a sörényét, olykor finom lucernával és más finomságokkal kényeztetné. Ha jobban belegondol, ehhez egy kutya is megfelelő lenne. De azoknak nincs ilyen szép, nagy szeme. Lau kérdésén felbuzdulva eszébe jut, hogy néhány morzsa még maradt a süteményből, amit az útra hozott magával.*
- Adhatok deki egy kis kekszet?
*S már borítja is apró tenyerébe a kisebb darabkákat az egyik lapos szütyőjéből, s ha engedélyt kap rá, akkor óvatosan közelebb lép, és feltartja a tenyerét. Az ő figyelmét elkerüli, hogy Marella nem érzi jól magát, hiszen mindvégig a pacit fixírozta. Most viszont elszégyelli magát. A két másik lány sokkal hasznosabb segítség. Úgy tűnik, minden erre járónak.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.20 12:25:30
*Zavarba jön Lau érdeklődésétől rajzai iránt.*
- Deb olyad jók áb… de begbutathatob.
*Feleli halkan, félig-meddig leeresztett tekintettel, és örül, hogy másfelé terelődik a szó. Amit Luni mond a Mágustoronyról és a lehetséges közös útjukról, az viszont egészen felvillanyozza, felragyog tőle az arca.*
- Bár alig várob!
*Időközben a borral kapcsolatban is megbékél, és még egyszer megköszöni. Két kézzel öleli magához, el ne ejtse véletlenül.
Elragadtatva nézi, hogy Chel és Marella milyen jól megértik egymást, hirtelen erős vágyat érez egy saját hátasra. Mondjuk egy póniló megfelelne. Vagy egy szamár. Lehet, hogy nem is ülne sokat a hátán, inkább eljárna vele sétálni, fésülgetné a sörényét, olykor finom lucernával és más finomságokkal kényeztetné. Ha jobban belegondol, ehhez egy kutya is megfelelő lenne. De azoknak nincs ilyen szép, nagy szeme. Lau kérdésén felbuzdulva eszébe jut, hogy néhány morzsa még maradt a süteményből, amit az útra hozott magával.*
- Adhatok deki egy kis kekszet?
*S már borítja is apró tenyerébe a kisebb darabkákat az egyik lapos szütyőjéből, s ha engedélyt kap rá, akkor óvatosan közelebb lép, és feltartja a tenyerét. Az ő figyelmét elkerüli, hogy Marella nem érzi jól magát, hiszen mindvégig a pacit fixírozta. Most viszont elszégyelli magát. A két másik lány sokkal hasznosabb segítség. Úgy tűnik, minden erre járónak.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.20 12:25:30
3853. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-19 20:43:40
Üzenet elküldve: 2018-10-19 20:43:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Pyr//
~Nah, végre száraz út.~
*Datvin újabban nem kedveli túlzottan a mocsarakat. Sőt, kifejezetten utálja őket. De hát muszáj volt átvágni rajta. Most viszont egyre közelebb kerülnek Artheniorhoz, amelyen mintha valami tüzes vihar söpört volna végig, majdhogynem lángokban áll. Pyr is észreveszi, széttárt karral kérdezi, hogy mi folyik ott.
-Fogalmam sincs, Pyr. De valami nincs rendben.
Pyr ismét előveszi a jól bevált szenet, hogy feltegye kérdéseit, melyeket bonyolult lett volna elmutogatni. Kérdésén Dat igencsak meglepődik. Akaratlanul is eszébe jut családja, apja, anyja és a kishúga, Aurora.
-Nos, igen van családom. Egy erdőszéli tisztáson laktam, apám tanyáján. A kalandvágy űzött el otthonról.
Most így visszagondolva, szívesen meglátogatná őket, ha eljut odáig.
Pyr második mondatán még jobban meglepődik, mint az elsőn, látja ahogy társa egyszeriben elveszti előbbi jókedvét. Nem hagyhatja, hogy ilyen szomorúan ballagjon tovább.
-Hé, hé ne aggódj. Én itt vagyok. Mondd el kérlek, mi bánt, hátha tudok segíteni.
Szól Dat, és Pyr vállára teszi a kezét, hogy megnyugtassa.*
~Nah, végre száraz út.~
*Datvin újabban nem kedveli túlzottan a mocsarakat. Sőt, kifejezetten utálja őket. De hát muszáj volt átvágni rajta. Most viszont egyre közelebb kerülnek Artheniorhoz, amelyen mintha valami tüzes vihar söpört volna végig, majdhogynem lángokban áll. Pyr is észreveszi, széttárt karral kérdezi, hogy mi folyik ott.
-Fogalmam sincs, Pyr. De valami nincs rendben.
Pyr ismét előveszi a jól bevált szenet, hogy feltegye kérdéseit, melyeket bonyolult lett volna elmutogatni. Kérdésén Dat igencsak meglepődik. Akaratlanul is eszébe jut családja, apja, anyja és a kishúga, Aurora.
-Nos, igen van családom. Egy erdőszéli tisztáson laktam, apám tanyáján. A kalandvágy űzött el otthonról.
Most így visszagondolva, szívesen meglátogatná őket, ha eljut odáig.
Pyr második mondatán még jobban meglepődik, mint az elsőn, látja ahogy társa egyszeriben elveszti előbbi jókedvét. Nem hagyhatja, hogy ilyen szomorúan ballagjon tovább.
-Hé, hé ne aggódj. Én itt vagyok. Mondd el kérlek, mi bánt, hátha tudok segíteni.
Szól Dat, és Pyr vállára teszi a kezét, hogy megnyugtassa.*
3852. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-19 16:27:59
Üzenet elküldve: 2018-10-19 16:27:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Ugyan, semmiség tényleg, örülök neki, ha ízlik, vagy ha segít valamit. *mosolyog megint Lyllinorra, próbálva kiűzni elméjéből a felvillanó képeket, és nem látványosan elkomorodni az emlékekre amelyeket az ital látványa és Lau szavai felidéznek benne. A gnóm lány persze öntudatlanul is nagy segítség ebben neki. Nem tudja ugyan, hogy miért, hiszen néhány perces ismeretségük semmivel sem indokolja ezt, valahogy mégis kellemesebben érzi magát a jelenlétében, mint eddig, meglehet persze, hogy mindössze az hat rá nyugtatóan még mindig, hogy immár nem ketten, hanem négyen vannak.*
- Este mi is megihatnánk egy palackkal lefekvés előtt, ha van kedved, akár elérjük addig a várost, akár nem. *mondja Launak hirtelen támadt ötletét.
Először csak törékeny és bizonytalan álcájuk miatt volt szükség a borokra, később alkutárgyként gondolt rájuk, azt remélve, hogyha megszorulnak, akkor valahol talán ételre cserélhetik őket, most azonban, hogy úgy tűnik, van élelmük elég, egyre inkább kezdenek számára felesleges teherré válni. Ezen kívül minden bizonnyal tényleg nagyon finomak is, miért ne élvezhetnék hát ki az ízüket, azok után, hogy annyi rossz történt velük és körülöttük mostanában?*
- Erről az egy mágustoronyról hallottam, mialatt a városban éltem, szerintem ez az, amelyikre te is gondolsz. *mondja aztán a lánynak kicsit tűnődő arccal. Kis gondolkodás után végül arra jut magában, hogyha több is lenne a környéken, akkor Alenia nyilván említette volna neki, így csak az lehet, amire Lyllinor gondol, aminek a hollétét Nia szavai óta legalább nagyjából ismeri, illetve biztos benne, hogy kis kérdezősködés után könnyedén ki tudja deríteni, hogy pontosan merre van.*
- Én is örülnék, ha nem kellene egyedül mennem. *teszi még hozzá teljesen őszintén. Ha úgy alakul, hogy egy darabig együtt maradnak, akkor tényleg örülne a társaságnak. Nem éppen az a magányos utazó alkat, és talán pont azért, mert sokat volt benne része, elviseli, de nem különösebben kedveli a magányt.
Eddig persze ilyen téren elég jó dolga volt. Kedvenc nyulai elkísérték az Artheniorba tartó hosszú úton, meg az onnan való elmenekülés közben is, de ettől még egy nem túl hosszú, szekéren megtett utazást leszámítva a saját lábán kellett jönnie és mennie, nem úgy, mint a lánynak, akit a lova hozott idáig. Hogy egészen pontosan milyen messziről, vagy honnan, arra persze ő is kíváncsi, de Lau, mintha csak kitalálta volna a gondolatát, már feltette ezt a kérdést.
Ő ugyan kicsit fél a lovaktól, de a világért sem mutatná, hogy nehogy megsértse vele a vörös hajú lányt, aki láthatóan elég közeli kapcsolatot ápol a sajátjával, és ameddig nem neki kell rá felszállni, addig nem is lesz semmi baj úgy sem. Márpedig, ha egyáltalán egy irányba mennek és Lyllinor végül felszállhat, neki és Launak már biztosan nem marad hely, szóval szerencsésnek érezheti és annak is érzi magát pillanatnyilag.*
- Tényleg nagyon szép! *helyesel inkább Lau szavaira barátságosan, de, ami azt illeti, hogyha engedélyt kapnak a simogatásra, ő biztosan nem fog megpróbálkozni vele, nehogy még a végén az állat fogai között találja a kezét, vagy egyéb kellemetlen dolog történjen, amire most még csak nem is számít.*
- Amúgy ez a vidék elég barátságos az utazókhoz. *teszi hozzá első útjára emlékezve, amikor minden gond nélkül elsétált Artheniorig.*
- Ha megyünk tovább, talán találunk egy patakot, vagy egy kutat. *mondja ki ismét hangosan reményeit. Ő ugyan nem szomjas, de folyók, patakok és tavak mellett valamiért mindig jól érzi magát, így már csak ezért is örülne egynek. Az pedig, hogy a városban pontosan mi van, még mindig nagyon bizonytalan, nem árt hát, ha feltöltik kicsit eddigi készleteiket, biztos, ami biztos.*
- Ugyan, semmiség tényleg, örülök neki, ha ízlik, vagy ha segít valamit. *mosolyog megint Lyllinorra, próbálva kiűzni elméjéből a felvillanó képeket, és nem látványosan elkomorodni az emlékekre amelyeket az ital látványa és Lau szavai felidéznek benne. A gnóm lány persze öntudatlanul is nagy segítség ebben neki. Nem tudja ugyan, hogy miért, hiszen néhány perces ismeretségük semmivel sem indokolja ezt, valahogy mégis kellemesebben érzi magát a jelenlétében, mint eddig, meglehet persze, hogy mindössze az hat rá nyugtatóan még mindig, hogy immár nem ketten, hanem négyen vannak.*
- Este mi is megihatnánk egy palackkal lefekvés előtt, ha van kedved, akár elérjük addig a várost, akár nem. *mondja Launak hirtelen támadt ötletét.
Először csak törékeny és bizonytalan álcájuk miatt volt szükség a borokra, később alkutárgyként gondolt rájuk, azt remélve, hogyha megszorulnak, akkor valahol talán ételre cserélhetik őket, most azonban, hogy úgy tűnik, van élelmük elég, egyre inkább kezdenek számára felesleges teherré válni. Ezen kívül minden bizonnyal tényleg nagyon finomak is, miért ne élvezhetnék hát ki az ízüket, azok után, hogy annyi rossz történt velük és körülöttük mostanában?*
- Erről az egy mágustoronyról hallottam, mialatt a városban éltem, szerintem ez az, amelyikre te is gondolsz. *mondja aztán a lánynak kicsit tűnődő arccal. Kis gondolkodás után végül arra jut magában, hogyha több is lenne a környéken, akkor Alenia nyilván említette volna neki, így csak az lehet, amire Lyllinor gondol, aminek a hollétét Nia szavai óta legalább nagyjából ismeri, illetve biztos benne, hogy kis kérdezősködés után könnyedén ki tudja deríteni, hogy pontosan merre van.*
- Én is örülnék, ha nem kellene egyedül mennem. *teszi még hozzá teljesen őszintén. Ha úgy alakul, hogy egy darabig együtt maradnak, akkor tényleg örülne a társaságnak. Nem éppen az a magányos utazó alkat, és talán pont azért, mert sokat volt benne része, elviseli, de nem különösebben kedveli a magányt.
Eddig persze ilyen téren elég jó dolga volt. Kedvenc nyulai elkísérték az Artheniorba tartó hosszú úton, meg az onnan való elmenekülés közben is, de ettől még egy nem túl hosszú, szekéren megtett utazást leszámítva a saját lábán kellett jönnie és mennie, nem úgy, mint a lánynak, akit a lova hozott idáig. Hogy egészen pontosan milyen messziről, vagy honnan, arra persze ő is kíváncsi, de Lau, mintha csak kitalálta volna a gondolatát, már feltette ezt a kérdést.
Ő ugyan kicsit fél a lovaktól, de a világért sem mutatná, hogy nehogy megsértse vele a vörös hajú lányt, aki láthatóan elég közeli kapcsolatot ápol a sajátjával, és ameddig nem neki kell rá felszállni, addig nem is lesz semmi baj úgy sem. Márpedig, ha egyáltalán egy irányba mennek és Lyllinor végül felszállhat, neki és Launak már biztosan nem marad hely, szóval szerencsésnek érezheti és annak is érzi magát pillanatnyilag.*
- Tényleg nagyon szép! *helyesel inkább Lau szavaira barátságosan, de, ami azt illeti, hogyha engedélyt kapnak a simogatásra, ő biztosan nem fog megpróbálkozni vele, nehogy még a végén az állat fogai között találja a kezét, vagy egyéb kellemetlen dolog történjen, amire most még csak nem is számít.*
- Amúgy ez a vidék elég barátságos az utazókhoz. *teszi hozzá első útjára emlékezve, amikor minden gond nélkül elsétált Artheniorig.*
- Ha megyünk tovább, talán találunk egy patakot, vagy egy kutat. *mondja ki ismét hangosan reményeit. Ő ugyan nem szomjas, de folyók, patakok és tavak mellett valamiért mindig jól érzi magát, így már csak ezért is örülne egynek. Az pedig, hogy a városban pontosan mi van, még mindig nagyon bizonytalan, nem árt hát, ha feltöltik kicsit eddigi készleteiket, biztos, ami biztos.*
3851. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-19 10:56:09
Üzenet elküldve: 2018-10-19 10:56:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Dat//
*Nem veszi sietősre a lépteit, bár az úton viszonylag gyorsan haladhatnának,. Szárnyait a férfi miatt nem veszi igénybe, lépteit a közeledő város néhol romhalmazra hasonlító látképe miatt nem gyorsítja. Kezével Artheniorra mutat, s a férfire néz, majd széttárja kezeit: „Mi folyik ott? Tudsz valamit?” Hosszú ideje sétálnak már együtt, így Datnak volt lehetősége, hogy Pyr némajátékát megismerhesse, lassan megtanulhassa. Pyr pedig már szinte ösztönszerűen alkalmazza a mozdulatokat, bár fájó emléke, mikor Zsengével oly sokat és jókat beszélgettek azon az estén. Az együtt alvás melege, a lány illata is hiányzik számára, emiatt el is szomorodik, jó volna egy lány, akivel búját, baját, de elsősorban magányát megoszthatja. Tekintetét Datra emeli, s a szén ismét cikázni kezd kezében: „Neked van családod?” Kérdezi a felirat, mert kíváncsi rá, hogy a férfi hogyankeveredett erre a vidékre. Mondjuk majdnem biztos benne, hogy nincs senkije, hiszen akkor nem kóborolt volna az erdőben, menedéket keresve. „Nekem nincs senkim.” Írja fel aztán, majd szomorúan biggyeszti le szája szélét, talán látható rajta, hogy fájdalmasabb emlékek tolulnak fel. Adott esetben, ha a férfi rákérdez, talán megnyílna már neki, bár elég zárkózott lett Erdőmélyén. Valahogy még a humorát is elveszítette, mit régen oly sziporkázónak tartottak.*
*Nem veszi sietősre a lépteit, bár az úton viszonylag gyorsan haladhatnának,. Szárnyait a férfi miatt nem veszi igénybe, lépteit a közeledő város néhol romhalmazra hasonlító látképe miatt nem gyorsítja. Kezével Artheniorra mutat, s a férfire néz, majd széttárja kezeit: „Mi folyik ott? Tudsz valamit?” Hosszú ideje sétálnak már együtt, így Datnak volt lehetősége, hogy Pyr némajátékát megismerhesse, lassan megtanulhassa. Pyr pedig már szinte ösztönszerűen alkalmazza a mozdulatokat, bár fájó emléke, mikor Zsengével oly sokat és jókat beszélgettek azon az estén. Az együtt alvás melege, a lány illata is hiányzik számára, emiatt el is szomorodik, jó volna egy lány, akivel búját, baját, de elsősorban magányát megoszthatja. Tekintetét Datra emeli, s a szén ismét cikázni kezd kezében: „Neked van családod?” Kérdezi a felirat, mert kíváncsi rá, hogy a férfi hogyankeveredett erre a vidékre. Mondjuk majdnem biztos benne, hogy nincs senkije, hiszen akkor nem kóborolt volna az erdőben, menedéket keresve. „Nekem nincs senkim.” Írja fel aztán, majd szomorúan biggyeszti le szája szélét, talán látható rajta, hogy fájdalmasabb emlékek tolulnak fel. Adott esetben, ha a férfi rákérdez, talán megnyílna már neki, bár elég zárkózott lett Erdőmélyén. Valahogy még a humorát is elveszítette, mit régen oly sziporkázónak tartottak.*
3850. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-18 21:30:16
Üzenet elküldve: 2018-10-18 21:30:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Majd egy alkalmasabb időben szívesen megnézném, miket! *feleli Lyllinek a rajzolással kapcsolatban, majd néma érdeklődéssel hallgatja a két lány beszélgetését a mágiáról. Volt idő, amikor még őt is felcsigázta volna ez a téma, mára már azonban szinte teljesen letett arról, hogy valamikor is mágiát tanuljon. ~Azt hiszem, az én utam másfele visz...~ gondolja magában a Mágustoronyba tervezett kirándulás kapcsán, ennek ellenére, ha úgy adódna, lehet, mégis elkísérné a többieket. ~Amikor már Lylli is teljesen meggyógyult~ tekint aggódva a lányra.*
- Igaza van Luninak, igen kalandos körülmények között jutottunk hozzá, és örülnénk, ha végre valami jótett is kapcsolódna hozzá, amivel segíthetünk másokon! *jegyzi meg, miközben Lylli elveszi az üveget.* Örülök, hogy ízlik! *mosolyodik el kicsivel később, majd az érkező lovasra fordítja figyelmét*
- Igazán szép állat! *mosolyodik el, ahogy szemügyre veszi a lovat* Esetleg meg lehet simogatni? *kérdezi a lányt, hisz nem kerüli el a figyelmét Lylli viselkedése. ~És ha már itt tartunk, nekem is jót tenne!~ gondolja magában, hisz mindig is szerette a lovakat, és különösen nyugtató hatással van rá a lovak érintése. Mielőtt azonban közelebb léphetne az állathoz, a nyeregből lekászálódó lány segítségére siet inkább.*
- Jól érzed magad? *kérdezi aggódva, egyik kezével a lány felé nyúlva, hogy segítsen neki biztonságosan állni a földön* Nálunk akad egy kevés... várj csak! *kezd el kutatni saját táskájában, majd egy majdnem teli vizes tömlőt húz elő belőle* Tessék, igyál nyugodtan! Hosszú út áll mögötted? *érdeklődik a lány állapota felől, miközben felé nyújtja a vizet.*
- Majd egy alkalmasabb időben szívesen megnézném, miket! *feleli Lyllinek a rajzolással kapcsolatban, majd néma érdeklődéssel hallgatja a két lány beszélgetését a mágiáról. Volt idő, amikor még őt is felcsigázta volna ez a téma, mára már azonban szinte teljesen letett arról, hogy valamikor is mágiát tanuljon. ~Azt hiszem, az én utam másfele visz...~ gondolja magában a Mágustoronyba tervezett kirándulás kapcsán, ennek ellenére, ha úgy adódna, lehet, mégis elkísérné a többieket. ~Amikor már Lylli is teljesen meggyógyult~ tekint aggódva a lányra.*
- Igaza van Luninak, igen kalandos körülmények között jutottunk hozzá, és örülnénk, ha végre valami jótett is kapcsolódna hozzá, amivel segíthetünk másokon! *jegyzi meg, miközben Lylli elveszi az üveget.* Örülök, hogy ízlik! *mosolyodik el kicsivel később, majd az érkező lovasra fordítja figyelmét*
- Igazán szép állat! *mosolyodik el, ahogy szemügyre veszi a lovat* Esetleg meg lehet simogatni? *kérdezi a lányt, hisz nem kerüli el a figyelmét Lylli viselkedése. ~És ha már itt tartunk, nekem is jót tenne!~ gondolja magában, hisz mindig is szerette a lovakat, és különösen nyugtató hatással van rá a lovak érintése. Mielőtt azonban közelebb léphetne az állathoz, a nyeregből lekászálódó lány segítségére siet inkább.*
- Jól érzed magad? *kérdezi aggódva, egyik kezével a lány felé nyúlva, hogy segítsen neki biztonságosan állni a földön* Nálunk akad egy kevés... várj csak! *kezd el kutatni saját táskájában, majd egy majdnem teli vizes tömlőt húz elő belőle* Tessék, igyál nyugodtan! Hosszú út áll mögötted? *érdeklődik a lány állapota felől, miközben felé nyújtja a vizet.*
3849. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-18 17:41:38
Üzenet elküldve: 2018-10-18 17:41:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton- útfélen//
*Rella igazán örül, hogy találkozik valakivel, akitől útba igazítást kérhet. Egy jó ideje már csak egyenesen ballagott, hiszen neki nagyon mindegy volt, hogy merre lyukad ki a végén. Számára már csak az a fontos, hogy életben maradjon, Chelel együtt.
Végignézett a három lányon, akik végül megmondták neki merre is van pontosan. Arthenior városának közelében. Valamikor régen hallott már erről a helyről, de sohasem gondolta volna, hogy egyszer el fog jutni idáig.
Elérkezettnek látja az időt, hogy leszálljon végre a pej lóról. Átlendíti hát a lábát, mely gyorsan földet is ér. Kiszedi a másik lábát a kengyelből. Először kicsit megszédül, hiszen egy jó pár órája annak, hogy utoljára a saját lábán állt. A kantárszíjat a kezébe fogja, miközben a hátasa mellé sétál, ezzel együtt közelebb kerül egy picit a három lányhoz is. Észreveszi, hogy a picike gnóm lány az állattal szemez, mire egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában. Chel felé fordul, majd a tenyerével finoman megcirógatja puha orrát. Erre a kanca lágyan a kezébe fújt.*
- Köszi az információt! - *néz a lányok felé.* - Illetve tudjátok, hogy merre találnék vizet?
*Rella igazán örül, hogy találkozik valakivel, akitől útba igazítást kérhet. Egy jó ideje már csak egyenesen ballagott, hiszen neki nagyon mindegy volt, hogy merre lyukad ki a végén. Számára már csak az a fontos, hogy életben maradjon, Chelel együtt.
Végignézett a három lányon, akik végül megmondták neki merre is van pontosan. Arthenior városának közelében. Valamikor régen hallott már erről a helyről, de sohasem gondolta volna, hogy egyszer el fog jutni idáig.
Elérkezettnek látja az időt, hogy leszálljon végre a pej lóról. Átlendíti hát a lábát, mely gyorsan földet is ér. Kiszedi a másik lábát a kengyelből. Először kicsit megszédül, hiszen egy jó pár órája annak, hogy utoljára a saját lábán állt. A kantárszíjat a kezébe fogja, miközben a hátasa mellé sétál, ezzel együtt közelebb kerül egy picit a három lányhoz is. Észreveszi, hogy a picike gnóm lány az állattal szemez, mire egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában. Chel felé fordul, majd a tenyerével finoman megcirógatja puha orrát. Erre a kanca lágyan a kezébe fújt.*
- Köszi az információt! - *néz a lányok felé.* - Illetve tudjátok, hogy merre találnék vizet?
3848. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-17 23:06:27
Üzenet elküldve: 2018-10-17 23:06:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Lyz újra érzi magában a lobbanó ifjonti szikrát, ami nagyon is jellemezte azelőtt, hogy útnak indult volna. Ha nem lobogott volna, el sem indult volna a közösségből, hanem csendben megelégedve ment volna nőül az egyik tanácstag fiához. Beletörődve a gyöngyös ruhákba, szülte volna sorra a gyerekeket. Ám elégedetlenségtől hajtva jutott Artheniorba, aminek az idegensége aztán az erőd felelősséget igénylő dolgai szelídebb mederbe terelték az elf lányt, s már-már el is felejtette, milyen az a mellkasban forrongó érzés. Mint ha egy mély álom emléke éledne most újra. A valaha volt kislány tombol benne, de a felnőtt nő helyére parancsolja, amint meghallja újra Shen hangját, mely elcsuklik a mondat közepén. Lyz is lép egyet a fú felé, de vívódik. Nem tudja, mennyire hihet neki, hogy mennyire fontos a szeleburdiságnak, de ez is olyan, amit a tettek igazolhatnak csak. Lyz rezignáltan sóhajt, mielőtt szólna.*
- Elhiszem Shen, csak ha… *megakad a mondatban, mert ennél kínosabbat sosem mondott még ki talán, és nem most fogja elkezdeni. Így hát csuklóját íján átfűzi, s csípőre tett kézzel próbálja számára is vállalható irányba terelni a gondolatait. Áll egy másodpercet, majd lassú léptekkel közelít a fiú felé.*
- És ha nekem ez nem számít? Hogy ki a tökéletes és ki nem? *Shen ugyan mosolyog, de Lyz nem. Csak hangja higgadtabb, mint korábban. Léptei lassulnak, s meg is áll néhány lépésre a szeleburdi elftől.*
//Íjászverseny//
*Lyz újra érzi magában a lobbanó ifjonti szikrát, ami nagyon is jellemezte azelőtt, hogy útnak indult volna. Ha nem lobogott volna, el sem indult volna a közösségből, hanem csendben megelégedve ment volna nőül az egyik tanácstag fiához. Beletörődve a gyöngyös ruhákba, szülte volna sorra a gyerekeket. Ám elégedetlenségtől hajtva jutott Artheniorba, aminek az idegensége aztán az erőd felelősséget igénylő dolgai szelídebb mederbe terelték az elf lányt, s már-már el is felejtette, milyen az a mellkasban forrongó érzés. Mint ha egy mély álom emléke éledne most újra. A valaha volt kislány tombol benne, de a felnőtt nő helyére parancsolja, amint meghallja újra Shen hangját, mely elcsuklik a mondat közepén. Lyz is lép egyet a fú felé, de vívódik. Nem tudja, mennyire hihet neki, hogy mennyire fontos a szeleburdiságnak, de ez is olyan, amit a tettek igazolhatnak csak. Lyz rezignáltan sóhajt, mielőtt szólna.*
- Elhiszem Shen, csak ha… *megakad a mondatban, mert ennél kínosabbat sosem mondott még ki talán, és nem most fogja elkezdeni. Így hát csuklóját íján átfűzi, s csípőre tett kézzel próbálja számára is vállalható irányba terelni a gondolatait. Áll egy másodpercet, majd lassú léptekkel közelít a fiú felé.*
- És ha nekem ez nem számít? Hogy ki a tökéletes és ki nem? *Shen ugyan mosolyog, de Lyz nem. Csak hangja higgadtabb, mint korábban. Léptei lassulnak, s meg is áll néhány lépésre a szeleburdi elftől.*
3847. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-15 19:11:41
Üzenet elküldve: 2018-10-15 19:11:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Szépen körbe-örömködnek, hogy mind együtt mennek, de leginkább Lyll, hiszen számára a legnagyobb a minőségi ugrás kíséret tekintetében, és eredetileg ő vetette fel az ötletet. Bár tény, hogy rövidebb távon gondolkodott, hisz még azt se tudta akkor, hogy egyfelé tartanak-e. Bizony az út hosszú és fárasztó volt, néha nem is értette, hogy képes talpon maradni. Új ismerőseitől viszont most új erőre kapott, mert hát azért mégiscsak megmelengeti a szívét, hogy így törődnek vele. Foltjának eredete tisztázódik hát, Lau rajzolással kapcsolatos kérdésére bólogat.*
- Déha.
*Elszégyelli magát a tűzhiány kérdésében, pedig a dolog nem teljesen rajta múlt. Épített ő csinos halmot, mértanilag majdnem tökéletes – vagyis az ő szemében szörnyen elnagyolt – köralapú gúlát. De hát aztán maga mögött kellett hagynia, ahol pedig meg mert állni, elég vizenyős volt a terep, tüzelni való meg nem sok. Szerencsére mindezt nem kell elmesélnie, mert épp fel kívánják öltöztetni. Ezt a felajánlást viszont hárítja.*
- Oh, idazád deb szükséges, deb fázob.
*Viszont kap egy egész palack bort. A nyakát nyújtogatja kissé, mikor a játéknyuszik kikacsintanak a táskából, s önkéntelenül mindjárt átsuhan a kérdés a fejében, vajon kényelmes-e nekik, kapnak-e elég levegőt. Aztán pislog kettőt, és szétnéz, mint aki nem érti, hogy ezt ki mondhatta.*
- Dagyod kedvesek vagytok hozzáb, éd pedig dagyod hálás.
*Mosolyog elérzékenyülve, mikor átveszi az üveget és magához öleli. Rég érezte magát ennyire családiasan, ez pedig most érzékenyebben érinti, mint máskor. Kis híján könnyezni kezd, de egy kis pislogással könnyen elkeni. A szipogás pedig ugyebár nem feltűnő. De azért előkerül a megfelelő zsebkendő. Egy kicsit kortyol a borból. Az ital maga hideg, de ereje gyorsan meglegyinti. Elegáns, selymes bor. Nem mintha meg tudná állapítani. Ő marad az egyszerű kijelentések mellett.*
- Dagyod fidob.
*Valahol előkerül a mágia témája is, és mindjárt egy húron pendülnek Lunival. Lyll szemei elkerekednek.*
- _Az_ a bizodos Bágustorogy? Oda éd is biddedképp el akarok jutdi! Behetdédk együtt.
*„Elllenállhatatlan” hármasukhoz hamarosan jön a ráadás negyedik. És ötödik. Lyll először a paci hatalmas szemeivel találkozik és gyönyörűnek találja, ahogy a világ tükröződik benne.
~Mekkora szempillák!~
Aztán egy kicsit változik a látószög, és a magas - hiszen lovon ül - lányt is meglátja.*
- Oh, helló!
*Úgy integet neki, mintha valahol messze lenne tőle. Persze ebből a magasságból úgy is tűnik. Szerényen meghúzódik, míg tart az útbaigazítás, közben megint a lovat nézi. Önkéntelenül somolyog, az arcán pedig enyhe pír éled. Ezúttal nem a láztól.*
*Szépen körbe-örömködnek, hogy mind együtt mennek, de leginkább Lyll, hiszen számára a legnagyobb a minőségi ugrás kíséret tekintetében, és eredetileg ő vetette fel az ötletet. Bár tény, hogy rövidebb távon gondolkodott, hisz még azt se tudta akkor, hogy egyfelé tartanak-e. Bizony az út hosszú és fárasztó volt, néha nem is értette, hogy képes talpon maradni. Új ismerőseitől viszont most új erőre kapott, mert hát azért mégiscsak megmelengeti a szívét, hogy így törődnek vele. Foltjának eredete tisztázódik hát, Lau rajzolással kapcsolatos kérdésére bólogat.*
- Déha.
*Elszégyelli magát a tűzhiány kérdésében, pedig a dolog nem teljesen rajta múlt. Épített ő csinos halmot, mértanilag majdnem tökéletes – vagyis az ő szemében szörnyen elnagyolt – köralapú gúlát. De hát aztán maga mögött kellett hagynia, ahol pedig meg mert állni, elég vizenyős volt a terep, tüzelni való meg nem sok. Szerencsére mindezt nem kell elmesélnie, mert épp fel kívánják öltöztetni. Ezt a felajánlást viszont hárítja.*
- Oh, idazád deb szükséges, deb fázob.
*Viszont kap egy egész palack bort. A nyakát nyújtogatja kissé, mikor a játéknyuszik kikacsintanak a táskából, s önkéntelenül mindjárt átsuhan a kérdés a fejében, vajon kényelmes-e nekik, kapnak-e elég levegőt. Aztán pislog kettőt, és szétnéz, mint aki nem érti, hogy ezt ki mondhatta.*
- Dagyod kedvesek vagytok hozzáb, éd pedig dagyod hálás.
*Mosolyog elérzékenyülve, mikor átveszi az üveget és magához öleli. Rég érezte magát ennyire családiasan, ez pedig most érzékenyebben érinti, mint máskor. Kis híján könnyezni kezd, de egy kis pislogással könnyen elkeni. A szipogás pedig ugyebár nem feltűnő. De azért előkerül a megfelelő zsebkendő. Egy kicsit kortyol a borból. Az ital maga hideg, de ereje gyorsan meglegyinti. Elegáns, selymes bor. Nem mintha meg tudná állapítani. Ő marad az egyszerű kijelentések mellett.*
- Dagyod fidob.
*Valahol előkerül a mágia témája is, és mindjárt egy húron pendülnek Lunival. Lyll szemei elkerekednek.*
- _Az_ a bizodos Bágustorogy? Oda éd is biddedképp el akarok jutdi! Behetdédk együtt.
*„Elllenállhatatlan” hármasukhoz hamarosan jön a ráadás negyedik. És ötödik. Lyll először a paci hatalmas szemeivel találkozik és gyönyörűnek találja, ahogy a világ tükröződik benne.
~Mekkora szempillák!~
Aztán egy kicsit változik a látószög, és a magas - hiszen lovon ül - lányt is meglátja.*
- Oh, helló!
*Úgy integet neki, mintha valahol messze lenne tőle. Persze ebből a magasságból úgy is tűnik. Szerényen meghúzódik, míg tart az útbaigazítás, közben megint a lovat nézi. Önkéntelenül somolyog, az arcán pedig enyhe pír éled. Ezúttal nem a láztól.*
3846. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-15 14:20:42
Üzenet elküldve: 2018-10-15 14:20:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Úgy érzi, mintha a gnóm lány, akivel összehozta őket a sors kicsit zavarban lenne, de ezen nem is csodálkozik. Belátja, hogy Lauval kissé talán túlzásba vitték az anyáskodást, ugyanakkor úgy van vele, hogy miért ne tehetnék meg egy idegenért is azt, amit éppen meg tudnak tenni? Hasonló esetben ő is örülne neki, ha szó szerint nem hagynák az út szélén csak úgy, azok után pedig, hogy a városban végig kellett nézniük milyen az, ha a létezőkről lefoszlik a törvények és a civilizáció máza, kifejezetten örül neki, hogy legalább a maga szerény módján segíteni tud valakin.*
- Ó, értem. *mondja a lány magyarázata után halvány mosollyal, próbálva leplezni, hogy kicsit azért csalódott, mivel tényleg őszintén reménykedett benne, hogy megismerhet valami érdekes gnóm rituálét, esetleg egy számára egzotikus és idegen gyógymódot, de hát úgy tűnik, hogy az élet ilyen, legalábbis akkor, ha valaki olyan, mint ő. Néha túl sokat képzel egyszerű, hétköznapi dolgok mögé, máskor pedig lehet, hogy éppen azt nem veszi észre, ami tényleg különleges és idegen, egészen egyszerűen azért, mert máshol keresi ezeket a dolgokat, mint ahol valójában vannak.
A mágia említésére ellenben szinte rögtön megélénkül, és szemei annyira lelkesen kezdenek csillogni, mintha maga fogyasztotta volna el az általa felajánlott bort.*
- Izgalmasan hangzik. Eredetileg én is azért mentem Artheniorba, hogy mágiát tanulhassak ott, igaz engem a hold mágiája érdekel leginkább. Van is a környéken, a várostól nem olyan messze egy mágustorony, de aztán kicsit máshogy alakult minden, így nem tudtam elmenni odáig. De, ha visszaérünk és lenyugszanak a dolgok kicsit, mindenképpen fel fogom keresni. *mondja ki amiben reménykedik, bár egyelőre nem igazán látja, hogy mindez pontosan hogyan is kivitelezhető. Kezdetben keresniük kell egy nyugodt helyet, ahol megpihenhetnek az biztos, hogy aztán mi lesz akkor és utána, elválik amikor már ott vannak. Nem is nagyon akar gondolkodni most ezen. A jövőn való parttalan rágódás helyett amúgy is értelmesebb arra figyelni, ami éppen előtte van éppen.
Így például örül neki, hogy Lau mintha kitalálná a gondolatát, helyette utasítja vissza, hogy a lány fizessen neki a borért.*
- Tényleg nem szükséges kifizetni. Fogalmazzunk úgy, hogy nekünk sem került pénzbe. *teszi azért hozzá a biztonság kedvéért. Leveszi a hátáról a táskát, és a játéknyulak alá benyúlva kibányászik egy palackot, amit aztán oda is ad Lyllinornak.
Közben annak is örül, hogy Launak eszébe jutott, ami neki nem, hogy hátha a lány fázik is.*
- Persze, ha gondolod egy köpenyt igazán tudok nélkülözni. Egész szép idő van. *mondja, amikor a nemrég felfedezett lovas megérkezik hozzájuk. Nem tűnik sem ellenségesnek sem pedig barátságtalannak, neki pedig jelenleg ennyi éppen elég is.*
- Igazából, ha ezt az utat követjük, és nem térünk le róla, akkor a városba jutunk, csak éppen azt nem tudom mikor, de azért túl messze tényleg nem lehet innen már. *válaszol készségesen. Különös módon csak most tudatosul benne, hogy amikor otthonát elhagyva Artheniorba indult, pontosan ezen az úton ment a városig, és egyenesen a Főtérre jutott, addig a különös, minden bizonnyal mágikus szökőkútig, amit akkor lelkesen megcsodált.
~ Remélem nem rombolták le az elmúlt napokban. ~ fojt magába egy sóhajtást.
Az attól való aggodalom, hogy mi várja ott őket mindenesetre az újabb érkező jelenlétében megint csak csökken. Hátha kiderül, hogy valamiért ő is Artheniorba tart, márpedig akármilyen állapotok uralkodjanak ott jelenleg, az biztos, hogy sokkal jobb négyen menni oda, mintha csak ketten sétálnának be Lauval a városba, ami káoszba merült.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.15 14:26:05
*Úgy érzi, mintha a gnóm lány, akivel összehozta őket a sors kicsit zavarban lenne, de ezen nem is csodálkozik. Belátja, hogy Lauval kissé talán túlzásba vitték az anyáskodást, ugyanakkor úgy van vele, hogy miért ne tehetnék meg egy idegenért is azt, amit éppen meg tudnak tenni? Hasonló esetben ő is örülne neki, ha szó szerint nem hagynák az út szélén csak úgy, azok után pedig, hogy a városban végig kellett nézniük milyen az, ha a létezőkről lefoszlik a törvények és a civilizáció máza, kifejezetten örül neki, hogy legalább a maga szerény módján segíteni tud valakin.*
- Ó, értem. *mondja a lány magyarázata után halvány mosollyal, próbálva leplezni, hogy kicsit azért csalódott, mivel tényleg őszintén reménykedett benne, hogy megismerhet valami érdekes gnóm rituálét, esetleg egy számára egzotikus és idegen gyógymódot, de hát úgy tűnik, hogy az élet ilyen, legalábbis akkor, ha valaki olyan, mint ő. Néha túl sokat képzel egyszerű, hétköznapi dolgok mögé, máskor pedig lehet, hogy éppen azt nem veszi észre, ami tényleg különleges és idegen, egészen egyszerűen azért, mert máshol keresi ezeket a dolgokat, mint ahol valójában vannak.
A mágia említésére ellenben szinte rögtön megélénkül, és szemei annyira lelkesen kezdenek csillogni, mintha maga fogyasztotta volna el az általa felajánlott bort.*
- Izgalmasan hangzik. Eredetileg én is azért mentem Artheniorba, hogy mágiát tanulhassak ott, igaz engem a hold mágiája érdekel leginkább. Van is a környéken, a várostól nem olyan messze egy mágustorony, de aztán kicsit máshogy alakult minden, így nem tudtam elmenni odáig. De, ha visszaérünk és lenyugszanak a dolgok kicsit, mindenképpen fel fogom keresni. *mondja ki amiben reménykedik, bár egyelőre nem igazán látja, hogy mindez pontosan hogyan is kivitelezhető. Kezdetben keresniük kell egy nyugodt helyet, ahol megpihenhetnek az biztos, hogy aztán mi lesz akkor és utána, elválik amikor már ott vannak. Nem is nagyon akar gondolkodni most ezen. A jövőn való parttalan rágódás helyett amúgy is értelmesebb arra figyelni, ami éppen előtte van éppen.
Így például örül neki, hogy Lau mintha kitalálná a gondolatát, helyette utasítja vissza, hogy a lány fizessen neki a borért.*
- Tényleg nem szükséges kifizetni. Fogalmazzunk úgy, hogy nekünk sem került pénzbe. *teszi azért hozzá a biztonság kedvéért. Leveszi a hátáról a táskát, és a játéknyulak alá benyúlva kibányászik egy palackot, amit aztán oda is ad Lyllinornak.
Közben annak is örül, hogy Launak eszébe jutott, ami neki nem, hogy hátha a lány fázik is.*
- Persze, ha gondolod egy köpenyt igazán tudok nélkülözni. Egész szép idő van. *mondja, amikor a nemrég felfedezett lovas megérkezik hozzájuk. Nem tűnik sem ellenségesnek sem pedig barátságtalannak, neki pedig jelenleg ennyi éppen elég is.*
- Igazából, ha ezt az utat követjük, és nem térünk le róla, akkor a városba jutunk, csak éppen azt nem tudom mikor, de azért túl messze tényleg nem lehet innen már. *válaszol készségesen. Különös módon csak most tudatosul benne, hogy amikor otthonát elhagyva Artheniorba indult, pontosan ezen az úton ment a városig, és egyenesen a Főtérre jutott, addig a különös, minden bizonnyal mágikus szökőkútig, amit akkor lelkesen megcsodált.
~ Remélem nem rombolták le az elmúlt napokban. ~ fojt magába egy sóhajtást.
Az attól való aggodalom, hogy mi várja ott őket mindenesetre az újabb érkező jelenlétében megint csak csökken. Hátha kiderül, hogy valamiért ő is Artheniorba tart, márpedig akármilyen állapotok uralkodjanak ott jelenleg, az biztos, hogy sokkal jobb négyen menni oda, mintha csak ketten sétálnának be Lauval a városba, ami káoszba merült.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.15 14:26:05
3845. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-15 12:31:43
Üzenet elküldve: 2018-10-15 12:31:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Ha valamihez ért Sheni fiú, akkor, ahhoz, hogy másokat kibillentsen a lelki békéjéből, ahhoz nagyon ért. Már korábban is volt ebből problémája, de valahogy sohasem tudta teljesen átérezni. Szerinte nincs vele semmi baj és csak mások túl érzékenyek vagy kevésbé képesek alkalmazkodni. Valójában nem sok fogalma van arról, hogy mit tett és mit nem tett Lyzzel, szerinte minden dolog, amit elkövetett vele kapcsolatban, teljesen logikus és helyénvaló.
Szavai valóban kapálóznak, de csak azért, mert képtelen rendesen kifejezni magát, amikor meg sikerül, akkor talán Lyz nem figyel eléggé, hanem inkább azzal törődik, hogy jó dühös legyen szegény hegyesfülűre. Nemigen áll vagy állt jó kélda Shen előtt, hogy hogyan kell és hogyan nem kell viselkedni egy lánnyal, nővel, így csak találgatózik és reméli, hogy jól csinálja, amit csinál. Ám ezúttal úgy látszik, hogy valamit nagyon nem csinált jól, mert a tekintettől, amellyel Lyz megfordulva ránéz, megáll benne az ütő.*
- Deháténne... *csuklik el a hangja és torpan meg léptében, kezeit védekezőn a mellkasához szorítva és csak pislogni tud, mint a lőtt medve.*
- Lyzendra, sajnálom, ha úgy érzed, kibabráltam veled. *lép közelebb mégis, s ha egy sötét barlangba kellene belépnie, ami előtt tornyokba rakott dögök fekszenek, akkor se félne ennyire. Szárazat nyel és minden félelem ellenére folytatni kezdi.*
- Hidd el, sohasem akartam rosszat neked, csak a legjobbat, de az meg nem én vagyok. Én ilyen vagyok. *mutat a mellkasára.*
- Nekem még soha nem volt ilyen fontos senki és mivel még csak hírből sem ismerem ezt az érzést, így fogalmam sincs, mit kellene tennem. Ne csodálkozz, ha megfuttatlak. *próbál elmosolyodni, kevés sikerrel, de azért némi eredménnyel. Remélve, hogy legalább most sikerült értelmesen kifejeznie magát.
A kellemes lövöldözős délelőtt, a csillagfényes éjjel már csak füstbe ment terv. Legalábbis most annak tűnik és már csak abban reménykedik, hogy nem indulnak azonnal vissza Vadvédbe, hogy aztán újra napokig kerülgessék egymást a rideggé váló falak között.*
//Íjászverseny//
*Ha valamihez ért Sheni fiú, akkor, ahhoz, hogy másokat kibillentsen a lelki békéjéből, ahhoz nagyon ért. Már korábban is volt ebből problémája, de valahogy sohasem tudta teljesen átérezni. Szerinte nincs vele semmi baj és csak mások túl érzékenyek vagy kevésbé képesek alkalmazkodni. Valójában nem sok fogalma van arról, hogy mit tett és mit nem tett Lyzzel, szerinte minden dolog, amit elkövetett vele kapcsolatban, teljesen logikus és helyénvaló.
Szavai valóban kapálóznak, de csak azért, mert képtelen rendesen kifejezni magát, amikor meg sikerül, akkor talán Lyz nem figyel eléggé, hanem inkább azzal törődik, hogy jó dühös legyen szegény hegyesfülűre. Nemigen áll vagy állt jó kélda Shen előtt, hogy hogyan kell és hogyan nem kell viselkedni egy lánnyal, nővel, így csak találgatózik és reméli, hogy jól csinálja, amit csinál. Ám ezúttal úgy látszik, hogy valamit nagyon nem csinált jól, mert a tekintettől, amellyel Lyz megfordulva ránéz, megáll benne az ütő.*
- Deháténne... *csuklik el a hangja és torpan meg léptében, kezeit védekezőn a mellkasához szorítva és csak pislogni tud, mint a lőtt medve.*
- Lyzendra, sajnálom, ha úgy érzed, kibabráltam veled. *lép közelebb mégis, s ha egy sötét barlangba kellene belépnie, ami előtt tornyokba rakott dögök fekszenek, akkor se félne ennyire. Szárazat nyel és minden félelem ellenére folytatni kezdi.*
- Hidd el, sohasem akartam rosszat neked, csak a legjobbat, de az meg nem én vagyok. Én ilyen vagyok. *mutat a mellkasára.*
- Nekem még soha nem volt ilyen fontos senki és mivel még csak hírből sem ismerem ezt az érzést, így fogalmam sincs, mit kellene tennem. Ne csodálkozz, ha megfuttatlak. *próbál elmosolyodni, kevés sikerrel, de azért némi eredménnyel. Remélve, hogy legalább most sikerült értelmesen kifejeznie magát.
A kellemes lövöldözős délelőtt, a csillagfényes éjjel már csak füstbe ment terv. Legalábbis most annak tűnik és már csak abban reménykedik, hogy nem indulnak azonnal vissza Vadvédbe, hogy aztán újra napokig kerülgessék egymást a rideggé váló falak között.*
3844. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-15 08:30:22
Üzenet elküldve: 2018-10-15 08:30:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Szerencsére úgy tűnik, sikerült meggyőzniük Lyllit afelől, hogy tartson velük, ugyanis nagyon aggódott volna, ha ilyen állapotban kellett volna elválniuk szegénytől. Luni szavaira is csak bólogatni tud, nem biztonságos most egyedül menni a városba, és bár egyikük sem az a kifejezetten harcos típus, együtt talán mégis jobban tudnak vigyázni egymásra, mint külön-külön. Most, hogy ez a kérdés eldőlt, itt az ideje az újabb útitárs alaposabb megismerésének.*
- Lihanechből jöttél idáig? Gyalog? Egyedül? Akkor nem csodálom, hogy megfáztál... jó, hogy nagyobb baj nem történt! *csóválja meg kicsit a fejét, hisz bár ő maga még soha nem járt ott, azt tudja a városról, hogy nagyon messze van innen, egy ilyen fiatal lánynak pedig különösen megterhelő lehet az utazás.*
- Ó, így már érthető! *neveti el magát kissé a szénporos magyarázat hallatán* Sokat szoktál rajzolni? *érdeklődik Lylli hobbijai felől, ő maga ugyanis régebben rengeteget űzte ezt az elfoglaltságot, így örülne, ha lenne valakivel lehetősége ilyesmiről beszélgetni. A vidám merengés azonban hamar sokkal komorabbá válik.*
- A szabadban éjszakáztál? Tűz nélkül? *képed el, nem csodálva tovább, hogy a lány megfázott. Szívesen érdeklődne, vajon mi vette rá Lyllit erre, azonban nem akar tapintatlan vagy tolakodó lenni* Nem fázol? Biztos tudunk ad még egy kabátot, vagy valami melegebb holmit, ha szeretnél... *folytatja tovább aggodalmasan, Luni felé pillantva, hisz bár lehet, az ő ruhái is jók lennének Lyllinek, Luni azért magasságban közelebb áll az új ismerőshöz, ám nem mer a nevében ilyen ígéreteket tenni.*
- Ugyan, dehogy! Ez egyáltalán nem szükséges! *tiltakozik, mikor a lány ki szeretné fizetni a bort, legfőképp azért, mert ők maguk fizetség nélkül hozták el, így rosszul érezné magát, ha pénzt kérne érte, másodsorban meg kezdi megkedvelni Lyllit, és már csak ezért se szeretné megfosztani vélhetően kevés pénzétől, ha már arra se tellett neki, hogy egy fogadóban vagy hasonlóban töltse az éjszakát.*
- Tekintsd ajándéknak! *mosolyog a lányra, hogy ne aggódjon a fizetés miatt*
- Ó, mágiával? *csillan fel a szeme, miközben ismét Lunira pillant* Azt hiszem, ezzel nem vagy egyesül! *bár Lunit a mágia egy másik ága érdekli leginkább, biztos örülni fog, hogy and beszélgetőpartnere ebben a témában. Mielőtt azonban folytathatná, egy új alakot sodor feléjük a szél. Integetni kezd az új érkező felé, és kíváncsian veszi szemügyre a lányt, mikor az megáll mellettük.*
- Nem messze Artheniortól. *válaszol a lány kérdésére* Te is oda tartasz esetleg? *érdeklődik kicsit az idegen szándékai felől, mielőtt előhozakodna remek ötletével.*
*Szerencsére úgy tűnik, sikerült meggyőzniük Lyllit afelől, hogy tartson velük, ugyanis nagyon aggódott volna, ha ilyen állapotban kellett volna elválniuk szegénytől. Luni szavaira is csak bólogatni tud, nem biztonságos most egyedül menni a városba, és bár egyikük sem az a kifejezetten harcos típus, együtt talán mégis jobban tudnak vigyázni egymásra, mint külön-külön. Most, hogy ez a kérdés eldőlt, itt az ideje az újabb útitárs alaposabb megismerésének.*
- Lihanechből jöttél idáig? Gyalog? Egyedül? Akkor nem csodálom, hogy megfáztál... jó, hogy nagyobb baj nem történt! *csóválja meg kicsit a fejét, hisz bár ő maga még soha nem járt ott, azt tudja a városról, hogy nagyon messze van innen, egy ilyen fiatal lánynak pedig különösen megterhelő lehet az utazás.*
- Ó, így már érthető! *neveti el magát kissé a szénporos magyarázat hallatán* Sokat szoktál rajzolni? *érdeklődik Lylli hobbijai felől, ő maga ugyanis régebben rengeteget űzte ezt az elfoglaltságot, így örülne, ha lenne valakivel lehetősége ilyesmiről beszélgetni. A vidám merengés azonban hamar sokkal komorabbá válik.*
- A szabadban éjszakáztál? Tűz nélkül? *képed el, nem csodálva tovább, hogy a lány megfázott. Szívesen érdeklődne, vajon mi vette rá Lyllit erre, azonban nem akar tapintatlan vagy tolakodó lenni* Nem fázol? Biztos tudunk ad még egy kabátot, vagy valami melegebb holmit, ha szeretnél... *folytatja tovább aggodalmasan, Luni felé pillantva, hisz bár lehet, az ő ruhái is jók lennének Lyllinek, Luni azért magasságban közelebb áll az új ismerőshöz, ám nem mer a nevében ilyen ígéreteket tenni.*
- Ugyan, dehogy! Ez egyáltalán nem szükséges! *tiltakozik, mikor a lány ki szeretné fizetni a bort, legfőképp azért, mert ők maguk fizetség nélkül hozták el, így rosszul érezné magát, ha pénzt kérne érte, másodsorban meg kezdi megkedvelni Lyllit, és már csak ezért se szeretné megfosztani vélhetően kevés pénzétől, ha már arra se tellett neki, hogy egy fogadóban vagy hasonlóban töltse az éjszakát.*
- Tekintsd ajándéknak! *mosolyog a lányra, hogy ne aggódjon a fizetés miatt*
- Ó, mágiával? *csillan fel a szeme, miközben ismét Lunira pillant* Azt hiszem, ezzel nem vagy egyesül! *bár Lunit a mágia egy másik ága érdekli leginkább, biztos örülni fog, hogy and beszélgetőpartnere ebben a témában. Mielőtt azonban folytathatná, egy új alakot sodor feléjük a szél. Integetni kezd az új érkező felé, és kíváncsian veszi szemügyre a lányt, mikor az megáll mellettük.*
- Nem messze Artheniortól. *válaszol a lány kérdésére* Te is oda tartasz esetleg? *érdeklődik kicsit az idegen szándékai felől, mielőtt előhozakodna remek ötletével.*
3843. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-15 00:26:03
Üzenet elküldve: 2018-10-15 00:26:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Reggel//
~Hát bizony-bizony. A doktor úr még mindig nagyon tud. A bátyj tisztel és most a húg érdeklődését keltettem fel. Ezt a családot hamar az ujjam köré csavarom.~
*Ezeket a gondolatokat hangosan persze nem mondja ki. Csak játékosan a lányra mosolyog. Az azért látszik rajta, hogy örömmel tölti el, hogy sikerült a lány érdeklődését felkeltenie.*
- Tudja, a fajunknak megvannak a maguk praktikái, amikből sokat lehet tanulni. Kegyed hajára volna egy nagyszerű csodaszerem. Magam is hasonlót használok. Csillogóbbá teszi, erősebbé és egy olyan illatot kap, amitől kegyed valóban olyanná válik, mint egy virágszál. A bőrével kapcsolatban viszont, szabadna a kezét? Csak, hogy megnézzem mire volna szüksége.
*Ha a lány oda is adja a kezét, akkor meg is nézi a bőrét. Végig is simít párszor azon a karon. Közben pedig már csak azért is, hogy ne tűnjön, furának magyaráz.*
- Tudja abban a korban, amiben kegyed is van a teste sok változáson megy át és ezt néhány hölgynek igencsak kellemetlen problémákat szokott okozni ön, viszont ahogy látom igencsak szerencsés. Sokan ölni tudnának, ha természetükből adódóan ilyen volna a bőrük. Ha jól sejtem az erős nappal vigyáznia kell? Egyébként azt hiszem mogyoróolaj vagy kökényolaj lenne a legtökéletesebb.
*Mikor távozik, akkor ő csak udvariasan mosolyog. Egészen addig, míg nem fordít neki hátat a lány. Akkor ugyanis nagy szerencse, hogy nem látják egymást a bátyjal, hogy miként mérik végig szegény lányt, mert mindketten elpirulhatnának. Már ha Int-nek lenne valódi szégyenérzete.*
~Micsoda popsi. De szívesen megkapnám.~
*Aztán persze a legártatlanabb tekintettel néz a bátyjra, aki munkát ajánl neki és lehetőséget a könyvtár használatára. Meg persze pénzt. Az elf szinte ki tudna ugrani a bőréből örömében, de ezt annyira nyíltan nem mutatja.*
- Egy labor még hasznos volna nekem. Egyébként az anyagi juttatásaimmal kapcsolatban nincsenek elvárásaim. Az eddigi ajánlatod így is olyan gáláns, amit talán meg se érdemlek. Csak mert megmentettem az unokahúgod életét attól még csak egy egyszerű orvos vagyok. Nem hiszem, hogy kivételes bánásmódot érdemlek.
~Hát bizony-bizony. A doktor úr még mindig nagyon tud. A bátyj tisztel és most a húg érdeklődését keltettem fel. Ezt a családot hamar az ujjam köré csavarom.~
*Ezeket a gondolatokat hangosan persze nem mondja ki. Csak játékosan a lányra mosolyog. Az azért látszik rajta, hogy örömmel tölti el, hogy sikerült a lány érdeklődését felkeltenie.*
- Tudja, a fajunknak megvannak a maguk praktikái, amikből sokat lehet tanulni. Kegyed hajára volna egy nagyszerű csodaszerem. Magam is hasonlót használok. Csillogóbbá teszi, erősebbé és egy olyan illatot kap, amitől kegyed valóban olyanná válik, mint egy virágszál. A bőrével kapcsolatban viszont, szabadna a kezét? Csak, hogy megnézzem mire volna szüksége.
*Ha a lány oda is adja a kezét, akkor meg is nézi a bőrét. Végig is simít párszor azon a karon. Közben pedig már csak azért is, hogy ne tűnjön, furának magyaráz.*
- Tudja abban a korban, amiben kegyed is van a teste sok változáson megy át és ezt néhány hölgynek igencsak kellemetlen problémákat szokott okozni ön, viszont ahogy látom igencsak szerencsés. Sokan ölni tudnának, ha természetükből adódóan ilyen volna a bőrük. Ha jól sejtem az erős nappal vigyáznia kell? Egyébként azt hiszem mogyoróolaj vagy kökényolaj lenne a legtökéletesebb.
*Mikor távozik, akkor ő csak udvariasan mosolyog. Egészen addig, míg nem fordít neki hátat a lány. Akkor ugyanis nagy szerencse, hogy nem látják egymást a bátyjal, hogy miként mérik végig szegény lányt, mert mindketten elpirulhatnának. Már ha Int-nek lenne valódi szégyenérzete.*
~Micsoda popsi. De szívesen megkapnám.~
*Aztán persze a legártatlanabb tekintettel néz a bátyjra, aki munkát ajánl neki és lehetőséget a könyvtár használatára. Meg persze pénzt. Az elf szinte ki tudna ugrani a bőréből örömében, de ezt annyira nyíltan nem mutatja.*
- Egy labor még hasznos volna nekem. Egyébként az anyagi juttatásaimmal kapcsolatban nincsenek elvárásaim. Az eddigi ajánlatod így is olyan gáláns, amit talán meg se érdemlek. Csak mert megmentettem az unokahúgod életét attól még csak egy egyszerű orvos vagyok. Nem hiszem, hogy kivételes bánásmódot érdemlek.
3842. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 22:39:38
Üzenet elküldve: 2018-10-14 22:39:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
- Meg van beszélve, Intath, meg van beszélve! * Vágja rá a férfi felajánlására. Nem tudja ugyan, hogy milyen ember, és hogy mennyire bízhat meg benne, de Aleimordban bízik, és ha a férfi az ő barátja, akkor nincs oka kételkedni benne, úgyhogy megszavazza neki a bizalmat. Húga felé melegen elmosolyodik, és bólint.*
- Persze Wymni, menj csak. * Bólint mosolyogva, mert a tegnap este után nem tud nem csillogó szemekkel nézni a lányra, akkor is, ha az orvos még mindig a szobában van. De hamar visszafordul a férfihoz.*
- A testvéremmel Symnirára tervezünk menni, ha gondolod, akkor akár velünk is tarthatsz, vagy itt is maradhatsz. A szoba, amiben már aludtál, ha megfelel, akkor mostantól a tiéd. A könyvtáramba is szabad bejárást kapsz, illetve kedved szerint töltheted is, ha szükséges. De nem várhatom el, hogy ingyen add a szolgáltatásaid. * Mosolyog, bár az, hogy szállást, ételt, és hasonlókat ad, valamennyire már önmagában is ellenszolgáltatás, tudja jól, hogy ezek alap dolgok, amikből nem tudja fedezni a vélt vagy vélhető kiadásait, felszerelkezni, és hasonlók. Épp ezért szeretné anyagilag is támogatni az elfet. *
- Meg van beszélve, Intath, meg van beszélve! * Vágja rá a férfi felajánlására. Nem tudja ugyan, hogy milyen ember, és hogy mennyire bízhat meg benne, de Aleimordban bízik, és ha a férfi az ő barátja, akkor nincs oka kételkedni benne, úgyhogy megszavazza neki a bizalmat. Húga felé melegen elmosolyodik, és bólint.*
- Persze Wymni, menj csak. * Bólint mosolyogva, mert a tegnap este után nem tud nem csillogó szemekkel nézni a lányra, akkor is, ha az orvos még mindig a szobában van. De hamar visszafordul a férfihoz.*
- A testvéremmel Symnirára tervezünk menni, ha gondolod, akkor akár velünk is tarthatsz, vagy itt is maradhatsz. A szoba, amiben már aludtál, ha megfelel, akkor mostantól a tiéd. A könyvtáramba is szabad bejárást kapsz, illetve kedved szerint töltheted is, ha szükséges. De nem várhatom el, hogy ingyen add a szolgáltatásaid. * Mosolyog, bár az, hogy szállást, ételt, és hasonlókat ad, valamennyire már önmagában is ellenszolgáltatás, tudja jól, hogy ezek alap dolgok, amikből nem tudja fedezni a vélt vagy vélhető kiadásait, felszerelkezni, és hasonlók. Épp ezért szeretné anyagilag is támogatni az elfet. *
3841. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-14 20:52:19
Üzenet elküldve: 2018-10-14 20:52:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Marella éppen megpillant három lányt. Zöld szemei azonnal felragyogtak. Észreveszi, hogy egy alacsony lány ugrálva próbál jelezni neki. Ő is megörül, hogy végre embereket lát, hiszen már napok óta egyetlen élőlányt sem látott a lován kívül. Picit gyorsít a tempón, így ügetve közelíti meg a lányokat.
Mielőtt elérti őket, lelassítja Chelt. Megpaskolja izmos nyakát, mire az állat megrázza a sörényét. Rella hosszú idő óta először nevet fel. A mindene ez a ló. Ő nevelte fel. Innen eredt ez a szoros kötelék közöttük. Semmi pénzért nem válna meg tőle, és nagyon reméli, hogy nem is lesz szükség rá a későbbiekben sem.
Megáll a három lány előtt. Leveszi a csuklyát a fejéről, így láthatóvá válik kissé fáradt, zöldben pompázó írisze. Úgy gondolja kihasználja, hogy találkozott élő emberekkel, megtudakolja, merre is van pontosan.*
- Halló! - *Mivel már régen beszélt akárkivel is a hangja a szokottnál mélyebb, így kénytelen megköszörülni a torkát.*
- Megkérdezhetem, merre vagyunk?
*Marella éppen megpillant három lányt. Zöld szemei azonnal felragyogtak. Észreveszi, hogy egy alacsony lány ugrálva próbál jelezni neki. Ő is megörül, hogy végre embereket lát, hiszen már napok óta egyetlen élőlányt sem látott a lován kívül. Picit gyorsít a tempón, így ügetve közelíti meg a lányokat.
Mielőtt elérti őket, lelassítja Chelt. Megpaskolja izmos nyakát, mire az állat megrázza a sörényét. Rella hosszú idő óta először nevet fel. A mindene ez a ló. Ő nevelte fel. Innen eredt ez a szoros kötelék közöttük. Semmi pénzért nem válna meg tőle, és nagyon reméli, hogy nem is lesz szükség rá a későbbiekben sem.
Megáll a három lány előtt. Leveszi a csuklyát a fejéről, így láthatóvá válik kissé fáradt, zöldben pompázó írisze. Úgy gondolja kihasználja, hogy találkozott élő emberekkel, megtudakolja, merre is van pontosan.*
- Halló! - *Mivel már régen beszélt akárkivel is a hangja a szokottnál mélyebb, így kénytelen megköszörülni a torkát.*
- Megkérdezhetem, merre vagyunk?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389