Külső területek - Arthenior közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 230 (4581. - 4600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4600. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-20 18:32:16
Üzenet elküldve: 2019-02-20 18:32:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
- Köszönöm Uram és neked is Öreg! * engedi talán utolsó közös útjukra a távozni készülőket.
A szekrényben, ahonnan a poharakat hozták a borhoz talál a nemes megkezdett pálinkájából és van azért elég pohár is hozzá. Miután egy tálcán kiviszi az asztalhoz tölt kinek-kinek kérése szerint, majd körbekínálja. Mosolyogva hallgatja az áldomásokat, aztán maga is csatlakozik a többiekhez.*
- Az új házra, az Otthonra. * emeli poharát és húzza le utána a jóféle párlatot. Mosolyogva nézi a nem is olyan kis társaságot, ahogy pezsegve osztoznak a hirtelen felmerült teendőkön. Lau köszönömje visszarántja a gondolatait a dolgokra, ami ma rá várnak. *
- Ez csak természetes. De nem hiszem, hogy gond lenne a mennyiséggel, majd egy fél nap maradt a mából, még ha korán sötétedik is. Ráadásul van előnye is, hisz favágás közben nem nagyon lehet fázni.
* A szobaválasztáson sokat nem kell töprengenie, igazából azon sem, hogy ki mellé. Hogy melyikbe, azt meg talán Yllával le is egyeztethetné, hisz ő az, akit a legjobban ismer, kivéve Lyllidort, de ő meg olyan jól elvolt Vieljanával, hogy feltételezi a két apróság együtt választ szobát is. Miután ő kinn lesz, mikor a többiek a szobán osztozkodnak, talán nem lenne rossz ötlet most bedobni a zsákot az egyikbe. Ezen felbuzdulva oda is lép a nő mellé.*
- Gondolkodtál már a szobaválasztáson? Én töprengtem picit és arra jutottam, hogy a legtávolabbit szeretném. * pár pillanatig kivár, hogy lát e valamilyen reakciót a félelf arcán, csak azután folytatja. * - Valamelyik sarokba, hogy ha itt nagy társaság mozog, akkor minél kevésbé zavarjon. Volna kedved a szomszédos szobába költözni Tesó?
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.20 18:35:39
- Köszönöm Uram és neked is Öreg! * engedi talán utolsó közös útjukra a távozni készülőket.
A szekrényben, ahonnan a poharakat hozták a borhoz talál a nemes megkezdett pálinkájából és van azért elég pohár is hozzá. Miután egy tálcán kiviszi az asztalhoz tölt kinek-kinek kérése szerint, majd körbekínálja. Mosolyogva hallgatja az áldomásokat, aztán maga is csatlakozik a többiekhez.*
- Az új házra, az Otthonra. * emeli poharát és húzza le utána a jóféle párlatot. Mosolyogva nézi a nem is olyan kis társaságot, ahogy pezsegve osztoznak a hirtelen felmerült teendőkön. Lau köszönömje visszarántja a gondolatait a dolgokra, ami ma rá várnak. *
- Ez csak természetes. De nem hiszem, hogy gond lenne a mennyiséggel, majd egy fél nap maradt a mából, még ha korán sötétedik is. Ráadásul van előnye is, hisz favágás közben nem nagyon lehet fázni.
* A szobaválasztáson sokat nem kell töprengenie, igazából azon sem, hogy ki mellé. Hogy melyikbe, azt meg talán Yllával le is egyeztethetné, hisz ő az, akit a legjobban ismer, kivéve Lyllidort, de ő meg olyan jól elvolt Vieljanával, hogy feltételezi a két apróság együtt választ szobát is. Miután ő kinn lesz, mikor a többiek a szobán osztozkodnak, talán nem lenne rossz ötlet most bedobni a zsákot az egyikbe. Ezen felbuzdulva oda is lép a nő mellé.*
- Gondolkodtál már a szobaválasztáson? Én töprengtem picit és arra jutottam, hogy a legtávolabbit szeretném. * pár pillanatig kivár, hogy lát e valamilyen reakciót a félelf arcán, csak azután folytatja. * - Valamelyik sarokba, hogy ha itt nagy társaság mozog, akkor minél kevésbé zavarjon. Volna kedved a szomszédos szobába költözni Tesó?
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.20 18:35:39
4599. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-20 17:49:23
Üzenet elküldve: 2019-02-20 17:49:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
*Immár pohárral a kezében áll a többiek mellett és hamarosan már a saját szobájában fog aludni, szinte teljesen hihetetlen. Le is fagy egy pillanatra, majd csak a biztonság miatt, belecsíp a karjába, hogy összegezze magában, ő igen, valóban nem álmodik.*
- Azt hiszem ez a legkevesebb, amit megtehetek most, főzni ugyanis nem igazán tudok.*Vallja be, majd megemeli ő is a poharát.*
-Az új házra!*Szinte már az csorgatja a lelkesedést belé, hogy látja a többiek is mennyire tele vannak vele. Majd lehúzza az ő részét.*
-Az ágynemű is egy nagyszerű ötlet. Na de induljunk vagy holnap utánra se lesz begyújtva.*Teszi le a poharat az asztalra és néz el a társaság egyetlen férfi tagja felé, hogy szemrevételezze az ő lelkesedését is a választott házimunka irányába.*
-A vacsora is egy igen előrelátó gondolat.*Mosolyodik el, hiszen annyi már most a teendő, és még alig ocsúdtak fel a révületből.*
~Hogy melyik szoba? Amelyikben ágy van, az tökéletes.~*Kúszik be a fejébe a gondolat, majd körbenéz a társaságon. Nem ismer igazából senkit sem, így a szobája elhelyezkedéséről nem igazán tud véleményt alkotni, de talán, ha a másiknak se lesz ellenére, mégiscsak a bátyja még, a mellette lévő szoba pont megfelelne számára.*
~De lehet, hogy ő inkább a legtávolabbi szobát választaná.~*Mosolyodik el magában.*
*Immár pohárral a kezében áll a többiek mellett és hamarosan már a saját szobájában fog aludni, szinte teljesen hihetetlen. Le is fagy egy pillanatra, majd csak a biztonság miatt, belecsíp a karjába, hogy összegezze magában, ő igen, valóban nem álmodik.*
- Azt hiszem ez a legkevesebb, amit megtehetek most, főzni ugyanis nem igazán tudok.*Vallja be, majd megemeli ő is a poharát.*
-Az új házra!*Szinte már az csorgatja a lelkesedést belé, hogy látja a többiek is mennyire tele vannak vele. Majd lehúzza az ő részét.*
-Az ágynemű is egy nagyszerű ötlet. Na de induljunk vagy holnap utánra se lesz begyújtva.*Teszi le a poharat az asztalra és néz el a társaság egyetlen férfi tagja felé, hogy szemrevételezze az ő lelkesedését is a választott házimunka irányába.*
-A vacsora is egy igen előrelátó gondolat.*Mosolyodik el, hiszen annyi már most a teendő, és még alig ocsúdtak fel a révületből.*
~Hogy melyik szoba? Amelyikben ágy van, az tökéletes.~*Kúszik be a fejébe a gondolat, majd körbenéz a társaságon. Nem ismer igazából senkit sem, így a szobája elhelyezkedéséről nem igazán tud véleményt alkotni, de talán, ha a másiknak se lesz ellenére, mégiscsak a bátyja még, a mellette lévő szoba pont megfelelne számára.*
~De lehet, hogy ő inkább a legtávolabbi szobát választaná.~*Mosolyodik el magában.*
4598. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-20 09:54:14
Üzenet elküldve: 2019-02-20 09:54:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
*Kezdi úgy érezni, hogy a távolmaradás lett volna az egyetlen valóban optimális megoldás. De tudja, mi volt az oka annak, hogy mégis maradásra szólította fel a csapatot. A találkozás Umonnal, vagy azzal, aki éppen most az akaratát birtokolja, szükségszerű volt.
Nem örül neki, hogy Tinthereth belemegy viszont a játékba és visszaszól az átkozott szerzetesnek, de nem fejezi ki szavakkal, hisz ha itt vannak, joguk van válaszolni kedvük szerint. Azt is érzi, hogy elutasítani a vezér titulust, elég erőtlen próbálkozás, amire Átok bizonyosan le fog csapni.
Persze úgy is lesz. Umon újra átbillen az értelem határán és gúnyolódni kezd. A csuhátlan csuhás csak egy bosszús sóhajjal reagál ezúttal is. Nem fogja az ő játékát játszani és nem engedi, hogy kizökkentse a nyugalmából.
Csak hallgatja a válaszokat a két társa által feltett kérdésekre, csak akkor húzza el a száját alig láthatóan, amikro Umon arról beszél, hogy Ämeadának és Tintherethnek sokat kell még tanulniuk róluk. Vannak dolgok, amelyeket jobb volna, ha elfedné az örök homály, olyan dolgok, amelyekre nem büszke, bár ugyanúgy ő tette őket.
A szekéren lévő felszerelések említése kissé elterelheti a beszélgetést a múltról, így az erdőmélyi szerzetes kap az alkalmon.*
- Akkor elvisszük őket, ha te magad nem tartasz rá igényt. *Bár a férfi említette, hogy Lyzendrának mentette meg a dolgokat, mégis így a legtisztább.
Hirtelen elterelődik a beszélgetés fonala, a terelés jelzését előbb nem is érti, hisz megszokott az ilyen hirtelen téma- és hangulatváltás Umonnál. Aztán mégis leesik neki, amikor a férfi elindul a hang irányába, de ő maga kezével jelez a két elfnek, hogy ne tegyenek semmit, hisz akár csapda is lehet, bár valamiért nehezen hiszi el ezt.
Csak a lombzöld tekintet követi Umon mozgását, ahogy szablyát, majd tőrt ragad, jobbja a wegtoreni penge markolata felé rebben, de az irány, amely felé az átkozott szerzetes elhajítja tőrét, nem arra van, amerre ők állnak.
Az erdőben rejtőző alak felszólítására összeszűkül a tekintete, de semmi derűsen nem talál a másik szerzetes tréfájában, csak a bokrokat fürkészi a fák között, hogy megpillantsa azt, akiről Umon beszél.
A megjelenő óriásra kettőt hátralép, de nem ránt kardot, előbb tisztázniuk kellene a helyzetet. A hatalmas, furcsa lény fegyvertelennek tűnik, kérdései részben jogosak is a felé tőrt hajító férfi felé.*
- Mi okod volt rejtőzni előlünk, ha békével jöttél? *Teszi fel a kérdést, amellyel talán mindent tisztázhatnak, bár az óriás ijesztőnek tűnik, nem látszik ellenségesnek.
Ha teheti, megindul előre, hogy Umon és a méretes idegen közé álljon, nem volna eredményes a békéltetésre, ha az átkozott szerzetes sértettségében fegyverrel válaszolna.*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
*Kezdi úgy érezni, hogy a távolmaradás lett volna az egyetlen valóban optimális megoldás. De tudja, mi volt az oka annak, hogy mégis maradásra szólította fel a csapatot. A találkozás Umonnal, vagy azzal, aki éppen most az akaratát birtokolja, szükségszerű volt.
Nem örül neki, hogy Tinthereth belemegy viszont a játékba és visszaszól az átkozott szerzetesnek, de nem fejezi ki szavakkal, hisz ha itt vannak, joguk van válaszolni kedvük szerint. Azt is érzi, hogy elutasítani a vezér titulust, elég erőtlen próbálkozás, amire Átok bizonyosan le fog csapni.
Persze úgy is lesz. Umon újra átbillen az értelem határán és gúnyolódni kezd. A csuhátlan csuhás csak egy bosszús sóhajjal reagál ezúttal is. Nem fogja az ő játékát játszani és nem engedi, hogy kizökkentse a nyugalmából.
Csak hallgatja a válaszokat a két társa által feltett kérdésekre, csak akkor húzza el a száját alig láthatóan, amikro Umon arról beszél, hogy Ämeadának és Tintherethnek sokat kell még tanulniuk róluk. Vannak dolgok, amelyeket jobb volna, ha elfedné az örök homály, olyan dolgok, amelyekre nem büszke, bár ugyanúgy ő tette őket.
A szekéren lévő felszerelések említése kissé elterelheti a beszélgetést a múltról, így az erdőmélyi szerzetes kap az alkalmon.*
- Akkor elvisszük őket, ha te magad nem tartasz rá igényt. *Bár a férfi említette, hogy Lyzendrának mentette meg a dolgokat, mégis így a legtisztább.
Hirtelen elterelődik a beszélgetés fonala, a terelés jelzését előbb nem is érti, hisz megszokott az ilyen hirtelen téma- és hangulatváltás Umonnál. Aztán mégis leesik neki, amikor a férfi elindul a hang irányába, de ő maga kezével jelez a két elfnek, hogy ne tegyenek semmit, hisz akár csapda is lehet, bár valamiért nehezen hiszi el ezt.
Csak a lombzöld tekintet követi Umon mozgását, ahogy szablyát, majd tőrt ragad, jobbja a wegtoreni penge markolata felé rebben, de az irány, amely felé az átkozott szerzetes elhajítja tőrét, nem arra van, amerre ők állnak.
Az erdőben rejtőző alak felszólítására összeszűkül a tekintete, de semmi derűsen nem talál a másik szerzetes tréfájában, csak a bokrokat fürkészi a fák között, hogy megpillantsa azt, akiről Umon beszél.
A megjelenő óriásra kettőt hátralép, de nem ránt kardot, előbb tisztázniuk kellene a helyzetet. A hatalmas, furcsa lény fegyvertelennek tűnik, kérdései részben jogosak is a felé tőrt hajító férfi felé.*
- Mi okod volt rejtőzni előlünk, ha békével jöttél? *Teszi fel a kérdést, amellyel talán mindent tisztázhatnak, bár az óriás ijesztőnek tűnik, nem látszik ellenségesnek.
Ha teheti, megindul előre, hogy Umon és a méretes idegen közé álljon, nem volna eredményes a békéltetésre, ha az átkozott szerzetes sértettségében fegyverrel válaszolna.*
4597. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-20 08:52:53
Üzenet elküldve: 2019-02-20 08:52:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Throggot már csak a beszélgetés végére érkezik a helyszínre és alig hall valamit a tartalmasabb részekből. Ennek ellenére annyit észlel a társaság mozgásából, hogy a hang, amely oly harsány volt mozgásba lendül. Nem feltétlenül érzékeli, hogy rá vadásznának, de annyiban biztos, hogy nem a legjobb lopakodó művész, így sikeresen észlelhették jövetelét.
Épp ki akarna toppanni a díszes társaság elé, amikor egy tőr csapódik bele a lábába. Majd azonnal egy kiáltást hall.* ~ Perverz?~ *Az óriás még a szót sem ismeri, így kissé megemelkedik a szemöldöke, de azután a maga egyszerű módján megpróbálja rendezni a dolgokat. A tőrrel a lábába kilép a fa árnyékából és mérgesen Umon-ra tekint.*
- Te nyomorult idióta! *Üvölti mély öblös hangján. Érzi, hogy a tőr a lábában van és fáj is neki, de ebbe még nem fog belehalnia azonnal.*
- Minek dobtada lábamba! *Folytatja még egy üvöltéssel. A hatalmas hang orgánum ellenére nem tesz más fenyegető lépést és bunkóját sem veszi elő, hogy támadásba lendüljön. Csupán két kis állatkája észleli a cselekményeket és elindulnak Umon irányába, hogy gazdájuknak védelmet nyújthassanak.
A két patkány jól összeszokott párost alkotnak gazdájukkal és tudják, hogy ha az nem ad egyértelmű jelet, nem fogják megharapni a célpontot.*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Throggot már csak a beszélgetés végére érkezik a helyszínre és alig hall valamit a tartalmasabb részekből. Ennek ellenére annyit észlel a társaság mozgásából, hogy a hang, amely oly harsány volt mozgásba lendül. Nem feltétlenül érzékeli, hogy rá vadásznának, de annyiban biztos, hogy nem a legjobb lopakodó művész, így sikeresen észlelhették jövetelét.
Épp ki akarna toppanni a díszes társaság elé, amikor egy tőr csapódik bele a lábába. Majd azonnal egy kiáltást hall.* ~ Perverz?~ *Az óriás még a szót sem ismeri, így kissé megemelkedik a szemöldöke, de azután a maga egyszerű módján megpróbálja rendezni a dolgokat. A tőrrel a lábába kilép a fa árnyékából és mérgesen Umon-ra tekint.*
- Te nyomorult idióta! *Üvölti mély öblös hangján. Érzi, hogy a tőr a lábában van és fáj is neki, de ebbe még nem fog belehalnia azonnal.*
- Minek dobtada lábamba! *Folytatja még egy üvöltéssel. A hatalmas hang orgánum ellenére nem tesz más fenyegető lépést és bunkóját sem veszi elő, hogy támadásba lendüljön. Csupán két kis állatkája észleli a cselekményeket és elindulnak Umon irányába, hogy gazdájuknak védelmet nyújthassanak.
A két patkány jól összeszokott párost alkotnak gazdájukkal és tudják, hogy ha az nem ad egyértelmű jelet, nem fogják megharapni a célpontot.*
4596. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-19 23:00:43
Üzenet elküldve: 2019-02-19 23:00:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
*Cerlyna kitartóbb tud lenni, mint amennyit kinéznek belőle. Valóban, a kisasszony szokatlan teremtés és nem kívánja visszafogni magát, de ez még édes kevés ahhoz, hogy Lyna fogja a cokmókjait és távozzon. Nagyra értékeli azért a segítséget és hálás érte, ezt egy barátságos mosollyal jelez is a férfi számára.*
- Nagyon szépen köszönöm Drameiloten úr.
*Feleli kurtán, közben apró tiszteletteljes meghajlást is produkál amiatt, hogy ilyen jó szívvel és bizalommal fogadják őt.*
- Igen, megértettem Drameiloten úr. Mindig őszinte leszek.
*Mondjuk nem is tervezte ezt másképp, külön figyelmeztetésre sem volt igazán szüksége ehhez, de nem haragszik érte, majd idővel szépen megismerik egymást. Ha már őszinteség elsőre nem is leplezi, hogy milyen szokatlannak találja a kisasszony időtöltését, aki láthatóan nagyon élvezi azt, hogyha megrovást kap. Mivel engedélyt kapnak eltávozni, ezért elfordul a nemes férfitól egy újabb apró meghajlás után és teljes figyelmét a fiatal lánynak szenteli.*
- Mondjuk, árulkodni sem szép dolog.
*Jegyzi meg halkan, kissé bátortalanul. Nem is szeretne egy lenni a pletykás személyzeti tagokból. Közben persze nagyon lelkesen követi a nemes kisasszonyt és alig várja, hogy amaz bemutassa neki ezt az elképesztően szép házat és továbbra is furcsán viselkedjen Lynával. Vay úgy egyébként.*
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
*Cerlyna kitartóbb tud lenni, mint amennyit kinéznek belőle. Valóban, a kisasszony szokatlan teremtés és nem kívánja visszafogni magát, de ez még édes kevés ahhoz, hogy Lyna fogja a cokmókjait és távozzon. Nagyra értékeli azért a segítséget és hálás érte, ezt egy barátságos mosollyal jelez is a férfi számára.*
- Nagyon szépen köszönöm Drameiloten úr.
*Feleli kurtán, közben apró tiszteletteljes meghajlást is produkál amiatt, hogy ilyen jó szívvel és bizalommal fogadják őt.*
- Igen, megértettem Drameiloten úr. Mindig őszinte leszek.
*Mondjuk nem is tervezte ezt másképp, külön figyelmeztetésre sem volt igazán szüksége ehhez, de nem haragszik érte, majd idővel szépen megismerik egymást. Ha már őszinteség elsőre nem is leplezi, hogy milyen szokatlannak találja a kisasszony időtöltését, aki láthatóan nagyon élvezi azt, hogyha megrovást kap. Mivel engedélyt kapnak eltávozni, ezért elfordul a nemes férfitól egy újabb apró meghajlás után és teljes figyelmét a fiatal lánynak szenteli.*
- Mondjuk, árulkodni sem szép dolog.
*Jegyzi meg halkan, kissé bátortalanul. Nem is szeretne egy lenni a pletykás személyzeti tagokból. Közben persze nagyon lelkesen követi a nemes kisasszonyt és alig várja, hogy amaz bemutassa neki ezt az elképesztően szép házat és továbbra is furcsán viselkedjen Lynával. Vay úgy egyébként.*
4595. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-19 21:52:18
Üzenet elküldve: 2019-02-19 21:52:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Úton-útfélen//
*Lehuppan a székről és boldogan tolong a többiekkel, persze inkább a csoportosulás szélén meghúzódva. Ő csak egy kicsit kér az italból, eléggé bágyadtnak kezdi érezni magát a nap izgalmai miatt.*
- Az új házra!
*Visszhangozza Lau köszöntőjét és felhörpinti a kevéske italt, majd leteszi a poharat.*
- Én szívesen előkészíteb az összes szobát éjszakára. Szerzek ágynebűt és összeszedeb a bútorokat takaró lepedőket. Lehetne gyertyát vagy lábpást is keríteni binden szobába.
*Vállalása után odaoldalog Lauhoz, és megvárja, míg mindenkivel mindent megbeszél, amit szeretne, mielőtt a figyelmét kéri.*
- Lau... ez szerinteb igazából téged illet.
*Mutatja fel apró tenyerében az ékszert, amit Arystor adott neki.*
- Te tetted a legtöbbet ezért a házért, neked köszönhetjük, hogy eljöttünk ide.
*Lehuppan a székről és boldogan tolong a többiekkel, persze inkább a csoportosulás szélén meghúzódva. Ő csak egy kicsit kér az italból, eléggé bágyadtnak kezdi érezni magát a nap izgalmai miatt.*
- Az új házra!
*Visszhangozza Lau köszöntőjét és felhörpinti a kevéske italt, majd leteszi a poharat.*
- Én szívesen előkészíteb az összes szobát éjszakára. Szerzek ágynebűt és összeszedeb a bútorokat takaró lepedőket. Lehetne gyertyát vagy lábpást is keríteni binden szobába.
*Vállalása után odaoldalog Lauhoz, és megvárja, míg mindenkivel mindent megbeszél, amit szeretne, mielőtt a figyelmét kéri.*
- Lau... ez szerinteb igazából téged illet.
*Mutatja fel apró tenyerében az ékszert, amit Arystor adott neki.*
- Te tetted a legtöbbet ezért a házért, neked köszönhetjük, hogy eljöttünk ide.
4594. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-19 21:25:46
Üzenet elküldve: 2019-02-19 21:25:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Tőle csak ne félj! - * legyint mikor a lány a szárnysegédségtől kicsit megriadva fivérére tekint. Bizony ugyan amaz az úr a háznál, ám Wymnek is van szava, Dram pedig senki olyat nem fog kirúgni, akit ő pártol és kedvel, ebben egészen biztos, hisz ez fordítva is így lenne. Dramelioten úrazásra csak szemét forgatja és mélyet sóhajt, itt kicsit megun a lányra, mért olyan kis karótnyeltnek tűnik. Hol van a vadság kérem szépen? Hát mit ér nélküle az élet?*
- Így van, így van - * helyesel Dram beszédére, majd már vinné is magával az újdonsült játékszert, hogy kezdjenek már valamihez, mielőtt a nemesi elf belehal a mély unalmába ami eddig nyúzta egész nap. *
- Így van, ne baj ha beárulsz, amúgy is megtenné egy cserfes kukta ha te nem - * kacagva kacsint a lányra, mert biztos benne, hogy Dram minden lépésről tud, meg mindenféle kis csínyjéről a kastélyban és annak környékén. Nem is veszi zokon, amúgy is, ha senki se árulkodik, akkor nap végén nem tudja megállni, hogy a közös vacsorán ne belőle dőljön ki egy-egy mérhetetlen mókás tett, amiért kicsit megfedést kap, ám látja ám ő azt a meglapuló kis mosolyt az arcon, ami jót mulat tettén. *
- Vacsoráná' találkozunk Báttyus! - * int vigyorogva a zöldhajú elf lány és már húzza is amazt, hogy megmutassa a kastélyt és mindbe beleavassa amit csak tud. *
//Drameiloten, Wymnter, Cerlyna//
- Tőle csak ne félj! - * legyint mikor a lány a szárnysegédségtől kicsit megriadva fivérére tekint. Bizony ugyan amaz az úr a háznál, ám Wymnek is van szava, Dram pedig senki olyat nem fog kirúgni, akit ő pártol és kedvel, ebben egészen biztos, hisz ez fordítva is így lenne. Dramelioten úrazásra csak szemét forgatja és mélyet sóhajt, itt kicsit megun a lányra, mért olyan kis karótnyeltnek tűnik. Hol van a vadság kérem szépen? Hát mit ér nélküle az élet?*
- Így van, így van - * helyesel Dram beszédére, majd már vinné is magával az újdonsült játékszert, hogy kezdjenek már valamihez, mielőtt a nemesi elf belehal a mély unalmába ami eddig nyúzta egész nap. *
- Így van, ne baj ha beárulsz, amúgy is megtenné egy cserfes kukta ha te nem - * kacagva kacsint a lányra, mert biztos benne, hogy Dram minden lépésről tud, meg mindenféle kis csínyjéről a kastélyban és annak környékén. Nem is veszi zokon, amúgy is, ha senki se árulkodik, akkor nap végén nem tudja megállni, hogy a közös vacsorán ne belőle dőljön ki egy-egy mérhetetlen mókás tett, amiért kicsit megfedést kap, ám látja ám ő azt a meglapuló kis mosolyt az arcon, ami jót mulat tettén. *
- Vacsoráná' találkozunk Báttyus! - * int vigyorogva a zöldhajú elf lány és már húzza is amazt, hogy megmutassa a kastélyt és mindbe beleavassa amit csak tud. *
4593. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-19 13:25:09
Üzenet elküldve: 2019-02-19 13:25:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komótosan karba fonja kezeit, s türelmesen várakozik. Rövidre tépett haját olykor megcibálja a hűvös cél, de nem reszket, meredten áll, s réveteg szemeit a csapaton tartja, mintha gondolkodna. Pycta természetesen tagad, miképp tagadott mindig is. Mélán csóválja meg fejét.*
- Neh... hát oly nehéz kimondani?! Vezér. *Kezdi halkan.* Vezér! *Folytatja hangosabban.* VEZÉÉR!! HÁÁ-HÁÁÁ. *Harsan fel.* Néha azt gondolom, hogy vaksibb vagy a sötétségnél is, barátom, de így szeretlek cimbora. Hehehehe...
*Húzódik vigyorra a szája, majd a másik kettőhöz fordul. Egy darabig gondolkodik azon mit is mondjon, tűnődő tekintete időzik a lányon és a férfin is.*
- Aé-mé-a-da. Szólíthatlak Améának? Egyszerűbb. *Ejti ki kissé megenyhülve, válla leereszkedik, s az alapállást is felejti, csupán enyhe terpeszben áll, majdnem viszonoz egy apró mosolyt, de aztán időben észbe kap, s arca ismét hideggé válik.* Ha kell megtudod!
*Fortyan fel, s immár az elf férfire szegezi a tekintetét, ki nem átall szájalni, jóllehet ebben semmi kivetnivalót nem talál. Valójában a szöget szeretné kicsit kibújtatni a zsákból.*
- Tinti, nem vagyok már elég zakkant így is? Eeehh... *Sóhajt fel.* Sokat kell még tanulnotok. *Legyint.* Elsősorban rólam, rólunk. *Mutat Pyctára és magára. Az elf vezér kérdésére felkapja a fejét, kissé láthatóan felháborodva csattan fel.*
- Mégis mi lenne a célom?! Elhoztam, elrejtettem, mert megígértem. Lyz amarra... *Elcsendesedik kissé.* A tiéd. Gyógyital, szerszámok, minden, ami csak kell. Amit csak meg tudtam menteni és elfért egy szekéren. Régi otthonunk kies és lakatlan, mint egy kiszáradt tómeder, már csak az indákkal befuttatott épületek jelzik, hogy valaha lakott volt. *Felidegesíti magát, kényelmetlen az emlék.*
- Szarok rá. A lovamat is elhagytam. Most húzhatom én a szekeret reggeltől napes... velem? Úgy nézek ki, mint, aki olyan rohadt könnyen barátkozik? Jah, háremet rejtegetek a bozótban, s csak pucér elf hapsikra vártak, Ameát meg valójában én küldtem hozzád. *Megrázza fejét, de közben szemével jelez Pyctának és a másik kettőnek, hogy csupán elterel.*
- Éppen azon gondolkodtam a minap, hogy be kéne újítani... *Kezd rá hangosan, majd fejével jelzi, hogy hátulról kerül, a két újoncot Pyctára bízza. Ha les az a lény, ha nem, óvatosan húzza ki szablyáját hátáról, majd tőrét is keze ügyébe veszi.*
- ... valami jó kis csajszit, hátha nem telnének olyan unalmasan... *Oldalazva lépdel, míg a Pycta által jelzett irányban meg nem látja a teremtményt, kinek valószínűleg csak a gerincvonalát takarja a fa, amúgy hasa háta kilátszik. Tőrét visszacsúsztatja, s óvatosan dobótőrét húzza elő.* ... a NAPJAIM! *Szó nélkül hajítja el célzás után a lény irányába, vaskos lábak felé, feltéve ha kikandikálnak a fa mögül, ha nem, hát a törzsbe csattan.*
- Gyere elő te perverz, vagy kifilézlek! *Markolja két kézre a szablyát.* Ha minden igaz pont félkörbe vagy véve barátom, nem szép dolog meglesni egy kanos szerzetest! *Kitekint oldalra.* Nem rólad beszéltem Pycta! *Ordítja amoda, láthatóan élvezi a helyzetet, szája visszaáll a szokásos vigyorra.*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komótosan karba fonja kezeit, s türelmesen várakozik. Rövidre tépett haját olykor megcibálja a hűvös cél, de nem reszket, meredten áll, s réveteg szemeit a csapaton tartja, mintha gondolkodna. Pycta természetesen tagad, miképp tagadott mindig is. Mélán csóválja meg fejét.*
- Neh... hát oly nehéz kimondani?! Vezér. *Kezdi halkan.* Vezér! *Folytatja hangosabban.* VEZÉÉR!! HÁÁ-HÁÁÁ. *Harsan fel.* Néha azt gondolom, hogy vaksibb vagy a sötétségnél is, barátom, de így szeretlek cimbora. Hehehehe...
*Húzódik vigyorra a szája, majd a másik kettőhöz fordul. Egy darabig gondolkodik azon mit is mondjon, tűnődő tekintete időzik a lányon és a férfin is.*
- Aé-mé-a-da. Szólíthatlak Améának? Egyszerűbb. *Ejti ki kissé megenyhülve, válla leereszkedik, s az alapállást is felejti, csupán enyhe terpeszben áll, majdnem viszonoz egy apró mosolyt, de aztán időben észbe kap, s arca ismét hideggé válik.* Ha kell megtudod!
*Fortyan fel, s immár az elf férfire szegezi a tekintetét, ki nem átall szájalni, jóllehet ebben semmi kivetnivalót nem talál. Valójában a szöget szeretné kicsit kibújtatni a zsákból.*
- Tinti, nem vagyok már elég zakkant így is? Eeehh... *Sóhajt fel.* Sokat kell még tanulnotok. *Legyint.* Elsősorban rólam, rólunk. *Mutat Pyctára és magára. Az elf vezér kérdésére felkapja a fejét, kissé láthatóan felháborodva csattan fel.*
- Mégis mi lenne a célom?! Elhoztam, elrejtettem, mert megígértem. Lyz amarra... *Elcsendesedik kissé.* A tiéd. Gyógyital, szerszámok, minden, ami csak kell. Amit csak meg tudtam menteni és elfért egy szekéren. Régi otthonunk kies és lakatlan, mint egy kiszáradt tómeder, már csak az indákkal befuttatott épületek jelzik, hogy valaha lakott volt. *Felidegesíti magát, kényelmetlen az emlék.*
- Szarok rá. A lovamat is elhagytam. Most húzhatom én a szekeret reggeltől napes... velem? Úgy nézek ki, mint, aki olyan rohadt könnyen barátkozik? Jah, háremet rejtegetek a bozótban, s csak pucér elf hapsikra vártak, Ameát meg valójában én küldtem hozzád. *Megrázza fejét, de közben szemével jelez Pyctának és a másik kettőnek, hogy csupán elterel.*
- Éppen azon gondolkodtam a minap, hogy be kéne újítani... *Kezd rá hangosan, majd fejével jelzi, hogy hátulról kerül, a két újoncot Pyctára bízza. Ha les az a lény, ha nem, óvatosan húzza ki szablyáját hátáról, majd tőrét is keze ügyébe veszi.*
- ... valami jó kis csajszit, hátha nem telnének olyan unalmasan... *Oldalazva lépdel, míg a Pycta által jelzett irányban meg nem látja a teremtményt, kinek valószínűleg csak a gerincvonalát takarja a fa, amúgy hasa háta kilátszik. Tőrét visszacsúsztatja, s óvatosan dobótőrét húzza elő.* ... a NAPJAIM! *Szó nélkül hajítja el célzás után a lény irányába, vaskos lábak felé, feltéve ha kikandikálnak a fa mögül, ha nem, hát a törzsbe csattan.*
- Gyere elő te perverz, vagy kifilézlek! *Markolja két kézre a szablyát.* Ha minden igaz pont félkörbe vagy véve barátom, nem szép dolog meglesni egy kanos szerzetest! *Kitekint oldalra.* Nem rólad beszéltem Pycta! *Ordítja amoda, láthatóan élvezi a helyzetet, szája visszaáll a szokásos vigyorra.*
4592. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-19 08:25:30
Üzenet elküldve: 2019-02-19 08:25:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Íjászverseny//
- Ne bolondozz *Persze nem mondja komolyan, mosolyog az orra alatt. A bolondozást, pedig reggelig elnézné, de az istenekért sem vallaná be ennél jobban. Sőt. Már bánja azt is amennyit bevallott. De hát, ő sem különb másoknál, akik utólag okosok. Valószínűleg nagyon összetörik a szíve, és ezt a korai őszinteségének számlájára írhatja. És ahogy Shen meggyőződéséről biztosítja, úgy facsarodik el a szíve.*
- Rendben, légy elfogult. *Korábban a fiú arcát eltoló keze tétován játszadozik egy ezüst tinccsel még pár pillanatig, mielőtt ölébe ejti azt.*De amikor felébredsz, fájdalmasabb lesz a józanodás, mint egy átdorbézolt éjszaka utáni reggel.
*Engedi, hogy a fiú a kezét a kezébe fogja, smaragdszín szemeivel rá is pillant, de valóban nem hiszi el, és ez szemeiből is tükröződik. Tudja jól, így le is sütné, de Shen álla alá nyúlva fogja magára figyelmét. A fiú talán még sosem tűnt ilyen komolynak, és összeszedettnek. Sehol az a hebrencs, aki Banyához küldte potyára*
- Rendi *válaszol csendesen, ahogy az acélszín szemeket fürkészi, de jól tudja, ez nem következik be talán soha. Olyan kevés időt tud magára szánni, és úgy eltelíti sokszor az erőd dolga, hogy századrangúvá alacsonyodik az önmagába vetett hit. Csak csinálja, nem gondol bele abba, hogy mégis hogyan működhet, egyszerűen nem történhet másként. De még véletlenül sem kívánja el magának a dicsőséget, vagy gondolná, hogy bármiért is csoda volna. Ami viszont feltűnt, hogy cseppet sem kisfiús az, ahogy Shen beszélt. Komolyabb, mint eddig bármikor. Meglepő, mert Lyznek meggyőződése volt, hogy ízig-vérig széltoló. *
- De nem értelek. Semmit nem tettem *pislog párat gyors egymásutánban. Ahogy visszagondol, tényleg nem tett. Többnyire csak leteremtette a fiút. Kivéve, mikor a kendőt adta neki, ezért is igyekezett most, hogy fogára való finomságot hozzon.*
- Mindegy. Inkább hagyjuk ezt *fordítja el fejét, lesütve szemét, ami így az összefonódott kezeiket figyeli, s amit valahogyan nem akaródzik még elvenni. Pedig a legokosabb az volna.
~ Indulnunk kellene vissza.~ De indulni sem akaródzik még. Kezének is olyan kellemes, meleg érzés, ahogy a fiú kezében van, így minden kötelességtudata ellenére, a sonkától eltelítve lejjebb fészkelődik, és Shen vállára billenti fejét. Nem szól egy darabig, csak néz maga elé.*
- Inkább mesélj valamit. Voltak furcsa törzsvendégek abban a fogadóban? Voltak veled egykorúak néha? Mi volt a legvidámabb emléked?
*Erőteljesen tereli a szót magáról, de odázná az indulást, ami pedig elkerülhetetlen jövőkép. A késztetést pedig visszafogja, hogy korábban hüvelykujjának dörzsölgetését Shen kezén művelje tovább sokkal finomabb kivitelben.*
//Íjászverseny//
- Ne bolondozz *Persze nem mondja komolyan, mosolyog az orra alatt. A bolondozást, pedig reggelig elnézné, de az istenekért sem vallaná be ennél jobban. Sőt. Már bánja azt is amennyit bevallott. De hát, ő sem különb másoknál, akik utólag okosok. Valószínűleg nagyon összetörik a szíve, és ezt a korai őszinteségének számlájára írhatja. És ahogy Shen meggyőződéséről biztosítja, úgy facsarodik el a szíve.*
- Rendben, légy elfogult. *Korábban a fiú arcát eltoló keze tétován játszadozik egy ezüst tinccsel még pár pillanatig, mielőtt ölébe ejti azt.*De amikor felébredsz, fájdalmasabb lesz a józanodás, mint egy átdorbézolt éjszaka utáni reggel.
*Engedi, hogy a fiú a kezét a kezébe fogja, smaragdszín szemeivel rá is pillant, de valóban nem hiszi el, és ez szemeiből is tükröződik. Tudja jól, így le is sütné, de Shen álla alá nyúlva fogja magára figyelmét. A fiú talán még sosem tűnt ilyen komolynak, és összeszedettnek. Sehol az a hebrencs, aki Banyához küldte potyára*
- Rendi *válaszol csendesen, ahogy az acélszín szemeket fürkészi, de jól tudja, ez nem következik be talán soha. Olyan kevés időt tud magára szánni, és úgy eltelíti sokszor az erőd dolga, hogy századrangúvá alacsonyodik az önmagába vetett hit. Csak csinálja, nem gondol bele abba, hogy mégis hogyan működhet, egyszerűen nem történhet másként. De még véletlenül sem kívánja el magának a dicsőséget, vagy gondolná, hogy bármiért is csoda volna. Ami viszont feltűnt, hogy cseppet sem kisfiús az, ahogy Shen beszélt. Komolyabb, mint eddig bármikor. Meglepő, mert Lyznek meggyőződése volt, hogy ízig-vérig széltoló. *
- De nem értelek. Semmit nem tettem *pislog párat gyors egymásutánban. Ahogy visszagondol, tényleg nem tett. Többnyire csak leteremtette a fiút. Kivéve, mikor a kendőt adta neki, ezért is igyekezett most, hogy fogára való finomságot hozzon.*
- Mindegy. Inkább hagyjuk ezt *fordítja el fejét, lesütve szemét, ami így az összefonódott kezeiket figyeli, s amit valahogyan nem akaródzik még elvenni. Pedig a legokosabb az volna.
~ Indulnunk kellene vissza.~ De indulni sem akaródzik még. Kezének is olyan kellemes, meleg érzés, ahogy a fiú kezében van, így minden kötelességtudata ellenére, a sonkától eltelítve lejjebb fészkelődik, és Shen vállára billenti fejét. Nem szól egy darabig, csak néz maga elé.*
- Inkább mesélj valamit. Voltak furcsa törzsvendégek abban a fogadóban? Voltak veled egykorúak néha? Mi volt a legvidámabb emléked?
*Erőteljesen tereli a szót magáról, de odázná az indulást, ami pedig elkerülhetetlen jövőkép. A késztetést pedig visszafogja, hogy korábban hüvelykujjának dörzsölgetését Shen kezén művelje tovább sokkal finomabb kivitelben.*
4591. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-18 23:32:05
Üzenet elküldve: 2019-02-18 23:32:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
*Szinte külső szemlélőként figyeli az események furcsa sodrát. A férfi válaszán csak jót szórakozik, lévén ő is elmélkedő elf, és komikusnak érzi az egész szituációt. Azért nem enyhül meg teljesen, de Umonhoz és Pyctához hasonlóan ő is leveszi íjáról a kezét, lejjebb engedve a készültségi állapotot.
Nem mintha jobban bízna már a szerzetben, az ilyen hirtelen stílust váltó alakokkal szeret vigyázni, de megbízik Pycta ítéletében, ha már korábbi ismertségre adnak jeleket.
Arra, hogy a férfi az ördögvigyorra utal, még egy halvány mosoly is megjelenik az arcán, ugyanis valóban kedvelője a tudatot alteráló növényeknek, s a belőlük készült főzeteknek, bár nem gondolta, hogy e "szertartásai" külső nyomot is hagytak már rajta.*
- Tinthereth. Rád viszont férne egy kis ördögvigyor. - *Biccent a meghajlásra, és a nevek elhangázására - és azt se tudta szó nélkül hagyni, hogy a közismerten nyugtató hatású növény hatására nem keltene Umon ekkora riadalmat környezetében. A kocsma nyitása nem hagyhatná jobban hidegen, így ettől el is tekint, de hosszú fülei szintén felfedezik egy lény közeledtét, ami már inkább félelemmel tölti el. Ujjai újra a hátán pihenő íj felé közelednek, nem tudja eldönteni, hogy csapdát sejt, vagy csupán egy új jövevény jár éppen erre. Egy óriás tömege azonban feltűnő az ilyen füleknek, s az erdő ismerőinek, aligha várható, hogy ügyesen tudna settenkedni körülöttük.
Valahogy úgy érzi, a szekéren lévő dolgok nem a kocsmanyitással kapcsolatosak, és erre a csuhátlan csuhás komoly kérdése is utal, viszont kérdezni egyelőre nem kérdez, úgy sejti, hamar fény derül majd ezekre a homályos pontokra, így inkább a csendes, óvatos szemlélődő szerepét választja itt.*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
*Szinte külső szemlélőként figyeli az események furcsa sodrát. A férfi válaszán csak jót szórakozik, lévén ő is elmélkedő elf, és komikusnak érzi az egész szituációt. Azért nem enyhül meg teljesen, de Umonhoz és Pyctához hasonlóan ő is leveszi íjáról a kezét, lejjebb engedve a készültségi állapotot.
Nem mintha jobban bízna már a szerzetben, az ilyen hirtelen stílust váltó alakokkal szeret vigyázni, de megbízik Pycta ítéletében, ha már korábbi ismertségre adnak jeleket.
Arra, hogy a férfi az ördögvigyorra utal, még egy halvány mosoly is megjelenik az arcán, ugyanis valóban kedvelője a tudatot alteráló növényeknek, s a belőlük készült főzeteknek, bár nem gondolta, hogy e "szertartásai" külső nyomot is hagytak már rajta.*
- Tinthereth. Rád viszont férne egy kis ördögvigyor. - *Biccent a meghajlásra, és a nevek elhangázására - és azt se tudta szó nélkül hagyni, hogy a közismerten nyugtató hatású növény hatására nem keltene Umon ekkora riadalmat környezetében. A kocsma nyitása nem hagyhatná jobban hidegen, így ettől el is tekint, de hosszú fülei szintén felfedezik egy lény közeledtét, ami már inkább félelemmel tölti el. Ujjai újra a hátán pihenő íj felé közelednek, nem tudja eldönteni, hogy csapdát sejt, vagy csupán egy új jövevény jár éppen erre. Egy óriás tömege azonban feltűnő az ilyen füleknek, s az erdő ismerőinek, aligha várható, hogy ügyesen tudna settenkedni körülöttük.
Valahogy úgy érzi, a szekéren lévő dolgok nem a kocsmanyitással kapcsolatosak, és erre a csuhátlan csuhás komoly kérdése is utal, viszont kérdezni egyelőre nem kérdez, úgy sejti, hamar fény derül majd ezekre a homályos pontokra, így inkább a csendes, óvatos szemlélődő szerepét választja itt.*
4590. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-18 22:54:46
Üzenet elküldve: 2019-02-18 22:54:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
- Az üzlet, az üzlet. *Sóhajtja Arystor, de mind a hangjában, mind az arcán más érzelmek játszanak, nem olyanok, amelyeket az egyszerű, száraz szavak közvetítenek. Neki talán még fontosabb ez a hely, mint Öregnek, de a változásokkal neki is szembe kellett nézni és döntenie a jövő felől. S ha már döntött, akkor a kis csapatnak eladni a majort, mindenképpen a lehető legjobb ötlet volt. Legalábbis most úgy érzi.*
- A szekérre ne legyen gondotok, fiam. Majd mi elintézzük. *Válaszol Lsonjangunak Arystor.*
- Csak annyit vágtunk, ami nekem elég, nem tudtuk, mikor kerül vevő a házra. *Mondja aztán Öreg.*
- De fa van a fészerben, de hasogatni, azt már nektek kell. *Biccent nevetve és biztosítja a férfit, hogy később mindent megmutat nekik, merre találják a fáskamrát és a szerszámokat.
Láthatóan nehéz szívvel, de boldogan hagyják el aztán a szobát, az Öreg mosolyogva bólint a Lau szavaira, csak a testőrök mosolyognak derűsen és a csapat egyedül marad, hogy átbeszélhessék az eseményeket, felfogják, hogy valóban tulajdonosokká váltak, melyet a szerződés is igazol és ünnepelhessenek, ha kedvük úgy tartja.
De Lsonjangunak igaza volt, most, hogy leültek és nem mozognak, érezteti magát a hideg, a falak valóban kihűltek, miután nem gyújtottak rendszeresen be a kandallókba. Munka tehát akad a ház körül, annak ellenére is, hogy a major kifogástalan állapotban van. A kamrák üresek, hisz csak kevés számú munkás maradt itt, most pedig hirtelen megsokszorozódott a létszám. De ezt már a kis csapatnak kell kigondolnia és elvégeznie.
Arystor Öregnél van, már nincs az épületben, hanem abban a kis parasztházban vannak, amiből Öreg kijött a találkozásukkor, őt ott kell keresniük, ha el szeretnének búcsúzni a nemestől és kíséretétől.
Odabent, a szobában pedig vidáman csendülnek össze a poharak, megünnepelve, hogy új tulajdonosai lettek a Szarvas-majornak.*
- Az üzlet, az üzlet. *Sóhajtja Arystor, de mind a hangjában, mind az arcán más érzelmek játszanak, nem olyanok, amelyeket az egyszerű, száraz szavak közvetítenek. Neki talán még fontosabb ez a hely, mint Öregnek, de a változásokkal neki is szembe kellett nézni és döntenie a jövő felől. S ha már döntött, akkor a kis csapatnak eladni a majort, mindenképpen a lehető legjobb ötlet volt. Legalábbis most úgy érzi.*
- A szekérre ne legyen gondotok, fiam. Majd mi elintézzük. *Válaszol Lsonjangunak Arystor.*
- Csak annyit vágtunk, ami nekem elég, nem tudtuk, mikor kerül vevő a házra. *Mondja aztán Öreg.*
- De fa van a fészerben, de hasogatni, azt már nektek kell. *Biccent nevetve és biztosítja a férfit, hogy később mindent megmutat nekik, merre találják a fáskamrát és a szerszámokat.
Láthatóan nehéz szívvel, de boldogan hagyják el aztán a szobát, az Öreg mosolyogva bólint a Lau szavaira, csak a testőrök mosolyognak derűsen és a csapat egyedül marad, hogy átbeszélhessék az eseményeket, felfogják, hogy valóban tulajdonosokká váltak, melyet a szerződés is igazol és ünnepelhessenek, ha kedvük úgy tartja.
De Lsonjangunak igaza volt, most, hogy leültek és nem mozognak, érezteti magát a hideg, a falak valóban kihűltek, miután nem gyújtottak rendszeresen be a kandallókba. Munka tehát akad a ház körül, annak ellenére is, hogy a major kifogástalan állapotban van. A kamrák üresek, hisz csak kevés számú munkás maradt itt, most pedig hirtelen megsokszorozódott a létszám. De ezt már a kis csapatnak kell kigondolnia és elvégeznie.
Arystor Öregnél van, már nincs az épületben, hanem abban a kis parasztházban vannak, amiből Öreg kijött a találkozásukkor, őt ott kell keresniük, ha el szeretnének búcsúzni a nemestől és kíséretétől.
Odabent, a szobában pedig vidáman csendülnek össze a poharak, megünnepelve, hogy új tulajdonosai lettek a Szarvas-majornak.*
4589. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:11:52
Üzenet elküldve: 2019-02-18 20:11:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
*A feleletre, mellyel a férfi tulajdonképpen saját kérdésére ad választ, fejét enyhén oldalra billenti, ajkain szinte észrevehetetlen mosoly játszik, érteni véli a sejtelmes kifejezéseket. A váratlan kiáltásra azonban láthatóan összerezzen, arca is elkomorodik. Mégis barátságos gesztusnak kénytelen nyilvánítani magában a szokatlan kitörést, ezt még inkább alátámasztja az a mozdulat, mellyel a férfi fegyverét tokjába helyezi. Pycta is leengedi kardját, ezen példát követve pedig a lány is eltenné saját fegyverét, ha volna nála, azonban tőrét elő sem vette táskájából. Tintherethre pillant, remélve, hogy megenyhül kissé, s ő is eltekint íjának használatától, engedve hosszúéletű társuk intő kézmozdulatának. Arra azért felkapja a fejét, hogy a férfi vezéreként nevezi meg Pyctát, de azon mégis sokkal inkább megrökönyödik, hogy az elf visszautasítja e megszólítást. Ezidáig ő is vezetőjükként hivatkozott rá magában, elvégre ő volt az, akit egy falunyi elf és egyéb fajú követett az erdőbe, bízva abban, hogy megfelelő hazát találhatnak együtt. Habár saját jelleméből kiindulva azt is megérti, ha a hosszúéletű csupán szeretne békére lelni fajtársai között, s ebből következően nem szívesen vesz a vállára egy ilyen kimondottan súlyos felelősséget.
Ezt követően az ismeretlen magatartása ismét változáson megy keresztül, meghajlással és bemutatkozással fordul feléjük. A lány közelít néhány lépést, úgy véli, illő lenne hasonlóval válaszolni e szívélyességre, de testtartása még mindig bizonytalanságot sugall, szemmel láthatóan a korábbihoz hasonló megjósolhatatlan változásra számítva. Végül mégiscsak fejet hajt a meghajlás viszonzásaként.*
- Az én nevem Ämeada. *Árulja el nevét is. Gondolatai közt megragad az Umon által említett erdőszellem által kitagadott kitétel, de okosabbnak véli, ha egyelőre megtartja magának erre vonatkozó kíváncsiskodását, eszében sincs kockáztatni a látszólagos egyensúlyt, mely a férfi viselkedésében beállt, elvégre nem tudja, mi ezen váltakozás kiváltója, de az biztos, hogy ő nem akar az egyik lenni. Röviden Pyctára tekint, talán tőle megkérdezheti később. Ehelyett azonban inkább a felsorolás második részére koncentrál.*
- Szóval leendő kocsmatulaj… Na és hol lesz az a kocsma? *Tudakolja egy óvatos mosollyal a szája szegletében, még körül is néz, mintha azt várná, hogy megpillanthatja a közelükben egy jövőbeni kocsma helyét. Habár nem valószínű, hogy errefelé nagy forgalma lenne egy kocsmának, de ki tudhatja, mik a szándékai egy furcsa, hajdani szerzetesnek.*
*A közeledő léptek neszei hozzá is eljutnak, s habár kézenfekvő lenne a gyanú, miszerint a lépések tulajdonosa Umon társa lenne, a lány mégis inkább úgy gondolja, hogy nem az. A szerzetes korábbi viselkedése alapján nem feltételezné, hogy ilyen óvatlan kísérőt választana maga mellé, aki könnyedén leleplezi jelenlétét. Ha pedig tévedne, valószínűsíthetően az is kiderül majd.*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
*A feleletre, mellyel a férfi tulajdonképpen saját kérdésére ad választ, fejét enyhén oldalra billenti, ajkain szinte észrevehetetlen mosoly játszik, érteni véli a sejtelmes kifejezéseket. A váratlan kiáltásra azonban láthatóan összerezzen, arca is elkomorodik. Mégis barátságos gesztusnak kénytelen nyilvánítani magában a szokatlan kitörést, ezt még inkább alátámasztja az a mozdulat, mellyel a férfi fegyverét tokjába helyezi. Pycta is leengedi kardját, ezen példát követve pedig a lány is eltenné saját fegyverét, ha volna nála, azonban tőrét elő sem vette táskájából. Tintherethre pillant, remélve, hogy megenyhül kissé, s ő is eltekint íjának használatától, engedve hosszúéletű társuk intő kézmozdulatának. Arra azért felkapja a fejét, hogy a férfi vezéreként nevezi meg Pyctát, de azon mégis sokkal inkább megrökönyödik, hogy az elf visszautasítja e megszólítást. Ezidáig ő is vezetőjükként hivatkozott rá magában, elvégre ő volt az, akit egy falunyi elf és egyéb fajú követett az erdőbe, bízva abban, hogy megfelelő hazát találhatnak együtt. Habár saját jelleméből kiindulva azt is megérti, ha a hosszúéletű csupán szeretne békére lelni fajtársai között, s ebből következően nem szívesen vesz a vállára egy ilyen kimondottan súlyos felelősséget.
Ezt követően az ismeretlen magatartása ismét változáson megy keresztül, meghajlással és bemutatkozással fordul feléjük. A lány közelít néhány lépést, úgy véli, illő lenne hasonlóval válaszolni e szívélyességre, de testtartása még mindig bizonytalanságot sugall, szemmel láthatóan a korábbihoz hasonló megjósolhatatlan változásra számítva. Végül mégiscsak fejet hajt a meghajlás viszonzásaként.*
- Az én nevem Ämeada. *Árulja el nevét is. Gondolatai közt megragad az Umon által említett erdőszellem által kitagadott kitétel, de okosabbnak véli, ha egyelőre megtartja magának erre vonatkozó kíváncsiskodását, eszében sincs kockáztatni a látszólagos egyensúlyt, mely a férfi viselkedésében beállt, elvégre nem tudja, mi ezen váltakozás kiváltója, de az biztos, hogy ő nem akar az egyik lenni. Röviden Pyctára tekint, talán tőle megkérdezheti később. Ehelyett azonban inkább a felsorolás második részére koncentrál.*
- Szóval leendő kocsmatulaj… Na és hol lesz az a kocsma? *Tudakolja egy óvatos mosollyal a szája szegletében, még körül is néz, mintha azt várná, hogy megpillanthatja a közelükben egy jövőbeni kocsma helyét. Habár nem valószínű, hogy errefelé nagy forgalma lenne egy kocsmának, de ki tudhatja, mik a szándékai egy furcsa, hajdani szerzetesnek.*
*A közeledő léptek neszei hozzá is eljutnak, s habár kézenfekvő lenne a gyanú, miszerint a lépések tulajdonosa Umon társa lenne, a lány mégis inkább úgy gondolja, hogy nem az. A szerzetes korábbi viselkedése alapján nem feltételezné, hogy ilyen óvatlan kísérőt választana maga mellé, aki könnyedén leleplezi jelenlétét. Ha pedig tévedne, valószínűsíthetően az is kiderül majd.*
4588. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-18 18:55:13
Üzenet elküldve: 2019-02-18 18:55:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Újra úton//
- Értem, asszonyom! Bízhat bennem, asszonyom! Akkor nyár végén, asszonyom! *mondja el már sokadszorra az asszony szabadkozására, hogy bár meg vannak vele elégedve, és nincs semmi baj, de így, hogy a nővére mellett most már az asszony húgának a családja is kiköltözött a városból a pestis és a káosz elől hozzájuk a tanyára, már nem tudják többé itt tartani. De nyár végén várják vissza, addigra bizonyára rendeződik a helyzet. ~Bizonyára.~ gondolja Arja, mert ez a halvány ígéret is több a semminél. És különben is igazán jól bántak vele.
A kisfiúktól már elköszönt, utoljára bólint rá az asszony hálás szabadkozására, aztán elköszön. Valahol nem is bánja. Rendesek voltak, és jó volt itt... de napról napra jobb az idő. Útra fel! ezt érzi, kár is tagadni.
Kisvártatva már az Arthenior felé vezető úton bandukol, élvezve a tavaszi napsütést, szagolgatva az út menti erdő aljában szedegetett hóvirágcsokrot, és elnézve a távolba. Vajon merre jár Zeya és Roderigo? Együtt maradtak? Vagy Zeya elment Lihanechbe? Mintha valami olyasmit mondott volna, hogy legjobb lenne oda mennie. Na és Roderigo? Itt maradt a városban? És ha igen... túlélte a pestist?? És a kis vörös gnóm fiú? Ezeken gondolkodik, ahogy mindenre felkészülve (az asszony rokonai elég szörnyű hírekkel érkeztek jó néhány hattal ezelőtt) halad a város irányába.*
- Értem, asszonyom! Bízhat bennem, asszonyom! Akkor nyár végén, asszonyom! *mondja el már sokadszorra az asszony szabadkozására, hogy bár meg vannak vele elégedve, és nincs semmi baj, de így, hogy a nővére mellett most már az asszony húgának a családja is kiköltözött a városból a pestis és a káosz elől hozzájuk a tanyára, már nem tudják többé itt tartani. De nyár végén várják vissza, addigra bizonyára rendeződik a helyzet. ~Bizonyára.~ gondolja Arja, mert ez a halvány ígéret is több a semminél. És különben is igazán jól bántak vele.
A kisfiúktól már elköszönt, utoljára bólint rá az asszony hálás szabadkozására, aztán elköszön. Valahol nem is bánja. Rendesek voltak, és jó volt itt... de napról napra jobb az idő. Útra fel! ezt érzi, kár is tagadni.
Kisvártatva már az Arthenior felé vezető úton bandukol, élvezve a tavaszi napsütést, szagolgatva az út menti erdő aljában szedegetett hóvirágcsokrot, és elnézve a távolba. Vajon merre jár Zeya és Roderigo? Együtt maradtak? Vagy Zeya elment Lihanechbe? Mintha valami olyasmit mondott volna, hogy legjobb lenne oda mennie. Na és Roderigo? Itt maradt a városban? És ha igen... túlélte a pestist?? És a kis vörös gnóm fiú? Ezeken gondolkodik, ahogy mindenre felkészülve (az asszony rokonai elég szörnyű hírekkel érkeztek jó néhány hattal ezelőtt) halad a város irányába.*
4587. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-18 17:32:00
Üzenet elküldve: 2019-02-18 17:32:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
*A csuhátlan csuhás tökéletesen képes elválasztani egymástól Umont és Átkot. Tisztán emlékszik mindkét alteregóra a korábbi, erdőmélyi életből. Talán nem volt jó ötlet ezzel a névvel illetni az előtte álló, eszelősen vigyorgó alakot, de így társai legalább tisztában lehetnek a veszéllyel, amelyet a férfi jelent. Már, ha önmaguktól nem látnák rajta, ami azért eléggé hihetetlen volna.
A válasszal nem törődik, vannak emlékei a két tudat összemosódásáról, de azok homályosak és akkor még nem érzett különbséget jó és rossz között, csak hasznos és hasztalan volt. Akkoriban, amikor találkoztak, ez az információ hasztalan volt a küldetés szempontjából. Ha volna értelme, eltűnődhetne azon, miért nem ölte meg azon a napon, amikor megsebezte Aenaet. Miért hagyta életben? Sajnos erre a kérdésre azóta sem kapott választ, de legbelül, mélyen reméli, hogy nem követett el hibát.
A válasz ellenére Umon megáll, félelmetes vagy sem számára a penge, a wegtoreni acéllal nem érdemes ellenkezni. Könnyedén törhetné ketté a másik szablyáját a mesterkard pengéjével.
Egyelőre úgy dönt, megvárja társai válaszait, de a fegyvert nem ereszti le, sajnos nem tudja, mit várhat most a férfitől. Aztán nem keres értelmet a válaszokban, sem Tintherethében, sem Ämeadáéban és végül Umonéban sem. Bár közeli kapcsolatot ápol a megfoghatatlannal, a ködös utalásokat nem szereti. Bár az utóbbi időben sokkal több volt belőle, mint szerette volna.
A köszöntésre nem válaszol, nem tudta mit mondani ezért a hallgatás mellett dönt. Valóban itthon van újra, bár Erdőmélye sűrűn nőtt fái között érzi igazán otthon magát, be kell látnia, hogy egy falunak jobb helye van a kevésbé veszélyes erdőben.*
- Nem vagyok már vezér. *Szisszen halkan, bár maga sem hiszi igazán szavait. Akarata ellenére mégis vezérré avanzsált, amikor az erdő felé indította az elfeket és a más fajú városiakat, kik otthon nélkül maradtak. Pár szívdobbanással tartja csak tovább a férfi mellkasára szegezve fegyverét, aztán maga is leengedi és a hátára szíjazott fegyvertokba csúsztatja. Oldalra néz társaira és néma kézmozdulattal kéri őket, tegyenek hasonlóan. Bár tisztában van vele, hogy Umon legendás harcművész, neki sem kell tartani attól, hogy ne tudná megvédeni magát.
Eltekint attól, hogy megjegyezze Umonnak, kitagadtatását csak magának köszönheti, de ez az információ is túl sok kérdést vetne fel a sok megválaszolatlan mellé, melyeket még fel sem tettek neki.
A hirtelen témaváltáskor csak kérdőn néz az átkozott szerzetesre, nem tudja, miért osztja most meg vele ezt az információt, az épület felé néz, ami mellett eljöttek.*
- És mi a terved azokkal a dolgokkal? *Kérdi halkan, visszafordulva.
Amikor Vadvédet végleg elhagyták, ők már küldetésben járt. Csak később jutott a tudomására, hogy az erődöt kiürítették. Ahogy azt sem tudja, mit hozhattak el onnan az utolsó távozók.*
*Ha valaki nem törődik a lépései által keltett zaj tompításával, attól, hogy nem látszik, még az érzékeny elf hallás lokálja.
A csuhátlan csuhás, nem veszi le Umonról pillantását, csak enyhén oldalra fordítja a fejét, ahogy megpróbálja beazonosítani a hang forrását és célját.*
- Van itt még veled valaki? *Kérdi a szemben álló szerzetestől.*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada, Throggot//
*A csuhátlan csuhás tökéletesen képes elválasztani egymástól Umont és Átkot. Tisztán emlékszik mindkét alteregóra a korábbi, erdőmélyi életből. Talán nem volt jó ötlet ezzel a névvel illetni az előtte álló, eszelősen vigyorgó alakot, de így társai legalább tisztában lehetnek a veszéllyel, amelyet a férfi jelent. Már, ha önmaguktól nem látnák rajta, ami azért eléggé hihetetlen volna.
A válasszal nem törődik, vannak emlékei a két tudat összemosódásáról, de azok homályosak és akkor még nem érzett különbséget jó és rossz között, csak hasznos és hasztalan volt. Akkoriban, amikor találkoztak, ez az információ hasztalan volt a küldetés szempontjából. Ha volna értelme, eltűnődhetne azon, miért nem ölte meg azon a napon, amikor megsebezte Aenaet. Miért hagyta életben? Sajnos erre a kérdésre azóta sem kapott választ, de legbelül, mélyen reméli, hogy nem követett el hibát.
A válasz ellenére Umon megáll, félelmetes vagy sem számára a penge, a wegtoreni acéllal nem érdemes ellenkezni. Könnyedén törhetné ketté a másik szablyáját a mesterkard pengéjével.
Egyelőre úgy dönt, megvárja társai válaszait, de a fegyvert nem ereszti le, sajnos nem tudja, mit várhat most a férfitől. Aztán nem keres értelmet a válaszokban, sem Tintherethében, sem Ämeadáéban és végül Umonéban sem. Bár közeli kapcsolatot ápol a megfoghatatlannal, a ködös utalásokat nem szereti. Bár az utóbbi időben sokkal több volt belőle, mint szerette volna.
A köszöntésre nem válaszol, nem tudta mit mondani ezért a hallgatás mellett dönt. Valóban itthon van újra, bár Erdőmélye sűrűn nőtt fái között érzi igazán otthon magát, be kell látnia, hogy egy falunak jobb helye van a kevésbé veszélyes erdőben.*
- Nem vagyok már vezér. *Szisszen halkan, bár maga sem hiszi igazán szavait. Akarata ellenére mégis vezérré avanzsált, amikor az erdő felé indította az elfeket és a más fajú városiakat, kik otthon nélkül maradtak. Pár szívdobbanással tartja csak tovább a férfi mellkasára szegezve fegyverét, aztán maga is leengedi és a hátára szíjazott fegyvertokba csúsztatja. Oldalra néz társaira és néma kézmozdulattal kéri őket, tegyenek hasonlóan. Bár tisztában van vele, hogy Umon legendás harcművész, neki sem kell tartani attól, hogy ne tudná megvédeni magát.
Eltekint attól, hogy megjegyezze Umonnak, kitagadtatását csak magának köszönheti, de ez az információ is túl sok kérdést vetne fel a sok megválaszolatlan mellé, melyeket még fel sem tettek neki.
A hirtelen témaváltáskor csak kérdőn néz az átkozott szerzetesre, nem tudja, miért osztja most meg vele ezt az információt, az épület felé néz, ami mellett eljöttek.*
- És mi a terved azokkal a dolgokkal? *Kérdi halkan, visszafordulva.
Amikor Vadvédet végleg elhagyták, ők már küldetésben járt. Csak később jutott a tudomására, hogy az erődöt kiürítették. Ahogy azt sem tudja, mit hozhattak el onnan az utolsó távozók.*
*Ha valaki nem törődik a lépései által keltett zaj tompításával, attól, hogy nem látszik, még az érzékeny elf hallás lokálja.
A csuhátlan csuhás, nem veszi le Umonról pillantását, csak enyhén oldalra fordítja a fejét, ahogy megpróbálja beazonosítani a hang forrását és célját.*
- Van itt még veled valaki? *Kérdi a szemben álló szerzetestől.*
4586. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-18 14:41:04
Üzenet elküldve: 2019-02-18 14:41:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*Nem kell hosszú időnek eltelnie az első tanyák megpillantásához és a civilizáció összetéveszthetetlen jeleinek felismeréséhez. Throggot lassan bandukol előre és próbálja kerülni a figyelmet, amely a méretét tekintve nem is olyan egyszerű. Néha néha beleszippant a levegőbe, hogy némi információhoz jusson a környezetéről. A szaglása a látásához képest sokkal inkább kifinomult, hiszen a barlangban az örök sötétségben inkább a szaglás és a hallás az, amely a tájékozódást segíti. A felszíni világban pedig a vadászat elengedhetetlen tartozéka.
Ahogy egyre halad a város irányába, úgy lesz figyelmes egy kisebb csapat beszélgetésére. Megtorpan és próbál hallgatódzni, hogy ki tudja venni a kis csoport beszélgetését, azonban túl messze vannak, hogy érdemben bármit is halljon. Vár és vár a távolban, és végül a kíváncsiság erőt vesz rajta, hogy közelebb merészkedjen. Nem kimondottan társaság kedvelő, de tudja, hogy ha a felszínen életben akar maradni akkor bizony interakcióba kell lépnie más értelmes létezőkkel, hogy velük kereskedve hozzájuthasson a mindennapi szükségleteihez.
A terve nem túl összetett és pusztán csak a sok éves rutint követve cselekszik.*
- Menjetek! *Szól halkan a tenyerében várakozó két patkánynak, akiket végül a csoport irányába küld, hogy felderítsék a terepet a számára. Jobb a bizonyosság, hogy nem e akarják bántalmazni vagy meggyilkolni. Sok rossz tapasztalat és félsz van benne az emberek és más fajok iránt, hiszen kinézete nem bizalomgerjesztő és ezért sokan ellenségként kezelik.
Ahogy a két kis állat eltűnik a talajon, maga is óvatosan elindul a csoportosulás irányába, hogy közelebbről hallgathassa ki a beszélgetésüket. Termete révén nem a rejtőzködés mestere és nem is nagyon akarja álcázni magát, de azért hagy magának némi mozgásteret.
Amint a kellő távolságba ér, keres egy megfelelően széles fát, hogy mögötte álljon meg és onnan kukucskáljon ki a társaságot figyelve.*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*Nem kell hosszú időnek eltelnie az első tanyák megpillantásához és a civilizáció összetéveszthetetlen jeleinek felismeréséhez. Throggot lassan bandukol előre és próbálja kerülni a figyelmet, amely a méretét tekintve nem is olyan egyszerű. Néha néha beleszippant a levegőbe, hogy némi információhoz jusson a környezetéről. A szaglása a látásához képest sokkal inkább kifinomult, hiszen a barlangban az örök sötétségben inkább a szaglás és a hallás az, amely a tájékozódást segíti. A felszíni világban pedig a vadászat elengedhetetlen tartozéka.
Ahogy egyre halad a város irányába, úgy lesz figyelmes egy kisebb csapat beszélgetésére. Megtorpan és próbál hallgatódzni, hogy ki tudja venni a kis csoport beszélgetését, azonban túl messze vannak, hogy érdemben bármit is halljon. Vár és vár a távolban, és végül a kíváncsiság erőt vesz rajta, hogy közelebb merészkedjen. Nem kimondottan társaság kedvelő, de tudja, hogy ha a felszínen életben akar maradni akkor bizony interakcióba kell lépnie más értelmes létezőkkel, hogy velük kereskedve hozzájuthasson a mindennapi szükségleteihez.
A terve nem túl összetett és pusztán csak a sok éves rutint követve cselekszik.*
- Menjetek! *Szól halkan a tenyerében várakozó két patkánynak, akiket végül a csoport irányába küld, hogy felderítsék a terepet a számára. Jobb a bizonyosság, hogy nem e akarják bántalmazni vagy meggyilkolni. Sok rossz tapasztalat és félsz van benne az emberek és más fajok iránt, hiszen kinézete nem bizalomgerjesztő és ezért sokan ellenségként kezelik.
Ahogy a két kis állat eltűnik a talajon, maga is óvatosan elindul a csoportosulás irányába, hogy közelebbről hallgathassa ki a beszélgetésüket. Termete révén nem a rejtőzködés mestere és nem is nagyon akarja álcázni magát, de azért hagy magának némi mozgásteret.
Amint a kellő távolságba ér, keres egy megfelelően széles fát, hogy mögötte álljon meg és onnan kukucskáljon ki a társaságot figyelve.*
4585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:48:30
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:48:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*Pycta kérdésére bőszen meghajol, egyik lábát a másik mögé téve, kezét széttárva maga előtt, hogy aztán színpadias mosollyal emelkedjen fel ismét.*
- Barátom. Átok, Umon, már mondtam, hogy teljesen mindegy. Ha meglehetősen öntelt és nagyképű lennék... amilyen valójában vagyok is, azt mondanám, minden én vagyok! *Az ezt követő nevetés már jóval emberibbnek hat, de még mindig kissé őrült a maga módján. Főleg, ahogy a hátul álló kettőre emelt szempár és az alsó ajkon végigfutó bordázott, vöröslő nyelv, mely fehér a szárazságtól. Nem közelít tovább, a felszólításra megáll, majd csak szemez egykori pártfogójával, barátjával, mentorával, befogadójával.*
- Juj! De félelmetes! Heheheheee... *Vág hirtelen riadt képet felkuncogva a felé szegeződő kardra, de egyelőre nem cselekszik semmit, hisz egy kérdés lóg a levegőben, amire láthatóan türelmetlenül és kíváncsian várakozik. Szablyájának markolatán alig láthatóan megszorul a marka, s csak úgy tessék lássék alapállásba helyezkedik. Néha groteszk grimasz fut át arcán, talán Pycta sejtheti, annak idején stigmái táncát próbálta így leplezni, melyek már csak halvány emlékek csupán, mintha az erdő fáinak lombja vetne rájuk árnyalatot. Az elf válasza hamarosan érkezik, de csak kifejezéstelen és hideg tekintetet kap válaszul, rögtön aztán a lányra függeszti tekintetét. Meglepetését nem leplezi eztán, szemöldöke homlokára szalad, majd elgondolkodva néz Pyctára az elfre.*
- Látni, mi előttünk van, érezni a dühöt, s haragot, tisztelni a fegyvert, s a kezet mi tartja. *Mutat aztán a karddal Tinterethre, majd a penge lassan a lány felé vándorol.*
- Érezni a bizonytalant, látni a megfoghatatlant, s tisztelni a kérdést, mire nincs megfelelő válasz. *Néhány percig még áll, aztán fejét égnek meresztve üvölt fel farkasok módjára.*
- Jóóóó! Nagyon jóóóó! Hu-húúúú, micsoda csapat, ez igen! De azért... *Fordul a fegyveréről kérdező férfi elf felé.* ne tolj többet az ördögvigyorból cimbora... tudod az elég káros. *Mutat halántékára néhány körző mozdulattal, aztán felnevet, majd nemes egyszerűséggel hátára csapja tokjába a fegyvert. Pyctára pillantva sétál közelebb, immár fegyvertelenül.*
- Üdv... itthon *Néz körbe az erdőben.* vezérem. Ne aggódj, nem harapok, heheee... *Aztán az újakra néz, s meghajol, de szemét le nem véve róluk.*
- Umon Palasan, néhai szerzetes, az erdőszellem által kitagadott, szeszfőző és leendő kocsmatulaj. Az első kortyot én állom! Lehetne ez a mottóm is. *Kacsint a lányra, aztán legyintve neveti el magát. Se szó se beszéd vált másik témára, mintha az imént nem fegyverrel álltak volna egymással szemben.*
- A szekéren ott van minden, Pycta. Elrejtettem a tanyánál, mely mellett eljöttetek. *Arca is olyan hirtelen változik komolyra és értelmesre, mint, ahogyan a téma is. Immár Pycta, és a másik kettő is egy hagyományos férfit láthatnak maguk előtt, persze ki tudja, meddig?*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*Pycta kérdésére bőszen meghajol, egyik lábát a másik mögé téve, kezét széttárva maga előtt, hogy aztán színpadias mosollyal emelkedjen fel ismét.*
- Barátom. Átok, Umon, már mondtam, hogy teljesen mindegy. Ha meglehetősen öntelt és nagyképű lennék... amilyen valójában vagyok is, azt mondanám, minden én vagyok! *Az ezt követő nevetés már jóval emberibbnek hat, de még mindig kissé őrült a maga módján. Főleg, ahogy a hátul álló kettőre emelt szempár és az alsó ajkon végigfutó bordázott, vöröslő nyelv, mely fehér a szárazságtól. Nem közelít tovább, a felszólításra megáll, majd csak szemez egykori pártfogójával, barátjával, mentorával, befogadójával.*
- Juj! De félelmetes! Heheheheee... *Vág hirtelen riadt képet felkuncogva a felé szegeződő kardra, de egyelőre nem cselekszik semmit, hisz egy kérdés lóg a levegőben, amire láthatóan türelmetlenül és kíváncsian várakozik. Szablyájának markolatán alig láthatóan megszorul a marka, s csak úgy tessék lássék alapállásba helyezkedik. Néha groteszk grimasz fut át arcán, talán Pycta sejtheti, annak idején stigmái táncát próbálta így leplezni, melyek már csak halvány emlékek csupán, mintha az erdő fáinak lombja vetne rájuk árnyalatot. Az elf válasza hamarosan érkezik, de csak kifejezéstelen és hideg tekintetet kap válaszul, rögtön aztán a lányra függeszti tekintetét. Meglepetését nem leplezi eztán, szemöldöke homlokára szalad, majd elgondolkodva néz Pyctára az elfre.*
- Látni, mi előttünk van, érezni a dühöt, s haragot, tisztelni a fegyvert, s a kezet mi tartja. *Mutat aztán a karddal Tinterethre, majd a penge lassan a lány felé vándorol.*
- Érezni a bizonytalant, látni a megfoghatatlant, s tisztelni a kérdést, mire nincs megfelelő válasz. *Néhány percig még áll, aztán fejét égnek meresztve üvölt fel farkasok módjára.*
- Jóóóó! Nagyon jóóóó! Hu-húúúú, micsoda csapat, ez igen! De azért... *Fordul a fegyveréről kérdező férfi elf felé.* ne tolj többet az ördögvigyorból cimbora... tudod az elég káros. *Mutat halántékára néhány körző mozdulattal, aztán felnevet, majd nemes egyszerűséggel hátára csapja tokjába a fegyvert. Pyctára pillantva sétál közelebb, immár fegyvertelenül.*
- Üdv... itthon *Néz körbe az erdőben.* vezérem. Ne aggódj, nem harapok, heheee... *Aztán az újakra néz, s meghajol, de szemét le nem véve róluk.*
- Umon Palasan, néhai szerzetes, az erdőszellem által kitagadott, szeszfőző és leendő kocsmatulaj. Az első kortyot én állom! Lehetne ez a mottóm is. *Kacsint a lányra, aztán legyintve neveti el magát. Se szó se beszéd vált másik témára, mintha az imént nem fegyverrel álltak volna egymással szemben.*
- A szekéren ott van minden, Pycta. Elrejtettem a tanyánál, mely mellett eljöttetek. *Arca is olyan hirtelen változik komolyra és értelmesre, mint, ahogyan a téma is. Immár Pycta, és a másik kettő is egy hagyományos férfit láthatnak maguk előtt, persze ki tudja, meddig?*
4584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:35:21
Üzenet elküldve: 2019-02-17 22:35:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tábori munkálatok//
*Amint visszaérnek a táborba Ahseela lepakolja a kordékról a fát.*
//Pihenő//
*Aztán elfáradva ül le egy fához, hátát a törzsének vetve, hogy szusszanjon egy kicsit. Ekkor tűnik fel neki, hogy Xonar nincs mellette, valahova elbóklászhatott.*
- Xonar!
*A hívásra most is előkerül a farkas. A fák közül bandukol elő és egyenesen Ahseelához megy. Már távolabbról is feltűnik neki, hogy van valami Xonar szájában. Egy bot, pontosabban egy enyhén görbe, rövid faág, aminek egyik vége hegyesre van fenve. A farkas elé teszi a botot, aminek hegye éppen rá mutat. Ahseela kissé értetlenül is néz a darab fára, már csak azért is, hogy miért lehet kihegyezve, jószága honnan szedte. Korhadtabb darab és nem mostanában faraghatták meg. Ettől függetlenül persze, még csak egy egyszerű faág. Xonar az orrával megbökdösi a darab fát.*
- Mi? Dobáljak neked?
*Ahseela mosolyogva veszi fel az ágat. Xonar pedig csóválni kezd, mint egy pajkos kutya.*
- Olyan dolgaid vannak néha, hogy még engem is meglepsz.
*A druida lány mosolyogva néz végig a farkason, emlékszik, amikor rátalált az erdőben. Szent meggyőződése, hogy jószága nélkül egy sótlan Aranyka lenne.*
- Na, figyelj! Dobom.
*Ahseela elhajítja a botot, mire Xonar utána szalad, nagy lelkesen hozza vissza és teszi le elé újra, ami megnevetteti a druida lányt. Majd ugyanúgy eldobja a fát, amit az állat ugyanúgy visszahoz, és Xonar várja, hogy Ahseela megint eldobja.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.17 22:48:24
*Amint visszaérnek a táborba Ahseela lepakolja a kordékról a fát.*
//Pihenő//
*Aztán elfáradva ül le egy fához, hátát a törzsének vetve, hogy szusszanjon egy kicsit. Ekkor tűnik fel neki, hogy Xonar nincs mellette, valahova elbóklászhatott.*
- Xonar!
*A hívásra most is előkerül a farkas. A fák közül bandukol elő és egyenesen Ahseelához megy. Már távolabbról is feltűnik neki, hogy van valami Xonar szájában. Egy bot, pontosabban egy enyhén görbe, rövid faág, aminek egyik vége hegyesre van fenve. A farkas elé teszi a botot, aminek hegye éppen rá mutat. Ahseela kissé értetlenül is néz a darab fára, már csak azért is, hogy miért lehet kihegyezve, jószága honnan szedte. Korhadtabb darab és nem mostanában faraghatták meg. Ettől függetlenül persze, még csak egy egyszerű faág. Xonar az orrával megbökdösi a darab fát.*
- Mi? Dobáljak neked?
*Ahseela mosolyogva veszi fel az ágat. Xonar pedig csóválni kezd, mint egy pajkos kutya.*
- Olyan dolgaid vannak néha, hogy még engem is meglepsz.
*A druida lány mosolyogva néz végig a farkason, emlékszik, amikor rátalált az erdőben. Szent meggyőződése, hogy jószága nélkül egy sótlan Aranyka lenne.*
- Na, figyelj! Dobom.
*Ahseela elhajítja a botot, mire Xonar utána szalad, nagy lelkesen hozza vissza és teszi le elé újra, ami megnevetteti a druida lányt. Majd ugyanúgy eldobja a fát, amit az állat ugyanúgy visszahoz, és Xonar várja, hogy Ahseela megint eldobja.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.17 22:48:24
4583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 21:44:46
Üzenet elküldve: 2019-02-17 21:44:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*A hangokat már valóban hallja messzebbről, s a szavakat ugyan nem tudja kivenni egészen pontosan, ez mégis arra engedi következtetni, hogy többen lehetnek. Nem számol a lehetőséggel, hogy valaki esetleg fennhangon beszélgessen önmagával, ezért alaposan meglepődik, amikor egy fa mögül csupán egyetlen alak lép elő. Méghozzá egy meglehetősen furcsa szerzet, s a lány szemében még különösebbé teszi, hogy szemmel láthatóan ismeri Pyctát. Ez legalább megmagyarázza, miért is vannak most itt.
Az Átoknak nevezett férfi magatartása teljességgel ellentétes vonásokat mutat. Ajkain mosoly leledzik, ám tekintetében nem egy rég látott ismerős viszontlátása felett érzett öröm látszik, a fagyos tekintet aggodalmat ébreszt a lányban. Ez az érzet pedig fokozódik, amikor az ismeretlen figyelmes lesz az ő jelenlétükre is. El is indul feléjük fegyvereivel a kezében, ami nem kelt túl bizalomgerjesztő látványt, viszont a mesterkard pengéje felemelkedik, megállítva a férfit közeledésében.
Nem tudná pontosan beazonosítani, melyik jellemzés melyikükre vonatkozik, gyanítja, hogy hajának árnyalata miatt ő érdemelhette ki az "idő vasfoga által megrágott" titulust, s habár női hiúsága legszívesebben tiltakozna ellene, életösztönének hála lenyeli az erre vonatkozó szavakat. Ehelyett a feléjük intézett kérdésekre koncentrál, hezitálva, mit is kellene felelnie. Tintherethre néz, támpontot keresve, azonban az erdei elf meglehetősen bosszúsnak mutatkozik.*
- Számodra mit jelent a tisztelet? Mit remélsz érezi és látni? *Kérdez vissza ahelyett, hogy megpróbálna rendes választ adni a kérdésekre, önmagát is meglepve hirtelen támadt bátorságával. Arról fogalma sincs, mennyire jó ötlet kikerülni a feleletet, azonban azt sem akarja kockáztatni, hogy rossz választ adjon, inkább próbál a kisebbik rossz elvére hagyatkozni, s azt az opciót választani, amelyik szerinte kevesebb kárral jár majd rájuk nézve.
A férfi átmenet nélküli hangulatváltásai elbizonytalanítják némileg. Zavarja, hogy nem tudhatja, hányadán is állnak vele pontosan, azonban ezt igyekszik nem mutatni, erősen uralkodik arcvonásai felett.*
//Umon, Pycta, Tinthereth, Ameada//
*A hangokat már valóban hallja messzebbről, s a szavakat ugyan nem tudja kivenni egészen pontosan, ez mégis arra engedi következtetni, hogy többen lehetnek. Nem számol a lehetőséggel, hogy valaki esetleg fennhangon beszélgessen önmagával, ezért alaposan meglepődik, amikor egy fa mögül csupán egyetlen alak lép elő. Méghozzá egy meglehetősen furcsa szerzet, s a lány szemében még különösebbé teszi, hogy szemmel láthatóan ismeri Pyctát. Ez legalább megmagyarázza, miért is vannak most itt.
Az Átoknak nevezett férfi magatartása teljességgel ellentétes vonásokat mutat. Ajkain mosoly leledzik, ám tekintetében nem egy rég látott ismerős viszontlátása felett érzett öröm látszik, a fagyos tekintet aggodalmat ébreszt a lányban. Ez az érzet pedig fokozódik, amikor az ismeretlen figyelmes lesz az ő jelenlétükre is. El is indul feléjük fegyvereivel a kezében, ami nem kelt túl bizalomgerjesztő látványt, viszont a mesterkard pengéje felemelkedik, megállítva a férfit közeledésében.
Nem tudná pontosan beazonosítani, melyik jellemzés melyikükre vonatkozik, gyanítja, hogy hajának árnyalata miatt ő érdemelhette ki az "idő vasfoga által megrágott" titulust, s habár női hiúsága legszívesebben tiltakozna ellene, életösztönének hála lenyeli az erre vonatkozó szavakat. Ehelyett a feléjük intézett kérdésekre koncentrál, hezitálva, mit is kellene felelnie. Tintherethre néz, támpontot keresve, azonban az erdei elf meglehetősen bosszúsnak mutatkozik.*
- Számodra mit jelent a tisztelet? Mit remélsz érezi és látni? *Kérdez vissza ahelyett, hogy megpróbálna rendes választ adni a kérdésekre, önmagát is meglepve hirtelen támadt bátorságával. Arról fogalma sincs, mennyire jó ötlet kikerülni a feleletet, azonban azt sem akarja kockáztatni, hogy rossz választ adjon, inkább próbál a kisebbik rossz elvére hagyatkozni, s azt az opciót választani, amelyik szerinte kevesebb kárral jár majd rájuk nézve.
A férfi átmenet nélküli hangulatváltásai elbizonytalanítják némileg. Zavarja, hogy nem tudhatja, hányadán is állnak vele pontosan, azonban ezt igyekszik nem mutatni, erősen uralkodik arcvonásai felett.*
4582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 19:30:38
Üzenet elküldve: 2019-02-17 19:30:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az örök magányosok útja//
//Umon, Pycta, Ameada//
~ Átok? ~ *Cseng fülében a furcsa megszólítás, ahogy Pycta a harsány embert szólítja. Találónak véli a nevet az eddigiek alapján, ugyanis gyűlöli a felesleges hangoskodást, melyből már most túl sokat hallottak Umon felől.
Érti, hogy a kettőnek súlyos múltja lehet, a feszültség kézzel tapintható, még a rövid életű grotszk karaktere ellenére is - vagy ezt csak Tinthereth érzi így?
Nem akar rákérdezni a homályos pontokra, de ha akarna se lenne erre idő, a férfi közeledésére az ő keze is az íjra fonódik, de nem húzza fel, hisz Pycta kérte erre, illetve ha bajban lennének, még mindig elég gyors tudna lenni remélhetőleg, lévén a mesterkard már Umon felé mered.
A szerzet kérdésére szemei szűkülnek, és mély megvetést érez, értelmetlen, hatásvadász szituáció ez számára, a vele járó hangerő pedig bántja az erdő csendes magányához szokott elfet.*
- Hold vészjósló udvara, hydra zajos csápja, látlak téged - *Sziszegi felé a haragos megszólításokat. A kérdésre ezzel úgy érzi, hogy felelt is, nem ismeri el a férfit az erdőbe valónak, s jogát sem ilyen kérdés feltételére. Mondana ő még sok mindent felindultságból, de emlékezteti magát, hogy aligha tud valamit a szituációról, ez a csuhátlan csuhás köre most, ő legfeljebb abban érzi ittléte szükségét, ha harcra kerülne a sor - melyet nem szeretne.*
- Fegyvert emelve felénk hogy remélsz társalgást? - *Kérdezi aztán lenyugodva, arra utalva, hogy az elf hölgyre, és rá is a fegyverével mutatott. Szívéből reméli, hogy hamar itt hagyják a hangos, vihogó szerzetest, vagy legalább felvilágosítást kapnak arról, hogy mi is történik itt.*
//Umon, Pycta, Ameada//
~ Átok? ~ *Cseng fülében a furcsa megszólítás, ahogy Pycta a harsány embert szólítja. Találónak véli a nevet az eddigiek alapján, ugyanis gyűlöli a felesleges hangoskodást, melyből már most túl sokat hallottak Umon felől.
Érti, hogy a kettőnek súlyos múltja lehet, a feszültség kézzel tapintható, még a rövid életű grotszk karaktere ellenére is - vagy ezt csak Tinthereth érzi így?
Nem akar rákérdezni a homályos pontokra, de ha akarna se lenne erre idő, a férfi közeledésére az ő keze is az íjra fonódik, de nem húzza fel, hisz Pycta kérte erre, illetve ha bajban lennének, még mindig elég gyors tudna lenni remélhetőleg, lévén a mesterkard már Umon felé mered.
A szerzet kérdésére szemei szűkülnek, és mély megvetést érez, értelmetlen, hatásvadász szituáció ez számára, a vele járó hangerő pedig bántja az erdő csendes magányához szokott elfet.*
- Hold vészjósló udvara, hydra zajos csápja, látlak téged - *Sziszegi felé a haragos megszólításokat. A kérdésre ezzel úgy érzi, hogy felelt is, nem ismeri el a férfit az erdőbe valónak, s jogát sem ilyen kérdés feltételére. Mondana ő még sok mindent felindultságból, de emlékezteti magát, hogy aligha tud valamit a szituációról, ez a csuhátlan csuhás köre most, ő legfeljebb abban érzi ittléte szükségét, ha harcra kerülne a sor - melyet nem szeretne.*
- Fegyvert emelve felénk hogy remélsz társalgást? - *Kérdezi aztán lenyugodva, arra utalva, hogy az elf hölgyre, és rá is a fegyverével mutatott. Szívéből reméli, hogy hamar itt hagyják a hangos, vihogó szerzetest, vagy legalább felvilágosítást kapnak arról, hogy mi is történik itt.*
4581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior közelében
Üzenet elküldve: 2019-02-17 18:18:20
Üzenet elküldve: 2019-02-17 18:18:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Úgy tűnik, szüksége is van a lakótársakra, hiszen nélkülük teljesen el lenne veszve, mit is kell csinálnia egy új ház vásárlása után. ~Szerencse, hogy ők jobban képben vannak, mint én!~ sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor a többiek mozgolódni és tervezni kezdenek. Örömmel hallja, hogy Angu helyette is gondolt a szekérre, hiszen ez a kérdés még valóban tisztázatlan. ~Előbb-utóbb nekünk is szükségünk lesz egy saját szekérre, hogy élelmet tudjunk idehozni a városból. Remélem, most még akad annyi ennivaló a házban, ami elég lesz ma estére meg holnap reggelre!~ fohászkodik magában, elvégre elég sokan vannak és ennyi embernek bizony sok étel is kell. A favágás és a szobaválasztás azonban még ennél is fontosabb feladatnak tűnik.*
- Köszönöm a segítséget! *biccent YIla és Angu felé, akik voltak olyan nagylelkűek és magukra vállalták a legnehezebb feladatot, a faaprítást* A mai éjszakát tegyük függővé attól, mennyi tüzelőt sikerül szerezni mára. Ha elfáradnátok vagy túlzottan besötétedne, mielőtt elég lenne mindenkinek, akkor azt hiszem, senki nem akad fenn azon, ha valakivel együtt kell ma aludnia, holnap pedig apríthatunk még több fát... *veti fel az ötletet, hiszen nem szeretné, ha a páros túlságosan kifárasztaná magát ma este. ~Dolgozni bármikor lehet, de Luninak igaza van, a mai este szóljon inkább az ünneplésről!~ gondolja magában vidáman*
- Én szívesen segítek vizet hozni meg összedobni valami vacsorát, ha gondoljátok, és attól függetlenül, hogy ki hol alszik majd ma este, a szobabeosztást is megbeszélhetjük! *ajánlja fel, hiszen bár legjobban a süteményekhez ért, azért másfajta ételek elkészítése is megy neki.*
- Előbb azonban egyetértek, ünnepeljük meg a sikeres vásárlást! *mosolyodik el lelkesen, mikor Angu a poharakért indul. Ha a férfi kitölti az italt, akkor egy teli poharat vesz el, ha nem, akkor ő maga önt mindenkinek, és adja körbe a poharakat, a művelet végeztével a magasba emelve a sajátját*
- Az új házra! *mond rövid, ám annál lelkesebb pohárköszöntőt, megünnepelendő, hogy végre tényleg a sajátjuknak mondhatják ezt az épületet.*
*Úgy tűnik, szüksége is van a lakótársakra, hiszen nélkülük teljesen el lenne veszve, mit is kell csinálnia egy új ház vásárlása után. ~Szerencse, hogy ők jobban képben vannak, mint én!~ sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor a többiek mozgolódni és tervezni kezdenek. Örömmel hallja, hogy Angu helyette is gondolt a szekérre, hiszen ez a kérdés még valóban tisztázatlan. ~Előbb-utóbb nekünk is szükségünk lesz egy saját szekérre, hogy élelmet tudjunk idehozni a városból. Remélem, most még akad annyi ennivaló a házban, ami elég lesz ma estére meg holnap reggelre!~ fohászkodik magában, elvégre elég sokan vannak és ennyi embernek bizony sok étel is kell. A favágás és a szobaválasztás azonban még ennél is fontosabb feladatnak tűnik.*
- Köszönöm a segítséget! *biccent YIla és Angu felé, akik voltak olyan nagylelkűek és magukra vállalták a legnehezebb feladatot, a faaprítást* A mai éjszakát tegyük függővé attól, mennyi tüzelőt sikerül szerezni mára. Ha elfáradnátok vagy túlzottan besötétedne, mielőtt elég lenne mindenkinek, akkor azt hiszem, senki nem akad fenn azon, ha valakivel együtt kell ma aludnia, holnap pedig apríthatunk még több fát... *veti fel az ötletet, hiszen nem szeretné, ha a páros túlságosan kifárasztaná magát ma este. ~Dolgozni bármikor lehet, de Luninak igaza van, a mai este szóljon inkább az ünneplésről!~ gondolja magában vidáman*
- Én szívesen segítek vizet hozni meg összedobni valami vacsorát, ha gondoljátok, és attól függetlenül, hogy ki hol alszik majd ma este, a szobabeosztást is megbeszélhetjük! *ajánlja fel, hiszen bár legjobban a süteményekhez ért, azért másfajta ételek elkészítése is megy neki.*
- Előbb azonban egyetértek, ünnepeljük meg a sikeres vásárlást! *mosolyodik el lelkesen, mikor Angu a poharakért indul. Ha a férfi kitölti az italt, akkor egy teli poharat vesz el, ha nem, akkor ő maga önt mindenkinek, és adja körbe a poharakat, a művelet végeztével a magasba emelve a sajátját*
- Az új házra! *mond rövid, ám annál lelkesebb pohárköszöntőt, megünnepelendő, hogy végre tényleg a sajátjuknak mondhatják ezt az épületet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6370-6389