*Juve és Aeil a poros úton sétálnak. Bármerre néznek, füves pusztaságot látni, s oly sík, hogy a Nap egészen mélyre leereszkedik. Már-már olyan érzést kelt, hogyha most elindulnának nyugatnak, elérhetnék a Napot. De észak felé tartanak a Hold karavánpihenőbe.*
-Azt hiszem, ha majd odaérünk, megünnepeljük méltóképpen. Én sokat vándoroltam már, de eddig mindig egyedül, és olyan utakon, ahol mással nem lehetett találkozni. Ez viszont forgalmas út. Sok kereskedő jár erre. Úgy érzem nem lesz nehéz hozzászokni ahhoz, hogy veled kalandozom.-*Ahogy sétálnak, a Nap teljesen elbújik a fűszálak mögött, egyre sötétedik, de hamar felbukkan a kövér Hold kelet felől, így nem kell megállniuk. Erős fényt áraszt, mintha máris hajnalodna. Vonyítást hallani a távolból. Nem hagyja nyugodni a farkasokat a kövér Hold.*-Félelmetes. Bár a törzzsel öltünk farkast, de mi ketten nem volnánk elegen egy falkához. Van valami fegyver nálad elrejtve? Bár biztos vagyok benne, hogy van, de még nem láttam. Ha van, használtad őket már? A mondás is úgy szól. Kicsi a bors, de erős.-*Mondja tréfásan Juve, majd nevet. Jól érzik magukat, de egy pillanatra se lankad ébersége, nevetés közben is, ha bármi, vagy bárki támadna, bal kezével pillanat töredékrésze alatt előrántaná tőrét, maga mögé lökve Aeilt, majd jobb kézzel a fokos, vagy a kisebb dobótőrök egyikét ragadná meg. Állattal már meg kellett küzdenie hosszú vándorlása során, de eddig mindig megvédte magát, vagy talán a táltostól kapott talizmán védte meg.*-Ha velem történne valami, ugye nem állnál neki hősködni? Ígérd meg!-*Komolyan mondja Juve és nem fogad el nemleges választ. Erősödő szél fúj, ezért jobban összebújnak séta közben.*