//Érkezés//
*Gyönyörű barna lovak vágtája veri fel a kereskedők útjának porát. Büszke vágta ez s egyben félelmetes is, ahogyan ezek a gyönyörű állatok erőteljesen, vadul vágtáznak, és patáik alatt nincs élőlény mi életben marad. A lovak mögé szekeret kötöttek, melynek rakománya kelmékből, kencékből, és jóféle főzetekből áll. Ezen kívül a szekér elején ül a hajtó, aki időnként ostorával a lovak mellé csap, hogy azok nehogy lassítsanak. Ezzel diktálja az iramot, hergeli a két hatalmas állatot. A hajtón kívül, két tagbaszakadt rakodó legény áll a szekér végébe, akik nem épp udvarlásnak szánt érintéssel megragadják Nomac-ot hóna alatt, jelezve hogy itt a végállomás.*
-Hé.. komáim.. töee nem viszed innen a kezedet?! Uhh.. nagyon kellemes az érintésed. Egészen beleborzongok.. mindig is szerettem amikor belevájták a bőrömbe mások a karmaikat és úgy szorították a testrészeimet hogy utána biztos pár napig bekékült a helye...
*Mondja az egyik legénynek, és igyekszik tartani magát, mert a legények egy pillanatig se titkolják hogy menet közben ki akarják dobni a szekérből Nomacot.*
- Eddig se voltatok valami szószátyárok, de látni véltem némi esélyt a barátkozásra, sőt.. ha nagyon rendesen viselkedtetek volna akár be is csókolhattatok volna mind a ketten, de most ezzel az erőszakos viselkedéssel végleg elvágtátok magatokat... úgyhogy... na.. engedjetek csak el de villámgyorsan amíg finom vagyok és nőies!!
*Parancsol rá a két legényre mert mostmár tényleg elvesztette a türelmét. Nem kell őt taszigálni... nem holmi kőről, vagy egy adag fáról beszélünk. Hanem Nomac Larr-ról, aki köztudottan nagy dumás, ravasz róka hírében áll. És a rossz nyelvek szerint, nem is egy férjet szarvazott már fel, hanem vagy egy tucatot.*
-Ha még egyszer hozzám érsz füles...
*Néz a nagyfülű legényre.*
-Beledugom a fejedet... a kancsal nadrágjába!!
*Mutat a másik legényre, aki láthatóan ezt nem tartja valami nyerő ötletnek, de próbálkozni egyenlőre nem próbálkozik.*
-Na már most... nem kell engem lelökni mint egy zsák krumplit, apukám... szépen fogom a kis íjamat, meg a tegezemet...
*Felkanyarítja mindkettőt vállára, majd átkutatja testét hogy meg van e mindene.*
-Le ellenőrzöm hogy megvan e mindenem, és már itt sem vagyok...
*Néz az egyik legényre, majd a másikra.*
- De végezetül még egy jó tanács! Mit mondott az öreg Larr???
*A legények várják a mondóka végét, ám egy használható jó tanács helyett, valami mást kapnak.*
-Mit tudom én..
*Majd egyetlen rántással eltulajdonítja a bal oldali legény boros kulacsát, és leugrik a száguldó szekérről hatalmas csatakiáltással.*
-KECSKETEEEJ!!!!
*Majd jó keményen landol, egy párat pördül is a porban, rendesen meg is üti bokáját, valamint oldalát, de szerencsére el talán nem tört csontja, viszont innentől már nehezebben fog menni a séta, ugyanis bokájánál erős fájdalmat érez. Oldalánál mikor jobban megnézi mitől fáj annyira, látja hogy inge elszakadt és bőrét lehorzsolta a kavicsos poros út. Fájdalmas arccal feltápászkodik, majd meglátja a bőrből vart kulacsot mi tele van borral, és nyomban megörül.*
-Nem baj apám.. de van borunk! Igaz hogy olyan rosszul vagyok hogy le a kalappal, de megiszom ezt a kis bort, aztán fogadjunk hogy jobban leszek mire beérek a városba...
*Majd megindul kicsit bicegve a városkapu felé.*