Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 201 (4001. - 4020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 15:03:58
Üzenet elküldve: 2018-12-04 15:03:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Meg kell hagyni a dokinak tetszik a nyöszörgő takarószörnyecske is. Korán reggel szívesen megy a lány agyára. Jó játék. A kapott válaszon vidáman felkacag. Csúnyábbat is mondhatott volna Relael azon is hasonló vidámsággal kacagna fel a doki.*
-Most nincs kedvem majd máskor.
*Vigyorog pimaszul. Azért csak meglátja milyen a szép lány reggelente. Ez a pofi nem hasonlít a tegnapira, de a doki nem is számított másra. Továbbra is kedvesen mosolyog a szörnyecskéjére.*
-Kár lenne tagadni tényleg az vagyok. Reggeli Relael-ekkel reggelizős kedvemben vagyok.
*Ezt a szójátékot még a konyhában találta ki és nagyon elmésnek véli. Az invitálásnak örömmel tesz eleget. Becsusszan a lány mellé és közéjük teszi a tálcát. A kapott kérdésen alaposan el kell gondolkoznia. Ha nem is nemesi kiváltság, de tényleg nem volt jellemző Int-re.*
-Csak nagy ritkán. Főleg mikor kutya beteg voltam és ágynak dőltem. Se a hajón, se a fogadókban nem gyakori az ilyen luxus. Hát te? Remélem nem egy olyan hosszú asztalnál kellett enned amin át kellett kiabálni ha érdekelt, hogy aludt a másik.
*Ő valahogy úgy képzeli. Közben tölt magának és a lánynak is egy pohár tejecskét és egy darab sajtot a szájába vesz.*
*Meg kell hagyni a dokinak tetszik a nyöszörgő takarószörnyecske is. Korán reggel szívesen megy a lány agyára. Jó játék. A kapott válaszon vidáman felkacag. Csúnyábbat is mondhatott volna Relael azon is hasonló vidámsággal kacagna fel a doki.*
-Most nincs kedvem majd máskor.
*Vigyorog pimaszul. Azért csak meglátja milyen a szép lány reggelente. Ez a pofi nem hasonlít a tegnapira, de a doki nem is számított másra. Továbbra is kedvesen mosolyog a szörnyecskéjére.*
-Kár lenne tagadni tényleg az vagyok. Reggeli Relael-ekkel reggelizős kedvemben vagyok.
*Ezt a szójátékot még a konyhában találta ki és nagyon elmésnek véli. Az invitálásnak örömmel tesz eleget. Becsusszan a lány mellé és közéjük teszi a tálcát. A kapott kérdésen alaposan el kell gondolkoznia. Ha nem is nemesi kiváltság, de tényleg nem volt jellemző Int-re.*
-Csak nagy ritkán. Főleg mikor kutya beteg voltam és ágynak dőltem. Se a hajón, se a fogadókban nem gyakori az ilyen luxus. Hát te? Remélem nem egy olyan hosszú asztalnál kellett enned amin át kellett kiabálni ha érdekelt, hogy aludt a másik.
*Ő valahogy úgy képzeli. Közben tölt magának és a lánynak is egy pohár tejecskét és egy darab sajtot a szájába vesz.*
4019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 14:18:55
Üzenet elküldve: 2018-12-04 14:18:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Mivel Intath nincs mellette ébredése perceiben, mert a reggelit készíti elő, ezért nyugodtan birtokba veheti az ágyat és játszhat tengericsillagot, aztán ezt az ötletet gyorsan visszacsinálja és újra apró gömböccé kuporodik össze. Aztán az ajtó nyílását, csukódását, a férfi lépteit hallja meg és már abban az állapotban is van, hogy felfogja, csak lusta bármit is reagálni rá. Még akkor sem reagál, amikor megérzi a férfi alatt besüppedő ágyat.
A köszönésre nyöszörög egyet, a folytatásra is szintén, akkor már kissé haragosabban, már-már morogva reagál. Orráig felhúzott takaróból csak rosszallóan megvillanó zöld szemei látszanak, amik még be vannak kicsit dagadva a hosszú pihenés után.*
- Nyald ki a fülem!
*Mormogja halkan, erőtlenül, pillanatnyi durcája viszont hamar elillan, mert hát mégis Intathról van szó. És bár összességében talán vonzónak, sőt szépnek mondható, de reggelente éppen annyira szét van esve, mint mindenki más. Meg a haja is milyen? Megerőlteti azért magát és lassan felül, éppen csak karjait dugja ki a takaró alól, hogy megdörzsölje arcát, hátha az segít valamennyit.*
- Jaj de drága és szemtelen csibész vagy te.
*Pillant a reggelire, ami kifejezetten neki is jól esne, holott általánosságban elég kis étvágya van. Kicsit elszontyolodik, hogy lassan indulnia kell, pedig már hiányzik neki Alyo, meg az otthnos kis épület és persze mindenek előtt Syoud, de Intath is annyira a szívébe lopta magát, hogy nehéz lesz az elválás, éppen annyira, mint az ébredés.*
- Na csüccs ide mellém!
*Lapogatja meg maga mellett az ágyat.*
- Ettél már valaha ágyban?
*Mert Relael majdnem mindig így fogyasztotta reggelijét, becslése szerint viszont ez csak a nemesek kiváltsága.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.04 14:19:43
*Mivel Intath nincs mellette ébredése perceiben, mert a reggelit készíti elő, ezért nyugodtan birtokba veheti az ágyat és játszhat tengericsillagot, aztán ezt az ötletet gyorsan visszacsinálja és újra apró gömböccé kuporodik össze. Aztán az ajtó nyílását, csukódását, a férfi lépteit hallja meg és már abban az állapotban is van, hogy felfogja, csak lusta bármit is reagálni rá. Még akkor sem reagál, amikor megérzi a férfi alatt besüppedő ágyat.
A köszönésre nyöszörög egyet, a folytatásra is szintén, akkor már kissé haragosabban, már-már morogva reagál. Orráig felhúzott takaróból csak rosszallóan megvillanó zöld szemei látszanak, amik még be vannak kicsit dagadva a hosszú pihenés után.*
- Nyald ki a fülem!
*Mormogja halkan, erőtlenül, pillanatnyi durcája viszont hamar elillan, mert hát mégis Intathról van szó. És bár összességében talán vonzónak, sőt szépnek mondható, de reggelente éppen annyira szét van esve, mint mindenki más. Meg a haja is milyen? Megerőlteti azért magát és lassan felül, éppen csak karjait dugja ki a takaró alól, hogy megdörzsölje arcát, hátha az segít valamennyit.*
- Jaj de drága és szemtelen csibész vagy te.
*Pillant a reggelire, ami kifejezetten neki is jól esne, holott általánosságban elég kis étvágya van. Kicsit elszontyolodik, hogy lassan indulnia kell, pedig már hiányzik neki Alyo, meg az otthnos kis épület és persze mindenek előtt Syoud, de Intath is annyira a szívébe lopta magát, hogy nehéz lesz az elválás, éppen annyira, mint az ébredés.*
- Na csüccs ide mellém!
*Lapogatja meg maga mellett az ágyat.*
- Ettél már valaha ágyban?
*Mert Relael majdnem mindig így fogyasztotta reggelijét, becslése szerint viszont ez csak a nemesek kiváltsága.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.04 14:19:43
4018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 13:47:09
Üzenet elküldve: 2018-12-04 13:47:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*A takaró alatt hamar elálmosodik a lány. Int jót mosolyog rajta főleg ahogy megért néhány mondatfoszlányt. Simogatja a másik buksiját és hallgatja a szuszogását. Azon elmélkedik milyen szerencsés alak is ő egészen míg maga is el nem alszik.*
*Az ébredésben a doki se a legjobb. Főleg ha arra kel, hogy a saját haján fekszik. Fészkelődik kicsit. Érzi, hogy nem épp a legjobban nézhet most ki, de nem zavarja. Végignéz a mellette fekvő lányon és elégedetten elvigyorodik. Eldönti, hogy fekszik még egy kicsit aztán intéz valami reggelit. Olyan jó még egy kicsit nem kelni ki az ágyból. Mikor kellően kipihentnek érzi már magát akkor csak akkor próbálkozik meg az ébredés fáradalmaival. Az ujjaival párat végigsimít a haján majd felöltözik, hogy kimenjen a konyhába. Vidáman köszönti az ottani szolgálókat és mintha egy lenne közülük kérdezi mi merre van. Egy tálcára előkészít némi reggelinek valót és egy kancsó tejet két pohárral. Azzal egyensúlyozva csonka karján tér vissza a szobába ahol egy nyöszörgő takarószörnyecske fogadja.*
-Sziamia kedvesem!
*Mosolyog Relael-re vidáman. Jókedvűen sétál az ágy lány felüli széléhez, hogy leüljön oda.*
-Hoztam egy kis reggelit nekünk. A tegnapi után megtudnék egy lovat is enni. Édesem? Muti a pofikád! Hadd lám milyen egy ilyen szép lány reggelente!
*Vigyorog a nemes kisasszonyra.*
*A takaró alatt hamar elálmosodik a lány. Int jót mosolyog rajta főleg ahogy megért néhány mondatfoszlányt. Simogatja a másik buksiját és hallgatja a szuszogását. Azon elmélkedik milyen szerencsés alak is ő egészen míg maga is el nem alszik.*
*Az ébredésben a doki se a legjobb. Főleg ha arra kel, hogy a saját haján fekszik. Fészkelődik kicsit. Érzi, hogy nem épp a legjobban nézhet most ki, de nem zavarja. Végignéz a mellette fekvő lányon és elégedetten elvigyorodik. Eldönti, hogy fekszik még egy kicsit aztán intéz valami reggelit. Olyan jó még egy kicsit nem kelni ki az ágyból. Mikor kellően kipihentnek érzi már magát akkor csak akkor próbálkozik meg az ébredés fáradalmaival. Az ujjaival párat végigsimít a haján majd felöltözik, hogy kimenjen a konyhába. Vidáman köszönti az ottani szolgálókat és mintha egy lenne közülük kérdezi mi merre van. Egy tálcára előkészít némi reggelinek valót és egy kancsó tejet két pohárral. Azzal egyensúlyozva csonka karján tér vissza a szobába ahol egy nyöszörgő takarószörnyecske fogadja.*
-Sziamia kedvesem!
*Mosolyog Relael-re vidáman. Jókedvűen sétál az ágy lány felüli széléhez, hogy leüljön oda.*
-Hoztam egy kis reggelit nekünk. A tegnapi után megtudnék egy lovat is enni. Édesem? Muti a pofikád! Hadd lám milyen egy ilyen szép lány reggelente!
*Vigyorog a nemes kisasszonyra.*
4017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 13:06:28
Üzenet elküldve: 2018-12-04 13:06:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
- Tudom tudom.
*Néz bűnbánóan, de cseppet sem érzi rosszul magát emiatt. Miért is kéne? Szívesen adja, mert ha valakinek sikerül ténylegesen megkedveltetnie magát, akkor Relael nagyon bőkezű tud lenni. Intath pedig igen gyorsan és ügyesen a szívébe lopta magát, így az elsők közé került, ha nem is kizárólagos az első helyre.
Legalább nem kell komoly ellenkezéssel foglalkoznia és jöhet a várva várt pillanat. A takaró alá bújik és nagyon picire összehúzva magát Intath mellé kucorodik. Előtte is igen nagyokat pislogott már az álmosságtól, de vízszintesbe kerülve hatványozott érzi ezt, ezért a beszélgetés bizonyosan elfog maradni, legfeljebb kedves hangján valamiket mormog orra alatt. Például azt, hogy kellemes Intath illata, ami el is raktározódik memóriájában, szívverésének megnyugtató hangjával együtt.*
*Pillanatok alatt elérkezik a másnap, már a reggelen is túlhaladnak mire Relael lassan elindul az ébrenlét állapota felé. Kicsit még lebeg valahol a kettő között, engedi, hogy teste is lassan felkészüljön a nap elkezdésére. Ebben az állapotban igyekszik kitapogatni, hogy Intath mellette maradt-e, vagy korábban felébredt és esetleg elindult előkészíteni valamit. Forgolódik, nyöszörög picit, aztán végre szemeit kinyitja, bár bántja a nappali fény, ezért kelletlenül fejére húzza a takarót. Az ébredés mindig olyan nehézkes számára.*
- Tudom tudom.
*Néz bűnbánóan, de cseppet sem érzi rosszul magát emiatt. Miért is kéne? Szívesen adja, mert ha valakinek sikerül ténylegesen megkedveltetnie magát, akkor Relael nagyon bőkezű tud lenni. Intath pedig igen gyorsan és ügyesen a szívébe lopta magát, így az elsők közé került, ha nem is kizárólagos az első helyre.
Legalább nem kell komoly ellenkezéssel foglalkoznia és jöhet a várva várt pillanat. A takaró alá bújik és nagyon picire összehúzva magát Intath mellé kucorodik. Előtte is igen nagyokat pislogott már az álmosságtól, de vízszintesbe kerülve hatványozott érzi ezt, ezért a beszélgetés bizonyosan elfog maradni, legfeljebb kedves hangján valamiket mormog orra alatt. Például azt, hogy kellemes Intath illata, ami el is raktározódik memóriájában, szívverésének megnyugtató hangjával együtt.*
*Pillanatok alatt elérkezik a másnap, már a reggelen is túlhaladnak mire Relael lassan elindul az ébrenlét állapota felé. Kicsit még lebeg valahol a kettő között, engedi, hogy teste is lassan felkészüljön a nap elkezdésére. Ebben az állapotban igyekszik kitapogatni, hogy Intath mellette maradt-e, vagy korábban felébredt és esetleg elindult előkészíteni valamit. Forgolódik, nyöszörög picit, aztán végre szemeit kinyitja, bár bántja a nappali fény, ezért kelletlenül fejére húzza a takarót. Az ébredés mindig olyan nehézkes számára.*
4016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 10:35:09
Üzenet elküldve: 2018-12-04 10:35:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Int hozzábújik a lányhoz és válaszolgat a kérdéseire. Azért más úgy beszélni a munkáról, hogy megmentette a lány életét és megmutatni a fűrészt amivel végezni szokta a mészáros munkát. A Relael szavaira halványan elmosolyodik.*
-Az nem szép oldalam. Az a felelősség nem jót hoz ki belőlem.
*Mármint az orvosi felelősség mikor valaki életéről és egészségéről van szó. A lány újabb tovaröppenésére a doki felvonja a szemöldökét. Megállapítja magában, hogy elég szeleburdi a drága. Persze nem zavarja. Rosszabb dolgokat is el tudna nézni néki. Mosolyogva figyeli, hogy mit szeretne a másik majd a kapott szütyőt megérezve lefagy róla. A lány nagyon jól gondolta, hogy Int-nem szívesen fogja elfogadni. Ellenkezne is, de az a tekintet hatásosabb a legjobb érveknél is. Nem tud mit mondani. Így csak sóhajt egyet és a legyőzött férfiak megadó mosolyával néz a lány szemébe.*
-Mintha szükség volna rá. Már mondtam, hogy bármikor és bármivel fordulhatsz hozzám...De, édes vagy.
*Csókolja meg Relael-t. Persze nem szívesen fogadja el a pénzt továbbra se, de be kell látnia, hogy ebbe most nincs beleszólása. Még valamiképp biztos meghálálja. Ezek után hagyja magát az ágyhoz vezetni, hogy ott összebújhassanak.*
*Int hozzábújik a lányhoz és válaszolgat a kérdéseire. Azért más úgy beszélni a munkáról, hogy megmentette a lány életét és megmutatni a fűrészt amivel végezni szokta a mészáros munkát. A Relael szavaira halványan elmosolyodik.*
-Az nem szép oldalam. Az a felelősség nem jót hoz ki belőlem.
*Mármint az orvosi felelősség mikor valaki életéről és egészségéről van szó. A lány újabb tovaröppenésére a doki felvonja a szemöldökét. Megállapítja magában, hogy elég szeleburdi a drága. Persze nem zavarja. Rosszabb dolgokat is el tudna nézni néki. Mosolyogva figyeli, hogy mit szeretne a másik majd a kapott szütyőt megérezve lefagy róla. A lány nagyon jól gondolta, hogy Int-nem szívesen fogja elfogadni. Ellenkezne is, de az a tekintet hatásosabb a legjobb érveknél is. Nem tud mit mondani. Így csak sóhajt egyet és a legyőzött férfiak megadó mosolyával néz a lány szemébe.*
-Mintha szükség volna rá. Már mondtam, hogy bármikor és bármivel fordulhatsz hozzám...De, édes vagy.
*Csókolja meg Relael-t. Persze nem szívesen fogadja el a pénzt továbbra se, de be kell látnia, hogy ebbe most nincs beleszólása. Még valamiképp biztos meghálálja. Ezek után hagyja magát az ágyhoz vezetni, hogy ott összebújhassanak.*
4015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-04 09:45:24
Üzenet elküldve: 2018-12-04 09:45:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
*Úgy tűnik Intathot jobban zavarja az a kis rendetlenség, mint Relaelt, aki láthatóan jobban el van foglalva az eszközökkel. A férfi ahogy átöleli megint elönti a melegség, karjaira rá is fekteti sajátjait, hogy véletlenül se jusson eszébe kibontakozni ebből, közben pedig nagy kíváncsi szemekkel pillant hátra válla felett, majd vissza, ahogy sorban elkezdi magyarázni az orvosi felszerelésének feladatait. Ő maga érdekesnek találja és igyekszik elképzelni munka közben a folyamatot, a mikénteken, így viszont ő is megállapítja magában, hogy ez valóban nem lehet egy szép és örömteli feladat. Bár az orvoslásnak nemes hivatás ellenére kevés ilyen része akad.
Egyre biztosabban kezdi kiérezni a férfi szavaiból, hogy nem annyira tetszik neki a téma, pedig korábban szívesen beszélt a szakmájáról. Úgy tűnik a műtés része tényleg kellemetlen lehet a számára, ez érthető is. Eszébe jutnak bátorító vigasztaló szavak, viszont bölcsen úgy dönt, hogy jobb nem pedzegetni a témát. Megfordul az ölelésben és a lehető legártatlanabb, bájos, már-már kislányos tekintetével pislog Intathra.*
- Nincs ezzel semmi baj, engem nem csak a kellemes oldalad érdekel. De persze nem erőltetem ha nem szeretnéd.
*Majd egy puszit nyom a férfi orrának hegyére. Nem akar rossz érzéseket hagyni az orvosban, jobb kedveli mikor pajzánul vigyorog rá.*
- Ó, majdnem elfelejtettem.
* Tekintetével ruháját keresi, majd amikor észreveszi gyorsan odapattan és kis kutakodás után egy szütyővel tér vissza, amit Intath Aldeis tenyerébe tesz és aminek 581 arany lapul a belsejében.
Kezével óvatosan rásimítja az orvos ujjait, lehetőleg így is tartva, hogy véletlenül se tudja visszaadni neki.*
- Bízom benne, hogy most nem kezdesz el akaratoskodni. Szeretném ha ezt a pénzt a rendelődre költenéd, és ha úgy jobb szívvel fogadod el, akkor fogd fel egy előlegként, mert ha szakemberre lesz szükségem szemérmetlenül hozzád fogok fordulni. Rendben van?
*Ugyan kedvesen mosolyog, de tekintete állhatatos, ellentmondást nem tűrően fúródik bele Intath zöld íriszeibe. Még kivárja a választ, mielőtt még kézen fogva vezetné a férfit puha és meleg ágyához, hogy ott végre megpihenhessenek.*
*Úgy tűnik Intathot jobban zavarja az a kis rendetlenség, mint Relaelt, aki láthatóan jobban el van foglalva az eszközökkel. A férfi ahogy átöleli megint elönti a melegség, karjaira rá is fekteti sajátjait, hogy véletlenül se jusson eszébe kibontakozni ebből, közben pedig nagy kíváncsi szemekkel pillant hátra válla felett, majd vissza, ahogy sorban elkezdi magyarázni az orvosi felszerelésének feladatait. Ő maga érdekesnek találja és igyekszik elképzelni munka közben a folyamatot, a mikénteken, így viszont ő is megállapítja magában, hogy ez valóban nem lehet egy szép és örömteli feladat. Bár az orvoslásnak nemes hivatás ellenére kevés ilyen része akad.
Egyre biztosabban kezdi kiérezni a férfi szavaiból, hogy nem annyira tetszik neki a téma, pedig korábban szívesen beszélt a szakmájáról. Úgy tűnik a műtés része tényleg kellemetlen lehet a számára, ez érthető is. Eszébe jutnak bátorító vigasztaló szavak, viszont bölcsen úgy dönt, hogy jobb nem pedzegetni a témát. Megfordul az ölelésben és a lehető legártatlanabb, bájos, már-már kislányos tekintetével pislog Intathra.*
- Nincs ezzel semmi baj, engem nem csak a kellemes oldalad érdekel. De persze nem erőltetem ha nem szeretnéd.
*Majd egy puszit nyom a férfi orrának hegyére. Nem akar rossz érzéseket hagyni az orvosban, jobb kedveli mikor pajzánul vigyorog rá.*
- Ó, majdnem elfelejtettem.
* Tekintetével ruháját keresi, majd amikor észreveszi gyorsan odapattan és kis kutakodás után egy szütyővel tér vissza, amit Intath Aldeis tenyerébe tesz és aminek 581 arany lapul a belsejében.
Kezével óvatosan rásimítja az orvos ujjait, lehetőleg így is tartva, hogy véletlenül se tudja visszaadni neki.*- Bízom benne, hogy most nem kezdesz el akaratoskodni. Szeretném ha ezt a pénzt a rendelődre költenéd, és ha úgy jobb szívvel fogadod el, akkor fogd fel egy előlegként, mert ha szakemberre lesz szükségem szemérmetlenül hozzád fogok fordulni. Rendben van?
*Ugyan kedvesen mosolyog, de tekintete állhatatos, ellentmondást nem tűrően fúródik bele Intath zöld íriszeibe. Még kivárja a választ, mielőtt még kézen fogva vezetné a férfit puha és meleg ágyához, hogy ott végre megpihenhessenek.*
4014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 21:23:55
Üzenet elküldve: 2018-12-03 21:23:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*A lány szavai ellenére Int nem túl büszke arra, ami ott a szobájában fogadja a lányt.*
~Legalább a ruhákat összeszedhettem volna.~
*Bizony nem szívesen mutatja meg ezt az oldalát a Relael-nek aki jó érzékkel odalép pont azokhoz az eszközökhöz amiket a doki még kevésbé tart érdemesnek a megnézésre.*
-Öhm. Ja. Ha műtök.
*Közben ő a ruháknak keres valami jó helyet. Megpróbálja a lány ruháit úgy kiteríteni, hogy ne gyűrődjenek. Majd oda is sétál a másikat hátulról átölelve és kapja a következő kellemetlen kérdést.*
-Hát... Ezek nem túl kedves vagy szép dolgok. Ugye ott a fűrész, meg azzal a késsel szoktam felvágni a felvágandó részeket. Ott a fogó ha valamit meg kell ragadni. Fogat vagy valami sebbe ágyazódott dolgot. Azt arra használom, hogy a sebet nyitva tartsam bizonyos műtéteknél. Azok meg úgynevezett kauterizáló vasak. Vagyis azokkal szoktam a sebeket elégetni. Nem szép.
*Tényleg nem az. A műtés azok közé a dolgok közé tartozik amiket nem lehet mutogatni. Nem túl úri vagy kedves dolog másokba forró vasakat nyomni. A lány kérdésére is csak zavartan vigyorog a doki.*
-Aranyos vagy, de ez nagyon csúnya munka. Sok a mocsok és a kín és munka közben nem vagyok ilyen. Hajlamos vagyok feszültté válni és kiabálni is.
*A lány szavai ellenére Int nem túl büszke arra, ami ott a szobájában fogadja a lányt.*
~Legalább a ruhákat összeszedhettem volna.~
*Bizony nem szívesen mutatja meg ezt az oldalát a Relael-nek aki jó érzékkel odalép pont azokhoz az eszközökhöz amiket a doki még kevésbé tart érdemesnek a megnézésre.*
-Öhm. Ja. Ha műtök.
*Közben ő a ruháknak keres valami jó helyet. Megpróbálja a lány ruháit úgy kiteríteni, hogy ne gyűrődjenek. Majd oda is sétál a másikat hátulról átölelve és kapja a következő kellemetlen kérdést.*
-Hát... Ezek nem túl kedves vagy szép dolgok. Ugye ott a fűrész, meg azzal a késsel szoktam felvágni a felvágandó részeket. Ott a fogó ha valamit meg kell ragadni. Fogat vagy valami sebbe ágyazódott dolgot. Azt arra használom, hogy a sebet nyitva tartsam bizonyos műtéteknél. Azok meg úgynevezett kauterizáló vasak. Vagyis azokkal szoktam a sebeket elégetni. Nem szép.
*Tényleg nem az. A műtés azok közé a dolgok közé tartozik amiket nem lehet mutogatni. Nem túl úri vagy kedves dolog másokba forró vasakat nyomni. A lány kérdésére is csak zavartan vigyorog a doki.*
-Aranyos vagy, de ez nagyon csúnya munka. Sok a mocsok és a kín és munka közben nem vagyok ilyen. Hajlamos vagyok feszültté válni és kiabálni is.
4013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 20:18:13
Üzenet elküldve: 2018-12-03 20:18:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Szereti a bókoló jelzőket, például a pimaszt, a jó kislányt vagy a beteg lotyót, ezek mindig megmelengetik lelkecskéjét, ezúttal is így történik, és rendes kópé módjára remekül szórakozik ezen. Tudja, sőt, érzi, hogy imádva van és imádja, hogy imádják. Jó, lehet az imádás túlzás, de a szeretve érzés esetében is megvan. A ruhák felszedésére is kap elismerő szavakat, bár nem érti miért, azért elégedetten bújik, hogy Intath tudtára adja kedvére való ez, szóval nyugodtan folytathatja.*
- Ó nem gond, én sem vagyok túl rendezett típus.
*Sosem zavarta igazán, függetlenül attól, hogy becsben tartott ékszereit és ruháit sosem dobálta össze-vissza, de minden másnak ott volt a helye ahol éppen lerakta, lehetett akár a föld is. Éppen ezért nem különösebben feszélyezi az amit lát, egyébként sem táncolni akar a szobában, hanem a takaró alatt megszárítkozni és megmelegedni. De előtte még jól szemügyre veszi a szárításra kitett eszközöket, miután a poharaknak és a bornak keres valami helyet ahova lerakhatja.*
- Úúú, ezek orvosi eszközök?
*Kérdezi, miközben lelkesen a szerszámokhoz szökken és közelebb hajol, hogy jobban szemügyre vegye őket, de nem ér hozzájuk, csak távolról szemlélődik. Kicsit mindig félt az ilyen dolgoktól, hiszen más beteg emberek is érintették, aztán sosem lehet tudni mi mennyire fertőző, Relael pedig félti a kis csinos életét.*
- Melyik mire való?
*Akkor is ha nyilvánvaló a válasz, de szeret kérdezni, mert akkor általában mások válaszolnak és Intath esetében még érdeklik is a szavai.*
- Jaj, ugye egyszer megengeded majd, hogy bent lehessek veled és segíthessek. Ugye?
*Csillogó szemekkel fordul az orvos felé és felkészül arra, hogy kicsit hízelegjen is, ha kell, de ez egy olyan élmény lenne, amit mindenképpen szeretne megtapasztalni majd.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Szereti a bókoló jelzőket, például a pimaszt, a jó kislányt vagy a beteg lotyót, ezek mindig megmelengetik lelkecskéjét, ezúttal is így történik, és rendes kópé módjára remekül szórakozik ezen. Tudja, sőt, érzi, hogy imádva van és imádja, hogy imádják. Jó, lehet az imádás túlzás, de a szeretve érzés esetében is megvan. A ruhák felszedésére is kap elismerő szavakat, bár nem érti miért, azért elégedetten bújik, hogy Intath tudtára adja kedvére való ez, szóval nyugodtan folytathatja.*
- Ó nem gond, én sem vagyok túl rendezett típus.
*Sosem zavarta igazán, függetlenül attól, hogy becsben tartott ékszereit és ruháit sosem dobálta össze-vissza, de minden másnak ott volt a helye ahol éppen lerakta, lehetett akár a föld is. Éppen ezért nem különösebben feszélyezi az amit lát, egyébként sem táncolni akar a szobában, hanem a takaró alatt megszárítkozni és megmelegedni. De előtte még jól szemügyre veszi a szárításra kitett eszközöket, miután a poharaknak és a bornak keres valami helyet ahova lerakhatja.*
- Úúú, ezek orvosi eszközök?
*Kérdezi, miközben lelkesen a szerszámokhoz szökken és közelebb hajol, hogy jobban szemügyre vegye őket, de nem ér hozzájuk, csak távolról szemlélődik. Kicsit mindig félt az ilyen dolgoktól, hiszen más beteg emberek is érintették, aztán sosem lehet tudni mi mennyire fertőző, Relael pedig félti a kis csinos életét.*
- Melyik mire való?
*Akkor is ha nyilvánvaló a válasz, de szeret kérdezni, mert akkor általában mások válaszolnak és Intath esetében még érdeklik is a szavai.*
- Jaj, ugye egyszer megengeded majd, hogy bent lehessek veled és segíthessek. Ugye?
*Csillogó szemekkel fordul az orvos felé és felkészül arra, hogy kicsit hízelegjen is, ha kell, de ez egy olyan élmény lenne, amit mindenképpen szeretne megtapasztalni majd.*
4012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:15:04
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:15:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
//Évszakváltás//
* Már egy hat telt el, mióta megérkeztek a tanyához. Denzack kedve ezalatt viszont semmit sem változott, talán inkább kissé keményebbé is vált, kissé kezd hasonlítani régi önmagához, mikor még nem volt semmi sem a hátsója alá tolva, mikor még a hátsóját is foggal-körömmel kellett védeni. A napi menetrend szinte már rutinszerűvé válik, szinte mindenki tudja a dolgát és a rendet. Reggeli, pakolás, indulás, nagyjából ennyi amit a sötételfnek észben kell tartania. A felfedező túrák során nem nagyon találnak említésre méltó dolgokat, így ezeket a monoton kalandozásokat, egy kis vadászattal fűszerezik meg néha-néha. A napirend ezúttal is ugyanaz. Megreggeliztek, neki álltak felnyergelni a lovakat, s amint Denzack kész lett a nyergeléssel, megborzongott. Bizony közeleg a hideg, s Denzack jól tudja, hogy az ilyen időkben kellemes a pattogó tűz. Eközben Lyz lép mellé. *
- Hm? Nincs semmi különös. Készen állok.
* Egy félmosolyt erőltet arcára, majd felpattan lovára, hogy újabb felfedező útra indulhassanak. *
//Évszakváltás//
* Már egy hat telt el, mióta megérkeztek a tanyához. Denzack kedve ezalatt viszont semmit sem változott, talán inkább kissé keményebbé is vált, kissé kezd hasonlítani régi önmagához, mikor még nem volt semmi sem a hátsója alá tolva, mikor még a hátsóját is foggal-körömmel kellett védeni. A napi menetrend szinte már rutinszerűvé válik, szinte mindenki tudja a dolgát és a rendet. Reggeli, pakolás, indulás, nagyjából ennyi amit a sötételfnek észben kell tartania. A felfedező túrák során nem nagyon találnak említésre méltó dolgokat, így ezeket a monoton kalandozásokat, egy kis vadászattal fűszerezik meg néha-néha. A napirend ezúttal is ugyanaz. Megreggeliztek, neki álltak felnyergelni a lovakat, s amint Denzack kész lett a nyergeléssel, megborzongott. Bizony közeleg a hideg, s Denzack jól tudja, hogy az ilyen időkben kellemes a pattogó tűz. Eközben Lyz lép mellé. *
- Hm? Nincs semmi különös. Készen állok.
* Egy félmosolyt erőltet arcára, majd felpattan lovára, hogy újabb felfedező útra indulhassanak. *
4011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 10:19:13
Üzenet elküldve: 2018-12-03 10:19:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*A doki elégedett és boldog és szeretve érzi magát. Tetszik neki a dolog. Alaposan körbe is lesz puszilgatva amin jót kuncog. Úgy néz ki jó tervet talált ki és ezt a lány szavakkal is megerősíti.*
-Rendben. Hoppá!
*Tartja meg a Relael-t és segíti ki a dézsából. Bár ez annyira biztos segítség, hogy ha az egyikük megcsúszna vinné a másikat is. Főleg mivel ahogy feláll a doki is megtapasztalja, hogy a két futam sokat kivett belőle. Ez a lány majdnem annyira lefárasztotta mint a lázongó városból való menekülés. Ha a műtétet nem számítjuk jobban is. Azért sikerül biztonságban kilépni a vízből neki is és ott már magabiztosan áll a lábán. A másik figyelmességén kedvesen mosolyog. Egy buksisimi is járna érte ha nem hangzana el a megjegyzés. Így Int csak elvigyorodik és meglegyinti egy kicsit a lány fenekét amolyan jelzésértékűként.*
-Kis pimasz.
*Bírja a csajszit. Persze nem lehet rá komolyabb panasza. Úgy felkapkodja a földről a ruhákat, hogy mint egy hivatásos házvezetőnő és már nyomja is az elf kezébe. Ez pedig tetszik Int-nek. Mikor ismét mellé pattan akkor meg is jegyzi a Relael-nek.*
-Rendben. És...Jó lány vagy te.
*Közli a véleményét amit lehet már kifejtett párszor, de most nem csak arra gondol, hogy miképp tudja széttenni a lábát hanem úgy egészében. Jó vele lenni. Majd nyitja is az ajtót és el is indul a szobája felé. Szerencsére az is itt van az emeleten.*
-Amúgy bocsi a rumliért. Nem volt még időm normálisan beköltözni. Ennél azért nagyobb rend szokott lenni.
*Vagyis amúgy sincs rend, de ennél azért nagyobb. Mikor kinyitja az ajtót a lány előtt látszik is miről beszélt. A zsákja ott a szoba egyik sarkába ledobva, a fonott kosara mellé. Néhány ruha is van a földön és egy fehér lepedő amin a doki "szerszámai"vannak sorban kipakolva mert száradni oda lettek téve. Ennek hála legalább nem véresek.*
*A doki elégedett és boldog és szeretve érzi magát. Tetszik neki a dolog. Alaposan körbe is lesz puszilgatva amin jót kuncog. Úgy néz ki jó tervet talált ki és ezt a lány szavakkal is megerősíti.*
-Rendben. Hoppá!
*Tartja meg a Relael-t és segíti ki a dézsából. Bár ez annyira biztos segítség, hogy ha az egyikük megcsúszna vinné a másikat is. Főleg mivel ahogy feláll a doki is megtapasztalja, hogy a két futam sokat kivett belőle. Ez a lány majdnem annyira lefárasztotta mint a lázongó városból való menekülés. Ha a műtétet nem számítjuk jobban is. Azért sikerül biztonságban kilépni a vízből neki is és ott már magabiztosan áll a lábán. A másik figyelmességén kedvesen mosolyog. Egy buksisimi is járna érte ha nem hangzana el a megjegyzés. Így Int csak elvigyorodik és meglegyinti egy kicsit a lány fenekét amolyan jelzésértékűként.*
-Kis pimasz.
*Bírja a csajszit. Persze nem lehet rá komolyabb panasza. Úgy felkapkodja a földről a ruhákat, hogy mint egy hivatásos házvezetőnő és már nyomja is az elf kezébe. Ez pedig tetszik Int-nek. Mikor ismét mellé pattan akkor meg is jegyzi a Relael-nek.*
-Rendben. És...Jó lány vagy te.
*Közli a véleményét amit lehet már kifejtett párszor, de most nem csak arra gondol, hogy miképp tudja széttenni a lábát hanem úgy egészében. Jó vele lenni. Majd nyitja is az ajtót és el is indul a szobája felé. Szerencsére az is itt van az emeleten.*
-Amúgy bocsi a rumliért. Nem volt még időm normálisan beköltözni. Ennél azért nagyobb rend szokott lenni.
*Vagyis amúgy sincs rend, de ennél azért nagyobb. Mikor kinyitja az ajtót a lány előtt látszik is miről beszélt. A zsákja ott a szoba egyik sarkába ledobva, a fonott kosara mellé. Néhány ruha is van a földön és egy fehér lepedő amin a doki "szerszámai"vannak sorban kipakolva mert száradni oda lettek téve. Ennek hála legalább nem véresek.*
4010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 09:29:27
Üzenet elküldve: 2018-12-03 09:29:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Elégedetten követi nyomon a folyamatot, ami lehet nem túl esztétikus a megszokott értelemben, mégis annyira természetes, ösztönös, hogy van benne valami szép, legalábbis a számára. Az ilyen őszinte, zsigerből érkező dolgok elragadtatják, ahogy az intenzív érzelmek is. Belőle ez a pillanat késztetést vált ki, hogy megcsókolja a férfit és ezt még meg is teszi mielőtt rajta pihenne.*
*Kedvére való számára Intath hangneme, valami olyat idéz számára, ami sosem volt neki és lassacskán kezd ráébredni, hogy mennyire szüksége lett volna rá és mennyire hiányolja még most is; mégpedig egy szerető, törődő férfiszerepet betöltő személy. Elsősorban apakép. Boldog is a választ illetően, egészen idillinek mondaná és meg is tudná szokni ezt a helyzetet. Örömét engedi is a felszínre törni, csillogó szemekkel és nagy mosollyal kezdi el végigpuszilgatni az orvos arcát.*
- Tökéletes.
*Válaszolja meg nagy sokára a neki feltett kérdést.*
- Menjünk is most! Még a végén teljesen kihűl a víz és megfázunk.
*Lelkesen indulna el, de nehézkesre sikerül a mozgás és a felegyenesedés, lábai azért még kicsit remegnek. Ha lehetőség van rá, akkor megkapaszkodik a férfiben, ha nem, akkor a dézsában. Közben felveszi a földről a korábban ledobott törölközőt és keres egyet magának is. Visszasétál az orvoshoz, és ha az engedi neki, akkor dereka köré csavarja az anyagot, persze előtte még egy gyors pillantást vet lefelé.*
- Járulékos veszteség.
*Drámaian sóhajt egyet, majd szélesen vigyorog saját megjegyzésén. Ugyanezt a mozdulatot megteszi magánál is, hiszen felöltözni nincs kedve, a szép ruhákat ugyan szereti, viszont a felszabadító érzést is mikor éppen nincs rajta semmi. Serényen nekilát ruháik összeszedésében, amit át is ad a férfinek, majd visszasiet a poharakért és a megmaradt borért.*
- Mehetünk.
*Toppan oda lelkesen partnere mellé, és ha tehetné belé karolna vagy megfogná a kezét, mint korábban, de most erre sajnos nincs lehetősége.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Elégedetten követi nyomon a folyamatot, ami lehet nem túl esztétikus a megszokott értelemben, mégis annyira természetes, ösztönös, hogy van benne valami szép, legalábbis a számára. Az ilyen őszinte, zsigerből érkező dolgok elragadtatják, ahogy az intenzív érzelmek is. Belőle ez a pillanat késztetést vált ki, hogy megcsókolja a férfit és ezt még meg is teszi mielőtt rajta pihenne.*
*Kedvére való számára Intath hangneme, valami olyat idéz számára, ami sosem volt neki és lassacskán kezd ráébredni, hogy mennyire szüksége lett volna rá és mennyire hiányolja még most is; mégpedig egy szerető, törődő férfiszerepet betöltő személy. Elsősorban apakép. Boldog is a választ illetően, egészen idillinek mondaná és meg is tudná szokni ezt a helyzetet. Örömét engedi is a felszínre törni, csillogó szemekkel és nagy mosollyal kezdi el végigpuszilgatni az orvos arcát.*
- Tökéletes.
*Válaszolja meg nagy sokára a neki feltett kérdést.*
- Menjünk is most! Még a végén teljesen kihűl a víz és megfázunk.
*Lelkesen indulna el, de nehézkesre sikerül a mozgás és a felegyenesedés, lábai azért még kicsit remegnek. Ha lehetőség van rá, akkor megkapaszkodik a férfiben, ha nem, akkor a dézsában. Közben felveszi a földről a korábban ledobott törölközőt és keres egyet magának is. Visszasétál az orvoshoz, és ha az engedi neki, akkor dereka köré csavarja az anyagot, persze előtte még egy gyors pillantást vet lefelé.*
- Járulékos veszteség.
*Drámaian sóhajt egyet, majd szélesen vigyorog saját megjegyzésén. Ugyanezt a mozdulatot megteszi magánál is, hiszen felöltözni nincs kedve, a szép ruhákat ugyan szereti, viszont a felszabadító érzést is mikor éppen nincs rajta semmi. Serényen nekilát ruháik összeszedésében, amit át is ad a férfinek, majd visszasiet a poharakért és a megmaradt borért.*
- Mehetünk.
*Toppan oda lelkesen partnere mellé, és ha tehetné belé karolna vagy megfogná a kezét, mint korábban, de most erre sajnos nincs lehetősége.*
4009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 00:14:07
Üzenet elküldve: 2018-12-03 00:14:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Valahogy ugyanúgy van Sheni is Lyzzel, mint az elf lány az elf fiúval. Egy csomó olyan dolgot váltanak ki egymásból, ami nem szokványos és ezzel mindkettőjük olyan területre téved, ahol még gyakorlatlanok és ettől sérülékenyek. Hisz, lám, korábban csaknem vége szakadt a szép délelőttnek. De most úgy tűnik, rendeződnek a dolgok.
Látja, hogy Lyzi a könnycsepp útját nézi és éppen azon izgul, hogy ettől vajon majd gyengének tartja-e a lány, amikor a csók megtörténik. Ugyan csak egy pillanat, egy rövid szívdobbanás és már el is válnak ajkaik, mégis olyan, mintha az örökkévalóságot érintették volna meg ketten.*
- Oh. *bukik ki ajkai közül a meglepettség és a öröm apró mementója, de megszólalni képtelen, csak nézi, ahogy Lyz eltávolodik tőle.*
- Nagyon szépen hangzott. *suttogja, ahogy megtalálja a hangját. Nyelnie kell, mert kiszáradt a torka és ő még beszélni szeretne. Egyre többet hallani azokból a minden bizonnyal varázserejű szavakból ősei nyelvén. És ha lehet, Lyz hangján.
Amikor újra hallja, szótagolva, mosolyognia kell. Annyira selymes, annyira puha az a szó, ahogy a lány mondja.*
- Értem. *köszörüli meg a torkát, hogy válaszoljon a kifejezésre, a tanított módon.*
- Mao-nnín. *mondja ki és nagyon büszke magára, amiért ilyen szépen kimondta.*
- Köszönöm. *mondja közös nyelven is.
Most, hogy ennyit tud és tanult, simán el tudna beszélgetni egy elffel is, ha kell. Legalábbis ebben a boldog pillanatban úgy érzi.*
- Nem tudom, én mit adhatnék neked cserébe. Kártyatrükkökön és apró stikliken kívül szinte semmiben sem vagyok kiemelkedően jó. *mondja szomorú mosollyal.*
//Íjászverseny//
*Valahogy ugyanúgy van Sheni is Lyzzel, mint az elf lány az elf fiúval. Egy csomó olyan dolgot váltanak ki egymásból, ami nem szokványos és ezzel mindkettőjük olyan területre téved, ahol még gyakorlatlanok és ettől sérülékenyek. Hisz, lám, korábban csaknem vége szakadt a szép délelőttnek. De most úgy tűnik, rendeződnek a dolgok.
Látja, hogy Lyzi a könnycsepp útját nézi és éppen azon izgul, hogy ettől vajon majd gyengének tartja-e a lány, amikor a csók megtörténik. Ugyan csak egy pillanat, egy rövid szívdobbanás és már el is válnak ajkaik, mégis olyan, mintha az örökkévalóságot érintették volna meg ketten.*
- Oh. *bukik ki ajkai közül a meglepettség és a öröm apró mementója, de megszólalni képtelen, csak nézi, ahogy Lyz eltávolodik tőle.*
- Nagyon szépen hangzott. *suttogja, ahogy megtalálja a hangját. Nyelnie kell, mert kiszáradt a torka és ő még beszélni szeretne. Egyre többet hallani azokból a minden bizonnyal varázserejű szavakból ősei nyelvén. És ha lehet, Lyz hangján.
Amikor újra hallja, szótagolva, mosolyognia kell. Annyira selymes, annyira puha az a szó, ahogy a lány mondja.*
- Értem. *köszörüli meg a torkát, hogy válaszoljon a kifejezésre, a tanított módon.*
- Mao-nnín. *mondja ki és nagyon büszke magára, amiért ilyen szépen kimondta.*
- Köszönöm. *mondja közös nyelven is.
Most, hogy ennyit tud és tanult, simán el tudna beszélgetni egy elffel is, ha kell. Legalábbis ebben a boldog pillanatban úgy érzi.*
- Nem tudom, én mit adhatnék neked cserébe. Kártyatrükkökön és apró stikliken kívül szinte semmiben sem vagyok kiemelkedően jó. *mondja szomorú mosollyal.*
4008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-03 00:09:14
Üzenet elküldve: 2018-12-03 00:09:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Játékuk a vége felé közelít. Int előadja az ilyenkor szokásos kérését aminek Relael eleget is tesz. Talán nem épp a legmacsóbb dolog, de Int szereti ha szorosan magához öleli őt ilyenkor a lány és nem csak azért mert így tud a lehető legnagyobb felületen érintkezni a partnerével hanem azért is mert biztonságot nyújt neki. Párat még lök a csípőjével a befejezés előtt mielőtt hirtelen az egész teste meg nem feszülne. Ha tudná, hogy a lány az arckifejezését nézi akkor biztos kellemetlenül érintené hisz ilyenkor nem szokás a legszebb pofákat vágni. Int se festhet túl jól a megfeszülő állkapcsával, a ráncokba futó szemöldökével és nyitott szájával amiből egy mély nyögés tör elő. Talán mintha épp tüsszenteni akarna. Aztán csak liheg. A szívverése szinte visszhangot ver a fülében. A lányt magához öleli és miközben hallja annak a mindenféle hangjait érzi ahogy a szíve szép lassan lecsillapodik és felveszi az átlagosan nyugodt ritmusát. A lány az új hangjával ismét megpendít pár húrt a doktorbácsiban. Úgy szólal meg mint ahogy a szánalomkeltő női betegeihez szokott. Kicsit apukás bár jobb szereti ha doktorbácsisnak gondolják.*
-Mondd csak édesem!
*Majd, ami kérdést kap... Hát nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el rajta. Ha a lány nem kérdez rá ő is célozgatott volna. Mert a saját fejében már rég ez volt tervezve. Megölelgeti hát Relael-t.*
-Awwww! Olyan aranyos vagy. Hát persze, hogy megengedem. Majd összebújunk és ha szeretnél még beszélgetünk is. Jó lesz?
*Mosolyog kedvesen a lányra.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Játékuk a vége felé közelít. Int előadja az ilyenkor szokásos kérését aminek Relael eleget is tesz. Talán nem épp a legmacsóbb dolog, de Int szereti ha szorosan magához öleli őt ilyenkor a lány és nem csak azért mert így tud a lehető legnagyobb felületen érintkezni a partnerével hanem azért is mert biztonságot nyújt neki. Párat még lök a csípőjével a befejezés előtt mielőtt hirtelen az egész teste meg nem feszülne. Ha tudná, hogy a lány az arckifejezését nézi akkor biztos kellemetlenül érintené hisz ilyenkor nem szokás a legszebb pofákat vágni. Int se festhet túl jól a megfeszülő állkapcsával, a ráncokba futó szemöldökével és nyitott szájával amiből egy mély nyögés tör elő. Talán mintha épp tüsszenteni akarna. Aztán csak liheg. A szívverése szinte visszhangot ver a fülében. A lányt magához öleli és miközben hallja annak a mindenféle hangjait érzi ahogy a szíve szép lassan lecsillapodik és felveszi az átlagosan nyugodt ritmusát. A lány az új hangjával ismét megpendít pár húrt a doktorbácsiban. Úgy szólal meg mint ahogy a szánalomkeltő női betegeihez szokott. Kicsit apukás bár jobb szereti ha doktorbácsisnak gondolják.*
-Mondd csak édesem!
*Majd, ami kérdést kap... Hát nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el rajta. Ha a lány nem kérdez rá ő is célozgatott volna. Mert a saját fejében már rég ez volt tervezve. Megölelgeti hát Relael-t.*
-Awwww! Olyan aranyos vagy. Hát persze, hogy megengedem. Majd összebújunk és ha szeretnél még beszélgetünk is. Jó lesz?
*Mosolyog kedvesen a lányra.*
4007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 23:01:02
Üzenet elküldve: 2018-12-02 23:01:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nehéz reggelek//
*Amv mindig megfogadja magának, hogy nem iszik a kelleténél többet, és ezt persze mindig el is felejti. A tegnap estéből nem sokra emlékszik. Öt pohár borig még vannak emlékei, de utána pár óra kiesés. A következő pedig már az, hogy egy férfi ágyba viszi.*
-Meg kell hagyni, annyira nem is volt rossz.
*Lazán ül a nyeregben és mikor lova megbotlik összerezzen.*
-Jól van! Jól van! Tudom! Ne haragudj, nem tehetek róla, hogy nem vagyok olyan tökéletes mint te Bakcs.
*A ló az ércelődésre hátra pillant és nagyot fúj. A lány erre felkuncog.*
-Nem mintha sok viszonyítási alapom lenne. *Csak azután kezdett el ilyen életet élni, hogy megszökött Amvenderialból. Előtte úgy óvták, még a nyári szellőtől is, mintha az bármikor elfújhatná. A családjára gondolva érzi, hogy szeme égni kezd.*
~Nem nem sírhatsz megint!~
*A ló ezt is rögtön érzékeli és lassítani kezd, már szinte megáll.*
-Köszönöm pajti! Tudom te sem vagy oda a mostani helyzetért, de nem mehetünk vissza.
*Megpaskolja a ló nyakát.*
-Csak arra számíthatunk, hogy szerencsések leszünk és történik valami bíztató.
*Amv mindig megfogadja magának, hogy nem iszik a kelleténél többet, és ezt persze mindig el is felejti. A tegnap estéből nem sokra emlékszik. Öt pohár borig még vannak emlékei, de utána pár óra kiesés. A következő pedig már az, hogy egy férfi ágyba viszi.*
-Meg kell hagyni, annyira nem is volt rossz.
*Lazán ül a nyeregben és mikor lova megbotlik összerezzen.*
-Jól van! Jól van! Tudom! Ne haragudj, nem tehetek róla, hogy nem vagyok olyan tökéletes mint te Bakcs.
*A ló az ércelődésre hátra pillant és nagyot fúj. A lány erre felkuncog.*
-Nem mintha sok viszonyítási alapom lenne. *Csak azután kezdett el ilyen életet élni, hogy megszökött Amvenderialból. Előtte úgy óvták, még a nyári szellőtől is, mintha az bármikor elfújhatná. A családjára gondolva érzi, hogy szeme égni kezd.*
~Nem nem sírhatsz megint!~
*A ló ezt is rögtön érzékeli és lassítani kezd, már szinte megáll.*
-Köszönöm pajti! Tudom te sem vagy oda a mostani helyzetért, de nem mehetünk vissza.
*Megpaskolja a ló nyakát.*
-Csak arra számíthatunk, hogy szerencsések leszünk és történik valami bíztató.
4006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 22:44:22
Üzenet elküldve: 2018-12-02 22:44:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Intath bizony jól sejti, hogy mi lesz a folytatás és milyen sors vár rá, ennek Relael igyekszik is eleget tenni és nem csalódást okozni. Nem igen szakad el a férfi ajkaitól, és úgy egyébként is végig igyekszik közel maradni hozzá amennyire lehet és nem akadályozza mozgásában. Ő sem szívesen szakad el az orvos ajkaitól, éppen csak akkor amikor már nagyon szükséges levegőt vennie, persze feladattal ellátott szája sem akadályozza abban, hogy szorgosan nyöszörögjön. Kicsit örül annak, mikor kellemesen mély hangján a férfi kívánságát Relael fülébe duruzsolja, ugyanis már jócskán elfáradtak lábai és bár a fájdalom leginkább motiválni szokta, de már szívesen venne rendesen is levegőt kapkodás helyett.
Eleget tesz tehát a kérésnek és örömmel karolja át teljesen, és még szorosabban a férfit, ami ugyan akadályozza valamelyest a mozgásban, de ezen a ponton túl talán már egy visszafogottabb tempó is elegendő partnerének. Úgy préseli magához, illetve saját magát az orvoshoz, mintha nem lenne holnap és ha igen, de akkor sem szeretne elszakadni tőle. Fáradtan hajtaná fejét a férfi vállára, de még nem, mert szeretné látni arcát örömének pillanatában és most lehetősége lehet rá egészen közelről szemügyre venni.
Ezt követően, ha minden annak rendje és módja szerint alakult jöhet a kimerültség, a hatalmas szuszogások, a lehajtott és megtámasztott feje, illetve halk fájdalmas nyögés sajgó combjai miatt. Érzi, hogy végleg elfogyott energiája, ez tehetetlenül ernyedt végtagjai is elárulják. Pár erőtlen puszit nyom a kulcscsont környékére, de leginkább csak pihegve pihenget.*
- Intath...
*Szólal meg halkan, kissé talán bátortalanul.*
- Nagyon elfáradtam és... nem bánnád ha veled aludnék? Megengednéd?
*Sokáig töltötte egyedül az éjszakákat és ténylegesen egyedül, pedig semmit sem szeret jobban annál, mikor valaki számára kedves mellé kucorodhat. Valaki, aki biztonságos jelent a számára. Kicsit fél is, hogy elutasítják, ami ha megtörténne nagyon szíven ütné.*
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Intath bizony jól sejti, hogy mi lesz a folytatás és milyen sors vár rá, ennek Relael igyekszik is eleget tenni és nem csalódást okozni. Nem igen szakad el a férfi ajkaitól, és úgy egyébként is végig igyekszik közel maradni hozzá amennyire lehet és nem akadályozza mozgásában. Ő sem szívesen szakad el az orvos ajkaitól, éppen csak akkor amikor már nagyon szükséges levegőt vennie, persze feladattal ellátott szája sem akadályozza abban, hogy szorgosan nyöszörögjön. Kicsit örül annak, mikor kellemesen mély hangján a férfi kívánságát Relael fülébe duruzsolja, ugyanis már jócskán elfáradtak lábai és bár a fájdalom leginkább motiválni szokta, de már szívesen venne rendesen is levegőt kapkodás helyett.
Eleget tesz tehát a kérésnek és örömmel karolja át teljesen, és még szorosabban a férfit, ami ugyan akadályozza valamelyest a mozgásban, de ezen a ponton túl talán már egy visszafogottabb tempó is elegendő partnerének. Úgy préseli magához, illetve saját magát az orvoshoz, mintha nem lenne holnap és ha igen, de akkor sem szeretne elszakadni tőle. Fáradtan hajtaná fejét a férfi vállára, de még nem, mert szeretné látni arcát örömének pillanatában és most lehetősége lehet rá egészen közelről szemügyre venni.
Ezt követően, ha minden annak rendje és módja szerint alakult jöhet a kimerültség, a hatalmas szuszogások, a lehajtott és megtámasztott feje, illetve halk fájdalmas nyögés sajgó combjai miatt. Érzi, hogy végleg elfogyott energiája, ez tehetetlenül ernyedt végtagjai is elárulják. Pár erőtlen puszit nyom a kulcscsont környékére, de leginkább csak pihegve pihenget.*
- Intath...
*Szólal meg halkan, kissé talán bátortalanul.*
- Nagyon elfáradtam és... nem bánnád ha veled aludnék? Megengednéd?
*Sokáig töltötte egyedül az éjszakákat és ténylegesen egyedül, pedig semmit sem szeret jobban annál, mikor valaki számára kedves mellé kucorodhat. Valaki, aki biztonságos jelent a számára. Kicsit fél is, hogy elutasítják, ami ha megtörténne nagyon szíven ütné.*
4005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 17:28:15
Üzenet elküldve: 2018-12-02 17:28:15
![>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11217_1530203834_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A magányosok útja //
*Kezdi úgy érezni, hogy talán érdemes lenne átgondolnia azt a végtelen türelmét, amiről azt gondolta, hogy létezik. Egyre jobban bosszantja Umon viselkedése, főleg mert nem tudja minek betudni, és ha valamit nem ért, akkor az idegesíti. Bár a barátja, és ehhez tartja is magát azért annyira nem ismeri őt, éppen ezért nyugtalansággal is tölti el az, amit a férfi művel, szíve szerint menekülne belőle. Mindenesetre hidegvérét továbbra is megőrzi.
Az érintés most kifejezetten kellemetlenül is érinti, összehúzza magát tőle. Még el is nézné, ha nem lenne tovább fokozva.*
- Ne érj hozzám! Közben eszébe jut, hogy lehet azért ez túl durva és még gyorsan hozzáfűzi. Kérlek.
*Elvégre Umon a barátja, akkor is ha most nem ismer rá, de majd talán megérti és megtudják ezt beszélni. Bízik ebben. Lesöpörné a hátára simult kézfejet, de már kettő lesz belőlük, ezért sóhajtva feláll helyéről – ha tud – és ezzel kiszabadítva magát ebből a kényelmetlen helyzetből.*
- Veszélyes?
*Tekintetét oda fordítja, ahova Umon is néz és állítólag lapul valami.*
- Igazad van, biztosan az.
*Néz, de nem lát semmit, helyette inkább elkacagja magát.*
- Nem látok semmit, de megyek inkább megnézem közelebbről. Kedvet kaptam a sétához, ha már ilyen veszélyes hely ez itt.
*Magabiztosan meg is fordul tengelye körül és elindul. Tisztában van vele, hogy az erdő éjszaka miket rejthet, de ugyan mi veszítenivalója van? Az élete, tehát semmi. Hirtelen szórakozottá vált és láthatóan jobb kedvvel, valamint igencsak magabiztosan indul neki a koromfekete bozótnak, ami nyurga lépteinek köszönhetően szélsebesen közelít. Meggondolatlan? Igen, de kicsit túlterhelt is lelkileg, és szeretne már megpihenni végre.*
*Kezdi úgy érezni, hogy talán érdemes lenne átgondolnia azt a végtelen türelmét, amiről azt gondolta, hogy létezik. Egyre jobban bosszantja Umon viselkedése, főleg mert nem tudja minek betudni, és ha valamit nem ért, akkor az idegesíti. Bár a barátja, és ehhez tartja is magát azért annyira nem ismeri őt, éppen ezért nyugtalansággal is tölti el az, amit a férfi művel, szíve szerint menekülne belőle. Mindenesetre hidegvérét továbbra is megőrzi.
Az érintés most kifejezetten kellemetlenül is érinti, összehúzza magát tőle. Még el is nézné, ha nem lenne tovább fokozva.*
- Ne érj hozzám! Közben eszébe jut, hogy lehet azért ez túl durva és még gyorsan hozzáfűzi. Kérlek.
*Elvégre Umon a barátja, akkor is ha most nem ismer rá, de majd talán megérti és megtudják ezt beszélni. Bízik ebben. Lesöpörné a hátára simult kézfejet, de már kettő lesz belőlük, ezért sóhajtva feláll helyéről – ha tud – és ezzel kiszabadítva magát ebből a kényelmetlen helyzetből.*
- Veszélyes?
*Tekintetét oda fordítja, ahova Umon is néz és állítólag lapul valami.*
- Igazad van, biztosan az.
*Néz, de nem lát semmit, helyette inkább elkacagja magát.*
- Nem látok semmit, de megyek inkább megnézem közelebbről. Kedvet kaptam a sétához, ha már ilyen veszélyes hely ez itt.
*Magabiztosan meg is fordul tengelye körül és elindul. Tisztában van vele, hogy az erdő éjszaka miket rejthet, de ugyan mi veszítenivalója van? Az élete, tehát semmi. Hirtelen szórakozottá vált és láthatóan jobb kedvvel, valamint igencsak magabiztosan indul neki a koromfekete bozótnak, ami nyurga lépteinek köszönhetően szélsebesen közelít. Meggondolatlan? Igen, de kicsit túlterhelt is lelkileg, és szeretne már megpihenni végre.*
4004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 11:17:46
Üzenet elküldve: 2018-12-02 11:17:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál//
*Lyz valamelyest megnyugszik, amikor látja a földről felkelő Denzackot, és láthatóan nincs nagy baja. Azon kívül, hogy a szokásosnál is morcosabb.
Bent a kunyhóban aztán mindenki annak rendje szerint megreggeliznek. Addigra Sadmyr is végez a lovakkal, ők pedig pakolnak maguknak némi útravalót a nyeregtáskába. Első nap Lyz nem is akar túl messzire merészkedni. Nem úgy a következő napok alatt. Mindig egyre távolabb, távolabb.*
//Egy hattal később//
//Évszakváltás//
*Néhány nap elteltével, a közvetlen környékről elég szép képet kapnak, de a felfedezősdi minden nappal folytatódik, és egyre tovább is nyúlik.
Hasonló céllal ébred Lyz ezen a reggelen is. És a jól bevett mozzanatokat zongorázza végig a teendőket.
Kúthideg víznél mosdik meg, majd reggelizik a többiekkel, aztán nyeregtáskába pakol. Néhány felfedező körút persze vadászatba torkollik, hisz Banya ellátmánya sem tarthat örökké, azt pedig nem árt pótolni. Szerencse két férfiember mellett vadat lőni, így ő is kiveszi a részét az elejtésből, ők pedig haza tudják cipelni, mint a minap azt az őzet.
Tae gondozásában a növények is szépen megszokhatták az új környezetet, és a tapasztalt kertész bizony nagyon is odaadóan törődik a különféle zölddel.
Amint a hidegebb idő beköszönt, Lyz előhalássza vászoningére a vastagabb kabátkáját, hajnalban pedig még néha prémes belsejű mellényét is magára ölti.
Komótosan gombolgatja a fa gombokat ma reggel is Boyta mellett állva, mielőtt ellenőrizné a csatokat a négylábún.*
- Minden kész? Indulhatunk? *kérdezi.
Mielőtt azonban lóra kapa, Denzack mellé lép.*
- Minden rendben Jayzion? Komor vagy mostanában. Zavar valami?
*Lyz úgy érzi mielőtt indulnának meg kellene beszélni, már ha valós a feltételezése. Ha pedig nem az, akkor csak örül, de a fáról huppanás óta olyan furcsának érzi a mélységit. Ám könnyen lehet az is, hogy csak neki van lelkiismeret furdalása, hogy akkor nem volt együttérzőbb, és azonnal a feladathoz parancsolt mindenkit.*
*Lyz valamelyest megnyugszik, amikor látja a földről felkelő Denzackot, és láthatóan nincs nagy baja. Azon kívül, hogy a szokásosnál is morcosabb.
Bent a kunyhóban aztán mindenki annak rendje szerint megreggeliznek. Addigra Sadmyr is végez a lovakkal, ők pedig pakolnak maguknak némi útravalót a nyeregtáskába. Első nap Lyz nem is akar túl messzire merészkedni. Nem úgy a következő napok alatt. Mindig egyre távolabb, távolabb.*
//Egy hattal később//
//Évszakváltás//
*Néhány nap elteltével, a közvetlen környékről elég szép képet kapnak, de a felfedezősdi minden nappal folytatódik, és egyre tovább is nyúlik.
Hasonló céllal ébred Lyz ezen a reggelen is. És a jól bevett mozzanatokat zongorázza végig a teendőket.
Kúthideg víznél mosdik meg, majd reggelizik a többiekkel, aztán nyeregtáskába pakol. Néhány felfedező körút persze vadászatba torkollik, hisz Banya ellátmánya sem tarthat örökké, azt pedig nem árt pótolni. Szerencse két férfiember mellett vadat lőni, így ő is kiveszi a részét az elejtésből, ők pedig haza tudják cipelni, mint a minap azt az őzet.
Tae gondozásában a növények is szépen megszokhatták az új környezetet, és a tapasztalt kertész bizony nagyon is odaadóan törődik a különféle zölddel.
Amint a hidegebb idő beköszönt, Lyz előhalássza vászoningére a vastagabb kabátkáját, hajnalban pedig még néha prémes belsejű mellényét is magára ölti.
Komótosan gombolgatja a fa gombokat ma reggel is Boyta mellett állva, mielőtt ellenőrizné a csatokat a négylábún.*
- Minden kész? Indulhatunk? *kérdezi.
Mielőtt azonban lóra kapa, Denzack mellé lép.*
- Minden rendben Jayzion? Komor vagy mostanában. Zavar valami?
*Lyz úgy érzi mielőtt indulnának meg kellene beszélni, már ha valós a feltételezése. Ha pedig nem az, akkor csak örül, de a fáról huppanás óta olyan furcsának érzi a mélységit. Ám könnyen lehet az is, hogy csak neki van lelkiismeret furdalása, hogy akkor nem volt együttérzőbb, és azonnal a feladathoz parancsolt mindenkit.*
4003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 09:56:38
Üzenet elküldve: 2018-12-02 09:56:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kis tanyánál reggel//
*Monsotor elveszi Lyztől a fatányéron neki felszolgált reggelit és nekiáll a reggeli elfogyasztásának, de amint elkezdhette volna, mintha egy leeső dolog vagy személy huppanását hallaná, és ezek szerint nem csak ő hallja, mert Lyz is felfigyel, meg is kérdezi hogy hallotta-e ő is. Erre válaszul bólint, de az óriás nem tudhatta mi lehet ez, így letette tányérját és az elf lány után indult. Amint kiértek, a fáról leeső személyt, Jaziont. Lyz már teszi is fel a kérdést felé, így fölöslegesnek tartja megint feltenni ugyanazt a kérdést. A sötételf hangneméből és szavaiból leginkább a düh érződött. Mons bemegy amint megbizonyosodott arról, hogy Denzack jól van amúgy a lila és zöld foltokat kivéve. Az óriás visszaül a kemence elé és elfogyasztja a reggelijét*
A hozzászólás írója (Monsotor Sonnalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 10:25:38
*Monsotor elveszi Lyztől a fatányéron neki felszolgált reggelit és nekiáll a reggeli elfogyasztásának, de amint elkezdhette volna, mintha egy leeső dolog vagy személy huppanását hallaná, és ezek szerint nem csak ő hallja, mert Lyz is felfigyel, meg is kérdezi hogy hallotta-e ő is. Erre válaszul bólint, de az óriás nem tudhatta mi lehet ez, így letette tányérját és az elf lány után indult. Amint kiértek, a fáról leeső személyt, Jaziont. Lyz már teszi is fel a kérdést felé, így fölöslegesnek tartja megint feltenni ugyanazt a kérdést. A sötételf hangneméből és szavaiból leginkább a düh érződött. Mons bemegy amint megbizonyosodott arról, hogy Denzack jól van amúgy a lila és zöld foltokat kivéve. Az óriás visszaül a kemence elé és elfogyasztja a reggelijét*
A hozzászólás írója (Monsotor Sonnalis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.02 10:25:38
4002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 06:49:41
Üzenet elküldve: 2018-12-02 06:49:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1446
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int egy érdekes jelenség. A női nem legnagyobb kedvelője, mégis nekik okozta a legtöbb csalódást, de valahogy mégse lehet rá haragudni. Ez pedig részben annak köszönhető, hogy kitanulta ügyesen forgatni a szavakat. Bár időnként a "Rojtosra baszlak!" is pozitív visszajelzéseket szokott néhány nőből kiváltani, mégiscsak szebb a "Ki akarlak élvezni.". Int meg mint már kifejtette ad az ilyesmire. Ahogy arra is, hogy miképp tud ő is örömet okozni a partnerének úgy, hogy közben neki is jó legyen. Ezt a több érzékszervet is bevonni dolgot szívesen szokta játszani. Főleg mivel sokkal jobban meg tudja ismerni a másik testét általa és a visszajelzésekből ahogy következtet jól csinálja. Érzi a türelmetlenséget, de most rajta a sor, hogy nyújtsa a játékot. Relael reakciói tetszenek neki. Az a reszketeg sóhaj és ahogy végigsimít a testén. Ez az a nő akire szüksége volt, hogy ismét a régi legyen. Rég nem vigyorgott ennyit. Mármint őszintén, józanul. Mikor a lány veszi át a kezdeményezést a doki keze, ami továbbra is a bokán és a combon játszadozott időnkét a fenékre tévedve, most visszatér a lány hátához, hogy azt simogassa persze továbbra is meglátogatva a csípőnek és a fenéknek a környékét. A sóhajtásra pedig most Int-en van a sor mikor a lány a két legérzékenyebb pontján kezd el játszadozni. Majd mikor a doki a nyaka körül érzi a Relael karjait és várja, hogy végre mindkettejüknek jó legyen akkor rá kell jönnie, hogy még folytatódik kicsit a játszadozás. Persze nem tudna ezért megharagudni.*
-Oh, te lány!
*Hogy milyen dicséretet vagy bókot akart ez után mondani a doki, azt még maga sem tudja, de úgy érzi, hogy ennyi is elég volt és majd érti a másik. Nem kell mindig kimondani a dolgokat. Szerencsére nem kell sokat várni és megtörténik a várva várt. Int felnyög majd mikor megérzi a lány karmait felszisszen. Talán panaszt is emelne, de a zöld szemek amikkel szembe találja magát szinte szó szerint felfalják. Fel is kuncog a lány hevességén.*
~Úgy tűnik meg leszek baszva.~
*Kicsit sincs persze ellenére a dolog. Sőt! Élvezi. Melyik férfi ne élvezné ha egy Relael típusú nő így vágyna rá. A csók is csak fokozza a vágyát. Most azért észreveszi a hirtelen hangulatváltásokat. De más korra hagyja, hogy elgondolkozzon rajta. Ahogy a lány adja a ritmust ő is igyekszik felvenni a tempót. Ha pedig Relael is vadul ő se fog elmaradni ebben. A másik ajkaitól nem nagyon igyekszik elszakadni. Csonka karjával szorosan öleli őt míg másikkal nem túl finoman szánt végig körmeivel a lány hátán. Mikor szóhoz jut már az "Igen." és az "Olyan jó vagy." mellé gyakran keveredik Relael neve is. Int imádja a helyzetet. A víz hangját és ahogy a másik nedves haja hozzá tapad. Mikor pedig érzi, hogy közelít a befejezéshez akkor úgy, hogy az
a hangjában is érződik búg a lány fülébe.*
-Ölelj! Ölelj szorosan!
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Int egy érdekes jelenség. A női nem legnagyobb kedvelője, mégis nekik okozta a legtöbb csalódást, de valahogy mégse lehet rá haragudni. Ez pedig részben annak köszönhető, hogy kitanulta ügyesen forgatni a szavakat. Bár időnként a "Rojtosra baszlak!" is pozitív visszajelzéseket szokott néhány nőből kiváltani, mégiscsak szebb a "Ki akarlak élvezni.". Int meg mint már kifejtette ad az ilyesmire. Ahogy arra is, hogy miképp tud ő is örömet okozni a partnerének úgy, hogy közben neki is jó legyen. Ezt a több érzékszervet is bevonni dolgot szívesen szokta játszani. Főleg mivel sokkal jobban meg tudja ismerni a másik testét általa és a visszajelzésekből ahogy következtet jól csinálja. Érzi a türelmetlenséget, de most rajta a sor, hogy nyújtsa a játékot. Relael reakciói tetszenek neki. Az a reszketeg sóhaj és ahogy végigsimít a testén. Ez az a nő akire szüksége volt, hogy ismét a régi legyen. Rég nem vigyorgott ennyit. Mármint őszintén, józanul. Mikor a lány veszi át a kezdeményezést a doki keze, ami továbbra is a bokán és a combon játszadozott időnkét a fenékre tévedve, most visszatér a lány hátához, hogy azt simogassa persze továbbra is meglátogatva a csípőnek és a fenéknek a környékét. A sóhajtásra pedig most Int-en van a sor mikor a lány a két legérzékenyebb pontján kezd el játszadozni. Majd mikor a doki a nyaka körül érzi a Relael karjait és várja, hogy végre mindkettejüknek jó legyen akkor rá kell jönnie, hogy még folytatódik kicsit a játszadozás. Persze nem tudna ezért megharagudni.*
-Oh, te lány!
*Hogy milyen dicséretet vagy bókot akart ez után mondani a doki, azt még maga sem tudja, de úgy érzi, hogy ennyi is elég volt és majd érti a másik. Nem kell mindig kimondani a dolgokat. Szerencsére nem kell sokat várni és megtörténik a várva várt. Int felnyög majd mikor megérzi a lány karmait felszisszen. Talán panaszt is emelne, de a zöld szemek amikkel szembe találja magát szinte szó szerint felfalják. Fel is kuncog a lány hevességén.*
~Úgy tűnik meg leszek baszva.~
*Kicsit sincs persze ellenére a dolog. Sőt! Élvezi. Melyik férfi ne élvezné ha egy Relael típusú nő így vágyna rá. A csók is csak fokozza a vágyát. Most azért észreveszi a hirtelen hangulatváltásokat. De más korra hagyja, hogy elgondolkozzon rajta. Ahogy a lány adja a ritmust ő is igyekszik felvenni a tempót. Ha pedig Relael is vadul ő se fog elmaradni ebben. A másik ajkaitól nem nagyon igyekszik elszakadni. Csonka karjával szorosan öleli őt míg másikkal nem túl finoman szánt végig körmeivel a lány hátán. Mikor szóhoz jut már az "Igen." és az "Olyan jó vagy." mellé gyakran keveredik Relael neve is. Int imádja a helyzetet. A víz hangját és ahogy a másik nedves haja hozzá tapad. Mikor pedig érzi, hogy közelít a befejezéshez akkor úgy, hogy az
a hangjában is érződik búg a lány fülébe.*
-Ölelj! Ölelj szorosan!
4001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2018-12-02 03:23:43
Üzenet elküldve: 2018-12-02 03:23:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 823
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
// Intath Aldeis //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi körmeit megérezve érzékeny bőrén önkéntelenül nagyot sóhajt és kicsit meg is remeg a feltörni akaró vágytól. Fogait összeszorítja, mielőtt kedve támadna harapni vagy felgyorsítani az eseményeket, és mint eddig is, most is olyan választ kap, ami több mint kielégítő. A bókok megteszik a hatásukat és arcára elégedettség ül ki, bár ezt Intath sajnos nem láthatja. A testét bejáró kézfej éppen olyan kellemes, mint eddig is, bizonyos pontokon pedig konkrétabb visszajelzést is ad a libabőrön túl, mégpedig megránduló izmokat.*
- Ühüm, folytasd csak.
*Fejét továbbra is egy elégedett mosollyal arcán hajtja hátra mikor az orvos hajához közelít és ezzel ismételten felkínálja nyakát, ami nagyon szereti ha foglalkoznak vele. Sóhajai egyre inkább türelmetlenségről árulkodnak, illetve amint Intath ajka elérik az áhított területet reszketegen fújja ki a levegőt. Biztos benne, hogy egykori kalóz életmódjából fakadóan ilyen ügyes, ez alátámasztja azt a tapasztalatát is, hogy általában a bűnös életűek nagyon jól értik a dolgukat.
Sajnos nem a türelméről híres, és nem szeret senkit megváratni, arról nem is beszélve, hogy Relaelt cseppet sem nehéz hangulatba hozni. Ha lehetősége van rá, akkor pedig átveszi a vezető szerepet. Karját a férfi mellkasára simítja, először csak bejárva testének részleteit, az izmok találkozásánál keletkező árkokat megrajzolja, majd határozott gyengédséggel hátrébb tolja a dokit. Ezúttal ő hajol közelebb, hogy eljátszadozzon Intath fülcimpájával miközben egyik karja lecsúszik maguk közé, hogy a víz alatt lévő területek is megfelelő törődést kapjanak. A fentebb említett türelmetlenségből fakadóan ez nem tart túl sokáig és felegyenesedik, karjait újra az orvos vállára helyezi, enyhén átölelve annak nyakát. Egyedül csípője mozdul, de még nem adva meg azt a pillanatot, amit partnere valószínűleg nagyon várhat már. Még annyi önuralma maradt, hogy kicsit gyönyörködjön találkozásukban és megfűszerezze pár látványos csípőmozgással. Ezt valószínűleg Relael sokkal jobban élvezi, de ennyi önzés szerinte jár neki, annak ellenére is, hogy Intath minden kérésének habozás nélkül eleget tesz és a kedvbében jár.
Végül újra lenyúl, ezúttal már határozott szándékkal, hogy igazítson magukon és lassan ráereszkedjen Intathra. Fejét hátravetve, szemhéjait lezárva nyög fel, fent maradt karja az orvos lapockája környékébe mar bele ezúttal minden finomság nélkül. Ahogy zöldjei újra láthatóvá válnak már egészen másképp néznek partnerére, olyan fesztelen vadsággal, mintha itt rögtön szeretné elfogyasztani az orvost egészen az utolsó véres kis cafatig. Most ő kezdeményez csókot, és ha megkapja, akkor minden korábbinál hevesebbet nyújt, miközben lassan de egyre fokozódó ritmusban nekikezd szenvedélyes táncának.*
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi körmeit megérezve érzékeny bőrén önkéntelenül nagyot sóhajt és kicsit meg is remeg a feltörni akaró vágytól. Fogait összeszorítja, mielőtt kedve támadna harapni vagy felgyorsítani az eseményeket, és mint eddig is, most is olyan választ kap, ami több mint kielégítő. A bókok megteszik a hatásukat és arcára elégedettség ül ki, bár ezt Intath sajnos nem láthatja. A testét bejáró kézfej éppen olyan kellemes, mint eddig is, bizonyos pontokon pedig konkrétabb visszajelzést is ad a libabőrön túl, mégpedig megránduló izmokat.*
- Ühüm, folytasd csak.
*Fejét továbbra is egy elégedett mosollyal arcán hajtja hátra mikor az orvos hajához közelít és ezzel ismételten felkínálja nyakát, ami nagyon szereti ha foglalkoznak vele. Sóhajai egyre inkább türelmetlenségről árulkodnak, illetve amint Intath ajka elérik az áhított területet reszketegen fújja ki a levegőt. Biztos benne, hogy egykori kalóz életmódjából fakadóan ilyen ügyes, ez alátámasztja azt a tapasztalatát is, hogy általában a bűnös életűek nagyon jól értik a dolgukat.
Sajnos nem a türelméről híres, és nem szeret senkit megváratni, arról nem is beszélve, hogy Relaelt cseppet sem nehéz hangulatba hozni. Ha lehetősége van rá, akkor pedig átveszi a vezető szerepet. Karját a férfi mellkasára simítja, először csak bejárva testének részleteit, az izmok találkozásánál keletkező árkokat megrajzolja, majd határozott gyengédséggel hátrébb tolja a dokit. Ezúttal ő hajol közelebb, hogy eljátszadozzon Intath fülcimpájával miközben egyik karja lecsúszik maguk közé, hogy a víz alatt lévő területek is megfelelő törődést kapjanak. A fentebb említett türelmetlenségből fakadóan ez nem tart túl sokáig és felegyenesedik, karjait újra az orvos vállára helyezi, enyhén átölelve annak nyakát. Egyedül csípője mozdul, de még nem adva meg azt a pillanatot, amit partnere valószínűleg nagyon várhat már. Még annyi önuralma maradt, hogy kicsit gyönyörködjön találkozásukban és megfűszerezze pár látványos csípőmozgással. Ezt valószínűleg Relael sokkal jobban élvezi, de ennyi önzés szerinte jár neki, annak ellenére is, hogy Intath minden kérésének habozás nélkül eleget tesz és a kedvbében jár.
Végül újra lenyúl, ezúttal már határozott szándékkal, hogy igazítson magukon és lassan ráereszkedjen Intathra. Fejét hátravetve, szemhéjait lezárva nyög fel, fent maradt karja az orvos lapockája környékébe mar bele ezúttal minden finomság nélkül. Ahogy zöldjei újra láthatóvá válnak már egészen másképp néznek partnerére, olyan fesztelen vadsággal, mintha itt rögtön szeretné elfogyasztani az orvost egészen az utolsó véres kis cafatig. Most ő kezdeményez csókot, és ha megkapja, akkor minden korábbinál hevesebbet nyújt, miközben lassan de egyre fokozódó ritmusban nekikezd szenvedélyes táncának.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389