// Intath Aldeis //
*Valamiért együtt érez a férfival, talán mert nem egy hisztis kisasszony, és őszinte fájdalmat lát szemeiben. Nem jellemző, hogy csak úgy megsajnál másokat, szánni esetleg, de ez utóbbit jelenleg nem érzi, még a történet hallatán sem. Nyilván megérti, adott helyzetben ő maga is nyomorúságnak látná inkább, külső szemlélőként viszont nem lát semmi gondot ezzel.
Olyan hirtelen mozdul és annyira nem tudatos a reakciója, hogy már csak arra lesz figyelmes, hogy átkarolja Intathot, már ha az engedi neki. Továbbra sem szánalomból, érezhetően megértésből, ahogy az is, hogy teljesen természetes neki a fizikai közelség.*
- Sajnálom.
*Udvarolna is akár tovább, hátha, ugyanakkor kivételesen nem érzi helyénvalónak. Helyette nyom egy kedves puszit Intath arcára és ha engedte neki az ölelést, és a többit, akkor elhúzódik tőle.*
- Gondolom, bár ezt nem tudom. A nevéből arra gondolok, hogy valami olyasmi lehetett.
*Egyetértően bólint arra, hogy a Hadúr okosan helyezkedik. Valahogy fel kellett építenie azt amije van, és ezt csak úgy vérrel meg erőszakkal nem lehet, kell ott rafinériának is megbújnia.*
- Aleimordhoz mindenki túl jó.
*Komiszan mosolyog, közben pedig olyan ártatlanul pislog maga elé, mintha maga lenne a jóság fizikai megtestesülése. Egy ártatlan kis angyal. A jól informáltra csak szerényen mosolyog, valójában jólesik lelkének, hiszen meglátása szerint a tudás komoly hatalom.*
- Helyes a meglátásod, nagyon diszkrét tudok lenni.
*Illetve tud az is lenni, ha éppen ténylegesen fontos dolgokról van szó, és nem Aleimord és Alenia vérfertőzéséről.*
- Komolyan ilyet mondott?
*Szája is elkerekedik ez annyira meghökkenti. Na ilyen szintű paranoiát és zseniális ötletet nem nézett volna ki a nemes férfiből.*
- Hááát, ez igen nehéz kérdés, de véleményem szerint Nairada minden furfangja ellenére nem tenne ilyet. Mikor említettem neki Aleimord kis hadműveletét Aleniával határozottan úgy láttam, hogy rosszul esett neki, bár próbálta rejtegetni. Nairadának azért vannak valamilyen szintű elvei, ennyire alá nem hinném, hogy menne. Jó családból is származik, gondolom emiatt.
*Mert ritkán látott olyat, hogy jó környezetből jött valaki ilyen messzire hajlandó lenne elmenni. Aztán ki tudja, okozott már neki a lány meglepetéseket. El is mélyül picit magában, átgondolja minden oldalról megközelítve, de nem igen változik ezzel kapcsolatban véleménye.*
- Ó, akkor lenne alkalmunk találkozni.
*Fellelkesül, bár korai még azt mondani, hogy örülne Intathnak, jelenleg viszont kedveli őt.*
- Az őszinteséget mindennél többre tartom.
*A férfire kacsint, bízik benne, hogy ez érdekesebb vizekre evezi ismeretségüket. Időközben az étel és a bor is megérkezik, különösen utóbbinak örül. Megemeli poharát, bólint a köszöntőre.*
- Na meg az őszinteségre.
*Csillogó szemekkel koccint, majd bele is kortyol az italba. Elégedetten hátradőlve sóhajt. Rögtön jobban érzi magát, már ha ez lehetséges. Ráérősen neki is lát az étel csipegetésének, de leginkább itala kortyolgatásával van elfoglalva.*
- Tényleg hálás vagyok a kedvességedért Intath.