Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 195 (3881. - 3900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-05 23:05:04
Üzenet elküldve: 2018-11-05 23:05:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Úgy érzi, hogy a maga részéről megtette a magáét. Nem biztos benne, hogy nem hozta ezzel a gnóm lányt kicsit kellemetlen helyzetbe, ugyanakkor belátja, hogy Launak, mint általában most is igaza van. Édesanyja is biztos valami ilyesmit mondott volna most Lyllinornak, ez pedig ismét egyszerre nyugtatja és szomorítja is el kicsit.
Bár mindig elvágyott szülőfalujából, azért szívesen maradt volna még néhány évet és valahogy még mindig hihetetlen számára, hogy száműzött, aki talán sosem térhet haza, és már most olyan sok időt töltöttek egymástól távol, mint amennyit eddig.
Szándékosan próbálja nem hagyni azonban, hogy az ezeket a gondolatokat követő érzés elhatalmasodjon rajta.*
- Köszönjük nektek, kedves tőletek nagyon! *mosolyog Marellára és Chelre is. Ugyan fél kicsit a lovaktól, de a lányé valóban szelídnek és nagyon okosnak is tűnik. Biztos benne, hogy gazdája sokat foglalkozott vele, így megtanulta értelmezni az emberek gesztusait. Miért ne tudhatná hát azt, hogy mit jelent egy mosoly?
Bárhogy is, a témát nem erőlteti. Ennek Lyll döntésének kell lennie, még puszta jóakaratból sem parancsolhatnak rá, hogy szálljon fel egy ló hátára, ha ő nem akar.*
- Régóta vagytok már együtt? *kérdi Marellát, de bármit válaszol is neki a lány és hiába hallgatja figyelmesen és kíváncsian, Relael és Lau beszélgetése hamar magára vonja majdnem minden figyelmét.*
- Örülök, hogy Nai jól van. *mosolyodik el őszinte örömmel Relael szavai után.* Szerencsés, hogy pont az előtt utazott el, hogy kitört volna a káosz.
*Ezek után egy darabig nem szólal meg, ugyanakkor láthatóan nagy érdeklődéssel hallgatja a másik két lány beszélgetését.
Sejtette, hogy Aleimordot megviselték a történtek, éppen csak azt nem gondolta volna, hogy a helyzet annyira súlyos, mint amennyire Lau most lefesti, márpedig semmi oka nincsen arra, hogy egyetlen nem plüss barátnője szavaiban kételkedjen.
Elsőként érez nyomukban mégis valamiféle bizonytalanságot. Megérti, hogy Lau segíteni szeretne Aleimordon, aki nemrég a házába fogadta, ő azonban a maga részéről úgy gondolja, hogy az elf azzal, hogy reggel búcsú és minden más nélkül hagyta őket magukra csak úgy, már kinyilvánította vagy azt, hogy egyikük társaságára sincsen szüksége, vagy pedig azt, hogyha lenne is, nem gondolja egyikükről sem azt, hogy segíteni tudna rajta.
Amúgy pedig maga sem tudja, hogyan álljon az egészhez. Aleimord védelmet ígért neki annak idején, amikor befogadta. Való igaz, hogy a lázadás napján ő volt az, aki nem mert visszamenni vele és Aleniával a lángoló városba, és inkább Relael, Lau és a többiek után futott, egészen a szekérig, ami felvette, azzal azonban, hogy a férfi most szó nélkül elhagyta őt, megszegte a neki tett ígéretet, és egyúttal édesanyja levelét is figyelmen kívül hagyta, amiben éppen arra kérte, hogy vigyázzon rá. Nem mintha képes lenne hibáztatni ezért, de akkor is hazudna, ha nem ismerné be magának, hogy valahogy mégis zavarja a dolog.
Miközben gondolatai lázasan kergetik egymást erről elfojt egy sóhajtást, és úgy dönt inkább későbbre rakja el ezt a témát. Sem a beszélgetést, sem pedig a búcsút nem akarja megzavarni saját kétségeivel, hogy érdemes-e, vagy van-e bármi értelme egyáltalán pont Aleimord után menniük. Egy dologgal azonban a mai napig adós, és talán ez lesz az utolsó lehetősége. Nem olyan kicsi és nem is annyira veszélytelen hely a világ, hogy bármi is garantálja, hogy valaha az életben még újra fognak találkozni Rellel.*
- Köszönöm, hogy te is megpróbáltad megmenteni az életünket a városban! *hajt fejet őszinte hálával a lány előtt.*
- És a varázsitalokat is, amiket visszaadtál. Valahogy olyan érzésem van, hogy jól fognak jönni még egyszer. *teszi hozzá tűnődve miközben természetesen azt kívánja, hogy bár sohasem kellene egyiket sem használnia.*
- Drameiloten nem azt mondta amúgy, hogy elutazik a húgával? *fordul aztán hirtelen Lauhoz.*
- Szerintem őket már hiába keresnéd abban a házban, ha odamennél. De tényleg mindenki nagyon kedves volt, és ők is Sayquevesek. Ha arra hivatkozol, hogy Aleimord barátja vagy, biztosan nem fognak elhajtani a szolgálók, és élelemmel is megpakolnak, ha szükséged lenne rá. *teszi hozzá, végezetül pedig ő is csak csatlakozni tud Lau szavaihoz.*
- Tényleg vigyázz magadra! Mi is vigyázni fogunk. *mondja. Nem könnyelmű annyira, hogy azt higgye, hogy mostantól már minden rendben lesz, ugyanakkor átéltek ők ketten Lauval már annyi minden együtt, hogy úgy érzi, a rájuk váró kihívásokkal is megbirkózhatnak. Ráadásul most már nem csak ketten, hanem négyen vannak, és még egy ló is van velük. Ha úgy alakulna, hogy nagy lesz a baj, akkor is négyük közül legalább ketten elvágtathatnak vele valahová máshová, és messze.
Ezen kívül van ételük, van boruk, és most már varázsitalaik is vannak, mindent egybevetve tehát sokkal jobb helyzetben vannak most, mint amikor a hátuk mögött éppen összeomló Artheniorból kellett elmenekülniük.
Mindezek ellenére, mintha zsigereiben érezné, hogy nem vár rájuk könnyű és egyszerű közeli jövő, mint amilyenre vágyik.
Újabb sóhajtást fojt magába, a nagyon sokadikat azóta, hogy otthonról elindult.*
*Úgy érzi, hogy a maga részéről megtette a magáét. Nem biztos benne, hogy nem hozta ezzel a gnóm lányt kicsit kellemetlen helyzetbe, ugyanakkor belátja, hogy Launak, mint általában most is igaza van. Édesanyja is biztos valami ilyesmit mondott volna most Lyllinornak, ez pedig ismét egyszerre nyugtatja és szomorítja is el kicsit.
Bár mindig elvágyott szülőfalujából, azért szívesen maradt volna még néhány évet és valahogy még mindig hihetetlen számára, hogy száműzött, aki talán sosem térhet haza, és már most olyan sok időt töltöttek egymástól távol, mint amennyit eddig.
Szándékosan próbálja nem hagyni azonban, hogy az ezeket a gondolatokat követő érzés elhatalmasodjon rajta.*
- Köszönjük nektek, kedves tőletek nagyon! *mosolyog Marellára és Chelre is. Ugyan fél kicsit a lovaktól, de a lányé valóban szelídnek és nagyon okosnak is tűnik. Biztos benne, hogy gazdája sokat foglalkozott vele, így megtanulta értelmezni az emberek gesztusait. Miért ne tudhatná hát azt, hogy mit jelent egy mosoly?
Bárhogy is, a témát nem erőlteti. Ennek Lyll döntésének kell lennie, még puszta jóakaratból sem parancsolhatnak rá, hogy szálljon fel egy ló hátára, ha ő nem akar.*
- Régóta vagytok már együtt? *kérdi Marellát, de bármit válaszol is neki a lány és hiába hallgatja figyelmesen és kíváncsian, Relael és Lau beszélgetése hamar magára vonja majdnem minden figyelmét.*
- Örülök, hogy Nai jól van. *mosolyodik el őszinte örömmel Relael szavai után.* Szerencsés, hogy pont az előtt utazott el, hogy kitört volna a káosz.
*Ezek után egy darabig nem szólal meg, ugyanakkor láthatóan nagy érdeklődéssel hallgatja a másik két lány beszélgetését.
Sejtette, hogy Aleimordot megviselték a történtek, éppen csak azt nem gondolta volna, hogy a helyzet annyira súlyos, mint amennyire Lau most lefesti, márpedig semmi oka nincsen arra, hogy egyetlen nem plüss barátnője szavaiban kételkedjen.
Elsőként érez nyomukban mégis valamiféle bizonytalanságot. Megérti, hogy Lau segíteni szeretne Aleimordon, aki nemrég a házába fogadta, ő azonban a maga részéről úgy gondolja, hogy az elf azzal, hogy reggel búcsú és minden más nélkül hagyta őket magukra csak úgy, már kinyilvánította vagy azt, hogy egyikük társaságára sincsen szüksége, vagy pedig azt, hogyha lenne is, nem gondolja egyikükről sem azt, hogy segíteni tudna rajta.
Amúgy pedig maga sem tudja, hogyan álljon az egészhez. Aleimord védelmet ígért neki annak idején, amikor befogadta. Való igaz, hogy a lázadás napján ő volt az, aki nem mert visszamenni vele és Aleniával a lángoló városba, és inkább Relael, Lau és a többiek után futott, egészen a szekérig, ami felvette, azzal azonban, hogy a férfi most szó nélkül elhagyta őt, megszegte a neki tett ígéretet, és egyúttal édesanyja levelét is figyelmen kívül hagyta, amiben éppen arra kérte, hogy vigyázzon rá. Nem mintha képes lenne hibáztatni ezért, de akkor is hazudna, ha nem ismerné be magának, hogy valahogy mégis zavarja a dolog.
Miközben gondolatai lázasan kergetik egymást erről elfojt egy sóhajtást, és úgy dönt inkább későbbre rakja el ezt a témát. Sem a beszélgetést, sem pedig a búcsút nem akarja megzavarni saját kétségeivel, hogy érdemes-e, vagy van-e bármi értelme egyáltalán pont Aleimord után menniük. Egy dologgal azonban a mai napig adós, és talán ez lesz az utolsó lehetősége. Nem olyan kicsi és nem is annyira veszélytelen hely a világ, hogy bármi is garantálja, hogy valaha az életben még újra fognak találkozni Rellel.*
- Köszönöm, hogy te is megpróbáltad megmenteni az életünket a városban! *hajt fejet őszinte hálával a lány előtt.*
- És a varázsitalokat is, amiket visszaadtál. Valahogy olyan érzésem van, hogy jól fognak jönni még egyszer. *teszi hozzá tűnődve miközben természetesen azt kívánja, hogy bár sohasem kellene egyiket sem használnia.*
- Drameiloten nem azt mondta amúgy, hogy elutazik a húgával? *fordul aztán hirtelen Lauhoz.*
- Szerintem őket már hiába keresnéd abban a házban, ha odamennél. De tényleg mindenki nagyon kedves volt, és ők is Sayquevesek. Ha arra hivatkozol, hogy Aleimord barátja vagy, biztosan nem fognak elhajtani a szolgálók, és élelemmel is megpakolnak, ha szükséged lenne rá. *teszi hozzá, végezetül pedig ő is csak csatlakozni tud Lau szavaihoz.*
- Tényleg vigyázz magadra! Mi is vigyázni fogunk. *mondja. Nem könnyelmű annyira, hogy azt higgye, hogy mostantól már minden rendben lesz, ugyanakkor átéltek ők ketten Lauval már annyi minden együtt, hogy úgy érzi, a rájuk váró kihívásokkal is megbirkózhatnak. Ráadásul most már nem csak ketten, hanem négyen vannak, és még egy ló is van velük. Ha úgy alakulna, hogy nagy lesz a baj, akkor is négyük közül legalább ketten elvágtathatnak vele valahová máshová, és messze.
Ezen kívül van ételük, van boruk, és most már varázsitalaik is vannak, mindent egybevetve tehát sokkal jobb helyzetben vannak most, mint amikor a hátuk mögött éppen összeomló Artheniorból kellett elmenekülniük.
Mindezek ellenére, mintha zsigereiben érezné, hogy nem vár rájuk könnyű és egyszerű közeli jövő, mint amilyenre vágyik.
Újabb sóhajtást fojt magába, a nagyon sokadikat azóta, hogy otthonról elindult.*
3899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-05 21:40:20
Üzenet elküldve: 2018-11-05 21:40:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Én is örülök Shen *mosolyodik az elfre. Ám annak feltételezésére, hogy mondták-e neki, hogy szép, nem felel, csak szerényen megvonja a vállát. Éppen volt rá példa, de nem olyan sok, hogy mindennaposnak érezhesse, és azok is már olyan régen, hogy talán nem is voltak valójában. Egyre inkább zavarba is jön, mert ha csak úgy csapná a szelet Shen, bohókásan, akkor valószínűleg nevetve, viccelődve elhessegetné. Így viszont valóban zavarba ejtő, mert mint ha komolyan beszélne. Nem is bánja, hogy elterelődik a szó önnön szépségéről, valami olyan felé, ami természetes a számára. A régi elf tradíciókban pedig véletlenül nagyon otthon van. Így amikor Shen láthatóan fellelkesedik, Lyz nem habozik. *
- Nagyon szívesen megmutatom *szól, miközben térdre, majd állásba tornázza magát.*
- Gyere, állj fel. *nyújtja a kezét segítségre. A semmiből jött neki a gondolat, hogy ha Shent kocsmákban nevelte mindenféle jöttment, akkor aligha lehet fogalma az elf tradíciókról. Szembe fordul vele.*
- Add a kezed *nyújtja másik kezét is felé* Kicsit hajolj lejjebb, hogy elérjem a homlokod* húz is egy kicsit rajta, hogy lejjebb húzza a fiút.* Így, mint ha meghajolnál, mert te vagy a magasabb, neked kell közeledned.
*Ha Shen megteszi, amit kér, akkor homlokuk összeér, s akkor...*
- Me'Ochass *szól ősei nyelvén, smaragdszín szemeivel egyenesen az acélszínűekbe néz, miközben beszél* Azt jelenti: Levelem. Így köszöntjük egymást.
*Egyre halkuló magyarázat után, elengedi Shent, hátrál is, mert ettől a közelségtől már megint majd kiugrik a szíve a helyéből. Torkát köszörüli, mert a torka is kiszárad. Most jól jönne egy korty bor, igazán.*
- Tudod, mint a falevelek, egyetlen fáról, *pirulnak szeplői, s füle hegye is.* de valójában, az egy fajhoz tartozást is jelenti. Legalábbis, nekem nagyapám így tanította.
*Lyz csak ezt a magyarázatot ismeri, és Pyctával nem beszéltek erről, hogy ahol a szerzetes elf felnőtt, milyen jelentést párosítottak hozzá, így könnyen lehet, hogy eltér a kettejük ismerete.*
//Íjászverseny//
- Én is örülök Shen *mosolyodik az elfre. Ám annak feltételezésére, hogy mondták-e neki, hogy szép, nem felel, csak szerényen megvonja a vállát. Éppen volt rá példa, de nem olyan sok, hogy mindennaposnak érezhesse, és azok is már olyan régen, hogy talán nem is voltak valójában. Egyre inkább zavarba is jön, mert ha csak úgy csapná a szelet Shen, bohókásan, akkor valószínűleg nevetve, viccelődve elhessegetné. Így viszont valóban zavarba ejtő, mert mint ha komolyan beszélne. Nem is bánja, hogy elterelődik a szó önnön szépségéről, valami olyan felé, ami természetes a számára. A régi elf tradíciókban pedig véletlenül nagyon otthon van. Így amikor Shen láthatóan fellelkesedik, Lyz nem habozik. *
- Nagyon szívesen megmutatom *szól, miközben térdre, majd állásba tornázza magát.*
- Gyere, állj fel. *nyújtja a kezét segítségre. A semmiből jött neki a gondolat, hogy ha Shent kocsmákban nevelte mindenféle jöttment, akkor aligha lehet fogalma az elf tradíciókról. Szembe fordul vele.*
- Add a kezed *nyújtja másik kezét is felé* Kicsit hajolj lejjebb, hogy elérjem a homlokod* húz is egy kicsit rajta, hogy lejjebb húzza a fiút.* Így, mint ha meghajolnál, mert te vagy a magasabb, neked kell közeledned.
*Ha Shen megteszi, amit kér, akkor homlokuk összeér, s akkor...*
- Me'Ochass *szól ősei nyelvén, smaragdszín szemeivel egyenesen az acélszínűekbe néz, miközben beszél* Azt jelenti: Levelem. Így köszöntjük egymást.
*Egyre halkuló magyarázat után, elengedi Shent, hátrál is, mert ettől a közelségtől már megint majd kiugrik a szíve a helyéből. Torkát köszörüli, mert a torka is kiszárad. Most jól jönne egy korty bor, igazán.*
- Tudod, mint a falevelek, egyetlen fáról, *pirulnak szeplői, s füle hegye is.* de valójában, az egy fajhoz tartozást is jelenti. Legalábbis, nekem nagyapám így tanította.
*Lyz csak ezt a magyarázatot ismeri, és Pyctával nem beszéltek erről, hogy ahol a szerzetes elf felnőtt, milyen jelentést párosítottak hozzá, így könnyen lehet, hogy eltér a kettejük ismerete.*
3898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-05 20:01:22
Üzenet elküldve: 2018-11-05 20:01:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*A tűz narancssárgás színével világítja meg a házat. Az óriás kint kémleli a tájat, nem nézve, hogy most melyik tag mit csinál. Levetkőzni sem fog, mivel fölösleges. Lyz már kitalálta, hogy a lovasok felderítik a tájat, és ezen nincs mit vitatni. Amikor az elf leány őt kérdezi, elfordul az ablaktól és Lyzre néz.*
-A lovas felderítés jó ötlet, de szükség lesz itt védőkre is.
*Monsotor leül az ablak közelében törökülésben és végignéz az itteni személyeken.*
~Ha a város felé megyünk, talán biztonságosabban telik utunk, valamint ott már szétválhatok a többiektől. Már csak arra kellene ötlet, hogy mi legyen a városba érkezés után. Munka mindenképp kelleni fog, meg talán mágiára is szükség lesz később úgyhogy varázsolni is meg kell tanulnom.~
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:22:13, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
*A tűz narancssárgás színével világítja meg a házat. Az óriás kint kémleli a tájat, nem nézve, hogy most melyik tag mit csinál. Levetkőzni sem fog, mivel fölösleges. Lyz már kitalálta, hogy a lovasok felderítik a tájat, és ezen nincs mit vitatni. Amikor az elf leány őt kérdezi, elfordul az ablaktól és Lyzre néz.*
-A lovas felderítés jó ötlet, de szükség lesz itt védőkre is.
*Monsotor leül az ablak közelében törökülésben és végignéz az itteni személyeken.*
~Ha a város felé megyünk, talán biztonságosabban telik utunk, valamint ott már szétválhatok a többiektől. Már csak arra kellene ötlet, hogy mi legyen a városba érkezés után. Munka mindenképp kelleni fog, meg talán mágiára is szükség lesz később úgyhogy varázsolni is meg kell tanulnom.~
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:22:13, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
3897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-05 11:43:09
Üzenet elküldve: 2018-11-05 11:43:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Biztosan nem ez a legmindennapibb és legjobb ismerkedési és módszer, amit a párkapcsolat-tanácsadók ajánlanak, már ha léteznek olyanok, de Shen ezt tudja, azaz nem tudja, de ezt részesíti előnyben. Vagyis így esett.
Tisztában van vele, hogy Lyz nem ezt érdemelné, de éppen ő mondta neki, hogy ne törődjön vele, hogy szerinte mit érdemelne. Úgy is mondhatjuk, hogy egye meg, amit főzött. Persze jó értelemben.
Amikor leül vele szemben, látja a lányon, hogy bizalmatlan a bizarr ismerkedési metódus miatt, de végül beadja a derekát és belemegy a játékba. A kinyújtott jobbja már kezd kényelmetlenné válni, de végül Lyz elfogadja és akkor a hegyesfülű óvatosan megszorítja a kezét.*
- Szia, Lyz, örülök, hogy megismerhetlek. *válaszol mosolyogva és nagyon megkönnyebbülten.*
- Biztosan mondták már, de nagyon szép vagy. *teszi hozzá kedvesen. Úgy dönt, a jól bevált aforizmákkal él, azokat legalább ismeri. Jóllehet, korábban csak üres bókként mondott ilyeneket csinos, bár butácska tehenészlányoknak, de ezúttal tényleg komolyan gondolja és ez a hangjában is érződik.*
- Tényleg? *kérdi felélénkülve, érzései ezúttal is őszinték.*
- Én emberek között nőttem fel, ha volt is ilyen a családunkban, sajnos már nem emlékszem rá. *mondja, ahogy feljebb tornázza magát ültében, láthatóan kíváncsi.*
- Megmutatnád, kérlek. *kéri halkan és izgatottan várja, mit takarhat az a tradicionális elf köszöntés. Észre sem veszi, de kicsit izgul.*
//Íjászverseny//
*Biztosan nem ez a legmindennapibb és legjobb ismerkedési és módszer, amit a párkapcsolat-tanácsadók ajánlanak, már ha léteznek olyanok, de Shen ezt tudja, azaz nem tudja, de ezt részesíti előnyben. Vagyis így esett.
Tisztában van vele, hogy Lyz nem ezt érdemelné, de éppen ő mondta neki, hogy ne törődjön vele, hogy szerinte mit érdemelne. Úgy is mondhatjuk, hogy egye meg, amit főzött. Persze jó értelemben.
Amikor leül vele szemben, látja a lányon, hogy bizalmatlan a bizarr ismerkedési metódus miatt, de végül beadja a derekát és belemegy a játékba. A kinyújtott jobbja már kezd kényelmetlenné válni, de végül Lyz elfogadja és akkor a hegyesfülű óvatosan megszorítja a kezét.*
- Szia, Lyz, örülök, hogy megismerhetlek. *válaszol mosolyogva és nagyon megkönnyebbülten.*
- Biztosan mondták már, de nagyon szép vagy. *teszi hozzá kedvesen. Úgy dönt, a jól bevált aforizmákkal él, azokat legalább ismeri. Jóllehet, korábban csak üres bókként mondott ilyeneket csinos, bár butácska tehenészlányoknak, de ezúttal tényleg komolyan gondolja és ez a hangjában is érződik.*
- Tényleg? *kérdi felélénkülve, érzései ezúttal is őszinték.*
- Én emberek között nőttem fel, ha volt is ilyen a családunkban, sajnos már nem emlékszem rá. *mondja, ahogy feljebb tornázza magát ültében, láthatóan kíváncsi.*
- Megmutatnád, kérlek. *kéri halkan és izgatottan várja, mit takarhat az a tradicionális elf köszöntés. Észre sem veszi, de kicsit izgul.*
3896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 21:05:36
Üzenet elküldve: 2018-11-04 21:05:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Rella kicsit meglepődik a felvetésen, miszerint a kicsi gnóm lány felülhetne Chelre. Azonban nincsen ellenvetése a dolog ellen.*
- Ha szeretnél szívesen elviszlek! És ne aggódj! Nem okozol gondot nekünk! - *Eközben Lyll-re pillant, ezek után pedig várakozóan néz a mellette álló kanca szemébe, mintha csak megerősítést várna. És csakugyan valamiféle választ vár az állatról, melyet meg is kap, egy fejrázás keretében. Ezt könnyűszerrel igennek veszi.
Az újonnan érkező lány felé nem annyira fordít hangsúlyt. Inkább elmerül a gondolataiba merül, melyek folyamatosan visszakalandoznak két nappal korábbra, mikor is fogta magát, és hátrahagyva mindenét elindult egymagában a fene tudja hova.
Sohasem gondolta volna, hogy idáig el fog jönni, Bár még nem ismeri őket, a megérzése - mely általában sohasem csal - most azt súgja neki, hogy nagyon nagy szerencséje van, hogy ők ilyen kedvesek.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 11:46:57, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítva.
*Rella kicsit meglepődik a felvetésen, miszerint a kicsi gnóm lány felülhetne Chelre. Azonban nincsen ellenvetése a dolog ellen.*
- Ha szeretnél szívesen elviszlek! És ne aggódj! Nem okozol gondot nekünk! - *Eközben Lyll-re pillant, ezek után pedig várakozóan néz a mellette álló kanca szemébe, mintha csak megerősítést várna. És csakugyan valamiféle választ vár az állatról, melyet meg is kap, egy fejrázás keretében. Ezt könnyűszerrel igennek veszi.
Az újonnan érkező lány felé nem annyira fordít hangsúlyt. Inkább elmerül a gondolataiba merül, melyek folyamatosan visszakalandoznak két nappal korábbra, mikor is fogta magát, és hátrahagyva mindenét elindult egymagában a fene tudja hova.
Sohasem gondolta volna, hogy idáig el fog jönni, Bár még nem ismeri őket, a megérzése - mely általában sohasem csal - most azt súgja neki, hogy nagyon nagy szerencséje van, hogy ők ilyen kedvesek.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 11:46:57, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítva.
3895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 19:30:12
Üzenet elküldve: 2018-11-04 19:30:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Tűnődve szemléli a kocsikerék darabot, persze közben Valeára is figyel. Ismét egy filozofikus pillanatot élnek meg, s a régmúlt emlékei felrázzák mindkettejüket.*
- Igen. De túl kell lépni rajta. *Néz fel mosolyogva.* Az életemben elég sok minden összetört, de a darabokból építkezem. Persze olykor nem árt a segítség. *Mosolyodik el Valeára tekintve, majd kutat tovább, ösztönösen egy kitaposottnak tűnő ösvényen indul el.*
- Oh, Aenae? Egy emberlány. Vadvédben élt sokáig, aztán valami megváltozott és elhagyott bennünket. Ebben úgy érzem nekem is volt némi szerepem. *Nyel egyet.* Az ő holmijaiért szaladtam vissza a kaputól és azt a dobócsillagot adtam Lyznek, amivel megsebeztem őt. *Nem esik nehezére már beszélni ezekről a dolgokról, de csak Valeának. Másnak valószínűleg nem nyílna meg ennyire. Lassan beljebb sétálnak, bár már szinte roskadoznak a fahasáboktól, azonban Umon nem tágít, a végére akar járni a dolgoknak.*
- Nem tudom. *Rázza meg a fejét.* Lyz... különleges. Nem tudom megfogalmazni. Megvan benne a báj, a törődés, a kedvesség és az acél hidege is. *Megvonja a vállát.* Különleges. *Ismétli meg csendesen, mélán elmosolyodva. Amikor a lány, a szerzetest érintő kérdés kapcsán válaszol, nem kutat, felegyenesedve fürkészi Vali arcát, maga sem tudja mit keres a szemekben.*
- Hát... téged is különlegesnek tartalak. *Félmosoly játszik a szája sarkában.* Még, ha te nem is tartod magad annak. *Aztán továbbindul. Erősen szürkül, de a kijárt ösvény is tágul, olybá tűnik, hogy halad is valahová. Lassan kissé kitágul a tér, s a fák közül egy tisztás tűnik fel.*
- Odanézz! *Jelez fejével, tekintve, hogy kezei foglaltak, s teli vannak fával. Az erdő szélén feltűnő épület meglehetősen romos, de a tető itt-ott még kitart. Láthatóan egy kisebbfajta ház áll ott, előtte még látszik a korhadt és már-már kidőlt léckerítés, ami valószínűleg a konyhakertet és a kis kutat különítette el. A szerzetes arcán nem látszik semmi, bár szemeiben ott a csillogás, s stigmái is jelzik izgatottságát.*
- Talán... talán... *Nem tudja, hogyan fogalmazzon, hogy ne legyen félreérthető, aztán inkább nem fejezi be.*
- Megnézzük? Elhagyatott, de fedél lenne éjjel a fejünk felett, ide be tudunk állni a szekérrel. *Vonja meg a vállát.* Lehet, hogy széken folytathatnánk a beszélgetést. Rólad. *Nyomatékosít, mert a szerzetesről már sok mindent megtudtak, Valeáról szinte még semmit, csak néhány foszlányt az életéből.*
- Persze... ha van még kérdésed velem kapcsolatban, mindent elmondok. *Fejezi ki magát egyszerűen, mintha mi sem lenne természetesebb.* Egy pohár bor mellett... *Mosolyodik el.*
*Tűnődve szemléli a kocsikerék darabot, persze közben Valeára is figyel. Ismét egy filozofikus pillanatot élnek meg, s a régmúlt emlékei felrázzák mindkettejüket.*
- Igen. De túl kell lépni rajta. *Néz fel mosolyogva.* Az életemben elég sok minden összetört, de a darabokból építkezem. Persze olykor nem árt a segítség. *Mosolyodik el Valeára tekintve, majd kutat tovább, ösztönösen egy kitaposottnak tűnő ösvényen indul el.*
- Oh, Aenae? Egy emberlány. Vadvédben élt sokáig, aztán valami megváltozott és elhagyott bennünket. Ebben úgy érzem nekem is volt némi szerepem. *Nyel egyet.* Az ő holmijaiért szaladtam vissza a kaputól és azt a dobócsillagot adtam Lyznek, amivel megsebeztem őt. *Nem esik nehezére már beszélni ezekről a dolgokról, de csak Valeának. Másnak valószínűleg nem nyílna meg ennyire. Lassan beljebb sétálnak, bár már szinte roskadoznak a fahasáboktól, azonban Umon nem tágít, a végére akar járni a dolgoknak.*
- Nem tudom. *Rázza meg a fejét.* Lyz... különleges. Nem tudom megfogalmazni. Megvan benne a báj, a törődés, a kedvesség és az acél hidege is. *Megvonja a vállát.* Különleges. *Ismétli meg csendesen, mélán elmosolyodva. Amikor a lány, a szerzetest érintő kérdés kapcsán válaszol, nem kutat, felegyenesedve fürkészi Vali arcát, maga sem tudja mit keres a szemekben.*
- Hát... téged is különlegesnek tartalak. *Félmosoly játszik a szája sarkában.* Még, ha te nem is tartod magad annak. *Aztán továbbindul. Erősen szürkül, de a kijárt ösvény is tágul, olybá tűnik, hogy halad is valahová. Lassan kissé kitágul a tér, s a fák közül egy tisztás tűnik fel.*
- Odanézz! *Jelez fejével, tekintve, hogy kezei foglaltak, s teli vannak fával. Az erdő szélén feltűnő épület meglehetősen romos, de a tető itt-ott még kitart. Láthatóan egy kisebbfajta ház áll ott, előtte még látszik a korhadt és már-már kidőlt léckerítés, ami valószínűleg a konyhakertet és a kis kutat különítette el. A szerzetes arcán nem látszik semmi, bár szemeiben ott a csillogás, s stigmái is jelzik izgatottságát.*
- Talán... talán... *Nem tudja, hogyan fogalmazzon, hogy ne legyen félreérthető, aztán inkább nem fejezi be.*
- Megnézzük? Elhagyatott, de fedél lenne éjjel a fejünk felett, ide be tudunk állni a szekérrel. *Vonja meg a vállát.* Lehet, hogy széken folytathatnánk a beszélgetést. Rólad. *Nyomatékosít, mert a szerzetesről már sok mindent megtudtak, Valeáról szinte még semmit, csak néhány foszlányt az életéből.*
- Persze... ha van még kérdésed velem kapcsolatban, mindent elmondok. *Fejezi ki magát egyszerűen, mintha mi sem lenne természetesebb.* Egy pohár bor mellett... *Mosolyodik el.*
3894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 19:14:23
Üzenet elküldve: 2018-11-04 19:14:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*A szekér egy része lepakolva várakozik a fal tövében. A növények elültetve, a vízszeretőbbek alaposan ellátva, hisz a kút mellett könnyen rendbe lehet őket tenni. Mire estébe fordul az idő, már mindenki lepakolva, bepakolva bevackolja magát a kis tanyára.
Barátságos narancssárga lángok nyaldossák a tűzre rakott rőzsét, amit érkezéskor gyűjtött a maréknyi csapat.
Valóban távol áll Vadvéd luxusától, de Lyz gyakorlott az erdei életben is, így nem tart attól, hogy a túlzott kényelem elrontotta.
Leoldja övét, lecsatolja fegyvertartó pántjait, tegezét mind egy halomba pakolja, de tudja, hogy ma éjjel egy óránál többet biztosan nem fog tudni aludni. Leoldja alkarvédőit, és odalöki a kupacra. *
- Holnap, reggel meg kellene beszélnünk, hogy merre tovább. Mit gondoltok? Itt biztonságos lehet egy ideig, de nem hiába üres ez a tanya. Esetleg beljebb kellene mennünk… vagy még tovább, délebbre. Ez kellene megbeszélnünk. Mennyire ismeritek a környéket? *fúzi a szót, miközben vetkőzik. Nem teljesen, csupán a feszes bőr kellékeitől válik meg. Inge eztán bővebb derékban, kényelmesebb az éjszakához, csak a kis zöld kocka, aminek a göbe hiányérzettel tölti el. De most nem szabad gyengének lenni.*
- Arra gondoltam, holnap ellovagolhatnánk arra. Felderíthetnénk. Csak lovasok. A lányok és a gyerekek maradnak. Sadmyr, ha nem baj, szeretném, ha te is maradnál.* A fiúnak immár nem sok választása van, de ő amúgy is azt pedzegette Ishalának korábban, hogy a gyerekekre szeretne vigyázni, így nem bánja, hogy zet a feladatot adja neki Lyz. *
- Óriás, te mit terveztél? *szegezi neki a kérdést, miközben zsákjából előhalássza prémes mellényét, és bele is bújik.*
- És ti? *pillant Denzackra és Ishalára, miközben a derengő narancsfények meg megbillentik a szoba fényét. Kellemes, meghitt este, annak ellenére, hogy meglehetősen nomád. Lealla gondoskodása azért itt sem hagyja őket parlagon, pokrócokat oszt az egykori szobalány, amit Lyz megköszönve elvesz, majd a kijelölt sarokba löki. Reá telepedve tőrét kezdi élezni a kovácsműhelyből elhozott kővel. Monoton, kellemes feladat, miközben a válaszokat hallgatja.*
*A szekér egy része lepakolva várakozik a fal tövében. A növények elültetve, a vízszeretőbbek alaposan ellátva, hisz a kút mellett könnyen rendbe lehet őket tenni. Mire estébe fordul az idő, már mindenki lepakolva, bepakolva bevackolja magát a kis tanyára.
Barátságos narancssárga lángok nyaldossák a tűzre rakott rőzsét, amit érkezéskor gyűjtött a maréknyi csapat.
Valóban távol áll Vadvéd luxusától, de Lyz gyakorlott az erdei életben is, így nem tart attól, hogy a túlzott kényelem elrontotta.
Leoldja övét, lecsatolja fegyvertartó pántjait, tegezét mind egy halomba pakolja, de tudja, hogy ma éjjel egy óránál többet biztosan nem fog tudni aludni. Leoldja alkarvédőit, és odalöki a kupacra. *
- Holnap, reggel meg kellene beszélnünk, hogy merre tovább. Mit gondoltok? Itt biztonságos lehet egy ideig, de nem hiába üres ez a tanya. Esetleg beljebb kellene mennünk… vagy még tovább, délebbre. Ez kellene megbeszélnünk. Mennyire ismeritek a környéket? *fúzi a szót, miközben vetkőzik. Nem teljesen, csupán a feszes bőr kellékeitől válik meg. Inge eztán bővebb derékban, kényelmesebb az éjszakához, csak a kis zöld kocka, aminek a göbe hiányérzettel tölti el. De most nem szabad gyengének lenni.*
- Arra gondoltam, holnap ellovagolhatnánk arra. Felderíthetnénk. Csak lovasok. A lányok és a gyerekek maradnak. Sadmyr, ha nem baj, szeretném, ha te is maradnál.* A fiúnak immár nem sok választása van, de ő amúgy is azt pedzegette Ishalának korábban, hogy a gyerekekre szeretne vigyázni, így nem bánja, hogy zet a feladatot adja neki Lyz. *
- Óriás, te mit terveztél? *szegezi neki a kérdést, miközben zsákjából előhalássza prémes mellényét, és bele is bújik.*
- És ti? *pillant Denzackra és Ishalára, miközben a derengő narancsfények meg megbillentik a szoba fényét. Kellemes, meghitt este, annak ellenére, hogy meglehetősen nomád. Lealla gondoskodása azért itt sem hagyja őket parlagon, pokrócokat oszt az egykori szobalány, amit Lyz megköszönve elvesz, majd a kijelölt sarokba löki. Reá telepedve tőrét kezdi élezni a kovácsműhelyből elhozott kővel. Monoton, kellemes feladat, miközben a válaszokat hallgatja.*
3893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 11:35:08
Üzenet elküldve: 2018-11-04 11:35:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Mikor Luni felveti az ötletet, hogy Lyllit ültessék fel Chel hátára, ő maga is csak bólogatni tud, hiszen hasonló gondoltok fordultak meg benne is*
- Talán nem lenne túl nagy teher a lónak, hogy egyszerre vigyen mindkettőtöket... *jegyzi meg, hogy egyértelművé tegye, nem kitúrni szeretné Marellát a nyeregből, hanem új útitársat adni hozzá, persze csak ha a lány is vevő erre. Közben a heves tiltakozás hatására visszafordul Lylli felé*
- Biztos vagy benne? Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a sok sétálás jót tenne neked a jelenlegi állapotodban... *aggodalmaskodik a lány beteg hangja hallatán. ~Még mindig nincs túl jól szegény!~ gondolja magában ~Jó lenne már valami fedett helyre vonulni, ahol kipihenhetné magát!~ indulna már tovább legszívesebben, azonban egy új érkező egyelőre maradásra készteti*
- Ház is, meg tűz is volt bőven... *jegyzi meg nem kis éllel Rel szavaira, ahogy újra felidéződnek benne a városban átélt események* Közel se vagyok biztos benne, hogy jó ötlet, de valahogy úgy érzem, Aleimord után kell mennem. Azt hiszem, kissé belerokkant ebbe az egészbe. Úgy tűnt, mintha már minden mindegy lenne neki. Mintha nem lenne miért élnie... és félek, hogy már nem is akar! Mielőtt elment, a ház irányítását rám bízta, szóval attól tartok, hogy azért ment vissza a városba, hogy beteljesítse, amit a legutóbb sikerült elkerülnie. *foglalja össze röviden Relnek, mit is ért azalatt, hogy furcsa*
- Sajnálom, hogy odalett mindened! *teszi még hozzá őszintén, hisz biztos benne, bár a lány igyekszik ezt leplezni, azért igenis megviselheti őt életkörülményeinek ilyen gyors és drasztikus megváltozása* Ugyanakkor örülök, hogy mind jól vagytok és megtaláltátok a számításotok! *mosolyodik el kicsit. Bár az elhangzottakkal ellentétben nehezen tudja elképzelni Relt egyszerűen csak egy ház unalmas úrnőjeként, úgy tűnik, többet nem akar mondani arról, mihez kezd majd ezután, ő pedig tiszteletben tartja ezt a döntését. Az ajándékok azonban őszintén megdöbbentik. ~Vajon mi vezérli? Kizárt, hogy puszta szívjóságból adományozzon...~ töpreng magában, hiszen bár senkiről nem szeret rosszat gondolni, azt azért szinte teljes bizonyossággal ki merné jelenteni, Relael nem éppen az az adakozós fajta*
- De miért? *kérdez rá végül mégis a dologra* Erre igazán semmi szükség és te sem állhatsz épp a legfényesebben... *kezd bele a tiltakozásba, Rel felé nyújtva a szütyőt visszavételre, ha a lány esetleg mégis meggondolná magát, hiszen nem kis összegről van szó, jelenlegi helyzetében pedig ő is biztos rászorulhat erre az összegre*
- A közelben van Aleimord rokonának, Drameilotennek a háza, csak menj tovább az úton, amerről jöttünk! *mutatja kezével az irányt Rel kérdésére* Nagyon kedvesen fogadtak minket, biztos vagyok benne, veled se lesz másként! *mosolyodik el, hisz érzi, ez már lassan a búcsú pillanata, és ki tudja, mikor találkoznak újra. ~Már ha találkozunk újra...~ szólal meg egy hang a fejében. Bár legjobb barátnők sosem lesznek, azért egy ideig érdekes színfolt volt az életében a lány, és hiányozni fog neki*
- Vigyázz magadra! *búcsúzik tőle szomorú mosollyal.*
*Mikor Luni felveti az ötletet, hogy Lyllit ültessék fel Chel hátára, ő maga is csak bólogatni tud, hiszen hasonló gondoltok fordultak meg benne is*
- Talán nem lenne túl nagy teher a lónak, hogy egyszerre vigyen mindkettőtöket... *jegyzi meg, hogy egyértelművé tegye, nem kitúrni szeretné Marellát a nyeregből, hanem új útitársat adni hozzá, persze csak ha a lány is vevő erre. Közben a heves tiltakozás hatására visszafordul Lylli felé*
- Biztos vagy benne? Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a sok sétálás jót tenne neked a jelenlegi állapotodban... *aggodalmaskodik a lány beteg hangja hallatán. ~Még mindig nincs túl jól szegény!~ gondolja magában ~Jó lenne már valami fedett helyre vonulni, ahol kipihenhetné magát!~ indulna már tovább legszívesebben, azonban egy új érkező egyelőre maradásra készteti*
- Ház is, meg tűz is volt bőven... *jegyzi meg nem kis éllel Rel szavaira, ahogy újra felidéződnek benne a városban átélt események* Közel se vagyok biztos benne, hogy jó ötlet, de valahogy úgy érzem, Aleimord után kell mennem. Azt hiszem, kissé belerokkant ebbe az egészbe. Úgy tűnt, mintha már minden mindegy lenne neki. Mintha nem lenne miért élnie... és félek, hogy már nem is akar! Mielőtt elment, a ház irányítását rám bízta, szóval attól tartok, hogy azért ment vissza a városba, hogy beteljesítse, amit a legutóbb sikerült elkerülnie. *foglalja össze röviden Relnek, mit is ért azalatt, hogy furcsa*
- Sajnálom, hogy odalett mindened! *teszi még hozzá őszintén, hisz biztos benne, bár a lány igyekszik ezt leplezni, azért igenis megviselheti őt életkörülményeinek ilyen gyors és drasztikus megváltozása* Ugyanakkor örülök, hogy mind jól vagytok és megtaláltátok a számításotok! *mosolyodik el kicsit. Bár az elhangzottakkal ellentétben nehezen tudja elképzelni Relt egyszerűen csak egy ház unalmas úrnőjeként, úgy tűnik, többet nem akar mondani arról, mihez kezd majd ezután, ő pedig tiszteletben tartja ezt a döntését. Az ajándékok azonban őszintén megdöbbentik. ~Vajon mi vezérli? Kizárt, hogy puszta szívjóságból adományozzon...~ töpreng magában, hiszen bár senkiről nem szeret rosszat gondolni, azt azért szinte teljes bizonyossággal ki merné jelenteni, Relael nem éppen az az adakozós fajta*
- De miért? *kérdez rá végül mégis a dologra* Erre igazán semmi szükség és te sem állhatsz épp a legfényesebben... *kezd bele a tiltakozásba, Rel felé nyújtva a szütyőt visszavételre, ha a lány esetleg mégis meggondolná magát, hiszen nem kis összegről van szó, jelenlegi helyzetében pedig ő is biztos rászorulhat erre az összegre*
- A közelben van Aleimord rokonának, Drameilotennek a háza, csak menj tovább az úton, amerről jöttünk! *mutatja kezével az irányt Rel kérdésére* Nagyon kedvesen fogadtak minket, biztos vagyok benne, veled se lesz másként! *mosolyodik el, hisz érzi, ez már lassan a búcsú pillanata, és ki tudja, mikor találkoznak újra. ~Már ha találkozunk újra...~ szólal meg egy hang a fejében. Bár legjobb barátnők sosem lesznek, azért egy ideig érdekes színfolt volt az életében a lány, és hiányozni fog neki*
- Vigyázz magadra! *búcsúzik tőle szomorú mosollyal.*
3892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-04 00:18:59
Üzenet elküldve: 2018-11-04 00:18:59
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
- Áh értem.
*Mondjuk nem lát azzal semmi problémát, hogy Pycta jobban odafigyelt ezekre, hiszen valakinek erre is kell, és feltételezhetően nem túl hálás feladat. Mindazonáltal nem szeretne messzemenő következtetéseket levonni a férfiről, ugyanakkor rá jó benyomást tett az alatt a rövid idő alatt. Egyre inkább biztos abban, és ezen el is mereng egy kicsit, miszerint minden személy egészen más és másnak mutatkozik, különböző időben, helyzetekben és emberek előtt. Csak akkor kap észbe amikor a szerzetes újabb adag bort nyújt neki. Örül neki és elfogadja az italt. Ha már itt van, akkor meg is issza, de nem sietve, mert nem töményezik és a részegség a cél. Leteszi a kis üvegcséjét és követi a szerzetest.*
- Még mindig annyira idegen a gondolat, hogy milyen gyorsan összetört az a valami, amit biztosnak gondoltál egész életedben.
*Mondja ki hangosan gondolatait, aminek ugyan sok értelme van, és aligha ad hozzá a beszélgetéshez, de Umonnál nem fél akár jelentéktelen butaságokról sem beszélni. Neki sincs titka a férfi előtt, akinek megnyílását egy visszafogott, de őszinte örömről árulkodó mosollyal fogad.*
- Ó, ki is az az Aenae? Pycta is őt kereste mikor engem talált, de nem rémlik, hogy találkoztam volna vele Vadvédben.
*Aztán lehet, hogy igen, hiszen nagy volt a tolongás, és alig tudott az emberekre koncentrálni, mert jobban lekötötte, hogy feszélyezi a sok ember.*
- De miért lett neked ilyen fontos Lyzendra? Mi fogott meg benne ennyire?
*Kicsit kíváncsiskodik, mert őszintén érdekli. Az szokatlan lenne a számára, ha a válasz a szavalás lenne, holott Umonnal neki is könyvpakolás közben mélyült el igazán a kapcsolata, azon túl, hogy az elejétől szimpatizált a férfivel, aki nem hagyta egyedül mikor látta mennyire elveszett.
Kezdi érezni, hogy lelki békéje lassan visszaáll az eredeti állapotába. Jól érzi magát, beszélgetésük eléggé önfeledt hangvételűvé vált, közben pedig ráérősen baktathat a friss levegőn és amikor úgy van, akkor újabb darabbal bővíti az összeszedett rakását.
A kérdés amit hozzá intéz a szerzetes meglepi, de nem zökkenti ki. Kicsit elcsendesedik, és addig a gyűjtögetéssel foglalkozik. Nem szeretne elhamarkodott választ adni.*
- Ehh, hát, mikor Pycta megtalált szó szerint elveszett voltam, de utána is amikor Vadvédbe kerültem. Senki nem fogadott ellenségesen, de kevesen őszinte érdeklődéssel. Páran akadtatok, akik tényleg figyeltek. Kezdve Pyctával, a nagypofájú Sythráig, az enyhén idióta Shen'erielig, és bizony ott voltál te is. Sőt, leginkább te, és míg a többiekről most fogalmam sincs hol vannak, és lehet ez nem a megfelelő megfogalmazása, de te ki is tartottál mellettem, hiszen itt vagy. Ezért én is kitartok melletted. Ilyen egyszerű.
*Leguggol és a hóna alá csap egy újabb tűzrevalót.*
- Áh értem.
*Mondjuk nem lát azzal semmi problémát, hogy Pycta jobban odafigyelt ezekre, hiszen valakinek erre is kell, és feltételezhetően nem túl hálás feladat. Mindazonáltal nem szeretne messzemenő következtetéseket levonni a férfiről, ugyanakkor rá jó benyomást tett az alatt a rövid idő alatt. Egyre inkább biztos abban, és ezen el is mereng egy kicsit, miszerint minden személy egészen más és másnak mutatkozik, különböző időben, helyzetekben és emberek előtt. Csak akkor kap észbe amikor a szerzetes újabb adag bort nyújt neki. Örül neki és elfogadja az italt. Ha már itt van, akkor meg is issza, de nem sietve, mert nem töményezik és a részegség a cél. Leteszi a kis üvegcséjét és követi a szerzetest.*
- Még mindig annyira idegen a gondolat, hogy milyen gyorsan összetört az a valami, amit biztosnak gondoltál egész életedben.
*Mondja ki hangosan gondolatait, aminek ugyan sok értelme van, és aligha ad hozzá a beszélgetéshez, de Umonnál nem fél akár jelentéktelen butaságokról sem beszélni. Neki sincs titka a férfi előtt, akinek megnyílását egy visszafogott, de őszinte örömről árulkodó mosollyal fogad.*
- Ó, ki is az az Aenae? Pycta is őt kereste mikor engem talált, de nem rémlik, hogy találkoztam volna vele Vadvédben.
*Aztán lehet, hogy igen, hiszen nagy volt a tolongás, és alig tudott az emberekre koncentrálni, mert jobban lekötötte, hogy feszélyezi a sok ember.*
- De miért lett neked ilyen fontos Lyzendra? Mi fogott meg benne ennyire?
*Kicsit kíváncsiskodik, mert őszintén érdekli. Az szokatlan lenne a számára, ha a válasz a szavalás lenne, holott Umonnal neki is könyvpakolás közben mélyült el igazán a kapcsolata, azon túl, hogy az elejétől szimpatizált a férfivel, aki nem hagyta egyedül mikor látta mennyire elveszett.
Kezdi érezni, hogy lelki békéje lassan visszaáll az eredeti állapotába. Jól érzi magát, beszélgetésük eléggé önfeledt hangvételűvé vált, közben pedig ráérősen baktathat a friss levegőn és amikor úgy van, akkor újabb darabbal bővíti az összeszedett rakását.
A kérdés amit hozzá intéz a szerzetes meglepi, de nem zökkenti ki. Kicsit elcsendesedik, és addig a gyűjtögetéssel foglalkozik. Nem szeretne elhamarkodott választ adni.*
- Ehh, hát, mikor Pycta megtalált szó szerint elveszett voltam, de utána is amikor Vadvédbe kerültem. Senki nem fogadott ellenségesen, de kevesen őszinte érdeklődéssel. Páran akadtatok, akik tényleg figyeltek. Kezdve Pyctával, a nagypofájú Sythráig, az enyhén idióta Shen'erielig, és bizony ott voltál te is. Sőt, leginkább te, és míg a többiekről most fogalmam sincs hol vannak, és lehet ez nem a megfelelő megfogalmazása, de te ki is tartottál mellettem, hiszen itt vagy. Ezért én is kitartok melletted. Ilyen egyszerű.
*Leguggol és a hóna alá csap egy újabb tűzrevalót.*
3891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-03 22:22:00
Üzenet elküldve: 2018-11-03 22:22:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Lyz sem egy párkapcsolati tanácsadó, ezt a rövidtávú semmilyen kapcsolatainak foghíjas útja tökéletesen mutatja. Ő alapvetően nem látja a hibát benne, nem is keresi, ami azt illeti. Csak amikor azokat a meghitt pillanatokat csípte el az udvaron Pycta és Éné közt, akkor nem tudta, hogy hova nézzen zavarában. Szerencse, hogy ki tudta magát vágni, és gyors tempóban elhagyhatta az udvart, mert még a végén észrevette volna, hogy mije nincs. Tulajdonképpen senkije. Egyedül, a nagyvilágban, egy batyuval. Ez ő jelenleg.
Körülnéz, amikor Shen elvéti a lövést, vajon ő hallott-e valami neszt, amit Lyz lelki agonizálása közben nem, de azonnal látja, hogy sem vad, sem idegen nincs a környéken. Aztán Shen újra kezdené, amit Lyz őszintén remél, hogy nem úgy gondolja, ahogy valójában gondolja. De, Shen válaszából kiderül, igenis, teljesen elölről szeretne, s mi több, mellé telepedve be is mutatkozik. Lyz szemöldöke, továbbra is felszaladva, s pillantása továbbra is bizalmatlanul méregeti a fiút. Még akkor is, amikor ő már mellette ül. Aztán egy kitartott pillanat után ő is nyújtja a kezét, ahogy manapság már elterjedt.*
- Szia Shen *adja be a derekát végül, de szemmel látható, hogy nem remél több jót a dologtól. Egyetlen próbát csupán. Egy utolsót, mielőtt végleg elhatárolódik, hogy visszahúzzon a hivatás világába.*
- Lyzendra vagyok, a barátaimnak, csak Lyz. De ha ezt is becézni szeretnéd, *félmosoly kicsiny ránca szalad szája szélére.* akkor a Lyzi tökéletes.
*Legutóbb emiatt Xotarát igazított a helyre, hogy a Lyz éppen elég becézése a Lyzendrának, nem kell még a becézés becézését is becézni. Ennek ellenére néha elcsípték az elf fülei, hogy egyre elterjedtebbé vált az erőd falai közt a Lyzi, és gyanítja, hogy ehhez éppen az ellenkezése lehetett az oka. Így kénytelen volt beletörődni.
A bemutatkozás után elhúzza kezét, de a fiú felé fordulva folytatja.*
- Felénk, másképp köszöntünk *szól újra.* Ha szeretnéd, megmutatom.*pillant oldalra.* Tudod, olyan tradicionális elf módon.
//Íjászverseny//
*Lyz sem egy párkapcsolati tanácsadó, ezt a rövidtávú semmilyen kapcsolatainak foghíjas útja tökéletesen mutatja. Ő alapvetően nem látja a hibát benne, nem is keresi, ami azt illeti. Csak amikor azokat a meghitt pillanatokat csípte el az udvaron Pycta és Éné közt, akkor nem tudta, hogy hova nézzen zavarában. Szerencse, hogy ki tudta magát vágni, és gyors tempóban elhagyhatta az udvart, mert még a végén észrevette volna, hogy mije nincs. Tulajdonképpen senkije. Egyedül, a nagyvilágban, egy batyuval. Ez ő jelenleg.
Körülnéz, amikor Shen elvéti a lövést, vajon ő hallott-e valami neszt, amit Lyz lelki agonizálása közben nem, de azonnal látja, hogy sem vad, sem idegen nincs a környéken. Aztán Shen újra kezdené, amit Lyz őszintén remél, hogy nem úgy gondolja, ahogy valójában gondolja. De, Shen válaszából kiderül, igenis, teljesen elölről szeretne, s mi több, mellé telepedve be is mutatkozik. Lyz szemöldöke, továbbra is felszaladva, s pillantása továbbra is bizalmatlanul méregeti a fiút. Még akkor is, amikor ő már mellette ül. Aztán egy kitartott pillanat után ő is nyújtja a kezét, ahogy manapság már elterjedt.*
- Szia Shen *adja be a derekát végül, de szemmel látható, hogy nem remél több jót a dologtól. Egyetlen próbát csupán. Egy utolsót, mielőtt végleg elhatárolódik, hogy visszahúzzon a hivatás világába.*
- Lyzendra vagyok, a barátaimnak, csak Lyz. De ha ezt is becézni szeretnéd, *félmosoly kicsiny ránca szalad szája szélére.* akkor a Lyzi tökéletes.
*Legutóbb emiatt Xotarát igazított a helyre, hogy a Lyz éppen elég becézése a Lyzendrának, nem kell még a becézés becézését is becézni. Ennek ellenére néha elcsípték az elf fülei, hogy egyre elterjedtebbé vált az erőd falai közt a Lyzi, és gyanítja, hogy ehhez éppen az ellenkezése lehetett az oka. Így kénytelen volt beletörődni.
A bemutatkozás után elhúzza kezét, de a fiú felé fordulva folytatja.*
- Felénk, másképp köszöntünk *szól újra.* Ha szeretnéd, megmutatom.*pillant oldalra.* Tudod, olyan tradicionális elf módon.
3890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-03 12:45:48
Üzenet elküldve: 2018-11-03 12:45:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Valójában Lyz nem jár messze az igazságtól, de hogy vadász hasonlattal éljen, könnyű úgy nyulat fogni, hogy az már eleve adja magát, sőt, önként ugrik a zsákba, mint levadászni egy vadnyulat, ami nem hogy nem könnyű, de még nehéz is. Ráadásul úgy, hogy az a nyúl a legszebb kerek e világon.
Jóllehet, akadtak lányok minden éjjel, ha betért egy fogadóba, de ők sohasem dobogtatták meg úgy a szívét, mint az erdő királynője. Mellette kiszáll az erő a lábából, remegni kezd a keze, főleg, ha oda kerülnek, hogy érintés vagy intimebb mozdulat lehetősége merül fel.
Mint kát bakfis, kerülgetik a forró kását, mindketten talán attól tartva, hogy megégetik magukat, ha bármi komolyabbra szánják el magukat. Pedig lehet, hogy az a kása a legfinomabb, legoptimálisabb hőmérsékletű kása ezen a vidéken.
Shen elrontja a lövést, zavarában nem tud mit kezdeni, hirtelen túl hosszúnak érzi a karját, túl esetlennek a lábát és túl görbének a hátát. Igyekszik javítani a tartásán és amikor megkérdezi, hogy nem kezdhetnének mindent elölről, leengedi inkább az íjat.*
- Nem. *húzza el heges száját oldalra és fogja magát és odamegy Lyzhez, hogy leüljön elé.*
- Szia, szép lány, Shen vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *mutatkozik be és nyújtja a kezét kézfogásra. Szája sarkában félénk mosoly bujkál, ahogy várja a választ.
Olyan sok hibát vétett mióta megismerte a lányt, hogy talán tényleg egyszerűbb volna az elején kezdeni. Reméli, hogy Lyz sem gondolja túl butának az ötletet és belemegy a játékba.*
//Íjászverseny//
*Valójában Lyz nem jár messze az igazságtól, de hogy vadász hasonlattal éljen, könnyű úgy nyulat fogni, hogy az már eleve adja magát, sőt, önként ugrik a zsákba, mint levadászni egy vadnyulat, ami nem hogy nem könnyű, de még nehéz is. Ráadásul úgy, hogy az a nyúl a legszebb kerek e világon.
Jóllehet, akadtak lányok minden éjjel, ha betért egy fogadóba, de ők sohasem dobogtatták meg úgy a szívét, mint az erdő királynője. Mellette kiszáll az erő a lábából, remegni kezd a keze, főleg, ha oda kerülnek, hogy érintés vagy intimebb mozdulat lehetősége merül fel.
Mint kát bakfis, kerülgetik a forró kását, mindketten talán attól tartva, hogy megégetik magukat, ha bármi komolyabbra szánják el magukat. Pedig lehet, hogy az a kása a legfinomabb, legoptimálisabb hőmérsékletű kása ezen a vidéken.
Shen elrontja a lövést, zavarában nem tud mit kezdeni, hirtelen túl hosszúnak érzi a karját, túl esetlennek a lábát és túl görbének a hátát. Igyekszik javítani a tartásán és amikor megkérdezi, hogy nem kezdhetnének mindent elölről, leengedi inkább az íjat.*
- Nem. *húzza el heges száját oldalra és fogja magát és odamegy Lyzhez, hogy leüljön elé.*
- Szia, szép lány, Shen vagyok, de szólíts csak Aranyhajnak. *mutatkozik be és nyújtja a kezét kézfogásra. Szája sarkában félénk mosoly bujkál, ahogy várja a választ.
Olyan sok hibát vétett mióta megismerte a lányt, hogy talán tényleg egyszerűbb volna az elején kezdeni. Reméli, hogy Lyz sem gondolja túl butának az ötletet és belemegy a játékba.*
3889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-03 12:13:29
Üzenet elküldve: 2018-11-03 12:13:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Mielőtt válaszolna természetesen kiissza a maradékot is, majd bánatosan néz az üvegcse aljába.*
- Túl kicsi. *Fintorodik el, de elébb úgy illik, hogy beszéljenek, majd ráér még utána tölteni. Mert még fogja az biztos. Nehéz nap volt.*
- Hát, mindent borzasztó komolyan vett, kevés alkalommal láttam mosolyogni, talán attól tartott, hogy Vadvédhez nem méltó a tivornyázás. *Vonja meg a vállát, bár igazából Pyctát soha nem ismerte meg teljesen, csak következtetni tud. Bár Valea másképp tervezi, Umon kiváló reflexekkel rendelkezik és körülbelül ennyi volt az az idő, amennyit várni tudott. Nemes egyszerűséggel kikapja a né kezéből a poharat és azonnal megtölti.*
- Kérsz, ugye? Én igen. *Mondja zavartan, aztán a tele poharat a lány kezébe nyomja. Persze félreteheti, vagy tartogathatja, Umon nem fog megsértődni, ha lassabban szeretne fogyasztani, azonban ő félig ismét kiissza a sajátját, majd száját csuhája ujjában törli meg.*
- Akkor jó. *Mosolyodik el.* Imádok szabad ég alatt aludni, a tűz, a csillagok, a csend. Eszményi. *Pillant fel Valeára, aki máris indul. A szerzetes előbb persze megissza a borát, majd az üvegcsét a hordó mellé teszi le. Megvárja, míg a lány is gondoskodik a magáéról, aztán lassan elindulnak. Dél felé haladnak, valamiért Umon azt a területet pécézte ki.*
- A várost kerüljük el! *Javasolja.* Még mindig látok füstcsíkokat, nem nyugodott le teljesen. *Mondja csendesen, s közben az útjába eső fadarabokat szépen felszedegeti.*
- Nem bánom, azt hiszem előtted már nincs titkom. *Halvány mosoly jelenik meg arcán, de valóban így van. Valea mindent megtudott már róla, persze néhány részlet még hiányzik, de adott esetben az éjszaka folyamán ez is tisztázódhat.*
- Lyzzel érdekes a kapcsolatom. *Sóhajt fel.* Egy erkélyen állt, mikor először megláttam, *mosolyog* szavaltunk, bizony. *Bólint egyet.* Csodás régi költeményekből, aztán sokáig nem is beszélgettünk. Azt hiszem közel kerültünk egymáshoz, amikor Aenaevel akartam tisztázni mindent, azonban vezérként lépett fel. Hideg volt és szenvtelen. A dögtisztás után pedig felém sem nézett, ahol meg Shen mellett állt ki. Engem valahogyan mindig mellőzött. Az életem adnám érte. De nehéz feldolgozni a dolgokat. *Megvonja a vállát.* Majd az idő megoldja. Elég sokáig haladnak már, a szekér bár látszik még, tekintettel arra, hogy a fák közé lépnek, lassan az is eltűnik. Lehajol egy darab fáért, de valamiben elakad a keze. ~ Egy kocsikerék? ~ Nézi meg. ~ Hogy került ide? ~ *Felfedezésének nem ad hangot, de célirányosan arrafelé szeretne haladni, melyről a szekér érkezhetett.*
- Miért vagy velem? *Kérdezi közben, hirtelen felpillantva, s felegyenesedve, Valeára nézve. Lassan szürkület van már, de még látszanak Umon szemei, melyek tisztán csillannak meg a lenyugvó nap fényében.*
*Mielőtt válaszolna természetesen kiissza a maradékot is, majd bánatosan néz az üvegcse aljába.*
- Túl kicsi. *Fintorodik el, de elébb úgy illik, hogy beszéljenek, majd ráér még utána tölteni. Mert még fogja az biztos. Nehéz nap volt.*
- Hát, mindent borzasztó komolyan vett, kevés alkalommal láttam mosolyogni, talán attól tartott, hogy Vadvédhez nem méltó a tivornyázás. *Vonja meg a vállát, bár igazából Pyctát soha nem ismerte meg teljesen, csak következtetni tud. Bár Valea másképp tervezi, Umon kiváló reflexekkel rendelkezik és körülbelül ennyi volt az az idő, amennyit várni tudott. Nemes egyszerűséggel kikapja a né kezéből a poharat és azonnal megtölti.*
- Kérsz, ugye? Én igen. *Mondja zavartan, aztán a tele poharat a lány kezébe nyomja. Persze félreteheti, vagy tartogathatja, Umon nem fog megsértődni, ha lassabban szeretne fogyasztani, azonban ő félig ismét kiissza a sajátját, majd száját csuhája ujjában törli meg.*
- Akkor jó. *Mosolyodik el.* Imádok szabad ég alatt aludni, a tűz, a csillagok, a csend. Eszményi. *Pillant fel Valeára, aki máris indul. A szerzetes előbb persze megissza a borát, majd az üvegcsét a hordó mellé teszi le. Megvárja, míg a lány is gondoskodik a magáéról, aztán lassan elindulnak. Dél felé haladnak, valamiért Umon azt a területet pécézte ki.*
- A várost kerüljük el! *Javasolja.* Még mindig látok füstcsíkokat, nem nyugodott le teljesen. *Mondja csendesen, s közben az útjába eső fadarabokat szépen felszedegeti.*
- Nem bánom, azt hiszem előtted már nincs titkom. *Halvány mosoly jelenik meg arcán, de valóban így van. Valea mindent megtudott már róla, persze néhány részlet még hiányzik, de adott esetben az éjszaka folyamán ez is tisztázódhat.*
- Lyzzel érdekes a kapcsolatom. *Sóhajt fel.* Egy erkélyen állt, mikor először megláttam, *mosolyog* szavaltunk, bizony. *Bólint egyet.* Csodás régi költeményekből, aztán sokáig nem is beszélgettünk. Azt hiszem közel kerültünk egymáshoz, amikor Aenaevel akartam tisztázni mindent, azonban vezérként lépett fel. Hideg volt és szenvtelen. A dögtisztás után pedig felém sem nézett, ahol meg Shen mellett állt ki. Engem valahogyan mindig mellőzött. Az életem adnám érte. De nehéz feldolgozni a dolgokat. *Megvonja a vállát.* Majd az idő megoldja. Elég sokáig haladnak már, a szekér bár látszik még, tekintettel arra, hogy a fák közé lépnek, lassan az is eltűnik. Lehajol egy darab fáért, de valamiben elakad a keze. ~ Egy kocsikerék? ~ Nézi meg. ~ Hogy került ide? ~ *Felfedezésének nem ad hangot, de célirányosan arrafelé szeretne haladni, melyről a szekér érkezhetett.*
- Miért vagy velem? *Kérdezi közben, hirtelen felpillantva, s felegyenesedve, Valeára nézve. Lassan szürkület van már, de még látszanak Umon szemei, melyek tisztán csillannak meg a lenyugvó nap fényében.*
3888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-03 02:47:31
Üzenet elküldve: 2018-11-03 02:47:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Szórakozottan figyeli a férfi produkcióját, és bár eszébe jut, hogy segítsen neki, de úgy tűnik a szerzetes boldogul egymaga is.*
- Nem engedte? Miért nem?
*Érdeklődik, ha már jobb dolga úgy sem akadt. Első hangzásra olyan, mintha Pycta egy kedves, de szigorú apuka lenne, holott a borban nincs semmi rossz. A fogyasztójának mértéktelensége már inkább probléma lehet, de ebbe a hibába majdnem mindenki beleesik egyszer. Egy időben rendszeresen előfordult vele, de nem bánja, mert jól érezte magát tőle. Most is kellemes emlékek idéződnek fel benne az alkohol illatának hatására.
Mosolyogva koccint a férfival. Kifejezetten tetszik neki ez a megnevezés, így még nagyobb örömmel kortyol bele az alkoholba, amit hamar el is tüntet. Kedve lenne kérni még, de nem teszi, mert egyelőre elég ennyi is. Nem szeretne lezülleni.*
- Nekem nem probléma, gyakran aludtam a szabad ég alatt.
*Meggondolatlanság vagy sem, mert ugyan veszélyes, de ezzel mindig tisztában volt, és elővigyázatosságnak, meg a szerencsének köszönhetően eddig még nem lett komoly baja belőle. Egyébként meg egy kellemes élmény, ahogy a csillagokat nézve és a tücskök ciripelését hallgatva szenderedhet álomba.*
- Na menjünk is! Közben beszélgethetünk.
*Felszabadultabb is, ha arról van szó, hogy nem szemtől szemben kell állnia vagy ülnie valakivel, és úgy kiöntenie a lelkét, mint egy másik cselekvés végzése közben.*
- Ami azt illeti lenne is egy kicsit más kérdésem, ha nem bánod.
*Lopva a szerzetesre pillant, hogy annak reakciójából is gondolatokat olvashasson ki, ebben pedig a stigmák sokat segítenek számára.*
- Tudom nem rám tartozik, ezért teljesen rendben is van, ha nem szeretnél válaszolni, de eléggé furcsán viselkedtél Lyzendrával. Azt a vak is látja, hogy fontos neked, de előtte olyan hideg voltál vele.
*Csak érdeklődik és ténylegesen a legkevésbé sem bánja, ha megtagadják tőle a válaszadást. Ez teljesen rendben van. Közben figyel a környezetére is, különösen arra amit lát, hiszen tüzelőt gyűjtenek, ha Umon nem szólt ez ellen, illetve mert a szabad ég alatt még sötétedés előtt sem árt ébernek lenni, ez a véleménye. Lehet talán túl bizalmatlan, de inkább legyen az, mint túlzottan naiv és emiatt ostobaságot csináljon.*
*Szórakozottan figyeli a férfi produkcióját, és bár eszébe jut, hogy segítsen neki, de úgy tűnik a szerzetes boldogul egymaga is.*
- Nem engedte? Miért nem?
*Érdeklődik, ha már jobb dolga úgy sem akadt. Első hangzásra olyan, mintha Pycta egy kedves, de szigorú apuka lenne, holott a borban nincs semmi rossz. A fogyasztójának mértéktelensége már inkább probléma lehet, de ebbe a hibába majdnem mindenki beleesik egyszer. Egy időben rendszeresen előfordult vele, de nem bánja, mert jól érezte magát tőle. Most is kellemes emlékek idéződnek fel benne az alkohol illatának hatására.
Mosolyogva koccint a férfival. Kifejezetten tetszik neki ez a megnevezés, így még nagyobb örömmel kortyol bele az alkoholba, amit hamar el is tüntet. Kedve lenne kérni még, de nem teszi, mert egyelőre elég ennyi is. Nem szeretne lezülleni.*
- Nekem nem probléma, gyakran aludtam a szabad ég alatt.
*Meggondolatlanság vagy sem, mert ugyan veszélyes, de ezzel mindig tisztában volt, és elővigyázatosságnak, meg a szerencsének köszönhetően eddig még nem lett komoly baja belőle. Egyébként meg egy kellemes élmény, ahogy a csillagokat nézve és a tücskök ciripelését hallgatva szenderedhet álomba.*
- Na menjünk is! Közben beszélgethetünk.
*Felszabadultabb is, ha arról van szó, hogy nem szemtől szemben kell állnia vagy ülnie valakivel, és úgy kiöntenie a lelkét, mint egy másik cselekvés végzése közben.*
- Ami azt illeti lenne is egy kicsit más kérdésem, ha nem bánod.
*Lopva a szerzetesre pillant, hogy annak reakciójából is gondolatokat olvashasson ki, ebben pedig a stigmák sokat segítenek számára.*
- Tudom nem rám tartozik, ezért teljesen rendben is van, ha nem szeretnél válaszolni, de eléggé furcsán viselkedtél Lyzendrával. Azt a vak is látja, hogy fontos neked, de előtte olyan hideg voltál vele.
*Csak érdeklődik és ténylegesen a legkevésbé sem bánja, ha megtagadják tőle a válaszadást. Ez teljesen rendben van. Közben figyel a környezetére is, különösen arra amit lát, hiszen tüzelőt gyűjtenek, ha Umon nem szólt ez ellen, illetve mert a szabad ég alatt még sötétedés előtt sem árt ébernek lenni, ez a véleménye. Lehet talán túl bizalmatlan, de inkább legyen az, mint túlzottan naiv és emiatt ostobaságot csináljon.*
3887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-11-02 17:24:40
Üzenet elküldve: 2018-11-02 17:24:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Az ingoványból és bűzéből miután kikerültek, Monsotor körbetekint. Lyz tájékoztatója után leszáll lováról és nekiáll dolgának. Legfőképp a tűzifa gyűjtésével foglalkozik, de máshol is segít ahol tud. Estére mindenki a házban gyűlik össze, a lovak helyükön, a nép pedig a házban. Monsotor az ablakon kémleli a tájat a többiektől egy kicsit messzebb, már amilyen messze van egy ablak a tűzhelytől. Lehet, hogy ez egy kaland kezdete, nem tudni.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:24:22, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
*Az ingoványból és bűzéből miután kikerültek, Monsotor körbetekint. Lyz tájékoztatója után leszáll lováról és nekiáll dolgának. Legfőképp a tűzifa gyűjtésével foglalkozik, de máshol is segít ahol tud. Estére mindenki a házban gyűlik össze, a lovak helyükön, a nép pedig a házban. Monsotor az ablakon kémleli a tájat a többiektől egy kicsit messzebb, már amilyen messze van egy ablak a tűzhelytől. Lehet, hogy ez egy kaland kezdete, nem tudni.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.08 01:24:22, a következő indokkal:
Írásjelek és igeidők javítva.
3886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-31 23:09:32
Üzenet elküldve: 2018-10-31 23:09:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Valóban olyan, mint ha Shen még életében nem szoknyapecérkedett volna. Ha ezt az erődben állította volna, Lyz biztosan nem hitte volna el. Valahogy a lány fejében az a gondolat vert gyökeret, hogy Shen a jóképűsége, és bohó jelleme miatt sosem szenvedhetett hiányt csinosabbnál csinosabb lányokban . Lyz szent meggyőződése hogy a fiúnak, elegendő volt rámutatni egy kedvére valóra, és az esetek kilencven százalékában gondolkodás nélkül ugrott is az a lány. Vagy ha sértetten is húzta fel az orrát, mint a bakfisokra oly jellemző, csak a kötelező színjáték része lehetett. Így meglehetősen kudarc élmény, hogy még ha mondja is, hogy csókolná Lyzt, még csak próbát sem tesz, s mikor keze felé nyúl, kénytelen a kínos szituációt menteni, valami ostoba kézjátékkal, mint ha nem is érintésre emelte volna kezét. Mindebbe beletörődve üldögél azon a fűcsomón, és próbálja a fejében visszajátszódó képeket kisöpörni. Vajmi kevés sikerrel.
~Akkor lövöldözünk!~
Szigorúan összehúzza szemét, s szigorúan lapozna is, amikor az első vesszőt kioldja Shen, de túl sok hibát nem lát a mozdulatsorban, ami igazán kitöltené a szorítást a mellkasában. Valami más lehet a baja, hogy nem talál a célba,valami olyasmi, amit nem az első megfigyelés alatt tud kitalálni. Amúgy is csak félig tud odakoncentrálni.
Felhúzott térdeit egyik karjával ölelve fogja össze, másikkal pedig térdein könyököl, hogy állát kezén pihentesse. Így kerül sorra a következő oldás, amire olyan reakció látszik Shenen, mint egy riadt vad, aki az utolsó utáni pillanatban látja meg a vadászt.
Nem tudja mire vélni, így csak körbepislog, hátha valamit hallott az elf, amit ő nem, és az zavarta meg. Benne van a megfontolt mozdulat, ha netán egy vad tévedt volna erre, pillantása azonnal íját keresi. De aztán sehol semmi, így Shennek valami villám csaphatott be, de bármi is legyen, nem szeretné tovább bonyolítani a dolgokat azzal, hogy rákérdez. Bár a reakciója így is hagy némi kívánnivalót maga után.*
- Hátő… kezdhetjük *húzza fel szép ívű szemöldökét bizalmatlan bizonytalanságában. Végképp nem ért semmit, és bele is fáradt abba, hogy megpróbáljon kiigazodni. A béke megőrzésének érdekében inkább sodródik *
- Mennyire elölről gondoltad? Mondjuk… *Azért reméli, hogy nem a bemutatkozás közhelyét kell újraélnie, inkább…* onnan, hogy *álla alól kiemelve kezét tanácstalan int.* esetleg, nem szidlak meg? És békességben folytatjuk a hatvanastól? *teszi meg végső javaslatát.*
- Ez rendben van Shen, ne haragudj, hogy rád förmedtem. Csak összezavarodtam, de már minden rendben. Tényleg *mosolyog szája szelíden, csak a szeme nem mosolyog úgy, mint korábban, amikor együtt nevettek a fa tövében.
~Frászt van minden rendben. Ekkora marhaságot.~
Gondolatban fogja a fejét, és korholja magát, de saját védelmében inkább terel. Nem hiányzik a csalódás, és hogy aztán kínos pillanatokat szülve kerülgessék egymást az erődben.*
//Íjászverseny//
*Valóban olyan, mint ha Shen még életében nem szoknyapecérkedett volna. Ha ezt az erődben állította volna, Lyz biztosan nem hitte volna el. Valahogy a lány fejében az a gondolat vert gyökeret, hogy Shen a jóképűsége, és bohó jelleme miatt sosem szenvedhetett hiányt csinosabbnál csinosabb lányokban . Lyz szent meggyőződése hogy a fiúnak, elegendő volt rámutatni egy kedvére valóra, és az esetek kilencven százalékában gondolkodás nélkül ugrott is az a lány. Vagy ha sértetten is húzta fel az orrát, mint a bakfisokra oly jellemző, csak a kötelező színjáték része lehetett. Így meglehetősen kudarc élmény, hogy még ha mondja is, hogy csókolná Lyzt, még csak próbát sem tesz, s mikor keze felé nyúl, kénytelen a kínos szituációt menteni, valami ostoba kézjátékkal, mint ha nem is érintésre emelte volna kezét. Mindebbe beletörődve üldögél azon a fűcsomón, és próbálja a fejében visszajátszódó képeket kisöpörni. Vajmi kevés sikerrel.
~Akkor lövöldözünk!~
Szigorúan összehúzza szemét, s szigorúan lapozna is, amikor az első vesszőt kioldja Shen, de túl sok hibát nem lát a mozdulatsorban, ami igazán kitöltené a szorítást a mellkasában. Valami más lehet a baja, hogy nem talál a célba,valami olyasmi, amit nem az első megfigyelés alatt tud kitalálni. Amúgy is csak félig tud odakoncentrálni.
Felhúzott térdeit egyik karjával ölelve fogja össze, másikkal pedig térdein könyököl, hogy állát kezén pihentesse. Így kerül sorra a következő oldás, amire olyan reakció látszik Shenen, mint egy riadt vad, aki az utolsó utáni pillanatban látja meg a vadászt.
Nem tudja mire vélni, így csak körbepislog, hátha valamit hallott az elf, amit ő nem, és az zavarta meg. Benne van a megfontolt mozdulat, ha netán egy vad tévedt volna erre, pillantása azonnal íját keresi. De aztán sehol semmi, így Shennek valami villám csaphatott be, de bármi is legyen, nem szeretné tovább bonyolítani a dolgokat azzal, hogy rákérdez. Bár a reakciója így is hagy némi kívánnivalót maga után.*
- Hátő… kezdhetjük *húzza fel szép ívű szemöldökét bizalmatlan bizonytalanságában. Végképp nem ért semmit, és bele is fáradt abba, hogy megpróbáljon kiigazodni. A béke megőrzésének érdekében inkább sodródik *
- Mennyire elölről gondoltad? Mondjuk… *Azért reméli, hogy nem a bemutatkozás közhelyét kell újraélnie, inkább…* onnan, hogy *álla alól kiemelve kezét tanácstalan int.* esetleg, nem szidlak meg? És békességben folytatjuk a hatvanastól? *teszi meg végső javaslatát.*
- Ez rendben van Shen, ne haragudj, hogy rád förmedtem. Csak összezavarodtam, de már minden rendben. Tényleg *mosolyog szája szelíden, csak a szeme nem mosolyog úgy, mint korábban, amikor együtt nevettek a fa tövében.
~Frászt van minden rendben. Ekkora marhaságot.~
Gondolatban fogja a fejét, és korholja magát, de saját védelmében inkább terel. Nem hiányzik a csalódás, és hogy aztán kínos pillanatokat szülve kerülgessék egymást az erődben.*
3885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-31 21:48:23
Üzenet elküldve: 2018-10-31 21:48:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Úton- útfélen //
*A vörös hajú ember nő nem sokat tesz hozzá a beszélgetéshez, ami jól is van így, mert nem is igazán kíváncsi rá.*
- Hát háztűz nézőbe jöttem. Amúgy éppenséggel pont titeket kerestelek, hogy tudjam errefelé mi a helyzet.
*Jó azért az túlzás, hogy éppen őket kereste, jobban örült volna egy Aleimordnak, de végül is így is jól alakult a történet és ha nincs ló, jó a szamár is.*
- Vissza a városba? Ezt jól meggondoltátok?
*Mert szerinte nem egészen, és a korlátolt döntéshozó képesség már a rezidencián is megmutatkozott rajtuk. Az hogy Aleimord furcsán viselkedik felkelti érdeklődését, bár nem lepi meg annyira. A nemesek már csak ilyen furcsa szerzetek, kezdve saját magával.*
- Mit jelent az, hogy furcsán viselkedik? Amúgy biztosan csak megviselték a közelmúlt eseményei.
*Itt pedig elsősorban az Artheniorban történt zavargásokra gondol, ami ha azt vesszük őt is megviselte. Az viszont bizonyos, hogy élete merőben más irányt vett, és nem is bánja cseppet sem.*
- Jó, mondjuk már nem nézek ki nemesnek, és nem tudom mennyire nevezhetem magam annak, miután sejtéseim szerint mindenem oda lett.
*Nem is gondol erre, mert csak fájni kezd a szíve ahogy látni kezdi lelkiszemei előtt, hogy legkiválóbb ruhái miként égtek hamuvá vagy tépték apró cafatokra a mocskos kezek, és bizonyára ékszereit is mind egy szálig elcsenték. Egy romos épülettel, amit otthonának hívott valaha, meg családnevével, ami nem is vetekedhet egy Sayquevesével, legfeljebb az őrületeikről voltak elhíresülve, ezekkel sokra nem fog menni.
Igyekszik nem túl ellenség lenni, ezért még éppen időben sikerül megakadályoznia, hogy szokásos lekezelő végigmérését alkalmazza a gnóm lányon, ugyanakkor szemöldökei felszaladnak. Tesz egy észrevétlen lépést tőle távolabb, mert alig érti amit mond, és ki tudja, hogy miféle kórságot hordoz magában az apró növésű, aki úgy tűnik fajtájával ellentétben gondolkodásban is elég lassú.
~ Biztos túl sok takony húzódott a fejébe. ~
Szó nélkül visszafordul a többiekhez, nem szentelve több időt ennek az unalmas ismeretlennek sem, akikben azért becsülendő, hogy nem pofáznak hozzá feleslegesen. Már csak az kéne.*
- Jól megyünk a sorunk amúgy. Latlie is elég jól megtalálta a helyét.
*Hazudik nagyon megnyerően, még szélesebben mosolyog is, hiszen a szolgálólányt már egy ideje nem látogatta meg. De nem mert soha panaszkodni, ezért mondhatni jól érzi magát, Relael legalábbis így döntött.*
- Találkoztam Nairadával is, ő is úgy tűnt jól van. Egy tűzmágus kísérgette, meg emlegette, hogy Synmirán tanul mágiát. A Hadúrtól meg kapunk egy birtokot is amivel gazdálkodhatunk, ezen kívül én is megtaláltam a helyem, azt hiszem.
*Azt nem szeretné részletezni, hogy miféle senkiházi banda mellé szegődött, mert meglepetések is kellenek az életbe. Bár igaz, hogy ezután nem tervez Luninariékkal újra találkozni, szóval majdnem mindegy is.*
- Ha pedig már így alakult, hogy találkoztunk, és Artheniorba mentek, én nem szeretnélek elkísérni titeket, mert semmi dolgom nincs már ott. Viszont azt hiszem tartozom ennyivel.
* Elsőként elővesz 1 Mandulabarna varázsitalt és átadja Luninari Heiphinenek
majd folytatja 1 Citromsárga varázsitallal és ezt szintén átadja Luninari Heiphinenek. Ezután Laurentitia Sminderhenhez fordul és egy 400 aranyat számoló kis szütyőt nyújt át neki. Nem annyira a jó szándék, mint inkább az vezérli, hogy a csapatból ő a nyertes és hozta meg a jó döntést, ezekre az apróságokra pedig nem is szorul rá. Ha úgy tartja kedvük akkor Laurentitiáék maradjanak csak a süllyedő hajón, és mint a kutyáknak csontot, úgy dob nekik egy kiskanalat, hogy lapátolhassák ki a vizet.*
- Viszont hosszú volt az út és pihennék mielőtt tovább mennék. Hol szállhatnék meg a közelben? Valaki ismerős netalántán?
*A vörös hajú ember nő nem sokat tesz hozzá a beszélgetéshez, ami jól is van így, mert nem is igazán kíváncsi rá.*
- Hát háztűz nézőbe jöttem. Amúgy éppenséggel pont titeket kerestelek, hogy tudjam errefelé mi a helyzet.
*Jó azért az túlzás, hogy éppen őket kereste, jobban örült volna egy Aleimordnak, de végül is így is jól alakult a történet és ha nincs ló, jó a szamár is.*
- Vissza a városba? Ezt jól meggondoltátok?
*Mert szerinte nem egészen, és a korlátolt döntéshozó képesség már a rezidencián is megmutatkozott rajtuk. Az hogy Aleimord furcsán viselkedik felkelti érdeklődését, bár nem lepi meg annyira. A nemesek már csak ilyen furcsa szerzetek, kezdve saját magával.*
- Mit jelent az, hogy furcsán viselkedik? Amúgy biztosan csak megviselték a közelmúlt eseményei.
*Itt pedig elsősorban az Artheniorban történt zavargásokra gondol, ami ha azt vesszük őt is megviselte. Az viszont bizonyos, hogy élete merőben más irányt vett, és nem is bánja cseppet sem.*
- Jó, mondjuk már nem nézek ki nemesnek, és nem tudom mennyire nevezhetem magam annak, miután sejtéseim szerint mindenem oda lett.
*Nem is gondol erre, mert csak fájni kezd a szíve ahogy látni kezdi lelkiszemei előtt, hogy legkiválóbb ruhái miként égtek hamuvá vagy tépték apró cafatokra a mocskos kezek, és bizonyára ékszereit is mind egy szálig elcsenték. Egy romos épülettel, amit otthonának hívott valaha, meg családnevével, ami nem is vetekedhet egy Sayquevesével, legfeljebb az őrületeikről voltak elhíresülve, ezekkel sokra nem fog menni.
Igyekszik nem túl ellenség lenni, ezért még éppen időben sikerül megakadályoznia, hogy szokásos lekezelő végigmérését alkalmazza a gnóm lányon, ugyanakkor szemöldökei felszaladnak. Tesz egy észrevétlen lépést tőle távolabb, mert alig érti amit mond, és ki tudja, hogy miféle kórságot hordoz magában az apró növésű, aki úgy tűnik fajtájával ellentétben gondolkodásban is elég lassú.
~ Biztos túl sok takony húzódott a fejébe. ~
Szó nélkül visszafordul a többiekhez, nem szentelve több időt ennek az unalmas ismeretlennek sem, akikben azért becsülendő, hogy nem pofáznak hozzá feleslegesen. Már csak az kéne.*
- Jól megyünk a sorunk amúgy. Latlie is elég jól megtalálta a helyét.
*Hazudik nagyon megnyerően, még szélesebben mosolyog is, hiszen a szolgálólányt már egy ideje nem látogatta meg. De nem mert soha panaszkodni, ezért mondhatni jól érzi magát, Relael legalábbis így döntött.*
- Találkoztam Nairadával is, ő is úgy tűnt jól van. Egy tűzmágus kísérgette, meg emlegette, hogy Synmirán tanul mágiát. A Hadúrtól meg kapunk egy birtokot is amivel gazdálkodhatunk, ezen kívül én is megtaláltam a helyem, azt hiszem.
*Azt nem szeretné részletezni, hogy miféle senkiházi banda mellé szegődött, mert meglepetések is kellenek az életbe. Bár igaz, hogy ezután nem tervez Luninariékkal újra találkozni, szóval majdnem mindegy is.*
- Ha pedig már így alakult, hogy találkoztunk, és Artheniorba mentek, én nem szeretnélek elkísérni titeket, mert semmi dolgom nincs már ott. Viszont azt hiszem tartozom ennyivel.
* Elsőként elővesz 1 Mandulabarna varázsitalt és átadja Luninari Heiphinenek
majd folytatja 1 Citromsárga varázsitallal és ezt szintén átadja Luninari Heiphinenek. Ezután Laurentitia Sminderhenhez fordul és egy 400 aranyat számoló kis szütyőt nyújt át neki. Nem annyira a jó szándék, mint inkább az vezérli, hogy a csapatból ő a nyertes és hozta meg a jó döntést, ezekre az apróságokra pedig nem is szorul rá. Ha úgy tartja kedvük akkor Laurentitiáék maradjanak csak a süllyedő hajón, és mint a kutyáknak csontot, úgy dob nekik egy kiskanalat, hogy lapátolhassák ki a vizet.*- Viszont hosszú volt az út és pihennék mielőtt tovább mennék. Hol szállhatnék meg a közelben? Valaki ismerős netalántán?
3884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-31 19:23:52
Üzenet elküldve: 2018-10-31 19:23:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton- útfélen//
*Kíméletesebb most megtudnia a szomorú valóságot, mint a saját szemével látni először. Elcsendesedik és magába fordul, ez tény, de ő legtöbbször ilyen. Néha észre sem veszik a jelenlétét vagy egyszerűen elfelejtik, hogy ott van. Hozott már frászt valakire úgy, hogy lapozott egy könyvben. Nem csoda hát, hogy a figyelem, ami épp körülveszi, zavarba hozza, direkt jól jön, hogy az újonnan érkező lovasok felé fordul az érdeklődés. Azazhogy egy dolgot kivéve. Luni kedvességével nem számolt. Belesápad a gondolatba, hogy erre a hatalmas jószágra felszálljon, akivel furcsamód épp össze is akad a tekintete. Aztán megnyúlt képpel hol Marellára, hol Lunira néz.*
- Éd… éd… deb is vagyok olyad rosszul… vagyis hát… aragyos vagy, Ludi, de… de… tégyleg úgy goddolod, hogy ez feltétledül szükséges…?
*Szó, ami szó, tényleg eléggé elfáradt, és a hírek hallatán most nem is tudja, mihez kezdjen nagy reményeivel, amik eddig erején felül hajtották. Nem szeretne magára maradni, és a társaságot valószínűleg csak visszatartaná apró lépteivel. Hangszíne is elbizonytalanodik mondandója végére, nem szeretne senkinek kellemetlenséget okozni. Marellát se akarja kitúrni Chel hátáról és Chelnek se akar kényelmetlenséget. Na de boros üvegét is valószínűleg át kellene adnia valakinek ahhoz, hogy tíz körömmel kapaszkodni tudjon a nyeregkápába. Minimum.
Talán a kérdést el is feledik, hiszen a másik lovas is megérkezik. Ha mégsem, és addig nyeregbe kerülne, a továbbiak akkor sem alakulnak várhatóan másképp. Ő nem tudja, milyen Relael „nemesi kivitelben”, de légies alakja és elfekhez illő szépsége így is csodálatot kelt benne. Igazi mázlistának tekintheti magát, hogy ilyen finom hölgyek veszik körül és a vagányabb külsejű Marella, aki pedig a szemében egy félelmetes harcos, valamint irigyelt lótulajdonos képében tetszeleg. Marellának tán kedvére lesz, hogy a neveiket ismét elsorolják. A csendes és jelentéktelen Lyll a végére marad, és távolabb is áll vagy ül, így kevésbé valószínű, hogy a „Lyllidor Grabhid” teljes egészében elhangzik, bár ha Relael türelmes, így lesz. Vélhetően azonban inkább a következő történik, mikor bámészkodásából észhez térve az apróság szerényen megszólal.*
- Éd pedig Lyll…
*Ekkor tán Relael már elfordulva az útirány felől érdeklődik két ismerősétől. Ha így van, akkor Lyll egy röpke megtorpanás után lehajtja a fejét és nagyon halkan fejezi be.*
- …idor…
*Nem haragszik ő soha senkire, aki nem figyel rá, inkább restelkedik, hogy ennyire rá akarta tukmálni a saját nevét, amikor fontosabb dolgokról esik szó. Szinte azonnal el is feledi a dolgot, mert a fülét új részletek ütik meg. Nem tudta eddig, hogy Lau és Luni egy bizonyos személy keresésére indult, aki bajban lehet. Sajnálja, hogy eddig feltartotta őket. A részéről gyalogosan vagy koncentrálón csimpaszkodva továbbindulhatnak, mindkét esetben törekszik rá, hogy ne okozzon fennakadást. És persze egyik esetben sem fogja ő diktálni a ritmust, nem indul meg elsőnek, ám mindenképpen lépést vagy léptetést tart.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.31 20:35:00
*Kíméletesebb most megtudnia a szomorú valóságot, mint a saját szemével látni először. Elcsendesedik és magába fordul, ez tény, de ő legtöbbször ilyen. Néha észre sem veszik a jelenlétét vagy egyszerűen elfelejtik, hogy ott van. Hozott már frászt valakire úgy, hogy lapozott egy könyvben. Nem csoda hát, hogy a figyelem, ami épp körülveszi, zavarba hozza, direkt jól jön, hogy az újonnan érkező lovasok felé fordul az érdeklődés. Azazhogy egy dolgot kivéve. Luni kedvességével nem számolt. Belesápad a gondolatba, hogy erre a hatalmas jószágra felszálljon, akivel furcsamód épp össze is akad a tekintete. Aztán megnyúlt képpel hol Marellára, hol Lunira néz.*
- Éd… éd… deb is vagyok olyad rosszul… vagyis hát… aragyos vagy, Ludi, de… de… tégyleg úgy goddolod, hogy ez feltétledül szükséges…?
*Szó, ami szó, tényleg eléggé elfáradt, és a hírek hallatán most nem is tudja, mihez kezdjen nagy reményeivel, amik eddig erején felül hajtották. Nem szeretne magára maradni, és a társaságot valószínűleg csak visszatartaná apró lépteivel. Hangszíne is elbizonytalanodik mondandója végére, nem szeretne senkinek kellemetlenséget okozni. Marellát se akarja kitúrni Chel hátáról és Chelnek se akar kényelmetlenséget. Na de boros üvegét is valószínűleg át kellene adnia valakinek ahhoz, hogy tíz körömmel kapaszkodni tudjon a nyeregkápába. Minimum.
Talán a kérdést el is feledik, hiszen a másik lovas is megérkezik. Ha mégsem, és addig nyeregbe kerülne, a továbbiak akkor sem alakulnak várhatóan másképp. Ő nem tudja, milyen Relael „nemesi kivitelben”, de légies alakja és elfekhez illő szépsége így is csodálatot kelt benne. Igazi mázlistának tekintheti magát, hogy ilyen finom hölgyek veszik körül és a vagányabb külsejű Marella, aki pedig a szemében egy félelmetes harcos, valamint irigyelt lótulajdonos képében tetszeleg. Marellának tán kedvére lesz, hogy a neveiket ismét elsorolják. A csendes és jelentéktelen Lyll a végére marad, és távolabb is áll vagy ül, így kevésbé valószínű, hogy a „Lyllidor Grabhid” teljes egészében elhangzik, bár ha Relael türelmes, így lesz. Vélhetően azonban inkább a következő történik, mikor bámészkodásából észhez térve az apróság szerényen megszólal.*
- Éd pedig Lyll…
*Ekkor tán Relael már elfordulva az útirány felől érdeklődik két ismerősétől. Ha így van, akkor Lyll egy röpke megtorpanás után lehajtja a fejét és nagyon halkan fejezi be.*
- …idor…
*Nem haragszik ő soha senkire, aki nem figyel rá, inkább restelkedik, hogy ennyire rá akarta tukmálni a saját nevét, amikor fontosabb dolgokról esik szó. Szinte azonnal el is feledi a dolgot, mert a fülét új részletek ütik meg. Nem tudta eddig, hogy Lau és Luni egy bizonyos személy keresésére indult, aki bajban lehet. Sajnálja, hogy eddig feltartotta őket. A részéről gyalogosan vagy koncentrálón csimpaszkodva továbbindulhatnak, mindkét esetben törekszik rá, hogy ne okozzon fennakadást. És persze egyik esetben sem fogja ő diktálni a ritmust, nem indul meg elsőnek, ám mindenképpen lépést vagy léptetést tart.*
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.31 20:35:00
3883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-31 14:58:57
Üzenet elküldve: 2018-10-31 14:58:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
* Hamar megérkeznek oda, ahol Ishala "új élete" elkezdődött. Nem volt egy hosszú élet, hamar derékba tört a Vadvértes pályafutása. A gondolattól talán szomorú kellene legyen, ha érezne valamit, akkor biztos az lenne. Ehelyett egyszerűen nekiáll a pakolászásnak. Pár hatja még biztos megnyugtatta volna Lyzt, hogy nincs semmi gond a parancsok osztogatásával, és hogy a csapatnak még jót is tesz, ha van aki egyben tartja őket. Ehelyett most a munkára koncentrál, és nem beszél. Estére már a tűz melegét élvezi ő is, persze ügyelve arra, hogy a kölykök közelebb fészkelhessenek mint ő, és ne takarja ki senki elől a kandallót és a kellemes lángokat. Kedve lenne aludni, de nem tudja, hogy a többiek szeretnének-e beszélgetni. Kényelmetlen lenne, ha elaludna, és nem sokkal rá felkelne a beszélgetés hangjára, de azt se szeretné, hogy miatta halkabban kelljen társalogjanak. Úgyhogy egyelőre szótlanul bámulja a lángokat. *
* Hamar megérkeznek oda, ahol Ishala "új élete" elkezdődött. Nem volt egy hosszú élet, hamar derékba tört a Vadvértes pályafutása. A gondolattól talán szomorú kellene legyen, ha érezne valamit, akkor biztos az lenne. Ehelyett egyszerűen nekiáll a pakolászásnak. Pár hatja még biztos megnyugtatta volna Lyzt, hogy nincs semmi gond a parancsok osztogatásával, és hogy a csapatnak még jót is tesz, ha van aki egyben tartja őket. Ehelyett most a munkára koncentrál, és nem beszél. Estére már a tűz melegét élvezi ő is, persze ügyelve arra, hogy a kölykök közelebb fészkelhessenek mint ő, és ne takarja ki senki elől a kandallót és a kellemes lángokat. Kedve lenne aludni, de nem tudja, hogy a többiek szeretnének-e beszélgetni. Kényelmetlen lenne, ha elaludna, és nem sokkal rá felkelne a beszélgetés hangjára, de azt se szeretné, hogy miatta halkabban kelljen társalogjanak. Úgyhogy egyelőre szótlanul bámulja a lángokat. *
3882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-31 12:56:22
Üzenet elküldve: 2018-10-31 12:56:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
*Szinte rá sem mer nézni a lányra, valóban zavarban van, mely zavara olyan magasra hág, hogy elfelejti minden korábbi búját és baját. Megindul az egyik irányba, aztán inkább megfordul és a másikat veszi célul. Aztán inkább megáll, s ujjával a szétvert fa törzsét kezdi birizgálni, közben lopva-lopva feltekint a lányra, aki láthatóan veszettül jól érzi magát. Egy pillanatra bosszantja az ügy, de aztán a szavakra a szokványos félmosoly megjelenik a szája sarkában, igazából legszívesebben most lerohanná és halálra csiklandozná. ~ Megérdemelné! ~ Puffog magában, persze nem teszi, az ugyanolyan közvetlenség lenne, mint az előbbi ölelés, ami persze titkon nagyon jól esett neki, lelkileg és hát valljuk be, fizikailag is. ~ Nem, ne valljuk be. ~ Kerekednek el szemei, mert már lassan megnyugszik azért, esze ágában sincs felidézni azt a kellemesen kellemetlen percet.*
- Az. *Bólint rá a mérföldkőre. Bár igazából jelenleg még mindig csak a zavarodottságot és a lány karjainak helyét érzi.* Nem is volt olyan szerencsétlenség. *Legyint immár szélesen mosolyogva, mert felvidítja, hogy Valea ennyire könnyen kezeli a helyzetet, holott a szerzetes jól tudja, hogy neki legalább olyan nehéz, mint Umonnak.*
- Azt bizony! Bort! *Ugrik is rögtön immár magabiztosabban a szekér irányába, melynek szélébe oda van állítva a hordó, hisz majdnem azt tették fel utoljára. Miközben birkózik vele, hogy a földre helyezze, máris valami pohár, vagy üvegszerűséget igyekszik keríteni. Azok viszont beljebb vannak, így felugrik, s onnan válaszol.*
- Hát a pincéből! Hogy az erődbe honnan került, azt nem tudom, de a vacsorákon néha-néha megkóstolhattuk, csak Pycta nem mindig engedte. *Megvonja a vállát.* De hát ő ugye most nincs itt, szóvaaaal… *Lebegteti meg kezében mosolyogva a szekéren állva a két üres kis üvegcsét. Amik valamikor vagy kémcsövek, vagy egyéb gyógyitalok tárolására lehetett kitalálva. Az ég felé fordítva nézi meg, hogy nem piszkos-e, de elég tisztának találja őket. Óvatosan leugrik, majd a hordóhoz siet, s a dugót oldalából eltávolítva tölti meg előbb Valea, majd a saját üvegét. Színültig.*
- A magányosok útjára! *Emeli meg Valea felé tartva a sajátját, miközben az ég felé is kémlel.* Lassan lemegy a nap. Fát kell gyűjtenünk, ha részedről nincs akadálya, itt töltjük az éjszakát. *Jelenti ki.* Ha szeretnéd, akkor mesélek, még nem mondtam el mindent. Így könnyebb lesz. *Emeli fel a bort, s vigyorodik el hirtelen, kacsint a lánynak, majd, ha a lány is úgy gondolja, esetleg ő is mondott tósztot, koccintást követően meghúzza a borosüveget. Úgy a háromnegyede le is csúszik. Máris sokkal jobban és felszabadultabban érzi magát.*
*Szinte rá sem mer nézni a lányra, valóban zavarban van, mely zavara olyan magasra hág, hogy elfelejti minden korábbi búját és baját. Megindul az egyik irányba, aztán inkább megfordul és a másikat veszi célul. Aztán inkább megáll, s ujjával a szétvert fa törzsét kezdi birizgálni, közben lopva-lopva feltekint a lányra, aki láthatóan veszettül jól érzi magát. Egy pillanatra bosszantja az ügy, de aztán a szavakra a szokványos félmosoly megjelenik a szája sarkában, igazából legszívesebben most lerohanná és halálra csiklandozná. ~ Megérdemelné! ~ Puffog magában, persze nem teszi, az ugyanolyan közvetlenség lenne, mint az előbbi ölelés, ami persze titkon nagyon jól esett neki, lelkileg és hát valljuk be, fizikailag is. ~ Nem, ne valljuk be. ~ Kerekednek el szemei, mert már lassan megnyugszik azért, esze ágában sincs felidézni azt a kellemesen kellemetlen percet.*
- Az. *Bólint rá a mérföldkőre. Bár igazából jelenleg még mindig csak a zavarodottságot és a lány karjainak helyét érzi.* Nem is volt olyan szerencsétlenség. *Legyint immár szélesen mosolyogva, mert felvidítja, hogy Valea ennyire könnyen kezeli a helyzetet, holott a szerzetes jól tudja, hogy neki legalább olyan nehéz, mint Umonnak.*
- Azt bizony! Bort! *Ugrik is rögtön immár magabiztosabban a szekér irányába, melynek szélébe oda van állítva a hordó, hisz majdnem azt tették fel utoljára. Miközben birkózik vele, hogy a földre helyezze, máris valami pohár, vagy üvegszerűséget igyekszik keríteni. Azok viszont beljebb vannak, így felugrik, s onnan válaszol.*
- Hát a pincéből! Hogy az erődbe honnan került, azt nem tudom, de a vacsorákon néha-néha megkóstolhattuk, csak Pycta nem mindig engedte. *Megvonja a vállát.* De hát ő ugye most nincs itt, szóvaaaal… *Lebegteti meg kezében mosolyogva a szekéren állva a két üres kis üvegcsét. Amik valamikor vagy kémcsövek, vagy egyéb gyógyitalok tárolására lehetett kitalálva. Az ég felé fordítva nézi meg, hogy nem piszkos-e, de elég tisztának találja őket. Óvatosan leugrik, majd a hordóhoz siet, s a dugót oldalából eltávolítva tölti meg előbb Valea, majd a saját üvegét. Színültig.*
- A magányosok útjára! *Emeli meg Valea felé tartva a sajátját, miközben az ég felé is kémlel.* Lassan lemegy a nap. Fát kell gyűjtenünk, ha részedről nincs akadálya, itt töltjük az éjszakát. *Jelenti ki.* Ha szeretnéd, akkor mesélek, még nem mondtam el mindent. Így könnyebb lesz. *Emeli fel a bort, s vigyorodik el hirtelen, kacsint a lánynak, majd, ha a lány is úgy gondolja, esetleg ő is mondott tósztot, koccintást követően meghúzza a borosüveget. Úgy a háromnegyede le is csúszik. Máris sokkal jobban és felszabadultabban érzi magát.*
3881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-10-31 00:01:33
Üzenet elküldve: 2018-10-31 00:01:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Umon reakciója szenzációs és minden aranyat megérne. Valea jót is vidul zavarodottságán, ami tökéletesen megérthető egyben. Még nem látta ennyire összeszedetlenül a férfit, és egyszerre végtelenül szórakoztatja és meg is lepi. Nehéz ezt hová tennie, ezeket a hirtelen váltásokat és azt a merőben más viselkedést, amit az előbb látott. Bár jól mulat, de nem vesz semmit félvállról, ahogy azt sosem teszi.
Neki sem sokkal kellemesebb az ölelés, illetve kellemesnek kellemes, inkább idegen. Az viszont felbátorítja, hogy Umon nem tudja kezelni a helyzetet, mert szeret zavarba hozni másokat. Ez az egyik olyan dolog, amiben például féltestvérével hasonlítanak. A kontaktuson túlesve – ami alig tart pár pillanatig – igazából megkönnyebbül, ügyetlenkedésük ellenére közel sem volt olyan horrorisztikus, ami indokolná hevesen verdeső szívét. Sajnos ilyen ez, a traumák ha nem is látványosan, de munkálkodnak benne. Nem is hiszi, hogy valaha komfortos lesz számára mások közelsége.*
- Hát mi ez ha nem mérföldkő? A szerencsétlenség új fokára léptünk.
*Vigyorog saját magukon, mert hát tagadhatatlan, hogy borzasztó amit néha összeszenvedek, ezt még ő is belátja, csak változtatni nehéz ilyen mélyre gyökerezett beidegződéseken.
Bólogat is amikor úgy látja, hogy Umon is vele együtt visszakanyarodik beszélgetésük előző ösvényére.*
- Bort? Hmm.
*Sokat nem gondolkodik a válaszon éppen csak tekintete tesz egy kitérőt a férfi arcáról a szekér irányába.*
- De, igazából jól esne, és talán segíthetne is rajtunk.
*Mert magáról tudja azt, hogy képes oldott lenni, abban már nem biztos, hogy a szerzetes is, bár a könyvtárban Umon mintha eléggé felszabadult volna. Határozottan úgy érzi, hogy kéne valami, ami ellazítja a lelki görcseiket és kinyitja a csapot nyelvi gátjaik előtt.*
- Honnan is van amúgy ez a bor?
*Érdeklődik és időközben ellép a fától és a kocsihoz sétál, majd ott nekitámaszkodva vár. Keresztbe tett karjai közül az egyik kibontakozik, és észrevétlenül a szerkezet oldalára téved. Végig simít a deszka oldalán, amin érzékeli az ütlegelések emlékeit. Nem tudja mennyi idő kell ahhoz, hogy letisztuljon benne ez az egész, azt viszont igen, hogy egyszerre ez éppen elég információ volt számára és talán lassacskán meg tudja majd érteni, kirakni legalább a mozaikkép egyik csücskét.*
*Umon reakciója szenzációs és minden aranyat megérne. Valea jót is vidul zavarodottságán, ami tökéletesen megérthető egyben. Még nem látta ennyire összeszedetlenül a férfit, és egyszerre végtelenül szórakoztatja és meg is lepi. Nehéz ezt hová tennie, ezeket a hirtelen váltásokat és azt a merőben más viselkedést, amit az előbb látott. Bár jól mulat, de nem vesz semmit félvállról, ahogy azt sosem teszi.
Neki sem sokkal kellemesebb az ölelés, illetve kellemesnek kellemes, inkább idegen. Az viszont felbátorítja, hogy Umon nem tudja kezelni a helyzetet, mert szeret zavarba hozni másokat. Ez az egyik olyan dolog, amiben például féltestvérével hasonlítanak. A kontaktuson túlesve – ami alig tart pár pillanatig – igazából megkönnyebbül, ügyetlenkedésük ellenére közel sem volt olyan horrorisztikus, ami indokolná hevesen verdeső szívét. Sajnos ilyen ez, a traumák ha nem is látványosan, de munkálkodnak benne. Nem is hiszi, hogy valaha komfortos lesz számára mások közelsége.*
- Hát mi ez ha nem mérföldkő? A szerencsétlenség új fokára léptünk.
*Vigyorog saját magukon, mert hát tagadhatatlan, hogy borzasztó amit néha összeszenvedek, ezt még ő is belátja, csak változtatni nehéz ilyen mélyre gyökerezett beidegződéseken.
Bólogat is amikor úgy látja, hogy Umon is vele együtt visszakanyarodik beszélgetésük előző ösvényére.*
- Bort? Hmm.
*Sokat nem gondolkodik a válaszon éppen csak tekintete tesz egy kitérőt a férfi arcáról a szekér irányába.*
- De, igazából jól esne, és talán segíthetne is rajtunk.
*Mert magáról tudja azt, hogy képes oldott lenni, abban már nem biztos, hogy a szerzetes is, bár a könyvtárban Umon mintha eléggé felszabadult volna. Határozottan úgy érzi, hogy kéne valami, ami ellazítja a lelki görcseiket és kinyitja a csapot nyelvi gátjaik előtt.*
- Honnan is van amúgy ez a bor?
*Érdeklődik és időközben ellép a fától és a kocsihoz sétál, majd ott nekitámaszkodva vár. Keresztbe tett karjai közül az egyik kibontakozik, és észrevétlenül a szerkezet oldalára téved. Végig simít a deszka oldalán, amin érzékeli az ütlegelések emlékeit. Nem tudja mennyi idő kell ahhoz, hogy letisztuljon benne ez az egész, azt viszont igen, hogy egyszerre ez éppen elég információ volt számára és talán lassacskán meg tudja majd érteni, kirakni legalább a mozaikkép egyik csücskét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389