//Álomképek//
*Elmosolyodik, ahogy Ortast hallgatja, aki szépen sorba fűzi napi teendőiket. Az ember nem is gondolná, mennyire megnyugtatóak ezek a dolgok. Ha tovább engedné ezeket az érzéseket, talán bele is pityeredne. Nem lesz nehéz mesélnie magáról, hiszen az a hely tele van emlékekkel. Ami különös, hogy most egy cseppet sem fél attól, hogy megbolygatva őket majd kikezdi az a sajgás, ahogy oly sokszor. Most valahogy vigasztalják, támogatják és körülölelik ezek az emlékek. Örül neki, hogy megoszthatja őket.*
- A patak túl kicsike a fürdésre. És a tó is szörnyen fagyos ilyenkor *simítja másik tenyerét is Ortas kezére. Érzi, hogy történik valami a férfiban, valami, ami úgy gomolyog elő, mint egy lángoló város fekete füstkoronája. Épp ezért igyekszik elébe menni. Elterelni érintéssel, szelíd mosollyal. Most még.* - De van dézsa. Míg kitavaszodik, megteszi az is, nem?
*Ám a felsorolás mindezek mellett elkezdi böködni a gyakorlatiasság ujjával. Csak most ébred rá, hogy mennyire felkészületlenül indította útnak magukat. Bár sok minden maradt a házban, de se pityóka, se hagyma, se szalonna, se liszt. De talán még szappan sincs, hogy mosni tudjon magukra. Emiatt aztán egyre idegesebben kezdi rágni az ajkát és Ortas kezét is mind jobban szorítja.*
- Meg kell állnunk a tanyáknál *torpan meg szinte kétségbeesetten.* - Muszáj pár dolgot beszereznem, különben az a reggeli sózott üres tányér lesz.
*Hirtelen annyi mindent összevásárolna, hogy egy kisebb szekeret is megtöltene, de nyilván annyi mindent nem fognak tudni elvinni. Persze ha tudnak vadászni, az sokat javít majd a dolgokon. Kallan és Narr bácsikája annak idején lőttek szarvast és vadkant is olykor. De ő legfeljebb nyulat tud majd fogni vagy fácánt hurokcsapdával. Ismer néhány növényt, aminek ehető a gumója és van pár gombafajta is, ami még ilyenkor is terem. Bizony, nagyon is helye lesz azoknak a sétáknak, ha nem akarnak éhkoppon maradni a télen. Mert amint beállnak a fagyok, a gombák se nőnek és a föld is túl kemény lesz, hogy bármit kiássanak.*