Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 222 (4421. - 4440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4440. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 18:47:53
Üzenet elküldve: 2019-02-03 18:47:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Jól van, rendben-rendben. De hagymát nem kérek, az most nem menne.
*H már-már kötelező jelleggel le kell nyomnia valamit a torkán, akkor legalább hadd válasszon. Úgy érzi, hogy ha megpróbálna lenyelni néhány falat főtt hagymát, az vissza is jönne egyből.
A puszi gondolatára csak ismét elmosolyodik, majd felemeli a karját, hogy Madynak könnyebb dolga legyen.*
- Így biztosan hamarabb meggyógyul.
*Mielőtt még Mady lemehetne a zöldségekért, lopva átöleli egy pillanatra, és a vállára hajtja a fejét. Tényleg csak egy pillanatra, utána rögtön el is engedi. Az egyik szekrényhez lép, hogy kivehessen belőle egy-egy porcelántányért. Leteszi az asztalra, és Madyt nézi, amíg a reggelit darabolja.*
- Jól van, rendben-rendben. De hagymát nem kérek, az most nem menne.
*H már-már kötelező jelleggel le kell nyomnia valamit a torkán, akkor legalább hadd válasszon. Úgy érzi, hogy ha megpróbálna lenyelni néhány falat főtt hagymát, az vissza is jönne egyből.
A puszi gondolatára csak ismét elmosolyodik, majd felemeli a karját, hogy Madynak könnyebb dolga legyen.*
- Így biztosan hamarabb meggyógyul.
*Mielőtt még Mady lemehetne a zöldségekért, lopva átöleli egy pillanatra, és a vállára hajtja a fejét. Tényleg csak egy pillanatra, utána rögtön el is engedi. Az egyik szekrényhez lép, hogy kivehessen belőle egy-egy porcelántányért. Leteszi az asztalra, és Madyt nézi, amíg a reggelit darabolja.*
4439. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 18:15:57
Üzenet elküldve: 2019-02-03 18:15:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Mielőtt elindulnának megtekinteni a pincét is Angu odalép hozzá és a úriember mivoltára hajazva felajánlja neki, hogy az ő nevében is, ha tetszik a ház beszáll a saját erszénye tartalmával. Kicsit felsérti önérzetének felületét, szerencsére annyit megengedhet magának, amennyit a férfi helyette beadna a közösbe sőt, még talán többet is. Így mellé lépve válaszol, úgy, hogy a többiek lehetőleg ne hallják.*
- Nekem tetszik és beszállok, ha a többiek is így döntenek, de a sajátomból. *Majd azért mosolyogva megjegyzi.*
- Én a helyedben nem nekem kérkednék az erszényed tartalmával, a végén még egy zsák fűvé változik.*Persze esze ágában sincs megrövidíteni újdonsült bátyuskáját valamint senki mást a társaságból, most túl fontos dologban járnak el ahhoz, hogy ilyesmi felvetődjön benne.
Amint megindulnak a pince feltérképezésére a társasággal tart, de a lépcső alján megáll Arystor mellett, annyira nem izgatja a háznak ezen része. Közben figyeli tekintetével a többieket, örömmel nyugtázta, hogy Angu osztja az ő véleményét és aprólékokon sem látszik más. Talán Lau volt az, aki egy kicsit behatóbban volt kíváncsi az egészre, de úgy véli ez csak némi óvatosság és ennek ellenére az elf is hajlik a vételre. Odafent már kész az asztal, hogy leüljenek köré tárgyalni, egyelőre nem ül le, hiszen ha össze kell dugniuk a fejüket így könnyebben tud alkalmazkodni a már ülőkhöz. Mikor pedig Arystor magához ragadja a szót, csupán a saját nevében, hiszen még annyira nem ismeri a kis társaságot, de kíván nyilatkozni, hogy megnyugtassa a nemest.*
-A ház szépen karbantartott és megfelelően tágas, a birtok többi részéről nem is beszélve. Csak a saját nevemben tudok nyilatkozni, de nekem elnyerte a tetszésemet és ha a többiek is úgy döntenek, hogy ezt választjuk, akkor biztos lehet benne, hogy minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy az idő ne hagyhasson nyomot a házon. Úgy gondolom ön is tudja, de ha valamiben nagyon kedvünket leljük akkor semmi nem fáradság érte, és ezt pont egy olyan valami lenne számomra. Bár még nem próbáltam, de a kerti munkától sem riadok vissza egy nyugalmasabb élet reményében, amit szintén nem kell magyarázzak, ha jól sejtem.*Mondja egyenest a nemes szemeibe vezetve határozott tekintetét, hogy érezze mennyire is komolyan beszél.*
-Amennyiben a másik ház ennél leharcoltabb állapotban van, talán oda már szükségtelen eljutnunk, én így gondolom.*Néz körbe a többieken, megerősítést avagy ellen véleményt várva, hogy aztán kezdetét vehesse reményei szerint az ár megvitatása.*
*Mielőtt elindulnának megtekinteni a pincét is Angu odalép hozzá és a úriember mivoltára hajazva felajánlja neki, hogy az ő nevében is, ha tetszik a ház beszáll a saját erszénye tartalmával. Kicsit felsérti önérzetének felületét, szerencsére annyit megengedhet magának, amennyit a férfi helyette beadna a közösbe sőt, még talán többet is. Így mellé lépve válaszol, úgy, hogy a többiek lehetőleg ne hallják.*
- Nekem tetszik és beszállok, ha a többiek is így döntenek, de a sajátomból. *Majd azért mosolyogva megjegyzi.*
- Én a helyedben nem nekem kérkednék az erszényed tartalmával, a végén még egy zsák fűvé változik.*Persze esze ágában sincs megrövidíteni újdonsült bátyuskáját valamint senki mást a társaságból, most túl fontos dologban járnak el ahhoz, hogy ilyesmi felvetődjön benne.
Amint megindulnak a pince feltérképezésére a társasággal tart, de a lépcső alján megáll Arystor mellett, annyira nem izgatja a háznak ezen része. Közben figyeli tekintetével a többieket, örömmel nyugtázta, hogy Angu osztja az ő véleményét és aprólékokon sem látszik más. Talán Lau volt az, aki egy kicsit behatóbban volt kíváncsi az egészre, de úgy véli ez csak némi óvatosság és ennek ellenére az elf is hajlik a vételre. Odafent már kész az asztal, hogy leüljenek köré tárgyalni, egyelőre nem ül le, hiszen ha össze kell dugniuk a fejüket így könnyebben tud alkalmazkodni a már ülőkhöz. Mikor pedig Arystor magához ragadja a szót, csupán a saját nevében, hiszen még annyira nem ismeri a kis társaságot, de kíván nyilatkozni, hogy megnyugtassa a nemest.*
-A ház szépen karbantartott és megfelelően tágas, a birtok többi részéről nem is beszélve. Csak a saját nevemben tudok nyilatkozni, de nekem elnyerte a tetszésemet és ha a többiek is úgy döntenek, hogy ezt választjuk, akkor biztos lehet benne, hogy minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy az idő ne hagyhasson nyomot a házon. Úgy gondolom ön is tudja, de ha valamiben nagyon kedvünket leljük akkor semmi nem fáradság érte, és ezt pont egy olyan valami lenne számomra. Bár még nem próbáltam, de a kerti munkától sem riadok vissza egy nyugalmasabb élet reményében, amit szintén nem kell magyarázzak, ha jól sejtem.*Mondja egyenest a nemes szemeibe vezetve határozott tekintetét, hogy érezze mennyire is komolyan beszél.*
-Amennyiben a másik ház ennél leharcoltabb állapotban van, talán oda már szükségtelen eljutnunk, én így gondolom.*Néz körbe a többieken, megerősítést avagy ellen véleményt várva, hogy aztán kezdetét vehesse reményei szerint az ár megvitatása.*
4438. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 16:17:55
Üzenet elküldve: 2019-02-03 16:17:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Intath Aldeis//
- Hát...
*Kicsit hezitál, mert szokatlannak találja a helyzetet, de talán mert ő nem annyira városias és kissé hagyománytisztelő.*
- A szerető és a barát között elég nagy a különbség. Ha együtt voltatok...
*Megint elhallgat, mert nem akar tapintatlan lenni, reméli az elf nem érti félre szándékát.*
- Akkor inkább az előbbi. Nem?
*A következő kijelentésen halkan és röviden felnevet.*
- A legtöbb valóban ilyen. Bár gyakran a nők sem tudják pontosan, hogy mit akarnak, vagy mit éreznek.
*Kicsit meg is sajnálja a férfit, aki ilyen kételyek között őrlődik egy nő miatt. Szerencsére Karheiának nem igen volt része szerelmi játszmákban, cseppet sem bánja, hogy legalább emiatt nem kellett fájjon a feje. Bár lehet ha választhatna inkább a kétségeket, mint a gyászt választotta volna.
A férfi mosolyára ő is mosolyog. Bájosnak találja, közben pedig figyelmesen követi minden mozdulatát is. Ezek szerint az elf lány nem sokkal magasabb Karheiánál, erre csak biccent.*
- Mint egy álom? Ejha!
*Szinte látja is maga előtt azt az alakot, ami valószínűleg ő sosem lesz.*
- Jaj, ha így mesélsz még a végén én is beleszeretek. Pedig nem tartozom abba a csoportba.
*Megint kuncog és megint meglepődik ezen.*
- Biztos nagyon csodálatos nő, hogyha ennyire lenyűgözött. De ami még biztosabb, hogy szerencsés, mert egy ilyen jóképű férfi ilyen mélységes imádattal van iránta és a füle hegyéig beleesett.
*Kedvesnek történetnek tartja ezt, akkor is ha nem ismeri a részleteket. Talán jobb is így, hiszen egészen varázslatos volt a leírás. Magát is szerencsésnek találja, mert bár nem tudja, hogy Nozarin miket mondhat róla másoknak – nem is szeretné tudni – de azt bizonyosan, hogy milyen odaadó vele és hasonlóan szép dolgokat hall tőle, holott közel sem olyan elragadó, mint a lány akit leírtak neki. Se nem zöld a szeme, se nem szeplős, a teste még fiatalon, jól tápláltan sem volt álomba illő, de talán ettől még szebb az, hogy valaki ezektől függetlenül is vágyik a társaságára.*
- Én bizakodom a sikeretekben! Majd gondolok rátok.
*Az ősök szellemeihez ugyan nem fog fohászkodni ilyesmi miatt, de talán egy pár jó gondolat is elég lehet. Vagy ha már kap valamit, akkor adhat is.*
- Hűha!
*Lepődik meg őszintén mikor Intath elkezdi neki sorolni a finom fűszer jótékony hatásait. Minden alapanyag után biccent egyet és mélyen emlékezetébe vési.*
- Természetesen a mi titkunk marad.
*Lenéz a felé nyújtott kisujjra és széles mosoly kerekedik arcára. Talán még gyermekkorában ígérgettek így egymásnak valamit, ettől pedig kellemes nosztalgikus érzés fogja el. Nyújtja saját ujját is, hogy megpecsételhessék az ígéretet.*
- Talán én is tudok a szerelmedet illetően segíteni, ha szeretnéd. Semmi nagy dolog, de talán azt elérhetem, hogy az emlékezetébe véssen, erősebbek legyenek irányodba az érzései. Persze csak ha úgy érez irántad.
//Intath Aldeis//
- Hát...
*Kicsit hezitál, mert szokatlannak találja a helyzetet, de talán mert ő nem annyira városias és kissé hagyománytisztelő.*
- A szerető és a barát között elég nagy a különbség. Ha együtt voltatok...
*Megint elhallgat, mert nem akar tapintatlan lenni, reméli az elf nem érti félre szándékát.*
- Akkor inkább az előbbi. Nem?
*A következő kijelentésen halkan és röviden felnevet.*
- A legtöbb valóban ilyen. Bár gyakran a nők sem tudják pontosan, hogy mit akarnak, vagy mit éreznek.
*Kicsit meg is sajnálja a férfit, aki ilyen kételyek között őrlődik egy nő miatt. Szerencsére Karheiának nem igen volt része szerelmi játszmákban, cseppet sem bánja, hogy legalább emiatt nem kellett fájjon a feje. Bár lehet ha választhatna inkább a kétségeket, mint a gyászt választotta volna.
A férfi mosolyára ő is mosolyog. Bájosnak találja, közben pedig figyelmesen követi minden mozdulatát is. Ezek szerint az elf lány nem sokkal magasabb Karheiánál, erre csak biccent.*
- Mint egy álom? Ejha!
*Szinte látja is maga előtt azt az alakot, ami valószínűleg ő sosem lesz.*
- Jaj, ha így mesélsz még a végén én is beleszeretek. Pedig nem tartozom abba a csoportba.
*Megint kuncog és megint meglepődik ezen.*
- Biztos nagyon csodálatos nő, hogyha ennyire lenyűgözött. De ami még biztosabb, hogy szerencsés, mert egy ilyen jóképű férfi ilyen mélységes imádattal van iránta és a füle hegyéig beleesett.
*Kedvesnek történetnek tartja ezt, akkor is ha nem ismeri a részleteket. Talán jobb is így, hiszen egészen varázslatos volt a leírás. Magát is szerencsésnek találja, mert bár nem tudja, hogy Nozarin miket mondhat róla másoknak – nem is szeretné tudni – de azt bizonyosan, hogy milyen odaadó vele és hasonlóan szép dolgokat hall tőle, holott közel sem olyan elragadó, mint a lány akit leírtak neki. Se nem zöld a szeme, se nem szeplős, a teste még fiatalon, jól tápláltan sem volt álomba illő, de talán ettől még szebb az, hogy valaki ezektől függetlenül is vágyik a társaságára.*
- Én bizakodom a sikeretekben! Majd gondolok rátok.
*Az ősök szellemeihez ugyan nem fog fohászkodni ilyesmi miatt, de talán egy pár jó gondolat is elég lehet. Vagy ha már kap valamit, akkor adhat is.*
- Hűha!
*Lepődik meg őszintén mikor Intath elkezdi neki sorolni a finom fűszer jótékony hatásait. Minden alapanyag után biccent egyet és mélyen emlékezetébe vési.*
- Természetesen a mi titkunk marad.
*Lenéz a felé nyújtott kisujjra és széles mosoly kerekedik arcára. Talán még gyermekkorában ígérgettek így egymásnak valamit, ettől pedig kellemes nosztalgikus érzés fogja el. Nyújtja saját ujját is, hogy megpecsételhessék az ígéretet.*
- Talán én is tudok a szerelmedet illetően segíteni, ha szeretnéd. Semmi nagy dolog, de talán azt elérhetem, hogy az emlékezetébe véssen, erősebbek legyenek irányodba az érzései. Persze csak ha úgy érez irántad.
4437. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:35:06
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:35:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úton- útfélen//
*Marella csöndesen követi a többieket. A lányt – maga sem tudja miért, de megmosolyogtatja Lsonjangu és a cicájának piciny kis közjátéka, hiszen mindig is szerette az állatokat, legyen szó bármilyen méretűről. Miközben átfésülik a házat, Rella csendben marad, ám a gondolatai hangosan dübörögnek a fejében.
Ez a népes kis társaság túlontúl hamar fogadta be őt. Még egy hét sem telt el, mióta elindult otthonról. Még mélyen élt benne a seb, mely miatt Chel- el belekezdtek a kényszerutazásba, amit akár kalandnak is nevezhetnénk. Fogalma sincs arról, hogy mi lett volna, ha nem találkozik össze Lauval, és a csapatával. Csak abban az egyben volt biztos, hogy most minden másképp volna.
Akkor tér vissza a jelenbe, a gondolatai fogságából, mikor a pincébe készülnek menni. Eddig holmi zombiként követte őket. Neki igazából mindegy volt, hogy milyen a ház, hiszen már az is éppen eleget jelent neki, hogy egyáltalán befogadták. Bár nincsen sok aranya, de nem akar parazitaként rájuk települni. Úgy gondolja, pár száz arannyal be tud szállni a ház árába.*
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 13:35:23
*Marella csöndesen követi a többieket. A lányt – maga sem tudja miért, de megmosolyogtatja Lsonjangu és a cicájának piciny kis közjátéka, hiszen mindig is szerette az állatokat, legyen szó bármilyen méretűről. Miközben átfésülik a házat, Rella csendben marad, ám a gondolatai hangosan dübörögnek a fejében.
Ez a népes kis társaság túlontúl hamar fogadta be őt. Még egy hét sem telt el, mióta elindult otthonról. Még mélyen élt benne a seb, mely miatt Chel- el belekezdtek a kényszerutazásba, amit akár kalandnak is nevezhetnénk. Fogalma sincs arról, hogy mi lett volna, ha nem találkozik össze Lauval, és a csapatával. Csak abban az egyben volt biztos, hogy most minden másképp volna.
Akkor tér vissza a jelenbe, a gondolatai fogságából, mikor a pincébe készülnek menni. Eddig holmi zombiként követte őket. Neki igazából mindegy volt, hogy milyen a ház, hiszen már az is éppen eleget jelent neki, hogy egyáltalán befogadták. Bár nincsen sok aranya, de nem akar parazitaként rájuk települni. Úgy gondolja, pár száz arannyal be tud szállni a ház árába.*
A hozzászólás írója (Marella Cycon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 13:35:23
4436. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:11:05
Üzenet elküldve: 2019-02-03 13:11:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Megöregedni nem jó, de legalább ilyen szép helyen élhettem. *Mosolyog nosztalgikusan Laurentitia szavaira, de láthatóan nem sértődött meg, amikor "öreg bútordarabnak" titulálta őt, hisz még a neves is az, hogy Öreg.
A következő szavakra kicsit megtorpan felfelé a lépcsőn és visszanéz a lányra.*
- Védelem? Mire gondolsz, lányom? *Kérdi, de azért választ persze ad a kérdésére.*
- Ez itt az erdő, vadállatok mindig vannak. Farkas, medve, de persze őzek, nyulak és minden egyéb, ami megél az erdőben. Haramiák? Nem, legalábbis ilyesmi nem fordult elő még sosem. *Emlékezik vissza arra a hosszú időre, amelyet a ház körül töltött.
A ház körbejárása után kedvesen néz végig a mosolygós arcokon, csillogó szemeken. Laurentitie kérdésére készségesen indul a pincelejáró felé.*
- Persze-persze, gyertek csak. *Mutatja az utat és nemsokára már a falépcsőn, jól kapaszkodva halad lefelé. A lépcső fel-felnyikordul, de látszik, hogy erős fából van, viszont a csapat nagy létszámú.*
- Hát, itt volnánk. *Mondja, amint leérnek. Oldalról egy bura alatt gyertya ég, arról még meggyújt párat és kiosztja őket, hogy jól láthassanak odalent. A két részre osztott pince egyk része félkör alakú, kővel kirakott fallal, kétoldalt hordók, közöttük csak egyesével férnek le, Arystor ide le sem jön, csak megáll a lépcső aljában, négy hordóval kétoldalt. A másik része már világosabb, mert ablakai is vannak és egy ajtó is vezet kívülre, valószínűleg a ház mellett nyílik. Ez szinte üres, csak pár polc és asztal van itt, de a levegő tiszta és a falakat bevakolták.
Ha odalent végeztek, akkor Öreg visszavezeti őket a házba, ahol a velük maradt testőr leszedi a lepedőt a nagy asztal tetejéről és szabaddá teszi a székeket, így mind leülhetnek. Az Öreg meg is teszi, kimerítette a sok séta.*
- Kicsit pihenünk, kedvesem. Aztán megmutatom a kertet is, bár ilyenkor nem olyan virágzó, mint tavasszal. *Mondja egy sóhajjal kísért mosoly után Luninak és halkan nyögve lezuttyan egy székre.*
- Köszönöm, aranyom. *Válaszol mosolyogva YIlanda szavaira.*
- Én is sajnálom, de ha ilyen kedves kis társaság jön Arystorék helyére, örül a szívem. *A mosolytól ezernyi ránc fut szét a szemei körül.*
- Azt hiszem, mindent láttatok, de ha van még valami, amit szeretnétek, akkor mondjátok nyugodtan, nincs titkolnivalóm. *Mosolyog Arystor a csapatra, a testőr vizet hoz egy kancsóban és bort, amit az asztalra tesz, de nem tölt senkinek, azt mindenkinek magának kell tenni, aki szeretne inni egyikből vagy másikból.
Sokan szótlanok maradtak a séta közben, de sem az öreg, sem a termetes nemes nem szólja meg, hagyják, hogy nézelődjenek és gondolkozzanak. Ám az asztalnál már Arystor ragadja magához a szót.*
- Nos, a ház nagy részét már tényleg láttátok, mi a véleményetek? Ha szeretnétek megnézni a másik házat is, akkor lassan indulnunk kell. Ha pedig ez elnyerte a tetszéseteket, akkor meg kell beszélnünk pár dolgot. Megérthetitek, hogy én sem szeretném sem a házat, sem Öreget úgy itt hagyni, hogy nem vagyok biztos benne, hogy minden rendben lesz. *Néz végig komoly arccal az asztalnál ülőkön vagy az állva maradókon.*
- Azt látom, hogy nemrég vagytok együtt, de azt is látom, hogy kedves társaság vagytok. A házat eladom nektek, ha megveszitek, de szeretnék pár szót hallani a jövőjéről. Persze konkrétumokat nem kérhetek, de jó volna tudni, hogyan képzelitek el itt az életet. *Eddig legtöbbet Laurentitiával és Lunanarival tárgyalt, most pedig mindenkin végignéz sorban.*
- Megöregedni nem jó, de legalább ilyen szép helyen élhettem. *Mosolyog nosztalgikusan Laurentitia szavaira, de láthatóan nem sértődött meg, amikor "öreg bútordarabnak" titulálta őt, hisz még a neves is az, hogy Öreg.
A következő szavakra kicsit megtorpan felfelé a lépcsőn és visszanéz a lányra.*
- Védelem? Mire gondolsz, lányom? *Kérdi, de azért választ persze ad a kérdésére.*
- Ez itt az erdő, vadállatok mindig vannak. Farkas, medve, de persze őzek, nyulak és minden egyéb, ami megél az erdőben. Haramiák? Nem, legalábbis ilyesmi nem fordult elő még sosem. *Emlékezik vissza arra a hosszú időre, amelyet a ház körül töltött.
A ház körbejárása után kedvesen néz végig a mosolygós arcokon, csillogó szemeken. Laurentitie kérdésére készségesen indul a pincelejáró felé.*
- Persze-persze, gyertek csak. *Mutatja az utat és nemsokára már a falépcsőn, jól kapaszkodva halad lefelé. A lépcső fel-felnyikordul, de látszik, hogy erős fából van, viszont a csapat nagy létszámú.*
- Hát, itt volnánk. *Mondja, amint leérnek. Oldalról egy bura alatt gyertya ég, arról még meggyújt párat és kiosztja őket, hogy jól láthassanak odalent. A két részre osztott pince egyk része félkör alakú, kővel kirakott fallal, kétoldalt hordók, közöttük csak egyesével férnek le, Arystor ide le sem jön, csak megáll a lépcső aljában, négy hordóval kétoldalt. A másik része már világosabb, mert ablakai is vannak és egy ajtó is vezet kívülre, valószínűleg a ház mellett nyílik. Ez szinte üres, csak pár polc és asztal van itt, de a levegő tiszta és a falakat bevakolták.
Ha odalent végeztek, akkor Öreg visszavezeti őket a házba, ahol a velük maradt testőr leszedi a lepedőt a nagy asztal tetejéről és szabaddá teszi a székeket, így mind leülhetnek. Az Öreg meg is teszi, kimerítette a sok séta.*
- Kicsit pihenünk, kedvesem. Aztán megmutatom a kertet is, bár ilyenkor nem olyan virágzó, mint tavasszal. *Mondja egy sóhajjal kísért mosoly után Luninak és halkan nyögve lezuttyan egy székre.*
- Köszönöm, aranyom. *Válaszol mosolyogva YIlanda szavaira.*
- Én is sajnálom, de ha ilyen kedves kis társaság jön Arystorék helyére, örül a szívem. *A mosolytól ezernyi ránc fut szét a szemei körül.*
- Azt hiszem, mindent láttatok, de ha van még valami, amit szeretnétek, akkor mondjátok nyugodtan, nincs titkolnivalóm. *Mosolyog Arystor a csapatra, a testőr vizet hoz egy kancsóban és bort, amit az asztalra tesz, de nem tölt senkinek, azt mindenkinek magának kell tenni, aki szeretne inni egyikből vagy másikból.
Sokan szótlanok maradtak a séta közben, de sem az öreg, sem a termetes nemes nem szólja meg, hagyják, hogy nézelődjenek és gondolkozzanak. Ám az asztalnál már Arystor ragadja magához a szót.*
- Nos, a ház nagy részét már tényleg láttátok, mi a véleményetek? Ha szeretnétek megnézni a másik házat is, akkor lassan indulnunk kell. Ha pedig ez elnyerte a tetszéseteket, akkor meg kell beszélnünk pár dolgot. Megérthetitek, hogy én sem szeretném sem a házat, sem Öreget úgy itt hagyni, hogy nem vagyok biztos benne, hogy minden rendben lesz. *Néz végig komoly arccal az asztalnál ülőkön vagy az állva maradókon.*
- Azt látom, hogy nemrég vagytok együtt, de azt is látom, hogy kedves társaság vagytok. A házat eladom nektek, ha megveszitek, de szeretnék pár szót hallani a jövőjéről. Persze konkrétumokat nem kérhetek, de jó volna tudni, hogyan képzelitek el itt az életet. *Eddig legtöbbet Laurentitiával és Lunanarival tárgyalt, most pedig mindenkin végignéz sorban.*
4435. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 12:20:06
Üzenet elküldve: 2019-02-03 12:20:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
* Denzack kihasználja a bénult rémszarvassal szembeni előnyét, s pengéjével mélyen végigvágja ellenfele mellkasát. A rém el is dől, s Denzack szíve is ujjong, hiszen le tudta győzni, az eddig általa legyőzhetetlennek hitt csontszarvast. Persze jól tudja, hogy nem most van itt az ideje az örömködésnek, hiszen még mindig nem nyerték meg a csatát, mivel még két ellenfelük vígan zúdítja a támadásokat Monsotor nyakába. Így hát a mélységi igyekszik a felé közelebb lévő rémszarvast egy oldalba támadással meglepni, hogy segítse az óriás nagy küzdelmét. Bízik benne, hogy ezúttal már könnyedén legyőzik a lényeket, hiszen náluk van a számfölény, bár ez nem minden esetben erőfölény. *
* Denzack kihasználja a bénult rémszarvassal szembeni előnyét, s pengéjével mélyen végigvágja ellenfele mellkasát. A rém el is dől, s Denzack szíve is ujjong, hiszen le tudta győzni, az eddig általa legyőzhetetlennek hitt csontszarvast. Persze jól tudja, hogy nem most van itt az ideje az örömködésnek, hiszen még mindig nem nyerték meg a csatát, mivel még két ellenfelük vígan zúdítja a támadásokat Monsotor nyakába. Így hát a mélységi igyekszik a felé közelebb lévő rémszarvast egy oldalba támadással meglepni, hogy segítse az óriás nagy küzdelmét. Bízik benne, hogy ezúttal már könnyedén legyőzik a lényeket, hiszen náluk van a számfölény, bár ez nem minden esetben erőfölény. *
4434. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 01:21:56
Üzenet elküldve: 2019-02-03 01:21:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Mestertolvajok//
- Megesik. Ha ez sikerül, egy jó darabig nem is kell.
*Jómaga sem tudja, miként élte túl eddig, de hogy végleg elfogytak a tartalékai, egy nyomós indok arra, hogy életmódot váltson - ezt már jó párszor megtette, ám ez a csöveskedés volt a legsemmirekellőbb mind közül. Ehhez jól jön egy kis ingyen hitel, mint ez lesz, de azt mondják, hogy a börtönkoszt is emészthető, így hát bármi is a kimenetel, sokat nem veszíthet. Legföljebb egy kezet, vagy túl sok vért.*
- Ahogy óhajtod.
*Valami ilyesmire számíthatott a többi is, aki felé tartozása van. Ráadásul, ha igazak a hírek, néhányuk mára már halott. És hát ez a lányka, összevetve mindazt, amit az eddigiek alapján tippel róla, szintén nem lát majd öregkort.*
- Aha. Jó terv, illik hozzád.
*Mondja, hiszen ilyenkor a bokrok sem többek levélmentes pálcikakollekcióknál, és amúgy is muris elképzelni, ahogy a kiscsaj botokat aggat magára, és megdermed osontában, valahányszor egy őr az irányába néz.*
- Ha túl közel lenne, szerintem már rég elvitték volna.
*Ami azt illeti, hősünk tényleg úgy képzeli, hogy simán megéri akár a hatvanat is. Isten különleges kegyeltje – Valamelyiké biztosan, bár nem tudja kié, és nem is firtatja – ha mást nem, azért is, mert még most is él, holott ennek az esélye gyakran töredéke az átlagosan túlélhető minimumnak.*
- Megesik. Ha ez sikerül, egy jó darabig nem is kell.
*Jómaga sem tudja, miként élte túl eddig, de hogy végleg elfogytak a tartalékai, egy nyomós indok arra, hogy életmódot váltson - ezt már jó párszor megtette, ám ez a csöveskedés volt a legsemmirekellőbb mind közül. Ehhez jól jön egy kis ingyen hitel, mint ez lesz, de azt mondják, hogy a börtönkoszt is emészthető, így hát bármi is a kimenetel, sokat nem veszíthet. Legföljebb egy kezet, vagy túl sok vért.*
- Ahogy óhajtod.
*Valami ilyesmire számíthatott a többi is, aki felé tartozása van. Ráadásul, ha igazak a hírek, néhányuk mára már halott. És hát ez a lányka, összevetve mindazt, amit az eddigiek alapján tippel róla, szintén nem lát majd öregkort.*
- Aha. Jó terv, illik hozzád.
*Mondja, hiszen ilyenkor a bokrok sem többek levélmentes pálcikakollekcióknál, és amúgy is muris elképzelni, ahogy a kiscsaj botokat aggat magára, és megdermed osontában, valahányszor egy őr az irányába néz.*
- Ha túl közel lenne, szerintem már rég elvitték volna.
*Ami azt illeti, hősünk tényleg úgy képzeli, hogy simán megéri akár a hatvanat is. Isten különleges kegyeltje – Valamelyiké biztosan, bár nem tudja kié, és nem is firtatja – ha mást nem, azért is, mert még most is él, holott ennek az esélye gyakran töredéke az átlagosan túlélhető minimumnak.*
4433. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-03 01:04:29
Üzenet elküldve: 2019-02-03 01:04:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Valóban, a pletykák. * Sóhajt Dram, és bűnbánó mosollyal néz a lányra, mintha csak a férfi hibája lenne a dolog. * Sajnos én sem tudok többet, mint amit pletykálnak. De rokonomat ismerve alaptalannak tartom a dolgot. Egyébként valóban igyekszünk emberségesen bánni a szolgálóinkkal. Ezért is tartom fontosnak, hogy bármi problémád van, azt ne féld jelezni. Azt kérném, hogy engem keress fel, de sajnos azt tapasztaltam * itt kissé zavartan felnevet * hogy ez inkább kontraproduktív kérés. Ezért is ajánlottam Jhag'thunt, úgy figyeltem meg, hogy őt gyakrabban keresitek meg. Pedig nem kell tőlem félni, nem harapom le senki orrát, ha él egy ajánlattal, amit teszek. * Igyekszik barátságosan nézni a lányra azon ritka pillanatokban, amikor a szemeik találkoznak. Közben testvére is megérkezik, és kap egy megrovó pillantást Drameilotentől a kinézetét illetően. Nem illendő így mutatkozni, és gyakran magyarázta már, hogy mindig úgy kell kinézzen, mintha látogatókat várnának. Ettől függetlenül természetesen feláll a lány érkezésére. Mármint a fotelből persze. *
- Drága húgom. * Köszönti mosolyogva a legszebb elfet, akit csak ismer. * Ahogy a kisasszony is mondja, aki munkát keres nálunk. Arról beszélgettünk, hogy jó lenne, ha találhatnék valakit, aki jó modorra tanít, és kicsit megregulázza a szabad szellemiséged. Remélem, hogy Cerlyna sikerrel jár ott, ahol én elbuktam. Persze ezzel kapcsolatban szerettem volna kikérni a te véleményed is. Kérlek, ismerjétek meg egymást. * Int előzékenyen a lányok felé, miközben ő diszkréten visszaül a székre, és csillogó szemekkel nézi a két nőt. Na nem olyan perverz nézés ez, semmi rosszra nem gondol, csupán reménykedik benne, hogy Lyna beváltja a hozzá fűzött reményeit, és hogy Wymniter számára is szimpatikus lesz. *
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Valóban, a pletykák. * Sóhajt Dram, és bűnbánó mosollyal néz a lányra, mintha csak a férfi hibája lenne a dolog. * Sajnos én sem tudok többet, mint amit pletykálnak. De rokonomat ismerve alaptalannak tartom a dolgot. Egyébként valóban igyekszünk emberségesen bánni a szolgálóinkkal. Ezért is tartom fontosnak, hogy bármi problémád van, azt ne féld jelezni. Azt kérném, hogy engem keress fel, de sajnos azt tapasztaltam * itt kissé zavartan felnevet * hogy ez inkább kontraproduktív kérés. Ezért is ajánlottam Jhag'thunt, úgy figyeltem meg, hogy őt gyakrabban keresitek meg. Pedig nem kell tőlem félni, nem harapom le senki orrát, ha él egy ajánlattal, amit teszek. * Igyekszik barátságosan nézni a lányra azon ritka pillanatokban, amikor a szemeik találkoznak. Közben testvére is megérkezik, és kap egy megrovó pillantást Drameilotentől a kinézetét illetően. Nem illendő így mutatkozni, és gyakran magyarázta már, hogy mindig úgy kell kinézzen, mintha látogatókat várnának. Ettől függetlenül természetesen feláll a lány érkezésére. Mármint a fotelből persze. *
- Drága húgom. * Köszönti mosolyogva a legszebb elfet, akit csak ismer. * Ahogy a kisasszony is mondja, aki munkát keres nálunk. Arról beszélgettünk, hogy jó lenne, ha találhatnék valakit, aki jó modorra tanít, és kicsit megregulázza a szabad szellemiséged. Remélem, hogy Cerlyna sikerrel jár ott, ahol én elbuktam. Persze ezzel kapcsolatban szerettem volna kikérni a te véleményed is. Kérlek, ismerjétek meg egymást. * Int előzékenyen a lányok felé, miközben ő diszkréten visszaül a székre, és csillogó szemekkel nézi a két nőt. Na nem olyan perverz nézés ez, semmi rosszra nem gondol, csupán reménykedik benne, hogy Lyna beváltja a hozzá fűzött reményeit, és hogy Wymniter számára is szimpatikus lesz. *
4432. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-02 20:43:08
Üzenet elküldve: 2019-02-02 20:43:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
*Nem firtat. Mindennek eljön a maga ideje. Arca visszahűl, a hűvös szél szinte ereket fagyasztó olykor, csak kezük melegét tartják egymásnak. Monoton menetel, arcára nem ír érzelmet semmi és senki, s a lányból sem kényszeríti ki azt, mire nem válaszol. Egyelőre mosolya is elég, s a szorítás, mely a melegét adja.*
- Vajon van-e a történetnek eleje, Kaiyko, vagy eleve a végén kezdődött? Honnan indulok én, igazi Ortas, s vajon az elején voltam e az, vagy az élet tett végre igazivá? *Csendesen sóhajtva párával szalad ki a szó a száján, beleveszik a hófehér hó halk ropogásába. Bajszán zúzmara telepszik meg, mintha már ősidők óta így lennének. Meglepetten enged a lánynak, s mikor karja sajátjáéba fonódik, egy kissé vissza is hőköl, hisz oly nagy még az út. Igaz, a kezdetek óta ismerik egymást, nem löki hát el, marad úgy, de nem szorul közelebb.*
- Sár... mindent elborító posvány és szenny. *Morogja.* Sokszor jobb, ha minden a zavarosban tűnik el, mintha kitisztulna a meder... *Figyelmeztetését befejezni már nem tudja, Kaiyko hirtelen lódul meg előre, kacagva, nevetve, s Ortas kezét fogva rá is kihat, persze nem kezd rohanni, csak a maga módján gyorsabban lépdel.*
- Látom, látom. *Morogja, s igyekszik tartani a lépést, s bár hosszú idő lenne bevallani, talán soha nem is tenné meg, de arcára apró mosolyt ír a lány öröme, gyermeki izgatottsága, ahogyan az apró ház felé futnak. A hó derekától kissé meghajlott, kopasz fák alatt megbúvó lak, a maga módján természetesen szép, miképp környezete is az.*
- Hát megjöttünk. *Néz körbe miután odaértek. Nem hall mást csak csendet, mérhetetlen csendet, csak a fák között átszaladó szél énekét, csak a hópernye kavarog olykor szemébe, s nem csöppen a vér. Hazaért volna? Még meg nem mondhatná. Ez majd kiderül, mindenesetre belül öröme tagadhatatlan, még ha feszült arcára ez nem is ül ki.*
- Jó lesz. *Bólint Kaiykonak.* Hoz... hoznom kell fát. *Kissé zavart szemekkel indulna meg, ha a lány engedi, hisz bent bizonyosan hideg van, be kell gyújtani. Furcsa mód fél közelebb lépni, legszívesebben kissé távolabb is menne. Nem tudja mi várja bent, s az milyen hatással lenne rá. Itt kint jobb, bent talán olyan emlékek rohanják meg, mik nem is innen származnak.*
*Nem firtat. Mindennek eljön a maga ideje. Arca visszahűl, a hűvös szél szinte ereket fagyasztó olykor, csak kezük melegét tartják egymásnak. Monoton menetel, arcára nem ír érzelmet semmi és senki, s a lányból sem kényszeríti ki azt, mire nem válaszol. Egyelőre mosolya is elég, s a szorítás, mely a melegét adja.*
- Vajon van-e a történetnek eleje, Kaiyko, vagy eleve a végén kezdődött? Honnan indulok én, igazi Ortas, s vajon az elején voltam e az, vagy az élet tett végre igazivá? *Csendesen sóhajtva párával szalad ki a szó a száján, beleveszik a hófehér hó halk ropogásába. Bajszán zúzmara telepszik meg, mintha már ősidők óta így lennének. Meglepetten enged a lánynak, s mikor karja sajátjáéba fonódik, egy kissé vissza is hőköl, hisz oly nagy még az út. Igaz, a kezdetek óta ismerik egymást, nem löki hát el, marad úgy, de nem szorul közelebb.*
- Sár... mindent elborító posvány és szenny. *Morogja.* Sokszor jobb, ha minden a zavarosban tűnik el, mintha kitisztulna a meder... *Figyelmeztetését befejezni már nem tudja, Kaiyko hirtelen lódul meg előre, kacagva, nevetve, s Ortas kezét fogva rá is kihat, persze nem kezd rohanni, csak a maga módján gyorsabban lépdel.*
- Látom, látom. *Morogja, s igyekszik tartani a lépést, s bár hosszú idő lenne bevallani, talán soha nem is tenné meg, de arcára apró mosolyt ír a lány öröme, gyermeki izgatottsága, ahogyan az apró ház felé futnak. A hó derekától kissé meghajlott, kopasz fák alatt megbúvó lak, a maga módján természetesen szép, miképp környezete is az.*
- Hát megjöttünk. *Néz körbe miután odaértek. Nem hall mást csak csendet, mérhetetlen csendet, csak a fák között átszaladó szél énekét, csak a hópernye kavarog olykor szemébe, s nem csöppen a vér. Hazaért volna? Még meg nem mondhatná. Ez majd kiderül, mindenesetre belül öröme tagadhatatlan, még ha feszült arcára ez nem is ül ki.*
- Jó lesz. *Bólint Kaiykonak.* Hoz... hoznom kell fát. *Kissé zavart szemekkel indulna meg, ha a lány engedi, hisz bent bizonyosan hideg van, be kell gyújtani. Furcsa mód fél közelebb lépni, legszívesebben kissé távolabb is menne. Nem tudja mi várja bent, s az milyen hatással lenne rá. Itt kint jobb, bent talán olyan emlékek rohanják meg, mik nem is innen származnak.*
4431. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:09:56
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*A tündérlányt egészen elragadtatja a pillanat, a hóesés, a – Marella esése utáni – nyugalom, és az, hogy egy igazi házat akarnak megnézni. Vielnek nem igazán volt még háza, ezért különösen izgalmas számára ez a kérdés. Tulajdonképpen még nem is nagyon látott nagyobb házat, mint a pici kis kunyhókat, amikben éltek. Tekintete a környező fákat, a tavacskát vizslatja, a természet közelsége tölti el a legnagyobb érdeklődéssel, és csak ezután jön a lényeg: szeme a tetőre téved, ahol épp galambok üldögélnek. A házat eladó uraság szavai jutnak az eszébe, hogy nézze meg, milyen magasan járnak a madarak.*
~ De hát épp ez a lényeg! ~ *Mosolyog a hófelhős égre kicsit hunyorogva. Odafent minden sokkal szebb és érdekesebb, és mindenki közelebbről sütkérezhet a Fény Úrnőjének jóságában. Ahogy édesanyja mondta, nappal a felhők fölött mindig ugyanúgy ott ragyog a Fény. Annyira elragadtatja az ég, hogy csak később veszi észre az Öreget, azt az idős gondnokot, aki végigvezeti őket a házon. Neki nagyon szimpatikus és meggyőző, ahogy a látvány is, de nem tudja, mit kéne tudni egy épületről, ha megveszik. Leginkább Lau viselkedését nézi érdeklődve, és azon tanakodik, mikor mire lehet kíváncsi.*
- Nálunk minden ház pici volt. *Mondja Lyllinornak csendesen.* Ez nagyon nagy. Valamiért nem ekkorára számítottam. *Felnéz a mennyezetre, amely Viel szemszögéből aztán igazán messze van. Szinte logikátlanul, hiszen még a társaság kifejezetten magas tagjai sem fejelik meg a plafont, sőt egymás nyakában is elférnének alá. Arra nem is gondol valamiért, hogy itt éljen, elvégre csak csatlakozott ehhez a kedves csapathoz, ha azt mondják neki, hogy már nem marad hely (még a nyakukban sem), azt is megértené. Meg ő amúgy is jól elalszik a földön, ha kell. Inkább az öröm számít neki, a szemekben tükröződő csillogás, és hogy talán ez a kis csapat még nem is tudja, csak sejti: hazaért. A többiekkel halad tovább, inkább Lyllinorral igyekszik tartani a lépést, mert vele könnyen tudja. Egy helyütt megsimogatja a falat, mert a többiektől látta: a hideg kőben egy emléket érez meg, a régen itt járók emlékét.*
~ Minden kő egy mese… ~
*A tündérlányt egészen elragadtatja a pillanat, a hóesés, a – Marella esése utáni – nyugalom, és az, hogy egy igazi házat akarnak megnézni. Vielnek nem igazán volt még háza, ezért különösen izgalmas számára ez a kérdés. Tulajdonképpen még nem is nagyon látott nagyobb házat, mint a pici kis kunyhókat, amikben éltek. Tekintete a környező fákat, a tavacskát vizslatja, a természet közelsége tölti el a legnagyobb érdeklődéssel, és csak ezután jön a lényeg: szeme a tetőre téved, ahol épp galambok üldögélnek. A házat eladó uraság szavai jutnak az eszébe, hogy nézze meg, milyen magasan járnak a madarak.*
~ De hát épp ez a lényeg! ~ *Mosolyog a hófelhős égre kicsit hunyorogva. Odafent minden sokkal szebb és érdekesebb, és mindenki közelebbről sütkérezhet a Fény Úrnőjének jóságában. Ahogy édesanyja mondta, nappal a felhők fölött mindig ugyanúgy ott ragyog a Fény. Annyira elragadtatja az ég, hogy csak később veszi észre az Öreget, azt az idős gondnokot, aki végigvezeti őket a házon. Neki nagyon szimpatikus és meggyőző, ahogy a látvány is, de nem tudja, mit kéne tudni egy épületről, ha megveszik. Leginkább Lau viselkedését nézi érdeklődve, és azon tanakodik, mikor mire lehet kíváncsi.*
- Nálunk minden ház pici volt. *Mondja Lyllinornak csendesen.* Ez nagyon nagy. Valamiért nem ekkorára számítottam. *Felnéz a mennyezetre, amely Viel szemszögéből aztán igazán messze van. Szinte logikátlanul, hiszen még a társaság kifejezetten magas tagjai sem fejelik meg a plafont, sőt egymás nyakában is elférnének alá. Arra nem is gondol valamiért, hogy itt éljen, elvégre csak csatlakozott ehhez a kedves csapathoz, ha azt mondják neki, hogy már nem marad hely (még a nyakukban sem), azt is megértené. Meg ő amúgy is jól elalszik a földön, ha kell. Inkább az öröm számít neki, a szemekben tükröződő csillogás, és hogy talán ez a kis csapat még nem is tudja, csak sejti: hazaért. A többiekkel halad tovább, inkább Lyllinorral igyekszik tartani a lépést, mert vele könnyen tudja. Egy helyütt megsimogatja a falat, mert a többiektől látta: a hideg kőben egy emléket érez meg, a régen itt járók emlékét.*
~ Minden kő egy mese… ~
4430. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-02 14:31:52
Üzenet elküldve: 2019-02-02 14:31:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Az, hogy a férfi összeszűkült gyomra most nem kíván ételt, nem lepi meg, de mindenképpen szeretne némi krumplit vagy répát kíméletesen lenyomni a torkán. *
- Csak amennyi jólesik vagy amennyitől még nem vagy rosszul, de valamennyit kell enned.*Mikor pedig az elf ujjai végigfutnak a mély vágásokon a csuklóján egy pillanatra elszorul a szíve.*
- Sajnos azokon, amik nem miattam keletkeztek nem biztos, hogy segít a puszi, de próbáljuk meg, mit szólsz?*Mosolyog kedvesen a másikra majd minden vágásra nyom egy apró puszit, ha a férfi nem ellenkezik. Az pedig, hogy az elfnek ilyen konkrét elgondolása van már a jövőjét illetően, mit elgondolás, ez nevezhető célnak, boldoggá teszi, hiszen ez még egy nyomós ok arra, hogy többet ne próbáljon meg véget vetni az életének.*
- Talán már készen vannak a zöldségek.*Jegyzi meg, odasétál és kiveszi a vízből, majd megszórja sóval és elkezdi apró kockákra, a répát pedig karikára vágni, és egymásra tenni, egy krumpli egy répa felosztásban, mint a kiskatonák.*
*Az, hogy a férfi összeszűkült gyomra most nem kíván ételt, nem lepi meg, de mindenképpen szeretne némi krumplit vagy répát kíméletesen lenyomni a torkán. *
- Csak amennyi jólesik vagy amennyitől még nem vagy rosszul, de valamennyit kell enned.*Mikor pedig az elf ujjai végigfutnak a mély vágásokon a csuklóján egy pillanatra elszorul a szíve.*
- Sajnos azokon, amik nem miattam keletkeztek nem biztos, hogy segít a puszi, de próbáljuk meg, mit szólsz?*Mosolyog kedvesen a másikra majd minden vágásra nyom egy apró puszit, ha a férfi nem ellenkezik. Az pedig, hogy az elfnek ilyen konkrét elgondolása van már a jövőjét illetően, mit elgondolás, ez nevezhető célnak, boldoggá teszi, hiszen ez még egy nyomós ok arra, hogy többet ne próbáljon meg véget vetni az életének.*
- Talán már készen vannak a zöldségek.*Jegyzi meg, odasétál és kiveszi a vízből, majd megszórja sóval és elkezdi apró kockákra, a répát pedig karikára vágni, és egymásra tenni, egy krumpli egy répa felosztásban, mint a kiskatonák.*
4429. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-01 23:16:48
Üzenet elküldve: 2019-02-01 23:16:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Láthatóan lelohad a jókedve, mikor kiderül, hogy a reggeliötlete nem a legjobb úton halad.*
- Én most nem vagyok éhes.
*Válaszolja egy kis tétovázás után.*
- De a kedvedért megpróbálhatok legyűrni pár falatot. Lehet, hogy nem fog ártani...
*Elnézve azt, hogy mennyi súlytól megszabadult az elmúlt időben, lehet, hogy még jót is tenne.
Mikor Mady puszit nyom a bekötözött sebre, a férfi mosolya néhány pillanat erejére visszatér.*
- Köszönöm.
*Felemeli mind a két karját, mik bármiféle felsőruházat nélkül könnyen megmutatják a pár hónapos, mély vágásokat. Aleimord elnézegeti a bal kezén lévőket, és végighúzza az ujját az egyiken.*
- Azt mondtad, hogy lehetek bárki.
*Felnéz Madyra, és jobb kezével végigsimít a puha arcán.*
- Akkor én tűzmágus leszek.
*Láthatóan lelohad a jókedve, mikor kiderül, hogy a reggeliötlete nem a legjobb úton halad.*
- Én most nem vagyok éhes.
*Válaszolja egy kis tétovázás után.*
- De a kedvedért megpróbálhatok legyűrni pár falatot. Lehet, hogy nem fog ártani...
*Elnézve azt, hogy mennyi súlytól megszabadult az elmúlt időben, lehet, hogy még jót is tenne.
Mikor Mady puszit nyom a bekötözött sebre, a férfi mosolya néhány pillanat erejére visszatér.*
- Köszönöm.
*Felemeli mind a két karját, mik bármiféle felsőruházat nélkül könnyen megmutatják a pár hónapos, mély vágásokat. Aleimord elnézegeti a bal kezén lévőket, és végighúzza az ujját az egyiken.*
- Azt mondtad, hogy lehetek bárki.
*Felnéz Madyra, és jobb kezével végigsimít a puha arcán.*
- Akkor én tűzmágus leszek.
4428. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-01 21:02:49
Üzenet elküldve: 2019-02-01 21:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Utolsó levél//
*Az óriásnak sikerült jól helyezkednie, ráadásul azt is észreveszi, hogy a mélységi harcképtelenné tette a harmadik agancsos szörnyet. Tudja, hogy Jayzion képes lenne arra, hogy oldalba kapja a hozzá közelebbit. Az egyik rémszarvas, mely korábban nem tudta eltalálni, most megint támad. Monsotor a karmolás elől hátrafelé ugrana. Hogyha ki tud térni a bestia elől, akkor Monsotor a bestiának ugrana és az ugrásból, valamint saját ütési erejéből momentumot nyerve hálálná meg a borzalmas teremtménynek a "kedves" gesztust egy jobb horoggal, amelyet kifejezetten a fejére szándékozik küldeni.*
*Az óriásnak sikerült jól helyezkednie, ráadásul azt is észreveszi, hogy a mélységi harcképtelenné tette a harmadik agancsos szörnyet. Tudja, hogy Jayzion képes lenne arra, hogy oldalba kapja a hozzá közelebbit. Az egyik rémszarvas, mely korábban nem tudta eltalálni, most megint támad. Monsotor a karmolás elől hátrafelé ugrana. Hogyha ki tud térni a bestia elől, akkor Monsotor a bestiának ugrana és az ugrásból, valamint saját ütési erejéből momentumot nyerve hálálná meg a borzalmas teremtménynek a "kedves" gesztust egy jobb horoggal, amelyet kifejezetten a fejére szándékozik küldeni.*
4427. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-01 15:06:43
Üzenet elküldve: 2019-02-01 15:06:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
*Semmiféle gyomorpanaszról nincs szó, Sheni csak bolondozik, nem jön róka a pokrócra, így Lyzinek nincs mitől tartania.*
- De én kiérdemelem! *mondja gyorsan, mint egy rossz gyerek, ha cukorka kerül kilátásba.*
- Nézd, milyen cuki pofim van. *mutatja is meg mire gondol. Fejét enyhén lehajtja, így egy szőke tincs hullik az arcába, amely kiszabadult, bal szemöldökét kicsit feljebb húzza, ajkain hanyag félmosoly terül el, amelyet markánsabbá és egyszerre egzotikussá varázsol a sebhej a szája szélén.*
- Látod? *kérdi, de kétségtelen számára, ilyen pofinak nem lehet nemet mondani.*
- Szarvas, süti. Mindkettőt szeretem. *vigyorog pajkosan.*
- Segítenék! Banya szerint remekül pucolok már krumplit. *dülleszti ki a mellkasát, nagyvonalúan elsiklik azon tény felett, hogy egyikhez sem kell krumpli.
A süteményt az utolsó morzsáig betermeli, ha szeretett volna belőle Lyz, akkor sem maradt volna neki.*
- Jó, de nem csak Seles van a világon. *zsörtölődik halkan, ahogy lesepri ruhájáról a már megehetetlen morzsákat.*
- Én értem, hogy szereti, meg oroszlánokkal harcolna érte, csinálja, ha kedve tartja, csak ne legyen bunkó. *elégedetlenkedik.*
- De ha én csak nem szeretem, ő meg bunkó, attól még nekem nem lesz jobb. Nemigaz? *néz fel a szőke lányra.*
- Ne kedveljen, de ne is bunkózzon, oszt' akkor tök jól elleszünk egymás mellett. *rántja meg vállát.
Az utolsó kérdésére kapott válaszon pironkodva mosolyog egy kicsit és féloldalasan Lyzre néz, miközben zavarában egy barna falevéllel játszadozik maga előtt.*
- Én is szeretek veled lenni. *motyogja halkan, de ezúttal legalább érthetően.
A visszakézből kapott kérdésen viszont elmosolyodik. Hátradől, kezein megtámaszkodik háta mögött és az égen úszó felhőket kezdi figyelni miközben gondolkodik kicsit.*
- Te egy csoda vagy. *vonja le végül rövid gondolkodás után a következtetést.*
- Ne mosolyogj nekem itt. *mondja gyorsan, mert szinte biztos benne, hogy Lyz hárítani fogja a csodálatosságára tett kijelentést.*
- Nem mondom, hogy jó fiú voltam mindig, kihasználtam lányokat, hol erre, hol arra, de egyikük sem mozdított meg bennem semmit. Már kezdtem azt hinni, hogy soha nem is fog. *kezd bele a magyarázatba.*
- De te igen. *néz lopva a lányra.*
- És ez kérem, csoda.
//Íjászverseny//
*Semmiféle gyomorpanaszról nincs szó, Sheni csak bolondozik, nem jön róka a pokrócra, így Lyzinek nincs mitől tartania.*
- De én kiérdemelem! *mondja gyorsan, mint egy rossz gyerek, ha cukorka kerül kilátásba.*
- Nézd, milyen cuki pofim van. *mutatja is meg mire gondol. Fejét enyhén lehajtja, így egy szőke tincs hullik az arcába, amely kiszabadult, bal szemöldökét kicsit feljebb húzza, ajkain hanyag félmosoly terül el, amelyet markánsabbá és egyszerre egzotikussá varázsol a sebhej a szája szélén.*
- Látod? *kérdi, de kétségtelen számára, ilyen pofinak nem lehet nemet mondani.*
- Szarvas, süti. Mindkettőt szeretem. *vigyorog pajkosan.*
- Segítenék! Banya szerint remekül pucolok már krumplit. *dülleszti ki a mellkasát, nagyvonalúan elsiklik azon tény felett, hogy egyikhez sem kell krumpli.
A süteményt az utolsó morzsáig betermeli, ha szeretett volna belőle Lyz, akkor sem maradt volna neki.*
- Jó, de nem csak Seles van a világon. *zsörtölődik halkan, ahogy lesepri ruhájáról a már megehetetlen morzsákat.*
- Én értem, hogy szereti, meg oroszlánokkal harcolna érte, csinálja, ha kedve tartja, csak ne legyen bunkó. *elégedetlenkedik.*
- De ha én csak nem szeretem, ő meg bunkó, attól még nekem nem lesz jobb. Nemigaz? *néz fel a szőke lányra.*
- Ne kedveljen, de ne is bunkózzon, oszt' akkor tök jól elleszünk egymás mellett. *rántja meg vállát.
Az utolsó kérdésére kapott válaszon pironkodva mosolyog egy kicsit és féloldalasan Lyzre néz, miközben zavarában egy barna falevéllel játszadozik maga előtt.*
- Én is szeretek veled lenni. *motyogja halkan, de ezúttal legalább érthetően.
A visszakézből kapott kérdésen viszont elmosolyodik. Hátradől, kezein megtámaszkodik háta mögött és az égen úszó felhőket kezdi figyelni miközben gondolkodik kicsit.*
- Te egy csoda vagy. *vonja le végül rövid gondolkodás után a következtetést.*
- Ne mosolyogj nekem itt. *mondja gyorsan, mert szinte biztos benne, hogy Lyz hárítani fogja a csodálatosságára tett kijelentést.*
- Nem mondom, hogy jó fiú voltam mindig, kihasználtam lányokat, hol erre, hol arra, de egyikük sem mozdított meg bennem semmit. Már kezdtem azt hinni, hogy soha nem is fog. *kezd bele a magyarázatba.*
- De te igen. *néz lopva a lányra.*
- És ez kérem, csoda.
4426. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 23:03:43
Üzenet elküldve: 2019-01-31 23:03:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
*Cerlyna csak szelíden mosolyog a férfira és nem sejti elragadtatása mögötti valódi érzéseket. Ő csupán annyit lát, hogy nagyon szereti testvérét és ez rendjén van, sőt elvárható.
~ Mindenkinek ennyire kéne szeretni édes testvérét. ~
Állapítja meg magában, és zavartan mosolyog a nemes úrra, hogy ugyan miért kér tőle elnézést. Hiszen ebben ténylegesen semmi rossz nincsen, de hát ezek a nemesek mind annyira illemtudóak. Persze nem firtatja, egyrészt mert nem akar már rögtön kellemetlenkedni, de egyébként sem tenné. Mindenkinek a maga kis privát tere, ő ezt tiszteletben tartja.*
- Rendben van.
*Türelmesen megvárja, hogy a nemes férfi kiszóljon, majd visszaüljön.*
- Hát. A pletykákat a házasságról mindenki hallotta, úgy hiszem.
Kicsit szégyenkezve hajtja le a fejét, hogy ő is köztük van. Igen, meghallotta őket, az, hogy el is hiszi vagy sem, még ő maga sem tudja.
- Meg persze azt, hogy a Sayqueves nagyon gazdag, nagyon híres család. A néném pedig azt mondta, hogy egy ilyen családban lehetnek nagyon sokfélék az emberek, ezért nehéz rájuk bármi olyat mondani, ami mindenkire igaz, de azt mondta, hogyha valahol jó helyem lehet, akkor az itt. A néne azt hallotta, hogy itt nagyon emberségesek a szolgálókkal, és ez bizony nagyon, de nagyon ritka.
*Közben igyekszik olykor elszakítani tekintetét ölében matató kézfejeiről, mert úgy illik, hogy a másik szemébe néz, de mivel az szépséges kisasszonynak nevezte, ezért zavarba jött. Főleg, hogy egy ilyen szép elf férfi mondta ezt neki. Hamarosan az ajtó is kivágódik és egy nagyon szép és nagyon különleges lány lép be rajta. Cerlyna nem rejti véka alá csodáló tekintetét, ami elsősorban a lány arcát és szokatlan hajszínét vizsgálgatja. Egyből fel is pattan helyéről és fejet hajt a kisasszony előtt.*
- Bocsánat, kisasszony.
*Kezd szabadkozni.*
- Cerlyna Niphryl vagyok, és a mélyen tisztelt Drameiloten úrral beszéltünk arról, hogy szeretnék szolgáló lenni. Pontosabban a kisasszony szolgálólánya lenni, ha ez a kisasszonyt nem zavarja.
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
*Cerlyna csak szelíden mosolyog a férfira és nem sejti elragadtatása mögötti valódi érzéseket. Ő csupán annyit lát, hogy nagyon szereti testvérét és ez rendjén van, sőt elvárható.
~ Mindenkinek ennyire kéne szeretni édes testvérét. ~
Állapítja meg magában, és zavartan mosolyog a nemes úrra, hogy ugyan miért kér tőle elnézést. Hiszen ebben ténylegesen semmi rossz nincsen, de hát ezek a nemesek mind annyira illemtudóak. Persze nem firtatja, egyrészt mert nem akar már rögtön kellemetlenkedni, de egyébként sem tenné. Mindenkinek a maga kis privát tere, ő ezt tiszteletben tartja.*
- Rendben van.
*Türelmesen megvárja, hogy a nemes férfi kiszóljon, majd visszaüljön.*
- Hát. A pletykákat a házasságról mindenki hallotta, úgy hiszem.
Kicsit szégyenkezve hajtja le a fejét, hogy ő is köztük van. Igen, meghallotta őket, az, hogy el is hiszi vagy sem, még ő maga sem tudja.
- Meg persze azt, hogy a Sayqueves nagyon gazdag, nagyon híres család. A néném pedig azt mondta, hogy egy ilyen családban lehetnek nagyon sokfélék az emberek, ezért nehéz rájuk bármi olyat mondani, ami mindenkire igaz, de azt mondta, hogyha valahol jó helyem lehet, akkor az itt. A néne azt hallotta, hogy itt nagyon emberségesek a szolgálókkal, és ez bizony nagyon, de nagyon ritka.
*Közben igyekszik olykor elszakítani tekintetét ölében matató kézfejeiről, mert úgy illik, hogy a másik szemébe néz, de mivel az szépséges kisasszonynak nevezte, ezért zavarba jött. Főleg, hogy egy ilyen szép elf férfi mondta ezt neki. Hamarosan az ajtó is kivágódik és egy nagyon szép és nagyon különleges lány lép be rajta. Cerlyna nem rejti véka alá csodáló tekintetét, ami elsősorban a lány arcát és szokatlan hajszínét vizsgálgatja. Egyből fel is pattan helyéről és fejet hajt a kisasszony előtt.*
- Bocsánat, kisasszony.
*Kezd szabadkozni.*
- Cerlyna Niphryl vagyok, és a mélyen tisztelt Drameiloten úrral beszéltünk arról, hogy szeretnék szolgáló lenni. Pontosabban a kisasszony szolgálólánya lenni, ha ez a kisasszonyt nem zavarja.
4425. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:18:16
Üzenet elküldve: 2019-01-31 22:18:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kis híján hasra vágódik, miközben bambulása közepette elbukik a kikövezett út egy romperemén, de megtartja egyensúlyát. Így vagy úgy, de a nagylábujját azért istenesen beverte.*
-ÁÁÁÁÁHHH!
*Üvölt fel, majd lendül a kalapács, hogy lehetőség szerint porrá zúzhassa azt az átkozott kődarabot. Ha ez nem történik meg elsőre, hát lecsap újra.*
-DÖGÖLJ! DÖGÖLJ!
*Hangzik újra és újra az éjszakában, miközben a fegyver ütemesen csattan a kövön, majd lihegve veszi hátára újfent a hatalmas kalapácsot.*
-Má' ezt ki 'akta ide?
*Néz körbe összeszűkült szemekkel, mintha az út építője, vagy legalább a karbantartója akármelyik bozótosból előugorhatna.*
-No jó.
*Higgad le kissé egy hatalmas sóhaj kíséretében, de csak mert a fájdalom is múlóban van.*
-Kali, má most mondom, hogy baj lesz.
*Jegyzi meg nagy bölcsen a kalapácsnak, de a választ már nem várja meg. Tovább cammog a pislákoló fények felé, hogy lassan felsejledjen előtte a hajnali város.*
-ÁÁÁÁÁHHH!
*Üvölt fel, majd lendül a kalapács, hogy lehetőség szerint porrá zúzhassa azt az átkozott kődarabot. Ha ez nem történik meg elsőre, hát lecsap újra.*
-DÖGÖLJ! DÖGÖLJ!
*Hangzik újra és újra az éjszakában, miközben a fegyver ütemesen csattan a kövön, majd lihegve veszi hátára újfent a hatalmas kalapácsot.*
-Má' ezt ki 'akta ide?
*Néz körbe összeszűkült szemekkel, mintha az út építője, vagy legalább a karbantartója akármelyik bozótosból előugorhatna.*
-No jó.
*Higgad le kissé egy hatalmas sóhaj kíséretében, de csak mert a fájdalom is múlóban van.*
-Kali, má most mondom, hogy baj lesz.
*Jegyzi meg nagy bölcsen a kalapácsnak, de a választ már nem várja meg. Tovább cammog a pislákoló fények felé, hogy lassan felsejledjen előtte a hajnali város.*
4424. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 18:47:39
Üzenet elküldve: 2019-01-31 18:47:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord Sayqueves//
*Amint hallja az elf megdöbbenését, minthogy nem igazán gondolt rá, hogy amit főzött azt meg is kóstolja, vegyes érzések kerítik hatalmukba. Egyrészt milyen lenne már, hogy ő eszik a másik meg közben lesi, másrészt viszont jóleső a gondolat, hogy csak miatta csinálta ezt az egész „főzésnek” nevezett dolgot, és a sérülés ellenére sem hagyta veszni.
Időközben előkerül a só is, hiszen ezt az egyet, ha mást nem is igazán, de ő is felismer, belenyal, így már biztos a dolgában. Összecsípve az ujjaiban egy kisebb adagot beleszór a készülő ételbe.*
-Talán jobb lenne, ha miután megfőttek a zöldségek csak azokat ennénk meg a levét nem.*Tesz javaslatot, hiszen így, hogy nincs igazán megfűszerezve biztos iszonyat pocsék íze lesz, amit egyértelműen nem tudna palástolni.*
-Nem eszem egyedül.*Jelenti ki, miközben beleszagol egy zsákba, amiben valamiféle szárított fűszer lehet, az illata mindenesetre biztató, abból is tesz 3-4 darab levelet a vízbe.*
-Ha már ennyit vesződtél vele, az a legkevesebb, hogy megkóstolom.*Miután elégedetten leporolja a kezeit, odasétál az elfhez és felemelve a felsértett kezét egy puszit nyom a bekötözött ujjára.*
-Csak, hogy gyorsabban gyógyuljon.*Jegyzi meg kedvesen mosolyogva.*
*Amint hallja az elf megdöbbenését, minthogy nem igazán gondolt rá, hogy amit főzött azt meg is kóstolja, vegyes érzések kerítik hatalmukba. Egyrészt milyen lenne már, hogy ő eszik a másik meg közben lesi, másrészt viszont jóleső a gondolat, hogy csak miatta csinálta ezt az egész „főzésnek” nevezett dolgot, és a sérülés ellenére sem hagyta veszni.
Időközben előkerül a só is, hiszen ezt az egyet, ha mást nem is igazán, de ő is felismer, belenyal, így már biztos a dolgában. Összecsípve az ujjaiban egy kisebb adagot beleszór a készülő ételbe.*
-Talán jobb lenne, ha miután megfőttek a zöldségek csak azokat ennénk meg a levét nem.*Tesz javaslatot, hiszen így, hogy nincs igazán megfűszerezve biztos iszonyat pocsék íze lesz, amit egyértelműen nem tudna palástolni.*
-Nem eszem egyedül.*Jelenti ki, miközben beleszagol egy zsákba, amiben valamiféle szárított fűszer lehet, az illata mindenesetre biztató, abból is tesz 3-4 darab levelet a vízbe.*
-Ha már ennyit vesződtél vele, az a legkevesebb, hogy megkóstolom.*Miután elégedetten leporolja a kezeit, odasétál az elfhez és felemelve a felsértett kezét egy puszit nyom a bekötözött ujjára.*
-Csak, hogy gyorsabban gyógyuljon.*Jegyzi meg kedvesen mosolyogva.*
4423. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 15:44:41
Üzenet elküldve: 2019-01-31 15:44:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kösz! *Üvölti ismét miután ugrása sikerül, s belemélyeszti a lény mellkasába hosszú tőrét. Csak egy pillanat, míg két markával erőteljesen tartja, szinte érzi a mellette elszáguldó karmos és izmos karok ütésének a szelét.*
- Az anyád! *Sziszegi fogai alatt, s a szarvasagancsos lényre immár nem tud időt szentelni, hogy tekintetével kísérje annak útját. Csak remélni tudja, hogy van annyira értelmes, míg rajta kínlódik nem lódul meg ismét és ökleli fel a dögöt, vele együtt. Az kellemetlen lenne. Néhány lélegzetvételnyi ideje van csupán, amíg felméri az alant elterülő lényt. Körülbelül akkora lehet, mint Kócos, talán szinte egy méretűek, két hátsó lába erős, azokra könnyen felágaskodik, mellső lábain hosszú karmok, azokat ütésre használja. Pofája már nem emlősökéhez hasonló, nem hagyományos, csőrben végződik, hátából tollas szárnyak állnak ki. Umon szeme ide oda villan, míg igyekszik apró mozdulatokkal elkerülni a lény szerencsétlen kapálózását, aztán dönt. Azt már korábban elkönyvelte magában, hogy nem engedi el, miért is tenné? Nem ő kezdte, a büntetést pedig viselni kell. Amennyiben van rá lehetősége azonnal mozdul. Kis lépés csak felfelé, s, ha sikerül a tőr markolatán megtámasztott lábbal, felrugaszkodni, miközben balját elemeli, a földről fordulatból rúgja pofán, lehetőleg a csőr alatti porcos részen, már, ha van neki ilyen. Ha a tőr, saját súlyától a lény mellkasán szalad végig lefelé, az sem baj. A rúgástól függetlenül, a lény hátán, mintha lovon ülne veti meg eztán lábait, hogy hátulról bal kézzel a lény fején megtámaszkodva, abban megkapaszkodva jobbjával indítson pusztító erejű ütést a feltételezett nyakszirtre.*
- Szép álmokat baszd meg! *Csak vigyorgó fogai közül sziszeg a hang, legbelül nyugodt és kimért, akárha épp egy apró kavicsokból álló kőtornyot építene. Szeme hideg és kifejezéstelen, csak a mantrára koncentrál, melyet a lény fejének megragadása közben még halkan elmormol, sosem próbálta, de hátha sikerül.*
Umon Palasan megpróbált varázsolni egy Hallucináció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kösz! *Üvölti ismét miután ugrása sikerül, s belemélyeszti a lény mellkasába hosszú tőrét. Csak egy pillanat, míg két markával erőteljesen tartja, szinte érzi a mellette elszáguldó karmos és izmos karok ütésének a szelét.*
- Az anyád! *Sziszegi fogai alatt, s a szarvasagancsos lényre immár nem tud időt szentelni, hogy tekintetével kísérje annak útját. Csak remélni tudja, hogy van annyira értelmes, míg rajta kínlódik nem lódul meg ismét és ökleli fel a dögöt, vele együtt. Az kellemetlen lenne. Néhány lélegzetvételnyi ideje van csupán, amíg felméri az alant elterülő lényt. Körülbelül akkora lehet, mint Kócos, talán szinte egy méretűek, két hátsó lába erős, azokra könnyen felágaskodik, mellső lábain hosszú karmok, azokat ütésre használja. Pofája már nem emlősökéhez hasonló, nem hagyományos, csőrben végződik, hátából tollas szárnyak állnak ki. Umon szeme ide oda villan, míg igyekszik apró mozdulatokkal elkerülni a lény szerencsétlen kapálózását, aztán dönt. Azt már korábban elkönyvelte magában, hogy nem engedi el, miért is tenné? Nem ő kezdte, a büntetést pedig viselni kell. Amennyiben van rá lehetősége azonnal mozdul. Kis lépés csak felfelé, s, ha sikerül a tőr markolatán megtámasztott lábbal, felrugaszkodni, miközben balját elemeli, a földről fordulatból rúgja pofán, lehetőleg a csőr alatti porcos részen, már, ha van neki ilyen. Ha a tőr, saját súlyától a lény mellkasán szalad végig lefelé, az sem baj. A rúgástól függetlenül, a lény hátán, mintha lovon ülne veti meg eztán lábait, hogy hátulról bal kézzel a lény fején megtámaszkodva, abban megkapaszkodva jobbjával indítson pusztító erejű ütést a feltételezett nyakszirtre.*
- Szép álmokat baszd meg! *Csak vigyorgó fogai közül sziszeg a hang, legbelül nyugodt és kimért, akárha épp egy apró kavicsokból álló kőtornyot építene. Szeme hideg és kifejezéstelen, csak a mantrára koncentrál, melyet a lény fejének megragadása közben még halkan elmormol, sosem próbálta, de hátha sikerül.*
Umon Palasan megpróbált varázsolni egy Hallucináció nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
4422. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:34:09
Üzenet elküldve: 2019-01-31 13:34:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mestertolvajok//
- Me avagyok. De csak roszabb napokon. Nem sze'etek lopni.
*Ránt is egyet a vállán. Azért tűnik piti zsebesnek, mert... hogy... megtévesszen mindenkit. Persze szíve szerint piti zsebesnek se tűnne, de hát így néz ki! Mindenesetre továbbra is tartja magát az egylépcsős tervhez, miszerint nem fedi fel remek tolvajlási képességeit a másik előtt. Mondjuk... nem mintha lenne nagyon mit felfedni. Ennyi erővel idomait is rejtegethetné nagy erőkkel. Mert hát azok sincsenek. Szíve mélyén hisz benne, hogy majd lesznek. Így van ez a tolvajlással is. Majd egyszer csak felébred, és hirtelen hatalmas tolvajlásai lesznek, és remekül fog tudni idomulni. Vagy fordítva...*
- Attó még megvan a' ára. Ha nem jön össze ez itt, akkó maj emész dógozni, meg ilyenek.
*Amint összeforrtak a csontjai, és/vagy kikerült a fogdából. Mindenesetre a lány azért nem adja fel, hogy a pénzt megpróbálja megszerezni. Valami olyan tervezetet kéne készítsen, hogy akkor is csurranjon-cseppenjen valami, ha elbénázzák (amire az esély egyébként nem kicsi). Csak ezzel a fickóval nagyon nehéz...
~ Hogy étt ez eddig? Hogy é' emost? ~
Egyszerűen nem érti, hogy maradhatott életben ilyen idős koráig egy ilyen ember. De most már ez van, vele hozta össze a sors, valamire még jó lehet. Vagy majd az akció helyszínén állomásozó további fél tucat tolvaj és bandita közül választ magának egy jobbat... Ez majd ott kiderül. Nagyban függ attól, megugatja-e ténylegesen más is a lehetséges értékeket, vagy... vagy csak ők ketten ilyen hülyék. Vagy zsenik.*
- Bódogító... Én maj' beosonok. Kis helyen is eférek, meg jó tudom áccázni magam. Maj' eljáccom, hogy bokó vagyok. Remé'em má köze' vagyunk, kezdek fáranni...
*És igen, itt érkezett el az ok, amiért nem lehetne csali. Két lépés után meg kéne állnia pihenni, ami... hát roncsolná a folyamat finom menetét.*
- Me avagyok. De csak roszabb napokon. Nem sze'etek lopni.
*Ránt is egyet a vállán. Azért tűnik piti zsebesnek, mert... hogy... megtévesszen mindenkit. Persze szíve szerint piti zsebesnek se tűnne, de hát így néz ki! Mindenesetre továbbra is tartja magát az egylépcsős tervhez, miszerint nem fedi fel remek tolvajlási képességeit a másik előtt. Mondjuk... nem mintha lenne nagyon mit felfedni. Ennyi erővel idomait is rejtegethetné nagy erőkkel. Mert hát azok sincsenek. Szíve mélyén hisz benne, hogy majd lesznek. Így van ez a tolvajlással is. Majd egyszer csak felébred, és hirtelen hatalmas tolvajlásai lesznek, és remekül fog tudni idomulni. Vagy fordítva...*
- Attó még megvan a' ára. Ha nem jön össze ez itt, akkó maj emész dógozni, meg ilyenek.
*Amint összeforrtak a csontjai, és/vagy kikerült a fogdából. Mindenesetre a lány azért nem adja fel, hogy a pénzt megpróbálja megszerezni. Valami olyan tervezetet kéne készítsen, hogy akkor is csurranjon-cseppenjen valami, ha elbénázzák (amire az esély egyébként nem kicsi). Csak ezzel a fickóval nagyon nehéz...
~ Hogy étt ez eddig? Hogy é' emost? ~
Egyszerűen nem érti, hogy maradhatott életben ilyen idős koráig egy ilyen ember. De most már ez van, vele hozta össze a sors, valamire még jó lehet. Vagy majd az akció helyszínén állomásozó további fél tucat tolvaj és bandita közül választ magának egy jobbat... Ez majd ott kiderül. Nagyban függ attól, megugatja-e ténylegesen más is a lehetséges értékeket, vagy... vagy csak ők ketten ilyen hülyék. Vagy zsenik.*
- Bódogító... Én maj' beosonok. Kis helyen is eférek, meg jó tudom áccázni magam. Maj' eljáccom, hogy bokó vagyok. Remé'em má köze' vagyunk, kezdek fáranni...
*És igen, itt érkezett el az ok, amiért nem lehetne csali. Két lépés után meg kéne állnia pihenni, ami... hát roncsolná a folyamat finom menetét.*
4421. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-01-31 12:31:17
Üzenet elküldve: 2019-01-31 12:31:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó levél//
//Magányosok útja//
//Umon//
*Egy komoly, de eredménytelen ütésváltás után Umon szemtől szemben áll a szárnyas varjúdöggel. Bár a férfi nyugodt, a bestia láthatóan nem az. Az, hogy nem tudja egyszerűen kettéharapni az ellenfelét, feldühíti.
A farkastestű állat, amely a segítségére siet, felökleli a felszállni készülő szörnyeteget, ami oldalra zuhanva csúszik pár métert a hóban. Umon szövetségese diadalmasan emeli szarvait a magasba, de a férfinek gyorsan ki kell használnia az adakozó alkalmat, ha nem szeretné megvárni míg ellenfele összeszedi magát.
Az ugrás jól sikerül, a két kézre markolt tőr megállíthatatlanul száguld a szárnyas dög marja felé, hogy markolatig szaladjon a testébe és csúnya, mély sebet hagyjon. Fájdalmasan víjjan fel a szörnyeteg, így nem képes felkelni, de izmos karjával megpróbálja megütni Umont, bár eléggé kiszolgáltatott helyzetben van. Nem is sikerül bevinnie egyetlen találatot sem, csak kapálózik és vergődik szárnyaival.
Umonnal sikerül a földön tartania ellenfelét, aki nem képes hatékonyan támadni ellene, ha sikerül a talajon tartania.*
//Lyzendra//
*Az elf íjász tökéletesen méri fel, hol és mikor kell segítenie közelharcot vívó társait. Bár előző lövése nem talált, nem hagyja, hogy mindez befolyásolja. Felméri, hogy Monsotor kerül szorongatott helyzetbe, bár az óriás mindkét ellenfelét sikeresen tartja fel, neki segít egy újabb lövéssel.
Az újabb lövés ezúttal nem véti el a célt, az elmozduló óriás mellett vágódik a bestia testébe. A rémszarvas oldalát találja el és fúródik a bordák közé oldalról. A szörny megbicsaklik, láthatóan komoly sérülést szenvedett, szájából sípoló hang tör fel, talán tüdőt ért a nyíl.*
//Denzack//
*A mélységi sikeresen használja ki korábbi sebzéséből fakadó előnyeit, azonnal támad a megrogyó rémszarvasra. Hosszútőre végigszántja a bestia mellkasát, a bőr szétnyílik, alatt láthatóvá válnak az izmok és bordacsontok, a szörnyeteg pedig oldalra perdül a vágás nyomán. Bár még életben lehet, de láthatóan harcképtelenné válik az újabb bekapott támadás miatt.
Denzacknak a következő támadását lehetősége nyílik oldalról megejteni a Monsotort szorongató két rémszarvas felé eső tagjára megejteni. némileg előnyösebb pozícióból, hisz mindkét bestia az óriásra figyel.*
//Monsotor//
*Az óriás hősiesen tartja fel a két rémszarvast, miközben Lyzendra halálos nyílvesszőkkel segíti őt a harcban. Ugyan beszedett egy kisebb sérülést, ez nem tántorítja el Monsotort, hogy tovább folytassa a küzdelmet.
Már épp támadna újra, amikor az elf lány hangját hallva maga mögül, félrelép, éppen időben ahhoz, hogy egy újabb nyílvessző szálljon el mellette és vágódjon az előtte álló bestia oldalába, amitől megtorpan és fájdalmas, artikulálatlan hangot hallat.
A mozdulat és a nyíl miatt, most előnyös helyzetbe kerül, egy ütéstávolságnál hosszabb táv választja el őket egymástól. Mellette a mélységi támadásáról éppen a földre hull egy szörnyeteg. Lassan a szervezett támadás kezdi az oldalukra billenteni a harc mérlegét.
Monsotor láthatja, hogy a sötételf oldalba kaphatja baloldali ellenfelét, Lyzendra biztonságban van mögötte-mellette pár lépésre, a hoppon maradz rémszarvas viszont felé kap, kérdés, melyikük lesz a gyorsabb a következő pillanatokban kettőjük közül.*
//Magányosok útja//
//Umon//
*Egy komoly, de eredménytelen ütésváltás után Umon szemtől szemben áll a szárnyas varjúdöggel. Bár a férfi nyugodt, a bestia láthatóan nem az. Az, hogy nem tudja egyszerűen kettéharapni az ellenfelét, feldühíti.
A farkastestű állat, amely a segítségére siet, felökleli a felszállni készülő szörnyeteget, ami oldalra zuhanva csúszik pár métert a hóban. Umon szövetségese diadalmasan emeli szarvait a magasba, de a férfinek gyorsan ki kell használnia az adakozó alkalmat, ha nem szeretné megvárni míg ellenfele összeszedi magát.
Az ugrás jól sikerül, a két kézre markolt tőr megállíthatatlanul száguld a szárnyas dög marja felé, hogy markolatig szaladjon a testébe és csúnya, mély sebet hagyjon. Fájdalmasan víjjan fel a szörnyeteg, így nem képes felkelni, de izmos karjával megpróbálja megütni Umont, bár eléggé kiszolgáltatott helyzetben van. Nem is sikerül bevinnie egyetlen találatot sem, csak kapálózik és vergődik szárnyaival.
Umonnal sikerül a földön tartania ellenfelét, aki nem képes hatékonyan támadni ellene, ha sikerül a talajon tartania.*
//Lyzendra//
*Az elf íjász tökéletesen méri fel, hol és mikor kell segítenie közelharcot vívó társait. Bár előző lövése nem talált, nem hagyja, hogy mindez befolyásolja. Felméri, hogy Monsotor kerül szorongatott helyzetbe, bár az óriás mindkét ellenfelét sikeresen tartja fel, neki segít egy újabb lövéssel.
Az újabb lövés ezúttal nem véti el a célt, az elmozduló óriás mellett vágódik a bestia testébe. A rémszarvas oldalát találja el és fúródik a bordák közé oldalról. A szörny megbicsaklik, láthatóan komoly sérülést szenvedett, szájából sípoló hang tör fel, talán tüdőt ért a nyíl.*
//Denzack//
*A mélységi sikeresen használja ki korábbi sebzéséből fakadó előnyeit, azonnal támad a megrogyó rémszarvasra. Hosszútőre végigszántja a bestia mellkasát, a bőr szétnyílik, alatt láthatóvá válnak az izmok és bordacsontok, a szörnyeteg pedig oldalra perdül a vágás nyomán. Bár még életben lehet, de láthatóan harcképtelenné válik az újabb bekapott támadás miatt.
Denzacknak a következő támadását lehetősége nyílik oldalról megejteni a Monsotort szorongató két rémszarvas felé eső tagjára megejteni. némileg előnyösebb pozícióból, hisz mindkét bestia az óriásra figyel.*
//Monsotor//
*Az óriás hősiesen tartja fel a két rémszarvast, miközben Lyzendra halálos nyílvesszőkkel segíti őt a harcban. Ugyan beszedett egy kisebb sérülést, ez nem tántorítja el Monsotort, hogy tovább folytassa a küzdelmet.
Már épp támadna újra, amikor az elf lány hangját hallva maga mögül, félrelép, éppen időben ahhoz, hogy egy újabb nyílvessző szálljon el mellette és vágódjon az előtte álló bestia oldalába, amitől megtorpan és fájdalmas, artikulálatlan hangot hallat.
A mozdulat és a nyíl miatt, most előnyös helyzetbe kerül, egy ütéstávolságnál hosszabb táv választja el őket egymástól. Mellette a mélységi támadásáról éppen a földre hull egy szörnyeteg. Lassan a szervezett támadás kezdi az oldalukra billenteni a harc mérlegét.
Monsotor láthatja, hogy a sötételf oldalba kaphatja baloldali ellenfelét, Lyzendra biztonságban van mögötte-mellette pár lépésre, a hoppon maradz rémszarvas viszont felé kap, kérdés, melyikük lesz a gyorsabb a következő pillanatokban kettőjük közül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389